A Tiltott Tekercs nyomában //Lezárva//

"Bara? Eh...jobbat is kitalálhattak volna!" Egy pillanatra lehívtam a maszkom és egy alig észrevehető bara-val kivédtem, hogy telibe kapjon az ikrek támadása.
-Szánalmas próbálkozás volt...-dörmögtem magamnak, de a következő percben előbb Naraku-nak, majd Mitsuko-nak hőzöngtem, hogy minek szólnak bele a dolgomba. A fallal való találkozás után nem volt sok kedvem visszamenni. Egyrészt sejtettem, hogy azóta nem csak barkóbáznak másrészt nem volt hozzá ingerenciám, hogy az a hisztis vörös megint seggbe rúgjon.
Amaya-val lefolytattam egy igen értelmes beszélgetést és elindultam az orrom után. Persze a kis pisis jött utánam mint egy pincsi és a végén még a nyakamat is kibérelte magának. Néha fényképezgetett még, egyszer köbö félcentiről a szemembe, amitől az ég világon semmi se láttam és legurultunk valahová. Sötét volt...de elég nagy lehetett, mivel visszhangzott, amit Amaya igen nagy erőkkel élvezett. Szerencsére tíz percnyi kiabálás után megunta. Ezalatt nekem volt időm tönkre vágni a fényképezőjét. Pár taposás csodákra képes...Ezért kaptam bokán rúgást és némi hajráncigálást, de a drámát ennyivel megúsztam.
-Innen merre Botsáska?-rúgott arcon, ahogy felmászott a nyakamba.
-Ha én azt tudnám....-vakarásztam a fejem elgondolkozva.-Azt se tudom, honnan került ide. Nem látok lépcsőt...feljárót...semmit se.-
-Jééé...igaz!-nyitotta ki a rózsaszín telefonját és birizgálta az orromat a mobildísszel, miközben körbevilágított körülöttünk.-Neked nincs telefonod?-
-De van...-
-Akkor használd te is!-ugrált a hátamon ácsorogva.
-Minek?-
-Hogy lássunk valamit?-nyomta a képembe a telefonját.
-Ha tovább csinálod látni se fogok!-akartam megfogni, de leugrott a hátamról és elkezdett szaladgálni.-ÁLLJ MÁR MEG! Nincs kedvem fogócskázni. Gyere vissza! Azonnal gyere ide, te apróra nőtt ördög!-sóhajtottam nagyot és vettem elő a telefonom, hátha meglátom a lila fejét valahol.-Amaya? Hol vagy, te kivégzésre váró nyomoronc?!-mászkáltam valószínűleg körbe-körbe. "Minek van itt ez a terem...csak tárolnak benne valakit. Nem hinném, hogy üresen állna itt. Remélem az a hülye liba nem kerül bajba."

~ Ketten maradtak... ~
*Pillant Lala testvérére vigyorogva. Az elrohanó shinigamikkal nem foglalkoznak: őket hamarosan úgyis "megdolgozzák" a többiek... Kicsit ugyan sajnálják, hogy Masaki is lelépett, pedig a vaizarddal jól elszórakozhattak volna... Mindegy.*
- Mi númerosok vagyunk. A számaink nem az erőnket mutatják.
*Vet megvető pillantást Lily Narakura. Nem lepődik meg túlzottan, amikor eltűnik szeme elől a shinigami. Nyugodtan áll Naraku újbóli feltűnésekor is - nem az ő dolga, hogy védekezzen. Testvére ugyanis ekkor az összecsapó ellenfelek közé kerül sonido-t alkalmazva, és zanpakutójával megpróbálja megakasztani a lecsapó fegyvert. Lily eközben hátrébb ugrik, majd saját kardjával a shinigami felé szúr.*
~ Figyelj azért a másikra is! ~
*Üzeni Lala testvérének, aki alig láthatóan bólint. Végül mindketten egyszerre ugranak hátra, a támadás sikerességétől/sikertelenségétől függetlenül.*

*Egy magas nő lépett be a trónterembe, ahol épp Aizen szürcsölte frissen készített teáját. Letérdelt, majd gyorsan elhadarta mondandóját.*
- Aizen-sama... Engedélyt szeretnék kérni, hogy rátámadhassak az egyik behatolóra. Már ki is néztem magamnak, hogy ki legyen az áldozat - mondta, aztán széles mosoly jelent meg az arcán.
- Természetesen engedélyezem a kis akciódat, Sierra. - mondta nyugodtan Aizen.
- Köszönöm, Aizen-sama.
*Kilépett a teremből, és elsietett a szobájába, hogy felkészülhessen. Ez eltartott egy kis ideig, de elkészült. Egy nagy termet keresett, ami a lehető legközelebb volt a férfihez. Berendezte a kis szobát, ami a teremből nyílt, és figyelte a kamerákkal a jövevényt. Mivel már belépése óta figyelte, ezért már tudta, hogy a neve Daisetsu Hattori. Mikor már elég közel ért a teremhez, Sierra feloltotta a lámpákat, hogy becsalja a helységbe.*
- Remélem bele esik a csapdámba, és sikerül majd elkapnom. Rég szórakoztam már egy jót - hirtelen elvigyorodott, majd elkezdett kacagni.
*Néhányan úgy gondolják, hogy Sierra őrült. Talán igazuk is van, hiszen a nő, nem egy embert ölt már meg brutálisan ember évei alatt. Néhány percre elgondolkozott, aztán beleült az egyik fotelba, és várta, mi fog történni.*

Mindenki más irányba haladt tovább és így valamennyire el is tévedtek. Hanae elindul Hana keresésére, mivel feltűnt neki, hogy valahol lemaradt, így megpróbálja a lelkierejét követni.
Eközben Mitsuko, Naraku és az ikrek elkezdtek arcolni. Naraku támadott először, amit Lala kivéd, és Lily máris támad, még Naraku le van foglalva. Félszemmel figyelik Mitsukot is.
Sierra ellátogat Aizenhez, hogy engedélyt kérjen a támadásra. Meg is kapja, és azonnal elindul készülődni. Mindent elrendez, és várja, hogy Daisetsu belesétáljon a jól kitervel csapdájába.
Masaki sikeresen kivédte a támadást, viszont amire nem számított, mellé szegődik Amaya is útitársként. Masaki és Amaya jól el vannak egymással. Masaki egy zajra lett figyelmes, és valószínűleg már sejti is, hogy valaki figyeli őket. Valaki, aki nem biztos hogy jó szándékkal jött.
A többiek folytatják tovább az útjukat, és tovább keresik a tekercset. Nem is sejtik, hogy mennyire közel járnak hozzá, hogy megkaparintsák a keresett tárgyat.

*Mitsukót kissé meglepte, Naraku megjegyzése, nem gondolta volna, hogy még nem tud az arrancarok számozásának szabályáról. Gondolta felvilágosítja.*
- Az arrancaroknál a szám nem azt mutatja, hogy milyen erős, hanem azt, hogy milyen sorrendben tették őket arrancarrá. Érthető? Vagy esetleg mondjam még egyszerűbben? - kérdezte Narakutól.
*Észre vette, hogy Lily támadást intéz a férfi felé, így gyorsan oda sietett egy shunpoval, és kivédte a támadást.*
- Na azt már nem! Nem engedem, te kis csitri! - üvöltött magából kifordulva Mitsuko.
*Egy újabb shunpoval Lily mögé került, és megpróbálta leszúrni. Attól függetlenül, sikerült-e, vagy sem, gyorsan távolabb ment a lánytól, hogy az ne tudja hirtelen ledöfni, ha esetleg megfordulna.*
- Bebebeeee - nyújtotta ki nyelvét az ikrekre - sose fogtok tudni elkapniiii.
*Próbálta őket minél jobban felbőszíteni, hogy kizökkenthesse őket. Zavarta, hogy ennyire nyugodt a két lány.*
- Amúgy meg, ha ti bemutatkoztatok, úgy gondolom, hogy nekünk is illendő lenne bemutatkozni... Én Ninomiya Mitsuko vagyok, az 5. osztag Hadnagya. - mondta nyugodtan, miközben mind a két szemét az arrankarokon tartotta.

Még mindig a halvány energiát követve bolyongok Las Noches labirintusszerű folyosóin.
-Ennél még a harmadik osztagban is könnyebb eligazodni. - -"
Teljesen elvesztettem az irányérzékemet. Azt sem tudom melyik emeleten vagyok, annyi lépcsőn mentem már fel és le. Az egyetlen támpont Hana lélekenergiája volt, ami szerencsére már egyre erőseben éreztem.
-Ezek szerint jóféle járok. -nyugodtam meg kissé, ám ekkor hangokat hallottam egy közeli folyosóról.
-Erre, érzem az egyiket! Aizen-sama azt mondta ne kegyelmezzünk a behatolóknak!
*Úristen most mi lesz! Gyorsan, cselekedni.*
- Bakudou 70: Meimei Kamen!
*rendben most pedig visszavenni a lélekenergiát* -koncentráltam.
A léptek egyre közelebb értek, és hamarosan feltűnt a folyosó kanyarulatában néhány arrancar.
-Itt kell lennie! De mi ez? Eltűnt!! Teljesen felszívódott! Pedig az előbb még éreztem! -pillantottam meg egy különösen rusnya példány fejét. Szorosan a falhoz húzódtam és próbáltam levegőt sem venni. De úgy éreztem a szívem majd kiugrik a helyéről
*Eggyel még elbírnék, de ha felfedeznék hogy itt vagyok, idecsődülne a többi is, és még Hanát is meg kell találnom*
-Biztos képzelődtél. -halottam egy ismerős hangot, majd a hozzá tartozó alakot felbukkanni a kanyarban- Nincs itt senki.
-De én éreztem! -erősködött. És elhaladt melettem.
*Remek! nem vett észre*
Majd a nyomában Ulquiorra is végigsétált a folyosón. Ám mikor mellém ért pont oda nézett ahol állok és egy halvány mosolyt láttam az arcán.
-Jók a reflexeid. De azért vigyázz magadra. -mondta alig hallhatóan.
-Valami baj van Ulquiorra? -nézett hátra sandán a másik arrancar
-Nem, nincs semmi.-válaszolta higgadtan, majd továbbment
Még egy darabig állat ott, aztán mikor úgy éreztem elég messzire értek feloldottam a láthatatlanná tévő kidout, de a lélekenergiámat továbbra is elnyomva tartottam.
-Remélem hamar megtalállak Hana.

*Még mindig unottan sétáltam mikor egy teremben felkapcsolódtak a lámpák.
~Hmm... Valaki van odabent. Remélem valami cuki kis espada akivel kicsit játszhatok.- gondoltam és besétáltam a terembe, ekkor már a Zanpakuto a kezemben volt.
-Na! Mutasd magad!- kiáltottam és ismét körbe néztem.
~Ájánlom, hogy erős legyen, hisz engem a küldetés már cseppet sem érdekel. Egy jó harc azonban még mindig izget.- gondoltam. Ekkor még egy Daisetsu lépett be a terembe->az igazi. Háttal álltak egymásnak, hogy védekezhessenek.
-Nem szeretek várni azaz gyere elő!- ordítottam.
~Vajon a többiekkel mi van? Na mind1 gyerünk harcolni!~

Az ifjú kapitány csak követte a többieket. Szerette volna minél hamarabb befejezni már ezt a küldetést, és valahogy szeretette volna ha élve kijut. Társai egyrecsak fogyatkoztak, hamarosan Daisetsu kapitány is eltűnt a képből.
*Remek... igazán remek hogy pont a legerősebbek mennek harcolni, amíg mi kutatunk. Ha legközelebb ellenséget látunk, akkor én is szeretnék végre harcolni.*

Gondolta magában Kaikomaru. Ez az egész a legelső bevetésére emlékeztette őt hiszen ott volt még ilyen szervezetlen a csapat. Itt mindenki úgy viselkedik, mintha mindenki egy külön klub tagja lenne, és mikor a kapitányok összegyűlnek, akkor csak ezen klubbok vezetői ülnek össze egy megbeszélés erejéig. A szervezettség sajna durván lemaradt a kapitányok életvitelét illetően, de hát... ez van.

Naraku az arrancar kijelentésén nem, azonban annak társának reakcióján jócskán meglepődött. ~Viszonylag gyorsak~ suhant át az agyán, ám nem sok ideje volt gondolkodni, hiszen az általa megtámadott arrancar már támadott. Bár ki tudta volna kerülni a csapást, Mitsuko a segítségére sietett és blokkolta a támadást. A harc közben pedig felvilágosította Narakut az arrancarok számozási sorrendjéről.

- Értem... szóval nem erő szerint számozzák őket.

Vetette oda a hadnagynak miközben hátra ugrott hogy eltválodjon az ellenfeleitől.

- Egyébként meg ki kérte hogy közbe avatkozz? Ketten is csak reggeli tornának jók.

Morgott a lány felé fordulva, majd amikor az bemutatkozott az arrancaroknak, ő maga is Hueco Mundo legerősebb lényei felé fordult, majd hangosan megszólalt.

- Shouboushi Naraku, a 9. osztag...

Egy pillanatra megállt. Elvégre már jó pár évtized eltelt azóta hogy ő volt az osztag 3. tisztje. Azóta jóval erősebb lett, azonban jelenleg nem viselt tiszti rangot, hiszen nem volt még erre idő a visszaérkezése óta. ~Ha valami alacsonyat mondok, talán lebecsülnek a vesztükre.~ futott át az agyán, majd megtévesztésképpen összehúzta magát és halkan fejezte be a mondatot.

- ... közlegénye.

Fejezte be, majd védekezőleg maga elé emelte a zanpakutoját.

Türelmetlenül vártam, hogy végre valami mocorgás legyen a hangos helyzetmegjelölésem után." Sehol senki? De akkor meg minek menekült ilyen pánikszerűen Aurora?"
-Flúgos néni!-ugrott valaki a hátamra.
-JÉZUSOM! Amaya! Te, te mit keresel itt?-
-Nem tudom!-komolyodott el kicsit, jelezve, hogy gondolkozik.
-Meg se éreztem a lélekenergiád...-néztem rá fürkészve, hogy miért is.
-Persze, hogy nem!-előkap egy lila, maci alakú cukorkát.-Hülye hajú bácsi adta odaát! Azt mondta finom és nem éreznek így a rosszfiúk!-
-Szóval Urahara...-"Nekem miért nem adott ajándékot?TT-TT"
-Botsáskát elhagytam!-szomorodott el kicsit hátrafelé nézelődve.
-Nincs semmi gond!-simogattam meg a fejét.-Egyben fog maradni!-
-De így nem tudom idegesíteni!!!-toporzékolt csalódottan.
-Milyen igaz...- - -"-Psst!-fogtam be gyorsan a száját, mert neszt hallottam a terem végéből.-Gyorsan!-toltam be Amaya-t az egyik oszlop mögé,ami a saroknál állt."Tündéri arrancarok!"néztem őket fintorogva." Még szerencse, hogy Amaya előtt visszavettem amennyire csak lehet a lélekenergiámat..."ekkor erős fájdalmat éreztem a tenyeremben. Majd elordítva magam tekintettem le és szembesültem vele, hogy Amaya beleharapott. A könnyem is kicsordult annyira fájt a dolog.
A vendégek körbenézve ácsorogtak kicsit, aztán elindultak a terem kijárata felé.
-Héééj! Az ott Búval baszottka!-ordította el magát Amaya. Fal fehérre sápadtam és kapkodtam a fejem, hogy ebből, hogy húzom ki mind a hármónkat.
-Onnan jött!-szólalt meg az egyikük. A nagy kapkodás közepette kiszúrtam egy kis rést a terem tetején. Shunpoval odaráncigáltam Amaya-t és ráparancsolva, hogy maradjon csendben vártam, hogy mi lesz ennek a vége."Nem akarlak bajba keverni Ulquiorra...remélem el tudsz menni valahogy..."

A sötét terembe érve élveztem, hogy a telefonom segítségével látok csak, de addig kóboroltam, hogy teljesen elkeveredtem a helyiségből. Egy szűk csigalépcsőn ugráltam felfelé jókedvűen, majd lefelé....aztán elfordultam erre...majd arra...és egy hatalmas oszlopokkal teli csarnokban találtam magam. Csodálva fordítottam körbe a fejem és rögtön a fényképező után kezdtem keresni, de aztán eszembe jutott, hogy az az undok Botsáska tönkretette nekem. Mérgesen fújtattam nagyot,de ekkor meghallottam egy ismerős hangot visszhangzani." Válaszoljak neki? Neeeem! Inkább meglepem!"osontam gyorsan Hana mögé és ugrottam a hátára, amikor előrehajolt kicsit.
-FLÚGOS NÉNI!-kiáltottam bele a fülébe, amitől akkorát ugrott, hogy majdnem leestem.-Hihi! Ez vicces volt! Még egyszer!!!-mulattam Hana hátán, aki viszont ezt nem gondolta ilyen mulatságosnak. Leszedett a hátáról és kérdőre vont, hogy mit keresek ott. Nem nagyon tudtam magam se, de örültem neki, hogy nem egyedül vagyok.
Azok a fehér rusnyaképű alakok felbukkanása után, Hana befogta a számat, amit nagyon nem szeretek, hiszen így nem tudok beszélni és berántott az egyik sarokba. Megunva, hogy még mindig ott tartja a kezét beleharaptam a tenyerébe. Erre Flúgos néni egy egy táncikával válaszolt, ami nagyon vicces volt. Visszapillantva a vendégeinkre felfigyeltem egy ismerősre.
-Héééj! Az ott Búval baszottka!-csápoltam neki, de Hana már megint elrontotta a mókámat és felcipelt a csarnok tetejére.
-WHOA!-néztem lefelé.-De szép innen a kilátás!!-
-Csak le ne ess!-sutyorgott Hana
-NEEEEEM!-ráztam a fejem erőteljesen.
Az arrancarok még elég sokáig ott szobroztak, én pedig azzal ütöttem el az időt, hogy a mozdulataikat és arckifejezéseiket lemásolom. Nagy nehezen elmentek, amit Hana egy nagy szusszanással könyvelt el.
-Elfáradtál? De lusta vagy Flúgos néni!-böktem meg az orrát.
-Indulhatunk tovább?-
-Aham! De csak akkor, ha a hátadon utazhatom!-ugrottam akkorát, hogy majdnem leestem,de szerencsére utánam kapott Hana.
-Akkor menjünk!-térdelt le, hogy fel tudjak mászni a hátára. Nem tudtam megállni, úgyhogy rendesen megrángattam a haját,de aztán abbahagytam és egy nyalókát kezdtem el rágcsálni.
-AZ KI NE KÖSSÖN A HAJAMBAN!-fenyegetett meg Flúgos néni. Egy heves fejrázással jeleztem, hogy "nem, nem!".

~ A francba... ~
*Szitkozódik magában. Nem elég, hogy Mitsuko és Naraku ott maradtak harcolni a két arrancarral és Hana eltűnt, a többieket is szem elől vesztette Kaikomarun kívül. Hanae egy kidou-val láthatatlanná vált, Daisetsu lelépett valahol Masakival és Amayával egyetemben... Legalább annyi eszük lehetett volna, hogy egy csapatban maradjanak... Már nagyon unja, hogy alig van összefogás az osztagok közt, aminek természetesen a főparancsnok is okozója valamilyen szinten.*
- Legalább mi ketten ne váljunk szét.
*Szól a másik kapitánynak bosszankodva, és igyekszik szorosan a nyomában maradni. A fene se tudja, kik ellen kell még esetleg harcolniuk, amíg meg nem találják a tekercset...*

Kezdtem unni, hogy majd felbukok minden kisebb kavicsban vagy nekimegyek egy-egy oszlopnak, úgyhogy fogtam magam és lehuppantam valamire, remélve, hogy nem valakit találtam így meg. Mivel nem mutatott életjelet nyugodtan ücsörögtem rajta tovább. "Hol a fenében vagyok? És mi a szarért van ilyen rohadt sötét? És egy kibaszott kicsi lélekenergiát sem érzek...Létezik, hogy az a pisis ilyen messzire elment? Vagy ez a terem szigetelt? Bwááá!"borzoltam össze kicsit a hajam idegesen."Történhetne már valami, mert itt fogok meghalni unalmamban."terültem ki az ülőhelyemen. Nagyokat sóhajtozva vakarásztam a fejem és vártam...vártam...szitkozódtam, végül pedig a kavicsokat dobáltam a sötétbe. "Hátha valaki felfigyel a hangzavarra..."reménykedtem a megváltásban.

- Ott a pont! Legalább te érsz valamit...
*Jegyzi meg Lala vigyorogva, amikor Mitsuko nekiáll elmagyarázni a númerosok számozásának mibenlétét.*
- Csitri?!
*Fortyan fel Lily a megnevezés hallatán. Ráadásul még támadását is kivédte... Mialatt testvére segít megakadályozni, hogy Mitsuko leszúrja az arrancart, Lily egy sonido-val oldalra kerül, remélhetőleg biztos távolra a shinigamiktól. Lala követi a mozdulatot.*
- Úgy látszik, meredeken esik a színvonal arrafelé...
*Röhögi el magát Lala, amikor Mitsuko kinyújtja nyelvét.*
- Ráadásul az ötödik osztag tagja...
*Folytatja Lily. Erre a rövid időre nem támadnak, hanem csak ismét felmérik távolról ellenfeleiket. Mindketten nagyon remélik, hogy nem kell előhívniuk zanpakutojukat...*
- Reggeli torna?!
*Háborodnak fel mindketten egyszerre. Nem értik, hogy van ennek a rang nélküli shinigaminak képe ahhoz, hogy ennyire lenézze őket... Hiszen még bele sem melegedtek igazán a küzdelembe...*

*Sierra nyugodtan ült székében, még akkor is, mikor Daisetsu belépett a terembe, és elkezd kiáltozni. Kezdte unni magát és a folytonos ordibálást, ezért az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Csendben bezárta az ajtót, és a két fiú felé fordult.*
- Engem te csak ne ugráltass, kölyök. Már akkor embert öltem, amikor te még tervben se voltál - mondta nyugodt hangon. - Ha megengeded, bemutatkoznék... Sierra Montero, 4. Espada. Készülhetsz a halálodra, ami mellesleg elég fájdalmas lesz - mondta.
*Széles vigyor jelent meg a képén, majd hirtelen eltűnt, és a hozzá legközelebb lévő Daisetsut támadta Zanpakutojával. Úgy gondolta, hogy teljesen felesleges kardjának erejét kieresztenie, mivel képes így is legyőzni. Várta, mikor veszi fel a fiú, maszkját. Addig ő sem akart átváltozni, hiszen akkor nagyon gyorsan véget érne a küzdelem, amit Sierra nem szeretett volna. Már nagyon rég volt, amikor utoljára harcolhatott bárkivel is.*
- Kukuku... - kacagott nagyokat - Mindjárt vége, csak maradj egy kicsit nyugton. Ha jól viselkedsz, talán meggondolom magam a halálodat illetően. Na, mit szólsz? - kérdezte izgatottan.

*Mióta csak beléptek, azóta figyeli egy mindenki szeme elől rejtett sarokban a shinigamik ügyködését - már csak azért is, mert ezzel együtt fracciónjait is felügyelhette, hogy ha valami szerencsétlenség folytán bajba kerülnek, segíthessen nekik. Aztán amikor a behatolók csapata több részre szakad, magára hagyja a két arrancart, és követni kezdi az egyik párost. Konkrétan Masakit és Amayát... A kislányt véleménye szerint különösebb megerőltetés nélkül legyőzné - nem is bánja, hogy hamarosan eltűnik a közelből. Az érdekli igazán, mire képes a másik valójában... Földi öltözete alapján biztosan nem shinigami...
Nesztelenül jár Masaki nyomában. Amikor a férfi belép az egyik terembe, megáll az ajtó mellett és nekitámaszkodik a falnak, majd türelmes várakozásba kezd. Amikor végül a vaizard nekifog kavicsokat dobálni, hirtelen világosság támad a teremben az espadának köszönhetően. Masaki azonnal észreveheti az ajtóban ácsorgó, maszkját unottan vakargató Alegrát. Nem is akar rejtőzködni már a nő... Egy darabig szó nélkül várja reakcióját, majd megszólal:*
- Aizen-sama nekem hagyta meg, hogy biztosítsalak titeket vendégszeretetünkről... Először is bemutatkoznék... Alegra Alameda, 5. espada.
*A szavakat kimondása alatt már nem jobb szemét eltakaró maszkját, hanem hol a mellkasán végigfutó nagyméretű heget, hol pedig nyakláncát piszkálja. Hangja jéghideg, ahogy tekintete sem ígér semmi jót...*

Mesélő

Shouboushi Naraku, Ninomiya Mitsuko, Daisetsu Hattori már leragadtak egy-két ellenfélnek köszönhetően, akiket le kell győzniük ahhoz, hogy tovább tudjanak menni. Akik még Las Noches falai között kóborolnak: Kawazoe Hanae, Hiashin Kaikomaru, Hana Shuuhei Akamoto, Amaya Ureshii, valamint Akiyama Akane. Akad olyan is, aki épp most találkozott Alegra Alamedával, az 5. espadával. Ő Masaki Sachi, a vaizard. Néhányan futottak össze arrancarokkal, vagy épp espadákkal, de annyi volt a szerencséjük, hogy ügyesen el tudtak bújni előlük, így nem találhattak rájuk.
Hana még mindig Las Noches falain belül sétálgatott, és megpróbálta a többieket megkeresni. Szerencséjére, vagy épp balszerencséjére sikeresen összetalálkozott Amayával, aki Masakitól vált le. A férfi valószínűleg örült is neki, hogy nem kell Amayát szórakoztatnia.
Kaikomaru és Akane még mindig együtt bolyonganak az épületben, és keresik a tekercset. Eddig ők is vannak hozzá a legközelebb, hiszen a tekercs, Aizen tróntermében van elrejtve. A trónterem Las Noches kellős közepén helyezkedik el.

Trónteremben zajló események

Aizen épp egy jó meleg teát szürcsölget székében ülve, mikor Gin besétál, és elkezdi mondani az eddigi fejleményeket.
- Eddig négyen kezdték meg a harcot. Névszerint az Lala, Lily, Sierra Montero és Alegra Alameda. Eddig még semmi fontosabb nem történt, de folyamatosan szemmel tartjuk a behatolókat - hadarta el gyorsan.
Aizen bólint egyet higgadtan, látszólag nem fél a shinigamiktól...

~ Végre hogy leesett neki... - sóhajtott egy nagyot, és nyugtázta magában, hogy Naraku végre felfogta az arrancarok számozásának rendjét.
- "Köszönöm, hogy segítettél. Ó, nincs mit Naraku." Valami ilyesmire számítottam volna... Nem pedig arra, hogy elkezdesz morogni, mint egy vén medve. - nézett rá morcosan Mitsuko.
*Kicsit idegesítette Naraku nagy képűsége. Ezért odasietett, és jól fenékbe billentette.*
- Hülye! Nem szabad őket alábecsülni, még akkor se, ha így néznek ki. Elsőre én se mondnám meg rólad, hogy erős vagy-e vagy se. Szóval légyszi, ne vágj fel annyira, mert kapsz még egyet. - fején látszott, hogy dagad az ér a dühtől.
- Úgy látszik, meredeken esik a színvonal arrafelé... - mondta Lala.
- Lehet hogy így van, de lehet, hogy nem. Jobban tennéd, ha te sem becsülnél minket alá, mert nagyon megbánod.
*Mitsuko sóhajtott egyet, és újra támadást indított, ezúttal Lala irányába. Shunpoval a lány közelébe kerül, majd hirtelen elrugaszkodik a földtől, és átugrik a Lala feje fölött. Így a lány háta mögé kerül, és máris célba vette a háta közepét. Nem figyelte, hogy sikerül-e megsebezni az arrancart, vagy sem. Gyorsan távolabb került tőle, és testvérétől.*

*Már rég szemmel tartottam a behatolókat. Tudtam, hogy ellenségem, akivel harcolni fogok Hanaenek hívják. Nem sokára belépett egy terembe ahol vártam.
-Ha megengeded bemutatkozom! Retsu Aigoro a 3. espada.- mondtam higgadtan és megjelenttem előtte.
-Nem fogom hagyni magam csak, mert nő vagy. De csak akkor fogom lvezni a harcot, ha a bankai-t használod.- mondtam és előre tartottam a jobb karomat és kinyíújtottam a jobb ujjamat. Hirtelen kéken kezdett el világítani amit ellőttem. Nem akartam megölni, inkább csak sürgetni, hogy használja a bankai-t.
~Nem szabad hamar végeznem vele.~- hirtelen eltűntem és oldalt jelentem meg.
-Remélem ez még nem okoz gondot számodra.- jegyeztem meg.

Bolyongás közben betévedtem egy nagy terembe is ahol megszólított valaki.
-Ha megengeded bemutatkozom! Retsu Aigoro a 3. espada.- mondta higgadtan és megjelent előttem. Én kicsit megrémültem, de gyorsan előhúztam a kardom.
-Az én nevem Kawazoe Hanae, a gotei 13 13. osztagának kapitánya. -mondtam, de ekkor felemelte a kezét és egy kék energiasugarat lőtt felém.
-Nem fogom hagyni magam csak, mert nő vagy. De csak akkor fogom élvezni a harcot, ha a bankai-t használod. -mondta, majd hirtelen eltűnt és oldalt tűnt fel újra.
-Ne becsülj alá! Kakeru Yamazakura -mondtam majd egy villámlépéssel kikerültem a barát, és a levegőben álltam meg.
*nézzük mire képes sz új shikai támadásom. Remélem sikerült elég hatásos távolsági támadást kifejlesztenem, ugyanis a hagasu csak közelharcban hatékony*
-Sakura no hana kaze (sakura szirmok szele) -suhintottam a kardommal amit egy sakuraszirmokal teli széllökés hagyott el, és száguldott Retsu felé.
*Nem tudom képesek lesznek-e a szirmok megsebezi egy arrancar híresen ellenálló bőrét, de legalább felmérhetem milyen erős*

-Engem te csak ne ugráltass, kölyök. Már akkor embert öltem, amikor te még tervben se voltál- mondta nyugodt hangon.
-Ha megengeded, bemutatkoznék... Sierra Montero, 4. Espada. Készülhetsz a halálodra, ami mellesleg elég fájdalmas lesz- mondta.
*Széles vigyor jelent meg a képén, majd hirtelen eltűnt, és a hozzá legközelebb lévő Daisetsut támadta Zanpakutojával.*
-Kukuku...- kacagott nagyokat - Mindjárt vége, csak maradj egy kicsit nyugton. Ha jól viselkedsz, talán meggondolom magam a halálodat illetően. Na, mit szólsz? - kérdezte izgatottan.
-Tudod ez vicces! Engem nem érdekel, hogy hanyadik espada vagy. Hae za kaze, Fujin!- kiáltottam és egy örvény jelent meg a kardomon majd a shunpoval kikerültem a támadását.
-Milyen kedves vagy! Most, pedig! Kaze Tenshou(Isteni Szél Sarló)!- kiáltottam és egy Ichigojéhoz hasonló támadást hoztam létre, csak itt a szelet használtam. Sebesen repül a szél penge az espada felé.

Naraku félmosollyal bámulta az arrancarokat. Erősen úgy tűnt, hogy magukban már eltemették a tiszti rang nélküli shinigamit. A sértéseik leperegtek róla hiszen jól tudja, az ostoba lények halál előtti félelmükben mindig üres fenyegetéseket, és olcsó gúnyolódásokat használnak. A hadnagy megdorgálta Narakut, de a shinigamit nem igazán érdekelte ez a gyerekes módszer. Kicsit felháborítónak is tartotta, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak, de úgy döntött egyenlőre félreteszi az ellenszenvét a harc végéig.

Mitsuko újabb támadást indított, ezúttal a vörös hajú arrancart támadta, aki előzőleg mint testvére védekezője tűnt fel Naraku támadásánál. ~A támadásaiból ítélve Mitsuko tart tőlük.~ jegyezte meg magában, majd féloldalasan Lily felé fordult, és elégedett mosollyal az arcán egyetlen egy szót mondott ki.

- Ban...kai!

Naraku ereje egy pillanatra megnőtt, azonban mindez csak megtévesztés volt. Az erő szintjét egy kicsivel feljebb, egy 4. tiszt szintjére emelte. Egy shunpoval eltűnt az arrancar elől, majd tőle jobbra tűnt fel. Bal kezével védekezőleg maga elé tartotta a zanpakutoját míg jobb kezének tenyerét függőlegesen az arrancar felé fordította.

- Csak vicceltem... Hadou 31... Shakkahou!

Azonban a várt lövés elmaradt. Helyette Naraku egy újabb shunpoval eltáncolt, majd 90 fokkal jobbra tűnt fel előző pozíciójához képest, ekkor azonban már tüzelt. A tűzpiros gömb sebesen száguldott az arrancar felé, Naraku pedig a földetérést után sietősen hátrafelé mozgott hogy a robbanás esetleges hatósugara őt kevésbé érje.

Alig bírtam Amaya-t egy helyben és főleg csendben tartani, amíg az arrancarok a teremben voltak. A távozásuknak köszönhetően végre ordíthattam volna, hogy mennyire fáj a tenyerem, de inkább csendben maradtam. Viszont a helyünk elhagyásakor kicsit figyelmetlen voltam, hiszen rátenyereltem a falra a sérült kezemmel, így egy kis ajándékot otthagyva...Elég eldugott helyen van és remélhetőleg máshol nem hagytam jeleket. Leérve a talajra lecincáltam a kimonom ujjából egy kisebb darabot és bekötöztem vele a tenyerem. "Hogy tudott ez ekkorát harapni? Remélem a veszettséget nem kaptam el..."forgattam körbe idegesen a szemeimet.
-Indulhatunk tovább?-kérdeztem a kezemmel végezve.
-Aham! De csak akkor, ha a hátadon utazhatom!-ugrott fel azonnal a hátamra,de a lendülete nagyobb volt és már esett is vissza a föld felé. Nem volt szívem nézni, hogy egy hatalmasat puffan, úgyhogy utána kaptam.
-Hohó! Óvatosabban kisasszony!-letérdelek, hogy fel tudjon mászni.-Akkor menjünk!-de Amaya úgy megrángatta a hajam a nagy fészkelődés közben, hogy azt hittem kopasz leszek. Amikor már úgy éreztem elszakadt a cérna és ledobom egy nyalókát kezdett csócsálni.
-AZ KI NE KÖSSÖN A HAJAMBAN!-fenyegetőztem kicsit, amire Amaya egy heves nemleges bólogatással válaszolt-Na, merre?-néztem hátra az édességet boldogan szopogató kislányra.
-Ajja!-bökött egyenesen előre.
-Ahogy akarod!-vontam vállat és indultam el arrafelé.-De sózsák vagy...-dünnyögtem halkan."Miért érzem azt, hogy egyre messzebb kavarodom a többiektől..."

A vezényletemmel szépen eltekeregtünk mindenfelé és annyira ügyes voltam, hogy a kiindulópontot is megtaláltuk párszor, ahol Flúgos nénivel találkoztam. Láttam rajta, hogy kezd egyre morcosabb lenni, úgyhogy összekaptam magam és másfelé mutogattam. Nem akartam, hogy lepakoljon a hátáról ezért gyorsan elfelejtettem az eddigi kört, hiszen nagyon jól tudtam, hogy ugyanarra mutogatok. Meg is lepődtem, hogy nem jön rá.
-Buta vagy Flúgos néni!-ragasztottam majdnem a hajába az azóta harmadik nyalókámat.
-Már megint miért?-
-Semmiiiii!-ugrottam egyet a hátán és vihogtam tovább.-Oda! A lépcsőhöz!-
-Kellett nekem gyereknapot tartani...-morgott az orra alatt.
-Mi az a gyereknap?-
-Amikor az történik, amit a kisgyerek szeretne.-vágta rá kicsit unottan.
-Akkor ha azt akarnám, hogy ennek itt kürtöskalács íze legyen megtörténne?-pattantam le Hana hátáról és haraptam bele a falba, vagyis csak haraptam volna. -Auuu!-fogtam a számat és mutogattam idegesen Flúgos nénire.-Becsaptál!-
-Meg se engedted, hogy válaszoljak!-tiltakozott rögtön.
-Utállak!-termettem mellette és rúgtam akkorát a bokájába, amekkorát csak tudtam. Hana fél lábon ugrálva kiabált velem, amit az egyik sarokba kucorodva hallgattam végig. A mondókája befejezte után nyelvet nyújtogattam neki és a kezeimet az orromra téve mozgattam az ujjaimat. Aztán pedig hátat fordítva jeleztem, megsértődtem.
-Ez agyrém!-fogta Flúgos néni a fejét.-Legyen...-csapott egyet a kezeivel lemondóan és odajött hozzám.-Haragszol?-ült le mellém és hajolt közel hozzám.-Hüüm?-kezdett el csikizni, amin önkéntelenül is nevetésbe kezdtem.
-Hagyd abba!-tiltakoztam hevesen pár percnyi kitartó vigyorgás után. Hana hallgatott is rám és befejezte a kínzásomat.-Már nem!-vágtam rá gyorsan.
-Akkor jó!-simogatta meg a fejemet.
-Menjünk tovább!-pattantam fel és másztam a nyakába, majdnem megfojtva őt.-Most arra!-böktem egy sötét és szűk folyosó felé.
-De ha pókok vannak arrafelé, én sikítva otthagylak!-
-Biztos nincsenek!-találtam újabb idegesítési pontot Flúgos nénin.

Alegra Alameda írta:: *Mióta csak beléptek, azóta figyeli egy mindenki szeme elől rejtett sarokban a shinigamik ügyködését - már csak azért is, mert ezzel együtt fracciónjait is felügyelhette, hogy ha valami szerencsétlenség folytán bajba kerülnek, segíthessen nekik. Aztán amikor a behatolók csapata több részre szakad, magára hagyja a két arrancart, és követni kezdi az egyik párost. Konkrétan Masakit és Amayát... A kislányt véleménye szerint különösebb megerőltetés nélkül legyőzné - nem is bánja, hogy hamarosan eltűnik a közelből. Az érdekli igazán, mire képes a másik valójában... Földi öltözete alapján biztosan nem shinigami...
Nesztelenül jár Masaki nyomában. Amikor a férfi belép az egyik terembe, megáll az ajtó mellett és nekitámaszkodik a falnak, majd türelmes várakozásba kezd. Amikor végül a vaizard nekifog kavicsokat dobálni, hirtelen világosság támad a teremben az espadának köszönhetően. Masaki azonnal észreveheti az ajtóban ácsorgó, maszkját unottan vakargató Alegrát. Nem is akar rejtőzködni már a nő... Egy darabig szó nélkül várja reakcióját, majd megszólal:*
- Aizen-sama nekem hagyta meg, hogy biztosítsalak titeket vendégszeretetünkről... Először is bemutatkoznék... Alegra Alameda, 5. espada.
*A szavakat kimondása alatt már nem jobb szemét eltakaró maszkját, hanem hol a mellkasán végigfutó nagyméretű heget, hol pedig nyakláncát piszkálja. Hangja jéghideg, ahogy tekintete sem ígér semmi jót...*

//Bocsánat hogy ennyi ideig nem voltam, de most engedelmetekkel belépnék a játékba.//

Kaikomaru kiszúrta Alegrát, és úgy döntött, ezúttal ő áll neki harcolni. Már szerette volna kipróbálni a képességeit. visszarohant hogy megkeresse Masakit. Shuppouval haladt, mert már nagyon megunta azt hogy gyalog haladjon. Miután megtalálta őket, pont Alegra háta mögött kötött ki, és előhúzta a kardját, majd az Espada tarkójához emelte.

-Hiashin Kaikomaru, a Hatodik osztag kapitánya vagyok. Masaki... ezt a harcot bízd rám. Eddig csak én nem emeltem Zanpakutou-t senki ellen. De már ráuntam erre. Egy ilyen szintű Arrancar kellemes kihívás lesz a számomra. Most pedig ha szabad kérnem... hagyj minket küzdeni. Menj, segíts a többieknek. Majd én... elintézem. -mondta Kaikomaru, majd egy Shuppouval négy méterrel az Espada orra előtt jelent meg, és Nekohimét visszatette a tokjába.

//Remélem nem gond, de már régóta terveztük ezt.//