A hold fénye ezüstös derengéssel világítja meg az utcát és veszi körbe alakomat. Lassan sétálok végig Soul Society városának utcáján.
~Oh, hogy pont most kellett elfognia a szakémnak! ~ - bosszankodok magamban, miközben egy még nyitva lévő boltot vagy éttermet keresek.
Egy fekete ing és ugyan csak sötét színű nadrág van rajtam. Inkognitóban vagyok, nem akarom, hogy felismerjenek, mint shingamit. Dotonryuut a hálószobámban hagytam, hiszen elég csendes estének ígérkezik a mai.
~ Régen volt már ilyen békés éjszakánk. ~ - gondolom vigyorogva, azután épp cigarettám meggyújtásával bajlódok, így nem veszem észre az előttem álló lányt. Sikeresen neki gyalogolok, aminek hatására mindketten a földön kötünk ki.
~ Ajaj, ez nem jó.~ - mondom magamban, miközben fájós fejemet tapogatom, hisz’ sikeresen bevertem az esés alkalmával. Kinyitom a szemem és egy igen dekoratív lánnyal találom szemben magam.
- Bocsáss meg, kérlek! – mondom fejemet lehajtva, és ha engedi, felsegítem őt. – Elnézésedet kérem, nem vettelek észre. ^^”
~ Nem épp a legjobb kezdet....~ - gondoltam elmélázva.

- A nevem Futou Yuuki. Örvendek.- mutatkozik be az eddig ismeretlen lány.
- Sierashi Yuusuke. Úgy szint örvendek. – mutatkozom be én is, majd felvillantok egy apró mosolyt, amikor észreveszem, hogy még mindig fogom Yuuki kezét.
- Miért járod az utcákat ilyen későn?- kérdezi.
~ Elég gáz lenne, ha azt mondanom, hogy éppen piáért indultam…~
- Öhm… izé… Csak gondoltam sétálok egyet. – mondtam bár elégé gyengére sikerült. – Veled mi a helyzet? Kis esti testmozgás?
A hold szokatlanul fényesen világít, szinte nappali fénybe vonja a kihalt utcát. Megvárom, míg válaszolj majd egy újabb kérdést teszek fel.
- Nem lenne kedved beülni valahová és meginni valamit? – kérdeztem, hiszen ugyan ez volt a ma esti programom, azzal a különbséggel, hogy először ezt egyedül akartam véghezvinni.
~ Nah, meg kb. 3 üveg szaké társaságában… -.-”~ - gondolom, majd várom, hogy mit válaszol a lány.

Miután elfogadta meghívásomat egy távolabbi fénypont felé mutat. Ha szerencsénk van, akkor valami étterem lesz. Ha meg nincs, akkor így jártunk.
- Természetesen megfelel. – mondom egy finom bólintással megtoldva kijelentésemet.
Lassan sétálunk célunk felé. Yuuki gondolataiba mélyed, de így nekem van időm jóban megnézni magamnak. Igéző fekete szemek, karcsú derék, kedves mosoly.
~ Nem semmi lány, azt meg kell hagyni.~ - gondolom, majd elvörösödök egy kicsit, hisz’ az előbb eléggé illetlenül mértem végig. ~ Ejh, ha tudná, mi jár most a fejemben…~
- Látom, te is shinigami vagy. – bökök a hátán lévő zanpakutoura. – Már egy jó ideje szolgálok a Gotei 13-ban, de eddig még nem láttalak. Melyik osztaghoz tartozol?
Eközben megérkezünk a távolról kinézet fény forrásához. Egy kedves kis vendéglő előtt állunk meg. Belülről hívogató melegség és kellemes zene árad.
- Csak utánad! – szólok, majd félre húzom az ajtót és magam elé engedem a lányt. Bent hasonló látvány fogadd, mint ami kintről is feltételezhető volt. Kis asztalok vannak elszórva az ugyancsak apró helyiségben. Egy kedves arcú öreg néni tűnik fel az étterem hátsó része felől, ahol valószínűleg a konyha is található.
- Jó estét! Mit parancsolnak? – kérdezi, miközben mi leülünk az egyik félreesőbb asztalkához.
- Egy szakét kérek. – szólok, miután áttanulmányoztam az itallapot
- A kisasszonynak mit hozhatok? – kérdezi a néni mosolyogva.

- Mesélj egy kicsit magadról. Mivel szoktad elfoglalni magad? Milyen dolgokat szeretsz és mik érdekelnek?- kérdezi tőlem a lány.
~ Hm, jó kérdés… Mit is szoktam csinálni szabadidőmben?~ - teszem fel magamban.
- Általában edzeni szoktam. Egyre erősebb akarok lenni. Viszont szeretem a zenét. – teszem hozzá a fejemhez kapva. – Bizonyos összeköttetéseimnek hála, tudok lemezeket szerezni az emberek világából és azokat szoktam hallgatni. Ha egyszer hosszabb időre az emberek világába helyeznek, szeretnék megtanulni gitározni. ^^
Miután befejeztem monológom megjelenik újra az öreg hölgy a rendelésünkkel egyensúlyozva. A két csésze szaké mellett egy üvegnyi rizspálinka is az asztalra kerül.
~ Úgy látszik a hírem megelőzött…-.- "~
- Két szaké. Egészségükre! Ha bármi másra lenne szükségük, nyugodtan szóljanak, addig én konyhában leszek. – mondja kedvesen, majd az előbb említett helyiség felé veszi az irányt.
- Köszönjük! – mondom, azután egy hajtásra eltüntetem az italt. Nagy ivónak mondhatom magam, szóval el fog fogyni az üvegcsével is. – S veled mi a helyzet?
Miközben válaszol én újabb adag szakét öntök magamnak, s ha ő is megitta, akkor neki is. Eközben sötét felhők úsznak a hold elé eltakarva annak fényét. Az utcára, immár csak a kis vendéglőből árad a fény. Csendes a környék. Egy kóbor macska nyávogását vélem hallani az andalító muzsikán keresztül.
~ Nem hiába, jó kis helyet találtunk. ~ - gondolom, miközben figyelmesen hallgatom, hogy mit válaszol a lány.

~Nem csodálom, hogy még nem ismer... Bár sejthet valamit, ha lesamázott.~ - gondolom, miközben egy félmosoly jelenik meg az arcomon. Igazából még én sem hiszem el igazán. Alig pár hete történt, hogy az eddigi osztagom vezetője úgy döntött, hogy engem ajánl a felszabaduló kapitányi posztra. Máig sem értem, hogy miért gondolta, hogy jó vezető lennék, de rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy miért is ne. Bár a fegyelem sosem volt erősségem, így nem is gyakorlom. Azonban, ha szükség van rá bármikor kiállok az embereimért.
Igazából a Taichonak lenni tiszta unalom. Legalábbis nem olyan, mint ahogy a sok újonc elképzeli. A sok papírmunkától néha már kezd teljesen elegem lenni. Ilyenkor rendszerint ki szoktam lógni, s az osztag épületének tetején szoktam ejtőzni. Eközben Yuuki figyelmesen várja a válaszom, s én hirtelen feleszmélek.
- Hogy milyen poszton vagyok az osztagban? - kérdezek vissza, miközben még mindig vigyorgok, mint a tejbetök. - Nos, talán úgy kellett volna bemutatkoznom... Sierashi Yuusuke, a 8. osztag kapitánya. Örvendek!
Miután újra eljátszottam a bemutatkozást, kíváncsian várom a reakcióját. A legtöbb shinigami ilyenkor feszélyezve érzi magát. Ami rám természetesen nem volt igaz. Mindig is tisztelettel fordultam a kapitányaim felé, hisz' ők már valamit letettek az asztalra. Most viszont, inkább inkognitóban mozdultam ki, ezért sincs rajtam a haori. Zelt, a 13. osztagban megismert haveromat, is magammal akartam rángatni, de ő egyszerűen elküldött a picsába, azzal az indokkal, hogy haggyammá' aludni. Ezért is gondoltam úgy, hogy akkor magamban eliszogatok, s az élet nagy dolgain elmélkedem. Mint, ahogy annak idején Shunsui Kyoraku is csinálta. Neki volt igaza, mondhatom azt is, hogy a példaképemnek tartom. Azonban felelősségtudatban inkább Kawazoe Hanaéra szeretnék hasonlítani. Ifjú kora ellenére, sokkal jobban illik kapitánynak, mint én. Talán, majd egyszer „felnövök" hozzá.
- S te Yuuki? - fordulok ezután érdeklődve a lány felé. - Melyik osztagban is szolgálsz?

Amikor kimondja, hogy nem nézett kapitánynak, hangosan felnevetek. Nem csodálom, nem vagyok az tipikus taichuo alkat. Eközben a lány mosolyogva italába kortyol. Figyelmesen hallgatom, amit mond, majd amikor megemlíti, hogy még nem tiszt, én is elvigyorodom.
- 5. osztag? Akane kapitány alatt szolgálni, azért kemény dolog. - mondom, miközben újabb csészével öntök magamnak a rizspálinkából. Elég lesz már, mert a végén szegény lánynak kellesz hazahurcolnia, ami valljuk be, nem épp egy kapitányhoz illik. - Nos, sok szerencsét Yuuki. Remélem gyorsan előléphetnek, s elérheted a célodat.
Következő kérdésével a kapitányi teendőkről érdeklődik. Elgondolkodó arcot vágok, miközben magamban összefoglalom a dolgokat.
- Kapitánynak lenni, nem csupán megtiszteltetés és elismerés, hanem egy igen fontos kötelesség is. - szólalok meg végül, de amint végig mondtam majdnem megint elröhögtem magam. Annyira nem illet hozzám ez a szöveg, hogy szinte el sem hiszem. Megregulázom remegő arcizmaimat, majd folytatom. - Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, akkor el kell hogy szomorítsalak. Kapitánynak lenne nem csupán annyit jelent, hogy van egy szép fehér haorink és parancsolgatunk. Döntéseket kell hoznunk, amik hatással vannak a beosztottjaink életére. Felelősségteljes, s egyben unalmas munka is a miénk. Nem is tudom mikor aludtam ki magam rendesen utoljára. Annyi papírmunkát kell végezni, hogy az valami kriminális. Ezért is járok ki néha éjszakánként, hogy kiengedjem a gőzt... Bár talán jobban járnék, ha inkább aludnék a járkálás helyett.
Miután befejeztem kis monológomat, nagy nehezen felállok. Ideje volna hazaindulnom, hisz' holnap is van nap. Valószínű, hogy az irodámban lévő papírhalom mostanra a többszörösére dagadt. Kifizetem az italainkat, majd távozni készülök.
- Köszönöm a beszélgetést Yuuki! - mondom, miközben a lányra pillantok. - Igazán jó este volt. További jó éjszakát és vigyázz magadra! Jah, és még valami... Nem kell samáznod, nem vagyok olyan vén.
Ez nagy hazugság volt, mert már lassan több, mint 150 éves vagyok. No, nem baj, neki erről nem kell tudnia. Ezzel a gondolattal lépek ki az utcára, majd a friss levegőből egy nagyot szippantva, indulok a 8. osztag központja felé.

Nagy vígan sétálgattam az Utcán. Mára már végeztem az edzőterem gyötrésével, ezért jó ötletnek tartottam, hogy a fürdő után sétáljak egy nagyot. Bár ha igazán belejövök, és rámjön a szenvedhetnék, akkor futás is lehet a vége... Végülis az erős lábizmok nélkülözhetetlenek egy igazi jó shinigami számára... Jót nyújtózok, amiko észreveszem, hogy egyenesen, szép nyugodtan belegyalogoltam valakibe.
- Ajjajj... bocsikaa... - lépek le az illető lábáról, és hátrébb lépegetek. Aztán a felismeréstől jót vigyorgok. Már néhány szaké benne volt, de még nem állt keresztbe a szeme. Még.
- Csáó Komoki! Na mi van veled mostanság? Víz helyett továbbra is előnyben részesíted a szakét? - ütöttem meg egy szigorúbb hangot. Hajajj, ha megint oltogatni kezdjük egymást... jót vigyorogtam magamban, és közben a meglepett képét fixíroztam.

Szép nyugodtan sétálgattam hazafelé pár szaké után Kenpachi ivójából amikor egy alak belém ütközik, majd megfordulok és észreveszem, hogy Maya az. ~Na tessék mibe fogadjunk hogy megint azért jön hogy belém kössön az ivászat miatt~
- Ajjajj... bocsikaa...- ~Ki tudja talán megúszom most eléggé jó kedvében van úgy látom.~ Majd ismét megszólal - Csáó Komoki! Na mi van veled mostanság? Víz helyett továbbra is előnyben részesíted a szakét?- ~Na tessék az én hülye gondolataim már hogy úszhatnám meg?~
- Nos igen épp Kenpachi ivójából jövők sajna csak száké maradt. - Mondom teljesen a arcába annyi szaké után amennyit én ittam az ember szája olyan büdös lesz, hogy egy órán keresztül kell colgattel mosni. Majd reménykedtem hátha a bűztől elájul és akkor végre elmehetnék egy veszekedés nélkül.

- Nos igen épp Kenpachi ivójából jövők sajna csak száké maradt.
Waaahh... ájulás kerülgetett. Tömény szakészag áradt a képembe, és köhögnöm kellett. Jó... milyen kedves, piaszaggal akar kinyírni engem...
- Tee... inkáb menjél enni valamit... ennyi szakétól pár percen belül négykézláb fogsz mászni. - nyögtem ki tiszta levegő után kapkodva.
- Kösz, de nem szükséges. Ettem én ma eleget...
- Ne vitatkozzál már. Csak bemész a büfébe, és veszel valamit. Vagyis jobb ha én megyek be, mert mindenki meghal az átható ... khm... szagodtól. - mondtam, és elkezdtem terelgetni a büfé felé. Közben folyamatosan morgott valamit, de saját testi épségének érdekében úgy döntöttem, hogy nem hallom meg.

Az arcába beszélés megadta a hatását. Sajnos nem eléggé csak köhögött egyet és annyi volt. Azért ennél többre számítottam. Majd átkozodásom közepette elcipelt egy büfébe ahonnan kaját hozott ki nekem, bizonyára hogy a piaszagom elmúljon, ezután megszólaltam.
- Kössz.- Majd miután megettem az ételt, elővettem a köcsögöm, / nem olyan köcsögöt XD/ amiben nem volt más mint természetesen szaké. Mire Chizuki kikapta a kezemből az italt.
- Naaa csak nem neked kell?- Kérdeztem tőle.
- De hogy is kell, de már tök részeg vagy nem kell neked többet inni!!- Kiabálta nekem.
- Hát jó, akkor majd később megiszom. - Avval shunpozva kikaptam a kezéből és elraktam. Az italt mivel megszoktam egyáltalán nem változtatott képességeimen. Viszont az ellenfelem magabiztosabbá vált ezáltal.

Nem szeretem, ah az úgynevezett ismerőseim ellenkeznek velem. Határozottan a távozni készülő Komoki elé álltam.
- Te alkoholista. A szakéval fogod kinyírni magad. Ne is nézzél rám csúnyán, igazam van.
- Van a fenét... Maya, hagyjál már...
- Nem hagylak. egyébként sem terrorizállak, tudhatnád, hogy én egy ártatlan kis angyalka vagyok.
Komoki csúnyán nézett, én pedig megint elcsórtam tőle a szakéskulacsát. ( igen, bizony, így is lehet hívni. XD ) Mostmár figyeltem, hátha megpróbálja visszacsórni. egyelőre csak állt előttem fancsali képpel. Ami azt illeti, már legalább százszor kellett kedves barátaimat eléggé erősen illuminált állapotban hazaszállítani. Még jó, hogy én sosem iszom. Vagyis sosem rúgok be. Tudni kell, hol a határ.

Meglepett hogy menyire akaratos tud lenni ez a nő. Elégé viccesnek találtam ahogy a szakét védi miközben ő nem szokott inni. Úgyhogy eléggé hangosan felnevettem. Majd megszólalt Maya.
- Min nevetsz te alkoholista?- Kérdezte tőlem eléggé hangosan.
- Tudod egész életemben, az e-világi és az emberiben se merték elvenni az italomat. Ezért téged eléggé megbecsüllek, viszont egy részről viccesnek találom ahogy véded azt a szakét. - Avval a falhoz mentem és nekidőltem. ~ Na azt hiszem most egy ideig talán békén hagy~ . Szerencsére felkészültem arra az időre hogy talán Tomoko elött lebukom, ezért vettem még eggyel úgyhogy szép lassan elővettem. Amint meglátta az italt azt is kivette a kezemből sajnos.
- Na jó egyezzünk meg valamiben, most visszaveszem az üvegeket, cserébe eddzek veled egy kicsit rendben. Tudod nem csak a 6.osztagban beszélnek arról, hogy mennyit edzel. Viszont egyedül nem olyan jó edzeni.- Avval vártam hogy mit válaszol az alkumra.

- Nem is szoktam olyan sokat edzeni. Most miért... nahh amúgy meg benne vagyok. Tudod, hogy az ilyen alkukat sosem utasítom vissza.
Komoki elvigyorodott, és kezét nyújtotta a piájáért, én viszont a hátam mögé dugtam a két kulacsot.
- Neem.. ezeket nem adom vissza. XD

Miután Maya beleegyezett a harcba én a piám után nyúltam, erre ő eldugta a háta mögé.~ Na mindegy majd a harc után~. Megmondtam neki, hogy inkább a mi edzőtermünkben eddzünk, hiszen ő elég sokat tölt a sajátjukba. Ezután megmondtam neki, hogy menjen a harcterünkre és készüljön fel. Ő így is tett, de távozása előtt furcsán nézett rám. Valószínűnek tartottam, hogy tudja mire készülök. Amint a hölgyemény lélekenergiáját elég távol éreztem, elindultam Zaraki ivójába és ittam még pár csésze szakét majd dülöngélve elindultam a harcterünk felé. Majd mikor odaértem Chizuki eléggé hangosan rám kiabált. Ám amint rám kiabált tudtam milyen stratégiát használok ellene.
/ légyszíves azt döntsd el te hogy mit/

- Komoki, ne nézzél hülyének. - mondtam, miközben törökülésben csücsültem az edzőtermük bejárata előtt. Biztos azt akarja elérni, hogy megsajnáljam, vagy annyira felb*sszam az agyam, hogy hagyjam az egészet... de akkor már inkább kitekerem a nyakát. - Gonosz vagy. Tudod, hogy nem szoktam részeg emberekkel harcolni. - néztem haragosan a dülöngélő alakot. Végezetül felálltam, közben előhúztam egyet a három kulacsom közül, levettem a kupakját, majd shunpoval Komoki elé léptem, és szakét árasztó alakjára locsoltam minden csepp ásványvizet. Ettől majdcsak magáhpz tér majd...

Úgy tűnt nem nagyon zavarja, hogy rosszul informáltam véletlenül, és ennek valami okból egészen megörültem.
- Őszintén szólva nem igazán foglalkozom a pletykákkal... Több, mint fele hamis információ... - néztem le az előttem ülő Yukezora, majd én is mellé ültem.
- Te unod a sétálgatást? Hát rendben. Most mihez akarsz kezdeni? Mert nekem ötletem nincs... - hajoltam felé. Pár másodpercig eltöltötte az agyamat az a gondolta, hogy miért vette elő a kardját. Aztán a fejemet a Hold felé fordítottam, amit egyetlen felhő sem árnyékolt be. Szerettem így nézegetni, annyira megnyugtató volt....

A tengerpart felé vettük az irányt, és közben az ebédhez veszem a hozzá valókat. Egy mentás csípős kaját akarok összeállítani, hosszúkás hús csíkok, egy kis tört krumplival, majd az egészre egy mentás-csípős szószt, amire pár szem levelet is teszek, majd az egészet jól átsütve, majd feldíszítem egy kis édeszölddel. Az egészet összeszedtem a kisebb üzletekben, a legjobb alapanyagoknál. Mivel aktiválva volt a kardom, és betöltött két slotot, így visszateleportáltam Maya házába, és bepakoltam a hűtőbe, majd vissza Mayához. Ő éppen sütiket nézegetett, majd így szinte észre sem vehette. Mutatott nekem pár sütit, amit én megvettem neki. Miközben az édességeket majszoltuk, régi történeteimmel szórakoztattam. Hát igen. Én tudom milyen volt a második világháború, és azt a száz évet, én már ismerem, bár soha nem volt végig közöm, hozzá, de szó mi szó, sok lelket kellett eltemetnem, és miközben az emberek ölték egymást, én a hollowokat gyilkoltam, miközben a többiek a visszamaradt lelkeket temették. Rengeteg volt. Én, ezt kötelességemnek láttam, hogy odamenjek segíteni. Szóval magamról, meg az emberek világának a történéseit meséltem neki.
- A kaja jó leeesz- mondtam neki, mikor az elkészítési mód is az eszembe jutott. Végülis kiértünk a partra, addig én mondtam neki, hogy átöltözöm. Visszakerültem haza, majd felvettem a cuccaimat, és magamhoz vettem az Urahara-san által legyártott, másfél méteres, felhúzható, háromcsövű... vizipuskát.

Visszaugrottam vízbe, majd látván, hogy készen van, én eldugva a stukkert, töltök. Pár kölyök még nézett, hogy hogy kerültem ide, de aztán a kis vizipisztolyokkal lövöldöztek engem. Akár felbosszantod magad akár nem, téged is lövöldöznek, ha bejössz hozzám. Kellemes hőmérsékletű volt a víz. Végül kihúzom a vízből a 34 kilós stukkert, és egy karral kitartottam, majd végigalázok a gyerekeken. Olyan erővel ment nekik a vízsugár, hogy akit eltalált, az hátra tándorodott. Én élveztem a dolgot, és amikor rádnéztem, csak mosolyogtam.

//tengerartra írj //