Mitsuval odaértünk a kúthoz, és elmondta, hogy itt szoktak a szerelmes párok kívánni a kútnál, és a kívánság teljesülni is szokott. Nagyon boldoggá tett, hogy elhozott ide engem, kívántam is rögtön, mégpedig azt, hogy örökké együtt lehessünk. Mitsu is kívánt, és ő is ugyanezt. Mindketten ugyanazt kívántuk, szóval, biztos voltam benne, hogy teljesülni is fog a kívánságunk, és örökké együtt fogunk lenni, és szeretni fogjuk egymást. Miután kívántunk mindketten, félszegen megkérdeztem szerelmemtől, hogy mi lenne, ha elmennénk egyet a plázába körülnézni, meg ha már ott vagyunk, vásárolhatunk is valamit.
- Részemről rendben. Veled a világ végére is elmennék. - válaszolta, aminek nagyon megörültem.
- Hááát, akkor indulás. - adtam ki a parancsot, majd megfogtam kedvesem kezét, és elindultam. Csak egy út volt visszafelé, az amin jöttünk, szóval eltartott pár percig, mire visszaértünk a szökőkúthoz. Még mindig nagyon sok ember, és gyermek tartózkodott a kút közelében. Utoljára még megcsodáltuk az építményt, majd elindultunk a park kijárata felé, vagyis arra, amerről jöttünk. Nagyon jól éreztem magam Mitsuval. Elengedtem a kezét, majd átkaroltam a derekát, és úgy mentünk tovább. Pár perc sétálás után kiértünk a park elé, és gyorsan végiggondoltam, hogy merre is van a pláza. Azt tudtam, hogy valahol a belvárosban, az egyik legzsúfoltabb helyen.
- Tényleg, egyébként terveztél még más helyet is, ahova majd megyünk? - tapogatózott Mitsu. Az előbb Ő titokzatoskodott, és tartogatott meglepetést nekem, szóval most rajtam van a sor.
- Óóó, majd megtudod idejében. Aki kíváncsi hamar megöregszik. - mondtam neki mosolyogva, és rákacsintottam. Aztán elindultam jobbra, mert úgy rémlett, hogy arra felé van a város központja. Az utcákon még most is sok ember volt. Valaki most sietett a munkába, valaki most jött onnan, valaki csak sétált, vagy épp beszélgetett egy ismerősével, egyszóval nyüzsgés volt. Nem volt valami közel a pláza, szóval sokat kellett gyalogolni. Félúton jártunk már, mikor megpillantottam egy fagyi árust. Odasoroltam gyorsan, magammal húzva kedvesem. Vettem 2-2 gombóc fagyit, hogy a hátralevő út kellemesen töltődjön el. Mitsunak epreset, magamnak meg csokisat. Az idő kezdett kitisztulni, a felhők kezdtek felszakadozni, és ez még kellemesebbé tette a mai napot. Hirtelen eszembe jutott, hogy a tisztjeim épp abban a hiszemben tartják fenn a rendet az osztagnál, hogy én egy titkos bevetésen vagyok, és erre akaratlanul is elvigyorodtam. Hát, végülis lehet ezt is mondani egy titkos küldetésnek ,csak más értelemben. Néhány perces séta után végre megérkeztünk a plázához. Elég sok ember lépett be a bejáratán, és jött is ki onnan, szóval nagy lehetett a forgalom odabent.
- Nos, akkor induljon a plázafutam. - mosolyogtam Mitsura, majd előre engedtem, és beléptünk az épületbe.

[Bevásárlás vaizard módra]

Amikor felkelt Miria én is, csak nyalogattam a fagyit, azt hitem, hogy még egy kicsit üldögélünk és beszélgetünk, de bevásárlás közben is lehet. Ahogyan felállt Miria a padról megigazítottam oldalra döntve a régi, jól karbantartott sapkámat, s elmentünk az egyik élelmiszer bolthoz. Elkezdtem falni, ahogyan tudtam, amíg, igen lefagyott az agyam. A borzalmas hideget meg utálom, főleg, ha miatta fáj a fejem. Miria sajnos elkésett a tanácsával, de hát én mindig is gyerekesen szoktam viselkedi, akár egy tini, csak harcban nem a koromhoz képest.
Az ajtóhoz hozzá sem kellett nyúlni, olyan volt, mint a bejárati ajtó, elhúzza magát. Én már bevásárló kocsit akartam, de a bevásárló listát látva Miria meg kért, hogy kosarat hozzak, és én, amíg tartom, ő rakja be a termékeket. Nekem ez kényelmes felállás volt, nem zavartattam Miriát. Viszont amikor 2 kosár volt szükséges már más volt a téma. WC pappírt a honom alja alatt tartottam, a két kosár meg majdnem teli volt.
- Inkább mennyünk haza, azután mennyünk vissza és a ruhavásárlással foglalkozhatunk, okés?

//Bocsi, hogy sokáig ne írtam, sok dolgom volt ^ ^””” //

A közös kis kívánságozás után, úgy döntöttünk (pontosabban felvetettem az ötletet, Mitsu meg belement), hogy elnézünk a plázába egyet vásárolni, vagy csak úgy körülnézni. Természetesen ha valami megtetszene páromnak, megvenném neki, hisz szeretem. Néhány perces séta után kiértünk a parkból az utcára, ahol még mindig sok-sok ember volt. Nem volt közel a pláza, így út közben felfrissítettem magunkat egy-egy fagyival. Amúgy is meleg volt, jól jött a hűvös fagylalt. Odaértünk a plázába, ahol, milyen meglepő, ugyancsak sok ember volt, ám ez cseppet sem zavart minket. Előre engedtem páromat, aki boldogan száguldott be a plázába, majd én is besoroltam a bejáraton. Odabent azért hűvösebb volt, a légkondit nem spórolták legalább ki, nem mint SS-ben, ahol ha megsülsz, akkor sem fognak légkondit beszerelni. Megannyi bolt, butik, kávézó, meg egyéb kis helyiségek voltak a plázában, szóval volt mit nézni, meg volt mit venni. Mitsu szinte az első kirakathoz odatapadt, és mikor megláttam, hogy miért is, elmosolyodtam. Plüss állatok. Már a kezdetektől tudtam, hogy szerelmem oda van az ilyen plüss figurákért, azért reméltem, hogy értem jobban oda van.^^
- Vhoaaaaaaa! Milyen sok minden van itt! - lelkendezett egyetlenem, miközben a kirakatot pásztázta szemeivel.
- Valóvan, nagy a választék. - bújtam oda és karoltam át Mitsukot mosolyogva. Most, hogy közelebb voltam, én is jobban szemügyre vettem a kirakatot. Volt ott minden, plüssmaci, kutya, macska, tigris, elefánt, meg még vagy hatszázféle másik plüssállat és játék. Hát igen, ilyenek ezek a gyerekboltok. Nem nagyon zavartattam magam, hogy a párommal egy játékbolt előtt álldogáltunk, hisz melyik lány ne szeretné az aranyos kis plüss figurákat?
- Nézd milyen éde~s!- mutatott egy plüsskutyára Mistuko nagy szemekkel. Magamban eldöntöttem gyorsan, hogy azt meg fogom venni neki. Otthon már lassan egy egész plüssgyűjteménye lesz, de hát ha szereti őket, akkor miért ne?
- Aha, aranyos. - válaszoltam mosolyogva.
Mitsu elindult az ajtó felé, és visszanézett rám teljesen átszellemült arccal.
- Ugye bemegyünk?
- Persze, hogy bemegyünk! -mondtam, majd szelíden betessékeltem az ajtón. Belépve jól elcsodálkoztam, hogy mennyi minden van a boltban. Még több plüss, meg játék, mint amennyi kintről látszott. Mitsu rávetette magát a plüssökre, én addig gyorsan odamásztam az eladóhoz.
- Azt kérem ott. - mutattam rá a kirakatban lévő plüsskutyára
Gyorsan kifizettem, majd visszaslattyogta Mitsu mellé, aki szerintem észre sem vette, hogy eltűntem mellőle, a nagy nyomorgatások közepette.
- Jól szórakozol? - kérdeztem vigyorogva tőle, majd átadtam neki a plüsskutyust, majd adtam neki egy csókot.

Elértünk a plázába végre, és elkezdtük a kirakatokat szemlélni. Természetesen Mitsu egyből rátapadt a plüssös kirakatra és nagy szemeket meresztett a plüssökre. Persze fél perc múlva már bent voltunk a boltban, és az én egyetlenem egyből betámadta a plüssmacikat, kutyákat, macskákat, tigriseket, teknősöket, meg mindent, ami volt. Gyorsan döntöttem, aztán megvettem neki azt a plüsskutyust, amire a nyálát csorgatta már a kezdetektől fogva. Nem hagyhattam ott, hiszen annyira tetszett neki, én pedig szerettem volna örömöt okozni a szerelmemnek. Ezt ráadásként még egy plusz csókkal is nyomatékosítottam számára. Láttam rajta, hogy nagyon örül az ajándéknak, mert egyből el is kezdte nyomorgatni.
- Nem megyünk tovább? - kérdezte hirtelen, kissé pirulva. Úgy nézett ki, hogy mára végzett a nagy nyomorgatásokkal, bár sosem lehet tudni nála.
- De, menjünk csak. - mondtam, mivel nekem sem volt jobb ötletem, mert a plüssbolttól nem estem hanyatt annyira, csak Mitsu miatt jöttem be. Elindultunk kifelé az üzletből. A kijáratnál segítettem Mitsunak egy kicsit kilépni az ajtón, csak a kezem épp nem a hátán volt, hanem épp kicsit lejjebb, de hát na, a szerelmem. >.< Mitsu hirtelen meg is állt, én pedig ledermedtem, és vártam a pofont, vagy valami hasonlót csukott szemmel. Pár másodpercig vártam a csattanást, de nem történt semmi, aztán Mitsu hangját hallottam.
- Ööö… Suke… Nincs kedved beülni egy étterembe? - kérdezte.
Egy akkor kő esett le a szívemről, ami egész HMet romba döntötte volna. Hát éhes az én egyetlenem, és nem ideges, lélegeztem fel.
- Hogyne lenne kedvem, menjünk, Kicsim. - mondtam mosolyogva.
Az igazat megvallva én is kezdem már epedni egy jó kis meleg kajáért. Akármi jó lett volna, csak meleg legyen, és finom persze. Biztos van itt valahol a plázában egy étterem, hisz az ilyen helyeken mindig szokott lenni.
- Mit szólsz ahhoz? - mutatott Mitsu egy olasz étteremre, visszakanalazva engem a jelenbe.
Lelki szemeim előtt már lebegett egy hatalmas adag spagetti, vagy valami olasz kaja.
- Akkor indulááás. - mondtam nagy szemekkel, és fogtam meg kedvesem kezét, hogy közösen elinduljunk a kiszemelt hely felé. Megindultam nagy zemekkel, és szinte tátott szájjal, mint valami rossz zombi. Most én néztem ki kicsit hülyén, ezért gyorsan össze is szedtem magam, és helyre raktam az arcomat, és a gondolataimat, mert mégiscsak egy nyilvános helyre megyünk enni éppen. Néhány lépés után oda is értünk az étteremhez, kint is voltak szabad asztalok, meg bent is.
- Szerintem üljünk ide ki, nem? Úgy sincsenek most errefelé olyan sokan, meg tudunk nézelődni. - mondtam szerelmemnek, majd odakacsáztam gyorsan az egyik asztalhoz, ami a sarokban foglalt helyet. Mitsu is megérkezett, és én szokásomhoz híven gyorsan odaugrottam az egyik székhez, és kihúztam ,hogy szerelmem leülhessen rá, majd ezután én is helyet foglaltam. Néhány pillant múlva jött is a pincér, és hozta az étlapokat. Gyorsan végigböngésztem a lapot, majd megállapodtam egy jó adag bolognai spagetti, és egy üveg jó minőségű bor mellett, amit természetesen Mitsuval fogyasztottam volna el. Leadtam a rendelést, majd Mitsura néztem.
- Te mit ezsel, szívem? Választottál már? - kérdeztem mosolyogva.

Végre beértünk a plázába, aztán Mitsuval megostromoltuk a legelső plüssboltot, és kapott még egy szép plüsskutyát is. Szívem csücske eléggé belelendült a nyomorgatásba, és hát gondolom el is fáradt bele, meg meg is éhezett, ezért otthagytuk a boltot, és elindultunk keresni valami éttermet, gyors étkezdét, pizzázót, vagy akármit, ahol az éhségünkön lehet csillapítani. Bár én nem vettem részt a nyomorgatásba, de rendesen megéheztem ennek ellenére, szóval egyeltalán nem volt ellenemre az evés. Mitsu gyorsan talált is egy oldsz éttermet, és kézen fogva kilőttünk a kajálda felé. Úri emberhez méltóan segítettem helyet foglalni páromnak (ami nagyon tetszett neki szerintem, mint mindig), majd én is leültem, és vártam, hogy a pincér hozza már az étlapot. Ez meg is történt egy percen belül, és én a bolognai spagettit választottam. Szívem is ugyanazt választotta, mint én. Néhány perc múlva már hozták is a frissen készített gőzölgő és ínycsiklandozó spagettit, aminek már a látványától is csorgott a nyálam. Mi tagadás, éheztem már. () A pincér lerakta elénk az ételt, majd a behűtött jó minőségű bort is. Hát igen, Mitsunak a legjobb jár. Épp rávetettem volna magam a kajámra csillogó szemekkel, mikor Mitsu megszólalt.
- Öhm… Suke… Örülök, hogy elhívtál. - mondta pirulva.
- Örülök, hogy eljöttél velem. - mosolyogtam, és fogtam meg a kezét.
Ezután mindenki szép csendben megette a saját adagját, mert mindketten majd éhen haltunk. Evés után megbontottam a behűtött bort, majd töltöttem mindkettőnknek egy pohárral. Ránéztem kedvesemre, majd egyfajta köszöntővel előrukkolva felé emeltem a poharam.
- Kettőnkre, de főleg rád. - mondtam mosolyogva, majd ki ittam a poharam tartalmát. Néhány pohár után elfogyott a bor, és én intettem a pincérnek, hogy hozza a számlát. Pár perc múlva, miután fizettem, felkeltünk az asztalunktól.
- Na és, hova tovább? Van még látnivaló a plázában vajon? - kérdeztem kedvesemtől. Most, hogy tele ettem magam, bírtam volna sétálni jó pár órát még, vagy akár a világ végéig is, de oda csak és kizárólag Mituskoval. Megfogtam párom kezét, és elindultunk tovább a plázában. Megannyi bolt és kirakat volt az épületben, és temérdek sok ember nézelődött, vásárolt. Jó pár kirakatot elhagytunk már, mikor egy női divat bolthoz értünk. Egy pillanatra megálltam, mert megakadt a szemem egy gyönyörű ruhán, ami biztos jól állna Mitsunak, aztán tovább indultam, mielőtt kapok a fejemnek.
- Hümm..úgy látszik, hogy itt nincs már sok látnivaló. - jegyeztem meg gyorsan a tarkómat vakargatva. - Akkor mehetünk a következő állomáshoz szívem?- kérdeztem kissé zavart állapotban.

A kiadós kajálás után Mitsuval elfogyasztottuk az üveg borunkat, aztán kifizettem a számlát. Megjegyeztem magamban gyorsan az étterem nevét, és eldöntöttem, hogy ide még mindenképp el fogom hozni a szerelmemet legalább egyszer. A fizetési procedúra és borravaló után átkaroltam kedvesem és elhagytuk az étkezdét. Nagyon gondolkodtam, hogy merre is lehetne menni, mert sok ötletem nem volt, hogy mégis miféle látnivaló lehet még itt a plázában.
- Szerintem még sétáljunk kicsit, aztán ha nincs semmi, mehetünk. - mondta Mitsu és én is rábólintottam.
Körülnéztünk még a pláza alsó szintjén, ahol szintén sok ember volt. Az alsó szinten még több bolt, kirakat, ajándékbolt, ruhabolt volt, mint a felső szinten. Már szinte el is felejtettem, hogy milyen volt halandóként bevásárolni, meg ilyenek, bár nem is hiányzott, most, hogy jobban belegondolok, hisz SS-ben mindenem megvolt, és boldog voltam.
Nem nagyon volt már más látnivaló a plázában szerintem, hacsak a sok mászkáló embert nem akartuk volna nézni, de azt meg nem hiszem, így megkérdeztem szerelmemtől, hogy mi lenne, ha tovább indulnánk. Utolsó állomásként a vidámparkot gondoltam mára, bár ha Mitsu szeretne mást is, szívesen elmegyek vele bárhova máshova.
Kérdésemre párom egy bólintással felelt, így átkaroltam és elindultunk a kijárat fele. Igencsak tömeg volt a plázában, én meg nem szerettem annyira a zárt helyeket, így mikor kiértünk egy nagyot fellélegezve szippantottam a kinti levegőből.
- És most hova megyünk? - kérdezte kíváncsian Mitsu. Imádtam, mikor így nézett, egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, így nem is titkolóztam.
- Hááát, én azt gondoltam, hogy mi lenne, ha elmennénk a vidámparkba, már ha lenne kedve hozzá.. - mondtam neki mosolyogva, mire ő nagy boldogan bólogatott.
- Akkor, irány a vidámpark! - jelentettem ki én is boldogan, és megindultam a park irányába. Bár annyira nem látszott rajtam, de odavoltam a gyerekkori játékokért, de főleg a vidámparkokért. Míg halandó voltam, akkor is sokszor járkáltam el a parkba, és kipróbáltam mindent, amit csak lehetett, és ez azóta sem változott, csak kifelé mutatok mást, mert lehet azt hinnék SSben, hogy valami idióta a 10. osztag kapitánya.
Délután volt már, így az idő is kezdett kellemesen meleg lenni, mert mikor elindultunk a mai kis túrára, elég morcos volt az idő, de úgy néz ki, szerencsénk van ma. Mivel a pláza a város közepén, a legforgalmasabb helyen volt, a park meg a város széle felé, ezért kellett rendesen sétálni. Ilyenkor hiányoltam, hogy nem shunpozhatok, bár kedvesemmel minden lesétált méter öröm volt. Sosem unatkoztam még Mitsu mellett, és nem is fogok.
-Mi lenne, ha mindent kipróbálnánk, amit csak lehet, szívem? - kérdeztem nagy szemekkel Mitsutól, mint valami idióta. Kezdtem egyre jobban lázba jönni, ahogy közeledtünk a vidámpark felé. Aztán egyszer csak a távolban megláttam egy nagy óriás kereket, ami azt mutatta, hogy arrafelé van a park, és már nincs is olyan messze. Kicsit begyorsítottam, mert már oda akartam érni a parkhoz, hogy belevethessem magam a sok tuti jó dolog közé. Néhány perc múlva oda is értünk a bejárathoz, ahol szép sor várakozott arra, hogy kapjon jegyet. Kicsit lelombozódtam, hogy ennyit kell várni, aztán beálltam a sorba, hogy majd én is kiválthassam a jegyünket Mitsuval.
- Kicsit várni kell, míg bejutunk. - mondtam kissé elszontyolodva páromnak, miközben a sorban álltam.

Figyelmesen végighallgattam hadnagyom mondandóját, amiből kiderült, hogy egy betegséggel küzd. Ez még nem is lett volna probléma, ha az osztag jó néhány tagja nem rakott volna rá még egy lapáttal azzal, hogy próbálták elüldözni Suwunt az osztagból. Kicsit megharagudtam az osztagbeliekre, mivel végre lett egy hadnagyunk, erre azt egyből el akarták kergetni,de majd velük később számolok. Most Suwunnak kellett segíteni. Úgy gondoltam, hogy egy kisállat, vagy kutya, macska, vagy akármi, ami nem támad rám vagy a többi tisztre, jó lett volna a hadnagynak. Még ha csak el is fekszik egész nap, legalább ott van Suwun mellett, és ezzel talán javít a betegségén is. A lány ennek hallatán úgy nézett rám, mint egy őrültre, és hevesen ellenkezni kezdett, felsorolva jó néhány indokot, hogy miért nem ér rá az ilyen dolgokra. Mivel mással jött volna, mint a munkával. Végig mosolyogva hallgattam, hogy hogyan próbálja kivágni magát a dologból, ám már nem volt visszaút, mert magamban döntöttem, hogy megyünk Karakurába. Még mindig nem vejezte be a magyarázást, így kicsit komolyabb nézésre váltottam, és mikor rám nézett, látszott rajta, hogy beletörődött, hogy igen is ma el fog jönni velem az emberek világába és nézünk valami állatot neki.
- Nincs más választásod, jössz velem Karakurába Suwun. - mondtam mosolyogva. - Fél óra múlva a senkai kapunál találkozunk. - azzal vállon veregettem és elindultam a szobám felé. Néhány perc múlva, mikor beértem a szobába magamhoz vettem némi yent, meg a lélekbogyóimat, aztán elindultam sétálva a senkai kapu felé. Volt még idő bőven, szóval nem kapcsoltam shunpora. Kényelmesen sétálgatva és jókedvűen indultam a kapuhoz. Minden okom megvolt a jókedvre, hisz nem kell az irodában tartózkodni, hanem Karakurába megyünk ráadásul hivatalos ügyben, szóval még csak be sem szólhatnának érte.
Odaértem a kapuhoz, és rágyújtottam egy szál cigire. Elszívogattam, míg Suwunra vártam.
Közben végiggondoltam, hogy mi is történt valójában. Nem gondoltam volna, hogy megérem, hogy láthatok valakit épp a bögréjével beszélgetni, vagyis inkább kiabálni. Hát most már ezen is túl voltam. Jó néhány perc elteltével ideért végre Suwun is. Végre mintha kis mosoly terülne el az arcán, reméltem, hogy sikerült valamennyire összeszednie magát.
- Nos, akkor induljunk. - mondtam és beléptem az átjáróba. Míg baktattunk a sötétben, azon gondolkoztam, hogy merre is lehet vajon állatokat venni. Jobb ötletem nem lévén, a plázát tűztem ki első célnak, hisz ott szinte minden van. Hátha lesz egy állatkereskedés is.
- Mond csak Suwun, gondolkoztál már azon, hogy milyen állatot szeretnél? - kérdeztem hadnagyomtól, miközben közeledtünk a kijárat felé.
Nemsokára ki is értünk Karakurába, és én gyorsan átvedlettem a póttestembe, ami a már megszokott kék póló, kék farmer és kék sportcipő kombinációjából állt. Hiába, szerettem a kéket. Megvártam hadnagyomat is és elindultunk a városban.
- Szerintem a plázában kéne megnézni először. Ott mindig van minden. - mondtam mosolyogva.
Volt egy másik oka is, amiért eljöttünk ma Karakurába. Egyrészt Suwunnak venni egy állatot, másrészt, én is szerettem volna vásárolni valamit. Mitsukoval már jó ideje együtt voltunk, és szerettem volna magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, vagyis a jövőben szerettem volna megkérni a kezét, mert vele tudtam csak elképzelni a jövőmet itt SSben. Ezért szerettem volna még a plázában benézni egy ékszerüzletbe, és választani egy csodaszép jegy gyűrűt.
- Mondd csak Suwun, zavarna, ha előbb benéznénk a plázában egy másik üzletbe? - kérdeztem miközben a fejemet vakargattam. Egyedül szerettem volna megejteni a vásárlást máskor, de ha már itt voltam, le tudtam volna mindent egyben, és nem kellett volna külön eljönni még egyszer Karakurába.

*Nem nagyon van más választásom, így kénytelen vagyok gyorsan a szobámba érni, hogy legyen időm elkészülni. Ami egy alapos arcmosásból áll.
A sok érzelem, melyet az évek alatt magamba folytattam, még mindig füstként kavarok bennem. Ahogy a tükörbe nézek, mintha nem is magamat látnám. Az a nő a tükör másik oldalán mosolyog, ám én nem érzem, hogy az arcizmaim ilyen mozdulatot tennének. Mintha egy teljesen más embert látnék ott, és én valami kívülálló lennék – holott tudom, hogy az én testem az, hisz ha felemelem az egyik karom, a tükörképem is megteszi azt. Mégis, mintha sose lett volna közöm ahhoz, akit magam előtt látok. Hisz az a mosoly, s a rideg, büszke tekintet, az nem én vagyok.
Úgy tíz percet eltöltök a fürdőben, míg kicsit rendbe teszem magam. Alapos fejszellőztetésre van szükségem, hisz a ma történtek talán egész életemre ki fognak hatni. A legszörnyűbb az egészben, hogy most is hallom a hangokat. Itt vannak körülöttem, s sustorognak a fejem felett. De nem… most az egyszer tényleg küzdeni fogok ellenük, s nem engedem, hogy elvonják figyelmem.
Pár perc múlva frissen lépek ki az ajtón, s igyekszek a kinevezett találkozóhelyhez. Már majdnem ott vagyok, amikor eszembe jut, hogy az irodában hagytam a cigarettámat, úgyhogy most szitkozódhatok magamban emiatt. De már nincs időm elmenni érte; éppen csak pénzt hoztam magammal, meg egy megfelelő táskát, mert hát egy nő ne mászkáljon kézitáska nélkül Karakura Town-ban. Azonban nem ronthatom el tökéletesség képét azzal, hogy kések; a kínos pontosságra ügyelve érkezek meg a senkai kapu elé, ahol a kapitány már vár engem.
Mire észbe kapok, már lassan a kijáratnál tartunk; a kapitány kérdése kizökkent a döbbentségemből, s végül végképp beletörődök abba a ténybe, hogy ha tetszik, ha nem, nekem el kell viselnem egy másik élőlényt a nap majdnem 24 órájában. Ha már így kell lennie, akkor legalább hadd válasszam ki én azt a szerencsést, aki abban a kegyben részesülhet, hogy megosztom vele az irodámat meg a szobámat. Ne felejtsük el, hogy Rólam van szó, és én nem vagyok hajlandó holmi törpepapagájokkal meg kényes, nyávogós macskákkal osztozkodni. Nem azért, mert nem szeretem az állatokat, csupán feltartanának a munkámban. Nekem határidőkre kell dolgoznom, és nem fogom egy szőrös pamacs miatt elhanyagolni a kötelességem.*
- Mindegy, amíg nyugton marad. -*válaszolok, a teljes beletörődöttséggel. Tuti nem lesz semmi, amit tehetek ellene, akkor meg tökmindegy, nem?
A póttestemen a szokásos, elegáns ruha volt rajta; a stílusomhoz tökéletesen passzol, még ha egyesek talán egy kicsit túl alkalminak is találják. De egy plázában csak nem néznek ki engem ezért, nem?
Lassan megérkezünk a plázához, s a kapitány megkérdezi, hogy zavarna-e, ha egy másik üzletbe is benézne előbb. Mivel amióta megérkeztem a senkai kapuhoz, azóta a mosolyomat viselem – ami talán most kicsit letörtebb, mint máskor - , így nincs szükség további színészkedésre. Inkább a pláza földszintjén található térképet keresem meg, aztán magyarázni kezdem a kapitánynak.*
- Ha jól olvasom, a 2. emeleten van az állatkereskedés… Vele szemben meg egy kávézó. Mi lenne, ha ott megvárnám, amíg elintézed azt, ami annyira fontos neked? Addig én szétnézek az állatkereskedésben, a kávézóban találkozunk. Persze ha megfelel. - *válaszolom, lévén ez tűnik a legpraktikusabb megoldásnak. Igyekszem leküzdeni magamban az érzést, miszerint szívesen beszélgetnék tovább a bögrével, magányosan, de legalább készen lennék a határidőkkel, ám lehet, a kapitány ennek nem örülne. Úgyhogy inkább, ha neki is megfelel a terv, akkor megkeresem az első mozgólépcsőt, hogy az állatkereskedéshez mehessek. Csak remélem, nem olyan kiskutyákat akarnak rám sózni, mint amilyeneket néhány nő (vagy annak kinéző) tuszkol bele a kézi táskájába. Nem vagyok hajlandó egy olyannal mászkálni. Képzelem, mit művelne az irodában; első dolga lenne egy olyan kutyának bepiszkítani az iratokat, amiket már befejeztem. Akkor már inkább egy teknősbékát választok; azok csendesek és nyugton maradnak, nem?*