-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyPént. Okt. 24, 2008 4:32 am

Baromira nehéz lesz kitalálni, hogy ez az ÉN icurka-picurka magánszférám, úgyhogy ha élni akarsz húzd el a beled innen!

Nem sokan gondolnák ki az én szadista fejemből, hogy nem egy kínzókamrára hasonlít a szobám...szal, ez itt a CRIBS! És Masaki Sachi azonnal körbevezet a hatalmas szobájában...*kérdően néz* AZT MONDTAM ÜJJÉ LEFELÉ VAGY KIVEREM A FOGAIDAT!

Az én baszott szép szobám, amit ku*va sokáig tart ilyen vakukiverős állapotba toszni, szal ne nyúljkapiszkálj vagy az elcsiszolt ujjbegyeimre esküszöm fakereszt alatt végzed!
Hálószoba

Nah! Ez az a tetűfészek hely az egész kécóban ahova a büdös életbe be nem bújtatod a szondáidat! Ha meg sérti a cseszett jogaidat húzz el a sunyiba, mielőtt felszeletellek uzsinak a hadtáposok részére!
Fürdőszoba


A hozzászólást Masaki Sachi összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 28, 2009 7:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Feb. 10, 2009 8:21 am

Akkora csend támadt az egész kibaszott kecóban, hogy rögtön tudtam Roger nyúl kibaszottul pácban van, ha ekkora kupaktanácsot rendez a sok hiéna. Még a fogpaszta reklám is úgy villogtatta a fogait, hogy egy pszichopata gyilkos is autogramért könyörgött volna. Azonnal rángatozó üzemmódba is állt a szemöldököm. Kurvára tudtam, nem lesz ennek jó vége. Végül a tömeg egy emberként ugrott szét. Tisztára 300 fílingem volt, amikor a tömegből előre ugrik az az állat spártai csóka. Persze az összképet rontotta, hogy itt egy alacsony, foghíjas, szőke, pihés seggű csitri vágódott ki a sok idióta közül.
Elugrani a bányarém elől felesleges lett volna, akkor a seggembe harapna úgy bele, hogy csillagokat látnék egy tetves hónapig. Inkább a kezembe kaptam egy méretes lexikont és leütöttem mint a taxiórát. Rögtön megfogyatkozott az igazságosztó különítmény! Az rögtön feltűnt, hogy a szexuális zaklatók bálványa eltűnt valamerre.
-Hellooo formás hátsójú!-szólalt meg mögöttem rémálmaim hangja.-Ideje lenne ágyba bújniii!-ettől nem kap valaki sokkot, akkor semmitől. Akkorát ordítottam, hogy az űrben is hallotta a sok kártyázva lebegő faszkalap. A történelmi menekülésemet az ördög körzetéből azonnal ki is használta a vadra éhes falka. Rám vetették magukat és úgy lefogtak, hogy levegőt se bírtam venni.
Egyszerre aggattak rám kidou kötést, aztán körbeállva vigyorogtak a pofámba, hogy nem bírom még a szemöldökömet se megmozdítani.
-Emelheted Kensei!-
-Miért mindig én cipelem, ezt az idiótát?!-
-Mert te vagy a legerősebb!-
-Szeri...-
-Inkább hagyd, Mashiro!-vittek fel a egyenesen a szentélyem felé. Egyre vészesebben kezdtem hangot adni a nem tetszésemnek, hogy ennyi kibaszott lúzer tart az ÉN magánszférám felé. Amikor a mocskos mancsát rápakolta a kilincsemre, az a vibrátorral alvó szuka elpattant a cérna. Az összes lélekenergiámat szabadon eresztve sikerült félig megszabadulnom a kötésektől.
-TAKARODJ A RETKES CSÜLKEIDDEL A SZOBÁMTÓÓÓÓL!-zihálltam, kidülledt szemekkel. Egy veszett kutya sem nyújthatott szebb látványt nálam, mert úgy ugrott félre a tömeg, ahogy az a nagy könyvekben meg van írva.-Ha már rám tukmáltátok azt a csöves kurvát ÉÉÉÉÉÉÉNNNN intézem a berámolását! Ide a rohadt életbe be nem teszi más a lábát!-fogtam meg a szeppent békakirálylány karját és löktem be a szobába.
-Örüjjéé'! Üdv nálam!-basztam be szorosan mögöttem az ajtót.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Feb. 10, 2009 9:03 am

-Szóval akkor ezt megbeszéltük.... -lépett oda hozzám vigyorogva a kupaktanácsból Shinji.- Szedd össze a cuccod és kövess minket.
-IIzé, rendben, de ha nem akarja.... akkor, nem...-néztem félszegen az egyre félelmetesebb fejet vágó vendéglátómra.
-Azon te ne aggódj. -vigyorgott, majd a tömeggel együtt rávetették magukat.
Nem volt szívem nézni ezt a horrorfilmbe illő jelenetet így inkább odavonultam a cuccaimhoz és a hadiállapot után cipeltem a bőröndömet.
-Határozottan ellenzem ezt az egészet ugye tudod. -nézett farkasszemet velem szigorúan Shuu
-És mondd csak, mégis mit kellene csinálnom. -néztem rá morcosan.
Az arckifejezése hirtelen megváltozott.
-Nahát rég láttalak ilyennek. Nem mondod komolyan hogy tényleg itt akarsz maradni? *nem is tudom mikor láttam utoljára ezt fényt a szemében, azt hittem végleg elvesztette* -tette hozzá gondolatban majd végignézett a vaizardokon *de nem tudom elhinni hogy ezt nekik köszönheti* -sóhajtott
-Akkor ha akarsz te maradhatsz, de én megyek mert kezdek nagyon álmos lenni, és idelent eszméletlen hideg van -néztem ki az "ajtón"
Előttem nem sokkal Kensei cipelte az addigra már szinte minden lehetséges eszközzel ártalmatlanná tett vaizardot.
*Te jó ég, és én még azt hittem a háború után semmin nem lepődök meg....* -vonszoltam fel a bőröndöm a lépcsőfokokon.
Majd mikor hirtelen megtorpantak én megpróbáltam tisztes távolságban maradni. Masaki hirtelen kiszabadította magát a kidouból és a vaizardok egy emberként ugrottam félre előle, mintha valami vadállat lenne *bár szerintem ez nem is áll olyan messze a valóságtól* így szerencsétlenségemre és maradtam hozzá a legközelebb.
-Ha már rám tukmáltátok azt a csöves kurvát ÉÉÉÉÉÉÉNNNN intézem a berámolását! Ide a rohadt életbe be nem teszi más a lábát! -ragadta meg a karomat, majd erélyesen bevonszolt a szobába.
Néhány kedves vaizardnak köszönhetően a bőröndök is egyből a küszöbön belül landoltak.
-Örüjjéé'! Üdv nálam! -vágta be az ajtót.
-Esetleg kapcsolnál villanyt? -mutogattam félszegen a sötétben a számomra villanykapcsolónak tűnő tárgy felé -mert nem igazán látok semmit.
*bevallom kicsit ijesztő is itt ácsorogni, és a még mindig ziháló Masakit hallgatni*
Próbáltam kicsit hátrálni, mert közben rájöttem hogy ez nem biztos hogy jó ötlet volt, de sikeresen hanyattestem a lábam alatt lévő bőröndben.
-Na tessék. -próbáltam felkászálódni, de egyrészt nem tudtam hova merjek lépni, vagy miben merjek megkapaszkodni.
-Öhm, jó lesz ha itt alszom a földön? ^^" Van hálózsákom.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Feb. 10, 2009 9:31 am

A szobámba érve még mindig gőzmozdony funkción koptattam az idegszálakat, vagyis jelen esetben csak a halálra rémült mimózáét. Majdnem beszóltam neki, hogy növesszen éjjel látó szemeket, de a puffanás után, inkább csak egy "cöh"-t engedtem el és fölé hajolva kapcsoltam fel a villanyt.
-Tess...-vakarásztam a fejemet, hogy hova az ördögbe pakoljam le egy muffot a precízen berendezett lakhelyembe. Nem elég, hogy hallani fogom a lihegését egész este, de még baszott fekhelyet is kell neki összegórálni. -Egy dolgot kurvára most szögezek le erre a kibaszott padlóra! Egyetlen szaros dolog is elmozdul, TEH!-böktem felé kissé elmebeteg fejjel- repülsz a tetves Mari néni seggébe! Vili?- falfehérre mázolt arccal bólogat mint egy pincsi.
-Okés! A lomjaidnak majd valahova kúrok helyet...-vágódtam le az ágyamra.-Egész este ott akarod költeni a griff tojásokat?-
-Jaj....öhm...neeem!-
-Ájjá már fel!-untam meg, hogy hezitál, ezért odaléptem elé és a hóna alá nyúlva talpra állítottam.-Tranzba estél vagy mi van?-csettintgettem az orra előtt.-A fürdő ott van! Valahogy légyszíves jelezd majd, ha bevonszolod magadat, mert kurvára nem akarom meglátni a pucér melleidet!-hagytam tovább álldogálni. További ordibálás helyett inkább elkezdtem turkálni a szekrényben.
-Öhm, jó lesz ha itt alszom a földön? ^^" Van hálózsákom.-
-Cöh...-kotorásztam még mindig. Oldalról frankón szülész-nőgyógyász kinézetem lehetett-Nesze!-vágtam hozzá egy párnát és takarót. Mingyá valami tetves huzatot rá!-tűntem el egy másik szekrényben.-Nah!-pakoltam azt is rá az előbbi adagra.-A földön a nagy fészkes francot fogsz aludni! Van egy retkes pótágyam! Úgyhogy ne rémüldözz tüncike! A felfázást meg hagyd meg a lajhár vámpíromra!-kotortam elő az ágy részeit és kezdtem el némi szitkozódás kíséretében összerakni.
-Nah...remélem nem fog összedőlni mint egy kártyavár,ha ráfekszel...-ránézek egy pillanatra.-A többivel elboldogulsz vagy kéressek egy ágynemű huzat specialistát? Én mek lelocsolom magam a slaggal!-visszafordulok az ajtóból.-Elég lengén alszom!-vigyorogtam kajánul és vágtam be magam mögött a fürdőszoba ajtaját.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Feb. 10, 2009 10:10 am

Amint felkapcsolta a villanyt, megjelent felettem a feje. Ettől kicsit hátrahőköltem mert elég hirtelen ért. De szót sem hagyva elkezdte sorolni a "szabályokat". Majd miután az első adagon végigért.
-Egész este ott akarod költeni a griff tojásokat?-bámult felém az ágyán fetrengve
-Jaj....öhm...neeem!- válaszoltam,bár egyelőre még nem tudtam magam rávenni arra hogy fel is tápászkodjak. Mióta megvilágosodott a szoba azóta azzal voltam elfoglalva hogy csodálkozzam a berendezésen.
*Annyira nem ilyennek képzeltem...azt hittem valami sötét lyukban lakik, erre ez meg majdnem úgy néz ki mintha egy előkelőbb szállodából szedték volna össze a bútorokat. Már nem is csodálkozom miért nem enged be ide senkit...egyből oda lenne az imidzse* -álmélkodtam, mikor egyszer csak azt éreztem hogy elemelkedtem a földtől.
-Ájjá már fel!-állított talpra a közben már előttem ácsorgó vaizard-Transzba estél vagy mi van?
-Elnézést, csak próbálom összeegyeztetni a látottakat az eddig tapasztaltakkal... -motyogtam.
Mikor megkérdeztem aludhatok-e a földön azt hittem hozzámvág egy párnát, erre újabb döbbenetként tapasztaltam ahogy összeeszkábál egy pótágyat, és a kezembe nyomja az ágyneműt.
*Nahát, pedig nem hiszem hogy olyan sűrűn lennének vendégei...* -vonultam oda mosolyogva és kezdtem felhuzatolni.
Valahogy kezdett feloldódni a az előbbi hirtelen rémületem, és a körülményekhez képest kezdtem otthonosan érezni magam. Amennyit költözködtem már életemben, sikerült elsajátítanom azt a képességet hogy egy-egy helyhez hamar hozzászokom. Viszont az elszakadás mindig annál nehezebben ment. Azért volt olyan rossz mindig új helyre költözni, mert tutdtam hogy alig 20 év és újra magam mögött kell hagynom mindent. De most először hiányzott belőlem ez az érzés. Mikor beléptem a raktár ajtaján, úgy éreztem teljesen új szakasz kezdődik az életemben és ez mindennél boldogabbá tett. Még akkor is ha ezt egyenlőre még én magam se ismertem be magamnak.
Én megyek lelocsolom magam a slaggal!-mondta, de a füdőajtóból visszafordult -Elég lengén alszom!-vigyorgott kajánul majd bevágta maga mögött az ajtót.
-Ahogy gondolod....de azért halálra ne rémissz jó... -sóhajtottam, majd befejeztem az ágyazást és ledőltem az ágyra. Kicsit megnyekkent ugyan, de ahogy elnéztem elég masszívan egybenmaradt.
Egy ideig hallgattam a zuhogó víz hangját, majd úgy döntöttem előszedek néhány ruhát a bőröndből, hogy ne gyűrődjenek annyira össze. Az ágyam végébe hajtogattam őket, ügyelve arra hogy ne foglaljak el több helyet a személyes teréből mint amennyit feltétlen muszáj.
Közben azon gondolkodtam hogy mit jelent az az "elég lengén..."
Mikor eluntam magam felkászálódtam az ágyról és odasétáltam a dvd-s polchoz, és azokat nézegettem. Majd miután ezt is meguntam az ablakhoz mentem kibámultam rajta.
-Komolyan többet piperézel mint egy nő... -jegyeztem meg mikor hallottam hogy végre elzárja a vizet.
*Remélem ezért nekem is hagyott melegvizet, mert most irtó nagy szükségem van egy jó zuhanyra... * -huppantam vissza megint az ágyra.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 6:44 am

A megszokott menetrendet tartottam. Szétfolyattam a meleg víz háromnegyedét és élveztem, hogy szó szerint szíjjel ázok. Még a koros fogaimat is a zuhany alatt mostam meg, legalább nem kellett sokat bajlódnom az öblítéssel.
A gőzzel együtt a frisseségem is távozott a fürdőből, ráadásul az egész séróm kunkori lett, akár egy rózsaszín malac farka. Némi káromkodás hagyta el a számat, miután rádöbbentem, hogy a "pizsamámat" nem hoztam be magammal. Magamra rántottam az első körzetemben heverésző törölközőt és kivágódtam a helyiségből.
-El ne kezdj sikítani, mert agybajt kapok!-magyaráztam a földet bámulva. Ezt annyira jól sikerült szimulálnom, hogy majdnem felborítottam a szekrényre felkenődő remény bajnokát.-Cöh...még egy millivel balra!-várom kérdő pillantással, hogy megtegye.-Ne vágj már ilyen kivégző osztag elé állított vásári bolond fejet! Ha natúr napot tartanék kiírnám a homlokomra, csessze meg a ku*va élet!-szedtem elő egy horkolásra tökéletesen alkalmas alsógatyát.-Keh...-trappoltam vissza a kánikulába, hogy magamra szedjem ezt a temérdek mennyiségű ruhadarabot és végre megtörölhessem a seggemet, mert annyira iszkoltam, hogy erről elfelejtkeztem. Egy gyors fésülködés után remélhetőleg véglegesen hagytam el fürdőt.
-Tiéd vályú! Törölköző van dögivel...a házi néni mindig betosz hét tonnányit!-vakarásztam a fülemet.-Azoknak basszak valami helyet?-böktem az alkalmi fekhelyen tornyosuló felhőkarcolóra. Mivel a válasz annyit váratott magára, ahány óra alatt eljutsz innen Szibériába levágódtam az ágyamra és bepakoltam magamnak zenét az ipod-ra. Akkora tróger azért nem akartam lenni, hogy agyhalottat csináljak szerencsétlenből már az első este, egy kis zúzós rock előadással. Legalább végre hasznát vettem a fülhallgatónak is.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 7:23 am

Épp az ágyon feküdtem mikor kivágódott a fürdőajtó. Hanyatt fekve fejjel lefelé odanéztem, de hirtelen leborultam az ágyról.
-El ne kezdj sikítani, mert agybajt kapok! -bámulta a padlót egy szál törölközőben még csurom vizesen. Felkapott egy alsónadrágot majd visszamászott a fürdőbe.
Én megköszörültem a torkom, majd előmásztam az ágy mögül.
*Istenem rosszabb vagyok mint egy tízéves kislány... -.-* -konstatáltam magamban, majd összeszedtem a pizsamámat.
*De még mindig jobb mintha elkezdtem volna röhögni ^^" akkor biztos egyenes vonalban az ajtón kívül találtam volna magamat....*
-Tiéd vályú! Törölköző van dögivel...a házi néni mindig betosz hét tonnányit!-vakarászta a fülét. -Azoknak basszak valami helyet? -mutatott a ruháimra az ágy végében.
-IIzéé. -nyögtem ki végül, de ahogy észrevettem elunta a várakozást és az iPodjával a fülében feküdt az ágyán. Odáig elhallatszott a zene ahol álltam.
Végre rászántam magam, és bevonultam zuhanyozni. Bevallom még úgy is jólesett hogy 10 perc után elfogyott a melegvíz... Mikor először zúdult rám a hideg elordítottam magam.
-EZ HIDEG! -ugrottam hátrébb kicsit, de majdnem sikerült megcsúsznom és hanyattesnem. Szerencsére a zuhanyfüggönyben meg tudtam kapaszkodni, ami áldom az eget úgy döntött nem szakad le. És azért is hálás voltam hogy Masaki épp bömbölteti a fülében a zenét, vagyis remélem hogy még azt teszi...
Kicsit dideregve szálltam ki és öltözködtem fel. A pólóm és a hosszú pizsamanadrágom jólesően átmelegítettek a "hidegzuhany" után. Ahogy a tükör előtt fésülködtem feltérképeztem a fürdőt is. A polc tele volt a holmijaival. Nem bírtam ellenállni és megszegtem a "semmihez nem nyúlunk" szabályt és néhányat megszagoltam.
*Ráadásul még ezekhez is jó ízlése van....* -tettem le az egyik flakont. Próbáltam ugyanoda visszatenni ahonnan elvettem.
*ujjlenyomatokat csak nem fog rajta keresni... -.-* -sóhajtottam majd miután a ruháimat beledobáltam a szennyestartóba. A hajamat felkötöztem hogy ne zavarjon éjszaka alvás közben, majd távoztam a fürdőből.
Úgy döntöttem mégis igénybe veszem a felkínált helyet a ruháimnak, úgyhogy odasétáltam az ágyához és, mivel jobbhíján a fülében bömbölt a zene, föléhajoltam és elkezdtem integetni neki, hogy észrevegyen.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 8:41 am

Annyi zene volt azon az apró technológia műremeken, hogy rendesen bírtam válogatni két üzletnyi felhozatalból. Egyrészt jó volt a nagy arzenál másrészt viszont kitéptem a maradék hajamat is, mire megtaláltam a hangulatomhoz illő zúzós darabokat. Szidtam is a szomszédos ország lakóit darabszámra.
Miután felcsendült a girugamesh állatok real my place száma, nemes egyszerűséggel becsuktam a szemeimet és gondolkoztam. Igen, bármilyen meglepő én is képes vagyok erre az eget rengető dologra. Főleg,ha ebben a szobában tartózkodtam jöttek elő a múltamra vonatkozó emlékeim. Csak ezen az egyetlen kibaszott helyen voltam képes átérezni milyen voltam régen és az, hogy egyedül voltam megnyugtatott. Annyit szívják a véremet, jól esik végre mindegyik majomtól távol lenni. Talán emiatt sem akartam senkit se beengedni. Na meg a sok idióta vinnyogó röhögése, miután meglátja a berendezést, tutira úgy kibaszná a biztosítékomat, hogy menten felrobbannék. "Istenem, régi darab vagyok mint a bútoraim, mi ebben ennyire kibaszottul meglepő? Na jó, egy bunkó vadállat vagyok...jogos, hogy ki nem nézik belőlem. Az az atomhülye Shinji. Ha tudná valójában mennyi vagyok, nem 273-at mutogatna egyfolytában. Pontosan tudom hány éves vagyok és azt is milyen szánalmas életem volt emberként. Verés és szolgasors, kész főnyeremény! Még szerencse, hogy az a negyedik osztagbeli el tudta tüntetni azokat a szexi hegeket, bár ha valaki elég közelről nézné még most is látná őket, de áldjuk a sok vak idiótát!
Reménytelen szerelem, mi? Csak egy idióta álmodozó voltam és hagytam, hogy játszanak velem. Még jó, hogy ekkora tapló lettem és tök egyedül vagyok mint a kisujjam. Legalább békén hagynak szukák, amúgy is olyan üres a mostaniak feje mint egy tál levegő."
Kezdett megfájdulni a fejem. Túl sok marhaságot hordtam össze pár perc alatt. Éreztem is, hogy kiégett a biztosítékom és villog az error gomb. Sóhajjal kiengedtem a füstöt, aztán elkezdtem bámulni a plafont, addig se kínoztam tovább az agyamnak nevezett csökevényemet. A nyugalmam sem tartott sokáig, mert egy fej jelent meg. Mondanom se kell, hogy akkorát ugrottam ijedtem, hogy azonnal le is fejeltem a szerencsétlenjét.
-Megvesztééél? A picsába!-
-Zenét hallgattál...-
-Ne rinyálj! Mi a frász van?-
-Akkor csinálsz ezeknek helyet?-
-Cöh...-kászálódtam fel az ágyról, kitépve a másik fülemből a zenét.-Nah, ide azokkal a kuka töltelékekkel!-kaptam ki a kezéből a cókmókját és léptem dúvadként a szekrényhez. Némi motyogás és fejtörés után, hogy hova az ördögbe suvasszam a gúnyáit neki is láttam a pakolásnak. -Itt lesznek a harmadik...izén...kurvára nem jut eszembe a rohadt neve! Szal, majd errefelé kotorássz!-hátrafordulok, hogy él e még, vagy csak poénból játssza a némát.-Teccik, modern lányka?-
-Hogy mi?-
-Az ipod, te nyomorék!-
-Csak a zenét figyeltem.-
-Vigyed! Turkálj benne kedvedre! Én majd lefoglalom magam a mobilcsodával.-
-Öhm...-
-Cöh...elvitte a kaszás a nyelvedet zálogba?-
-Jaj, nem!-némi szünet, felőlem csak szemöldök rángatás.-Köszönöm szépen.-
-Gáh...csak húzzál már az ágyamtól, szeretném vízszintesbe fektetni a méretes búrámat!-
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 9:18 am

Nagyon mélyen elgondolkodhatott, mert nem akaródzott észrevennie engem. És ahogy az arcán láttam most sem valami napsütéses délutánon járhatott az esze. Ám egyszer csak kinyitja a szemét, én hirtelen hátrébb húzódok, de lendületből még így is sikerült lefejelnie. Szerencsésen hanyattestem és az ágya mellett kuporogva, a fejemet dörzsölgetve adtam elő a kérésemet.
A szokásos hangnemben ugyan, de elpakolta a cuccaimat.
*Egy szavam se lehet* -néztem arra kicsit szomorúan- *De akkor miért ilyen megkeseredett. Messze nem olyan tapló mint amilyennek mutatni akarja magát...Csak hát az emberek nagy része megelégszik azzal ami a látszat, és nem szán időt arra hogy jobban a dolgok mögé nézzen... Bár ha azt vesszük ezt ő is tudja. Már értem miért nem enged be ide senkit...*- ücsörögtem az ágya mellett és nézegettem az iPodját.
-Vigyed! Turkálj benne kedvedre! Én majd lefoglalom magam a mobilcsodával.-
-Öhm...- néztem fel a kijelzőről
-Cöh...elvitte a kaszás a nyelvedet zálogba?-
-Jaj, nem! Köszönöm szépen.- szégyelltem el magam
-Gáh...csak húzzál már az ágyamtól, szeretném vízszintesbe fektetni a méretes búrámat!-
-Amúgy jó ízlésed van....mármint abból ítélve amiket én is ismerek... -huppantam le a vendégágyra. -Ja és amúgy nem csak a zenében... -néztem körbe megint a szobában.- Bár gondolom nem nagyon érdekel a véleményem, de szerettem volna megosztani veled... -dugtam be a fülembe a fülhallgatót, és feltérképeztem az általam még nem ismert zeneszámokat.
Nem is hittem volna hogy ennyire elfáradtam ha nem azt veszem észre hogy kicsúszik a kezemből a ketyere és elnyom az álom. Szerencsére a kezem alapból is lelógott az ágyról, mert szokás szerint hason feküdtem, így a lejátszónak nem kellett nagy utat megtennie hogy eljusson a padlóig. Azért is helyezkedtem így mert innen ráláttam Masakira. Bár tény hogy tényleg nagyon hamar elnyomott az álom ahhoz hogy bármit is kifürkésszek a gondolataiból.
Elég éberen alszom az tény, így félálomban mindig hallottam ha éppen mászkált valahova a szobában.
Ez megint egy furcsa változás, hiszen eddig ha ilyet hallottam ijedten ugrottam volna Shuuért, hiszen egyedül éltem. Most pedig inkább nyugodtabbá tett hogy motoszkálást hallok.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 10:06 am

Miután elhúzta a csíkot levágódtam az ágyamba. A csicskától kapott nyuszis tartót kerestem, de valószínűleg leeshetett valamerre a kibaszott mobilommal együtt. Morogva álltam fel és néztem körbe az éjjeli szekrény körzetét. Épp a fal mellett turkáltam előre hajolva, amikor az alkalmi lepratársam elkezdte osztani az észt. Stílusosan akartam rá válaszolni, de bevertem a fejemet, úgyhogy inkább elfoglaltam magam a szitkozódással.
-Kössz a hegyi beszédet! Még valami? Esetleg a kibírhatatlan modoromról valami?-ezt úgy festett már nem hallotta az időközben elindított zenémtől. Naná, hogy mérges lettem. Nem én lennék,ha ez nem húzott volna fel, úgyhogy belerúgtam az ágyba, de a lábamnak láthatóan jobban fájt. Egy kis keringő után a helyére tettem a mobiltartót, ami ugyanolyan gyerekes volt mint, akitől kaptam, de ha már ajándékba adta, csak nem dobom ki a kukába. Kiszedtem belőle a telót, aminek barátságosan betört az ütközettől a kijelzője, de semmi gond, még láttam merre kolbászolok a menüben.
Alig találtam el a zenelejátszót és kezdtem el nyomatni a zenét Teréz anya már nagyban horpasztott felém fordulva. Némi morgás közepette feltápászkodtam. Valami miatt odabattyogtam és óvatosan kiszedtem a karmai közül az ipod-ot. Elkezdett mocorogni miután lehajoltam elé, ettől rendesen kővé is dermedtem. Mégis mit mondtam volna neki,ha felnéz? Bocsi, egy mocskos perverz vagyok,aki éjszakánként bámészkodik! Elég beszopott szitu lett volna...
Kikapcsoltam a ketyerét és lepakoltam a dohányzó asztalra. Ott úgy is észreveszi, ha megint használni támad kedve. Aztán vissza meneteltem az ágyamhoz és immár a takaró alá bújtam. Vissza állítottam a zenét, aztán valamikor elaludtam. Reméltem most nem fogok alvajárni, ami elég gyakori szokásom. Még csak az hiányzott volna, hogy halálra rémisszem szerencsétlent, mert a tejet keresem az ágyán.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Feb. 11, 2009 10:52 am

Kész rituálét levágott mire sikerült ágybavergődnie. De mikor már azt hittem alszik, hallottam hogy idesétál és elszedi tőlem az iPodot. Mondtam volna hogy köszönöm, de nem akartam a frászt hozni rá. Meg különben is jobb szeretek csak hallgatózni, mikor félálomban vagyok. Azt hiszem utána ő is elaludt, mert nem nagyon hallottam mozgolódást. Különös dolgokat álmodtam éjjel, bár ez nálam nem ritka...

Magamat láttam amikor még hadnagy voltam. Furcsa, mert a múltról álmodni nem szoktam, annak ellenére hogy elég sűrűn gondolok rá. Kívülről láttam magam ahogy épp a kertben sétálgatok.
Nahát milyen élettel teli voltam akkor. Mintha nem is én lennék...el sem tudom képzelni hogy egyszer ő nézett vissza rám a tükörből. Emlékezzünk csak hova is igyekeztem akkor? Á már megvan, épp a kapitányhoz. És azok a dossziék a kezemben...tudom már ezek a beiktatási papírjaim. Ezelőtt nem sokkal lettem hadnagy. Haruo intézte az eljárás nagy részét, szerette volna ha minél közelebb lehetek hozzá. Bár ehhez bizonyítanom is kellett, de mindenben helytálltam amiben kellett. Senkinek nem is volt egy szava az előléptetésem ellen.
-Itt vagyok Haruo! öö elnézést Kapitány -integettem be a nyitott ajtón- Elhoztam minden papírt amit kértél. Úgy örülök hogy végre a hadnagyod lehetek. -pakoltam le boldogan az iratokat az asztalára.
Ő felállt az asztaltól elém lépett, és megfogta a vállamat.


Hirtelen felriadtam, ugyanis nem csak álmomban fogták meg a vállamat.
*ennyit az éber alvásról* -tértem magamhoz, amikor észrevettem hogy Masaki téblábol előttem
-Keresel valamit? -dörzsöltem meg a szemeimet, de nem válaszolt,csak motyogott valamit, majd valamiben elbotolva sikeresen keresztbeesett rajtam.
Én ettől kicsit rémülten sokkos állapotba kerültem, és egyből kiment az álom a szememből.
-Mit csinálsz? Hahó! -próbáltam szólongatni, de nem sikerült.
Ám a legmeglepőbb az volt az egészben az volt hogy nem szitkozódott. Próbáltam lehámozni magamról, de ez egyenlőre elég lehetetlen vállalkozásnak tűnt tekintve hogy nem volt magánál. Ezt akkor vettem észre mikor sikerült olyan szögbe fordítanom a fejét hogy lássam az arcát. A szemei csukva voltak.
*Ez így nem lesz jó, most mit csináljak. Ha lelököm felébred és elkezd szitkozódni, ha itthagyom és felébred akkor is elkezd szitkozódni*
Kétségbeesetten kezdtem felmérni a terepet hogy mivel tudnék segíteni magamon.
Hatalmas lelki vívódás és egy kisebb trauma után végül sikerült lefordítanom magamról az ágy másik szélére úgy hogy ne vágódjon le egyenes ívben a padlóra.
*Most mondja valaki hogy hülye bútoraid vannak....* -sóhajtottam egyet mikor kiszabadítottam magam is.
*Csodálom hogy még mindig alszik.* -álltam meg az immár az én ágyamon békésen alvó Masaki fölött, majd odamentem az ágyához és odacipeltem a takaróját és ráterítettem.
De akkor most én hol fogok aludni? -hasított belém a fájó felismerés. És ahogy az órát elnéztem hajnali 2-től még jócskán van hátra az éjszakából.
Mivel nem akartam halálra rémíteni azzal hogy reggel mellettem ébred, és az ő ágyába sem akartam bepofátlankodni, így jobbhíján kiszedtem alóla az én takarómat, majd lekuporodtam az ágyam tőle távolabb eső széle mellé, és arra hajtva fejemet a takarót magamra burkolva helyezkedtem el.
Kicsit kényelmetlen volt félig ülve aludni, főleg a földön, de hát ez van. Vagyis számomra ez tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak.
Ahogy ott kuporogtam megdöbbenve figyeltem az arcát. Nemcsak hogy még mindig mélyen aludt, ráadásul még sosem láttam ilyen békésnek az arcát. Nemhogy ma, hanem mióta egyáltalán ismerem....
Nem sokkal később megint elaludtam, és reméltem hogy nem ér újabb meglepetés reggelig...
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyCsüt. Feb. 12, 2009 11:39 pm

Úgy aludtam mint,akit fejbe vágtak. Az ég világon semmire sem ébredtem fel, de ez nálam megszokottnak mondható. Arra nyitottam ki a csipás szemeimet, hogy félig lelógok valahonnan, mert rohadtul nem az ágyam volt az hétszentség. Előttem egy fészek hevert ahova szerencsétlen Sio-t száműztem az alvajárásommal. Úgy festett alszik. Ezután esett le, hogy az egyik mancsommal a takaróját fogom. Fél perc alatt megdöntöttem a hulla sápadt rekordot. Óvatosan elengedtem a hadi zsákmányomat és nyöszörgés kíséretében a hátamra fordultam. Próbáltam beazonosítani mit művelhettem, bár nálam semmi sem kizárt. "Remélem nem bombatámadást emlegettem mint egyszer csicskának. Szegényt kilöktem az ágyából...öcsém, tutira nem vagyok normális. Vagy, amikor Lisa-nak azt makogtam, hogy anya félek és bemásztam mellé az ágyba. Beszarás! Zaklatom itt a bandát álmomban megállás nélkül."
Az agyam már frankón működött, de a testem még zombi üzemmódban volt és nagyon nehezen akaródzott neki azt csinálni,amit mondtam. Emiatt felállás helyett elvágódtam a padlón. Komoly erőfeszítésembe telt, hogy ne kezdjek el ház felverősdit játszani a trágár szóhasználatommal. Miután a paprika vörös fejemből távozott a felgyülemlett gőz újra neki gyürkőztem a felállásnak. Csodák csodájára most sikerült is. A takarót magam után húzva vágódtam be a saját ágyamba. "Nah, kejjé már fel!" szuggeráltam a földön fekvő egyedet, hogy moccanjon meg. "Bassza meg!" Támadtam le az éjjeli szekrényen virító mobilomat. "Uh, de ku*va korán van még. Este kettő..."
Még egy kicsit próbálkoztam a telepátiával, hátha visszafekszik az ágyára a száműzöttek hercegnője, de még mindig nem csinált semmit se. Mire észbe kaptam előtte álltam és a fejemet vakarásztam, hogy milyen módon tegyem vissza az ágyára. "Mi a francot csinálok? Hozzáérek sikítani fog. Egyáltalán mi a faszért akarom ennyire felpakolni?! Nem vagyok lázas? Nem. Akkor agyhalott? Inkább csak túl kómás. Nah, Sio! Most jól jönne a köcsög szemüveges csóka varázsbotja!" Hallattam némi morgást aztán lehajoltam mimózához. Úgy becsomagolta magát a retkes takaróba, hogy aki képes volt azon fogást találni elmehetett volna szabadító művésznek. Azt mégsem csinálhattam meg, hogy megrántom a csücsköt és kipenderítem a fedezékéből. Végül addig ügyeskedtem, hogy sikerült az egész hóbelebanc alá nyúlnom. Alig emeltem fel az egészet és jöttem rá, hogy nem tollpihét kell cipelnem a tündérke magához tért és kapálózva kérdezte, mit művelek. Nah, erre mi a faszt kellett volna mondanom? Igyekeztem imitálni, hogy alszom. Szerencsére a fejemet nem látta, úgyhogy gyorsan lepakoltam az ágyára és sietősen távoztam az ágyamhoz. Motyogás kíséretében a fejemre húztam a takarót, aztán győzködni kezdtem magam, hogy álmos vagyok. Egy órás küzdés után vissza is aludtam.
Még mindig hajnal volt, amikor véglegesen felébredtem a szokásos műsorra. A sok csöves Brooklyn növendék lent verte a tamtamot. Én meg megint nem az ágyamban ébredtem. A változatosság kedvéért, most a földön húztam a lóbőrt, de már megint a vendégágynál. Dörmögtem kettőt, aztán sűrű pislogás és utána már csak annyival szenvedtem, hogy magamhoz térjek. Sajna, ha nem vágódom le az ágyamról és nem kapok ébresztő sokkot minimum két órán keresztül a világomat se tudom.
-Kábé...-ültem fel és dörzsöltem meg a szemeimet. Csendben dolgozgattam fel az ébredés okozta traumát, aztán leesett, hogy nem kávét emlegettem, de nem tudott izgatni. Feltápászkodtam a földről, ami negyedjére sikerült is és elindultam valamerre a szobában. Amikor a fejem koppant az ablaküvegnek leesett a tantusz, nem a fürdő fele megyek. Kicsit összeszedettebben belőttem az eredeti célt, aztán útra keltem. Eszembe se jutott, hogy szobatársam és egész estés sokk partnerem odabent lehet. Szerencsémre üres volt a helység. Megint elfolyattam a melegvíz nagy részét és újfent egy szál törölközőben kivágódtam alkalmas ruhát keresni. Miután végeztem visszatrappoltam a fürdőbe. Megszárítottam a hajamat és szenvedtem egy órát, hogy újra egyenes legyen, majd magamra kaptam a gönceimet. Amikor kijöttem elsőre észre se vettem, hogy valaki nézegeti a szekrényem tartalmát, csak belemásztam a papucsomba és kivánszorogtam a szobából. A lépcsőn lefelé menet ugrott be a kép, hogy ki, merre, meddig állt az előbbi helyen, de visszamenni és ordítozni kurvára nem volt még kedvem.
-Jó reggelt! Látom ma kissé fáradt vagy!-
-Kuss!-pöcköltem meg a vigyorgó Kensei orrát.
-Most miért? Tényleg úgy néz ki! Még a póló is fordítva van rajtad.-
-A ku*va életbe...-
-Majd én segítek megfordítani!-
-Távozz tőlem sántán perverzek királynője! Menjé' és keress magadnak lovagot a boltok öltözőjében!-
-Mondasz valamit...-
-Cöh...-botorkáltam be a konyhába.
-Áh, hello! Na, milyen volt az első este lakótárssal?-villogtatta már zöld hajnalban a fogait az fogkrémgyártók sztárja.
-Szerinted?-
-Megint mászkáltál?-
-Gáh...honnan a kibaszott szűz görög istenségből tudjam?-
-Szépül a szöveged!-
-Na tűnjél inkább a fenébe! Kávét innék!-vertem be az elbűvölő mosolyát a megszokott pöttyös bögrémmel.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyPént. Feb. 13, 2009 4:35 am

Alig hogy elbóbiskoltam, lakótársam ismét mozgásba lendült. Elengedte a közben markolászott takarómat, majd néhány hasraesés után megtalálta a saját ágyát. Azt hittem végre sikerül már elaludnia, de arra kaptam észbe hogy elemelkedem a földtől. most már nagyon álmos voltam így nem volt erőm rendesen hadakozni, csak mocorgással és nyöszörgéssel tudtam kifejezni ellenkezésemet.
-Még mindig nem alszol? Mit csinálsz? -pofozgattam az arcát. Látni ugyan nem láttam, de túl óvatosan emelgetett ahhoz hogy ezt önkívületi állapotban csinálja.
Mikor megint vízszintest értem az ágyban egyből elaludtam. Pedig ha magamnál vagyok lehet még azon is eszembe jutott volna elgondolkozni hogy ezt miért csinálta...elvégre nem voltam útban neki a földön.
Úgy aludtam reggelig mint akit fejbevertek. Ám kora reggel megint mocorgásra ébredtem. El nem tudom képzelni hogyan de Masaki valahogy megint ott kötött ki az ágyamnál, és a földről feltápászkodva próbált életet lehelni magába.
Valami "kábé"-t emlegetett aztán kiküzdötte magát a fürdőszobába.
Úgy gondoltam nekem is ideje lenne feltápászkodnom, ugyanis ahogy hallottam odakint is megkezdődött a mozgolódás.
-Ti mindig ilyen korán keltek? -motyogtam magamnak álmosan a szememet dörzsölgetve. Nyújtóztam egy nagyot, majd kimásztam a takaró alól és odavágódtam a szekrény elé hogy megnézzem hova pakolta a holmijaimat. A harmadik polcon meg is találtam őket.
-Jó reggelt Masaki. -köszöntem oda neki mikor kijött a fürdőből, de azt hiszem kicsit még kómás volt ahhoz hogy eljusson hozzá, mert szó nélkül leviharzott a konyhába.
Ami álom még volt a szememben azt a hidegzuhany sikeresen eltávolította...majd némileg elfogadható emberi külsőt varázsolva magamnak én is csatlakoztam a konyhában összegyűlt tömeghez.
-Szóval kávé! -esett le mit mondott még odabent mikor a lépcső aljához érve meghallottam.
-He? -nézett értetlenül Shinji miután kihámozta az arcából a bögrét.
-Ja, semmi. -ráztam meg a fejem, majd töltöttem magamnak teát és levágódtam az asztalhoz.
-Te is elég nyúzottnak tűnsz -nézett rám felvont szemöldökkel
-Á, csak nem szoktam hozzá a koránkeléshez ^^" -nyögtem ki. Semmi kedvem sem volt már korán reggel célponttá tenni kedvenc alvajárónkat...
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyHétf. Márc. 09, 2009 7:35 am

//Masaki vs Naito - a végkifejlet//

*Biztos megint alvajár* -fordultam egyet a vendégágyon mikor Masaki levágódott a parkettára és elindult a kifelé. Ám amikor visszajött és elkezdett öltözködni, már kicsit furcsálltam hogy mit akar az éjszaka közepén, de hát biztos jó oka van rá...
Próbáltam volna visszaaludni, de minél több idő telt el mióta elment annál nyugtalanabbul kezdtem el forgolódni. Majd kb egy háromnegyed óra szenvedés után úgy döntöttem lemegyek és iszom egy kis vizet. A pohár vízzel a kezemben kinéztem az ajtón hátha csak levegőzni ment ki, de nem találtam senkit a közelben. Próbáltam végigpásztázni a környéket a lélekenergia után, de eltartott egy darabig míg a házban alvó tucat vaizard csekélynek nem mondható lélekenergiáját sikerült elkülönítenem.
*Itt van a közelben* -könnyebbültem meg kicsit, majd visszamentem a házba, ám ekkor ijesztő dolgot éreztem.
*Egy arrancar resurrectiónjánál szokott felszabadulni ilyen energia* -ejtettem ki a poharat a kezemből.Szerencsére nem tört össze mert műanyagból volt, de jelen pillanatban ez sem érdekelt volna - *És ha felfedte a zanpakutoját akkor az azt jelenti hogy harcol...* -kezdtem kicsit pánikolni.- *És ez nem csekély lélekenergia*
Elkezdtem össze vissza mászkálni a lakásban, hogy mit csináljak.
*Tudom hogy Masaki tud magára vigyázni, de mivan ha túl erős az ellenfele, nem ülhetek csak így itt tétlenül, mikor lehet hogy szüksége van segítségre....*-rohantam fel a lépcsőn és magamrakaptam valami ruhát és Shugotenshit megragadva kiugrottam az ablakon. Amilyen gyorsan csak tudtam indultam meg a két lélekenrgia felé, de még villámlépésben is végeláthatatlannak tűnt az út. *Tudom hogy sose kérné a segítségem, de ha most valami baja esik azt sose tudnám megbocsátani magamnak...A fenébe is aggódom érte!* -gyorsítottam be mégjobban. Ahogy közelebb értem egyre tisztábban éreztem hogy a két energia eléggé közel tartózkodik egymáshoz... Gyorsan megidéztem a maszkomat, és félretoltam a fejemen, így még egy kis plusz erőre tettem szert.
*Az arrancar távolodik...de akkor...* -hasított belém valami szörnyű érzés. Pár pillanat múlva egy csata nyomait véltem felfedezni egy romos épületet megpillantva. Amint megálltam mellette, szinte semmit sem láttam azon a terülten kívül amit a mellettem lévő kis utcai lámpa megvilágított. A szívem egyre jobban dobogott. Éreztem hogy itt van, de nem láttam sehol. Görcsösen szorongattam a zanpakutoumat, bár éreztem hogy az arrancar már messze jár.
-Masaki! -szólítottam meg, de nem kaptam választ. *Merre vagy?*Elkezdtem körbe körbe rohangászni, mikor egy nagy vértócsát fedeztem fel a lábam alatt. *Ez nem lehet...kérlek add hogy ne késsek el..* És egy keskeny sávban a fák közé vezetett. Már majdnem bőgve rohantam be a nyomokat követve, mikor az egyik fa tövében a fa törzsének dőlve megláttam az eszméletlen lévő Masakit. A zanpakutoum kiesett a kezemből, és úgy álltam ott mint akit villám sújtott.*Ne! Ugye nem?....* Aztán egyszer csak kifakadtam és odarohanva hozzá levágódtam mellé a földre. Szörnyű állapotban volt. Tele volt vágásokkal és ömlött belőle a vér. Nem volt magánál, de a kezében ott szorongatta a zanpakutouját.
-Te jó ég már megint mibe keveredtél?! -szólongattam miközben a sírógörcs kerülgetett. Óvatosan a kezeimbe vettem a fejét és próbáltam magához téríteni. A mellkasa fel-alá járt, így megnyugodhattam hogy még él, de szinte alig vett levegőt. Még mindig eszméletlen volt hiába szólongattam. -Térj magadhoz, ne hagyj itt! -kezdtek el potyogni a könnyeim is. Mintha kicsit magához tért volna, de alig alig volt magánál. Csodás látvány lehettem maszkkal a fejem, fekete szemekkel miközben ott térdepeltem bőgve, de egyáltalán nem érdekelt. Lehet hogy közben motyogott is valamit de nem értettem.
-Nem akarok még valakit elveszíteni! -hajoltam rá a mellkasára. Közben rádöbbentem hogy ugyanazt érzem amit akkor....Hiába tiltakoztam az érzés ellen, nem tagadhattam tovább magam előtt. Nem akartam hogy mégegyszer megtörténjen. Még a gondolatba is belerokkantam volna -Tarts még ki egy kicsit! Hazaviszlek és Hacchi meggyógyít! Holnapra már kutya bajod se lesz! -öleltem magamhoz.
Megpróbáltam összeszedni minden lelkierőmet, és óvatosan a hátamra venni. *Valahogy el kell vonszolnom hazáig most rögtön, mert mire idehívnék valakit arra már késő lenne* -próbáltam minél óvatosabban mozgatni. Odaaraszoltam Shugotenshiért.
-Nem láttalak így kiborulva azóta hogy.... -bukkant fel mellettem megdöbbent arccal.
-Légyszíves most maradj csendben, jó .... -tuszkoltam fel az övemre a kardot. Majd az Vamekut is kiszabadítottam a kezei közül és Shuu mellé tűztem.
-Ne haragudj Masaki, de így tudlak a leggyorsabban hazavinni. -indultam el shunpoval. Szerencsére a maszkommal a fejem tetején volt elég erőm hogy meg tudjam tartani magamon. Folyamatosan beszéltem hozzá, már magam sem tudom mennyi marhaságot hordtam össze, tudtam ugyan hogy mégha közben közben magához is tér akkor sem sokat fog fel belőle, de valahogy jól esett beszélni hozzá. Mikor végre elértünk a raktárig felküzdöttem magam a nyitott ablakig és óvatosan lefektettem az ágyára. Vamekut pedig az éjjeliszekrényre. Ő sem volt jobb állapotban mint a gazdája.
-Azonnal idehívom Hacchit! -siettem ki az ajtón. Nem akartam zajt csapni, nehogy felébresszem a többieket. Nem lett volna jó ha túlaggódják magukat. Egyedül Hacchi tud rendesen gyógyítani, a többiek csak útban lennének...
-Hacchigen kérlek nyisd ki! -dörömböltem az ajtaján. Mikor ajtót nyitott még mindig könnybelábadt szemmel elmondtam neki mindent, és azonnal visszasiettünk a szobába.
-Sachi úrfit megint jól helyben hagyták... -rázta meg a fejét.Láttam rajta hogy nem először látja ilyen állapotban.
Hosszú éveknek tűnt az a pár perc míg a sebeit gyógyította, majd egyszer csak megszólalt.
-Ennél többet nem tehetek...már nincs életveszélyben, pár nap múlva rendben lesz. Biztos ne szóljak a többieknek? -kérdezte
-Kérlek ne.. -ráztam meg a fejem- Köszönöm. -nyöszörögtem neki miután kiment az ajtón.
Pár másodpercig megint csak ácsorogtam, aztán bementem a fürdőszobába és langyos vízzel átitattam egy ruhadarabot. Visszamentem a szobába és letérdeltem az ágya mellé. Gyengéden megpróbáltam letörölgetni az időközben az arcára száradt vért. De közben láttam hogy a szeméből még mindig szivárog.
-Milyen különös. -csodálkoztam el- Pedig Hacchi begyógyította a sebeit. -törölgettem tovább az arcát. Közben elgondolkoztam.
-Igazad van Shuu, tényleg kiborultam...nem hittem volna... *hogy ennyire fontos lett a számomra* -fejeztem be gondolatban. És közben a saját könnyeimet is igyekeztem eltüntetni. Észrevettem hogy én is csupa vér lettem...a ruhám tele volt a vérével. Ha ránéztem összeszorult a gyomrom, de most már kezdtem kicsit megnyugodni.
-Megvárom míg felébredsz, mégha reggelig virrasztok is itt. -mosolyodtam el, még mindig az ágya mellett térdepelve.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyHétf. Márc. 09, 2009 9:05 am

"Fázom! Olyan mintha minden végtagom elgémberedett volna a hidegtől. Semmimet sem érzek...és ez a sötétség. Teljesen körülvesz, mintha egy légüres térben lennék...Nem, még mindig nem haltam meg...bár honnan is tudnám, milyen az amikor örökre eltávozol...Hiro!
Az egyetlen név, amit sosem akartam elfelejteni. Az egyetlen személy, akihez mindig makacsul ragaszkodtam... és az egyetlen testvérem, akinek sosem kellett volna meghalni!
Mond, Hiro! Várni fogsz rám odaát? Ennyi idő után megbocsátottad nekem, hogy hagytalak elmenni?! Én...Annyira szeretnélek már újra látni! A mosolyod, ahogy körülettem ugrálva kérsz játsszak veled. A kicsattanó örömöd, ha végre igent mondok. Úgy hiányzol! Kimondhatatlanul...öcsikém!"
Hirtelen úgy éreztem valaki megfogja az arcomat. Milyen meleg és finom az érintése. A hangja pedig annyira törékeny. "Talán eljött volna értem? Mégis van egy kis remény a számomra? Elkísérsz? Velem maradsz? De miért sírsz?"
-Hi...ro...-próbáltam megmozdítani a karomat, de egyszerűen képtelen voltam rá. Aztán éreztem, hogy felemelnek. Nem értettem mi történik körülöttem és főleg azzal nem voltam tisztában hol is vagyok.

"~Egy rét? Ismerős ez a hely. A folyton hulló eső, a sárban úszó talaj és az a kicsi faház a mogyorófa tetején.~
-Bátyóóóó!-
-Hüm?- kaptam hátra a fejem a megszólításra teljesen elképedve. Egy világosbarna hajú kisfiú fülig érő vigyorral szaladt felém.~Ez...hogy lehetséges?~
-Megvaaagy!-ugrott rám teljes erőből, amitől mind a ketten hátraestünk. Még mindig csodálkozva néztem a testvéremet. Nem hittem a szemeimnek.
-HIRO?!-
-Most miért vagy így elképedve? Tudom már! Mert sikerült legyőznöm téged!-meg se bírtam szólalni a döbbenettől. ~Hogy kerültem ide?~ -Beteg vagy? Ilyenkor mindig félre szoktál állni vagy elkapsz idő előtt és kapok egy barackot a fejemre...-simogatta meg durcásan a kobakját.
-Szeretlek!-öleltem magamhoz olyan erősen, amennyire csak tudtam.
-Jaj, már! Összetörsz! Bátyus! Mi a bajod? Beütötted a fejed?-
-Nem...-továbbra sem engedtem el. ~Ha ez egy álom, akkor is hálás vagyok érte, mert lehetőséget kaptam arra, hogy elmondjam mit jelentesz nekem.~
-Hjaj! Te aztán nem változtál! Megint csak szűkszavúan válaszolgatsz pedig lenne bőven mondandód...-
-Hogy?-
-Ismerlek, mint a tenyeremet!-húzta ki magát büszkén.-Nem maradhatsz itt, bátyó! Még nem!-
-De! Én...-sütöttem le a szemeimet.- Nem akarlak megint elveszíteni!-
-Miről beszélsz? Én mindig veled vagyok! Pont, ahogy megígértük egymásnak! Emlékszel még?-mosolyodott el boldogan.-Ígérd meg, hogy nem fogod tovább okolni magadat, oké? Ha tönkre teszed magad kivel fogok itt játszani?-
-Ren...rendben!-
-Akkor jó! És ne sírj! Ahogy te mondtad: 'Egy felnőtt tanulja meg hogyan sírjon önmagában! Nem engedheti, hogy a környezete meglássa és kihasználja a gyengeségét!' Pontos volt?-
-De van, amikor a..-
-Az érzéseink szabadulni akarnak és feltépik a lakatokat nem törődve semmivel csak a megkönnyebbülés vágyával! Annyit filozofáltál régen, hogy akaratomon kívül is megjegyeztem az összest! Kicsit zizi voltál, bátyó! Menned kéne!-
-Hova?-
-Valaki már nagyon vár rád!-kezdett el minden homályosodni.-Vigyázz magadra! Aztán ha legközelebb találkozunk, majd játszunk, ugye?-vett újra körül a végeláthatatlan sötétség."

Újra magamhoz tértem, de a fény még túl erős volt nekem, bántotta a szemeimet. Megpróbáltam megmozdítani a karomat, de szörnyű fájdalom járt végig. "Vagyis még élek..."
Ahogy kicsit kitisztult a látásom rádöbbentem hol vagyok. Ismerős plafon és a takaróm vörös színe. Otthon. Mellettem az ágy kicsit be volt süppedve , úgyhogy próbáltam arrafelé fordítani a fejemet. Hosszú barna fürtök hevertek mindenfelé. Beletelt pár pillanatba mire leesett kihez is tartoznak. Meglepett, hogy itt van és láthatóan elég régóta, de mégis jól esett a törődése. Olyat tett értem, amit nem tudom milyen módon leszek képes megköszönni neki.
-Shi...Shiori?-
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyHétf. Márc. 09, 2009 9:50 am

Miután sikerült megtisztítanom az arcát, kivittem a rongyot a fürdőbe. Ahogy a tükör előtt mentem el akaratlanul is belenéztem és ismerős látvány fogadott. Kisírt vörös szemek, holtfáradt arc. Rossz volt megint így látni magam. Közelebb mentem hogy lemossam az arcomról a vért. Közvetlenül a tükör előtt állva azonban felfedeztem hogy mégsem teljesen az akkori önmagam vagyok. Közelről láttam a szemeimet is. Különös de teljesen ellentétes érzelmeket tükröztek mint az arcom. Tele voltak élettel és reménnyel.
Akármennyire is nyúzottnak tűntem tele voltam megkönnyebbüléssel és boldogsággal. Féltem beismerni magamnak.
*Hogy lehet az hogy ennyire kiborultam? Láttam már embereket meghalni, nem is egyet, hiszen kapitány voltam. Az osztagom jó néhány tagja odaveszett már, de...ez mégis annyira más volt. Egy pillanatig.. mikor azt hittem..én tényleg képes lettem volna ott helyben összeomlani...
Emlékszem mikor őt elvesztettem...utána akartam menni, de túl gyáva voltam az öngyilkossághoz...akármennyire is gyűlöltem nem tudtam eltépni az a vékony szálat ami még az élethez kötött. Gyűlöltem látni ahogy mások boldogan élik tovább az életüket, miközben én elvesztettem az enyémet...* -bámultam üres tekintettel a tükörbe, majd hirtelen eszembe jutott hogy nem akartam magára hagyni Masakit, ezért visszasiettem a szobába. A vendégágyról felkaptam a takarómat és odacipeltem magammal az ágya mellé. Megint lekuporodtam és figyeltem ahogy pihen. Igyekeztem ébren maradni, de annyira ki voltam merülve, hogy azt hiszem elnyomott az álom. Azonban mikor megmozdult mellettem a matrac egyből felriadtam.
-Shi...Shiori?-találtam szembe magam a vörös szempárral. Megint majdnem bőgni kezdtem, de most a megkönnyebbüléstől.
-Igen..én vagyok. -motyogtam sűrű könnyezés közepette- Annyira örülök hogy egyben vagy. El sem tudod képzelni hogy rámijesztettél, mikor megláttalak ott az utcán vérben úszva. -próbáltam erőt venni magamon és letörölgettem a könnyeimet.
*Még biztos nincs teljesen magánál hiszen a nevemen szólított...de ez most nem érdekel, annyira boldog vagyok hogy rendbe fog jönni.* -mosolyogtam rá
-De most már minden rendben lesz...
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyHétf. Márc. 09, 2009 11:05 pm

Elsőre fel se fogtam, miért ennyire halk és rekedtes a hangja, ráadásul rémülten kapta fel a fejét. Szükségem volt egy kis időre, hogy helyre rázódjon a fejem és tudatosuljon bennem mi is történt. Igaz azt még mindig nem tudtam milyen módon kerültem vissza a szobámba, de ez izgatott abban a percben legkevésbé.
A Shiori-ból előtörő könnyeket betudtam annak, hogy ráijesztettem és a feszültséget így adja ki magából. Sosem volt egy érzéseit elfojtó személyiség, bár kicsit furcsálltam ezt a heves reakciót. Engem viszont megszállhatott valami, mert szerettem volna valamilyen úton jelezni neki, hogy megnyugodhat és nem kell tovább aggódnia. Rossz volt látni az elgyötört arcát, meg a földön ücsörögve még a végén felfázik, aztán lehet őt is ápolgatni. "Miattam aztán le ne betegedj! Hozz ide egy széket vagy valami,ha maradni szeretnél,de...ezt nem magamban kéne mondanom..."
Némi erőgyűjtés után megpróbálkoztam hangosan is kimondani a dolgokat. Eleinte egyetlen hangot se bírtam kipréselni. A további próbáknál eljutottam a sípolással kezdődően a dünnyögésig. Shiori természetesen magyarázta, hogy nem szükséges bármit is mondanom, de a büszkeségem nem hagyhatta magát.
-Sajnálom...-suttogtam alig érthetően. Lett volna még miről beszélnem, de ezt is mire kiszenvedtem magamból lement a nap. Szóval tartogattam a további gondolataimat későbbre.
-De most már minden rendben lesz...-szólalt meg néhány perccel később. Nem tudom milyen indíttatásból, de viszonoztam a mosolyát. Nem flegmáztam, nem vágtam unott képet, egyszerűen csak őszintén elnevettem magam. Hinni akartam ebben az egy mondatban és végtére is megígértem, hogy élni fogok.
A kitörésre három magyarázatot tudtam csak felhozni. Az első, mert nem jutott eszembe más mód arra, hogy egyetértően reagáljak. A második, mert a fejemet is komolyan beütöttem és azt se tudom ki vagyok. Az utolsó. Esetleg tudat alatt már győzött az az elmélet, hogy ez a lány fontossá kezd nekem válni. Ezt mutatná jó pár dolog, amit ennyire erősen még sosem éreztem senki iránt, azóta, ha egyáltalán lélek lettem. "Aggódok érte. Meg akarom védeni, ha a közelemben van. Irigy vagyok arra, aki képes őt megnevettetni. És azt akarom, hogy boldog legyen...De ezeket nem tudom neki megadni és ez dühít. Túl gyáva vagyok újra kötődni bárkihez is."
Hirtelen megmozdultam, ami eléggé fájt ahhoz, hogy felszisszenjek. A kezemmel igyekeztem jelezni Shiori- nak maradjon nyugodt semmi bajom. Gondolatban sikerült annyira felzaklatnom magam, hogy reflexszerűen ütöttem volna bele valamilyen közeli tárgyba ezzel kiadva a feszültséget, de hamar tudatosult bennem, ez most nem fog menni. Azért a megmozdulásom utóhatása sem maradt el. Jó pár sebemet sikeresen felszakítottam.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Márc. 10, 2009 3:22 am

Amit a mosolyomra kaptam válaszként annál szebbet el sem tudtam volna képzelni jelen pillanatban. Visszamosolygott rám. Még soha életemben nem láttam ilyen őszintén mosolyogni. És ez nem csak arra a pár hónapra vonatkozik amióta itt élek hanem mióta egyáltalán először láttam Seireiteiben. Nem tudom mi üthetett belé, de eddig mindig kínosan ügyelt arra hogy ne mutassa ki a valódi érzéseit. Bár én azt is megkérdőjelezném hogy egyáltalán tudott volna akárminek is igazán örülni. Az utóbbi időben már fájt látnom a megkeseredettséget a szemében. Annyira szerettem volna boldognak látni, de minden próbálkozásom csak még rosszabbá tette a helyzetet, és egy időre eltántorított attól hogy megpróbáljam megismerni őt. Különös, de mióta itt lakom egyre jobban vágytam rá hogy túlláthassak a felszínen. Nem akartam beérni azzal a rideg elutasító páncéllal amivel elbarikádozta magát.
Ez az apró dolog azonban nagyon sokmindent világossá tett számomra. Újra dobogni éreztem a szívemet a mellkasomban. A részem amiről azt hittem akkor, ott meghalt, most éledezni kezdett. Annak ellenére hogy most már el tudtam engedni Haruot, féltem bárki iránt is többet érezni. Rettegtem attól hogy még valakit el kell vesztenem, ezért gyáván a magányba menekültem. Voltak ugyan barátaim, de mind csak felszínes barátság volt.
Viszont most ahogy ott gubbasztottam az ágya mellett a lehető legjobb helyen éreztem magam. Nem érdekelt a hideg padló, és az hogy már szinte mindenem elzsibbadt. Nem akartam magára hagyni.
Habár még mindig nem mertem kimondani magamban sem, egyre jobban beférkőzött az agyamba a gondolat hogy szeretem...
De amint megfogalmazódott bennem ez a szó, a nyomában egyből betódultak a kétségek is. "Vajon tényleg helyes-e ezt éreznem?" "Mi lesz ha ezzel mégjobban a terhére leszek ha felépül és visszatér a régi önmagához?"
Mielőtt azonban mélyebbre merültem volna a gondolatáradatban ami megrohamozott, megint mocorogni kezdett.
-Ne! Neked nem szabad mozogni -ugrottam fel olyan hirtelen, hogy majdnem hanyattestem, mert nem számoltam azzal hogy az elgémberedett tagjaim nem bírják a hirtelen megterhelést..mikor végre sikerült megtalálni az egyensúlyomat- Felszakítod a sebeidet! Na tessék a karod már megint vérzik. -kezdtem el megint aggodalmaskodni- Hozok rá valami kötszert, de addig meg ne mozdulj nekem... -néztem rá inkább kérlelőn mint parancsolón.
Lesiettem a földszinti fürdőszobába ahol az elsősegélycsomagot tároltuk. Épp rajtam volt a sor legutóbb hogy feltöltsem, hiszen nálunk ez elég gyakori kellék. Fogtam az egész dobozt és felcipeltem magammal.
-Itt is vagyok. -ültem le az ágy szélére és kezelésbe vettem a szétnyílt sebet. Először letörölgettem fertőtlenítővel. Próbáltam nagyon ügyelni arra hogy a sebbe ne kerüljön, mert nem akartam hogy az így is tekintélyes fájdalom mellett még ez a vacak fertőtlenítő is csípje. Majd ráraktam néhány gézlapot és körbetekertem fáslival.
-Szólj ha nagyon szoros és lazítok rajta. De ha nem kötözöm be rendesen akkor nem áll el a vérzés. -néztem rá kicsit bűnbánóan.- Ne hozzak valami fájdalomcsillapítót? Nem kell beszélned, csak bólints. -ücsörögtem az ágya szélén és próbáltam némi bíztató mosolyt erőltetni az arcomra, mert azt megtanultam míg az önkéntes kórházban dolgoztam hogy egy mosoly néha többet ér akármilyen fájdalomcsillapítónál.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Márc. 10, 2009 5:48 am

A pánikszerű felugrásától még én is megijedtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a lendülettől vagy csak az elzsibbadt lábai miatt akart elesni minden áron, de reflexszerűen nyúltam a kezéért nehogy elvágódjon. Amikor észbe kaptam már félúton jártam. "Mit csinálok már megint?" Bámultam összezavarodva Shiori-ra, aki egyensúlyát visszanyerve nézett vissza rám. Biztos nem értette mit akartam, ennyire bizonytalanul.
Nem sokáig fürkésztük egymás gondolatait, mert észrevette, hogy megint vérzik a karom. Azonnal el is kezdett megint aggódni és megkért, ne mozogjak, amíg kimegy kötszerért. Egy határozott helyeslő bólogatás után még kikísértem szemeimmel a szobából, aztán óvatosan oldalra fordítottam a fejemet, hogy ki tudjak nézni az ablakon. Úgy gondoltam eltöltöm azzal az időt, hogy megpróbálom a kinti világból betájolni mióta lehettem eszméletlen. "Délután lenne? Csak ilyenkor szokott ennyire besütni a nap. Shiori majdnem egész nap itt ült? Jézusom! Akkor nem is csoda, hogy ennyire fáradt. De mégis miért teszi ezt magával? Mivel érdemeltem ki a törődését?"
A gondolatmenetem körülbelül itt szakította félbe az ajtó nyitódása és Shiori kedves hangja. Nemsokára őt is megpillantottam az ágy mellett és máris nekilátott a karom helyrehozásához. Ekkor egy fontos zavaró tényező is megszűnt számomra. Végre nem a hideg padlón ücsörgött.
Annyira megnyugtatott a jelenléte, hogy kezdtem teljesen ellazulni. Ennek volt már az előfutára a mosolyom is. De a legfurcsább az volt, hogy akárhányszor észhez tértem mindig őt néztem. Figyeltem, ahogy a karomon körbe-körbe tekeri a hófehér fáslit. Unásig láttam már ezt, annyiszor voltam tetőtől talpig bekötözve, most mégis teljesen más volt az egész.
-Szólj ha nagyon szoros és lazítok rajta. De ha nem kötözöm be rendesen akkor nem áll el a vérzés. -
-Jó így...-préseltem ki magamból ezt a tömör választ.
- Ne hozzak valami fájdalomcsillapítót? Nem kell beszélned, csak bólints.-a második mondat után megint nem bírtam ki muszáj volt újra elmosolyodnom. Aztán gyorsan jeleztem a fejemmel, hogy nincs rá szükségem. Szó mi szó szörnyen sajgott minden porcikám, de már megszoktam a fájdalmat és azt is, hogyan kell elviselnem. Máshogy sosem jutottam volna el idáig 'élve'.
Hirtelen jött a felismerés, hogy sehol se látom a vámpíromat. Próbáltam nem megmozdulni nehogy újra a szívinfarktust hozzam Shiori-ra, de éreztem addig úgy se nyugodnék le, amíg nem tudom merre van. Ilyenkor megszokott, hogy nem ad életjelet, így gondolatban is képtelen voltam megérdeklődni hogy érzi magát. Némi erőgyűjtés után megint megpróbálkoztam a beszéddel.
-Hol...hol van Vameku?-nyeltem egy nagyot, hogy képes legyek folytatni.-Idehoz...nád ha...meg...kérlek?-
Nem tudom merre lehetett, de beletelt egy kis időbe, mire odakerült elém a vörös saya. "Pocsékul nézel ki, öreg!" jegyeztem meg magamban. Reméltem Shiori leteszi mellém a zanpakutou-mat, mert így még szemmel tudom követni, hogyan jön helyre. Viccesen hangzik, de azt mondják a forgató a hajszálrepedéseket is látja a saját katana-ján és állíthatom, hogy így van. Teszteltem már párszor Vameku tűrőképességét ahhoz, hogy bármilyen apró változást is észrevegyek a hétköznapi kinézetén.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyKedd Márc. 10, 2009 7:24 am

A kérdésemre megint csak elmosolyodott és megrázta a fejét. *Miért mosolyog ennyit? Még mindig nem tisztult ki teljesen a feje?* -sóhajtottam a szívbemarkolóan jóleső mosolyát látva. *Vajon fog még ezután is mosolyogni? Vagy megint visszafordul önmagába?* -néztem elmélázva, mikor megszólított.
-Hol...hol van Vameku? Idehoz...nád ha...meg...kérlek?- préselte ki magából nagy nehezen.
-Vameku jól van, ne aggódj. -tápászkodtam fel és sétáltam oda az egyik székhez, amire közben áttettem a zanpakutout. Felvettem a párnáról és odavittem az ágyhoz, letettem mellé, úgy hogy ne nagyon kelljen forgolásznia hogy megnézhesse- Határozottan jobban néz ki mint az éjszaka. Már majdnem teljesen helyrejött, nagyon szívós egy zanpakutou. Remélem a gazdája is hamar követi a példáját. -mondtam kedvesen.
-Lemegyek a konyhába hozok egy kis levest, mert valamit enned is kell. Már ittvan délután két óra... -néztem rá a telefonom órájára.
Igazából kicsit kettesben akartam hagyni Vamekuval. Az amúgy is makacs szelleme biztos nem jönne elő akkor ha még én is ott vagyok, de Masaki csak akkor fog megnyugodni ha látta hogy épségben van. Én is folyton aggódom Shuuért ha valami komolyabb harc után látom hogy megviselt....és ő is folyton azzal nyúz egész nap hogy feküdjek már le pihenni, de aztán végül megértette hogy nem tudnék aludni....
Nehezemre esett, de próbáltam kicsit több időt eltölteni a konyhában.
-Egyben van még az az idióta? -morgott fel Hiyori a fotelból, mikor meglátta hogy épp egy tányérral ügyködöm- Ne fáraszd magad, pár nap és úgyis helyrejön magától, mint mindig...
*Mint mindig...vajon hányszor feküdt már így sebesülten, elüldözve magától azokat akik törődni akartak vele...aztán egy idő után már nem is törődtek vele...De ennek itt most véget vetünk...* -kerestem egy kanalat, majd felvittem a levest. Próbáltam csak annyira megmelegíteni hogy ne legyen túl forró. Kész művészet volt feljutni úgy a lépcsőn hogy ne boruljon ki az étel, mert egyrészt kicsit sokat mertem bele, másrészt a kialvatlan egyensúlyom se volt épp professzionálisnak nevezhető. De ha akartam se tudtam volna rendesen aludni, mert kéznél akartam lenni ha valamire szüksége van.
-Van egy rossz hírem... -tettem le az éjjeliszekrényre a tányért- Azt hiszem most fel kellene ülnöd... -próbáltam felsegíteni olyan fájdalmas képet vágva mintha nekem fájt volna hogy mozgatnak. Majd miután nagy nehezen függőlegesben volt,leültem mellé, magam elé fogtam a tányért és elkezdtem kanalanként adogatni a levest.
-Ugye tudod hogy ennek legalább a felét meg kell enned.... -ismertettem vele az ellentmondást nem tűrő tényállást- Mert a végén nem a sérüléseid miatt hanem éhenhalsz itt nekem...
Lassan-lassan azért sikerült pár kanállal beleküzdenem.
-Később még behajtom a többit, ne bízd el magad. -tettem félre a tányért.
-Tudod életedben nem láttalak még ennyit mosolyogni... -bámultam bele a szemeibe ahogy ott ült velem szemben. *Nahát, még sosem tűnt fel milyen különlegesen szép vörös színük van.* -ült ki az arcomra megint egy mélázó mosoly.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Márc. 11, 2009 5:27 am

Miután a vérvörös katana landolt mellettem le nem vettem róla a szemeimet. Shiori megjegyzését is csak fél füllel hallottam. Gyorsan azért bólintottam egyet helyeslően. Nem akartam vele azt éreztetni, hogy nem figyelek rá.
-Majd igyekszem...-dünnyögtem az orrom alatt és pillantottam rá, de alig találkozott a tekintetünk visszafordultam Vameku-hoz valamiféle kapcsolatteremtést próbáltam összehozni vele.
"Mondj valamit, hallod! Nyugodtan kezdj el velem sakálként ordibálni...közöld, hogy egy utolsó szemét, önző disznó vagyok...nekem mindegy, csak válaszolj már a ku*va életbe is!" Miközben lefoglalt az erőlködés Shiori is kiment a szobából, valami levest emlegetve.
-Nem szükséges ennyire kétségbe esned...-hozta rám a szívinfarktust azzal, hogy közvetlen mögöttem kezdett el beszélni mindenféle előjel nélkül.-Ne mozogj! Még a végén meghosszabbítod a kényszerpihenőd!-Kezdtem el égetni a tekintetemmel a plafont, hogy már megint rákezd a kiokításomra. Ehhez soha sem volt ingerenciám,de elnézve az állapotom még elfutni se volt lehetőségem.
-Kedves lány...-nézett az ajtó irányába és hozott az ágy mellé egy széket, amiben helyet foglalt teljes lelki nyugalommal. -Tudhattad, hogy jól vagyok...Szóval? Miért akartál ennyire látni?-
-Hmm...Értelme mindennek van.-kezdett el magyarázni, mert szó nélkül is tudta mi a nyűgöm. Aztán elmosolyodott olyan pokoli kajánul, hogy kedvem lett volna feldugni a seggébe a szemfogait.-A sors fintora kifürkészhetetlen...pont az segíthet ki a gödörből, aki maga is megjárta a kínok tengerét! Nem értem miért nem fogod meg a kezet, ami feléd nyúl...Túl sokat gondolkozol!Oh, bocsánat! Nem szereted, ha így beszélek...-a mondat gúnyos kicsengése tovább hergelt,de a káromkodást megtartottam magamnak, mert mindketten az ajtón belépő Shiori-ra néztünk.
Elég rémisztő lehetett neki a látvány hirtelenjében, mert teljesen lefagyott úgy festett akár egy megállított videofelvétel pillanatképe. A vámpírom a térdére támaszkodva vigyorodott el sejtelmesen, amire egy "megöllek-ha-beszólsz-valami-romantikus-maszlagot" pillantással válaszoltam.
-Elnézést! Nem állt szándékomban megijeszteni! Köszönöm, hogy megmentette Masaki-t,de azt hiszen távozom is! Örülök, hogy ilyen formában is lehetett szerencsém Önhöz, Hanabi Shiori!-hajolt meg és tűnt el azzal a lendülettel. Nekem meg dagadt rendesen az ér a fejemen.
A sokktól magához térve Shiori visszatért az ebédeltetésem témához. A rossz hírt egy biztató mosollyal nyugtáztam, mert már a mondat kimondása jobban fájt neki. Egész jól viseltem a dolgokat, de lehet csak az tartotta bennem a lelket, nehogy tovább aggódjon értem a kelleténél.
Normál esetben a másik arcába toltam volna a tányért, mert bántotta a méretes egoizmusomat, hogy pólyás módjára etessenek. Viszont ehhez most semmi kedvem se volt. Illetve be kell vallom, élveztem is egy kicsit a helyzetet. Egyrészt, mert akármennyire sem voltam éhes a kedvenc ételem hevert előttem, paradicsomleves! Másrészt, ki tudott volna nemet mondani a kérlelő szemeinek?
A parancsnak megfelelően iparkodtam legyűrni a tányér felének tartalmát, de amikor már kegyetlenül fintorogtam megkönyörült rajtam és félre tette egy kis időre. Bevágtam egy "értettem-főnök" fejet, amire egy szúrós tekintet érkezett.
-Tudod életedben nem láttalak még ennyit mosolyogni... -a megjegyzés kicsit észhez térített és elkomorodtam. Magam sem értettem mire fel örömködöm ennyit. Biztos láthatta Shiori is a szemeimben, hogy totálisan össze vagyok zavarodva, úgyhogy hamar le is sütöttem a tekintetemet.
-De nem úgy értettem!-pattant fel az ágyról, de a szék lábában felbotlott és kis híján a fejét is beverte az éjjeliszekrénybe. Igaz a kezeivel, így is leverte róla a maradék levest. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni a döbbenettől. Épp kérdezni akartam, hogy él e, amikor felnézett rám halálra sápadt arccal. Gondolom azt hitte leharapom a fejét, amiért piszkos lett a padló. Viszont én kicsit másképp reagáltam. Nem tudom mit találtam ezen viccesnek, de elkezdtem nevetni. Jó pár percig abba se bírtam hagyni. Viszont hamar leállítottam magam, mert jöttem még egy magyarázattal és kezdett piszkosul fájni a hasam.
-Bo...csánat! Deh...-vettem egy nagy levegőt.-Te...jól vagy? Nem ütötted meg magad?-
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptySzer. Márc. 11, 2009 7:21 am

Láttam hogy a megjegyzésem után komolyan elgondolkodott és lesütötte a szemét.
*Jaj ne tessék már megint mit mondtam....*
-De nem úgy értettem!-ugrottam fel az ágyról, de megbotlottam a szék lábában amit az előbb Vameku odacipelt, és majdnem lefejeltem az éjjeliszekrényt. A manőverből csak annyi sikeredett hogy leborítottam róla a tányért a tartalmával együtt.
-Jaj istenem már megint mit csináltam.... -emeltem fel a fejem ijedt tekintettel. *Nah ettől most tényleg ki fog borulni, utálja ha egy szöszt is leejtek a padlóra* -készültem fel a lehordásra -Ne haragudj azonnal összetakarítom. -tápászkodtam fel holtsápadt tekintettel.
De ahelyett hogy leordított volna elkezdett nevetni. Nem tudom volt-e ez annyira vicces, de percekig nem bírta abbahagyni. *Először mosolyog, most meg nevet...Masaki aki senkinek nem szokott megköszönni semmit, hálás tekintettel tűri hogy ápoljam...* A félelem helyét a döbbenet vette át az arcomon.
*Mi üthetett belé? Miért nem kiabál velem? Olyan furcsán viselkedik* -álltam ledermedve, mikor nagy nehezen abbahagyta a nevetést és megszólalt.
-Bo...csánat! Deh...-vett egy nagy levegőt.-Te...jól vagy? Nem ütötted meg magad?-
-Nem..izé..jól vagyok, de a padló, a leves... csupa kosz.... -mutogattam lefelé, de láttam hogy ez most egyáltalán nem érdekli. Teljesen ledöbbentem álltam ott pár másodpercig aztán szó nélkül kiviharzottam a fürdőbe és kerítettem valami rongyot amivel feltakaríthattam a kiömlött levest, és összeszedegettem a tányér szilánkjait.
-Na most sikeresen megszabadultál a leves többi részétől...de ne örülj, mert kerítek majd mást amit megehetsz, mert nem hagyom annyiban. -vettem elő megint az ápolgatós hangnemet.
*Miért viselkedik így velem? Mióta magához tért annyira furcsa, egy szúrós megjegyzése sem volt felém, vagy afelé amit csinálok....sőt olyan érzelmeket fejezett ki amikre a többiek kapásból azt mondanák hogy képtelen rá. Nem értem... én komolyan nem értem...* -ráztam meg a fejem a földön gubbasztva és elpityeredtem. Mikor minden szilánkot összeszedtem kivittem őket a kukába. Ahogy visszafordultam az ágy felé, láttam hogy elég furán bámul felém. Olyan "nemdőlösszevilág-haöszetörtazatányér"-féle nézést láttam rajta. Én nem szóltam egy szót se, hanem a padlót bámultam. Visszaültem az ágya szélére és erőt véve magamon kimondtam ami nyomja a szívem.
-Tudod.... -kezdtem bele nagy nehezen- ...nem kell így viselkedned csak azért mert én hoztalak haza.... -fordítottam felé félszegen a tekintetemet- Csak ezért nem kell ezt tenned...Nem azért tettem mert ilyesmit várok el, hanem....mert...de nem mintha bajom lenne vele....-kezdtem kétségbeesett mentegetőzésbe- Sőt inkább annyira örülök hogy végre mosolyogni láttalak. -bámultam le megint a földre könnybelábadt szemmel.
*Nem tudom kimondani...még mindig ugyanolyan gyáva vagyok mint eddig...félek hogy ez az egész csak hamis áltatás és megint összetörik a szívem. Utálom magam...itt ülök Masaki ágya mellett aki előző este épphogy életben tudott maradni, és a saját nyomorúságos lelkivilágom miatt aggódom...hogy lehetek ennyire önző?* -potyogtak a könnyeim.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyCsüt. Márc. 12, 2009 3:00 am

A döbbenetével nem tudtam mit kezdeni. Ettől az érzéstől viszont szörnyen kínosan éreztem magamat. Igazából most szembekerültem azzal, ahogy eddig akárkivel is bántam, aki csak a közelembe tévedt. Kegyetlenül. Kíméletlenül a lelkébe gázoltam mindenkinek, közben pedig fel se merült bennem, hogy talán jó szándékkal próbáltak rajtam segíteni. „Az ijedtsége… félt megölöm csak, mert egy kis leves ráömlött a parkettára. Az a folt viszont nevetségesen kicsi. Semmiség az egész. Két zsebkendővel is el lehet tüntetni. Mégis tragédiát csináltam ezekből az esetekből…Egy érzéketlen undorító szemétláda vagyok!”
Még jobban összekuszált mindent, hogy szó nélkül rohant ki a szobából, ráadásul a takarításnál megint kedvesen beszélt arról a féltányérnyi leves pótlásról. Nem tudtam mi történhetett. A két helyzet annyira különbözött. Teljes káosz alakult ki bennem, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az egész az én hibám. „Ennyire rémisztő lenne a mosolyom? Még jobban megijesztettem volna? Egyáltalán, most mégis mi rosszat tettem? Csináltam egyáltalán bármit is? Istenem! Jobb lett volna, ha fel se kelek! Senkinek se lenne gondja és őt sem kergetném az őrületbe a viselkedésemmel…Inkább be kéne vágnom a fapofát és aludni, addig is nyugta lenne tőlem.”
Az elhatározásom ellenére nem bírtam nézni ezt a feszült légkört. Illetve bántott a tény, hogy mindjárt kiborul tőlem szegény Shiori. Emiatt is igyekeztem együtt érzően tekintgetni rá és közölni szavak nélkül, nem történt semmi baj. Erre viszont a szemei lesütésével válaszolt. Kedvem lett volna ordítani kínomban annyira elvesztettem a fonalat.
Végül visszaült mellém az ágyra és valamit nagyon elkezdett magyarázni. Komoly fejtörések után esett le a tantusz, hogy mit is mondott, de mire megfogalmaztam valamilyen választ elkezdett sírni. Két perc alatt kiégett a processzorom. Én oltárira nem érthetek a nőkhöz, mert fél órán belül már másodjára itatja az egereket miattam.
Mindenesetre biztos voltam abban, ezt nem akarom ennyiben hagyni. Hibásnak éreztem magam és megnyugtatott volna, ha újra mosolyog. Az se érdekelt volna, ha ehhez az orromon kellene egyensúlyoznom egy labdát és közben tojást kéne vinnem a konyhába. Mindegy milyen módon, de meg szerettem volna vigasztalni. Éppen csak ott hibázott az egész, hogy lövésem se volt mit kéne tennem a siker értelmében.
Jobb ötlet híján bevállaltam azt az elhatározásomat, amit fejben pörgettem le. Nem tudtam képes leszek e rá, de veszteni valóm úgy sem volt. Maximum hívja a mentőket és beletuszkol egy kényszerzubbonyba.
Jó pár erőgyűjtés után végre meg is emeltem a jobb karomat. Elég félszegen nyújtottam ki felé és úgy remegtem mint egy kocsonya, de inkább tudomást sem vettem róla. A célra koncentráltam, a beszéd és kéz kombinációjára. Nagy nehezen sikerült is megérintenem az arcát. Próbáltam annyira óvatos lenni, amennyire csak képes voltam rá. Vigasztalni szándékoztam nem ráesni szegényre.
- Sosem szerettem látni…- töröltem le a hüvelykujjammal a könnyeit. - Elszomorított, hogy boldogtalan vagy. – próbáltam megnyugtatóan nézni rá és tértem vissza arra, amit az előbb mondott. – Hálából sosem szoktam ezt tenni…- „Gyerünk marha! Ne hallgass el! Mond ki! A francba is már!” állt be egy hosszabb csendszünet. – Egyszerűen csak…Tudod…volt egy öcsém, akinek megígértem egy fontos dolgot, de nem tartottam be…és tegnap emlékeztettek a fogadalmunkra…Emiatt próbálok újra azzá válni, aki voltam…és melletted - köszörülöm meg gyorsan a torkomat. - ...úgy érzem önmagam lehetek. Nem…nem akarlak kihasználni vagy ilyenek…csak… - gondolkoztam el azonnal, hogy ide mégis mit kéne mondanom.
~Használd valamelyik idézetedet a sok közül! Gyorsan már! Ne hezitálj ennyit!~
„Ki a g*ci mondta, hogy beleugathatsz?!”
~Az most nem lényeges, majd később ordibálhatsz! Jaj, szedd már össze magad! Elmúlik a megfelelő pillanat!~
„Kussolj el baszd ki, mert két hónapig fogsz a napon pácolódni!”
~Kegyetlen, pedig csak segíteni próbálkozok…~
„Huh,de nem tud izgatni! Amúgy nyögném én kifelé magamtól is a szöveget, ha végre lepattannál a francba az agytekervényeimről! Az idióta faszságaimat nem most fogom előhozni az hót ziher! Így is kikészült tőlem, hát ha még itt költősködnék is neki…” ráztam meg a fejemet, hogy újra magam elé tudjak fókuszálni. Addig kellett kimondanom, amíg még képes vagyok normális ember módjára viselkedni. Na meg lassan várható lesz, hogy dörömbölni fog a csapat élek e egyáltalán.
- Attól félek…hiába törődnél velem…már nem tudnék mit adni érte cserébe- „Pedig szükségem van rád. Nem tudom miért, de csak veled vagyok képes őszinte lenni.”
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te32500/45000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (32500/45000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyCsüt. Márc. 12, 2009 4:08 am

Ahogy a földet bámultam elmerülve az önutálatban arra tértem magamhoz, hogy valaki az arcomhoz ért. Eltartott egy darabig mire összeraktam a képet hogy ki és mit csinált.
- Sosem szerettem látni…-mondta miközben letörölte a könnyeimet. - Elszomorított, hogy boldogtalan vagy. –próbált hozzá megnyugtatóan nézni. Akármilyen zaklatott voltam az előbb, egy szempillantás alatt eltűnt. Az érintése, ahogy az arcomhoz ért elüldözte a rossz érzéseimet.
Mikor azt mondta hálából nem tesz ilyet, elbizonytalanodtam. *Vajon akkor miért?*- de még mielőtt megkérdezhettem volna belekezdett.
– Egyszerűen csak…Tudod…volt egy öcsém, akinek megígértem egy fontos dolgot, de nem tartottam be…és tegnap emlékeztettek a fogadalmunkra…Emiatt próbálok újra azzá válni, aki voltam…és melletted - köszörülte meg gyorsan a torkát. - ...úgy érzem önmagam lehetek. Nem…nem akarlak kihasználni vagy ilyenek…csak…- mondta majd egy kicsit elhallgatott, de aztán befejezte-Attól félek…hiába törődnél velem…már nem tudnék mit adni érte cserébe-
Megint sírhatnékom támadt, de most nem attól, mert szomorú voltam. Épp ellenkezőleg...szóhoz sem tudtam jutni. Láttam rajta hogy feszélyezi a csend, ezért össze kellett szednem magam hogy valamit mondani tudjak, mielőtt azt hiszi valami rosszat mondott. Ez a pár szó megint újraélesztett egy darabot bennem.
Nem tudom mi üthetett belém, de előrehajoltam és megöleltem. Mikor rájöttem mit csinálok, már nem volt visszaút.
-Nekem az is bőven elég ha boldognak látlak... -sikerült nagy nehezen megszólalnom. Majd észbekaptam és megint mentegetőzni kezdtem.
-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...kicsit *"enyhe túlzás...."* össze vagyok zavarodva... -gyorsan elengedtem és újra úgy bámultam a padlót, mintha valami eszméletlen érdekes dolgot figyelnék rajta.
-Én is tettem egy ígéretet annak idején.... -szólaltam meg kisvártatva- megígértem hogy boldog leszek...de a gyászban elfelejtkeztem erről az ígéretről, és mikor eszembejutott mit ígértem már megint egyedül voltam. Féltem veletek maradni, ezért inkább elmenekültem. És az a vicces az egészben hogy most jöttem rá hogy mennyire megbántam. Nem tudtam mi volt az az érzés ami évekig nyomta a szívem, de most már tudom...azt akartam hogy megértsenek..de mikor valaki eljutott volna odáig hogy kiöntse nekem a lelkét, én megijedtem megtenni ugyanezt és elmenekültem. És így szegtem meg újra és újra az ígéretemet....-megint felnéztem rá- Szóval megérdemelném hogy kihasználjanak, de te egy percig sem tetted ezt...És különben is az mióta számít kihasználásnak ha megosztod valakivel mi bánt, vagy épp mit érzel? Én ezt inkább ajándéknak hívnám. -mosolyodtam el
Közben rájöttem hogy épp az előbb öntöttem ki a szívemet. Furcsán jóleső érzés volt végre valakinek megint beszélni arról amit eddig csak Shuu tudott rólam. Egyre több olyan érzést fedeztem fel magamban, amikről azt hittem nem is fogom érezni többet. De az összes közül a legszebb az volt hogy megint boldog voltam. Nem csak felszínes jókedv, mikor az ember mondjuk megnézi a kedvenc filmjét, vagy meglátja a boltban a kedvenc könyvét...hanem szívből jövő. Ez olyan boldogság amit csak egy másik ember válthat ki bennünk. Szerintem már őszintén elege lehetett abból hogy egyik percben mosolygok, másik percben bőgök, de ahogy ott ültem mellette és kezdtem tisztázni az érzéseimet, elhatároztam hogy többet nem állok neki megint sírni.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Cl0te53000/65000TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! 29y5sib  (53000/65000)

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! EmptyCsüt. Márc. 12, 2009 8:56 am

A beálló csendet megint nem tudtam mire vélni. Erősen kezdtem emiatt arra gyanakodni, hogy tényleg valami marhaságot mondtam. Kínomban valamit már kellett csinálnom, úgyhogy a kezemet elemeltem az arcától és tovább gondolkoztam mi az ördögöt kéne mondanom vagy tennem. Ami viszont felrázott a mélázásomból, arra nagyon nem számítottam. Shiori megölelt.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől. Ennyire közel fogalmam sincs mikor volt bárki is hozzám. Kicsit meg is ijedtem a helyzettől, de az a tény, hogy ki is ölelt át valamilyen szinten csökkentette ezt. A gesztus viszonzásához viszont még nem volt elég merszem. Bár egy jóleső mosolyt így is szabadjára engedtem. Érdekes módon még azután se fagyott le az arcomról, hogy Shiori beszélni kezdett. „Boldognak…milyen szép is lenne. De téged nem emésztene fel az ápolgatásom? Félek, csak átadnám a terhemet és nem szűnnének meg. Nem tudnám nézni, hogy helyettem szenvedj! Miket gondolok már megint? Egyáltalán milyen érzésbe keveredtem? Mit érzek én? És te, Shiori?” Figyeltem, ahogy elhúzódik és újra a padlót kezdi nézegetni zavarában. Bevallom én is elég komoly problémában voltam a helyzet feldolgozásával, de a reakcióm magától kicsúszott a számon.
- Akkor már ketten vagyunk. Én se tudom mi van velem… - vagy legalábbis nem nagyon akartam beismerni magamnak. Ahányszor kerestem magyarázatot a viselkedésemre egyetlen lehetőséget mindig elvetettem, akármennyire az lett volna a legésszerűbb. Túl erősek voltak bennem a kételyek. Egyszerűen nem ment, hogy megbízzak akár egyetlen emberben is. Főként, ha nő volt az illető személy.
A pofára esésem után hosszú ideig annyira üres voltam, hogy szinte semmilyen emberi érzelmet nem tudtam kipasszírozni magamból. Nem éreztem részvétet, ha valakit láttam elsőszülött fiát siratni. Nem voltam elégedett, boldog, ha dicséretet kaptam a feletteseimtől és sosem mosolyodtam el Yasu mutatványain. Dühös sem tudtam lenni vagy csalódott. Az egyetlen érzésem a féktelen irigység volt. Mindenki képes volt élni, talpra állni a tragédiák után, csak nekem nem ment. Egy lélegző bábu, akiben semmi sincs. Vatta mindenhol, semmi több.
Úgy voltam vele, ha már itt rekedtem igyekezni fogok védeni magam és elzavarni az érző lényeket. Semmilyen módszertől sem rettentem vissza, de leginkább abban voltam profi, hogy összetörjem mások lelkét, ahogy velem tették.
Most még se tudom megtenni. Nem tudok semmilyen sértő szót a fejéhez vágni. Már nem bírtam elkergetni magamtól. „Érdekes a sors iróniája, hogy pont egy nő lépett be az ajtómon…” Ekkor muszáj volt felkapnom a fejemet az ígéret szó hallatán. Nem reméltem volna, hogy megoszt velem ilyen fontos érzéseket és nem is értettem mivel érdemeltem ki az őszinteségét.
- Köszönöm. - mondtam annyira lágy hangon, hogy még engem is meglepett. Némi köhögést szimuláltam, hogy magamhoz térjek aztán szorgos fogalmazásba kezdtem, mert értelmes emberi lény módjára szerettem volna válaszolni. – Tartsd be azt az ígéretet! Majd ha kell segítek…valahogy… – kezdtem el inkább gondolkozni, hogy miről is volt még szó. – A kihasználást senki sem érdemli meg, úgyhogy ilyeneket ne beszélj! Az ajándékkal…- mosolyodtam el a találó szón. – … kapcsolatban pedig igazad van. Az nem kihasználás. - pillantottam oldalra az éjjeli szekrényen virító telefon kijelzőjére, ami világított. „Ki az ördög lehet az, ilyenkor?” A kijelző immáron totálkáros volt és a jó pár karcolás és törés volt az előlapon. Némi szerencsétlenkedés után leoperáltam a helyéről és unottan beleszóltam.
- Háh?-
Álmomban nem reméltem volna, hogy megint sikeresen bebizonyítják a lakótársaim mennyire pici aggyal áldotta meg őket a sors. A telefon másik végén Shinji kezdett el beszélni vagyis inkább kérdezni. Egy perc alatt legalább húszat vágott a fejemhez. Próbáltam minden erőmmel nem kitörni káromkodás tengerben, ami nyomokban sikerült is. Pár perc után nemes egyszerűséggel lelöktem az ágyon valamerre a telefont és hagytam magával társalogni.
- Istenem, hogy lehet valaki ennyire satu hülye?!- jegyeztem meg inkább magamnak.
Ezek után nem igazán volt tippem mivel kéne az alakulóban lévő kriptahangulatot megtörni.
Gondoltam a legegyszerűbb lehetőséget választom. Kérem azt a féltányérnyi paradicsomlöttyöt éhségre hivatkozva. Hátha ezzel sikerül jobb kedvre deríti Shiori-t.
- Öhm...Nem akarlak nagyon ugráltatni...de…azt hiszem most jól esne az a leves, amivel még az adósod vagyok…-
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! _
TémanyitásTárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!   TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Empty

Vissza az elejére Go down
 

TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Iparnegyed :: Vaizardok búvóhelye-