Umi otthona

Tárgy: Umi otthona Vas. Aug. 02, 2009 12:43 am

Idő teltével, egyre világosabbá vált, nincs szüksége kacsalábon forgó palotára. Háza túl nagynak bizonyult. Egymagának tökéletesen megfelelt volna egy kisebb privát zug is. Emiatt döntött költözés mellett. Elhatározásában nagyban segítette egy váratlan hangya invázió és Nacchan kiadásairól benyújtott papírja. Várható módon a tartozás rubrikában jóval nagyobb összeg szerepelt, mint kellett volna. Házzal járó plusz költségek, se jöttek jókor. Ráadásul, dolgozni sem tudott az addigi intenzitással. Valamilyen szinten igen, rákényszerült döntésére.
Csapattársa, Sky javaslatára körbe nézett néhány társas házat és végül megállapodott egy neki tetszetős napfényes, tetőtéri lakásnál. Várható volt nem fog messzire kerülni tőle. Szomszédos épületben vert sátrat, pontosan szembe nappalija ablakával. Kreativitását hozva, még ezt a teret is képes volt átalakítani...
Mivel a méretek kötöttek voltak, de nem akart szabadulni ruha gyűjteményétől, valamint zene stúdiójától és próba termétől sem, kapásból két lakást nyitottak egybe. Az egyikben van Umi szó szerinti élettere, míg a másikban "dolgozik". További különlegesség a félemeletes megoldás. Helynyerés céljából a belmagasságot azzal használta ki, megfelezte a teret. Készített egy emeletet, ahol háló, fürdő, valamint gardrób szobája található. (Köszönet a rafinált építészeti megoldásoknak az emelet körbe öleli mindkét lakást)

Földszint, azaz a kisebb nappali étkezővel együtt és a különálló konyha rész.
Umi otthona 2hgqmbc

Emelet, vagyis a lépcső végén várakozó hálószoba, amiből egyik oldalt a fürdő, másik oldalt a gardrób nyílik.
Umi otthona 2jbnytf

Másik lakásba tolódott, kisebb házi stúdió és próbaterem.
Umi otthona Sbhlaf

Szíve egyetlen csücske:
Umi otthona X0p6wg

Féltve őrzött kincsei:
Honda CBR 1000rr Fireblade
Ducati Monster 696
Lexus Is-F
BMW Z4 M Roadster Hamann

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Szept. 20, 2009 3:05 am

[ Túra a plázában, avagy milyen egy igazi plázakandúr ~ Folytatás ~ ]

Remekül érezte magát. Nem kellett ügyelni a szavaira. Nem volt szükséges, hogy megjátssza az eszét, csak saját személyiségét hozta. Azt, aki valóban ő volt és ezért hálás volt Kata-nak. Úgy sem szerette, amikor alakítania kell a kimért sztárt. Ráadásul a lány még szóba sem hozta az együttesét. Ha a rajongójuk is, meg kell adni, nagyon jól nevelt és örült, hogy nem támadta le azonnal autogram kérésekkel vagy Rii telefonszámának megszerzésével. Jól esett végre intelligens emberrel társalogni két hétköznapi városlakóként. Az átverés lehetősége sem tudta megbántani, mert akkor is kapott tőle pár remek percet. Illetve az sem volt utolsó szempont, hogy ismerőseivel ellenben igen jól fogadta sebességmániáját. Kezdte csodálni és megkedvelni a lányt, bár általában könnyen barátkozott hála a nyílt modorának. Ennek ellenére még sem voltak igazi barátai. Ismerősei és haverjai rengetegen tolongtak az ajtaja előtt, de azok, akikre bármikor számíthatott volna rémisztően kevés számot foglaltak el.
Miközben bőgette a Lexus motorját és egyre szaporábban suhantak el a fák boldogan vigyorgott. Nem akart túlzásba esni, úgyhogy nem engedte túlságosan szabadjára az autót. Talán attól azért megrémülne Kata, ha farolva vennének be egy kanyart. A korlátozott száguldást megelégelve hamarosan szóvá tette nem tetszését a mellette ülő. Elégedetten és kellően meglepve bólintott egyet. Tényleg tudhatott valamit, ha ennyiből feltűnt neki, hogy alig dolgoztatják meg a műszaki szépséget.
-Nyertél. Bevallom nem akartam túlvállalni. Nem örültem volna, ha a vezetési stílusomtól lennél rosszul.-
-Emiatt ne aggódj! Strapabíró vagyok!-
-Remek hír!- nevette el magát a magabiztos kijelentésen. -Becsúsztatnád az ipod-ot abba a csatlakozóba! Jól jönne egy kis zene. -
-Igazad van!-csattan fel a lány izgatottan és teszi meg, amire kérték. Legalábbis a saccolt mutatás után szüksége volt egy kis időre, hogy magától is megtalálja. Miután sikerült egy női hang köszöntötte Umi-t és a műszerfal digitális kijelzőjén megjelent a menürendszer. A tulajdonos reflexből benyomta az első gombot és kicsi szünet után elkezdett üvölteni az r'n'b és pop együtteséből összegyúrt zenei lista. Ezután kisebb hallgatás következett be. Érthető. A bömbölő számokat nem lett volna könnyű túlüvölteni. Umi pedig szándékosan nem halkított, ha zavarja a másikat jelezze neki. Néha sajnos elég bunkó tudott lenni. Főleg alkalmazkodás terén.
Aztán szép lassan visszavett a tempóból, végül megállt a kért ház kocsifeljáróján. Csodálkozva pillantott körbe.
-TÉNYLEG! Szembe lakom veled!- győződött meg róla és mutatott az ülése mellett hátrafelé. El se akarta hinni, hogy még egyszer sem találkoztak. Annyit jött ment errefelé egyetlen nap alatt. Képtelenségnek tűnt. Hacsak Kata inkább nem szólt róla. Az is könnyen előfordulhatott, hogy látta csak nem mert ráköszönni vagy nem hallotta meg a folyton dübörgő apple iphone miatt.
-Jó lenne, ha ezután gyakrabban látnánk egymást. Ha társaságra vágynál nyugodtan csengess át! Szívesen látlak!- mosolyodott el valamilyen reakcióra várva.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Okt. 23, 2009 2:08 am

[ Túra a plázában, avagy milyen egy igazi plázakandúr ~ Folytatás ~ ]

Kicsit értetlenül néztem az ipodra, de pár másodperc alatt megoldottam a feladatot, és a helyére csúsztattam. Meglepődtem, mikor a kocsi üdvözölt, nem gondoltam volna, hogy ennyire intelligens is, nem csak szép.
A zenét hallgatva kissé elgondolkoztam. Talán nem is volt véletlen, hogy pont vele futottam össze? Mindig is hittem a sorsban, meg abban, hogy előre meg van írva minden, de ez most annyira nem fért bele ebbe a rendszerbe. Egy tökéletes férfi, jó, kissé nőies, de számomra ő lenne az ideál: közvetlen, kedves, segítőkész és vicces.
~Áh, nem kéne ilyenekre gondolnom! Csak azért, mert évek óta nem volt pasim, nem fogom kihasználni őt. Amúgy sem hiányzik neki az, hogy cikkezzenek róla valami paparazzinak hála. -győztem meg magam, majd észrevettem, hogy úgy elrepült az út a nagy gondolkozásomban, hogy már perceken belül otthon leszünk.
Úgy döntöttem, lehalkítom a zenét, hogy megköszönhessem neki a fuvart. Mikor már félútban volt a kezem a műszerfalhoz, láttam, ő is épp oda készül, így visszahúztam a kezem.
Kissé meglepődtem az ajánlatán, szinte megakadt a szó a torkomon, de mégis kipréseltem magamból a választ.
-Én, én is örülnék.. ha találkoznánk még. -éreztem, ahogy a fejembe fut a vér, így minél hamarabb próbáltam kimenekülni az autóból.- Most jobb lesz, ha megyek, nem akarlak feltartani! -nyitottam ki az ajtót, és a betóduló levegő jólesően megcsapta az arcom.
Ki akartam lépni a kocsiból, aminek a küszöbébe sikeresen beakadt a lábbelim sarka, de már nem estem el, csak kissé meghúztam a lábam.
-Hogy a fene essen ebbe! -adtam hangot a bosszankodásomnak, miközben enyhén bicegve közeledtem a csomagtartó felé. Meglepetésemre valaki a karját a hátamon át a derekamra helyezte, így segítve a lépést.
-Még a végén összetöröd magad, amíg beérsz. Ha nem bánod, bekísérlek!
-Lehet igazad van... Komolyan mondom, mihelyst bemegyek, kidobom a kukába!
-Helyes, nem kéne még egy baleset! Gyere, ülj vissza, és a feljáródra parkolok! -invitált az anyósoldali ajtóhoz.

Tárgy: Re: Umi otthona Kedd Nov. 17, 2009 6:41 am

Gyermeteg csillogó szemeit igyekezett visszafogni az arcpirulós jelenetet követően. Szíve szerint széles vigyorral jegyezte volna meg mennyire édes, ahogy fülig vörösödik, de jobban belegondolva az ilyen fokú közvetlenségéért mindig fájó ponton vágták a női táskák osztatlanul féktelen belsővel rendelkező súlyával, aminek hála modell járása hetekig rogyadozott. Nem hiányzik az új lemez piacra dobása előtt, hogy a hivatalos fellépéseken ne maximális frissességével tomboljon az amúgy is terhelő koreográfiára. Szerencsés is, amiért Rii "profi" táncos és gyakran kisegíti a bajból, mellékesen pedig amúgy sem esik nehezére társa körül legyeskedni. Mielőtt nagyon belemerült volna a gondolkozásba rá kellett jönnie Kata újfent tűsarkújával küzd. Nem is vesztegette az drága időt! Inkább segít neki, csak ki ne törje a szeme láttára a bokáját! Ha kell ölben is becipeli a házába! Ehhez talán nincs elég jó kondiban, de álmodozni szabad. A valóságban nem játszotta a hős lovagot az Sky feladata. Legalábbis összevetve hármójuk személyiségét talán ő a befutó romantikus téren. Szóval csak támogatásig ment el, illetve a bicegést látva visszaültette a kocsiba. Nincs kellemetlenebb egy ficamnál! Minél előbb muszáj felpolcolni és jéggel hűteni, különben elrondítja a szemrevaló lábát. Az aggodalmaskodás közben rádöbbent mennyire gondoskodó tud lenni. Jobb későn mint soha felismerés, de végiggondolva az életét ebből tisztán látszódott miért is tudták, tudják folyton kihasználni.
-Re-rendben! Köszönöm és sajnálom! Sok velem a baj.-
-Miről beszélsz? Nem értelek...- játszotta az értetlent, ami nem biztos, hogy színészi munka volt és rákacsintott a lányra. Széles vigyorral élvezte a másik fél arcára kiült piros színt, aztán hátratolatott a szemközti házhoz. Lusta volt megfordulni és amúgy is felesleges időhúzásnak találta. Előbbiekből tanulva elsőként pattant ki a lexus-ból. Gyorsan megkerülte a gyémánt fénnyel megcsillanó kedvencét. Szinte már rohant akkora tempóval szedte hasított bőr bakancsait egymás után. Versenyként fogta fel a helyzetet. Neki kellett kinyitnia az ajtót Kata-nak. Fújtatott is egyet elégedetten sikerét követően, bár haja megigazítása sem maradhatott el. Rossz beidegződés!
-Így illik!- nyújtotta a kezét, amit némi vonakodás után elfogadtak. Óvatosan felsegítette szomszédját, nehogy megint megtréfálja a lábbeli sarka. Az ajtót elérve türelmesen vette le márkás napszemüvegét, amíg lakáskulcs után kerestek. Beérve az előszobába azonnal lepakolt minden kezében tartott holmiját és izgatottan fordult körbe. Imádta a belsőépítészetet!
-Csodááás!-
-Hogy?-
-Az összkép! Nagyon jó ízlésed van! Jaj-uh! Behozom a csomagjaidat!- fordult körbe kétszer némileg zavarodottan hadonászva mutatóujjával. Hirtelen furcsán érezte magát, olyan volt mintha szédült és melege lett volna. Ráfogta arra, hogy nem ebédelt. Nem is foglalkozott vele tovább. Kivette az összes ismeretlen szatyrot a csomagtartóból és bepakolta a nappaliba. Szívesen beszélgetett volna még, de a lánynak jobb lesz pihentetnie a lábát. Úgyis ismerik már egymást, biztosra vette hamarosan újra beszélnek. Kisebb felvezetés után elbúcsúzott, átszáguldott saját feljárójára és fütyörészve bevágódott a bejárati ajtón. Egy rögtönzött 'tadaima' felkiáltást követően átnézte a leveleket. Semmi érdekes. Némi örömhír reményében lehallgatta üzenetrögzítőjét, de menedzsere érdeklődésén, édesanyja felháborodásán kívül csak néhány fanatikus rajongó sikítozása bántotta a hallójáratait. Kissé elképedt, hogy megint lenyomozták számát és körmét rágva írta fel szóljon erről immáron sokadjára. Az izgalomtól erős késztetése támadt panaszkodjon valakinek, de mivel kora reggelnek számított, csak morgást kapna, ezért a hűtő mellett voksolt. Egy kis ínycsiklandó édesség biztos megnyugtatja! Már épp beleharapott volna a kanapén fekve, amikor megszólalt a csengő.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Dec. 25, 2009 5:43 am

Elég kényelmetlenül éreztem magam, hiszen nem vártam vendéget. Ebből kifolyólag kisebb rendetlenség uralkodott a lakásban, de szerencsére a távolabbi zugokban... Amíg kiment az újdonsült barátom a csomagokért, gyorsan arrébb pakoltam a kiolvasott divatlapokat a díványról, megpofozgattam a díszpárnákat, valamint a haldokló virágcsokrot is száműztem az egyik sarokba.
-Na így talán kicsit tűrhetőbb... -simítottam le a szoknyámat, ami a hajolgatásba a combom tövéig csúszott.
Lehuppantam az egyik fotelba, hogy megszabaduljak a cipőmtől, de már nem volt időm mást felvenni helyette, így mezítláb pattantam fel a fiú hangját hallva.
-Itt is vagyok! -tette le a szatyrokat az előtérbe, majd a nappali felé vette az irányt.
-Remélem nem tartottalak fel nagyon a szerencsétlenségemmel. Megkínálhatlak valamivel? Esetleg valami üdítőt, teát, kávét?
-Sajnálom, de nem maradhatok. Még sok dolgom van otthon. De még biztosan találkozunk, és akkor majd bepótoljuk! Lehetőleg addig se törd össze magad! -indult az ajtó felé, én pedig kikísértem.
-Ígérem nem fogom! És még egyszer köszönöm a fuvart!
-Nem tesz semmit! Szia! -viharzott az autóhoz és már be is indult a motor.
Meglepetten álltam az ajtóban, hiszen nem tudtam, mi lelte őt. Mikor eltűnt a kocsi fényszórójának fénye, bementem és bezártam magam mögött az ajtót. Ekkor pillantottam meg az asztalon heverő napszemüveget. Kissé furcsálltam, hogy a slusszkulcs is ott volt, amit azonban nem felejtett el Umi. Gyorsan felvettem egy kényelmes papucsot és átszáguldoztam hozzá, kissé megilletődve.
Lépteket hallottam, majd a zár kattanását. Éppen csak kidugta a fejét, valószínűleg tartott a rajongóktól.
-Khm, szia, csak én vagyok! Nálam hagytad a napszemüvegedet, gondoltam áthozom, mielőtt keresni kezdenéd. -nyújtottam felé a barna remekművet.
-Szia! Köszi szépen, nem kellett volna fáradnod vele! Gyere beljebb!
-Nem zavarok? Azt mondtad, sok dolgod van...
-Na, ne kéresd magad! Azért mondtam, mert nem akarom, hogy kiszagolják, hol lakok. Tudod, sokan ismerik a kocsimat, éppen ezért szoktam elrejteni. Épp sütievéshez készülődtem, és szeretném, ha maradnál. -vigyorgott, miközben szeme a környéket figyelte.
-Rendben... -adtam meg magam, mielőtt még egy paranoiás rohamot kapott volna. Még szerencse, hogy bezártam magam mögött a házat...

Tárgy: Re: Umi otthona Hétf. Dec. 28, 2009 12:21 am

Betessékelve Kata-t adott hálát, hogy nem kell egyedül lennie. Amikor elkapja a félsz jobban szeret társaságba menekülni. Olyankor nincs szemernyi perce sem azon aggódni, honnan fog kiugrani egy tizenéves, jobb esetben női nemű rajongó. Így is annyira megviseli bőrét az új lemez felvétele. Lehet mégse kéne édességet fogyasztania. Kivételesen gondolnia kéne ránctalan, pattanástalan arcára. Szörnyet halna, ha nyilvánosság előtt egy undorító vörös pötty éktelenkedne fején! Micsoda szégyen lenne! Sápadozott látványosan elgondolkozva. Persze Kata kérdő pillantására rögtön észhez tért. Gyorsan leültette a kanapéra és odatartotta felpakolt tányérját. Majd eszébe jutott, talán nem kéne ezzel csábítani, hiszen ki tudja diétán van e vagy nem e vegetáriánus. Szégyellte el magát és mélyedt elmélkedésbe mihez kezdjen. Aztán felvillant a megoldás. Kinyitja a hűtőt és azt hoz, amit kérnek! Száguldott konyhájába, hangosan üvöltözve a ház másik felén tartózkodó vendégének.
-Van más, ha nem kérsz sütit! Mit vigyek? Jaj, és mit innál?-
Vakarászta fejét a kiáramló hidegben vacogva. Kissé zokon vette a téli időjárást és mellkasán összekulcsolva karjait szobrozott kitartóan. Ekkor villámszerű pánik uralkodott el rajta és végignézett magán. Szerencsére ruhában volt! Ez óriási megkönnyebbüléssel töltötte el. Annyira napi rutinhoz tartozik holmijai ledobálása hazaérkezés után, hogy gyakran észre sem veszi mikor rohangászik egy szál boxerben. Mekkora égés lett volna olyan állapotban betessékelni Kata-t! Szörnyülködött néma sikolyt eleresztve, némi pírral arcán. Ekkor váratlanul megszólaltak háta mögött, amitől elfehéredve kapott mellkasához. Derült égből meteor zápor, hogy pont az bukkan fel, akiről képzelődött. Vagyis nem jelent meg, mert itt volt a házban, de akkor is! Ez nagyon bizarr! Már-már ijesztőbb mint az előbbi meglepetés! Kapta fel falra aggatott jegyzet füzetét és karistolta le, hívja fel Tigriskéjét. Csak ő oldhatja meg ezt a rejtélyt!
-Jézusom, ne haragudj! Csak...csak gondoltam nem kiabálok...Valami baj van?-
-Se-se-sehemmi baaaj! Miii?! Jaj, dehogy!-
Legyintgetett kínosan vigyorogva, majd pakolta be kézre eső fiókba emlékeztető megjegyzését. Kicsit könnyebb lenne,ha használná telefonja bejegyzés menüjét, de hirtelen nem villant be az a megoldás! Végezve a hadművelettel veretett vissza a hűtőhöz. Szépen irányba fordította vendégét és rábízta mit kér. Még bátorítóan meg is paskolta vállát. Nyugodtan kivehetett bármit a dugi csokitorta szeletén kívül, ugyanis szeretett, házsártos, öreg hölgy házvezetője minden áldott nap feltölti a kiürült szekciókat, na meg teljesíti Umi féktelen édesség hóbortjait. Hányszor hívta fel az éjszaka közepén, mert epres pocky-t óhajtott enni! Néha már sajnálta hisztis gyerek kirohanásai miatt, bár megesett, hogy répával szúrták ki szemét. Bizony-bizony! Figyelmes pót mamája még arra is ügyelt, ne vigye túlzásba csoki mániáját.
-Ne fogd vissza magad! Vagy nem vagy éhes?-
Pislogott nagy szemekkel hezitáló vendégére. Az ő gyomra már meg akarta adni magát, de csak nem lesz pofátlan és kezd el falni, mielőtt vendége választani valamit. Lehet kivételesen mégis ez lesz! Szörnyen éhes!

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Jan. 29, 2010 4:39 am

Már kívülről nézve is elég modern és hatalmas volt a ház, belülről azonban még elképesztőbb. Szinte tátva maradt a szám, miközben a kanapén helyet foglaltam. Kissé zavarban éreztem magam, hogy ott hagyott egyedül abban a hatalmas nappaliban, így utána osontam a konyhába. Umi jetiként vacotatva a fogait állt a nyitott hűtőajtó előtt, így igyekeztem minél hamarabb választ adni, nehogy megfázzon!
-Egy pohár narancslevet elfogadok! -mosolyotam, miközben a jelenetet bámultam. Eléggé zavartnak tűnt, főleg amikor lefirkantott valamit egy füzetbe.- Jézusom, ne haragudj! Csak...csak gondoltam nem kiabálok...Valami baj van?
-Se-se-sehemmi baaaj! Miii?! Jaj, dehogy! -felelt, majd bedobta az irományt egy fiókba.
~Biztosan eszébe jutott valami a bevásárlólistára. Bár nem úgy néz ki, mint aki saját magára vásárol. Lehet csak a bejárónőnek segít. Milyen rendes tőle! -gondolkoztam, miközben vissza tessékeltek a hűtőhöz.
-Nem vagyok éhes, köszönöm! Amúgy is diétázom, sajnos szinte minden csábító falt meglátszik rajtam.
-Na, akkor csak egy kis gyümölcstortát! Édesítőszerrel készült! -megragadta az egyik kezemet és beletette a papírtálcán lévő édességet.- Így ni! -vadászott ki magának is egy csokitorta szeletet, miután a narancslevet is a pultra tette.- Most pedig irány az étkezőasztal, mindjárt viszem a narancsleveket!
-Rendben... -feleltem végre valamit.
~Hihetetlen, mennyire elszánt! Hiába mondtam nem-et, rám se hederített. Lehet látszik rajtam, hogy ma még alig ettem? -tettem le magam az egyik székre.
-Itt is vagyok! -egy tálcával a kezében egyensúlyozva jelent meg.- Itt a villa a sütihez és a narancslé.
-Köszi!
-Na akkor jó étvágyat! -kezdett neki a csokis csodának. Mint egy boldog kisgyerek, olyan mosollyal falatozott belőle.
-Neked is! -vájtam bele a zselébe a villát.- Mmm, ez nagyon finom! Nem gondoltam, hogy cukor nélkül is lehet ilyen íze!
-Van egy fantasztikus cukrászda pár utcával lejjebb, onnan szerzem be őket. Elképesztő, milyen ízkombinációkat használnak! -kortyolt egyet, majd folytatta a csipegetést.- Ha gondolod, holnap megszerzem a pontos címet, és majd átviszem. Bár egyszerűbb lenne, ha megadnád a számod, és akkor fel tudlak hívni.
Kissé meglepett ezzel a kéréssel, annyira, hogy majdnem félrenyeltem. Szerencsére sikerült még a fulladás előtt innom, így nem történt komoly baj.
-Megadhatom... Írjam fel valahova, vagy beírod a mobilodba? -piszkálgattam zavaromban a meggydarabokat.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Jan. 29, 2010 10:32 pm

Egyszerűen elképedt saját magán, hogy képes volt beletrafálni a fogyókúra témába. Valószínűleg ezen öncsodálata arcára is kiíródhatott, na meg gyermeki kuncogása egyértelműen jelezte mennyire jól szórakozik. Mindenesetre nem hagyhatta szédüléses kínzáson tévelyegni vendégét! Teljes mértékig át tudja érezni a kilókkal való borzasztó harcot, elvégre nála is gyakran kéne ilyen napokat tartani, főként túlburjánzó hiúsága miatt...Szóval csípőre tett kezekkel ellentmondásra oda se hederítve nyomott Kata kezébe egy cukormentes élvezetet. Így egyedül sem kellett ennie! Ennek még mindig szörnyen örült! Továbbra is ott motoszkált benne a rajongói házalás félelme, ami egész biztos napokig fog húzódni. Azonnal tudta rá fog kérdezni társaitól kinél aludhatna ma este, mert nem akar karikás, kialvatlan szemekkel ébredni. Ilyenkor mindig csak arra vágyik, hogy valaki beszéljen mellette vagy hallgassák, amit beszél és legyen ki mellé bújni. Természetesen rögtön csodálatos ábrándok villantak be kicsiny buksijába, ahogy bekommandózik Rii mellé. Mesés képeit viszont föld alá tiporta az igazság. Vágyálma ugyanis egészen biztos páros lábbal rúgná ki és nem csak az ágyából. ~ Reménytelen! ~ Sóhajtott fel némi depresszív aurával feje körül. Gyorsan el is tűnt szomorúságát enyhítő süteményében. Szerencséjére Kata megint vigyort varázsolt arcára. Imádta, ha örömet okozhat másoknak. Csillogtak is szemei, miközben rázendített elmesélni honnan szerzi be ínycsiklandozó finomságait.
-Várj csaaak!-
Hagyta faképnél és kezdett el kutakodni. Természetesen halálosan elmélyült ábrázattal! Fogalma sem volt merre dobta le Iphone-ját. Na, de nála nem létezett lehetetlen! Ha kell elkéri Kata telefonját és felcsörgeti magát. Ezt tenné normál esetben, de jelenleg agybajt kap, hogy nem találja Kitty-t! Úgyhogy maradt a széles körű nadrágvizsgálat, amitől süti partnere kissé elvörösödött. Umi-nak azonban fel sem tűnt a reakció. Észre sem vette magát, annyira elveszett a témában. Végül bájosan elmosolyogva viharzott ki az étkezőből.
-Mindjárt megkeresem! Biztos valahol a nappaliban lesz...-
Kiabált széles mozdulatokkal hadonászva a folyosó végéről, persze két csempén csúszás közben. Jobban szeretett ily módon száguldozni, főleg azok után, hogy egyszer megcsúszott futás közben és orrát törte az egyik kanyarban. Soha többet! Még sok is volt hónapokig azzal az otromba rögzítő valamicsodával mászkálni és az a rengeteg stressz, hogy kell e vagy sem plasztikázni forradó orrát. A hideg is kirázta a borzasztó emlékektől. Inkább hatalmas lendülettel vetődött a kanapéra és dobált szét róla mindent. Siker nem övezete műveletét, de legalább rádöbbent, hogy nézze meg a slusszkulcs környékén. És igen! Ott volt gyönyörűsége! Gyorsan szétölelgette felhőtlen boldogságában, majd beviharzott magára hagyott vendégéhez.
-Nyáááh! Folyton elhagyom szegénykét! Úgy tudom sajnálni! Kéne rá valami csipogó! Nem tudod lehet valami helyzetjelző csodagyártmányt kapni telefonokra?-
Grimaszolt szomorúan, sűrűn simogatva csillogó-villogó kütyüjét, melyen lassan már egy méretes kulcscsomónak is megfelelő mennyiségű dísz csüngött. Bár a kijelzőn éktelenkedő karcolásokból gondolható volt, hogy rendesen használatban tarthatják. Igaz a harci sebek többsége akkor keletkezett, amikor kihúzta a gyufát zenésztársánál és az mérgében meghajigálta ártatlan technológiai remekművével. Vagy, amikor Tigrincsecske ijedtében elhajította, mert frászt hozta rá a csengőhang. Pedig az igenis egy remek szám volt! Mai napig sem érti, hogy lehetett tőle ennyire kikészülni.
-Nah, mindegy! Akkor szám!-
Csillantak fel szemei odahajolva a lány mellé. Rossz szokása, hogy fontos információk leadásakor közel hajol áldozataihoz. Az indok csak annyi, hogy így tudott lesni, ha nem hallaná vagy elfelejtene egy-egy elemet. Őt általában nem szokta zavarni, de megesik, hogy kínos helyzetbe hozza a letámadott felet. A helyzet alapján most is ez történt. Úgyhogy, miután elküzdötte magát a telefonkönyvig és diadalittasan villogott kurzora vállon paskolta Kata-t egyfajta szerinte önbizalom átadásaként, persze végig tartva az értetlen bambaságát.
- Nani? Nem jut eszedbe? Akkor átszaladok érte később!-
Pislogott rá szomszédjára kíváncsi kutyuska arcával. Már csak megszokott pitizése hiányzott, de azt csak egyetlen személynek szokta előadni...
-De-dehogy! Mindjárt mondom!-
-Okkéééééé!-
-Ne haragudj...sikerült elbambulnom.-
-Oda se nekiii! Tudnád én mennyit meresztem a szemeimet...-
Vágott helyzetet imitálva bebandzsítást, miközben szorgalmasan játszott a kezébe vett villával. Ki akarta használni a rövidke szünetet, hogy további adagot tüntessen el a sütiből. Kitty addig is írásra készen pihent az étkező asztalán.

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Jan. 30, 2010 1:01 am

Nem bírtam őt követni. Egyik percben még a tortáját tömi magába, a másikban pedig már talán a ház másik végében kutakodik az i-phone-ja után. Úgy látszik, minél híresebb valaki, annál inkább szétszórt.
Úgy döntöttem, amíg a csodakütyüje után kutat, szétnézek egy kicsit, mivel eddig nem igazán figyeltem a konyha berendezésére, főleg nem akkor, amikor a nadrágjában matatott. Eléggé kényelmetlen öt percig a padlót bámulni!
~Hm, egész ízléses! Ahhoz képes, hogy férfi, nem olyan a kivitelezés. Lehet, hogy a lakberendező nő volt. -vizsgálódtam, miközben a villával a számban játszottam. Majdnem sikerült felnyársalnom a nyelvemet, mikor a házigazda megérkezett.
-Öhm, szerintem még nem találtak fel ilyesmit! -vakargattam a fejem, hátha okosabb leszek tőle.
Hiába, nem jött az ihlet, de sikerült ismét majdnem frászt kapnom, mikor a vállveregetéstől feleszmélve megláttam a srác arcát: ami önmagában nem volt ijesztő, sőt, nagyon is jól nézett ki, de meglepett, hogy cirka 5 cm-re volt tőlem. Nyeltem egy nagyot, és már el is felejtettem, mi volt a kérdés. Túl sok nyálas filmet néztem mostanság, amiben egy ilyen jelenet után jön az a szívetmelengető csók- tuti megőrültem! Ennyire nem lehet pasihiányom?!
Mikor újra megszólalt, végre sikerült magamhoz térni, de hangok még mindig nem hagyták el a számat. Próbáltam minél hamarabb összekaparni magam. Szerencsére nem okozott nagyobb fennakadást ez a dolog, sőt, ismét sikerült jó kedvet csinálnunk.
-Egyszerűbb lesz, ha bepötyögöm! -láttam, mennyire odaáig és vissza van a sütiért.- Parancsolj! A teljes nevemmel írtam be, remélem így megfelel!
-Igen, köszi! -csúsztatta a zsebébe a mindenféle bigyóval teleaggatott szerkezetet, miközben tovább majszolt.- Szerintem már holnap reggel fel tudlak majd hívni, már ha nem felejtem el. Tudod, eléggé rosszul alszom mostanában... Nem szeretnék arra ébredni, hogy körbevettek a rajongók, vagy valami ilyesmi... -topogott a lábával a széken.
-Elég kellemetlen lehet. Nincs valaki, aki ideköltözne hozzád? Annyira szép ez a ház, fel sem merült bennem, hogy el akarnál költözni. -vettem én is magamhoz egy falatot.

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Jan. 30, 2010 1:51 am

Nagyon-nagyon boldog lett attól, hogy nem neki kell szenvedni a számok és betűk világával, amikben amúgy is gyenge volt egész életében. Mai napig se tudja, hogy csúszott át a gimin, de elnézve karrierjét csak áldhatja érte az eget. Föld alá süllyedne szégyenében, ha elégtelen jegyeivel lennének teletömve a pletyka rovatok és mindenhol agyi képességeit firtatnák. Egész biztos ettől rövid távon kapna idegösszeomlást! Abból kiindulva, hogy egyetlen hívás micsoda üldözési mániát fejt ki nála, pedig egyenesen garantált lenne a fehér kabát viselése. Vagyis, minden további fennakadás nélkül csúsztatta közelebb szerkentyűjét. Persze kitartóan tömte buksiját hadművelete közben is és lábai ritmusosan jártak az asztal alatt. Már csak az hiányzott volna, hogy dudorásszon! Akkor aztán fix, hogy Kata sírva rohanna ki ajtaján, de nem tehet róla! Egy hatalmas gyerek! Most is csak azért fal ekkora lelkesedéssel, hogy minél hamarabb eltűnjön az édesség, mert utána lecsillapodna hasa, elégtételt kapna lelke és vendégének sem csacsogna teli szájjal. Azért történelmi tette előtt még széles mosollyal pillantott rá a kapott adatokra. Ő már nem emlékezett a vezeték nevére, pedig nem volt bonyolult, de így mindig fog! Ettől teljes extázisban érezte magát. Azért ugrálva nem ölelgette szét szegény lányt, csak kacsintás kíséretében elpakolta hívásfogadóját. Viszont most ügyelt az elveszés kerülésére, szóval kapásból zsebébe rejtette Kitty-t. Ha ott nem találja meg, akkor két napig fog depressziósan fetrengni takarója alatt! Gyorsan kezdeményezte is a beszélgetés folytatását, mielőtt ezen támad kedve beforgatni saját kedvét. Remekül sikerült belemerülnie, mert fel sem tűnt neki, hogy épp most panaszolja el délutáni sokkját. Miután kicsúszott célozgató mondata arca elé is kapta száját. Utálta, amikor nyíltan untatta környezetét bolondos félelmeivel. Igaz, jól esett neki, hogy Kata nem fogadta mély lenézéssel problémáját, de akkor is mérges lett magára, amiért ezzel traktálta. Viszont, már nyakig benne volt a témában és a költözés túlságosan érzékenyen érintette. Fancsali képpel is lötyögtette narancslevét. Sehol se lakna szívesebben és mindig összeszorul szívecskéje, ha felmerül a "menj máshova" vezérparancs.
- Nincs sok barátom, de nekik megvan a maguk élete. Én szívesen fogadnám, ha idejönnének...csak tudod...nehéz elviselni és az ő szokásaikat borítanám fel vele, úgyhogy próbálkozom magam megoldani. -
Mondta határozottan, miközben gondolatban egy több tonnás "magányos bolond" tábla alatt fetrengett a nagy sötétség kellős közepén. Szörnyen egyedül érezte magát, azonban sosem tenné szóvá. Jobban ért a csendes szenvedéshez és látványos következmények produkálásához. Ő már csak ilyen. Egy reménytelen bolond, aki egy elérhetetlen ember után epekedik és pincsiként üldözi mindenhová. Nem is volt meglepő, hogy a költözés gondolata bárány göndörségű könnyeket csalt elő szemeiből. Szépen ki is terülve az asztalon nyöszörgött magának.
-Eszembe se jutnaaaa...túlságosan szereteeeeem!-
Lepték el fejét sötét felhők és cikáztak villámok haja körül, amikor megtörtént a csoda. Vigyázzba vágva magát keletkeztek bolygó méretű szemecskék és ragadta meg vendége kézfejét. Mélyen a szemébe nézve pislogott rá. Láthatóan túlságosan izgatott volt, hogy értelmes mondatokat alkosson. Mielőtt végleg őrületbe kergette Kata-t kinyögte csodálatos elméletét.
-KÖLTÖZZ TE HOZZÁM! ÍGY VIGYÁZHATNÁL A HÁZAMRA ÉS NEM LENNÉK EGYEDÜL! -
Pitizett farkincáját csóválva, remélhetőleg ellenállhatatlanul kérlelő tekintetét bevetve. Őt nem érdekelte fél napja se ismeri a lányt, ergo vadidegen. Naivsága határtalan volt ebből a szempontból. Ráadásul sosem csinált problémát a nemek közötti különbségből. Ő biztosra tudta egyszer sem használná ki a helyzetet. Le is szokna meztelen flangálásairól! Vagyis mondhatnánk, Umi részéről egész formás volt a házirend, azonban nem vette figyelembe, hogy támadása a váratlanság mellett elég kellemetlen is tud lenni. Szóval néhány perces csend után kínos izzadtság cseppek kíséretében horgasztotta le fejét.
-Ne haraguuuuudj! Nem akartalak ennyire letámadni...-

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Jan. 31, 2010 12:50 am

Normális esetben már rég elmenekültem volna egy ilyen figura elől, de volt benne valami, ami miatt élveztem a társaságát. Lehet épp a hóbortos gyerek-stílus, amivel már a pláza óta elkápráztatott.
~Rengeteg problémája lehet, és mégis, olyan vidáman áll a dolgokhoz. Jó, a fangirl-rohamoktól ellepi a hideg veríték, de ez természetes! A barátairól is teljes odaadással beszél. Ritka egy ilyen srác! -néztem őt, miközben "látványosan szenvedett".
Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, hogy jobb kedvre derítsem. Ezen törtem a buksimat, mikor egyszer csak elém pattant és egy enyhén sokkoló hírrel jött. Nyeltem egy nagyot, a szemeim elkerekedtek és csak bámultam ki a két lyukon. Nem tudtam, mit feleljek.
-Ne haraguuuuudj! Nem akartalak ennyire letámadni... -szabadkozott, de a kezemet még mindig nem engedte el.
-Mi tagadás, tényleg váratlanul ért a dolog. -próbáltam kedves lenni, és nem megbántani őt.- Még csak alig egy napja ismerjük egymást, és hát... nem hiszem, hogy jó ötlet...
-Tényleg sajnáloooom, csak annyira egyedül érzem magam! -gyűltek krokodilkönnyek a szemébe.- Olyan nagy ez a ház. Eleinte épp ezért szerettem bele, de ilyenkor annyira nyomasztó! -szipogott.
-Igen, elég rossz egy nagy házban egyedül élni. -bólogattam, majd a másik kezemmel simogatni kezdtem az övét, hátha kicsit megnyugszik.
~Régóta nem éreztem azt, hogy valakinek ennyire szüksége lenne rám... Vagy ha nem is pont rám, akkor csak valakire, aki kicsit megnyugtatja háborgó lelkét. Az biztos, hogy nem költözöm össze vele, de talán mégis csak tudok egy megoldást...
-Mit szolnál hozzá, ha ma este itt aludnék? Csak azért, hogy te is jobban érezd magad. -mosolyogtam, remélve, sikerül az egéritatást leállítani.

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Jan. 31, 2010 11:20 pm

Valahogy egyértelmű volt a halakat megszégyenítő szemekből, hogy kicsit sem fogadták boldogan kitörését. Pedig neki semmi hátsó szándéka nincs! Kivéve, hogy eleve azért hozta fel az egészet, mert önmagának szeretett volna megnyugvást. Rosszabb is lett pillanatok alatt helyzete. Utálta, amikor önző módon viselkedik. Ha a lány nem fogta volna még mindig kezét behúzódik valamelyik eldugott szegletébe a háznak. Például ott a sütő! Teljes lelki nyugalommal tűnne el benne és visítozna, menjenek el! Ilyenkor látványos hiszti rohamokat tudott produkálni, de valamiért most csak bambulta csendesen az asztal felszínét. Kivételesen nem tört rá a rombolási kényszer. Lehet nagyobb hatással van rá a lány, mint gondolta! ~ Milyen jó lenne mégis, ha velem laknaaa...~ Pityergett feneketlen lelke sötétjében, legalább ötszáz darabos zsebkendőt felhalmozva. Ezen depresszív állapotának csettintésre lett vége, ahogy Kata felszólalt. Sejtése sem volt mit fognak hozzávágni, de ez érdekelte legkevésbé. Beszéltek hozzá! Ott volt a hangsúly. Ki is sütött a napocska és szivárvány ragyogásában pislogott vendégére. Nos, igen. Kissé orv támadás volt a kijelentése. Óriási fújtatások mellett magyarázkodott is kézzel lábbal hadonászva. Persze szomorú kisgyerek ábrázatát nem bírta levakarni képéről. Mondhatnánk a számítás ott volt vele, csak épp Umi-nál ez a dolog hozzátartozott természetéhez és nem épp a tudatos manipuláláshoz.
-Mit szolnál hozzá, ha ma este itt aludnék? Csak azért, hogy te is jobban érezd magad.-
-KOMOLYAAAAAAAAAAAAN?-
Üvöltötte el magát röpke félórás mutogatás és néma tátogást követően. El se akarta hinni. Valami, valami őrület mennyire meglepték. Ennél szebb ajándékot sosem kapott még! Pedig igaza volt mindenben és mégis megtenné, hogy egy tök ismeretlen kattant sztárnál éjszakázzon. Csodálatos! Nem talált jobb szót! Mélységesen csodálni kezdte Kata-t a nyílt és őszinte viselkedéséért. Egyszerűen imádta!
-I-igen...csak ha még áll így is az ajánlat...-
-Persze, persze, perszeeeee!-
Pattant fel és rohangászott keresztül kasul a helységben. Szorgosan dobálgatva szívecskéket, színes virágocskákat és némi képzelőerővel még azt a bizonyos "happy time" hátteret is láthattad mögötte. Kitartó örömködése végén totál kifulladva vágódott vissza vendége elé. Széttárta a karocskáit és kiosztott egy gigászi méretű teletabi ölelést. Annyira, de anyira boldognak, hálásnak, megértettnek és,és szerencsésnek érezte magát. Muszáj volt ezt kifejeznie, szóval nem úszták meg idióta beölelő hajlamát. Még szívecskéje teljes szeretetéből ki is fejtette véleményét.
-Köszönöm! Te egy igazi kincs vagy! Nagyon szerencsések az ismerőseid!-
Húzódott hátrébb széles vigyorral arcán, majd bevillant, hogy lehet szüksége lenne pár holmira. Szóval mennyei áhítattal csóválta kutyuska farkincáját, plusz csaholt vidáman. Kicsit érdekesen próbálta jelezni mindenben segít amire szüksége van, láthatóan nem is értették teljesen szándékát. Gyorsan vissza is váltott csillogó szemű óriásbébire és szinte sikítozva zsongott tovább. A rugózásról és pillantok alatti helyváltoztatásokról sem elfelejtkezve.
-Vohoooooo! Mond nyugodtan miben segítsek, hogyan, merre meddig! Bármit megteszeeeeeek!-

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Feb. 03, 2010 8:41 am

Sejthettem volna, hogy ekkora örömmel fog szinte táncikálni a konyhában, de ilyen durva kitörésre még én sem számítottam! Szinte leblokkolta nem csak az agyam, hanem öleléseivel a testemet is. Szerencsére magamhoz is tértem, így gondolkozni kezdtem mit is kéne magammal hozzak a házamból.
~Kell fogkefe, pizsama, fésű, sminklemosó, vattakorong, esetleg egy körömreszelő, papucs és természetesen Kanzi, a plüssmacim. Törölköző biztos lesz, de a biztonság kedvéért azt is hozok!
Milyen fura? Vele teljesen másképp viselkedek, mint a többi pasival. Eddig hiába haveroknál aludtam néhány éjszaka, tudtam, hogy más is megeshet, nem csak alvás. Most meg itt állok egy vadidegen házában, és meg se fordult eddig a fejemben, hogy esetleg le akarna fektetni. Ez képtelenség, biztosan nem gondolkozott ilyesmin, jobb lesz, ha elfelejtem ezt a kósza gondolatot.
-Jaj, nem kell túlozni! Igazán semmit nem tesz, ha ma itt maradok. De remélem nem lesz belőle rendszer! -kacsintottam, miközben lassan elszédültem a pattogásától.- Gyere, hozzuk át a cuccaimat, mielőtt tönkremennek a térdeid!- ragadtam kézen és végigvonszoltam a lakáson egészen a bejárati ajtóig.
Nem is figyeltem, vajon milyen arcot vágott az önkényes fizikai kapcsolatlétesítésemre, csak az tűnt fel, amikor megállt az ajtó előtt.
-Öhm... azt hiszem, a kulcsom az asztalon maradt! -vakargatta a fejét.
-Nem gond, várj meg bent, gyorsan összeszedem a cuccaimat, és jövök! -caplattam át az úton, kinyitottam az ajtót és a fürdő felé vettem az irányt.- Fogkefe- megvan, fésű- megvan, sminklemosó, vattakorong- megvan; irány a szoba! ... Vajon melyik pizsimet tegyem el? Ajj, hogy nincs egy normális göncöm se! Mondjuk tuti, nem ezt fogja nézni, de akkor se mehetek Songoku-s pólóba! -bosszankodtam, de végül is sikerült valami normális (kis virágos-szívecskés) összeállítást előhalásznom.- Tiszta törölköző- megvan, körömreszelő- megvan, na és persze Kanzi is! -nyomorgattam a medvémet, miközben még a papucsot és a telefonomat magamhoz vettem, majd az ajtóhoz mentem.- Remélem minden villanyt lekapcsoltam. -kulcsra zártam a házat, majd a ma esti hálótársam felé vettem az irányt.
~Reménykedem benne, hogy még nem készülődik a lefekvéshez, hiszen nem szeretném a zuhany alól egy szál törölközőbe kirángatni. Bár biztosan szexi felső teste van... De most nem ezért vagyok itt! Csak egy kis társaságra vágyik, nem pedig ágymelegítőre! Éppen ezért van itt a medvém, hogy vele aludjak és ne a házigazdával! -kergettem el a vasvillás kisördögöt a fejem felől, és becsöngettem.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Feb. 05, 2010 9:10 am

Kicsit elbambult a "nem lesz belőle rendszer" szekción, mivel ezzel bevillant számára, hogy csak egyetlen negyed napra fog bérlőtársat kapni. Rögvest le is kókadt kutyuli füle. Remekül érezte magát a lány társaságában és be kellett ismernie rosszul esett neki, hogy nem lesz vele hosszabb ideig. Ragaszkodni kezdett hozzá, akár egy baráthoz. Világ életében könnyen tudott minden személyhez kötődni, aki közel engedte magához, de most úgy is volt vele ki akar építeni egy kapcsolatot Kata-val! Jó lenne vele a későbbiekben sokszor találkozni, kimerítő beszélgetéseket folytatni hétköznapi dolgokról és mennyire szép volna ha végre kiönthetné valakinek szívét a viszonzatlan érzésekről. Már ideje lenne másnál panaszkodnia Tigriske helyett. Remekül viselte kirohanásait szó mi szó, de már saját fejének kínos, hogy csak őt traktálja a megszokott recepttel. Viszont nem vitte rá a lélek, sokáig szomorkodjon. Ki akarta örömködni azt a kis időt, amíg vendége van, szóval ott folytatta ahol abbahagyta. Szélesen vigyorgott és türelmetlenül várakozott egészen, amíg kézen nem lett ragadva. Kissé belevörösödött a lesi támadásba, azonban túlzottan sosem jön efféle közvetlenségtől zavarba. Általában mindig csimpaszkodik valakin szeretete jeleként, vagyis hozzá van szokva a helyzethez, csak épp a fordított felálláshoz. Nem is gyártott problémát egész az ajtóig. Eszébe jutott kulcs kéne vagy kint ragadnak az utcán és kereshetnek nyitott ablakot, ami esélyes lenne csak az emeleti fürdőnél akad. Gyors befékezését faképnél hagyás koronázta. Ezen csak tátott szájjal pislogott. Lemaradt a tornádóként suhanó lány mögött, de miután becsapódott Kata mögött az ajtó már csak fejét csóválva nevetett. Szerette a meglepetésekkel teli embereket, szóval újra házőrző énjére váltva csúszkált keresztül kasul a földszinten. Fél fülét azért végig a bejáratra tapasztotta, hiszen nem akarta a végtelenségig kint ácsorogtatni alvópajtiját. Szinte repült is és csapódott a kelleténél hangosabban az üvegre, miután bekopogtak.
-Gyereeeeeeee! -
Tessékelte befelé teljes extázisban. Útközben azért szorgalmasan nyújtogatta nyakát, mert kíváncsi volt mennyi mindent cipelt Kata. Kinőhetetlen mániája volt belekukucskálni mások holmijába. Egy izgalmas felfedezőút, amiből sokat megtudhat a tulajról. Ilyenkor hasznát szokta látni kozmetikai termékek széles skálájára kiterjedő ismeretének. Végül feladta ezen törekvését. Lesz máskor szörnyen pofátlan. Most inkább megmutatja a vendégszobát! Biztos szeretne megszabadulni a cuccaitól vendége. Csapta is össze tenyerét és ezerrel domborítva állatka viselkedését ugrálta körbe társát. Végül a lépcső irányába bökve ujjával kezdett heves magyarázatba fogni. Tudta saját magáról erre a kicsinyke gesztusra az emberek többsége mindig azt hiszi "irány az ágyam" felkiáltásról van szó, de nála cseppet sem volt hasonló célzata csak mutogatni akarta, hogy arrafelé fognak menni. Bár megeshet megint egyes egyedül önmaga bonyolítja túl a helyzetet.
-Uh-uuuuh! Válassz szobát! Hol szeretnél aludni? Szerintem fel is kísérlek meg magyarázok a fontosabb helységekről, hogy ha éjszaka kell valami ne tévedj el!-
-Az tényleg nem fog ártani!-
-Na ugyeeeee! Én a lépcső mellett vagyok közvetlenül! A vendégeknek pedig a folyosó másik végén vannak szobák...szerintem elsőnek mutatom a kedvencem!-
Beszélte meg inkább saját magával a tényeket. Valamiért úgy érezte ez a helység illene a leginkább Kata-hoz és ha már neki tesz szívességet legyen csak királynői körülmények között elszállásolva.

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Feb. 13, 2010 6:00 am

Szinte azonnal ajtót nyitott, és már tessékelt is befelé, miközben a táskámat vizsgálgatta.
~Lehet túl sok cuccot hoztam? Igaz, csak ma estére maradok, de úgy néz ki ez a táska, mintha egy hétre elegendő cucc lapulna benne. Na mindegy, ez legyen a legkisebb gondom ma este! -néztem Umit, aki körbe-körbe ugrálása miatt lassan hányingerem lett.
Szerencsére időben abbahagyta, így nem kellett eből felfedeznem a fürdőbe vezető utat. Hatalmas lelkesedéssel mutogatta, hogy felmegyünk a lépcsőn -gondoltam, ott leszek elszállásolva. Mivel nem ismertem a helyet, magam elé tessékeltem, hogy vezessen. Szinte sziporkázott, és a levegő is felhevült, annyira boldog volt, hogy nem kell egyedül lennie ebben a hatalmas házban.
-Na itt is lennénk! -tárta ki előttem az ajtót hatalmas vigyorral.- Lépj beljebb! -nyújtotta a kezét a szoba felé, mint egy igazi házigazda. Pár lépés után kattant a zár, majd fény árasztotta el a helyiséget.
Álomszép szobában találtam magam. A berendezése hasonlóképpen modern, mint a ház eddig látott részeiben: plazma tv, 5.1-es hangrendszer, dvd-lejátszó, elektromos redőny és vezeték nélküli telefon, na meg pesze egy kétszemélyes ágy és egy gyönyörű orchidea.
A pasztel színek dominálnak, így még inkább közel áll a szívemhez.
-Ez csodaszép! Tökéletes lesz! -mosolyogtam, míg a nyakamba nem ugrott, és el nem kezdte örömében szorongatni a nyakam.
-Jajj, annyira örülök, hogy tetszik! Ha valami nem ott van, ahol neked kényelmes, nyugodtan szólj, és átrendezzük! De előbb megmutatom a fürdőt, meg az én szobámat, ha társaságra vágynál! -kikapta a táskát a kezemból, letette egy székre, majd mellettem elsuhanva szökdécselt pár ajtóval arrébb.

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Feb. 17, 2010 1:31 am

Az ajtóban toporogva izgult mit fognak szólni a szobához. Még szemeit behunyva szuggerálta is. Elvégre azt olvasta valamelyik magazinban, ha kellőképp kitartó, akkor ilyen tekergőző, láthatatlan hullámok elérik és módosítanak valamicsodát a fejében, hogy totál pozitívan lássa a berendezést. Umi pedig elkötelezett híve volt a különös dolgoknak, vagyis úgy helyesebb, hogy minden tv-ben, újságban, reklámban szereplő dolgot kipróbált szüntelen lelkesedésével és cseppet sem adott a túlnyomó sikertelenségi százalékra. Pont emiatt képedt el, hogy bevált technikája! Legalábbis naiv fejével úgy hitte a szorgos koncentrációnak köszönheti a vendégszoba sikerét. Ettől kezdve pedig környezete számíthatott rá fáradhatatlanul fogja bevetni legújabb képességét minden lemezkiadó cégénél fellelhető ismerős és ismeretlen élőlényen! Sőt gyerekes fejétől arra a lépésre is rávetemedne, hogy egy fontos szponzori szerződés megbeszélésénél az ablakban lógva próbálkozzon eme "hatásos" technikával befolyása alá vonni leendő munkaadóit. A csodás jövőképen elmerengve bambult egyetlen pontra, ami jelen esetben Kata igen formás hátsója volt. Természetesen fülig pirulva kapott szemei elé, de aztán megtalálta kíváncsi énje és rögvest azon agyalt mivel éri el feszességét. Azért odáig nem vetemedett rákérdezzen perverz disznó mintájára, szóval csak csendesen morfondírozott, majd a szívét melengető kommentet lefülelve rávetődött szerencsétlen áldozatára és szétölelgette féktelen boldogságában.
Természetesen kifogyhatatlan energiája a hatalmas bóktól csak még inkább túlterhelődött, így várt még vendégére egy sprintben gazdag körbemutatás. Előbb a fürdőszoba, ahonnan szépségesen kikotort törölközőt és fürdőköpenyt, majd kanyarodás a folyosóra, ahol kimerítő előadás jött melyik milyen szoba, végül saját kis zugocskája. Persze a résnyire nyitott ajtó előtt megtoppant és kezével csalapálva kérte női nemű szemlélőjét maradjon egy kicsit. Miután helyeslően bólintottak, bekukucskált. Kínos lett volna, ha szanaszét hajigált férfi holmi vagy édesség papír piramisok éktelenkednek odabent. Szerencsére minden rendben volt, úgyhogy széles vigyorral engedte be felségterületére Kata-t.
-Ez az én kuckóóóóm!-
Csillogtak szemecskéi, miközben összecsapta tenyerét. Imádta szobáját. Az asztalon pihenő friss virágot. A hatalmas ablakát, amitől folyton fényben úszik az egész helység. A csempét, amin kedvére csúszkálhatott és az ágya mögötti falon túl húzódó divat birodalmat. Azt hiszem egyértelmű hol szokta ideje nagy részét tölteni...Szóval, minden, de minden olyan volt, mint álmaiban. Sose lehet elég hálás belső építészének, na meg korlátlan önimádatának. Azonnal el is szontyolodott miután kétkedő megjegyzés érkezett hőn szeretett zugára.
-Különös...-
-Mert? Mi a baj vele?-
Fogta fejét látványos nyöszörgéssel, hiszen még nem jött el az idő hisztérikus sírásra. Igaz, körülbelül úgy érezte magát, mintha egy drámai jelent végén kést döftek volna szívében és most a földön hempergőzve haldoklana, de nem adta fel. Küzdött az elemekkel!
-Nincs vele semmi baj, csak valamilyen színesebb, egyedibb dologra számítottam...Tudod ez olyan visszafogott, te pedig szórakozott.-
-Áhá! Szóval nem tetsziiik!-
Harapott rá remegő ajkára, miközben bebújt a takaró alá és hátsóját meresztve kesergett hatalmasakat szipogva. Ez számára kész tragédia volt. Általában mindenkinek tetszeni szokott, vagyis vagy nekik jó az ízlésük és a jelenlévő lányé nem, vagy ami még rosszabb a többiek csapták be! Egyik kombináció sem tetszett neki, de azt maximálisan elérte, hogy újra sötét felhője takarásában ázzon az esőben.

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Feb. 28, 2010 12:13 am

Alig tudtam követni a gumibogyószörptől ittas állapotban ugrándozó házigazdát az emeleten keresztbe-kasul. Eszméletlen, mennyit tud fecsegni teljes odaadással a cuccairól! Meg se tudtam mellette mukkanni, csak pislogtam, mikor a kezembe nyomta a törölközőt és a köntöst, majd a szabad kezemnél fogva rángatott maga után a hálószobája felé. Elég fura volt, hogy bekukucskált, mielőtt megmutatta volna: hiszen csak tudja, milyen rendben hagyta el reggel az ágyát. Vagy ki tudja...
Mikor beléptem eléggé elcsodálkoztam: semmi rikító szín, vagy oda nem illő darab. Teljesen másra számítottam, és ennek sajnos hangot is adtam, így ismét depressziós hangulatba kergetve szegény Umit a takaró alá. Gyorsan törni kezdtem a fejem, vajon mivel tudnám kiengesztelni, vagy feldobni őt, de a sötét felhőkből felé cikázó villámok elég rosszat sejtettek.
-Naaa, ne haragudj! Tetszik, csak valahogy túl komoly hozzád. -huppantam le az ágy szélére és megpróbáltam kitalálni, hol lehet a feje a takaró alatt, majd simogatni kezdtem.- Tényleg sajnálom, hogy így lepontoztam... Gyere ki a takaró alól, vagy én másszak be? -próbáltam kicsalogatni, de nem jártam sikerrel.- Oké...
Lepakoltam a földre a fürdőből kapott pakkomat, és lassan elkezdtem bemászni a takaró túloldaláról. Próbáltam halk lenni, de egyszer csak nagyot koppant a fejem. Valószínűnek tartottam, hogy eltévesztettem az irányt, és az éjjeli szekrénnyel kerültem közelebbi kapcsolatba, ám amikor nyöszörgést hallottam, rájöttem, hogy a két kobak ütközött össze, és a másik félnek jobba fájt.
-Basszus... nagyon sajnálom! -tolattam az ágy széléig, majd kisebb puffanással földet érve szedtem össze a cuccaimat, és az ajtó felé vonszoltam bűnbánó testemet.- Jobb lesz, ha elvonulok a vendégszobába. -csuktam be magam után az ajtót és lassú léptekkel haladtam a folyosó vége felé.

Tárgy: Re: Umi otthona Kedd Márc. 02, 2010 11:30 pm

Próbálta alakítani a sértettet, egész sikeresen, ugyanis buksisimitől kezdve, mocorgáson át mindent kapott gyermeteg lelke. Fedezékében megbújva csillogtak is elégedetten sötétbarna szemei. Nagyon tetszett neki, ennyire ki akarják engesztelni. Viszont "sebzett lelke" nem engedhette könnyedén megbocsásson. Illetve ez a fajta terror mindig beválik ismerőseinél, főleg egynél. Nem épp Umi számára kedvezően, de egyszer úgyis ki kell tapasztalnia hogyan reagál újdonsült ismerőse kitöréseire. Hát, fájdalmasan ért véget előadása. Valószínűleg Kata fejének búbja ütközött neki halántékának, amitől egész szobában visszhangzó jajveszékeléssel ugrott fel, vagyis csak szeretett volna, mert a takaró sodrásával lendületesen oldalra borulva dörzsölgette sajgó tagját. Két "jaj-jaj-jaj" áradat között pedig ütemesen csapkodta ágya felületét. Ezen jelenetéhez már csak matrózgalléros ing kellett volna és előttünk hevert volna egy hisztis óvodás soha meg nem látszó sebének műbalhéja! az összkép nem volt hibátlan, de a figyelem elveszése annál inkább! Annyira beleveszett drámájába, hogy fel sem tűnt neki támadója sokkal jobban beütötte magát és már kiviharzott a helységből. Percekkel később eszmélt rá nincs reakció, vagy bármiféle szöszölés, ami élőlényre utalna, így szipogva pillantott körbe. A biztonság kedvéért még félszegen megkérdezte ott van e valahol vendége, mivel válasz értelemszerűen nem jött szemeit megtörölve rugdosta földre takaróját és lendületesen kivágódott a folyosóra. Hatalmas bűntudattal álldogált csípőre tett kezekkel. Igazán nem akart senkit sem megsérteni, de a minimálisnál is rosszabbul viselte a fizikai bántalmazás mindenféle fokozatát. Ebben valószínűleg közre játszott, hogy középiskolás évei alatt kicsiny eszét is kiverték belőle, amióta megrögzötten menekült az agresszió minden jele elől. Ezt nézve kissé ironikus egy hirtelen haragú emberért haldoklik fanatikus lázban, bár azt hozzá kell tenni soha az életben nem nézné ki Rii-ből, megüsse. Kizárt volt! Olyan szinten bízott benne, hogy vasúti sínre feküdne, ha téved a témában.
Folyosótársa ajtaját kapargatva nyüszített kivert kutya kuncsorgásával. Még nem volt ötlete miféle felvezetést kerítsen, ennyiben azonban nem hagyhatta az esetet. Tudnia kell Kata-nak nem történt semmi baj, csak lesz egy púpja, de arról gondoskodik baseball sapkával, kalappal vagy ki tudja mit talál ki lángelmés stylelist-uk. Füleit és száját lebiggyesztve vette tudomásul nem engedik be, úgyhogy teleszívva tüdejét elszántsággal nyitott be a szobába. Elvégre ő a ház ura, bár nem szeret másokra törni! De utálja határozatlanságát...Mindenesetre már bent volt, de sehol senki, csak a fürdőből hallatszott vízcsobogás, vagyis zuhanyoztak! Sóhaj formájában kieresztette eddig tartogatott levegőjét. Egyenlőre megúszta a magyarázkodást.
-De gyors!-
Tátotta el száját csodálata jeleként, elvégre neki órákig eltarthat, mire be tud állni a forró víz alá. Révületből magához térve foglalt helyet az ágyon. Eldöntötte megvárja! Ha kimenne és később visszajönne lehet felébresztené. Elnézve milyen villám fokozattal jutott el a fürdőig nem lenne kizárt. Úgyhogy unaloműzés címszón előkotort néhány magazint az éjjeli szekrényből -igen, mindenhol tart páratXD- és ráérősen lapozgatva igyekezte elterelni figyelmét a nikotinhiányról. Majd persze rágyújt szerencsétlen vendége orra előtt és ajándékba itt hagy neki egy méretes szmogfelhőt. Még mit nem! Ki fogja bírni! Miután elintézte a kellemetlen beszélgetést lemegy a nappaliba pöfékelni. Milyen egyszerűen hangzott. Kár, hogy függősége máshogy gondolta. A végén már ujját rágcsálva gyűrt hullámokat ártatlan papírlapokra. Mielőtt teljesen feladta volna kinyílt a jobbján lévő ajtó és megjelent Kata. Illemtudó tiniként feje elé kapta őszi divatot ecsetelő olvasmányát, aztán szabad karjával hadonászva mentegetőzött.
-Ne-ne...ne sikíts! Nem kukkolok!-
-Valahonnan sejtettem...az előbbiért...-
-Nincs probléma! Élek és virulok!...I-izé! Levehetem? Má-mármint nem gondoltam, hogy öööö...tudod! Hogy-hogy nincs rajtad semmi!-
-Nyugodtan leveheted...-
Vették ki karmai fogságából a magazint, majd nehézkesen kinyitotta szemeit. Széles vigyorral ringatózott vendégére. Így sokkal jobban érezte magát. Aztán felemelte mutatóujját megpaskolta maga mellett az ágyat és tovább várt. Kissé nehéz volt értelmezni ezen vezényleteit, de piciny szünet után lehuppantak mellé. Boldogan tapsolt is valaki végre rájött néma jelzéseire. Nagy vigadása után rugózva vágott bele érkezése eredeti okába.
-Szóvaaaal! Nem haragszoom! Baleset volt! Meg se látszik! Ami a szobát illeti meg oda se neki! Legalább őszinte voltál! Ennek nagyon-nagyon örültem! Adhatok egy békaölelést?-
Ragyogtak szemei tömör, velős, érdekes beszéde után. Lehet kevesebbet kellett volna gesztikulálni karjával, de már megszokta folyton ezt csinálja. Na meg az ölelés! Az annyira baráti dolog! Ezzel tisztára ki lehet fejezni a baj lezárást, meg utána minden olyan szép és jó...(xD)

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Márc. 13, 2010 3:48 am

Reméltem, hogy majd utánam jön. Pár percet vártam a szobámban, majd úgy döntöttem, elmegyek zuhanyozni, hátha attól majd kicsit kitisztul a fejem és valami értelmes ötletem támad. Kissé nehezen sikerült a megfelelő hőmérsékletet beállítanom, de megérte szenvedni vele: ellazította az izmaimat a levendulás tusfürdő illata, ami a gőzzel körbevette a testemet.
Nem akartam sokáig időzni a rózsa alatt, pedig nagyon kellemes volt. El is határoztam, hogy veszek egy ilyen gélt. Ekkor ütött be a felismerés: mi van, ha ő nem is a nőket szereti? Hiszen annyira lányosan viselkedik néhány esetben, hogy még rajtam is túltesz. ÚRISTEN! Ez gáz...
Miután elzártam a csapot, és magamra terítettem a törölközőt, kikerestem a táskámból a smink eltávolításához szükséges eszközöket, a fogkefémet és a fogkrémet. Rutinszerűen mindennel készen lettem úgy röpke tíz perc alatt, így visszacsattogtam a szobába. Már néhány lépéssel az ajtó előtt szöszmötölést hallottam, így megálltam egy pár pillanatra felkészülni lelkileg a bocsánatkérésre.
Lassan beléptem, és a zavarba esett fiú sem tántorított el a mondókámtól. Bele is kezdtem, de nem hagyták, hogy végigmondjam.
~Úgy látszik tényleg jól van, ha így vigyorog. -léptem közelebb felé, és kiszedtem a kezéből a magazint. Elvégre is van rajtam egy szál törölköző, ami éppen elég ahhoz, hogy ne lásson semmi olyat, ami mindkettőnknek kellemetlen lenne.
Kezemben az újsággal tettem le a hátsó fartájamat az ágyra, ügyelve, nehogy szétnyíljon a törölköző. Kicsit meglepődtem, hogy miután olyan kegyetlen voltam a lelki világával szemben, mégis ölelést szeretne.
-Persze! -elmosolyodtam, majd széjjelebb tárva karjaimat megadtam az engedélyt, sajnos...
Ugyanis sikeresen beleakadt a nyaklánca a frottír anyagba, amit szépen magával rántott, mikor eltávolodott.. Vörösödő fejjel néztem, ahogy szétnyílik a testemet takaró lepel, és csak egy nagy nyeléshez volt lélekjelentétem...

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Márc. 17, 2010 7:00 am

A magazin rövid röptét figyelve nyelt hatalmasat. Biztos, ami biztos mosolyát továbbra sem hanyagolta, de felettébb kínos volt ez a helyzet. Azzal semmi gond csurom vizes és törölközőben van vendége, akit mellékesen fél napja ismer, viszont érzékeny látását annál inkább bökdöste a rövidke takaró mutatta idomok tárháza. Ebben a pillanatban nem tudta eldönteni, melyik szemközti vagy hátsói eshetőségtől vörösödött volna jobban feje, azonban ennyi bőven elég volt, hogy göndör izzadtságcsepp gördüljön le arcán. Rendben, hogy nem szégyellős, elviseli a lengén öltözött társaságot és túlzott közvetlenséget, mégse viseli, viselheti kiválóan idegrendszere, ha véletlenül is, de bepillantást nyer ártatlan elszenvedők finom anyagokkal takart pontjaira. Szóval trópusi levegőn pörkölődve igyekezett elterelni figyelmét, amikor rájött tökéletesen elbújhat egy szeretetre éhes ölelésben. Kicsit elhúzza az egymásra karjaiba borulást, majd teljes fittségében bukkan elő. A végén még méltósága is megmarad! Na jó! Ez úgy hangzott, mintha általánosságban nem cirógatta volna a boldogság szintjét, hogy ingyen kap némi váll lapogatást. Igenis imádta! Illetve remek kifejezése volt egyes érzéseknek, arról szót sem ejtve micsoda felejthetetlen élmény, ha így sikerül dédelgetett álmod paramétereiről meggyőződni. Persze, Umi fejében előbbi motoszkált, utóbbiról csak nagyon ritkán, vagyis egyetlen személynél beszélhettünk - micsoda meglepetésXD-.
Elveszve a kedves karokban dünnyögött békésen és fészkelődött kényelembe. Nagyon-nagyon jól esett kicsiny lelkének ez a gesztus. Így végre lehűlt kobakja és meg nem történtté varázsolta szobájában lekavart, szó szerinti ütközetüket. Annyira elkeserítené, ha kétségek között mennének el aludni és másnap itt se találná Kata-t. Hogy próbálna ezek után a szeme elé kerülni? Nem is lenne mersze hozzá. Túl nyuszi odasétálni, becsengetni és bátran kiállni a lány ártatlansága mellett. Egyáltalán, ha sikerülne elcsípnie nem bírna értelmesen rávilágítani a helyzetre. Száz százalék sírva borulna lábai elé és könyörögne bocsánatért. Még szerencse észhez térése után rögtön átjött magyarázkodni. Egy borzalmas jelenet elkerülve. Sóhajtott fel és húzódott volna el széles vigyorral, de hála nyakláncának egy lányos sikoly után rémült gyerek arcával borult az ágy mögé. Sokkos állapotban gyűrkészte a törölközőt. Meztelen nőt látott! Ráadásul véletlenül! Mégis úgy érzi magát, mint egy perverz!
-Ja-ja-jaaaaaaj! Ne-ne-ne-neeeeeem akartaaam!-
Tátogott füstölgő fejjel. Sehova se mert nézni, így kezeivel hadonászva szorította össze szemeit. Még csak az hiányzott volna, ha másodszor is végignéz rajta! Ideje lett volna angolosan távoznia, de vakon fogalma sem volt miben kapaszkodjon meg, vagy hova merjen fordulni. Emiatt látványosan szenvedve nyöszörgött. Szíve majd kiugrott, láza volt és el akart ájulni! Valaki segíthetne rajta mihez kezdjen...

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Márc. 27, 2010 8:38 am

A rajtam végigpásztázó tekintet még nagyobb zavarba hozott, majd az összeszorított szemek látványa ráébresztett arra, hogy ideje lenne valamit magamra dobni, mielőtt teljesen és tökéletesen összetöröm a vendéglátóm lelki világát.
-Ja-ja-jaaaaaaj! Ne-ne-ne-neeeeeem akartaaam! -szabadkozott, de szerencsére még mindig csukva voltak a szemei.
-Várj meg itt! -eresztettem el egy gyors mondatot, mikor megtaláltam a mentőeszközt.
A pléd, ami a valószínűleg az ágyat takarta nap közben, az éjjeliszekrény melletti széken pihent. Egy szempillantás alatt magam köré csavartam, felkaptam a pizsamámat és visszarobogtam a fürdőbe. Jobbnak láttam így, mint ismét egy kellemetlen helyzetet előidézni azzal, hogy elveszem a törölközőt.. vagy ilyesmi. Ha visszamentem majd megbeszélem vele a dolgot, de az első és legfontosabb: RUHA!
Magamra rángattam a virágos-szívecskés darabokat, lehűtöttem az égő vörös arcom, és lomha léptekkel visszavonszoltam magam a szobába.
-Nekem kellene elnézést kérnem, amiért ilyen lengén jöttem vissza az előbb. Csak otthon még ennyi se szokott rajtam lenni, és a törölköző jó ötletnek tűnt. -megfogtam a görcsösen összeszoruló kezet és kivettem belőle az anyagot. Szemeivel a padlót bámulta, biztosan kellemetlenül érezte magát.
-Ühm... De én voltam az, aki miatt lekerült rólad! -ringatózott előre-hátra.
-Felejtsük el, oké? -erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd letettem magam mellé az ágyra.- Találtál valami érdekeset a magazinban?
Semleges témát akartam, és hát jobb nem jutott eszemben. De minden jobb a kínos csendnél, nem igaz? Bár valahogy nem értettem a reakcióját. Tudom, nem vagyok egy "hű-de-csini-ez-a-maca" jellem, de akkor sem találkoztam még ilyen viselkedéssel azok körében, akik láttak meztelenül.
-Semmi különöset. -érkezett végre a válasz, de még mindig nem emelte rám a tekintetét.
Akaratomon kívül öleltem át magam remélve, hogy ettől kevésbé fogom magam rosszul érezni. Tévedtem. A felső így még jobban kidobta az elöl lévő domborulataimat, így inkább magam mellé engedtem a kezem.
~Tudtam, hogy nem ezt a passzos göncöt kellett volna hoznom! Talán ideje lenne bebújnom a takaró alá... De az meg hogy nézne már ki? Itt ül velem az ágyon, és nem azért hívott át, hogy lekoptassam és egyedül gubbasszak a sötét szobában.
-És... mit szólnál, ha néznénk valami filmet? Persze csak ha nem vagy túl fáradt!
~Igen, ez jó ötlet! Majd a képernyő előtt betakarózok! Már csak igent kell mondania...

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Ápr. 09, 2010 2:42 am

Megmoccanni nem mert, nem hogy kinyitni szemeit! Ő hűségesen fog várni. Amúgy se tudna mást tenni. Nagyon-nagyon, rémesen zavarban van! Akaratlanul, de meglesett egy ártatlan nőt! Normális ennyi idősen meztelen testeket látni, attól még engedéllyel szoktak bámészkodni! Az elmúlt néhány másodpercben ez azonban kimaradt. Lerángatta róla a törölközőt! Egyszerűen letépte róla! Mi van, ha elsőre félre értette, utána ledöbbent a reakción. Azt hiszi ronda? Vagy, hogy meg akarta szégyeníteni? Uram isten! Mit művelt! Megeshet szegény Kata-t csúnyán megbántotta és most bent pityereg. Ezt nem akarta! Nyöszörgött az ágy alá bújva. Röpke magány után kinyitotta szemeit, végül kimászott zugából és türelmetlenül császkált fel-alá. Magyarázkodni kell! Kifejti mennyire sajnálja. Arról pedig nem felejtkezhet el ügyeljen szavaira. Újabb ballépés lenne, ha hosszasan ecsetelné kinézetét, mert nem úgy gondolta, ahogy hangzott. Megeshet sokkal jobb volna meg se szólalna. Igen! Ennek kellett a tökéletes határozatnak lennie! Fékezett be, majd huppant rögtön az ágyra, sőt vendége megjelentével elbújt a magazinban. Gyerekes, de megint paprikavörös színre váltott arca. Utálta! Rémes ez a lányos zavara és szerette volna elfelejteni. Nem akarta azért kerülni szomszédját, mert folyton bevillan neki az a képecske. Erőt kell vennie magán.
Határozata érdeklődő szempárral találkozott szembe. Fel sem tűnt számára kivették kezéből a törölközőt. Hát, ez már megtörtént, neki meg ideje volt színészi képességeit fitogtatva mentei Kata-t a helyzet alól. Ő szó nélkül átvállal minden felelősséget. Inkább ő érezze rosszul magát, mint mások. Nem ugorhatott ki bőréből, bár megkönnyebbült a felejtés ajánlatától. Némi mosollyal bólogatott helyeslően. A magazin tartalmának ecsetelése nem a legjobb ötlet, mivel elég gyér választék lapult benne. Fogalma sem volt mit kereshetett nála. Ilyen borzalmas ízlése volt két éve? Merengett el pár pillanatra, amit gyors válasszal zárt le. Kicsit sem ez a megfelelő időpont divatvilág kritizálására. Ennél a filmezés már lényegesen jobb volt! Csillantak fel szemei és pattant fel. Tenyereit összecsapva vigadott.
-Remek ötleeet! Dehogy-dehogy! Amúgy se szeretem hamar zárni a napot, ha vendégem van! És-és-éééés! Mi jót nézzünk? Régi? Új? Vígjáték? Dráma? Kaladfilm? Izé...Horrort ne, mert attól napokig nem tudok aludni.-
Magyarázott lelkesen, miközben kitáncolt a szobából. Lassan végigszambázott a folyosón, amikor eszébe jutott, rajta kívül senki se tudja merre indult. Vagyis, jöhetett a hátra arc és mosollyal terelgetés. Szépen visszavezette alkalmi lakótársát a nappaliba és szorgalmasan bökdösött a dvd állványra. Nagy magyarázások között mi hol lelhető fel, eszébe jutott nem mozi a mozi popcorn és üdítő nélkül. Gyorsan elmutogatta kézzel lábbal mit fog csinálni, aztán konyhába viharozva kutakodott a polcok között. Otthon volt, bár fogalma sem volt, minek hol van a helye. Amennyit ő a konyhában tölt a hűtőn kívül... Na, mindegy! A mikró beüzemeléséhez még ért a zacskón meg rajta van meddig kell bent hagynia. Amíg meg szerencsétlenkedik Kata-nak biztosan sikerül kiválasztania néhány filmet. Jahaj, és még a kedve is jobb lett a közös program ötletétől! Végre tényleg kezdte elfelejteni élete talán legkínosabb pillanatát. Dúdulászott vidáman szlalomozva a konyha egyik végéből a másikba. Lehet tovább fog tartani ez a készülődés, mint gondolta...

Tárgy: Re: Umi otthona Csüt. Május 20, 2010 3:09 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog!*.* ¤_¤

Depresszív hangulat, táskás szemek és rengeteg, rengeteg hallgatás. Borzalmasan rémesen teltek az utóbbi napok. Megbocsáthatatlan bűnt követett el! Tíz másodpercre megnyomorította Rii-t! Ő egész biztos nem állna magával szóba, de nem róla volt szó! Próbálkoznia kellett! Tenni valamit, úgy, ne legyen feltűnő mit akar! Ígéretet is tett, tehát óvatosságra intette magát! Azzal viszont tisztában volt, egyedül semmit sem tudna kieszel, segítséget akart találni. Épp a folyosón sétált fel-alá, amikor a legcsodásabb nesz jutott fülébe. Azonnal lerobogott a lépcsőn és kötött ki a hűtőbe serényen pakolászó házi nénije mellett. Nem akart túl feltűnő lenni, így a szatyrokat nézve, gyorsan felkapta a kis kocányi teavajat és találomra betette az egyik polcra. Tovább már nem akart szöszmötölni, mert hideg volt. Inkább kisebb sóhajtozás kíséretében támaszkodott ajtóra, szigorúan mélabús képpel. Nem lehetett elmenni lelki állapota mellett, legalábbis meg volt róla győződve. Faképnél nem lett hagyva, de a nézés arról árulkodott semmi kedve jó pofizni. Az ügyet még se hagyhatta elveszni. Bűbájosan megosztotta dilemmáját és kiabálás helyett tippet kapott! Vacsora! Remek ötlet volna, ha randiról lenne szó és főként, nem a durcás énekesről. Azonban bevillant mit olvasott, látott, hallott mostanában! Ha valaki főz egy számára fontos embernek, azzal kifejezi az igyekezetét. Amúgy is azt szokták mondani a fiúkhoz a hasukon át vezet az út,vagy a szívükön át a hasukhoz? Nem számított! Életében először foghatott edényt, fakanalat, tésztaszűrőt kezébe, de pár óra alatt biztosra vette menni fog a hadművelet! Reménytelen esetet is kikupálhatja a szakértő, aki némi béremelés képében máris képzéshez látott. Kezdésnek, jöhettek a teendők. Kiválasztani a dátumot, összeállítani a menüt, meghívni és egyeztetni a résztvevővel! Pofon egyszerű! Gyorsan túlesik a leckén és szuper kaját fog összehozni!*.*
A csodás nap, pedig egészen odáig tartott: felhívni Rii-t. Ettől másodpercek alatt párolgott el minden lelkesedés szőke fejéből és eluralkodott rajta a vágóhídi malacka kérlelése. Még annak lehetőségét is felvetette ő beszéljen vele! Elvileg azt állította, amikor felvette szereti az együttest. Az meg sem fordult kobakjában egyszerű húzás volt szíve meghódítására. Nem hiába esett naiv szívvel, rögtön felvette. Mégsem lehetett rásütni nem foglalkozik vele. Odafigyelt az étkezésre és helyette vezette a határidő naplót. Akkor sem hagyta eltántorodni az elhatározástól. Az idős nő ellentmondást nem tűrve igazította útba milliomos, mellékesen igen formás és feszes hátsóját, ami pontosan Hello Kitty társaságában ért földet. Mondani sem kell a mosolygós cica kivételesen nem vidította fel gazdáját. Ott gubbasztott mellette több órán át, amíg rá nem szánta magát a tárcsázásra. Igaz, kocsonyaként remegett és félő volt meg se szólal, még nevét sem tudja elmondani, főként, ha belemordulnak a vonalba, viszont nyugtathatta a tény, bekarikázott minden napot, amikor semmilyen hiresség munka se csüng rajta, így tudta körülbelül mikor érhet rá. A probléma csak abban állt, következő alkalom másnapra esett!
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Kezdeti sokkot kiheverve ragadta magához a lila kötényt. Hajnali hét óra volt, viszont el kellett kezdenie gyakorolni! Tökéletesen sikerült, hozzá mérten egyszerű ételt akart készíteni. Az eredményről mit lehetne mondani? A szakács személye miatt, egész jó! Csak háromszor jöttek ki a tűzoltók, akiken igazán kihívóan állt a munkaruha, és csak két órán keresztül rakott minden sarokba illatosított, hogy az odaégett olaj szagát elnyomja valami. Más választása nem volt, ha már nem szellőzött ki tökéletesen a ház. Szóval kijelenthető minden csordogált a kiásott mederben, kivéve a házigazdát. Ennél nyúzottabb, idegesebb, fáradtabb, még a nyári költözés alatt sem volt! Így nem fogadhatta vendégét! Felcsoszogott az emeleti fürdőbe és bevágódott a fürdőkádba. A relaxáció, olyan sikert ért el, hogy elaludt és arra kellett észhez térnie teljes sötétben üldögél, ráadásul a csengőjére emlékeztető zenét hall. Persze, rövidesen rájött, tényleg jött valaki, este van, kizárásos alapon megjött az esti vendége. A felismerést kapkodás követte. Kivágódott a szó szoros értelmében a kádból, szobájában futkorászva kutatott ruha után és igen megviselte nem választhatja ki hosszas gondolkozás után a megfelelő darabokat. Nagy napja van! Sikerült beszélnie a vacsorásról és el is fogadták! Erre nem készül el és még jól se fog kinézni.
Drámája közben a hazafelé tartó házi néni beengedte a rövid számítások alapján mérges Rii-t, aki egyedül találta magát a nappaliban. Szerencséjére pohár, ital és hamutál volt, így a házigazda ámokfutása alatt elfoglalhatta magát. Kicsit figyelt, halhatta az odafent dübögő őrültet. Viszont a csendes magány hamarosan véget ért. Az extázisban viharzó tulaj széles vigyorral, tüdejét kiköpve integetett, majd gyönyörűen levágódott a szemközti fotelba.
-Neh...húúúúh, kicsit kidöglöttem! Nem, baj ha rágyújtok vagy nagyon éhes vagy?-
Kotorászott zavarában az asztalon, mivel az ígéretet követően azt se tudta, hogy viselkedjen a célszeméllyel. Ne nézzen rá, vagy csak ne nyávogjon neki. Esetleg fél méteren belülre tilos lépnie? Felvilágosítás nélkül, kissé eszement ötletek fordultak meg fejében, de egyenlőre szusszanás! Mielőtt újra teóriák ezrei között válogatna és nyakba öntené az ételeket, gyorsan összeszedi magát! Viszont a feszült csend, sosem jó jel. Úgyhogy tovább kutatva gyújtó után elejtette megszokott érdeklődését.
-Bo-bo-bocsánat, hogy késtem! Sokat vártál?-

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Május 23, 2010 6:20 am

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

A mai nap semmi dolga nem akadt, aminek nagyon örült. Végre délig aludhatott, s egész napo olyan ütemben dolgozhatott, amilyenben ő akart. Ráadásul még egy szál alsónadrágban is nyugodtan flangálhatott a lakásban. Most nem kellett attól tartania, hogy a menedzser idegesen hívogatja percenként, mikor ér be a stúdióba, vagy egy-egy irodába kell sietne, hol riportot készítenek vele. A mai napot a lustálkodásnak szentelte.
Első feladata volt –felébredés után- a fél órás ücsörgés az ágyban. Nyújtózkodott, izgett-mozgott, s nagyokat ásítozott. Mindezek után pedig következhetett az egy órás zuhany. Tömérdek mennyiségű tusfürdőt kipacsálva tusolt, s mikor úgy érezte szépen kiázott a törülközőért nyúlt. Derekára tekerve azt, lépett bele a legközelebbi papucsba. Kissé csontjait megropogtatva szelte keresztül a mosdót, egyenesen a hálószobája felé irányulva. Az éjjeliszekrényen tanyázott cigarettásdoboza mellett még a hamutál. Mind a kettőt felkapva indult meg a lépcsők felé, hogy valami reggeli-ebéd kombót kutasson fel a hűtőjében. Útja során az utolsó szál cigarettát már ajkai közé is kapta, viszont még meg kellett gyújtani. Mivel volt annyira lusta, hogy nem akart visszamászni a szobájában felejtett öngyújtóért, ezért a szokásos megoldáshoz folyamodott: meggyújtja majd a szálat a gázrózsánál. Mikor leért a földszintre egy éles jobbkanyart véve tért be a konyhába, ahol már csak a bejárónő tevékenykedett. Mivel még egy szendvicsek meg tudott magának csinálni, ezért nem akarta ezt a feladatot is rásózni a hölgyre. De mindenek előtt elsőként a sütőhöz ment. Míg leért az emeletről, ismét eszébe jutottak az egy héttel ezelőtt történtek. Mióta rendesen összeszólalkozott Touma-val és Umi-val, azóta szinte egymáshoz sem szóltak. Csak akkor, ha nagyon szükséges volt. Simán elmentek egymás mellett, ha nem volt egymással dolguk. Viszont ez - akárhogy is nem nézné ki az ember Rii-ből-, nagyon piszkálta a csőrét. Legfőképp az, hogy Umi is rendesen kiakadt. Igaz, nem kapott nagy rúgást, de talán az a fájdalom erősebben gyomron vágta, mint maga a tökön ”suhintás”. Szinte biztos volt benne, hogy ennyire még nem bántotta meg.
Tovább morfondírozva a dolgon egy percre elkalandozott, s ez majdnem csodás szemöldökének a vesztét okozta. Nem sok kellett hogy hagymáig lepörkölje mind a kettőt. A szikra akkora lánggal kezdett el pattogni, hogy azt sem tudta egy másodpercre, mi folyik körülötte. Aztán végül csak kapcsolt, hogy lejjebb kéne tekerni a lángot. Hatalmasat fújtatva tudta le az esetet, majd hevesen csatarászni kezdett a hölgy felé, hogy megnyugtassa nem történt semmi jelentősebb baj. Az incidens után végül a szendvicset is elkészítette, ám még mindig agyalt Umi-n. Kéne valami kibékülés, ebben biztos volt.
Miután jóllakott felment a szobába, s egy jó darabig nem is mozdult ki onnan. Tévézett, s zenét hallgatott, néha pedig énekelt. Holt ezt csinálta, hol azt. Felváltva lustálkodott. Késő délután úgy döntött kicsit kimegy a kertbe, hogy a napágyon szundítson egy keveset, mert hát miért is ne? Meleg volt kint a levegő, s a medence mellett, a napernyő alatt tökéletes volt számára. Talán még eszébe jutott az is, hogy úszik egyet. Akár hogy is gondolta, mindenesetre felvett egy fürdőnadrágot, s hóna alá kapott egy törülközőt, úgy menetelt ki a hátsó kertbe.
Aznap takarították a medencét, friss, tiszta víz volt benne. Mihelyst megpillantotta, rájött arra, hogy okvetlenül bombát kell beleugrania. Ezért fogta magát, lehajította a kőre a törülközőt, nem messze a napágytól (kissé rosszul célzott), s nekifutásból óriásit csobbant a medencében. Egy pár pillanatig úszkált a víz alatt, majd a felszínre jött. Nem messze tőle úszkált a víz tetején az egyik matrac, így igyekezte felszenvedni magát arra. Bő öt percébe tellett mire kényelmesen elhelyezkedett rajta. Ám nem tudott túl sokáig élvezkedni, mert megütötte fülét a telefonja csengőhangja. Hatalmas szenvedések árán evezett el kezével a medence széléig, s az is több másodpercébe telt, hogy elnyújtózkodjon telefonjáig (mert hát azt ugye nem hagyhatta el egy fél percre sem). Kissé meglepődött, mikor rápillantott a kijelzőn díszelgő „Umi” feliratra. Nem tudta mit akarhat valójában, ezért a legnagyobb közönnyel szólt bele a telefonba. Csodák csodájára, arra kérte, hogy menjen át hozzá. Nem kérdezett semmit, csak a legfontosabbakat: mikor, kinek a társaságában, és hogy mit vigyen.
---
Szinte meg volt róla győződve, hogy Umi azért akar vele beszélni, mert ki akar lépni a bandából. Érezte, hogy azért van ez a nagy körítés neki. Már Umi hangjából sejtette, itt bajok lesznek. Tudta, hogy ez a nap egyszer be fog következni, mégis annyira ostoba volt! De ha már nincs is mi, ami mentségére szolgáljon, hát ezen az utolsó napon igyekszik normálisan viselkedni. Ha már nem is tudja majd meggyőzni Umi-t, hát lássa rajta, hogy megbánta azt, amit tett.
A nagy készülődés után kocsiba szállt, s eltűzött a fiú lakásáig. Leparkolás után elindult a bejárati ajtóhoz, ahol egy jó ideig csak csöngetgetett. Már azt fontolgatta, hogy felbontja a bort, amit ajándékba hozott, s egymagában megiszogatja, a járdán ücsörögve, egy-egy szál cigaretta kíséretében, mikor nyitódott az ajtó. Meghajolt az idős hölgy előtt, majd nem zavartatva magát, mintha otthon lenne egyik falnál levetette a cipőjét, az akasztókra pedig felgyűrte pulóverét. Beljebb haladva a helyiségben meghallotta a fent dübörgő hangját, amire csak megcsóválta a fejét. Biztos volt benne, hogy Umi készülődése több percet is igénybe fog venni, ezért előkotorva egy hamutálat, a legközelebbi ülőhelyre levágódott, s elkezdett bagózni. Miután megérkezett a zihált illetékes csak intett egyet.
- Áh, szóval kajára vagyok hivatalos!- vonta fel szemöldökét – Kösz, kibírom várni. Amúgy, hoztam egy üveg bort, hova passzoljam?- lóbálta kezében feltűnően, s körbe-körbenézett egy helyet keresve neki. – Hogy sokat vártam? Öhm, végülis nem, de ez most úgy hangzott, mintha te a saját lakásodból késtél volna el.- pillantott rá oldalra húzott, furcsálló mosolyával.

Tárgy: Re: Umi otthona Hétf. Május 24, 2010 11:07 pm

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Hatalmasat pislogott a kijelentésen. Azt hitte ezt is sikerült elhadarnia, de a mondottak meg az ellenkezőjéről árulkodnak. Vagy elmondta, csak nem figyeltek és nem hibás! Vagy nem mondta és így szégyellheti magát! Nyilvánvalóbbnál is fájóbb volt ő lehet a probléma forrása, szóval belekucorodott a fotelba és továbbra is az asztalon tartotta a tekintetét. Legalább annyi haszna volt, hogy percek után rájött az orra előtt van színes lángú gyújtója. Mielőtt ennél is egyértelműbb lenne máshol jár, felkapta és végre pöfékelni kezdett. Valószínűleg így is marad, ha nem merül fel az ajándék bor! Imádott mindenféle apróságot, amit kapott! Biztosra lehetne venni, ha egy üveg ásványvizet hoznak, azt is széles mosollyal és csillogó szemekkel fogadja. Ez most sem maradhatott el! Pitiző kutya pózban meredt a borra és magához szorítva adott ki boldogságos nyöszörgést. Hálája kifejezése képen ugrott volna Rii felé, de útközben megszólalt a hang, hogy az ígéretét jobban ne szegje meg. Szóval kicsiny teste a két pont között kiterült. Annyi reflexszel megáldotta az ég, hogy a cigit és bort égnek emelte, így mentve a nappali épségét.
-Johóóól vagyoook!-
Tápászkodott fel síros ábrázattal, de szorgalmasan sántítva, hátha beveszik megbotlott. Miközben színészkedett gyorsan terelni próbálta a figyelmet, ezért a címkét kezdte böngészni. Sejthető volt nem olcsó italt kapott. Társa, csak kiváló minőségű dolgokhoz nyúlt, illetve tudhatta róla, csak az édes ízeket kedveli. Tehát levonható, biztosan olyan lesz, amit szívesen megiszik. Az igazság kiderítésére előre hajolt, hogy a kézben tartott üveget még közelebbről szemre vehesse. Elkérni túl egyszerű lett volna! Mire végigért a bonyolult, külföldi szövegen tátott szájjal pislogott. Igaza volt! Valami nagyon drága bor hevert előtte! Abban nem akadályozta meg felpörgött hangulatát, hogy ki ne kapja vendége kezéből és precízen bár pultra ne helyezze. Közben örömében dudorászott, kisebb csípő mozgással. Kicsit sikerült úgy viselkednie, ahogy általában szokott! Természetes, hogy igaz, ezt mindig csak Rii érte el, valamilyen apró kedvességgel!
-Ez-ez-eeeeez! Vhoa! Nagyon finom lehet, köszönöm! Merre bukkantál rá? Vagy titok?-
Mosolyodott el kíváncsian a pultnak támaszkodva. Ha egy kicsit is, de jó volt feszengés nélkül adni önmagát. Nyúlt a félig leégett szála után. Épp beleszívott, amikor feldolgozta a vacsora meghívást követő mondatot. Elkésni a saját házból. Érdekesnek találta és percekig gondolkozott milyen szempontból kell értenie a szólást. Egyik megoldás volt a morgós leszólás, mert várakoztatni merte. Ott volt még a csipkelődés, hogy tudja hibázott, de nem haragudnak rá. Aztán, nem jutott tovább. Merőben más téma jutott eszébe. Nem kínálta meg Rii-t semmivel, pedig úgy illik! Sápadt el és kapott szájához. Még a bűnbánó nézés sem maradt el.
-SZENT ÉG! Meg sem kérdeztem mit kérsz! Jaaaaj, de pocsék házigazda vagyoook! Mit szeretnél inni? Ha jól emlékszem maradt pár finomság...hát nem épp a rumra gondoltam...AZ ASZTALON VAN RÁGCSÁLNI VALÓ! VAGY MÁST KÉRSZ?-
Kotorászott a pult mögött, elég hangosan, kisebb mentő ötletet kiáltva. Általános viselkedéséhez hűen, ki sem várta mi lesz a válasz, máris serényen kereste a jelenleg megfelelő üvegeket. A hangos gondolkozása a kínos helyzetnek volt betudható. Még mindig nem tudta, hogy viselkedjen és kezdett csúnyán elbukni az illemben. Arról sem volt fogalma, hova tette a csikket. Az felérne a bukással, ha széthagyta és kigyújt vele valamit.
-I...iz...izé?...RIIIII! Ciki meg minden! Szöhörnyen sajnálom, deeeeeee...nem...tudod merre raktam le a cigim?-
Csörömpöltek az üvegek, majd bukkant fel kétségbe esett feje. Kínos, még inkább kínos, de előbb hárítsa el a tűzet, aztán ráér sűrű bocsánatok közepette jóvá tenni a rémes vendéglátói szerepét.