TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Dec. 04, 2010 11:42 pm

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Az átkötözés szóbajövetelével felszínre került egy hozzá igencsak szervesen kapcsolódó problémakör, miszerint először le is kell szedni az itt-ott már láthatóan teljesen vörös ruhacsíkokat.
-Oh Cseppet se aggódjon emiatt uram, elfelejtette, hogy évekig ez volt a munkám? -dorgáltam meg semmiképp se lehordóan, inkább csak lelkesen a kanalat lóbálva, amit aztán mivel az ő közreműködésével sem sikerült teljesen eltüntetni a tányér tartalmát, visszapakoltam bele, majd félretettem. Meglapogatva a takarót jeleztem a széken ücsörgő félnek, hogy költözködjön át az ágy szélére, hogy jobban hozzáférjek a munkához.
Miután végleg pihenő pályára került a paradicsomleves, legnagyobb meglepetésemre ismét visszakanyarodtunk az előbb félbehagyott témához. Jó, mentségemre szóljon, hogy nem vagyok még teljesen hozzászokva a helyzethez, hogy megfogalmazott kérdésekre kelljen magamról regélnem. De ezzel most megint eloszlathatunk egy úgy tűnik rosszul értelmezett mondókát.
-Azt hiszem nem teljesen úgy értetted az előbbit, mint ahogy szerettem volna kifejezni magam. -ráztam meg halványan a fejem, miközben épp erőt gyűjtöttem, hogy kinyúljak és elhalásszam a másik éjjeliszekrényre pakolt méretes kosárkát, amiben a kötszerek voltak. Kelleni is fog belőlük bőven... De mielőtt megint kétségbeesve kezdenek el agyalni azon, hogy vajon mit akarhattam mondani, gyorsan folytattam is.
-Szerintem én nem hangsúlyoztam eléggé, de egyszer sem saját indíttatásból kezdtem bele ezekbe a dolgokba. Csak megkértek rá, nekem pedig nem volt szívem nemet mondani, hiszen számítottak rám. -mosolyodtam el. -És általában ez is úgy nézett ki, hogy azért egy ideig rágni kellett a fülemet miatta. Hiába, nem vagyok az a típus, aki szeret közönség elé lépni. Nekem a zene túl fontos ahhoz, hogy hasznot húzzak belőle. -bontottam ki közben néhány tekercs steril pólyát, majd utána felemeltem Masaki karját és megkeresve a csuklójánál a fásli végét, óvatosan elkezdtem letekergetni. Úgy terveztem szépen sorban haladok, először a karjain és a mellkasán teszem rendbe a kötéseket. -Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem mindig szörnyen különleges dolog volt, pláne mióta ideát élek. Számomra ahhoz a nagyon kevés maradandó dologhoz tartozik, ami az ilyen örök életű lelkeknek is mint mi, állandóságot nyújthat amibe menekülhetünk az odakint szemvillanás alatt gyökeresen változó emberi világból. -tartottam egy kis szünetet, míg befejeztem a használt kötés letekerését, és elővettem a sebfertőtlenítős üvegcsét és vattát.
-De lehet, hogy csak én vagyok túl szentimentális... viszont ez most kicsit csípni fog. -jeleztem szándékaim, de ahogy ismerem úgy is szemrebbenés nélkül ülné végig, hogyha a fogát húznák. Ennek ellenére mégis próbáltam a lehető legkíméletesebben körbepamacsolni az igaz, hogy gyorsan de azért nem pillanatok alatt gyógyuló sebeit. Csodálom, hogy egyben vannak még a tetoválásai ennyi heg után is. Szinte meg sem látszik rajtuk. De tényleg, te jó ég, vajon az enyém nem sérült meg? Hiszen kemono igencsak azon a könyéken mélyesztette belém a karmait. Meg kell győződnöm róla, hogy nem esett semmi baja, addig nem mutathatom meg neki, ha már ennyi ideig titokban maradt. Szeretném, ha úgy látná, ahogy megérdemli. De ezen most ráérek aggódni, előbb be kell fejeznem a kötözést. Miután lefedtem gézlapokkal a nagyobb sebeket, fel is tekertem a friss pólyát, majd ugyanezt eljátszottam a másik kezével is.
-Pólót le, most a mellkasod jön. -adtam ki a határozott parancsot. Más helyzetben korántsem adok ki ilyen határozott utasítást efféle tevékenységre, de ha előtör belőlem a lelkiismeretes kórházi asszisztens, nem tűrök ellentmondást. Ahogy onnan is szép fokozatosan lekerült a kötés, megint feltűnt előttem az angyal és a démon művészi rajzolata. Annak ellenére, hogy már látta, hogy hogy fest a lélekölőm teljes materializálódása, még mindig úgy érzem, hogy nem érdemlem meg ezt a metaforát. Észre sem vettem, hogy sikerült belefeledkeznem, és arra eszméltem fel, hogy könnybelábadt szemmel bámulva simítottam végig.
-Bo-bocsánat, mindjárt megvagyok. -kaptam össze magam, mert nem szerettem volna türelmetlenségbe hajszolni az amúgy sem a beígérten termő rózsa kivárásáról híres házi démonomat. Mikor ezzel is megvoltam, már nem sok maradt hátra, viszont azon dilemmával találtam szembe magam, hogy hogy fogom kivitelezni a lába átfáslizását, merthogy törött bordákkal némileg nehezemre esik a hajolgatás. De néhány elgondolkodó hümmögés után azt hiszem sikerült megtalálnom a megfelelő megoldást.
-Tedd fel a lábad a székre, hogy ahhoz is hozzáférjek. -mutogattam arra amin az előbb ücsörgött. Csodálkozom, hogy ilyen engedelmes, de ezt nem azért mondom, mintha egy fikarcnyit is bánnám, csak meglep, hogy lassan talán tényleg sikerül megváltoznia. Remélem azért hogy az nem következik be, de talán nem is kell attól tartanom, hogy teljesen elveszti a régi önmagát. Hiszen a változás nem arról szól, hogy felveszel egy új személyiséget, sutba dobva mindent ami régen voltál. Szerintem ez a legnagyobb áltatás, hiszen legbelül sosem felejtheted el milyen vagy, mégha a külvilág felé teljesen mást is mutatsz. Fel kell vállalnunk a múltunkat, ha nem is vagyunk rá büszkék, és legszívesebben kitörölnénk a világ emlékezetéből is. Aki pedig az alapján ítél meg, amit tettél, és nem azért, amit most teszel, meg sem érdemli, hogy a barátodnak tekintsd.
-Nahát, szóval te így adózol a zene tiszteletére. -tört meg az újfent beálló csend, ahogy megakadt a szemem a számomra új tetoválást megpillantva. -És mindezt úgy, hogy azért ne lógjon ki a többi közül. -vettem szemügyre csodálkozva a bal lábszárán helyet foglaló figurát. Igaz, hogy nem az én stílusom ez a koponya mánia, de ez még nem jelenti azt, hogy ne tetszene egy olyan valakin, akihez illik.
-Ezt mikor csináltattad? -pislogtam rá nagy szemekkel, miután végre teljesen befejeztem a kötözést. Csoda hogy elég volt a fásli, hiszen szegény úgy fest mint egy múmia. De azt nem csodálom, hogy az átalakulás ennyire tönkretette, mégha szerencsére nem is volt teljes...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Dec. 26, 2010 5:03 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Tepsi borításos mekkára elkarattyoltunk a másik kopoltyú szomszédolt teflon nyalásába, lehetőleg jó köpésnyire az eredetileg belőtt papírpolcolást kipenderítve a szikrázó neonvilágításba. Én bőszen toltam arról a hadovát, hogy rúgjunk be egy pukkant tákolmányt kornyikára gyúró seggcirkáló tágítóként a summával tömött aranyneveldék kipottyantott kobold rémségeinek, hátha kivernek néhány dobhártya basztató mozdulatot. Marhára nem arról hajigáltam lóherés érméket, felkúrom egy összetákolt vaku behomályosításba, oszt vergődjön kórusban ajzószert csócsáló tökös rétesek lencséje előtt! Szart se böki piszkavassal sorszámba a felhúzott dedó pamacs láz. Viszketős gógyi atom sülést vágnék kosárba, ha fehér dzsuva kotróval kéne aszfaltra vakarni a zajkeltőre bukfencező metélteket és szétfolyós gutafaktorban is lobbanthatnék cserkésztüzet a befojtó tonnára duzzadt nyali borítékok kereszttüzében. Vágom én, nem csipázza bevilágító csillámlást, mert a gógyim is detto fokon kapna ragyaütést, de ha élvezettel nyomatja a törzsi rítust, miért nem hasznosítja be?! Lökjön naptárba pár deszkákról halluzó földelt lúzert és kapásból nyomathatná az ipart. Franc se meresztené a kocsányokról csimpaszkodó gülüit, csak tarkón csoszhatná a fikáit kunkori pink túrással kanalazó követőjét és matató perec kifingásig nyomathatna örömódát, mert hót ziher, a tanya másik csücskében vernék ki pár csípőprotkót érő placcot, ne rinyáljon a perpatvar miatt döglődő csőcselék. De, ha nem komálja a szitumat, hát akkor beküldöm a sufniba! Épp elég biztosíték lecsapató áram pogózás, totál bunda lángoló melóval beárultam magam zöld hasuért. Majd károgok róla, csak nem ebben a begykoptatásban!
-Ahaaa...Lefogtam a témát! Többet nem kaparom fel, viszont ebben a lebujban annyiszor nyúzod, ahányszor betámad a húr vakarászhatnék! Ne nyomulj pecsétért, csak kapd ki!-
Tartottam idomított pöcsösként a pálcikáimat, miközben csúcsmenetben kapaszkodott szerpentinre a gógyifasz küszöböm minden parkettán ráncosodó halommal. Totál bevett téma, aljzaton landol a hulladék, de kurva elegánsan vagdosta a fertő űző szenzoraim, hogy a csülköm haver viszonyában rakott sátor találkát. Marika lepottyant kötő tű gombjára, rohadtul csesztette a retinám! Pacézva viháncolt három marokból csettintésre terjeszkedő kór gyűjtő, amit full flakon riasztóval teleportálnék óperenciás Sztüx habos babos sodrásán a verejtékes izzó mezők cincáló trolljai közé! Még az se kólintotta kilenc milliméteressel vízszintesbe a fókusztávom leordítják a gúnyámat, bordára égetve sasolják a varratomat, vagy kivénhedt sarki lotyóként polcoltatják fel a virgácsaim. Akkor kezdett derengeni sávváltás, amikor behomorítottak egy dülledő meresztéssel. Hullámosodó jeltől befelejtettem a csipa hullámos tángálását és kis időre leakadtam kosz gombolyagról, hogy próbáljam külső tagoknak is becsumizható módon kisakkozni a vesztes hóguta szakaszos számsort. Nem nagy fittyfene volt, csak annyi táv alatt, amíg rám szülte az a fogyatékos, belőtt orangután, öt maratont lezavartatott volna hibbant tollas. Még a régi stílusban pöcökkel bevert fogófejen virító jelem se csent le többszörös hetes rablást a koromból.
-Rábasztam, duplán elfuserált hetet még Julisban! Kihalásztam a leggyökerebb kórót a gaz ágyásból...nagyon nem esett le neki a tantusz, mit firkantson és melyik tagomra. Végén hagytam a picsába, amit ki akartam hurcolni belőle.-
-Miért? Mit szerettél volna?-
-Jól vágtad, vonós az alap. Dir en grey tamtamról pattant ki a tippem és ahhoz nem passzol...-
Zendítettem rá menetről lecsavarozni a rétegeket, mert engem vert hátba a kényszer tábla és ki akartam paterolni a még kozmásítóbb célba hajigálást, hogy tegyem tisztába asszonyt. Egész pofásan el is tekergőztem volna betépett gyíkként, ha nem kötelező program kínos terepekre kolbászolnom. Bele is sípolt a gőzszelepem, mire az összes vackot lehámoztam és ultra ego tépkedő cinkelés, de sprintben kellett gerincet villantanom, vagy tetemes érkészletet fröccsentek a zsír újonnan felaggatott részekre. Ez a gigászi felperzselés! Mintha még nem taperoltam volna szabvány idomokat, főként légtérben ücsörgő némberét. Egyre rúgó darált mákos fogszívatásom, triplán derék távlatban koslattunk mire horda átlöttyent a gáton. Ergo, talán, hatványozottan talán, nem vágta annyira a vörös szegényedésem. Meg nem csekkolta le kapásból, elreteszelt hódjáratokkal pislákolok és tájolom behugyozásig lyuggatott reszelőként préselődött e át a gógyimon itt pöffeszkedett mintája, vagy nem csak halluzom és tényleg újonnan került díszpéldány.
-Öhm...moszt beá'tam vagye új?-
Taperkodtam körbe a témát párszor, hátha nem az cövekel le pukkanóáradat mazsolájában szedált tolósügérként hadoválok, meg a vészfék lendülettel együtt hátra nem vágódik, hogy így szeleltesse el a piros foszlányaim túlélő csoportosulását. Tudja a gleccserrel világra szakadt jégMiska, mi bomlik ki a cérnával, de az tuti, ebből csak még jobban felsülten kászálódhatok ki...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Dec. 26, 2010 8:53 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Igencsak elcsodálkoztam mikor azt hallottam, hogy eredetileg egyáltalán nem ez volt az elképzelés. Fogalmam sem volt mit szeretett volna, de ha jól sejtem valami sokkal mélyebb jelentés annál, mint amit végül kapott. Gondolom a tetováló elintézte annyival, hogy "nesze neked még egy koponya, örüljé' már úgyis tele vagy velük" Pedig az utóbbi időben már messze sokkal többet mond minden szimbólum amit megörökítünk. Szerintem ez az egyik legjobb dolog a tetoválásban. Így voltam ezzel én is, mikor még a tavasz közeledtével rászántam magam tetováltatásra. Nagyon sokat vaciláltam, hogy mi lenne az amivel kellőképp kifejezhetném az érzéseimet, amikre szeretném emlékeztetni magam, ha netán az idő múlásával elhalványulni kezdenének. De ez idő alatt is elég volt csak belenéznem a tükörbe, és bár szörnyen fájt, de minden egyes alkalommal eszembe jutott az akinek a szívemet adtam.
Nem maradhattam sokáig a gondolataimba mélyedve, mert most rám került az ápolt beteg szerep sora. Általában ahhoz voltam szokva, hogy én kötözök, és nem engem bugyolálnak, úgyhogy igencsak heves erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy ne kezdjek türelmetlenül fészkelődni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy míg szemben ücsörögtünk egymással rettentően zavarban voltam, de látszólag nem csak engem feszélyezett a helyzet. Annyira furcsa, hogy ilyenkor mintha mindig meg kellene tanulnunk újra megismerni egymást, annak ellenére ami mindenben eddig már együtt részünk volt. De azt hiszem hiába lenne ez akár a háromszázadik alkalom, akkor is ugyanígy éreznénk magunkat. Kínos, de mégis valamennyire romantikusnak is nevezhető, ha a kapcsolatunkhoz mérjük. Csendben, és zavarom pírja mögé rejtett halovány mosollyal tűrtem, hogy leszedjék rólam a már jócskán véráztatta kötéseket. Nem csodálom, hogy ennyire átívódtak, amennyit mozgolódtam mióta ébren vagyok... Miután felkerültek az új kötések, és megfordultam, hogy eltűrve a hajam az útból a hátamat is szabaddá tegyem, mintha hatalmas megkönnyebbülés aurája csapott volna meg a mostmár a hátam mögött gubbasztó ápolómtól. De be kell valljam, én is kevésbé éreztem feszélyezve magam. Sőt olyannyira ellazultam belefeledkezve a kellemes érintésébe, hogy egy csapásra meg is feledkeztem arról, hogy van valami, amit még nem szabadna látnia. De azt hiszem az aggodalommal már elkéstem, mikor arra eszméltem, hogy döbbenten motyorászva tapogatják az imént emlegetett testdíszítést. Hátrafordítva a fejem, egy csodálkozó arckifejezéssel szembetalálva magam kellett rájönnöm, hogy ideje vallomást tennem.
-Ne haragudj.... -kezdtem rögtön ezzel, de azt hiszem ezzel csak méginkább sikerült a szürke szamár ködjébe száműznöm Masakit, nem is teketóriáztam azzal, hogy átgondoljam mit mondok, csak engedtem ki mindent ami kikívánkozott.
-Tudom, hogy szörnyen megkéstem vele, és nem tudom mennyire sínylette meg a tegnap estét, de Boldog Születésnapot! ... -tűrtem el mégjobban a hajam újabb elvörösödés kíséretében, hogy szemügyre vehesse a mintát. -Sajnos nem tudtam megfelelően szavakba önteni mindazt amit érzek, így ezt a formáját választottam. -magyarázkodtam tovább. Gondolom a szimbólumok jelentése nem ismeretlen előtte, de ha mégsem remélem rákérdez. Talán így el tudom mondani hogy tényleg mély és örök érvényű amit iránta érzek. A vörös lótusznál keresve sem találhattam volna mást, ami jobban kifejezné, nem csupán áltatás hogy neki adtam a szívem.
-Sokminden történt február óta, de ez végig emlékeztetett arra, akit sosem akarok elfelejteni. De lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki, szóval ne is figyelj a hablatyomra. -ráztam meg a fejem, hogy kizökkenjek a magukkal sodorni akaró gondolatok közül. Közben még mindig arra vártam, hogy véleményt mondjanak róla. Elvégre ezután ő is legalább annyit fogja látni mint én. De mi van, ha nem tetszik neki? Akkor mit csinálok? Folyamatosan pólót hordok? Mi mást csinálhatnék még?
Hirtelen idegesen mocorogni kezdtem, mert nem tudtam mit mondhatnék addig amíg nem kaptam semmi választ.
-És mondd csak megkérdezhetem melyik Diru szám ihletett meg? -motyogtam félszegen, mert eszembe jutott, hogy erre nagyon kíváncsi vagyok. Kyo-ék csodaszép dalokat képesek alkotni, de nem szeretném áltatni magam, ha például épp egy Hageshisa járt a fejében mikor felkerekedett...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Jan. 05, 2011 12:28 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Korpákat zavarva a rizspalánták árnyából meresztettem a valagam, mert a termény is cakkosra szottyadt, úgy bedarált a kurta farkú kismalac iq szorzójára eresztett szájkoptatás. Nagyon nem facsartam ki c vitamint a nutellából, hogy miféle csicsa minta varró szakkörről szökött rabló hús kúszott szituba és milyen garantáltan fával test ápolt érintkezési gerjedés van, amiért az egoista kagylóim rezonanciáját kell megküldeni szent anya siránkozással. Belógatta a Catana rudat a zavaros éterbe és ráakadt két zsákot befoglaló szilánk felhalmozott és csettintésre képkeretre borított tákolmányra, ami olyan retinát vájóan egyértelmű, hogy szarnak se üt hékást a mazsola alapi mirigy csökevényébe! Ott virít az aranyozott köpőcsészéje és a frissen nyalt bocinyálat se hozza merevedésbe, melyik közös perselybe hajigált, tartósított konzervből, mercivel flangáló, csuhás nevelde szórakoztató komplexumából pattintotta le a kristályvázák peremét, amit csóró gürisek Himaláját pottyantva kanalaztak ki gógyi mátrix milire és pofára fordított gebaszából. Aztán a kiforgatott eke kapája ne sztrájkoljon be, mert kurvára tojnak rá, oda a baszott perc koptatása, ugyanis a baszott seggem, tetves bibircsókjára cuppantóst nyomató tehetség sem kering benne, hogy levakarja a made in fecnit! Se gáz! Kövi ubiszezonnál akkora tetves ragacsolási irányzékot biggyeszt majd a csuhás melós, hogy a tangáját is árverésre löki! Addig meg rohadjon a kibaszott csilivili patás porfészekben! Szal, erre az orbitális sztorira pattant el a tesósan hármat szopató pikkelyes kanóc és tótágas nagy síkság bánatában gravíroztatott felültre, zöldséges susnyás látványvilágát?!
Hát, ez így protkótlan parasztok között is elég ratyi diagnózisra puffasztott dióroppantás lett. Nem is eresztettek újabb lomtelepről szakadt sztorikban forgolódni, némi pink pamacsos mamusz és tata pipa szomszédságában! Laza tarkón csoszással, nesze neked nyomorék lappal megtűzve, átgörgettek a koslatást bevakító fényáradatba. Ezt a salátás csendéletet az egoista évszám gyarapításomra üttették fel. Zsírabb cucc, mint egy "ÁjlávBélus" karistolás, hót ziher, meg így duplán homoríthattunk a saját meglepi csomagunkban. Azért kicsit gázos, hogy másnak szánt vackot, szépen benyúltunk és durranási hólyagra kelve feszítünk benne, de hajítok a whiskey-re dobozolt jancsi szeget, mert behorpasztott szamár krákogáson kívül szart se préseltem még ki. Tuti ettől, díszcsomagolás fickándozni kezdett a partvonalon, meg akkora balfaszságot pottyantott, menten parketta fonásba rendeződtek az idegszálkáim! Én benövesztettem firka bozótossal a mellkas ketyerémet és nem a pamut nélkül is villogjunk kormosan, vagy csődör csacsogó kaszni tulaj kunkori bundájára gyúrtam! Úgyhogy, ezt az antinyálas vergődést toljuk másik egyetemes lexikonba! Vágom a dolgokat, csak marha lassított felvételben motoszkálok, milyen gazos értelmezőt kell bepöccintenem, bár azt vágom, hogy a tavas gánnyal nem a puccos némberek papírra hányt picsarázó típusát kell kiböffentenem.
-Hmm...ne verdess, egy részletben virít! Aztán, ne zagyválj ilyen baromságokat, hogy giga cuccra dagasztott, feltörölendő portenyészet! Nem csípem a kifestős példányokat, de ez nagyon tutkó és passzol a magán példányomhoz! Szal, kornövelő varrás lazán örökbe fogadva!-
Azért még koslattam néhány groteszk kört a téma körül, mert a pondró egoista gógyimba kúszott egy girbegurbás atkafoszlány! Tipegett topogott a lézeres beszkenelés, hogy a gallyas pink varázsnak terjeng olyan hintőpor nyavalyája is, ezzel böki ki páncélba bújtatott lovag álmai Ciccolina-jának hajhálóját, miután x év alatt elsőre kukkolhat meg egy fruskát. Vagyis a pelyhes állú tízesek, ha elsőre kanyarodnak színes homályba, akkor latyak felszívódás után szétfűrészelik nyomoronc fákat és a kórókkal zavargásszák a plázamacákat. Ez marha farkára izgi kurjantás, de foszforeszkálóáradatnak nem az én káromkodó görény fajzatom volt a gátszakadás. Cinkes is lenne, ha visszaváltott üvegként csereberélnénk fütyköst és ő tángálna gyújtóssal, bár hatványozottan virulhatnék is, mert így bemorzsolnám azt a hárem cincér földelt manust. Jó köcsög vagyok, de baszottul élvezem! Két elfajzott vigyor közepette, azért visszatekertem asszony csitítására, mert nem csillapodott a besózott kannibál uzsi mocorgása.
-Am, csípem és...köszönöm! Majd kinyesem a felsőidet, hogy legeltethessem rajta a szivárványhártya csordámat!-
Két taper állományomat összetapasztva regéltem mondákat, nehogy megpördülve támadjon be a szenya ugatásért. Gázos a vörös kölykeim bevédése, de jelenleg kicsire apadt csoportban terápiáznak és garantáltan kihullanának, ha a természet lágy ölében díszelgő ingyen bérlő rám küldi a gyári idomait. Már a kipattant látványtervezettől asztmás rohanás tolongott. Nem is húztam a mézes madzagot. Fazon gyantázástól szelelő uszkár tempójával izzítottam be a gépezetet, hogy villám csapkodott lúzerként eshessek keresztül az átcsomagoláson. Be se löktem a meglepett csókát, mekkora súllyal rezonált repedésre az átlátszó nyílásbetömő, miután szabadon eresztettem a görccsel koronázott gőzeresztést. Sőt, az egész hatványozottan pofa batyu lapító voltából kikecmeregve, visszatoloncoltam rostosvöröslöttyöt a textil bújtatásába, összekanalazhattam a privát szekciómban éktelenkedő fonal halmokat és már tipegtem volna a súroló tartozékokért, ha nem rántják ki a vészféket. Ettől leakadtam a sikálás terveimről és inkább turkálni kezdtem a zene dobozban. Addig se kaparászott mániákus kényszer, meg úgy se rizsáztam volna el, melyik vonósra támadt be a minta pingáltathatnék.
-Ezt csekkold le!-
Amíg kuss volt, csak nem szobrozhattam, mint az a tag, abban a bizonyos partiban, úgyhogy kanyarítottam egy felest és a bevált oldalamat sasolva pofa vakarásztam, hátha jön Nelli az ormányos és úgy hátsón küld, bezabálom a huzatot. Magán tenyésztett gógyi csírákból is kibarkóbáztam vízszintbe kéne tetvészkednem, meg nem akartam bevárni a kövi vágányra befutó tanácsot, hogy csicsikáljak! Épp annyi volt a difi, nehezen csusszant be a parancs, ergo vegetáltam a napfényen néhány pislantást, mire rávitt a kényszer és bepolcoltam a virgácsaim. Főleg, mert egy gipszbe szorult múmiát egyszerűbb volt szendvicsbe csomagolni, mint leverni a kötöző cérnák merevedési panaszait. Nem fába szorult kacsintós pondró! Röpke káromkodással dúsított szenvedéssel beborultam, hogy a látványos műsort megfejeljem egy gyors horpasztással. Kicsit se volt megfontolt szándékkal nyomatott szemétkedés, ilyen csettintésre kiboruljak, de úgy rittyentett a nemzetközi helyzet, kómásabb voltam, mint a büdös életbe se hittem! Két reluxa húzás között még valamicsoda beszivárgott, valszeg a muzsikát kommentálták. Erre dörmögtem is valamilyen népmesét, de utána lehúzták a redőnyt.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Jan. 06, 2011 2:15 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Számomra hosszasnak tűnő várakozás után végül két dolog nyomasztó dolog felől is megnyugodhattam. Egyrészt a tetoválásom épségben megúszta a kemonoval való találkozást, másrészt pedig határozottan pozitív fogadtatásban részesült. Talán kicsit meg is lepett, mert kellett néhány másodperc ahhoz, hogy minden kétség elillanjon a vállaimról. Szinte tarkónvágott az érzés, hogy most már tényleg semmi miatt sem kell aggódnom, és nincs semmi ami a pillanatra árnyékot vetne. Szörnyen régen éreztem már hasonlót. Annyira régen, hogy ez is majdhogynem újdonságnak tűnt, pedig volt már benne részem. Emiatt hirtelenjében túlságosan is jó kedvem lett, újfent mintha a depresszióban eltöltött időt akarták volna egy csapásra kárpótolni. Ám mielőtt táncra perdülhettem volna, még idejében ráeszméltem, hogy még mindig nem lenne tanácsos ilyesféle elfoglaltságokba kezdeni, pláne már csak azért sem, mert még igencsak félúton jár az átfáslizásom. A végén még sikerülne nem is csak egy értelemben kiborítanom szegény Masakit...
De a humorát azt hiszem már nem kell féltenem. Bár a felmerült konfekciómegcsonkítási akciót igencsak nehezményeztem volna, tekintve, hogy az elmúlt két évben szinte az egész ruhatáram lecserélődött, köszönhetően annak, hogy arra egy arrancar, vagy hollow sincs tekintettel, hogy épp a kedvenc felsőmet vagdalja darabokra... Már csak azért is kifejeztem nemtetszésem az ötlet ellen, mert azóta is szilárdan él emlékezetemben az eset, amiből kiindulva elhiszem hogy képes, és meg is teszi. Méghozzá kifejezetten precíziós módszerekkel... bár remélem most nem akar közben bennehagyni engem is. Nem bűvészasszisztensnek szerződtem, álljon meg a menet.
-Hogyisne! Ha hozzányúlsz a ruháimhoz, eladom a mangáidat és abból veszek újakat! -fogalmaztam meg a határozottan komolynak szánt fenyegetésem. A válaszként kapott dünnyögésre csak vadalma mosolygásba kezdtem, és ücsörögtem tovább mostmár sokkal türelmesebben, hogy befejezhessék a műveletet. Épphogy végeztünk, Masaki máris felpattant, és a használt fáslik eltakarításába kezdett. De időt sem hagyott arra, hogy nem jó szemmel nézve a folyamatos ugrabugrálást felszólaljak, hanem a kezembe nyomta az előbb beállított zenelejátszóját. Mivel addig úgysem ül le a fenekére, míg látótávolságon kívül nem kerül a kosz, nagyot sóhajtva vackoltam be az ágyba, és pakoltam be a fülhallgatót, hogy végére járhassak a mi volt az úgymond félresikerült alkotás igazi apropója.
A dal címét meglátva már azelőtt próbáltam felidézni a sorokat, mint a dallam felcsendült volna. Nagyon rég hallottam ezt a számot utoljára, és csak szép lassan fokozatosan áramlott elő az emlékeimből a bevezető gitár akkordokat hallgatva. Néhányszor én is eljátszottam már. De most sokkal súlyosabb jelentését éreztem mint ezelőtt. Elmélyülten bámulva a kijelzőt kaptam fel a fejem arra, hogy hatalmas huppanással kötöttek ki mellettem.
-Szóval végig ezt érezted? -kérdeztem halkan a megint potyogni akaró könnyeimet rejtegetve. De nem volt rá szükség, hiszen oldalrapillantva egy békésen alvó arccal találtam szemben magam. Sokkal kimerültebb lehetett mint azt ő maga is hitte.
-Tudom, hogy soha senki sem fogja megérteni miért szeretlek, de nem érdekel addig, amíg melletted lehetek. -pakoltam le halkan az ipodot, és a lehető legkevesebb fészkelődés nélkül, nehogy megzavarjam, igyekeztem minél közelebb bújni hozzá, hogy őrizzem az álmát.

Mégha úgy is tűnik nem létezik hely ahova vállt vállnak vetve juthatnának el
Nem törődve a zuhogó eső monoton robajával
Egymást támogatva mégis menetelnek, mert a szívük vezeti őket
Míg szép lassan maguk mögött nem hagynak mindent...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Márc. 01, 2011 12:27 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Súlyos vasvilla simítással vonaglottam el minden tetves korong szikrázáskor az éterben lifegő zajkeltő mellett. Bökte veszett faktorral gülü tenyésztett mércémet, hogy egy gyökérre rúgó tüntető nyomulásként feszít a terepre igazodottan besorolt, személyre szabottan csicsás holmijaim között. Valami ártérről szakadt cölöp lenne, kipenderíteném a hóbelebancos fittyfenébe talicskát görgetni a határra, de lángcsóva központi vezérlőteremből babusgatott kriptonitja volt. Még most pattant ki a nagy nyúzási láza, miután tartósítottan hullazsákolta zaj vonást. Ráadásul, olyan rozoga tata, rálehelsz csilis bab bukéval elemeire pottyan. Szúrágta trottyokat meg nem penderítek zaciba! Am, se attól fordulok tripla csavart képviselő fánk tartósítószerébe, hogy pállasztja az oxigén gömböket, hanem, kicsüng a batál melóval összképre pofozott díszletemből! Ott virít a nagy büdös semmiben! Se jobbos, se balos, se aranyozott középfertályra nem lőhető be, mert a frissen szállingózott téli tájkép virításával kicsüng a rügyező luxus illatozásából! Borulna rá kedély taccsra vágó kritika! Miatta rácsimpaszkodtam sűrű össznépi döglésen kagylózzam a szenvedélyesen agyoncsapást kiprovokáló rohasztott mirelit tintahalak vallató hintéseit!
Szünetmentesen köpködték, minek görnyedek a csokorba hántott debil képük között. Virultak, mint galambfos az elnök zakóján, hogy kanapé szabványcakkra kelesztett kufferral hadonászhatnak dupla lélekszámú létforma bukfenceket a kilövésre hevített idegvégződéseimre. Ha meg a dózistól nem bugyborékolnék gallymetsző kertész hacukában, akkor a becsöngető dátum hót ziher kikaparta csipkebokor dülledő retináját. Masnira tekeredett lábszárvédő betonnyalásom se úszkált, mit toljak fényvillantás karmai közé. Tevenevelde meg kapásból ráhörpent a turbán csücskére, hogy a földelő munkást is agyturkász fotelra vágó csízükkel terítsenek be tipp arzenállal. Persze egyik köhintésük klotyón leküldendő szörcsögés volt, mint a másik. Semmi mustárgázosított könnyezés! Küszöbön hintázó agyvérzéssel cakkoztam szemkoptató szennyélvezde rétegeit, míg leeresztett szófosó puttony. Ekkor vészféket húzva tűztem volna az északi fényes kurva életbe, de a csürhe egyesített univerzál igazságverő köpenyes trógerként csapott fogzománcon cucc tárolókkal. Beadagolták a cellulóz hiányt kipipáló pofámnak, hogy virítsam be az összerámolást, elvégre felhővillantó ott kuksolt a lakban, de egy kökénymagját nem hurcolta be három strigula csörgedezés alatt. Nem vágtam hattyút a tehén farkából, ebben mi a defektes kerék sziszegése...
-Összeköltözés azt jelenti, te agyhalott nyomoronc, hogy minden KÖZÖS!-
-Bizony-bizony! A te...és Shiori személyes dolgait vegyítve csináltok közös otthont!-
-Ne ugass közbe, ha ÉN magyarázok!-
-Csak gondoltam besegítek.-
-Te, csak ne gondolkozz, vadbarom!-
Aztán kopp. A két frontálisan koponyára pottyant agyrohasztó sárga ciklon, máris belecsapott egymás szétcincálásába. Máskor energiatakarékos lámpaburaként hördülnék fel, hogy erre a műsorra gördítsek fogadási zsozsi villogtatást, de látó fedőmet ellenző szőrsávom hatásosabban zavarta propellerként körbe, hogy leosztották a lúzer kártyámat és még ki is hagytak a pofozkodási összejövetelből. Tehát, kibaszott úri lazasággal papírcsákóba húztam őket, kivágtam a küszöbre, hátha befut valamelyik világváltó szervezet, aztán elhurcolja pontozott napfogyatkozást tángálható háromszöggel együtt és privát szekcióba húztam a belem. Vágtam, hogy rá kell másznom a témára, főleg, mert a koszt maradék gerincen küldött, rám tapasztják a tejlefetyelő bajuszt, ha kikanyarítom a cuccolós felhajtást. Hiányzik a toszogatásuk, mint automata sebváltónak a szabadeséses légszomj! Inkább ráfeszülök ráncosodásig, hogy adagoljam be a szitut. Köbö sehogy. Bevágtattam a nyílászárón és "hello-szia-szevasz" megkínáltam egy katonás benyögéssel.
-ASSZONY!-
Ennél a pontnál befagyott a svájci bankszámla. Bámészkodtam, akár rácsba szorult majom a banánfára. Zagyválás második felvonását rohadtul nem pattintottam ki. Szal, némasági fogadalomban pózoltam egy darabig buzi sapekos szobrásznak, majd mazsolát vakarászva csüngtem a csoda bokor előtt, hátha kifolyik a szájtépés szikrája. Hát, baszott rátalpalni a csengőre, szal zendítettem egy fogyatékos hablatyot, amiből Jolán kendőjére se kúszott volna újabb redő.
-Neked vannak, ezek a...nagyitól betárazott zaba készletek...vagy klotyó papírba tekert és elrámolt cserepek...vagy leszedált seggmeresztők...-
Személyre szabottan magán célokra toltam nagy üzemben a vakert. Mákos laskára hamar befejeltem a tantusz téglát és alapállást kapva vörösödtem bele a kozmás gebaszba. Forralási termál szaunát kaptam, akárhányszor nyögni kellett valami ötlet morzsát, mert mindig túlzagyváltam. Valami buzi időzítő kattogott bennem és folyton ellőtte a poénját, hogy rohadna meg! Na,de fetrengjek csak visszafelé a cinkes szögmezőre. Ki kellett böknöm mi a satuba szorult hering konzervet akarok az ősei kacatjaival.
-Nem matat benned a kényszer, hogy ide lomolj néhány göncödet?-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Márc. 01, 2011 12:12 pm

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

El sem hiszem, hogy már több mint három év eltelt azóta, hogy félszegen, nem tudva mire számíthatok, beléptem a raktár ajtaján... És majdnem pontosan három éve annak, hogy a sors hathatós közreműködésével ismét megtaláltam a másik felem, aki nélkül mostmár nem tudnék élni. Nem is tudom hogy bírtam ki olyan hosszú ideig Uraharánál nemrégiben. Talán tényleg igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára, hiszen mindvégig ott pislákolt bennem a bizalom lángocskája, hogy minden újra a régi lehet. Talán a sors iróniája, hogy másodszor is egy cseppet sem idilli teadélután keretében kerültek terítékre az igazi érzéseink... De bármit kész vagyok kiállni addig amíg tudom, hogy itt van mellettem. Ezért is törtem nagyban a kobakom, hogy mivel emlékezhetnék meg méltóképp erről az elmúlt időszakról. A boltban vásárolt sablonos kütyük ötletét megfontolás nélkül elvetettem, hiszen ennek azt hiszem sokkal inkább érzelmi jelentése van, mintsem az ember valami pénzen megvehető ajándékot várjon. Legalábbbis én így érzem. Nem tudom Masaki részéről is kölcsönös-e ez a hozzáállás, én mindenesetre mégis elszántan görnyedtem az íróasztal felett. Olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy amikor az előbb említett személy nagy elánnal becsörtetett az ajtón és elkiáltotta magát, azt hittem ijedtemben lefordulok a székről. De még idejében sikerült megkapaszkodnom az asztal csücskében, így miután nagy nehezen visszanyertem az egyensúlyom és a lélekjelenlétem, érdeklődve fordultam felé, ám csak egy tanácstalanul szavak után kutató arcot láttam magam előtt. Ismerem már ezt az arckifejezést... most épp azon gondolkodik, hogy miképp adjon elő valami az önnön méretes kis egóját háttérbe szorító gondolatot. Viszont fogalmam sem volt mi lehet az, így kíváncsian, de türelmesen vártam ki, hogy dűlőre jusson a szavakkal. Ennyi idő alatt már nagyon jól megtanultam, hogy ne siettessem és inkább ne tegyek fel kérdéseket, míg be nem fejezi a megfogalmazni kívánt mondandóját. A mondandó első felét viszont egyelőre nem nagyon tudtam hova tenni.
-Igen, de egy raktárban tartom őket amit már jó ideje bérlek a város egy másik részében. -ücsörögtem a széken, hátam mögött összehajtva és zsebbe csúsztatva az eddig előttem heverő papirost. Vajon minek neki a holmijaim? Eltört pár tányér és kellenének újak? Vagy fogytán van a dobálózni való kerámia? Tönkrementek a székek? Mondjuk amilyen háborús körülmények uralkodnak azt is csodálom,hogy eddig bírták.. De őszintén szólva nem szívesen engedném a front arcvonalába a régóta őrzött bútoraimat... Nem értettem miért hozza fel ilyen hirtelen a témát, és csak még jobban összezavarodtam miután be is fejezte a gondolatmenetét.
-Hűh, hát az igazat megvallva párszor már hoztam onnan el dolgokat, de mindig dobozoltam is el valamiket cserébe hogy ne foglaljak több helyet mint előtte. -vallottam be töredelmesen az eddig említésen kívül űzött kacatoló kirándulásaimat. Egyáltalán nem volt viszont világos, hogy miért merült fel benne ezen kérdéskör. Pláne, hogy mióta Yukizora előkerült a szekrény mélyéről, még őt is folyamatosan csak morogva kerülgeti bárhova is próbálom eltenni az útból. Láthatóan nincs ínyére, hogy megbontja a miliőjét és most mégis azt kérdezi, hogy nem szeretném-e még több holmimat idehozni... Ezen paradoxon felett érzett tanácstalanságom érezhetően az arcomon is kinyilvánította magát, és egy darabig csak értetlenül pislogtam az előbbi kijelentés megfogalmazásával vívott hosszas küzdelemtől megfáradt Masakira. Úgy megszoktam már ezt az életmódot, hogy eddig nem éreztem késztetést, hogy kérvényezzem a jobban kivitelezett összebútorozást, de most hogy így szóba került, valahogy annyira szívesen átköltöztettem volna néhány holmimat. Nem mintha égetően szükségem lett volna rájuk, hiszen eddig is megvoltam nélkülük, de jól esett volna látni egy kicsit többet a saját dolgaimból is Masaki dolgai között. És akármilyen meglepő, nálam is pihen néhány antikabb darab, amit még nagyon rég kaptam ajándékba az egyik házhoz amiben laktam. De szerintem bármennyire lenne antik, szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy bántaná a szemét a sajátjai között. Én nagyon jól elvívódnék még egy darabig magamnak ezen a dilemmán, viszont jó volna valami számára is hallható eszmefuttatást is véghez vinni, mielőtt felstresszeli magát az elmélyült hallgatásomon.
-Ne haragudj, csak kicsit elgondolkodtam. -ráztam meg a fejem, hogy összerendezzem a gondolataim- Őszintén szólva van néhány dolog amit szívesen elhoznék onnan... - jöttem zavarba kicsit a követelőzőnek érzett válaszomon- Nem nagy dolgok, csak néhány kedves emlék, meg hasonlók! -mentegetőztem gyorsan, mielőtt gondolatban már egy ötrészes szekrénysor elhelyezését kezdi haját tépve tervezgetni. Igazából tényleg csak néhány doboz lenne az, amit szívesen tudnék itt magam mellett.
Az viszont még mindig nem hagyott nyugodni, hogy mi volt az amiért ez felötlött benne... Szinte biztos vagyok, hogy ezután újabb sokperces csendszünet következik, de mindenképp tudni akartam mielőtt bármibe is belekezdenénk.
-De mond csak....izé, szóval, miért jutott ez most eszedbe? - sandítottam rá zavaromban a szék támláján körberajzolgatva a kárpitminta vonalait.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Márc. 17, 2011 6:18 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Lekoppintottam pár csótányrobbantást, hátha elkolbászolnak a mocsok poloskák Niagarába csápot fényezni. Úgy se kavarodott jobb mix a tálkában, mert ellőttfénycsóva faszenet lapátolt gőzkamraként pöffentett szmogriadót. Nagyon nem komázta befelé az adapterbe, melyik légáramlat csapott ágyékon, hogy currikolok szent képet szorongatott trotyiként, halmozzon be a szekta körfesztre pár családi fittyfenét. Kaktusz dörzsölő palánta kor rángott végig seggemen, ki kell górnom néhány lomot, hogy totál ismeretlen mócsingok telepedjenek rá a bevett privát zugomba, de bebuktam, mint piruettet a lézer stukker. Kénytelen leszek szájzáras, spangli szívott pukkanással kibliccelni a tortúrát. Elvégre az én gyékényszőnyeg fonataim közül kúszott elő okostojás, hogy dedós döglés keretében gyurmázzunk összefelé valamilyen kombós látképet. Szart se lebegtetett a kipöccintett ige a szopás rátán. Még mindig úgy kavargott a cinkes párlás fogyis ásványvíz címkéjén, mintha faron küldené egy hormonzavaros malamut a századok alatt betornyozott gönceim. Segáz, hogy köbö még két kockányi lom rohad ebben a fertőben, valamelyik ötszáz kódos lakat burkolásában. Lenne hangyapöcsnyi gógyim, fogpiszkálót se tosznék a szitura, tovább terjeszkedem a földalatti szervezet ülőgumó támasztó negyedében. Nekem viszont rinya show-t kell járnom, mert kipenderítenek a moly csócsálta kacatjaim közül. Bár, attól marha zöld pecsétes engedéllyel kapott el a szélnevelde sokkoló ökle, mennyi lomot dugdoshat, amihez komplett radar állomásnyi kacattal tömött tákolmány kell. Jó, hogy nem egy szaros szárnyaló hangár csippentő kulcsát lóbálja meg a szagló csúcsom előtt. Ráadásul melyik porfészek, milyen giccséből univerzumra szabadult göncök tenyészednek ottan? Menten nikkelt dobok a bolhára! Akárhonnan forgatom a gebaszt, mindig egy Ivartalanított Kanapék Elkúrt Akasztásából (IKEA) felhalmozódó shopping mánia tükröződik a cinege udvar tócsájában! Mi faszomra zuttyanhatnék egy kurva nagy placc és halomnyi cucc nászából?
-Mégis hány négyzetre rúg az a tároló kocka?!-
Vakkantottam be a sápadt tollas csávesz vernyogását. Kezdett transzba lódítani a sokk, mennyit csócsálta szállórepesz a cuccolást néma fokozaton. Franckarikás vanília rúd se tájolja be melyik bolygón csimpaszkodott és éppen mimet aprította csöveseknek melegedő kukába, vagy mekkora kárörvendő suttyó vigyorral pöccintette gyalázásra a láncfűrészt. Netán, melyik tárolót pécézte ki, hogy megcsonkítsa és betuszkoljon egy saját nevelésű játékost haverkodni. A fekve támasztót, viszont ha gumibottal tángálnak se kanyarítom ki. Ott a sok vacak villogtató polc. Azokról bármilyen szutykot lesöprök, hogy fel tudjon halmozni egy Pisai részeg cerkát! Bánja a hörcsögképű ló, ha elemes fogkefével vakarják a seggét! Inkább virítson rám mennyezeti ponttérkép, mint klubokból kitagadott biztonsági szekrény pöffeszkedjen a sorfalban. Picsáért nem méretesebb ez a kecó! Akkor feltosznék egy bazi nagy választékot, aztán kedvére hajigálhatna oda mindenféle fodros bodros némberes cókmókot.
-Le nem esett volna a tantusz, hogy bezombultál! Te nem vágod, de köbö olyan pofát vágsz, akár egy busz csapta muslica, szal hamar rám cuppan a felvilágosodás!-
Dörmögtem odúból kikandikáló bundás kómájával, miközben ráfetrengtem a témára bevillantsam a tempótól labdára duzzadt gülüvel sasoló matrica úttornáját, vagyis milyen sánta szamárként alakít bambulát villanórúd. Persze nem csipázta a taplófalvi páraelszívó mutatványom és bekínált egy fikát égnek zavaró rekeszizmot mutatópereccel pukkasztó pöccintéssel. Nagy dögléssel rávigyorodtam a marha nyűgös sebre, ami szúnyog szívószál hegét se lasszózta be, aztán tovább nyelhettem a kényszer feszkót. Zsákolható volt bólogatós dögként fog ráharapni az átcipelésre, mégis visszakanyarodott az agyfasz zuhanó reptére, mik pofátlankodnak majd befelé. Sok idegenlégiós mexikói kalapos bevándorló lepi el a zónámat.
-Na-agyon fasza!-
Tuszkoltam ki a marha lelkes kontrát. Húztam is, mint kockás fülű nyúl a varrodába köröm helyre pöccintésre. Bepróbálkoztam letuszkolni a kazán hőfaktorát egy lájtos külső összekaparással. Vágtam a rózsátlan ablakdísz mintáját, hogy előbb ide kell hurcolni a lomokat, utána rést kell nekik ütni a pajzson és az alagsorba szórni a feleslegessé vált szarokat. Hát, ezen a tetves napon se fog elvinni a tétlen lepra. Max, a nyolclábú ragacsokkal behálózott, portól szállingózó terek rejteke. Kurvára ki fogom puculni, ha úszik a korterjesztő szemétben! Leszarom, csak be kéne masíroznom, felmarkolni néhány kacatot és kotorni a végtelenbe. Én dzsuvásan nem hagyom a kecókat! Ez kurvára névvel fémjelzett bebaszás, de arról derengő neoncső fehérítő hatásom se vibrált a sötétségben, mit köhintsek szállórobbanás benyögésére. Piros csíkos ragtapasszal krákogtam a cuccra, mert nem vételeztem a közösködés lényegét, de úgy saccoltam totál kipipálandó húzás. Azt meg csak nem lódíthattam be a körbe, lövésem sincs, viszont aljanép lent feszít, hogy szétkapjon, ha átbukfencezem a frenetikusan debil tippjük alatt. Szal, ellőttem a tipikusan faszkalap módszert és köbö leszartam a faggatást, mintha be se csapódott volna a kagylómba. Majd rátenyerelek, ha kierőszakolok értelmi szintet tángáló rizsára. Addig meg bünti padra uszítom a cuccot.
-Feltúrom a csukám és kotorhatunk! Merre kell csövezni?-
Toporogtam a ülőlábason gubbasztó asszony előtt, hátha lök némi útba rugdosó vackot. Ha meg már távcső lencsébe került az éjjeli tárolón döglődő kacatjaim, akkor felmarkoltam őket. Ezzel köbö lemerült a motoszkálási mutatóm, így rátoszhattam két nyitányra. Vagy lakodalmi díszként szobrozok, míg csillámfény hacukába rázza magát, vagy bökök egy leszerelési nyilatkozatot, kihúzok a kégli elé és szétpöfékelem az ózon lyukat. Naná, hogy rávetődtem a másodikra. Kevesebb kozmálási lehetőség, nagyobb élvezet! Nyújthatom a rétestésztát, míg újra be nem nyögi a kérdést őszanyó. Hót ziher be fogja. Tuti addig fog pattogni, hogy dünnyögjek valamit.
-Bereteszeled a zárkát? Lent bevárlak!-
Kanyarítottam résbe a kulcsot, hogy képsíkra kapjak megannyi fogvillantó hahotával rám zoomoló debil csicskát. Bezzeg ilyenkor mindegyik seggdugó kurvára ráért, de ha be kellett moccintani a kisujját, rögtön hisztis picsa vernyákolásban tört ki. Szemét bőrre cuppanó piócák. Fénypostával is kotortam, hogy minél előbb napszúrást kaphassak és ne osszam végig a verésért könyörgő ábrázatuk. Még a kornyikát is belőttem, véletlen se araszoljon környékemre valamelyikük faggatózó szirénázása.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Márc. 18, 2011 5:16 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Válasz helyett csak egy igazán kedves megjegyzést kaptam. Nem tudom most kivételesen mivel érdemeltem ki, hogy ennyire morcos legyen, de nem kifejezetten tetszett. Kezdtem úgy érezni magam, mintha már kezdetektől fogva én erőltettem volna ezt az egészet annak teljes tudatában, hogy neki egyáltalán semmilyen indíttatása, kedve és lelkesedése sincs ahhoz, hogy három dobozzal megterheljem a környezetét. Csak tudnám, hogy mire fel hisztizik ilyen látványosan az orrom előtt, mert tudom hogy azt csinálja, mégha egy kukkot se szól... de mivel választ az imént nem kaptam rá, marad a csendes sóhajtozás és a beletörődés, hogy egyszer úgyis kiböki. Ahhoz már túl jól ismerem, hogy tudjam, hiába van csendben odabent valószínűleg sűrűn mondja a magáét... elárulja az arckifejezése. Néha mit meg nem adnék érte, hogyha képes lenne hangoztatni is azt amin olyan hatalmas erőfeszítésekkel agyal. Vagy csak szimplán gondolatot olvasni. Semmiféle privát szféra sértési célzattal, egyszerűen csak hogy megkönnyítse az elég sűrűn fellépő egymás mellett szinte párhuzamosan elbeszélést. Nem tudom miért lett most megint ilyen hirtelen rossz kedvem, de teljesen elszállt minden előbbi lelkesedés amit az idehozandó cuccok listájának összegondolásával nyertem. Nem tehetek róla, így kicsit nehéz jó képet vágnom hozzá, mégha egy szívesség is, hogyha ennyire nem érzem önszándékból felajánlottnak. Nem tudok vele mit csinálni, én ilyen vagyok. Valaki rákényszerítette volna, hogy kérdezzen meg róla? Csak ez lehet a magyarázat... és sérti a büszkeségét, hogy elmondja nekem ki volt az. De hiába vontam le a számomra legkézenfekvőbb végkövetkeztetést, úgy tűnt eltántoríthatatlan, mert arra kaptam észbe, hogy nagy sebbel-lobbal aggatja magára az utcai viseletet. Tehát mostmár ha akarom, ha nem, mindenképp megyünk...
-Ha jól számolom innen egy órányi sétára lehet, a raktárnegyed egy másik részében... -próbáltam belőni az időtartamot, hogy meddig szokott tartani odaérni. Általában, ha egyedül közlekedem elveszik az időérzékem, mert többnyire belefeledkezem a zenehallgatásba. Sokszor utólag csodálkozom el milyen messze sétáltam el, vagy mennyi ideje indultam el otthonról. Pláne ezen a környéken, ahol általában a madár sem jár, néhány költöztető cégen, vagy teherautón kívül.
-Mindjárt kész leszek én is, de persze bezárkódom! -mondtam már szinte utánakiabálva, mert a következő pillanatban viharzott is kifelé. Vajon miért jobb odakint várni mint idebent, hogy esetleg együtt indulhassunk, és biztosan meggyőződhessen róla, hogy senki se fog bejutni a távollétében a lakosztályba leamortizálni azt? Azt hiszem ma igencsak bal lábbal kelhettem fel, de valahogy nem találtam a fonal végét Masaki mögött.
Nem szöszmötöltem sokat, csak előkaptam egy normális nadrágot, megigazította a sminkem és már öltözködtem is. Még a kedvenc bakancsomat sem fűztem végig, hogy hamarabb kész legyek. Ezután a biztonság kedvéért kétszer is leellenőriztem, hogy tényleg zárva van-e az ajtó, hiszen a biztonságra adni kell... majd legaloppoztam a lépcsőn, mert nem akartam a kelleténél többet váratni a türelméről nem nagyon híres csökönyös szamaramat. Leérve ott is találtam az ajtó mellett a falnak támaszkodva fülében az ipoddal, kezében pedig egy szál cigarettával. Reménykedtem benne, hogy nem tervezi elszívni, de biztosan nincs akkora szerencsém. Viszont veszekedni nem szerettem volna. Így csak odaléptem mellé, hogy a karját meglapogatva hívjam fel magamra a figyelmét, mert még én is hallottam milyen hangosan hallgatja a zenét, amiből kifolyólag minden bizonnyal egy szavamat se értené.
-Részemről indulhatunk! - igazgattam meg a sálamat és mosolyogtam egy sort mellé, hátha ettől enyhül a még mindig morcos ábrázata. Majd nem tétovázva sokat meg is indultam előre, mert azt nem volt kedvem megvárni míg rákezd dohányozni. Toleranciaküszöböm kitágításnak eredményeként sikerült odáig eljutnom, hogy nem kezdek el minden alkalommal veszekedni vele, de ez még korántsem jelenti azt, hogy támogatom ezt a hobbit. Képes lennék olyan szinten túlreagálni, hogyha nem fognám vissza magam, már a hozzám legközelebb eső kuka mögött kuporognék, és karöltve a fölöttem összegyűlt sötét felhőcskékkel csepegtetnénk össze a macskakövet. De legalább most, az évfordulónk környékén nem szeretnék műsort rendezni, úgyhogy csendes megadással lépkedtem a járdán, és továbbra is azon gondolkodtam ki lehetett az értelmi szerzője ennek a hirtelen jött ötletnek. Ha szeretne beszélgetni úgyis felzárkózik, elvégre nem én foglaltam be a hallójárataim fülhallgatóval. De azt hiszem erre várhatnék ítéletnapig, mert nem szokása cseverészni, pláne nem magától... Így egy idő után nagyot sóhajtva fékeztem be és fordultam hátra hogy bevárjam. Még elég messze voltunk, épphogy csak elhagytuk az utcát amiben a raktár állt, de nekem már most elegem lett a csendből és ebből a részemről gyászos hangulatból.
-Bocsánat, hogy besztrájkoltam... -döntöttem neki a fejem a mellkasának egy kicsit- Nem akarok egy órán keresztül síri kussban sétálni melletted. Mert még soká érünk oda... -igyekeztem összekaparni magam, megfeledkezve arról, hogy lehet még mindig nem hall egy kukkot se belőlem. Mikor eszembe jutott gyorsan felpillantottam rá, hogy meggyőződhessek efelől, és ha kell megismételjem amit mondtam.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Márc. 19, 2011 8:25 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Kapásból kedélyt felfelé bökő tengődés volt, hogy bekussolt a környék és, csak a kornyikáló faszi vörös paca ellátó csöveit kaszaboló farok lapítása csörgedezett a hallójárataimba. Hatványozottan filcet falhoz csapó mámor volt, szart se vételezek a környéken tobzódó nyomik sámán vergődéséből. A sarki numeraként zsírpárnáit vágóhídi marhaként villantó élvezkedésbe, egyedül az a nyúlpiszkafányi beidegződés csüngött be, hogy baromira nem akart üzembe szikrázni a gatyát karcoló zsetonért kikuncsorgott tűzcsiholóm. Suttyó sztrájkoló féme! Alig pipálta ki a friss hús próba naplementéket, máris marokban lapítva játssza a dámát. Még melómániás füsteregető se vagyok, akinek kurvára lecsúszott a lurkó korából, hogyan lője le a dohány benyelő rángását! Szal, idegrostokat csócsáló kismakinak még arra a mellé pacsira se futhatja, kifacsartam belőle a gázokat és nincs miből rothadó káposzta fingot generálni. Vergődhet tovább üzemből lecsúszott hobósként, de gecire nem lobogtathat panaszkártyát, mert lyukadásra koptattam a bevakító fényezését. Így meg, kurvára ajánló fecnivel tartósítva köhögjön ki lángcsóvát, vagy laza intéssel bukfencezik az első látómezőbe sántikáló konténerbe, hátha patkány Joe rávizeli a maláriát! Nincs kecmec és tityitotyi! Könyökömön buggyan ki, valami mindig szívózik, nehogy agyfasz mentesen csimpaszkodhassak a flancos fekve nyomó huzatján!
Ennél a kitüntetett plecsnivel szaggatott ponton, valszeg rávetült a kaszás sípcsontja, mert milikkel kurtítva a sérómat gyulladt fel a kibaszott remény lángja. Rohadt jó muri egy loholó gépen csápolni unatkozó kondi majom, horgas orrú, izomköteg, gruppen szent hívő, fűvel fával kamatyoló, ittas ókori menők négyes számban nyomuló fáklya váltásával, de rohadtul nem kóser, ha vb húzott sorszámot és meglepi tréfa répaként kapod képedbe a Nikolopudosz hősugárzót! Vagyis, cifrán eregetve a gátugrás rekordot legyeztem gyászba a gógyi cirok hagymáim és ráfeszültem az áruló borstörő karrierjének cafatokra tépésére. Már vérben dülledő retina központtal csócsáltam a pillanatot, amikor rám telepedett a cserkész induló tenyér befoglaló közvetítője, hogy lóduljunk ramazulit csapni doboz negyedbe. Mekkába fújva a raplis párát, szőnyeg alá kotortam a kivégző mániát, aztán zsinórra csévélt piti gombócként trappoltam tavaszifényáradat után. Úgy se szeltem jelző táblákat, melyik tetves gyárból szimpla cuppantással készre rittyenthető karton rengetegben zsong az elhurcolandó zsizsik hadtest. Akkor meg minek nyomultam volna a pole-ban?! Követő radarként, legalább csettintgethettem tovább a sugárterapeuta tűz gerjesztőt, utána meg nyélre csapott vasvilla szurkálástól mentes övezetben eregethettem az ABC-t. Bár stopper kattintás nélkül kipöckölhettem farzsebből, nem fogja cérnaszállal bírni a temető némulást. Képemre is kúszott egy "takarodj-lottózni-mert-nyakadba-lendült-a-coci-patája" csíz képző sáv vonogatás, miután kézifékes farolással tapló stoppoló felszedésre izzította a rendszerét. Viseltes utca koptatóként odacammogtam, majd persze osonópályát vágva lécelek dinnye ültetvényre önkéntes suttyóként kapálni a görcsöket! Nagy frászt! Inkább befeszülő ruciban tágítottam a centiket, hogy tartóváz fordulatot véve küldhessem málnásba a hörgő kaparó szmogot.
-Te melyik csillaghullás óta löksz cenzúrázott káromlást?-
Hajítottam fel a szürke bűzbomba alól felmentéssel lézengő csápomat nebáncsvirág kuglijára, hogy bepöccinthessem a gülük felett díszelgő tepsi lapját. Akkora fenyítés volt, tutira szétalázottan fogja bekönnyezni a Csendes-óceánt! Hát, de na! Nem durvultam, csak bekopogtattam, hogy "hello-hello-kapkodjad-befelé-a-sikamika-szappanokat"! Kurvára nem kavargott semmiféle bunkó kámfor, csak becsípett az ideg, hogy ráaggatom a papírról lecsüngő balfasz vakeromat. Nagyon nem reptetett meg a kis virágos álom mező ettől az elcseszett tipptől. Sirató áriába kezdett az emésztő központom, ha rácuppantam a szitura, néhány strigula lezavarása után csumákosra kopírozza az üvegbe kúrt tintahal vergődésem. Pöcspáncélnak kell átszállingózzon minden gyökér baromságom és díszeleghessek egy lökhárítókkal felruházott klónnal. A lehetőséget is klotyón húzom a csatornába...
-Ne akaszkodj rá erre a sok szarra. Jobb bige vagy rizsára besípoló nyomoronc utómelójánál és am is a síktávon araszoló tudor bondorka domborításod komálom.-
Pöccintettem ábrázat elé, hátha kotrunk tovább. Ott feszített szállingózó szagforrás, amit még be akartam termelni. Plusz ezen a tetves napon benyomulni a cókmók gyűjtőbe. Ja, meg a zajládát se lett volna halmozottan kátrányos kifogásra lelőni. Nem kellett rongyosra szaggatni a dobhártyámat és kurvára nem csapott el a sügér egér feltűnési vakarózás, hogy sávosra ordítsam a távot. Faszormányos mamut bunda mázsájára hiányzott az élősködő gülü tapasztás, minek károg egy fószer fába szorult tökös rétesként, amikor felező díjcsomagra slattyognak az elborult tróger mazsolája szomszédságában. Szal, rányomultam az offolásra és köhintettem valamilyen szöveget. Nem csövelhettem szájzárban, ha már képemre szórták az átkot, építgessem a mobil hálót mélyre ható hang tompított búvárkodás helyett.
-Nincs gáz! Leakasztottam a cukormázas tehenész köténykét, mennyire rühelled a füsteregető hengert. Majd pepitára tapaszolom a seggem, vagy szétkérődzöm a szúette protkómat ragaccsal, hogy letapadjak róla...-
Biztos az áram rázta rángástól csengetett be a sikító frász, de gyorsítót kapkodott mókusként matattam a tároló lyukakban, hogy rámászhassak a számokban zaklató ketyere kockájára. Kissé lepattant a nutella pereméről, másznom kell csoportos cécóra. Kurva idegszaggató téma, bár ha lezúzom a maratont, lazán kipöccinthetjük a cuccolást meg a lopótök lézengést.
-Bassza meg! Tizenkettes után húznom kell. Max duplás körözés, de nem mászhatok ki alóla. Nem para! Nitro-val löttyintve szétturházom a gógyim és kipipálhatjuk az ütemtervet!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Márc. 19, 2011 12:55 pm

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Nemcsak, hogy hallotta mit mondtam neki, de még le is hordott azon kontrában. Ilyenkor bezzeg éles a füle mit ne mondjak. De akárhogy gondolok vissza, semmi egetrengetően kivetnivalót nem találok abban a néhány szóban ami elhangzott. Ez már a 21. század... az egy dolog ahogy annak idején megtanítottak beszélni, de csak nem ragadhatok le teljesen azon a szinten, hogy úton útfélen megmosolyogják a régies akcentusom. Ha Rómában élsz, élj úgy mint a rómaiak... tartja a mondás. De mindenesetre én csak mértékkel tudok azonosulni a mai társadalommal. Vannak dolgok amiket ha kényszerítenek sem tudok elfogadni és ugyanúgy űzni mint mások.
-Ugye tudod, hogy ez a számonkérés a te szádból szööörnyen hitelesen hangzik... -pöcköltem meg az állát nyomatékosítva dacoló szándékaimat. -Amúgy nem tehetek róla, de ha morcos vagyok mindig máshogy beszélek... hát még ha igazán, de igazán felbosszantanak! Kész szerencse, hogy az nagyon ritkán fordul elő, mert egyáltalán nem szeretek szitkozódni... -pislogtam fel rá kicsit elcsodálkozva saját magamon, mert eddig úgy őszintén szólva bele sem gondoltam ebbe. Érdekes felfedezés, hogy mennyire befolyásolja a beszédstílusomat az éppen aktuális hangulatom... de azt hiszem ezzel az emberek nagy része így van, szóval nem egy Nobel-díjas megállapítás. Nem is hagytak sokáig merengni a felfedezésemen, mert a visszabeszélés már tényleg büntetést vont maga után. Egy szörnyen agresszíven, annyira hogy egy szappanbuborék nem lyukadna ki tőle, kivitelezett homlokkopogtatás után elégedetten dőlt hátra, hogy folytathassa az időközben előzetes sejtéseim szerint le is folytatott dohányzást... De még mielőtt megint elkedvetlenedhettem volna, kaptam még pár szívet melengető sort az előbbi témához hozzáfűzve. Nem sűrűn sikerül ilyen dicséreteket elcsípnem, így csak még boldogabbá tesz bármifélét is hallok tőle. Az utóbbi időben tényleg azt veszem észre, hogy egyre inkább törekszik megváltozni. Tudom, hogy nem mondhatom meg neki, hogy merre van és melyik a helyes út, de ha így halad tovább abban csak támogatni tudom. Hihetetlen hogy az egyik pillanatban még feltűnően hisztizik, a másikban pedig olyan dolgokat mond amiktől repesni kezd a kicsi szívem. Már ez az előbbi bók fülig érő mosolyt varázsolt az arcomra, hát még az utána következő fogadalom! Először nem is akartam hinni a fülemnek, és már-már könnybe lábadt kiskutya szemekkel bámultam fel rá, hogy meggyőződjek, nem csak hallucinálom-e. Szerintem maga sem tudja igazán, hogy ez nekem mennyire sokat jelent. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, csak se szó se beszéd betámadtam egy hatalmas öleléssel, és a kabátjába fúrva az arcomat élveztem a gondolati síkon napsütötte rét felett kúszó bárányfelhőkön sétálgatást.
-Én meg megígérem, hogy nem terrorizállak többet miatta. Ha kevesebbet idegeskedünk rajta mindketten, talán könnyebben is megy majd fiók mélyére száműzni. -másztam vissza nagy nehezen teljesen függőlegesbe, hogy legalább lehessen érteni amit mondok. Meg aztán sose lesz belőlünk semmi, hogyha egész nap itt ácsorgunk! Nem tudom, hogy gondolatot olvasott-e vagy csak neki is ugyanez járt a fejében, de bőszen kutatni kezdett valami időkijelző eszköz után.
-Ennyire még nincs késő, de indulhatunk is tovább, már összeszedtem magam! -próbáltam mentegetőzni, de a jelek szerint nem én voltam a hirtelen támadt sietség kiváltó oka.
-Eddig nem is mondtad, hogy programod van mára. -csodálkoztam el a motyogását bogozgatva- Pláne, hogy ilyen fontos... ha jól értem... -hümmögtem szorgosan. Nem akartam semmi rosszra gondolni, de kicsit nyugtalanítani kezdett ez a titkolózás. Urahara sózott volna a nyakába valami zsarolós kényszermunkát? Áh, arról biztos morgott volna már egy sort... Találkája lenne valakivel? De mégis kivel? Csak nem lehetek féltékeny az évfordulónkon, ez nevetséges... de mégis aggasztó. Pedig én teljes mértékben megbízom benne...
-Ennyire kevés időnk van, hogy rohannod kell? Ha nagyon késésben vagy, elintézhetjük ezt máskor is, én nem ragaszkodom a mához. -próbáltam tisztább vizekre terelni a dolgot, mert egyelőre nagyon nem voltam képben. Masaki azonban továbbra is hajthatatlannak tűnt a pakolás témakörében, mert igencsak nyújtott léptekkel indult meg előre. Mivel tudtommal még mindig nem tudja hová megyünk, nem ácsoroghattam ott tovább, hanem gyorsan felzárkózva mellé diktáltam az útirányt. Bár mondjuk az ő szemszögéből nézve is megértem, hogy egyszerűbb most túl lenni rajta, mint valamikor máskor ismét rászánni magát a lomtalanításra. Az is lehet már meggondolta magát, és ha most nem kerítünk rá sort, akkor többet nem is jut eszébe felajánlani. Ezt valószínűleg nem fogom megtudni, de a rejtélyes randevút sem sikerül kivernem a fejemből, bármennyire is próbálom.
-Ugye nem keveredtél semmilyen galibába?... -húzódtam közel hozzá hangot adva egy, a fejemben megforduló újabb rémképzetnek. Jobb lenne minél hamarabb kiszednem belőle a dolgot, persze csak akkor ha egyáltalán hajlandó elmondani, mielőtt még azon kezdek képzelegni, hogy milyen ügyleteket kötött a yakuzával. A végén még kisujj nélkül jön haza! Hacsak nem akarnak még csúnyábban elbánni vele... igazából emberektől nem kellene féltenem, hiszen hihetelen erős, de mi van, ha nagyon sokan vannak, vagy csapdába csalják?! A legveszélyesebb bűnözőket is sikerül általában rács mögé dugni egyszer, szóval minden kivitelezhető...
-AAh csak mondd, hogy nincs okom aggodalomra! -bukott ki belőlem végül.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Ápr. 12, 2011 2:12 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Klopfolóval görgetnek lapított beton konzervbe, se piszkálom ki, milyen űbermájer hallóalapi csigalépcsőt omlasztó élő show lehet, ha elpattan égiparádé retina idege és megküldi a keringő hódot gyantacsíkos ámokfutással. Ebből az UV szenesített déli fertőzésből kizakóztam a kalácsba font tengődés alatt. Mondjuk falra hányt lecsó konzerv mák ültetvényre, mert hót ziher valami láncfűrésszel nyomuló agybaszott banya kúszna elő. Kell a francnak kútból kislattyogó, lepedőbe csavart, klóros tócsától párnásra szottyadt hajas baba, akinek kugli támasztó, főáramlatos, vörös csőre csorog a nyála. Tudnám, hogy a faszomba nem taknyált el a méretesre olvasztott dns-ében?! Leakasztott néhány járó lapra cuppantható tapadó kört, aztán adjad a tésztaszűrővel szaggatott bádog mozgást?! Vagy nyomi paraja már úgy szétszívta a fogzománcát is folyadékkal, hogy jól tarkón vágott nedvszívóként felszippantotta az egészet?! Ha ez a szitu, én menten kirántom abból az ótvaros lyukból, mint bajszos paraszt a gumicsónakot! Pont ilyen fajta tiszta tócsatüntető puli kéne redvatelep kinyalásához! Ráadásul a humuszon túli vastüdő szörcsögésétől még valagmelengető negyed is hullámcsatot egyenesítve kolbászolna pitypangos távlatokba. Pöpecebb fokozaton üzemelne, mint a buzi lángcsóva riogató. Annak a vonyítására minden óperenciás fikamakin túli kőagy szférába tömörül tragédiát jajongni. Ezzel annyi bibircsók terem, hogy pacsi távra tespedő kanapé kráter gyártó szövetség szagközpontos túrán döglődve tojik az ingyen káromlásra.
Téma újrahasznosított részlegbe kúrva, mielőtt paszuly kórót támad ingerenciám elemeire tépázni. Ergo, be nem taposom az ön görgetős agyfaszom. Pont elég faktorban rágta a kukkolóm színesvillantás. Okés, lecsapta a csacsi farkát és bepusziltam a hézagot, ne kussoljunk, de ettől a hangyaszellentési szösszenettől még nem kellett volna begyűjtenie egy színes fecnin közzé tett, zöld hasus száguldást! Móricka állszőrében koccolok betont, úgy gurigázik a szituk között. Rám kattan frontálisan beküldött törés teszttel, aztán hozzám hajít görbe jeles túlélő csomagot, had turkáljak, míg ő rábök a legfrankóbb gömb durranási végszóra. Elvégre díjazott ökrök még elbaszottabban dátumra köpött okoskodásai között ott sunyult zöld szivárvány hártyás alvilági szivola és sérócsavarós ritmusra rázkódó nyanyus parája. Ha nem lennék korhadt fáknál áldozatra zoomoló tapló gomba, most tőbe hajolva rizsáznám el a vallomás ódát. Ez viszont szelektív disznó ól halom válogatásra csődbe bukfencezett kísérlet lenne. Inkább beeresztettem közelben terpeszkedő protkó villantást.
-Csak nem berezonált a kóbor numera csipogó?-
Marha lábszárra lubickoltam a hullócsillagos, sózott vályú, rák csalogató sziporkázásában. Jól idomított seggnyalóként cirógatta öntelt pofámat, hogy kitörésre alkalmas picsa vergődést piszkáltam síksági homokbuckára. Szal, sebtében vájt kereszteződést górhat a bűnbánatos köhintésre, mert egy mukkot nem pattintok az alvó deszka alá suhintott gürcölésről. Legyen a főmurit bezsebelt nyomi répának bunkósági egyezménye! Had slattyoghasson hajhagymáig siker szériába merülve. Had toszhassa ficsúr gubóba csomagolt nyomoroncként tök karóra a csápjait, nehogy szétcsússzon a béke fajzati lazulástól.
-Dupla cinkes e? Talán telibe trafáltad a góré ladikot, talán, csak az alvégen kotró fát repesztetted szét, de az is szállingózhat az éterben, kurvára deformált kockában matatsz!-
Sarki oszlop kráter hibás látvány tervéből leszűrtem a szopás termoszt. Ekkora körözött nikkelbolha ficánkolásból, tuti időzített faltörés lesz, vagy bokorban lapító mérgezett pöszméte sasolás! Fényezett tenyér kezelés mi zörget be, mert úgy se kacsintgathatok sokáig puffasztott sake alapként mámor fokozó édességben! Addig fog levegődefekt szorgos sávos virág megszállóként zizegni, míg csiszoltabb vázlatot nem kreálok. Kóstolgatni szabad! Nem az a gázosított szmog eregetés, hogy mikor pattan el a cérna, hanem kipenderítjük e a cuccolást. Franc fog betépett sügérként, többszörös naphullásban csattogni két vágódeszka között. Még az éjféli égi muksó találka lecsengése előtt át akartam górni a lomokat. Nem farolok pengébe, ha kicsavart fapalánta állomás torlódik a kéglibe és szállja meg a privát szekciót, csak csövezzen egy kibaszott ponton minden beillesztésre toloncolt bevándorló!
-Skubizz, mert becsusszantom a szórás ütemet! Lezúzunk, nekiesünk a kopasztásnak, aztán eltűzök a jelenések ködébe! Passz hányra zavarom le, de majd kitűzöm a "babszem-trónol-a-seggemben-ne-zaklass-baromsággal" címkét! Vissza zakózom, felmarkoljuk a lomot és tépünk!-
Akkora kontinenseket medence dugóig süllyesztő, pápaszemes okosság szakadt le az előember fáról, hogy nyalókát csócsáló ovis se firkált volna pálcikább ősöket a sétafikáló övezetre. Hát, már lemázolhatom galamb pottyantással, mert eldoboltam a cserkész indulót. Valami hasonló kozmásodás lehet, amikor saját pofájukat lobbantják be a nehéz summákat cicifixbe tömködő vászon csicskák beugrói. Már átesett a rémeset Hasfelmetsző küszöbén! Plusz, berezonált a csukatörlő, hogy rázzak ki pár másik sávjára csatlakozott sár foltot. Úgyis csüng minden mazsolából kikapart transz képen, mivel üthetem el a témát.
-Csipáznád, ha oldalra csapnálak és megkukkolhatnád a melót? Időhanyatlás ide vagy oda, azt előre betáplálom, akármilyen emo-s köcsög belső homálya lesz kihúzzuk a zsákokat!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Ápr. 13, 2011 2:09 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Ahelyett, hogy megnyugtattak volna, neeem semmi baj, továbbra is csak kétértelmű megjegyzéseket kaptam amiket a másik fél láthatóan nagyon élvezett. Valószínűleg lerítt az arcomról, hogy ezzel a témával lehet húzni az agyam, de azt hiszem ezt jobban át kellene gondolnia...
-Ez nem vicces... -könyököltem oldalba halál rideg arckifejezésre váltva. De ez cseppet sem volt elég ahhoz, hogy megfenyítsem, sőt ezután még csak rátett egy lapáttal azzal, hogy tovább feszegette a női féltékenység és aggodalom tűréshatárát. De ha csúnyán játszunk, akkor ezzel nem maradok adósa, na megálljon csak kivel húz ujjat. De hiába terveztem bármiféle elmés kontrát, nekem sosem ment ilyen gúnyos megjegyzéseket tenni, mert túlságosan is magamra vettem, hogy akaratlanul is megbántom vele a másikat, mégha nem is állt szándékomban.
-Hm, ha gonosz lennék, most azt mondanám úgyse találsz még egy olyan nőt mint én... de mivel ez nem az én asztalom, ezért azt dörgölöm az orrod alá, hogy AG-GÓ-DOM érted... -hangsúlyoztam tisztán és érthetően, hátha valami elkezd motoszkálni a fejében arról, hogy nem fair játékot űz. Az egy dolog, hogy ő nagyon jól szórakozik, de engem meg csak egyre mélyebb depresszióba kerget ezzel a tudatlansággal. Inkább ne mondott volna róla semmit, ahelyett, hogy itt teszi a ködös utalásokat arra hogy hogyan csal meg és paktál le a maffiával a hátam mögött, míg én mit sem sejtve várom odahaza. Hát ezt érdemlem?...ToT Nem vagyok hisztis típus, de mégiscsak nő vagyok, és bárhonnan nézzük efelett még én sem hunyhatok csak úgy szemet nyugodt szívvel. Ezért halkan, de ahhoz képest a lehető legfeltűnőbben szüttyögtem mellette, jelezvén, hogy most meg vagyok sértődve, de már megszokhattam volna, hogy ilyen apróságokkal nem foglalkozik. Most valószínűleg túlságosan lekötötte minden gondolatát, hogy hogyan bonyolítsa le a következő kétes találkáját... vajon csinos az a maffiafőnöknő?... Egészen biztos, mert annyira már ismerem, hogy nem hagyja minden jöttment fruskának elcsábítani magát. Biztos egy igazi végzetasszonya.
-Attól függ majd mennyire hamar zavarod le?... miattam aztán igazán nem kell sietned, csináld csak rendesen, hogy ne lehessen panasz rád. -morogtam továbbra is sértődötten. Valószínűleg nem értette én min gondolkodom, vagy csak túlságosan betöltötte az elégedettség, amiért sikerült összeállítania a menettervet, de továbbra sem zavartatta magát a látványos duzzogásom előtt. Én pedig igyekeztem, de egyelőre még mindig nem tudtam átlépni a dolog fölött... tartott mindez az odáig, hogy felajánlották kísérjem el a titkos megbízatására.
-Komolyan azt akarod hogy nézzem végig? -bukott ki belőlem hirtelen az előbbi képsorokhoz kapcsolódva. De valahogy kezdett megbomlani az a jól felépített összeesküvéselmélet ezzel a meghívási ajánlattal. Csak nem arról lehet szó, hogyha azt akarja, hogy kísérjem el... annyira még ő sem lehet elvetemült, hogy a szemem láttára...
-A..akarom mondani, örülnék neki! -korrigáltam gyorsan a választ. Most, hogy kezdtek lepotyognia az eddig felépített lego kockák, megint teljesen tanácstalan voltam azzal kapcsolatban, hogy mégis mire számítsak. De az a tudat határozottan megnyugtatott, hogy egy olyan dolog, amit még nekem is hajlandó megmutatni. De akkor miért nem lehet egyenesen megmondani? Miért kell előtte végigképzeltetni az összes lehetséges forgatókönyvet, amit csak egy barátnő elképzelhet, ha a másik titkolózni kezd? Aww legszívesebben megint jól oldalba könyököltem volna, hogy levezessem rajta a miatta túltengő feszültségem. De a nyílt utca nem arra való, hogy kiéljem efféle szadista hajlamaim, így egy hatalmasat fújtatva igyekeztem normál szinte hozni a pulzusomat. Már csak annyi lenne a dolgom, hogy azt a pár órát türelmesen kivárjam, míg elérkezik a várva várt indulási időpont.
Viszont eddig olyannyira belemerültem a fantazmáimba, hogy csak most vettem észre, hogy mindjárt megérkezünk. Már csak alig egy utcányit kellett sétálnunk befordulva a raktársorra, és meg is pillantottam az ismerős épületet. Otthonosan befékezve az egyik, a mellette lévőktől körülbelül semmiben sem különböző vaskos ajtó előtt kezdtem el kotorászni a táskámban a kulcs után, hogy kinyithassam a lakatot, majd egy nagyobb lendülettel kitárjam az ajtót.
-Hát ez lenne az... -léptem be, hogy felkapcsoljam a nem túlzottan fényes, de a semminél azért több világítást, majd Masakira pillantottam, hogy mi a véleménye. Odabent a szokásos látvány fogadott. Nem volt ormótlanul hatalmas a helyiség, de az én holmijaim bőven elfértek benne. Ott volt a kis szekrény amit még az okinawai néni hagyott rám akivel nagyon régen jóban voltam, akkor még néhány szék, egy asztal, és töménytelen mennyiségű doboz egymásra halmozva, és felcímkézve... Néhányban becsomagolt edények és régi csecsebecsék voltak, de a legtöbben könyvek ruhák és régi lemezek. És nem utolsó sorban rengeteg por...
-Hát nem mostanában volt időm kitakarítani utoljára... elnézést a rendetlenségért. -szabadkoztam.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Május 13, 2011 9:11 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Lemászott pofázmányomról a nílusi tífusz űző sámán elégtétel, miután a hősugárzó lefonnyasztotta lángelme vakszomat. Ahelyett megküldtek volna stadion döngető hazafutással, mert kibuggyant némi másikra tapadó radar készülék, még bekongattak teflon serpenyő gázrezsóra izguló vörös pöttyével! Vágom a hagyma rostját, rohadt fejpolcolós helyben totymorgás mereszteni a gülüidet, miközben a sántító keresztbe mért kóbor pajkos gürizéstől kap agyfaszt, de nem lehetett volna nyúlpecsenye zamatára babszem Jankónyival kevesebb szuflát passzírozni a gránát hajításba?! Ezek után csiperkére bukó sertés röffenésére nem komálom be, hogy rá van mászva a Szása mására és tényleg látvány tervre csipázná, milyen tért szétfeszítő papír szemcsi effektet tolok a gigászira duzzadt lazsáló tépelődésemben. Már szoppantás, mert belógattam a tócsában villódzó csalit, ő meg felmarkolta. Szal, tépünk! Max felköti a vidékről felkavarodó, lézengő ficsúr dobbantó rohamából kipattanó elhurcolást vészjelző tangát, aztán vissza tűzi a lomtár foglaló nyitódísz fityegőt és elreteszel pár papírcsákót, míg bekoccintok a dögrovásról. Magánlakot nem sért be, ha szétkeni a láblógató ködösítő homály és elszelel zöldségben dúsabb ültetvényekre. Csattogna gógyi szikrát fakasztó kasztanyetta lámpa burámban, speckósan terep körzetébe sem vonszolódnék. Há, de sose úszkált kívánság köpködő tőkés pikkelysömör a nyálkahártyámban, úgyhogy kúszhatok, mint lapított macskanyavalya pampafű dzsungelben. Pedig a szitutól mentre csavart rúgóként kap el a kanyarós oldalra borulás...
-Ne bassz!-
Koslattam csíkra horgonyzott látómezővel. Íziben cicomázott titán lemezkére kibökte a szivárványról leseggelt fényszenzorom, hány segélyszállítmány dőzsölhetné selyemmel bélelt vánkosra a beverendő báj vicsorogtató szálkáit. Ezen a kettőszázas tappancs kiütésen még keresztül vergődtem volna, akár irányzékot bebandzsított gömböc a troli vezető sávokon, csak, hogy csőtartalom ledermesztésre, község címkét kirittyentett moszat kolónia terpeszkedett lom megyében! Elvégre pelyhesre kelt ádámcsutkámat cirógatta, fokozottan szabvány tárakba hajított lom fogó kockák törtetnek vakolat lepofozó centikre. Kicsusszanhattam a cinkes kotorászásból, sújtólégtől iszkoló bányász foszforként kacsintsak be minden rühes tárolóba. Lecsettintettem volna a szentek shoppingon beújított lábtyűjét is, ha makkot kellett volna kipöckölnöm, szusszal felnyomatott, hónaljcirkálók dühöngőjének rejtelmeiből. Se gáz, mert lepattinthattam a listáról. Mielőtt sebes vágtát tűzve, fehér botos kóválygásban euforikus vigadalomtól penész gombára szaporodhattam volna, biggyeszthettem kontrából a felületre költözve élősködő mocsok pióca matricát. Akkora légtérben szállingózó forgalom süvített, menten csonkra hörpintettem a vityillót kipöccintő drót kefét.
-ENNYI HUNYÁS ÓTA?! Legalább végiggörgettél volna egy kórterjesztést begátló riherongyot, ezen a vörös jelzéses kéjfarmon! Ekkora szmogriadótól, cakkosra bedugul a szippantó központod! És, skubizz ide! Nem pacsmagolod lombfakasztó cicomával betárazott szakaszokban, szétkúródik a koros holmi felfogód!-
Hajítottam gyümölcsöt hámozó bökést országutat lepipáló tárazóra. Smakkoltam ám, miről kerítem a cifrázott tanácsadást. Rakatszámra forgolódtak látómezőben koptatott privát zúg berendezések, hogy csettintésre kicsengessem a szennylapokat megtöltő tanulságot. Ezek a kivénhedt szúrágta vackok, ritka finnyásan verték a tamtamot szoktatott pirula adagolásért. Lefolytál a betárazott felület lapogatásról, konténerbe kúrhattad mázlit fakasztó kakastaréj és tángálás hárító karattyoló tégla szomszédságába. Akkor aztán síkságba zakózott a derengő félhold kugli dísze és máglya felett akrobatázó törzsi gyökér se imádkozza vissza! Ennyi kákán dekkolva behomorított csomózás dögivel túllőtte a kvótát, úgyhogy bereteszeltem a dupla szárnyas pofázmányomat. Inkább fülkéhez tuszkoltam a seggem és a hurrogást átváltottam tripla rétegbe bugyolált jó pofizásra. Odaslattyogtam kacsókkal dekorált vénséghez, ami alaplapon döngetett be szürke rángást kiváltó csekk küszöbön, aztán becsekkoltam tüskés égtáj tömör vakerral kitüntetett pontjainak szögéből.
-Taper távlatból megkukkerolva, nagyon adja a kipofozható szitut.-
Ismeretlen fertőzéseket eregető góc birodalom táptalaján masírozva, viszont kerti törpék egyen szőrszálaira nem vett rá a menekülési riasztás, Mari hónalja alá csapjam az anyagot és tiplizzek. Homorítani kellett némi lakosság irtást a tetűvakarózást kreáló pacákkal. Franckarika fog szürke porfelhőt vonszolni és belehörögve talpat égnek hajítani, ezektől az oxigén buborékot felvevő csövet megszálló, agyag katona származékoktól! Szal, fogtam a bársonyon pöffeszkedő góré szenzoraim, csípőre kanyarítottam a hordár eszközeim, hátha mazsola tördelő póznak hála kipottyanthatok némi ütemtervet a berosált gépezetből. Miután betalált az újrahasznosítható szikra, lazán kibukfenceztem a hőfaktort tároló, puffasztott rétegből és távoli pamut haverjából. Úgyis marhára egy bizonyos rész, bizonyos végéig fog Niagara zubogni, mire hernyóként átfúrom magam a lom gyűjtődén.
-Málházás előtt, ugye körbe küldünk egy hamueső felszippantást? Csicseregj, melyik erdőirtást ciheljük nyúlkapiszka nélkül, melyikből rámolunk és melyik lúzerek maradnak száműzetésben. Aztán, ledarált fecni alapján széthajtom a csordát. A puccomba csicsázott rendben, meg báránykáknak ugranál fertő maróval?-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Május 15, 2011 12:35 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Lehet nem volt túl jó ötlet elhoznom ide a megrögzötten tisztaságmániás Masakit azelőtt, hogy cillit bang-gel felsúroltam volna az egész helyet... De őszintén szólva teljesen megfeledkeztem erről az apróságról, olyannyira megörültem neki, hogy velem tart a lomolásban. Hirtelenjében azt hittem fogja magát és sarkonfordul, mert hogy ő ebbe a porcicaneveldébe be nem teszi a lábát, kiindulva már csak abból, is ahogy kibukott belőle a látvány okozta sokk lereagálása. Azonban nem csekély meglepetést okozott azzal, hogy egy egész kulturált lehordással megúsztam a kiselőadást. Minimum valami olyasmit vártam volna, hogy nem hajlandó beporozni az előbb mellesleg dohányáruval kényeztetett légzőjáratait, meg hogy majd visszajövünk ha kitakarítottam, ám ehelyett burkoltan az egészségemre és a dolgaim épségére vonatkozóan megfogalmazott aggodalmak láttak napvilágot.
-Hát mostanság nagyon nem volt lelkierőm még a régi holmikkal is farkasszemet nézni... -sütöttem le a tekintetem egy pillanatra, ahogy egy doboz tetején rajzolgattam az ujjammal a porba. Nem akartam felemlegetni a dolgokat, de abban a fél évben még a jelen helyzet előtt sem tudtam egyenesen állni, nem hogy a régi életem esetleg elő-elő kerülő morzsáit rendezgetni. Így szépen csendes magányában porosodott a raktár mindennel együtt ami benne van.
-Pedig általában néhány havonta tartok egy nagytakarítást! -próbáltam menteni a becsületemet. És ez tényleg így is volt! Legtöbbször egy unalmas délelőttön születik meg bennem az elhatározás, hogy ideje kiszellőztetni a helyet. Ilyenkor felkerekedem, bezsákolok néhány suvickolószert a tárolóból, úgyis annyi van ott, hogy erődöt lehetne belőlük építeni, és szépen lelépek otthonról. Mivel annyira nem nagy a raktár, így egy délután alatt szépen végzek is vele. De tényleg nagyon rég volt az utolsó alkalom, hogy efféle programot űztem. És ahogy nézem, most hathatós és szakszerű segítségem is lesz benne. Legalábbis Masaki már roppant precízen szemrevételezve kezdte el bejárni a helyiséget, rögtön elidőzve a kis szekrényem előtt. Valahogy sejtettem, hogy azon meg fog akadni a szeme.
-Azt mindig is rendbe szerettem volna hozatni, de nem mertem hozzányúlni nehogy tönkretegyem, és ötletem sem volt, hogy melyik restaurátorra bízhatom rá és melyikre nem... egyáltalán nem értek ezekhez a dolgokhoz. -sóhajtottam egy nagyot- Tudod, elég sok kedves emlék fűz ahhoz akitől azt kaptam... de majd ha végeztünk és lesz időnk elmesélem, most nem akarom pazarolni vele az időt! -csaptam össze a tenyerem nyomatékosításképp, hogy készen állok a munkára, de elfeledkeztem róla, hogy csupa por a kezem, így a vehemens mozdulattal egy szép kis felhőt kavartam magam előtt, aminek az eredménye egy tüsszentés lett. De még a könnyem is kicsordult, amit a továbbra is poros kezemmel kezdtem el törölgetni, amivel csak annyit értem el, hogy még inkább viszketni kezdett. Nesze neked porallergia... bár ettől még az is könnyekre fakadna, aki nem táplál túlzott immunreakciókat efféle dolgokra. Egy szó mint száz, miután végre sikerült újra látóeszközé tennem a szemem gyorsan körbe kezdtem kémlelni a helyet, hogy merre van az a doboz, amiben a már használhatatlan rongyokat tartom. Azok között biztos akad valami amivel le lehet törölgetni a cipelendő dobozokat.
-Persze, azonnal, csak előbb meg kéne találnom a megfelelő dobozt.... -pillantottam Masakira, aki épp elkezdett nekivetkőzni- Ugye nem azzal akarsz port törölni?... -mutattam a kezében tartott pulóverre, de közben észre is vettem a feje fölött a megfelelő tároló címkét. -Inkább ha megkérlek, a hátad mögött van egy "pamutlomok" feliratú doboz, le tudnád szedni? Abban vannak olyan régi rongyok amik jók lesznek portörlőnek. De vigyázz, mert a mellette lévő doboz neki van támasztva, nehogy rád boruljon! -aggodalmaskodtam bőszen, de valószínűleg ezzel inkább csak idegesítettem, mintsem hasznára váltam volna, így jobbnak láttam csendben maradni, és magam is megválni a kabátomtól, amit Masaki pulcsijával együtt a külső ajtóra akasztottam, nehogy túlságosan is porosak legyenek. Majd pedig feltűztem a hajam, hogy ne legyen útban. Hamarosan landolt is előttem az előbb kért lomosdoboz, és előbányásztam két régi pólót. Az egyiket Masaki kezébe nyomtam, a másikat pedig én vettem használatba.
-Sajnos tisztítószerekkel nem szolgálhatok, de megígérem, hogy ha több időnk lesz, visszajöhetünk rendesen kitakarítani! -bújtam el félig a rongy mögé- Azt hiszem kezdetnek ott azt a stócot szeretném átnézni, szóval azokat a dobozokat kellene leszedegetni. -mutattam az egyik sarokba. Közben továbbra is járattam a szemem körbe körbe, hogy mi az amit esetleg magammal szeretnék cuccolni, mikor megakadt a szemem egy a többitől valamennyire külön árválkodó dobozon. Gyorsan odasunnyogva leszedtem róla a címkét, amit összegyűrve a zsebembe rejtettem, majd leporolgatva a tetejét belekukkantottam, hogy tényleg az van-e benne amit a cetli írt. Konstatálva, hogy a doboz tartalma nem változott, fel is kaptam, és kicipeltem a "magammal viszem" kupac számára kijelölt helyre.
-A ruhák közül nem sokra van szükségem, de mit gondolsz, a régi CD gyűjteményemnek tudnánk helyet szorítani? Van köztük jó néhány dedikált darab is! -léptem oda Masaki mellé, hogy segédkezzek a portalanításban. -Ebben itt ni! -mutattam rá a lábánál heverő dobozra.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Jún. 19, 2011 3:05 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Secpec befittyent a fancsali mimika rángás, hogy a körözési lista ótvaros kezdő pontján tetőzik a kozmoszt pukkasztó virgácsom, ami non-stop veri kifelé dugi placcokat fenntartó pöttöm rigó retina nyúlványait és rohadt mellékre állítva az s.o.s vonal csövelést, dugig van tömve korhadt seggmeresztőkkel. Oszt még se csapott dobhártya szegleten, hátha marokba tosz a cifra karistolással levésett fa testápolási szakrendelés. Konyítok lófarok kicsapási ívet ezekhez a vackokhoz. Annyi szirszart csutakoltam már címke villantási pofázmányra, befarolhatnék lécfoltozó kis köcsögnek! Szerinte azt a halomba górható numera zaklatásra súrolt, éjszakai villantós, kobold csorba vicsorára dörgölt, vérszürcsölő muksótól koppintott zugot, melyik tetűtől kaparászó fertő kongatta pöpec minőségre?! Hát, nem szakállas kis menyus a lókötő bögre felfogó községből! Nyazsgem! Úgy kozmetikázza kirakati pörgésre, ahogy kipottyan a szennylapokból felszippantott gógyijával, mert be nem hajítom ezek után a pofámra rikítva foszforeszkáló pálcikazáport. Ez a ladik eldöcögött a fittyfenés kukutyimba ringó okádást kapni. Am, is duzzasztóbb gebaszban tocsogok! Lő távból ráköhintettem geometria kupacra és a bosszúálló terror szervezet kapásból visszakínált szagló telep vakarászással. Olyan, orbitális fika mekkát tüszköltem az éterbe, sikító frászban szeleltek túlvilágra az oxigén pirulák. Engem meg bütyökig terített be a riadalomtól tapadó szürke bajszos szifiliszt hirdető korom állomány. Kurva faszormányosan dörren ütemre a gépezet. Már a túros batyum is csumákosra duzzadt ettől a szarozástól. Picsáért nem kóválygok légkeverő lapátos hűsítővel?! Bepöccinteném, aztán tessék lássék, ki libbentené a dzsuvát. Úgy megkínálná fuvallattal, azt se tudna nyögni mikk vagy mukk.
Erre nyögi képedbe kedély fakasztó redva gép, álmodozz gyökér tenyészet! Áramsokkal köröző légpárnák helyett, maradtak a csülkök, meg a melós vezény, melyik penész totem vadorzóval felspékelt telepet zúzzam elemeire. Semmi para! Lazán kicsippentettem onnan azt a rongy gyűjteményt. Pillérként becövekeltem vállal és táptalajra reptettem maszatoló textileket, hátha a brutál faktoros csattanással még csatorna gerjesztőbb ködöt rittyentek a tapsifüles bundájával kikent cilinderből. Tiplizhetnék jackpot-ra teperni, mert úgy fellibbent a fátyol alatt lapító szmog, taknyom nyálam egy erődítménybe tömörülve kongatta meg a sztrájk kondérokat. Hapci Benő felmenő brigádját masszívan kántáltam és zöldség burkolási kúrára száműzött kuruttyolóként krákogtam a kutyatejes réti sas fészkében. Bónusz extraként meg keresztbe akasztott lepénylesőkkel eregettem lúzerségből elkövetett béna Béla csatorna folyadékot, miközben amőba síkánokat cakkoztam az összes szaruval beérhető magánzónámra. Persze, széles ívet kanyarítva toltam kula bácsi piros satyekos meglepijét a nyűglődésre és zoomoltam a bökéssel megjelölt vackokra. Rángattam mindet a benyújtott kvótát tapadó csicskaként lovagolva, de úgy besátrazott privát körzetbe szösz rühellés, hogy fullra pattintották a leprás szenvelgést. A létminimum alá görbített viselési szintem, meg szirénázva hajlott át kaparászó folyásba. Csöpögő, hörgő, mazo karmolászó sötét vödörként vonyítottam csonkított kölköm lézer stukkere után, hogy speckós villanással kiszeleljek az uv pörkölős korong lementébe.
-GECIII! Megveszek! Elgörögtem helyre pofozási szünetre, vagy ezen a por járta kísértet szegleten küldöm felhőkarcolónak a csukámat!-
Torpedóként kisüvítve a szaros humanoid kátránnyal teleeregetett övezetbe, máris tető alá zuttyant kifingatási zóna. Fasz nem képzel Tünci macákat a háló körlete garantáltan elérhető távlatába! Naná, korca alatt csapott ez a sutyiból rám rontó asztma krihácsolás. Olyan öltönyös keménységre idomított parasztként csuláztam a betonra, Alien turbán sisak savas vacsi kunyerálása alázó penderítéssel kucorodhatott mikróbára. Berágtam, oszt akkor milyen saller sújtási ráta van?! Nem csipázom, ha jött ment keménykedő csíra atomok bekínálnak gyors patkolási jutalmakkal. Az én magán úton tápolt szerveződési rendszeremben ne kotorásszon meghívó nélkül özönlő brigád! Szal, hörgőkre szívtam a vetélkedőre kínálást! Lecibáltam a kufferomra aggatott himbálózó Manyika kendőmet, ami kurvára nem nyomult pöttyös, foltos, agyagedényes mintákkal. Bóvli térről nyúlt drótfonatos bura váz sumákolt rajta. Pöpecül rásimult a zagyva hullámokkal cikázó vörös paca sistergésemre. Annyira meg, csak lepofozza tolongó szőrpamacsokat ne reteszelődjek el megint. Beborul, ami kilöttyen a biliből, mert vissza verettem. Sokáig dekkolok külső peremeken csipogásba fog kotlós tyúkanyó, miféle pikkelyes tűzpörkölő csapott le grabancomra.
-Kötözök és virulok! Milyen magnó bömböldék? Tróger combfixes kis macák, szenes kocsányokkal, csőszabdaló kornyikát pengetve? Am, segáz! Dupla állvány is lájtosan ellézeng.-
Faroltam be a piros zónába, hogy felnyalassak pár mikroküki országot. Meg lendületesen ciheltem papír masékat a kipécézett landolási körökbe. Nem vitt rá a suttyó olvasási kényszer körbe csámcsogjam miféle lomokat húzgálok és milyen csörrenő szarokat kúrok földhöz. Nem cuppantam téma vázlatra pattogó bolhaként vergődjek, mit toszhat be a kóma negyedembe. Amíg moccanni tok a kikapart ösvényeimen fel se dörrenek. Kussban masírozok cérnára lógatott akció figuraként és precízen suvickolok kosz undortól piros vonalakban úszkáló látóidegekkel. Valszeg ettől, ritka tempóval gyűrtük tank alá a csutakolást.
-Kipipálom a helyfoglalóról lezakózott csomagok visszarámolását. Addig összeborítod a szerencsés lúzereket egy ládába? Köböre, hány csacsi málhát kapartunk csokorba?-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Jún. 19, 2011 8:31 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

A nagy dobozvizslatásban észre sem vettem, hogy Masaki időközben életmentő védőfelszerelést rögtönzött magának egy eddig szokásosan rendeltetését meghazudtolva nadráglógónak használt kendőből. És nem is volt rossz ötlet! Lehet nekem sem ártana valami, mert kezd mindenem teletorlaszolódni ezzel a kilónyi vastag porral. Bár nálam sajnos nem leledzett semmiféle olyan ruhadarab amit az orrom elé tudtam volna biggyeszteni. Így lemondva erről a védelmi eszközről figyeltem inkább arra, amit Masaki kérdezett tőlem épp.
-Ööhh, igen nagyrészt visual kei... -húztam fel picikét a szemöldököm a gondosan körülírt megfogalmazásra -De van itt néhány innen-onnan szerzett külföldi lemez is. Tudom, hogy manapság, már nem nagy dolog beszerezni amerikai bandák CD-it, de gondolj bele azért 20-30 évvel ezelőtt még teljesítménynek számított. -próbáltam érzékelhetőbbé tenni, hogy mennyire kuriózumként őriztem őket. -Bár nem mindet én szereztem, volt amit annak a bandának az egyik tagjától kaptam ajándékba, amiben live supportként ugrottam be többször besegíteni. Én csak szívességből és kedvtelésből csináltam, de azt mondta hogyha a gázsiból nem fogadok el, akkor legalább valamivel hadd hálálja meg a segítségemet. És hát zenészek-zenekedvelők között mivel lehetne jobban meglepni az embert, mint egy ritka lemezzel... -magyaráztam megint bőszen. Azt hiszem kicsit bele is feledkeztem, mert arra kaptam észbe, hogy csak a számat járatom de a kezemet nem. De nem volt szívem egy albumot se a száműzöttek listáján hagyni ezek közül, szóval próbáltam őket összébb tologatni, hogy férjen melléjük még valami. A másik dobozt ugyanis nem igazán tervezem megbolygatni míg haza nem értünk.
-Mellesleg tetszik a haramia megjelenésed. -virultam egy sort újra felvéve az előbb félbehagyott eszmefuttatásaim fonalát, amint Masakira pillantottam. -Határozottan veszélyesebbnek tűnsz tőle. -konstatáltam hümmögve a megállapításaim egy halovány mosoly kíséretében. Nem mintha enélkül is valószínűleg bárki is bele merne kötni az utcán, de számomra megvolt a sajátos vonzereje. A korlátozott rálátás csak még jobban kiemeli a szemeit. Már nagyon jól tudom minek az eredménye ez a vörös szempár, de még három év után sem pislogta át magát az olyan megszokott dolgok közé, amikre már gondolatokat sem pazarol az ember, annyira magától értetődőnek veszi. Mah, de úgy látom nem tett neki túl jót ez a sok por... ez az én hibám, nem kellett volna így elhanyagolnom a takarítást. Remélem nem fog begyulladni! Jóh, az egy dolog, hogy vörös, de nem az egésznek kell annak lennie! Már csak ennek kiderítése okán is, bőszen révedeztem bele a fonal vesztett viszont-tekintetébe.
-Szemcsepp! -nyögtem ki miután úgy éreztem többet már nem tudok ki hozni magamban a témából. -Ihizé... nem akarom hogy az én trehányságom miatt gyulladjon be a szemed, szóval ha hazaértünk mindenképp kerítek neked valahonnan. -adtam elő elszántan a tervezetem. Azt még nem tudtam, hogy honnan, de valamelyik elsősegélyes dobozkában biztosan kell lennie. Szóval egyelőre nem is pazaroltam több időt arra, hogy ezen agyaljak, mert eszembe jutott, hogy igazából kicsit sietnünk kellene. Egész eddig én voltam a legkíváncsibb arra a titokzatos yakuz... munkára, most meg ilyen fecsegésekkel húzom az időt. Rögvest eleget is téve az előbbi feladatkiosztásnak, szorgalmasan szortírozni kezdtem az előttem landoló dobozokat, és pakolásztam egybe a lehető legszükségesebb dolgokat.
-Azt hiszem ez a két doboz egyelőre elég lesz! -pattantam fel, mikor az utolsó stóc is lepakolászva hevert mellettem. Sikerült kiválogatnom azokat a ruhadarabokat, könyveket, és lemezeket aminek szeretnék odahaza is helyet találni, és feláldoztam néhány bögrét is az étkészletből a raktár karmai közé, mert tegnap reggel már műanyag pohárból kellett innom a teámat, a kerámia edények megfogyatkozott állománya miatt. De ezekre igyekszem vigyázni és nem előhagyni a céltalan rombolásra vágyó egyedek keze ügyében.
-Ennyi lenne a te részed, ne haragudj, nem ment kisebb helyre összezsúfolni. -mutattam rá a két egymás mellett heverő összecsomagolt dobozra. -Nekem is van egy pakk odakint, szóval szerintem indulhatunk is tovább. Nem tudom mennyi időnk maradt még míg indulnod kell, remélem nem késel el miattam. -szabadkoztam, majd sebtében odébb tologattam a többi dobozt az útból. Nem fektettem túl nagy energiát a rendezgetésükbe, hiszen nemsokára úgyis visszajövök majd rendesen kitakarítani.
Miután meggyőződtem róla, hogy minden megvan és az összes cipelendő doboz odakint sorakozott, lekapcsoltam a villanyt, és gondosan bereteszeltem a raktár vasajtaját. Masaki már mehetnékkel toporogva ácsorgott kezében a két dobozzal amiket egy könnyed mozdulattal kapott fel az imént. Én is kezelésbe vettem a csomagom, és már caplathattunk is hazafelé. Reménykedtem benne, hogy nem fogja megkérdezni miért ragaszkodom annyira ehhez a dobozhoz, de majd úgyis kiderül. Nem szeretném előre lelőni a poént. Bár nem tudom fogja-e annyira értékelni, mint reménykedek benne... de majd kiderül. Mindenesetre egész jó tempóban igyekeztünk hazafelé, hogy ledobhassuk a dobozokat, amiket aztán majd este kipakolhatok. Gondolatban már azt tervezgettem, hogy hogy fogom összekombinálni Masaki CD gyűjteményét az enyémmel az állványon. Azt hiszem így egyesítve egész szép gyűjtemény néz majd kilátásba.
-Tényleg, ezen még nem is gondolkodtam el, de te hol tárolod azokat a dolgaidat amiket nem tudsz hova tenni, vagy amikre már nincs szükséged, de nem szeretnél megválni tőle? -ötlött fel bennem ösztönösen a kérdés beszélgetés kezdeményezésére, mert nem szerettem csendben sétálgatni. Rossz szokásom ilyenkor nagyon elmerülni a gondolataimban és az utcán csúnyán vizslató emberek tekintetével szembe kerülni. Nem arról van szó, hogy nem szoktam már meg, de nem igazán erre szerettem volna koncentrálni, mikor Masaki mellett vagyok.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Júl. 29, 2011 12:28 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Pukkanóbuborékot bedarálta a kornyika tamtam, vezeték labirintussal megpendített szörcsögő nyavalya ragyát tömködő suhanc szakaszos vezény szájtépése, mert úgy tolta a szapora klotyó vágtát, ahogy Teréz nyanya rutinból befarol a tepsi lapát homlokodra traktor kereszteződést rittyenteni. Kurvára nem csócsáltam réti poszátát, hogy curikkban lesámán nyomultat a vaker lécekről, bár attól gaz tüske bökte a bütykömet, szart se tudtam kampóra függeszteni. Tudta a marhára elsózott csápos kalap zizegő becsípődése, mi a konténerről szétplaccsant kómás tej földelő menetet görget az, csocsi Janikával nyúzzuk a zaj gerjedőt és bekínál "cseszd meg, tetű" korongokkal. Szal, nyomattam a rohadt turha kifutó betonra szétlapított, amúgy gecire tömör létszámba csapatott nyálverésem, had vánszorogjon ifa index villantó show-ban szédelgő muslicára a faszom iq fájteres "ah'a", miközben lazán hajigáltam a lomokat redva koszorúval cicomázott tespedő pontokra. Hát, kibaszott disznóra duzzadt kopó vakolat súrolás kellett hozzá! A nyominger atka laktanya ezerrel szajkózta a balek stukkerral kikuglizott szürke szmogot, melyik Nebraszkából szalasztott neander-völgyi maradékára lapátoljam a papírmasé tárolókat. Egy-két zúzdából kibuggyanó tök alsót még csuccsantásra is idomítottam. Lázadozott a suttyója, kilövőből döngetett be a tapló pofázmányom, oszt "tessék-lássék, kicsi rigó most csicseregjé" csáp lendítéssel pózba pöccintettem. Szarozik a fodros abroszba csomagolt nyápic pofa koptatással! Nem cuppan satírozott terepre, bekoccintottam a fogzománcát. Épp ezt az elbaszott dizsi patkány lincselést villantottam, amikor kuglit kezdett fúrni durranóláng pupilla meresztése. Hozzá meg csappant valami hadova blabla buzeráns stukkert lóbáló Jancsi szegekről, kontrázva tanyáról bepukkant tapló képemmel.
-Heh? Cöh, szard már le! A csonka Picire kurtított fetrengéstől gyárilag dugulásig van áztatva tenyész löttyel. Ráuszítod a beápoló vackot, hót ziher a kocsonyám is kancsalra marja. Am, se kell buzeráns tarkón csapó trutyi, vagy beszoptad bogyó...-
Cincáltam szerkezeti vázra a témát, nehogy fogasra csimpaszkodott, belső zsebbe suvasztott vonyításként csócsáljon ráfejelésig. Rühelltem a nép elé górt bogyókat, szal nem paliz be házi pincsiként bólogassak. Inkább flangálok csíkra puffasztott, piros tintával túladagolt bagolylesőkkel, mint, hogy ótvaros, tarka gaz forrásokat plakátról se csekkolt vackokat tuszkoljam emésztő gödörbe. Nyeltem elég seggfoltozó pirulát. Vergődjek, akár a szarul betrafált röfi, de soha a büdös mosott telep slájmjára nem csócsálok többet hipó köpenyes szemetet. Ez meg itten a mamut sarujára terebélyesedett szartaposóm körzetében, milyen útszéli numera kéjelgésből bestoppolt univerzum szerencsétlenség?! Na, ne kaparásszák az alacsony pallóval árnyékolt zónám, hogy az a dupla árvácska az össz motyó! Eszem faszom zaciba reptetem! Most, úgy kurvára kizsibbadt a szotyival kalkuláló központom.
-Te most be óhajtod kurva pöpecül csumpiztatni a hahota küszöböm?! CSAK...ennyi álom páros kacat?! Aszittem zsinórt csapathatok a kecóra és vontathatom a picsába.-
Húztam ferde kálcium villantásra a pofám, amiből gecire nem csekkolhatott le pillanat kattanást se, mert ott tespedt textil csontos. Hát, tövig a tölcsért! A fát hugyozó véreb poénjaim, úgy is a kinyuvadt penészes flamó szintjét tángálják. Szal, hón alá gördítettem átcuccolandó segély csomagékat és bambultam a kurva messzi aszfalt koptatásra, hogy még ez a cefet lom is lájt margarinnal van mázolva! Kapásból lerodeózott egy kunkor csepp a merevítő oszlopom, ezért karcolt menetet a para faktorom. Cinkes, hatványozottan kozmás rozsda fertő, dupla pálcás fogyi répa miatt szedáltam habzó rohamba a privát kripta baszott centivel kipolcolt cuccainak arrébb rúgdalását. Oszt, még formárapukkanó is rázendített lelki olajat túrni. Marhára befarolt a reteszelt sikátorba, mert én aztán kurvára nem azért kókadoztam az uv sugárzásban, hogy rám tukmált két baszott zsámolyt!
-ASSZONY! Megduplázod a bocsi pacsizást, beretesszellek a portanyára sikálni! Ebbe a hangyafing kacatba pippantástól szédelgő muslica se ájulna bele...Lazán csapatunk nekik parkolót!-
Szögeztem tapétára a szitut rohadt térkép választó alatti érzékkel, ahogy tahó paraszt lekaszálja nádi poszáta kugliját. Nem smakkoltam ezt a hátamra dobbantom a pöttyös emo díszpinty batyut szájtépést, főleg, ha kurva feleslegesen hintik el. Nem komáznám a zsákolási szünet pontokat, húztam volna a sárga felhőt. Ebben az elkúrt percben meg csak széthullós korhadással battyogok a veteményesből felkapott görög mintás golyókkal. Kussolok ezerrel, de nem sokáig lubickolhatok a zavarosban, mert bekínálnak selejtezett holmi tárolási telep címmel. Beszaratósan nájlonba csavart légszomj, hova pottyantotta móka Miki a zugból kicsapott szemetemet. Akkora karózott hímringyó vonyítás, tutira nyílásreteszt kongat, ha odavonszolom metró vájó csarnokkal szomszédos cicoma kráterhez.
-Atombunkerban. Frászt! Nálunk a placcon dohosodik egy kurva méretes NATO bázis! Egyik naplopónál se csöngetett be pirkadás ott rohadna, úgyhogy kibaszarintottam rá a takarodj címerem. Le akarod csekkolni?-
Lábgombán kólintott a lexikon nem satu csiki csuki, tángáljuk el a retardált kutyagolást szlogennel curikkolt kis tarajos kapirgáló dombra. Nálam nem csurran be a tapló szelelési kényszer, mert be akar nyomulni. Kukkolja, csak lefelé! A maréknyi aszalt tehén trágya lapulás, amíg nem szimatolja be, felőlem rongyosra vakszolhatja a talajzatot. Annyit csámpázhat korhadt telepen, ameddig le nem radírozza a csülkeit, meg bele nem piszkál a kurvára rendbe szoktatott cuccaimba. Taperkodásra nincs vám Zoli, de arrébb moccintásra befigyel a tetves szenzorom és agyfasz rángással zároltatom a cérnával kerített ülőpárna bámészkodást! A gigászi ánusz vizslatás előtt, azért benyargaltam önvédelmi negyedbe. Takaroggyá, úgy koccintsd le a küszöböm sárkány eregetéssel lekúrtam a kar dagasztó vackokat, majd szét libbenti a pakolási kényszer. Én most téptem gps-ként károgni a sírgödör járatra. Befaroltam égiparádéhoz, lecsaptam mancsára, mint csapóval trancsírozott légy kaszás bára, aztán húzás a végbélbe! Szeleltem lefelé a csürhe gócponthoz.
-Kúszva csörtessünk, nehogy dumbóék lekapjanak!-
Oxigén pacáim is maflással némítva sunnyogtam. Gecire nem vágom, mi a ratyis rétesért váltok falba építő kelemenné módra. Leosztok pár tucat kábító tenyér dózist vakond se kandikál felém. Már rohadtul mindegy, mert féltávba ragadt csirízként nem pöccintem be a cséplő pofozkodást. Kacsintok, mint harmad hunyásos tintahal a fagyóban, oszt tetvesen nagy végköhintés! Úgy is betaláltuk a bazi küklopszoknak iderittyentett bezombulni tilos lapu levél lemezt. Mellékvágányon, azt a nyomorék zúzdában kockára préselendő anyját, mert itt poshad a kölke, aki orrba szájba szívat a bemasírozás gátlójával.
-Nesze, baszd meg! Gecis rozsda szétcsócsálta...cöh...nem szopatod be a burámat! - Kúrok bele a horpadt ábrázatába, amitől rohadt előzékenyen kiköpi a vashörgőit - Azé! Masakiland, vagy mi faszom...Mingyá csiholok derengést!-
Nyomatok le boksz menetet, hogy csillaghullás be tudja passzírozni a virgácsait. Utána meg ösvényeket faszákosan betáplálva elkanyargok a kurva pöcökig. Redőny lerántott tapadó korongozásban balfék vagyok, szal teremben kószáló csapkodással kutakodom a retkes kapcsolóért, amit kurva leleményesen betrafálok, miután gyárkémény belobbantóval lepörköltem az orr sövényem, hogy lecsekkolhassam merre kandikál az a nyomorék fény generátor. Belebandzsítva a naphullásba koslattam körbe. Ja, minden ott rohadt, ahol kellett neki...
-Voilà, ma cherry!-
Bottal vackokat előszedő gádzsó cilinderére nem csipázom, honnan rántottam ki a csiga zabáló vakerom. Vágom, hálótakarta tángálásánál hajigáltunk ilyen cicomázott kozmetika nyavalygásokat, de minek kúszott megint látómezőbe? Ettől néhány ketyegő kattogásra elténferegtem a kurva éterben, de majd visszaráncigál asszony felessel kísért hadovája. Csak nem aggat siralom vermet a rágcsáló pocokként bespájzolt lakás lomjaimra. Meg arra a maroknyi szétszórt csíra vackomra, amit tégla kártyával igazoltan magán kacatnak passzíroztam erre a nyomor tanyára.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Júl. 30, 2011 8:28 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

-Jólvan, jólvan nem kell leharapni a fejem, de mondtam, hogy nem fogok málhás szamarat csinálni belőled, mert még lesz egykét köröm, ha rendesen jövök takarítani. -hárítottam a képzeletbeli támadást az orrom előtt legyezgetve. -Ha legközelebb jövök, vagy netán jövünk, úgyis már idefelé lesz elég cucc a tisztítószerek képében. -gondolkodtam el azon, hogy egy fél vegyiárukereskedést ide kell cígelni, mire ez a hely Masaki fogalomrendszere szerint is tisztának mondható állapotba kerül. Lehet jobb lenne, ha csak egyedül jönnék... tuti hamarabb végzek. De nem akarok olyan sunyi módon meglépni mint, ahogy eddig szoktam, szóval majd akkor eldől, hogy jön-e velem vagy sem. Egyelőre előbb jussunk ezekkel úgy haza, hogy nem tüsszögöm orra magam a járdaszegélyben a dobozon még mindig itt ott fellelhető porfoltok aljas támadásainak köszönhetően. Épp egy újabb tüsszentést készültem visszatartani, mikor érkezett a válasz az ő helyhiány miatt pihenőpályára ítélt holmijait illetően. Körülbelül úgy nézhettem rá, mint akivel most közölték, hogy a zebra nem fehér alapon fekete, hanem fekete alapon fehér csíkos. Valahogy nehéz volt feldolgoznom, hogy már lassan több mint két és fél éve lakom a raktárban, de elkerülte a figyelmem egy valószínűleg elég tekintélyes méretű zárt helyiség. És ugye ami le van zárva, az csak méginkább megmozgatja az ember fantáziáját, hogy elgondolkodjon rajta, vajon mi lehet odabent. Na hát, ezek közül nekem semmit sem sikerült felfedeznem.
-Nagyon spéci helyre lehet eldugva... -pislogtam érdeklődve, hiszen eddig senki mást sem hallottam, hogy emlegette volna a szóban forgó tárolót -Naná, hogy meg akarom nézni! Ilyet nem kell kétszer kérdezni. -derültem fel egyből csillogó szemekkel, és még talán a menetelést is gyorsabb tempóra vettem, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Most már viszont beköszöntött az a fázis, hogy vajon milyen kincseket rejtegethet odabent. Elég valószínű, hogy megpihen a sarokban néhány antik remekmű, hiszen gondolom nem pontosan ugyanígy néz ki a szobája mind a száz éve mióta itt lakik... De ezen kívül fogalmam sincs, hogy még mivel lehet kitölteni azt a valószínűleg, már csak a raktár méreteiből kikövetkeztetve is tekintélyes helyet. Nem is nagyon szólaltam meg ezután míg fel nem értünk lepakolni, annyira lefoglalták a gondolataimat a titokzatos lomok.
-Előbb kirámoljuk ezeket? vagy.... -tettem le a saját csomagomat a dohányzóasztalra, de még mielőtt befejezhettem volna a mondatot máris karonragadtak és vonszoltak kifelé a szobából. Tehát ezek szerint az aprócska meglepetésmorzsa szösszenetem leleplezése még várat magára. Bár kicsit elszontyolodtam, mert féltem, hogy majd el fog felejtődni, és elveszik a megfelelő alkalom is arra, hogy prezentáljam. De nem volt apelláta, ha menni kell, akkor menni kell, pláne, hogy elvileg tényleg sietségben vagyunk a munkahely miatt. Ahaj, nem bírok én ennyi titkolózást, úgyhogy egyszerre inkább csak egy dologgal túráztatom az idegeimet, miszerint próbáljak meg ne hangosan nyüszítve vergődni a kíváncsiságtól, hanem síri csendben ninja mód osonjak a vörös szemű akatsukim után. Milyen jól is jönne most egy ügyes kis genjutsu, amivel megléphetünk anélkül hogy bárki is észrevenne. Tényleg! Lehet valójában is egy genjutsu alatt van elrejtve az a titkos raktár, és ezért nem fedezte még fel senki sem. Nahát, micsoda összefüggések kerülnek is napvilágra, ha a sok butaságtól elszabadul a fékezhetetlen méreteket is ölteni képes fantáziám.
-Ott vagyunk már? -suttogtam halkan előre- Jólvan bocsi, ez rossz vicc volt.... -fűztem hozzá gyorsan, mielőtt még a nyakamba kaptam volna egy morgolódást. Kivártatva viszont odakanyarodtunk egy olyan vaskos vasajtó elé, amilyet még szerintem nem is láttam eddig. Meg ez a félreeső folyosó sem tűnt eddig még fel, most már bizton állíthatom.
-Voah, nem semmi barikád! -tátottam el a számat meglepettségemben, pedig ez még csak a bejárat volt. Ami hamarosan meg is nyílt, hála egykét erélyesebb mozdulatnak Masaki részéről. Ahogy beslisszoltam várakozásimhoz hűen egy elég méretes helyiséggel találtam szembe magam, viszont a bútormennyiséget jóócskán alábecsültem. Azt még villany nélküli félhomályban is láttam, hogy rengeteg van, hát, még mikor lőn világosság Masakinak sikerült megtalálnia a villanykapcsolót, azt hittem az állam esik le ott helyben.
-Étonnant, Mon Amour~! -pislogtam rá bájosan elvarázsolt szemekkel. Tényleg letaglózott a hely, persze jó értelemben, a hirtelen támadt fényben, nameg a tálalása. Idejét sem tudom mikor illettek már utoljára ezzel az édes becenévvel. Igaz, egyikünk sem az a lépten nyomon édesgetős fajta, de általában eme fennkölt nyelven illetett titulus előszeretettel borzolja a hevülő félben lévő kedélyeket.
-Te jó ég ez egy kisebb vagyon... -merészkedtem be a fóliákkal letakart bútorok közé. Ám amikor kíváncsiságból bekukucskáltam az egyik félig lecsúszott takaró nejlon alá, egyből meg kellett toldanom az előbbi kijelentésemet.
-Helyesbítek... ez egy nagyon nagyobb vagyon... -eresztettem vissza óvatosan a fóliát, nehogy esetleg valami aprócska kis karcolást is ejtsek az alatta lévő intarziás szekrényen. -Honnan?.... buta kérdés, hiszen elég időd volt összegyűjtögetni ezeket, de mégis, hűűűh ez elképesztő... -kerestem még mindig az államat, ahogy forgolódtam körbe, meg sétálgattam fel alá, hiszen mindent látnom kellett. Szinte hihetetlen, hogy mennyiféle és milyen gyönyörű antik relikvia pihent itt érintetlenül. Még így a védőburkalton keresztül is láttam, hogy mindegyik kifogástalan állapotban van... persze azért nem tudtam megállni, hogy ne nézzek be egykettő alá tüzetesebben. Kicsit Alíznak éreztem magam Csodaországban, mert ez bőven meghaladta azt a környezetet, amit mindennap látok odafent a szobában. Hamár Csodaország... hamarost megakadt a szemem, a többitől egy kicsi kirívó, egyszerűbbnek és icipicit viseltesebbnek tűnő fekete ládán. Egyből el is kezdett érdekelni, hogy mi lehet az, viszont kinyitni nem igazán mertem, merthát mégiscsak vendég vagyok idelent. Nézelődni nem ugyanaz mint kacatolni. Közelebb lépve hozzá annyit tettem, hogy levettem róla a nejlont, és jobban szemügyre vettem a tetején feltűnő címerszerű rajzolatot. Nem tudtam miféle címer lehet, még nem találkoztam vele ezelőtt, vagy legalábbis egy történelemkönyvből sem rémlik.
-Masaki... -néztem körbe, hogy merre találom. -Ez micsoda? Nem szeretnék csak úgy engedély nélkül belekontárkodni... - hajtogattam közben össze a kezemben szorongatott műanyag burkolót.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Szept. 29, 2011 2:26 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Visongó petárda kucu naptár temetés zakózott a lámpa tartó cölöpömre, miután asszonyból kibukfencezett mákos Jones, hogy szanaszét turkálja a faszomnak nem csiccsan be hány hunyorgás óta idecsúsztatott szürke tenyészdög felfogóimat. Kapirgálja a leprás táska szemölccsel hintett lóvé bújtatót a cifra flancos felvésés, melyik metsző zsargon VIP vágunk ízekre pajtás törzslapját ciheli a farzsebében. Kurvára nem gerjedtem rá a cinkelt szám mezőkre, hogy lecsapassam az összes Holle anyót, aminek kedve szottyant benyomulni a dugi sintéremre. Górálom gúlába ezt a sok szart, mióta besuvasztottak kötözött csókaként erre a pöcegödör veremre, hátha kötél csomózásba malmoztatom a bütykeimet. A kis suttyó tatának csirip postával suhintom a lomposfalvi beszoptad matricát, mert gecire feltaláltam magam, mint egy tarkón lőtt csicseri borsó és veszett kerámia köcsedék susnyásban lecsapatott zsizsegése helyett, befoglaltam elhajított üveget kiváltó fószer szőrét cincáló idegmérgem azzal, rácuppantam leszedált farönkök bespájzolására és csihi puhi tülök kongatás helyett villantós pöpecre pofozgatom a kis gyászmasékat. Marha kockára leépítő nyomulás egyetlen fogatlan tatát átkaszabolni, de rohadjak cérna metélt alakzatba, ha nem kirakati csőcselékként feszítenek a gigantikus szike keringő után! Én csipázom a masnival rittyentett végterméket, többiek meg le vannak tojva, de orbitális űrsikló ürülék szintjéből! Am, se kapirgálják dühöngő negyediek miféle korhadt léceket konzerválok nájlon borításban. Kurvára lópatkó, mert százas szegre, mócsingokra cincálnák a lomjaimat. Cöh, akkor bandzsíthatnának sok zéróval felhizlalt cehhre, mert, hogy kicsengetnék a szú laktanyák értékét az hót ziher! Arról meg néma Bob-ként kussolok micsoda Olimposz karcoló jéghegy poshad az öltönyös fószerekkel tűzdelt számlámon. Asziszik, csak villogtatni halmozom, de nem passzolok le a készletből? Gyökerek!
-Minden csöves placcról. Lomolások, ősatya címkés boltok, kalapáccal elütlegelt vackok...Amiben lapít némi giccs felmenő azt bemószerolom ide. Pucc minőségre rugdalom és a pöpecebb díszpintyeket lepasszolom szép summáért. A benyakalt lóvét az itt döglődő kopottas tatákra, vagy friss nyuszik leakasztására herdálom. De erről kuss, mert gecire humusz alatt nyomulok. Tejel a részfaszú bagoly a mocskos kormány cinegéknek.-
Somfordáltam matató kalandor sávjában, hogy szögbe húzgáljam a bemoccantott fóliákat. A ráncos gyopik retek finnyásak minden tetves váltásra. Tudnák nyomni a sódert fix szünetmentesített tápegységként tolnák a nyafi áriát, hogy épp mi nincs bársony valaguk kedélyállapotának befejeltetve. Rázendítenének, hagynám ezt a rohadt suvickolást a picsába és az első alaszkai malamut famíliának megröptetném a gyűjteményem. Kell a fészkes franckarikának rinyáló telep. Menten éterhullámokba meredne a séróm, oszt tessék-lássék, akkora járatot vájnék valamelyik vonyító tata lapított orcájába, mint az LA repedt fazék csíkjának keresztmetszeti ábrája! Csuklóból hajíthatnám szemétdombra egy geci minőségi kastély szökevényemet. Darázs dongta bungalóra ajánlom a vízzel csapkodott szent csókának ne csusszanjon be efféle difi. Pont elég bugyi csurrantó szitu, asszony ráhasalt a megyét befoglaló hangár egyetlen kibaszott cuccára, amit lakatolt suttyóként el akartam csiribízni a szenzor mezőjéből. Ezt a tervezetet visszacsengető herpeszként bebukfenceztem, szal odacurikkoltam és kurva lemondóan rásasoltam a dns láncolattal horgászott ládámra. Hogy a labda kergető mezőny befuccsolására rühelltem ezt a szart...
-Cöh. Látom pöpecül üzemel a radar állomásod. Azt a vackot rohadtul el akartam előled suvasztani. Eeeh...pofámra szállt vérségi motyó. Dugdosom, mióta feldobtam a pacskert. Ez a szárnyas csirke a Sachiaru família kabalája. Benne meg az ősöm kaszaboló héja telel. Várjá, előpecázom neked.-
Ha már becsumpiztam a fű alatti terelgetést, mint hugyos Józsi a kamrában ólálkodást, akkor voltam annyira helyes ösvényre lökött tróger összekapartam nyomokban kipiszkálható regélő adómat és ahelyett orbitálisat kurva a ládába elhúztam volna a búsba, kibeleztem papus rám tukmált csetepaté maskaráját. Kifejeltem a szerelési gyakvizsgából, hogy a tevelegelt terpesztésbe kell milivel célzottan egymáshoz illeszteni a kirakós foltokat, de csak nem mérleghintáztatnak két fazék löttyel, mert beferdült az egyik geci csomózás. Fog a napon szottyasztott rák úr pirosra kozmásodni, hogy maxon rábandzsulva tákoljam lámpásként derengő korába. Faszintos ennek a szarnak, ha karó nélkül mereszti az ülepét. Pontosan így! Kurvára pipa a melóhoz. Már csak az a hangyaszellentési adalékanyag visongok betöltésért, hogy befaroljak szotyi oldalbordájához és kupak paskolással uszítsam a kocsányokon lógó gülüs tömegre.
-Tess, Ranshin Juusei Chubunosuke Sachiaru flancos szerkója! Hoppácska-koppácska a szelője lekéste a műsort!-
Naná, debil berögződések szerint totál másik tárolóban nyaraltatták a tetves kaszaboló szerkóikat. Nehogy bespóroljak már egy matatást, merre suvaszthattam el. Hót ziher azt is megfújtam, mert dédi tatának kalapálták össze és kurvára nem füllött ahhoz a fogzománcom, nyomorék turista parasztok meresszék rá a töri lecsóról lefarcolt képüket. Szal, kicsengettem a zsét és bereptettem valamelyik dohos sarokba. Tolatna be a generátorral futtatott lámpa villanás, hogy melyikbe, bár asszem kezdem csócsálni Penelope, de rohadtul nem az az ocsmány Cruz fonalát, hol a neander-völgyi odú mázgálásba tespedhet. Háh, oszt bingó! Persze, hogy ott napoztatta a picsáját az egyik batál kidobó paraméteres cucctároló csülkei között. Kaparásztam is elő felé, amikor rányomulhattam valami agyhalott mókamiki lúzer mód kitalált rekeszére, mert rohadtul nem vágtam ezen a rakás ócskaságon virítana egy hátsó fiók. Középső ujjam a retinád közé papus, hogy még állott hullaként se kattansz le rólam, mert, hogy ez a te elbaszott kézkaparásod az is fix. Na, de ha már zaklatozó picsát domborít, csak átnyargalom a sorokat. Faszért tettem, csak felkúrta az agyamat...
-Mi a dobozból kikandikáló rettenet ez, hogy a veszett kurva hétszentséges kibaszottul elcseszett rohadt aljadékba nem kongatott telibe a cifracentessel kezeltett tetves értelem? Tégla, egy nyomorult, senkiházi, mocskos kis bolhafing...-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Szept. 29, 2011 8:10 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

A nagy álmélkodásban és csodaország felfedezésében nem volt szabad koncentráció rátám arra, hogy azt is konstatálhassam, hogy minden egyes lépésem után ügyes bajos igazgatásba kezdenek az általam, megjegyzem tökéletes óvatossággal eredeti állapotába visszaállított fedőburkolaton. Hirtelen úgy éreztem magam, mint mikor a túlbuzgó biztonsági őrnek nincs annál jobb dolga, minthogy engem egy potenciális bolti szarkának nézve suhanjon a nyomomban mikor egy drogériában vásárolgatok. Annyiszor elhatároztam már, hogy egyszer kikérem a véleményét, ha már úgyis folyton az ember sarkában van, hogy melyik szappannak van jobb illata. De nem szerettem volna tróger lenni, mert végülis egy szinten csak a munkáját végzi, bár tehetné kevésbé feltűnően is... elvégre a ninják hazájában élünk vagy mi. Masaki ninjázása viszont egész jól sikerült, vagy talán csak én voltam túlságosan elvarázsolva, de egész addig fel sem tűnt, hogy utánam settenkedik, míg hátra nem fordultam a ládika nyitjára várva. Kicsit meg is sértődtem, amiért ennyire pedánsan korrigálja minden mozdulatom, de egy enyhén durcás fújtatáson kívül nem tulajdonítottam több bosszúságot a dolognak. Elvégre az én szemeim is kocsányom lógnak, ha valaki más kezében van Yukizora... Tényleg, ezentúl lehet ide fogok majd lejönni gyakorolni! Sokkal kellemesebb és kényelmesebb környezet mint odalent az edzőteremben kuporogni a földön... Volt már hogy majdnem fel is fáztam, nameg Yukiról se győztem törölgetni a port amit rászöszöszöltem. Remélem a tulajdonosnak nem lesz kifogása ellene, de majd szépen megígérem, hogy jó kislány leszek, és nem tapizok össze semmit, amit nem muszáj. Nem mellesleg szívesen szemtanúja lennék annak, ahogy munkálkodik azon, hogy helyrepofozza ezeket az antik műremekeket. Sose láttam még a takarításon kívül semmit amit ehhez hasonlóan elmélyült precízitással végezhet, szóval rettentően kíváncsi voltam arra, ahogy itt tevékenykedik. Úgyis kitalálok majd valami indokot, hogy idecsapódhassak mellé, ezen nem fog múlni. Bár valószínűleg roppant hitelesre fog sikerülni az álindok, szóval reménykedhetek abban, hogy megszánják a magányos kiskutya szemeimet, ami a végső megoldás következni fog. De már megint túlságosan előrekalandoztak a gondolataim, és egy aprócska fejrázás után arra eszméltem, hogy a dobozból szép lassan egy csodaszép régi szamurájpáncél kerül elő. Kicsit elszégyelltem magam, mert sikerült beletrafálnom abba a témába, amit nem akartam sohasem előhozni, mégha kimondatlanul is olyannyira érdekelt. Nagyon sok olyan dolog van, amit annyira szívesen megkérdeznék tőle, és ki tudja, lehet még mesélne is róla, de legmélyebb szándékomban sem áll, hogy olyan emlékeket kapargassak meg amik elszomorítják. A saját elkötelezettségemet hazudtolnám meg azzal, hogy a saját kíváncsiságom kielégítésének engedelmeskedem, ahelyett, hogy megpróbáljam a jelent olyanná tenni, amire nem fájdalmas lesz majd visszaemlékezni, hanem épp ellenkezőleg, kapaszkodót adhat, ha az ember elveszettnek érzi magát.
-Ne haragudj, nem volt szándékos. -motyogtam enyhén hüppögve, de ez megint egy olyan adandó alkalom volt, ami akár könnyebbé teheti néhány csukott ajtó kinyitását. Nekem sem ártana már páron leverni a lakatot, tekintve, hogy mennyi olyan homályos részlet válik világossá Masaki múltjából, ami annyi mindent megmagyaráz arról kicsoda ő és miért lett olyan amilyen. Vegyes érzelmek kavarogtak benne, ahogy csodáltam a családi ereklyét és hallgattam a magában elejtett foszlányokat az összerakásának módját illetően. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire előkelő família leszármazottja... erről sem ejtett szót eddig senki sohasem. Valószínűleg, mert ezt is lakat alatt tartotta... de miért? Hiszen Seireiteiben biztos több tiszteletet kapott volna, ha tudják, hogy szamurájok leszármazottja. Bár igaz, hogy nemesnek lenni sem egy leányálom... talán pont ezt akarta elkerülni? De aww nem kellene folyton teóriákat felállítanom, hanem csak ki...
-...Kéne nyitni a szám! -szólítottam fel magam gondolatban, de egy véletlen folytán a vége hangosan is kicsúszott. Mikor erre rájöttem, gyorsan a szám elé téve a kezemet köszörültem meg a torkom, és folytattam tovább a mondandómat, hogy elkerüljem az esetleg kétes elmeállapotomat firtató pillantást.
-Ilyet még csak múzeumban láttam eddig... -tettem egy bizonytalan kísérletet arra, hogy megtapogassam de előbb kérdőn néztem a tulajra a beleegyezésére várva. -Akkor esetleg neked is volt ilyened? És ez hogy került vissza hozzád miután, izé... szóval mikor már Seireiteiben éltél? -érdeklődtem, majdnem megint beletrafálva egy általam elhatározottan kerülendő területre. Elég volt egyszer látnom mikor arról beszélt mit tett velük ennek az öltözéknek a tulajdonosa... és most mégis itt van ebben a dobozban az egyik legféltettebb kincse. Hiszen gondolom, hogy egy szamuráj nagy becsben őrizte a páncélját, pláne ha ilyen gyönyörűen kimunkált mint ez itt..nameg a kardját, ami nemsokára szintén itt fog pihenni mellette ha Masakinak sikerült előbányásznia. De mielőtt még teljes lehetett volna, a szokásosnál is komolyabbnak hangzó káromkodásra kaptam fel a fejem, és fordultam reflexből hátra. Egy már idegsokkosság határán kezében egy régi papirost szorongató Masakit pillantottam meg a kard tároló ládája mellett ácsorogva. Nem tudtam mi történhetett, vajon az a papírdarab zaklatta-e fel ennyire, de mindenestre nem festett jól.
-Masaki minden rendben? -böktem ki a kérdést kapásból közelebb araszolva hozzá- Frászt! -ráztam meg a fejem az egyértelműen hülye kérdésem elhangzása után. Felesleges is volt hangot adnom neki, hiszem ha minden rendben lenne nem így állna itt mint akit villám sújtott... Felismerés, tégla, senkiházi... csak ennyit sikerült kivennem abból amit mondott, de egyáltalán nem értettem, viszont aggódtam.
-A-akarsz róla beszélni, vagy hagyjalak egyedül?... -kapaszkodtam bele a pólója sarkába felhozva az évek tapasztalatán leszűrt két lehetséges reakciót. Szörnyen kíváncsi voltam mitől készült ki ilyen látható módon, de csak annyit tehetek, hogy itt vagyok mellette. Neki kell eldöntenie, hogy milyen formában van szüksége rá.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Szept. 30, 2011 1:19 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Felszarvazott tanyasi muflonként nem komáltam ezt az újra fércelt gebaszt, amibe csukakoslatással zuttyantott bele ősmukikám. Köbö, lepedőben nyominger Casper-ként bevágtató csőcselékként turbózta cafatokra az eddig marha kényelmesen bekajált stájszomat, hogy itten a plecsnivel kicicomázott szemétláda, erre becsilingel a kurva Káma szutra baleset, milyen elfuserált tollas homok fúró pipiként kamuztatták át tetves parketta csillantó koponyámat. Az a búval baszott tulok! Faszért játszotta a gógyiját?! Sugározta unásig, micsoda keménykedő kétajtós vasbeton lyuggató paraszt, közben meg rohadtul nem erről kongatták be a réz kolompokat! Mi a túros tökös rétes kilapulási indexére nem köhintette el? Minek domborította a gyökér fémlemezes csókát, aki befekszik a többi nyominger kurvára nem izgat, hogy ott virít e vagy se, megszólítás pótlékáért?! Nekem gecire az ősöm kellett volna, nem egy buzeráns senkiházi söpredék, akiről poros óra kattogás protkója csócsálta firkából kólint pofázmányon a kurva kellemetlen viszkető vész, hogy át lettem kúrva a palánkon, mint Flopi lábdörzsölője. Oszt rá se cuppantam! Akkora puhapöcsű suhanc voltam, rám se koccant a tetves felsejlés faszom tapadókoronggal nyomuló árnyéka, csak marha lúzerként becsumiztam szálka rántott sügérként rühellik a burámat.
-Bassza meg! Basza meg! BASSZA MEG!-
Totyogtam szapora üldöztetéstől kavarogtatott galambként, hátha nem pöccintem pofa szőrzeten a menőségi buzgalomtól horizonton döglődő teremtő fazont agyfasz diavetítés közepette. Fogja a szennyezett löttyöt köpködő, gyíkként ábrázatát natúr szeletnek halluzó fütykös Bendegúz tovább ragozni, miféle nyűg kommandózott a tulok antennájára. Kurva pipa voltam, oszt rohadt méretes pötty! Csatangoltam szanaszét a kéró zugában, míg flancos titán láncokkal ki nem fektették a lapáttal benyomott golyó kiirtásának csíráját és a rajta harmatos gyenguszként visongó mamusz állatkákat be nem seggelte vésztől, hogy csak mazsola tájékon pukkant a sugárzó bomba. Ettől a faszom sódertól tüdőt repesztő sóhaj kúszott éterbe, de még mindig akkora gógyivérzés karmolászott vakkantást nem tuszkoltam ki a pofámon. Vételeztem asszonyt Indiába teleportálja a tifusz és löknöm kéne patás tentélésről regélő pirulát, de aszott trágyára nem köpültem ki szellentést, csak kussban vonaglottam a szorulás cinkes helyzetétől. Inkább hagytam a picsába! Fogtam papus hatványozottan szopacs kaparását és valamelyik kurvára leszarom járókeretes csontira zakózva, lepasszoltam asszonynak. Úgyis frankón letapogatja belőle, mitől nyargaltam lecsappantott reluxás vergődésbe, semmi szükség turbóztassam a vakerom.

„Az idő és családunk jelentése, szerencse markában van az ítélet, mikor kerül megértő személyhez levelem. Nem várom el, megbocsátást nyerjek szörnyű bűneimért, hiszen súlyosságuk örök teherként nyomja vállaim, azonban családom szárnyaszegett madarai megérdemlik, újra elfoglalhassák az őket megillető helyet, magasan szelhessék át a horizontot. Bizonyítékok hiányában nem tehetek mást, mint az olvasó lelkiismeretére bízom, hitelt ad e szavaimnak, s, ha meg is teszi, elítéli, vagy bármily csekély mértékben is, de megérti tetteimet. Ebben a késői órában, minden reményem az Ön kezébe helyezem. A hajnal beköszönte előtt Önnek nyújtom át a Sachiaru-k sorsát. Ezért kérem, olvassa végig üzenetem. Ha egy ember is tudja az igazat családom tagjairól, végre békére lelhet annyi megpróbáltatást követően.[…]
Ha Ramma tovább kívánja folytatni kutatásait, megteheti, de amint fény derül törvényszegésére a család, azonnali kitagadással előzi meg neve befeketítését. Nem nyújt védelmet gyermekének Ranshin Sachiaru-nak és annak leszármazottainak, s a felhozott vádak mértékének megfelelően, őket is száműzhetik. A ház vezetője, elfogadta a feltételeket, én, mint egyetlen gyermeke és örököse szintén áldásom adtam a határozatra. Döntésem oka feltétlen hűségemben keresendő. Ramma nem pusztán apám volt, kit tisztelnem kellett, hanem uram és parancsolóm is, kinek engedelmességgel tartoztam. Nem mondhattam ellent. Nem tiltakozhattam, ezáltal szégyent hozva a férfire, kinek életem köszönhetem és a damjou-ra, ki parancsai által nevelt belőlem harcost. Megeshet ennek az odaadásnak már rég értéke vész, mire e sorokat olvassa, ezért nem róhatom fel Önnek, ha értetlenül áll hallgatásom előtt. Biztosra veszem, gyorsan változnak a szokások.[…]
Nevünk változása addig sose tapasztalat káoszt eredményezett. A méhkas váratlanul felbolydult, összes fullánkját ránk irányítva. […] Gyermekeim, Masaki és Hiroto, túl fiatalok, éretlenek voltak politikai csatározásokba bocsátkozzanak. Távol kívántam őket tartani. Védelmük érdekében, vállaltam túlcsorduló gyűlöletük és haragjuk. Mégis, igyekezetemmel szégyent hoztam rájuk. Elbuktam, mint apa és férfi. Nem pusztán szeretetük vesztettem el, de legfontosabb kötelezettségemben is kudarcot vallottam. Mai éjszakával világossá vált, minden eddigi tettem, oly felesleges volt, akár a leveleit makacsul tartó növény, ki nem óhajt fejet hajtani az ősz beköszöntének. Bukásom eleve megírattatott, ahogy családom porba hullása is azt a napot követően, Ramma lett családunk vezetője.[…]
1729, telét írjuk. Az idős Sachiaru Zentetsu betegség következtében elhunyt. Nem nevezett ki örököst. A családi törvények szerint, nem születési előjog, hanem szavazás döntött, ki nyeri el megüresedett címét. Két gyermeke közül a fiatalabb, tizenkilenc esztendős Ramma kapta a rangot. Ettől a naptól kezdődően, bátyja, Sachiaru Rakuyou érzékelhetően megváltozott. Ellenségesen viselkedett. Minden gyűlésen vezető ellen szavazott és javaslatai család jó nevét kockáztatta. Nyilvánvalóan a ház befeketítését célozta meg. A családfők, mégis némán tűrték felszólásait. Legnagyobb hiba volt, mit elkövethettünk. Évtizedekkel később, egész generációk lakoltak meg figyelmetlenségünk okán.[…] Tudomásomra jutott, titkos találkozókat folytat a sógun ellen szövetkező nagyurakkal. Sajnálatos módon túl későn. Tehetetlenül néztem, miként kattan cellánk zárja. Míg a sógun és egész ház figyelmét lekötötte az idegen technika körüli vita, ezáltal megbénítva tanításaink, mely elsősorban a sógun és hűbéresei számára szolgáltatott haderővel, Rakyou egyezményt kötött a ház kovácsaival. A Kenkousha-k magukra vállalták a lázadáshoz szükséges fegyverek és szerszámok előállítását.[…]
Rakyou tisztában volt vele, Ramma nem egyezne bele politikai puccs szervezésébe, s mivel vezetőként övé a végső szó, így a ház sem vette volna ki részét a szervezkedésben. A cél egyértelművé vált. Megszabadulni az addigi vezetőtől és közeli hozzátartozóitól.[…]
Végezetül, nem zárhatom mással levelem, mint a köszönettel. Hálámmal, hogy elolvasta családom történetét. Köszönöm! S, ha megengedné, kérnék Öntől valamit. Kérlek, imádkozzon gyermekeimért és mondjon hálát Sakaki Ren-nek, ki ily csodálatos gyermekekkel ajándékozott meg.”

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Szept. 30, 2011 10:50 pm

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Nem könnyítette meg a dolgom a folytatólagos káromkodással, viszont annyit leszűrhettem belőle, hogy tényleg baj van. Közelebbről nézve a kezében tartott papirost, megállapíthattam, hogy valószínűleg egy levél az. Többet nem láttam belőle, mert mire belekukucskáltam volna a hátoldalán lévő, felém eső szövegrészletbe, máris tova viharzottak, a rejtély kulcsával együtt. Tanácstalanul és tehetetlenül toporogva figyeltem, ahogy rója a köröket, és küzd magával. Nem szóltam semmit, hiszen tudtam, hogy úgysem érek el vele célt... ez tipikusan az az állapot, ahol annyi monológom veszett már a feledés homályába, hogy számolni sem akarom. De segíteni szerettem volna neki lenyugodni! Viszont ha nem tudom mi zaklatta fel, azt sem tudom, hogy mi lenne most a megfelelő módszer. A szokásos szituáció, ami általában azzal végződik, hogy elrontok valamit, ezt most nagyon nem akartam megint... Úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha most kivételesen nyugton maradok. Kicsit összetörten ereszkedtem le az egyik kanapé karfájára, és könyökömet a térdemre támasztva tartottam a fejem, ahogy bámultam a padlót, nehogy leesen a helyéről. Szörnyen nehéznek éreztem a sok benne kavargó gondolattól, így muszáj lett volna kicsit szelektálnom közöttük, ám nem számítottam rá, hogy a neheze még csak ezután következik. Rövidesen az orrom előtt landolt a levél, amit gazdája egy szó nélkül nyomott a kezembe. De nem is volt szükség körítésre, ennyi bőven elég, hiszen ez volt az ami elindította ezt a furcsa szituációt. Egy köszönöm pillantással rá emelve tekintetem simítottam ki a viseltes irományt, hogy jobban szemügyre vehessem.
Első pillantásra látszott, hogy nagyon régi szöveg, hiszen manapság már nem fordítanak ekkora gondot a betűk ilyen mívesen kalligrafikus megformálására. Azt azt hiszem azért alapműveltség tudni, hogy a szamurájok ezen a téren is képezték magukat, tehát ha nem csal meg nagyon a logikám, akkor ez valami családi kézirat lehet. Miután kiálmélkodtam magam a szöveg összképében jött csak a nagyobb feladat... el is kellett volna olvasni. Bevallom kicsit nehézkesen kezdtem neki, de aztán néhány sor után sikerült belejönnöm az író stílusának követésébe. Ez azon ritka alkalmak egyike volt, hogy örültem annak, hogy ennyi idős vagyok, és annyira nem idegen nekem ez a nyelvezet. Mert abban nem vagyok biztos, hogy egy modern japánnak nem törne-e bele a bicskája egy egy régi kanjiba, vagy szófordulatba. Nem akartam elhinni mit olvasok... Amire már nagyon rég kíváncsi voltam, most itt hever előttem ezen a rám bízott papíron. Kicsit összeszorult a gyomrom, ahogy a betűk elkezdték lefesteni előttem a család történetét. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen mély gyökerekre tekint vissza, hiszen ezekről a klánokról még én is hallottam! És az nagy szó, hiszen sosem fordítottam túl nagy figyelmet a történelemre, azon kívül amit jó magam is átéltem... Szépen lassan a előkerültek a történetben a számomra még ismerősebb névvel bíró Sachiaruk. Itt egy pillanatra felemeltem a tekintetem a papírról. Sachiaru... vajon hogy lett belőle Sachi? De talán ez is kiderül ha tovább olvasom... Egyre gyorsabban haladtam, ahogy egyre könnyebbé vált az olvasás, és kerültek elő olyan dolgok amik nagyobb hatással voltak az előttem álló személy életére. Klánegyesítések, hűségeskük, árulások... rengeteg dolog papírra volt vetve, és kicsit kezdett belefájdulni a fejem a sok információba. Nemsokára azonban elértem a szöveg végére... Ahogy elfogytak a kanjik hirtelen, egy hatalmas tarkónvágáshoz hasonlóan csapódott le minden, és értettem meg Masaki reakcióját. Hiszen eddig bármennyiszer említette meg az édesapját, sohasem úgy beszélt róla, mintha tudatában lenne ennek az egésznek. Ez annyira szörnyű, szomorú, nem tudtam mit mondani... legszívesebben sírtam volna, de azzal nem segítek a helyzeten. Minden erőmmel igyekezvén visszafojtani az elszántan hadakozó könnyeimet pattantam fel a karfáról, és bizonytalanul elindulva Masaki felé, nem törve magam azon, hogy üres közhelyekkel próbáljam vigasztalni, szorosan átöleltem. Ha az én fejem is ennyire nehéz, és zavaros, el sem merem képzelni az övé milyen lehet. Azt hiszem kivételesen most jól választottam, mert nem lökött el magától, és kicsit nyugodtabbnak éreztem a szívverését.
-Köszönöm... hogy megmutattad. Nagyon sokat jelent. -mondtam halkan. Hiába határoztam el, hogy csendben maradok, valamit mégis nagyon szerettem volna mondani.
-Tudom, hogy nincs jogom ilyeneket mondani, de mégis, ha úgy érzed másként kellett volna viselkedned ne tedd! Édesapád önként vállalta amit tett, ezzel feloldoz minden bűntudat alól, és azzal, hogy pont hozzád került a levele te is megteheted ugyanezt... De nem fecsegek tovább ne haragudj. -ráztam meg a fejem, és pihentettem az állam a vállán.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Márc. 17, 2012 6:21 am

- - Đ Suttyomban lezavart lomolási akta Đ - -

Pofám extra laposba csapoltam, mert szarnak se csekkoltam bevándorló sárga tengeralattjárókat, most úgy, de úgy kéne tolnom a sóderes lerakatot, mint ifa a bukkanóra curikkolást. Szétcsócsált a kilenc gülüs penész tenyész, majd pont cifra lövöldözés mentes övezetként húzom fel a gettó pamutot. Lófaszt! Hót ziher köbösített köcsög köpülésen kívül cicomázott plasztik maca se szakadna ki a képemből. Az rohadtul nem téma, eresre nyársalt cingár pancser házaló pingvin tulok szófosásába belezöttyentsen a tanyasi eke, kapa, balta, nádi posztás déli kurjantást, mert olyan kibaszott mércén túlseggelt tulok böffentő gőz eregetésben tespedek, legora koppintanán a csiga zabáló tornyot, hátha valamelyik döglődő lencse pancser bedomborít belőle egy trafós mecha dögöt. Baszod, az lenne a cseszettül menő újra fércelése annak a halom ócska vasnak. Tutibb tötymörgés lenne, mint azt sasolni szennylapból szétkorhadt az a rakás fos, oszt buldózer kopóval szétkapták fém zabbantónak nasira. Gecó, fecni villantósát cuppantanám be annak a fasza fattyadéknak, amelyik beköhintené ezt a kurva lángész szitut. Fikám rázná rongyosra a sika blökit, mekkora atom bunker körte pukkantó villám zsongásos gógyifasszal morzéznának Némó brékó pofa tátikát, mert, hogy a szar is beléjük poshadna az is fix. Na, de leszarom, mi a redvásan telibe kúrt népművészeti agyagedény töcskölés koppintja humusz gödörbe azokat a magasra baszott lócitromokat. Vágom, hogy bónusz extrákkal terelem a zsákból kászálódást, mert retekre téglára kenődve akarom elsunnyogni a sugárzóan szivató pofázmányom csíra bökire purcanását, de azért nem kéne batál stuki roppantó godzillákról kontra valag meresztő mazsola sorvasztó pöcsökről osztani a stájszot. Vágnám, melyik hódról pottyant marsi blökit tépázom ezzel a vacak rinyával…bazze! Meszelődik a csőrőge hálozatom, mert genyóra szétugatom Pici a pocok, legtutkóbb skizó mizó cimbim kagylóját, ezzel a szottyadt sánta sámán kántálással…
Erre már bekúrom a frotírt, csessze meg! Kipöccintem a légáteresztő kütyüben csövező szelepet, had takarodjon a francba feszkó Fecó. Kurvára nem csipázom, hogy szét akarja csapatni a befeszült zsinór osztagot. Attól meg falra rókázott bolha bütyke kóválygásba zakóztam cécó tamtam dübörgést rángatóztam bekergült csülök Marciékkal. Hát, de baszod! Mi a rohadtul kartonba bucskázott vasvári veszedelmet szigeteljek, míg asszony palánta körmölés veteményesben gyomlál?! Rohadtul zéróba nyargaló lónyálat! Cefetül nem nyomatok be tempó tampont, had szaggassa az ótvaros fecniket. Dikk, az a messiás mekka makka az én kunkori csincsilla ábrázatom át bírta hámozni ezt a vacak trógeresen felvágott őskövület szellentést. Kurva szopott gombi vagyok, be se csippantott a balladai falazás, beindexelhet a cinkes szitu, Kelemenke csicsásan beépített cuncikája nem gyalulja olyan pofázmányosan a tinglitangli pofa koptatást. Há, de mivel nem szirénáztak vészvernyogást, csak rányalt asszonyka fű alá kotort nyegLeó rizsa csírájára. Erről tolta is a nyommer szólamot, amire mi a rohadt béka perspektívát tolathattam volna zúzós lámpa bura rángás kibaszott közepén? Szart se! Büdös gigantikus szopás az volt, atomra nem burkoltam tötymörgő sztrádát, mi a szédelegve vergődő csipsz szirmot górhatnék oda a tetves hálálkodó csuhás perselybe. Torpedó pályára szeltem a témát, meg csekkoltam miről koptatja a vasmacska pillés bajszát, csak én vagyok töhönye tarhonya visszakrákogjam „Ja, pon így van, gecó! Csöcsöd egy asztrofizikusé!” Mi szar benyögés lenne! Inkább rákongattam némber buksira, had dekkoljunk dupla tulok fokozatban.
-Szeretlek, bassza meg!-
Impa-lampa! Ez kicsusszant. Na, de ez az orbitálisan nagy ténfergés. Kurvára nem trappoltam nyali fali gép fokozatva, hogy ezekkel a fos szlogenekkel fárasszam asszonyt. Ettől még ledarálhattam, miről barmolnak azok a melegházi gyökerek. Mi picsáért kéne agyfaszba ragozni? Gyorsba lenyomod, kevésbé kozmál bele a pofád. Azok a puccos nyígásokat úgy is elcseszném, mert valami sügérebb vackot nyögnék, oszt selyem daliát talajba döngölném, de csumákosan. Van ez így, de nem kúrják fel a gógyi löttyöm, mert rohadt tejbe papin tápolt paraszt Miska vagyok. Bedurrantom a zsúfolt centert, max zsámolyba kuglizott gombócként díszleghetek, mert hókon leszek nyomva, ne vakeráljak balfaszságokat. Há, de szopacs, mert fullos üzemmódban, így kattogok, csak ezen a tetves korong villodzáson éterbe is csapatom. Aki mer az marha nagy mamlasz, de melyik tapló napló strigula nem károgná univerzumba, parapicsa fanrángásban szédelgek. Beveszek érte. Ez a redvás szitu. Kinyuvadok, mint pipi a mészáros gumi surranójától, ha lefarcol és ebben a fertőben hagy megrohadni. Szal, ezt az oltárira elcseszett katyvaszt kéne ilyen nikkelbolhás pattanás Tamás csöpögős szirupba dagonyázni. Áhá! Baszki! Cifrázza a seggem!
-Ceh…mi szar…eh…- Úgy van az, te tagról szalasztott futószalagi vadbarom. Dörgöld retina sütőre a szagló szifont, mert egy tetves kunkori vakert nem tuszkolsz ki a szájfájter pofádon, amikor kurvára vakolatot kaparsz cikk-cakkosra. – Oh, hogy az a bukszáról lepattant tirpákot kongatná be a szifilisz…Húzzunk fel!-
Csessze meg a szibériai szuka muffja. Ezt gatyásan elférceltem. Gyufa tufa csövizésre, mekkora kondér lobbantásosan gigászi pofa oltás volt ez már?! Pofám leszakad! Akkora tepsi lapát csappantást toltam, belezengett csicsa negyed marha terebélyesre eregetett községe. Becsurrantok, ha erre nem nyögnek, takaroggyá szotyit hentelni mazsi várába, mert akkora kibaszott tapló tulok vagy, zsíros bödön is kegyelemért rimánkodva vonyít fel tele hódas röfi estéken…

To be continued . . .

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Nov. 13, 2012 4:27 am

- - Đ Befűző tötymörgés vol 2. Đ - -

"Asszony! Mit dörrennél egy távvidéki motyózásra?" In medias res-ben mindig rohadt tempósan ment szitut gördíteni. Be se dobtam a vasmacskát, düllesztették a lepénylesőket mi a fészekfalvi kakukkolás csapott telibe terpeszkedős doboz bambulda közepi kussban bepöccintem ezt a retkes témázást. Naná, nem paradicsomszufléról nyomatnám a krákogást, ha nem csörrentett volna menetiszkirit némi kripta pontozott kozma reklám szünet után. Csíkszeredai hagyományként betápolta mindig bekurjantok valami baszott kockáról pattintott zeppelint, mi a tehenész csurkás kút csupasztásra tiplizzünk pár vekkerkattogással odébb. Csapattam dögivel a kéregbe tuszkolt kis bicskákat, mert kurvára betanyázott lapulevél alá a szagló központi mércézés. Ezekben a szottyadt sárga korong hullásokban az basztatta a szenzoraim, messzi gallyról szaggatott ragya ránci bezsákoltatta dobhártyámba, cseszettül burjánzik a csumásra perzselt selyem pancser számítási hektárunk. Csülök hajlatban dekkoló puli pállási rátájára nem kongattam ki a torreádoros bálnazsírt, hogy a suttyóságba lehetne, amikor rohadtul kidurrant a família kft. és nem csippentettem le Pityuka veréb pletyka cincogásból, valamelyik gyökér dns pajtás betalpalta volna repce ültetvénynek. Kurvára becelluxoztam lepattant a cucc, oszt itten a vége, rohadj el véle. Köpni akartam a szenilis tata nyűglődésére, de akármennyire toszigáltam arrébb turhás bödönt, csak mazsolámban ette a penész, húzzak lefelé lencsevégre kapni miféle bentlakásos szülöttek ólálkodnak ősök placcán. Nagy szarakodásnak meg az lett a csomózása, kiböktem a marha bő lére eregetett vakerom, csekkoltam punnyadót, lecsorgattam a vonszoló időzítést, összegórtam a göncöket és puttonyra kanyarítottam asszonyt.
Idáig baromira stimmel a felhajtás, csak rohadt gigászi ökörszem tangózott a képcsövemre. Motyernyákkal hón alatt kurvára préselt lett a tér méretezés. Dühöngő szintjére ügetve libbent pofázatom felé az „üdvözlégy tahók parasztja” kábulatba ejtően bukés tyúkszem takaró egyenesen lady szeplő muszklijainak csurka sztájlos lendítéséből, aminek rohadtul csattogós bezakózása elől baszottul szigorúra szabott jobbost véve kóriszáltam el. Ezzel, csak annyi volt a gázrezsós pörkölt rottyantás, rohadtul lebaszarintottam valamelyik félkegyelmű gerilla gorilla zöldellően ocsmány műanyag tárolóját és az egész tetves kotrica lapot beterítette az ótvarosan bűz facsaró gány. Egész ótvaros odú tocsogott a kocsonyásan taknyos ork turhában, amitől kibaszott tempósan kúszott NASA kilövőbe az agyfasz mércém. Földelő telepi némulásban kúrtam madártávlatokba a batyumat, mielőtt bagolyleső ellenző rángásos hacuka feltúrással közzé nem vakkantottam kurvára tömörített formációba köhintett rendeletemet a mocsok eretnekkel szemben.
-Azt a tetvesen kapirgáló barokk giccs koponya takarászó műszálazottan berohasztó csúcsdísz molyrágta szétrohadásának baszottul aszott fásli szökevény por allergiás krákogását! Melyik degenerált dombozati térképről lecsusszant sutyernyák toszta ide ezt a zombonoid formációban kóriszáló albérlőt?!-
Össznépi kussoláshoz baromira papíros lúzerként konyítottak. Mindegyik láblogatiszban vergődő csőcselék, huhogós lepedő kórságot kapva kanyarította a réz karikás szárnyas spinét. Ilyenkor bezzeg rohadtul gördítették a csendes tentikézést. Erre kurvára csak egyetlen szeletre rittyentett katyvaszt górhattam.
-Baszódjatok meg!- Villantottam be csonkosan lepacsizott csülök jelzésemet, kerámia szakkörösen eldurrantott sugárterápiával belézerezve a körzetet. Aztán húztam a havi bajos numerába. Lecsengettem a suvickoló széfem kombóját és előkapirgáltam Tisztituszt, mert azt a trágyát ott nem hagyom virulni. Nyomoroncokon múlna kiruccanásból is az a fertő kacsintana rám. Sugár lökettel felnyalatom kortelep irtós blökivel, oszt léphetünk pirospacsirtával. Ingyé güriztetést, azért rohadtul nem kotrom textil alá. Csápvédős kórság felkotrást kipippantva telibe kaszáltam lepratanyát a dzsuva felszippantó rúddal. Rohadtul nem kanyarítottam szopacs fillért a röfi perselybe.
-Rohadna rátok a szétmállott irha gumómeresztő huzata….-Basztam be a kóceráj redvás fém kaszniját. -Mi a szentlali potroháért nem léceltünk le innen?!-
Zoomultam rakétakioldózsinegre rohadtul csipogó picsa vernyákolással kitúrva a séromban rumbázó korpa metropoliszokat. Cseszettül nem kötélről lebaszott csókaként akartam belezakózni a bugyogó láva folyamba. Nem csipáztam agyfaszt duzzasztottak és bedarált a kátrány lerakó cövek szipuzási mánia. Ezt a nyamvadt füsteregetést legalább lekongattam légpuskával, mert bemarkoltam asszony csülkét. Az a szapora vágta kellett volna még ideg kisülés közepette lecsusszantom a haloványan derengő lámpaburát, eredeti felállásban vele lófráltam gőzös masinisztához.
-Ugye nem szelelt még el az a szaros sin repesztő bádog kaszni? Áh, faszom! Max felpolcollak és levágtázok…- Vontam be a menetesen széthulló vállaimat, hogy rohadtul nem csap farba a szitu. Ki a gecit hozza pattogatott kukorica lázba, ha döglesztheti a speckósan bespájzolt defektjeit?!