Éppen a kedvenc részemnél tartottam, amikor valaki rálépett a lábamra. Nem tudtam mire vélni, lehet, hogy megint én voltam rossz időben, rossz helyen, megesett az ilyen, főleg velem. Mostanában kezdtem olyan lenni, mint a nővére, mindenkinek neki megyek, mindenben megbotlom. Úgy tűnt, hogy ő is éppen olvas és nagyon elmerült benne, vastag atlasznak tűnő könyv volt a kezében.. Eléggé megijedtem, mert hát a lábamra lépett, de az nem is fájt annyira, hanem mikor felbukott abban. A könyv csúszott tovább a homokos talajon, hosszú vörös haja érintette a lábamat.
- Bo... bocsánat O.o...- szabadkozott, úgy vettem észre eléggé zavarban van, mert az arca is kezdett vörösödni, kezdett olyan színt felvenni, mint a vörös haja. Valószínűleg én voltam megint rossz helye.
Felnevettem. Csak tört belőlem a nevetés, hangosan, mintha csak mi ketten lennénk ott, alig tudtam abbahagyni és nyögtem ki pár szót a fogaim közt.
- Semmi baj!! Bocsánat!! Valószínűleg megint én voltam rossz helyen!- szabadkoztam én is, azért is mert nevettem és mert rossz helyen voltam és én sem vettem észre mert, ha látom elhúzhattam volna a lábamat még időben. Majd mikor elengedett, felült és olyan kis aranyos kiskutyaszemekkel nézett rám, úgy láttam a szemüvegét is elvesztette az esés közben. Sietve körbetekintettem és megpillantottam a könyvet és a szemüveget a földön. Felálltam, kicsit megszédültem, mert gyorsan odarohantam a könyvhöz és a szemüveghez, leporoltam a könyvet, a szemüveget meg megtöröltem. Majd visszasétáltam a pokróchoz, leültem és odanyújtottam a szemüveget az idegennek.
- Remélem, nem karcolódott meg!!- mosolyogtam, majd átnyújtottam neki a szemüvegét. –Gondolom ez is a tiéd!!- mutattam a könyvre, ami a kezemben volt. Tudom, milyen rossz lehetet a kedvenc könyvemet a földön látni, tudtam mit érez ezért is éreztem magam kicsit rosszul.
- A nevem, Konami Rika!!- mutatkoztam be és még mindig jót somolyogtam azon, hogy mindenkit így kel megismernem. – Jól vagy???Sajnálom, tényleg. Azt is, hogy nevettem, de mindenkinek vagy neki megyek, vagy megbotlok benne, vagy fordítva.
Becsuktam a könyvemet, ami immár félig becsukottan feküdt a homokos talajon. Majd elővettem 2 poharat és töltöttem mind a kettőbe szörpöt, málnaszörpöt. Nem tudtam, hogy szereti-e de azért megkínáltam.
- Tessék!!- nyújtottam át neki a poharat és mosolyogtam még mindig, valahogy nem tudtam levakarni az arcomról.

Végre kezdek úrrá lenni, mikor a lány elkezd nevetni. Sok sok kis harangocska csendült fel, szép hogy lehetek ilyen béna ?... Valószínűleg velem született tulajdonság lehet ez is. Az arcából és az alakjából, csak homályos foszlányokat láttam, de úgy tűnik igazán jól mulat rajtam -.-. Én csak kapkodom a tekintetem és kezemmel elkezdem keresni a szemüvegem amikor még ő kér tőlem bocsánatot.
- Te rossz helyen? Háttőő...- elgondolkoztam alighogy reggel van... ki az az őrült aki ilyenkor jön ki a partra napozni ? Talán ő sem tudott aludni, vagy csak csöndre vágott, fogalmam sincs, de a lényeg, hogy hasra estem benne... de ciki >.<.
- Nem...néztem, hogy merre megyek ^^...- habogtam halkan az orrom alá, amikor a kis hűs kezecskékben megéreztem a szemüvegem szárát. Végre visszakapom az okulárét és most megpillantom szerencsétlenül járt akadályomat. Hátra simítottam ujjammal a sörényem, és már is a könyvem nyomja a kezembe. Az ólmos fáradság lassan kezdett visszatelepedni a testembe, és újra éreztem a reggeli hűvös csípős szelet. Ez a lány végig csak csacsogott, nagyjából minden második szavára tudtam figyelni mert végig a pofija ragadta magára a figyelmem. Ekkor észbe kaptam, hogy válaszolnom is kéne neki valamit.
- Nem ^^... nem semmi baja a szemüvegemnek ^^.- mondom kicsit még kábán belepislogva a táj messzeségébe ellenőrizvén hogy tényleg így van e, de tapasztaltam hogy szerencsére kutya baja sincs. Szerencsére lassacskán kezd visszatérni a lélekjelenlétem a megrázó történtek után. Bemutatkozik... de közben végig olyan nagyon kedves ^^. Látszik rajta hogy a légynek sem tudna ártani... egyáltalán mit is keres itt egy ilyen lány?
- Én... ő Raiden ^^... Masamune Raiden^^ a tizenkettesektől- de ő csak tovább csacsog... tündéri eszméletlen milyen nagyon el tudja vonni a figyelmem, ez biztos valami titkos képessége
-Tényleg ?^^ hehe- kényelmetlenül érzem magam, van ebben a lányban valami, amitől tisztára úgy érzem magma mint, valami megrontó világ gonosza. Inkább tovább beszélek, hogy elfedjem eme érzéseim vele kapcsolatban.
-...Mármint tényleg mindenkit így ismersz meg ?- ezen egy cseppet sem lepődök meg. Egy ilyen helyes kislányba én is szívesen botlok el . Mint tudjuk véletlenek nincsenek . Majd újra csöndben maradtam az újabb édes szabadkozására. A kék szemecskéken legeltettem a szemem
- Áh... semmibaj általában sokan nevetnek rajtam ^^. Én nem szoktam nekimenni és megbotlani másokban... te vagy az első- uhh ez rosszul kezdődik borzasztóan félreérthető.
- Mármint nem arra gondoltam, hogy nem vagy észrevehető, mert nagyon is észrevehető vagy... csak izé kicsi... mármint én voltam nagyon belemélyedve a könyvbe nagyon... nem mintha a könyv érdekesebb lenne nálad ^^...csak rontok a helyzetemen ugye ?-.- - álltam meg, ahogy szinte hallottam, ahogy hadarva ezt lezavarom a lánynak. Inkább csöndben maradtam, és nagyot sóhajtva leeresztetem a fejem. Megsemmisülten ültem, ahogy a kezembe nyomta a negédesen édes illatú málnaszörpöt.
- Köszönöm!- és nagyon gyorsan bele is kortyoltam, hogy még csak véletlenül sem mondjak többet. Közben végig figyeltem a lányt. Némileg megkönnyebbültem ,hogy látom semmilyen bosszút nem akar állni rajtam, nem tart perverznek és egyáltalán nem haragszik...hajnalban könyvet olvas a homokos hideg parton.... Ő az álom nő...egészen addig amíg meg nem látom mit is olvas. Shakespeare könyvek közül az egyetlen olyan darabot, ami szerintem az író fatális tévedése... szánalmasan romantikus, csöpögősen vontatott és felszínesen szenvedélyes. Sebaj ettől még szimpi a csajszi Senki sem lehet tökéletes ^^.
- Nagyon finom^^... látom kedveled a szép irodalmat ^^- nézek a könyvre.
* Ez az Raiden, tereld el a figyelmét, irányítsd a beszélgetést akkor minden rendben lesz és talán nem tűnsz fel teljesen idiótának -.-*

Juhééé tengerpart >.< Megint sokat beszélek.

Elégé furcsán éreztem magam, kicsit túl sokat beszéltem, mint mindig, de megfelelő emberekkel ez felet épp könnyű volt. Annyira szégyelltem maga, hogy ilyen rossz ötletem, volt, hogy napozzak ilyenkor. Mikor megtudtam, hogy-hogy is hívják és azt is hogy melyik osztagnál szolgál, úgy gondoltam az utóbbit én is megosztom vele.
- Én a 10. osztagnál szolgálok. – mosolyogtam, mert még mindig nem tudtam levakarni az arcomról.
Elég vicces ez a helyzet, mivel Raiden idősebbnek tűnt nálam, de nem igazán zavart. Tetszett a hosszú vörös haja, és az hogy ő is szeret olvasni, ha bár teljesen mást, mint én.
- Igeeee~n, többnyire így ismerek meg mindenkit, kivétel a nővéremet, kettőnk közül talán ő két ballábasabb, mint én. Nem is tudom miért beszéltem a nővéremről, hisz nem kérdezte, csak feleslegesen beszélek, de olyan könnyű volt.
- Nem, én nem rajtad nevettem!!! Én magamon és rajtad, illetve azon hogy milyen vicces ez a szituáció. Nem rontasz, részben az én hibám is. Ha látlak, hogy közeledsz el tudtam volna húzni a lábamat, de sajnos nem láttam. Bocsánat, hogy ennyit beszélek, de valahogy most olyan könnyű- hadartam kicsivel lassabban, mint ő.
Mikor észrevette a könyvet, eléggé elkámpicsorodott, nem igazán tetszett neki, amit olvasok.
- Szeretem a nyálas történeteket, megfogott a bennük lévő szenvedély és szerelem. Látom, te jobban szereted a tudományt. –pillantottam a kezében lévő könyvre.
- Nincs mit!- miközben a szörpöt kortyolgattuk, le se vettem a szememet róla. –Örülök, hogy ízlett, nekem ez a kedvencem!- megint nem tudtam miért mondom el neki, hisz biztos nem érdekli. Tényleg nagyon örültem, hogy ízlett neki. Chika mindig azt mondja, hogy túl édesre csinálom, de Raiden nem így gondolta.
- Szerinted nem lett édes??
Kezdett megtetszeni Raiden, lehet, hogy idősebb nálam, de nem baj. Hosszú ideig csend volt, csak meredtem a távolban és azon gondolkodtam, hogy milyen lehet madárnak lenni. Repülni a légáramlatokkal, szabadon, elszállni minden baj és bú elöl. Szerettem volna kicsit kipróbálni a tenger vizét, de nem akartam itt hagyni Raident, lehet, hogy elmegy, és többet nem látom. Csodálatos a tenger, ahogy a nap csillog a vízben, ahogy melegítette az arcomat, de közben fújt a szél és immár rövid hajamat alig lengette, csak az első két tincset, ami hosszabb volt, mint a többi.
- Csodálatos. –csak ennyit tudtam mondani, semmi többet. Azt mondják, néha a csend többet mondd, mint a szó.
- Khöm… egyébként csak olvasni jöttél??- borzalmas kérdés volt, hát persze, hogy azért. Nem láttam nála csak egy könyvet. – Szerettem volna kipróbálni a vizet, de úgy tűnik hideg van hozzá.

Hallgattam a kedves lányt ahogy beszél, és közben kezdett melegedni az idő. A nap feltornászta magát a felhők hátán a kék égboltra, hogy aztán fényét ezer csillámra törje a víz habja.
- Igen a tudományt ^^... tudod, nagyon sok minden érdekel... és néha azt sem tudok mit olvassak, mibe kezdjek. - mondom, ahogy meg simogatom a könyvborítót és megigazítom másik kezemmel a szemüvegem, amely valamilyen oknál fogva néha szeret lecsúszni az orromról.
-Nincs semmi baj a nyálas történetekkel... mármint mindenkinek más tetszik ^^ de szerintem az igazi romantika és szenvedély nem fedi le ezt a könyvet... Shakespear a komédiában volt jó, az tényleg szórakoztató... de ha inkább amolyan megható dolgokat akarsz olvasni sokkal jobban ajánlom a modern film művészetet... ott már nincs tele csöpögéssel, történnek reális dolgok és egyáltalán nem tíz centivel a föld felett lebeg az ember miközben nézi . Nem árt, ha némi iróniával tudjuk nézni az életet ... mert eddig ahogy láttam, aki így gondolkozik ezen érzésekről nagyot csalódik és utána csodálkozik, ha sötétségbe borul az élete... pedig azért közel sem ilyen fekete és fehér minden. ^^- mondom majd eszembe jut, hogy talán nincs is jogom összetörni egy lány rózsás elképzeléseit a szerelemtől, meg miegymásról és különben is csak most ismerem egyáltalán miért oktatom ki? Háh... jobb lesz ha inkább oldok ezen a nagy feszültségen, agyamra ment a tudálékosság. Lehet nekem is a rejtvény újság fejtésben kéne kamatoztatnom azt a tudást amit úgy szereztem, hogy végtelenül visszafejlődött szociális életem szabad idejét tanulással töltöm.
- Ne is törődj velem... megszoktam, hogy kritikus és statisztikus szemmel nézem a dolgokat, ha neked tetszik, akkor nehogy hagyd magad befolyásolni ^^- mondom


Kérdez engem a szörpről. Nézem a sötét rózsaszín színét.
- Valóban édes... de nem hinném, hogy az rossz lenne szerintem egy málna szörpnek ilyennek kell lennie , néha nem baj ha valami túl sok ^^- mosolygok kedvesen. Miért akarnánk elvenni a cukrot mindenből. Ugyan túl sok , túl kevés...mindenkinek más. Kutatások szerint, azok nem szeretik az édes dolgokat akik nem merik élvezni az életet. Erről elmélkedve hagytam, hogy a szél zászlónak használj most ha lehet még kószább tincseimet, érdekes módon most már egyáltalán nem zavart a csend... nem éreztem, hogy az kínos, fojtogató vagy fölösleges lenne.
- Igen tényleg az ^^...és igen, olvasni jöttem le... mert kellet egy kis nyugi... és ha tele van a fejem mindenféle természetű káosszal akkor muszáj rendbe szednem... Rika chan^^... örülök, hogy beléd botlottam, de ennek ellenére tényleg nem direkt volt ^^... - kis gondolkozás szünet nem akartam érzékeltetni a lánnyal a nap melegétől rám telepedő láthatatlan súlyokat, de ha még pár percet itt lebzselek vele, félő, hogy a fejem gondol egyet és így ahogy van bedobja a szundít.
- Most már mennem kellene^^... minden reggel le szoktál ide jönni ?- kérdezem még utoljára. Jó lenne ha legközelebb nem elbotolva kellene összefutnom a lánnyal, az valahogy sokkal jobbat tenne a férfiúi büszkeségemnek .

- Hmm… ilyen szempontból még nem is gondolkodtam. –mosolyodtam el- Nem, ezsem ágában sincs abbahagyni, és nyugodtan örülök, hogy megosztottad velem, még ilyen szemszögből nem is néztem Shakespearre.

Érdekes volt, amit mondott, ilyen szempontból nem is vizsgáltam még a könyveket.
- Nos, örülök, hogy ízlik!!- mosolygok, majd folytattam. –Megértem, én is azért jöttem ide, hogy legyen egy kis nyugalmam! Tényleg nincs semmi baj, ha úgy vesszük én is örülök, hogy megismertelek.
Ez oylan volt, mintha búcsúznák, de nem.Tényleg nagyon örültem, hogy nem vagyok egyedül, és hogy ő is szeret olvasni. Jelen pillanatban a gondolataim ezerrel száguldoztak.
- Ahogy gondolod… látom elfáradtál. Most vagyok lent itt először, de azt hiszem mostantól többször is le fogok jönni. Ha gondolod, találkozhatnánk dél után, persze nem, úgy ahogy ma!- nevettem- Nem kell megbotlanod bennem, viszont azt hiszem, hogy kipróbálom a vizet.
Szánd szándékom volt, hogy berángatom Raident is, de úgy láttam ehhez most nem igazán örülne, így csak megkérdeztem.
- Nem volna kedved kipróbálni neked is???- kérdeztem és közben elővettem a törölközőmet. -Persze nem muszáj, csak ha volna kedved.
Felálltam és elrohantam az egyik fa mögé, szerencsére karcsú voltam így nem látszottam. Majd kiszóltam, hogy ne leskelődjön, amíg átöltözöm.
- Ne leskelődj!!!- szóltam rá majd elfordult.
Pár perccel később már fürdőruhában voltam, kezemben a törölközővel. Elég meleg lett az idő. Pöttyös, piros fehér fürdőruhám volt, az első két tincsemet felcsatoltam, majd visszaültem a plédre és betakartam magam a törölközővel.
- Remélem, nem baj, ha most megyek és úszok egyet. –mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam Raidon arcára és útba vettem a tengert.

Már épp felkeltem volna, hogy illedelmesen elköszönjek kedves és magával ragadóan bájos társaságomtól, de ő azzal az ellentmondást nem tűrő gyors és akaratos ártatlannak látszó természetével, azonnal vissza kényszerített. Az én agyamig csak a létfontosságú információ jutott el: " kipróbálom a vizet "
- De... de hát még..- Ezen szánalmas állapotomra, amire mentségem nem sok volt, talán csak annyi, hogy néha én is tudok szerencsétlen lenni, szóban ellenkezni sem volt sok időm, mert jött a kérdés. Hát nyilván ő ilyenkor reggel borzasztó energikus és ahogy szokott lenni, ő simán lever engem a társalgás irányításában folytatott harcunkban. Halovány beleszólási esélyem, még azért maradt, hogy udvariasan visszautasítsam az ajánlatát.
- Öhm... igazán sajnálom Rika-chan...de én egyáltalán nem hoztam semmi mást magammal, csak a személyes varázstalanságom és kopottas atlaszom - mosolygok mint egy telibe tök kisgyerek, aki azt hiszi valami világ rengetően új és okos dolgot mondott az óvónéninek.

Várakozásaimmal ellentétben Rika-chan másképp gondolkodott, egészen másképp, mint más lányok. Ezt csupán abból gondolom, hogy se a koromat, se azt egy pillanatra sem vette számításba, hogy számára teljesen vadidegen vagyok. Mert felpattant, akár a túlhúzott rugó és kilőtt az első ölesebb fa felé. Én mint alapjáraton még is csak férfiből vagyok, lelkiismeretemre mondom egészen addig nem esett le ,mit is akar csinálni ott, míg egy meztelen lábikó ki nem bukkant a növény egyik oldalán. Azt túlzás lenne mondani, hogy sokkot kaptam ott helyben, de azért csak így átöltözni !!! Olyan gyorsan rántottam el a fejem, hogy konkrétan éreztem, több nyakcsigolyám is megroppan. S ekkor ráadásul még meg is gyanúsít, s erre szinte azonnali, és hangos nyögés szerű vakkantással válaszolok
- Nem dehogy !...- * Ó öreg most menekülj míg lehet, ez a lány tök zakkant... hol él ez?...nem tudja, hogy a világban minden harmadik lányt megerőszakolnak?*
Ezek a súlyos gondolatok zakatoltak át a fejemben, akár a nehéz gőzmozdonyok. S pár pillanat után minden tisztázódott. Rika-chan, aki talán egész életében ilyen romantikus regényeket olvasgat, bizonyára nincs tisztába a világ gonosz, kegyetlen veszélyeivel! S a legnagyobb baj talán, pont az ilyen ártatlan teremtményekre leskelődik ,mint ő, pont a szeplőtlensége miatt. Még rendesnek mondhatom magam, de mi lett volna, ha más van itt, vajon ővelük is ilyen kedves, vagy csak nekem jár...? Komoly dilemmák elé álltam volna ha éppen nem lép elő a reggeli fényekben ragyogó tini szupersztár fürdőruha modellje.
* Piros, pöttyös...>.< , te jó ég, te jó ég, TEJÓÉG!* Magamban ordibáltam, tényleg átöltözött a szabad ég alatt ! Félig már menni készülő ( és most nem kell semmi rosszra gondolni) helyzetemben megragadva, fagytam le, mint valami erősen poszt modern műalkotás.

Már kezdtem azt hinni, hogy a katasztrófa jelenet folytatódni fog, viszont ekkor, csak egy őzike puszit kapok, málna illatú puha ajkakról.
- Nem , öhm semmi baj ^^... tedd, ahogy jónak látod^^- mosolyogtam, hirtelen mintha minden feszültségemet lecsapolták volna egy szelepen át. Kedvem lett volna egy jó nagyot nyújtózkodni, mint a hetvenes évekbeli filmsztárok a szeretőjük mellet az ágyban, s talán a hatás kedvéért rá is gyújtottam volna. Mindebből kifelé csak egy kedvesen mosolygó, meglepett és hálás arc látszott belőlem, enyhén elpirulva a szeplőim körül.

Majd magamhoz tértem egy apró visszafojtott sóhaj szerű légvétellel.
- Igen, mondjuk délután ^^ szívesen... és vigyázz a medúzákkal, ami kicsi és kockás az csíp ^^- mondom és lassan intve elhátrálok és megfordulva egyenesen elindulok vissza szálláshelyem felé.
* Te jó ég! *

Előzmény(ek)

[Keptönnéni találkozik exKeptönbácsival- vadulás á lá Seiretei]

Sosem voltam az a kis hercegnő, aki feltétel nélkül hitt a mesékben, és esküszöm, ezután se leszek az! Ezért forgattam meg a szememet arra az alig felismerhető magyarázatra, mely szerint Yuci törülközőjének lehullása nem volt előre betervezve. Komolyan, biztos az volt a szándéka, hogy kiégjen a szemem az elém táruló hiányosságtól...>.> Aljas, galád, romlott alak ez a Yuci...:/ Tuti arra játszik, hogy megrontsa az én ártatlan, tiszta, hófehér lelkivilágom- mert amit én pajkos, ártatlan játszadozásnak tekintek, az nála egyenlő a gyilkossági kísérlettel. Orr-ráncolva piszkálom le magamról a bekómált fejét, és pillantok fájdalmasan a vállamon lecsorgó nyálfolyamra, s miközben azon elmélkedek, hogy miért nem fizet ő nekem veszélyességi pótlékot, egy zacskó szalvétával megpróbálom leapplikálni magamról a lét, ami made in Yuci. eredeti, Originale, 100%os! Talán le kellene palackozni, és jó pénzért eladni a fanörljeinek... Pár üveg potyapia meg pár targoncányi ananászkonzerv biztos kijönne belőle. *.* Ellenkező esetben kénytelen lennék a sikertelen akciót megtorolni Yucin, s magamat ismerve, ez egyáltalán nem okozna problémát. Sőt! Ajkamon angyalinak szánt, valahogy mégis ördögi mosollyal bököm bordán, hogy keljen már fel, s mielőtt kirohanunk a házból, még arra is kerítek sort, hogy a maradékát kidobjam a kukába. Majd Miyavi kiszedi onnan úgyis, és megkajálja... macskák. Vehet nekik az ember luxuskaját, mai drága, ha ők kukázhatnékok, akkor kukáznak... Szúrós pillantást vetek a szobám felé vonuló állatra, majd a saját pink festékemmel együtt elkezdek azon munkálkodni, hogy a hatodik osztag egyenlő legyen egy világháborús esemény áldozati színhelyével. S isten legyen rá a tanúm, szörnyű kínok emésztettek, míg megtaláltam a tökéletes osztagot! A sajátomat nyilván nem túrhattam szét, a 4.re Chiyo-chan, a 10.re Nabe-kun, a 7.re Nobu miatt kellett tekintettel lenni... Végül tényleg csak az első és a hatodik maradt- és mivel a főkeptönnel nem szívesen pecóznék ki, ezért maradt a hatodik. Nem is ismerem a kapitányát olyan közelről, egy küldi során mégis a nyakamba borult örömködve... o.O Oké, alattam szolgált egy ideig, meg nem is vagyok ellene a közvetlenségnek, de ohjjé! Álljunk meg egy pillanatra azért... Bár lehet, hogy egy-két elhullott agysejtem tanúbizonyságot tudna arról adni, hogy valahonnan közelebbről is ismerem- nem úgy...-.- De mivel már elhullottak, titkaikat magukkal vitték a sírba, s én kétségkívül maradok tanácstalan. Azért sikerül értetlenül pislognom, mikor Yuci elkezdi összekötözni a kezem, és már majdnem megijedtem, hogy valami szörnyű rémálom részese lettem, mely értelmében Chiyo-channek képzel- ámde szerencsére kiderült, hogy csak futó hallucináció volt az egész. Még jó is, komoly lelki trauma ért volna, és valószínűleg maradandó szellemi sérülés lett volna a vége a dolognak a részemről... én egyszerűen nem tudom úgy férfinak tekinteni Yucit, szorrí... bár a nemi hovatartozásáról párszor már jó alaposan ellibbentette a fátylat, hála a lehulló törülközőknek és a ledobott alsógatyóknak. Igazán érdekes, hogy a jelenlétemben rátör a felfokozott vágy, hogy nudistáskodjon, de nálam tökéletesen esélytelen... Zelt nem tudja űberelni, még a nyomába se ér. Parajkrémespirítós a világ legszuperebb, legcsodásabb, legaktívabb és legtökéletesebb teremtménye, nekem nem létezik más. *.* Felháborodva fújtatok, amint megérzem a buggyantott tojás-testmasszázs kombót, s valóban méltóvá válok a maszkomra: rúgok, harapok, karmolok, próbálok arrébb evickélni- de a tényen nem tudok változtatni: szinte tetőtől talpig trutyi borít... Térden állva fogok hajlongani a nagy Sabbath előtt, ha sikerül élve megúsznom ezt az őrült kalandot! Természetesen a fenékcsípés megérzését csak egy megrovó pillantással jelzem neki, megérezni épp hogy éreztem- hála a tökéletesen feszes és erős bőrömnek. S ha nem lenne elég, szerény hölgységemet további atrocitások érik! Mint egy krumpliszsák, avanzsálódok fel a hátára, de itt vesszek meg, ha szörnyű tetteit nem bosszulom meg rajta! >.< Evickélek, fészkelődök, s a ruhadarab hamarosan lehull a kezemről- szabaddá válok. Ördögi mosoly villan fel az arcomon, s életemben először- legalábbis azóta először, mióta megcsináltattam-, elégedett pillantást vetek tűhegyes körmeimre. A vigyor csak szélesedik, amint két kezemet Yuci gatyakorcához helyezem, és egy fölfelé irányuló rántással szépen, lendületesen megcsikarom körmeimmel a hátát. Ez természetesen még csak bosszúm töredéke, ezzel még nem kapta meg méltó büntetését, ami azért jár, mert majdnem kirázta belőlem a vacsorát. >.> Hangos puffanással landoltam a még meleg homokban, és terültem el, hogy kicsit szabad és friss, tojásszagmentes levegőt juttassak megfáradt tüdőmbe. A felállás némi nehézségbe ütközik, miután rám annyira nem jellemző módon megszédülök, s kénytelen vagyok kis ideig ülve szemlélni az elém táruló látványt. Néhány zavaró, tompán sajgó emlék tolul föl bennem- utoljára akkor voltam itt, mikor még Yukéval... de gondolatfonalam menete rögtön megszakad, amint Yuci alsója átszántja a levegőt, s ha nem kapom el a fejem, kétségtelen, hogy a képemben landol a lenge darab! Felháborodottan állok fel, és trappolok el a víz felé, hogy a partra ledobjam ruháimat, s hangos csobbanással adom tudtára a világnak, hogy immár én is a vízben tartózkodom. Arcomról a macskamaszkot lekapom, s hagyom, hadd vigye a víz arra, amerre akarja. Nem érzem szükségét, hogy könnyes búcsút vegyek tőle, csupán azt a célt szolgálta, hogy névtelenségben és arctalanságban tartson- nem szerettem volna lebukni az apró játék után, semmi kedvem nem volt mindenféle nevetséges fegyelmi "tárgyaláson" részt venni. Se holmi idióta csatát vívni a felháborodott kapitánnyal, akit nyilván alaposan helyben tudnék hagyni, amennyiben felidegesítene a szövegeléssel. Arra mellesleg hangulatomtól függően kell várni, de ezzel nyilván mindenki így van. Mély sóhajjal adom magamat át a víznek, majd mély levegőt véve lebukok a felszín alá. Már valóban nehéz visszagondolni azokra az időkre, amikor még valóban komoly nehézséget jelentett az, hogy egyáltalán beledugjam a lábujjam a tengerbe, vagy tóba... igen, történetesen attól rettegtem, hogy megfulladok. Most azonban- lehet, hogy az elfogyasztott pia hatására-, de egészen jól éreztem magam, miközben a jobbomban tartott üveggel evickéltem Yuci felé.
- Tess, szaké. - nyomtam bele a képébe az üveget, alig felemelt karral- nem szerettem volna a felszínre hozni gömbölyded idomaimat- bár komolyan teljesen felesleges ez az utólagos szemérmesség, tekintve, hogy már jó idővel ezelőtt... khm.. a lényeg, hogy úgyse tudnánk olyat mutatni a másiknak, amit még nem látott. Bár, Yuci esetében ki tuja! Lehet, növesztett egy hatodik lábujjat... o.O S ez még csak egy volt a szelídebb lehetőségek közül... Ezután ismét a víz alatti világ következett- természetesen nem az élővilágot akartam felderíteni. Megragadtam Yuci bokáját, és ellenállhatatlan rántásokkal húztam egyre lejjebb és lejjebb, aztán meg elkezdtem bökdösni, meg karmolászni. Miután meg elfogyott a levegőm, felevickéltem venni egy kicsit magamhoz, bár teljesen tisztában voltam tettem következményeivel: minden bizonnyal valami hasonló megtorlásra számíthatok majd, így nem is fog megrendíteni az esemény. Gyorsan lebuktam hát, s igyekeztem afelé a kiálló szikla felé venni az irányt, ami a part közelében van. Megérkezésemet az jelezte, hogy kegyetlenül megsajdult a fejem- sikerült ugyanis beleúsznom a sziklába, ami azért keményebb tárgy nálam, egyenlőre. Gyorsan felmásztam rá, és elégedetten nyúltam el rajta abban a tudatban, hogy van még pár percem addig, míg a nyilván bosszúszomjas exkeptön utolér, efeletti örömömben pedig nem átallottam jót húzni a természetesen magammal hozott szakés üvegből. Bár a fogyasztás előtt némi probléma azért felmerült, mert felettébb galád módon nehezen sikerült leapplikálni a kupakját az üvegnek.>.>