[Váratlan tűzeset! - avagy így esett, Aya és Yuu vásárolni ment]

Egyre jobban érzem azt, hogy Yuu-chan elhallgat valamit, vagy nem úgy mondja el a történeteket, mint ahogy valójában meg eshetett. Nem is értem, hogy vajon miért. Igazából eddig egy egész rendes, illedelmes, jóképű férfinek ismertem meg, aki nem képes, és nem is tud hazudni. Én ilyennek látom, és ha más esetleg tök másnak látná, annak a lábát töröm. Vagyis nem én, hanem majd Toshi-chan, hiszen ő az agresszív állat, nem pedig én. Én cuki vagyok, meg szeretni való, és ez nem is kérdéses. Ha bárki is megkérdőjelezné, azzal futtatok pár kört, meg csináltatok vele néhány fekvőtámaszt, és nem érdekel, hogy ki az illető.
Hümmögve hallgattam végig a vaizard magyarázatát, aminek még mindig kicsit kamu szaga volt, de betudtam annak, hogy túlságosan is beképzelek magamnak dolgokat újabban. Elvégre ez nem létezhet, hogy bárki is hazudjon nekem, hiszen mindenki tudja, hogy mi lesz a következménye, ha rájövök a turpisságra…
- Hát… ha tényleg így történt, akkor hálás köszönet, hogy megmentettél engem, a raktárat, és a többi vaizardot. - mondom angyali mosollyal. Nincs okom hazugnak titulálni, hiszen eddig még semmi olyat nem mondott, ami miatt ezt megtehetném. Fülig érő vigyorral lépkedek mellette, elvégre megyünk vásárolni, és talán hálám jeléül még Yuu-chant is sikerül meglepnem valamivel. Habár még halványlila fogalmam sincs, hogy mit kéne venni neki. Nem szoktam másoknak sűrűn vásárolgatni, inkább csak magamnak. Talán épp ezért is lehetséges, hogy annyi cucc van a gardróbomban, hogy már el se férek tőlük. Lehet, hogy kicsit lomtalanítani kéne már, vagy be kéne ereszteni egy újabb sárkánykát a szobámba, hátha leégeti a maradék rucikat is. Legalább fel tudnám újítani a ruhatáramat. *.*
- Hát… szerintem haladjunk szép sorban, aztán hátha találunk valamit – válaszolom elgondolkozva. – Ööö… azt hiszem, hogy rendben van. De ne valami olcsó vackot keress, főleg ne nagymami bugyit, mert azoktól irtózom. Fújj! >.>
Már a gondolatától is rosszul vagyok. Milyen ember venne fel olyan alsóneműt, ami akkora, mint egy sátor? Simán aláférek 42-szer. O.o Egyébként meg igazából fogalmam sincs, hogy hol kéne kezdeni, hiszen mindenhol tök szupcsi cuccok vannak, amik közül köbö mindent felvásárolnék. Sajnos azonban nincs annyi pénzem, hogy minden egyes dolgot felvásároljak, ami teszik. Így is éheznem kell minden egyes héten, amiért annyit vásárolgatok, amennyit. Ez van, ha az ember csinos akar lenni.
Engedelmesen lépkedek abba az irányba, amerre Yuu-chan irányít, és tadaaam… Máris egy tök jó fehérnemű boltban találtuk magunkat. Kircsi, hogy Yuunak ennyire van szeme a dolgokhoz. Ki tudja, talán még néha ő maga is betéved egy-kettőbe. Igazából nem nagyon ismerem, szóval akár még egy perverz disznó is lehet, aki a zsebében bugyikat dugdos, meg ilyenek. Lehet, hogy talán nem is vele kellett volna elindulnom, vásárolgatni, hanem egy egészen más emberrel? Ki tudja, lehet hogy öltözés közben megles, vagy tudom is én…
Bátortalanul sandítok a társaságomban lévő vaizardra, majd mikor már kezdek feloldódni a sok bugyi között, elkezdek nézelődni, és mutogatni. Meg hát fel is teszek néhány kérdést neki, miszerint szerinte jól állna-e rajtam, vagy jól néz-e ki szerinte. Kíváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak, na… Azt hiszem, hogy ez annyira nem nagy probléma, de azért azt biztosra veheti, hogy nem fogok divatbemutatót rendezni neki mindenki szeme előtt. Nem vagyok olyan lány, aki megtenné.
- Vhoaaa~! Nézd milyen szupcsiii~! – mutattam fel egy piros full csipke melltartó-bugyi kombót. Igazából nem is szeretem a pirosat, csak hát olyan tök jól néz ki. *>*
- Te Yuu-chan… Hiszel a mumusokban? – kérdezem teljes komolysággal. – Csak mert szerintem lakik egy a szekrényemben, és ha már ennyire szeretsz hősködni, igazán kitakaríthatnád onnan. Éjszakánként már kezd kicsit zavarni, hogy folyton kinyílik a szekrény ajtóm, meg minden.
Tényleg érdekelne, hogy ugyan mi lehet a szekrényemben. Lehet, csak képzelődöm, de az is lehet, hogy valami mókus, vagy állat van benne. Viszont az is lehet, hogy tényleg van egy szekrénylakó mumusom, aki folyton megles, és csak arra vár, hogy elrabolhasson. Remélem, hogy ez nem igaz, és csak én képzelődöm.

[Váratlan tűzeset! - avagy így esett, Aya és Yuu vásárolni ment]

Boldogan rohangálok le-fel az üzletben, és nézegetem egymás után a csinibbnél csinibb fehérneműket. *.* Most még szebb lesz a fehérnemű készletem, mint volt. Legalábbis így gondolom. De ha már itt tartunk… Nem kéne nekem egy új komódot is vennem? O.o Elvégre a bugyijaimmal együtt az is szénné égett, szóval nincs hol tartanom őket. Ez most viszont ráér, mert valahogy most nincs kedvem holmi komódokra költeni a pénzem. Na jó, igazából muszáj, és muszáj rá spórolni is, vagyis nem vásárolhatom fel a fél üzletet, csak a negyedét. De ez van, talán majd legközelebb…
Szemlátomást Yuu-chan nagyon szeretne nekem segíteni a válogatásban, vagy pedig egyszerűen csak tetszik neki a fehérnemű bolt. Sose gondoltam volna, hogy ennyire perverz, hogy csak úgy el kezdi tapizni a tangákat. De az is lehet, hogy valakinek szeretné venni. Lehet, hogy nekem venné meg, bár az igaz, hogy nem is tudja a méreteimet. Igazából nem is baj, meg természetesen arról is ledumálnám, hogy vegyen nekem bármilyen alsóneműt, mert fogalma sincs, hogy milyen az ízlésem. :/
- Ugye megtennéd, hogy leellenőrzöd? *.* – mondom örömben ugrálva a vaizard körül. Remélem elvállalja ezt a kis plusz munkát, mert akkor hálám jeléül ledumálom Toshi-channal, hogy ne adjon neki X ideig büntit. Lehet még örülne is neki Yuu-chan, hogy nem kell kifutnia a lelkét csak azért, mert valami rosszat tett. Tuti jó jutalom lenne a számára, és még pénzbe se kerülne, hiszen a futás mindenki számára ingyenes, ráadásul sosem árt, ha valaki tud futni. Én mindig azt mondom, hogy szégyen a futás, de hasznos… Viszont ezt sose engedte a nővérkém. Mindig az mondja, hogy nyuszi vagyok, amiért folyton el akarok futni a problémáim előle. Pedig nincs is igaza… teljesen… T-T Jó, persze tényleg megalázó ha el kell menekülnöm, de akkor meg még kellemetlenebbül érzem magam, ha vereséget szenvedek. Persze akkor meg Toshi-chan izélget folyamatosan, hogy miért nem állok bosszút, meg minden. De engem nem is érdekel… Meg egyébként is… Mindig Toshi-chan harcol helyettem, és miatta is lettem anno a 11. osztag kapitánya. Jó fejek voltak ott az emberek, meg minden, de akkor is egy rakás durva állat. Mondjuk most nem tudom, hogy mi a helyzet arra felé, szóval inkább nem is alkotok róluk véleményt, de annyi biztos, hogy régen borzasztóan barbárok voltak.
Nagy nehezen összegereblyézem azokat a cuccokat, amik megtetszenek, és már csak egy próbát kellene beiktatni. Természetesen elhatározom magamban, hogy nem fogok Yuu-channak fehérneműs divatbemutatót tartani. Na nem azért, mert nem érdemli meg, hanem mert úgy sincs sok látni való, ami már azt hiszem neki is feltűnt. Hiába… Nem áldott meg a természet hatalmas méretekkel. T-T
Bamba arckifejezéssel engedem, hogy terelgessenek a próbafülke felé. Lehet, hogy szeretne valamit csinálni a fehérneműkkel. O.o Ráadásul azt mondta, hogy ő is keres magának valamit. Persze aztán magyarázkodik, meg minden, de én nem hiszek neki. Tudom, hogy magának keres, meg minden, és lehet, hogy csúnya dolgokat is művelne velük. Nem, most konkrétan nem arra gondoltam, hogy ráhúzza a fejére az egyik tangát, és repülőset játszva rohangálja körbe az üzletet, hanem valami egészen csúnyára. Mindegy, a lényeg, hogy elkezdtem felpróbálgatni a ruhákat, meg a többi egyéb cuccost.
Már épp belelendülnék a próbálgatásba, amikor hirtelen egy puffanásra leszek figyelmes, nem is messze tőlem. Vicces lenne, ha vaizardka elkezdte volna lebontani az épületet… Na, de lényeg, hogy végül elhatározom: elmegyek megkeresni Yuu-chant és megvédem az üzletet tőle, meg talán még az egész épületet se ártana. Persze előbb felkapok magamra valami göncöt. Azért alsóneműben mégis csak ciki lenne fel-le rohangálni. Az egyik eladót kifaggattam, hogy látta-e, hogy pontosan merre is sétált a társaságomban lévő emberke, és amint elmagyarázta, máris utána futottam, hogy megmentsem, ha esetleg valami baj történt. Bár valószínű, hogy inkább láb alatt lennék, ha tényleg történt volna valami… :/
- Megjöttem, Yuu-chan, mit történt?! – tépem fel a próbafülke ajtaját, aztán le is dermedek hirtelen, hiszen meglátom a nadrággal küszködő Yuu-chant. Először majdnem el is kezdek röhögni, de aztán mély levegőt veszek, és inkább fel ajánlom segítségemet, mint hivatásos gatyafelráncigáló.

Vásárlással egybekötött találkozó egy shinigamival/Shiroichi Anao/


Untam magamat nagyon, nem tudtam mit is kellene csinálnom. Nem voltam senkinek se a fraccionja eddig, talán ha lenne egy Espadám, akkor minden máshogy lenne. De mivel nincs, így kénytelen vagyok majdnem mindenkinek engedelmeskedni. Vagyis csak azoknak, akik erősebbek, mint én. Sajnos olyan pedig sok van. De tegyük félre ezt a témát, itt az ideje, hogy kezdjek valamit magammal. Elhatároztam, hogy mivel ma nem jelentkezett be senki hozzám, hogy bárminemű feladatot rám bízzon, ezért „szabadnapot” veszek ki. Mire lesz szükségem? Egy póttestre, az megvan, valami ruhára, az is megvan, öö mi is az? Ja, pénz, igen az is kellhet valamennyi. Csontos vidáman ugrál, én pedig rendre intem csak.
- Nem Csontos nem, nem viszlek magammal. Honnan kéne neked is szerezni egy testet? Ha emberit szerzek, akkor lehet, kínos helyzetbe hoznál. Szagolgatnád az emberek kutyáinak a hátsóját. Azt pedig inkább nem.
Pár ilyen mondta, és egy orrára csapás után megértette, hogy nem lehet. Sajnos van egy érzésem, hogy mire haza jövök minden kupi lesz, szétrágva, és a többi kellemetlen dolgot ne is említsem. Na az ideiglenes testemre emberi ruhát adok, a pénzt a zsebébe rakom, feldobom a vállamra, majd valami szabad térre megyek és nyitok egy, kaput amin keresztül az Emberi világba megyek. Az meg nem érdekel, hogy talán pár shinigami kiszúrja, hogy itt vagyok, nem harcolni jöttem, inkább pihenni. Na, és ha találkozok egy csinos hölggyel, lehet más is.

Emberek világa.

Sikeresen megérkeztem egy kietlen sikátorba. Na ideje a testembe menni, remélem sikerülni fog minden baj nélkül. Amint ezzel megvagyok, kisétálok a sikátorból. Egy bolt kirakatában megnézem magamat, nocsak nem is rossz ahogy kinézek. Ez a pár kiegészítő, mint a nyaklánc, és szemüveg, egészen jó benyomást kelthet az emberekben. Körbehordozom a tekintetemet az embereken, és a nagy nézelődés közben megakad a szemem egy épületen. Pláza? Érdekes neve van, megyek és megnézem, talán találok is valami hasznosat. Belépve az épületbe, hát bevallom, elcsodálkozok. Egy hatalmas hely, ahol rengeteg bolt van, ezt ki kell használnom. Egyik üzlet kirakatától a másikig sietem. Szinte teljesen rátapadtam a kirakatüvegre.
~ Nekünk miért nincs ilyen? Na mindegy menjünk, vegyünk pár ajándékot az otthoniaknak.

Küldetéssel (vásárlással) egybekötött találkozó egy arrancarral/Karasu Vex/

Karakura... milyen régen voltam itt. És, mily meglepő még mindig ugyan úgy néz ki. Sok utca, sok fura szerkezet (autók), sok ember. Sok... na, jó ez már sokkoló! De hol is keressem? Nézek bele már a második útszélén lévő kuka tartalmába, keresés címszó alatt.
Fölösleges lenne azzal untatnom a közönséget, hogy mit is csináltam mielőtt idejöttem az Emberek világába. Hisz az esetek 90%-ban egy Shinigami csak a küldetés miatt jöhet ide. o.O Na, persze tisztelet annak a csekélyke 10% kivételnek, aki egyéb dolgok miatt fordul meg itt... hanem fordítva van... xD Na, de összesűrítve azért vagyok itt, hogy elkapjak/hatástalanítsak egy különleges lidércet lehetőleg minél előbb. Csak tudnám, mi különleges van egy lidércben? -__-" Legalábbis, ha jól emlékszem ez volt a „küldetés”. Persze ez a feladat rajtam nem foghat ki, de nem ám! Mivel ez egy igen, ritka lidércnek számít - gondolom a "különleges" kifejezés csak erre utalhat - nem vehetem egy kalap alá a többivel. Biztosan szeret megbújni a... hm...
- A plázába!! - veszem észre a zsúfolt utcán tolongó emberek sokasága között az igencsak kiemelkedő épületet. Pontosan, ez lesz az a hely. Egy lidérc csak ide jöhet! Fogom magam és keresek egy kis zúgott, ahol belemászhatok a póttestbe, amit eddig a kezemben tartottam. Nem akartam fölöslegesen használni, de ha már elhoztam kihasználom. Még mindig kényelmetlen, ez van. >_<' Rögtön bementem az említett plázába miután összeszedtem magamat, illetve gigaimat. De hol is kezdhetném a lidérc keresését? Bizonyára be kell olvadnom az emberek közé. Gondolkodva nézek körül, ahogy beléptem az épületbe, ahol rengeteg üzlettel találhattam szembe magam. Rögtön kiszúrtam egy ruházati boltot, ahova be is iramodtam. Beolvadás környezetünkbe akció végrehajtás érdekében, ugyanis csak a megfelelő ruha segítségével történhet az meg. Ahogy bementem nagy csodálkozva néztem körül, ilyen helyet csak újságokban láttam illetve a többiektől hallottam, hogy létezik. De, így látni teljes valójában sokkal, de sokkal érdekesebb. Kisebb nézelődés után a ruhaválasztásom egy méretes – mert nálam sokkal nagyobb - fekete bőrkabátra és hasonló színű kalapra esett, kiegészítőnek egy fekete napszemüveget vettem. Mivel egy könyvben azt olvastam annakidején, hogy a kémek vagy mik’, ilyen ruhát viseltek. Ami biztos, hogy a lidérc nem fog így felismerni. *-* De, mintha hiányozna valami... amint fizettem és magamra kaptam a vett dolgokat árcetlistül, a szemközti boltot szúrtam ki. Egy vadászati üzlet, melynek kirakatában ott virított egy távcső. Remek már csak az kell ide! Rögtön beviharoztam az árudába és az eladós örömére nagy hadarásokkal és a távcsőre mutogatásokkal elmagyaráztam neki, hogy azt kérem. Miután ez is meg volt elindulhattam a hollow felkutatására. Elsőnek egy élelmiszer üzletet vettem célba. Mintha attól félnék, hogy a lidérc bárhol itt ólálkodhat óvatosan haladtam a sorok között itt-ott elbújva vagy földön csúszva. Nem is értem miért néztek olyan furán az emberek mikor az egyik sornál csúszva a padlón haladtam végig, majd a végén, mielőtt kimerészkedtem volna a távcsővel szemléltem körbe a terepet és miután biztonságosnak ítéltem akkor mentem csak tovább. Az egyik sor előtt, nevezetesen az édességsornál egy retró ételes kiállítás volt, kóstolóval és hasonlókkal. Tisztességes távolságból, már lassan nyál csorgatva néztem az ott felsorakoztatott nyalánkságokat. Többek között volt ott Kakasnyalóka, Kojak nyalóka, Pezz cukor, régi fajta Boci csoki, és ni’ csak, Téli fagyi. *>*
- Lehet, hogy kellene venni pár darab Téli fagyit? A lidérc biztosan kapni fog rá! - állapítom meg nagy okosan, ahogy észreveszem az említett ételt a pulton a messzelátó segítségével.
Nagy elmélkedésemet egy teli bevásárló kocsival megrakott anyuka zavarta meg, amiért elment volna arra, ahol épp ácsorogtam, így nagy tisztelettudóan álltam el az útjából, de amiért nem néztem magam mögé, véletlenül az újdonsült WC-papír márka bemutató tornyot meglöktem mely, úgy dűlt össze, mint a ház a részeg kőműveseknél... Csak úgy gurultak, gurultak elfelé a papírhengerek mindenütt az üzletben. Nem is értem miért hajtott ki őrjöngve a biztonsági őr a bevásárló helyből, ezt követően ... főleg, hogy nem is mutatott ott jól. Ráadásul az út közepén volt. Mindegy is úgysem volt ott a lidérc. ˇ.ˇ Utamat a virágos cserepek mögött megbújva folytattam. Persze nem számítottam arra, hogy a hátulról jövő járókellők látnak. De erre csak akkor jöttem rá, mikor nagy távcsöves megfigyelésem közben valaki megszólított.
- Mondd kislány, mit csinálsz?
- Nem vagy kislány!! Különben is dolgozom! Madár lesen vagyok! - harapom le kis híján szegény ember fejét, majd inkább tovább áll. Mondjuk elég érdekes, hogy madár lesen vagyok egy boltban, ahol egy árva rigó, vagy cinke, esetleg egy Csőrike sincs. De azt mégse mondhatom, hogy lidércre vadászok. o.O" Továbbfolytatva kommandózásomat átbukfenceztem egy másik növényhez, majd a másik oldalt is körbeszemléltem hátha ott van a lidérc. De, sajnos nem jártam sikerrel, viszont egy igen érdekes ketyerét véltem felfedezni. Egy ATM a folyosó végén legalábbis ez volt nagy nyíllal odabiggyesztve a szerkezet fölé. Több ember is megfordult arra, beletettek valamit, majd mintha olyan fizető eszközt dobott volna ki nekik, ami nálam is van, miután berakták, azt a micsodát. Ez aztán érdekes, ekkor a bőrkabát zsebébe néztem, ahol csak egy-két apróm volt már. Mi a... hova lehetett a pénz, amit hoztam? Nem is értem hova tűnhetett … De vajon milyen kidout használhatnak pénzszerzés érdekében? Végül is ráveszem magam és oda rambozom az ATM-hez, hogy közelebbről is szemügyre vegyem.
- Ide tettek bele valamit... – tanulmányozom, majd előkotrok a zsebemből valami kacatot, amely belefér a kártyabeadó résbe, de csak benyeli, és semmit nem csinál. A számokon is nyomogatok valamit, ami a kezelőfelületen volt. Mire végre ki ír egy szöveget. Kérdőn olvasom el a piros felíratott: "Error".
- E...error? Mi van? - pillogok nagyokat a kiírt szövegre. - Hé' add vissza a lapot, amit beléd tettem Te fránya ördögi szerkezet! - húzok be a doboznak, de csak több "Error" kiírást kapok, mire már fülsértő riasztószerű hang is el kezd szólni. Értetlenül kapom fel a fejem a hang hallatára, majd már az idegeimen táncolva ez a dolog, előkényszerítette belőlem azt, amit nem akartam megtenni. Ezt csak is magának köszönheti! A szerkezet közelében álló ülőalkalmatosságot fogtam, majd egy jól irányzott dobással beleállítottam a padot az ATM-be, kisebb kacaj kíséretében. Ekkora már a biztonsági őrök is közelítettek. Talán még se kellett volna?
- Hé, maradjon ott! Kezeket a tarkóra! - figyelmeztetnek, miközben vészesen közelítenek felém. Teljesen olyan, mint egy rablós- üldözős filmben, ahol én vagyok a főszereplő. *>* Akkor ez azt jelenti, hogy most futnom kellene? Azt’ hiszem igen. De még is csak rosszat tettem ... De kinek van most ideje fogócskázni?! Fontosabb dolog miatt vagyok itt! Ütöm meg öklömmel fejemet, hogy észhez térjek és ismét a feladatra koncentráljak. Az elkapás elkerülésének érdekében elviharzok az ellenkező irányba, hogy megfelelő helyet keresek ahhoz, hogy levehessem magamról, ezt az átkozottul kényelmetlen póttestet. Már a sokadik folyosón fordultam be, mikor az egyik végén megláttam a kijáratott. Rögtön elindultam arra, de előtte magam mögé néztem, hogy mennyire sikerült kiviteleznem a fickók lehagyását, így mivel nem magam elé néztem észre se vettem, hogy van előttem valaki, akibe nemes egyszerűséggel nekirohantam, bár az illetőt meg se tántorította a dolog, velem ellentétben, amiért az ütközésnek köszönhetően felköszöntöttem a padlót. Fájlalva fejemet, a két kezemet a búbra tapasztom melyet csóknak szánhatott a padlózat, üdvözlésképp. xD
- Elnézést!! - pattanok fel, majd ránézek, hogy kibe is sikerült így belerohannom. ~ Jézusom! Milyen kicsi vagyok már megint! Vagyis, hogy lehet ilyen magas!~ javítom ki magam nagy csodálkozva, ahogy a srácra nézek, minek hatására kisebbségi komplexusom tünetei ismét jelentkezni kezdtek. De nem időzők sok ezzel. Lekapom magamról a kabátot, melyet a kezébe nyomok, majd a kalapot a fejére teszem, a távcsövet pedig elhajítom nem törődve landolási helyével. Ahogy ezt végrehajtottam már látni is lehetett a sarkon beforduló biztonságiakat, akik csak most értek be, bár semmisé téve álcámat már nem volt könnyű megtalálniuk. De, amiért a kiszemelt áldozatomon hasonló felszerelést véltek felfedezni gyanakvóan kezdték el faggatni, ahogy odaértek.
- Nem látott egy gyerek nagyságú, lányt, aki hasonló ruhában volt, mint amit Ön tartogat a kezében? - kérdezik az alaktól, utalva az általam kezébe nyomott bőrkabátra.
- NEM... - kezeimet rögtön a számra tapasztom, mielőtt a "vagyok gyerek" részt is kiejthettem volna. - Vagyis ... ízé.. bátyó, mit akarnak ezek a csúnya bácsik? – improvizálok egy á’ szöveget, nehogy lebuktassam rögtön magamat. Kisebb színészi vénámnak köszönhetően talán még el is hiszik, hogy csak erre járó bevásárlók vagyunk.
- Lehet, hogy arra a csúnya alakra gondolnak, aki idejött és a kezedbe nyomta ezt a sok kacatot? - terelem rossz útra a biztonsági őröket, majd a srácra nézek, aki áldozatul esett színészi játékomnak. - Ha, lebuktatsz halott ember vagy... - motyogom elégé vészjósló tekintettet vetve felé, nem gondolva a dolog esetleges következményeire.

Vásárlással egybekötött találkozó egy shinigamival/Shirochi Anao/

Csodás nagyon csodás, mennyi minden van itt, és mennyi mindenki. Remélem, ha egyszer tervbe lesz véve, hogy elfoglaljuk ezt a világot is, az ilyen helyeket meghagyjuk majd. Nagyon tetszik, és szerintem a többieknek is tetszene. Ez a sok üzlet, és amiket benne találhatok. Jelenleg egy játékboltba mentem be, és lenyűgöz, amit itt találok. Sok kis bábu, amiknek lehet mozgatni a végtagjait, sőt van, amelyiknél kard is van és pajzs. Gondolom, ha belerakom a kezébe a kardot és pajzsot, akkor harcolhat is? Venni kéne belőle két darabot, és akkor egymással harcolnának, egy kardost és egy olyat, akinek buzogánya van. Már nevet is adtam nekik Bazi és Grox. Bazi a vad harcos, aki le akar számolni ősi ellenségével a gonosz Grox-al mert az elrabolta Bazi feleségét, és otthon csak gyűlik a mosatlan. Már majdnem el is rakom őket, amikor más játékokra leszek figyelmes. Egy szempillantás alatt előttük termek.
- Társasjáték.
Hú, ezt többen is lehet? Akkor nem kéne magammal játszanom. Szólnék Adorának és együtt játszanánk. De melyiket vegyem meg? Van egy olyan hogy „Ki nevet a végén” és egy „Gazdálkodj okosan”. Melyiket vegyem meg? Á mindkettőt meg kellene, de ahogy nézem az ár, amit ráírtak az túl drága, csak az egyiket tudnám megvenni. Először halkan majd egyre hangosabban meghalok valami zenét. Ez honnan jöhet? Nagyon jó. Ott hagyva mindent a játékboltban, elindulok felkeresni a zene forrását. Egy új üzletbe jutok, ahol rengeteg CD van, és mindegyiken zene. Sőt, van, amelyikbe bele is lehet hallgatni. Az egyik állványhoz megyek, amin egy füles van, leveszem és rárakom a fejemre, és hallgatni kezdem a zenét . Jó nagyon, tetszik ez a zene. Tehát ebben a fülhallgatóban van? Rendben akkor ezt viszem el, megfogom a vezetéket, ami az állványba vezet, és kitépem belőle. Hé, most meg miért hallgatott el? Ilyen hamar tönkrement? Na, mindegy akkor, visszarakom a fülest az állványra és megyek innen inkább. Kilépve az üzletből egy hangot hallok meg. Ösztönösen nyúlnék Orgo-ért, de sajnos ebben a testben nincs nálam. De mi ez a beszéd? Honnan jön? S mit akar azzal, hogy akció van egy ruházati boltban? Micsoda misztikum és rejtély. Megvonom a vállamat és kicsit hitetlenkedő arckifejezéssel indulok tovább a felfedező körutamra. Pár csinos emberlány feltűnően figyelt, lebuktam volna? Nem az nem lehet, ebben a testben hogyan bukhatnék le? Az egyik, egy kis vörös felém kezd sétálni, közben mosolyog. Lehet, meg kell majd vernem? Csak a fizikai erőmre hagyatkozhatok, remélem elég lesz, és mindenki látja, majd hogy önvédelem volt az egész. Felkészülök a legrosszabbra….de nem történik semmi, mosolyogva bemutatkozik, és megkérdezi nincs e kedvem csatlakozni hozzájuk? Minek csatlakoznék? Már tartozok az Arrancarokhoz. Á, ez olyan izé, na, mi az már. Megvan, lehet kel nekik egy férfi társasága, nekem mindegy. Mosolyogva bólintok, és oda megyek hozzájuk. Csak pár percet beszélek velük, amikor megint valami zaj üti meg a fülemet. Megint mi ez? Leginkább csörgésre emlékeztet. Jé, valami kis téglalap szerű tárgyat vesz elő az egyik lány és beszélni kezd hozzá. Érdekes, nagyon érdekes, mi lehet az? Megint eltelik egy kis idő, amikor elrakja azt a kis fekete tárgyat. Szomorkás mosollyal néz rám, és közli, hogy menniük kell. De ha megadom, a telefonszámomat majd felhív. A telefon mimet? Ajaj, ha most nem leszek okos, akkor lebuktam.
- Ő izé, most tervezem, hogy venni akarok egy telefont. De ha megmondod, a tiedet megjegyzem. –remélem elhiszik.
Az arcuk arról árulkodik, hogy bolondnak néznek. De végül az a lány, aki telefonált, (mert gondolom azt csinálta) elkezd valami számokat diktálni, én pedig okosan bólogatok, mintha tudnám miről is van szó. Gondolom ez a telefonszáma, integetnek, majd elmennek. Na, ez megoldva, ideje lenne valamit vennem is. Mert eddig csak nézelődtem, és ha már van, ilyen papír fecni nálam gondolom, amit pénznek hívnak, akkor el is kellene költeni. Vissza a küldetésemre, a játék és a zene nem volt eddig jó, nézzünk valami ruhát. Elsétálok egy férfi ruházati bolthoz, út közben láttok pár WC-papírt a földön gurulni. Mi történhetett? Egy kis kitérő, és már ott is vagyok, ahol a WC-gurigák gurulnak a földön. Semmi, csak pár ember néz egy helyre, ahol egy táblán egy szöveg van. Valami reklám. „Ezt használja, a király is ezzel jár a trónjára”. Mosolyogva megrázom a fejemet, hát érdekes egy reklám az biztos, én szerintem meggyőzőbbet tudnék. Hm, tényleg, mi lenne, ha otthon az Espadák is így hirdetnék magukat? Új Fraccionokat keresnek, és csak kiraknak egy táblát, amin a képük szerepel, pár ajánlat és kész. Már várhatják is a jelentkezőket. Szerintem megemlítem majd párnak, de nem is ismerek egyet se. Remek, akkor ez kilőve, majd inkább adok fel én egy hirdetést, hogy Espadát keresek magamnak. Csak úgy tolongani fognak az ajtóm előtt 1-10-ig. Na persze, majd pont én, kellek nekik? Megrázom a fejemet és inkább megyek tovább, egyenesen az édességes bolthoz. Valamit már tényleg vennem kell. Amint oda érek, kellemes édeskés illat kúszik az orromba, azonnal megindul a nyáltermelődésem, sűrűn is kell nyelnem, mert ha nem akkor kifolyik le a padlóra, amit lehet, nem tetszene pár személynek. A szemeim hatalmasak, a nyelvem a szám sarkában, és mutogatok arra, amit kérek.
- Kérek három zacskó savanyú cukrot, aztán három zacskó édeset, aztán kérek még három tábla tej csokit, és sima csokit, áá olyan nápolyit is gyümölcsöst, utána jöhet még egy kis sós, igen pár csomag ropi is, olyan húsz darab nyalóka vegyesen, tíz csomag rágó szintén vegyesen, és végül két gombóc fagyi. Epres és vaníliás. Ja és a fagyi kivételével kérném mindet csomagolni. – már érzem, ahogy a hideg és édes fagyi a nyelvemhez ér, alig tudom kivárni, hogy, megehessem.
Kifizetem az összeget, amit kértek tőlem,azaz majdnem mind pénzt átadom és megvárom, hogy kiválasszák, ami kell neki. Bal kezembe fogom a szatyrot, amiben az édesség van, a szabad jobb kezemben pedig a fagyit fogom. Alig tudom magam türtőztetni, hogy arccal belevessem magamat ebbe a hűs finomságba. Nem is törődve a zajokkal, amik a Pláza egy másik pontjából szűrödnek, amik leginkább a törésre emlékeztetnek engem. Egyenesen egy eldugott helyre megyek, á egy kijárat ez jó is lesz, megeszem a fagyit és utána megyek is haza. Szinte belassul az idő, ahogy közeledek a nyelvem hegyével a fagyihoz, amikor egy rettenetes dolog történik. Érzem, hogy valami nekem csapódik, bárcsak elestem volna, de nem. Rosszabb, a fagyim kirepül a kezemből, én pedig lassítva kiáltok „NEEEEEE” de már késő, a fagyom földet ér és szétkenődik a talajon. A sírás is megkörnyékez, ez már túlmegy minden határon. A bocsánat kérésre figyelek fel, a hang irányába nézek, vagyis le a földre ahonnan jött a hang.
- Semmi baj, de a fagyim. – csak azt hittem káprázik a szemem, de amikor feláll igazam lesz, tényleg elég kicsi.
Hé, most meg mit csinál? Rám dobálja a ruháit? Ez a kalap elég hülyén fest a fejemen, és a kabát is, mint valami vén perverz. Ez gyanús nekem, minek dobja el a távcsövet, és minek rakta rám a ruhákat, és miért kérdezik az érkező biztonságiak, hogy nem láttam-e egy gyerek nagyságú lányt, akin olyan ruha volt, ami nálam van? A szemem sarkából a fagyi romboló barbárra nézek, aki befogja a száját, hmm, érdekes. Én a bátyja? Komoly a helyzet, és ez olyan tud, hogy értsd helyzet akkor. Komolyabb ábrázatot erőltetek magamra és a „húgomra” nézek.
- Nem tudom húgi, szerintem tényleg azt keresik, aki ezeket rám aggatta. – minek segítek én? Hm, fogjuk rá ara, hogy mivel nem ebbe a világba tartozok sokat nem jelent.
A tekintetemet az őrökre fordítom, és továbbra is komoly arccal szólalok meg.
- Az illetőt kirohant az ajtón, és a fagyit is tönkretette, amit az én drága húgomnak vettem. –hogy rájátsszak a szabad kezemmel átkarolom a „húgom” vállát és magamhoz húzom.
Az örök hümmögnek párat, oda adom nekik a ruhákat, majd a kijárat felé kezdenek menni. Elengedem a „húgomat” , és felvont szemöldökkel és kérdő arckifejezéssel nézek rá a kis csajra.
- Na, szerintem egy magyarázattal tartozol. Minek kergetek? Ja, a nevem Karasu Vex a…-a rossz beidegződés, majdnem mondtam, hogy Arrancar 87. - …kinek a fagyiját sikerült tönkretenned. Szerencsére a cukornak és a többinek nem eset baja.

Igazából nem vártam el ettől a vadidegentől, hogy együttműködjön a színjátékomban. Hisz, a szöveg, amit benyögtem kicsit zavaró lehetett számára. De, ezek szerint tényleg elég félelmetes lehetett, ahogy ránéztem. Ritka alkalmak egyike, ami összejön. *-* Igaz, ennyi balszerencse után ez volt a minimum. Bár nem hittem volna, hogy ennyire megviseli a fagylalt végzete. De, az biztos, jól alakítja a nagy testvér szerepét. Talán túlságosan is jól… még az ütő is megáll bennem, amikor a színjáték hitelesítésének érdekében magához húz. Na, de kérem! Ez… ez már túlzás! Ha nem fogják elhinni, esküszöm, hogy kinyírom bárki is ez… Szemem sarkából ránézek. Várjunk csak. Véletlenül nem egy vén perverzet szemeltem ki áldozatnak, hogy mentsem magamat? A fehér séró miatt csak erre tudok utalni. Bár ránézésre nem látszik olyan öregnek. Eh… ez abszurd… megrázom a fejemet, hogy visszatérítsem magamat az eredeti kerékvágásba.
- Igen, ahogy Onii-chan mondja! – helyeselek nagyban a srác mondatára, nehogy a biztonságiak gyanúsnak találjanak az iménti fejrázásom miatt. Miután az őrök távoztak az újonnan szerzett hamis információval, megkönnyebbülve sóhajtok fel, közben komoly elhatározásokat vetek fel magamban. Megfogadom, hogy olyan ATM micsodába nem fogok olyan ülőkét hajigálni többször! Túlságosan nagy az ilyesmik miatt az esetleges lebukás veszélye. Rendben, csak el ne felejtsem, hogy nem tehetek legközelebb ilyen ballépést.
- Na, szerintem egy magyarázattal tartozol. Minek kergetek? Ja, a nevem Karasu Vex a… kinek a fagyiját sikerült tönkretenned. Szerencsére a cukornak és a többinek nem eset baja. – kezd bele színésztársam a faggatásomba. Bár nem csoda… nem elég, hogy majdnem betiportam a padlóba eszetlen rohanásom miatt, de még a fagyija is rosszul járt. Ráadásul ebbe az elterelő akcióba is belerángattam. Én is így reagáltam volna, azt hiszem. Eh… ez most olyan, mintha magamat hibáztatnám. Pedig ő volt rosszkor, rossz helyen! Nem tehetek erről! ˇ.ˇ Vagy... még is…?
- Dehogy tartozok magyarázattal! Különben is! – mondom felemelt hangon, amiért nem értem hirtelen, hogy mégis minek kellene elmondanom neki az előzményeket, de valójában belegondolva az esetbe. Hogyan is volt…?
- Igazság szerint… - kicsit elgondolkodok, hogy miért is futottam én, mint az örült. Olyan hirtelen történt, hogy alig maradtak meg a dolgok. Rövidtávú memória forever! – Fogalmam sincs. – mondom zavartan megvakarva a tarkómat. Közben egy apró vigyor jelenik meg az arcomon. – Elfelejtettem. – teszem hozzá úgy, mint akinek teljesen természetes az, hogy megfeledkezik az eseményekről. Ritka az ilyen ember mi? Vagyis inkább shinigami. De, miért is kellene ilyen fölösleges dolgokat az eszemben tartanom? Örülök, hogy a nevem olyan fontos, hogy nem felejtettem el, bár belegondolva, mintha eszembe kellett volna tartanom valamit. oO Mindegy is. Oh, tényleg névről jut eszembe! Ő volt olyan rendes és bemutatkozott. Nekem is meg kellene tenni. Bár kicsit fura hangzású neve volt. Lehet, hogy külföldi… Nem agyalva tovább ezen, rendbe vágom magamat, mint aki tisztelegni akar egy feljebb valónak vagy valami hasonló és csak utána teszem közé az adataimat.
- Shiroichi Anao desu~ a 10. osztag… - a számhoz kapok, mielőtt folytathatnám a rutinszöveget. – … a 10. osztálykirándulásomon vagyok. – bököm ki magamból jókora füllentésemet csoda, hogy a mennyezet még nem adta meg magát. Amiket most itt összehordtunk a biztonsági őröknek, ráadásul most ez is. Szerencse, hogy repedések sincsenek még rajta. De jobban oda kellene figyelnem arra, amit mondok. Nem kis híja volt most, hogy lebukjak. Bár egy ember úgyse értené, hogy mire értem, ezt a tisztes dolgot. Azt hinné csak, hogy valami katona vagyok vagy valami hasonló nem? Áh... Én ostoba, ki kellene találnom valamit.
- De, mivel maga miatt nem tudtam rendesen elmenekülni, ezért hívjon meg fagyizni! – mondom úgy, mint egy rosszkedvű kisgyerek, hogy ne tűnjön túl furcsán az imént mondott szövegem és ne azzal foglalatoskodjon. Jobb dolog is eszembe juthatott volna, de a fagylaltjáról, legalábbis ami megmaradt belőle, csak ezt tudta bennem előidézni. Jobb, mint a semmi. De... várjunk, csak! Nem kellene ilyesmikre pazarolnom drága időmet, melyet lidérc vadászatra kellene szentelnem. o_O Bár várjunk csak... ha van mellettem egy csali. Tegyük fel, hogy ez személyesen Ő. Akkor lehet, hogy jobban fog kapni a dologra a Hollow és egy idő után felbukkan magától is és nem kell keresgélnem. Azt, ha nem jönne össze és máshol jelenne meg, azt csak-csak jeleznék Sereteiből. Haaa' Anao, Te egy zseni vagy! Dicsérem meg magam remek gondolat levezetésem után, majd Karasura nézek, széles baljós latú vigyor kíséretében, ami a gondolataim miatt jelent meg, közben kíváncsian várom válaszát.

Vásárlással egybekötött találkozó egy shinigamival/Shirochi Anao/

Menyetek már, gyerünk tűnjetek innen gyorsan. Nem sok kedvem van ahhoz, hogy ha lebuknánk, hogy nem vagyunk testvérek, akkor az emberi hatóságnak magyarázkodjak. Nem is ismerem az itteni törvényeket, az eljárásokat, a végén börtönbe küldenének, ahol nem biztos, hogy kitudnék jönni ebből a testből, főleg ha elveszik minden holmimat, mert akkor tényleg bajban leszek. Utána jön a közös zuhany, áá, ahol, ha elejtem a szappant, akkor sok kellemetlen dolog lenne. Na, azt nem, tényleg nem, már azon vagyok, hogy inkább elmondok mindent az őröknek. De ekkor az én ideiglenes testvérem megszólal. Rendben nem hagyhatom, hogy bajba kerüljön, ha ezt megúszom, utána szépen lelépek. Rájátszok egy kicsit a szerepemre, összeborzolom a haját és mosolyogva beszélni kezdek.
- Pontosan. A kijárat felé ment az illető, máskor lehetnének igazán éberebbek, és nem kellene hagyni, hogy ilyen alakok, mászkáljanak itt. – na, eltűntek végre az őrök, én pedig elengedem a húgi vállát, és várom a válaszát a feltett kérdésemre.
Nem hiszem, hogy az emberek közt ez a bevett szokás. Komolyan, nálunk otthon nincs ilyen dolog. Igaz, sajnos sok más sincs, mint ez a Pláza, á nem tudok vele betelni, legszívesebben elbújnék itt bent valahová, és megvárnám a zárást, utána csak az enyém lenne egész éjszaka ez a hatalmas csoda, csak az enyém. Erről jut eszembe, valamit kellene venni az egyetlen olyan Arrancarnak, akivel jóba vagyok, az pedig Adora lenne. Édesség az van sok, de mi van, ha nem szereti? Hiába néz ki fiatalnak, nem biztos, hogy olyan is. Minek örülne leginkább? Lassan ismét körbetekintek egyszer, majd visszafelé, és megint el, végül megakad valamin a szemem. Mozi, igen ahol filmeket vetítenek. Szerintem ez jó lenne, veszek neki egy bérletet és akkor majd jöhet filmet nézni, amikor csak kedve van. Ez lesz az ideális ajándék neki. Aj, de eltértem a mostani tárgytól. A magyarázatra, türelmesen várom, de nem nagyon akar jönni az a magyarázat. Bár mintha elkezdene valami olyasmit, de mégse.
- Az igazság szerint.....? – leginkább mutatnám a kezemmel, hogy hajrá várom azt a magyarázatot.
De itt megint elakad, az emberi nők, ha ilyen fiatalok is, olyan furcsák. Először azok a lányok, igaz csinosak voltak, de a számokkal nem értem mit is akartak, utána most ez a fiatal emberlány. De belegondolva, szerintem odahaza is ilyenek a női Hollowok, Adora is, amikor tanított golfozni, a fenébe már, mindig hozzá lyukadok ki. Ideje lesz megismerkedni más nőkkel is, mert ez így nem állapot. Talán hm, egy Espada nő kegyeibe férkőzni, igen az jó lenne, szert tennék vele egy kis támogatásra, és egy igencsak erős testőrféleségre is. Ez megoldva, most térjünk vissza a jelenbe. Na, magyarázatot nem kapok, helyette azt, hogy nem emlékszik arra, ami történt. Először hitetlenkedve nézem, majd felvonom a szemöldökömet, és végül elnevetem magamat. Pedig fiatal és máris mennyire feledékeny, szerintem egy férfi akkor lesz csak öreg, ha elfelejti a sorrendet. Cipzárt le, a dolgot elő, és vizelni. Na, ha ezt elfelejted, akkor vannak már problémák a memóriával. Hm, megint valami érdekes, miért kapta a szája elé a kezét? Mindegy, én is furán közöltem a nevemet, ezért elnézem neki.
- Örvendek Shiroichi Anao desu a 10. osztálykirándulásból. De ha megkérdezhetem, miért kergetek az őrök, ha az osztályoddal vagy? Elloptál valamit? – hát már mindegy, az őrök azt hiszik, hogy a testvérem, csak akkor lesz baj, ha keresi majd az osztálya.
Iskola, de régen is volt, hogy láttam iskolát, talán amikor utoljára ebben a világban jártam, akkor lehetett. A sok vidám emberi gyerek arc, és a tanárok nevetése, annyira kellemes látvány volt. Kár hogy onnan kellet enni, de hát régen volt, és elmondhatom, hogy igazi suli kaját ettem. Ismét szemöldök felvonás.
- ÉN?? Hiszen te jöttél nekem, és miattad veszett oda a drága fagyim. De rendben, mivel szeretném pótolni, ami elveszett visszamentem volna venni egy másikat. Nem oszt nem szoroz, ha veszek neked is egyet, de ha megkérhetlek hanyagoljuk ezt a magázódást…a bátyád vagyok elméletileg. –szélesen elvigyorodok. – Útközben pedig elmesélheted, hogy milyen ez az osztálykirándulás. – valamiről beszélni is kell, hát beszéljünk az iskoláról.

Küldetéssel (vásárlással) egybekötött találkozó egy arrancarral/Karasu Vex/

A mellettünk lévő kirakat üvegén próbálom rendbe rázni összekócolt hajamat már, amennyiben sikerül. Még a fésülés után se áll rendesen. Na, most meg végképp nem… így ijesztőbb vagyok, mint egy madárijesztő. Savanyú ábrázattal borzolom össze a hajamat mérgemben, miután harmadik próbálkozásra se áll úgy, ahogy kellene. Ami nem megy, azt nem erőltetem. Fél füllel pedig hallgatom, amit Karasu mond. Épp, hogy nem esek arccal a földnek, ahogy hallom kérdését. Még, hogy Én? Lopni? Na, de… ki kérem magamnak, én nem teszek ilyet! De, nem ám’! Jó tiszt módjára hoztam magammal a pénzt, amelyet a szobámban lévő szőnyeg alatt sikerült összekuporgatnom ezekre az időkre. Szóval ilyen, mint a lopás nem szerepel kicsinyke szótáramban. Az pedig mellékes dolog, hogy még is honnan sikerült szert tennem némi apró pénzre.
- Ki kérem magamnak én még, azt az „L” betűs szót se ismerem, hogy lopni. Bizonyára egy apró félreértés volt. Ennyi az egész. – adom tudtára a dolgot, mielőtt rosszul ítélne meg. Persze nem, mintha oka lenne rá. ˇ.ˇ Hisz én egy földre szállt angyal vagyok. *>* Vagy is hát inkább shinigami lenne a helyes kifejezés…? Hatalmas gonoszkás vigyor jelenik meg arcomon, ahogy hallom eleinte igaz vonakodó, de helyeselő válaszát. Szerencsémre még azt is elhitte, hogy „osztálykiránduláson” vagyok. Már amennyiben ez nevezhető jónak. >.> Iskoláról is, csak a többiektől hallottam még odahaza, onnan jött ez a fergeteges ötlet. Eh… túl sok mindenről hallok és tudok meg apró információkat, de való életben én még nem is láttam, illetve tapasztaltam. El kellene kezdenem erről a modern Emberi világról tanulni egy keveset? Mikor még én éltem emlékeim szerint ilyesmi, hogy pláza nem is létezett. Még is miről beszélek? Én tanulni? Ugyan nem, inkább többször kellene megfordulnom errefelé. Ha, jobban belegondolok alig voltam itt egy-két alkalommal és elsősorban gyakorlat keretein belül. Igazán körülnézni pedig egy régebbi küldetésen tudtam. De még is, mikor volt már az? Na, de vissza a fő problémához, azt mondta, hogy majd beszélünk erről az osztálykirándulásról vagy miről, közben. Persze, persze Onii-chanak bármit… heeeh? Hogy mi? Ch…chotto matte {egy pillanat}! Miket hadovál ez?! Nem is vagyok a húga! Hé, haver túljátszod a szereped. Ez már több mint abszurd. Arckifejezésemre a teljes döbbenet ül ki, amiért nehezen jut el az agyamig az általa mondottak, melyeket szép lassan dolgozok, csak fel. Túlságosan is belemerülhettem a lidérc elkapási stratégia kidolgozásába. És… ennyire… leszipolyozott?! És, ez még csak az „A” terv volt! Mindenesetre természetesen kell viselkednem, ha már idáig fajultak a dolgok. Főleg, hogy most egy gigaiban vagyok, mint egy átlagos ember, nem egy szörnyekre vadászó szamuráj. Pontosan! Pontosan! Ha, a tovább folytatott színjáték miatt őrjöngeni kezdek, akkor ezzel csak felhívnám az őrök figyelmét és semmi kedvem sincs egy isten háta mögötti cellában kikötni. Még akkor sem, ha egy idő után keresni kezdenének. Nincs az a pénz, hogy én kibírjak egy pár hetes bezártságot. De nem ám’! Gondolataimmal már a leges legrosszabbakat fitogtatom, mire eljutok a válaszadásig. Bár most inkább beszélek mint, hogy folytassam örült képzelgéseimet.
- Oké, Onii-chan! De, figyelmeztetlek a fagyinak minimum hat gombócnak kell lennie! ˇ.ˇAkkor megegyeztünk! =3 Let’s go! – folytatom a színjátékot, végül is ő kezdte, majd megragadom a karját és örült sebességemmel kezdek el száguldani a fagyi árusig, mielőtt a hat gombócos kritériumommal szembeszegülhetne. Csoda, hogy szerencsétlen nem repül el fél úton a hiperszonikus gyorsaságom miatt. Majd amint odaértünk, - amit persze nekem köszönhetően hamarabb kivitelezhettük, mint gondolhattuk volna - félrelökve utamból az ott álló vásárlókat, már a dobozra is nézek, amibe fel voltak sorakoztatva a fagylaltok sokasága. Épp, hogy nem estek ki szemeim a nagy tanulmányozás közben és még választani is nehezemre esik a sokféle jeges finomság közül. Reakcióm igencsak megegyezik a mellettem álló hasonló cselekedetet végrehajtó kis hét éves gyerekével. Persze mind ez föl se tűnik, mivel teljesen belemerültem a választásba, de külső szemlélőnek igazán érdekes látvány lehet. Mindegyik nagyon jól néz ki. Oh… mondd, te kit választanál? Bár jelen helyzetben melyiket mintsem kit.
- Egy csokisat, egy epreset, egy vaníliásat, egy karamellásat, egy zöld almásat és egy… - kezdtem el sorolni, majd jól szemügyre vettem a maradék ízt, hogy utolsó választásomat a megfelelő finomságra tegyem. – Zserbósat! *.* – mutatok végül a hatodik gombóc betöltő szerepére. Bár még az eladót is megdöbbentette a dolog, hogy ennyit akarok megenni egyszerre. – Most te jössz, Onii-chan! – mondom Karasunak vigyorogva odébb állva, hogy láthassa a választékot. De, azért remélem nem fogom lesemmizni pénztárcájának tartalmát ezzel a kevés fagylalttal. Míg várom, hogy magának is vegyen pár gombócot kijjebb evickélek a további vásárlok sokaságából, hogy jól szemügyre vegyem a terepet. Ha, én egy lidérc lennék hol lennék?

Mosolyogva nézem, ahogyan a haját babrálja. Hiúság, nő a neved. Oké, egy kicsit megborzoltam a haját, és akkor mi van? Szerintem nem sok minden, biztos csinálta már ezt neki más is, a szülei, a tanárja vagy az osztálytársai. S ha már én álcából a bátyja vagyok, akkor én is megcsinálhattam, persze csak is álcából csináltam. Semmi hátsószándékom nem volt, persze hogy nem. Miért is lenne? Mert a fagyimat tönkretette, vagy, mert megvolt az esély arra, hogy bezárnak valahova? Ahonnan kitudja, mikor szabadulnék, és utána minden arrancar ismerősöm rajtam röhögött volna? Á persze hogy nem ezek miatt csináltam XD. Látom meglepte az, amit kérdeztem. De hát minden normális ember, vagy arrancar erre gondolhat, hogy lehet azért kergették, mert lopott. Én legalábbis erre gondolok.
- O értem én. Véletlen volt, hogy rám dobáltad azokat a ruhákat, és az őrök pont érdeklődtek, hogy nem láttam e valakit arra szaladni. De ha félreértés volt, akkor miért menekültél? Na, mindegy is, mivel segítettem neked már én is bűnrészes vagyok, és veled ellentétben szerintem én kaptam volna büntetést te pedig nem. – már csak abból is kiindulva, hogy ő gyerek volt, én pedig felnőtt.
Erről a gyerek dologról jutott eszembe, lehet otthon is kellene egy ilyen izét csinálni, na, mi az már? Ahol a kis arrancarok játszhatnának egymással, lenne délutáni alvás és ilyenek. De mi a neve? Ja, megvan, óvoda igen csinálnánk egy óvodát. A neve pedig lehetne „ A kis lyukak óvodája” utalva itt a gyerek arrancarokra. Lehet, lenne keletje a dolognak, szerintem kezdetnek előterjesztem majd pár erősebb arrancarnak, talán az Espada jó is lesz. S ha ők rábólintanak, akkor majd magának Aizen-samának is előterjesztem. Csak jó lenne ez az óvoda, a kis arrancarok megtanulnák használni az erejüket, és így hatékonyabb gyilkosok lehetnek majd. Ez kigondolva, már csak a megvalósítás kell. De Anao-chan miért vigyorog, és főleg miért így? Lehet nem is kergették azok az emberek? Ő lehet ilyen beépített ember, igen, aki így vadássza le azokat a vásárlókat, akik nem tisztelik a Pláza törvényét, és a Pláza Ászait, az őröket. Jobbra és balra pásztázok a szemeimmel, figyelve hogy mikor is ugranak rám majd az őrök, sajnos nem engedhettem meg , hogy bezárjanak. Főleg mert visszakell jutattnom az édességet az én világomba, és Adorának is vennem kell valamit, ja, igen, a bérletet is megkell majd megvennem. Megint csak a kicsi „húgomra” nézek, és látva az arckifejezését elnevetem magamat.
- Nyugi, csak vicc volt, tudom, hogy nem vagyunk rokoni kapcsolatban, nem is hasonlítunk egymásra. Hat gombóc? Az nem lesz sok? –vigyorogva vakarom meg a tarkómat, majd egy „hmm” és már száguldunk is.
Mekkora erő van benne és gyorsaság, ha nem tudnám tartani a lépést vele szerintem repülnék. A szemeim hatalmasak lettek és teljesen fehérek, a szám is nyitva, teljesen megdöbbenő arckifejezés van az arcomon. Ami el is múlik, amikor láttok egy szétvert gépet. Eh, ki lehet az a szakbarbár, aki ezt csinálta? Várjunk csak, őt kergették, nem lopott, és a gép tönkre van menve. Hmm, lehet ő verte volna széjjel és ezért kergették? Á nem hiszem, azért elég masszívnak nézet ki ez a szerkezet, egy ilyen kicsi lány csak nem csinálhatta. Bár engem is meglepő könnyedséggel tudott megrántani és elhúzni a fagyishoz. Ahova végre megérkeztünk, ahol elég egyszerűen félre lök mindenkit. Ne álljunk egy gyerek és a fagyija közzé, mert ez lehet a következménye. Hú, de rátapadt a szeme a választékra, csak nehogy ki is essen, bele a fagyiba, mert nem hiszem, hogy elhinnék, a vásárlok, hogy ez is hozzá tartozik a fagyihoz. Egészen aranyos így, ahogy válogat, de azért hat gombóc? Nem fog megfájdulni a torka? Bár nem az én dolgom, szerintem amint megkapja a fagyit pár szót váltunk még és utána elválnak az útjaink. Na, végre választott, most én jövök. A többi vásárlótól pedig bocsánatot kérek a „húgom” viselkedés miatt. Megelégednek azzal a magyarázattal, hogy imádja a fagyit, már függője a fagyinak. Sőt, van, aki sajnálatát is kifejezi. Na, én jövök végre.
- Nekem is jó lesz az, ami neki, kivéve hogy a Zserbós helyet citromosat kérek. – eh, megint fizethetek, remélem, marad annyi, hogy megtudjam venni a bérletet.
Kifizetem a kért összeget, már egy kicsit tapasztaltabban, mert már tudom mi mennyit is jelent. Kiszállok a sorból, és a „húgom” mellé álok.
- Na, egészségedre. Most pedig elkéne menni a mozihoz, egy barátomnak szeretnék venni bérletet. Ha gondolod, elkísérhetsz, ha nem. Hát akkor örülök a találkozásnak….húgi. – megint csak elvigyorodok, és vagy jön velem, vagy nem, a fagyimat nyalogatva megyek a mozi felé.
Ah, de jó ez a fagyi, ahogy hűti a nyelvemet, és az íze. Ezt is be kell vezetni Hueco Mundoban. Pont az óvoda mellé, és a kis arrancarok, amikor mennek haza, vehetnek fagyit is. Csodás, nagyon csodás, csak úgy sziporkázok. Amint odaérek/érünk, a mozihoz a pénztárhoz megyek.
- Üdv. Egy izé kéne nekem, egy olyan, na, mi az már? Bérlet igen egy bérlet kellene, amivel egy hónapig lehet jönni filmet nézni. –ezt is kifizetem, és sikerült lenulláznom magamat. Ha jött velem Anao, akkor mosolyogva ránézek, és csevegő hangnemben kérdezek. – És most merre?

Küldetéssel (vásárlással) egybekötött találkozó egy arrancarral/Karasu Vex/

- Hollow… - mondom orrom alá, ahogy a terepet kémlelem. Annyira belemerültem a környék tanulmányozásába, hogy fel se tűnik, hogy Karasu végzett a fagyi vásárlással addigra, sőt már mellettem áll.
- Na, egészségedre. Most pedig el kéne menni a mozihoz, egy barátomnak szeretnék venni bérletet. Ha gondolod, elkísérhetsz, ha nem. Hát akkor örülök a találkozásnak… húgi. – épp, hogy nem hajítom el a kezemben tartott hat gombócos fagylaltot a váratlan beszéd miatt. Kócos hajamból még pár hajszál is felfelé kezd ágaskodni a sokkoló hatás miatt. Bár az is közrejátszhat, hogy nem éppen jó a lelkiismeretem. Nem is értem miért. De mit mondott hova kísérhetem el? Moziba? Az meg mi a jó isten? Sose hallottam róla! Hát mennyen, ha szeretne. Még legyintek is párat „oké” címszóval egybekötve a búcsúzást. De pár másodperc elteltével leesik, hogy a csalit nem hagyhatom futni! Á! Én idióta! Kis híján a zseniális ötletemből lett volna egy „Füstbe ment terv”. Szépen néznék ki! Körülnézzek, hogy lássam merre indult el, ahogy tekintetemmel keresem még az őröket is meglátom, akik kergettek. Nyelek egyet. Már dupla ok, amiért inkább a mozis útján tartok. Egész hamar beérem.
- Inkább még is jövök, Onii-chan. – mondom vigyorogva mögötte haladva. Ahogy követem fagylaltomat eszegetve – amit egész hamar befalok -, nézegetem a különböző üzletek kirakatait. Különösen megakad a tekintetem egy Elektronikai boltnál, ahol egy szerkezet van kirakva, mint bemutató példány, ezzel a szöveggel: „Heti bemutató termékünk az újdonsült mikró”. Oldalra fordított fejjel kíváncsian olvasom végig a szöveget, majd szép lassan közelítem meg a gépet. Körülnézek, hogy hátha van itt valaki a környéken, akire rákérdezhetek, hogy még is mi a szösz ez. De nem volt egy közeli áldozat se, így magamra utalva kezdtem el tanulmányozni.
- Vajon mi lesz, ha ezt megtekerem? – teszem fel a kérdést magamnak, majd az említett gombot el kezdem tekerni abba az irányba, melyre a nyíl mutatta rajta. Tekerem, tekerem és egyszer csak… bumm… a szerkezet füstölögve adta meg magát. Ijedten ugrok hátra és már fognám Zanpakutom, hogy védekezzek ez ellen az ördögi masina ellen, de nem jártam sikerrel a mozzanatommal, mivel kardom hűlt helyét tapogathattam csak. El is felejtettem, hogy most gigaiban vagyok. Feladva tisztes távolságból öltöm ki a nyelvemet a gépre, majd Karasu után iramodok, egész hamar beérem, de ekkor egy újabb érdekességet fedezek fel. Forog és hideg van tőle. Mi lehet ez? Elolvasom az ketyere alá biggyesztett kis cetlit, amin a „ventilátor” szó ékeskedett. Vajon mire jó ez? Meglátok egy kisebb ilyen ventilátornál szórakozni egy kisgyereket. Beszél bele. Talán ez valami telefon lehet? De, akkor hol a tárcsázó? Mindegy. Kipróbálom! Odahajolva a ventilátor fúvó részéhez kezdek el bele beszélni, mire az egy kicsit eltorzítja a hangomat, legalábbis úgy hallatszik. De jó. *-* Hazaviszem! Megfogva az említett szerkezetet próbálom elhúzni, de az nem nagyon szeretne jönni.
- De nehéz… - mérgelődök, de amint egy kicsit erősebben megrántom, abba hagyja a benne lévő lapátszerűség a forgást. Mi ez már? Csak egy próba verzió volt? Akkor nem kell. Leteszem, majd tovább megyek Karasu után, mintha mi sem történt volna. Ő már oda is ért, ahhoz a mozi nevű helyre. Szóval ez lenne a mozi! Még is… milyen hely akar lenni ez? Értetlenül nézem a kiposzterezett helyet. Kérdőn megvakarom fejemet, majd megvonom a vállamat, végül is ő tudja.
- Üdv. Egy izé kéne nekem, egy olyan, na, mi az már? Bérlet igen egy bérlet kellene, amivel egy hónapig lehet jönni filmet nézni. – heh? Talán ő se jár erre túl sokszor. Elég érdekesen hebegte össze a dolgot. Furák az emberek az biztos. Miközben várok, a mozival szemközti kiállításra nézek. Legalábbis gondolom, hogy az szeretne lenni. A legfeltűnőbb dolog, mely felhívta a figyelmemet az a kártyákból összerakott vár szerűség. Odamegyek, hogy közelebbről megnézhessem. Milyen magas. *-* Az aljára nézek, ahol feltűnik nekem egy kicsit ferde papírlap.
- Ez rosszul van iderakva… - lehajolok, hogy a helyére igazítsam, de csak annyit értem el vele, hogy a jó magas építmény összedűljön. – Haaa?! – döbbenten nézek, majd gyors eldobom a kezemben tartott lapot, hogy nehogy lássák én voltam a bűnbak és villámsebességgel visszairamodtam Karasu mellé a mozihoz, hogy még ne is tudjanak gyanakodni rám.
- És most merre? – kérdezi, amint befejezte a vásárlást. Pont visszaértem addigra mellé. Szerencsére nem látta az előbbi kiruccanásomat. Szemem sarkából az imént állt kártyavár felé nézek, ahol már több ember aggodalmaskodik és keresi a tettest. Zavartan vakarom meg tarkómat.
- Nem tudom, de innen el messzire. Nem tetszik ez a mozi. Ijesztő. – mondom az á’ szövegemet, majd már indulnék is elfelé mikor a zsebemből csipogó hang hallatszik. Kicsin múlott, hogy ne a plafonon csimpaszkodva kössek ki, mire leesik, hogy a hang tőlem származik jobban mondva a kis szerkezetből mely segítségével Sereteiel tudok kapcsolatot tartani. Nehezen sikerül előhalásznom zsebemből, melyen a keresett hollow helyét mutatta. A közelben van. Szóval tényleg jó ötlet volt egy embert csalinak használni! *>* Dicsőítem gondolataimban magamat. Juj, tényleg. Karasura nézek, hogy még is, hogyan magyarázhatnám el neki a dolgot. Végül a rögtönzés mellett döntök.
- Ööö… bocsi gyors megnézek valamit! Rögtön jövök! – mondom elhadarva, majd elfutok és az első fordulóban a lehető leggyorsabban vetkőzök ki a póttestemből. - A csudába ezzel is, hogy ilyen nehéz kijönni belőle. – mérgelődök mire sikerül kivetkőznöm magamból, mármint gigai önmagamból és rögtön elindulok a Pláza kijárata felé, amihez persze át kellett haladnom a mozi előtt. Bele se gondoltam, hogy esetleg valaki láthatja a lelkeket. De, mire az ajtóhoz értem volna, a kis szerkezet a zsebemben ismét csipogni kezd. Értetlenül kapom elő, mire az jelzi, hogy „küldetés befejezve”. Nagyokat nézek, hogy ez még is, hogyan történhetett hisz még ki se mentem az épületből. Lehet, hogy nem csak én voltam az egyedüli, akit kirendeltek ide? Na, ezt megjegyeztem! Duzzogva indulok meg visszafelé.
- Akkor miért is kellett idejönnöm? – kérdezem magamtól, ahogy haladok vissza póttestemért. – Fráh… most nagyon mérges vagyok emiatt… ennél rosszabb nem is jöhetne. – mérgelődök menet közben.

Vásárlással egybekötött találkozás egy shinigamivel/Anao/, majd valami más.

- Hmm, mondtál valamit? – mintha azt mondta volna, hogy hollow.
Tényleg azt mondta volna? Hollow? Nem szerintem nem, csak én képzelődök, rémeket hallok már lassan. Miért emlegetné azt, hogy hollow? Csak akkor tehetné ha ő is az, de nem láttam soha otthon, bár lehet, hogy Shinigami? Á ahhoz túl fiatalnak nézem. Hiszen az ő alkalmi testük is olyan, mint az eredeti, és nehogy már egy ennyire fiatal lány Shinigami legyen. Kivan zárva. Csak képzelődtem, biztos még mindig az első fagyim elvesztése miatt átélt sok hatás alatt vagyok. Igen ez lesz a magyarázata ennek az egésznek. Na nekem irány a mozi, ő pedig tényleg nem jön velem. Nos, hát legalább segítettem valakinek, lehet ez a napi jó cselekedetem. Éppen elindulok, amikor meghallom, hogy mégis jön velem. Furcsa, de örülök neki, legalább van valaki, akivel beszélgethetek. Nem érzem magamat annyira elveszetnek.
- Na akkor menjünk. – ő mögöttem nyalakodik, én pedig előtte.
Gyorsan rogyik a fagyim, sajnos, de már a pénzt meg kell hagynom Adora-nak szánt ajándékomra. Hogy festene, ha a jelenlegi egyetlen barátomnak nem vennék semmit? Nagyon rosszul mutatna az önéletrajzomon. Nem számíthatna rám senki ajándékozásban, akkor én se kapnék soha ajándékot a halálszületés napomra. Az-az a nap, amikor meghaltam és újjá születtem. Na arra nem kapnék senkitől se ajándékot, az nem esne annyira jól. Igaz, senkinek nem mondtam el mikor is van ez, de nem is kérdezték. Ez szemétség, inkább lehet nem is veszek senkinek semmit. Na elfogyott a nyalakodni valóm, jöhet a tölcsér. Hmm, ez finom és ropogós, lehet vajon ilyet külön is venni? Ha igen veszek egy kiloval és dobozos jégkrémet is, láttam is valahol olyat. Na és akkor saját fagyim lesz, én egy zseni vagyok. Ahogy haladtunk a mozihoz láttam egy kártyavárat, ejha, valakiknek sok a türelme, de nem törődtem vele, nyomás a mozihoz. Végre megvan, amit akartam, és amikor megfordultam látta a kártyavárat. Eh, ki lehet az a szemét, aki ezt csinálta? De tényleg? Rengeteg munkájuk volt benne, és valaki csak úgy összedöntötte. Hát komolyan, ezt csinálni, de mindegy Anao is itt van, és ő elakar innen menni. Nem tetszik neki a mozi? Pedig nem is annyira szörnyű hely ez. Hmm, egy másik remek ötlet, csinálni egy mozit otthonra. Lopnánk pár itteni filmet, berendezést, és kész a saját szórakoztatásunk. Sziporkázok a mai napon.
- Na, akkor gyere, menjünk. –elrakom a felsőm belső zsebébe a bérletet.
Mi ez a csipogás? Megint valakinek az a telefon izéje? Jé ez Anao-chané, neki van telefonja? Talán ha elkérem, akkor lehet, hogy megmutatja hogyan is működik. De a telefonok mióta pityegnek, és mutatják valaminek a helyét? Eh, tényleg az lenne? Á nem hiszem.
- Rendben én addig itt várok rád. – sürgős neki nagyon.
Szépen megállok és dúdolgatok, néha oda-oda pillantok amerre Anao szaladt, és hát a sokadik pillantásomra elkerekedik a szemem. A tekintetem követi, ahogy kimegy a Plázából. Na ne, tényleg egy Shinigami? Rajtam fog mindenki röhögni, hogy segítettem egy shinigaminak. Na ez szívás. De azért így átverni? Na rajta, ha ő ledobta a gúnyát, akkor én is megteszem. Hol egy WC? Szaladgálok jobbra és balra, amikor végre megvan a férfi WC. Sorba kopogok be mindegyiken, valahonnan az hallom, hogy húzzak el az édes anyukámba. De kedvesek néhányan, de van egy szabad fülke. Bemegyek, lehajtom az üllőkét, ráülök, az ölembe vesszem a szatyromat, és kijövök nagy nehezen a testemből. Végre a rendes alakomban vagyok, a hátamon Orgo, rajtam az arrancar egyenruha, a Gigam pedig szépen elüldögél itt magának. Ki a WC-ből, ki a folyosóra, látom elszaladni ellőttem Anao-chant, már csak a hátát látom, és elcsípem az utolsó elhangzott szavait. Elkedvtelenedett arccal nézek Anao útán, a hangomban is hallatszik, hogy nem vagyok valami boldog.
- Nekem mondod….húgi?- Orgoért nyúlok, majd a mellkasom előtt keresztbe ráfogok mindkét kezemmel.
- Pedig fagyira is meghívtalak. Hát, így bízzon az ember a családjába.-szélesen elvigyorodok és várom Anao első lépését.


/Bocs hogy rövid :S/

//"Vigyázz, a Shonen Jump néha szombaton jelenik meg!"//

*Ilyen az én formám. Meghallott... Legszívesebben fészpalmolnék magamon, amiért újfent sikerült leégnem, ráadásul egy ilyen kiscsaj előtt. Úgy tűnik, ez az átok nem fog már elengedni, én pedig úgy érzem tőle magamat, mintha egy agyatlan slice-of-life tucatcucc főszereplője lennék, ott vannak ilyen "véletlenek". Hurrá, komolyan.*
- A fene se nézi-olvassa azt a vacakot, csak feleslegesen ajnározza mindenki! >.>
*Szór szikrákat tekintetem a visszavágással párhuzamosan - már a sértés is feltételező! Még hogy én Death Note-ot olvassak?! Na jó, tényleg elolvastam, de csak és kizárólag azért, hogy megtudjam, mit esznek rajta annyira. ¬_¬ És végül is, annyira nem volt rossz, csak azok a doujinshik ne lettek volna! Igen, Lisánál olvastam párat a témához, ami megvolt neki éppen... Csodálkoztam is rajta, azt hittem, nem vesz meg minden szemetet. Hát, tévedtem. A romlott szemüvegesnél ugyanis mindenféle minőségű kiadvány megtalálható, csak korhatáros legyen, szóval nem kellett volna magas minőségre számítanom. Tovább azonban nincs alkalmam nyűglődni a vélt vagy valós kliséken és vizardtársam mangaarzenálján, amikhez rendszeresen szerencsém van, ugyanis előző bravúros húzásomnak köszönhetően újra magaménak tudhatom életmentő képregényválogatásomat, és már slisszolok is vele a pénztár felé. Franc se gondolta volna, hogy fizetés előtt észrevesz újra a tinilány.*
- Tolvaj? Ugyan már, úgy csinálsz, mintha kifizetted volna már...
*Fordulok vissza, és az utolsó szó kimondásának pillanatában az a bizonyos isteni szikra meggyullad agyamban. Fizetni, igen! Mi lenne, ha hagynám, hogy elvegye a cuccot, kifizesse és az üzletből kilépve visszaszerezném, majd villámgyorsan elshunpóznék a naplementébe? Rizikós terv, tudom, de nincs más megoldás, különben nem fogom tudni levakarni magamról többé a lánykát; menekülési, akarom mondani, visszavonulási képességeimben pedig bízom annyira, hogy végrehajthatónak ítéljem a veszélyes hadműveletet. Hiszen a legkisebb késlekedés, és búcsút mondhatok örökké ennek a példánynak! Ráadásul elég meggyőző volt a loli sebessége is - biztosan nem egyszerű ember... De akkor mi lehet, hiszen jól láthatóan a shinigamiságra is kiakadt? Nem hiszem, hogy egy egyszerű halandó így felkapná a vizet... No mindegy, annyira nem érdekel a kiléte, a lényeg, hogy megszerezzem a heti betevő Jumpomat, és már húzok is vissza a raktárba. Ja, és még pénzt is megtakarítok vele, ami nem utolsó szempont.
Egészen idáig jutok gondolatmenetemben, és folytatnám a terv kidolgozását, amikor valami nagyot koppan fejemen, ennek köszönhetően pedig kis híján megfejelem a legközelebbi polcot, de nem engedek a Jumpból - látszólag legalábbis... Csak el ne rontsam a színészkedést!
A következő másodpercben azonban valami megszúrja a bal kezemet, amiben az ominózus kötetet szorongatom. Nem túl erős a fájdalom, arra azonban épp elég, hogy kiejtsem az antológiát... Fejemet arrafelé kapva pedig mintha valami halványkék nyílszerűséget látnék még épphogy szertefoszlani kézfejemnél. Szóval quincy lenne, mi? No, megálljon csak!*
- Add vissza!
*Ugrom utána, természetesen nem érve utol a lányt - ezennel életbe lép A Terv: reszkess, ismeretlen nevű otaku! Már csak azt kell kivárnom, hogy fizessen, aztán az ajtónál bedobok minden tőlem telhetőt és már itt sem vagyok... Legalábbis remélem.*

[Váratlan tűzeset! - avagy így esett, Aya és Yuu vásárolni ment]

- Egy pilcsi! – pontom teljes nyugodtságot színlelve, majd elkezdek turkálni a táskámban. Némi matatás után végül sikerül előkaparnom kedvenc telómat, melyről millió apró bizgentyű lóg, ahogy általában a karakurai fiataloknál szokás. Nem, nem segítséget óhajtok vele hívni a drága Yulcsihoz, hanem épp ellenkezőleg. Először szeretném megörökíteni ezt a csodálatos pózt, és ha valamit nem úgy csinál majd, ahogy én szeretném, befenyíthetem azzal, hogy szétküldöm az összes ismerősének. Na, most mondja bárki is, hogy annyi eszem van, mint egy csirkének!
- Most már mehet – mondom vigyoromat elfojtva, majd megpróbálom a vaizardot két lábra állítani. Valahogy nem méltó hozzá a földön fetrengés, akármilyen sűrűn is műveli a sok pia miatt. Egyszerűen nem áll jól, és valahogy olyan… viccesen jön ki, hogy pont ő bénázik el valamit. Nem tehetek róla, egyszerűen furának tartom.
Halkan hümmögve hallgatom végig magyarázkodását, miszerint biztos a mumus tehetett neki keresztbe, s történhetett meg ez az egész. Nem is csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne, hiszen a mumusok elég szemfüles teremtmények. Engem is többször megijesztett már, és az eszemen is túljárt már párszor. Egyáltalán nem lepne meg, ha Yuu-channal is gonoszkodott volna egy kicsit.
- Na, akkor háromra megrántjuk a nacit. Okés? – kérdezem tőle, majd a választ meg se várva megfogom a gatyó derekát, és rántok rajta egy hatalmasat. Remélhetőleg nem lett túl erős, és nem bántottam féltett testrészét sem. Bár igazából jelen pillanatban csak egy dolgon jár az eszem: hogyan bosszuljam meg a Yulcsi ellen elkövetett gaztettet, s miképp nyírjam ki a mumust, aki az én életemet is megkeseríti éjszakánként. Habár az a gondolat is megfordul a fejemben, hogy talán csak megint megpróbál átverni, mint ahogy a sárkányos dologgal is, de végülis arra az álláspontra jutok, hogy minden bizonnyal tényleg a mumus keze lehet a dologban, elvégre csak nem olyan béna, hogy elnézze a méretet, s jóval kisebbet próbáljon fel, mit amilyen valójában kellene neki. Azonban az is egy lehetőség, hogy kínában már megint a súlyproblémákkal szenvedő tinédzsereket próbálják még tovább nyúzni, s ezért ismét csak elszámozták a ruhadarabot. S mivel bízok a társaságomban lévő hímnemű egyedben, ezért csak erre a két dologra gondolhatok. Ám mivel már én is pórul jártam a mumussal, így jelen esetben az lesz az első számú feladatunk, hogy megtaláljuk, s mindörökre végezzünk vele.
Szokásos bamba ábrázatommal hallgatom végig újabb mondandóját, s mélységesen egyet is értek vele. Muszáj megállítanunk ezt a valamit, mielőtt még nagyobb galibát okozna. Az új csini napszemcsiben olyan vagyok, mint aki a CSI: Helyszínelőkből szabadult. Na nem mintha nézném, vagy valami, de azért tévét még néhanap nézek. Még ha nem is olyan sokat.
Szóval, immár már napszemiben feszítve próbálom beszerezni a megfelelő eszközöket, melyekkel eltörölhetjük a földszínéről azt a fránya lényt, mely most nem kicsit alázta meg Yulcsit. Viszont annyi biztos, hogy van humorérzéke, hiszen elég vicces volt így látni. Nem minden nap lehet szemtanúja az ember egy ilyen eseménynek, s mivel meg is örökítettem, így most már maradandó is marad számomra. Majd zsarolhatom vele, ha esetleg nem óhajtja teljesíteni a követeléseimet.
Karomon megannyi szatyorral loholok végig a fél plázán feltúrva az összes üzletet, beleértve a játékboltokat is, hátha találok valami hatásos eszközt is. Sok érdekes dolgot lehet itt találni, többek között vizipisztolyt is, olyan jó nagyot, aminek még tartálya is van, na meg varázspálcát is, valami Harry Potter nevű filmből. Természetesen megvettem mindet is, néhány pukipárna, és találós kérdéses gömb társaságában. Bár utóbbi fogalmam sincs, hogy mennyire lesz hasznunkra, s van egy olyan gyanúm, hogy kb. semmire se. De azért tetszik, ahogy kitalálja, mire is gondolok épp. A ruhákat természetesen időközben lepasszoltam egy amolyan csomagmegőrző izébe, és a kulcsot bedobtam a táskámba, majd elindultam, hogy megtaláljam hű társamat, kinek segítségével legyőzzük a gonoszt. Még idő közben beugrottam egy-két üzletbe, és vettem tökéletes „szellemírtó rucikat”, melyek csodaszép ezüst színben pompáztak, és vettem két darab porszívót is, hátha az is hatásosak lesznek ellene. Ha nem legfeljebb lesz mivel kitakarítani csinos kis raktárunkat. Úgy is folyton nagy a kupi arrafelé, s talán ezzel sikerülne több embert rábírni a porszívózásra, meg egyéb dolgokra.
- Te Yulcsi… Szerinted ennyi minden elég lesz? – teszem fel a kérdést, bemutatva csodálatos fegyvertárunkat, amint sikerül megtalálnom az illető vaizardot. Remélem sikerült minden eszközt megtalálnom, nem szeretném, ha bármiben is hiányt szenvednénk a háború alatt.
- Te milyen dolgokat találtál? – kérdezem kíváncsiskodva, miközben figyelem minden mozdulatát, és próbálom bemérni az általa túrt dolgokat.