Szivárvány Pláza

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Május 16, 2010 11:37 am

[Különben is „Shopping siéčle”, nem pedig sičcle ]

*Roppant idegesítő ez a vijjogó hang, csak tudnám, hogy miért jó ez az embereknek. Oké, hogy én vagyok Neofisto, a Rém, egy élő, vagyis igazából holt Legenda, megérdemlem az ünneplést, viszont nem efféle hangeffekttel várnám a tiszteletet, különben is, jobban szeretem a csendet, amibe maximum néhány távoli üvöltés zaja vegyül, melyet a többi hollow hallat Hueco Mundoban. Bár amíg torporban feküdtem, semmit sem hallottam az egészből, hiszen legalább egy évszázadig álmatlanul aludtam, leszámítva persze az ébredésemet, amikor különböző emlékek ostromoltak meg. Még mindig képes vagyok felidézni a pensées, amik akkor megfogalmazódtak bennem. A vörös szín, Xander, Leo, az Első, a halálom pillanata, minden mintha egyszerre öntötte volna el tudatomat.
Ebben a moment azonban csak egy gondolat fogalmazódik meg bennem: állítsák le ezt a zajt! Ha még egy pillanattal tovább tartana, biztosan megmutattam volna, hogy miért neveztek el Rémnek, ami nem kevés áldozattal járt volna az emberek részéről, míg nekem csak egy karlendítés lett volna az egész, de szerencséjükre kikapcsolták azt az izét, csak hogy utána idejöjjön hozzám valami kétajtós szekrény plaindre. Xander egyből a segítségemre siet, talán észrevette, hogy nem vagyok éppenséggel ura a helyzetnek. Ez az új világ nem tetszik, haine, ki nem állhatom. Ocsmányak az épületek, a piacok is ilyen fura piramisokban vannak, melyek eredetileg tombeau céljául szolgálnának, de nem, a modern kori ember már vásárlások színteréül használja őket. A levegő is pocsék, mintha egész egyszerűen megromlott volna. Fejetlenség mindenfelé, és mindig belém köt valami paysan, meg nem értve, hogy fogalmam sincs, megint mi a bajuk.
Ha nem lenne Xander, valószínűleg már pláza lenne, így viszont erősen belemarkolva a kezébe tűröm, hogy kezelje a helyzetet helyettem is. Megint előkerülnek azok a fura papírdarabok, aminek az áruló lány felettébb megörül, bár ez rám cseppet sem mondható el, amikor Xander bejelenti, hogy amit hajguminak hittem, az valójában fehérnemű. Valahogy sikerül is megtalálnom egy címkét, amin egy formás női fenék illusztrálja, hogyan kell rendeltetés szerűen használni az említett ruhadarabot.*
- Én ezt nem veszem fel. - *jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon, és valahogy az sem tud meglepni, hogy Xander már bepakolta ezeket egy táskába, és biztosan ki is fizette, bár nem láttam nála egy érmét sem.
Utunk ezután a cipőboltba vezet, és hamarosan megismerkedem a talons hauts fogalmát. Kényelmesnek cseppet sem nevezném, azonban kénytelen vagyok egyet érteni az eladóval, hogy nagyon csinosak, túl szépek ahhoz, hogy itt hagyjam őket. Vettem is belőlük egy tucattal, különböző formájú és színű, gyönyörű cipőkkel gazdagodik ruhatáram, mert hát hiába kényelmetlenek, ha egyszerűen szépek. A fűzők is ugyanebbe a kategóriába tartoznak, némelyiktől kis híján megfulladok, annyira szorítanak, de azért meg lehet őket szokni. Kifejezetten sentiment de libération, amikor éjszaka levehetem alváshoz. Ezután még körbejárunk néhány üzletet, csodás, elegáns mintájú harisnyák, hálóingek, szoknyák, felsők és egy-két igazán tetszetős táska is rákerül a vásárlási listára. Különösen tetszenek azok a pizsamának nevezett valamik, amiket hálóing helyett is szoktak hordani a nők és a férfiak is, és Xander szerencsére nem vette észre, hogy titokban beletettem egyet az ő méretére is a bevásárló kosárba. Persze Xander még idejében felvilágosított, hogy nem kéne leszednem a mágneses bigyókat, mert azt nem igazán szokták szeretni az eladók, és tolvajnak hisznek.*
- Mozi? Az meg mégis miféle hely? - *fordulok vissza Xander felé, miután szemre vételeztem egy ékszerüzletet a parfüméria mellett. Nem is hülyeség ez a pláza, és viszonylag hamar rájöttem, hogy tele van mindenféle hasznos és felesleges dologgal, amikből jó lenne még vásárolni, szóval biztosan visszajövök még ide.
Xander végül elvisz egy fura és fényes helyre, ami a legfelső emeleten van, persze eltart egy darabig eljutni oda, mert ezek a mozgólépcsők igen szórakoztató és trükkös szerkezetnek bizonyulnak. Még sohasem hallottam ezekről a filmekről, sőt, filmet se láttam ezelőtt, Xander viszont rám bízta a választást, szóval nem túl hosszas gondolkodás után ráböktem valami horrorfilmre – tudja a fene, hogy mi az, de biztos jó - , amiről néhány képet is látok, amik egy papírra vannak nyomtatva. Sok vért ábrázol és groteszk módon megkínzott embereket, szóval csak jó lehet.*
- Kukorica, Xander! Legalább 150 éve nem ettem kukoricát! - *csillannak a szemeim a feliratot meglátva, Xander pedig halk sóhaj kíséretében vánszorog oda, és rakja le a földre a tetemes mennyiségű szatyrot, mert hát nem kevés időre vásároltunk be. Kezdem egy kicsit sajnálni, amiért mindent ő fizet, ráadásul ő cipeli a szatyrokat is, de amikor rákérdezek, hogy eltúlzom-e, és fogjam-e vissza magam, mindig nemleges választ ad, szóval ő tudja.
Aztán persze déçu tapasztalom azokat a kicsi, fehér gombákat, amiket kukorica helyett kapok. Bizonyára elfogyott az összes főtt kukorica, szóval mégsem olyan jó a gazdasági helyzete ennek az új világnak, mint azt Xander állítja. Fura tartályokba valami hideg löttyöt is öntenek, aminek Xander szerint kóla a neve, és állítólag nagyon finom, de majd meglátjuk. Amikor a jegyeket acheter, és megkérdezi az a jegyárus tinisrác, hogy elmúltunk-e 18 évesek, természetesen közlöm vele, hogy már több, mint 1000 éves vagyok, majd Xander magyaráz neki valami cosplayről, meg szerepkijátszásról, igazából a felét nem értem ennek a modern maszlagnak. Na mindegy is, végül beülhettünk filmet nézni, és már igazán kíváncsi vagyok, mit kell ezen nézni, és miért olyan érdekes. Addig is, elhelyezkedünk a leghátsó sorba, és azzal szórakoztatom magam, hogy unottan dobálgatom az előttem ülő fejére a kicsi, fehér gombákat, nem törődve annak idegességével.*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Hétf. Május 17, 2010 4:29 pm

Aoyama Yui

// Kóborlás a plazmában \\

Akárki is volt ez, annak ellenére hogy elég kellemetlen és fájdalmas pózban tartózkodott, úgy tűnt ez egyáltalán nincs rá hatással. Nyugodtan vakarászta a homlokát meg nyalogatta a fagyit az arcáról, mintha mi sem történt volna. Még a hangja is nyugodt volt, ahogy folyamatosan arra kérlelte, hogy engedje már el. Ez volt az egyetlen olyan dolog, mármint a kérés ismételgetése, amely arra utalt hogy a férfinak nem tetszik a földön fetrengés ezen formája. Viszont ezzel együtt a fickó mégsem viselkedett ellenségesen vele szemben, nem volt dühös, nem akart kiszabadulni, nem üvöltözött vele, nem rántott elő fegyvert a szabad kezével és nem is lőtt vörös lézert a szeméből. Le kellett hát vonnia a tanulságot, miszerint bakot lőtt, így végül kelletlenül szétnyitotta tenyerét és hagyta hogy a férfi fogságban lévő karja aláhulljon.
- A te hibád, hogy megijesztettél. Ha megijesztenek, az védekező reakciót vált ki belőlem. Ezért kerültél a földre.
Közölte az egyszerű tényeket, mindenféle bocsánatkérés és sajnálkozás mentességével. Nem érezte úgy, hogy elnézést kéne kérnie a félreértésért, hiszen ő csupán az ösztönei hívásának engedve cselekedett, amikor megindította a váratlan mozdulatsort.
- Miért mondod, hogy üldözési mániás vagyok?
Kérdezte lágyan, talán egy nagyon halvány árnyalatnyi kíváncsiságot is lehetett most érezni a hangjában. Nem értette miért mondta ezt a fiú, üldözni egyáltalán nem szeretett, így nehezen lehetett ráfogni hogy mániákus üldözési hajlamokat birtokol. Ha a rá szabott feladatot végezte, általában csak szabadon engedte a lélekenergiáját, az elég volt ahhoz, hogy a közelben lévő lidérceket magához vonzza, így nem kellett utánuk rohangásznia. Más volt a helyzet a lelkek után nem vágyó démonokkal és ártó szellemekkel, de azok ezen a tájékon egyébként is sokkal ritkábban fordultak elő és csak akkor szembesült velük, ha véletlenül egymásba botlottak.
- Hogy hívnak?
Tette fel hirtelen a kérdést, mert egyre jobban zavarta, hogy egy olyan vadidegen emberrel társalog, akinek még a nevét se tudja. Ha már tudni fogják egymás nevét, akkor egymáshoz való viszonyuk egy fokkal bensőségesebb lesz, és így majd kérdezhet olyasmiket is, ami segíthet talán megfejteni azt a rejtélyt, amellyel ezen a helyen találkozott.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szer. Május 19, 2010 8:50 am

* Kicsit megmozgatta a karját, viszont semmi jelét nem adta annak, hogy fájna, vagy esetleg valami más baja lenne.
De természetesen egy kissé sajgott neki, hisz akár póttest akár nem, megérezte ha megsérül, viszont a lélek formájában, a lány így sem tehetett volna kárt, amíg a testben tartózkodik.
Ezek után odafordult a lánnyal szembe és így szólt teljesen nyugodt hangon.*
- Szóval... mindenkit megtámadsz, aki nem tetszik neked, és megpróbálod kitörni a karját?
* kérdezte, közben újra megvakarta az állát és ezek után folytatta.*
- Hm... érdekes elképzelés... amúgy nem hiszem, hogy megijesztettelek volna azzal hogy el akartam melletted menni.
* ezzel egy újabb semleges kifejezés, majd fújt egyet... nem tudta hirtelen, hogy mit kezdjen azzal a ténnyel hogy egy fiatal csaj lecsapta mit a Taxiórát.*
- Azért vagy üldözési mániás, mert még olyan helyeken is veszélyeket látsz, ahol nincsenek is ott. De talán nem kell magyaráznom, hogy mit jelent az hogy Paranoia... ez egy másik szó az üldözési mániára.
* vonogatta a vállát, majd összefonta a karjait és nézte a lányt, még nem döntötte el, hogy mit gondoljon róla...*
~ Ez a csaj most vagy kicsit flúgos, vagy csak roppantul nincs biztonság érzete...~
* gondolta, közben neki is dőlt egy közeli falnak és figyelte a lányt, aki épp beszélt hozzá, majd egy újabb kérdést tett fel.*
- A nevem... Kotegoha Karioto... és sokat motorozom.
* mondta, szinte kitalálva azt a gondolatot, hogy a rossz fiúk motorral járnak, viszont ő nem volt rossz, csak így érezte jól magát.*
- És téged hogy hívnak? Ha már itt tartunk?
* kérdezte, és közben kinézett az üveg ablakon, majd vissza a lányra és várta a reakciót.*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Május 23, 2010 2:05 am

Leárazás nem volt, de helyette kaptam egy jobbat *.* - avagy Kamill találkája Touma-val *.*

- Tökéletes! Kényelmes, és még tetszik is!– válaszoltam, szinte röpködve a boldogságtól. Még párat forogtam a csodaszép ruhában, ám felfigyeltem Touma kijelentésére. Bólintva rá egyet, visszasiettem a próbafülkébe. Még alaposabban végignéztem magam a tükörben, s próbáltam minden szögben belátni ruhadarabot. Mikor visszaöltöztem a saját holmijaimba a kezemben lévő felsőket jól megnéztem, hogy sehol sincsenek-e elszakadva, vagy nincs-e valahol elpattanva a varrás. Mivel nem találtam rajtuk semmi kivetnivalót, boldogan viharzottam ki a függöny mögül, s szemeimmel már Touma-t kerestem. Nem kellett sokáig keresnem, hogy megtaláljam, hiszen ott állt a pénztár előtt, s valamiről nagy serényen cseverészett az eladóval. Ugyan nem akartam őt semmiben sem megzavarni, hiszen ki tudja, vajon milyen üzleti megbeszélés közepette akarnék én odacsörtetni. Ezért lassan lépkedtem az irányába, s nem olyan messze tőle megálltam. Már épp vettem elő a pénztárcámat, mikor Touma intett, hogy nem kell fizetnem. Elsőre nem értettem, minek köszönhető ez a gesztus, de gondolatban legszívesebben a férfi nyakába vetettem volna magamat.
Miután kiléptünk az üzletből, Touma rákérdezett, hogy van-e még más programom, amire én csak hevesen tudtam csóválni a fejemet.
- Nem terveztem semmi jelentőset a mára nézve, csak úgy gondoltam járok egyet a plázában, mert régen voltam „szabad levegőn”. – válaszoltam. A kis kávézó ötlete igazán jónak ígérkezett, hiszen én személy szerint még nem jártam a plázának azon felén, ahol az lakozik. Meg aztán biztosan kellemes ott a környezet. Így aztán neki is vágtunk együtt a pár perces útnak, míg a mozgólépcsőkhöz értünk. Igazán nemes dolog volt Touma-tól hogy helyettem is cipelte a szatyrokat, s így nekem könnyebben ment a közlekedés is. rájöttem, hogy nagyon utálom azt a magassarkút, ami ma volt a lábamon. Lehet csak azért, mert elszoktam tőle, de az biztos volt, hogy határozottan fájt benne a sarkam. Mikor a mozgólépcsőre léptem, szinte biztos voltam benne, hogy rendesen ki is dörzsölte azt. Mivel vagyok annyira büszke, ezért nem akartam jajveszékelni, inkább csak szótlanul tűrtem. Maximum gondolati síkon sziszegtem. Viszont, ha már sütizni nem is igazán fogok, egy cappuchino elfogyasztása alatt is pihen a lábam.
Touma vezetésével végül elértünk a kiszemelt kávézóig, majd egy asztalt elfoglalva lecsüccsentünk. Gondolatban nagyot sóhajtottam, hogy végre valahára ülhettem. Mozgatva fájós lábfejeimet próbáltam kicsit megszabadulni a cipőmtől. Ha máshogy nem is, legalább félig. Ha már a sarkam elkülönül tőle, az már maga lesz a mennyország. Hogy ne keltsek nagy feltűnést a szenvedésemmel, gyorsan elvettem az asztalra biggyesztett itallapot, s bőszen olvasgatni kezdtem.
- Azt hiszem én egyelőre csak egy cappuchino-t iszom.- mondtam végül. Mikor mind a ketten megvoltunk a rendeléssel, eszembe jutott Touma előbbi mondata a helyszínelős esetemmel kapcsolatban.
- Szóval, ha érdekel, elmesélhetem neked azt az esetet. Egy hónappal ezelőtt esett, hogy helyszínelni kellett hogy menjek. Rajtam kívül még a főnököm, meg az egyik munkatársam volt hivatalos a helyre. Ezzel ugye még nem is lett volna baj, ám azt nem írták a jelentésben, hogy a helyszín, egy elhagyatott, romos óvoda volt, valahol az erdő közepén. Tehát ez már megalapozta azt a bizonyos horrorfilmbe illő tájat. Ráadásul, mint kiderült, egy csomó parajelenség is terjengett az épület körül. Rémisztő volt!- futott át a hideg a hátamon – Viszont az is biztos, hogy szellemek is voltak ott. Lehet csak egy nagy erejű, de mindenféleképpen kellett, hogy legyen ott valami. Hiszen akkor minek jöttek volna shinigamik? Nem tudom, hogy ezt neked el szabadott-e mondani, vagy sem, de tényleg így történt. Amit csak el lehetett képzelni, minden volt! Shinigami, lidércek, bajba jutott emberek. Na de, elég ebből a hihetetlen sztoriból, hiszen úgysem hiszi el az, aki nem volt ott.- ütöttem össze két tenyerem, mosolyogva. – Viszont azt meg szeretném tőled kérdezni, hogy te hiszel-e a szellemek létezésében? Csak úgy, merő kíváncsiságból érdekelne.
Akármennyire is hihetetlen, én világ életemben láttam, és éreztem a jelenlétüket. Ráadásul vannak olyan képességeim is, amivel akár elkárhozott démonok lelkeit is meg tudom idézni. Bár életemben még csak egyszer sikerült megidéznem, de remélem, többet nem is kell. Viszont, hogy mire vagyok képes, és mit érzékelek, senkinek sem kötöm az orrára. Hiszen nem hinnének nekem az átlagos emberek, talán még idegszanatóriumba is juttatnának. Eddig csak a családom tudta, mire vagyok képes, és persze az az ember, vagyis shinigami, akit még a mai napig sem tudtam elfelejteni. De bízom benne, hogy az idő, lassan, de biztosan elfeledteti velem. Esetleg a süllyesztőbe küldi egy újabb szerelem...

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Május 23, 2010 3:13 am

Running out of time, avagy így feledkezzünk meg a fontos teendőkről

*Nem kerüli el a figyelmem, hogy Kamill-chan egy kicsit feszültnek tűnik, legalábbis erre utal az, hogy néha szorgosan egy helyben tipog, hogy mindig mozgásban tartsa a lábát, s elnézve a mellékesen igazán formás lábait nem esik nehezemre megállapítani, miszerint a magassarkú kényelmi faktora lehet az oka, hogy ilyen kellemetlenül érzi magát. Már több modell is panaszkodott miattuk, ám minden tiszteletem kijár nekik, amiért még így is képesek úgy végigvonulni a kifutón, hogy közben nyomát se mutatják fájdalomnak. Szerencsére épségben elérünk az általam kiszemelt kávézóhoz, igazán kedvelem a hely hangulatát, a szomszédos kávézókkal ellentétben itt még a zene sem olyan hangos, és kitűnő helynek bizonyul egy kellemes társalgásra. A szatyrokat és a táskámat is leteszem az egyik szabad székre, és helyet foglalok Kamill-chan mellett, s hamarosan egy mokka kávé mellett döntök, míg Kamill-chan egy cappucinót rendel magának.*
- Remélem, nem zavar, ha rágyújtok. Tudom, hogy rossz szokás, de néha jól esik egy kávé mellé. - *várom a lány válaszát, hiszen ha azt mondja, hogy nem bírja elviselni a füstöt, akkor természetesen nem gyújtok rá, hiszen nem áll szándékomban mérgezni más tüdejét is. Nem vagyok az a nagy dohányos fajta, és csakis Cedric miatt kezdtem el bagózni, de hát hiába, a régi, bulizós életemhez egyszerűen hozzá tartozott a cigaretta és az alkohol is, még ha utóbbit tényleg nem nagyon bírom, és hamarabb a fejembe is száll az alkohol, mint amerikai haverjaimnak.
A meggyújtott cigarettába sokáig el is felejtek beleszívni, míg Kamill-chan erről a bizonyos nyomozásról mesél, ami ebben az óvodában történt. Arcszínem fokozatosan sápadttá válik, s már-már fehérebb, mint a porcelán csésze, amiben megkapjuk a rendelt kávékat. Hiába reménykedek abban, hogy rosszul hallok, vagy éppen csak egy gyönyörű álom válik lassacskán rémálommá, amiből hamarosan felébredek, ez nem történik meg. Némán meg is csípem a cigarettát tartó kezemet, hátha attól felébredek, ám bizonyossá válik, miszerint tényleg a plázában kávézok egy gyönyörű lánnyal, és tényleg lidércekről és shinigamikról kezd el beszélni. Gyorsan körbepillantok és megbizonyosodok arról, miszerint nincs a közelben senki, és a pincér is egy távolabbi asztalnál veszi fel a rendelést, és akik mégis a körzetünkben vannak, azok elmerülten társalognak hétköznapi dolgokról, vagy épp drótok lógnak ki a fülükből, és valamilyen zenét hallgatnak. Remélem, nem valami idióta Kész Átverés Show-t forgatnak velem, mert ha igen, biztosan megkopasztom, aki ezt kitalálta, hiszen könnyedén jogi útra is terelhetném a dolgot, de kizártnak tartom, hogy bárki is tudna arról a médiában, hogy quincy vagyok. Természetesen ez a legféltettebb titkaim közé tartozik, az úgynevezett „normális” életemet pedig igyekszem a lehető legjobban elkülöníteni a hagyományok őrzésétől. Nem mintha önszántamból csinálnám, de nincs más választásom, különben is, már megígértem Noának, hogy nem hanyagolom el ezt az egészet.*
- Én hiszek neked, Kamill-chan… Ahogyan a szellemekben is hiszek. Ha pedig már hallottál a shinigamikról, lehetséges, hogy a quincykről is tudsz egyet s mást? - *hajolok kicsit előre, mert nem akarom, hogy valaki más is meghalljon akár csak egy szófoszlányt is abból, amit mondok. Kamillal ellentétben én nem vagyok képes önfeledten cseverészni erről a témáról, hisz nem fűződnek hozzá túl jó emlékek. Aztán eszembe jut a cigaretta, ami kis híján teljesen leégett, míg Kamillt hallgattam, úgyhogy még mindig falfehér arccal veszek vissza az előrehajoltságomból, s a koffeinadagom bevétele mellett szívok bele a cseresznye ízű cigarettámba.*
- Tudod, nem igazán szeretek erről beszélni, érthető okokból. Nem akarom, hogy a szakmámban valami pszichopatának nézzenek, vagy valami, és nem emiatt szeretnék hírnevet szerezni magamnak. Szóval, a családom quincy, így én is az vagyok. Nem kell valami sokat várnod tőlem, igazából egy nyilat is alig tudok megidézni, a gyógyítás és a hirenkyaku az egyetlen erősségem, de még egy hollow-val sem voltam képes végezni, mert… nem. Gondolom, akkor te is rendelkezel úgynevezett különleges képességekkel… Bár rajtad és a családomon kívül akkor csak egy embert ismerek, aki szintén látja a szellemeket, és még képessége is van. - *gondolok vissza Cedricre, és a legutóbbi találkozásunkra, amikor több éves ismertségünk után jöttünk rá egymás valódi személyazonosságára. Nem volt kellemes, pláne, hogy Rick előszeretettel használt sértő szavakat, még ha nem is gondolta komolyan a dolgot.*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Május 23, 2010 10:30 am

Aoyama Yui

// Kábulás a plazmában \\

A férfi értetlenkedését furcsának találta, úgy gondolta teljesen logikus és érthető magyarázatot adott a tettére. Elvégre bármilyen élőlényből védekező reakciót vált ki, ha fenyegetve érzi magát, ez biztos ennél a fickónál is így van.
- Én sosem próbálkozom, vagy megteszem vagy nem. A célom a semlegesítésed volt, nem a karod eltörése. De ha akarod, megmutathatom milyen ha tényleg el is akarom törni.
Közölte hűvösen a provokációra reagálva, majd így folytatta:
- Bűnözőnek vagy öltözve, miért csodálkozol rajta ha valaki veszélyeztetve érzi magát a környezetedben?
Kérdését követően karba tette a kezét, és ismét végigmérte az alakot. Még mindig zavarta ahogy reagált a karfeszítésre, mintha nem is érezte volna meg. Csábító volt a gondolat, hogy kipróbálja, hogyan reagálna egy direkt támadásra, még mindig olyan érzése volt hogy nem ártatlanok a férfi szándékai és nem az, akinek mutatja magát.
- Jobb félni, mint megijedni. Ha ezt üldözési mániának nevezed, hát legyen. Az én nevem Aoyama.
Mutatkozott be, nem érezte szükségét hogy a keresztnevét is közölje Kariotóval. Ha rákérdez, el fogja árulni, de úgysem fogja használni, szóval felesleges információ.
- Szokatlan neved van. És hogy jön ide, hogy szeretsz motorozni?
Szemben vele, a fiú bezzeg felesleges információkkal traktálja. Minden filmben van motorja az ehhez hasonló ruhában flangáló alakoknak, nyilván ő sem kivétel.
- Gyere velem, Kotegoha.
Mondta, majd a bőrkabátjánál fogva megragadta a shinigamit és elráncigálta az épület bejáratának közelében található ékszerüzlethez. Mihelyst odaértek, szembefordult Kariotóval és rámutatott a kirakatra.
- Ha erre ránézek, miért érzek másképp mint ha mondjuk arra nézek rá?
Lendítette karját a szomszédos cipőbolt kirakata felé és várta a magyarázatot.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Hétf. Jún. 14, 2010 2:49 am

[ Kiruccanás Karakura Townban - milyen az, ha nem ismered fel az ellenséged? ]

*Ez a Mitsu pont olyan hiperaktív, mint azt a hajszíne sugallja. Különösen, ha játékokról van szó. Gyakorlatilag levegőt is alig tudok venni, mert máris rángat a következő boltba, ami főleg különböző játékokkal van tele. Mindegy, legalább állítólag nem tűnök anyukásnak, így arcszínem is visszavált egészen normálisra, s szerencséjére a nevemből sem csinált nagy viccet, mert ha komolyan gúnyolódni kezdett volna, tuti kinyírtam volna. Hát na, az arrancar attól még arrancar marad, nézet ki bármilyen emberien, bár odahaza igazából nem is mernek egy rossz szót sem szólni a választott nevem miatt, mert hát ja, az 5. legerősebb arrancart nem egy nagy életbiztosítás kigúnyolni, ráadásul a temperamentumomon is van még bőven mit javítani, sajnos túlságosan könnyen eldurran az agyam.*
- Kö… köszi. - *vakargatom idegesen a tarkómat, mert igazán nem tudom, hogyan kéne erre a helyzetre reagálni úgy, hogy meg ne sértsem a lányt. Aztán csak hagyom, hogy bevonszoljon abba a játéküzletbe, bár meglepő, hogy van, aki tényleg képes volt engem bevonszolni valahova, a megkérdezésem és engedélyem nélkül. Na mindegy, egyszer van gyereknap, most az egyszer talán túlélem a giccsfergeteget.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis üzletbe ennyi ember belefér. A polcok tele vannak tömve különböző játékokkal, s az embertömeg pedig még inkább megnehezíti a közlekedést, de valahogy csak sikerül átverekednünk magunk a népen ahhoz, hogy azokhoz a plüssökhöz érjünk. A figyelmet kétség kívül megragadják a szőrös és puha, tömött állatutánzatok, s különösen az a nagy, sárga, csőrős valami az, ami felhívja magára a figyelmem. Igen, megint a kacsák, de hát na… Nem tehetek róla, egyszerűen aranyosak, meg viccesen hápognak, meg minden. >.< Lehet, hogy lassan jobban járnék, ha kifejlesztenék magamnak egy kacsa resurrección formát, csak attól félek, hogy kiröhögnének miatta, meg hát na, ciki. >_> Nem engedhetem, hogy az imázsom akár csak egy kicsit is odavesszen, és jobb, ha mindenki valami kúlos rockertyúkot lát bennem, mintsem egy kacsamániás, idióta, anyasági ösztöneit egy demi-hollowban kiélő nőszemélyt.*
- Ööö… ezek szállítást is vállalnak, ugye? Elég messze lakok innen, és nem kocsival jöttem, mert most egy darabig nem akarok volán mögé ülni. - *érdeklődöm meg a még mindig boldogan pattogó lánytól, hiszen ha ennyire jártas ebben az üzletben, akkor biztosan tudja, hogy ezek szállítanak is, vagy sem. Komolyan csodálom, hogy ennyit tud pattogni és hogy nem fogy ki a szuszból, de lehet, csak én állok túlságosan álpasszívsággal ehhez az egész játékboltosdihoz.*
- Végül is, ez a kacsa egész aranyos… Bár nem is tudom, mégis csak kisfiú… - *tördelem ezúttal az ujjaimat idegességemben, s valószínűleg süt rólam, hogy marhára nem ide illő vagyok. Tekintetem nagy nehezen sikerül levennem a hatalmas, varrott szemekről, s inkább a műanyag kacatokat kezdem el vizsgálgatni. Valami kutyás bigyóhoz hozzáérek, pedig én tényleg csak meg akartam nézni, hogy mi az, erre nem elkezd sípolni? -.- Ha pedig nem valami idegesítő és úgymond „cuki” gyerekdal szólna ebből a vacakból, néhány kutyaugatással megspéklelve, tutira ráfognám a vezetőségre, hogy lopással gyanúsítanak, mert hát van az embereknek egy ilyen valamelyikük, ami megszólal, ha valaki lopni merészel. Szóval ja, nem sok kellett hozzá, hogy a földhöz vágjam ezt a vackot, meg azt nem értem, hogy ki ez a szőke hajú kiscsaj, aki ezeken a Hannah Montana márkájú játékokon szerepel. A fene érti az embereket, nekem ez már túl sok, túl groteszk, maradok a hagyományos játékoknál. Meg ezek az úgynevezett fénykardok, amik amúgy műanyagból vannak… a fene érti. Ha nekem kölyköm lenne, 4 évesen már dugnám be a kendo klubba, 8 évesen legalább már igazi kardot fog forgatni, és nem hoz rám csalódást, az biztos.*
- Azt hiszem, egy ilyet megveszek, remélem, talán örülni fog, de lehet, jobban járnék még pár tonna édességgel, elég édesszájú velem ellentétben. - *döntök végül mégis egy óriási, kutyás plüssnél, mert nem vagyok benne biztos, hogy Buumcsi is szereti a kacsákat. Remélem, hogy szállítást is vállalnak, de minimum elraktározást, mert én aztán nem hurcolom végig a fél városon, az biztos.*
- Amúgy minden rendben? Csodállak ezért a sok energiáért, komolyan. Ha meg már ennyire ráérsz, akkor kereshetnénk valami kaját is, mert éhes vagyok, esetleg megnézhetnénk pár boltot. Persze csak egy ötlet volt, ha nem, hát nem, egyedül is elbodogulok. - *rángatom magammal a kassza felé, ugyanis minél hamarabb ki akarom fizetni ezt a plüsst, és kész, csak ne lássanak tovább engem egy ilyen helyen. Lehet,t alán túlságosan is feszült vagyok, és ezzel tényleg elriaszthatok másokat, de hát nem tehetek róla, ilyen a természetem…*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Pént. Jún. 25, 2010 1:08 am

Leárazás nem volt, de helyette kaptam egy jobbat *.* - avagy Kamill találkája Touma-val *.*

Valójában megtörtént mesém végén azért megejtem azt a pár mondatot, hogy persze úgysem fog nekem hinni. Hiszen minek is hinne? Az emberek általában csak nagy sületlenségnek szokták ezt az egészet betudni, s csak legyintenek egyet, had gagyarásszon a hülye liba. Azért ez hosszútávon igazán idegesítővé tud válni a számomra. Nem mintha sokat is foglalkoznék más emberek véleményével, de azért senki se higgyen félőrültnek! Igazándiból, ha sokat jelentene nekem a hátam mögött való duruzsolás, vagy egyebek, akkor biztosan nem vetemedtem volna arra, hogy egyszer, valaha is gothic lolita legyek. Mert nem csak feltűnő voltam mások számára, hanem esetleg visszataszító is. Nem tudom pontosan mire vezethető vissza ez a hatalmas elhatározásom, de elég sokat változtatott az életemen. Még most is, néha-néha eszembe jutnak azok az idők, s ahogy jobban belegondolok a dolgokba, mindig csak egy emberhez vezetnek a szálak. Talán ha Ő nem lett volna, még mindig tüll szoknyákat párosítanék a pink-fekete csíkos térdzoknikhoz.
- Quincy-k, mi? – simítottam végig arcomon, másik kezemmel pedig lassan a cappuchinot kevergettem. – Nem túl sokat tudok róluk, csak pletykák keringenek róluk. A munkahelyemen is inkább a főnököm tud róluk többet. – töprengtem el, hátha valami használható dolog eszembe juthat a témával kapcsolatban.
Ahogy tovább hallgattam Touma-t azt hittem, a szívem is megáll. Még hogy ő quincy lenne? Mondjuk, éreztem valamit, de nem gondoltam volna, hogy quincy lenne. Annyira furcsa, biztosan vonzom a különleges képességű embereket. Először egy lidérc, utána egy shinigami, most pedig egy quincy... már csak vámpírral vagy küklopsszal kéne találkoznom.
- Egy kicsit megleptél. Mármint, félre ne értsd, de ezt nem tudom felfogni, hogy quincy lennél. – tettem nyitott szám elé egyik tenyerem, nehogy leessen a csodálkozástól.
Viszont ezek után jöhetett a feketeleves. Igen, én sem vagyok sima, egyszerű ember. Csak tudnám, hogy szabad-e neki elmondanom. Viszont, ő is megbízik bennem, ha már elárulta valódi kilétét. Nagyot sóhajtottam, s hol a csésze, hol pedig a szalvéta között cikázott tekintetem.
- N-nos, én is látom a szellemeket. És valami oknál fogva, elkárhozott állatok lelkét meg tudom idézni. Jaj, kérlek, ne nézz valami szektásnak, tényleg nem vagyok az! Ez, csak... Nem tudom, miért van. Magam sem tudom összerakni ezt az egészet, és arra sem emlékszem, mikor tettem szert ilyen képességre. – igazgattam izgágán hajamat, kicsit búslakodva.
- Na de, rád visszatérve... Mégis hogy érted azt, hogy csak gyógyítani és hirenkyaku-zni tudsz? Talán... Történt veled valami, amitől elvesztetted az erődet? – tört felszínre belőlem az aggodalom egyik formája, s rámeredtem a férfira a válaszát várva.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szomb. Júl. 03, 2010 11:49 pm

.:Shopping sičcle<--ez mi a franc? Nem tudok franciául -.- xD:.

Nekem ez a pláza olyan már, mitnha az otthonom lenne. Sőt ez az egész új rend mintha csak nekem lett volna kitalálva! Tökéletesen igazodik hozzám az összes szabály, törvény, ami csak létezik, így ez olyan nekem, mint a paradicsom. Pedig még csak pár hete ébredtem fel, és kezdtem el ismerkedni az új világgal, de rugalmas személyemnek köszönhetően abszolút nem okozott gondot beilleszkedni. Szinte már az össze pultos csaj integet nekem, az összes eladó tudja a számom, és nem is rest felhívni egy-egy este, hogy nincs e kedvem átmenni hozzá „matekozni”. És mivel én kegyes és jószívű úr vagyok, természetesen sosem utasítom vissza az ilyen kéréseket, pláne ha két jódarab mell is járul hozzá, na akkor mindenképp benne vagyok! Nem úgy, mint Cherise…van még mit tanulnia erről az új rendszerről ,de egyet sem kell félnie, én itt vagyok MELLette, és segítek neki…némi ellenszolgáltatás fejében persze, de business is business, never forget it. Míg a zöld hajú Szépség a cipőket szemléli, én pár mondatot a boltvezetővel. Igazából csak meg akarta köszönni a tegnap estét és ajánlkozott mára is, de kénytelen voltam elutasítani mondván, hogy van estére programom. Ahogy Cheris kezében egyre jobban púposodó szatyorra nézek, belátom, hogy bizony ez egy vagyonba kerül nekem, szóval lefekvés előtt tennem kell majd a városban egy körutat, és beszedni egy kis pénzt. A sok hülye drogdíler nem érti, hogy rossz, amit művelnek, és az, hogy elveszem tőlük a füvet meg a pénzüket, csak a nagyobb jó érdekében van. Persze a végén mindig beadják a derekukat, mivel nem tehetnek mást…senki sem mondhat nekem ellent.
- Hát az egy olyan hely, ahol filmeket vetítenek. Nehéz elmagyarázni, de ha beülünk akkor meglátod hamarosan vetítenek egy filmet, akár meg is nézhetjük! – indítványozom a dolgot majd ennek megfelelően húzom is magam után Cheriset. Minden jól halad, haladunk a mozi fele, mikor a Boszi meglátja a pattogatott kukoricát. Arra egyből rájövök, hogy ez nem az a kukorica, amire Ő gondol, de hát ha ezt szeretné, meg veszem neki. Néhány perc múlva vissza is térek, és a kezébe nyomom a jó adag kukoricát, meg fél liter kólát, mert az is jár hozzá automatikusan. Nekem annyira nem ízlik, kissé fura íze van, megmaradok a bornál meg a töménynél, az már biztos, csak sajnos olyat itt nem árulnak. Míg Cherise a kukoricával foglalatoskodik én megveszem a jegyeinket. Kissé riadtan kapom fel a fejem mikor megkérdezik ,hogy elmúltunk e 18 évesek. Micsoda hülyeség, persze, hogy elmúltunk! Épp mondanám, hogy jah, mindketten 20évesek vagyunk, mikor Cherise közbeszól. Nyelek egy nagyot és elkezdem magyarázni, hogy csak azért mondta, mert felháborította a kérdés, amúgy tényleg elmúltunk már 18 évesek, és ha akarja ezt meg is mutatom neki élesben. A kis intermezzo után aztán végre bejutunk a moziba, zsebemben meg már ott fityeg az újabb telefonszám, ezúttal a jegyellenőr kiscsajé. Nem tehetek róla, vonzom a nőket! *.*
Beültetem Cehriset a leghátsó sorba, mert ha valami gáz van, onnan a legkönnyebb távozni. Még kis idő van a film kezdetéig, és kicsit unom magam, meg ahogy nézem a mellettem ülő zöldhajú Lány is. Egy halk sóhaj után elmagyarázom neki, hogy nem illik kukoricával dobálni másokat még unalomból sem, majd el is kezdődik a film név szerint valami „Kör”. Azt írták, hogy horrorfilm, nekem inkább tűnt gyerekmesének, de hát kinek mi az ízlése ugyebár. Így ezerévnyi gyilkolás után már max csak röhögök egy jót mikor a kislány kimászik a tvből..előttem mászna ki, vissza is rugdalnám, az biztos.
- Azért jó volt nem? – kérdezem a film után abban reménykedve, hogy nem unta magát halálra Cherise, bár én halálra untam magam, szóval szerintem Ő is.
- Itt az ideje enni valamit, javaslom az olasz pizzériát egy emelettel lejjebb! – természetesen én itt már mindent ismerek. Sőt, az én jóvoltomból ott már ingyen kapunk pizzát, mert tettem egyik is szívességet a tulaj lányának, nevezetesen elvettem a szüzességét.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Csüt. Júl. 15, 2010 10:11 pm

[ Kiruccanás Karakura Townban - milyen az, ha nem ismered fel az ellenséged? ]

Tisztára mennyországban érzem magam ezen a helyen. Mindenhol cuki játékok, és ami a legjobb, hogy iszonyatosan sok plüss várja, hogy rongyosra szeretgessem. Hiába… A szőrmókok a gyengéim, habár egy élőnek sokkal jobban örülnék. Mondjuk egy hatalmas bengáli tigrisnek, vagy egy übercuki bolyhos mackónak. Bár mackónak ott van az én legübercukibb Jegesmackóm, akit a nap huszonnégy órájában nyomorgathatok, meg csókolgathatok, meg idegesíthetek, meg… meg… minden. Szóval lényeg az, hogy ha macikát akarok, akkor ott van az én drágaságos párocskám, akit összevissza szeretgethetek.
- Hát nem tom… Én mindig magam hurcolom haza a cuccokat. – motyogom – Mahaaajd megkérdezzük, hogy ha meg nemmel válaszolnak, majd kikönyörgöm neked. Hidd el, meggyőző tudok lenni – mondom vigyorogva. Mert hát tényleg hihetetlenül meggyőző vagyok, mert ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom, akkor vagy durculok, vagy meg ütök vágok, vagy meg úgy nézek, hogy a másik fél inkább lenne a pokol legeslegmélyebb bugyraiban. Félelmetes vagyok, és ezt néha imádom kihasználni. *.* Na jó, azért cuki is vagyok, mert hát egy nőnek annak is kell lenni, de ha morc vagyok, akkor ott kő kövön nem marad. Néha el is gondolkozom azon, hogy miért is van ilyen csirke zanpum valami erő alapú helyett… Igaz, a tollak szépek, meg minden, viszont félek, hogy még a végén allergiás leszek rájuk, és aztán harc közben meg elkezdek tőlük szenvedni. Istenem, milyen szörnyű is lenne az. Tökre gáz ez az egész, és egyre cikibbnek tartom a saját zanpumat. T_T Kikai meg újabban folyton morcul, amikor megjegyzem neki, hogy előrukkolhatna már valami jó kis támadással legalább shikai módba, de nem. Mindenképp köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig egyelőre nem fog még egy támadást elárulni. Hát gonosz… nagyon gonosz… >.>
- Vhoaaa de cuki kacsaaaa! - kerekedik el a szemem, amint meglátom Slarin kezében azt az édescukibogár kicsi kacsát. – Szerintem tökéletes lesz a kis srácnak, mert a gyerekeknek tökmindegy, hogy milyen plüss, csak nyomorgatni lehessen. – magyarázom nagy hévvel, aminek csak az lett az eredménye, hogy egy épp arra járó idős nénit fejbe kólintottam. Megint bamba vagyok, és szerencsétlenkedeeeek Annyira utálom, amikor ilyen vagyok. T_T Lényeg, hogy naagyon sajnáltam, hogy egy nénit sikerült lecsapnom, szóval hatalmas nagy hajlongások közepette kértem tőle bocsánatot. Meglepő, hogy nem tört el közben a derekam. Surprised

- Bocsiii~~~ Megint kicsit túl pörögtem a játékok, meg a plüssnyomorgatás miatt… – pislogok rá ártatlanul egy plüss hópárduc mögül, amit épp önvédelmi célokra helyeztem csinos pofim elé. Mi van, ha leakar csapni, amiért ekkora dinnye vagyok? Mi van, ha már most elege van belőlem szerencsétlen csajszinak? Mondjuk nem csodálnám, amilyen néha tudok lenni… Szörnyű természetem van, és ezt rögtön rá is zúdítom szegényre.
- Amúgy a kaja nem rossz ötlet, már így is már vészriasztás van a gyomromban, mert már két kemény órája nem ettem, és kezdenek lemerülni a tartalékaim. – csillan fel gyönyörű szemecském, miközben haladunk a kassza felé. Kaja… A világ legtökéletesebb szava…
- Sétáló plüsszsiráááááááááááf! – bökök az utánunk érkezők felé, akik mellett egy óriási plüsszsiráf totyog. Mondjuk az eszembe se jutott, hogy valaki fogja, hogy ne boruljon fel… Mondjuk egy ekkora példány már lehet, hogy magától is képes megállni mind a négy lábán, és még segítség se kell hozzá. Mindenesetre nekem is kell ilyen. >.< Beállítanám a sarokba, és ő őrizné az álmaimat Suke mellett. Mert hát biztos nem lehet egyszerű dolog figyelni minden éjszaka, ahogy elalszom, és ahogy az álommanó álomport hint a szemecskéimre. Meg arra is vigyázni kell, hogy a gonosz manók és tündérek ne hozzanak nekem rémálmokat Surprised

Szóval nekem kell ilyen, hogy őrködjön, és elijessze a gonosz, és szörnyen rossz lényeket. Nem szeretek rosszat álmodni. T_T

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Csüt. Júl. 22, 2010 6:41 am

[ Shopping siéčle – Évszázados bevásárlás =^.^= ]

*Eddig igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy minden kis chienne úgy integet Xandernek, az én Xanderemnek, mint akik legalább fél évezrede ismerik. Velük ellentétben én tényleg legalább hétszáz éve ismerem; igazából fogalmam sincs, mikor találkoztunk először, különben is, olyan rég volt… Olyan vieux érzem most magam… T.T Mielőtt még belépünk ebbe a moziba, gyorsan balayage magam egy ablak tükröződésében, nem jelent-e meg véletlenül csodaszép arcomon egy csúf pli, és miután megállapítom, hogy most is ugyanolyan fiatalos vagyok, mint az elmúlt ezer évben, sikerül kicsit megnyugodnom. Ezek szerint nem azzal van a baj, hogy öreg vagyok. Lehet, a melleim túl kicsik? T.T
Unalom unalmat követ; pedig az még egész szórakoztató volt, ahogy az a sok buta halandó idegeskedett, amiért gombákkal dobálom őket. Igyekszem nem hangosan nyafogni Xandernek, amiért még ezt az örömöm is elveszi tőlem, így a következő tíz percet protestation jeléül néma csendben töltöm el. Igen, sztrájkolok. Xander ellen, meg úgy az egész világ ellen, mert mi az, hogy ebben a székben kell ülnöm vagy két órát? Arénát akarok meg harcot, az legalább szórakoztató. >.>
Az öt perces néma csöndet egy halk sikoly szakítja félbe, amikor valami nagyon hangosat hallok, és valahol elöl valami furcsa mozgolódást látok. Xander elmagyarázza, hogy ez az a film, aminek most örülni kéne, így aztán kigúvadt szemekkel pislantok a kivetítőre, mint aki még nem látott filmet. Mert tényleg nem láttam. Le vagyok maradva, és? >.> Neked se lenne jobb, ha vagy száz évig kénytelen lennél aludni.
Ez a Kör nevű film igazán vicces történet volt. Igaz, nem értettem a felét, mert tele volt olyan modern kütyükkel, amik száz éve még nem is léteztek, szóval örömmel karoltam bele Xander karjába, amikor végre megláttam egy olyan tárgyat a filmben, amiről tudom is, hogy micsoda. Igen… a kút! Surprised

Olyan jó érzés, hogy van, ami sosem változik, és hogy még mindig léteznek kutak. *.*
Nem mintha bármit is felfogtam volna ebből a filmből, meg különben sem értem, miért olyan nagy cucc, hogy egy fehér ruhás kislány kibújik a dobozból, szóval nagy káosszal a ma tête vonszoltatom magam Xanderrel. Igen, a kajálás tényleg jó ötlet, és mintha láttam volna egy francia éttermet a közelben, biztos van kagylójuk is meg minden! *.* Az meg se fordul a csini kis búrámban, hogy esetleg Xandernek más tervei vannak, egyértelműnek veszem, hogy a francia gasztronómia ízeit fogjuk felidézni.*
- Nagyon is tetszett, köszönööö~öm! *.* - *csüngök rajta csaholó kiskutya módjára, s kapaszkodok a karjába, azonban lelkesedésem addig tart, amíg meg nem pillantom, amíg észre nem veszem, mennyien kacsintgatnak Xander felé. Hát ennyire jelentéktelen vagyok? T_T Valami pizzéria nevű espace egy vadidegen luvnya is kivillantja a dekoltázsát. Ez már tényleg sok, elegem van. >.<;;;;;;;; *
- Xandeeee~r… Az én melleim miért nem olyan jók, mint a többiekéééé? T.T – ragadom meg a karjait és szorítom a tenyereit két keblem köré, hiszen ha a melleimmel van a baj, akkor azt tudnom kell, most azonnal. >.> Remélem, Xander legalább őszinte választ ad, s nem zavartatva magam, miszerint azért jó néhány ember megbámul minket, dörzsöltetem mains továbbra is mellkasom köré.*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Hétf. Aug. 02, 2010 6:14 am

//"Vigyázz, a Shonen Jump néha szombaton jelenik meg!"//

*Szinte rohanva teszem meg a pláza felé vezető utat - ez az utolsó reményem arra, hogy meg tudom venni a legfrissebb Jumpot. Ráadásul állítólag duplaszám lesz, szóval kétszeresen fogok idegbajt kapni, ha nem sikerül leszállítanom a többieknek... Az utóbbi hetekben ugyanis gyakorlatilag elsőszámú "mangadílerré" léptem elő, mivel rájöttem arra az apróságra, hogy ha megveszem az aktuális példányt, a visszafelé út pont elég arra, hogy végigolvassam - így pedig elég fölényre teszek szert ahhoz, hogy békén hagyjanak pár napig. Amennyiben valaki edzeni akar zargatni vagy ilyesmi, hát kegyetlenül szétspoilerezem azt a mangát, ami az illetőt leginkább érdekli a gyűjteményből! Mivel gyakorlatilag mindenki kezdő-gyakorló otaku, így ez elég fenyegetést jelent rájuk nézve, tehát egy darabig legalább nyugtom van. Jó, persze, azért például Hacchi nem olvas ilyesmiket, de hát ő nem is az a típus, aki indokolatlanul cseszegetne bárkit is, szóval általában elvonulok vele az edzőterembe kidou-kat gyakorolni, mert az legalább érdekel is, a többiek pedig hadd gyilkolják egymást a szétszaggatott antológia fecnijei felett...
Most azonban nagy eséllyel az én szétszaggatott póttestem felett fog lejátszódni a fenti jelenet, ha nem szerzek sürgősen egy példányt a Shounen Jumpból. De hát ki a fene lenne képes észben tartani, hogy éppen mikor méltóztatnak szombaton megjelentetni?! Meg igazság szerint amúgy is teljesen elfeledkeztem nyugalmam zálogáról... Mire pedig észbe kaptam, már egy környező újságosnál sem lehetett kapni. Az egyik helyen maradt ugyan egy nyomdahibás kötet a három héttel ezelőtti kiadásból, de az meg teljesen felesleges, mert még a cucc legelső lapszámából is van valahol egy darab a raktár sötét zugaiban - feltéve persze, ha azóta nem égette le valaki egy kósza ceróval. Pedig most biztos egy rakat pénzt érne, ha eladnák valami elvetemült gyűjtőnek, amiből aztán vehetnének mondjuk normális kaját, mert már kezdenek unalmasak lenni azok a műanyagcuccok, amiket száz év óta szinte folyamatosan eszünk. Természetesen ugyanis a nullához közelít a raktár lakói között azok száma, akik rendesen tudnak főzni... Néha persze képesek kisebb lakomát összedobni, de valljuk be, tízévente ha egyszer van ilyen.
Szóval már-már shunpózva futok az életmentő üzletegyüttes felé, ahova, mindeddig úgy gondoltam, soha többet nem fogom betenni a lábamat többet. Egyszerűen kiakasztó a visítozó szőkeségek, idióta tizenévesek és elkényeztetett (kis)gyerekek tömkelege: ha csak rágondolok, borsódzik a hátam tőlük... A pláza őslakosait alkotó kategóriák ráadásul pont azok, akik az utcán is legjobban megbámulnak leplezetlenül - eleinte ugyan még majdnem nekik rontottam, de miután többször is nem éppen finoman fogtak vissza Kensei-ék a vérontástól, inkább leszoktam erről a megmozdulásról.
Nem is foglalkozom most ezekkel a cicababákkal, inkább megrohamozom a legközelebbi könyvesboltot, újságost vagy bármi más üzletet, ahol fellelhető lehet a legfrissebb Jump. Néhány újabb pofára esés múlva pedig az egyik emeleten lévő, eldugottabb kis helyen megtalálom, amiért jöttem - még szerencsére van belőle egy utolsó darab... Nem is kell több, kis idő múlva már a pult előtt ácsorgok és nyúlok a lapért. Ha pedig bárki kettőnk közé mer állni, hát készüljön a csatára!*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szomb. Aug. 07, 2010 1:36 am

.:Shopping sičcle<--ez mi a franc? Nem tudok franciául -.- xD:.

Egyértelmű, hogy én csak olyan helyekre megyek kajálni, ahol már van egy kis prémiumom. Szerencsére ezen helyek száma napról-napra, hétről-hétre csak nő, hiszen mindig van egy-egy pincérlány, pultos, vagy épp a főnök apuka által dédelgetett icipici szűzlány, akinek kedve van egy kis szórakozásra. S én, mint kegyes, és nem utolsó sorban szexista vadállat, megadom nekik ezt az örömöt, mivel nem tudok ellenállni az előttem szétnyíló lábak gondolatának! Elvégre ki vagyok én, hogy ellent mondjak a természet hívó szavának? Amúgy se én vagyok rámenős, hanem Ők keresnek engem. Nem tehetek róla, hogy jóképű vagyok. Cool

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mikor oldalamon Cherise-el bebaktatunk a közeli olasz pizzériába, máris kapom a biztató jeleket, mosolyokat, és mi egyéb. Persze én is visszakacsintok, de több reakciót nem vált ki belőlem az eset, mert épp nővel vagyok, és gázos lenne. Nem mintha Cheriset nem szeretném. Oda vagyok érte! Csak hát én ilyen "szabad gondolkodású" srác vagyok, szóval remélem Ő is megérti. Ezer év alatt már megszokhatta volna! Ha meg mégis problémája van a dologgal, majd megbeszélem vele nyugisabb körülmények közt, mondjuk egy gandzsa és pár pohár bor után az ágyban. Sajnos nem tudok úgy állni, hogy takarásban legyen a csaj, és Cherise ne lássa az amúgy rohadt egyértelmű utalást, de már mindegy. Talán túlteszi magát rajta, és annyiban hagyja a dolgot, mivel hogy Rólam van szó. Természetesen ezek hülye képzelgések voltak részemről, hisz nincs Nő, aki ne húzná fel magát, ha az épp aktuális partnerét ne akarnák tőle elcsábítani. Nem vagyok az a szégyellős fajta, sőt, elsőként vetem bele magam a mellek tengerébe, mikor csak tehetem, mégis szemöldököm rekordgyorsaság alatt tűnik el hajam alatt, mikor Cherise hirtelen megáll, megfogja a kezeimet és a melleihez szorítja azokat. Alap helyzetben ezzel nem lenne semmi gond, csak hogy elég zsúfolt a helyiség, nyilván mert nem sokkal vagyunk dél után. Értetlen fejjel állok a dolgok előtt. Hihetetlen, hogy ez most ilyen fontos legyen Cherisenek, pedig tudhatná, hogy tényleg oda vagyok érte, és nekem Ő az igazi, még ha néha félre is lépek, de hát mind mondtam, szabad elvű vagyok. Azért természetesen jól rámarkolok a dologra, hogy ha már tényleg kétségek közt van a Lány, elüldözzem azokat.
- A Te melleid a legjobbak! Rájöhettél már volna, hisz jó pár éve együtt vagyunk! - mondom Neki kicsit halkabban, mert senkinek sincs ezekhez a dolgokhoz köze rajtunk kívül. Dolgom elvégezte után megfogom Cherise kezét és húzom magam után az egyik sarokbéli eldugottabb asztal felé. Ez a dolog még nem fejeződött be, tisztázni fogom Vele a dolgokat, egyszer és mindenkorra. Csak épp megvárom, hogy a pincér jöjjön, és hozza az étlapot, majd miután kiosztotta a füzeteket, és elment, Chrisere emelem a tekintetem, és komoly hangon megszólalok.
- Cherise...több évszázada vagyunk már együtt! Nem gondolod, hogy ez mindent megmagyaráz? Oda vagyok érted, de tudod, hogy sosem tudtam parancsolni annak ott lent! - mutatok lefele az asztal felett, és dorgálom meg a Boszit egy kicsit. - Amúgy meg ugyan olyan tökéletesek a melleid, mint kétszáz évvel ezelőtt, ne aggódj. - teszem hozzá, és arcomon átfut egy vigyor is. Ezzel befejezettnek tekintem az ügyet, úgy gondolom elég érvet felhoztam a dolog mellett, és most már Cherise is tisztán látja a dolgokat. Nincs más hátra, mint enni. Átszellemült arccal vetem bele magam az étlapba, mivel már igencsak éhes vagyok. Reggel óta nem ettem, akkor is csak egy hotdogot, ami nem volt túl laktató. Végül megállapodok a sonkás-sajtot-kukoricás pizzánál, és leadom a rendelést, plusz egy üveg sört is kérek, miután Cherise is leadta a rendelését. Közben eszembe jut, hogy ide jövet láttam egy állatkereskedést, és biztosan tetszenek Cserkónak is a dolog, szóval eldöntöm, hogy kaja után elviszem oda.
- Kaja után mutatni akarok valamit! Biztos tetszeni fog! - adom elő máris ötletem, majd kényelmesen hátradőlök, és vetek egy oldalpillantást a pultos csajra, aki igencsak szúrós szemekkel néz az előttem ülő Nőre. Lehet, hogy itt még csajbunyó lesz? Szereznem kell mézet vagy olajat, és akkor csinálhatok egy pöpec kis birkózást! *.*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Csüt. Aug. 12, 2010 10:01 am

~ "Vigyázz, a Shonen Jump néha szombaton jelenik meg!" ~

Fúúú, de pipa vagyok! Rohadtul elegem van a suliból most már tényleg >.> Az egy dolog, hogy elkúrtam két tesztet, de ezért miért kell engem szívatni? Miért nem elég ha csak simán leteszem az utóvizsgát? Arra már úgyis tanulnék... valamennyit. Nem tehetek róla, ha egyszerűen túl sok mangát kell elolvasnom, és túl sok animét kell megnéznem ahhoz, hogy mindig naprakész legyek... a light novelekről nem is beszélve! Surprised

De nem, ezeknek a köcsögöknek muszáj engem kötelezniük arra, hogy különórákon vegyek részt SZOMBATON, egy ilyen embertelen időpontban. Ráadásul a tanárok csak felügyelnek minket, nem tanítanak. Arra ott vannak a hiperlelkes stréberek, akik akár non-stop, 24 órán keresztül is a könyveket bújnák és 90% feletti teszteket ontanak magukból. Szörnyű volt, és még az sem tudott vigasztalni, hogy az a srác aki engem korrepetált, legalább tudta mi az az anime, mivel persze csak ecchit néz, ha már arra nincs esélye, hogy hús-vér lányok egyáltalán hozzászóljanak. Ötpercenként tévedt a szemem az órára, de az olyan lassan vánszorgott... azt hittem már sose lesz vége és örökké itt ragadok. És főleg azért volt különösen idegesítő, hogy pont ma ragadtam benn a suliban, mert ma jelent meg a Jump, duplaszámmal és ilyenkor a szokottnál is nagyobb rá a kereslet. Márpedig nekem kell az az újság, és kész >.> Furán hangozhat, hogy egy lánynak ennyire kell egy shounen lap, de vannak bizony olyan mangák benne, amik engem kifejezetten érdekelnek, még ha nem is vagyok akkora fanjuk, mint mondjuk a K-ON-nak vagy a Key-műveknek.
Tiszta idegbeteg módjára kapkodtam össze a cuccaimat és rohantam kifelé az iskolából, mikor csodák-csodájára véget ért a délutánba nyúló foglalkozás, még a hirenkyakumat sem voltam rest használni, hogy eljussak a plázába, ahol az egész város egyetlen olyan könyvesboltja van, ahol még esetleg találok Jumpot ilyenkor is. Azért is szerettem ezt az eldugott kis helyet, mert ide hoztak olyan mangákat és light noveleket is, amikért más esetben be kéne mennem Tokióba. Ez volt a szar ebben a városban, nem volt egyetlen olyan üzlet sem, ami maradéktalanul kielégítette volna egy magamfajta otaku igényeit. Ez volt az egyetlen, ami legalább törekedett arra, hogy ne csak mainstream cuccokat áruljon. Lihegve estem be az ajtón és hadartam el egy köszönést az eladónak, majd feldúltan trappoltam az engem legjobban érdeklő polc felé. Ám a szemem elé táruló jelenet a legvadabb rémálmaimat is felülmúlta Surprised

Valami hülye bige éppen az utolsó példányt próbálta meg elorozni előlem, márpedig ha itt az utolsó, akkor az egész városban az. Elkerekedett szemekkel figyeltem a jelenetet, mely mintha lassított felvételben játszódott volna le előttem.
- Chotto matte!!!
Kiáltottam fel, és cseppet sem zavartatva magam az esetleges következményektől, hirenkyakuzva kaptam fel az újságot a polcról, mielőtt még megtehette volna ez a ribanc. Mozdulatsorom befejezése után lendületesen fordultam meg és toppantottam egyet határozottan a padlón.
- Enyém!
Nyújtottam ki a nyelvem szemtelenül a nőre, szememben pedig a győzelem édes öröme csillogott. Az egyetlen gondom az volt, hogy a pénztárhoz való eljutáshoz át kell rajta jutnom valahogy. És a tekintetéből úgy tűnt, ez nem lesz egyszerű feladat.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Csüt. Aug. 12, 2010 10:39 pm

°° HeLp! PiRaTe In TrOuBlE... - ShOpPiNg! °°

Felkelés, édes ébredés, mennyei reggelizés! Szépséges nőszemély üldögélt vele szemben, mozdulataival újabb és újabb bűvöletekbe ejtve! Nyomorék, tingilingi senkiházi, eszetlen kis hülye ficsúr.... bárminek elmondta volna magát jelenleg! Hipnotizálták, meghódították, elvakították! De határtalan rajongása jobb, ha elbűvölten hentergő szívszerve titkában marad, mert még kinevetik! Semmiképp sem megengedhető fordulat lenne...
Nyehhe, még csak az kellene, szenvtelen barmok feszült cseveje, őt megalázó pletykák terjedése! Éppen elég benyelni, raktározni tévképzetet, hogy ő lúzer- csak mert kúlságát nem fedheti fel idióta iskolások előtt! Nem, szemükben nem hősies hollowirtó, hanem lépten- nyomon eleső, mindennek nekimenő, szerencsétlen bohóc! Kétballábas bolond! Agyfakasztó marhaság, dühítő idiotizmus!
Kézen ragadta, magával húzta, ölelte, viccelt neki, szórakoztatta az út során, és közben dobozt bontott, cigarettát szívott.. sokat, tömkeleget, mert nehezen viselte a rávetett pillantásokat- értelmük: félszemű fajankó, nyomorék szerencsétlen mellett félisteni nő? Nem jó, szét kell venni őket, mást rakni helyükre... S baszta agyát fel, az egekig a téma, mert legyen kuss a nagyszájú népnek... -.-
- Nézd csak, szépségem! Mit szólsz ehhez? - vette le az általa szépnek ítélt ruhák közül az egyiket, majd gerincén végigfutott a hideg a mellettük elhaladó plázanő láttán. Undorító, kétségbeejtő! Hogyan képes eltorzítani eredeti külsejét, hányingerkeltő, picsariszáló, retkes förmedvény módon? Sértő, nagyon is sértő! Szemet vakító… >.>
- Hálát adok az égnek, hogy te nem vagy ilyen visszatetsző műnő… Szépséged határtalan! - lelkendezett, s közben öngyújtójával babrált. Sachiko próbált, valami ruhát… ő pedig ideges volt! Őrjítő hely, be sem tenné ide a lábát, tipikus volt, le se tagadhatja! Máris menekülni akart, ki innen… hogy dicsekedjen Toumának barátnőjével, a földön élő legszebb nővel! Kissé elvakult volt és pörgött, de jelen helyzetében ez érthető! Talált maga mellé párt, szépet és kedvest, megbízhatót! Végre nem csak egyszeri kalandok sorjáznak, amikbe könnyen és hamar beleun az ember… Tartós, tehát ad valamit! Valamit, ami miatt megéri reggelente felkelni. Mégis, tartózkodott felhevült vallomásoktól, elég volt előző esti idegmenése. Égés, súlyos égés! S mégsem volt annyira kínos, mint sejtette… idilli, harmonikus hangulat töltötte el, s emellett kínlódás, maiért a próbafülke mellett tilos a dohányzás. Nevetséges! Nem olyan gyökér, hogy felgyújtsa a kócerájt… -.-
Utálta. Shopping. Elvakult, rózsaszín démonok irányították az agyát meg nem gondolt pillanatban. Csak úgy kerülhetett ide! Önmagától épeszű férfi ilyenbe nem megy bele. Tanítványainak mégis igaza lenne? Tehetségtelen bohóc lenne? Nem, nem minden esetben! Csak ha hipnotikus tekintetébe belemélyed, akkor. Sachiko tökéletes és szépséges, mindent megtesz érte…
- Menjünk más helyre… Könyörgöm, kínlódok, de érted megéri…- vergődött látványosan, végül magát felhúzva szólt, hogy szüksége van egy szál cigarettára. Meghajolt, s kisietett, hogy ostorozza magát a készülő esőben.
Ostoba marha! Idegesíti kedvest, fejét falba kell verni! Bolond, de nem csak így, a lányért is bolond...

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Aug. 22, 2010 9:44 pm

HeLp! PiRaTe In TrOuBlE... - ShOpPiNg!

Szinte hajthatatlan volt. Akármennyire is rázta Sachiko a fejét, egyszerűen nem hagyta Cedric. Pedig nagyon nem akarta „kifosztani” kedvesét, főleg nem ruhák képében. Annyira dicsekvő díváknak tartotta azokat a nőket, akik a párjukat csak a pénzéért szeretik, hogy ha nem lenne ilyen békés típus szívesen indítana ellenük egy kisebbfajta tüntetést. Viszont a pláza megint meglepte. Igaz, nem sokszor teszi be ide a lábát, talán évente egyszer-kétszer, de mindig megcsodálja, hogyan lehet ekkora épületeket megépíteni. A díszítést nagyon szépnek találta, és most a szokottnál is kevesebben lébecoltak errefelé, ami meglehet, hogy a korai idő miatt van. Miután beterelték őt egy butikba, kissé szégyellősen kezdett el válogatni a felaggatott ruhák százai között. Zavarában azt sem tudta mit szabadna, és mit nem szabadna neki felpróbálnia, vagy egyszerűen csak megnéznie. Szinte érezte, hogy ezt a szöszölést Cedric nem fogja sokáig bírni, hiszen árulkodó jelei is hamarosan láthatóak voltak; össze-vissza járkált a bolt előtt és idegesen nézegette karóráját. Viccesnek találta egy pillanatig ezt az egészet a lány, de nem akarta, hogy emiatt el legyen rontva az egész hangulat. Így levette azt a kék-fehér csíkos ruhát, melyen aranyos masni díszelgett, s szaladt is felpróbálni, szerencsére a méret pont stimmelt. Ezért gyorsan odarobogva a pénztárhoz fizetett, s már ott is termett kezében a szatyorkával Cedric előtt.
- Ne haragudj!
Nyomott szájára egy gyors csókot bocsánata jeléül.
- Igazán nem akartam, hogy itt kelljen szenvedned, de sokan álltak előttem a pénztárnál. Jobban örülnék neki, ha te mondanád meg, merre menjünk, és mit csináljunk.
Mosolyodott el, ahogy túlfűtve ölelgette kedvesét, majd aztán kézenfogva menetelt mellette, egyenest egy aranyos kávézó felé. Egészen kellemes hangulata volt ennek a kávézónak, ezért örömmel huppant bele a bőrkanapéba. A pincérlány hamarosan hozott egy-egy menülapot, amelyet boldogan vett el Sachiko. A süteményes részhez érve, hosszas tanakodás után kiválasztott egy csokis muffint, ami színes cukorkákkal volt megszórva. Imádta a süteményeket, ezért a kávéja mellé szívesen eszegette. Miután mind a ketten rendeltek valamit, Cedric egy cigaretta kíséretében kényelmesen hátradőlt. Viszont Sachiko annyira izgatott lett, hogy ő inkább a kanapé szélén, előre dőlve ücsörgött tovább, és fülig érő mosollyal nézte a vele szemben üldögélő férfit.
- Amíg kihozzák a rendelést, meséljek valamit?
Kérdezett rá, mire Cedric boldogan bólintott.
- Ha már te is meséltél magadról egyet s mást, nekem sem ártana. Tudod, a vaizard-lak elég hangos, de mindig történik valamit. Szórakoztató az egész, bár vannak napok, mikor nagyon mérges vagyok rájuk. Le tudják az embert rendesen amortizálni az tény és való. De azért én mindenkit a maga módján szeretek!
Mindeközben a pincérlány meg is érkezett a rendelésekkel, így Sachiko már a kávéját kevergetve folytatta tovább.
- Sokáig az volt az álmom, hogy majd egyszer musicalekben játszhatok és énekelhetek, de sajnos sosem jutottam el odáig, hogy színpadon állhassak. Kissé félénk vagyok, nem tudom, képes lennék rá. Így ezért csak a szobámban próbálgattam néhány dalt, de nincs merszem előadni senkinek sem.
Pirult bele kissé, s zavarodottságát leplezve belekortyolt a forró koffeinadagba.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Aug. 22, 2010 10:11 pm

°° HeLp! PiRaTe In TrOuBlE... - ShOpPiNg! °°

Idegessége már az ég alját verte, és emellé lassan már dühe is párosult. Egy lett a sok balfasz hím között, akiket mindig is megvetett. Ha már Ő ajánlotta fel, kussban csinálja végig! Akkor is, ha herótja van az egész épülettől, a benne mászkálóktól, mindentől... Végülis be kell látnia: van előnye annak, ha az ember legjobb barátja országhíresneves stylist. Tudja a méreteit, és a ruháit megcsinálja anélkül, hogy a lábát ki kellene tenni a házból! erre most, amikor a Nőn kell segíteni, bebuzul... Fejét verné a falba, szíve vágya szerint, mikor valaki felbukkan mellette, és ad neki egy röpke csókot.
- Érted még a Pokolba is elmennék, nem hogy ide... - vigyorodott el, majd végigsimította a lány arcát, egészen a nyakán át a kezéig, amit nem is eresztett el, míg a kávézóba be nem értek. Ő volt az a fajta alak, aki undorodott mindentől, ami cuki vagy rózsaszín, de elvislete, ha kellett. Márpedig most kötelező volt, mert nem akarta elkúrni a dolgokat Sachikoval. Fontos volt neki, nagyon si! Nem lesz elcseszett kis törpefing, aki beeteti a szíve hölgyét, hogy többet akar, mint egyszeri, és aztán pofára ejti!
- Hányan éltek ott? Jól megy a sorod közöttük? - kérdezte annak ellenére is, hogy kihallotta a lány hangjából a szeretetet. A legapróbb jelre is fogni fogja magát, és egy gigantikus bőröndbe behajigálja a Nő holmiját, és átviszi magához! Nem tűrheti, hogy angyalának bármi baja essen... Arról pedig bőszen hallgatott, hogy szíve szerint máris ezt tenné! Birtoklási vágya olyan hirtelen jelent meg, hogy mit sem tudott kezdeni vele, és minden óvatosságot félre kívánt taszítani! Felrúgni, vissza se engedni, és bezárkózni vele egy szobába, ki se jönni onnat... Érthetetlen agybaját az előkerült süteményb ölte, amit néhány harapás után eltüntetett.
- Nem hallottalak még énekelni... Be kell pótolni! A szégyenlősség pedig leküzdhető, ha elegen mondják neked azt, hogy jó vagy. De ha baj lesz bármikor is, én ott leszek melletted, hogy fogjam a kezed, és akkkor nem mernek majd beléd kötni. - vágta ki a nyálat bőven tartalmazó szónoklatot, és fogta meg kedvese kezét, csak hogy újabb adag süteényt rendeljen neki. Miután pedig végeztek, elvezénylette a Plázamacskák Mekkájába, a Smink-Karom-Festék osztályra, hogy kedvére szórakozzon és keresgéljen, ő pedig keresett magának a közelben egy széket, és a ruhaboltos szatyrokat markolászva leült. Megfogadta, hogy arcán semmi jele nem fog lenni annak, hogy mennyire nem szeret itt időzni. Mérgelődés helyett elkezdte tervezgetni a jövő heti menetrendet az iskolában, és azt latolgatta, hogy mennyi ideje maradt arra, hogy a felgyülemlett elmaradását ledolgozza. A keserű valóság nyomán képén gyászos kifejezés jelent meg, és felsóhajtott. Még csak rá sem gyújthat, mert a végén az egész épület a levegőbe robban! Kedvesével töltött közös vásárlási idejük már a végéhez közeledik, legalábbis úgy gondolta. Sachiko nem tűnik Piperenőnek...
- Mondd csak, Kedves. Mit szeretnél enni/venni ebédre? Nem vagyok konyhatündér, de azért még be tudjuk csúsztatni a menetrendbe az egyik éttermet...- pillantott az órájára, majd képén széles vigyorral hajolt barátnője felé egy röpke csókra. Nos, igen ő nem az éttermi kajára volt éhes...

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szer. Aug. 25, 2010 1:57 am

~~~Kutyavásár Keptönéknél~~~

Kuncogva várom be Mitsut a senkai kapu másik oldalán, és közben előhalászok egy szál cigarettát a zsebemből, hogy rágyújtsak. Úgyis tudja már, hogy dohányzom, szóval innentől kezdve már édes mindegy, hogy előtte nyíltan, vagy a háta mögött sutyiban füstölgök-e. Nem tudok, és nem is igazán akarok róla leszokni, hisz van, amikor rákívánok, és azért gyújtok rá, van amikor szimplán kényszercselekvésből gyújtok meg egy szálat. Nem mondanám magam láncdohányosnak, inkább csak akkor füstölgök, mikor eszembe jut, vagy hirtelen megkívánom. Még így is messze lemaradok volt hadnagyom, Vera mögött, akinél volt egy időszak, mikor kábé lángvágóval lehetett megtenni az utat az ajtó és az asztala között, pedig az nem nagy táv, csak néhány méter.
Mosolyogva megvakarom felkarom, ahol nemrég egy halálos erejű támadás ért, majd kinyújtom kezem Kedvesemnek, aki idő közben csatlakozik hozzám. Nem is értem, miért húzta fel ennyire magát, végül is csak a törülközőjétől szabadítottam meg, és dobtam ki az ablakon. Ezt nap mint nap megcsinálom otthon is, és érdekes módon ott nem zavarja. Surprised

Úgysem volt nagy forgalom a Kingyoban akkor, szóval nem hinném, hogy bárki meglátta volna, vagy ha mégis, az hiányos fogsorral távozik ma a fürdőből.
- Golden retriever..hmm...az nem is olyan kicsi... - hümmögök egy sort Mitsu kívánságára, majd agyalni kezdek, hogy ugyan Karakurában vajon hol lehet venni kutyát, ráadásul fajtatisztát. Verának annó még egy hirdetésből szereztük Macskát, akit kiraktak az utcára, és örökbe fogadtuk Verával, pontosabban örökbe fogadtattam vele. Ha jól emlékszem azt a plakátot még a pláza közelében láttam meg valahol, szóval lehet most is ott kéne kezdeni a keresést. Amúgy is úgy tudom, hogy a plázába van egy állatkereskedés, szóval érdemes lenne megnézni ott először. Bár kétlem, hogy egy akkora kis üzletben lehet kapni kutyákat, jobbára inkább kisállatokat, meg állateledelt, ilyesmit árulnak ott, de talán a tulaj majd tud segíteni. Amúgy is kezdek éhes lenni, szóval előbb elmászunk a plázába, megkajálunk, és majd utána folytatjuk a keresést. Érdekes módon mióta Mitsuval együtt vagyunk, nagyobb az étvágyam, és többet is eszem. Úgy tűnik átragadt rám is az a folytonos ehetnéke...
- Éhes vagyok... - jelentem be egyszerű módon, tényként közölve. - Nézzünk el a plázába kajálni valamit, aztán majd utána folytatjuk a kutyavadászatot! - jelentem be kész tervem és váltok irányt a pláza felé. Biztos vagyok benne hogy Mitsunak is tetszik az ötlet, elvégre nem létezik olyan, hogyha valaki kaját említ a közelében, ne kezdene el csorogni a nyála! Mondandómnak egy aljas pocok-pöcköléssel toldom meg, csak hogy tudja az illető, hogy hányadán is állunk! Surprised

xD Szokás szerint megint eléggé túlzsúfolt a pláza, de igazából már hozzászoktam, hiszen párszor megfordultam már itt. A kirakatokra, amik mellett elhaladunk rá se nézek, sőt Mitsut is húzom magammal, nehogy leálljon nekem itt evés előtt valamelyik kirakatnál nyálcsorgatni valamelyik csini plüssre, hanem egyenesen megyek a már előzőleg kiszemelt pizzéria fele. Mostanában amúgy is jobbára csak gyorskaján élek, szóval most nem árt valami normálisabb kategóriába tartozó étek, mint például a pizza! Egy utolsó enyhe bal kanyar után végre lefékezek az étkezde előtt, és be is vonszolom magam után Kedvesem is. Egy gyors terepfelmérés után már a közeli sarokban csak ránk váró üres asztalnál ülünk, és várjuk, hogy kihozzák a rendelést. Szeretem a sarkokat, olyan meghitt helyek, főleg kajálásnál...xD
- Egyeltalán minek neked kutya? Én nem vagyok elég jó? >.> - szögezem Mitsunak hirtelen a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott. Ne már, hogy én nem vagyok elég neki! Ha most veszünk egy kutyát, osztoznom kell vele a szuttyongatás, meg minden más terén, és abban nem vagyok hajlandó engedni! Pedig én nem vagyok féltékeny típus, sőt, most sem féltékenykedem, hanem csak érdekel, hogy minek még egy kutya is otthonra, amikor van elég állat otthon, például Én! Surprised

xD

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szomb. Aug. 28, 2010 11:12 am

//"Vigyázz, a Shounen Jump néha szombaton jelenik meg!"//

*Már szinte érzem a frissen nyomtatott újság jellegzetes illatát és a sárgás lapok tapintását, amikor... Amikor valaki pofátlan módon közém és egyheti megérdemelt nyugalmam közé mer állni. Vagyis a sebességet elnézve (illetve helyesebben szólva nem látva semmit leendő ellenfelemből pont emiatt) első ránézésre leginkább shunpózni, szóval azt hiszem, jogos volt, hogy elsőre halálistennek néztem, ez pedig természetesen csak feltüzelte nem éppen kedves érzéseimet az adott faj képviselői felé.*
- A rohadt shinigami mindenedet...
*Morgom orrom alatt (remélhetőleg nem hallja meg a másik szavaimat, bár épp elégszer sikerült ilyen módon leégetni magam az évek során, szóval ugyan mindegy), tekintetem pedig szinte lángol, ahogy útjába állok az alaknak. Ha tudnék jelen pillanatban gondolkozni, természetesen könnyen észre tudnám venni, hogy köze sincs a shinigamikhoz a kiscsajnak, viszont ebben az esetben ez sajnos nem működik. Mégpedig azért, mert eszméletlenül dühös vagyok. Kisebb csodával ér fel, hogy reiatsum nem válik jól láthatóvá rohamom miatt - hamarosan azonban észbe kapok, és mély lélegzetvételekkel igyekszem nyugtatni magamat, hogy ez a későbbiekben se következzen be, elvégre itt most élet-halál a tét, és aki hamarabb elveszti türelmét, elveszíti a játszmát. Mint abban a felkapott mangában, amit minden kezdő rajongó istenít, később azonban rájönnek, hogy vannak sokkal különb cuccok is. Például a Shounen Jumpban, aminek utolsó példányát épp most készülnek olcsó trükkökkel elorozni előlem. Hah, csak azt nem tudja, milyen kemény ellenfélre talált ezúttal! Ilyen szánalmas kis toppantgatásokkal nem fog levenni a lábamról - tudniillik nem vagyok az anyja vagy bármilyen rokona, akik a hiszti legapróbb jelére fülüket-farkukat behúzva megadják azt, amire az elkényeztetett poronty vágyik az adott pillanatban. (Természetesen az egyáltalán nem lehet immunitásom oka, hogy gyerekként nekem is volt egy ilyen időszakom, úgy röpke tizenöt évig, ugyan.)*
- Igen, jól mondod, az enyém.
*Vigyorodok el gyilkos pillantások közepette - el se merem képzelni, hogy milyen fejet vághatok, de hogy ezzel újfent bebizonyosodik a lány számára az, hogy nem vagyok normális teljesen, nagyon valószínű. Hirtelen felindulástól vezérelve pedig le is kapok véletlenszerűen egy másik antológiát a szomszédos polcról, és a kezébe nyomom, miközben gondosan igyekszem kiapplikálni az életmentő kiadványt karmai közül, a meglepetés erejére építve.*
- Tessék, ez a neked való egyelőre!
*Vetem oda kedvesen a mondatot - az egyetlen bökkenő azonban az, hogy nem vettem észre a rikító "yaoi" feliratot a polc tetején... A fene se gondolná, hogy milyen tartalmú mangák lehetnek benne: az irritálóan babarózsaszín borító, amin egy lányt ölelget egy fiú, számomra azt egyértelműsíti, hogy a cucc valami undorítóan nyálas shoujo, tehát pont az ilyen iskoláslányoknak való, mint a velem szemben álló ellenfél. Pedig igazán megtanulhattam volna már Lisa mangáiból, hogy egyszerűen semmi sem az, aminek látszik... Azonban, ha minden jól megy, már a kezemben szorongatom a Jumpomat, így semmi sem akadályoz meg abban, hogy kifizessem. Az már más kérdés, hogy mennyire fogja hagyni tervem véghezvitelét ez az elkényeztetett tinilány...*

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Vas. Aug. 29, 2010 10:00 pm

» Kutyavásár Keptönéknél «

Komolyan, elképzelni se bírom, hogy hogyan lehet egyetlenem ennyire szemét, hogy csak úgy eldobja a törölközőmet, és aztán hagyja, hogy mindenki szeme láttára kikommandózzak a női öltözőből. Legszívesebben egy serpenyővel vágnám fejbe, amiért ezt merte tenni. Rendben, hogy ő szeret pucéran látni, mert hát csinos vagyok, meg formás, meg hát van mit nézni rajtam, de ez inkább maradjon kettőnk között, és ne mutogassuk másoknak lehetőleg. Fujtatva lépkedek mellette, miközben kezét szorongatom. Ráadásul nem elég, hogy a türcsimet ellopta, még itt füstölög mellettem, pedig tudja, hogy mennyire utálom. Nagyon. Sőt, még talán annál is jobban. De elnézem neki, mert szeretem. >.> Jó, mondjuk annyival sikerült kicsit megbékítenie, hogy vesz nekem egy cuki kiskutyust, akit majd legalább annyira nyösztethetek, mint Sukét. Persze lehet, hogy szerelmem kicsit féltékeny lesz rá, de sebaj. Ennyi idegesség nem árt meg neki. Egyébként meg tudhatná, hogy nincs oka a féltékenységre, mert nála jobban senkit se szeretek. Jó, persze lehet, hogy az eperfagyi kivétel, de az nem is élőlény, szóval nem számít.
- De ha kölyök kutyus, akkor még kicsit. – morogom még mindig durcásan, miközben lóbálom összekulcsolt kezünket. Igaz, már kezdek lenyugodni kicsit, de azért még mindig morcos vagyok rá, amiért azt tette, amit. De se baj, majd a legalkalmasabb pillanatban bosszút állok rajta, és minden percét ki fogom élvezni. Twisted Evil

De egyelőre jó kislánynak kell lennem. Komolyan, néha már tényleg látszik, hogy Aiko a kishúgom, hiszen legalább olyan rossz vagyok, mint ő. Na jó… még csak meg sem közelítem őt, de azért próbálkozom…
Suke javaslatára bólintással válaszolok, hiszen még mindig morc vagyok rá valamennyire, és egyelőre inkább nem szólok hozzá. Had eméssze magát miatta, de azért… enni mégiscsak kéne valamit, mert már a bendőm igencsak kong az ürességtől… :/ Morcosan visítok fel a pöckölésre, és próbálom elhúzni időben a hasam, azonban ez nem sikerül, így sikerül eltalálnia. Halkan morgok valami olyasmit, hogy „Most hagyjál, mert mérges vagyok. >.>. Meg egyébként is… inkább azzal foglalkozzon, hogy találjon nekünk valami jó helyet, ahol végre ehetünk, mert már éhes vagyok. Nagyon éhes vagyok, ami amúgy sose jelent jót, főleg annak nem, aki épp fizeti az ellátásomat. A plázát jó ötletnek tartom, hiszen ott tényleg sok jó étterem van, ahol sokat lehet enni, sokféle kajából. Halkan hagyom, hogy Szukcsi vonszoljon maga után, pedig szívesen leállnék kirakatokat nézegetni, mert néhány cucc tényleg tök jó. Nem azt mondom, hogy szívesen összevásárolgatnék mindent, mert nem vagyok az a plázacica típus, de azért nézelődni tényleg tök jó dolog. Némi rángatás után végül egy pizzériában kötünk ki. Nem is bánom, hiszen a pizza finom, és szeretem, ha jól meg van pakolva mindenfélével. Gyorsan keresünk magunknak egy kedves kis zugot, mint minden alkalommal, ha betévedünk egy étterembe, és máris jön a kérdés, amire vártam…
- Mert kell, és kész. Egy kutya aranyos, és felvidít, ha szomorú vagy, meg hasonlók. Szóval kell. >.> Amúgy mivel állatbarát vagyok, ezért kell még egy a háztartásba. – válaszolom durcásan. De komolyan nem értem, hogy most miért van ennyire fennakadva azon, hogy én kutyát akarok. Mi van, ha majd gyerekünk lesz? Arra is féltékeny lesz, vagy mi? Fel kell készülni arra, hogy ez bármikor megtörténhet, még ha túl korai is lenne. Először meg kéne tanulnom gondoskodni egy kutyáról. Jó, mondjuk egy baba teljesen más, mint egy kutya, de akkor is. A kutya bolyhos kis szőrgombolyag, amit lehet gyömöszkélni, simizni, és a bátrak még a fejüket is bedughatják a szájába. Vagy az… az oroszlán? O.o Mindegy, most nem ez számít. Csupán az, hogy nekem kell az a kutya, és erről nem vagyok hajlandó senkivel se vitázni, mert ez így fog történni, ha akarja Jegesmackó, ha nem.

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Kedd Szept. 21, 2010 11:50 am

Running out of time, avagy így feledkezzünk meg a fontos teendőkről

Kamill-channak aztán érdekes munkahelye lehet, ha a főnöke még a quincykről is hallott, ráadásul paranormális dolgokkal foglalkoznak! Ha nem kellett volna gyerekkorom óta megtapasztalnom a természetfeletti dolgokat személyesen is, bizonyára most valamelyik ezen témával foglalkozó, amerikai sorozat nagy rajongója lennék, de hogy is mondjam, sosem tudtak vonzani az efféle médiatermékek, ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy megközelítik-e az igazságot tartalmukban vagy sem. Bár ami a vámpírlegendákat illeti, pozitívan csalódtam, s kétség kívül Noa életem egyik legmeghatározóbb lényévé vált, hiszen tényleg jelentősen befolyásolta azt. S hogy Kamill-chan is ugyanúgy megtapasztalta ezen életmód minden árnyoldalát, egy olyan hasonlóságra hívja fel a figyelmet köztünk, amit nem tudok nem kiemelni. Még hogy szektás? Egy igazi tündér, akiből azt se lennék képes kinézni, hogy egyáltalán ártani képes másoknak, s ha ő maga is kínozna meg, tán akkor sem tudnék semmi rosszat feltételezni róla. Van benne valami, nem is tudom, hogy mi, csak valami, ami egyszerűen megragadja az embert. Talán az a misztikus, kiismerhetetlen csillanás a szemeiben…
- Hát igen… Igazából én sem hiszem el magamról. – kezdődik a már jól ismert tarkóvakargatás. Hiába, ez egy olyan dolog, amire nem vagyok kifejezetten büszke, hiszen még egy átlagos hollow-val sem vagyok képes. És amint az lenni szokott, a kérdésözönök ismét magyarázkodásra késztetnek.
- Dehogy, nem erről van szó, csak… Még egy hollowt sem vagyok képes elpusztítani. Nincs hozzá tehetségem, azt inkább a húgom, Natsuki örökölte. Elég sok dologban jobb nálam. Nekem csak a gyorsaságom és a gyógyítás jutott, nem mintha büszkének kéne lennem arra, hogy nincs nálam gyorsabb lény a világon, ha közben megmenteni már képtelen vagyok másokat. Kényes téma, és biztosan nem erre számítottál… Bár már egészen megbarátkoztam vele és kicsit talán fejlődtem is, de mindez… nem elég. – oltom el cigarettámat, hiszen már nincs szükségem rá. Hülye szokás, és le kéne raknom végre, de egyszerűen jól esik. Már magam sem tudom, miért kezdtem el.
- Ami pedig a képességedet illeti, azt is megértem, ha fejleszteni szeretnéd, és azt is, ha inkább nem használnád többet. Létezik egy különleges képességű emberek számára alapított szervezet, persze nem akarok rád erőltetni semmit és én is csak hallottam róla, és az egyik barátom is csatlakozott hozzájuk. Elég félelmetesen hangzik a képességed, de úgy látom, szépen megbirkóztál vele. – intek ezután a pincérnek jelezve, hogy fizetni szeretnénk – továbbra sem kérdés, hogy ki fog fizetni, ugyanis szeretek gálánskodni, különösen, ha egy angyallal ülhettem cserébe pár percig egy asztalnál.
- Van esetleg valami programod mára? Bár készülnöm kéne a holnapi napra, de a munka megvár… Wink

– kapkodok telefonom után, hogy egy taxit szerezzek, hiszen minden bizonnyal a hölgy sem méltóztatik többet fájós lábbal rohangálni. Nem foglalkozva a stírölő emberekkel én magam könnyítek Kamill-chan dolgán, hiszen még ha nem is mondja ki, így is tök egyértelmű, hogy a cipője okozta gyötrelmek lassan pokollá teszik ezt a napját, így aztán a taxiba vezető úton már én magam cipelem a karomra aggasztott bevásárló táskákkal együtt. Ama megérzésem, hogy valamit elfelejtettem, egy pillanatra ismét visszajön, de a gondolatot azonnal elhessegetem, mert most nem érek rá ilyen apróságokkal foglalkozni, Kamill-chan mellettem van! Surprised

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Pént. Okt. 01, 2010 9:21 am

[Shopping siéčle – Évszázados bevásárlás]

Ha még egy ribi még egyszer az én Xanderem közelébe jön, kikaparom a szemét… >.> Scandaleux, mit meg nem engednek maguknak. Különben is, az Én melleim még mindig jobbak az övéknél, ezt Xander is megmondja! Hisztis picsák, hagyjanak minket békén. Velük ellentétben én bármikor megkaphatom és különben is, több száz éve együtt vagyunk, miért nem értik meg? T.T
Elértem, amit akartam, a cons végre duzzogva húzza feljebb a dekoltázsát. Az én időmben még máglyán égették el azokat, akik így öltözködtek! Surprised

Bár moi aussi így öltek meg, de ez egy régi emlék, ne bolygassuk inkább a múltat. ^.^
Imádott és végtelenségig rajongott Xanderem a helyi gasztronómia némelyik jellegzetes fogását mutatja be nekem. Sokat változott Japán, amióta utoljára jártam itt, például akkoriban még nem piros-fehér-zöld volt a zászlójuk sem, meg fura kajákat is ettek. Bár kinek mi a fura, mert igen, én megeszem a mollusques is, ami valódi kulináris élvezetet nyújt egy gourmet számára.
A pizza jobb, mint gondoltam, olyan idegen, mégis egyszerű íze van. Miután kifejtettem anyanyelvem minden megfelelő szavával, milyen isteni itt a kaja – bár ezt a kóla nevű, buborékos löttyöt nem bírom még mindig megszokni, csípi a nyelvemet meg minden T.T - , elindulunk Xanderrel valami újabb butik felé, amit nagyon meg akar mutatni. Bár Xander jó dolog, így biztosan az is jó dolog, amit mutatni akar, mert ennek így kell lennie és kész. >.<
Elégedetten nyomok egy csókot Xander ajkaira magamban jót sourire azon az arckifejezésen, amit a bögyös kiszolgáló vág. Úgy kell neki, malédiction rád.
Amint meglátom a papagájokat és egyéb kisállatokat, nyilvánvalóvá válik a helyzet. Xander alapos megölelgetése után már szemre is vételezem a boutique által kínált állattartományt. Az én időmben főleg csirkéket tartottak meg pulykákat, de volt például egy lovam is, és gyerekkorom óta tanultam lovagolni is. Xander egyszer azt mondta, hogy talán innen tanulhattam meg olyan jól, bár ebbe még sosem gondoltam bele. Különben is, gondolkozni is alig szoktam, mert… nem és kész. >.<;;;;;;;;
- Maaah, az összes állat fél tőlem… T.T- pillantok kétségbeesetten körbe, hiszen lélekenergiám állandó áramlása több hátránnyal jár, mint előnnyel. Sosem leszek képes tökéletesen visszafogni azt, ami egy-egy küldetés közben elég nagy hátránnyal jár, ráadásul sosem lehetek igazi princesse, mert menekülnek előlem az animaux. Sad

A Sors mégis gracieux velem, hiszen jó tíz percnyi désespéréé kutatgatás, majd három percnyi toporzékolás után végre megtalálom azt a pici, mignon, szőrös, bundás, fehér, cuki, bolyhos kis nyuszit, ami képes nyugton maradni a közelemben és talán nem is fogom véletlenül megölni a nagy szeretetrohamomban! Surprised

- Köszönöm, Xander! *.* Nézd csak, hogy bújik! – ölelgetem a pici szőrmókot, s én magam is hálásan közelebb bújok Xander mellé, hiszen ez biztosan annak a jele, hogy elmászhat előttünk akármennyi kis csitri, én leszek a legfontosabb és kész. *>* Bár amennyi táskát sóztam szegényre, már szabad keze se maradt, viszont egy chevalier kötelessége, hogy mindig segítse a hölgyet, még ha csak csini, új rucik cipeléséről is van szó.
A következő üzlet újabb titkokat rejteget, s Xander azt mondja, hogy talán nem lenne jó ötlet a nyuszival együtt bemenni. Bár kicsit suspectes a dolog, mert a bolt ajtaján egy alulöltözött kislány sziluettje látható, s felette a Sei fūzoku-ten szöveg olvasható (magyarán sexshop xD), de azt mondta, mindenképp be kell mennie, hogy valami újabb meglepetéseket vegyen. Meg hát amíg nekem veszi, addig mindegy, nem? Surprised

Tudom, azt ígértem, hogy a helyemen maradok, de egy kedvesnek tűnő lány azt mondta, kisminkel! *.* Még emlékszem a sminkre, igen, és igencsak meglep, hogy mennyi új sminket is fedeztek fel az elmúlt évszázadok során! Lehet, le kéne állnom a nagy vásárlással, és még az ékszereket meg se néztük! Surprised

Csak ez az ócska és poros vacak van a nyakamban, amit még az Elsőtől kaptunk. >.>
Gondolom, Xander itt veszi a füvet is, és biztos jól el van rejtve, mert hiába próbálok kedves lenni vele és venni (na jó, vetetni) neki egy adagot, még véletlenül sem találom azt, amit keresek. Sok-sok csecse cosmétiques megrakott kosaram és még mindig magamhoz szorosan ölelt , drága, egyetlen Hermine-t, a nyulamat kis híján elejtem, amikor egy ráncokról meg öregedésről szóló prospektussal és termékekkel találom szembe magam. Hiszem már vagy ezer éves vagyok! Lehet, hogy azért nem vagyok elég jó Xandernek, mert öreg vagyok? Surprised

Bár ráncok, azok még nincsenek, de mi van, ha holnap szarkalábakkal kelek fel és olyan lesz a bőröm, mint egy szottyadt öregasszonyé? Ezek a krémek pedig csak jót tesznek biztosan, igen, igen, Xander sem fog haragudni! Surprised

A vigyorogva boltból kilépő Xander karjába belecsimpaszkodva pedig már készen is állok, hogy végre valami kellemesebb helyre távozzunk, ahol kicsit… kettesben is lehetünk. szemöldökrángatás

Elvileg valami szállodában alszunk, és különben is, meg kell etetnem Hermine-t. >.<
- Mi jót vettél? Ha odaérünk, majd mutasd meg! *.* A lapin pedig elneveztem Hermine-nek, szerintem tetszik neki a név. Annyi mindent kell bepótolnunk! *.* Már olyan jó volt végre felébredni, csak olyan étrange ez a világ meg minden. >.< Olyan pizzát ott it kapni, ugye? – jártatom a számat, hiszen ma még amúgy is alig beszéltem, pedig én tudok ám azt is! Surprised

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Szer. Okt. 13, 2010 12:38 pm

[Kiruccanás Karakura Townban - milyen az, ha nem ismered fel az ellenséged?]

Mitsut az Atyaúristen küldte a nyakamra, az biztos! Surprised

Látszik rajta, hogy rengeteget tud a gyerekekről, míg én, hát… pár hete még azt se tudtam, egyáltalán milyen velük beszélni. Olyan fura, meg nem is tudom, másképp reagálnak a dolgokra, mint ahogyan egy felnőtt, egyszerűen képtelen vagyok kitalálni a gondolataikat. Ráadásul Buumcsi előtt vissza is kell fognom magam, hiszen egyrészt nem tehetek előtte olyan dolgokat, amik esetlen rossz hatással lehetnek rá, másrészt pedig mégis csak egy közönséges hollow… Az ember pedig ne akarjon egy egyszerű lidérctől nagy tetteket, s különben is, ki tudja, mikor jön ki rajta a lidércség s tesz valami nagy-nagy meggondolatlanságot ösztöneitől hajtva? Surprised

Egy hollow pedig ösztönlény, ezen nem lehet változtatni, míg arrancarrá nem fejlődik, már ha sikerül elérnie azt a szintet. Persze nem kérdés, hogy Buumcsinak sikerülni fog, mert ha kell, én magam vadászom le neki a gillianeket, hadd fejlődjön a kicsi. *.*
- Ugyan már… Irigyellek, amiért képes vagy ilyen önfeledten jól érezni magad egy ilyen helyen, míg én még mindig itt feszengek. Tök kínosan érzem magam meg minden. Azt hiszem, elfelejtettem gyereknek lenni, még az édességeket sem szeretem. T.T
Végül is Mitsunak valahol igaza van… Hagynom kéne a fenébe a kínlódást és azt kéne tennem, ami igazán jól esik. Nem tudom, miért vagyok képtelen néha kicsit igazán elengedni magam – és most nem arról beszélek, amikor alkalmanként kicsit több alkoholt döntök le a gyomromba, mint amennyit a szervezetem elvisel.
- Öhm… oké, rendben van… Ne feledd, így is szeretünk. ^^ – osztok le hiperaktív kisasszonynak egy alapos buksisimit az újabb és újabb frappáns hozzászólásaiért. Na ja, van, akinek ez jól áll és van, aki meg biztos röhejesen festene vele. Biztosan egész Las Noches rajtam röhögne, hogy „nézzétek, a nagy 5. espadát, milyen nevetséges”, blablabla… Már más dolog, hogy egyenként törném be a koponyájukat nemre és korra való tekintet nélkül, s az a kevés espada, aki erősebb nálam… Hát majd erősebb leszek. Lényegében talán már most is erősebb vagyok azoknál, akik rangban felettem állnak, legalábbis a legtöbbnél biztosan. Rohadt hierarchia, meg az is, aki kitalálta… Alig várom, hogy végre elhúzzon a francba a zsíros fejű a patkánnyal és a léggyel együtt.
Miért ne alapon még felmarkolok egy buborékfújót is, s a kacsával együtt kifizetem azt, hogy végül a pláza két igen feltűnő, plüssökkel rohangáló idió… kúlos csajaivá váljunk. Lévén én menő vagyok, így mindenki, aki velem van, azzá válik, akármilyen játékot is vonszol magával, s nem, biztosan nem engem néz az a sok ember, igazából nem is néznek rám, csak a kurva paranoiám és másoknak való megfelelési vágyam, igen, az tehet róla, vagyis biztosan csak beképzelem azt, hogy mindenki engem néz. >.< Ugye így van? T.T
- Na hát akkor, te tudod az utat, irány a kajálda. Vagy van esetleg egy könyvesbolt vagy egy újságos is? Kellene egy-két dolog most, hogy eszembe jutott. – haladunk el egy hangszerüzlet mellett, hogy kigúvadó szemekkel pillantsak meg egy szintetizátort. Egy időben gitározni tanítottak, de valahogy nem állt rá a kezem, egyszerűen nem jött be, úgyhogy maradtam az éneklésnél. Bár elég jó hangom volt, és hát, valljuk be, nem a zenénkért, hanem inkább a provokatív szövegeinkért szerettek minket. Na meg a dupla D-k miatt, de ez mellékes. Néha már egyszerűen sok volt a férfi rajongóimból. Még szerencse, hogy gyerekként elkezdtem tanulni verekedni a bátyámtól. Hála ennek mindig el tudtam intézni azokat, akik már túlságosan is nyomultak.
- Muszáj ide is bemennünk! *.* – rángatom be a kajálda felé tartó lányt a hangszerboltba, ahol máris rajongva nézelődök körbe. Bár úgy érzem, hogy a kúlságfaktoromon csökkent a hatalmas plüsskacsa, de egy magabiztos(nak szánt) tekintet az eladónak, és minden meg van oldva.
- Már egy ideje gondolkozok azon, hogy meg kéne tanulnom valami hangszeren játszani, csak ehh… A gitár olyan snassz, már mindenki gitározni tanul, pedig az én időmben még ritkaságnak számított. Csak hát sosem állt rá a kezem, hiába próbáltak megtanítani. – kerülgetem a kiszemelt szintetizátort, bár ha most elkezdenék rajta játszani, bizonyára csak a Boci-boci tarka kezdetű gyermekdalt lennék képes lejátszani, azt is csak sok gyakorlással. De legalább Hikage visszakapja a múltkorit. ^^ Neki is akkor jut eszébe a zongoráját püfölni, amikor én másnapos vagyok. -.-

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Hétf. Nov. 01, 2010 4:05 am

~~~Kutyavásár Keptönéknél~~~

Áhám, szóval kell neki egy kutya. Csak így simán, kell...egy kutya. Nem értem, minek. Én nem vagyok elég? >.> Engem is lehet ám szuttyongatni, meg nyomorgatni, sőt, még az állandó nyúzást is elviselem, főleg, ha Mitsu csinálja, de akkor is. Surprised

Minek? Abszolút nincs kedvem osztozni egy szőrgombóccal! Akkor odaveszne a monopolhelyzetem otthon, azt pedig nem engedhetem meg! Nehogymár ne én legyen az első és legkedvencebb állatka (xD) a Feleségem számára. O.o Ez olyan érzés, mintha lecserélne egy jobbra, pedig én jó vagyok, nagyon is jó. Sőt, nálam jobb nem létezik, ezt Ő is megmondta már párszor, ennek ellenére mégis nagyon ragaszkodik ehhez a kutyához. Majd még meggondolom, elvégre én vagyok a férfi a háznál, és én hozom a döntéseket, Mitsu meg kénytelen beletörődni ebbe. Surprised

xD Arcomra nyilván kiülnek ezen gondolataim, de nem érdekel, most épp nagy harc dúl belül a lelkemben, mivel én is szeretnék amúgy egy kutyát, mert szerintem hozzátartozik a normális családhoz egy Apa, egy Anya, pár gyerek, meg a család kutyája, de akkor is, ezt meg kell emésztenem még. Szerencsére a kajálda még az állatbolt előtt van, így el tudom kerülni azt anélkül, hogy Miccu leálljon fanulni a kutyákra, meg macskákra, meg ki tudja, hogy mi van még ott. Igazából meg sem lepődnék, hisz képes leállni egy játékbolt előtt csak azért, hogy plüssökre fanulhasson, szóval ez semmi ahhoz képest.
- Én is fel tudlak vidítani, ha szomorú vagy, és én is aranyos vagyok. >.> - morgok tovább, mert nem olyan egyszerű az ilyen dolgokba beletörődni. Mondtam, eddig én voltam az Alfa és az Omega Mitsunak, erre akar egy kutyát, aki letaszít a trónomról.
Már így is eléggé morgós hangulatban vagyok, de ha ez még nem lenne elég, a pizzéria is tele van. Se egy üres asztal, se semmi. Remek. Jól esne most egy szál cigaretta, csak hogy valami lenyugtasson kicsit, de Mitsu közelében nem lehet, mert nem merek. O.o Nem arról van szó, hogy félek Tőle, hanem arról, hogy nem szereti a füstöt, és nem akarom, hogy elkezdjen krákogni itt nekem a pláza közepén. (xD)
Egy nagy fújtatás után aztán döntök. Nem érdekel, hogy nincs hely a pizzériában, nekem pizza kell, és a Feleségemnek is pizza kell, szóval pizzát fogunk enni. Elszánt arccal megyek oda a pulthoz, és közlöm az egyik alkalmazottal, hogy ha nem hoz nekem egy óriás méretű sonkás-sajtos-kukoricás pizzá, és egy epres fagyikelyhet, akkor problémák lesznek. Mondandóm alátámasztásaként egy ropogós bankjegy csúszik át tenyeremből az övébe. Ezek után természetesen negyed óra múlva már át is veszem a pizzát és a fagyit, a tisztességes borravaló megmutatta jótékony hatását. Hiába, korrupt ez a mai világ, és ki kell használni minden kis kaput, különben hoppon maradhatunk. Mitsu még mindig morcul picit a törülköző miatt, amit amúgy igazán nem értek, hisz rajtam kívül nem látta senki, ezért vettem a fagyit, annak úgysem tud ellenállni, és mivel én vettem neki, ezért megbocsájt, mert imád engem, és a fagyit is.
- Bocsánaaat a törcsiééért. *.* - adom át neki gügyögve, bociszemekkel a fagyiskelyhet, majd keresek egy üres padot, és kézen fogva odavezetem Asszonykámat, hogy legalább ülve étkezhessünk. Ahhoz képest, hogy mennyit fizettem, plusz mennyi ráadást adtam a pultosnak, a pizza valami pocsék lett. Megjegyzem magamnak ezt a helyet, majd rájuk küldöm a helyi adóhivatalt, hogy szaglásszanak kicsit körül. Így jár az, aki megpróbál velem kitolni. Mindenesetre úgy-ahogy jól laktam tőle, és remélem, hogy Mitsu is elégedett a fagyi+pizza kombóval, ezért adok is neki egy cuppanós puszit, csak hogy ne felejtse el, hogy szeretem és imádom. Kissé bátrabban fogom meg ezután a kezét, remélem hogy már nem morcul rám, bár biztos vagyok benne, hogy már rég megbocsájtott, mert ugyebár rám nem lehet, és nem is tud haragudni.
Sajnos itt az ideje a valódi célunkhoz elérni, tehát elmenni egy állatkereskedésbe. Kezdek már lassan megbékélni a gondolattal amúgy, hogy lesz kutya. Ki tudja, lehet engem is szeretni fog, és még az újságot is behozná reggel, amennyiben a Seireiteiben lenne újság ugyebár...
Azonban mihelyst odaérünk az állatkereskedés elé, ereimben meghűl a vér és elszörnyedve fogom meg Feleségem kezét és kezdem el húzni kifele a plázából. A kirakatban mindenfelé palotapincsik, meg egyéb zsebpatkányok mutogatják magukat, amik még csak távolról sem nevezhetőek kutyáknak. O.o Nekem ilyenek nem kellenek...
- Nézzünk meg inkább egy állat menhelyet, nem, Kedvesem? - nyújtom be a javaslatot, miközben húzom magam után szegény Mitsut a kijárat fele. Mondom, egy normális kutyával talán semmi gondom nem lenne, de az ilyenfajta förmedvények szóba se jöhetnek. O.o

Tárgy: Re: Szivárvány Pláza Csüt. Nov. 04, 2010 6:31 am

» Kutyavásár Keptönéknél «

Lesz kutyám, lesz kutyám, lesz kutyám! LESZ KUTYÁM! *.* Végre sikerült meggyőznöm Szukcsit, hogy márpedig nekünk kell egy kutya, hiszen az elengedhetetlen egy gyönyörű család számára. Azonban egyelőre épp pizzázni tartunk, hiszen akárcsak egy cukorfalat kutyus, úgy az étkezés is elengedhetetlen, legfőképp számomra. Nekem egyszerűen, muszáj sokat ennem, különben naaagyon hangosan kezdene el korogni a gyomrom, és az olyan borzasztóan gáz, hogy nagyon. Valószínűleg a föld alá süllyednék, vagy legalább elvörösödnék, ha a pláza közepén csak úgy megkordulna a gyomrocskám. Jó, persze ahhoz, hogy ehessek, először egy éttermet, vagy valami hozzá hasonlót kellene találni…
- Nézd csak milyen szerény valaki… Nem tartod kicsit sokra magad, drágaságom? – kérdezem tőle incselkedve. Engem mondjuk nem is zavar, hogy aranyosnak tartja magát, hiszen tényleg így van. Ő a legeslegeslegesleges… (ez még 4898968-szer) …aranyosabb férj a világon. Drágábbat se kívánhatnék magamnak. *>*
Némi bóklászás után, és kajálda keresés után végül találunk egy aránylag értelmeset, azonban volt vele egy kis probléma. Egyetlen egy asztal se volt szabadon, de amint rácsimpaszkodtam kedvesemre, és hatalmas bociszemeket meresztettem rá, máris elindult intézkedni. Csodáknak csodájára máris volt egy hatalmas pizzánk. Fogalmam sincs, hogy csinálta nyuszómuszó, de nem is igazán érdekel, hiszen most csak az a fontos, hogy kajolhassak, és megtömhessem pici bendőmet. Jó, talán nem is olyan pici, de akkor is megrakhatom, és ez már szuper. Az viszont nem, hogy a pizzának olyan íze van, mintha a kukából húzták volna elő, és Domestosszal súrolták volna át, csak hogy legalább a kellemetlen kukás szagoktól mentesítsék. Hát azt hiszem, hogy ez nem igazán sikerült nekik, de semmi gond, ettől függetlenül bepusziltuk. Cool

Ez után következett a második fogás, vagyis a fincsi fagyi, amit az én egyetlen szőrgolyóm vett nekem, és ami kb. 2 másodpercig tartott. Igen, gyorsabban elfogyott, mint az előző förmedvény, hiszen a fagyi sokkal de sokkal finomabb, mint holmi egyszerű pizza… Viszont úgy érzem, hogy Szukcsi meg akar vesztegetni. Elvégre még mindig morci vagyok rá a törülközős eset miatt, de amint megvette nekem az eperfagyit, máris meglágyult a szívem. :/
- Jól van na… Meg van bocsátva, de legközelebb legalább hagyd a közelben a türcsit. – morgom neki morculást színlelve. Színlelve, hiszen már egyáltalán nem vagyok rá mérges. Na jó, talán még egy kicsit, de az meg felejthető. Amint befejeztük az evészetet, máris indulunk tovább, hogy végre megvehessük a kutyulit. A kisállat-kereskedéshez érve azonnal megpillantom a cukibbnál cukibb szőrmókokat és tollas állatkákat, akiket legszívesebben addig nyomorgatnék, amíg egyáltalán élet van bennük, de mielőtt még akár az egyiket is le tudnám támadni, Szukcsi máris el kezd húzni. Látszólag nem akarja, hogy rácuppanjak a hörcsögöcskékre, vagy a tengerimalacokra. Vagy ha meg azt hiszi, hogy képes lennék hozzá nyúlni a pincsikhez, meg a csivavákhoz, akkor téved! Akkor se választanám azokat a bokacirkálókat, ha történetesen az életem múlna rajta.
- Ööö… Lehet, hogy szerintem is jobb lenne, ha kutyamenhelyre mennénk… O.o – állapítom meg, amint szembetalálkozok egy szőrnélküli kutyaszerűséggel. Fenének se kell ilyen állat! Surprised

Tuti biztos, hogy valami genetikai mutáns lehet szerencsétlen állat. Szerintem egy gyíkot, meg egy kutyát kereszteztek, és így lett a csupasz kutyus. De olyan csupasz, és sima a bőre, mint a babapopsi. Borzasztó, hogy miket nem tenyésztenek manapság, és ahogy hallottam, még egész jól is veszik őket, meg überbrutáldrágák. Mondjuk ahhoz, hogy valami profituk is legyen ezekből a lényekből tényleg elég drágán kell adni őket… Surprised

- De ha már menhelyre mászunk, akkor tudnod kell, hogy kölyök kutyus kell, nem nagy. Még akkor is, ha a menhelyvezető ránk akarna sózni valami aggastyán 20579 éves kutyát, akkor is. Remélem érthető voltam, mucus. – mondom kedvesembe karolva. Igazán fontos lenne, hogy kölyök kutyusom legyen, hiszen ha tényleg idősebbet kapunk, akkor arra semmi garancia nincs, hogy két hét múlva kimúlik végelgyengülésben. Aztán meg lényegében csak feleslegesen dobtuk ki szegény állatra a pénzt. Jó, persze az is oké, hogy szegény a végére megkapta amire vágyott, meg minden, de akkor is. Tökre rossz, ha már megszeretem, és úgy pusztul el szegényke. T_T Nekem is rossz, meg neki is… Mindannyiunknak rossz. T_T