*Ellenfelét eltalálta kidou-ja... Legalábbis erre következtet abból, ahogy Tadeo kétségbeesetten próbál bármiféle jelet keresni környezetéből, amit érzékelhet. Ráérősen lépked közelebb az espadához, aki időközben már térdre is rogyott. Hisshinoseijint mindvégig maga elé tartja.*
~ Vajon minek csinálja ezt? ~
*Fut át agyán a kérdés. Értetlenül szemléli, ahogy Tadeo saját magát karmolja össze... Amikor elég közel ér ellenfeléhez, néhány újabb vágást ejt rajta.*
- Ütött az óra...
*Pillant a most már előtte térdelő espadára. Zanpakuto-ját ezalatt egyre jobban hozzányomja ellenfelének torkához. Azonban még nem adja meg a kegyelemdöfést, ami később a vesztének is bizonyul... Nem veszi észre ugyanis, hogy időközben Tadeo visszanyeri érzékelését... Túlságosan elbízta magát, és nem koncentrált eléggé az előbbi kidou-ra, aminek hatása így gyorsan szertefoszlott.*
- A francba!
*Morogja orra alatt Akane, amikor ellenfele elüti nyakától a pengét, majd gyorsan felugrik, egy újabb sebet hagyva a kapitányon... Minden erejét beleadva támad vissza, és sikerül is kicsit megkarcolni a karmokat... Ezt azonban szintén kihasználja ellenfele: zanpakuto-jának vérvörös pengéjénél fogva rántja vissza magához a kapitányt.*
- Ezért a húzásomért előre is elnézést, Akiyama kapitány!
*Ilyen távolságból szinte bántja füleit az espada hangja. Egyre erősebben markolja katanáját - még akkor sem akarja elereszteni a fegyvert, amikor a másik hasba rúgja. Ennek hatására közeli kapcsolatba kerül a terem falával is... Tehetetlenül ül a fal mellett, és nem bír védekezni akkor sem, amikor Tadeo már közvetlenül előtte van, és egyenesen nekiszegezi a cero-t...
Érzi, ahogy áttör néhány falat a robbanás következtében, végül földet ér. Mindene rendkívül fáj, és tele van horzsolásokkal. Köhög, majd arcát megtörli köpenyének ujjával. Igencsak véres... Meg sem próbálja meggyógyítani magát kidou-val: felesleges. Túl sok sérülése van ahhoz, hogy helyretehesse magát. Gyors leltárt készít sebeiről, majd lassan felül és körbenéz a teremben. Nem törődik azzal, hogy mitől is fáj annyira bal szeme...*
- Bankai! Hanatsu Hisshinoseijin!
*Szólal meg nagy erőfeszítések közepette. A pengéből vékony füst száll fel, hogy aztán kardjának számára jól ismert formáját felöltse, bár a megjelenő női alak inkább hasonlít egy hollow-hoz, mint egy zanpakuto lelkéhez... Erős, sötétzöld bőr, nyúlánk testalkat, gyorsaság a nő főbb ismertetőjegyei.*
- Na, ez jól elintézett...
*Jegyzi meg Hisshinoseijin vigyorogva.*
- Köszönöm az együttérzést...
*Válaszol neki Akane, mialatt a falban ütött lyukat figyeli, mikor érkezik meg Tadeo.*
- Csak nem azt akarod, hogy segítsek?
*Hallja a gúnyolódó kérdést. Némán bólint egyet. Most még kardjának csipkelődése is fárasztja...*
- Akkor először is elárulok egy titkot. "Tessuru!" - Most már csak rá kell jönnöd, hogy mihez is kezdj vele...
*Vigyorodik el ismét Hisshinoseijin, majd a bejáratot kezdi figyelni, az espadát várva. Nem érdekli tulajdonosának állapota: biztos abban, hogy ezt is meg fogja úszni, ahogy eddigi küzdelmeit is...*

-Neked aztán vastag bőr termett a képeden, cila-mila!-kommentálom, hogy egyetlen karcolás sem látható az espadan.-Akkor nem hagysz más lehetőséget...A szart is kiverem belőled!-egy sonidoval volt olyan kedves, hogy elém jött fogadni,végül is én vagyok a vendég...A zanpakutojával az oldalam felé támadott, még épp időben sikerült észre vennem így a kellő pillanatban arrébb tudtam húzni a seggem. Ahogy a penge elérte a holtpontot és farkasszemet nézett a földdel gondoltam kipróbálom milyen a ruganyossága. Ráugrottam, ezzel előre rántva egy kicsit Alegra-t.
-Csini paróka! Megnézhetem a tartósságát?-a levegőbe rugaszkodva átfordultam. Lefelé nézve megmarkoltam az espada haját és rántottam magam. Barátságosan földhöz vágtam az alul öltözött hölgyeményt. -Kényelmes odalent?-ugrottam a feje felé,de arrébb gurult.-Yare...yare...ez fájt!-mutattam neki a vérző öklömet a betonkemény talajjal való ütközés után.-Olyan szép hajad van...nem tudok neki nemet mondani!-termek egy shunpo-val a guggoló Alegra mögött. Megfogva a haját elkezdem ráncigálni.-Látod azt a ronda, fehér épületet...nem tetszik...ezért gondoltam segíthetnél kicsit kipofozni!-
-Eressz el!-emelte fel a kezét és csapott a haját markoló kezem felé.
-Pedig szép fáklya lettél volna!-a jobb karommal eleresztve a lila rémet lefogom a lendülő katanat, a másikkal pedig cerot gyűjtök.-Vörös kód, vörös kód! Robbanás veszély!-eresztem a meglepetés csomagot és tiplizek el biztonságosabb helyre. Addig szerencsétlenkedtem pár centire a cero-tól, hogy kisebb pontokban kiégett a pólóm. Egy indiántánc eljárása után végre sikerült lehűtenem a ruhadarabot.
-Alegra édesem! Merre vagy?-kémleltem lefelé.-Ne bassz ki Masaki papával, hogy Karácsonyig eltetted magad ajándékba...Szóval bújj elő a dobozkából és mutasd magad piros masnival átkötve!-gúnyolódtam arra várva, hogy feltűnjön az espada.
-Na, most már told elő a rühes képedet! Vagy elszaladtál ahhoz a nyomorék Aizen-hez, mert tele lett a gatyókád és pelus csere kell?-

- Akkor nem hagysz más lehetőséget... A szart is kiverem belőled!
- Ó, ez kezd érdekes lenni...
*Vigyorodik el a fenyegetéseket hallván. Ennyire alábecsülné a másik? Úgy tűnik, ez fordítva is igaz, mivel ellenfele kivédi a támadást, majd ráugrik Alegrára, ezzel a földre taszítva az espadát... Végül hajráncigálás és földhözvágás következik, mígnem sikerül odébb gurulnia az újabb csapás elől.*
- Yare... yare... ez fájt!
- Ilyenek ezek a csúnya espadák... Nem hagyják csak úgy megütni magukat...
*Válaszol gúnyosan affektálva, miközben éppen megpróbál felállni. Masaki azonban megelőzi...*
- Eressz el!
*Sziszegi fogai közt, amikor a vaizard hajánál fogva rántja meg.*
- Csak nem tetszem neked, hogy a hajamat húzgálod?
*Kap ellenfelének keze felé, mialatt másik kezében tartott zanpakuto-jával Masaki gyomra felé csap.*
~ A rohadt életbe... ~
*Dühösen konstatálja magában, hogy egy újabb cero-t lő rá a vaizard. Bár az némi elégtétellel tölti el, hogy Masaki saját magát is megpörköli...
Lassan tápászkodik fel a romok közül, és ráérősen tesz néhány lépést előre, hogy jól láthassa ellenfele. Ekkor ismét használja képességét: sebeit halvány fény borítja be, végül ez a sebesülésekkel együtt el is tűnik...*
- Ó, csak nem lelepleztem magamat?
*Jegyzi meg játszott sajnálkozással. Szándékosan fedte fel képességét: nehogy már azt higgye ellenfele, hogy olyan könnyen el lehet vele bánni...
Itt az ideje, hogy ő is támadásba lendüljön. Sonido-val Masaki mögé kerül, és megpróbálja megragadni ellenfelének torkát, hogy az ne tudjon elmenekülni, miközben cero-t készít elő másik kezében. Mikor ezzel elkészült, rögtön elengedi Masakit, és egyenesen a vaizard hátába lövi az energiát...*
- Nem akarod végre használni a zanpakuto-dat is?
*Kiált végül ellenfele után.*

//Mesélő//

Mitsuko és Naraku elindultak a többiek után, hátha összefutnak valakivel. Ha nem elég óvatosak, akár össze is akadhatnak néhány arrancarral.

Retsu felajánlott Hanaének két lehetőséget. Vagy elhagyja Hueco Mundot a tekercs nélkül, vagy pedig meghal. Hanae egy harmadik lehetőséget választott, ami a bankaia volt.

Sierrának még mindig nem sikerült megsebeznie Daisetsut. A vaizard egy lyukat nyitott a falon, hogy a szabadban folytathassák a harcot. Sierra azonnal megtámadta Daisetsut, először a jobb, majd a bal karját becélozva.

Akane egy kidout küldött Tadeora, aki ennek következtében elvesztette érzékeit, és hogy végre érezni tudjon bármit is, karmaival néhányszor felsértette bőrét. Tadeonak sikerült visszaszerezni valamennyire érzékeit, ezért azonnal támadásba lendül. Egy ceroval eltalálja Akanét, akin egyre több seb van. A kapitány előhívja a bankaiát.

Masaki észre veszi, hogy Alegrán egy karcolás sincs, és ezt meg is jegyzi az espadának. Alegrát a hajánál fogva próbálja elintézni. Masaki egy ceroval segített összehozni újra Alegrát és a falat. Alegra felfedte képességét, miszerint megtudja gyógyítani kisebb sérüléseit.

Hana és Amaya még mindig a trónteremnél vannak, és próbálnak kijutni, hogy biztonságba tudják helyezni a már megszerzett tekercset.

-Ha nem bánod én egy harmadik lehetőség mellett döntenék, amit úgy hívnak -Ryuujin Yamazakura. Ban-kai. -mondta ki maga elé tartva a zanpakutoját.

A kard körül kezdődő sakuraörvény lassan egy sárkányformát öltött előtte

-Gondolom ez a te műved volt. -nézett Retsu felé Yamazakura. Most viszont én ajánlok fel két lehetőséget: Mivel alapjában véve nekem sincs bajom veled, és különben sem szeretek ölni, hagyom hogy visszavonulj. Vagy választhatod azt is hogy szembenézel a mellettem álló dühös sárkánnyal és velem.

Mondta. Lassan felemeltem a bal karomat és a karperecet leszedtem róla. Emiatt az energiám megemelkedett majd felé emeltem a kardomat is.

-Hoero Akuma.

Mondtam és ekkor levált a maszk a homlokomról és a kezeimben karmok nőttek.

-Remélem nem vagy csalódott, hogy én nem sárkánnyá vagy valami mássá változtam. De nyugalom, ez a forma erősebb annál az átváltozásnál. És szeretnék én is egy 3. lehetőséget választani.

Mondtam és suhintottam egyet a karddal aminek a hatására egy energianyaláb indult el.

-Ez sokkal erősebb mint egy cero és gyorsabb is.

Közöltem vele az információt, de ekkor eltűntem és Hanae mögött jelentem meg ahol ismét egy energianyalábot indítottam.

-Hoero Akuma. -hallottam a resurrection parancsszavát, majd alig hogy átváltozott támadásba is lendült.
Kardja suhintására egy energianyaláb indult el felém.
-Ez sokkal erősebb mint egy cero és gyorsabb is. -közölte az információt, majd eltűnt a szemem elől. Arra eszméltem hogy mögöttem tűnik fel újra. És egy ugyanilyen támadást indít.
*Na most mi legyen, innen is onnan is száguld a támadása* -cikáztak a gondolatok a fejemben a másodperc tört része alatt. Ám ekkor hirtelen eszembejutott egy mentőötlet. *Csak vagyok olyan jó shunpoban, más lehetőségem amúgy sem nagyon van* -Majd egy villámgyors shunpoval felugrottam a levegőbe, így a két támadás egymásnak csapódott és hatalmas robbanásban kioltotta egymást. Én gyorsan ránéztem Yamazakurára aki tudta mit kell tennie.
-Ez nem úgy sikerült ahogy szeretted volna igaz? -hívtam fel magamra a figyelmét. Közben Yamazakura mögé került és arra készült hogy beleharapjon és lefogja. *Így néhány másodpercre mozdulatlanul tarthatnám, remélem sikerül kihasználnom* -jelentem meg előtte a nyakához szegezett zanpakutouval, míg még nem reagált semmit az előbbi kommentemre. A háttérben várakozva ott állt Yamazakura és feszülten figyelte mit lép az arrancar.

*Sierra csendesen kirepült a szabadba, és ott folytatták a harcot. Unottan lebegett Daisetsu felett, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve farkát a fiú zanpakutót tartó kezét célozza be, és a lehető leggyorsabban el kezd felé repülni. Én nem tudtam mit tenni a bal karommal hárítottam a szúrást, emiatt az bénult le. Hirtelen vért köptem egyenesen a lyukba ahol hangokat hallottam az undorodás jeléül. //Remélem nem baj Mitsuko XD//

-Nehogy azt hidd, hogy könnyű ellenfél vagyok.

-És kimondta, hogy én az vagyok?

Mosolyogtam majd kihasználva azt, hogy még van épp karom megidéztem a maszkomat és feltettem.

-Jól néz ki a maszkom, ugye?

Tüntettem el a kardomat és a második támadását már egy ceroval vártam. Mikor ellőttem még társítottam a cerot egy Arashi Gaiial (Vihar Sarló) //A legerősebb támadás, de maszk is van//

~Remélem itt a vége a harcnak.

Reménykedtem a győzelmemben.

Ninomiya és Naraku tovább haladtak Las Noches falain belül. Bár a lány próbálta úgy ahogy tartani magát, látszott rajta hogy a sok vérveszteségtől nincs a legjobb állapotban és egy újabb harcot aligha élne túl. Nem messze tőlük egy Espada és egy Vaizard küzdött egymással, a szellemi energiájuk pedig egészen elképesztő volt. Ninomiya tovább indult a folyosón, azonban láthatóan aggasztotta hogy nem maradt hátra segíteni a társának.

- Azok ketten olyan erőt képviselnek amihez mi nem érhetünk fel. Ostobaság lenne két Espada erejű személy harcába beleavatkozni.

-Üh!-bámultam a mellettünk szélvészként falat tőrő Akiyama kapitányt. Látva a végeredményt és meggyőződve róla, hogy még egyben van megragadtam Amaya kezét elkezdtem futni az ellenkező irányba. Az első elágazásbál lefordultam, mert minél távolabb akartam kerülni az espada-tól. Reméltem, hogy nem látott meg minket a hisztire száját emelő lilat csoda fejét belereteszeltem a kimonom ujjával. A kis ördögfióka még élvezte is, jókedvűen rágcsálta cafatosra a ruhadarabot. Mikor már elég messze éreztem magunkat befékeztem és hagytam, hogy fel tudjon mászni a hátamra.
-Finom a csuklyád!-tépkedte le rólam a kimono felsőmet.
-AMAYA!-kapkodtam a hátam mögé, hogy el tudjam csípni a grabancát, de már csak az anyag reccsenésért hallottam.-Nem lehet igaz....-türtem, hogy lerángassa a felsőt.-Még szerencse, hogy két réteg van rajtunk.-
-Azt is akarom!-
-Neeeem!-ugrottam arrébb, de a vidám arcát látva szaladásra vetemedtem, mert nem akartam félmeztelenül rohangászni.-Fejezd be!-kiabálok feleslegesen hátrafelé.-Előbb jussunk vissza Seiretei-be, aztán megkóstolhatod!-
-Úgyis meglógnál. Most akarom!-kellett nagyobb tempót felvennem, mert vészesen közeledett.-Miért dobtad el a másikat?!-
-Mert most ez kell!-
-Jaj, neee!-T-T.
-Úgyis elkaplak, Flúgos néni!-szökdécselt vidáman.
-Mintha egy pszichopata üldözne...-fordultam be a következő elágazásnál és pillantgattam hátra, hogy hol jön a lila fej. Az egyik hátranézés kicsit hosszas lett, így mire előr kaptam a fejem egy fallal találtam szemben magam. Egy csodálatos lendületből elkövetett felkenődés után, siránkozva csúsztam le a földre.-Ez fááájt!-T.T Sajgott minden egyes porcikám. Meghallva a kárörvendő nevetést hátranéztem és négy Amaya-t láttam magam felé közeledni.-Juj,de sokan vagytok!-vágódik le fejem a padlóra. Némi sötétben eltöltött maximálisan kiesett pillanat után hunyorogva néztem körül és egy lila, vigyorgó fejjel találtam magam szemben.
-Nem volt finom!-lógatta a fehér cafatot.
-Hogy mi?-pillantottam le.-Uram isten! Te leszedted a ruhámat?!-
-Mondtam, hogy meg fogom kóstolni!-dobta el a ruha maradványát.
-Gáááááh! Egyszer meg foglak nyúzni!-kaptam magam elé a rongyarabot.-Kéne McGaywer! Ebből felsőt kéne faragnom...-TT.TT. Óvatosan kiosontam a rejtekhelyként funkcionáló mellékfolyosóról és visszafelé lopóztam a kimonom maradékaiért. A begyűjtő hadjárat után egy Jane is megirigyelné, alig takar valamit "izét" hoztam össze.
-Ennyire nincs meleg, Flúgos néni!-
-Csitt!-nézek rá gyilkos pillantással, de fel se véve a dolgot ugrándozik a folyosón.
-Erre menjünk!-
-Jó-jó, csak jussunk már ki innen!-követtem egy szűk kacskaringós folyosón.-Itt még nekem is alacsony a mennyezet....-kommentáltam gyanakodva, hogy merre vihet el megint a kis ördögfióka.

Nyugodtan léptem ki Aizen terméből. Lassan, ráérősen sétáltam Las Noches folyosóin mikor hangokat hallottam. Elindultam a hang felé, hogy elpusztítsam a a behatolókat. Mikor oda értem meg láttam egy kis lányt és egy hiányos öltözékű idősebb shinigamit.
-Ez valami bankai? Mi a neve a támadásnak, csábítás?- próbáltam felbosszantani, hogy könnyebb legyen a küzdelem.
-Héé törpe! Van egy csomó süti az egyik szobában! Nincs kedved megkóstolni?- kérdeztem meg Amayától kedvesen miközben az egyik ajtó felé mutattam. Azért voltam "kedves", hogy sikerüljön elküldenem valahova a harc idejéig. Miután ez megvolt levettem a kimonomon lévő köppenyt és a shinigami felé dobtam.
-Így nem menne nekem a harc.- Lassan a fekete markolatú Zanpakutom markolátát fogtam meg (Tsukuyomi) és lassan előhúztam.
~Hmm... Gyorsan elkell intéznem őket, hisz még a többi shinigami is hátra van. Azok az idióta espadák erre se jók. Mondtam Aizen-samának, hogy ne bízza rájuk a munkát. Talán az első espada lett volna képess őket legyőzni...- gondolkoztam el majd a fufrumba egy kézzel beletúrtam, hogy ne zavarjon. Megpróbáltam egy kézzel víz vagy zselé nélkül hátranyalni a hajam. //XD//
-Na kezdhetjük a harcot?- kérdeztem tőle.
~Mindig Amaterasut használom, ideje Tsukuyomival is edzeni.- gondolkoztam ismét. Kardomat leengedve tartottam és a bal karomat felemelve becéloztam Hana-t. Egy zöld gömb jelent meg az egyik ujjamon majd mikor elegett töltöttem egy shunpoval mellette jelentem meg és leszegezett fejjel felé lőttem.
-Cero.- mondtam -Remélem tudod, hogy nem vagyok arrancar? Felakasztanám magam ha olyan lennék mint a többi. Én egy volt shinigami vagyok kit Soul Society árult el. Régen kapitány voltam és az igazság volt az egyetlen járható út számomra. Mindig is a Seireitei-t szolgáltam, de egy napon egy csapat shinigami támadott nekem. Azt mondták elárultam a Tiszta Lelkek Városát és megkell, hogy haljak. Nem tudtam mire vélni, így nem bántottam a shinigamikat és próbáltam megmagyarázni a dolgot, de nem hitték el. Addig védekeztem, hogy megsérültem a túlerő miatt. Ekkor kezdtem el visszatámadni és megöltem őket. Elkellett szöknöm az otthonomból és vándorló életre álltam át. Nem sokkal később a volt kapitányom Aizen jelent meg és elhívott ide. Új életet kezdtem és emiatt hálás vagyok neki. Sokszor gondolkoztam el, hogy mi lett volna ha nem támadnak meg és nem kellett volna elszöknöm. Na ne háborgassuk a múltat, kezdjük el.- fejeztem be a történetemet.
~Elkellett mesélnem neki, hisz hátha kicsit hatok rá vele és könnyeebb dolgom lesz.~
-Én mostmár vaizard vagyok és csak Aizen-sama parancsait követem.- jelentettem ki miközben egy újabb cerot készítettem elő.

Nyugodtan sétáltam végig a keletkezett átjárón. A külvilággal cseppet sem törődtem. Azért a két előbbi párocskát még láttam a szemem sarkából elfutni, de most nem ők voltak én feladatom. Sokkal jobban tűzbe hozott, hogy egy magas rangú velem szinte megegyező erejű személlyel harcolhatok. "Talán ő fog megölni..."könyveltem el magamban teljes lelki nyugalommal.
Komótosan emeltem egyik lábam a másik után. Mintha csak egy délutáni könnyed sétára indulnék, hogy kiszellőztessem a fejemet. Igazából időt is akartam adni a shinigaminak, hogy össze tudja magát szedni. Másrészről a tiszta küzdelmek híve voltam. Még kényszerből sem tudtam megtámadni,ha homályos tekintettel nézne rám és a fegyvere csak lógna a kezében. Az nem az én stílusom lenne. Lehet csak egy bolond vagyok hiú ábrándokkal tele,de ebben akartam hinni és így egy kicsit még érző lénynek éreztem magam.
Beérve a landolási területhez,csak nekitámaszkodtam a falnak. A karjaimat keresztbe fonva pihentettem mellkasomon. A fejemet a földre szegezve halkan megszólaltam.
-Szüksége van még egy kis időre?-
-A francokat! Udvariaskodj mással...-
-Rendben!-álltam tovább mozdulatlanul. Most rajta volt a sor, hogy válaszoljon. Ő következik,hogy támadjon.
A törmelékes talajon kicsiny vércseppek kezdtek gyűlni. A fájdalmat nem éreztem,de tudtam, hogy ez mind az én testemet hagyja el. A karmolások mély sebeket hagytak mindenhol maguk után, így kicsit sem voltam meglepve a látványon. Csak nyugodtan vártam Akiyama kapitány kezdeményezésére.

~ Mikor jön már? ~
*Kérdezi magában. Kimondottan idegesíti, hogy ennyi időre szem elől tévesztette ellenfelét. Vajon mi a fenét akarhat...? De legalább van némi ideje összeszedni magát... És azon gondolkodni, hogy mit jelenthet Hisshinoseijin elejtett megjegyzése. No meg azon, hogy miért pont őt verte meg a sors egy ilyen önfejű zanpakuto-val...*
- A francba...
*Suttogja maga elé, miközben felköhög. A mellette támaszkodó Hisshinoseijin unottan figyeli a jelenetet.*
- Nem kéne segítened esetleg?
- Mégis mivel? Nem tudok gyógyítani...
- Talán ha harcolnál...
*Tápászkodik fel lassan. Mikor ez sikerült, a falnak támaszkodva figyeli hol az általa ütött lyukat a falban, hol pedig a tényleges bejáratot. Hamarosan Tadeo is megérkezik, bár Akane szerint órák telnek el azóta, mióta a falat kicifrázta vele az espada...*
- Szüksége van még egy kis időre?
*Hallja néhány méterről. Bosszúsan vág vissza neki:*
- A francokat! Udvariaskodj mással...
- Ez küldött így a padlóra?!
*Csatlakozik be Hisshinoseijin is a társalgásba.*
- Talán ha segítenél...
*Jegyzi meg gúnyosan.*
- Már segítettem, nem emlékszel?
*Tadeo szemében talán elég furcsának tűnhet, ahogy Akane vitatkozik saját kardjával... A kapitány mindenesetre alaposan figyeli az espada mozdulatait. Mi a fene lehet annak a szónak a szerepe? Aztán hirtelen beugrik egy ötlet...*
- Tessuru!
*Kiált fel, zanpakuto-ját egyenesen a másik felé szegezve. Ekkor váratlanul a Tadeo alatti talaj homokká válik, és néhány hosszú kar kapja el ellenfelének bokáját, miközben lefelé kezdik húzni...*
- Mi a fene...
*Csodálkozik el Akane a jeleneten. Nem hitte volna, hogy még képes meglepni Hisshinoseijin... Ráadásul pont egy új technikával!*
- Na végre, hogy rájöttél...

Az öngyógyítós ku*va műsorát látva nem mutatom ki, hogy igenis meglepett ezzel a húzásával. Sejtettem, hogy nem felfújható légpárnát hord a bugyijában, de erre azért nem számítottam.-Bravo!-kezdek el tapsolni játszva a lenyűgözöttet.-Ez annyira szép volt. Uri Geller helyből lemenne hídba tőled. Nem gondoltad még, hogy jelentkezz, ahhoz a buzi mentalistához?-még szerettem volna valami elméset hozzátenni,de az espada úgy tűnt unja a társaságom, mert nekem rontott. Egy sonidoval mögém került és megragadta a nyakam.
-Ennyire rám izgultál?-sziszegtem a fogaim között.-Látom durván szereted...Mennyibe fog ez nekem kerülni?- hirtelen ellökött magától és egy cero-t hagyott ott ajándékba.-A rohadt...-gyorsan lehívtam a maszkomat és két villámgyors bara-val igyekeztem kicsinyíteni a becsapódó erőt. Az egyik falba épített be a lángelmés támadás. Gondolom Kőmíves Kelemennének nézett, bár azt leshette, hogy áldozati bárány legyek önszántamból.
A földre csúszva apró vércseppek kezdtek lehullani a maszkról. A levegőt eltorzult hangon, a düh és fájdalom miatt pedig zihálva vettem. "Ez a tetves ringyó, hülyének néz. Ennyi erővel ki is tehetne egy bolt kirakatába, hogy eladó kiskutya..."
- Nem akarod végre használni a zanpakuto-dat is?- ütötte meg a fülemet a lila ribanc kérdése.
-A zanpakuto-m kell, bébi? Ennyire sietsz? Pedig azt hittem tetszik az előjáték!-tápászkodom fel a földről. Morogva ropogtatom meg a nyakam.-Kapd el bögyös maca!-dobtam felé a zanpakuto-m. Láthatóan meglepte ez a mozdulatom és remélhetőleg komplett idiótának nézett. A shunpo ereje megduplázódott, ezért ráértem a katana-m után sietni. Egy kaján vigyor után eltűntem és az orra előtt egy "Búúú!" kíséretében elkaptam a repülő tárgyat. Kirántottam a hüvelyből és támadólag előre emeltem. -Ő az én szemem fénye...VAMEKU BAMPAIA!-rövid szünet-Na, jó inkább egy semmire kellő vámpír, aki egyfolytában csak horpaszt vagy siránkozik, hogy milyen tetvesen sokat süt a nap. Elmondjam mi neked a rossz hír ebben a mínusz fokos jégveremben? Itt nem süt sokat ez a fertelmesen zavaró égitest! Ha támadást is akarsz látni ne csak a szemeidet mereszd előre. Még a végén kiesnek...Mutasd mit tudsz, zsebibaba!-vigyorogtam várva, hogy csináljon már valamit.

*Már egyre jobban bosszantja Masaki folyamatos beszólogatása, de igyekszik nem mutatni ezt a másik számára.*
- Nem fognád be csak egy pillanatra a szádat?
*Kérdezi meg végül, a gúnyolódást meghallgatása után, mikor már a vaizard háta mögé került.*
- Látom, még most is nehezedre esik csendben maradni... De azonnal teszek valamit az ügy érdekében...
*Egy pillanatra az előbbinél erősebben szorítja meg Masaki torkát, mielőtt megismerteti cero-jával. Nem érdekli, hogy mennyire sikeres a támadás.*
- Azta, még ilyened is van?
*Szólal meg gúnyosan, ahogy közelebb lép néhányat, és észreveszi a másik hollowmaszkját. Néhány méterre áll meg ellenfelétől, és csípőre tett kézzel várja meg, míg az feltápászkodik a földről, ugyanis méltóságán alulinak érzi a még földön lévő Masaki megtámadását...*
~ Vajon mit akarhat ez a hülye? ~
- Ez meg mi...
*Morogja meglepetten orra alatt, amikor ellenfele egyenesen felé hajítja zanpakuto-ját. Éppen nyúlva a fegyver felé, hogy elkapja, azonban pont az orra előtt tűnik fel Masaki ismét. Szabad karját ökölbe szorítja, és egyenesen a másik arcát célozza meg - ha már a kardot nem tudta elkapni, legalább legyen valami értelme előző mozdulatának... Ezután gyorsan hátrébb ugrik, és megpróbál kitérni ellenfele zanpakuto-ja elől.*
- Hát rendben... Te akartad...
*Sóhajt fel, még utoljára megvakarva maszkjának maradványát, majd kardját előre szegezve felkiált:*
- Haeru, Joya!
*A hirtelen feltörő éles fény kis időre talán elvakíthatja Masakit. A fény eltűnésekor pedig megláthatja Alegra resurrecciónját is... Hófehér bőr és haj, amit csak a testét borító barnás hegek törnek meg. Néhány új is felfedezhető rajta - ezek azok, amiket nemrég forrasztott be képességének köszönhetően...*

//Mesélő//

Mitsuko és Naraku útja unalmasan telik, de ha a megfelelő lépcsőkön és folyosókon mennek végig, talán összefuthatnak Amayával és Hanával, akik már megszerezték a tekercset, és próbálnak kijutni Las Nochesből.

Retsu, hogy gyorsan végezzen a harccal, feloldotta kardját, és átváltozott, és több irányból támadta Hanaét. Yamazakura, Hanae Bankaia kivédte Retsu támadását, aminek következtében robbanás jött létre. Míg Hanae elterelte Retsu figyelmét, addig Yamazakura Retsu háta mögé került. Ha nem veszi észre a mögötte lévő cseresznyevirág szirmokból álló sárkányt, könnyen azt veheti észre, hogy vállába éles fogak vájnak, és valaki lefogja.

Daisetsu előhívta maszkját, aminek Sierra látszólag nagyon örül. De mihelyst megidézte, máris küldött az espada felé egy cerót, társítva az egyik legerősebb támadásával. Sierra meglepetésében nem tudta kivédeni a támadást, ezért Sierra padlóra kerül, ami azt jelenti, hogy a harc véget ért a két fél között.

Hana és Amaya még mindig a kiutat keresik Las Nochesből, de balszerencséjükre összefutnak az Aizen mellé álló vaizarddal. Mivel még nem tudták kideríteni, hogy hogy is juthatnának ki az épületből, ezért kénytelenek szembenézni a férfivel. Itachi, elküldi Amayát sütizni a szomszédba, hogy ne legyen láb alatt, és hogy ne eshessen semmi baja.

Tadeo nyugodtan halad Akane felé, aki néhány falon lyukat ütött. Míg Akane összeszedi magát, addig az espada nyugodtan álldogál a falnak támaszkodva. Kis idő múlva Akane rájön, hogy mit jelenthet a szó, amit zanpakutoja mondott neki. Ez egy újabb támadás, aminek kimondása után a talaj homokká változik, és néhány hosszú kar jön elő belőle, hogy Tadeót lehúzza a homok alá.

Masaki használatba veszi hollow maszkját, amitől erősebb lesz, így nagyobb esélye lehet legyőzni Alegrát. Alegra, miután Masaki felé dobta zanpakutoját, kissé meglepődött, hogy ezzel ugyan mit akarhat. Alegra a játékot megelégelve feloldotta zanpakutoját, és ressurrecctión alakban fojtatja tovább a harcot.

//Kérnék mindenkit, hogy akik Espadákkal/Arrancarokkal küzdenek, lassan fejezzék be a harcot, mivel nem sokára vége a küldetésnek. ^^//

-Ez nem úgy sikerült ahogy szeretted volna igaz?- mondta. Hirtelen valami belehatolt a bal vállamba. Vér spriccolt ki belőle majd Hanae a nyakamhoz szegezte a Zanpakutoját.
-Hát jó.- sóhajtottam majd jobb karommal a sárkány felé lendítettem. Szerencsére sikerült "kioperálnom" fogait a vállamból, de így is rosszul éreztem magam a nyakamhoz szegezett kard miatt. Maradék erőmet összeszedve azt is elcsaptam a nyakamtól majd jóval messzebb jelentem meg, de már visszaváltozva.
~Nem lehet szépíteni legyőzött.- gondolkoztam el majd a hüvelyébe csúsztattam a zanpakutomat.
-Legyőztél menny tovább, de nálam sokkal erősebbekkel fogsz találkozni.- hazudtam neki majd eltüntem.
~A francba nem hittem volna, hogy lefog győzni. Csalódást okoztam Aizen-samának, de nem bírtam vele.- gondolkoztam ismét majd elindultam megnézni mitörtént a többiekkel miután a fracciónjaim segítettek ellátni a sebeimet.

A támadásom sikerrel járt, gondoltam én, de ekkor sikerült kiszabadulnia.
*A fenébe, már nem tudom mit találjak ki ellene*
De észrevettem hogy visszaváltozott és eltette a zanpakutouját.
-Legyőztél menny tovább, de nálam sokkal erősebbekkel fogsz találkozni -mondta majd eltűnt.
-Várj! -próbáltam utána kiáltani de nem tudom minek, inkább örülhetek hogy egyenlőre szabad az út, de mégis úgy éreztem hogy ezt a harcot nem fejeztük be. -Majd legközelebb... -tettem hozzá halkan magamnak
-Gyere ide Hanae meggyógyítalak. -szólt Yamazakura
-Á nem kell, hagyjad, nem komoly -néztem le a vállamra.
-Ahogy gondolod, akkor hívj ha megint szükséged van rám -mondta, majd szertefoszlott.
Én eltettem a zanpakutoumat, majd körbenéztem hogy merre induljak el de ötletem sem volt. Minden folyosó egyformának tűnt, és már azt sem tudom honnan jöttem, mivel a harc hevében egész összekeveredett az irányérzékem. Próbáltam a többieket keresni, de mindenfelől éreztem lélekenergiát, és nem tudtam vajon ki tart a jó irányba. Találomra kiválasztottam egy folyosót és elindultam. Remélem a jó irány, mert még mindig eléggé sajog a karom, és szeretnék már hazajutni.

-Jajj, szívem nagyon csini vagy!- *Kiáltott fel, mikor meglátta felvettem a maszkomat.
-Kicsi szívem, ezzel nem fogsz tudni legyőzni. Több kell ahhoz.- Nevetett fel, de gyorsan elmúlt a mosolya. A támadás következtében a földre kerül, és visszaváltozik.
-Nem volt rossz kölyök. De legközelebb én fogok nyerni.
-Jajj szívem te sose fogsz legyőzni. Látod! Nem szívesen idéztem meg a maszkomat, mert tudtam, hogy ez lesz. Kiakartam élvezni a harcot, de nem hagytad.- sóhajtottam majd csak egy mosollyal reagáltam a lelécelésére.
~Na ez is megvolt mostmár csak a többieket kell megtalálnom.- gondolkoztam majd elkezdett a maszkom elkezdett lehullani. Mikor a maszkom teljesen eltünt nagyon kimerültem.
~Na jó, nem lesz olyan könnyű a többieket összekaparni ha még magamat se tudom.- mérgelődtem és lassan elindultam. A lyukon át visszaugrottam, bár inkább beestem abba. Mérgelődve tovább indultam majd hangokat hallottam az egyik teremből. Beléptem és Hanaet láttam meg Yamazakurával.
-Sziasztok- csikartam ki ezt a szót a torkomon majd csoszogva bentebb mentem.
-Látom nektek is sikerült, gratulálok.- mondtam

Naraku szótlanul követte Ninomiyát az út során. Borzalmasan unalmas volt a sétájuk, de talán még mindig jobb, mint ha pár arrancarral kellett volna szembe nézniük. Hamarosan egy hatalmas kapuhoz léptek. Belépve úgy tűnt hogy valami fontos helység lehet. Ninomiya látszólag azt gondolta hogy a terem központi szerepét elfoglaló üvegburában a tekercsre bukkan, azonban csalódnia kellett és ennek hangot is adott.

- Két lehetőség van. Vagy nem is itt volt, vagy valaki más elvitte. Utóbbi esetben reménykedjünk hogy az a valaki tőlünk volt.

Mondta hűvösen a lánynak, majd amikor az elindult a másik bejárat felé ahonnan hangok szűrődtek ki, ő ugyanígy tett.

-Ez valami bankai? Mi a neve a támadásnak, csábítás?-
-Ne is álmodj róla, te perverz disznó!- vágtam rá kapásból sértődötten.
-Mi az, hogy csábítás?- nézett fel rám hatalmas kérdőjellel a feje felett Amaya. Azonnal elgondolkoztam, hogy miként magyarázzam el neki, de rájöttem, hogy a jelenlegi helyzetben nem ezzel kéne foglalkoznom.
-Majd később elmagyarázom!- Épp szeretett volna tiltakozni a lila rémség, amikor felé kiabált az útonállónk.
-Héé törpe! Van egy csomó süti az egyik szobában! Nincs kedved megkóstolni?- Amaya arca rögtön letörölhetetlen vigyorral telt meg és bociszemekkel nézett fel rám. "Mi van? Sose szoktál engedélyt kérni..." néztem rá vissza bambán, hogy mi az ördögöt akar tőlem.
-Menj csak nyugodtan!- hajoltam le hozzá és öleltem meg a kimonojába dugva a tekercset. Reméltem nem jön rá még egy darabig, hogy valamit elrejtettem nála. Illatve gondoltam, hogy tíz perc után úgyis továbbmegy, mert unatkozik és hátha belebotlik valakibe tőlünk. Vidáman rohangászott a terem felé, amerre mutattak az előbb. Nagyot sóhajtva álltam fel és alig fordultam meg egy fehér felső landolt az arcomban. Mérgesen kaptam le a fejemről és vacilláltam, hogy visszavágjam a fejéhez, vagy tépjem szét, de mivel hűvös volt inkább felvettem. Kicsit nagy volt rám, de nem ez számított.
-Így nem menne nekem a harc.-
-Te tényleg egy perverz állat vagy...-figyeltem, ahogy a katana hüvelyére csúsztatja a kezét, de közben láthatóan elgondolkozott. Reméltem nem rólam képzelődik, a célzásai után. Hirtelen azonban megszólalt, amitől kicsit jobban éreztem magam. Valahogy kínos volt ez az elmerengése.
-Na kezdhetjük a harcot?- vállat vonok, hogy nekem édes mindegy, aztán jött a fekete leves.-Cero!- küldött mellőlem egy zöld gömböt.
-A fene! Máris leakarod rólam építeni a kölcsönruhát!- ugrottam arrébb és szúrtam le Kin Tennou-t. A pajzs kicsit későn jött létre, de így is felfogta a cero nagy részét. A maradék tőlem fél méterre csapódott be. -Ej, ez közel volt.- porolom le magamról a kisebb fajta robbanás eredményeit.
-Remélem tudod, hogy nem vagyok arrancar? Felakasztanám magam ha olyan lennék mint a többi. Én egy volt shinigami vagyok kit Soul Society árult el. Régen kapitány voltam és az igazság volt az egyetlen járható út számomra. Mindig is a Seireitei-t szolgáltam, de egy napon egy csapat shinigami támadott nekem. Azt mondták elárultam a Tiszta Lelkek Városát és meg kell, hogy haljak. Nem tudtam mire vélni, így nem bántottam a shinigamikat és próbáltam megmagyarázni a dolgot, de nem hitték el. Addig védekeztem, hogy megsérültem a túlerő miatt. Ekkor kezdtem el visszatámadni és megöltem őket. El kellett szöknöm az otthonomból és vándorló életre álltam át. Nem sokkal később a volt kapitányom Aizen jelent meg és elhívott ide. Új életet kezdtem és emiatt hálás vagyok neki. Sokszor gondolkoztam el, hogy mi lett volna ha nem támadnak meg és nem kellett volna elszöknöm. Na ne háborgassuk a múltat, kezdjük el.-
-Ezt a monológot aztán nem kapkodtad el...-morogtam az orrom alatt.- Ettől most azt várod, hogy hasra essek a csodálattól vagy nekem is kéne egy válaszregényt produkálnom?-húztam ki a katana-t a földből ezzel megszüntetve a pajzsot. Kin Tennou-t visszacsúsztattam a hüvelyébe és meglazítottam a másik zanpakuto-m a saya-ban. Torkomat köszörülve láttam én is neki egy lebilincselő történetbe. -Hana Shuuhei Akamoto vagyok. Az életkoromról nem nyilatkozom. Házas és shinigami. A 3. osztag hadnagya vagyok és Seiretei-t szolgálom. -egy picit elhallgatok. 'Ha beszól, hogy az arányaimról kezdjek el beszélni, felrúgom!' - Egy kitagadt család középső sarja vagyok, mert azóta lett egy húgom. Gyűlölöm őket, főként egy embert és örültem, hogy megszabadultam tőlük. Jelenleg HÁZAS vagyok. Szeretem a férjem és pont. Még valamit szeretnél?-