Umi otthona

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Jún. 02, 2010 8:32 pm

Plázakandúr- hadművelet /folytatás/

Örültem, hogy elnyerte a tetszését az ötlet. Végre elterelhetem a gondolataimat a kínos pillanatokról. Szorgos keresgélésbe kezdtem, amíg ő eltűnt a konyha felé vezető ajtónál.
~Na lássuk, mi van itt. Godzilla, Titanic, Tokiói hajsza, Ghost, Az utolsó szamuráj, Szellemirtók… Hm, elég különös ízlése van. Gondolom mindenféle vendégre felkészült. Legyen mondjuk… a Constantin! Olyan cuki benne Keanu! –találtam rá az első megnézendő darabra.
A kezembe fogtam, és leültem a kanapéra, megvárva Umit és a popcornt.
-Már itt is vagyok! –vigyorgott majdnem fülig érő mosollyal, miközben kis híján elesett a saját lábába.- Jól vagyok! –huppant le végül mellém, és az ölembe pakolta a tálat.
-Remélem neked is megfelel ez a film! –mutogattam lelkesen a borítón feszítő Adonisra.
-Úh, igen! Én is nagyon szeretem. –pattant fel, kikapta a kezemből a dvd-t és a lejátszóba tuszkolta.- Na akkor kezdődhet a buli! –nyomta meg a ’play’ gombot, miközben a tál felé nyúlt.
Csak annyi volt a gond, hogy kicsit feljebb landolt a tenyere, mint kellett volna. Nem akartam szólni érte, hiszen az ismét kellemetlen pillanatokhoz vezetett volna, azonban ő is észrevette a malőrt és égővörös arccal kapta el a kezét.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Jún. 04, 2010 11:40 pm

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

Nagyot sóhajtott, hogy nem utasították vissza ajándékát, és még ráadásul jó fajtát is választott. Valami derengett neki, hogy Umi az édesebb borokat kedveli, bár nem volt benne túl biztos. Most szerencséje volt. Kényelmesen elhelyezkedve bagózott, s csak néha-néha sandított hátra, a nagy csörömpölések miatt. Nem akart beleszólni mit, hogy csináljon, jobbnak találta, hogyha nem szól bele a tevékenykedésébe. Viszont csöndben ücsörögni, mint a kuka egyáltalán nem akart, így igyekezett értelmesen társalogni Umi-val.
- Van egy pár borom a polcon, s a legtöbbje olyan, amit nem szívesen bontanék fel csak úgy. Gondoltam, ha már vendégségbe hívsz, akkor kapva a lehetőségen, felavathatnánk az egyiket közülük.
Válaszolt a kérdésre, majd elnyomta a csikket, s kicsit arrébblöket a hamutálat az asztalon. Kiterülve a kanapén nyújtózkodott egyet, s néha az óráját nézte, néha pedig rápillantott az asztal szélén díszelgő újságra. Mivel nem sietett, csak úgy megszokásból leskelődött karórájára; ez már csak úgy reflexszerűen jött. Végül erőt véve magán elnyúlt az újságig, s lapozgatni kezdte. Valami tévéújság volt. Azt észrevette, hogy az eheti műsorajánlatnál igen meg volt hajtva a magazin, ezért akarta ellenére is csak ott akart kinyílni. Ezért belekukkantott, hátha lesz az este valami jó film, vagy olyan, amit még nem láthatott. Az ismertetők elmerülve hallatszott a háta mögül Umi kétségbeesett nyüszítése.
- Nincsen semmi baj, fel fogom találni magamat.
Válaszolt, ahogy a sor végére ért. Mikor lapozni akart ismét meghallotta a kedves házigazdát. Meghökkent azon, hogyan volt képes Umi elfelejteni hova tette le a cigarettáját. Mondjuk megfordult fejében, hogy a nagy kapkodás az oka mindennek, de azért nem kéne ennyire szétszórtnak lennie. Még a végén felgyullad a függöny, vagy az abrosz, abból pedig igazán nagy bajok származhatnak. Ezért Rii gyorsan felpattant, s nekilátott a keresgélésnek. A pulthoz érve gyorsan belemarkolt a kis tálkába, s nézelődése közepette néha-néha bekapott egy-egy mogyoró szemet. Mivel a pult közelében nem találta meg a csikket, ezért arrébbvonult. Nem volt ötlete, merre rakhatta el, mert pont nem azt figyelte. Még szerencse, hogy szemfüles. Nem messze, az egyik váza mellett látta meg a füstölgő szálacskát. Odasétált, s megrázta fejét. Ujjai közé fogta a cigarettát, s elbattyogott Umi-ig.
- Legközelebb azért jobban figyelj oda mit hova teszel.
Tolta le egy picit, hiszen most megérdemelte. De most nem akart túl sokáig lovagolni a témán. Végre belátta, hogy mindenki hibázhat, s Umi-t is így kell elfogadni. Nem lesz jobb, de rosszabb sem. Pont úgy, mint ő. Hogy el ne kenődjön még egy pillanatra sem a fiú, megpaskolta a vállát, majd visszaindult helyére.
- Egyébként azt szabad tudni mit fogunk kajálni? Vagy esetleg kell valamit segíteni?
Fordult sarkon, s meredt rá Umi-ra. Ha az kell, hogy gyorsabban készen legyenek, hát segít neki. Ennyit csak megtehet, ha már vendégségbe hívták, ráadásul vacsorát is kap.

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Jún. 09, 2010 8:52 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Köpni nyelni sem tudott, hogy Rii, igen az a Rii, aki gyakran mindenen sértődötten húzza félre száját, szó nélkül löki el az újságot és siet segítségére. Mi más tudott volna csinálni, mint pislogni? Azért megdobta szájtátással is, majd a műsorra tévedt tekintete. Úgy látszott nem okoz neki problémát, de lélekben még a saját bor és ekkora kedvességnél fárasztotta magát. Ismeri zenésztársát, tudja nem szokott kisujjból ugrani. Jobban szereti, ha őt szolgálják ki. Ezen természetesen, azonnal sóhajtott egy hatalmasat. Viszont jobban fúrta oldalát, miféle különleges alkalmat említett. Szó, mi szó, engesztelés van az étlapon, de nem a vendég részéről! Pontosan ez zavarta. Mit akar felvezetni ezzel az itallal. Mondjuk nem esett nehezére örülni az ajándéknak. Lehet itt volt az ördög elásva. Pontosan tudták, mivel vehető le lábairól.
Gondolatsora végén, reflexből emelte szájához ujjait. Körömrágcsálás! Manapság sikeresen visszaszokott rá. Kimondhatatlanul szégyelli is miatta magát! Rengeteget dolgoztak az ügyön, hogy ne legyen kényszere megcsócsálni az épphogy megnövő körmeit és most mindent tönkre tesz egyetlen nem alaptalan, vagy mégis váddal! Nem fog újabb gyötrelmes hónapig nasit, párnát, ingyen arcmasszázst kapni. Kibírhatatlan pokol! Látná maga előtt az Apokalipszis lovasait, akik körömgombák hátán közelednének felé, csak azért, megnyomoríthassák életét. ~ Szörnyűűűű! ~ Kapott arca elé, némileg való világba térten. Egy kissé durcásan közeledő dömperrel találta magát szembe, aki úgy festet a pultot is elviszi a menetszéllel. Ez, még Umi vágyálmában sem következett volna be, bár néhány elmés cigi átvételi mód megfordult fejében.
-Oho...kééé! Töb-töb-többet nem fordul elő!-
Gyorsan megrázva ismeretlen és perverz vizekre evezett fejét, vette el a felé nyújtott szálat. Lassan el lehetett volna nyomni, viszont nem ő lenne, ha nem értékelné a törekvést. Igenis jól esett a váratlan hadművelet, szóval elmosolyodott és végre kimászott a pult mögül. Kezében két palack lapult. Mindkettő külföldi márka, de ha szakad a gát még akad hazai sake is! Abból sok van. A házavató óta itt roskadozik öt-hat üveg. Egyedüli kérdés: évek alatt nem ment az tönkre?! Mindegy, nem szakértője az alkoholos italoknak. Maximum egy pohár nagyon, de tényleg nagyon gyenge valamicsodát képes elfogyasztani. Így is képes már az illatától kuncogva rohangálni irodában, folyosón, bevásárló központban, sőt a főtereken is! Felejthetős téma! Amúgy se szereti az ittas embereket. Kiábrándítóak...sok magatehetetlen fiatal, aki világát se tudja és tönkre tesz egy remek estét. A lotyóként hányó nőnél rondább látványról nem is beszélve. Sajnálná őket, viszont sose bírna segíteni rajtuk. Kivéve, ha hozzá közel álló személy. Legalábbis szilárd megállapítása, semelyik staff, rokon, együttes tagot nem hagyna magára! Maximum felcsapja Kitty netes hálózatát. Ott igenis sok hasznos dolgot lehet találni, de most italosztás!
-Melyik? Benici...benri...bernárd?...mindegy, van ez a tizenöt éves, éééés tudok fincsi koktélt kavarniiii! Az epres pezsgő annyira nyami!-
Kacsintott bájosan, majd összekoccintotta a két poharat. Összetörnek összetörnek! Nem jár hozzá sok ember, készletben meg van hat darab. Egy ide vagy oda, nem probléma! Miközben feszülten várakozott mit választ Rii, felbukkant a nap legérdekesebb momentuma. Megkérdezték a menüt! Ettől totálisan bezsongott! Úgy festett, mintha idáig erre várt volna. Meg sem lepődtek reakcióján. Aprót sikítva csapta össze tenyereit, megszabadult terheitől, végül kiviharzott a konyhába. Felkapta a pulton heverő újságot, na meg a fonott tálba pakolt sütiket és lendületesen lerángatta maga mellé az ácsorgó idegenlégióst. Orra alá dugta a zöld teás, de finom házi lekvárral gyömöszölt sütit, amit nem igazán mostanra csinált, ha viszont kaja kell ez került kézközelbe.
-SZOHÓVAAAAL!- vágott bele történetébe izgatottan, még az újságot is meglóbálta Rii orra előtt. Hathatósan egyedi ámokfutását, kimerítő előadással zárta le. Elmesélte, rábukkant egy régi újságra, amiben benne volt, újra felfedeztek egy japán levest! A daikon soba leves, tulajdonképpen tészta és retek, bár a lisztes résszel megszenvedett. Ezen kívül pofon egyszerű, így lett az első fogás. Ezután jöhet a talán kímélőbb udon teriyaki, ami némi módosítással csirkemell és tészta, isteni szószban! Ezt mivel lehetne még feldobni?! Magától értetődő nyalánksággal, vagyis Umi-ánál egyértelmű édesség zárja a sort. Tehát jöhet alma, nyami öntettel, ami egyszerű puding, mert lusta összecsapni az időigényesebb házi krémet. Tehát, ha vendége képes volt mindezt felfogni, akkor egy igazi zseni szállt le kanapéjára. Azonban esélyesebb a levegővétel mentes hadarásból, semmi elraktározása. Nem tehet róla, de ez van. Bezsong, képtelen tagoltan beszélni. Egyszerre akar minden információt mondani.
-Vuhuuu! Akkor kapsz incifinci létyót és mehetünk enni! Éhes vagy, igaz? Remélem nem szúrtam el. Próbálkoztam, de...mindegy! Majd kiderül! Ha borzalmas íze van, rendelek pizzát, esetleg elviszlek étterembe!-
Pattant fel és tért vissza a mit öntsön témakörre. Közben ott tartott, minden fogadásra kész e az asztalon. Ha emlékezete nem csal, fellökte az elegáns, krém színű abroszt, fekete - ezüst étkészletet és gyertyákat is gyújtott, csak nem érti minek. Majd elsőként lép be, elfújja az összeset. Ez a biztatás kezdett hatni, kivéve a kezére. Lassan tartott tőle, nyakon borítja Rii-t.

Tárgy: Re: Umi otthona Hétf. Jún. 14, 2010 3:56 am

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Végigpörgette ugyanazt a számot harmincezredjére is, amikor hatalmas csippantással zengett fel a mikró. Persze, hogy persze a rémület kreálta lendülettel hátra akart esni. Még szerencse kézközelben volt az egyik szék. Így sikerült hamar egyenesbe vágódni és túltenni magát a sokk okozta traumán. Ha pedig kész volt vele gondolkozhatott mit kezdjen mikróban ragadt popcorn adagjukkal. Nem, annyira nem volt elveszett ne tudja kinyitni. A probléma forrását a "mivel" jelentette. Kiskorában tapasztalat megtanította vele tűzhely és jelen esetben mikró közelébe ne menjen tűzálló eszköz kísérete nélkül. Elvesztené bármelyik ujja egészségét, ha egyszerűen benyúlna és kivenné. Balesetire végképp nem mehet! Sok ember van ott, akikkel nem lenne semmiféle gond, de felismerhetik. Ne kelljen már futkároznia sérülten! Ráadásul aláírni sem tudna, mert biztos a bal kezét dobná tűzbe. Természetes, vagy nem? Úgy emlékszik azt olvasta, mindig azt a karunkat használjuk váratlan pillanatokban, amelyiket jobban terheljük. Ez szép és jó, de ugyanúgy használja a jobbat is! Gyakran van mindkét keze tele ruhákkal, étellel, csomagokkal és táncnál is majd egyformán mozgatja őket. Most akkor ő kétkezes?O.O
Ujjait szája elé kapva készült újfent átadni magát kinőtt szenvedélyének a köröm rágcsálásának, viszont épp időben tért magához, hogy elkerülje ezen tragédiát. Inkább rátette ujjait homlokára. Ott tartott tűzálló kesztyű! Már látta! Lila virágos volt egy aranyos tehénnel a tetején! Annyira cuki volt, keresni akart másikat, de ennyire tündéri, csillogó szemű, masnis mintát még nem talált. Azért szomorkodni nem kellett! Ideje volt a meglévő példányt előkeríteni. Igaz a minden szekrénybe bekukkant megoldás nem vezetett maradéktalan sikerhez. Olyan az egész, mintha elbújt volna előle! BÚJÓCSKÁZIK! Pörgetett meg feje felett egy konyharuhát, majd folytatta magánakcióját. Néha rápillantott a folyosóra, vagy kitty-re. Komolyan úgy látta villog, de senki se kereste. Ha ez még eltart egy óráig, egész biztosan bepánikol valamilyen szellemjárás okán.
A kezében lengetett eszközzel kisebb nagyobb szenvedések árán végül is kihorgászta a popcorn-t, amivel már csak nyelvét égette meg. Kisebb szipogás, csapkodás és durcás fej, majd elhajítva a papírzacskót máris jobban érezte magát. Újra széles mosollyal indult meg a nappaliba. Hatalmas lendülettel levágódott a kanapéra és szedegette a széthulló elemózsiát. Rossz húzás! Közben rájött magától is, de nem szöktek annyira messzire, holnap meg takarítás lesz. Szegény néni biztos nem fog neki örülni, de vesz neki egy hatalmas tábla csokit! Attól csak kiengesztelődik! Bár, a múltkori grillparti után két hétig nem szólt hozzá és neki kellett kivinni minden szemet, plusz mosogatnia kellett! Azok a rémes vegyszerek szétszedik bőrét, miért nem lehet megérteni?! Ilyesmit kérni tőle rosszabb, mint a verés. Ha jobban belegondol, akkor meg magyarázkodhatna a foltok és gipsz miatt. Egyik se jó megoldás!
Sóhajtozás közben feltette Kata ölébe a rágcsálni valót és csillogó szemekkel meredt a blue ray csodára. Constantin! Olyan, édes az a félvér amerikai isten benne. Na jó, mindenben szerette, amiben szerepel, bár a mátrixot sehogy se tudta megérteni. Folyton figyelte mi úszkál a monitorokon. Tudni akarta, milyen ismerős szavak jutnak eszébe. Mindegy is! Most megnézik a démonvadászt! Remélte nem fog rosszat álmodni, és nem fogja szegény Keanu-t kergetni. Helyezkedett el a led plazma tv-vel szemben. Lehet élvezni a műsort! Markolt bele a szerinte rágcsálni valóval teli műanyag edénybe. Valahogy gond volt vele, szóval lejjebb tapogatózott és voálá! Majszolhatott is tovább. Egyenlőre nem akart számára leesni hol kalandozott tenyere. Inkább feszülten összegömbölyödött és nyújtott egy párnát vendégének. Ő szeretett valamit nyomorgatni filmezés közben.
-Kata! Te már láttad ezt a filmet? Jó? Sajnos nekem még nem volt alkalmam meglesni...-
Kérdezte suttogva. Fogalma sem volt miért tette. Talán nem akarta félbe szakítani Constantin szenvedő beszédét. Lényegtelen dolognak tűnt, mivel Keanu alakítása szinte szó szerint a kanapéra szögezte és lélegzetét visszafojtva figyelt. Néha-néha, azért felfigyelve szomszédja megjegyzéseire, fészkelődésére, vagy kérdésére. Csodálatosan alakult az este!

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Jún. 16, 2010 8:51 pm

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

Érdeklődve nézett Umi felé, ám a rengeteg információt nem tudta tökéletesen raktározni. Voltaképp már az elején lemaradt. Viszont Umi olyan lelkesen magyarázott neki, hogy nem nem tudott mosolyogni, és bólogatni. Ami megmaradt neki, igazán finomnak hangzott, össze is futott a nyál a szájában. Hát ha még jól is készítette el a fiú a menüt, biztosra vette, hogy nem megy haza korgó hassal. Igazándiból a pizzázás, vagy az étterem gondolatától sem visszakozott volna, de az azért mégis másabb, ha Umi főzött kettejüknek.
Tanakodva nézett hol a fiú bal kezében, hol pedig a jobb kezében pihenő italfelhozatalra. Mivel nem jutott túl sokra, rábökött a régebbire, abban reménykedve nem lesz tőle bajuk. A koktélkeverést is díjazta, bár az eper cucc számára még túl korai lenne... esetleg majd az este folyamán azt is felavathatnák. Miután megkapta kezébe a poharat, odanyújtotta Umi-hoz, aki öntött egy keveset az italból, majd magának is. A jól megszokott koccintás sem maradhatott el, bár Rii nem volt benne túl biztos, hogy voltaképp miért is koccintottak. Még mindig motoszkált fejében az a gondolat, ez a sok kerítés csak arra van, hogy végül Umi bejelentse felmondását. Ettől pedig Rii hátán a szőr is felállt, hiszen keresve sem találna még egy ugyanilyen remek zenészt. De igaz barátot sem.
Egy pillanatra el is kámpicsorodott, de még mielőtt túl feltűnően szomorkodott volna, legurította az italt. Az édeskés alkohol finoman és kellemesen marta végig torkát, ami most jól is esett neki. Welcome drink-nek elkönyvelve tette le a pultra az üres poharat, majd Umi után iramodott. Kissé lemaradt, de még azt látta az ajtóból, hogy a fiú össze-vissza hadonászva fújkálja el az asztalon pislákoló gyertyákat. Ezen csak elmosolyodni tudott, és mert megfogadta, nem hozza kínos helyzetbe a házigazdát, úgy tett, mintha észre sem vette volna ezt a mozzanatát. Bár még a vékony füstnyaláb még láthatóan szállingózott a kanócról, és az égett szag is rendesen terjengett a szobában, próbált tudomást sem venni róluk.
- Nagyon elegánsan terítettél meg. Mintha valami romantikus filmből ragadtál volna ki egy jelenetet.
Pillantott felé egy kaján vigyor kíséretében, majd előkotorászta a cigarettásdobozt, s az asztal szélére tette.
- Esetleg a tálalásba ne segítsek? Kíváncsi vagyok, mekkora rumlit hagytál magad után a konyhában.
Nyújtotta ki nyelvét gyerekesen, majd megveregette társa vállát.

Tárgy: Re: Umi otthona Kedd Jún. 22, 2010 9:05 pm

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Fúj, hát tömören ennyi jutott eszébe az italról. Illem ide vagy oda, marad az egészségesebb száz százalékos gyümölcs leveknél. Még szép, ezt iparkodott nem mutatni Rii-nek, bár fél perces forgolódása megeshet túlzottan feltűnő volt. Hála minden szentek cosmopolitan-ának, olyan gyorsan rendbe, amilyen sebesen bebandzsított az alkohol maró hatásától. Szépen vágtázhatott is az étkezőbe! Ideje volt látnia, nem csak lelkiekben tudta minden úgy fest a valóságban, ahogy eltervezte. Szerencséjére a szolid és elegáns teríték tökéletesen ugyanolyan szögben heverészett, legalábbis szem plusz kéz mértékkel egyeztek! Körbe, meg nem fogdoshassa! Miféle házigazda volna, ha odaállítana valamelyik villához és se anti allergén törlőkendő, se kesztyű felvenné és beletörölné a felsőjébe. Ennél több se kellett megborzongjon. Nehezen viselte az ízlésével ütköző szokásokat.
A gyertyák füst hatását ablaknyitással, heves legyezgetéssel, na meg kérlelő szemekkel igyekezte elűzni. Talán megesik rajta a szíve, ha már ekkora igyekezetet vállalt a nap során. Nem véletlen ilyen szinten fel van öltözve. Addig zsonglőrködött tele lett foltokkal és karcolásokkal, ráadásul maga sem tudja hogy, de sikerült hasba vágnia magát. Élete végéig gondolkozni fog a tényen, milyen módon kreált köldök feletti sebet, na meg hetekig izgulhat semminek se maradjon hege! Azonnal telekente mindenféle csodakrémmel, de ki tudja! Amilyen mázlija van rohangálhat apró bőrhibákkal. Horkant fel kétségbe esetten és depresszíven. Hagynak számára két percet bekucorodik a mosogató alá. Viszont megmentője, aki magától értetődik Rii, egyetlen mondatával felcsillantotta szemecskéit.
-Köszönööööm! Sokat bajlódtam vele, bár azt hittem túl komor lesz. De nem babazsúr, szóval jó lesz! Tényleeeeeg?*.* Van is ötleted honnan?-
Fordult vendégével szembe, némileg kíváncsian hol a személyt, hol az asztalt fürkészve. Ha filmből lenne, csak rájön, mert sok ünneplős jelenetet néz végig. Egyszerűen imádott újra és újra rácsodálkozni mi minden van ott és micsoda köntösben! A mesterszakácsok a világ legnagyszerűbb emberei! Sóhajtott fel vágyakozva. Az ő alkotása meg sem közelíti a szintet, de hátha ehetőek. Neki ízlettek, de miután leforrázta a nyelvét biztosan a hétköznapi virslit is eladhatnák szerencsétlen kobakjának, mint füstölt sajtos felvágottat. Lényeg a lényegben, nem akarja megmérgezni Rii-t. Nyugodtan ki lehet köpni, csak ne legyen semmi baja!
-DEHOGYIS! Te ma vendég vaaaaagy! Szépen csücsülj tovább, mert Umi mint hiperszónikus-frenetikus-utánozhatatlan házigazda, mindent kézben tart! Elég meggyőző volt?-
Pózolt karjait befeszítve, elszánt fejjel, majd széles mosollyal átbattyogott a konyhába. Gyorsan, tüzetesen és legalább tízszer végigkémlelte a fedők tartalmait, majd a hőfokot, aztán jöhetett a szedés! A legizgalmasabb, legfeszültebb, legrémisztőbb feladat a nap során. Remegett is karja, mint a kocsonya, de nehézségek árán is bevihette a két tányérnyi, gőzölgő levest. Hatalmas szemekkel tette le Rii adagját és nyelt óriásit, miután lecsüccsent saját székére. Itt volt az idő! Ítéletet hirdetnek a vacsorája felett.
-Remélem ehető, de vannak mentő ötletek, ha mégse! Nanana, nem húzom az időt! Jó étvágyaaaat! Körülötted vannak fűszerkék meg...minden! Tényleg elhallgatok!-
Hatalmas szemekkel meredt maga elé és szuggerálta a kanalat. Tudni akarta! Minél előbb túl szeretett volna esni az egészen, csak ne félne ennyire. Jaj, el fog ájulni vagy mégse! Fogalma sincs, mi lesz! Szorította össze szemeit, miután az első falatka a célpont szájában landolt. És csend. Na, erről mit gondoljon? Pislogott szorgalmasan. Most vagy nagyon rossz, vagy nagyon nem tudja, de határozottan le vannak fagyva. Érezte lepereg előtte élete filmkockája és mindjárt lefordult székéről, amikor felcsendült a vélemény. Ijedtében ugrott egyet és nyüszített egyszerre.
-Hmm...egész ehető!-
-Húúúúúúúúúúúúú! Most nagyon, de nagyon megnyugodtam. Legközelebb, azért ne csinálj drámai csendeket! Halálra rémisztettél! Komolyan azt hittem itt halsz meg...-
Hajította szalvétáját, kellően sértett és mérges hangnemben. A vékony papír nem jutott messzire, plusz ki is nevették. Erre nyelvnyújtással válaszolt és eltűnt az előtte heverésző tányérban. Valahonnan sejtette nem maradhat el a viccelődés. Elvégre ismeri a zenészt. Sőt, még szerencse nem kezdett fulladozni, meg egyéb nyalánkságok.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Jún. 25, 2010 1:56 am

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

- Hmm...
Gondolkodott el egy pillanatra a költői kérdésen. Még állát is végigsimította, s úgy töprengett tovább. Miután felgyulladt feje felett az a bizonyos villanykörte mutatóujját a magasba tartva megszólalt:
- Áh, megvan! Nem az a film, amiről annyit áradoztál Sky-nak múlt héten? A-akarom mondani, nem mintha hallgatóztam volna, vagy valami, csak véletlenül... meghallottam.
Mélyült el a hangja mondata végén. Olyan volt, mintha valamit elszólt volna. Végülis igen, kissé aggódott Umi miatt, a nagy összezörrenésük miatt, és tényleg, valóban kémkedett utána titokban. De azért ennyire ostoba nem lehetett, hogy el is szólja most magát. Ráadásul milyen rosszul füllentett. Legszívesebben kiugrott volna az ablakon, de helyette inkább –hogy zavarát leplezze- elbújt pohara mögött és kortyolgatott. Reménykedett benne, nem fognak nagy feneket keríteni ennek a kis elszólásnak, de azért lélekben már készült egy kisebb mesével.
- Jó-jó, meggyőztél. Akkor nem tartalak fel, hozd csak a vacsit!
Legyezgetett szabad kezével. Ahogy sarkon fordult kedves házigazdája, nagyot sóhajtott, s igyekezett lenyugodni. Kissé meleg helyzet után még egy vízcsepp is legördült homlokáról.
Ugyan hallott csörömpöléseket a konyhából kiszűrődve, de nem akart betombolni oda, még a végén ő miatta törne össze valamit a fiú. Lehet, annyira megijesztené a kezében lévő tálakat egyből el is dobná. Nem lenne túlzottan ínyére az, hogy korgó hassal a mentőket hívogassa. Tehát maradt a fenekén és piszkálgatta az előtte lévő evőeszközöket. Biztos volt benne, sokat dolgozott ezzel Umi, hiszen még kanalak, villák is voltak az asztalon. Mondjuk Rii nem is igazán szeretett pálcikákkal enni, de a tradíció azért csak megköveteli az ilyeneket.
Már épp a szalvétákból akart várat építeni, mikor nagy robaj után visszatért kedves és bohókás zenésztársa, egymásra pakolt tányérok, és tálak tornyával kezében. Azt sem tudta egy pillanatra, hogy gyorsan felpattanjon és segítsen rajta, vagy inkább maradjon a helyén. Majd a második megoldásnál maradt, s igyekezve arrébbrakosgatott, hogy legyen hely lepakolni a porcelánedényeket az asztalra.
Mondhatni, egészen jól néztek ki a tányérokban gőzölgő finomságok, úgy tűnhet, még jó szájízzel is meg tudná enni ezeket. Miután maga elé húzta a tányérját, neki is látott a kóstolgatásnak. Kissé ugyan habozott az első falat láttán, ám kockáztatott és végül a szájában landolt. Hosszas nyammogás után kimeredt szemekkel lenyelte, s meghozta az ítéletet:
- Hmm... egész ehető!
Ettől mind a két fél megnyugodhatott, igaz az egyikőjük nagyon pipa lett egy pillanatra. Ezen persze csak nevetni tudott Rii, hiszen már nem bírta megállni.
Egész kellemes hangulat támadt kettejük között, tényleg egy kis ideig olyan volt, mint mikor barátságuk elején kezdtek összeszokni. Viszont ez nyomasztotta Rii-t. Pontosabban mondva, nem az, hogy jól megvoltak, hanem az, hogy túl nyugi volt. Mivel az asztalnál voltak mind a ketten, így egyikük sem futhatott most el. Miután jóllakott Rii rászánta magát arra, amit lehet soha többet nem fog megtenni.
- Umi, szeretnék tőled bocsánatot kérni. Nagyon nagy tuskó voltam, és még mielőtt bármilyen döntést is hoznál szeretném... szeretném ha tudnád, tényleg sajnálom az egészet.
Fordult el, kissé belepirulva a mondatába. Voltaképp ő sem tudta miért jött ennyire zavarba, így ezt leplezve megint belekortyolt a maradék alkoholba. Ekkora nyomás alatt még az ismeretlen cicababák között sem volt, s csak a haját tudta piszkálgatni.
- N-najó, inkább felejtsd el, nem szóltam s-semmit!
Fakadt ki végül. Biztos volt benne, ha most elfogy az itala, tuti rá kell gyújtania, mert különben hamarosan a falat fogja kaparni, ekkora nyomás miatt.

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Jún. 27, 2010 2:55 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Kicsit megnyugodva, de semmikép remegő ujjak hiányában kavargatta levesét. Valamitől nem akaródzott gyomrának szimpatikus lenni. Olyan gusztusos volt meg minden, hiszen éttermi műsorokat bújva próbálta ellesni a tálalás rejtelmeit, mégis felkavarodott gyomra, ha megpróbált egy-egy falatot leerőszakolni. Egyszerűen nem kívánta! Az elmúlt napokban amúgy sem bírt evésre gondolni. Biztos a készülődés, meghívás, meg a jelenlegi vacsora készítette ki. Mindennek tökéletesen kellett alakulnia és ismerve bizonyítási vágyát - ha számára extra kedves emberről volt szó -, nem akkora meglepetés a stressztől ájulás kerülgette. A megterhelő fogyókúrára, már nem is kell gondolnia! Sikerült teljesítenie! Illetve, reméli megszabadult attól a néhány kilótól, amit mindenki emlegetett. Szégyellné magát, ha az egy hét múlva esedékes ruha próbán nem férne bele a tervezett fellépő anyagokba. Plusz munkát okozna a teljes átszabással és lehet a klipben még csúnyán meglátszana. Felfújt lufi, vagy gömbölyödő coca-cola-s üveg! Rémes látvány már az elképzelése is! Nem engedheti meg magának kinevessék, tönkre tegye a csapat, cég, stáb hírnevét. Pont emiatt, ha nem is felhőtlenül, de örült. Persze, hogy persze tudta nem kéne, de ismerve édesség fogékonyságát, nem tartott volna be egyetlen táplálkozási előírást. Szóval, ez az izgalom kapóra jött és holnaptól vége lesz! Széles mosollyal lefekszik, reggel jó sok sütit kicsen a hűtő sarkából, aztán délben nasi két interjú között! Kár, hogy a gondolattól heves hányingere támadt. Talán, nem most kellene erről elmélkednie...
Gondolataiból kizökkenve mered rá soha nem látott reakciót mutató vendégére. Egyszerűen képtelenség! RII ZAVARBAN?! Hát, ezzel jó pár másodpercig nem tudott mit kezdeni, végül arra jutott, így még aranyosabb! Sokkal jobban áll neki, mint a kimért lenéző stílusa. Emberibb meg minden! Ráadásul pont NEKI mutat ilyesmit! Hihetetlen! Nem bírja felfogni, értékelni, végiggondolni, csak boldog. Az erőfeszítéseit tökéletesen megköszönték, mi mást kérhetne még? Mondjuk egy hatalmas fanságban kitörést. Igen, legszívesebben elé vágtatva magyarázná el mennyire cuki, ha elereszt egy-egy grimaszt. Azonban ez teljes mértékig lehetetlen vállalkozás. Annyit érne el megdorgálják és egyedül hagyják. Az nagyon nem lenne jó. Meghúzza magát, nem tesz semmi butaságot, szóval ne menjen el! Akkor helyre sem hozná a felgyűlt hibáit. Sóhajtott fel és őszintén elvigyorogva kezdett rá általános rajongó beszédébe. Az már amúgy is zavarhatta zenésztársát, meredten bámulja.
-Ohóó, Riiiii! Most megleptéééél! Nem hittem emlékszel ilyenekre! De igen-igen! Az a sztár háza..s...háhá, szóval egy műsor Jennifer Lopez fogadásáról! Úgy megtetszett az a stílus! Ki kellett próbálnom! Azért néhány dologban változtattam! Koppintani nem szabad!-
Vágott bölcs fejet, miközben erősen koncentrált ne kíváncsiskodjon az elszólás háttere után. Ha énekes társa kémkedik, ott komoly dolognak kell lennie. Beteg lenne, Sky? Jaj, istenem, csak nem! Biztos a sok tanulás miatt aggódik érte. Reméli, őszintén reméli semmi több. Azért felhívja a vacsora után. Ha nem nyugtatják meg bele fog őrülni! Elveszne Tigrisbigris nélkül. Olyan lenne, mintha levágnák a karját, vagy valami hasonló. Szerencsére még semmi helyzetbe nem keveredett, ahol a barátságuk volt a tét. Így is maradjon! Kopogott az asztal alatt, lehetőleg kevés hangzavarral. Inkább ne gondoljon bele senki, mit lehet egy asztal alatt kotorászó emberről képzelődni...
Túltéve magát a hirtelen fanatizmuson találkozott újra az étel kérdéskörrel. Igazán kezdte unni megállás nélkül kacsintgat felé, úgyhogy ivás helyett - amit nem bír-, rágyújtott egy cigire. Nem fog ki rajta ilyesmi! Majd két-három szál lassú és megfontolt fogyasztásával kiblicceli ne tűnjön fel étvágytalansága. Megvalósítható! Merte ajánlani, különben magyarázkodhatott, mint mindig. Annyira jó ez a csendes, idillikus hangulat, maradjon már meg. Nyöszörgött látványosan, majd fulladt bele kevés híján letüdőzött nikotin forrásába. Lehet hallucinált, sőt tuti, mert úgy hallotta a mély hang bocsánatot kért tőle. Rendben, hogy fáradt, na, de ennyire?! Kezdi elvetni fantáziája a sulykot. Vagy most micsoda? Pislogott egyre kétségbeesettebben a szabadkozó félre.
-Íííí...ihoooo...teeeee, aőőő? Hűaaa!-
Csattant fel igazán értelmesre sikerült jelenete. Kiakadt, nincs ezen mit szépíteni. Úgy meglepődött kikapcsolt agya. Nem emlékszik semmilyen halálos bűnre, amiért bocsánatot kéne kérnie. Szokásai közé sem tartozott! Túl büszke volt megengedni magának, hogy beismerje a hibáit. Szóval, miféle álomba keveredett? Mert ez nem a valóság! Erre nem lenne alkalom megtörténjen. Na, de képzelet oda vagy inkább ide, megbántásról szó sem lehet! Oka van rá, bár a mi rejtélyes valamicsoda és jobban tenné, ha elraktározná ínséges időkre ezt az őszinte beszédet. Pontosan így fog tenni! Könnyebbült meg elhatározásán és nézett vissza a végét járó vacsora meghívottra. Szívet melengető látvány volt a bosszús figyelemterelése. Rögtön egy durcás kisfiú jutott eszébe, szóval a hosszas csendet némi kuncogással feledtette el. Erre menetrendszerűen érkezett a számon kérő pillantás, amire könnyed kézlegyezéssel volt képes választ adni. Kellett pár perc, hogy rendbe szedje magát! Sajnálja, de nincs hozzászokva érzelmeket mutató Rii-hez. Nem arról van szó nem tetszik neki. Ha lehet mondani, akkor innentől fogva még jobban kedveli.
-Ne, ne, neeee! Ne sértődj meg! Nem rajtad nevetek, csak ez a helyzet...kicsit fura, nem? Valahogy, olyan...hmm nem számít!-
Vörösödött el egyetlen témára koncentráló gondolatai okán. A nagy vallomás ugyan nem történt meg, hiszen az elképzelhetetlen, viszont ez a néhány mondat és este, többet jelent annál. Tényleg nagyszerű barátja. Igaz, kicsit csalódik a szó hallatán, de hatalmasabb részben boldoggá teszi. Tudni, számíthat rá a bajban. Egyszerűen, csak extázisban pattogna, de most másik út fogalmazódott meg fejében.
-ööö...ööööhm...Megölelhetlek?-
Nyögte ki halkan, jó alaposan meghúzva magát székén. Úgy érezte magát, akár egy nem kívánatos házi kedvenc. Bánta, azonnal megbánta, hogy sikeresen kiejtette a kérdést. Elrontotta! Kárba veszett az egész este. Hozzávágnak valamilyen hathatós elutasítást és ott hagyják. Maga sem tudja minek, de azért magyarázkodásba kezdett. Hiába beszél feleslegesen, talán ezzel könnyebben elfogadná saját butaságát.
-Máhármint..nem...nem csináltál semmit! Csak...csak...CSAK, annyira jól esik, amit mondtál. Azt hittem ma én fogok hálálkodni, de te százszor többet tettél...és..és...és, hát ezt meg szerettem volna köszönni. Rohossz ötlet meg minden...-
Piszkálta a felsője ujját, hátha előbukkan egy cérnaszál és lesz valamivel lekötnie magát. Környezet és pénztárca kímélőbb egy tárgy széttörése helyett, aminek elvesztésétől csak még pocsékabbul érezné magát.

Tárgy: Re: Umi otthona Csüt. Júl. 08, 2010 11:10 pm

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

Szépen kivörösödve rikított, mint valami mezei virág, ezért zavarában a gallérját húzkodta mutatóujjával, s néha-néha odakapott orrához, mert rossz szokása volt a kellemetlen helyzetekben. Ezt Umi is nagyon jól tudta, hiszen már egy pár éve ismerte Rii-t, akit mindig is úgy mutat a média, mint valami félistent, aki minden helyzetet jól kezel. Furcsa, hogy mennyire eltorzítja a valóst ez a mocskos kamera...
Tovább pöckölgetve óvatosan a pezsgőspoharat hallotta meg, s figyelt fel rá Umi nevetésére. Csak felhúzott szemöldökökkel, és kimeredt szemekkel tudta végigkísérni a számára meghökkentő eseménysorozatot. Tátogni is szívesen tátogott volna, mint egy hal, csak annyira lefoglalta az apró kuncogás, hogy elfelejtette. Végül jött a magyarázat, így nem kellett jelenetet rendeznie a csodálkozó félnek. Vagyis csak nem látta értelmét, hiszen igen ez a mozzanata még önmagának is különös és nem megszokott volt. Egy kínos, félrehúzott vigyorral reagált, ahogy arrébb tette a poharat, mielőtt még ripityomra pöckölgetné. Csak egy fél pillanatra nézett az asztal sarkára, de ismét jöhetett az újabb döbbenet, amit megint Umi okozott. Nem sok kellett ahhoz, hogy a tányért leborítsa a nagy meglepetéstől. Még, hogy megölelni... ez most csak egy költői kérdés volt felé, vagy valóban erre vágyik most?
Ez a dilemma cikázott fejében, amikor bele sem telt pár másodperc, és már Umi csatarászott zavarában. Akármennyire is furcsa volt Rii számára, de ahogy ezt maga előtt látta, nagyon aranyosnak találta Umi-t. Mintha valami pocsék romantikus jelenetbe csöppent volna bele. Csak nézte a fiút. Valahogy most sikerült teljesen elbambulnia. Az idióta aurának hála, teljesen átalakult a mi kis Rii-nk kezes báránnyá. Egy fél perc múlva, szinte semmilyen előzmény nélkül hallatszódott, ahogy megcsikorognak a szék lábai a padlón. Rii széke mozdult meg. Egy pillanat töredéke alatt már Umi felett szobrozott, s egy teljesen szürreális elhatározás után magához rántotta a zavarában a földdel szemező házigazdát.
Egy másodperc töredéke alatt ütött be a némábbnál is némább csend a helyiségbe. Ha szólt volna a hifi, vagy esetleg egy faág nyikorogna, most biztosan hangos lenne. Viszont jelen pillanatban csak ők ketten voltak, s a hatalmas nagy csöndesség. Rii egyik kezével Umi derekát szorította, a másikkal pedig belesimított a hajába. Erősen magához húzta a fiút. Nem tudta, miért tett úgy ahogy, de azt jól érezte, hogy teljesen sikerült zavarba jönnie. Így leplezve „indulatát” fejét Umi fejére hajtotta, majd lassan s a lehető legóvatosabban lejjebb csúszott és egy apró, halvány csókot lehelt a fiú homlokára. Nem akart többet. Még nem. Csak annyit, hogy megbocsátsanak neki. Ha már szavakba nem tudta önteni, reménykedett abban, hogy ezzel ki tudja fejezni azt, amit akart.
- Teljesen hülye vagyok…
Sóhajtott, majd elengedte szoros öleléséből Umi-t, s ellépve tőle, hátat fordítva szemlélte az ablakon keresztül zajló világot.
- … de ezt Te teszed velem…
Fűzte hozzá végezetül. Ekkor már égett újabb szál mentolos ízesítésű cigarettája. Nem értette maga sem, miért is fordult meg. Csak abban az egyben volt biztos, hogy nem tudta, mit fog reagálni erre az az ember, akit talán jobban meglepett a saját kérdésére nyújtott válasz, mint gondolta…

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Júl. 21, 2010 1:01 am

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Szerencsére nem esett ismét lelki válságba amiatt, hogy engem tapizott. Nekem se kellett több, végre kényelmesen befészkeltem magam a tálka mellé és szemeimmel a képernyőre tapadtam. Mindig is imádtam Keanu-t, annyira édesen mosolyog, és a hangja is édes! *.* Ha tehetném, elutaznék hozzá, és megmutatnám neki, mennyire rajongok a cuki pofijáért.
-Igen, még a moziban láttam az egyik ismerősömmel, de már felére sem emlékszem. Azt viszont tudom, hogy nekem nagyon tetszett! -súgtam vissza, majd ismét a főszereplő csengő-bongó hangjára hegyeztem a fülem. Egy érdektelenebb résznél magyarázni kezdtem.- Annyira előnyös ez a szerkó neki. Szívesen kihámoznám belőle... -magyaráztam, mintha csak valamelyik barátnőmnek áradoznék.
-Én is. -érkezett a válasz, aminek a hallatán majdnem leestem a kanapéról.- Úgy értem... -vakargatta a fejét- annyira összekente, hogy muszáj lenne kimosni! Így nem mászkálhat a film végéig!
-Áh, értem. Biztos van vagy 4 váltása belőle, nem okoz neki gondot, ha összekeni. -kuncogtam.
Lassan rám telepedett az álmosság, így fél percenként elfojtottam egy-egy ásítást. Hiába volt bennem, hogy meg akarom nézni ezt a cukipofát, olyan szépen elaludtam, ahogy egy ovis szokott. Magamhoz ölelgettem az Umitól kapott párnámat és szinte nyálat folyatva szunyókáltam. Egyszer csak valami csattanás riasztott fel: hát persze, hogy sikerült levernem a popcornos tálat! Ennyire ügyes is csak én lehetek.
-Basszus, ne haragudj! -pattantam fel, kezem-lábam a kukoricacafatok után vetve, mikor is észrevettem, hogy nem csak én aludtam el a filmen.
Umi csodával határos módon nem kelt fel a hangrobbanásszerű hangzavarra, pedig szerintem még az ablakok is beleremegtek. Kénytelen voltam a film által nyújtott fény mellett keresgélni az elbújt eledelt, ami egészen a szoba másik végéig beterítette a padlót, így oda is el kellett másznom. Mi se természetesebb, ilyenkor kell véget érnie a műsornak, nehogy visszataláljak legalább a kanapéig... Ám a padlószőnyeg is kellően kényelmesnek tűnt, így úgy döntöttem, tökéletesen meg fog felelni ágy gyanánt. Lekuporodtam a fal tövébe és néhány perc alatt ismét elnyomott az álom...
Egy folyóparton voltam, egy nagy kövön ücsörögtem. Későre járt az idő, a Nap utolsó sugarai csillantak meg a víz hullámain. Léptek törték meg a tiszta természet hangjait: egy férfi közeledett felém. ~Constantin! -érkezett a felismerés a ruháját látva. Azonban közelebb érve rá kellett jönnöm, hogy Umi az. Megdöbbenve néztem az elegáns mozgását, amivel egyre közelebb volt hozzám. Pár lépésre tőlem megállt és mosolyogva nyújtotta a kezét. Felálltam és odalépve hozzá megfogtam a kezét. Nagyon erősen szorította, ezért ki akartam szabadulni. Ekkor azonban hatalmas csobbanás jelezte, hogy nem vagyunk egyedül. Egy hollow tartott felénk, ezért akart annyira elvinni onnan. A szörny futni kezdett felénk, ordításától az egész testem remegett. A Hős Umi maga mögé tessékelt, és kezét feltartva a gyűrűjével történt valami: a szörny egyszer csak eltűnt...
Felriadtam. Umi mellettem ült, és a kis lámpa fényénél- amit valószínűleg ő kapcsolt fel- aggodalmat láttam az arcán. A kezén, amin támaszkodott, ott volt az a gyűrű, amit álmomban is láttam.
~Ezek szerint ő is látja őket? -csodálkoztam, de nem mertem megkérdezni.

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Júl. 25, 2010 8:48 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Zavart játéka szép lassan kezdett átcsapni menekülési tervek tömkelegébe. Valahogy kifelé kellett úsznia a süllyedő hajóról, igaz, mire eljutott odáig túltegye magát a vádak felsorolásán és sötét jövőképek alkotásán hirtelen eltelt legalább öt perc, aztán meg hallgathatta micsoda vehemenciával csúszik ki a szék Rii alól. Ez sosem jelentett jót. Nyelhetett is hatalmasat szemeit összeszorítva. Általános recept alapján, kaphat egy megalázóan tipikus lehordást, egy lenne esélyed, de mégse hegyi beszédet, legeslegrosszabb változatként köszönés nélkül csapják rá az ajtót. Őszintén szólva mindegyiktől a sírás kerülgette, de magának köszönheti. Ha tehetné most láthatatlanná válna, vagy kikönyörögne egy képességet, amivel eltörölhet bizonyos bakikat az életéből. Milyen szép lenne! Könnyed mozdulattal elszállna az a temérdek hiba, amit elkövetett. Nem is! Bőven jó lenne, ha az együttes és tagjai ellen bemutatott mutatványaitól szabadulhatna meg. Egész biztos lenne benne apró betűs rész, mert minden szerződésben van, erre nagyon, de nagyon ügyel a menedzserük, illetve neki is addig magyarázták, amíg meg nem értette. Na, de ott tartott következmények! Azok nem lényegesek, ha csak rá vonatkoznak. Számára tökéletesen megfelel, ha a körülötte lévők boldogok, mert kevesebbet kell aggódniuk gyerekes viselkedése miatt és nem kell hallgatniuk mi mindentől fél. Tudja, igenis tudja mennyire idegesítő lehet...
Legszívesebben elbőgte volna magát, sőt közel állt hozzá, de valami nem stimmelt. Semmilyen ajtó záródást nem hallott és valaki mintha ott szöszmötölne mellette. Most kezd mindenféle maszkos meg átlátszó szellemekről hallucinálni?O.O Csak ezt ne! Semmi kedve hozzá. Hagyják békén az összes szánalmas bajával. Ennyire nagy dolgot kér? Csóválta meg fejét, miközben készült letörten ráförmedni a körülötte mászkáló valamicsodára. Ahogy az lenni szokott rákészülten nyitotta ki száját, amikor belefojtották a levegőt. Pontosabban szólva felrántották kényelmes lelkifurdalása színhelyéről és megölelték! HOGY MIT CSINÁLTAK?!O.O Nehogy már a szellemek együtt érzőek legyenek...Vagy, most mi történik vele? Kicsoda, micsoda, hogy volt itt meg ott és mi, jaj, már érti! A kísértet nem kísértet, hanem Rii. Egyedül neki van ilyen kellemesen fűszeres illata, hiszen a szellemek nem ápolják magukat. Legalábbis a filmekben. Mindenesetre megkönnyebbült. Remek hír, nem akarja elrabolni egy izébigyusz. Öhm, mit is észrevételezett az előbb? Hogy szólt az a dolog? Rii, RII csinált valamit. Oh, igen, megölelte. MEGÖLELTE?!O.O URAM EGY ISTEN! Hogy? Mi-h? ~ Ajkah kihö ne mijeajóóóó! ~ Futott át agyán a teljes káosz némi futó szöveg képében. Enyhén szólva lemaradt az akcióról és most rettenetesen ijedten és rémülten ácsorgott a helyzetben, amit ő akart kivitelezni. Nem értette az egészet! Miért tenne ilyet vendége? Ki nem állhatta, amikor rátört mindenféle szeretet teljes kitörés. És saját maga? Volt már jó pár ölelés, elvégre a sikereket kisebb összeborulásokkal fogadták, szóval nem idegen az esemény. Most mégis teljesen újnak érzékeli ezt a felhajtást. El akart ájulni, szét akart robbanni a zsibongástól és kiszökött minden erő a lábaiból. Meg merné kockáztatni pár pillanaton belül gőzölögni kezd feje, vagy elolvad, akár a mikróba hajított margarin. Ekkora reakciót még a Jonghyun fanatizmusa sem váltott ki! Pedig találkozásuk napjára kristálytisztán emlékszik. Hogy is felejthetné el! Kedvenc boltjában futottak össze! Az micsoda gyönyörű délután volt. Hetekig rózsaszín ködben, üres fejjel, bárgyú vigyorral, sóhajtozva közlekedett és semmivel sem lehetett kizökkenteni az ábrándozásból. Ennek merő ellentéte a mostani. Azt se képes kinyögni mi zajlik le benne. Csak a hiányt fogta fel. Azt, hogy mire feleszmélt már vége is lett. Tudja önző, de csak az motoszkál benne még többet szeretne. Annyira szeretné, már szinte fáj!
Hatalmas, kellően rémült szemekkel szobrozott az étkező közepén. Korántsem a letámadástól, sokkal inkább a gondolataitól borzadt el. Kicsit sok volt neki, röpke ölelés alkalmával miféle érzelmi egyveleg támadt rá. Pedig vége volt! Nem kellene túlkombinálnia, mégis újabb bőgési hullám uralkodott el rajta. Újra ott tartott rákényszerül elfogadja a miértet. Régebben sem lett jobb, vagy rosszabb, miután azzal a tudattal flangált beleszeretett a zenésztársába. Ekkora szégyent, megalázottságot, reménytelenséget, ürességet és megbélyegzett áruló szerepet soha semmi más nem váltott ki belőle. Megeshet, ez is ugyanolyan agyi bibije, mint a halottakat és szörnyek látása! Tessék! Rögtön mondja is a belső hangja meghülyíti Rii-t. Vagyis, neki nem igazán van ilyen mély orgánuma. Akkor, honnan jött? Rázta meg magát értetlenül, kapásból belenézve vendége szemeibe.
Nehézkesen ment megszabadulnia a késztetéstől, tartsa és tartsa ezt az állapotot, de kitartása eredményeként sikerült földre szegeznie tekintetét. Most nem. Így sem fogta fel butaságot csinált e azzal egyetlen szót se bökött ki, vagy szokásához híven vigyorogva hoznia a szórakozott örökmozgót. Akkor senki sem került volna kínos helyzetbe. Minek mondta ki?! Folyton problémázik, hogy ne rángasson bele másokat a kifordult életébe és megállás nélkül fordítva sül el. Miért nem képes tanulni? Úgy sajnálja. Nem tud mást csinálni, vagy mondani, csak ennyit.
-Bocsáss meg! Szörnyen sajnálom, Rii! Nem akartam! Tényleg nem...-
Egyre hangosabban szipogva hajolt meg. Jobban nem volt képes kifejezni, mennyire elkeseredett a saját ötlete miatt és, hogy énekes társa biztosan félre fogja az egészet érteni. Szinte előre tudja nem fogja tudni behatárolni mi lelte, úgyhogy elkönyveli annak a "hülye vagyok tőled" szösszenetet szó szerint vette a szőke énekes fejével. Pedig mennyire nem. Kivételesen jó irányba tapogatózott, majd ki is forgatta, mintha valamilyen jelzés lenne. Lassan tényleg elveszíti azt a kicsiny magabiztosságát, amit megtartott magának. Egyszerűen nem mer akármit is megtenni. Szóval, most mihez kezdjen? Nem tudja. Annyira nem tudja...
-Mit...mit, mit tegyek...Mit tudok csinálni, hogy ez változzon és ne érezd magad kellemetlenül? Mert, mert...mert én nem tudom.-
Tette fel kérdését, miközben mérgezett egér módjára járt körbe-körbe. Valamit muszáj volt csinálnia, különben két pislantás és újfent bemutatja a hisztérikus sírását, mint egyszer Rii házában. Azt a kalamajkát most el fogja kerülni! Kimagyarázza, de hogyan? Még mindig nem tudja. Ilyenkor miért nincs itt Tipegőcske? Ő kimentené a helyzetből és készségesen megkönnyítené az életét. Mit nem!>.< Nem hagyhatja! Fékezett be lendületesen az asztal mellett és látott neki kirángatni egy szál cigit. Kissé remegtek ujjai, de abban nem akadályozták rágyújthasson. Sosem látta még ezt. Valahogy mindig kiadta magából és csettintésre megszabadult a feszültségtől. Csak, most más ez a dolog. Nem hagyja kisírja magát, amitől szó szerint pengeélen táncol. Bármikor elszólhatja magát. Nem tehette, de ki tudja képes lesz e tartani magát. Emiatt egyedül azt igyekezett észben tartani, ha beszél szétmehet a Fatal és két szeretett társát is elveszítheti. Őszintén remélte ez hatni fog rá, bár nem tudta elég erős lesz e. Sok minden múlt az eddig remekül háttér figyelembe szorított alakon.
-Sa-sa...sajnálom! Kihicsit elvetettem a sulykot, nem aka-akartam! Csahaaak...meheg...meglepődtem! Ne, ne, nem úgy! Igazán, ked-ves volt tőled! Jól esett, tényleg! Köszönöm!-

Tárgy: Re: Umi otthona Hétf. Aug. 02, 2010 10:13 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Reményteli izgalommal fészkelődött, hátha kap egy picurka szösszenetet a filmről, de csalódnia kellett. Sajnos már Kata sem emlékezett rá. Ettől csalódottan sóhajtott fel, mert mozizni nem ér, hogy láttad már! Ez teljesen így is van, hiszen akkor nem szórakoznál, vagy unatkoznál, vagy félnél, vagy hasonlóak, viszont ha valamit tudsz róla, legalább sejted milyen is lesz. Hát, mit ne mondjon! Az addig rendben démonvadász a címe, de micsoda ocsmány dolgok voltak benne. Az a szörny a tükörben majd nem elérte sikítva törje össze az összes tükrét, vagy tegyen minden szobába ötven keresztet. Ő nem akar semmilyen démonbigyókat a lakásában, főként nem a testében! Nem azért küzd ennyit vele, hogy egy fejetlen, csontvázszerű Gollam birtokba vegye! Keressen magának másikat! Sőt, ki, izé fel se másszon a Pokolból! Mi az már, hogy kérdés nélkül, csak úgy elfoglalja?! Ez felháborító és gusztustalan! Szörnyülködött látványosan, miközben barátságosan megbújt két párna takarásában. Még az sem vigasztalta a láncdohányos Keanu igazán dögös és a görbe lábaival továbbra is ritka édesen fut. Egyszerűen nem bírta az ilyen testfoglalós filmeket. Na jó, ki nem állhatta a horror elemeiből egy kicsit is hordozó alkotásokat. Főként ezektől a misztikus, mitikus cuccmókoktól készült ki. Elvégre, ha szellemek léteznek, akkor mégis ki tudja még micsodába ütközhet az utcán?! Így is halálfélelme van, amikor elsétál mellette valaki, de például a falon át távozik, vagy azon a rémisztő huhogós hanglejtéssel megkérdezi merre van egy-egy hozzátartozója...
Megborzongott az eddig átélt eseményektől, ugyanis volt belőle jó pár. Valami miatt az iskolája környékén kismillió lélek kóborolt és ha nincsenek a napi elfoglaltságai, mint a "futás felsőbb évesek elől", akkor biztosra veszi elmegyógyintézetben végzi. Így is közel állt hozzá, hát még akkor! Ezen csodás gondolatából Kata zökkentette ki, mégpedig egy lényegre térő észrevétellel. Mi tagadás, tényleg vetkőztetésért kiáltott az a ruházat, bár a Mátrixban már kilőtték, de rögtön más a téma, ha azt nézzük, ki van benne! Egy igazán csinos antik darab, mert már igencsak benne van a korban! Viszont úgy fest a kevert vérvonalával egyre helyesebb lesz az idő teltével. Kezd irigy lenni!>.< Ő biztos nem fog ilyen remekül kinézni, már harminc évesen sem. Plasztikai sebészre, meg nincs mersze rábízni magát. Mennyi balul elsült műtétről hallani és ha elkezded a ráncfelvarrást mehetsz körbe az egész arcodon, nyakadon, stb-stb. Nem hiányzik a hátralévő napjait kórházban töltse! Ha választani lehetne, akkor nyugalomra voksol. Imádja a rajongóit, hírnevét és a zenélést, de úgyis lesz egy pont, amikor fel kell adnia. Mennyire rosszul hangzik! Inkább el is hessegeti a gondolatot és visszakanyarodik a filmhez. Ez annyira jól sikerült, rögtön bekezdett egy félre érthető szösszenettel. Kész mázli gyorsan reagált és kisebb tátogás, mutogatás kombináció mellett jött a megmentés. Plusz, hálás lehet, amiért vendége szándékosan vagy se, de nem kezdett furcsán nézelődni, mégis miféle hajlamokkal tartózkodik egy légtérben. Szerencse, mert megúszta, hogy olyasmiről magyarázkodjon, amivel tisztában van, vagyis azt hiszi kezd tisztában lenni, mert elég újdonság önmagának is.
A kusza okfejtésből végül is az lett, előbb a filmre nem figyelt, aztán el is aludt. Lehet a nagy agyi túra fárasztotta le, vagy az egész napos rohanás, esetleg a sok stressz, annyira végül is nem lényeges. Szépségesen álomba szenderült és cseppet sem zavarta a popcorn szöszmötölés, tv-ből kiszűrődő hangok, esetleg Kata egy-egy megjegyzése. Bájosan összegömbölyödött a kanapén és húzta a lóbőrt, amíg tehette. Ugyanis, arra eszmélt magához valamiféle úszó mozgást imitál a hátán fekve, körülötte valaki motyog és korom sötét van. Kellett néhány perc ezt mind képes legyen összeegyeztetni. Hát, na, nem lehet azonnal éber!>.< Miután végül is sikerült rájönnie Kata-tól jön a hangzavar átfutott az agyán a Constantin féle megszállás, szóval cseppecskét rémülten tapogatta ki az asztali lámpa kapcsolóját. A támadó fénytől hunyorogva hajolt vendégéhez, akin nem vett észre semmilyen változást. Ettől kimondhatatlanul megkönnyebbült, csak épp láthatóan rosszat álmodott és ez nem hagyta nyugton. Nem igazán merte felébreszteni, mert az még nagyobb sokkot jelent, de mellette sem ácsoroghatott, amíg felébred és szintén sokkosan üldögél. A nagy elhatározás a gyengéd szólongatás és rázás mellett kötött ki. Csak nem hagyhatta szenvedni!>.<
Sajnos szegény áldozat, így is rémültebb volt, mintha sorozatgyilkost látott volna, de legalább magához tért. Igaz érdekesen pillantott a folyton hordott gyűrűjére, de betudta annak még nem teljesen jött rendbe. Ettől összeszorult szívecskéje. Úgy vélte, most nagy szüksége lenne szomszédjának egy békét jelentő ölelésre. Legalábbis neki biztosan jól esne, ha rémálomból kel fel, valaki egy kis gondoskodó szeretettel halmozza el. Pont ezért, kisebb megvalósítási lehetőségen agyalva magához húzta Kata-t és azt csinálta, amit mindig a mamája tett, ha felsikított az éjszaka közepén. Finoman simogatta a hátát és suttogva beszélt. Neki ez állandóan segített és lehet továbbra sem nőtt fel, de manapság is jól esne neki, ha valaki megtenné érte. Igen, szörnyen nagy szüksége volt egy kis törődésre. Nem akarta beismerni mennyire hiányzott egy-egy pillanatban, hogy ő is kapjon szeretetet és ne csak adjon. Most, azonban határozottan érezte mi nincs meg a sztár életében.
-Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál! Minden rendben! Itt vagyok és minden rendben lesz! Ezt kezdem sokat mondani, nem igaz?-
Beszélt rendíthetetlenül, hátha valamit sikerül elérnie és jobban lesz Kata. Sajnos nem ismerte, hogy milyen trükkök léteznek a megnyugtatásához, amit szörnyen bánt, mert akkor valószínűleg nem hozza zavarba a megmozdulásával. Már mindegy! Szépen bocsánatot kér és reménykedik nem értik félre a kedvességét. Ő nem akart semmit, tényleg, de tényleg! El lehet hinni az együttérzés munkálkodott benne! Meg nem szereti, csak nézni, ahogy mások az orra előtt szenvednek. Segít, ahol tud! Egyszerűen ilyen ember. Nem tehet róla! Győzködte magát maximálisan, szép lassan eltávolodva letámadott áldozatától. Most következett az elkerülhetetlen. Kifejezni a sajnálatát.
-Ihizéééé....bocsánat! Elnézést kérek, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak!-
Rákvörös arccal vakarászta a kobakját. Valahogy kínosabb volt kimondani, mint például a védőbeszédét előadni. A tücsökciripeléssel felérő csend viszont mindennél jobban idegesítette. Gyűlölte a beazonosíthatatlan hallgatást, mert fogalma sem volt róla, mit gondolhatnak ilyenkor a jelen lévők. Ráadásul semmit se csináltak, csak néztek mozdulatlanul. Emiatt kézhez ragadta a kezdeményezést, addig is teret hagyva vendégének. Tervei szerint feláll, kimegy a konyhába, csinál egy nagy bögre kakaót, elszív fél doboznyi cigit és utána tér csak vissza! Neki egész tetszett, szépen neki is lódult a távnak.
-Na jó! Remekül kiakasztottalak, de nincs semmi baj! Most kimegyek a konyhába, csinálok neked egy nagy bögre kakaót, addig magadhoz térsz és utána ráérünk beszélgetni. Szóval, pihenj! Rögtön jövök!-
Eresztett el egy megnyerő mosolyt, majd nagyot sóhajtva átvágtatott a helység másik végébe. Néha elgondolkozik minek lett egy légterű a nappali és konyha, de annyiban vigaszt lelt, viszonylag messze volt egymástól a két sarki pont. A pulton hagyott dobozkát magához ragadva nyitotta ki a legközelebbi ablakot. Biztos, ami biztos ne füstölje tele a lakást. Főleg, mert itt még volt tűzjelző. Igaz, a lehető legkisebb bekapcsolási fokozaton pislákolt, de a nap zárásaként nem kéne elúsztatnia a földszintet és Kata-t sem.

Tárgy: Re: Umi otthona Kedd Aug. 03, 2010 5:48 am

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

- Voltaképp... nem is a te hibád...
*Szólalt meg végül, karjával nekitámaszkodva az ablaknak. Nem akart túl nagyot mondani, mert utálta a nyálas, drámai témákat. Bár az alakítása több mint drámaira sikerült, de nem szándékozott meghalni végezetül. Viszont azt sosem bírta felfogni, hogy miért olyan nehéz olyan szavakat találni ebben a helyzetben, miket egy felszabadult pillanatban az ember egyszerűen kimond. Csak rá kellett gondolnia azokra a momentumokra, mikor egy kemény és húzós koncert után az öltözőben, összeborulva töltöttek. Vagy egy szabad estén, miket bulizva éltek át, s másnaposan támogatták egymást a hotelig. Igen, ez mind szép is jó volt, de ezekben a percekben, egymástól nem oly messze, két embernek komoly dolgokról őszintén nyilatkozni nem egyszerű.*
- Csak szar, hogy nem értem mi van velünk... vagy egyáltalán... Na szóval, érted, nem?
*Hadovált mindenfélét össze-vissza. Mintha mondatot nem is akart volna összerakni, csak a szavakat pakolta egymás után, valami mondandót képezve, melynek se eleje, se vége. Tovább nem akart rontani helyzetén, bár abban sem volt elég biztos, hogy a helyzet magaslatán, vagy alján áll pillanatnyilag. Így ezért csak lehuppant előbbi helyére, ahonnan nem is olyan rég meghökkenve akart leborulni. A cigarettásdobozzal játszadozva halkult el. Bizonyosan gondolkodott. De még az is lehet, csak nem tudta, mit is kezdjen a helyzettel.*
- Emlékszel arra, mikor még suliba jártunk?
*Kérdezett rá, csak úgy, mintha a semmiből jött volna ez a költői kérdés. Az asztalt koslatta, s néha a dobozkára, néha pedig a mellette nem messze heverő telefonjára pillantott. Kényszeres szórakozása mindig is jelen volt életében, így most sem maradhatott el. A dobozzal úgy játszott, mint egy megilletődött kisgyerek.*
- Nos, én még nagyon jól emlékszem, hogy én hogy tengettem el azokat az éveket. Biztos már százszor meséltem nektek arról, hogy mikor abba a suliba kerültem, nem voltam olyan menő, mint ahogy ti azt elképzelitek. Sőt, kerültem a feltűnősködést, ahogy csak tudtam. Vicces mi? Csak az volt ezzel a gáz, hogy egy véletlen folyamán, az ebédlőben nekimentem a helyi nagyarcnak. Persze egyből le akart zúzni, meg ilyenek, csak azzal nem számolt, hogy túl zűrös helyről származtam. Igaz, pár sallert én is kaptam, de a tag szarabbul nézett ki. Attól a naptól kezdve meg én voltam az a valaki, akit úgy emlegettek eleinte, „Az a srác, aki meggyepálta Tatsuro-kunt”.
*Jelent meg mondata végén arcán egy aprócska mosoly, amit igyekezett minél előbb eltűntetni képéről. Már félig kinyújtott karjain pihent feje, úgy babrálta a doboz nejlonrétegét.*
- Szóval akármennyire is akartam, nem bírtam továbbra feltűnés nélkül lófrálni a suliban. Ráadásul a magamra erőszakolt rideg külsővel még jobban bejöttem a csajoknak. Aztán ahogy az rendi, napról napra jobban belejöttem a csajozásba. És volt néhány buksza, akik ijesztően görcsöltek rám. Még éjjel az ablakom alatt is órákig vergődtek néhányan!
*Vakargatta meg egyik kezével feje búbját, szemét forgatva. Aztán a szemből jövő köhintés hallatán tovább is terelte a szót.*
- Na mindegy, a lényeg, hogy második kezdésére én lettem „A Menő Srác”. Már nem is emlékszem pontosan, hogy is történt, mikor egy ziháló alsóbb éves a lábamba kapaszkodva nyüszített, azon imádkozva, lesz olyan kegyes vele a sors, hogy nem esik ismét a felsősök célkeresztjébe. Első gondolatom az volt, mégis ki lehet ennyire szerencsétlen, hogy még saját magát sem tudja megvédeni. De aztán csak ráfanyalodtam, hogy letegyem az éppen olvasott könyvet, s letudjam az ügyet a tagokkal. Azt hittem, miután elintéztem a dolgot, intünk egyet, s soha nem kerülünk egymás útjába, de ez a szöszke srác máshogy gondolta. Onnantól fogva, ahogy csak tudott, mindig a közelemben lébecolt, egyszerűen levakarhatatlan volt! Ha az igazgatóhoz behívtak, mert eltörtem egy srác orrát, fix, hogy ő is jött velem. Aztán végül meg elneveztek kettőnket „Bajos párosnak”, ami a suli befejezéséig örökös jelző volt ránk. Mindig is utáltam, mikor ezzel a jelzővel dobálóztak felém. „Szia, te vagy a bajos páros idősebbik fele?”. Még a nevemet sem tudták az alsóbb évesek!
*Sóhajtott nagyot, aztán a csikket elnyomta a hamutálban, s máris szemezett az újabb szállal. Az a néhány darab igazán kevésnek tűnt neki, így igyekezett tartóztatni magát. Ki tudja, mikor kap ismét dührohamot...*
- Bár aztán végül csak belenyugodtam abba a helyzetbe. Már a nyarak sem zavartak, hogy azzal az izgága sráccal kellett eltöltenem. Mert igen, ő még akkor is ott pitizett nálam. Egyébként meg az lett volna utána furcsa, hogy egy idő után nem csönget be hozzám.
*Kapta föl fejét, megdörzsölgetve állát, olyan arckifejezéssel, mintha magában tanakodna.*
- Lényegében egy pár év elteltével olyan közeli kapcsolatba kerültem vele, mintha a testvérem lenne. El sem tudtam volna képzelni a napjaimat nélküle. Mikor meg valami miatt nem találkoztam vele, sokszor emlegettem. Bár ez a mai napig is így van...
*Vigyorodott el önkénytelenül.*
- És most megint olyan hitetlenül érzem magam. Annyi minden történt röpke pár év alatt, és néha tényleg megkérdezem magamtól, ez a valóság? És nem csak az évek változtak, de a kettőnk között feszülő szoros kötelék is. Vagyis én úgy érzem. Olyan, mint mikor először tettem be a lábam a suliba. Bizonytalan és zavarodott.
*Először pillantott rá Umi-ra, mesélése közben.*
- Mondd csak... ha meg tudnék változni... vissza tudnám hozni azokat a boldog nyarakat?

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Aug. 06, 2010 1:54 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Hatalmasat fújtatva vonta le a következtetést. Már az elején kudarcra ítélte ezt az egész kapcsolatot, most pedig tökéletesen zátonyra futtatta új keletű érzéseivel. Remekül megcsinálta! Kitűzte célul, nem kényszeríti sarokba Rii-t, erre tessék, megtette. Összezavarta és tanácstalanul áll a kialakult fogalma sincs, hogy nevezze helyzet előtt. Határozottan ismerős számára a történet, és ha most lenne benne némi tartás, megpróbálná rendbe hozni a kapcsolatuk. Igen, ez a baj forrása. Szeretné, de nem megy. Képtelen megszólalni, mert biztosra veszi elsírná magát, vagy jönne az újabb őszinteségi hullám, amire senkinek sincs szüksége. És tessék! Megint toporog egy helyben és rágja a körmét! Pedig jó párszor leszokott már róla, de úgy fest, ez a nyavalya ragaszkodik hozzá. Végtére is jobb, mintha hisztérikus ordításban törne ki. De akkor is! Muszáj folyton előjönnie, plusz ilyesmin gondolkoznia, miközben Rii végre őszintén megoszt vele valamit?! Inkább örülne, hiszen ritkánál is kevesebb alkalommal fordul elő, bármiről is beszél neki. Jobban szeretett elvonulva megtartani a véleményét, vagy teljesen egyszerű válasszal lerendezni a kérdést. Emiatt szégyenszemre nem tud róla semmit. Csupán elképzelései lehetnek, mi járhat a fejében, mit érez, vagy hogy vélekedik teljesen hétköznapi dolgokról. Valamiért, számára nincs bejárás Rii belső világába és, mert félt háborgatni zokszó nélkül elfogadta a helyzetet. Beletörődött, mint tudatlan „pincsi” – igen, hallgatva a történetet teljes mértékig meggyőződött róla, jogosan kapta a jelzőt – maradhat a közelében. Neki nem elég, de muszáj lesz lemondania a további kísérleteiről, vagy teljesen kikészíti zenésztársát. Ez nem kérdéses, kapásból kizárt lehetőség!
Dőlt neki az asztal sarkának még kitartóbban sóhajtozva. Továbbra is szét akart pukkanni a feszültségtől, viszont piros pontot tessék nyomni az önéletrajzába, mert érzelmi kitörés nélkül, csendben hallgatta végig középiskolai barátságuk alakulását. Jobban mondva el volt foglalva azzal, rácsodálkozzon, milyen kezdeményező volt akkoriban. Nem épp a szó szoros értelmében, mert akkor még betojibb volt. Azonban egyértelmű, szeretett volna valamit Rii-től és kitartott, hogy elérhesse. Nem nyöszörgött, szenvedett, csak ment utána. Furcsa! Vajon mi változhatott benne? Mitől tart mostanság? Ötlete sincs. Olyan, mintha elvesztette volna a lelkesedését. Mondjuk, amennyire határozott és amennyi sikerélménye van a Rii feltérképezésben…Hjaj! Nem egyszerű történet! Szörnyen bonyolult ez az egész és kezd kicsúszni az alkotói székből. Ráadásul, muszáj ilyen fontos percekben előhozakodni a nőügyekkel? Gyűlöli hallgatni az összes „kivel feküdt le” pletykát! Legszívesebben felpofozná Rii-t, amikor elégedetten elhint néhány megjegyzést az orra előtt. Ha már kizárja a magánéletéből, legalább békén hagyhatná a szaftos részletekkel! Köhintett fel indulatosan, akadályozva önmagát fejmosás kiosztásában.
Szerencsére megakadályozta felcsattanását, bár rendesen belesajgott feje a nyomásba. Manapság túlságosan rákapott korlátlanul zúdít mindent a környezetében tartózkodókra. Kész öröm az ürömben, ennyi józan ítélő képessége maradt. Ennél jobban nem lesz, de maximálisan oda akar figyelni a mondatok végére. Biztos van Rii-nek célja azzal, felhozta a közös éveket. Mennyire igaza lett! Valamicskét tanulhatott a pszichológus társuktól!*.* Kivéve, hogy nem nagyon számolt azzal a lehetőséggel, Ri kihozza változnia kell. A váratlan eseménytől úgy meglepődött, majd nem arccal ráesett a márvány csempére. Azért tanácstalanabb és kíváncsibb volt annál megtegye, úgyhogy értetlenül, feszengve és teljes káoszban kapta fejét a megfelelő irányzékba. Maga sem tudta miért, de tett egy kísérletet, hátha kap egy kis morzsát abból, mire gondolhat a változtatáson. Ahogy az lenni szokott, semmire sem jött rá nagy kutakodása során. Még most sem ment kiolvasni egy kicsike érzelmi foszlányt Rii szemeiből. Ugyanolyan rejtély maradt előtte, mint általában.
Az újabb kudarcról igyekezett tudomást sem venni, mivel nem akarta nyitva hagyni a témát, akármi is forduljon meg a cigis dobozával játszadozó férfi buksijában. Elvégre a vacsora bővelkedett meglepetésekben és, ha okosabb nem lett, legalább kapott kevéske percet az emberrel, akit cseppet sem ismert. Most is akaratlanul elmosolyodott, hogy koppan a dohány árú az asztalon. Ki sem bírta, oda ne lépjen és szavak nélkül kérje fel, hagyja abba. Az túl kegyetlen befejezése lett volna egy aranyos pillanatnak.
-Nem tudom, tényleg nem! Csak remélem...Miért? Miért akarsz megváltozni?–
Ért oda célszemélyéhez némileg elbizonytalanodva. A kérdését tolakodónak érzékelte és ettől hezitálni kezdett. Márpedig ő szilárd tervvel lépett Rii elé. Hogy festene, ha most visszakozna?! Nem, nem! Ha már itt van megteszi! Tette rá bizonytalan mozdulattal tenyerét a nikotinforrással játszadozó kézfejre. A hangulat rögtön átcsapott újabb néma csendbe, mégsem okozott akkora riadalmat ne fejezze be szövegelését. Helyesebben szólva hozzá ne tegyen egy kis biztatást. Arra ugyanis már nem futotta, odáig merészkedjen, elmagyarázza, lehetnek másképp is boldogok az elkövetkezendő nyarak.
-Azt viszont tudnod kell! Akár változol, akár nem a pincsid mindig ott lesz neked!-

Tárgy: Re: Umi otthona Kedd Aug. 10, 2010 9:41 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Nagyon jól esett a törődése. A szívem még mindig hevesen vert, pedig már nem akart senki sem megenni. Az agyam kattogott, nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg van egy olyan gyűrűje. Vajon tényleg képes vele megvédeni másokat? Vagy csak a képzeletem szüleménye az egész? Nem ronthatok neki, azzal, hogy: -Ugye te is látod őket? Mióta tudod, hogy léteznek? És hogy lett belőled szellemirtó? Biztosan nem nézne normálisnak, főleg, ha tényleg nincs semmi valóságalapja. Inkább nem is szólok az álmomról. Ha kérdezi, majd kitalálok valamit...
Még sosem tapasztaltam ilyen gyengédséget egyetlen férfitól sem. Valahogyan meg szerettem volna neki hálálni, ám túl lassan szedtem magam össze az öleléshez. Ő már felpattant és látszott rajta, mennyire zavarban van. Hosszas bocsánatkérés következett, én pedig nem tudtam, mi történt vele. Hiszen egy kis kedvességért nem fogom leszedni a fejét! Mégsem mertem neki semmit se mondani, hiszen még mindig a gyűrű motoszkált a fejemben. Nagyot sóhajtottam, és elvetettem az ötletet, miszerint valahogy kiderítem az igazságot vele kapcsolatban. A hangjára eszméltem, miszerint ő inkább a konyhába vonul. Ha nem egy helyiségben lett volna a nappalival, tuti utánarobogok, és ha kell, a lábába kapaszkodok, hisztizek, miközben bociszemekkel követelem, hogy ne hagyjon egyedül! Így azonban csak némán bólogattam, tudomásul vettem a távozását, és összekuporodtam a földön, de nem tudtam nyugton maradni.
Egy perc se kellett, hogy Umi után siessek. Meglepődtem, látva az ablak felé gomolygó füstöt. Ám amikor kiderült, hogy semmi okom a pánikra, csak egy cigi a forrás, nagyot sóhajtva battyogtam az egyik székhez. Annak támaszkodva figyeltem a kakaó-mester alkotását.
~Na ha most nem, akkor soha! -előreléptem, kinyújtottam a karjaimat és hátulról megöleltem.
-Köszönöm, hogy felkeltettél! Remélem, nem ijedtél meg a viselkedésemtől, csak ez a rémálom nagyon mély nyomott hagyott bennem. -arcomat a vállához nyomtam, de éppen csak egy pillanatig.
~Még a végén sikerül őt elriasztanom a túlzott közeledésemmel. Most nagy szükségem van rá, pedig alig ismerem! Mégis a közelében valahogy eltűnik az a szorongás, amit a rémálom miatt érzek.
Egy kicsit távolabb léptem, és gondoltam, majd mond valamit. Ehhez képest olyan volt, mintha egy szobor állna előttem. Arca lefehéredett, végtagjai mozdulatlanok lettek. Már-már azon gondolkoztam, egyáltalán lélegzik-e még...

Tárgy: Re: Umi otthona Csüt. Aug. 12, 2010 8:08 pm

Megaszupi BÉKÍTŐ… micsudi?!

Úgy vélte, lehet a túlzott őszinteségének hatására, majd Umi megint ágynak esik, aztán vagy 4-5 napig a láza miatt kell ápolgatniuk az orvosoknak. Viszont nem így lett. Különösképp meglepte, hogy egyáltalán válaszolt költői kérdésére. Pedig már nagyon ott tartott, inkább hagyja ezt az ügyet a fenébe, s egy barack kíséretében inkább csak nevetnek egyet az egészen, mintha mi sem történt volna. Mondjuk, annyi mindent mondtak egymásnak, hogy nehéz lett volna csak úgy a semmibe venni. Eddig is érezte a vártnál, jobban megsanyargatja ez a hirtelen jött lelki fröccs, ám szíve csak akkor dobbant a szokottnál is nagyobbat, mikor végezetül Umi azt mondta, mindig is mellette marad. Nem mintha nem hallott volna drámaibbnál drámaibb vallomásokat, de ez más volt, mint a többi. Nem épp azért, mert az illető férfi volt, hanem inkább az volt benne a furcsa, hogy Umi mondta. Hiába ismerte őt kismillió éve, sosem volt vele túlzottan őszinte. Nem tudta mit gondolhat valójában, nem érthette, mit érezhet voltaképp. Azért is furcsa ez az egész kuszaság, mert kettőjük közül Rii úgy vélte, saját maga az, akiről alig sejthetnek valamit, de ez a mai napon rendesen meg lett cáfolva. A beállt helyzettel most már abszolút nem tudott mit kezdeni, csak másodpercekig maga elé bámult, s igyekezett fölfogni, igen, kitartanak mellette. Sosem gondolta volna, hogy idáig fajulhat ez a dolog. Hiszen ugyan a suli óta egyre szorosabb barátság alakult ki közöttük, de ez a kötelék csak évről-évre egyre szorosabbá vált. Szinte olyan szintet verdesett, amikor már két ember nem tud élni egymás nélkül. Nem tudatosult benne mi is az a valami, amit most a leginkább érez, a nagy, sötét, csendes, magányos ürességen kívül. Valamiért úgy fogta föl ezt az egészet, mintha kettejük között hatalmas szakadék tátongana. Idáig meg sem fordult fejében, hogy őszintén mit is gondolhatnak egymásról. Az addig mindig is oké volt, hogy hihetetlenül ragaszkodtak egymáshoz, még ha Rii nem igazán mutatta ki ezt. Mindig is megvoltak anélkül, hogy őszinte beszélgetésekbe belebonyolódjanak, hiszen mindig megoldódtak maguktól a dolgok. Lehet, ez a mai napra bőségesen elég volt ahhoz, hogy teljesen összezavarja mindkettőjük elméjét, és lelki világát.
Rii-nek szüksége volt ahhoz, hogy megváltozzon, ez semmi kétség. Már csak azért is erősödött benne az elszántság, mert lesz mindig mellette egy valaki, aki ha muszáj, támogatni fogja, le ne térjen a rászabott útról. Mindezek után, mihelyst rendezni tudta magában indulatait, gondolatait, ránézett kedvenc palotapincsijére, s egy pillanat múlva szóra nyitotta száját.
- Köszönöm.
Nyögte ki végül, bátortalanul, aztán mosolyra derült arca. Lehet, valóban meghatotta a szőrös szívű Rii-t ez? Kétségtelenül. Eszméletlen boldog volt, hiszen olyan gondolatokkal jött ide nem is olyan rég, hogy Umi biztosan csak azért hívja át, hogy elmondja neki, „Viszlát pajtikám, nem teszed többé propára az idegeimet!” Kilép az együttesből, aztán soha többet nem is látja. Szóval most teljesen megnyugodhatott, hogy nem kell egy új énekes, na meg egy csúcsjófej haver után néznie. Sokkal jobb kedvre derülve csapta össze tenyereit, mert most akart pontot tenni az ügy végére, még mielőtt azon kapnák magukat, hogy két-két sötét sarokban depresszióznak hajnalig.
- Na akkor, mit szólnál, ha ezeket elszállítanánk a konyhába?
Választ meg sem várva kapta fel a tányérokat, evőeszközöket, meg mindazt, ami még a kezeiben elfért, s már indult is egyenesen a konyha irányába. Miután mind a ketten benyomták a vízzel felengedett mosogatóban a tányérokat Rii újabb ötlettel állt elő.
- Nem tudom, mit terveztél, miután megvacsiztunk, de nekem kedvem szottyant filmet nézni. Túrjuk elő, mid van.
Iparkodtak el abba a helyiségbe, ahol a házimozi rendszer volt felállítva. Nagyon úgy tűnt, az ágyról, meg a széken hagyott holmikból, hogy ez meglehet Umi hálószobája. Nem mintha nem járt volna ezerszer tök nyugodtan a szőke házikedvenc otthonában, de most valamiért kissé jobban feszélyeztetve érezte magát, mint általában. Az idióta gondolatokról fantáziálva, mikor az ágyára vagy a kanapéjára pillantott, igyekezett megszabadulni, de aligha ment neki. Legszívesebben levert volna magának pár taslit, de nem volt hozzá kedve, hogy Umi baromnak nézze. Az hiányozna neki, ha még a rohammentősöket is ráhívná. Persze mindezek közben a vendéglátó szöszkeség már bőszen magyarázott, milyen filmet szeret, meg mi miről szól, de persze Rii-nek jelen állapotában alig maradt meg valami. Jobban lekötötte az, ahogy előtte csápol egy illető, akin most egy csomó új dolgot vélt felfedezni. Volt ideje rendesen megnézni, míg Umi belelendülve a dologba hablatyolt boldogan. Először feltűnt neki, hogy pincsikéjének voltaképp egészen szép ajkai vannak. A furcsa, ám elég szórakoztató gesztikulálása meg még csinosabb formákat hozott ki belőlük. Szinte már egész szexisnek találta. Aztán meglátta a szemeit, amik totál olyanok, mintha egy kölyökkutyával szemezne. Mondják ugyan hogy a szem a lélek tükre, de eddig Rii-nek nem jött le a cuccos mondanivalója. Most viszont ezen elgondolkodva valóban volt valami igazságalapja. Teljesen vágta a dolgot, hogy Umi ténylegesen szeretni való egyén. Sőt, ha még tovább nézett volna farkasszemet vele, még a végén kedve támadt volna beölelni. Aztán ahogy haladt egyre lejjebb a méregetésben, arra eszmélt föl turnéja közben, hogy rákérdeznek, mégis mit nézzenek.
- Hm? Ja, izé, azt a valamit, tudod, amit te szeretsz.
Vágta rá, hiszen semmit sem hallott abból mit is beszéltek neki. Kissé furcsán nézett rá Umi, de aztán örömtől kicsattanva neki is vágódott a feladatnak, hogy kiválassza nagy kedvencét. Addig Rii-nek volt arra ideje, hogy meghökkenjen saját magán. Csak olyan gondolatok jártak fejében, hogy vajon teljesen megőrült, hogy cimboráját méregesse, s perverzeket fantáziáljon? Fejéhez is kapott, mintha bele is sajdult volna neki, miközben lehuppant az ágy végére. Intenzíven ráncolta szemöldökeit is, s erősen koncentrálva húzta száját, hátha így rájön mi a fene ütött belé.
- Izé, míg bekészíted a filmet, addig felhozom a piát, meg azt a rágcsit onnan a pultról!
Jött a hirtelen ötlet, s már ugrott is, hogy minél gyorsabban kiérjen a szobából. Magát nem annyira, mint nagyon de nagyon zakkantnak érezte, így nagyokat fújtatott. Az ebédlőbe érve gyorsan felkapta a borosüveget, a két poharat, meg a kicsinyke tányért, s lassan indult is visszafelé az emeletre. Viszont félúton megállt, hogy azért csak megkérdezze önmagától:
- Mi a picsát művelek?
Nyöszörögte félhangosan, ugyanolyan idióta ábrázattal. Szinte már képes lett volna magán is röhögni, hogy mikről fantáziálgat. Az addig oké, hogy csak úgy poénból elég intim flörtöket lejátszott szegény Umi-val, de azokat nagyon nem gondolta komolyan. Viszont most fordult a kocka. Tényleg kedve lett volna szorosan magához ölelni kedvenc szobakutyáját, és ténylegesen bejött neki szájának és szemeinek vonásai. A további gondolataitól –amit az user gonoszul nem fog az orrodra kötni, találgass csak, hehe- meg a hideg is kirázta. Nem volt benne biztos nyugton tud majd maradni a filmezés közben, lehet tíz perc után kedve támad bevetődni a mosdóba, s őrült módjára rohangászni, haját tépkedve, vagy esetleg beugrik a kádba megzakkanva és Rőt Szakáll kapitányt fog játszadozni. Ki tudja mi lesz, egyelőre lelkiekben magát pofozgatva sóhajtozott, hogy erőt vegyen magát, s felmenjen az emeleti szobába.
Minekután ezeknek az extrém dühkitöréseknek vége szakadt, benyitott a szobába, s idióta vigyorral mutogatni kezdte, megtalálta a bort meg a rágcsálnivalót. Mintha földbe gyökerezett volna lába, mikor Umi megkérdezte nem-e akar már végre leülni mellé, hogy elkezdhessék a filmet. Kissé sikerült Rii-nek falfehérre lesápadnia attól a gondolattól, hogy a fiú nem lesz tőle messzebb mint fél méter. Már majdnem megszólalt, hogy neki itt az ajtóban ácsorogva is tökéletes lesz, ám azért ilyet mégsem nyöghet be.
- Mi? Ja, i-igen, megyek már.
Indult meg végül, aztán lassacskán lehuppant Umi mellé. Csak vakargatta fejét, meg orrát felváltva, ugyanazzal a kínos tekintettel, s közben pedig patakokban folyt róla a víz. Annyira közel voltak egymáshoz. Túl közel. Nagyon közel. Csak az ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak elméjében.
~ Francba! Miért zavar engem most ez ennyire?! Bezzeg a koncertek után meg még simán a nyakába is tudtam borulni. Most meg… úristen, de lúzer vagyok…

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Aug. 15, 2010 8:54 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

A nagy attrakció közben szorgalmasan bűvészkedhetett a bögre mellett a szájában égő cigivel is. Elvégre utálta, amikor az egész füst az arcában landol, vagy épp megtámadja a szemeit, szóval kénytelen volt, érdekes testtartást felvenni, esetleg harmadik kézként funkcionáltatni a konyha pultját. Nem volt vészes, csak időigényes! Normál esetben három bögre kakaót összeüt ennyi idő alatt. Bár kétségtelen remekül megmozgatta a kanapén szundítástól elzsibbadt tagjait. Na, pont ezért nem érti, hogy lehet azon a kényelmetlen ülőalkalmatosságon aludni! Csak neki van minden baja másnap, ha elnyomja a buzgóság? Meglehet, de azért csináltatott vendégszobát, hogy a kanapé szó fel se merülhessen! Elsüllyedne szégyenében, ha nem tudná merre elszállásolni az esetlegesen befutó ismerősöket, amire nem sűrűn van példa. Kivéve most! Még mindig felhők között repdes, hogy Kata beleegyezett nála alszik. Megőrülne, ha a rajongói zaklatások meg démonok után egyedül maradna egy ekkora sötét házban! Na, tessék! Ijedtében még azt is beképzeli, hogy azok az ókori görög maszkos férfi színész szörnyetegek üvöltöznek odakint. Nem is léteznek! Vagyis, hát, izé...MIT KERESNÉNEK ITT?!O.O Tapadt rá dermedten az üvegre. Eddig a percig soha egyetlen egyszer sem merészkedtek a környékre. Ezért költözött ide! Erre most meg, na ne már! Nem ér, hogy átszokjanak ide! Ráadásul nem akar szörny elemózsia lenni!
Nem szokása szemetelni, főként tűzvésszel fenyegetni a környéket, de olyan szinten frászt kapott, amire már nem létezik szinonima! Szóval kiköpte az udvarra nikotin forrását és szélvész gyorsan bereteszelte az ablakot. Még a függönyt is elhúzta! Épp lázasan kezdett volna forgolódni hova bújjanak, mit tegyenek és miként maradjanak észrevétlenek, amikor valaki, név szerint Kata átölelte. Természetesen a zsongástól, majd nem felsikított! Igazán örült a felé sugárzott kedvességnek, de most vészhelyzet volt! Kezdett el körmét rágva toporogni a pánikba esett lefagyást követően. Az elhatározásban sokat segített, hogy még közelebbről csattant fel a bigyula hangja. Ettől fel-alá rohangászva jajveszékelt. Eddigi életében csak háromszor találkozott velük! Abból kétszer elfutott a harmadiknál, pedig valami kalapos vénember behajította egy kukás konténerbe. Tehát, semmit sem tud arról, hogy szabadulhatnának meg tőle! Álomfogóval biztosan nem riaszthatóak, mert van belőle pár az emeleten, de a hangzavar akadály nélkül közeledik. Rovarölővel még szuperhősök sem próbálkoznak, legnagyobb bánatára. Ráadásul Kata biztonságáról is gondoskodnia kéne, aki szörnyen kétségbe esett arcot vág vele szemben. Valószínűleg, mert azt hiszi elment a maradék józan esze a fél perce felszippantott füves cigitől. De most nem magyarázkodhat! Csóválta meg fejét, hátha változik valami, de a szomorú kiskutya szemei nem óhajtottak átváltozni.
Ha az első kör sikertelen maradt, akkor belecsapott a másodikra. Fújtatva kiviharzott a konyhából, elhúzott minden függönyt és kézen ragadta Kata-t. Nem túlzottan volt kialakítva a pince tartózkodásra, viszont jobb hely nem létezett, ahol meghúzhatták volna magukat. Ő nem marad a felszínen, amíg egy kicsit is hallja annak a izébizének a hangját! Már csak szolgálnia kéne némi magyarázattal, de úgy gondolta lent megteszi. Hát, vendége nem volt ilyen türelmes. Befékezve a lépcső előtt vonta kérdőre, miért akarja lecipelni. Jogos, ki tudja milyen darabolós gyilkos a harmadik foglalkozása. Kár, hogy tanácstalanul pislogott a lányra, isteni szikra hiányában.
-Néhéhézz...nyugodtan őrültnek, de kérlek gyere le! Van kint valami, amitől jobb tisztes távolba kerülni! Ne...nem tudom elmagyarázni micsoda, csak könyörgöm menj le a lépcsőn!-
Vetette be kérlelő kölyökkutya pitizését, hátha célt ér. Illetve lelkiekben felkészült rá, ha szükséges fittyet hány Kata véleményére és lerángatja. Nem eshet baja! Nem akar elveszíteni egy barátot! Főleg, nem azok az undorító valamik miatt. Inkább haragudjon rá egy életen át, csak maradjon egészséges!

Tárgy: Re: Umi otthona Szer. Szept. 01, 2010 8:25 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ vacsi! ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Igazán örült, hogy nem haragudnak rá és senki se fogja égnek emelni durcás képpel az orrát, de az kicsit lefagyasztotta, hirtelen váltottak hangulatot. Az előbb még erőlködős komolysággal magyaráztak, most pedig hopplá, vihetik együtt a tányérokat! Mintha csak egy mintapéldánya lennének az olasz család modellnek. Előbb kiveszekszik magukat, jó ez most lelkizés volt, de lényegtelen! Az számít, hogy a nagy drámázás után, szinte azonnal visszazökkennek a meghitt hétköznapi rutinba. VISZONT NEM ÉRTI!O.O Tudtával sem neki, sem Rii-nek nem csörgedezik latin vér ereiben! Szó mi szó, a vezérnek mindig is akadt déli vonzereje, mégse hinné valamilyen felmenő onnan van. Ez olyan, olyan megmagyarázhatatlan kisugárzás, ami Rii-t Rii-vé teszi! Biztosan így van! Más recept nincs rá. Elvégre a múlt hónapi "ismeretség határvonalai" cikkben is egyértelműen leírták, hogy mindenkinek van egy sajátos vonzereje és egyetlen percig sem kell gondolkoznia a megoldáson: zenésztársának nem kevés leledzik. Nem hiába fordul meg utána minden második ember. Jobban belegondolva neki vajon akad sugárzós izébizéje? Valószínűleg nincs, bár mihez kezdene vele? Ő nem lenne képes hihetetlen tetszetős csípőmozgással sétálni, ahogy jelenleg előtte teszik. Bizony ám! HOGY MICSODA?! TE SZENT ISTEN! Kukkol, méghozzá élvezettel! Ez borzasztó! Mégis hova tette az eszét?! Zsebre, vagyis inkább kihajította az ablakon, de ha vonzza a tekintetét! Annyira, megfogalmazni sem bírja milyen! Egyszerűen csak követni szeretné, amíg igen, pontosan idáig, mert kilépett a látókörletből. Könyökölt fel csalódottan az abroszra, majd néhány tálaló edénnyel megrakodva maga is a konyhába vonult. Elvégre, most ő a házigazda és kisebb sokk után ideje volt elfoglalnia magát a bosszúsággal, vendége helyette dolgozik.
Kisipítozva magát iparkodott minden mosatlant elhorgászni, de hamarosan meggyőzték nem fog gyűrű lepottyanás bekövetkezni, ha segédkezet nyújtanak. Vagyis, szépen beletörődött, hogy kedves énekes társa befarol a mosogató elé és kicsit sem óhajt elmozdulni onnan. Tehát, közösen eltüntették a vacsora nyomait, de itt még nem volt pihenő! Úgy festett vendége túlpörgött és szusszanásnyi időt sem hagyva faggatózott milyen filmek lelhetőek a házban. Erre hatalmas tátogásokon kívül mást nem bírt válaszolni. Ha tudná őket fejből, és mi ez a lerohanás?!>.< Igaz, nem tud nemet mondani, mert olyan lelkes meg jó kedvű társa. Akarná se rontaná el az örömét. Szóval, újfent bedobva az ellenkezést trappolt az emelet felé, útközben szorgalmasan magyarázva thriller, horror kicsukva a palettáról! Ha végig kéne néznie egy véres-ijesztős-ronda főszereplős filmet napokig félne a sötétben és este nem merne közlekedni, csak ha minden lámpa fel lenne kapcsolva. Arról inkább bölcsen hallgatott, képes lenne szomszédja ölébe ugrani egy-egy jelenetnél, vagy térden csúszva könyörögni ne hagyják magára a sötét házában. Helyette rátért arra, miért ne nézzenek rajzfilmeket, hiszen többségükön képes órákig sírni, bár néhány dvd-t határozottan szeret, viszont a szerelmi katasztrófa miatt azok se felélnének meg. Nem őrült meg, hogy Rii-t romantikával kínozza! Aztán, végszóra kilyukadt annál a résznél, hogy az akció filmek unalmasak, de némi vígjáték elemmel fűszerezve egész élvezhetőek. Így bőszen válogatni kezdett a címek között, néha egy-egy kommentárt fűzve a háttérben maradt vendégének.
Lendülete pár sort követően messzire szállt a levegőjével együtt, úgyhogy tanácstalanul kérdezett mentőövért könyörögve. Ilyesmit nem kapott, viszont a zavaros válaszon kellemesen elkuncogott, de a reakciót már csak egymaga hallotta. Kissé kezdett drága Rii-je egy hurrikánra hasonlítani, mert rendesen felkavarta törékeny lelkét a viharzásai, aztán meg törhette a buksiját mi lehet a baja.
-PONT IDŐBEEEEN! Ki is választottam egy szépséget, de nem árulom el micsodaaa! Szerintem biztos nem láttad...mert...hát...még most megy a mozikban...de PSZT!-
Ugrott fel ágyára kisebb vörös árnyalattal arcán. Még a végén azt hiszik valami hacker! Ő ártatlan, tényleg! A menedzsertől kapta, hogy valamivel foglalja le magát és ne idegesítse azzal mi van Tipegőtapigóval. Mindegy is! Ne ezen gondolkozzon, hanem varázsolja ülő pózba vendégét. Először, csak megpaskolta mellette az ágyat. Másodjára, krákogott párat, hátha történik valami, de kénytelen volt beszélni és ütögetni egyszerre. Szerencsére célt ért, különben oda kellett volna sétálnia az ajtóhoz és lerángatni maga mellé Rii-t. Ő azt is megteszi! Legalábbis most meggyőződése. Viszont, miért ilyen sötét ez a film kezdés és ki ez a zuhanó férfi? Töprengett látványosan ráhunyorítva a plazma tv-re, miközben barátságosan maga mellé tartott egy párnát. Valahogy, ő nem efféle filmre emlékszik a cím alapján. Kivéve, ha összekeveredtek a lemezek. Na, ne! Ki nem cseréli! Milyen kínos lenne, bár ez a dzsungel már nem szimpatikus. Biztos rémisztős lesz, egész biztos!T.T Baljós hangok és totál kihalt erdő. - Ragadozók a filmXD -
-Nyugodtan helyezd magad kényelembe! Én például hason fekve szoktam mozizni, vagy lefekszem a földre...Nem kéred a párnát? A rágcsálni valókat nyugodtan tedd le! Vagy vegyem el őket?-
Terelte figyelmét, hátha segít rajta egy kicsikét. Tévednie kellett! Nem lett jobb a helyzet, csak egyre jobban feszengett. Még a sétáló emberektől is félve nyomta össze saját párna áldozatát. Egyértelmű, ilyenkor szokott valami rájuk támadni, vagy közölük valaki a többiekre. Mégse, mert találtak egy halott katonát meg valami csapdát. Lehet, túlságosan nem is ijesztő? Minek mondta ki! Ugrott hatalmasat, miután agancsos kutya szörnyek bukkantak fel. A látványuk is elég volt, aztán az a harc és hangok, meg, hogy továbbra sem tudta mi lát infravörösben! Az egyvelegtől sikerült kétségbe esetten megmarkolni Rii vállát, ráadásul le sem esett számára mit alkot. Egyenlőre odáig jutott a felmérésben nagy nehézségek árán kinyögje mi történhet és mit nem szeretne az este során látni.
-Ahahaa....AZ!...Ugye nem mutatják, ahogy megeszi őket? Kérlek, kérlek, kérlek! Takard el a szemem, ha gyilkolászás van!-
Legnagyobb meglepetésére rövidesen teljesítették kérését. Nem tehetett róla hálásan nyöszörgött köszöneteket a mentő tenyérnek, végre leszállva Rii vállának nyomorításáról. Az sem zavarta percek óta ismételt és továbbra is takarják kilátását. Kicsit meglepődött idáig tart egy véres jelenet, de vendége biztos értette mit kért tőle és nem veri át. Amúgy se érdekli túlzottan ez a film. Viszont, ha sokáig árnyékolják el fog aludni. Nincs az a pénz! Szépen jelezi is fogja tiltakozását a másik félnek. Hátha, csak gonoszkodnak vele, vagy tényleg ennyire borzalmas ez a film. Na, de ha megpaskolja a kobakját, legalább elérheti körbemagyarázzák mi történik körülötte.

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Szept. 04, 2010 5:16 am

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Csak néztem a porfelhőt hátrahagy Umi után, mivel sejtésem sem volt, mi lelte. Nem mertem utánamenni, hiszen még a végén szívrohamot kap! Egy perc sem telt el, újra megjelent és szinte az egész házon átviharzott velem, és az alagsori ajtóig meg sem állt.
-Mi baj van? Mi történt? Miért megyünk a pincébe? -kérdezgettem, de nem válaszolt.
Egyre jobban kezdtem aggódni érte, hallva a magyarázatát, amikor is megláttam, hogy a kezemen lévő minták színe vörösödik.
-Nem csak álom volt, te is tudod, hogy itt van! -állt össze a kép, és további ellenállás nélkül indultam a lépcső felé, természetesen külső inger hatására és még választ sem kaptam.
Én sem akartam harcolni, hiszen még alig volt rá alkalmam, hogy megismerjem, miként működik ez az egész.
~Az egy dolog, hogy ismerem a parancsot, amivel megvédhetem magam, de mi van, ha most nem lesz ennyi elég? Ha kevés az erőm? Nem akarom Umit veszélybe sodorni! -vére leértem a pince aljáig.
Szerencsére volt világítás, így nem estem el az első fadarabban. Hallottam Umi lépteit is mögöttem, tehát nem volt semmi baj.
-Szóval, tudod, hogy mik ezek, igaz? -vontam ismét felelősségre, mielőtt elájulna.

Tárgy: Re: Umi otthona Hétf. Szept. 13, 2010 10:08 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

A nagy menekülés közben, mintha derengett volna neki Kata elhintett egy érdekes mondatot, de túlságosan kétségbe esett, hogy a hallottakat képes legyen visszaidézni. Tisztán emlékezett rá ledöbbent tőle egy pillanatra, viszont akárhogy törte a kobakját nem tudta miért. Amúgy is, jobban lekötötte minden idegszálát, figyeljen a hang irányára és ijedten rezzenjen össze minden neszre. Hát igen! Csodálatos búvóhelyet választott. Valami csöpögött, talán az egyik vezeték lehetett. Az egész pince dugig volt halmozva kacatokkal és az a kis lámpa nem biztosított valami meggyőző fényáradatot. Kész horror volt az egész! Utálta őket, de mindegyikben ilyen helyeken lapultak a legnagyobb szörnyek, gyilkosok, meg ki tudja még mik. Az összes történetben amit olvasott vagy látott, mindig félhomályos helyekbe szorították a nasikat, akik körülbelül ugyanilyen rémülten kapkodhatták fejüket. Szent isten! Mi van, ha a fenti csak elterelés és az igazi gyilkos itt van lent? Megeshet elbújt a sok lom között és várja a megfelelő alkalmat kitörjön. JÉZUSOM, JÉZUSOM! Itt akkora a kupi bárhova elfért! De, nem akar meghalni és nem érdekli mindenki ezzel jön! Neki igen is sok minden van, amit meg kell tennie. Ott van például a kutyája! Már napok óta tervezi elhozza Tsuna-t, mert imádott anyukája egyre nehezebben bír gondoskodni az energikus ebről. Vagy az éneklés! Nem állhat meg, amíg el nem éri a világhírnevet! És a szerelem! Egyszer igenis sikerülni fog neki! Egyenlőre fogalma sincs hogyan, de össze fog jönni, mert így kell lennie! Szóval, béken lehet hagyni! Nem halhat meg! Kár, hogy ezek az indokok pindurkányit se hatnának meg egy őrültet! Tessék, máris vállára tette kezét, hogy adja meg magát. HOGY MICSODA?! Ne, ne, neee! Meg fogják ölni!
Rémülten sikított, mert nem adja ám olyan könnyen a bőrét! Elvileg tanult önvédelmet, csak épp túlságosan sajnált másokat megütni. Nem tehet róla! Akárhány pofont is kapott, képtelen volt visszaadni. Mégis mit ért volna el vele? Az erőszak, csak erőszakot szül. Vagy, valami hasonló. Sosem emlékszik pontosan egy-egy remekbe szabott cikk szövegére, sajnos! Pedig annyit lehet találni! Viszont, most ott tartott elszántan fogja védeni magát. Csak emlékezne már a mozdulatokra, amiket tanult! Itt a lehetőség, erre nem jut eszébe semmi! Ez szörnyű! Bár, várjunk csak! Ha meg akarnák ölni, már rég elhallgattatják. Most viszont semmi se történik! Ihizé, mi folyik itt? Muszáj lesz hátra sandítania, különben sosem derül ki. Nagy levegő, aztán hajrá! Meg tudja tenni!
-KAHATA?!O.O...SAJNÁLOOOOOM! Megijedtem, mert elgondolkoztam, de nem akartam így reagálni.-
Mentegetőzött minden erejét beleadva. Vagyis széles mozdulatokkal csalapált karjaival, közben bevetve bűnbánó pillantásait, hátha elérnek valamit. Jobban hatottak, mint gondolta. Ki hitte, csak ennyire van szüksége? Ő biztos nem, mert száját eltátva értetlenkedett, miután vendége mosolyogva hessegette el negatív felhőit. Persze, azonnal szivárvány kerekedett Umi háta mögött. Érezte a csodálatot, mert lehet zavarban született ez a reakció, de az énekest teljes mértékig lenyűgözte! Rövid idő alatt csomó borzalom történt körülöttük és a lány képes maradt nyugodt maradni. Elképesztő! Szóhoz sem jut, mennyire készen van! Bár, ne kapott volna ebben a pillanatban egy sorsdöntő kérdést. Elvégre, ha őszintén válaszol, lehet őrültnek hiszik. Ha pedig hazudik, lehet elveszít egy barátot. Tudná, hol van ilyenkor az a középút, amit mindenki magyaráz, hogy kövessen! Hogy néz ki és mitől olyan jó? Minek van középen? Lehet, annyi az egész, hogy kicsit hazudsz is meg nem is? Ha ez igaz, akkor sose fog így élni! Kicsit sem akar hazudni! Annyiszor kellett megtennie a középiskola alatt, és lehet akkor megmentették a kérdésektől, de később csak fájdalmat okozott vele a szeretteinek. Azt hitték, azért mondott mindig mást, mert nem bízott bennük. Emiatt őszintén fog válaszolni! Nem akarja Kata-hoz egy hamis valamicsoda kösse.
-A nevüket nem tudom, csak azt, hogy hatalmasak, fehér maszk van rajtuk és vérfagyasztóan üvöltenek. Rémisztőek! Valamiért üldözik és megölik az embereket. Kész őrület, nem igaz? De várjunk csak! Akkor te is látod őket? Most komolyan nem vagyok zizis?-
Csillantak fel szemei, ahogy egyik ámulatból a másikba pottyant. Már körvonalazódni is kezdett a szívecskés, virágos háttér, amiből egy szem hullócsillag lett. Valahol a közelben egy nagy csattanás rázta meg a földet. Umi-nak kapásból a féltett kincsei ugrottak be, amin épp gyermeki örömmel ugrál a böhöm szörny. Ettől szép lassan sápadozni kezdett. Túlságosan szívéhez nőttek járgányai, bár abban ezer százalékosan biztos volt, ki nem teszi a lábát! Békésen kivárja, amíg elmegy, azután neki áll siratni az elemeire szétszedett autóját és motorját.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Szept. 17, 2010 10:02 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

~Ezt nem hiszem el! Tényleg látja őket, és nem csak az álmomban... És a gyűrűje is... Talán sikerül rávennem, hogy felmenjünk! Igen, meg kell őket ölnünk, nem maradhatnak a városban büntetlenül. -jelent meg szuppahíró mosoly az eddig falfehér arcomon.
Gyorsan lepillantottam a kezemre: vörös jelek. Itt vannak a kertben. Elmebeteg fény csillant meg a szememen, bár a pislogó lámpafénytől majdnem megvakultam, mégis nekiiramodtam a lépcsőfeljárónak -kézen ragadva Umit. Vasmacskaként viselkedett: amilyen nagy lendülettel indultam neki a hősies feladat elvégzésének, olyan nagy puffanással ért földet pormás popóm.
-Most meg mi van? Megálmodtam, hogy a gyűrűddel meg tudod őket ölni. És nekem is van képességem! Velem kell jönnöd, meg fogjuk őket semmisíteni. De jó, nem gondoltam, hogy ilyen izgis lesz ez az este. Na szedd össze magad! -hadartam, és rángattam a karjánál fogva egészen addig, amíg egyszer csak el nem dőlt, teljesen vízszintesbe.
Majdnem sokkot kaptam, hogy én csináltam vele valamit, hiszen elnézve az arcát Medúzává is változhattam. Körbetapogattam a fejem, s miután rájöttem, nincsenek kígyók a hajam helyén, mellé térdeltem és óvatosan pofozgatni kezdtem. Semmi reakció...
-Umi, ébresztőőőő! Kelj fel! Naaaaaaaaa, Umiiiiiiiiiiiii! -rázogattam a vállánál fogva. Már-már az is eszembe jutott, hogy megállt a szíve a sokktól!
A mellkasára hajtottam a fejem és mosollyal nyugtáztam, valami ketyeg odabent. Még nincs minden veszve!
Felemelkedtem és egy istenes pofont irányítottam a bal arcfelére. Ettől persze egyből kipattantak a szemei és szinte azonnal könnybe is lábadtak.
-Ne haragudj, nem akartalak bántani! -néztem rá bűnbánóan, miközben egyre jobban fénylett a kezem.- Ideje lenne csinálnunk valamit, már a házban vannak! -pattantam fel mellőle és az ajtó kilincsére tettem a kezem.
~Ha ő nem jön, akkor egyedül kell elintéznek őket. Talán nem halok meg. -nyomtam le a fémdarabot és szinte sikoltva nyílt ki az ajtó.
Lassan kiléptem az üresnek tűnő előtérbe. Hátamon szinte felállt a nem létező szőr, annyira zavart ez a nagy csend. Biztosan készülnek valamire, érzem. A mintáim szinte feketék voltak, annyira közel voltam a célhoz. Igaz, nem láttam semmi furát, de az semmit sem jelent.
-Toku kinu! -hívtam elő a kesztyűmet, minden eshetőségre felkészülve.

Tárgy: Re: Umi otthona Vas. Szept. 26, 2010 11:16 pm

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Szipogva markolászta felsőjét, ahogy tovább kínozták a pusztítás képei. A csodálatos házából, kertjéből, bútoraiból, kocsijából, utcájából, környékéből nem fog semmi sem maradni. Pedig úgy szeretett itt lakni! Imádta a bejáró nénit, a postást, aki mindig csúsztatott egy-egy rajongói levelet a küldemények közé. Az újságost, aki állandóan valamelyik bokorra aggatta fel a magazinjait, vagy heccből kivágta a borítón szereplő alakok fejeit. A szomszédok hol drámai, hol zajos bulijait és az utca elejéről a bozontos kutyust, aki folyton földre teperve nyalogatta körbe. Annyira szörnyen érzi magát, hogy ez a sok, kedves ember bajba került és nem tud tenni semmit. Jobban mondva nem mer megmozdulni. Na, de azok a lények hatalmasak és ijesztőek, ő meg kicsi és halálosan meg van rémülve! Ha valami csoda folytán ki is menne, azt se tudja, hogy működik a gyűrűje! Sose próbálta, mert ahhoz, a gusztustalan bigyuszoknak a közelébe kéne lennie! Azt már nem! Eddig se lett komolyabb baj a feltűnéseikből, legalábbis a média mindig hallgat róla, vagy csak a baleseteket mondja be. Igen, tudja! Azok a balesetek a maszkos trollok munkái, de ha mást hisz, akkor már nem is olyan rossz! Francokat! Borzasztó bűntudata van! Viszont ő gyáva! Neki nincs mersze másokat menteni és elfelejtkezni róla, van saját élete. Neki még arra sincs ereje, felemeljen egy óvodás gyereket! Egy hozzá hasonló nyámnyila sztár alkalmatlan ilyesmire. Még akkor is az lenne, ha egyszerű munkás volna. Egyszerűen képtelen másokra emelni a kezét és a nagy manga-k főszereplői mindig rúgnak, ütnek, harapnak! Ez lehetetlen! Számára mások mentése, lehetetlen!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!-
Remeg bele váratlan üvöltésébe az egész pince. Szegény feje önkívületi állapotban, már felfelé akart menetelni a lépcsőn. Fel a földszintre! Fel a szörny elé! Jézusom! Hova tette az eszét, amíg mély lelki tusába süllyedt? Ő nem megy! Sehova se moccan a biztonságos zugból! Még akkor se, ha Kata teljesen megváltozott! Úgy nézett rá, mint egy pszichopata őrült! ÚRISTEN!O.O Biztosan megszállták, szerencsétlen lányt! Nincs rá más magyarázat! Azért viselkedik, ilyen furcsán, mert a fent lévő izék kényszerítik! Most mégis mit tegyen? Hogy segítsen? Mit csináljon? Mit ne csináljon? Teljes, be fog pánikolni! Nem, azon már túl van! Nem érdekli! Akkor se ereszti el a lépcső korlátját. Ő marad és vigyázz az egészségére. Még ha el is fog ájulni, mert nagyon érzi a vesztét. ÉS MÉGIS MI EZ A TÖRTÉNET?O.O Még, hogy ő megmenti a gyűrűjével? Nehem! Hazugság! Ki van zárva! Teljes mértékig elképzelhetetlen ő ilyet tett volna! Össze keverte valaki mással, elvégre igen sok férfi hord gyűrűket. Nem látszik, hogy még a gondolattól is rosszul van? Ő, ahogy innen felsiet és könnyed mozdulattal megölni azt a gigantikus valamit...nem bírja!
Könnyed eleganciával terült ki a padlón, de még szép, hogy nem hagyták nyugton. Ahelyett dobtak volna rá egy takarót és hagyják kipihenni a traumát, adtak egy újat! Finoman ápolt arcbőrén óriási csattanással landolt vendége tenyere. Ettől pillanatok alatt potyogni kezdett könnye. Az ő szépséges bőrén egy lenyomat éktelenkedett, ki tudja meddig! Így nem mehet az utcára! Mi van, ha feldagad, vagy belilul? Hogy fog így a nyilvánosság elé állni? Oda a karrierje, az élete, a munkássága! Annyi évig küzdött, hogy nyúzott arca tökéletesedjen és egy pillanat alatt tönkre teszik! Gyorsan kerítenie kell egy sálat, garbót, maszkot! Bármit, ami eltakarja az arcát! Még véletlenül se akarja meglátni, hogy festhet. Azonnal keres is valamit! Egy csomó kiselejtezett holmi van a poros dobozokban, csak talál használható dolgot! Kár, hogy nincs itt Tomátó! Most biztosan kisegítené valamilyen csodálatos és eszméletlen ötlettel! Nélküle nehéz lesz, de megoldja, mert meg kell!
-HÁHÁÁÁ! Találtam egy retro sálaa~t! ♪-
Büszkén magasba emelve szerzeményét, végre kezdett rájönni, nincs lelkes rajongó tábor. Körbe sandítva a helységben, a nyitva hagyott ajtó fogadta. Kata tényleg kiment! Ettől, újabb sokkot kapva eresztett le, akár egy újrahasznosított lufi. Megint ott tartott túlságosan félt mozdulni, de a barátját se ment pácban hagyni. Na, most aztán mihez kezdjen?! Egy dologban biztos volt, szóval nyakát-fejét körbe tekerte a neon zöld anyaggal. Aztán jöhetett a drámázás. Minden cseppnyi bátorságát összeszedve elsomfordált a lépcsőig, aztán a legkisebb nesztől eszelős gyorsasággal vetette magát a dobozok közé. Valahogy, nem akaródzott dűlőre jutnia, mihez kezdjen. Túlságosan megijedt mindentől, bár a pince, így egyedül, kicsit sem festett barátságos közegnek. Végül, áramkimaradás hozta rá olyan szinten a frászt, maga után felverve a port kötött ki kedvenc csempéjén. Persze a folyosó kellős közepén, hatalmas sóhajt hallatva, hogy véletlenül se törje meg a fent uralkodó síri csendet. Szerencsére, hamar rázuhant a tantusz és fehér ábrázattal tapadt rá a falra. Idáig, remek, hogy ijedtében felmenekült, de innen merre? Nem tudja, hol van Kata és főleg az a behemót lény. Ezt remekül megcsinálta! Most még nagyobb bajban van, mintha a lánnyal jött volna fel. Most ki fogja megvédeni?T.T Csúszott le, hogy összetörten gubózhassa be magát a kicsinyke pálmafa takarásába, de a konyhából érkező csörömpölés pillanatok alatt meggyőzte, távozzon a helyszínről! Épp, csak az irányzékot vétette el! Maga se tudja, mit hitt, de a zaj felé osont, persze falfehéren és kocsonyaként remegve. Talán, úgy gondolta, hogy Kata lesz a forrás. Elvégre, valahol itt van ő is. Ráadásul, nem érti, hogy fértek be ide azok a két méteres valamik? Képesek összemenni? Hű, de komoly lenne, ha tudnák változtatni a magasságuk!*.* Lehet, ők is akkor nőnek, ha esznek. Hű, hát ez nem jó hír. Vagy, tényleg szellemek és egyszerűen keresztül mennek a falakon? Nem érdekli!T.T A szimpla szellemeket se szereti!T.T

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Okt. 08, 2010 5:13 am

Megaszupi BÉKÍTŐ... micsudi?!

Körülbelül halvány lila gőze... de még hupikék sem volt arról, hogyan helyezkedjen a kedves fél mellé. Hiszen jól tudta, bármilyen pózban is recsegne-ropogna mellé, olyan feszültséget érezne, hogy még az is elképzelhető lenne, hogy áram alá helyezve, feltöltené az akkumulátort is! Akárhogy is moccanna, hozzáérne bőre, de még a textilek súrlódásától is a hideg futna végig a hátán, egyenest az agyáig felszökve. Viszont a gépezet izzítva volt, a film már bent pörgött benne, s Umi is kényelmesen lepakolta magát az ágyra.
Ágy... eddig úgy tudta szerette ezt az elnevezést, most mégis úgy gondol rá, mintha valami bütykös, varangyos béka várna rá benne. Hiszen a nőkkel hova máshova ment volna először... jó, persze a körítésen kívül. Naná, hogy az ágyba! A kád után a legtökéletesebb hancúrhelynek tartotta! Most meg... aludni sem akarna benne nyugodtan! De még filmet nézni sem! Ahogy körbenézelődött a szobán olyan dolgokat vélt felfedezni, amik csak még inkább a zavarba hajtották. Szinte alatta már csónakázni lehetett a sok verejték elhullajtása miatt, de ő csak tovább konstatálta a környezetet. Elhúzott redőnyök, sötétítők, félhomály, aranysárgás lámpafények... Umi illata az egész szobában! Nagyot sóhajtott, tényleg elég tökös ahhoz, hogy meg tudja fékezni magát... minden tekintetben.
- Majd megoldom valahogy. Jaaa ööö, nem kell!
Emelte meg hangját, aminek következtében az elcsuklott. Tudniillik, mikor Rii zavarban van, szokása, hogy elcsuklik hangja, s elég érdekes, vékony nyüszítések buknak ki ajkai közül. Nem direkt csinálja, teljesen természetesen, akarata ellenére produkálja. Végezetül a felemelt kezeiben remegő tálkákat lassan letette az éjjeliszekrényre, majd még ácsorgott, mint valami hülye gyerek. A bambulás után elhatározta magát, hogy helyet foglal Umi mellett, mert már javában ment a film. Igen, egy kisebbfajta hatásszünetnek el kellett telnie, míg a rendszer ismét üzemelni kezd.
Óvatos mozdulatokkal először térdeit pakolta föl, a puha ágyra, majd aztán négykézláb haladt fölfelé. Úgy gondolta az lesz a legjobb, ha minél messzebb húzza meg magát Umi-tól. Akkor biztosan nem tesz olyat, amit megbánna valamelyikük. Felmászva egyenest az ágy támlájának dőlve húzta fel lábait, s egyik kezét a tarkójára nyomta. A másik szabad kezével meg igyekezte a csillámport kidörzsölni szemeiből. A filmet ismerte, viszont a legújabb részét csak hallomásból tudta. Neten olvasott róla valamit, de gyatra angoltudása révén csak annyit tudott kihámozni, hogy az a jól megszokott gyilkolászós sztorival találja szembe magát a néző. És hát mi tagadás, így is volt. Már az első jelenetek arról szóltak, hogy a gazfickókat összegyűjtötték, s ledobták arra a szigetre ahol azok a szörnyetegek leledzettek. Az ijesztő, horror, thriller filmeket ugyan kedveli Rii, de ez egyik kategóriába sem tartozott. Igaz, a horrorfilmeket is csak azért szerette, mert jókat kuncogott alattuk. Semmi ijesztőt nem talált benne, annyira nem reálisak a történetek, hogy az már nevetségesek. Vagyis számára. Úgy tűnt Umi nem értene ezzel egyet. Hiszen a fák közül előugró, lenyúzott bőrű állatok támadásától is teljesen lefehéredett. Rii csak forgatta a szemét, vajon mi lesz vele, ha elérnek azokhoz a részekhez, mikor a Predátorok gerinceket szaggatnak ki az emberek testéből...?
Viszont a filmezés abból a szempontból mégiscsak ijesztő volt, amikor Umi odavándorolt Rii mellé, s rászabta a szembetakarás nemes feladatát. Egy az, hogy Umi közel volt hozzá, kettő pedig az, hogy hozzá kellett érnie! Végül csak rá kellett hogy kényszerüljön, ugyanis lerítt a fiú arckifejezéséről, hogyha pillanatokon belül nem cselekszik, biztosan összeesik a rémülettől. Így ezen tények tudatában, óvatosan átvezette jobb karját Umi háta mögött, s összefogta tenyereit szemei előtt. Elég sok véres és kaszabolós jelenet következett, s mivel nem volt benne biztos, mindet bírná Umi lelke, ezért jobbnak találta, ha nem veszi el kezeit előle. Viszont kezdett zsibbadni karja, szóval muszáj volt rátámaszkodni a támlára. Aztán meg már elég kényelmetlenül ült, így gyengéden meg kellett támaszkodnia Umi testén. Mikor tudatosult mindez benne, lassan, kikerekedett szemekkel rápillantott a mellette ülő, reszketőre. Csak nézte, bámulta, koslatta, s szíve igen hevesen vert. Nagyokat nyelt, s világát sem tudta már pontosan. Annyira rákoncentrált Umi-ra, hogy már a külső zajokat sem hallotta, amiket pedig rendesen megszólaltattak a nagy hangfalak.
Valamit úgy mondana... valamit úgy megtenne. De tudta jól, nem jönne ki belőle úgy, hogy ne kéne magyarázatot adnia. Így aztán elfojtott sóhajtás után lassan elvette kezeit, s újra visszahelyezkedett eredeti pozíciójába. Valamit ugyan magyarázott neki Umi, de csak mosolygott kajánul. Persze csak ő érthette, ennek hangot is adott a másik fél. Minderre csak ránézett egy pillanatra, ugyanazzal a mosollyal, majd újból a filmet kezdte el tanulmányozni.
- Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire zavarban leszek melletted.
Mondta teljes nyugodtsággal, le nem hervadó vigyorral arcán.

Tárgy: Re: Umi otthona Szomb. Okt. 16, 2010 3:49 am

¤_¤ Megaszupi BÉKÍTŐ ??? ~ Sikerülni, sikerülni...remélem sikerülni fog! ¤_¤

Kész terror játszódott le kobakjában a feszült várakozás alatt. Már el se tudta dönteni úgy a jobb, hogy nem látja, amit kéne és találgat, vagy ha látná és attól rémülne halálra. Abban, viszont határozottan kiegyezett, mindkettő fárasztó. Igazán hálás és nagyon boldog leárnyékolták látását, de hálátlan, mert nem könnyebbült meg. Ott motoszkált hatszázmilliárd kérdés a kobakjában. Lehet utálta az efféle alkotásokat, de attól még csomó mindenre gondolt. Kik azok a férfiak. Minek vannak ott, meg hol azaz ott és mik meg hogy azok a lények. Mi az okuk, amiért gyilkolásszák őket és ki fogja túlélni, jaj meg hogyan! Fránya rendezők! Pont erre játszanak! Csinálják neki a feszültséget, hogy ha majd bepislantva is, de várja végig a sok hentes részt. Még szerencse Rii feláldozta magát! Micsoda hős!*.* Ez a véres jelenet, meg szép hosszú. Szegény megmentőjének lassan elgémberedhet mindene. Biztos nem valami kényelmes neki. Most, úgy szégyelli ennyire, de ennyire félős. Jobb lett volna kikapnia a dvd-t. Már megszokták szétszórt, nem is érti minek művelte ezt. Rosszabb, mint egy első randin feszengő kisiskolás! Pedig biztosan letudták volna az esetet egy szemforgatással, aztán most jókat derülnének valamilyen vicces alkotáson. Elszúrta! Nagyon csúnyán belerondított a mozizás légkörébe.
Hatalmas bűntudatában színt akart vallani, de elég érdekfeszítően rusnya hangok támadtak érzékeny fülére, úgyhogy minden nemű próbálkozást elhajítva kapaszkodott szemellenzőjébe. Még véletlenül se akart kilátni mögüle! Isten mentesen! Már a hallójáratában szörföző dolgok is túl vannak a határon. Még mindig szeretne aludni és nem hentes bárddal futkározó spárgákról, vagy még rosszabb mutánsokról! Azt sem akarja végignézni, ahogy Rii-t, netán Puhapamacskát kínozzák vérszomjas cukormázas fánkok. ÚRISTEN! Borzalmas lenne! Már a gondolattól libabőrös! És persze, pont most szűnik meg a fedezéke. Nincs többé utolsó mentsvár! Neki meg mersze nincs kinyitni a szemeit. Csak szorítja és szorítja, végül eljut hozzá a felismerés. Valószínűleg azért szabadult ki, mert nincs bigyuszos rész! Ennek szívből örül, de inkább rákérdez! Fő a biztonság! Kár, hogy eleinte egy szó nem jött ki a torkán, csak némán bökdösött a tv képernyője felé. Ha közelebb lett volna, az se lenne meglepetés, leveri!O.O Kissé lendületesen lóbálta a karjait. Valószínűleg hasonlíthatott egy képzeletbeli legyeket hessegető őrültre.
-Vé-vége? Nincs csihi-puhi?-
Sandított félszegen a számára érthetetlen történet felé. Hála a sok kimaradt infónak már azt se tudta kik és hol vannak. Emiatt ritka értelmesen pislogott hol a szereplőkre, hol Rii-re. Remélte beavatják a dolgokba, de rá kellett döbbennie, egyetlen esélye nem hajlandó magyarázatot adni, csak szokásos vigyorral pocolni. Ezen a vérlázító dolgon morcosan nyöszörgött. Még szép, hogy besértődött! Micsoda rendszer kizárni az ő tudatlan buksiját?! Kivételesen nem szándékosan maradt le mindenről. Legalább egy tőmondatokban összefoltozott előadást megérdemelne. Rá is zendített egyre hevesebben bökdösni Rii arcát. Közben, persze megállás nélkül követelte és követelete a személyét ért sérelem kiküszöbölését. Sziklaszilárdan elhatározta, most ki fogja vívni az igazát. Tehát, addig fogja idegesíteni vendégét, amíg az meg nem unja dühödt hörcsög pofiját és szokásos stílusban fehér zászlót nem fog lengetni. Tökéletes terv! Kár, hogy sose működnek fantasztikus ötletei. Valahol mindig elbuknak. Kezdetnek például annál a résznél, kiről van szó. Drága énekes társánál senki sem képes meghökkentőbb reakciókat bemutatni! Például, ha Umi ereje teljében érzi a győzelem szagát és tudja, a következő pillanatban sok-sok homlok körüli x-el ordítják le haját is, akkor csak annyi történik, sértett fele laza higgadtsággal faképnél hagyja. Olyan megalázó! Bármilyen csínytevéssel töri magát, tutira el fog bukni. Rii-nek van valamilyen képessége, hogy kivédje az ő megaszupi támadásait. És tessék! Alig említi, máris bekövetkezik! Kapott egy kaján vigyoros megjegyzést, amitől hullócsillag formációban vágódott el az ágyon.
Szükséges volt néhány pattogás mire feldolgozta az információt, de ha nem értette félre, és mi oka lett volna, akkor ZAVARBA HOZTA RII-t.O.O Jól megcsinálta, mert azt se tudja, hogy, mivel, minek, hány órakor hozta össze. Viszont hiába próbált a tényekre koncentrálni nem bírt uralkodni az érzésein. Gyerekes kuncogásban fakadt ki és láthatóan az se mentette meg csúfos lebukásától, első hangfoszlány távozta után arca elé kapta praclijait. Sejtette, nem épp azt fogják hinni szívből szóló öröme tört ki ilyen módon. Biztosra vette, úgy könyvelik el ballépését a fan pincsi kárörvend a gazdija hírnevét árnyékoló eseményen. Márpedig ő nem hagyhatta ez történjen! Buta félreértés lenne, ami elront mindent. Tényleg, de tényleg nincs semmi köze gonoszkodáshoz. Ő, csak, nem is tudja. Na, ne fejben tárgyalja meg! Gyorsan kell mondania valamit, mielőtt Rii kiviharzik sértődötten. Azonnal neki is fogott kétségbe esetten, illetve figyelem felkeltően gesztikulálni nózija előtt. Reménykedett benne, még időben kibökheti mondandóját. Ha lehet értelmes mondatok formájában. Bevett szokása oda se figyelni a szavaira, csak hadarni szünet nélkül. Nem tehet róla! Többet jelent számára mások lelki világa, mint, hogy azon bánkódjon valami kicsúszhat, aminek nem kellett volna. Ezen ráért később rágódni.
-Ahahaaaa...nem úgy! Nem azért nevettem! Csak...ez az egész este, annyira szép! Olyan sok mindent mondtál és mutattál. Őszinte vagy és ettől boldog vagyok!...és, és nem azért sírok! Tényleg, nem vagyok szomorú! Csak örülök, hogy te vagy itt és nem az a címlap srác, aki a magazinokon pózol. Hiányzott...hiányoztál.-
Szipogott, látványosan bevágva bugyuta vigyorát. Kicsiny hevességében még arra is futotta végigsimítsa Rii arcát. Sőt, legszívesebben a szuszt is kiszorította volna belőle egy gigászi öleléssel, de szerencsére vagy ki tudja, időben leesett neki nem egy plüss állatot óhajt szíve minden szeretetével terrorizálni. Tehát, behúzta a kézi féket és, hatalmas szemekkel levakarva mancsait motyogta, motyogta és motyogta bocsánat kérését. Zavarában azt se tudta hol van. Vagyis, nagyon is, túlságosan is tisztában volt vele, de annyira jól esett lelki világának ez a kifakadás. Kimondani hangosan ezt a néhány, szinte semmit mondó szót és megérinteni Rii-t. Egy csodás álom. Sejtette is, hogy mindjárt jön a fekete leves. Kezdetnek, szégyellte magát, mert galád és önző módon viselkedett. Viszont, ki sejti mikor adódik megint ekkora lehetősége. Hát, nem érezte az utóbbi indoktól jobban magát. Bánatában szinte tökéletesre is igazgatta a műsorától meggyűrődött ágyhuzatot.

Tárgy: Re: Umi otthona Pént. Okt. 22, 2010 5:09 am

[ Igazi plázakandúr ~ folytatás ]

Eszembe sem jutott az, hogy megsérülhetek. Annyira vágytam arra, hogy megtudjam, mi folyik a házban, hogy szinte felpezsdítette a vérem és a félelem semmimé vált. Sejtettem, hogy Umi nem fogja követni a példámat, hiszen az eddigi magaviselete egyáltalán nem volt biztató egy nő számára, mint védelmező férfi.
A házban semmi világítás nem volt, csak a Hold fénye sütött be az ablakon. Végigfutott a hátamon a hideg, kellemes borzongást nyújtva nekem. Ahogy beleszimatoltam a levegőbe, valami fura illat csapta meg az orrom az emelet felől. Lassú és halk léptekkel mentem fel a lépcsőn, majd felérve egy kommandósokat megirigylő mozdulattal néztem jobbra majd balra. Sehol semmi... De várjunk csak! Nyitva van a vendégszoba ajtaja! És biztosan nem mi hagytuk úgy!
Az ajtóhoz osonva bekukucskáltam, majd teljes mellbedobással rontottam az eddig ismeretlen lényre. Ahogy megpillantottam, tudtam, mit kell tennem. Természetesen elméletben minden könnyebb, mint a gyakorlatban. Nem várta meg, hogy támadjak, bűzlő pofájával üvöltve rohant felém, nyála össze-vissza csapódott. Persze eszembe se jutott, hogy lőjek, így rohanni kezdtem lefelé. A fokokat kettesével véve száguldottam a lépcsőn a konyha irányába. Egyszer csak valaminek nekiütköztem.
-Basszus! -sepertem ki a szememből a hajam, miközben felkapartam magam a földről.
Ismerős nyöszörgést hallottam, az elgázolt "valami" irányából.
-Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj! -tudatosult bennem, hogy mi történt, és Umit kerestem tapogatva. Éreztem, hogy a középső tájain vándorol a kezem, de szerencsére nem lehetett látni, ahogy elpirulok...- Nem akartalak elütni, de valamit láttam odafent!
A morgás közvetlen mellőlem hallatszott, majd egy a konyha felől is. Nem tudtam, melyik lehet a nagyobb... És a félelmetesebb. Mivel nem is akartam közelebbről megismerni őket, a kezemet a hang felé emeltem a kezem.
-Toku kinu! -ismételtem a parancsot és megjelent az energiaoszlop.
Fényében megpillantottuk a szörnyet. Olyan maszkos lény volt, mint régen a hídon. Tudtam, hogy meg kell őket ölnöm! Hatalmasat ordított, hiszen a karját eltaláltam. A vére keserű illata szinte bódítóan hatott rám. Éreztem, ahogy telítődik a tüdőm, nő a bátorságom is. Újra a lény felé lőttem, és elég volt a kintről érkező kis fény, hogy egy újabb lövéssel a fejét szétlőjem. Azonban nem tartott sokáig az örömöm. Lábdobogás kíséretében közeledett a másik csontfej is...