Követtem Mitsukot a kapun át, és a nyomában rohantam, majd egyszer csak eltűnt a szemem elől. Sikításából és egy puffanásból arra következtettem hogy nem egészen talajszintben fogunk földetérni. Megállni már nem volt időm, ezért elkiáltottam magam.
-Kakeru Yamazakura. -és így repültem ki a kapun.
Magam alá letekintve láttam a földön ücsörgő Mitsukót, majd kényelmesen landoltam mellette, és kardomat a hüvelyébe téve eltüntettem a szárnyaimat.
-Tehát ez Hueco Mundo -néztem körbe csodálkozva

"Csak tudnám ilyenkor hol van mindenki az osztagomból..."vakarásztam a fejem, miközben arra vártam, hogy végre megnyíljon az átjáróm. "Remélem nem kések sokat."léptem végre be.
-Jáj, neeee!-T_T.Vettem észre a takarítót. -Ennek is akkor kell felbukkannia, amikor én épp közlekedem.-morogtam egy helyben állva.-Futni kéne!-kaptam észbe.-Jáháj!-pánikoltam szorgosan, ahogy egyre közelebb ért hozzám az az undorító dög.-Vigyázat!-értem ki rúgkapálva a levegőben.-Még ez is...-T_T.-néztem le alám, és konstatáltam, hogy kicsit messze van a talaj.-Arrébb Mitusko!-estem az éppen felkászálódó lány felé. Mire ő felnézett már túlságosan közel voltam hozzá, így sikeresen ráestem.
-Te jó ég...-nyöszörögtem a homokban.-Ne haragudj!-pattantam gyorsan fel, hogy Mitsuko nem fulladjon a homokba.-Elfogadod a bocsánatom?-nyújtottam a kezem érte. Kicsit még mérgesen, de bólintott, hogy rendben és elfogadta a kezem.
-Jó napot mindenkinek!-fordultam gyorsan körbe egy széles mosoly kíséretében.

*A menet vége felé sétál ráérősen az átjárón keresztül. Minek is siessen? Egyrészt megvárja Hueco Mundo, másrészt meg kapitány - ilyen apróbb késéseket simán megenged magának...
A lassú tempó jól is jön, pláne amikor meghallja a kiáltásokat. Óvatosan megáll az átjáró kijáratának szélén, majd lepillant, hogy felmérje a terepet. Végül egy könnyed ugrással lent terem, közvetlenül társai mellett. Leporolja magát, és megigazítja öltözetét, majd körülnéz a sivatagban. Amayát meglátva igyekszik minél messzebbre kerülni a lánytól, miközben részvétteljes pillantást küld Daisetsu felé. Ezúttal is Mitsuko közelébe sétál.*
- Talán azért van ennyi homok, mert egy átkozott sivatagban vagyunk...
*Jegyzi meg Mitsukónak, miközben mindvégig a környéket pásztázza tekintetével. Minden olyan nyugodtnak tűnik - mintha teljesen néptelen lenne a hely...*
- Azt hiszed, hogy egy játszótéren vagy? Legyen már legalább egy kevés méltóságod...
*Fűzi hozzá nagyot sóhajtva, mikor meglátja, hogy tisztje éppen homokozik.*
- Inkább oszd meg velünk is, hogy most merre tovább...

-Na, végre!-dörzsöltem össze a tenyereim. Alig bírtam kivárni, hogy átléphessek Hueco Mundo-ba. Nuygisan sétáltam keresztül az átjárón,de kiérve belőle némileg meglepődtem, hogy nincs alattam semmilyen nemű talaj.
-A rohadt életbe!-közeledtem egyre vészesebben a talajhoz, végül egy jól irányzott shunpoval elértem, hogy ne nagyot nyekkenjek a homokba.-Kibaszott sok homok!-poroltam le magam indulatosan.-Kell a halálnak ennyi sok szar....-morogtam tovább, közben persze mindenki figyelme rám irányult és csak bámultak és bámultak.
-MI VAN?! NEM LÁTTATOK MÉG FEHÉR EMBERT?!-ordítottam le őket, és duzzogva vártam, hogy elmondják mihez kezdünk az érdekes érkezés után.

Urahara Kisuke elégedetten bámulta az általa készített, Hueco Mundoba vezetett kaput. Valamennyi shinigami aki a különleges küldetésre érkezett átment már a kapun, így eljött az ideje hogy bezárják.

- Készen állsz Tessai?

A Kidou nagymester bólintott, majd felkészült a művelet megkezdéséhez, amikor a kapu előtt hirtelen feltűnt egy magas, fekete hajú, fekete nadrágot és lezser fekete inget hordó férfi.

- Nocsak kit látnak szemeim. És milyen öltözetben! Hol a tradicionális shinigami egyenruha kedves Naraku?

Incselkedett mosolyogva Urahara, majd a férfi mellé sétált.

- Nehezebb bennük érvényesíteni a harci stílusomat.

Válaszolt ridegen a hófehér arcú férfi, majd elindult a kapu felé.

- Vigyázz a sebességre és nézd a 30-as táblákat, mert a végén még leesel!

Próbált meg ismét humorizálni Urahara, de Naraku a végére már a kapu túl oldalán haladt sebesen. Hamarosan elérte az átjáró végét és egy jól irányzott Shunpoval Kaikomaru kapitány mellett ért földet. Nem nézett senkire se, csak egy halk köszöntésben részesítette a többieket.

- Yo!

Minden shinigami megérkezett Hueco Mundoba. Néhányan kisebb-nagyobb sérüléseket szereztek, mivel az átjáró nem egészen a földdel egy szinttel nyílt meg, így egy-két embernek sikerült a másikra potyogni. Miután már az utolsó ember is kilépett, mindenki Mitsuko felé fordult, hogy most mi is legyen a következő lépés. Látszott az összes jelenlévőn, hogy már nagyon izgatottak, hiszen már nekik is nagyon tele van a bögyük Aizennel és az ő piszkos trükkjeivel.

*aha szóval az az épület az. Tényleg nem tűnik messzinek, de a sivatagokban nem lehet megbízni* -amint így elbambultam, láttam hogy Mitsuko már el is indult. Egy shunpoval mellé kerültem és mellette haladtam tovább.
-Ha nem haragszol előre megyek kicsit gyakorolni a shunpot, úgyse mostanában fogunk odaérni. -mondtam neki, majd el is tűntem mellőle.
Ahogy haladtam előre az épület tényleg nem akart közeledni.
-Nahát ez tényleg messzebb van mint amilyennek tűnik!
*Csak azt nem értem miért kellet ennyire messze megérkeznünk ha már így is-úgy is az ellenség karjaiba sétálunk, nem egyszerűbb lett volna egyből Las Nochesbe kaput nyitni? No de mindegy ez van* -tűnődtem miközben haladtam előre, de azért a többieket is szemmel tartottam.

Naraku félszemmel figyelte a kapitányok,hadnagyok és további tisztek idiotizmusát. Nem mutatta ki az arcán, de belül mélyen zavarta hogy minden kis ostoba akinek kicsit nagyobb a reiatsuja az átlagnál magas rangú tiszt lehet. ~Hol a fegyelem? Hol az elkötelezettség a küldetés iránt? Homokvár! Az kell ide...~ mérgelődött magában, majd félig a társaság felé fordult.

- Las Nochesben találkozunk!

Vetette oda a társaságnak majd eltűnt a szemük elől. Pár pillanat múlva még látták maguk előtt, de fokozatosan egyre messzebb és messzebb tűnt fel előttük a villámgyors shinigami.

"Remélem Amaya kellőképp el lesz foglalva Daisetsu-val és a többieket békén hadja" csóváltam meg a fejem és léptem közelebb Mitsuko-hoz, hogy elregélje innen merre tovább. Tényleg elég hosszú és kimerítő magyarázatot adott, az állam a homokban kötött ki, hogy mennyi ökörséget képes összehordani. Végül elindultunk. A kapitányok persze rögtön megvillantották a shunpoikat, de én úgy voltam vele, hogy inkább Mitsuko-val tartok az emberibb tempóban. "Csak tudnám a naplopó kapitányom merre lehet...no meg Kuro...az "Én minden küldetésen leszek" felszólalása egyre inkább tárgytalanná válik...ez így uncsi egy út lesz..."sopánkodtam magamban és meneteltem a többiekkel néma csendben néha-néha nagyokat sóhajtva, amik jelezték, hogy kicsit unatkozom.
-Ez tényleg baromira messze van...-szóltam el magam félhangosan.
-Ennyire ne und már magad! Csináljunk homokvárat? Vagy inkább építsük fel a képmását?-
-Inkább hordjuk be az épületbe az összes homokot idekintről...-
-Az kissé időigényes lenne, és a végén még valakit betemetnénk, bár akkor legalább elmondhatná, hogy Kőmíves Hugo...-vigyorgott Mitsuko.
-Hogy bírsz ennyi mindent összehordani ilyen rövid időn belül?-
-Jó kondiban vagyok!-
-Eh...- - -". Mentem inkább tovább csendben.

*Utána még ketten érkeznek. Masakit már látásból ismeri, a másik shinigamival azonban még nem találkozott... Szerencsére nincs idő ismerkedésre, mert hadnagya nekilát az "eligazításhoz".*
~ Szóval az lenne Las Noches... ~
*Tekint a távoli épület irányába, majd elindul a többiekkel együtt saját tempójában. Nem akar shunpót használni - felesleges már most lefárasztania magát ilyenekkel... Mitsukóék tempóját veszi fel, miközben egyik karjával derekára kötött kardjára támaszkodik lazán.
Menet közben a környező sivatagot fürkészi. A nagy, nyílt és shinigamik számára ismeretlen terep tökéletes helyszín lehetne arra, hogy az arrancarok orvul megtámadhassák őket... Nagyon reméli, hogy ez nem fog megtörténni... Ráadásul az sem látszik nagyon, hogy közelednének Las Noches felé...*

-Akkor majd az épületnél!-viharzottam el mindenki mellett. "Nincs időm itt tökölni...Minél előbb meg akarom találni azt a szemetet."
-Azért az épületnél megvársz minket?-szólt valaki utánam.
-Ha nem siettek biztos, hogy nem. Az öregemberek tempója nem az én műfajom!-kiabáltam hátra és már el is tüntem. Las Noches fehér falán ücsörögve vártam a többieket. Szinte kifeküdtem az egyik erkélynek használt szellőzőnyilásnál és lóbáltam a lábam unalmamban. "Mikor érnek már ide?!"türelmetlenkedtem kicsit.

Mindenki megindult az óriási épület felé, ami nem is volt annyira közel, mint amilyennek látszott. Mitsuko után mindenki elindult. Volt aki a shunpot is használta, hogy gyorsabban elérje Las Nochest, volt aki viszont lassan nyugodtan haladt, hiszen senki se kergette őket. Akik a sétát választották, mind Mitsukoval haladtak. Nem kellett sokat menniük, már el is érték Las Noches északi kapuját. Épphogy a közelébe értek, már is egy hatalmas lény jelent meg előttük, aki nem kevés robajjal jött elő a homok alól.
- Kik vagytok, és miért akartok belépni Las Noches kapuján? - bődült fel az óriás.
Mivel választ nem kapott, így tovább folytatta beszédét.
- Mivel ti nem vagytok képesek megszólalni, ezért én kezdem a bemutatkozást. Én vagyok Runaganga, Las Noches őre, aki mindenkit meg fog ölni, aki meg próbál bejutni Aizen-sama várába. - kacagott, aztán a shinigamik közé csapott. Mindenkinek sikerült kikerülni a csapást, és közös erővel támadásba lendültek.

Mikor mind megérkeztünk szembetaláltuk magunkat Las Noches őrével. *Elég bamba szerzetnek tűnik, de azért nem szabad alábecsülni.* -gondoltam mikor elugrottam a csapása elől.
*Gondolkozzunk csak, hogy lehetne ártalmatlanná tenni a homokot.* -gondolkoztam miközben a csapásai elől ugráltam. *Hiába vágom darabokra újra összeáll*
*Áhá megvan! A villámban lehet akkora hő hogy kikristályosítsa a homokot, de ehhez nem leszek elég egyedül*
-Hé mindenki figyelem! Van egy tervem! Aki tud lőjön egy villám kidout a hollow felé! -kiabáltam nekik- Ha elég energiát gyűjtünk össze megolvaszthajuk a homokot és nem tudja magát regenerálni!
-Hadou 4: fehér villám! -kiáltottam, és reméltem hogy a többiek is követnek

Bár először úgy tervezte hogy meglép a többiektől, végül vissza vett a tempójából, mert magáról a küldetésről nem tudott sokat és a részletek a többiek fejében voltak. Szinte már a többiekkel együtt haladt, amikor feltűnt Las Noches őre, a hatalmas homokból álló hollow. Bár nem Menos volt, az értelmi szintje nem sokkal volt a fölött. Naraku kitért egy gyors shunpoval a támadás elől, majd zsebre vágta a kezeit és nyugodtan nézte ahogy a többiek kidou technika segítségével próbálja legyőzni a hollowt. Ő maga nem akarta fárasztani magát ilyen alacsony rangú hollow ellen, de ennek ellenére úgy döntött besegít egy kicsit a közös harcba, hogy ne lógjon ki a sorból. A hatalmas hollow maszkja felé emelte a bal kezét, majd az átlagos hanghordozásánál hangosabban mondta:

- Bakudou 49: Kuro Shitsui... shiryoku!

Ha sikerül a kidou, akkor a hollow bizonyos időre elveszti a látását.