- Várj már!
*Kiált Kaikomaru után a tőle megszokottnál is "kedvesebb" stílusban. Elege van már ebből az egészből: mindenki más irányba rohan, mintha senki sem törődne a többiekkel és a küldetés sikerével... Kaikomaru is inkább leáll egy espadával küzdeni, minthogy háttérben maradva a tekercset keresné... No, mindegy.
Nagyot sóhajtva elindul a másik irányba - a másik kapitány ugyanis hamar eltűnt a sötét folyosókon. Óvatosan, lélekenergiáját a lehető legjobban elrejtve halad előre. Pillanatra megdermed, amikor hangfoszlányokat hall abból az irányból, amerre igyekszik.*
~ Már csak ez kellett... ~
*Gondolja magában, majd a falhoz simul, hogy minél jobban elrejtsék az árnyékok. Egyre közelednek hozzá... Még levegőt venni is elfelejt rövid időre. Ismerős hangok... Hamarosan néhány beszédfoszlányt már meg is ért, amikor is még jobban elképed. Végül megvárja, míg elhaladnak mellette, utána pedig előlép rejtekéből.*
- Ti meg hol voltatok eddig?
*Kérdezi az érkezőket - akik nem másak, mint Hana és Amaya...*

Ez történt a törölt postban...

Masaki Sachival:
Épp készülődött a harcra Alegra ellen, mikor megérkezett Kaikomaru. Kaikomaru elküldte Masakit, mert ő akart harcolni Alegrával. Ez nem tetszett Masakinak, de elfogadta, majd szitkozódás közben elhagyta a helyiséget.

Lalával és Lily-vel:
Lily válla megsérült kissé a kidou miatt, amit Naraku küldött feléjük. Mitsukóéktól távolabb állnak, és hogy ijesztgessék Mitsukóékat, kimondják kardjuk nevét. (Hermana) Természetesen semmi sem történik, mert csak "viccelnek". Narakuék kicsit meglepődhetnek ezen.

Sierra Monteróval:
A támadást sikerült kivédenie, aminek következtében a csapás a falnak ütközött és ez kisebb-nagyobb darabok estek ki a falból. Ezt és képességét felhasználva a törmelékeket Daisetsu felé küldte, közben míg a fiú el volt foglalva a törmelékekkel, addig Sierra előkészített egy cerót, amit ki is lőtt, miután a törmelékek elfogytak.

Alegra Alamedával:
Nem különösebben érdekelte, hogy Kaikomaru kardját a nyakának szegezi. Teljesen mindegy neki, hogy ki ellen harcol, csak az a lényeg hogy jót szórakozzon. Felveti azt az ötletet is, hogy esetleg harcolhatna Kaikomaru és Masaki ellen is. De mire elmondja ötletét, Masaki már el is tűnik hangos káromkodás közepette.

Ninomiya Mitsukóval:
Még jobban felhúzta magát azon, amit Naraku tett. Elege lett az egészből, és aktiválta Zanpakutóját , majd rögtön támadta az ikreket.

//Nos, ha jól rémlik, ennyi történt... Remélem nem hagytam ki semmi fontosat, ha mégis, akkor szóljatok. ^^//

-Ne becsülj alá! Kakeru Yamazakura-mondta majd egy villámlépéssel kikerülte a barát, és a levegőben állt meg.
-Kimondta, hogy alá becsüllek, de a shikaiial semmire se mész!-mondtam
-Sakura no hana kaze (sakura szirmok szele)-suhintott a kardjával amit egy sakuraszirmokkal teli széllökés hagyott el, és száguldott felém. Mikor láttam a támadást lassan kicsúsztattam a bal kezemet a zsebemből és felemeltem, hogy megállítsam a támadást. Ez sikerült is, hisz még nem adott bele akkora erőt.
-Ez minden? Csak ennyire vagy képes? Ennyire megy egy kapitány? Nevetsége!-próbáltam meg hergelni a nőt. A bal karomat, ami már le volt engedve ismét megemeltem és a mutatóujjam elkezdett zölden világítani.
~Szerintem most már használni fogja a bankai-t.-gondoltam majd, úgy tettem mintha ellőttem volna, de helyette felette jelentem meg és onnan lőttem el az energiasugarat. Miután ezzel végeztem ismét előtte jelentem meg és már terveztem a következő támadásomat.

A támadásomat könnyedén hárította.
-Ez minden? Csak ennyire vagy képes? Ennyire megy egy kapitány? Nevetséges! -mondta
*Hm azért nem szabad alábecsülnöm, de a sebességéből ítélve nem olyan erős mint én* -gondoltam mikor észrevettem hogy fölém került.
-Lassú vagy! -mondtam majd gyorsan megidéztem egy kidout- Hadou 63: Raikouhou! -mondtam, majd ismét villámléptem hogy távol kerüljek a az egymást kioltó két támadás hatóköréből. Retsu ismét ott állt előttem.
-Egy kapitány nem fitogtatja az erejét feleslegesen, hogy a kérdésedre válaszoljak, mindig csak akkora erőt használ fel amekkora éppen szükséges- próbáltam bevetni ellene a saját technikáját. Majd ezúttal én kerültem mögé és egy újabb kidout vetettem be.
- Hadou 89: Itami no kenshi -és körbefonták a selyemfonalak amibe kezdetnek csak közepes mennyiségű energiát vezettem bele. *Jó lesz takarékoskodni az erőmmel, hiszen korántsem biztos hogy ő lesz az egyetlen ellenfelem* -gondoltam, majd a fonal végét tartva tettem egy kört körülötte hogy szorosabbra fonjam a fonalak szorítását.

*A törmelékeket felém küldte az espada. Én Zanpakutommal suhintottam egyet és ismét elindítottam a Kaze Tenshou-t, de most a törmelékek is Sierra felé száguldottak. Ekkor hirtelen az espadával szemben egy újabb Kaze Tenshou-t csináltam, de a klón is hátulról.
-Cero.-hallottam és egy energiasugár tartott felém amit egyszerűen kikerültem, hisz nem akartam szembeszállni vele.
-Hát, úgy látom unalmas harc lesz.- mondtam és a shunpoval eltűnve előtte jelentem meg és felé sújtottam a másik kezemmel, meg az ő bal karját fogtam le. Így nem volt egy kezünk se szabad, de ekkor hátulról jött a klón. A shunpoval Sierra felett jelent meg és a nő felé szúrt.

Naraku elégedett mosollyal az arcán nézett az előbb dühös, majd meglepődő arrancarokra, illetve a szintén dühös, majd zanpakutoját aktiváló Mitsukora. ~Ejj, ejj, hát ennyire elvesztette a türelmét?~ kérdezte magától. Az arrancarok "vicce" hidegen hagyta, hiszen az ő kis poénja után ez már gyenge és eröltetetett volt.

- Igazán aktiválhatnátok. Még nem láttam ilyet, ráadásul talán csempészne valami kis izgalmat is a harcba. Egyenlőre nagyon unatkozom...

Vetette oda gúnyolódó hangon az arrancaroknak, majd behúnyta a szemét, beletúrt fekete hajfürtjeibe, végül pedig Ninomiya felé fordult.

- Elszakadt a párnád? Vagy mi ez?

Kérdézte továbbra is gúnyolódó hangon, a lány shikaijára utalva.~Remélem hagyja magát tovább hergelni. A kis idióta homokváras énjét darabokra tépi bármelyik erősebb lény itt.~ jegyezte meg magában Naraku.

Egyre inkább az volt az érzésem,hogy körözünk egy úton,de nem mertem szólni Amaya-nak, mert a végén még leharapja a szó szoros értelmében a fejem. Ezek után előbb lebutázott aztán bokán is rúgott.
-Amaya,te kis...!-mutogattam inkább felé.-Nem elég, hogy cipellek, de még köröztetsz is itt mint egy idiótát? És mindennek a csúcspontjaként még belém is rúgsz? Azért nem kéne ennyire visszaélni más kedvességével...-ránézek, ahogy a sarokban gubbaszt."Hááh, most megbántottam remek...NYááá! Nem igaz! Nekem vagy lelkiismeret furdalásom...eh..." Már ott tartottam, hogy odamegyek hozzá, amikor heves grimaszolásba kezdett, amit egy határozott hátat fordítással zárt le.
-Ez agyrém!-fogtam a fejem, mert úgy éreztem menten felrobbanok."Nem vállalok gyereket! Kész, vége, ennyi...beadom a kulcsot!"-Legyen...-csaptam egyet a levegőbe és fontolgattam a gyors távozást."De mégis csak egy kisgyerek...nem hagyhatod itt!" Végül rászántam magam és lehuppantam mellé.-Haragszol?-válasz híján közel hajoltam hozzá-Hümm?-ekkor eszembe jutott, hogy kipróbálom csikis e a leányzó, az mindig segít a hangulatoldásban.
-Hagyd abba!-szólalt meg végül a földön hempergőzve és mivel már fülig ért a szája elengedtem.-Már nem!-rázta meg fejét.
-Akkor jó!-simogattam meg a buksiját.
-Menjünk tovább!-ugrott fel hirtelen és mászott fel a nyakamba, hogy azt hittem megfulladok.-Most arra!-bökött egy nem túl bizalomgerjesztő helyre.
-De ha pókok vannak arrafelé, én sikítva otthagylak!-rázott ki a hideg. Amaya válaszát már nem hallottam, mert magammal voltam elfoglalva, hogy rászánjam a teste, hogy bemenjek oda. Lila Kitty előkapva a telefonját világított elém,de így is elég osonósra vettem a tempót.
-Ez mi?-kérdezte ártatlan szemekkel.
-Hol...hol?-forgolódtam pánikolva.
-Semmi...semmi.-vigyorgott Amaya, miközben valamit motoszkált a hátam mögött."Kellett nekem elszólnom magam, hogy pókT_T" Siránkoztam magamban és vártam, hogy mikor dob rám egyet...

"Zsémbes egy hölgyemény..."jegyzem meg magamnak, ahogy üdvözli az újonnan érkezőket. "Egy kislány meg az anyukája...a shinigami lét már családi vállalkozás?"fut végig a hideg a hátamon a kép láttán, hogy pólyás undorító gyerekek rohangásznak katanakkal a gotei 13 területén.
-Jó estét!-lépek ki az eddigi búvóhelyemről."Ti útban lesztek..."nézek megvetően a fekete és lila hajú egyedekre.-Veletek nem áll szándékomban foglalkozni!-a kezemet cero-ra emeltem és a kicsi vigyorgó lányra céloztam, amit a másik sajnos kivédett.
-Hum...-húzom félre a szám lekezelően. Egy sonido-val előttem termettem és a torkának szegeztem katanam.-Már mondtam...ti itt feleslegesek vagytok!-fél szemmel a harmadikat követtem szemmel, hogy készül e valamilyen támadásra. A pengét épp annyira, hogy felsértse a nő bőrét végighúzom a nyakán. Lehajolok és megemelem."Ez meg mitől blokkolt le...a vörös meg miért nem támad?"A nőt arrébb rúgom a lánykát pedig utána dobom.-Viszlát!-és egy ceroval leomlasztom a plafont, ami remélhetőleg őket is agyonzúzza, hogy végre kettesben maradhassak a kapitányi rangú shinigamival.
-Látom nagy köztetek az összetartás. Meg se próbáltad őket megvédeni..Oh, elnézést az illetlenségemért. Tadeo Dellomeurtre, 6. espada.-regélem el hanszínváltás nélkül, mintha egy unalmas monológot regélnék el.

*Lemondóan sóhajt, amikor látja, hogy Hana és Amaya nem vette észre őt. No, mindegy - legalább azt a kis ördögfiókát megúszta...*
- Nekem ugyan nem jó...
*Veti oda gúnyosan a hang irányába. Meg sem nézi először, ki szólt hozzájuk. Néhány másodperc után esik le számára, hogy valószínűleg egy arrancar szólította meg őket... Unottan fordul az idegen felé, aki éppen cero-t küld társai irányába. Szerencsére Hana ezt még kivédi, mielőtt Akane közbeléphetne, aki így nem is töri magát feleslegesen, hanem összegyűjti erejét. Elég egyértelműnek tűnik, hogy a kapitányra vadászik az ismeretlen...*
- Nem hallottátok?! Tűnjetek el innen, minél messzebbre!
*Kiáltja a hadnagyoknak. Amennyiben megpróbálnak ellenszegülni, csak némán rájuk néz: tekintetéből világosan kiolvasható, hogy ha maguktól nem mennek, hát Akane fogja elrugdosni őket innen... Arca kissé eltorzul, amikor látja, mit csinál velük az arrancar.*
- Hadou 1: Shou!
*Nyújtja ki tenyerét Hana és Amaya felé. Remélhetőleg sikerül időben eltaszítani őket a lehulló mennyezet alól a kidou-val... Ellenfelének piszkálódását elengedi füle mellett - néhány évtizede túljutott már azon, hogy ilyenek miatt felbosszantsa magát...*
- Akkor nekem is be kellene mutatkoznom, ugye?
*Pillant a magát Tadeónak nevező espada irányába.*
- Akiyama Akane, az 5. osztag kapitánya - de neked megengedem, hogy Akiyama kapitánynak szólíts...
*Folytatja. Utolsó mondatának gúnyos élét még egy süket is észrevenné, különösen az arcára kiülő vigyort látván... Beszéd közben ráérősen előhúzza zanpakuto-ját is.*
- Hadou 63: Raikouhou!
*Szólal meg halkan, miközben szabad tenyerét Tadeo felé fordítja. A lélekenergia-gömb pedig már száll is az espada felé...*

Miután kiordibáltam magam a falnak és legalább fél Las Noches hallotta ahogy visszhangzik az épület zsebre dugtam a kezeimet és valami kijárat reményében elindultam az orrom után."Ez az én formám már majdnem mindenki gyepál valakit, hacsak be nem döglött a radarom..."vakarom meg a fejem, hogy melyik lépcsőt szeressem a körülöttem lévő hatból."Most kiszámolósdit kezdjek el játszani?"nézek körbe."Huh, onnan hideg jön..."borzongok meg elég rendesen a fagyos szellőtől."Hálle lúja...akkor ez valószínűleg felfelé visz, hacsak HM-ban ez sincs megfordítva...cöh...max megnézem Aizen borospincéjét...bár amekkora fű függő, lehet ott is teafüvet tárol..."másztam fel a lépcsőre. Útközben szorgosan dideregtem, mert egyre erősebb lett a szél,de már a kíváncsiságom se engedte, hogy visszaforduljak, no meg a büszkeségem se."Egy kis békafingnyi szél nem fog ki rajtam!"kapaszkodtam fel a következő fokra.

- De ideges valaki...
*Szólal meg Lala, amikor meglátja, hogy Mitsuko aktiválja zanpakuto-ját. Még mindig arra játszanak, hogy kihozzák ellenfeleiket sodrukból, azonban a rengeteg apró toll kissé változtat a helyzeten. Ugyan nem tűnik valami félelmetesnek a röpködő tollfelhő, mégis jobbnak látják még hátrébb húzódni a shinigamiktól.*
- Hány madarat kopasztottál meg emiatt?
*Mutat Lily röhögve a tollak irányába kardjával. Testvére néhány lépéssel mögötte van, és ezalatt kézfejét a két shinigami felé fordítja, akik remélhetőleg a takarás miatt nem veszik észre ügyködését. Tenyerébe összegyűjti lélekenergiájának egy részét.*
~ Kész. ~
*Szól gondolatban Lilynek, aki ekkor egy sonido-val hátrébb ugrik, így szabad utat hagyva a Lala által kilőtt gömb alakú bara-nak...*
- Szóval látni akarod a valódi alakunkat.
*Sóhajt fel Lily, majd testvérére néz. Ugyanaz jár mindkettejük fejében: egyikőjüknek sem akaródzik kiereszteni kardjukat, ugyanakkor tudják, hogy a két shinigami ellen muszáj lesz ezt megtenniük...
Nem törődnek előbbi támadásuk eredményével - sajnos elég valószínű, hogy ezt is megúszták azok ketten -, hanem egymás felé fordulnak, és zanpakuto-ikat is a másik irányába fordítják. Arcukon nagy beletörődéssel pedig leszúrják egymást legvégül. Ezt követően a termet vakító fény borítja be. Amikor ez eltűnik, az ikrek helyén egy magas női alak jelenik meg. Testének nagy részét sötét páncélféle borítja, fején két szarv látható, ujjai pedig hosszú karmokban végződnek. A nő elégedetten vigyorogva hátrasöpri hosszú, égővörös haját, majd kihívóan megszólal:*
- Nos? Hogy tetszik?
*Hangjában Lala és Lily stílusa egyaránt felismerhető, ugyanakkor mégis sokkal fenyegetőbbnek tűnik az egész alak...*

//Mesélő//

Már a legtöbb Shinigami harcol valakivel. Végre Akane is megkezdhette küzdelmét, amire várt. Tadeonak sikerült eltávolítani Hanát és Amayát a küzdőtérről, de szerencsére épp a jó oldalra küldte őket, ugyanis az út végén található a tekercs. Alegrát faképnél hagyta Kaikomaru, aki rejtélyesen eltűnt a küzdelem helyszínéről. A többiek folytatják a harcot. Mitsuko feloldotta Zanpakutoját, és így tettek az ikrek is, akik egy magas nővé változtak át.

Hadou 89: Itami no kenshi -és körbefontak a selyemfonalak majd a fonal végét tartva tett egy kört körülöttem hogy szorosabbra fonjam a fonalak szorítását. Én nyugodtan vártam mi lesz, de mikor meguntam egy karmomat előhúztam és nagy nehez sikerült a legalsó fonalatt elvágnom ami miatt a többiből már könnyű volt kijutnom. Amikro sikerült kiszabadulnom letéptem a medálomat és megjelent a Zanpakutom. Használtam a sonidot amivel ellenségem mögött jelentem meg és a cerot kezdem el tölteni, de nem lőttem el, hanem ismét helyet változtattam-> szembe voltam vele és a Zanpakutommal felé szúrtam, de elugrott. Amíg a levegőben volt felé lőttem a cerot, de nem érdekelt az eredménye a támadásomnak inkább elindultam felé hatalmas gyorsasággal és elkezdtem körülötte "cikázni" //Retsu képessége a gyorsaság// Kb. 5 Retsut láthatott, de hirtelen hasba rúgtam amitől ő előre görnyett. Én ezt kihasználva a könyökömmel a hátát vettem célba...

*Már megint ezek az összezavaró támadások! Hát sosem hagyja abba?* Előhúzta a zanpakutouját is és azzal kezdett el támadni,de a szúrást sikerült kivédenem. Azonban ekkor iszonyatos gyorsaságra kapcsolt, és váratlanul megtámadott, amit viszont nem tudtam kivédeni. Olyan gyorsan cikázott hogy hirtelen nem tudtam melyik Retsu az igazi. Hasbarúgott amitől lejjebb ereszkedtem a levegőben és előre görnyedtem.
-Ha így akarsz játszani?! -kiáltottam oda neki, láttam hogy célbeveszi a hátamat de ekkor gyorsan reagáltam -Ha én nem látlak téged akkor te se láss engem! Bakudou 70: Meimei Kamen! -és láthatatlanná válva kitértem a támadása elől.
*Na most már ideje lenne komolyan lezárni ezt a dolgot, mert kezd elegem lenni* Kétkézre fogtam a kardom, a meglepettségétől egy pillanatra megdermedt Retsu előtt termettem, tisztességből feloldottam a kidout, majd a lehető legnagyobb erővel hasbaszúrtam
-Hagasu! -suttogtam, és láttam ahogy a kard pengéje lassan de azért láthatóan kezd behatolni az arrancar kőkemény bőrébe. -Itt az ideje hogy meglásd mire képes egy kapitány -suttogtam a fülébe, majd rántottam egyet a kardot a sebben, amit a sakuraszirmok csak még tágabbá tettek.
*Nem tudom mennyire érinti érzékenyen ez a sérülés, de remélem ahhoz elég lesz hogy feldühödjön és elesztve a türelmét hibákat vétsen amiket kihasználhatok*

- Nem rossz kölyök... De valamit elfelejtettél...
*Nézett le lábaimra. Felemelte a fejét és a képembe vigyorgott.*
-Na, ez hogy tetszett?
*Ekkor észre vette, hogy a másik Daisetsu már felette van. Már olyan közel volt, hogy nem tudott kitérni előle, így egy hosszú vágás lett a két lapockája között.*
-Ennyi? Csak ennyit tudsz?
*Nézett rám és egy sonidoval hátrébb került tőlem. Kezét katanája markolatára tette, majd kihúzta hüvelyéből.*
-Ne becsülj alá, hiszen még csak most húzom elő a kardom. Bár azt hittem, hogy erre nem lesz szükség. Úgy néz ki, én is alábecsültelek téged.
*Mondta, majd hirtelen megiramodott a fiú felé. Elkezdte csapkodni kardjával. Erre én ásítottam egy nagyot és elkezdtem hajlongani a katana pengéje elől.
-Én nem becsültelek le. Te amúgy is gyenge vagy, kölyök.- mondtam majd a klón mellé ugrottam.
-Kaze Tenshou!- mondtuk ki a támadás nevét egyszerre, de ő 3-4 méterrel az én vízszintes csapásom felé zélzott, hogy ne lehessen menekülni, mert ha felugrik ott is eltalálja.
~Ez be fog jönni.- reménykedtem.

Naraku arcára a meglepettség és az elégedettség vegyülete vetült ki. Nem gondolta volna hogy a két Arrancar csupán a kérésére átalakul, azonban boldog volt, hiszen egyrészt igen csak csodálatos látvány volt az átalakulásuk, másrészt látszólag egy erős ellenféllel lesz dolga. Neki.

- Ha letörölted a vért a szádról akkor állj hátrébb.

Vetette oda Ninomiyának, aki az arrancar által kilőtt bara sérüléseit viselte magán. Az átalakulás lassan végetért és a két lányból, egy magas vöröshajú démon lett.

- Nos? Hogy tetszik?

Az Arrancar hangjában egyszerre csendült Lily és Lala hangja is. Naraku mosolyogva tekintett a fracciónra. Ez a mosoly azonban nem a korábbi gúnyos mosoly volt, ez egy elégedett arc volt.

- Remek! Találkoztam korábban már pár, a maszkjától megszabadult Hollow-val, ha úgy tetszik Arrancar. De ezek természetes úton alakultak ki és őszintén szólva jóval gyengébbnek tűnnek nálad. Aizen jó munkát végzett.

Ekkor Ninomiya megelégelte a csevegését és neki rontott az Arrancarnak. Naraku szörnyülködve nézte a lány ostoba támadási kísérletét.

- Megállj! Ez az én harcom! Eddig teljesen rendben volt hogy belepofátlankodtál, mert a kettő a kettő ellen még úgy ahogy elmegy. De nem harcolok kettő az egy ellen, már pedig ő most egy ellenfél. Az én ellenfelem!

Ordította Ninomiya felé, miközben a támadás kimenetelét figyelte. ~Megöleti magát.~ futott át az agyán, majd kezét a Ninomiya és az Arrancar közötti tér felé tartotta.

- Hadou 31. Shakkahou!

A vörös gömb a két nőszemély felé repült, majd kettejük között szétrobbant. A Ninomiya támadását megakadályozni hivatott kidou elég gyenge volt, így egyik fél sem sérül meg nagyon.

- Amint mondtam... Ő az én ellenfelem!

A pók elöli menekülés után Amaya-val Akane kapitány lába elé vágódtunk. Épp köszönteni akartam a shinigamit, amikor egy espada lépett oda hozzánk. "Finom" stílusban közölte velünk, hogy púp vagyunk a hátán és távozzunk a helyszínről.
-Egy gyerekre támadsz?-védtem ki az Amaya-ra irányított cero-t.
-Már mondtam...ti itt feleslegesek vagytok!-terem rögtön előttem és szegezi a torkomnak zanpakuto-ja pengéjét. "A kapitány csak elbír vele! És ezt a küldetést is teljesíteni kéne már..."merengtem el kicsit, ami bőven elég volt az espada-nak, hogy lenézzen. Egy nem túl kellemes rúgást kaptam és már repültem is a tér másik végéhez. A kicsi hadnagyot utánam hajította, alig bírtam elkapni, hogy ne a talajon landoljon. "Még a végén megsérül nekem..."
-Viszlát!-szólta el magát és omlasztotta ránk a plafont.
-A fenébe!-szerencsére Akane kapitány még lökött rajtunk egyet. Gyorsan előrántottam Kin Tennou-t és leszúrtam a földbe. Ezzel egyrészt végre megálltunk, másrészt a pajzs megvédett minket a sok törmeléktől.
-Vérzik a kezed Flúgos néni!-görbült sírósra Amaya szája.
-Nyugodj meg, nincs semmi bajom!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Már biztonságban vagyunk?-őszintén szólva rendesen meglepődtem Amaya gyermeki reakcióján. Félve tekintgetett körbe és mint egy igazi kislány bújt el mögöttem.
-Igen! Minden rendben lesz!-kacsintottam rá és mutattam neki, hogy másszon fel a hátamra.
-Ott!-szólalt meg váratlanul. A tekintetemet a keze irányába fordítottam. "Egy megvilágított terem?" -Amaya! Fuss gyorsan a teremhez és várj meg ott!-
-Te nem jössz?-
-Egy kicsit késni fogok!-simogattam meg a fejét és löktem meg a hátát gyengéden, hogy fusson végre. "Ezzel a fél falnyi törmelékkel meg mit kezdjek? Ha megszüntetem a pajzsot beteríti végig a teret. Fent tartom amíg lehet...valahogy egy kiutat is kell hagynom..."végigsimítottam a markolatot.
-Sietek vissza! Tarts ki addig!-rohantam ki a pajzsból.-Na, mi van itt Amaya?-lépek be a terembe.

- Akiyama Akane, az 5. osztag kapitánya - de neked megengedem, hogy Akiyama kapitánynak szólíts...-a gúnyos hangsúlyt elereszti a füle mellett.
-Megtiszteltetés, Akiyama kapitány!-mondom monoton hangon és hajolok meg parádésan. Egyenlőre nem nyúlok a saját zanpakuto-m felé, még akkor sem, amikor ezt ellenfelem már régen megtette.
-Hadou 63: Raikouhou!-ereszti felém a kidou-ját. Kivárom, amíg azt hiszi célt ért a mágiája. Egy kisebb cero-t eresztek el, ami még előttem robbantja fel gömböt. A porból előre ugorva rontok a kapitány felé. A saját zanpakuto-m útközben rántom elő, hogy kivédhessem az ellenfelem csapását. A védtelen oldal felé egy cero-t irányítok. Az eredményt meg se várva lendítem az imént cero-t gyűjtő kezem egyenesen a kapitány torka felé. Megragadva azt egy kérdést teszek fel rezzenéstelen arccal.
-Mondja Akiyama kapitány. Ha meghal is így fog vigyorogni?-szorítom meg jobban a kezem, hogy alig kapjon levegőt. Végül eleresztem a torkát és hátrébb ugrom.

~ Legalább ez sikerült... ~
*Gondolja magában, mikor észreveszi, hogy a két hadnagy viszonylagos épségben van. Most már teljesen koncentrálhat az espadára... Gúnyosan elvigyorodik a másik meghajlását látva.
Feszült figyelemmel követi nyomon a kidou útját. A füstből kiugró Tadeo-n nem lepődik meg - sejtette, hogy nem fogja ennyitől feldobni a talpát... Reflexszerűen szúr zanpakuto-jával az espada felé, aki azonban sikeresen kivédi ezt, és egy cero-t lő a kapitány felé.*
~ A francba... ~
*Magában szitkozódik, amikor észreveszi a támadást.*
- Hadou 63: Raikouhou!
*Irányít egy kidou-t a lövedék felé, hogy az espada módszerével védje ki annak támadását. Mialatt ezzel van elfoglalva, ellenfele megragadja torkánál... Kicsit talán fel is emelkedik a földről, mialatt szorongatja a másik. Szabad kezével megpróbálja kiszabadítani magát a szorításból, bár ő is tudja, hogy ez elég hasztalan.*
- Azt... nem... fogod... látni...
*Sziszegi fogai közt. Elég nehézkesen ejti ki a szavakat, ami nem is csoda, elvégre éppen fojtogatják... Saját maga is meglepődik, mikor elengedi az espada. Megkönnyebbülten kapkod levegőért, miközben szabad kezével torkát simítja végig ott, ahol ellenfele elkapta. Jó lesz odafigyelni rá ezek után...*
- Abateru Hisshinoseijin!
*Szólal meg halkan. Pislog egyet-kettőt, végül Tadeo-ra pillant. Szemei ekkor már égővörösek, pupillája pedig el is tűnt... Érzékszervei pedig jóval élesebbek lettek, bár ezt nem tudja a másik.*
- Hadou 17:Hebi no Ummei.
*Kezét az espada felé nyújtja, mialatt indák lőnek ki tenyeréből, amelyek remélhetőleg gyorsan körülfonják a másikat... Amikor ez megtörtént, fokozatosan egyre szorosabbra vonja ellenfele körül a szálakat.*

A meglehetősen kemény harc után felértem a széljárta tetőre.
-Megjöttem világ!-vacogtam látványosan a hidegben és pakolásztam a hajam jobbra-balra, mert folyton a szememben, számban ütött tanyát.
-Hello megint!-köszönt rá újra a fagyos női.
-Csá! Látom ez a mínusz hetven fok téged is felmelegített-jegyzem meg a változatlanul is rideg hangját.-Te radart akasztottál a seggemre, hogy már megint itt eszik a penész? Vagy azt a tökfej shinigamit ilyen gyorsan gerincre fektetted?-látom, hogy még mindig a maszkját vakarássza.-Tetves vagy,hogy ennyire vakaródzol?-
-Ne a szád járjon,hanem a kezed!-
-Hidd el szívi, gyorsabban jár mint a tied!-
-Akkor végre szemügyre is vehetném, szájhős?-
-Ha a szájt leveszed még tetszeni is fog a megszólítás!-ropogtatom végig az ujjaimat.
-Nem kívánságműsor!-
-Legyen...-vártam türelmesen, hogy ő támadjon először.-Hölgyeké az elsőbbség, már ha téged annak lehet venni...-ácsorogtam továbbra is a mellkasomon keresztbe fektetett kezekkel. Szokásomhoz híven nem szándékoztam addig elővenni a zanpakuto-m, amíg az ellenfelem rá nem kényszerít.

- HÉÉÉ!
*Kiált a hirtelen eltűnő Kaikomaru után magából kikelve. A kapitány nem elég, hogy elzavarta leendő ellenfelét, most meg közvetlenül a küzdelem előtt otthagyja...
Nincs más hátra, meg kell keresnie Masakit. Nincs túl nehéz dolga, a vaizard ugyanis igen nagy hangzavarban közlekedik...*
- Hello megint!
*Köszönti az ellenfelét hűvösen.*
- Nem kellett radar ahhoz, hogy meghalljalak... Az a rohadt shinigami meg eltűnt.
*Válaszol higgadtan, maszkját vakarászva.*
- Ne a szád járjon, hanem a kezed!
*Mondja végül az eddigieknél kicsit indulatosabban, majd folytatja.*
- Akkor végre szemügyre is vehetném, szájhős?
*Kérdez vissza gúnyosan.*
- De nagyok egyesek igényei...
*Jegyzi meg, amikor Masaki helyesbíti az espada szavait.*
- Te is jó helyet választottál a harchoz...
*Szólal meg halkan, mialatt egyik kezét medálján tartja, másikban pedig elég energiát gyűjt egy cerohoz. Amikor elég erősnek gondolja ezt, nyugodtan kilövi ellenfele felé. Nem sokat foglalkozik azzal, hogy célba talál-e támadása...*