Soul Society .:. Tengerpart .:.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Szomb. Aug. 02, 2014 1:40 am

Napfelkelte

El kell ismerni, elég ügyesen próbálkozik, akár az a célja, hogy megmeneküljön, akár az, hogy újra lekerüljön rólam a ruha, akár mindkettő. Talán értékelnem kellene ezt, de túlzottan jól szórakozom hozzá, hogy ilyen könnyen elengedjem. Még hasznos is ez az időtöltés, pár dolgot eltanulhatok tőle abból, hogy hogyan tudom kivágni magam szorult helyzetekből.
- Biztosan minden lánynak ilyeneket mondasz- egy kicsit elpirulok, most viszonylag könnyen, bár nem vagyok olyan buta, hogy azt gondoljam, hogy valóban tetszek neki, és ha így lenne, az sem hiszem, hogy sokat számítana. - Tényleg te vagy az első, aki meztelenül látott kislány korom óta- legalábbis, az első férfi, az Akadémián azért használtam a zuhanyzót edzések után. Egy pillanatra eszembe jut, hogy nem tudom, miért van így, de aztán mégsem hagyom elvándorolni a gondolataim a szerepemről.
Zavarba jövök, és elkapom róla a tekintetem, bár ez valójában inkább meglepettség. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyíltan akar próbálkozni, de azért mégis úgy tűnik, hogy végül elérem a célomat. Elmosolyodok, talán először őszintén, miközben a kipirult arcommal felnézek rá, és a jobb kezemml megsimítom párszor a bal kézfejem.
- Az főleg neked lenne szórakoztató, Zarakai-kun, végig nézhetnéd a fenekem- tényleg nem hiszem, hogy ne tudná leúszni simán, már majdnem egy éve, évszaktól függetlenül leúszok nyolc kilométert hetente, de ezt nem azért mondtam, mert kérkedni szeretnék a képességeimmel. Egyszerűen csak tudom, hogy a legtöbb férfi nem bír visszautasítani egy ilyen kihívást, különösen, ha olyan jutalom várja a győzelme végén, amilyet ő is remél.
Szégyellős tekintettel leoldom az övem, azután hátat fordítok neki, és beteszem a táskámba úgy, hogy csak a zanpakutom markolata lógjon ki belőle. Még mindig neki háttal bújtatom ki a bal vállam az egyenruhából, azután a másikat is, és hagyom lecsúszni a ruhát a hátamon és a karjaimon. Néhány gyors mozdulattal összehajtogatom, és visszateszem a táskámba, miközben félénken felé pillantok a vállam felett. Valószínű szinte mindent látott már belőlem, de mégsem akarok tovább vetkőzni, amíg nem látom, hogy nekiállt. Közben gyorsan eldöntöm, hogy nem cserélem vissza a fürdőruhámat, a fehérnemű is gyorsan meg fog száradni, már feljebb jött a Nap, és elég meleg van, amúgy sem zavar, ha egy kicsit vizes.
Ha nekiállt vetkőzni, egy közeli kőre ülve gyorsan megszabadulok a szandáltól és a zoknitól is, amiket szintén a táskába rakok, ezután pedig szándékosan ügyetlenkedve egy kicsit, és közben el-elpirulva, leveszem a nadrágot is. Úgy nézek rá, mintha zavarna, hogy így lát, de a fürdőruha sem takar semmivel többet, mint a fehér bugyi és melltartó, és mióta egy kicsit ki vagyok békülve a külsőmmel, nem is feszengek annyira így. Kivéve persze most, a kezeimet úgy teszem, mintha most is teljesen meztelen lennék, és takarni próbálnám magam.
- Mit szólnál egy fogadáshoz?- még mindig elpirulva, de a győzelmemben teljesen biztos arckifejezéssel szólalok meg. Általában a fiúk gyorsabban úsznak, mint a lányok, de tényleg nem hiszem, hogy képes lenne lehagyni, a súlyomhoz képest kiemelkedően jó izomzatom van, és nagy gyakorlatom az úszásban. Igaz, már elfáradtam, az izmaimba már beköltözött az a jól eső sajgás. - Van egy öreg fabója kétszáz méterre befelé, aki onnan előbb visszaér a partra, győz. Rendben?- újra hátat fordítok neki, hogy csináljak pár vállkörzést. Sokat persze nem segít abban, hogy eltakarjam magam, de nincs is ilyen célom valójában, pontosan annak látszik, aminek akarom, hogy látsszon: egy ügyetlen kísérletnek arra, hogy eltakarjam magam. - Ha nyerek, nem öltözhetsz fel, amíg százszor le nem írtad a homokba, hogy „Kukkolni rossz.” Ha te nyersz… ahm… van valami, amit szeretnél, hogy leírjak?- elpirulok, miközben megigazítom a bugyimat, és félénken rámosolygok, jelezve neki, hogy az ajánlott feltételek rám is érvényesek. Azért rá fogok szólni, ha olyasmit mond, ami hosszabb két szónál. Ahogy akkor is, ha maradt rajta bármi.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Szomb. Aug. 02, 2014 7:15 am

Napfelkelte

Igazán megtehetne nekem annyit, hogy elhiszi nekem amit mondok és nem makacskodik és teszi rá még lapáttal az ügyre. Egyszerre tudnom utálni is a szavaiért de egyszerre látom ugyanazt a betyárságot, ami engem is éltet. Kezdte magát átkonvertálni a gondolatmenet az agyamban amikor másodszorra is arról próbált meggyőzni, hogy őt még nem látták meztelenül. Egy nemesi család sarja, akivel mindig is kivételeztek és ő is tudta nagyon jól belül, hogy a nemesség akármilyen plusz ajándékokat ad az életben, olyan szinten tesz ember és ember közé gátakat. Én is utáltam az emberi életemben az újgazdag patkányokat, akik még egy kapát sem fogtak meg normálisan de dirigálni mesterszinten tudtak. Nagyon remélem, hogy itt nem ez a helyzet és legalább van mire makacskodnia a lánynak. Őszintén szólva már nem tudom követni a lány minden mozdulatát és minden szavát mert a saját agyam teljesen lefoglal. Olyan sok különbség van köztünk és pont ez lenne az a közös, hogy mind a ketten szeretjük a másik agyát húzni és túljárni rajta? Mert ha igen akkor ez nem a legszebb indok lenne ha teszem azt járnánk és a ezt mondanánk a szülőknek. Viccesen jönne ki belőle mind a két fél. Elég nagy majmot csináltam már magamból a lány előtt ahhoz, hogy a közeljövőben elhangzó szavait pusztán egy alap beállásban kövessem. Már csak azért is sokkal jobb így, mert több figyelmet tudok szánni a belső hangommal való beszélgetésekre. Lassan a reggeli fény befogja borítani az egész várost és felkel minden idetartozó ember, ha valamit akarunk csinálni akkor jobb lesz, ha sietünk vele. Legfőképpen adott ennek alapot a lány következő mondata és cselekedetei, egy pillanatra még ki is tágultak a szemeim az utolsó szó hallatán. - Ennyire ki akarod használni azt, hogy ellenkező nemekből származunk? De már majdnem elhiszem a szende nemesi lányka beszólásod, de csak majdnem! - Feleltem neki szarkasztikus mosollyal az arcomon. hogy érezze a saját elveimnél való megmaradásom. Minden férfi kíváncsi lenne a lány fenekére és merészelem magamat kiváltságosan érezni azért, hogy én nem sokára megláthatom. Ha már itt tartunk, hogy ilyen szavakat és kifejezéseket engedünk meg magunknak, akkor én is feljebb veszem egy fokkal társalgási formám. - Egész végig nézhetem a feneked? Bevallom kecsegtető ajánlat hiszen biztos nagyon szexis alakja lehet csak vigyázz, mert a végén tapogatózni kezdenek a szemeim. - Magamban vittem tovább a mondatot azza la véglettel, hogy nem csak a szemem s kezem tapogatná végig a hátsóját. Nem kell egyből magas fokra vinni ezt a témát, imádom ha szurkáljuk a másikat ilyenekkel. A következő pár perc pedig csak arra volt jó, hogy a fantáziám már kétszer át is ment a komplett lányon de pontosan ebben rejlik az az apró határ, ami férfit és férfit megkülönböztet. Mivel én ennek csak akkor adok fizikai jelet, amikor a legjobb időzítést érzem rá, míg mások azonnal megadják magukat ennek az érzésnek. Szép alakja, finom adottságai, selyem bőre csak úgy ordibáltak a fejemhez, hogy " gyere közelebb. " Másodpercenként ezernyi hajlam futott át bennem arra, hogy ténylegesen közelebb menjek hozzá. Nem tudtam tovább nemet mondani ennek és pár lépést muszáj volt tennem felé, ha már nem érinthetem meg. Már csak a saját kötelezettségem miatt is mindenképpen muszáj már nekem is vetkőznöm. Megszabadultam a felsőruházatomtól de a nadrágot magamon hagytam egyelőre, nem fogom azonnal megadni magamat semminek.
Én hoztam fel neki az úszást, szóval nem lepett meg a fogadásajánlata és a többi megjegyzései.
-Belemegyek a fogadásodba de két dolgot leszögezek. Senkinek nem szólunk erről és ha én nyerek, akkor beleírod a homokba, hogy " szeretem Zarakait. "- Ha már ő szívózik, akkor én is szívózom vele. Elindultam a víz fele és útközben kiugrottam a nadrágból. Ha valami csoda folytán én nyerek, akkor elég ha csak 5-6szor beleírja a homokba. Nem vagyok szemétláda de nem fogom ennyivel leírni az ittlétünket.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Szomb. Aug. 02, 2014 8:44 am

Napfelkelte

Elmosolyodok, miközben a pír lassan kezd eltűnni az arcomról, mintha lassan felbátorodnék. Nem tűnik olyan férfinak, akinek problémája lehet megszerezni egy lányt, és egy kicsit tényleg jólesik, hogy én ennyire tetszek neki. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kicsit túl sok izom van rajtam, túl alacsony vagyok, a melleim pedig kicsik, de nemrég megtanultam nem a hibáimra figyelni. Tényleg kellemes érzés, hogy az erősebbik nem tagjai sem ezeket látják bennem, ez a kellemes érzés már átjárja az egész testemet.
- Tapogatni? Annyira nem fogsz megközelíteni, hidd el, túl gyorsan úszok- szélesen elmosolyodok, már annyira nem is törődök a félénk lányka szerepemmel, hagyom egy kicsit érvényesülni a természetes énem. Jó érzés ugratni a srácot, egy pillanatra el is felejtem, hogy kukkoló, és hogy miért is akarok vele versenyt úszni valójában.
Egy kicsit azért újra elpirulok, ahogy végignézek rajta, tanulmányozom a felsőteste vonalait. Nem mintha nem láttam volna már sokkal izmosabbat, sokkal arányosabbat, sokkal inkább olyat, ami vonzó, de neki sincs mit szégyellnie. Az viszont meglep, hogy még nem ugrott ki a nadrágjából, sőt, talán az alsónadrágjából is önszántából, mintha ő maga is szégyellős lenne. Kétlem persze, hogy ez lehet a helyzet, de fogalmam sincs, mi más oka lehet rá.
Elmosolyodok, ahogy nyugtázom, hogy elfogadta az ajánlatom, miközben egy kicsit félénken odanyújtom a kezem, hogy egy kézfogással, pacsival, vagy amivel akarja, megpecsételjük a fogadást.
- Ne aggódj, természetesen nem mondom el senkinek- elértem a célom. Beúszunk száz, talán százötven métert is, azután hirtelen visszafordulok majd, előbb érek a partra, felkapom a ruháit és a táskámat, amit gondosan összekészítettem hozzá, hogy fél kézzel tudjam hozni, és itt hagyom meztelenül. Abból egészen biztos, hogy tanulna, ha egy szál zanpakutoban kéne visszamennie a barakkjába. Egy kicsit mégis rosszul érzem magam amiatt, hogy ezt készülök tenni.
Begázolok a vízbe addig, hogy a combom közepéig érjen, itt már lehet úszni. Egy pillantást vetek rá még egyszer, mielőtt kinyújtom magam elé a karjaim, elrugaszkodok, kecsesen a vízbe érkezem, és pillangóúszással elindulok a cél felé. Fájnak a tagjaim, a fehérnemű pedig nem olyan kényelmes a vízben, mint a fürdőruha, de erről elvonja a figyelmem az, hogy számoljam a métereket, és hogy végiggondoljam, mit tegyek.
Negyven méter… nem érzem jól magam, amiatt, amit tenni akarok. Túl jól éreztem magam a figyelme miatt, még ha nem is az ő érdeme, egy kicsit úgy érzem, mintha ezért hálásnak kellene lennem neki. Megerősített benne, hogy tényleg vonzó vagyok. De akkor sem szeretem azokat, akik így leselkednek a lányok után.
Hatvan méter… igazság szerint, nem ártott nekem azzal, hogy megnézett. Nem érzem, hogy megváltoztam volna tőle, nem érzem, hogy kevesebb lennék, hogy ezzel elvett tőlem valamit. Nem is hiszem, hogy ez túlzottan kínos lenne nekem, inkább magáról formálna véleményt azzal, ha elmesélné másoknak, hogy meztelen lányok után leskelődik.
Száz méter… nekem nem ártott, mert nincsen olyan privát szférám, amit meg tudna sérteni. Mindig készen állok rá, hogy rám törhetnek, mindig tudom, hogy figyelhetnek, akár még a legmagányosabb óráim alatt is, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy bármit is csinálok egyedül, láthatja valaki. De rengeteg lány van, aki többé nem érezné magát biztonságban, ha tudná, hogy figyelik, látják a teste minden porcikáját. Nekik árthatnak a kukkolók.
Százhúsz méter… nem láttam még kukkolót előtte, csak mások elbeszéléseiből ismerem őket, de ha azok igazak voltak, ő elég furcsa. Egy kukkoló álma valószínűleg az lehet, hogy rajtakapják, és csatlakozhat egy meztelen lányhoz, ahogy végül történt. Igaz, hogy azért mondta az úszást, hogy újra levetkőztessen, de nem sietett ő is levetkőzni, nem is ért hozzám, sőt, még a szavaival is óvatos volt. Biztos, hogy ennél többet akar, de ez még önmagában nem bűn. Lehet, hogy tényleg nem leskelődött. De akkor is arrébb mehetett volna néhány száz métert, vagy ha ott akart maradni, legalább felhívhatta volna a figyelmem rá, hogy nem vagyok egyedül. Ha valakit, aki bujkál, akarata ellenére vesznek észre, jogos feltételezés azt hinni, hogy valami rosszban sántikált.
Százötven méter… veszek egy mély levegőt, lemerülök a víz alá, mellúszásban tempózok néhányat, készen rá, hogy átforduljak, és visszafelé induljak el… azután feljövök a felszínre, és gyorsúszásban folytatom az utam a bója felé. Elengedem az eredeti tervemet, akár félreértés, akár tényleg jól esett neki, hogy meglesett, nem érzem úgy, hogy tisztességes lenne.
Megérintem a bóját, egy pillanatra megkapaszkodok, hogy kifújjam magam, azután ellököm magam tőle a kezemmel, és elindulok vissza, pihenésképpen előbb mellúszásban, azután, ha láttam, hogy hol tart, újra nem figyelek másra, csak a távolságra, amit le kell győznöm magam előtt. Egy pillanatig elgondolkozom azon is, hogy győzelem esetén lemondok arról, amit kértem, de azután úgy döntök, hogy ami jár, az jár. Egyszer láttam a kisebb bátyám meztelenül, amikor leesett egy fáról, és nem volt szállítható, úgyhogy a helyszínen levetkőztették és ellátták, de csak tíz éves volt akkor, felnőtt férfit még nem láttam.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Szomb. Aug. 02, 2014 1:06 pm

Napfelkelte

Egy elismerő és szinte már baráti mosollyal rázom meg enyhén a fejemet a lányra nézve egy halk sziszegéssel koronázva. A pillanatnyi kicsapongó szeretet és törődés hiány belőlem egyre sűrűbb és a lány felé érzett érdeklődésem pedig egyre több lett. Nem szeretem a spontán dolgokat, sőt egyenesen elkerülöm őket de ez a találkozás most már legalább megér annyit, hogy egy normálisabb időben elhívjam beszélgetni, teázni, bármit csinálni. A napfelkeltében a hátam elkezdett enyhén izzadni és meg kellett mozgatnom a lapockáimat és a környező hátizmaimat. nem vagyok egy Adonisz testű emberke de legalább a vékonyságom atlétikai külsőt sugároz mások felé. Úszásban sosem voltam a legjobb, jobban örülnék futásnak mert rengetegszer kellett lesprintelnem a rendőrautókat 30-40, akár 80 méteren is. Szerencsére mindig találtam egy sikátort, ahová befordultam és ameddig kiszálltak a kocsiból én már régen túl voltam mindenen. Semmit nem tud rólam a lány és én sem róla de pont egy ilyen múltú embert nézett ki magának. Ha most az emberi életben találkoztunk volna és másnap elmesélném ezt a bandának, akkor annyit kapnék vissza, hogy "te hülye áruló, újgazdagékkal spanolsz" és még meg is vernének. Pont ez a lány lenne az, akit azért küldtek ide elém, hogy ezt a törvényt megváltoztassa bennem és észhez térítsen? A kezét ajánlotta fel pecsétnek azért az alkuért, hogy nem szól senkinek sem a mi kis előadásunkról. Kezet fogok vele és határozottabban megrázom, majd egy bólintással elkezdett mosolyt mutatok felé. - Megbeszéltük, akkor már csak el kell kezdeni - Felelem neki fellángolt szemekkel és egy gyengédet a homlokára pöckölök az ujjaimmal jelezve a kihívásra kész énemet.
A következő percben már egy szál alsóneműben úszok a lány után az első métereken. Az első gondolat ami eszembe jutott, az a szép testének a képe, mikor beugrott a vízbe. Kicsit megnyomtam az első métereket, hogy ne maradjak le túlzottan mögötte és persze a pillanatnyi látványokat is eltudjam kapni belőle. Nagyon kecsesen úszott, nagyon nem vagyok hozzászokva az úszáshoz de legalább hajtott az a vágy, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Lassan az általa említett bójához érünk de arra lettem figyelmes, hogy lebukik a víz alá. Legelső mozdulatból utánamerültem de nem azért, hogy leutánozzam hanem mert féltettem. Édesanyám elvesztése után minden apró hirtelen mozdulatra ugrok, legyek akármilyen fáradt és kimerült. Végképp nem tudtam a víz alatt úszni, úgyhogy amint láttam, hogy biztonságban tovább úszott a lehető leggyorsabban kalimpáltam fel magamat a felszínre. Pár rohamos köhögéssel szabadítottam fel azt a kevés vizet ami belém került de hosszú pihenésre nem volt időm. Azonnal tovább úsztam mert így is le voltam maradva tőle eléggé.
Elért a bójáig és már fordult is vissza a part felé, megint vettem magamon egy löketet és egy pillantás erejéig voltam csak a bójánál, hogy éppen csak hozzáérintettem a kezem és már löktem is el magamat tőle. Kezdtem nagyon elfáradni, elfogyott a pillanatnyi pumpa az izmaimból és kész csoda, hogy nem görcsöltem be teljesen. A fáradságom közepette az elmém megint eszembe juttatott egy finom kis ötletet, ez fog engem a sírba vinni. Legalább annyi erőt vettem magamon, hogy elérjek a felső combjáig, gondoltam megteszem az életem talán utolsó érintését. Vagy kapok egy hatalmas pofont ezért, vagy még egész jól fog elsülni. Egy határozottabb de erőtlenebb mozdulattal rákaptam a kezemmel a lábára, hogy figyeljen fel rám, már lassan visszaérünk a partra úgyis.
A tervem ezzel a fogással a megállítása és a magamhoz húzása volt a célom, ha sikerül akkor legalább egy pár perces spontán romantikát akartam belevinni a dolgokba. Elvégre mind a kettőnkről tudjuk már, hogy értünk az emberek szívatásához és most arra lennék kíváncsi, hogy szemtől szemben hogy megy neki a rögtönzés. Gyengéden megfogom a két karját, normális közelségből kérdezem tőle egy sunyibb mosollyal. - Hová sietsz? -

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Vas. Aug. 03, 2014 12:52 am

Napfelkelte

Nem tudom, hogy fogom bírni az utolsó száz métert, amellett, hogy a karjaim és a lábaim szinte leszakadni készülnek, egyetemben pár más izmommal, a levegővel sem állok túl jól, a szívem pedig készül kiugrani a helyéről. Természetesen, az a veszély nem fenyeget, hogy annyira elfáradok, hogy nem jutok ki a partra, mellúszásban kényelmes tempóban sikerülne, de ha abbahagyom a karjaim evezőszerű mozgatását, nem hiszem, hogy még egyszer gyorsabb úszásra tudok kapcsolni. Láttam féltávnál, hogy szép hosszt verek a srácra, majdnem harminc métert, de ha látná, hogy lassítok, kétlem, hogy ne érne utol. Viszonylag jól úszik, és kétlem, hogy ne lenne még tartalékenergiája. Egy pillanatra eszembe jut a fogadás rám eső része, de ilyen dolgokkal nem hagyom elterelni a figyelmem. Verseny közben tilos vereségre gondolni, ahogy bármilyen tevékenység közben tilos a kudarc lehetőségét számba venni.
Egy pillanatra ledermedek, ahogy egy kéz megragadja a combomat, csak azért nem rúgok reflexből hátra, mert előtte vissza kell nyernem az uralmam a tenger felett, és a felszínen kell maradnom. Utána pedig azért nem rúgom meg, azt hiszem, mert nem vagyok benne biztos, hogy miért fogott meg, az első gondolatom az, hogy akár rosszul is lehet, és próbál fent maradni. Csak akkor tervezem eltörni a kezét, ha tovább téved. Miközben magához húz, a hátamra fordulok, arccal felé.
- Mi történt? Rosszul vagy?- viszonylag gyorsan rájövök, hogy nem ez a válasz, de amikor a lábam helyett a karjaim fogja meg, mégis leteszek róla, hogy agresszív választ adjak a fizikai kontaktusra. Felkészülök rá, hogy elhúzzam az arcom, ha meg akarna csókolni, de úgy tűnik, nem tervez ilyesmit. Egyáltalán nem nyomul olyan durván, ahogyan azt kinéztem belőle. Nem is lenne kényelmetlen, hogy fogja a kezem, ha nem lenne már ennyire fárasztó egy helyben tempózni a lábaimmal. Finoman, de határozottan kiszakítom magam az ujjai közül, és elkezdek az utolsó erőmmel úszni a part felé.
Érzem, hogy már alig haladok fele olyan gyorsan, mint akkor, amikor igazán gyors vagyok, de így sem kerül be a térlátásomba. Ez a kétszáz méter menni fog. El is kezdek rajta gondolkodni, hogy ragaszkodjak-e hozzá, hogy teljesen levetkőzzön, vagy, hogy tényleg le kelljen írnia százszor. Nekem másfél óra múlva a Féregbolyban kell lennem, úgyhogy amúgy sem tudnék maradni felügyelni rá. Legfeljebb egy órám maradt a parton, igaz, annyi idő alatt le tudja írni akár ezerszer is, ha siet.
Száz méternél látom meg az ujjait, amikor oldalra fordulva levegőt veszek. Nem lehet több előnyöm egy méternél. Azután a kézfejét látom meg, majd a csuklóját, végül a vizes haját, és lassan felzárkózik mellém. Húsz méter maradt. Próbálok még egy kicsit gyorsítani, de ahhoz is alig van már erőm, hogy tartsam azt a tempót. Az ujjaim már néha súrolják az iszapot, nagyon közel vagyunk, de már megelőzött. Az utolsó tíz méteren, ahogy felállunk, és megpróbálok kifutni, tehetetlenül nézem, ahogy elfut, és jó öt méterrel előttem ér a partra. Kisétálok én is, de nem tudok mondani semmit, csak kapkodom a levegőt, úgyhogy inkább leülök, majd a hátamra dőlök a sekély vízben.
Régen fáradtam el ennyire, most érzem csak igazán, hogy mennyit kivett belőlem az úszás. Kiterülve fekszem a sekély vízben, hagyom, hogy a hullámok néha kicsapjanak rám, kellemesen esik az érintésük. Nincs erőm foglalkozni vele, hogy mi lesz a továbbiakban, sem azon, hogy valószínűleg átlátszik a vizes fehérnemű, de még arra sincs erőm pár percig, hogy megmozduljak, vagy akár bármi mást nézzek az égen kívül. Nem szoktam kímélni magam edzések alkalmával, de ennyire ritkán fáradok el.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Vas. Aug. 03, 2014 8:53 am

Napfelkelte

Néha a szavak helyetti mozdulatok többet érnek, mint sem belemondani a másik szemébe a dolgokat. Magam is sokkal jobban szeretem a szem és a test játékát ember és ember között, sokan nem hinnék de jóval többet lehet kifejezni vele, mint sima szavakkal. Meghagyta a természetes kétértelműség látszatát azzal, hogy sehogy sem reagálta le a spontán elkapásom. Egy határozott mozdulat is lehet gyengéd, nem csak a végletek léteznek és ettől gyönyörűek ezek a pillanatok. Kiszakította magát a tartásomból de korán sem olyan megnyilvánulással, hogy na ez egy rossz döntés volt. Sokkal inkább kihívást keltett fel bennem a maradék táv iránt. Ugyanolyan csendes belül, mint én. Amolyan rohadj meg de különben imádlak beállítottság van benne ugyanúgy, mint bennem és ez több, mint tökéletes. Példának felhozva azt, hogy hátraszólt azonnal, amikor megérintettem és nem vette figyelmen kívül. A rizikót pedig be kell vállalni, vagy orrba rúg és vérző arccal evezem ki magam a vízből, vagy úgy sül el ahogy elsült. Valaminek mindig izgalmassá kell tennie ezeket a másodperceket és különösen értek eme űröknek a kitöltéséhez. Nem sokat tekereghettem azonban a gondolataimban, hiszen a versenyke még hátravolt a hajrája. A kihívást felemésztve vettem magamon újult erőt és löktem bele magamat a gyorsúszás sebességébe. Felébredt benne ma győzelmi akarat és ennek hevében már az sem érdekelt, hogy hány liter vizet nyelek le, mikor fel-fel bukik a fejem levegőért. Eléggé sós ízt csapott a számba de ha az emberben túlteng az adrenalin, mind ezt figyelmen kívül hagyja. az erőfeszítésem megtette a hatását és egyre közelebb kerültem Mihohoz, rövid időn belül már vele egy vonalban tettem meg a legfontosabb métereket. Hazudnák a világnak, hogyha nem fordult volna meg a fejemben az is, hogy pár méter erejéig mellette úszva is figyelek rá, nehogy megerőltesse magát az amúgy is értelmét vesztett versenyben. Nagyon meglepett, mikor én értem partot elsőnek és csak utánam evezte be magát a leányzó. Nem kell bemutatnom, hogy az első métereket úgy tettem meg a parton, mintha újszülöttként akarnék elsőnek lábra állni. Pár lépés után engedtem a hatalmas tömegnek, ami leakart húzni a homokba és eltanyáztam benne, mint egy zsák. Három-négy jó mély levegővétel után amit a tüdőm kitágítására csináltam, egyből elnéztem a víz felé Miho után érdeklődve. A testemet alig tudtam mozgatni és úgy ugrált a mellkasom, mintha trambulinon szórakozna a tüdőm. Teljesen ki volt a bőröm szívva és látni csak heves imádkozással együtt sikeredett, nagyon lefárasztott a csajszi. Nem nagy fáradsági különbséggel feküdt ő is a sekély vízben, mint ahogy én a homokban Csupán azt tudtam kivenni Mihoból, hogy kevesebb pillanatnyi mozdulatot visz végbe, mint én és már az agyam át is állt az erőkiszipolyozásra a testem utolsó szegleteiből. Elfordítottam a testem és az alkaromra támasztva magamat próbáltam megszólalni de nem jött ki hang a számon. A sós víz nyelése miatt konkrétan elszáradtak az ajkaim, szóval most sem a szavak fognak dönteni. Elkezdem húzni magamat a két karommal a lány fele de mindenek előtt egy erőteljesebb vetődést teszek jobbra, ahol a felsőruházatom hevert. Magamhoz vettem, feldobtam a hátamra, mivel négykézláb voltam ez nem volt egy nagy feladat. Tovább ráncigálom magamat amíg el nem érek Mihohoz, utána a legelső dolgom a felsőruházatom rádobása volt. Leveszem a hátamról és megpróbálom megtartani magamat a térdeimen és egy határozottabb mozdulattal ráterítettem. Ilyenkor reggel még nem a legnagyobb melegek uralkodnak és dupla úszás után nem a legjobb ebben az időben létezni. Másrészt pedig mert nőből van, nem akarom, hogy lefoglalja az átázott fehérneműje. Csak a pihenéssel foglalkozzon semmi mással, engem nem érdekel, hogy vizes lesz a ruhám. Nem szoktam ennyire szétszórva lenni de ez a sós íz a számban és a beleimben teljesen lekészített fizikailag. Majdnem én is ráestem a maradék lendületemmel de előbb leért a tenyerem a homokba hála égnek. Felemelem a másik kezemet és jelbeszéddel próbálok kommunikálni vele, mivel már szinte marta a számat a só. Az írás folyamatát próbálom elsőnek mutatni neki és utána pedig rázom a kezem jobbra és balra, hogy nem kell semmit sem írnia sehová se. Végső soron pedig fel és le lóbálom a kezem, hogy nyugodjon meg és pihenjen. Ezek után kifordul a testem és melléesek a partra. Nem a haldokló hőst akarom eljátszani, csak pusztán pihenni szeretnék. A hozzá közelebb levő kezemet ráhelyezem a kézfejére és lágyan megpaskolom elismerve, hogy remek úszó és remek ellenfél. A levételéhez már nincs erőm, csak kapkodok a levegő után.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Kedd Aug. 05, 2014 1:03 am

Napfelkelte

Nem kicsit lep meg, hogy a fiú betakart az egyenruhája felsőjével. Persze, már elég meleg volt, úgyhogy inkább takarásnak szánta. A lovagias gesztus hatására rossz érzés fog el, amiért azt terveztem, hogy nevetségessé teszem, bár azért egy kicsit örülök is neki, hogy tudom, végül jól döntöttem. Kedves srácnak tűnik, még ha szeret is lányok után leskelődni.
Különösebb nehézség nélkül sikerül értelmeznem, hogy mit akar elmagyarázni, ettől pedig megint elfog egy kicsit a bűntudat. Ha én érek ki előbb, akkor nem csak, hogy valami bot után kellene mászkálnia, amivel írni tud, de valószínű még levetetem vele a maradék ruháját is. Még akkor is, ha az énem mindig éber, gyanakvó orgyilkos része nem sejt a viselkedésváltozása mögött (és amögött, hogy már csak a kezem fogja meg) mást, mint egy ügyes taktikaváltást. Egy kicsit tényleg hat rám a taktikája tudat alatt, és ha nem úgy indul a kapcsolatunk, ahogy, ez talán már elég lenne ahhoz, hogy valamiféle vonzalmat érezzek iránta, de így egyelőre csak éppen visszabillentette a mérleget, hogy a másik oldal legyen nehezebb.
Adok neki egy kisebb pacsit az ujjam hegyével, azután felülök, felhúzom a térdeimet, azután felállok. Elég csúnya izomlázam lesz nemsokára, de szerencsére már eléggé hozzá vagyok szokva, hogy nemsokára így is teljes értékű munkát tudjak végezni a Féregbolyban. A ruháját félbehajtom, és a hasára terítem, miközben egy kedves mosollyal hajolok meg felé. Egy kicsit sajnálom szegényt, nem úszhat túl sokat, és valószínű nyitott szájjal haladhatott, úgyhogy elég rosszul fogja érezni magát.
- Köszi, de ha megígértem, leírom- elindulok felfelé a parton botot keresni, csak húsz lépést kell megtennem egy kisodort fadarabért. Nem színészkedek tovább, nem játszom a szégyenlőst, most már természetesen tervezek viselkedni, nem akarom megvalósítani, amit a színészkedéssel terveztem. Elsőre talán viccesnek tűnt, de hosszú távon azt eredményezné, hogy egyre durvább dolgokat csinálok, és végül tőlem is félni kezdenek, és olyanná válok, mint Soifon nagynéni. Tisztelem az erejét, a kitartását és a határozottságát, de nem láttam még férfival. Igaz, még mindig fiatal.
Leülök egy magas, majdnem a térdhajlatomig érő kőre, a karjaimmal megtámaszkodok a térdeimmel, és elkezdek írni a jobb kezemmel. Nem fog harmincnál több kiférni még kisbetűkkel sem anélkül, hogy felállnék és másik követ keresnék, de a nedves iszapba könnyű írni, és kellemes érzés beletúr a lábujjaimmal, miközben a két lábnyomom közötti fél méteres területre készül az írás. Mint mindig, egyenes háttal, magam kihúzva ülök írás közben. Annyira nem zavar, hogy így többet lát, azután, amin keresztül ment, és azért, mert legyőzött, annyit megérdemel, hogy pár percig legálisan nézhessen. Nem is pillantok rá, hogy ellenőrizzem, figyeli-e, ahogy írok, csak a tízedik után pillantok mégis oda, hogy lássam, hogy van.

Tárgy: Re: Soul Society .:. Tengerpart .:. Kedd Aug. 05, 2014 10:02 am

Napfelkelte

Nem sok időnk volt már a szolgálatok kezdetéig de jelen pillanat nem tartom magamat alkalmasnak rá, jobbnak látom ha visszamegyek a szállásomra és alszok pár plusz órát és megfürdök normális vízzel. Amíg én próbáltam összeszedni magamat, Miho már talpon volt és keresgélni kezdett a parton bot után.
Komolyan nem semmi, amit kiállt a lány és mennyi mindent ki tud bírni, hogy eleget tegyen az ígéretének. Nem tudtam válaszolni a mondatára, nem tudtam visszatartani a szándékától akármennyire is próbáltam. Pusztán a mozgás, mint fogalom nehéz volt a számomra és rövid próbálkozás után nem is erőltettem tovább. Rábíztam magamat a természetes regenerálódásra és fejemet elfordítva figyeltem Miho tevékenységét. Bizonyára tudta, hogy figyelem őt és gyönyörködöm benne és meg is lepett, hogy nem takarta magát hanem természetesen viselkedett. Hosszú percek után voltam csak képes felállni és a nadrágom felé venni az irányt. Beleszenvedtem magamat a ruhába de a felsőmet hagytam kicsit száradni a parton. Úgysem fogom már felvenni, mivel homokos és nedves is egyaránt. Mindenféleképpen be kell már mennem a szállásomra egy új felsőrészért is, így hát félmeztelenül araszoltam oda Miho mellé, hogy szemügyre vegyem közelebbről is.
Tényleg betartotta az ígéretét és körmölt az iszapba, még sosem írták le amit kértem és különösen nem egy nemesi család tagja. Ahogy a cseppek tükröződtek a bőrén olyan volt, mint egy kristálycsillár a félhomályban. A gyönyörű, mint kifejezés itt már kevésnek bizonyult de a nézelődésem itt nem ért még véget. Hajára vetettem pillantásom, ahogy a víz hatása miatt egyenesedik a hátán és csöpögnek le róla a cseppek. Szexepiljeim egyike a nedves női haj látványa, valahogy megidéz és rabul ejt de magas szinten. A belső vágyam csillapítása érdekében muszáj voltam végigsimítani kezem a haja alsó részén, ami a hátára volt feküdve. Ezt követően a vállára helyeztem a kezem, hogy figyeljen fel rám de ezt már akkor megtette, mikor a hajához értem. - Látlak még téged? Gondolom tudod, hogy nem arra értem, mikor szolgálatban vagy. - Kérdezem tőle halk és őszinte hanggal. Mindenkinek hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kezdtem el vonzódni Mihohoz és nem fordult meg a fejemben, hogy megölelem és nem eresztem a távozása pillanatáig. Most már nem a rangja s hovatartozása miatt nem tettem meg, hanem a belsője miatt és mert nem sokat tudok még róla. Nem mintha ez a két ok zavarna engem de valamivel meg kellett, hogy magyarázzam a belső énemnek a cselekedet visszatartását. Viszont különösen remélem azt, hogy még lesz alkalmam kettesben lenni vele és eltölteni vele xy időt. Következő cselekedetem és kötelességem is volt, hogy leguggoljak mellé és rámutassak az írására. - Nem kell tovább folytatnod, nem kell sokszor leírni...egyszer is elég. Ezt te is megtennéd értem, hogy nem íratod le velem sokszor. - Próbáltam meggyőzni az akaratomról mert én elhiszem, hogy veszteni is tudni kell de ez ennél már sokkal több. Nagyon megkedveltem de, hogy miért konkrétan azt még nem tudom de nem is kell tudnom.