~ ○ ~ | Idegtépés Aiko-módra | ~ ○ ~

~ ○ ~ | Idegtépés Aiko-módra | ~ ○ ~

~ ○ ~ | Idegtépés Aiko-módra | ~ ○ ~

~ ○ ~ | Idegtépés Aiko-módra | ~ ○ ~

Lehet, hogy elkezdtem józanodni, de nem józanodta ki teljesen, ami azt jelentette, hogy még mindig botladoztam. Egy dologra jó volt, hogy elkezdtem józanodni. Megtudtam, hogy dél van és, hogy kurvára süt az a telibe lökött nap. Ráadásul sehol se volt árnyék… Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy volt egy kis szellő, aminek köszönhetően nem volt olyan meleg. Mondjuk még így is megérzem a hőséget hála a kibaszott fekete shinigami ruhának. Nem is értem, hogy miért pont feketére alkották meg ezt a kibaszott maskarát. Szívem szerint egy szál fürdőruciban rohangáltam volna az utcán, de akkor mindenki kiröhögött volna és ezzel is csak az osztagomat égettem volna. Most gondoljatok csak bele. Hirtelen letépném magamról a shinigami egyenruhámat, ami alatt egy szép is fecskefürdő nacika van és elkezdek rohangálni az utcán, mint valami kattant. Szerintem egyből kényszerzubbonyba raknának és vinnének, egy szép kis gumiszobába ahol rakatnyi gyógyszerrel próbálnának kezelni. Mondjuk, nem hiszem, hogy sokáig ott maradnék. Egy perc egyedüllét után már a szökésemet tervezném… Ahogy az utcán sétálgattunk eszembe jutott valami. A főkapitány olyan fiatalnak tűnik… vajon mennyi lehet az eredeti életkora? Mivel elég szemtelen dolog ilyen kérdést feltenni nem tettem inkább sétáltam tovább és törtem fejem valami jó kis szórakozáson. Nem jutott semmi se az eszembe. Bezzeg mikor egyedül kuksolok, az irodámba csak úgy jönnek az ötletek. Nem hiszem el, hogy dél előtt basztam be, mint a csacsi… ha hat után tettem volna, akkor oké, de így… kicsit szégyennek érzem magam. Mondjuk, most még égőbb vagyok, hiszen izzadok, mint a ló ráadásul részeg is vagyok. Az nem nagy baj, hogy részeg vagy, de az már ige, hogy a részegség miatt úgy kóválygok, mint gólya fos a levegőben. Háromszor majdnem fejre estem. Annyira elkalandoztam é annyira melegem volt, hogy majdnem elment a fülem mellett Ken kérdése. Megkérdezte, hogy hány éves vagyok -.-’ ez aztán a bunkóság. Nem szép dolog ilyeneket kérdezni és ez az én ötletem volt >< hogy lehet valaki ennyire gondolatolvasó? Nem hiszem el, hogy azt a kérdést tette fel, amit én akartam, de mégse tettem fel, mert az már nagyfokú bunkóság lenne? >< Nem hiszem el, hogy most nem akartam bunkó lenni erre a barátom azt a kérdést teszi fel, amit én akartam. Ez felháborító, sőt mindjárt nekiesek itt az utcán és kibelezem mindenki szeme láttára. Tényleg, de tényleg vissza kell fognom magam, hogy ne essek neki és belezze ki egy ilyen kérdés miatt ráadásul ezt én akartam feltenni.
- Csak akkor mondom meg, ha előbb te. - Vágtam rá ingerülten majd mentem tovább és rá se néztem Kenre mert nem akartam, hogy láss a szememben a haragot. >< Sőt akkor jutott eszembe, hogy tegeztem a főkapitányt. De ilyen idegesen még ez sem érdekelt. A gondolataim teljesen máshol jártak. Egy elhagyatott szobában ahol egy asztalféleség volt és azon feküdt ken szétmetszett hassal. Istenem milyen szép látvány… Majd változik a hely. Egy temető. A egyik sír üresen áll és a sírkőre ez a név van írva: Ken Aruya. Körbenézek és látom, hogy hoznak egy koporsót. Amint elmennek, mellettem a koporsó kitárul, és kiugrik, belőle Ken. Nem is értem, hogy történhetett, hogy egy hulla kiugrott a koporsójából.. ezzel csak egy baj van, hogy sajnos nem hulla. Na, de le kéne nyugodnom, hiszen az agresszióval semmire se megyek, maximum még jobban felidegesítem magam. Na, tessék. Észre se vettem és ismét egy vérbeli 11. osztagosként gondolkoztam. Megint elvesztettem a normális énemet és egyből arra gondoltam, hogy Kent ki kéne nyírni egy ártalmatlan kérdés miatt.

Nem értem saját magamat. Egy apró dolgon kaptam fel a vizet, de nagyon. Ez mekkora baromság. csak azért lettem ideges, mert Kentette fel azt a kérdést, amit én akartam. Szánalmas vagyok. El se hiszem, hogy ez tényleg én vagyok. A törékeny és boldog srácból lett egy kőkemény, „idegbeteg” hadnagy. Nem értem mi lett velem. Talán a hatalom? Nem is tudom. Azóta vagyok ilyen mióta átkerültem ebbe az osztagba és hadnagy lettem. Fasza. Akkor vagy az osztag teszi vagy az úgy nevezett hatalom. Most már tényleg nem értem saját magamat. ilyen rövid idő alatt gyökeres változáson átmenni… De az is lehet, hogy csak hasonulni akarok az osztag többi tagjához és ezek a dolgok a bunkóság, az agresszivitás és az alkoholizmus csak egy állarc nehogy leleplezzenek a többiek, hogy valójában egy törékeny és kedves srác vagyok. Ha így folytatom, lassan elhagyom önmagam és egy két lábon járó álca leszek, akinek már soha többé nem lesz normális megmozdulása és én ezt nem szeretném. Nem is tudom elképzelni úgy az életem, mint egy üres fejű gyilkoló gép. Pedig ez lesz, ha így folytatom. Most már komolyan ellen kell állnom a vonzásnak és inkább magamat kéne adnom. Mást eljátszani könnyű, de saját magamat adni az már igazán nehéz. Nem is tudom, hogy akarom ismét megtalálni az eredeti énem. Ebben az osztagban maximum megőrülni tudok, de ha már egyszer hadnagy vagyok, nem fogok lemondani a címemről csak akkor, ha már tényleg súlyos a helyzet. Tudom, hogy ismét eltereltem a szót az eseményekről, de most muszáj ezeket a dolgokat megosztanom veletek, mert ha magamban tartom őket, akkor száz százalék, hogy bekattanok. Ha nem tetszik, akkor folytatom ott ahol abbahagytuk Kennel. Hol is hagytuk abba? >< Ja, megvan. A koránál. Meglepődtem mikor csak annyit mondott, hogy hatvan. Azt hittem jóval idősebb. Mondjuk nálam még így is idősebb huszonkilenc évvel. Az is lehet, hogy én vagyok a legfiatalabb hadnagy. Nem is tudom. Most őszintén szerintetek túl fiatal vagyok hadnagynak? Szerintem igen, de már mondtam, hogy nem fogok lemondani a nyűgjeim miatt. Az biztos, hogy rengeteg nyűgöm van, de amint magamra találok, elfelejtem őket és ismét felhőtlen lesz az életem. Mivel azt mondtam Kennek, hogy csak akkor mondom meg a koromat, ha ő is megmondja most azzal nyaggatott, hogy rajtam a sor. A szemeim kitágultak és zihálva vettem a levegőt. Az izgalom… Ez az egyik olyan nyűgöm, ami megmaradt még az emberi életemből. Ennél több dolgot nem tudtam magammal hozni az emberi életemben is megszökött nyűgjeimből. Rohadtul utáltam akkor is és most is utálom a kibaszott izgalmat. Gyaloglás közben Ken lekapta a kapitányi ruháját és én erre azt hittem, hogy meztelenkedni fog, de tévedtem ugyanis a kapitányi öltözék alatt egy normális ruha kollekció volt rajta. Na de ott tartottunk, hogy elkezdtem izgulni, azért mert meg kell mondanom az eredeti életkoromat. Nem lenne szép dolog, ha kamuznék ezért még jobban elkezdtem izgulni. Az izgulásom oka az volt, hogy Ken, kiröhög, mikor meghalja, hogy milyen fiatal is vagyok valójában. Most komolyan ilyen hülyeségeken rinyáloK?! oO Istenem tényleg kezdek bekattanni.
-Nos, öhmm…izéé… harminckilenc éves vagyok.-Mondtam gyorsan majd elfordultam, mert nem akartam látni Ken vigyorgó arcát. Biztos voltam benne, hogy elkezd majd cikizni, azért mert ilyen fiatal vagyok, de ha beszól, esküszöm, hogy úgy visszaszólok neki, hogy megkeserüli azt is, hogy a világra jött. Időközben még melegebb lett és elkezdtem belesülni a shinigami ruhámba. Ezt valószínűleg Ken is észrevette ugyanis befutott egy kocsmába és két üveg jó hideg vízzel tért vissza. Mintha olvasott volna a gondolataimba, de most komolyan. Azon járt az agyam, hogy mi lenne, ha én gyors beosonnék egy kocsmába hűsölni vagy csak egy kis üdítőért, amíg nem figyel. Hát megszabadulni nem sikerült tőle, de legalább most ő is költött a vagyonából. Amint kezembe vettem az üveget éreztem, hogy tényleg jó hideg. Letekertem a kupakot és két kortyból megittam a jéghideg víznek a felét. Tudtam, hogy ez hülye ötlet volt, hiszen általában a hideget lassan kell inni, mert ha gyorsan issza az ember, akkor biztos, hogy torokgyulladást kap vagy valami hasonlót. Körülbelül tíz perc múlva meg is éreztem ugyanis elkezdett fájni a torkom, ami elég ritka volt nálam, hiszen én sose voltam még úgy komolyan beteg és nem is akarok így a tekintetemmel elkezdtem keresni egy kocsmát vagy valamit ahol tudok inni egy teát. Tudom, hogy iszonyatosan meleg van, de muszáj megelőznöm a torokgyulladást egy jó meleg teával. Mivel Ken most nem engem csesztetett egy füttyentéssel jeleztem, hogy jó lenne, ha rám nézne. Miután rám nézett mondtam neki, hogy beugrok egy teára az egyik kocsmába. Nagyon meglepődött, hogy ebben az iszonyatosan nagy melegben egy teát akarok inni. Én is hülyének éreztem magam, de mint már mondtam meg szeretném előzni a betegséget, mert ha pont most betegszem le, akkor, hogy fogom megcsinálni a hadnagyi teendőimet? Mikor beléptem a kocsma ajtaján nagy ricsaj csapta meg a fülemet, de nem érdekelt. Gyorsan akartam végezni, hogy minél hamarabb eltűnjek ebből az igazán büdös kocsmából. Pár fej fordult utánam mikor elmentem mellettük, de nem foglalkoztam velük minél hamarabb akartam végezni itt és eltűnni. Meg kell hagyni, hogy nem a leg higiénikusabb kocsmát találtam meg magamnak. Na, de most nem is ezzel kéne foglalkoznom, hanem azzal, hogy megrendeljem és megigyam azt a rohadt teát. Elindultam a pult felé ugyanis eddig csak egy felfedező utat csináltam. Miközben a pult felé mentem észrevettem, hogy nagyon sokan engem bámulnak többek között egy elég sittes fejű alak is, aki megpróbált felrúgni. Ez egy kicsit felidegesített, de nem akartam balhét. Megérkeztem a pulthoz. A pincérfelém fordult és megkérdezte, hogy mivel szolgálhat én pedig egyből mondtam neki, hogy valamilyen teát kérek, de sürgősen. Míg én vártam a teámat az a sittes fejű odajött hozzám keménykedni. Tudtam, hogy mire megy ki a játék. El akarta szedni a vagyonomat, de nem hagytam magam. Szép lassan és ráérősen felé fordultam majd megfogtam a pólójánál és jó közel húztam magamhoz.
-Na idefigyelj te inkubátor szökevény. Ha még egyszer velem próbálkozol, esküszöm, hogy feldugom neked a zanpakutomat.-Mondtam neki egy kicsit idegesen. Időközben megérkezett a teám is. Ahogy letették elém a csávót egy egyszerű mozdulattal ellöktem magamtól és fordultam is a teámhoz, hogy minél gyorsabban megigyam és, hogy minél gyorsabban leléphessek. A sittes csávó nem adta fel még mindig próbálkozott, de jó magasról leszartam. Megittam az utolsó korty teámat is és indultam volna kifelé mikor üvegcsörömpölésre lettem figyelmes. Hátra fordultam és észrevettem, hogy a sittes csávó egy törött sakés üveggel közelít felém. Ez az én formám. Ahová beteszem, a lábam ott mindig van egy kretén, aki megpróbál kinyírni. Nem akartam balhét ezért az ajtó felé fordultam és indultam volna kifelé mikor az egyik csávó megfogta a vállamat és nem engedte el. Na, tessék. ezek szerint nem vették észre, hogy kivel is van dolguk. Megfordultam és megmutattam a hadnagyi jelzőmet, amitől beszartak mint a fene. A sittes eldobta az üveget és visszasietett a haverjaihoz majd az a csávó is elengedett, aki a vállamat markolgatta. Örültem, hogy sikerült erőszak nélkül megoldanom az egész ügyet. Az ajtóból még visszafordultam és elköszöntem. Ken ott szobrozott az ajtó előtt és engem várt.
-Bocsi, de volt egy kis afférom az egyik nyomorékkal odabent. Nyugi nem volt verekedés.-Mondtam majd eleresztettem egy mosolyt és indultam tovább. Az utcán ismét sok ember megbámult, de, most nem azért mert részeg voltam, hanem azért mert felismertek. Jut eszembe. Teljesen kijózanodtam. Nagyon meglepett ez a dolog, hiszen nem is olyan rég, azaz kb. fél órája még hulla részeg voltam és a földön fetrengtem és káromkodtam.

~Muszáj lenyugodnom.~ Gondoltam miközben sétálgattunk. A kocsmás dolog után kicsit ideges voltam, de inkább eltitkoltam, mert nem akartam megsérteni Kent. Biztos vagyok benne, hogy ha nem fognám, vissza magam úgy leoltanám szegény Főkapitányt, hogy csak, na. Mondjuk abba is biztos voltam, hogy ha beszólnék, neki egyből kirúgna Seireiteiből és akkor utcaseprőként élhetném az életem. Most gondoljatok bele milyen, égő lenne, ha a 11. osztag hadnagya hirtelen eltűnne, és mikor előkerül már csak egy mezei csöves? Szerintem sokkolná az embereket, hogy a hadnagy hirtelen szakmát váltott.. ráadásul ilyen genya szakmára cserélte… na de ismét elterelem a szót… Hol is tartottam? Ja, igen. Ott tartottam, hogy az utcán sétálgattunk már kb. úgy tíz perce mikor Ken, megszólal, hogy várjak egy kicsit. Nem értettem, hogy mi a faszért kel megállni ezért utána fordultam. Kicsit meglepődtem mikor a zanpankutoját beleszúrta egy hordóba és beszélt hozzá. Eleinte azt hittem, hogy bekattant vagy valami, de mikor előhúzta a kétajtós szekrényt minden tisztázódott. A baromarcú azt hitte, hogy nem vesszük észre, hogy ha követ. Biztos azt várta, hogy egyedül legyek. Eleinte csak bosszankodtam, de aztán már csak röhögtem az egészen ugyanis ez a csávó biztos, hogy nem tudott volna megverni… Ugyanis neki csak a két keze és két lába van, míg nekem még ott van a kardom is amivel elég nagy előnyre teszek szert a harcban. Most komolyan, hogy lehet valaki olyan barom, hogy egyedül akar megtámadni egy hadnagyot? Ráadásul pont a 11. osztag hadnagyát… Ezek szerint fel se tűnt neki, hogy ki vagyok… Szánalmas, hogy ezek a nyomoronc kis faszok nem is nézik, hogy kivel kezdenek ki aztán meg csak nagyokat néznek, ha valaki jól megveri őket. Mosolyogtam majd tovább akartam indulni mikor meghallottam, hogy Ken, megfenyegeti a szerencsétlent. Elmosolyodtam majd visszafordultam. Nem akartam nagy balhét ezért én nem vettem elő fegyverem. Szépen, lassan odabaktattam hozzájuk és megfogtam Ken kezét. Tudtam, hogy ezeket a dolgokat csak indulatból mondja. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én is indulatból szoktam mondani az ilyen dolgokat. Ha nem indulatból mondja, akkor is meg kell akadályoznom, hogy megtegye.. mert ha megteszi, akkor biztos szégyenfolt lesz… Most komolyan milyen szégyen lenne, ha a főkapitány leállni, verekedni egy huszadrangú nyomorékkal? Én se verném meg.. maximum ráküldenék egy vele egy szinten lévő seggtitánt aki megveri… Én sose verném meg.. nem éri meg és nem is lenne izgalmas… De most komolyan.. Mi az élvezetes abban, hogy egy jóval gyengébb férfit fingatsz ki? Szerintem semmi… Erről jut eszembe mikor még éltem én voltam az árvaházban a törékeny kisgyerek és mindig engem vertek… ekkor tisztázódott bennem minden. Azért verik az emberek a gyengébbeket vagy éppen a kisebbeket, mert azok nem tudnak visszaütni vagy nem olyan erősek, hogy egyből kinyírják az illetőt. Engem is ezért találtak meg állandóan a nagyobbak. Tudták, hogy sose ütnék vissza, de egyszer megtettem és ám mi lett a vége? Most itt vagyok, mint a 11. osztag hadnagya. Csak azért haltam meg, mert megvédtem magam… Talán ha nem ütök vissza, akkor még mindig élnék, de ebben az elméletben nem bízok… Már megint eltereltem a szót. Na, ott tartottunk, hogy odamentem és megfogtam Ken kezét. Ezek után a férfihez fordultam.
- Ha még egyszer rajta kapunk, hogy követsz, esküszöm én foglak kiütni. ja, és, hogy tudd, kivel van dolgod… Hitoshi Retasu vagyok a 11. osztag hadnagya… Szóval nem érdemes velem szórakoznod, mert a végén egy hullazsákban végzed.- Mondtam idegesen majd Kenhez fordultam.
- Ken itt az ideje, hogy visszamenjek az osztagomba. Biztos, hogy keresnek. Neki már mosolyogva beszéltem majd elengedtem a kezét és pár shunpo segítségével elindultam az irodám felé. Biztos voltam benne, hogy még találkozni fogok Kennel. Miután megérkeztem leraktam a zanpakutomat és leültem az asztalomhoz.

**The End!**
/Köszi szépen a játékot/