-Egy rakás homok?-akadtam ki nem is kicsit. Nem igazán volt kedvem vele vitatkozni, de azért az ütése elől elugrottam, bár így is beterített nem kevés homok. Ahogy a fülemből operáltam ki Hueco Mundo mini változatátt felfigyeltem Hanae ötletére.
-Rám számíthat kapitány, csak előbb kiürítem a gatyámból a homokot...-^^"láttam hozzá a művelethez és immáron megkönnyebbülten csoszogtam a homokban Kawazoe kapitány mellé.
-Szóljon, ha kezdhetjük.-kacsintottam rá,jelenleg a szandámból kiszórva a homokot.-Gondolhattam volna, hogy gumicsizmában jöjjek...-morogtam tovább.
-Szerintem feleslegesen rázod ki...kettőt lépsz és máris ugyan így tele is lesz.-
-Tudom, de addig is elfoglalom magam.-vigyorogtam Hanae-ra.-Ne nézzen már így rám!-böktem kicsit oldalba.-Megperzselhetjük már?-türelmetlenkedtem kicsit, mert szívem szerint inkább lettem volna már az épületen belül.

*Annyira talán mégsem volt messze az épület, ugyanis hamarosan megérkeznek mindannyian... Azonban egy hatalmas alak emelkedik ki pontosan előttük a homokból. A dög elmondása szerint Las Noches őre...
Az első csapás elől sikerül elugrania, amikor is meghallja Hanae hangját. Igaza van a kapitánynak: a homok ellen nem sokra mennek kardjaikkal... Az őrző Bal tenyerét a homokóriás felé fordítja, majd elkiáltja magát:*
- Hadou 4: fehér villám!
*A többség szerencsére szintén követi a tervet, így rövid időn belül jónéhány villámmal találkozik Runaganga. Remélhetőleg sikerül megolvasztaniuk a kapuőrt - jó lenne minél hamarabb bejutniuk az épületbe...*

"Nincs is ez olyan messze, nem értem mit tökölnek ennyit..."morgolódtam tovább meresztve a hátsómat. A nagy unatkozás közepette nem is olyan messze végre megláttam a csipet-csapatot.
-Na végreee...-forgattam meg szemeim idegesen. Épp fel akartam tápászkodni, amikor egy homokmonstrum mászott elő a talajból.
-Randa egy dög...és még kapuőr is? De akkor én, hogy jutottam be?-vakarásztam a fejem a költői kérdést követően. Visszahuppanva a kibéreltem helyemre néztem széles vigyorral, hogy most mihez fognak kezdeni.
-Ki gondolta,hogy Hanae-nak van a legtöbb esze...-lóbáltam a lábam kicsit előrehajolva.-Így jobban látom mire mennek vele...Mondjam nekik, hogy a jég is hatásos? Ááá...neeeem!-legyintettem nagyot. -Had szenvedjenek még egy kicsit.-mögöttem a szellőzőből egy alig hallható nesz ütötte meg a füleimet.-Na bújj elő vakondocska, amíg még jó kedvemben vagyok!-kiabáltam be a szellőzőbe és vártam valami reakciófélét.
-Mi lesz már? Nem akarok lemaradni a shinigami show-ról!!!-kezdtem elveszíteni a türelmem.

*Mindketten igencsak jól szórakoznak a látványon. Egy közeli lépcső fokán ülnek egymás mellett, úgy elhelyezkedve, hogy mindent jól lássanak, őket azonban ne vehessék észre a shinigamik.*
~ Azok ott ketten nem valami segítőkészek... ~
*Jegyzi meg Lala, Lily pedig hevesen bólogat.*
~ De így legalább tovább fog tartani ez az egész... ~
*Gondolatban kommunikálnak egymással, hogy ne árulják el magukat. Jókat vigyorognak a halálistenek azon való igyekezetén, hogy mihamarabb legyőzzék Runagangát. Az őrző remélhetőleg valamivel jobban bírja a strapát, mint egy nagy rakás homok... Ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem őt állította volna a kapuhoz Aizen-sama...
Szinte egyszerre figyelnek fel a szellőzőbe ordítozó Masakira.*
~ Vajon mit csinálhat? ~
~ Remélem, nem bukott le senki... ~
*Válaszol testvérének Lily unottan. Érdeklődve pillantanak a - szerintük enyhén szólva idegbajos - Masaki felé.*
~ Szerinted üdvözöljük? ~
*Kérdezi Lala még mindig vigyorogva.*
~ Még ne... Inkább figyeljünk Runagangára, elvégre nekünk kell a helyébe lépni, ha elpusztítják... ~
~ Azért azt a másik kettőt se tévesszük szem elől, nehogy meglepjenek bennünket véletlenül... ~
*Mutat Lala a nem harcolók irányába. Most szokatlanul nagy az egyetértés kettejük közt, de nem biztos, hogy sokáig eltart ez az idilli állapot...*

Runaganga csapása elől, mint azt már említettem, mindenkinek sikerült elemenkülnie. Masaki kicsit meg is lepődött azon, hogy rá miért nem reagált az óriás, mikor Las Noches falához érkezett. Valószínűleg, Aizen úgy gondolta, hogy nem érdemes miatta riasztani az őrt. Viszont mikor már mindenki megérkezett, azonnal parancsot adott Runagangának, hogy támadjon a betolakodókra. Mivel a homokszörnyet nem lehet csak úgy feldarabolni, a shinigamiknak tervet kellett kieszelni, hogy hogyan tudnák legyőzni.
Végül Hanae kitalálta, hogy olvasszák meg a homok alapú hollow-ot, aki még mindig hevesen támadta őket. Néhányan segítettek neki, és elkezdték a Hadou 4: fehér villám nevű Kidout alkalmazni.
Tervüket sikeresen véghez vitték, így Runaganga megolvatt, és egy nagyobbacska lyuk keletkezett a homokban, ami olyan volt, mint a tükör.
Beléptek a hatalmas fehér épületbe, de nem is sejtették, hogy már várják őket. Lala & Lily épp egy lépcsőn ücsörögnek és hallgatják Masaki üvöltözését. Kezdetben nem igazán érdekli őket, aztán már kezd számukra kicsit zavaró lenni a folyamatos kiabálás, így támadásba lendülnek.
Eközben a shinigamik elindulnak megkeresni a tekercset...

Amint elsütöttem a kidoumat, megnyugodva halottam hogy a többiek is hasonlóképp tesznek. És szerencsére a tervem sem vallott kudarcot, így Runaganga Hueco Mundo homokjába ágyazott üveglapként végezte. miután eltűnt megpillantottam Masakit aki épp egy szellőzőnyílásba ordibált valamit.
Lassan és kételkedve elindultam a hatalmas épület kapuja felé, majd beléptem rajta. Egy tágas hófehér terembe értem ahol a bejárattal szemben egy széles lépcső vezetett a felsőbb szintek felé.
*Nagyon stílusos helyen laksz Ulquiorra, Aizen nem aprózta el a búvóhelyét*-mosolyodtam el, de ekkor megláttam a lépcső alján két ücsörgő alakot, akik látszólag nagyon jól szórakoztak valamin.
*Ezek arrancarok? Nagyon annak tűnnek, és biztos nem azért vannak itt hogy elkísérjenek minket a tekercsért, szóval újabb harc elé nézünk* -sóhajtottam, majd előhúztam a zanpakutoumat és támadóállásba helyezkedve vártam mit reagálnak a belépő shinigamikra.

Naraku kicsit meglepődött hogy az ostobának vélt társakba mégis csak szorult egy kis ész. Alig hogy tovább haladtak két erős reiatsu tűnt fel, majd azok tulajdonosai is. ~Szóval ezek az arrancarok? A méretükből ítélve ezek talán már kulturáltan küzdenek.~ jegyezte meg magában, majd kilépett a többiek közül.

- Hadnagyok, kapitányok! Menjenek tovább, majd én lerendezem ezt a kettőt. Ha kész vagyok értesítem önöket egy Kakushitsuijyakuval.

Mondta viszonylag hangos, nyugodt hangon, majd előhúzta a zanpakutoját, Naginit és lassú kimért léptekkel elindult a két arrancar felé. Egyelőre fölöslegesnek tartotta hogy aktiválja őt, hiszen pontosan még nem volt tisztában ellenfelei képességével.

A kapitány kidou parancsa után én is elordítottam magam és elégedetten nyugtáztam, hogy az őrünk kipurcant. Kezeimet a jól végzett munka után összecsaptam és a többiekkel bementünk az épületbe. "Mint egy kripta..."rázott ki a hideg.Addig bámultam körbe-körbe, hogy kicsit le is maradtam a társaságról. Az egyik kanyar után pedig végképp eltűntek előlem. "Nem igaz, hogy elvesztettem őket..." Kóboroltam a folyosókon...

~ Ez gyorsan ment... Túl gyorsan. ~
*Maga is elcsodálkozik azon, hogy ezzel a néhány villámmal legyőzték az őrzőt. Nem érti, Aizen miért egy ilyen gyenge dögöt állított erre a posztra... Jelen esetben azonban ez nem volt valami nagy gond Akane számára.*
- Finoman fogom kifejezni magam, Mitsuko: nem éppen ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy gyönyörködj magadban...
*Pillant ő is néhány másodpercre a tükörbe, majd szemrehányóan néz hadnagyára. Végül a többiekhez hasonlóan elindul Las Noches kapuja felé. Amaya azonban sajnos megtalálja, ráadásul még le is fényképezi - a vakunak hála pedig néhány másodpercig csak foltokat lát...
Mikor ismét kitisztul látása, kissé elcsodálkozik a hófehér terem hatalmas méretein, majd észreveszi a lépcsőn ücsörgő alakokat. Emberi formájuk és maszkjuk alapján könnyű megállapítania, hogy arrancarok lehetnek... És nagyon jól szórakoznak - valószínűleg a shinigamikon.
Kezét kardjának markolatára csúsztatja, mialatt szüntelenül a "fogadóbizottságot" figyeli. Bár nem tűnnek valami félelmetesnek, azért nem árt az óvatosság... Nem támad még, várja ellenfeleik kezdő lépését. Aztán meghökkenve veszi tudomásul, hogy Amaya az arrancarok közé ugrik, majd lefotózza őket is...*

-Hozzátok beszélek? Legalább egy hello-ra futhatna a szegényes szókincsetekből!-kiabáltam egyre beljebb hajolva a szellőzőbe.-KICSINÁLLAK TITEKET! Remélem halljátok!-idegesített egyre jobban, hogy csak kuncognak rajtam."Na, ebből elég!"emeltem volna fel a kezem, hogy egy kidou-t küldjek be, de megcsúsztam és heves csapkodás közepette beestem a szellőzőbe. Végigordibálva az utat, trágár szavak kíséretében fejjel a földnek értem talajt, pár centire az ácsorgó Akiyama kapitány mellett.
-A tököm is kivan ezzel a hellyel...-poroltam le magam és fogtam az államat.-TIIII!-mutogattam elmebeteg fejjel az arrancarokra. -Kinyúvasztalak titeket!-türtem felfelé az ingujjam...már ha lett volna, de ez már mellékes.
- Hadnagyok, kapitányok! Menjenek tovább, majd én lerendezem ezt a kettőt. Ha kész vagyok értesítem önöket egy Kakushitsuijyakuval.-szólt az akcióm közbe Shouboushi.
-Minek szólsz bele?!-förmedtem rá a még mindig teljesen nyugodt shinigamira. Annyira felhúzott minden, hogy a maszkom lehívásán törtem a fejem, de alig láttam neki Mitsuko megragadott a fülemnél fogva.
-Ejnye fiacskám! Itt én viszem a munkát, te pedig teljesíted a góré óhaját! Vili?-vetett rám egy megöllek pillantást.
-És mégis miért tenném?-
-Mert szétrúgom a hátsód,ha keresztbe teszel nekünk!-villantotta meg a haragját egy percre Mitsuko.
-Öhm...-szeppentem meg hirtelen a démoni külsejétől.-De,de! Ezek itt!-ment fel újra bennem a pumpa. Mitsuko egy sóhajtás közepette hátsón billentett, hogy a folyosó végén kötöttem ki.
-Vigyázat! Repülő tárgy!-kiabált hangosan a lány.
-A picsába! Miért mindig a fejem?!-simogattam az arcom.-Ha agyalágyultat akartok gyártani belőlem légyszíves előre szóljatok!-fortyogtam tovább, de láthatóan nem nagyon foglalkoztak velem a többiek.

*Mindketten igencsak meglepődnek, hogy a shinigamik ilyen hamar végeznek Runagangával. A pillanatnyi megrökönyödést azonban mindkettejüknél gyorsan felváltja a harsány röhögés. Már nincs miért rejtőzködniük, mivel úgyis mindannyian észrevették a párost.
A közéjük ugró kislány még jobban meglepi őket. Dühösen kapnának utána, azonban Amaya gyorsabb volt nálunk - ami köszönhető annak, hogy a vakuzás miatt rövid időre el is vesztették látásukat.*
- Üdvözöljük önöket!
*Áll fel végül helyéről Lala, Lily pedig követi a mozdulatot, és befejezi testvérének mondandóját.*
- Aizen-sama minket rendelt ki fogadóbizottságnak önök elé...
- Hadd mutatkozzunk be!
- 57. arrancar....
- Lala...
- És Lily!
*Mialatt beszélnek, ráérősen elindulnak lefelé eddigi őrhelyükről, zanpakuto-ikat lassan előhúzva. A mozdulatsor hatásosságát és komolyságát ugyan némileg csökkenti az, hogy a szellőzőn beszánkázó Masaki láttán a testvérek ismét elkezdenek röhögni...*
- Ahhoz előbb meg kéne tanulnod járni...
*Vihorásznak, amikor a vaizard megfenyegeti őket. Amikor végül úgy-ahogy lenyugszik Masaki, ismét komoly hangnemre váltanak. Arcukról eltűnik a vigyor, szabad kezüket pedig felemelik.*
- Bara!
*Kiáltják egyszerre. Lala támadása a földön fetrengő Masaki, Lily-é pedig a harcra felajánlkozó Naraku felé irányul... Közben azért fél szemmel figyelnek a többiekre is, nehogy meglepjék őket...*

Mihelyst beléptek, máris összetalálkoztak Lalával és Lilyvel, akik az 57-es számot viselik. Naraku azonnal kiállt, hogy ő szeretne kiállni a két lánnyal. Eközben Masaki leszánkázik a szellőző nyíláson, és megérkezik a többi shinigami közé, akik közül néhányan elmosolyodtak ezen az akción. Mitsuko nem kímélte, és Legfőképp az ikerek, Lala és Lily nevettek nagyokat. A két lány egy Barát küldött Masaki, és Naraku felé. Naraku a sajátját sikeresen háríthatja, viszont hogy Masaki kivédhesse, gyorsan fel kell állnia, és kikerülni a lövést. Naraku mindenkit elküldött Egy fő kivételével mindenki hallgatott Narakura, egyedül hagyták. Mitsuko kissé felháborodott, hogy Naraku ki akarja magának sajátítani. Hana le is maradt, és teljesen más irányba ment tovább, mint a többiek, de szerencséjére eddig senkivel se találkozott. Ezzel szemben a shinigamik csoportja szembetalálta magát egy újabb ellenséggel...

Míg az ikrek Amayával voltak elfoglalva, gyorsan láthatatlanná tettem magam. Úgy tűnik nem vettek észre mert Narakut és Mitsukot támadták meg.
*Hova tűnt Hana?* -néztem körbe hirtelen
-Nem kell félni, elboldogulunk velük, és amint tudunk, megyünk utánatok. Ha a tekercset megszerzitek, csak vigyétek vissza Seireiteibe, és adjátok át Yamamoto főparancsnoknak. Na, tünés! -káltotta Mitsuko
*Biztos tud magára vigyázni, de mégiscsak jobb lenne ha nem egyedül kódorogna itt, elvégre mégiscsak egy hadnagy, és nem tudom mit csinálna velünk Hisagi ha baj érné* -sóhajtottam, majd próbáltam a lélekenergiájára koncentrálni.
*Annyi itt az idegen lélekenergia! Teljesen más mint a Seireiteiben, ahol már szinte minden energiát egy személyhez tudok kapcsolni.* -halványan elkezdtem érezni valamit, nem tudom a helyes iránybe-e de elindultam az egyik oldalsó folyosón, és mikor már jónéhány métert megtettem és biztonságosnak éreztem, feloldottam a kidout.
-Tartalékolnom kell az energiámat. -haladtam a lélekenergiafoszlány irányába
*Van még itt egy másik ismerős energia is. Valahol ezek között a falak között ő is itt van. Remélem nem kerül a többiek útjába, hiszen tudja hogy nem szeretném hogy bántsa őket, és én sem szeretném ha a shinigamik megtámadnák* -sóhajtottam-
-Na de ne aggodalmaskodj ennyit! Először Hanát keressük meg. -mondtam magamnak félhangosan

A két arrancar Narakuéhoz hasonló tempóban indultak meg feléjük, előhúzták a zanpakutojukat, közben pedig bemutatkoztak. Felváltva beszéltek és mint kiderült az 57. arrancarnak számítottak. ~Akkor ez gyors menet lesz.~ jegyezte meg magában Naraku, majd elégedetlen hangon megszólat.

- Csak az 57.-ik? Mindketten? Ennyi? Ez körülbelül egy 5. tiszt harci képességeivel lehet egyenlő.

Próbálta meg szavaival hergelni az ellenfeleit. Úgy tűnik sikerült mert a sötét hajú arrancar őt vette célba a támadásával. A piros lövedék szélsebesen haladt Naraku felé, azonban a Shinigaminak ez csigatempónak számított. Egy gyors shunpoval arrébb táncolt, majd két újabbal már Lily mellett tűnt fel és egy fentről lefelé tartó csapást indított meg a zanpakutojával. ~Egyenlőre egy 5. tiszt szintjén fogok harcolni.~ mondta magában és e szerint szabályozta támadásának erősségét.

"Egyre messzebb vannak..."érzékeltem a többieket, egyre halványabban."Ezt megcsináltam...de legalább nem érzek senkit se a közelemben..."sóhajtottam nagyot.
-HÉJHÓ!-ugrott rá a hátamra valaki, amitől nagyot ugrottam.-Hogy te mindig így berezelsz tőlem?!-nézegette csalódottan Aurora a körmeit.
-Ha a szívinfarktust hozod rám, mégis mit vársz?!-
-Nem kell ilyen paprikásnak lenni! Csak így egyedül? Hol vannak azok a cuki shinigami fiúkák?-nézelődött kutakodva körbe.-Áhám! Voltál olyan szerencsétlen, hogy nem rájuk figyeltél!-
-Minek néztem volna a "shinigami fiúkákat"?-
-Mert cuki a hátsójuk!-tette össze a kezeit megbabonázott fejet vágva.
-Eh...- -"-
-És hol van a tündérmoszat férjecskéd? Otthon hagytad a papírmunkára, te kis ravasz bestia, amíg te itt rosszalkodsz?-bökött meg elismerően.
-Nem tudom miért nem jött...És N-E-M rosszalkodni vagyok ITT! De jó lenne egy kicsit arrébb menni...Nem gondolod?-
-Én jól vagyok itt!-
-Én viszont megyek!-jelentettem ki nyomatékosan.
-És mégis merre mész agytröszt?-
-Öhm...-torpantam meg.-Arra!-böktem rá a tőlem jobbra lévő lépcsőre.
-Menj csak! De én én a szembe lévőt ajánlanám....-
-Minek mennék arra?-
-Mert az tágasabb...így valószínűleg pont felettünk fogsz kilyukadni vele. Ez a másik viszont szűk, így lehet, hogy valahol Kukutyim zabhegyezőjében kötsz ki. És arra nem lesz helyes espada!!!-nézett rám könyörgően.
-Igazad lehet.-
-Nekem mindig igazam van! Gyerünk már! Csini espada cicukákat akarok látni, azokban a hipeszexi rucijaikban!!!-tolt maga előtt a szemközti lépcsőhöz.
-Hogy neked mindig csak a pasikon jár az eszed...-
-Veled ellentétben én gyönyörű szép, intelligens, tökéletes humorú mégis...magányos nő vagyok!-játszotta a letört dívát. A monológ után bambán bámultam rá és lassan elkezdtem felfelé baktatni a lépcsőn.
-Remélem hamarosan jön valaki, mert addig itt fog idegesíteni....-morogtam az orrom alatt, alig hallhatóan.
-Ne legyél már ilyen ingerült!-karolt át.-Gondok vannak az ágyban? Netalán megcsalt?-
-MIVAN?-
-Ugyan- ugyan!-legyintett a kezével.-Nekem mindent elmondhatsz!-
-Ni-nincsen semmi baj!-gyorsan hangnemet váltok.-MÉGIS HONNAN VETTED EZT A BAROMSÁGOT?-
-Feszült vagy mint egy túlfújt lufi...-
-Éééés? Arra még nem gondoltál, hogy mástól van?-néztem rá direkt, de nem úgy tünt vette a lapot.
-Őszi...-hallgatott el.-Még később jövök!-tünt el hirtelen.
Megkönnyebbülten sóhajtottam nagyot és igyekeztem megkeresni, hogy mégis ki jön felém.
-Halihó!-kiáltottam félszegen a csarnokba.-Ki van itt?-

*Masaki belépőjén más helyzetben valószínűleg elnevetné magát - de minimum elvigyorodna -, ez azonban sajnos nem éppen alkalmas pillanat ilyesmire...
Egy másodpercre sem veszi le tekintetét az arrancarokról. A két lány bemutatkozásakor eléggé elcsodálkozik: nem érti, hogy lehet mindkettejüknek ugyanaz a száma. Az egyre idegesebbé váló Masakit hadnagya igen gyorsan lerendezi, majd Mitsuko is felajánlja, hogy itt marad harcolni. A kapitány rövid ideig gondolkozik azon, hogy nem megy tovább a többiekkel, hanem segít az arrancarok elleni küzdelemben. Végül mégis úgy dönt, hogy folytatja ő is az utat. Ebben az is közrejátszik, hogy a három ott maradót bőven elegendőnek tartja az ikrek ellen, másrészt pedig nem is tartja a két fiatal arrancart olyan erősnek.
Futva indul el a többiek után, majd magában szitkozódva veszi tudomásul, hogy eléggé megcsappant létszámuk - jónéhányan eltűntek a csapatból... Ráadásul Mitsuko se mondott semmit arról, hogy merre lehet az az átkozott tekercs...*