*Hangosan elröhögi magát. Annyira szórakoztató látni, ahogy a shinigami idegrohamot készül kapni... Na meg az is, hogy az apró bara pontosan eltalálja az egyik ellenfelet.*
- Nem kéne annyit idegeskedned - árt az egészségnek...
*Jegyzi meg szélesen vigyorogva a sebesülés láttán.*
- Ó, tényleg?
*Kérdez vissza gúnyosan a fenyegetést hallva, majd folytatja.*
- Nem is fogunk sokáig így maradni, bár nem valószínű, hogy ismét látni fogjátok a másik alakunkat...
*Szólal meg fenyegetően. Megvetően nézik végig, ahogy Mitsuko vért köhög fel.*
- Majd átadjuk neki.
*Röhögik el magukat az ikrek. Tenyerét Mitsuko felé nyújtva gyűjt egy újabb barához elegendő energiát, majd kilövi az a lány felé.*
- Mekkora barom vagy... Inkább tűnj el, ha még élni akarsz!
*Kiáltja oda a sebesült shinigami felé, aki ismét támadni próbál. Nem törődik az előző bara sikerességével, rögtön küldi a lány irányába a másodikat is.*
- Rohadj meg!
*Ordít Naraku felé, amikor az ellenfél felrobbantja előttük a kidou-t. A lövedék bal karját sebesíti meg, amelyiket Mitsuko irányába tartotta... Az elszabaduló füst miatt ráadásul köhögnie is kell... Dühös tekintettel fordul a másik shinigami felé, mialatt ép kezéből egy újabb bara-t indít - ezúttal azonban Narakut támadja vele...*

//Mesélő//

Hanae és Retsu között a küzdelem kezd beindulni. Hanae a Meimei Kamen-t használva, elrejtette magát az espada elől, így az nehezen tudja megtalálni. Hanae láthatatlanságát kihasználva, hasba szúrta Retsut.

Mitsuko az ikrek által küldött barától megsebesült, de kész folytatni a harcot. Naraku kidoujának sikerült az arrancar egyik karját eltalálnia, ezzel használhatatlanná téve azt. Naraku saját maga akarja legyőzni az arrancart, de Mitsuko ezt valószínűleg nem fogja hagyni.

Akane és Tadeo rögtön belecsaptak a közepébe. Akane, rögtön aktiválja zanpakutoját, és egy kidout küldött ellenfele felé.

Masaki valahogy visszakeveredett az épp faképnél hagyott espadához. Alegra, mivel Masaki nem volt hajlandó elkezdeni, egy cerót lőtt ki ellenfele felé.

Amaya megpillantott egy kivilágított termet. Hana előre küldte, majd néhány pillanat múlva ő is követte a kislányt. Egy üvegvitrinben, megtalálták a tekercset, ami nyugodtan pihent egy vörös selyem párnán.

A legnehezebb feladat az lesz, hogy hogyan is szedhetnék ki a vitrinből a tárgyat, hiszen ha akár egy óvatlan lépést is tesznek, akár oda is csődíthetik egész Hueco Mundot, hiszen egy különös riasztórendszerrel van ellátva, amit csak a hollowok képesek meghallani. Remélhetőleg sikerül megoldaniuk ezt a problémát, és összeszedni a már harcoló shinigamikat, ill. vaizardokat, akikkel visszatérhet Seireiteibe, és átadhatják a tekercset a főkapitánynak.

Hirtelen egy kard pengéjét éreztem, de sikerült megállítanom addigra míg súlyosabb lett volna a dolog.

-Ne becsülj le.

Mondtam sunyi mosollyal majd izomból megfogtam a kardot a bal kezemmel és a jobbal egy cerot töltöttem. Nem engedtem el a Zanpakutoját.

Ha elengedi:

Hirtelen mögötte jelentem meg és a cerot hátulról lőttem el.

Ha nem:

Teljesen kinyújtottam a karomat, így nem hibázhattam el a cerot.

~Ennek bekell jönnie~

Reménykedtem majd védekező pozícióba álltam.

Retsu megmarkolta a kardomat és nem akarta elengedeni, majd másik kezével egy cerot töltött.
*Nem engedhetem el a kardom, mert akkor utána semmi esélyem sem lesz ellene, de ha nem engedem el akkor telibetalál a ceroja* Ekkor hirtelen megint támadt egy ötletem.
- Bakudou 49: Kuro Shitsui -kiáltottam és a szemére céloztam. Tudtam ugyan hogy ilyen távolságból nem hibázza el a cerot, de így némileg megzavarhattam hogy ne találjon teljesen telibe. A cerot ellőtte és rendesen súrolta a bal vállamat, egy jó nagy területen megégette. én felordítottam fájdalmamban, majd kihasználva a még mindig fennálló átmeneti vakságát és egy nagyon határozott mozdulattal rántottam egyet a kardomon.

---Ha sikerül kihúznom akkor visszahátrálok és egy újabb de most már sokkal erőteljesebb sakura no hana kezét küldök Retsu felé.

---Ha nem sikerül akkor a kezemet a kard ejtette seb elé teszem és ellövök egy Shakkahout bele a sebbe.

Azonban a látásom kezd kissé homályossá válni, hiszen az előbbi cerotól elég sok vért vesztettem, és a seb még mindig vérzik.

-Így még holnap se fogunk végezni. Vedd elő a maszkodat.

Mondta nyugodtan amire én csak egy nagyot sóhajtottam.

Eiga Saigai/Glória Csapás!.

Suttogtam és egy lég tölcsér indult el a bara felé ami egy hatalmas robbanáshoz vezetett. Mindketten a földhöz csapódtunk. Én gyorsan fel álltam és előre tartottam a kardomat.

-Ban kai!

Mondtam és eltűnt a Zanpakutom, de mivel, úgy éreztem szükség lesz rá a szélből újat csináltam.

-Ne akard megtudni milyen a vaizard maszkkal. De a kedvedért nem fogom hagyni magamat. Eiga Saigai/Glória Csapás!

Ezt a támadást már felé indítottam el.

~Hmm... Ezt nem fogja kicédeni ha az össze fonódott tenshoukat se tudta.

Gondoltam majd a levegőt irányítva egy tornádót emeltem fel aminek a közepén állt.

-És most befejezem. Én a maszkomat már elég hosszú idejig tudom használni. De azt nem egy ilyen gyenge ellenségnek tervezem bemutatni. Bár te még nem használtad a...

Már nem tudtam kimondani a végét hisz újabb támadást kellett indítanom. NEm akartam időd hagyni neki az ellentámadáshoz.

Kaze Tenshou, Eiga Saigai!

Kiáltottam a dupla támadás nevét/neveit.

-Öröm, bár unalmas volt veled küzdeni.

Naraku dühösen vette tudomásul hogy az arrancar továbbra is Ninomiyát támadta. A szétrobbanó kidou hatalmas port kavart. Az arrancart belepte, ezért a shinigami egy időre szem elől veszítette őket, azonban azt pontosan látta ahogy az újabb bara eltalálja Mitsukot, majd a lány kidől ennek hatására.

- Ha nem akarom hogy meghalljon, akkor ideje lesz komolyan venni a harcot.

Zanpakutoját a földbeszúrta, majd hangosan elordította magát.

- Shion! Nagini!

A markolat végéből egy ugyan olyan zanpakuto nőtt ki, majd egybefonódott a másikkal és így együtt alkottak egy duplapengéjű kardot. A fegyver azonnal kiváló szolgálatot is tett, mivel egy, Naraku felső teste felé tartó barat blokkolt így a shinigamit csak kisebb horzsolások érték az energiakisülés miatt. A por lassan felszállt és Naraku meglátta az arrancart. Láthatóan megsérült a keze, pedig a kidou valóban egy gyengébb energia töltet volt.

- Készülj fel az igazi harcra arran...

Naraku szemei elkerekedtek. Ninomiya hirtelen felállt, majd egy arany színü hullámot indított meg az arrancar felé. ~Ha az eltalálja akkor a harc véget ér.~ futott át Naraku agyán.

-AMAYA!-visszhangzik az egész teremben ez az egyetlen szó. Az említett személy némi meglepődöttséget tanúsítva arcán pillantott fel rám. Egy határozott mozdulattal az üveg felé mutatok jelezve, hogy azonnal eressze el. Egy ártatlan vigyor kíséretében teljesíti is a kívánságomat és lép kettőt hátra az érintett tárgytól.-Na azért kisasszony!-sandítok le rá morcosan.
-Miért nem játszhatok az üveggel?-
-Azért drága Amaya, mert...-nagy levegőt veszek,hogy ezt egy gyereknek hogyan magyarázzam el.-A teremben sehol sincs semmi, ami arra utalna, hogy riasztó van itt. Vagyis maga a tárgy körüli üveg van bebiztosítva az idegenek ellen.-a lila rém bamba fejét látva biztos lettem benne, hogy nem fogott fel semmit az előbbiekből.-Na akkor újra...ha ahhoz nyúlunk ide fognak csődülni a csúnya, gonosz bácsik!-
-De buta vagy, Flúgos néni!-vág fejbe a tenyerével.-Elsőre is értettem!-a pumpa rögtön felment bennem,hogy a hülyét járatja velem.
-Ha legközelebb valakit idegesíteni akarsz ne én legyek...köszi!-a következő pillanatban egy vörös saya-t lóbált mögöttem ugrálva. A méregtől majd megpukkadva, lassan fordulok hátra. A sátánfajzat elcsente Akai Mamono-t.-Amaya...-kezdek rá higgadtan.-Kérem vissza a zanpakuto-m.-
-Mit?-
-Azt a hosszú, vörös izét a kezedből!-
-Nem izét fogok!-
-ADD IDE!-vesztem el teljes mértékig a tűrőképességem. A csirkefogót némi kidou-val hatástalanítottam.~összekötötte a végtagjait és bezárta az arany színű pajzsba.~ Visszasétálva az üveghez hozzá láttam a fejtöréshez, hogy miként kéne elvinni a tekercset észrevétlenül.

Az ellenfelem valamit motyogott az orra alatt. Ettől szemei tűzvörösek lettek. "Mit jelenthet ez?" fokuszálok kicsit a shinigami arcára, majd mozdulataira, hogy rá tudjak jönni,de egyenlőre a sötétben tapogatózom. Nem telik el sok idő egy kidou-t hadar el.
-Hadou 17:Hebi no Ummei.-a számat kicsit félrehúzom a szavak hallatán. Meg sem próbálok elmenekülni az indák elől. Hagyom, hogy körbefogjanak. Nyugodt arccal tűröm, hogy egyre szorosabbra fogja ellenfelem a szálakat. Szemeimet végig a shinigami-n tartom. Kíváncsian fürkészem az arcát, hogy megtudjam mit akar egy kidou-val ellenem. A jobb karomat amennyire csak képes vagyok a testem elé húzom. A szemem rándulása jelzi csak ,hogy kitoltam a karmokat a kézfejem alól. Végighasítva az indaszálakat szabadulok meg a kidou szorításából. "Nem tűnik meglepettnek...miért vörösek a szemei?"
-Egy kidou nem lesz elég, Akiyama kapitány!-emelem fel a kezem mutatva, hogy mivel semmisítettem meg a varázslatot.-Becsülöm Önben, hogy nem rögtön Bankai-al támadt nekem...sajnos a türelem, nem a shinigamik erénye.- Pár vércsepp a padlón jelzi, hogy a karmok még nekem is fájdalommal járnak. Visszahúzom őket és támadásra készülök fel. A zanpakuto-mon végighúzva ujjam eltűnök egy sonidoval. Az egyik oszlopról elrugaszkodva rontok a kapitánynak. Meglepetten tapasztalom,hogy már előre tudta honnan érkezem. Ennek következtében a kapitány pengéje végigszántja a mellkasom és ha nem kapom el a fejem, akkor ott is egy méretes seb lett volna egy karcolás helyett. A sérülés nem kényszerít hátrálásra egy forgással kezet váltok, így előbb a zanpakuto-t tartó bal kezemmel lendítek, majd a karmaimat kitolva a jobbal csapok le, hogy biztosítsam a találatot.

*Elvigyorodik, amikor meglátja, hogy az espada nem tudja mire vélni vörössé váló szemét. Egyre szorosabbra fűzi ellenfele körül az indákat, aki nem csinál erre semmit - rövid ideig Akane még arra is gondol, hogy tényleg nem tudja a másik kivédeni a kidou-t... Bár a másik nyugodtsága ezt nem támasztja alá...
Szinte megkönnyebbül, amikor Tadeo széttépi a szálakat: enélkül túl unalmas lett volna a küzdelem...*
- Reméltem is!
*Kiáltja válaszként az espadának, amikor kijelenti, hogy egy kidou-val nem lehet legyőzni. A lehulló vércseppeket nem tudja mire vélni először, azonban hamar rájön arra, hogy ezt a másik karmainak előtűnése okozza.*
- Ó, csak nem a bankai-omra vagy kíváncsi?
*Kérdezi gúnyosan, amikor meghallja Tadeo szavait. Rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, ahogy ellenfele eltűnik egy sonido-val, majd az egyik oszlopról elrugaszkodva támad. Széles mozdulattal felé csap zanpakuto-jával, így sikerül vágást ejtenie a másikon. Elégedett vigyor ül ki arcára, amikor észreveszi a találatot.
Ellenfelének zanpakuto-ját megpróbálja megakasztani, emiatt azonban nem tudja megállítani a pengeéles karmokat, amik így akadály nélkül szúrják át a kapitány oldalát...
Erre válaszként shunpo-t alkalmazva megpróbál messzebb kerülni az espadától. Mikor úgy érzi, viszonylag biztos távolságban van tőle, szemügyre veszi gyorsan oldalát. Öltözetét lassan kezdi átitatni saját vére...*

-Te is jó helyet választottál a harchoz...-hívta le zanpakuto-ját a medáljából.
-Ki a fasz gondolta, hogy utánam tolod IDE a RUSNYA képed?! Extra érzékenyek lehetnek a Dumbo füleid, cseszd meg!-mentem át az orrom alatti motyogásba. Abban a dermesztő hidegben kicsit se volt kedvem harcolni, ezért egyfolytában a teret kémleltem merre lehet fedett hely.-A seggem is befagy ilyen hidegben...Aizen ennyire spórol a fűtéssel? Látom is lelki szemeimmel, hogy a befizetetlen számlákkal tömi meg a retkes takaróit!-drága ellenfelem a morgásomra egy csinos cero-val válaszolt.
-A fene vinne el titeket a kibaszott cero-tokkal együtt!-emeltem fel ingerülten a jobb kezem és mutatóujjammal egy kidou-t küldtem a cero felé. A Raikouhou egy kicsit nagyobb rombolást idézett elő, hála az elborult agyamnak. A környező épületeket is megkezeltem vele, de így legalább tutira eltüntettem a cero-t.
-Szia Tündér virágszál!-termek előtte egy gyors shunpo-val és vágom hasba, akkora erővel, hogy a közeli falban köt ki.-Vigyázat, Hullócsillag!-kiáltom el magam.-Aucs! Ez fájhatott!-továbbra is tartva a "járókeretes mama" tempóját közeledek az espada felé.-Nem ér, hogy ilyen hamar földet értél! Nem volt időm kívánni! Mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk...te anyaszomorító kis geci!-mondjuk úgy, hogy nagy örömmel érkeztem régen látott kebelbarátném felé...Vagyis gondolkodás nélkül, a túlszaladt adrenalinnal a testemben rontok a törmelékek közül előkászálódó Alegra-ra. A zanpakuto-m továbbra sem szándékozom használni. Meglátjuk mit válaszol rá...

- Nem nehéz megtalálni azt, aki úgy ordítozik, mint te...
*Egyelőre nem reagál semmit ellenfelének egyértelmű provokációjára. Higgadtan tűri, ahogy a másik mindent a fejéhez vág - csak ritkán rándul szemöldöke a válogatott sértéseket hallgatva.*
- Nem tehetek róla, hogy itt keresed azt, amiért eljöttetek idáig...
*Felel halkan. Hangján nem érződik semmi különös, kezében azonban ezalatt elkezd egy újabb cero-hoz energiát gyűjteni, amit hamarosan ki is lő - éppen akkor, amikor a vaizard Aizent kezdi el szidni. Ugyan nem mindig ért egyet mesterével, azonban mégis hálás neki azért, hogy segített megszabadulni maszkjától...
Érdeklődve figyeli, mire jut a másik a cero ellen. Még akkor is egy helyben áll, amikor látja, hogy ellenfele egy túlméretezett kidou-val semlegesíti a támadást... Meg sem próbál védekezni, amikor Masaki előtte terem és hasba vágja. Ehelyett elegánsan hátrarepül a legközelebbi falig... Néhány másodperc után tápászkodik fel, majd végignéz magán. Az előbbi akciónak köszönhetően jó pár zúzódással lett gazdagabb. Sebeire összpontosítva azonban használni kezdi gyógyító képességét, aminek köszönhetően rövid idő alatt megszűnik a fájdalom testében...
A felé közelítő Masakit szokásos nyugalmával figyeli, nem érdekli, mit szól ahhoz, hogy sebek nélkül megúszta a fallal való találkozást. Mikor úgy gondolja, hogy elég közel ért hozzá a másik, sonido-t alkalmazva támadja meg a vaizardot - megpróbálja ellenfelét elmellőzni úgy, hogy közben zanpakuto-jával annak oldalát támadja...*

*Ismételten elröhögi magát Mitsuko kirohanásának láttán, majd gyanakodva figyeli, ahogy a shinigami tekintete a távolba réved valami miatt. Nem tudja, mi történt vele, azonban nem is tud sokáig gondolkozni ezen, ugyanis Naraku is előhívja zanpakuto-jának shikai alakját...*
~ Francba... ~
*Húzza el száját bosszúsan, amikor észreveszi, hogy sikerül kivédenie a másiknak a támadást. Láthatóan egyre idegesebbé válik az arrancar... Még van ideje egy-egy újabb gömböt a két shinigami felé lőnie, ekkor azonban váratlan dolog történik: Mitsuko magához tér, és zanpakuto-ja körül pedig aranyszínű fény kezd keringeni...*
~ Mi a fenét akarhat?! ~
*Fut át agyán, és a kérdésre hamarosan választ is kap - a fény ugyanis villámgyors hullámként egyenesen felé rohan... Narakuhoz hasonlóan az arrancar szemei is elkerekednek a csodálkozástól, emiatt pedig későn kap észbe, így pontosan eltalálja a csapás... Karjait azonban még időben arca elé kapja. A hullám azonnal a földre taszítja, az arrancar pedig halvány fény kíséretében szertefoszlik, hogy aztán átadja helyét a kisebb-nagyobb sebekkel teli ikreknek...
Egymást támogatva tápászkodnak fel, majd sonido-t használva egyenesen a legközelebbi ajtónál tűnnek fel.*
- Nehogy azt higgyétek, hogy legközelebb is sikerül győznötök!
- Hamarosan fordul a kocka...
*Kiáltják még oda fenyegetően a két shinigami felé, majd egy-egy újabb bara-t ellőve eltűnnek az ajtó mögött - terepismeretük miatt gyorsan sikerül kikerülniük ellenfeleik látóköréből. Hamarosan már igyekeznek a gyűlésterem felé, hogy jelentést tegyenek Aizennek akciójuk sikertelenségéről... Abban pedig csak reménykedni mernek, hogy megússzák a dolgot...*

//Mesélő//

Mitsuko és Naraku befejezték a harcot, hála Mitsukonak, aki a csata közben új támadásra tett szert. Ezen meg is lepődött mind Naraku, mind pedig az ikrek, akik meglepetésükben nem tudták kivédeni. Ennek következtében visszaalakultak emberi formájukba és elmenekültek a csata színhelyéről. Ha elég ügyesek, akkor talán még a többiekhez is feltudnak zárkózni.

A Hanae és Retsu közötti harc még szinte csak most kezdődött, de már mindkét fél szerzett sérüléseket. Ha Retsu nem vigyáz, Hanae könnyen elintézheti egy Shakkahouval. Viszont Hanae látása is kezd gyengülni a sok vérveszteség következtében.

Daisetsu előhívta a Bankaiját, de maszkját még mindig nem akarja megmutatni Sierrának. A nő már kezdi kissé unni a csatát, ezért feloldja zanpakutoját, így átalakul, majd rögtön támad.

Tadeo - Akane harc is kezd beindulni. A kapitány már zanpakutoját is aktiválta, aminek következtében érzékszervei is kiélesedtek. Az espada valószínűleg nem érti, hogy mi történhetett.

Masaki és Alegra is belelendült már a csatába, és elkezdték Las Nochest lebontani. Miután Alegra becsapódott az egyik falba, képességének köszönhetően betudta gyógyítani sebeit.

Hanának sikerült megszerezni a tekercset, Amaya segítsége nélkül, mivel egy kidouval lefogta, hogy nehogy hozzáérjen az üveghez. Amaya a hisztizés közben elaludt, így Hana ki tudta gondolni, hogy hogyan is szedhetné ki a vitrinből a tekercset. Mire Amaya felébredt, a tekercs már Hanánál volt. Már csak ki kéne jutniuk Las Nochesből.

Mikor befejeztem a cerot hagytam kihúznia a kardot, de ekkor egy sakura no hana kezét küldött felém. Én egy elegáns mozdulattal kikerültem, hisz én vagyok a leggyorsabb espada, //ego ^^"// csak nem foghat ki egy ilyen támadás rajtam, de az előző szúrás "kicsit" megviselt és vért köptem.

-Én még jól vagyok, de te nagyon sok vért vesztettél. Ha így marad nem lesz szükség egy magasabb szintű harcra.

Mondtam nyugodtan és lassan elkezdtem felé sétálni közben egy cerot töltöttem be.

-Szerintem fejezzük be, a tekercset nem hagyom, hogy megszerezd, de személy szerint semmi bajom sincs feled. Na mind1.

Lehajtottam a fejem és egy nagyot sóhajtottam.

-Hát akkor.

Néztem fel és előttem a cerot, de nem őt hanem az alatta lévő földet céloztam.

-Tehát A: Vissza mész a Sereitei-be tekercs nélkül. B: Elpusztulsz és neved a porba hull.

Szólaltam meg jég hidegen és egy barát lőttem felé.

*Na jó most már nem hagyom hogy szórakozzon velem. Kapitányi rang ide vagy oda most már tényleg nincs más választásom, és Yamazakura gyógyítására is szükségem lenne* -pislogtam térdrerogyva, hogy az egyre homályosuló képet tisztítsam, de csak azt láttam hogy Retsu egy cerot céloz a földre majd pedig választási lehetőség elé állít.
-Ha nem bánod én egy harmadik lehetőség mellett döntenék, amit úgy hívnak -Ryuujin Yamazakura. Ban-kai. -mondtam ki magam elé tartva a zanpakutoumat.
A kardom körül kezdődő sakuraörvény lassan egy sárkányformát öltött előttem és útját állta Retsu barájának. Miután sikeresen lefékezte a támadást, ordított egyet és felém fordulva gyorsan meggyógyította a sérülésemet. A vérveszteségtől ugyan még mindig kába voltam kicsit, de így hogy már nem vesztek több vért lassan helyre fogok jönni.
-Gondolom ez a te műved volt. -nézett Retsu felé Yamazakura
-Most viszont én ajánlok fel két lehetőséget: Mivel alapjában véve nekem sincs bajom veled, és különben sem szeretek ölni, hagyom hogy visszavonulj. Vagy választhatod azt is hogy szembenézel a mellettem álló dühös sárkánnyal és velem. -álltam fel.

- Asesino, Alancear.

*Miután feloldotta kardját, felemelkedett a levegőbe, és farkát felém irányította, és rögtön támadásba lendült. Én ismét eltüntettem a kardomat, majd hátra tett kézzel vártam a támadást. Előttem pár centire megállt.

-Na, hogy tetszem? Most akkor lássuk a maszkod, kölyök.

Kérdezte.

-De béna vagy, meg se tudsz sebezni?

Kérdeztem mosolyogva, miközben lefogtam teljesen, persze nem a kezemmel, hanem a levegő segítségével.

-Én nekem teljes uralmam van a szél felett.

Világosítottam fel majd a széllel egy hatalmas por vihart kavartam.

-Nem szeretek ilyen kis térben lenni, tehát gyere utánam.

Mondtam és felemeltem a karom a mennyezett felé mutatva.

-Tenma Saigai(Démoni Csapás)

Mondtam ki a legerősebb támadásom nevét majd a lyukon amit csináltam kimentem.

~Nyílt terepen sokkal erősebb vagyok~

A harc befejeződött. Ninomiya csapása telibetalálta az arrancart, aki enne hatására vissza tért eredeti formájába, vagyis a két ikerlányéba. Naraku még mindig meg volt lepődve a lány hirtelen fellángolásán, azonban hamarosan arca elvörösödött a dühtől. Egyrészt azért, mert az arrancarok gyáva nyúlként leléceltek egy olcsó kis fenyegetést hátra hagyva, másrészt meg azért, mert ha kicsit lassan is, de ráeszmélt arra hogy valaki más győzte le az ő ellenfelét.

- Ez a harc az enyém volt lány!

Mondta, majd egy shunpoval Ninomiya mellett termett. Arca még mindig dühösnek tűnt, hangja viszont valamivel kedvesebben csengett mint korábban.

- Jól vagy? Mielőtt jöttél volna ezzel a támadással jó pár lövés eltalált. Még a zanpakutomat is aktiváltam jó sok eltelt év után, hogy pontot tegyek gyorsan a harc végére. De jöttél te... szép volt! Persze még haragszom rád amiért elvetted és elverted az ellenfelemet, de azért szép teljesítmény volt.

Miután befejezte a mondandóját a többiek felkutatását javasló hadnagy után indult szorosan mögötte haladva.

Amíg Amaya csendben vergődött a kidou fogságában a hirtelen támadt csendben végre azon tudtam gondolkodni, hogy miként szedjem ki a tekercset fogságából.
-Hinoiri!-fogtam magam elé Akai Mamono-t.-Ne haragudj Tennou,hogy téged meg kint hagytalak!-néztem ki az ajtón. Türelmesen kivártam, amíg a négy kötés letekeredik rólam és körbefonja a pengét.-Rjou Doku!-keletkezett egy hosszú vörös kötél.-A könnyebb rész már megvan!-^^" Kisétáltam a folyosóra és egy kisebb követ kerestem, ami sejtésem szerint megegyezik a tekercsével. Rákötöttem a kötelem egyik végére. A katana-val rendelkező másik felét, pedig az vitrin köré tekertem. "Ha szerencsém van a méreg lebénítja a riasztót..."vártam egy kicsit, hogy biztosan körbejárja az egész tárgyat a bénító méreg. A várakozás után óvatosan leemeltem az üveg "koporsó" tetejét. A kavicsot finoman becsúsztattam és reménykedtem, hogy a riasztót hatástalanítottam. Megfogtam a tekercset és amint felemeltem letettem a helyére a követ. Kivéve a tekercset megkönnyebbülten sóhajtottam fel és füleltem, hogy van e valami reakció a környéken,de semmi. Gyorsan felriasztottam Amaya-t, akinek láthatóan nem tetszett, hogy kényszerpihenőre küldtem. A lélekenergia alapján besaccoltam, hogy hol van Akiyama kapitány és mögötte lévő falhoz hurcoltam a lila ördögöt.
-JUHÉÉÉ!-kezdett el hancúrozni.
-Amaya! Csss! Hallod?-húzom magam elé és fogom le a száját.-Ha most is meg mersz harapni...megetetlek egy espadaval!-a kislány bólogatott vigyorogva, hogy értette a fenyegetést.
-Mikor robbantunk?-zsongott tovább előttem és rohangászott fel-alá.
-Feladom...-ültem le és támasztottam meg a fejem, mert úgy éreztem le akar szakadni. Lemondóan pislogtam magam elé várva, hogy mikor végezhet a kapitány.

A karmokat sikerült tövig belemélyesztenem a kapitány oldalába, aki ezt követően távolságot igyekezet nyerni. Nyugodtan vártam ki, hogy szemügyre vegye a sebet,de aztán lecsaptam a karmokról a vért és újra támadni kezdtem az ellenségem. Ez alkalommal sem kardal támadt rám, hanem egy újabb kidou-val.
-Az összes tudományod ellövöd Akiyama kapitány...ennyire hamar?-
-Bakudou 49: Kuro Shitsui!-éreztem, hogy megszűnik minden nesz körülöttem, világ pedig szinte azonnal elsötétült előttem. Hiába vettem levegőt nem éreztem még a falak kicsit dohos illatát sem. Az ujjaimat feleslegesen húztam végig a karmokon nem éreztem a tapintását, csak a hirtelen felbukkanó fájdalmat,ahogy valószínűleg felsértette a bőrt az éles penge. Megtorpantam, mert úgy éreztem egy hermetikusan lezárt fekete koporsóban vagyok. Megszűnt a külvilág minden egyes apró jele. Lélekben már elkönyveltem, hogy pillanatokon belül végezni fog velem a shinigami,de a testem küzdött ez ellen a tény ellen. A térdemre rogyva kapkodtam levegő után kiutat keresve ebből a helyzetből. A karmokkal mindenfelé felhasítottam a bőrömet, hogy a tetoválásait mennyire sikerült megtalálnom azt nem tudom, de nagyon tompa hangfoszlányokat már mintha hallottam volna. Folytattam tovább a saját testem kínzását. Egyre inkább éreztem, hogy már van rajtam egy-két vágás,amiket nem saját magam okoztam. Azt viszont nem,hogy miért csak most éreztem meg őket. A lélekenergiám szintje annyira ugrott csak meg, hogy képes voltam újra hallani és szürke pacákat látni. Remélve, hogy nem a fal közeledik hozzám lassan zanpakutom markolatára igyekeztem csúsztatni a kezemet. Elég közel éreztem magamhoz és úgy észleltem a nyakam felé emeli saját katanaját. Előkapva a sikeresen megtalált saját fegyverem kirántottam a hüvelyéből és teljes erőmből ütöttem el a pengét közelemből. Felugorva újabb karmolást hagytam a kapitányon. Látszott rajta, hogy ezt már nagyon unja ezért most hátrálás helyett visszatámadott. Akkora erővel vágta a karmokhoz a pengéjét, hogy egy kicsi karcolás keletkezett rajtuk. Egy pillanatra meglepetten meredtem a megsérült karomra,de amikor visszafelé húzta Akiyama kapitány a zanpakutot megragadtam és közel rántottam magam.
-Ezért a húzásomért előre is elnézést, Akiyama kapitány!-gyűjtöttem a szabad kezemben cero-t. Mielőtt ellőttem volna a vörös gömböt hasba rúgtam a shinigamit, így elrepítve magamtól. Tehetetlenül repült egyre messzebb tőlem és egyre közelebb a szemközti falnak. Ahogy talajt fogott egy sonido-val már előtte álltam és ráirányítottam a cero-t. A fejemet lefelé szegeztem, hiszen látni még mindig nem láttam normálisan, viszont a füleim egyértelműen közölték, hogy a kapitány jó pár teremmel arrébb kötött ki. Türelmesen kivártam, amíg elcsendesedik minden és az ellenfelem után indultam. Zanpakutom immáron a kezemben hagytam, mert reméltem, hogy meglepetéssel fogad majd Akiyama kapitány.