Életem első randevúja

Láthatóan eléggé meglepi kissé rövid ruházatom, épp ezt akartam. Még el is káromkodja magát, hé ezt igazán nem illik! Mindegy, néha szabad neki, főleg hogy engem dicsér vele. Azonban meg kell alkotnom pár szabályt, hogy kapcsolatunk egyedi legyen és ne fajuljon el úgy, mint más szerelmespárok mindennapi és ellaposodott együttlétei. De erre még ráérek, hiszen egyelőre nem tartunk nagyjából sehol, csak randira visz el, de minden bizonnyal, nem merné nekem vallani, hogy tetszem neki, ezért inkább azt mondja, mint jó barát, elkísér. Nekem végülis édes mindegy, én csak szórakozni akarok, unalmam elűzni, sokkal találékonyabban, mint Las Noches réme, Eras, akiktől még én is rettegek. Valójában vele még nem találkoztam, de már hírből is olyan szörnyűnek hat, hogy egyenesen kíváncsivá tesz, milyen is valójában. Egyszer majd meglátogatom, hogy megnézzem magamnak. Őrült egy nőszemély lehet, ki tudja, talán még ki is fogunk jönni egymással, és nem kell félnem tőle. Azonban Karasu kérdése visszarángat a valóságba és tudatja velem, hogy még mindig itt van. Egy furcsa pillantást vetek rá, majd ellentmondást nem tűrően megszólalok.
- Nem. Utálom, ha cigarettaszagú a hajam és a ruhám, ha a közelemben vagy, szó sem lehet róla. – mondom, meg sem állva.
Hirtelen megtorpanok, majd nyitok egy gargantát, hogy átjuthassunk az Emberek Világába. Vidáman sétálok, még mindig a férfi kezét fogva, zavarba akarom hozni, most ez a célom. Fogalmam nincs, mitől van ilyen jó kedvem, talán mert jól kisírtam magam… Vagy mert új játékot találtam magamnak, amit még egy jó ideig élvezni fogok, ez biztos. Mikor megérkezünk, én azonnal a Pláza felé veszem az irányt. Kötelessége hagyni, hogy megkopasszam, még ha hoztam is az időközben megvastagodott pénztárcámat. Töretlenül hatalmas vigyorral az arcomon lépek be a hatalmas épületbe, magam után húzva Karasut. Kéne vennem néhány új ruhát is, de majd csak később. Így a kirakatról-kirakatra tudunk csak haladni, hiszen a nálam a később, az hogy amikor eldöntöttem, melyik tetszik a legjobban. Egy jó pár óráig itt fogunk maradni, remélem van elég türelme, ha esetleg nincs, akkor így járt. Végül behúzva őt az egyik véletlenszerűen kiválasztott boltba, hogy elkezdjen válogatni. Imádok ruhát vásárolni, de sajnos olyan ritkán van alkalmam rá.
- Szerinted ez milyen? – mutatom meg neki az egyik gyönyörűséget, amit kiválasztottam.
Fekete és rózsaszín nagyon-nagyon tetszik, térdig érő, fodrozott szoknyája van és elegáns, blúzos felsője, nekem nagyon tetszik. Meg kéne vennem egy magas sarkú cipőt is, nem akarok mindig ilyen kicsinek tűnni, főleg randi partnerem mellett. Ezután beráncigálom egy cipőboltba is. De az még a jövő, most megyek és ezt felpróbálom. Be is rohanok egy fülkébe és kipaterolom az azt pofátlanul elfoglaló, meglepetten visítozó, nem mellesleg félmeztelen kövér banyát. Lássa be, nekem most nagyobb szükségem van erre a kis helyre, mint neki. Rögtön ledobom magamról falatnyi ruhácskáimat, majd felpróbálom a szinte gyerekméretű csodát. Boldogan lépdelek ki a fülkéből és mutatom meg magam a férfinak, majd ügyet sem vetve arra, hogy netán le kéne vennem a ruhát, kezdek keresgélni még egy pár után. Meg is találom a következő csodát, egy gyönyörű, vörös, spagetti pántos, combközépig érő szűk ruha. Teljesen fellelkesülve rohanok vissza, majd veszem át a fekete-rózsaszín csodát erre. Vagyis csak vettem volna, mert nem tudom felhúzni a cipzárt. Még egy esély, hogy zavarba hozzam.
- Karasu… segítenél felhúzni a cipzáramat? – szólok ki neki, kicsit szégyenlősen.
Már várom azt a véresőt, amit produkál, következő megmozdulásomra, hiszen biztos, hogy van olyan kedves és idejön segíteni. Ha pedig tényleg, amolyan véletlen módon megbotlom és fellökve őt, nagy termetének ellenére, fellököm, majd ráesek. Lévén, a ruhát összefogó zár még nincs felhúzva, így felsőtestemről is leesik. Oké, azért nyilvános helyen én ezt nem akartam o.O Elvörösödve húzom be őt is az apró fülkébe és zárom el magunkat a külvilág kíváncsi szemei elől.
- Bocsi, nem direkt volt… - szólalok meg, még mindig vörösen, teljesen el is feledkezve arról, hogy én tulajdonképpen félmeztelen vagyok.

Jó, minden bizonnyal elég erős feltételezés volt az, hogy bármilyen mocskos szándéka lenne a férfinak, de na, a mai világban már nem lehet tudni, hogy a furcsa egyének, akik nagyon is kitűnnek a tömegből, mint „támadóm” (és nem mellesleg én >.<) megbízhatóak-e. Jó, én az vagyok, legalábbis azt hiszem a legtöbb esetben, már ha nem kér tőlem valaki valami teljességgel lehetetlen dolgot… ami nálam akár azt is jelentheti, hogy másszak fel egy létrán :/ Tériszonyom van, igen, de ezért csak nem lehet hibáztatni, csak egy újabb kis strigula hibáim hosszú-hosszú sorában. Jól láthatóan az ismeretlen is meglepődött feltételezésemen, amivel igazolja, hogy tényleg nem az, aminek gondolom, de azért jobb óvatosnak lenni, ki tudja, miért akarja ennyire titkolni az arcát. Paranoiám okkal van, hiszen apu önkéntelenül is veszélybe sodorja a családot azzal, hogy sikerül beszereznie munkája során egy csomó ellenséget, akik persze mind meg akarnak minket ölni. Vagyis legalább aput, engem eladnának prostituáltnak vagy ilyesminek, mert fiatal vagyok és biztos jó árat kapnának értem, bár egyáltalán nem vagyok olyan értékes, mint azt bárki is gondolná. A barátaim túlságosan nagyra becsülnek, minden bizonnyal ez csak elfogultság a részükről, hiszen mégis csak közelebb állnak hozzám, mint az egyszerű ismerősök. Jól láthatóan a férfi még kétségbeesettebb, mint én, amire igazából nem nagyon tudom, mi oka van, de lehet csak az én kiabáláson vonzotta felénk azt a sok-sok figyelő szempárt, amitől önkéntelenül is elpirulok, nem vagyok hozzászokva, hogy ennyien nézzenek. Ekkor hirtelen az ismeretlen megragadja a kezem és kihúz az üzletből, én pedig lévén nagyon más ötletem nincs, hogy kikerüljünk a figyelem középpontjából, engedelmesen követem. Végül valahol a mosdók környékén sikerül megállnunk, egy viszonylag félhomályos, félreeső sarokban, aminek örülök is, meg nem is, mert azt már tudom, hogy ez az egész csak egy félreértés volt, de még mindig nem vagyok tisztában azzal, hogy ki a másik fél. Senki nem figyelt ránk, biztos azt hitték, valami félrevonult szerelmespár vagyunk vagy ilyesmi. Erre a gondolatra elpirulok, hiszen nincs barátom, ráadásul ezt a férfit nem is ismerem, hát még hogy bármit is érezzek iránta. Ahogy megszólal, ránézek és egyetértően kezdek el bólogatni, hiszen jelenleg én sem tudom, mi is történik most konkrétan. Az volt a tervem, hogy tartok egy nagybevásárlást, erre belebotlom egy teljesen ismeretlen férfiba, aki elrángat az üzletből és… most itt vagyok o.O Ilyen sem történt velem még soha, azt hiszem. Egyre nagyobb döbbenettel nézem végig az ismeretlen vetkőzését, aki most már nem is olyan idegen o.O Nem hiszem el, lehetetlen, hogy teljesen véletlenül összetalálkoztam Riichi Sato-val, a FaTal erroR! egyik tagjával, ráadásul miattam majdnem lelepleződött, jaj de szégyellem magam >.< Ahogy össze-vissza beszél és közben az iratait mutogatja nekem, valójában elég mulatságos látványt nyújt, de nem szeretném kinevetni, az nem szép dolog. Ehelyett inkább egy hirtelen jött fangirl-roham eredményeképp kezdenék őrült sikításba, pedig én ilyet nem szoktam, bár ritkán találkozom hírességekkel. Na jó, mostanában egyre többször >.< Sikoltásomat viszont az zavarja meg, hogy Sato-san bafogja a szám, amitől egy pillanatig levegőt sem kapok. Karakura nagyon furcsa, ennyi érdekes dolog eddigi tizenhat évem során nem történt még velem, mint amióta itt élek o.O Egyre jobban elpirulva, különböző okok miatt hallgatok el végül, hiszen tényleg nem szeretném, ha elrontanám a napját, pedig én biztosan könnyen megtehetném, teljesen akaratlanul. Eléggé kényelmetlenül érzem magam az elfogadott kávé miatt, hiszen én hisztériáztam és fújtam fel a dolgot, sokkal inkább nekem kéne meghívni őt valamire. Majd ha odaértünk, felajánlom neki, hiszen eléggé rosszul érzem magam és a lelkiismeretem úgy sem fog békén hagyni, míg nem teszem jóvá valami nagy dologgal ezt az egészet. Kissé furcsa tekintettel figyelem a mindenhol alaposan körbenézelődő Riichi-sant, de nem teszem szóvá, hiszen biztosan csak keres valamit, nekem pedig semmi közöm az ő életéhez, attól eltekintve, hogy nagy rajongója vagyok, de sosem voltam az a tipikus fanatikus, aki az alsóneműjét íratja alá a kedvenceivel, én inkább csendben csodálom őket. Én is nézelődöm közben, de azért igyekszem lépést tartani a férfival, nem lenne jó, ha lemaradnék, netán eltűnne a szemem elől. Kérdése vonja újra magára a figyelmem és bár erre elég egyszerű válaszolni, egy másodpercig fogalmam nincs róla, mit mondjak.
- Midori. Tsukatani Midorinak hívnak, nagyon örvendek. Bocsánatot kérek, én sem tudom, hová lett modorom, biztosan otthon hagytam >.< Én hogyan szólíthatom önt, Riichi-san? Nem szeretnék túlságosan indiszkrét lenni. – szólalok meg hosszú ideje újra, ahhoz képest hogy azt terveztem, ma teljesen kifordulok önmagamból, hallgatagabb vagyok, mint szoktam.
Ahogy tovább sétálunk, nem is kell sok, hogy megérkezzünk ahhoz a bizonyos kávézóhoz, ami közel sem ismerős nekem. Amikor egy pillanatra megállunk, jobban tudom nézegetni a táblát, amin a hely neve áll, de sehogy sem akar eszembe jutni, hogy jártam-e már itt korábban. Ez viszont azt jelenti, hogy biztosan nem, mert az ilyenekre csak emlékeznék, szenilis még nem vagyok, tehát az utóbbi pár hónapra biztosan vissza kéne, hogy emlékezzek.
- Nem, nem hiszem, pedig biztosan jó hely, ha magának ide szokása járni. – jegyzem meg, ahogy beljebb sétálunk, én pedig letelepszem az első szabad asztalhoz.
Kicsit feszült vagyok, hiszen Kanade-senpai is sztár, de ő legalább iskolás mint én és vele minden nap találkozom, úgyhogy az ő jelenlétét már megszoktam, de más hírem ismerőseim egyáltalán nincsenek, úgyhogy nem nagyon tudom, mit is kéne beszélnem, főleg hogy soha nem voltam jó szavak terén. Mindig is sokkal jobban szerettem a csendet és a magányt, de mégis szükségem van egy beszélgetőtársra, szóval eléggé ellentétes személyiség vagyok. Sato-san kipakolását szinte észre sem veszem, csak mikor meghallom a kulcscsomó csörgését. Ahogy megérkezik a pincérnő, térek csak teljesen magamhoz az elgondolkodásból.
- Köszönöm, egy tejeskávét kérek, sok tejjel. Mást nem. – fordulok a nő felé, míg beszélek, majd rászánom magam a kérdésre, így Sato-san szemébe nézek bizonytalanul. – Riichi-san… nagyon haragudna, ha én fizetnék? Hiszen igazából miattam történt az egész, a lelkiismeretem pedig úgysem hagyna békén, amíg jóvá nem tenném valahogy. – próbálom neki viszonylag értelmesen elmagyarázni, miről is van szó.
Míg ő is leadja rendelést, én csöndben várok, nem szokásom leterhelni mások pénztárcáját, van elég zsebpénzem, hogy bőségesen bevásároljak és még maradna. Nem is tudom mit csinálnék, ha apa cége hirtelen tönkre menne, világéletemben gazdag gyerek voltam, sosem szoktam hozzá, hogy nélkülöznöm kelljen.
- Hogy…? Jah, elnézést, nem figyeltem ^^" Még tanulok, de magasröptű terveim vannak, divattervező szeretnék lenni. Gyerekkorom óta vágyom rá és ha befejezem az iskolát, lehetőleg Shihuru-samahoz szeretnék elszegődni inasnak. – ecsetelem neki nagy álmomat csillogó szemmel, talán ez az egyetlen téma, amiről mindig, mindenkivel tudok beszélgetni.
- És… még egyszer bocsánatot kérek, hogy ekkora felfordulást okoztam, én sem szeretnék botrányt. Esetleg… tegeződhetnénk? Már ha lehet. – pirulok el szégyenlősen, nem szeretnék nagyon belemászni az életébe.
- Mondd, milyen egy sztár élete? Mármint bizonyára állandóan zaklatnak az újságírók és ezért álcáztad olyan furcsán magad, mikor találkoztunk. Nem félsz, hogy felfújják a kettőnk kávézgatását? Vagy téged nem izgatnak? Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, nyugodtan szólj, ha zavar… - hajtom le a fejem elhalkulva, nem is tudom mi ütött belém, hogy ilyen sokat beszélek, nem szokásom így beleásni magam mások magánéletébe, én tisztelem az intim szférát.
Zavartan kezdem kavargatni a tejeskávémat, ami szerencsére még nem hűlt kit teljesen, így el tudom foglalni magam vele. Amint kezdenék feloldódni valaki társaságában, mindig visszahúzódom, mint a csiga a kis házába télen és ki sem mozdulok, pedig Sato-san nagyon kedves ember, nem olyan gőgös sztárpalánta, mint egyes korábbi ismerőseim, akiket csak apám miatt neveztem a barátaimnak.

Jó hogy felfelé néz, nekem sem volt még ilyen szétszórt és borzalmas napom, még ha jónak is indult, hát biztos valami hatalmas ostobosaág fog kikerekedni az egészből, amiből én biztos és mindenképp rosszul jövök ki, például ez az arrancar rám akaszkodik >.> Még csak az kéne, hogy egész nap rajtam lógjon vagy a barátnőjének tekintsen, nekem semmi szükségem rá hosszú távon, csak arra kell, hogy megvédjen, azt meg el tudja intézni a nélkül, hogy én bármit is éreznék iránta olyan szempontból. Szemem dühösen villan, ahogy meglátom egy kicsit is rám nézni a férfit, kint kellett volna hagynom, sőt ki se kellett volna mozdulnom a szobámból. Egyszerűen fantasztikus, úgy látszik, ezek után nem mehetek sehová, mert mindent elrontok, amit eleve úgy terveztem, hogy nem akarom elrontani. Karasut szépen kitessékelem a fülkéből, majd visszaveszem az eredeti ruhát és mindkettőt visszaakasztom a helyére.
- Gyere menjünk, egyik se tetszett túlzottan. – szólalok meg, magam után húzva arrancar társamat.
Mikor kiérünk az üzletből, tanácstalanul torpanok meg, nem igazán tudom, most merre. Elmehetnénk akár most is a moziba és utána járhatnánk végig az egész Plázát búfelejtőképp. Erre a gondolatra bólintok egyet, még ha nem is mondtam ki hangosan és elindulok a mozi felé. Legutóbb kinéztem ezt a Hattyú című drámát, most jó lesz megnézni, sírni úgy sem fogok rajta, de letesztelhetem Karasut, ő hogy bírja az ilyen történeteket. A mozgólépcsőn hamar fel is érünk, én pedig a férfira bízom, hogy vegyen valami rágcsálni valót. Például pattogatott kukoricát vagy pockyt, nekem teljesen mindegy. Vagy meg lehetne nézni a legújabb élőszereplős változatát egy animének, nem tudom már mi a címe, de majd megkeresem. Megkeresésről jut eszembe, fel kéne kutatni Leriatot, régen láttam már, biztosan sok dolga van mostanában. Talán megint kinézek az Aquaparkba, ott találkoztunk először, lehet hogy megint megpillantom, amint épp sziesztázik és a szabadnapját tölti. Bármennyire is rossz bevallani, de hiányzik nekem a társasága és a tanításai. Eli láncai közül is ki kéne törnöm lassan, bár talán Karasu segítségével sikerülni fog. De talán még túl korai lenne… erősödnöm kell, azt pedig az ő irányítása alatt tökéletesen meg tudom tenni, még ha nem is annyira figyel rám.
- Na gyere, mindjárt kezdődik a film! – ragadom meg Vex karját és húzom be valamelyik terembe, ügyesen kikerülve a jegyszedőt.
Letelepszem középre, a legjobb helyre, miután szépen eggyel arrébb teszem a mellettem ülőket, majd azt ölembe veszem, amit a férfi vett és oda sem figyelve, hogy mi az, falatozni kezdem. Valamiféle akciófilm megy, de nem nagyon figyelem, tőlem lehet akár szerelmes dráma is, a gondolataim egészen máshol járnak, főleg igen hevenyészett mennyiségű erőm körül. Néha rápillantok Karasura, de úgy látom, jobban érdekli a film, minthogy észrevegye, hogy lélekben én egész máshol járok, úgyhogy nyugodtan süppedek bele gondolataim mélységeibe. Ez biztosan eltart egy két-két és fél órán keresztül, úgyhogy van időm agyalni anélkül, hogy feltűnést keltenék. A már javában tervezett edzésről gondolataim fonala viszont egyre inkább fraccion társam felé kezd elmenni. Meg kell keresnem valamikor, mert egyszerűen az őrületbe kerget, hogy alig látom és ki kell ölnöm magamból azt a szánalmas érzést, hogy hiányzik. Ő csak egy olyan arrancar, aki egyelőre tud valamit, amit én nem, nekem viszont kell az az információ, amivel ő rendelkezik. Azután nem fognak érdekelni ilyen halandó apróságok, mint a szál, ami hozzá fűz, kíméletlenül végzek vele és megerősödöm az ő vére és húsa által, aztán jöhet Eli és végül Ryoushi. Gabrielről majdnem meg is feledkeztem o.O Őt utoljára hagyom, had élje szánalmas kis életét valahol a nagyvilágban tudatlanul, mígnem aztán hozzá is elér a kezem, akkor viszont neki örökre vége. Gondolataimból a szék háttámláját érő rúgás ugraszt ki. Szánalmas ember, hogy merészeli? >.> Akkor jövök csak rá, hogy vége a filmnek, úgyhogy felülök és elkényelmesedett hátsómat simogatva sétálok ki a teremből, majd fordulok szórakozó társam felé.
- És most merre? – mivel nekem semmi ötletem nincs, gondoltam megkérdezem őt, hátha tud valami jó ötletet.

Randi vagy mégse? Majd kiderül.

Akár randi, akár nem, fordulj fel!

Valaki megmagyarázhatná nekem, hogy mi a fenét csinálok éppen... Mármint, hogy mi az istenért szobrozok ennek a srácnak a lakása előtt, ez érdekel! Bárki ránéz Narakura, láthatja hogy egy nagyon vagány, kúlos és menő csávó. De nem, nem az a kérdés, hogy egy magamfajta csaj mit kavar egy ilyen jó pasival, mivel én magam sem azok közé tartozom, akiknél lenne esélye a lúzereknek. Sokkal inkább az, hogy mi a fenéért álok még vele szóba egyáltalán azután, hogy aljas és bunkó módon kihasználta az általa mutatott rajongásomat. Jó, én is hülye voltam hogy első szóra az ágyába ugrottam, és most már tudom, hogy életem legnagyobb hibája, hogy ezzel a köcsöggel kezdtem. Na ja, csak úgy tűnik csak nem tanulok az esetből, legalábbis ezt mutatja, hogy adtam neki még egy esélyt. Igazából már azon kéne dolgoznom, hogy minél jobban kibasszak vele, de mégsem eresztettem le még a motorja gumijait például. Talán pont azért, mert Karin-senpai bátyja. Amúgy ha már nála kötöttem ki, gondolom ő az oka annak, hogy most Naraku is egész normálisan viselkedett. Meghívott enni, ráadásul azt mondta hogy öltözzek ki, mert normális étterembe megyünk o.O Valahogy nem tudom elképzelni őt egy tisztességes helyen, igaz magamat sem, bár én hozzá vagyok szokva, hogy alkalmanként ilyen helyekre kell járnom. Fú, mire kibányásztam a szekrényem mélyéről ezt a ruhát -.- Jó mélyen el volt temetve a hétköznapi cuccaim mögött. Így is kicsit kínosan éreztem magam benne, egy fokkal rövidebb a kelleténél. Amolyan pasizós ruci, de jobb nem volt most raktáron ^^" Ha tehettem volna, az előző sulim egyenruháját veszem fel, az elég elegáns volt utcai viseletnek is, csakhogy azt ki is kéne mosni, mielőtt hordani tudnám.
Na mindegy, a lényeg az, hogy elment az eszem, és amint megláttam, hogy a nagy átöltözésből végül nem lett semmi, hiába tettünk kitérőt hozzá, erős fészpalmra rendeztem át a testtartásom. És gondolom nem ez lesz az egyetlen ciki pillanat az este ^^" Szó nélkül indultam el utána, leginkább a kirakatokat nézve út közben, bár egy-egy feltűnésmentes pillantást azért vetettem a hátsójára is, ha már arra járt éppen a tekintetem. Azért még így is jó pasi, ez nem változik, akármekkora idióta :/ Az annyira nem lepett meg, hogy a plázánál kötöttünk ki, innentől kezdve sejtettem hogy hová akar vinni. Nem volt egy rossz hely, meg nem is volt olyan puccos, hogy rosszul érezném magam egy halom újgazdag pingvin között. Normális, középkategóriás étterem. Bár Naraku még így sem illett oda
- Persze, elég sokat járok ide.
Jegyeztem meg kérdésére, azon meg már csak magamban lamentáltam, hogy azt se tudja, pontosan hová visz. Remélem azt nem várta el, hogy majd úgy vezessem oda, mintha ismerném is, mert igyekeztem minél távolabb maradni tőle. Elég gáz lett volna, ha valaki felismer, bár így, kibontott hajjal és a kontaktlencséim nélkül eléggé másképpen nézek ki, mint normál esetben.
- Konbanwa~
Köszöntem az étterembe belépve a minket üdvözlő pincérlánynak, de mire leülnék, totál meglepő módon jön Naraku és kihúzza nekem a széket. Jesszus, ennek a gyereknek valami nagyon az agyára ment o.O Lehet mégiscsak komolyan gondolta a randit, és nem az ő hülye értelmezésében használta a szót. Vagy csak arra számít, hogy egy kicsit kedves lesz velem, tetteti az udvarias lovagot (muhaha) aztán máris újra a karjaiba omlok, hogy újra kihasználhasson. Na persze, ezt várhatja ^^" Azért nyilván megköszöntem neki a gesztust, ahogy néhány pillanatnyi válogatás után azt is eldöntöm, hogy mit akarok enni. És nem, nem a legdrágább kaját választottam ki az étlapról.
- Hagyjál már, Britney? o.O Hol élsz te, ő legalább egy fél évtizede kiment a divatból! De nem, ebből nem lehet megélni hosszútávon, pár év és megyek a kukába, jönnek újak a helyemre. Tudod itt így működik ez. Tizenéves csajok kellenek a népnek, minél fiatalabb annál jobb. Én most jó korban vagyok, hála a netnek felfedeztem, hogy van hangom, megpróbálkoztam vele, bejött. De csak ugródeszkának jó ez az egész, csinálok magamnak egy kis hírnevet, aztán fejest ugrok az anime-iparágba. Apám abban dolgozik, nekem meg megtetszett a környezet, szóval seiyuu akarok lenni.
Magyaráztam unottan, a sótartóval játszadozva. Persze külföldről jött, mint Karin-senpai, nem mindig tudhatja mi a dörgés itt Japánban. És ennyiből talán nem esik le neki, hogy otaku vagyok, azt mindenáron el akarom titkolni előle. Már csak az hiányzik, hogy gúnyt űzzön belőlem emiatt.
- Öhm... nem vettem észre. Aggódsz érte, mi? Gondolom ő az egyetlen csaj, akit normálisan kezelsz.
Szúrtam neki oda egyet hűvösen. Azért van neki egy jó oldala is valahol, kár hogy ezt csak a tesója meg a macskái felé mutatja. Mondjuk úgy vettem észre, hogy van valaki aki bejön Karin-senpainak, és tekintve hogy semmi komoly tapasztalata nincs fiúkkal, én segítenék is neki, ha nem egy tanárba zúgott volna bele Ha rajtam múlik kerítek neki egy normális srácot ahelyett a szórakozott tancsi helyett, az úgyis esélytelen téma.
- Izé, Sakamoto... mennyire majrés neked Japán? Úgy értem külföldön éltél eddig, gondolom tök más az egész, ami kint folyik. Nem para? Meg hol is éltél eddig?
Kérdezősködtem, kivételesen ez az egy dolog érdekelt Narakuban. Tök izgalmas lehet egy idegen országban élni, jó kis kaland lenne, ha nem ide kötne minden, simán bevállalnék egy külföldi ösztöndíjat, vagy ilyesmi. Mondjuk ahhoz tanulni is kéne, vagy legalább komolyan venni a futást, nekem meg egyikhez sincs ingerenciám -.-

Ha valódi randi, akkor esetleg... talán...

Naraku viselkedése már-már megbotránkoztató egy-egy ponton. Oké, hogy külföldről jött, de még a minimális tiszteletet sem adja meg másoknak, amíg nem akar tőlük valamit. Láttam már más gaijinokat is szerencsétlenkedni a kultúra ismeretének hiányában, de itt szerintem abszolút nem erről volt szó, csak szimpla bunkóságról. Nem hiszem hogy nem ismerné a szokásokat, amikor az ősei japánok... asszem. Mindegy, amíg velem szemben viselkedik, addig nincs gáz, bár rombolom a saját imidzsem azzal, hogy egy ilyen alakkal mutatkozok. És nem mint énekes, hanem mint ember. Nem tudom mi az istenért vonzom az ilyen srácokat, először Hiro, most meg Naraku... nincs egy normális pasi ezen a földkerekségen, komolyan mondom A hárem animék full átlagos klisé főhősei a valóságban valamiért nem léteznek, bár jobb is így, mert irtó unalmasak. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy mi a rákért zúgnak bele ezekbe a karakterekbe a környezetükben lévő lányok. Fú, idegesítő >.> Számomra az ideális balansz valahol a kettő keveréke lenne, egy badass, menő, vagány srác, aki képes normálisan viselkedni társaságban ahelyett hogy állandóan a szoknyám alá akar lesni, mint Hiro, vagy kőbunkózna, mint Naraku. Mondjuk ha ez az idióta így folytatja, még a végén újra emberszámba veszem, bár gondolom csak azért viselkedik így, hogy megfeleljen Karin-senpainak, és nem a bűntudat kínozza. Mindenesetre most relatíve szimpatikus volt annak ellenére, hogy milyen fényben láttam őt a cselekedetei alapján. Aki nem mellesleg annyit beszél, mint egy locsi-fecsi liba o.O
- Inkább fordítva működik. Most még énekesnek számítok, de apám ki tudja harcolni, hogy ha leszerződtetnek egy OP-ra vagy ED-re, akkor kaphatok egy kisebb szerepet is. Tudod, költségkímélés, meg ilyesmi. De kezdő vagyok még, szóval én magam is fészpalmolok a teljesítményemen így utólag, de majd csak belejövök ^^" Nem tudom ámítanak-e azzal, hogy tehetséges vagyok, én úgy érzem hogy sose leszek olyan jó, mint mondjuk Yuuki Aoi vagy Toyosaki Aki :/
Sóhajtottam fel kissé csalódottan. Marha hosszú út áll még előttem és igazság szerint elég pocsék érzés, hogy valszeg csak a fater lobbizása miatt kapok meg egy-két szerepet és nem azért, mert én vagyok jó. Egyszer egy meghallgatásra tuti álnéven, elmaszkírozott külsővel megyek el, és csak azért is megmutatom, hogy tudok én szinkronizálni!
- Izé... és bejönnek neked az animék amúgy?
Tapogatóztam kicsit, bár az alapján amit eddig hallottam, gondolom csak klasszikus shounenekhez volt szerencséje, és csak azért, mert véletlenül ráakadt. De ez most inkább azért volt fontos, hogy mennyire akadna ki, ha megtudná a hátteremet. Mondjuk biztos nincs olyan lehangoló véleménnyel az otakukról mint egy átlag japán, de akkor is A kurva média tiszta negatív fényben láttat minket, annyira nem fair, hogy egy-két elmebeteg miatt megbélyegeznek egy egész kultúrát. Tök gáz, hogy effektíve titkolni kell a hobbimat, mert kapásból kiközösítenek, ha fény derül rá >.>
- Figyu, könnyebb lenne neked is és a környezetednek is, ha visszavennél egy kicsit. Mármint, szerintem helyes pasi vagy meg tök kúlos, meg minden, azt tartsd meg. De ha a többi lánnyal is azt csinálod, amit velem, akkor irtó gyorsan el fog terjedni, hogy nem vagy jó parti. Ez nem egy nagyváros, mint Tokyo. Ismerem azoknak a csajoknak a többségét akik szóba állnának veled, ha felpróbálsz egyet-kettőt aztán eldobod őket, akkor annyi volt és nem marad más, csak a lúzerek. Nemtom miért jó neked ez, ha már letelepedsz itt, tehetnél egy próbát azzal is, hogy megmaradsz egy csajnál. Mondjuk nálam...
Tettem hozzá halkan, félrenézve, miközben óvatosan kinyújtottam felé az egyik kezemet, hogy megérintsem az övét. Annyira klassz lenne, ha nem úgy gondolna rám, mint valami polírozó eszközre, és én akkor is meg fogom próbálni magamhoz édesgetni és megváltoztatni, amíg érzem benne a jót. Merthogy van benne, törődik a senpaijal is, meg ott vannak a macskái is. Jó, nyilván az eddigi életstílusa miatt könnyebb volt neki a függetlenség, de rosszul fog járni, ha ezt az attitűdjét akkor is megtartja, ha megáll a vándorlásban. Erre előbb-utóbb rá fog jönni, és akkor már inkább nálam vágja a földbe a stoptáblát mint más lánynál. Irigy vagyok, de letojom :/
Amit a külföldi dolgairól mondott az tök érdekesnek tűnt, bár dunsztom sincs merre van az a Hollandia meg a többi. A nyugati cuccok nem igazán jöttek be eddig, de heccből mégis simán kipróbálnám. Az újdonság varázsa meg stuff, biztos tök buli lehet meghódítani egy másik országot a ragyogó személyiségeddel Egyszer muszáj lesz kimennem minimum az Államokba, bár most nem tudnék elszakadni Japántól, az tuti
- Ú, az klassz lenne, egyedül elég tré edzeni! Unokabátyám néha segít, ha éppen mindketten ráérünk, de ő elég béna. De te biztos fel tudnád velem venni a versenyt, előző sulimban íjászkodtam is Amúgy ja, igyekszem átlagos életet élni, szóval nem harcolok, de azért edzek, hogy ne legyen gáz, ha meg kell védenem magamat vagy a családomat-barátaimat
Fellelkesedtem az ötlet hallatán, ez lehetne egy újabb event a hódításom útján, és fel is vághatok a tudásommal *>* Elvégre minél többet vagyunk együtt, annál nagyobb az esély rá, hogy észrevesz rendesen is. Csak el ne felejtsem, hogy egy kicsit át kell formálni a hozzáállását, nehogy megint beleessek abba a hibámba, amibe legutóbb :/

"Randi" (?) egy beképzelt majommal

Nagy sóhajjal nyugtáztam Naraku reakcióját. Hiába a bátorítás, piszok nehéz ez a dolog és abszolút nem vagyok elégedett önmagammal, talán ezzel az egésszel éreztem először úgy magam, hogy valami nem fog menni. Pedig azzal aztán senki se vádolhat, hogy nincs semmi önbizalmam, pont azért van ilyen karizmatikus kisugárzásom, mert magabiztos tudok lenni De egy felvétel után nincs meg bennem az az érzés, mint egy fellépés után, mégpedig az euforikus öröm, hogy hűdejó voltam ma is. Jó, nincs tomboló közönség csak legfeljebb a felvételvezető, de szerintem ők inkább úgy vannak vele, hogy sikerült tűrhető szintre hozni az alakításomat T_T Váh, inkább hagyom a picsbe a negativitást, rohadtul nem nekem való. Nehéz, de majd belejövök, ahogy Naraku is mondta, a hangommal tudok bánni, sőt! Csak gyakorolnom kell, és majd jönni fog a megfelelő hanglejtés meg stuff
- Azért jó lenne, ha nem ilyen alpári példákat hoznál fel egy lány társaságában, nem a haverjaiddal sörözöl >.>
Jegyeztem meg bosszúsan a hülye hasonlat hallatán, ez így most marhára úgy hangzott, mintha én ezért az előrelépésért le kéne pippantsak pár tagot. Azért nehogy már a szereposztó dívánnyal dobálózzon nekem, nem csípem ha sértegetnek. És ha most azzal fog jönni, hogy önmagát adja, hát akkor köszi szépen, szép kis szegénységi bizonyítványt állított ki magáról. Azért mindennek van egy határa
Unottan hallgattam végig az animés pályafutása nagy mérföldköveit és sokkjait, lelkesedésem hamar eltűnt a mainstream cuccok hallatán. Csak ezeket ismerni konkrétan gáz az én köreimben, ebből a gyerekből se lesz lelki társam ebből a szempontból :/ Újra csak csalódást okozott, de hát ez Narakunál nem volt meglepő. Azt már figyelemre se méltatom, hogy milyen véleménnyel van a pénzfejő animékről, az is totál tucatvélemény, biztos csak olvasta valahol és most majomkodik
Az újabb akcióján már egyenesen fészpalmoltam is, só meg bors, aha Egy kukkot sem értettem ebből a nyakatekert és hosszú pofázásból, nem bírtam tovább, és tényleg elkezdtem látványosan unatkozni. Az asztalra borultam, a konyha felé lesegettem meg stb. Azért annak is van egy határa, hogy mennyit járatja a lepénylesőjét valaki, most már hosszú percek óta csak ő beszél én meg alig bírtam megszólalni. Mondjuk ez valamilyen szinten elismerés, mert társaságban általában én szoktam a leghangosabb lenni, csak már komolyan kezdett lefárasztani a sok duma. Ha még valami értelme lenne, de ennek a szövegelésnek se füle-se farka. Rohadtul nem kötötte le a figyelmemet ahogy játszik a fűszerekkel, ahogy a magyarázata sem. A kezemet is inkább elhúztam, pláne amikor meghallottam az egész sóderből a lényeges részt. Na kössz
- Ha neked romlott csajok kellenek, akkor menjél szépen kurvázni. A normális lányok nevében nyugodtan mondhatom, hogy senkit sem fogsz tudni átcsábítani a sötét oldalra, pláne így nem Sajnállak, ha neked lotyók kellenek, de végül is te tudod... Nem lep meg, hogy nem csípnek a szülők, anyaként én sem örülnék neki, ha egy ilyen barommal mutatkozna a lányom...
Már elég pocsékul éreztem magam, szóval törvényszerű, hogy kiakadtam. Legalább sikerült szóhoz jutnom, bár speciel most törték össze a szívemet, szóval nem tudtam neki őszintén örülni. Rezignált arckifejezéssel könyököltem fel az asztalra, fogalmam sincs hogy tudna változtatni ezen a hangulaton Naraku, de remélem vágja hogy valami nem passzol. Nem lepne meg mondjuk, ha nem venné észre, olyan sötét belül, mint a haja színe.
- Ne fáraszd magad, ez nagyon szar poén volt. Majd szólok, ha ráérek, a suliban délelőttönként biztos megtalálsz, ha kíváncsi vagy rám.
Szóltam oda nyersen, egy pillanatra felé fordítva a fejemet. Aztán viszont ismét rászegeztem a tekintetem a pultra, amely mögül a pincérlány érkezését vártam. Valósággal repestem az örömtől, amikor megérkezett végre a rendelésünk, legalábbis elvettem a könyököm az asztalról és illendően ülve, udvariasan megköszönve fogadtam az elém rakott kaját. Perpillanat alig vártam, hogy fogyasszak aztán húzzak innen a francba. Ha békülni akar Naraku, akkor elég rossz ösvényre tette rá a lábát.

- Pfff, itt nem arról van szó, hogy én hogy beszélek, hanem arról, hogy te, mint férfi, milyen nyelvezetet engedhetsz meg magadnak a társaságomban. Lehet hogy nem szokásod, de egy minimális tiszteletet elvárok, ha már nem vagyok egy totál vadidegen ember számodra. Különben is, eszem ágában sincs olyan szerepeket felvenni >.>
Folytattam prédikálásomat a szavaira reagálva. Nem vagy prűd, de azért az ízléstelen hasonlatokkal most kiakasztott. Meg aztán nem fogok én erogékben meg hentaiban sem seiyuuskodni, már csak az hiányzik, hogy az én hangomra... na mindegy, nem tenne jót a karrieremnek, nincsen ezer hangszínem, mint Yuuki Aoinak. Ő tehetséges, nekem meg hajtani kell azért, hogy befuthassak. Viszont ami igaz az igaz, nekem valóban könnyű a dolgom, mert tudom mit akarok, meg az is kétségtelen, hogy megkapok minden támogatást otthonról. Fogalmam sincs, milyen lehet, ha valakinek nélkülöznie kell. Valamiféle reakciót ki is csalt belőlem ez a gondolat, legalábbis nem igazán volt merszem Narakura nézni. Ezt a kört most megnyerte, a fenébe is :/ Ettől függetlenül semmi okom nem lenne arra, hogy szégyenkezzek, mert nekem se minden az ölembe hullott csak úgy, keményen megdolgoztam azért, hogy most énekelhessek. Csupán nekem megvolt a lehetőségem arra, hogy elérjem a céljaimat, gondolom neki meg nem. Szívás, ahogy az is, hogy fogalmam sincs, mit is kéne mondanom. Én mindig is csak a saját ambícióimmal törődtem, nem különösebben érdekelt mások gondja-baja. Szerintem nem is most fogom elkezdeni, Naraku amúgy se egy olyan pasi, akinek szüksége lenne ilyesmire. Kezébe tudja venni a sorsát, elég önálló, ezért is tetszik Mármint... tetszett
- Baaaka, te mondtad hogy valami elegánsat vegyek fel Pedig azt vehetnék fel, amit csak akarsz... Látszik, hogy nem ismersz, és hogy meg se akarsz ismerni. Ha megvan hozzá a társaság, én bármilyen buliba belemegyek amíg nem sértek törvényt. Ha tudnád mennyi szívatásunk volt az előző sulimban... Csak itt nincs senki, aki partner lenne hozzá, szóval maradok átlagos tini Nekem aztán mindegy, csak jól érezzem magam.
Böktem ki duzzogva, merthogy azért még nem fogok megbocsátani neki csak azért, mert keltett bennem némi bűntudatot. Aztán ráadásul még faképnél is hagyott, biztos csak így akart lerázni. Tíz perc egérút, és máris megszabadult tőlem, fizetni meg én fogok. Sületlen idióta, Karin ide vagy oda, én komolyan ki fogom készíteni ha nem tolja vissza a képét. Elég morcosan fogtam hozzá a kajálásnak, hogy ha már itt van akkor meg is eszem, bár elment az étvágyam elég rendesen. Lassan be is fejeztem, amikor kintről a hangosan beszélő recsegésére lettem figyelmes. Nem különösebben érdekelt, gondoltam valami hirdetés, de aztán mintha a nevemet hallottam volna, így hegyezni kezdtem a fülem. És valóban, amikor megismételte a hang, akkor az én nevemet mondta, meg Narakuét.
- Mi a francot csinál ez a szerencsétlen? :/
Dünnyögtem magamnak, miközben ingerülten felvakartam magam az asztaltól. Elképzelni sem tudtam mit akarhatott azzal, hogy nézzek ki, de aztán ahogy kiléptem az étterem ajtaján és a folyosó korlátjához vonszoltam magam, kivert a hideg verejték. Elhűlve figyeltem a bohóckodást, miközben arcomat a kezembe temettem, de aztán igyekeztem úgy viselkedni, mint egy egyszerű bámészkodó, nehogy rájöjjenek, hogy ez nekem szól Már-már visszafordultam volna legyintve egyet, mire abbahagyta ezt a gáz táncikálást, és általános meglepetésemre énekelni kezdett egy gitárral a kezében. Nem volt valami jó hangja deee... azért szép számot talált, még ha nem is értettem belőle szinte egy szót sem. Ki nem néztem volna belőle, hogy ilyesmit is megtenne azért, hogy megbocsássak neki o.O Lehet hogy marha vagyok, de megérintett, amit csinált, ha le nem is nyűgözött, és na... beégette magát ennyi ember előtt, csak azért hogy ne haragudjak rá. Őrült... de... szeretem benne ezt az őrültséget, azt csinál amit akar, szabad, vagány és kúlos... basszus, nem fogom feladni csak azért se Tiszta hülye vagyok, komolyan mondom
- Te barom, a gitár - Taszajtottam meg a mellkasánál mérgesen, de aztán már érezni lehetett, hogy nem haragszom rá, hiába a sértődött hangnem. - Hmpf... hát jó, megbocsátok, de csak mert látom rajtad a jó szándékot. És mert... emlékeztettél arra, hogy mit is láttam meg benned...
Gyorsan lábujjhegyre álltam és arcon pusziltam. Igazából megcsókoltam volna kedvem szerint, de nem akartam hogy azt higgye, ezzel teljesen jóvá tett mindent, még ha hajlandó is voltam neki megbocsátani, hogy ilyen csúnyán kihasznált és megalázott. No de ő is épp eléggé megalázta magát
- Mit izgulsz, quincy vagy, úgyse kapnak el. Nekem meg semmi közöm az akciódhoz, ne próbálj meg belerángatni De ha olajra akarsz lépni, hát akkor menjünk. Hová akarsz vinni? Ja igen, és... miről is szólt ez a szám?
Kérdeztem picit elpirulva. Cikinek éreztem, hogy nem értettem, de evvan, pocsék az angolom, nem tudok mit kezdeni egy nyilván perfektül beszélő Narakuval, ha idegenül kezd el hablatyolni

[Esti bevásárlás]

Ne röhögj, aho

Bevallom kicsit jól esett, hogy meg akar ismerni, mármint hogy azt, aki én vagyok. Más kérdés, hogy kicsit félreértette a mondandóm lényegét. Nem arról volt szó, hogy neki akarok megfelelni - na jó, talán egy kicsit - hanem arról, hogy ha hagyná, akkor megmutathatnám neki, hogy nem vagyok az a nyuszi fruska, akinek hisz. A hülye hasonlatát továbbfűzve én nem vagyok se só, se bors, hanem a kettő között helyezkedem el valahol. Egyik világba sem illek bele teljesen, mármint nem szeretek beleszürkülni a tömegbe és birka módjára követni a tömeget, de vannak olyan határok, amiket nem vagyok hajlandó átlépni úgy, mint Naraku. Bizonyos dolgai nem tetszenek, de alapvetően szerintem teljesen klassz pasi, aki ha kicsit lenyugodna, akkor tökéletes lenne az én szememben is Nekem pont egy ilyen vagány, bulisabb srác kéne, a lúzer idiótáktól már agyérgörcsöt kapok És az a legnagyobb gáz, hogy a fellépéseimen szinte csak ilyen undorító kockákat látok, és mindegyik azt képzeli, hogy majd boldogan ugrok a nyakukba, ha elmakogják nekem, hogy tetszem nekik Mindezt csak azért, mert kikacsintok a közönségnek, cöh... Egy nagy francokat, ezeknek a lúzereknek esélyük sincs, hogy jó pasi legyen belőlük :/
- Te, ha egy jót akarsz, ne törj gitárokat a közelemben, mert arra allergiás vagyok >.>
Korholtam meg csak azért is, az tuti hogy nem engedem a sajátom közelébe ezek után Nem is tudom hogy képzelte, hogy ha egy zenész előtt tesz tönkre egyet, az imponálni fog nekem, az ilyen hülye rockereket egytől-egyig felaggatnám egy fára fejjel lefelé, aztán baseball-ütőket törtnék el rajtuk Mármint Narakut kivéve De akkor is, ez főben járó bűn, akinek van gitárja, az tudja miért igaz az a közhely, hogy a gitárnak lelke van :/
- Jól van... Amúgy nincs gáz, nem ismernek fel úgysem szóval én megúszom, még ha téged kis is tiltanak. De úgyse fognak, ne viccelj már
Vontam vállat, aztán felszökkentem a hátára, majd előhúztam egy pillanatra a telóm, hogy meglessem hány óra van. Elhűlve lestem az órára, ahhoz képest hogy alig csináltunk valamit, kurvára elment az idő basszus o.O Le fogok maradni az UtaPrince-ről, pedig ezt az egyet nem akarom felvételről megnézni, eh :/
- Figyu, vigyél a karaoké bárhoz. Sajnos nekem elég sürgősen haza kell érnem, de ha gondolod... holnapra csinálhatunk valami programot... valami jó bulisat
Súgtam a fülébe sokat sejtetően, miközben jó alaposan hozzádörgölőztem hátulról. Ez biztos tetszik neki, kicsit sajnáltam is, hogy véget kell vetnünk ennek a találkának. Talán ha nem töri el a gitárt, akkor elgondolkodtam volna arról, hogy folytassuk valahol kettesben, de amúgy sem akartam túl messzire vinni ezt a dolgot most, maradjon annyi elég hogy megbocsátottam neki nagyjából. Jó erősen átöleltem a mellkasát, lábaimmal meg átkulcsoltam a derekát, hogy biztosan ne essek le, aztán uccu neki! Még élveztem is az utat, amit ő is hallhatott a sikkantásaimból xD Elég muris volt így menekülni a szekusok elől, klassz lett volna ha megfejeli mindezt azzal, ha a karaoké bár előtt búcsúzóul megcsókol, de kizárt dolognak tartottam, hogy ez meg fog történni. Na mindegy, bízom benne hogy fog még máshogy is viszonyulni hozzám, mint most