TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA!

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Okt. 26, 2010 9:37 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Az előadásom nagyon hatásosra sikerülhetett, mert a hatványozottan idegen és mindenképp lelkileg nyomorék gyerekkönyv töltelék, lazán tengert eresztett. Remekül bele bandzsítottam a hullafészek bibircsókjába! Ez se nem maflás, se nem kotrásos sikerélmény! Csak egy Vukot hívogató jajveszékelés, ahogy szanaszét áztatta a kifutóról szakadt frissen facsart seggemet, de még mindig nem csapott telibe a tankönyves terror ki a franc és mi a dzsuváért vert sátrat a Masaki domb tetején! Az farzsebben elveszett ténykedés, lazán kipottyant néhány óraketyegés. Halványan derengő lopótök fingom sincs mi a nyálkahártyáról szakadt kamikaze ferde szem műsorozott itten. Bár lencsevégre kapva, hogy itten dohosodik Hótfehérke, tuti valamilyen buzi mese csőcselék találka közepébe estem kerti törpéket tángálni. Mekkora orbitális poén lenne, ha kinyiffantottam volna a sörhasas vodka függő tatát meg a pattogó kíséretét Rudolfékkal együtt. Legalább körözhetne betoncirkáló falva. Nagyra becsült szülő körzet meg isteníthetné a szemét pofámat, amiért kimentem a valagukat egy izzasztó smúzolás alól. A tetűkaparó pompom alatt rohadó tatákkal meg próbálnám megkajáltatni, hogy kimászott Godzilla a barlangból. Rám kapcsolták a szellemesen kuka sötétséget, vagyis last minute-ben libbenhetnék a kötözött bolondgombák klub délutánra. Hát, marhára nem bejövős tipp! Így is totál elég, szét óhajtok szakadni. Tuti szájba verés, hogy valamelyik sorstesó gógyitalálmánya a kisgömböcös szerencsétlenkedés. Kizárt egy nyálas regényeket fogyasztó molylepke gondolati hullámhosszából pattant ki mekkora szopatás két albérlővel nyomatni csonttörésig kő-papír-ollót.
-Ahazta a redvás, anyaszomorító, retardált, bárányhimlős, leprás, kőbunkó vári, tenyésztett, neander-völgyi őstulkot pottyantaná rád egy vemhes rinocéroszt toszó sárga kökény fikuszos malamut! BASSZA MEG, de csíp! Vörös kódot lökni luxus, te kattant szipirtyó?!-
Vernyogtam tampont nyelt fruska képében, miután az álszent picsa benémult és oda se skubizva most kászálódtam vissza a fényoszlop markolászásából, kikapta a csülkömbe döfött vasvilláját. Mellékesen azt se nyomatékosítottam igénylő lappal, hogy nyársra húzott és grillpartin leszek fogás. Akkor meg, hova a tangával szántott trágyadombba tiplizik ekkora lelkesedéssel?! Fészkes fityfenének nem hagyta összedobáljam a szaros puzzle-t! Nem, neki menőzni kell és addig rúgni a földön csipásodó képembe, amíg fekete löttyöt nem kapva szét nem kapom a hiányos cuki faktor alaplapját! Csinálja csak! Titánium darut hajlítok az aszfaltból, de ki nem eresztem még egyszer, hogy fullra kész vagyok, mint egy gerincsérves felkiáltójel! Órák kérdése, oszt feltápászkodhatom. Akkor aztán lesz ne mulass, mert olyan tóger eleganciával fogok elhúzni a luxus fekhelyemre kúrálódni, hogy az itt tespedő lakosság besír a menetszéltől! Szivacs szikla meg hurkot tekerhet a fartetkómra, akkor is le fogok lécelni! Szó-szó, rühellem a nyelvét harapott in medias kínzás stílusát, viszont mostan kihagyom rágerjesztem sorszámot húzott, bent lakásos kivégző elitista, testrabló csöveseim műszakba rúgását! Kössz a rohadt előzékeny lehetőséget, de behajítottam a törölközőt! Így is betapsolom a japán himnuszt, ha átkrákogom a jelenlegi csillaghullást koporsóba szédülős piruett nélkül. Am, is azt verte belém a mocskos father-om körből hosszanti keresztes picsákat szigorúan tilos agyonvernem! Marha jó valamire még hasznosítható budipapíron kívül, annak az iszákos tetűnek a vakerja. Ráadásul úgy rám hozták a frászt, keresztbe gurítottam a nyálam!
Nem elég az ideg összeroppant csitri egy arab terrorista, de még asszony is?! Ha nem diktafonozott egy életunt seggdugó, akkor nincs kétlábú szutyok, aki még tolni tudná a csíziót! Menten magam alá csinálok, mert nyúlni nem megy, ahogy ez az ótvaros benyögés kívánja! Úgy kifagyott a mazsolám oxigén után hörögni se bírtam. Kívülről meg úgy sasolhattam rá, mint egy gülü dülledést benyelt borjú a megváltó PETA aktivistára, akit két zsernyák vonszol el a nyakazó ívről. Dermedt makkot ki nem erőszakoltam volna a pofámból az is szent. Csak rohadt ügyes partra hajított csukaként tátogtam a nagy büdös semmin. Rohadtul vattapamacs világban kúsztam, vagy rohadtul készen voltam, de az fix, szarul festett. Akárhogy zoomoltam orrba szájba, nem javult a minőség, pedig hetvenszer vastüdőből belekrákogtam, hátha dob az ügyön. Maximalista pöcsként kicsináltam! Ennél cseszettebb se lehetne a szitu. Faszom se akarta kirázni azt a csöpögős Romhányó és Julis sztorit! Plusz, mi a retket köpjek a besorozására?! Hát, pirosat már ellőttem, de nem kő agyturkász papír, hogy fejbe csapjon a skarlát, nyögjek valami szóbeli fenyítést is. Szal, bambultam a csillámporos buborékot és jól seggbe rúgott parasztként megnyikkantam.
-Frászt...szánalmasan! Azért a lepedő nagyon brutál! Párat huhogsz és az összes csíra szirénázva lohol haza!-
Oltári gáz poénon kötelező meló volt elhúzni a számat, mert nekem bénán bejött. Behalluzni egy szefós láthatatlan ürgeként huhogó rakétadurranóállást, túlmenetelt a karót nyelt szemétségen. Az hót ziher, most inkább úszópuffasztottrizs jótékony kéz rá tétes kúrája kellett volna. Ki se látszott a rajta tespedő karcolásokból. Én meg akkora használhatatlan gyökérként fetrengtem el se bírtam vonszolni. Hiába feszítettem pattanásig az aranyerem, be se moccantam. Nájlon zsákot se téptem volna cafatjaira nem, hogy hátra vágjam! Totál napalmmal megsegített lángolás! Taccsra tettem az exem és még betekeretni se tudom hét guriga egészség tapasszal. Szal, ha a kacsói üzemképesek, akkor tiplizni is bír, ergo húzzon leápoltatni a képét és oda se skubizzon, mi a fanyelű üstökös döglik velem.
-Am, ne törd magad totál feleslegesen, szentanya! Innentől faszormányosan megmaradok a foszforeszkáló lónyálad nélkül is. Tegyél szívességet, és tiplizz ápoltatni a sejhajod. -

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Okt. 26, 2010 10:17 pm

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Az érkezett választól elmosolyodva merengtem el egy kicsit, hiszen lassan idejét sem tudom már mikor hallottam legutoljára ilyen megjegyzéseket. És istenem de hiányoztak. Örömömben legszívesebben Masaki nyakába vetettem volna magam, de azt hiszem ezt majd akkorra tartogatom, mikor már újra kínok nélkül megy az egyszerű lélegzetvétel és ismét érzem mindkét karomat... A bal karom ugyanis kezdett vészesen ramaty állapotba kerülni, még annak ellenére is, hogy néhány perce már aktiváltam az Időburkot. De először őt kell hazavinnem, magammal ráérek azután is foglalkozni. Sérüléseinek egy részét én okoztam, és ezért felelősséget vállalok, tehát addig nem nyugszom, míg bekötözve nem fekszik az ágyán. De ő mintha csak olvasott volna a gondolataimban, egyből jött is a felesleges mentegetőzés...
Mit is reméltem?... egy pillanatra tényleg azt hittem megint minden a régi lehet, de úgy tűnik, az ő érzései továbbra sem változtak, hiszen megint ugyanazt ismételgeti mint akkor. Nem veszi észre, hogy ezzel csak még több fájdalmat okoz, mint a sebeim? Bárcsak inkább ne mondana semmit, ha folyamatosan csak ezt tudja ismételgetni. Sikerült is tőle rövid úton újfent kiborulnom, de próbáltam erősnek maradni és nem sírni.
-Tudom, hogy nem vagy az empátia mintapéldánya, de könyörgöm, csak egy kicsit gondolkodj el azon amit mondasz! -bukott ki belőlem a sírás szélén remegő hanggal. Az indulatos felszólaláshoz viszont egy aljasan feltörő köhögés is társult, minek eredményként újabb kis adag vértől kellett hogy megszabaduljon a már így is erősen hiányos készlet. Rá kellett jönnöm, hogy nincs elég erőm mindkettőnket eljuttatni a raktárig, és utána még onnan visszabotorkálnom Uraharáig... Valami ideiglenes megoldást kellett keresnem, amíg regenerálódom annyira, hogy feloldhassam a bankaiom, és a hazajutásra koncentrálhassam az erőm. Így ugyanis szinte minden maradék energiatartalékomat az emésztette fel, hogy ne szűnjön meg a burok hatása.
A szokás szerint beálló síri csendben a környéket fürkésztem, már amennyire még tisztán láttam, mikor az egyik közeli sikátorban megláttam néhány a falnak támasztott régi matracot. Jobb ötletem nem lévén, bárminemű tiltakozását teljesen figyelmen kívül hagyva Masaki válla alá karoltam és hatalmas erőfeszítések árán, de sikerült elvonszolnom magunkat odáig, hogy legalább ne a nyílt utcán, a hideg kövön kelljen eltöltenünk az éjszaka hátralevő részét. Azonban ez a mutatvány annyira lemerített, hogy szinte abban a pillanatban ahogy leültettem Masakit se kép, se hang elájultam.

~ Álom az álomban - régvolt idők valósága ~
Kopogásra és engem szólongató hangokra riadtam fel álmomból. Tényleg álom volt csupán? Olyan valóságosnak tűnt... De mit is álmodtam pontosan? Ahogy fokozatosan nyerem vissza éberségem, a részletek egyre a homályba vesznek, míg végül csak az érzés marad meg, hogy valami nagyon fontosat felejtettem el...
-Kapitány, kapitány odabent van?-ismertem fel a hadnagyom hangját odakintről. Tényleg, hisz én kértem, hogy ébresszen fel ha netán elaludnék, ugyanis gyűlésre kell mennem. Mennyi az idő? Te jó ég el fogok késni! Gyorsan felpattanva nyitottam ajtót, és köszöntem meg az ébresztés, bár lehet kicsivel korábban kellett volna megejtenie. De ki tudja szegény hadnagyom mióta áll itt az ajtóban és szólongat engem, mire reagáltam rá. Eléggé bele lehettem merülve abba a különös álomba. Bárcsak emlékeznék miről szólt... De nincs idő sóhajtozásra, mert tényleg el fogok késni!
Gyors összekészülődés után, felkapva a már este összekészített dossziékat és egy pillantást vetve az asztalon pihenő kis bekeretezett portréra, rohamléptekben indultam meg az 1. osztag épültei felé. Útközben a szokásos dolgokon merengve szeltem az utcákat és mélyedtem el az engem nyomasztó gondolatokban. Megérkezve hatalmas sóhajjal konstatáltam, hogy nem én vagyok az utolsó, így megkönnyebbülten üdvözöltem a jelenlévőket és foglaltam helyet a 10. osztag kapitányának fenntartott poszton. Végignézve az egybegyűlteken láttam, hogy van akit a hadnagya képvisel, tehát bizonyára küldetésen van. A 7. osztag széke viszont még mindig üres volt. Mit nem adtam volna érte, ha kivételesen megint csak Yasu jön el, mert akkor talán van rá némi esély, hogy sikerüljön megbeszélnünk az amiért összehívtak minket... Ám néhány perc múlva minden ezirányba táplált illúzióm hatalmas csörrenéssel tört darabokra, mikor beállított a korábban említett istenverése...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Okt. 27, 2010 2:16 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Várhattam én a tótágas szmogfelhő árnyékoló technikájára! Persze, hogy legyezőt bökve a kocsányos látóideg központomba károgtak varjú csapásokkal a "rád-se-szarunk-nyomoronc" feliratozást képernyőre hányva. Már mi a vak verte testi sértésért kagylóztak volna aszott üzenetrögzítőre toszott szellentésemre?! Hova a vásárhelyi alumínium műveltébe teleportálom a vakerom?! Büdös életbe nem skibuztak, miféle természeti katasztrófa huhog a tölgyes protkóm alatt. Én meg itten azt képzelgem zsírfagyás időszámítás nuku lábujj negyedén, majd csákányra húzzák a zászlót és marha kegyesen lefalcolnak?! Élesztővel kéne tunkolnom a fent lubickoló mogyoróm, mert ez kurvára nem fog bekopogtatni. Gyorsanégőjáték, ha körözött célkeresztes tróger lennék a fakabát noteszból, se kajálná be a rizsám desszert csicsának. Neki ez kell, tőlem aztán ráncolhatja a tepsi buráját, meg tolhatja a térítő nyomorékságot, de ha kipottyan a hallójáratából én csak be akartam próbálkozni, ne ezen a szaros lepratelepben dobja égnek a végtagjait, akkor tessék! Áztassa fulladásig a patkányokat és villogjon tovább ezzel a rohadtul fingom sincs mi a picsa lenne sárgaságával. Kontráztam is kapásból egy bájosan összecsomózott vörös bombával a betondzsungelt telibe lőve. Már úgyis készültem keresztezett pálcás hörgést kapni, hogy útban eszi a penész, így meg totál hatásos bunkóként kotorhattam az Alpokba szőrmóksegg Tom Cruise virgácsát kajtatni.
Irtó remekül elhajkurásztam a mocskos buziját, mert nagyon kongatták az üstöt, hogy lehúzzam a rolót és áthorkoljak pár száz strigulázást. Éppen fejelgettem szanaszét a csillámporos sokkolóval rám rontó manó fószert, amikor oldalba köszöntöttek egy talajhagyással. Kapásból műkörmét tört pláza luvnyaként akartam felverni Dallas pókhálós tanyáját, de mázlis Lajcsi osztott annyi trombita tartó tehetséget, csak rohadt bájosan csörgő vonalként sziszegjem szanaszét az igét. Cinkes vagy se, annyi trappoló dinamika se pattant ki a szánalom kondimatyi ábrázatomból, hogy szöget verve tiltakozzak, vagy betámasszam a pelyhes valagam. Lógtam papagájként szerencsétlen lúzer kapitány kakasülőjén, majd kidőltem, akár egy teli találatos kugligolyó. Helyből beirigyelte volna a rekordok tárháza extra suhanással kivitelezett becsapódó nyomorékságom, hót ziher! Kár, hogy a fetrengés kontra szarrá verted a vízszint tartód rugóját show-tól, úgy bezombultam, mint egy kölökkel vemhes mamut viagra bokor előtt szobrozva.

- - Đ Álom az álomban - Hogy a faszomba kerültem hentes köpenybe?! - - Đ

Szét akart pukkanni a túltenyésztett fejem. Tán meglepő? Francokat! Itt döglöm egy irodában és hiába dobtam a combfixem fára, még mindig szemeznem kell sok idióta új hús, még több panaszkodó hülye és még mindig az ablakban lógó, idegesítő követő ölebem unalmas hátsó törölgető szennyeivel. Nem vertem elég hitelesen pofán, hogy takarodjon innen, meg hagyjon békén ezekkel a wc papírokkal?! Nem probléma! Ismétlés a szemétkedés apja-anyja. Gyorsba összekotrok egy méretes galacsint, kit érdekel milyen nyávogó levelekből, aztán nesze, máris egy telitalálatos bűntetőpont nekem! Megérdemelte a kis fosos! Kukkoljon más tökös legényeket! Mondjuk kezdje azokkal az ötödikes homokban fürdőző gyogyósokkal. Azok százra élveznének a gatyájukba annyira bírják ezt a dedós szórakozást! Viszont, valamit tutira elfelejtettem a nagy lövöldözés közben. Valahova másznom kellett volna, de melyik lepukkant porfészekbe a sok közül? Passz, majd a környéken ólálkodó határidőnapló szépen elregéli! Már csak jó anyásan ki kell vágnom az ajtót, végigmasírozni a folyosón, hogy a közelembe ne merészkedjen egyetlen béna sem a nyávogásával és felkanalazni rajongó tábort. Úgy is itt lesz a közelben. Már szinte hallom a kolompját csörögni a tehenész paraszt nyakában! Ettől, kapásból behúztam a vérszomjas vadász ábrázatom, mert stílusban kötelező maradni, aztán sűrűn csettintgetni kezdtem horizonton felbukkanó törpilla orrnyerge felé. Jobb, ha gyorsba reagál, vagy összeütközésbe keveredik a talpammal. Bár, ha tippelhetek és már mért ne, akkor tuti kiszakadt a fülében sátrazó szűzhártyája, mert jól nevelt utca suhancként üvöltöttem csavart fagyiba a répa frizkóját.
-Heje, tacskóó! Lábhoz, de azonnal!-
-Ehezt, miért kellett?-
-Nincs hiszti! Bökd ki, hova a fenébe kell mennem...-
-Rendben, rendben...de mikor?-
-Most, te fogyatékos! Szerinted viccból malmozom előtted?!-
-Nyugi, nyug~i! Azt akartam...tudod, hát...órák óta szólni akartam...-
És csak húzta, húzta és nyújtotta a rétes tésztát, amíg totál el nem szakadt a cérna. Engem be nem hat a tányérnyi morzsa pislogásával és zagyva szövegével. Azzal indítottam bökje ki merre másszak, nem azt, hogy dadogja el mekkora szerencsétlen. Ez eddig is ott virított a homlokán! Szóval, elérkezett a várva várt pillanat, hogy rángó szemöldökkel és laza eleganciával képen rúgjam a mentegetőző vakarcsot. Pocsékolja még a drága időmet a gagyi műsoraival! Ha kiköhögi a megfelelő szót megússza a tángálást, de nem, neki űrbe kell lökni a vérnyomásom! Azért a fenyítés betalált, mert elnyüszítette hentes köpeny találkára vagyok hivatalos. Remek! Ennél pocsékabb hírt egy halálsori baleknak se kívánok. Kapásból át is akartam passzolni a remek teadélutánt fonnyadt paradicsomnak, de úgy forgott a pupillája az amúgy irtó kedves rázástól, hogy dobhattam rá fakeresztet. A hasznavehetetlen állatja ilyenkor nem képes kimenteni a hátsómat. Most mehetek jó pofit vágni a sok karót nyelt sznob pöcs közé. Hulla jó! Nem is értem, miért nem vágom fel most azonnal az ereimet...
Bevágtatva a mennyekig benyalt fő öreg koszfészkébe, dobtam egy szaszt a vízi hulla társaságnak és otthonosan feldobtam a mocskos szandálom. Nincs ennél szemetebb belépő, de kit érdekel? Inkább bekészültem a ritka unalmas panaszkodásokra és a frissen font tincseimet támasztva horpasztottam. Ha nem menne könnyen, majd rásegít a hintázás! Engem nem hoz lázba a taták jajveszékelése. Majd, ha lesz izgi téma leszek kegyes feltápászkodni és megosztani a befásult vénekkel, hogy ekkora pocsék gondolkodással plüssnyulat se mentenek ki a vidámparkból!

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Okt. 27, 2010 4:51 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

~Álom az álomban - rég volt idők valósága~
Mint az várható volt, tahó kapitány szokásához híven úgy viselkedett, mintha valami koszos kis rukongai csehóba térne be épp. Félreértés ne essék, teljesen hidegen hagy miféle elfoglaltságokkal tölti a szabadidejét, viszont az már kevésbé sem, hogy mit művel egy hivatalos ülésen... Ide nem terpeszkedni járunk. Egy osztagot képviselünk az isten áldja már meg.... De hiába vertem szemmel és szórtam felé a szikrákat, vagy nem vette észre, amit erősen kétlek... vagy pedig simán csak passziót űz az én bosszantásomból. Nah de most nem is ez a lényeg... néhány percig még talán van esélyünk érdemien tanácskozni.
Mivel taplókapitány érkezésével teljessé vált a létszám, a főkapitány el is kezdte az első napirendi pont ismertetését. Úgy tűnik ezen a gyűlésen szerencsére, most nem kell semmilyen fontos, emberek életét befolyásoló döntéseket hoznunk, egyszerű költségvetési megbeszélésnek ígérkezik, de hát néha erről is intézkedni kell. Elsőként az osztagok épületeinek karbantartására szánt pénz elosztása került terítékre. Ez rendszerint úgy zajlott, hogy a főkapitány felolvas egy már előre megszerkesztett listát, és közösen átbeszéljük kinek van szüksége több, vagy esetlegesen akár kevesebb pénzre. Ez egész rendben is szokott zajlani, egészen addig amíg elérkezünk 7. osztagig...
-Elnézést taichou, nem gondolja hogy ez egy kicsit horribilis összeg ahhoz képest, amennyit a többiek kapnak? -emeltem fel a hangom, meghallva hogy mennyit szándékoznak nekik adni. És úgy vettem észre a teremben nem csak én hördültem fel ezen, pláne azok nehezményezték akik jussára már pecsétet tettek...
-Megértem a felháborodásod, de ezeket nem én állítottam össze, hanem a helyszínre küldött tisztek alapos felbecslései alapján készültek. -csitította le felháborodásom ezzel a határozott mondattal. Azonban én nem tudtam ilyen könnyen szemet hunyni efölött. De mint az szokásos volt, senkinek sem állt szándékában hőzöngeni az eddigi tapasztalatok alapján, mondván végezzünk minél hamarabb és mindenki mehessen a dolgára... De ez nem így működik! Hamár azért vagyunk itt, hogy kikérjék a véleményünket, akkor én nem fogom visszafogni magam, bármennyire is lenne más dolgom azon kívül is, hogy itt ücsörgök. Például épp az, hogy már csak a jelenlétem tudatával is felügyeljem az osztagot...
-Az egész ennek a kapitányok szégyenének a hibája, hogy nem képes odafigyelni az osztagára, sőt talán ő maga teszi benne a legtöbb kárt! -mutogattam bőszen az említett kapitányra. Sosem értettem miért kaphatott egyáltalán haorit egy ilyen ember... Teljesen semmibe veszi és porba tiporja a titulussal járó kötelességeket és felelősséget. Csak nézzenek rá hogy bánik szegény Yasuval! Máig nem bírom felfogni ő miért követi mégis ilyen hűségesen... én az első adandó alkalommal az áthelyezésemet kérvényezném. Egy ilyen kapitány páros lábbal rúgja darabokra a presztízst amit az elődei kemény munkával felépítettek. Már saját szememmel is tapasztalom Haruo miért volt mindig annyira ideges egy-egy gyűlés után. Bezzeg ha ő még mindig itt lenne! Bárcsak ő még mindig itt lenne.... biztos sokkal jobban vezetné az osztagot mint én. Miért kellett ennek történnie? És én miért nem tudtam megakadályozni?... Ezek a kérdések megszámlálhatatlanul sokszor döftek tőrt összetört szívembe, akárhányszor csak hagytam elkalandozni a gondolataim. Ezért kellett mindig lefoglalnom magam valamivel, különben teljesen belerokkannék a bűntudatom súlyába. A hirtelen megint rámtörő a depresszió eredményeképp a haorim ujját markolgatva, rogytam vissza a székembe, de nem süllyedhettem túl mélyre az emlékeim forgatagában, hiszen a helyzethez természetesen az érintett osztag tulajdonosának is volt hozzáfűznivalója...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Okt. 28, 2010 4:33 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

- - Đ Álom az álomban - Hogy a faszomba kerültem hentes köpenybe?! - - Đ
Elégedett vigyor kúszott a képemre, miután érkezett a szokásos tömegimádat. Fene se bírja megunni, hogy forrnak saját lében selyemmel törölgetett, fényes hátsó fertályú, elkényeztetett úri fattyúk, amiért itt piszkálom a felsőbbrendűségi maszlagjukból ki se látszódó, égnek csapott orrukat. Könnyed délutáni élvezet. Ha meg azt hiszik nekem akkora tapsvihar hallgatni a károgásukat, akkor tehetnek egy szívességet és leugorhatnak a szemközti dűne tetejéről, mielőtt be nem találok pöccenni és fel nem négyelem az elégedetten hólyagosra kelt képüket! Ma, nem balhézni csapódtam ide, fogják már fel! Akkor régen végigosztottam volna a díszes társaságot, mert röhejes, mint mindig. Szét akar pukkanni a fejem, úgyhogy van jobb dolgom is, mint ebben a fertőben rohadni és okostojások matekleckéit hallgatni. Ehhez, mi a picsának kell ennyi ökörrel egy helységben döglenem? Rontották már a levegőt minden hentes pártnál? Ja! Kisakkozták már a fejhez vágandó összeget? Ja! Akkor meg, kit érdekel, mennyit verhet izomköteg vagy parókáspóniprotkó a fogzománcához?! Adják kifelé, oszt jól van! Amúgy se jegyzem befelé, milyen eredményeket köhög az öreg. Csak köpi egymás után, mint valami időzített üzenetrögzítő. Bár az tuti, hogy kényeskedő térfél kapásból bedörmögött az összesre, kivéve a sajátját. Álszent szemetek! Ki kéne hajítani a sírig kényeztetett képüket Rukongai-ba, had tudják csak, milyen koplalni! A torony magasságra rúgó vagyonukból meg házakat kéne felhúzni, mert ez a nyálát verő társaság mindent csinál, csak ki nem koslat az ablakon, hogy nyomorog szerencsétlen lélek a porfészkében. Nekik bársonyszék dukál, azok meg kajáért késelik egymást. Majd összeszarom magam akkora az egyenlőség!
Persze nem hagytak megdögleni a bugyogó migrénemben, már miért is tettek volna nyúlfaroknyi szívességet?! Helyette kapásból rám rontottak vérszemet kapva, amint bedobták az összegünket. Álljunk már le! Ki a franc mondta, hogy kisírtam az aranyat? És főleg, ki a fészkes fittyfene kérte, hogy hajítsák hozzánk? Rohadtul senki, de azért, hajrá - hajrá, elit seggfej csapat! Nem elég dobhártya szaggató sértésekkel kínáltok be. Így nem tudok ráharapni a horogra. Bár tök mindegy. Úgy se némulnak befelé, szóval totál mindegy mivel ütöm el az időt. Ha kell oltárira szó szerint! Én nem húzom fülem farkam az ólba, de ezt tapasztalatból tudja a levegőt rontó kupac felezőn átcsúszó példányszáma. Szóval, két hintázás között voltam kegyes kinyitni a számat és tömören közölni, ki hova mehet, mit hova dughat fel, ja nem! Voltam annyira jó fej, visszafogtam a gyeplőt és csak egy tökfejnek szóltam be, meg tartottam egy rövid felmérőt ki mire herdálná el a bónusz ryou-kat.
-Savanyú a szőlő, kergebirka? Nem futja hajcsavaróra? Neked meg mire kéne, kísérleti patkányokra? A te csőröd meg az böki, hogy nekem nem csak a bicepszem méretes példány?-
Tetszett, naná, hogy százra csíptem, mennyire felszívja a bögyét súlyokba szerelmes idióta, mekkora lelki sérült nyomorékként tátog szőke ficsúr és milyen látványos dadogással hadonászik mentőcsónak után zakkant tudóspalánta. Kész komédia! Főleg, mert ott csimpaszkodott a fél terem behemóton nehogy be tudjon mosni egyet. Részemről ereszthették volna. Úgy se volt kedvem a sötét sarokban ragadt, zakkant fruskával bájcsevegni az öngyilkosság lehatásosabb módszereiről. Ne szórakozzon már velem! Egész nap sajnáltatja a szánalmas képét, mert ő így, meg úgy szerencsétlen. Ő az áldozat! Nagy szart! Teszi itt a fontoskodó picsát, mintha annyira érdekelné mi lesz másokkal. Közben ki se lát a kicsinyes világából! Ott gubbaszt az önző zugában, amit marha poénosan csak gyásznak hív. Kapja be! Itt nincs egyetlen gyökér, aki ne földelt volna el családtagot, mégse teszi a nagy dívát, hogy mindenki hátba veregesse, mert szenved, szegény pára. Legyen hasznos és lője fejbe, vagy akassza fel magát! Akkor aztán egy csapásra megoldódik az összes nyűge! Nekem se kell hallgatni a fárasztó benyögéseit és neki se kell tovább vergődnie. Addig meg, tegyen egy szívességet fogja be a drága pofáját és ne fárasszon az elmés benyögéseivel. Ki nem állhatom! Utálom a hozzá hasonló szemeteket, akik azt hiszik, mert ők baromira szenvednek, többet nyomnak az egész népességnél. Hogy ők mekkora okosak, mekkora igazságosak és senki sem tud náluk jobban semmit, mert őket nem lehet megérteni! Mert mik lennének? Nap pottyantotta zsenik?! Hagyjuk már! Majd koppan neki, hogy francot se érdekli mitől jajveszékel huszonnégy órát, aztán jó reggelt! Egyedül lesz, mint a kisujjam. Rá fognak unni a hülyeségére...
-Tán a kapitányok aljnövényzetének nem tetszik valami? Oh, a fenébe! Elnézést nagyra becsült tizedik osztag vezére! Kiengesztelné, ha most azonnal elmetszeném a gigám, szörnyű bánatomban?-
Hát, ha már kinyitottam a csőrömet, csak rádobtam pár lapáttal és jól kiparodizáltam pattogó lelki sérültet. Nehogy, azt képzelje megússza annyival, rám aggat néhány elmés jelzőt, aztán araszolunk a következő pontra. Álmodozzon csak! Akkor is visszahajítanám neki a szemétkedés labdát, ha a főgóré ketté harapná a sípcsontom. Persze, tuti vissza fog károgni, aztán itt tespedhetek, amíg rá nem un a szövegelésre. Szóval, nem lesz szükség altató hintázásra, inkább jó sok pofonra, hogy ébren kibírjam az unalmas előadását. Ha ez azon az öntelt bánat tengeren múlik, akkor nem lesz gáz! Tőle érkezni fog néhány maflás. Keménykedni azt bír, hogy rohadjon meg! Használja csak ki, hogy a gyengébb debelláknak nem rontok! Bár, ha eléggé felhúz, ahogy általában szokta, akkor becsúszhat! Mocskos apám most sírva fakadna, miben töröm a fejem. Oda a nagyra tartott nevelése. Tök mindegy, mert semmit se tartok be az egészből. Majd nekiállok teaszertartást vezényelni meg verseket körmölni, persze! Az minden vágyam, hogy sok nemesi idióta között én legyek a legnagyobb csicska, akit ugráltathatnak, hogy faragjon műpalit a koszt sose látott porontyaikból. Kössz, de épp elég sok fekete szoknyás majmot terelni, meg hetente hallgatni mások panaszáradatát, mi a francot keresek ebben a székben.
-Amúgy az én futkározó bolondjaim legalább elfogadnak és nem akarják lepasszolni rólam a köpenyt...Gyúrj rá a saját portád takarítására, mielőtt másokat kóstolgatsz, friss nyuszi!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Csüt. Okt. 28, 2010 8:07 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

~Álom az álomban - rég volt idők valósága~
Nem elég, hogy késik, alpárian viselkedik, de még koszos tréfát is űz másokból. Igazán kinőhetne már a lázadó korszakból, és ahelyett, hogy engem ócsárol, törődhetne azzal, hogy a saját viselkedésén dolgozzon. Senkinek egy büdös szava nem lenne a kinevezése ellen, ha bebizonyítaná, hogy rászolgált, de ehelyett mit tesz? Folyamatosan lázadozik vagy szó szerint, vagy pedig a feltűnő semmittevéssel. És én pedig egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni... nem megy, zsigerből kívánkozik belőlem, hogy ne maradjak alul a kialakuló szócsatában. Nem fogok előtte meghunyászkodni, hogyisne, hogy mégjobban dagadjon az egója, mert elhallgattatott? Ugyanmár kérlek...
-Mélyen megtisztel, hogy ilymértékben foglalkoztatja a lelki harmóniám, de sajnos ki kell ábrándítsam afelől, hogy a szimpla túlvilágra távozásával ekkora örömöt okozna... -forgattam a szemeim affektálva, miközben a homlokomon már lüktetni éreztem a kis erecskét.
Idegesen gyűrögetve az előttem heverő költségvetési papirost igyekeztem figyelni a közben tovább folytatódó gyűlésre, de néhány sorba se telt bele, máris érkezett az újabb adag sár, célbavéve az én vezetői képességeimet. És körülbelül itt szakadt el az a cérna, ami három méternél távolabb tartott tőle, hiszen a számsorrend miatt ő az asztal túloldalán ült. Galacsinná gyűrve a papírlapot, majd kettétépve próbáltam levezetni a kijelentése okozta felháborodásom, azonban ennyi már nem volt elég, mert a következő pillanatban az asztalra csapva pattantam fel, és hajoltam át a túloldalra, ameddig az ő szerencséje széles asztal engedte. Ha keskenyebb lett volna, már rég átrángattam volna rajta, de most be kellett érnem ennyivel...
-Elfogadni? Létezik a szótáradban egyáltalán ez a szó? Nocsak, még te is tudsz meglepetéseket okozni... -vigyorodtam el gúnyosan- Vagy te azt nevezed elfogadásnak, hogy rettegnek attól mikor borítasz rájuk egy asztalt?... -kopogtattam meg az alattunk lévő példányt a nyomatékosítás kedvéért. De még nem végeztem a lereagálással...
-És hidd el, én lennék a legboldogabb, ha még mindig hadnagy lehetnék, ahelyett, hogy el kelljen temetnem a kapitányom és a helyébe lépni. -remegett meg egy kicsit a hangom, de nem adom meg neki az örömöt, hogy szenvedni lásson, így minden erőmmel visszafojtani igyekeztem a felgyülemlő könnyeimet. -De vess csak meg nyugodtan, álmomban sem lenne szükségem az együttérzésedre... -vontam össze a szemöldököm. Majd magamhoztértem... Már megint mit művelek? Végigpillantva a többi jelenlévőn ismét ugyanazokat az arcokat láttam, amiket gyűlöltem látni... Mit gondolnak miért tűntem el napokra? Mert menekültem a szánakozó tekintetek elől, amik felém irányulnak. Nem így akartam kapitány lenni! Egyáltalán nem is akartam kapitány lenni, de nem mondhattam nemet... Azt sem hagyhattam, hogy egy teljesen idegen ember kezébe kerüljön az osztagunk. És nekem jó képet kellene vágnom ehhez a "vigaszdíj" pozícióhoz? De a tisztjeink bíznak bennem, ez nekem bőven elég kell, hogy legyen.
Egy pillanatra elszégyelltem magam, hogy már megint terítékre került, amit próbálok elfelejteni, de amint Masakira pillantottam meggyőződhettem róla, hogy hamarosan ismét feledésbe merül az előbbi kirohanásom egy újabbnak átadva a helyét...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Okt. 30, 2010 7:36 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

- - Đ Álom az álomban - Hogy a faszomba kerültem hentes köpenybe?! - - Đ
Bingó! Témánál szobroztunk! Kellett üldöznöm a szaros fonalat. Úgy berúgtam a célkereszt tripla sávjába, hogy képen se hajított a tantusz. Lazán telitalálatot gurítottam balek körzetbe, pedig becs szó, alig izgultam rá az egész húzós cécó felvezetésére! Én még épp kiböktem az "a"-t, eltiport liliom királykisasszony meg már ott tartott vérszemet kapott kopóként "c"-t üvöltött fars szájízzel. Hajhó, ennyire nem fincsi, inkább ne erőltesse beszarásig, mert csak az ő körzete fog bűzleni. Nem vágja egymás szétcincálásának a zsebkönyvét, inkább maradjon kussban. Meglepő, hogy képen röhögöm? Ugyan már! Ne pocsékolja a rohadt drága időmet, amit ennél a gázos műbalhénál százszor izgibb horpasztással üthetnék el. Ez a rakás szar maximum a szakállas vén kujont hatná be. Engem nem kajáltat meg vele. Csak rá kell nézni és levágod, pöpecebbül megy neki a kötél csomózás, mint mások pengébe bukfenceztetése. Bármelyik labor patkány megveszve tolná neki befelé a beteg szabit. Tenne is egy szívességet, ha összekanalazná a marha terebélyes nyafogó földelését és kihúzna innen. Francnak se hiányzik, hogy szünet nélkül kagylózzam, neki így meg úgy elcseszett az élete és így meg úgy, hasznavehetetlen gyökér. Kapcsozza össze a pofáját, ha más nem tud dőlni belőle, vagy tényleg takarodjon elfelé. Dedós hiszti gépekre semmi szükség. Ennyire beleragadt a nyamvadt tizenéves dráma hercegnő szerepkörbe, akkor menjen pitizni a homokozóba, vergődjön a mászókán és sírjon a szája, mert lenyúlták a nyalókáját.
-Totál így van, rút kiskacsa! Tapsot?-
Azért, ha már ilyen marha jól szórakozunk, csak nem maradok néma paraszt. Nem fogok belefulladni a szemétkedésbe. Nem játszunk egy kapura tök rugdosást! Ő bekezdett, most én kóstolgatok. Vegye szaros ajándéknak, mert, ha balhé kell, tőlem triplám begyűjtheti. Dughatja zsebre a nagyra tartott idomítását, mert cafatokra szedem. Nem, nem leszek kegyes idióta és nem fogom fényesre políroztatni a gyogyós köpenyét! Ki van csukva debil megszállottként töröljem vele fel a padlót! Csábító tipp, de a francba is! Kenje orrnyergen egy hülye sivatagi huhogó gyökér! Inkább szép intelligensen földre baszom a lábaimat, feltápászkodom a mellékesen rohadt kényelmetlen filléres seggmeresztőről és az agyamig fület vakarva belehajolok a durranásig puffadt képébe. Jó istenesen végigmérem, had vágja lefelé osztani készülök, aztán benyögöm a marha fontoskodó seggdugó kérdésem. Ez van! Bocsesz, maca! Kevés vagy! Maradj továbbra is vesztes ringyó. Nem hat be a nyavalygásod. Itt kapna el a kaszás utáni láz, se könnyeznélek befelé.
-Amúgy, ez a szeletelő hentes csapkodás a rohadtul szadista szokásaim bemutatója vagy elfogyott az ideg pirulád?-
Végképp ne kolbászolhassak vízszintesbe, még bekínált újabb finnyás blablával. Agyam elhajítom. Nem rázendített rinyálni, hogy karszalagos köpeny fóbiás taknyos akar lenni? Ennél faszább baromságot még nem köhögött kifelé! Hajrá! Masírozzon visszafelé! Mit kell ezen problémázni?! Rohadtul semmit! Takarodjon, csak lefelé! Oda való! Ne rontsa itt a levegőt a szemétbe való jajveszékelésével. Akassza kampóra a büdös melót és húzzon vissza lapokat molyolni, mert francokat van értelme, hogy fintorogva vonszolja magát. Nem csipázza a helyzetet, oké! Ne adja elő a karóval döfött dámát, hanem vágja máglyára ezt a hentes gúnyát és minden nyomorult áldozata meg van mentve az unalmas baromságától. Ha nincs végkifejlet, ne liluljon a szorulásba. Lépjen le! Én se bírom a parancsolgató seggfej táblát, de itt kell döglenem, mert a kaszást óránként lefizető őszapó nyomkövető légpuskát dugott a retinám mögé és ha bepróbálkozom a leléceléssel lazán kipukkant. A betöretlen állatkertem akarja egész cseszett nap lesni mindenféle ocsmány talpnyalóval, nehogy kitörjön csuhásokat irtani. Már csak azt nem vágom, akkor mért egy bokára csimpaszkodó erős paprikát hajítottak a papírlapokkal?! Beztos zárva volt az ovi...
-BRAVO! Rohadt művészi volt! De nem vágom, zombina! Ha ennyire buksz a szalagokra, mi a picsáért untatsz még?-
Nagyon profin betaláltam fogok még egymáshoz tenyeret ütni! Olyan istenesen beható színpadi tehetséget leshettem, muszáj volt ráadásért rázni a lúzerek kívánság fáját. Ha lett volna a környéken lócitrom hozzá hajítom! Egyszerűen letaglózott. Totál kiakasztott és nem izgat, visszaszívom! Most marha nagy a késztetés bemossak neki egy jó alázósat szóló öklöst! Bár, tovább pattintgatja a húrt, becsúszhat. Aztán felszedem az ő undorító stílusát és benyögöm, "én nem akartam, körülmények szegény, szerencsétlen, nyomorult áldozata vagyok"!
-Tudod mit, defektes? Kibökök egy oltári titkot! Ha nem bíród a feszkót, szimplán húzz el!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Okt. 31, 2010 6:20 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

~Álom az álomban - rég volt idők valósága~
És nemes egyszerűséggel ripacskodássá degradálja azt amiről eddig beszéltem...Kezdi vérlázítóan alja kategóriába átrugdosni magát a már így sem túl fényes posztjáról a személyes megítélésemben. Pedig azt hittem nehéz alulmúlnia magát a szememben, de minden egyes alkalommal amikor kinyitja a száját sikerül egy új szintre lépnie.
-Tudod számomra létezik olyan hogy kötelességtudat, és nem csak azon passzióból verem ki a szemed ezzel a fehér köpennyel, hogy anélkül bonthassam a rendet, hogy bárki egy szót merne szólni érte... -tenyereltem újfent az asztalra. Aztán újabb felhívás érkezett keringőre, amit álmaimban sem szalasztottam volna el. Majd pont ő mondja meg hogy mit csinálhatok?
-Hogy neked örömet okozzak vele? Cöhh, azt lesheted... Különben meg semmi bajom sem lenne, ha te nem lennél mindig itt, hogy orrbagyűrj az alpári szövegeddel. -morogtam. Hogyisne, okot adni arra, hogy örömünnepet üljön a talán nem is létező ivópajtásaival a leadott haorimból gyújtott tábortűz körül? Vannak egyáltalán barátai? Erősen kétlem, hogy épeszű ember képes elviselni maga mellett egy ekkora tahót...
Az eddig zavartalanul folyó vitánkat azonban úgy tűnik megelégelte a felsővezetés, mert a következő hangos koppanás nem Masakitól és nem is tőlem származott, hanem a főkapitány igyekezett felhívni magára az egymásra lekötött figyelmünket a botja erélyes földrekoppintásával.
-Ebből elég legyen! Hajlandóak vagytok kapitányhoz méltóan folytatni az ülést, vagy továbbra is csak egymás becsmérlésével hátráltatjátok a tanácskozást? -hangzott annyira tekintélyt parancsolóan, hogy egy pillanatra ledermedtem. Megint sikerül olyannyira elragadtatnom magam, hogy elfelejtsem hol és milyen apropóból estem neki az engem bosszantó személynek. Szörnyen szégyelltem magam, és egyre inkább érett az elhatározás, hogy bemossak egyet Masakinak, mert megint miatta sikerült lehordatnom magam.
Sértődötten visszahuppantam a helyemre, és igyekeztem nem kidobatni magam a teremből a gyűlés hátralévő részére. Hiszen az én osztagom ügyeiről még nem is tárgyaltunk. Marhára becsülendő magatartást tanúsítok mint kapitány, bárcsak látnának a tisztjeim... Gratulálhatok magamnak. Felkönyökölve az asztalra támasztottam meg a fejem, miközben nagyokat sóhajtoztam, hogy kiengedjem a gőzt. Én igyekeztem kulturáltan viselkedni, de mélyen tisztelt idegölő kapitánynak derogált csak egy kicsit is emberien viselkednie. Sokszor komolyan elgondolkozom rajta, hogy őt vajon csak idomítani lehet, mint egy kutyát, mert csak az erősebb előtt hunyászkodik meg akkor mikor már a földön van? Mindenesetre a szóbeli fenyítést szinte elengedve a füle mellett folytatta tovább azt amit az előbb félbehagytunk, viszont nekem már kezdett szörnyen elegem lenni belőle. Így hiába szedtem össze minden erőmet, egyszerűen nem tudtam megakadályozni, hogy felkapjam az előttem heverő vaskos dossziét, majd egy villámlépéssel mögötte teremjek és istenesen tarkónvágjam vele.
-Megmondták hogy moderáld magad! Ha nekem sikerült, talán még neked is mennie kéne... -szorongattam a papírköteget egy különösen gyilkos arckifejezést öltve.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Hétf. Nov. 01, 2010 5:15 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

- - Đ Álom az álomban - Hogy a faszomba kerültem hentes köpenybe?! - - Đ
Csodalámpa valahol nagyon elkeveredett Mekka és senki földje között! Én rohadtul nem arról járattam cserepes aszályig a pofámat, hogy az én franckarikás kedvemért tűnjön a picsába! Tudja ki a francnak próbálkozzon be szívességekkel! Piszkosul nem szorulok rá holmi debil zombi csemete első szám egyes személyben ragadt fröcsögésére! Tegyen egyet és takarítson a fülkérgében, mert lószart se matat a marha poénosan biztos zugnak kikiáltott sznob szögén kívül. Gigászi célkereszt virít a homlokán és minden szemétláda dobálja a besérült képét. Lószart! Ő támad le minden gyökeret, ha csak letüsszenti a fikáit. Egy lúzer nem mer közel araszolni hozzá, mert tőből letépi a heréit vagy beledöglik oxigén hiányba, mert azt is luxus, nehogy síró-pityogó asszonyság lelki halott listáján még egy strigula keletkezzen. Erre aztán rohadtul büszke lehet! Mindjárt hozzá is hajítok egy szaros gratulációt és ingyen melóval összetákolt plecsnit. Akkora vaksi nyomorék, hogy nincs rá fogalomzavar! Az ilyen meg ne akarja lebetűzni milyen cseszett idióta vagyok! Bármelyik tetűfészektől vigyorogva bevasalom a bókokat, de zombina csak ne osztogasson, mert átszakítja a diadal vonalat és szarok a jelenlévő vakító népségre, akkora sallert nyújtok át, falról is lepattan. Már pedig, nagyon viszketni kezdett a tepsi tenyerem...
Elsőre beúszta. Trotyakos fehéredett apó betévedt a horkolásból, aztán kezdett is botot asztalhoz csapva nevelgetni. Úgy habzott a szája, komolyan bekajáltam mindjárt égnek dobja a pacskert. Ha meg lehet, főgórét inkább nem nyuvasztanám ki fém mentesen, szóval mielőtt eldurrant volna a feszültségtől, széthajítottam a karjaimat. Rohadtul nem én izzítottam be a riasztót. Kapitány sirató rajongó liba piszkált bele a szaros ügyletekbe. Addig olyan síri hullaszagban meresztettem a hátsómat, mint egy ma pofára pottyant angyalka. Aztán, feltűnési lázat kapva visított fel szomor-negyed. Biztos beképzelte, hogy talpat nyalva kisírom a pénzt, csak, hogy neki még gázabb legyen. Vagy, csörgött a vekker, hogy hiszti idő van, amikor minden hülyének rám kell meresztenie a szemgolyóját. Tök mindegy, mert én csak bevédtem a seggem! Majd kussban hallgatom, hogy összehajítson mindenféle könyvből csent baromságot. Ezt az öreg se eresztette volna el a hallókürtje mellett. Szerintem a kivénhedt szoknyapecér már grillcsirkét dobna lefelé nyársról. A tata nem csak fajtára, de méregben is piromán állat. Aki nem vágja le kapásból, annál termetes defekt trónol a pottyantóson! Szóval, egy kupacba kotortam a rohadt méretes védő nyavalygásom és kapásból rá zúdítottam, had savanyodjon a citrom képe! Utána meg jöhetett a maradék kóstolgató, meg időzített öngyilkos bomba. Ki ne maradjon a mókából!
-Berosált maca kanyargott tilosba, de leszarom a közös uzsit, mert az egész felhajtásból, csak az elkényeztetett házi kedvencek zsugori flegmázása árad! Kell a nyomik pénze? Vigyed, lúzer! Majd visszakeresem a kacsalábon forgó villád cicomázásával!-
Második bepróbálkozás. Ezt már rohadtul nem ússza be! Az okés, hogy mindenbe könyökig mászva koptatja a száját. Még azt is leverem máson, hogy rohadtul beképzeli, ő valami tetves igazságtevő szolgálat, akinek a benyögéseimet kell cafatokra szaggatnia. De, azt már, ha szaros hadosztály döf tele nyugtatóval se rázom le az ideghálózatomról, hogy lazán fogja magát és tarkón basz a retkes, tüzelni való, ótvaros, klotyón hasznosítható, szart se érő fa származékaival! Franc se kérte fel keringőre! Egyetlen rohadék se nyögte be, húzzon lecsapni! Még a botjával nyugdíjazott apó se bökte ki a retinám valami lángelmés szöveggel. A hentes csorda se fenyített be, van egy kinevelt verőlegényük! Leszarom! Ellőtte a francos termet gyári lábakon elhagyó esélyét. Ha nem ugatták el neki, kapásból ugrom, amióta szétlőtték a vénám, akkor most marhára rá fog jönni, ne szarozzon velem.
-KI A FRANCNAK KÉPZELED MAGAD, RIBANC?!-
Kajabáltam fába szorult féregként, miután gyorsba kivillantottam egy vicsort. Ennyivel, rohadtul nem hűtöttem le a képemet. Kölcsön kinyír járt, de ízibe! És mi más kerülhetett terítékre, mint a tángáló karja. Addig szorítottam a nyomorékot, amíg szanaszét nem repült minden szaros lap. Sőt, ha le nem vakar valamelyik hájmeresztő, akkor zakózhat a rohadt térdeire. Érezze csak, félre sikeredett hercegnőcske, hogy mibe tenyerel, ha velem szarozik. Tudja csak, mit kap a nyakába, ha elkapja a rohadt felsőbbrendűségi láza.

-BEGAZOLTÁL? ENNYITŐL BEKÖNNY...MI A? Hol a lepergett százados, hentes bárddal kergető, pattogatott kurva életben csövelek?-
A sárga sávos csésze repesztés is belém szorult. Nem elég, sípot nyelt ökörköri duvadként szirénázok, de még homályba veszett csókát osztva pottyanok rángó görcsbe! Ráadásnak bakelit lemezre karmolnék sávot, annyira lecsúsztam a bura tágító vásznas csicsergésről. Az viszont, hót ziher leárazott katica matricás seggmeresztő szivacson vertem cserkész tábort, ölemben trónol rakétakilővő és ha kacifántos lexikonnal regélik el a dögcédulám, akkor is be tudom mozgatni a csülkeim! Beremeg a szerkezet, mint egy parkinson kóros narancs ültetvény transformers dübörgés alatt, de így már ferde szeműekkel szabványra koptatott levi's gatya, hogy elvergődök a privát zónáig! Oltárira nem vágom mi a picsa szórt errefelé bibitüntető csillámport, viszont nem virulhatott villanykörtét zabált chibi gyökérként a kuglim! Pukkasztottpapírmasét, ha sajtreszelővel gyalulják a hónaljgombám se akaródzott éberre pofozni. Valszeg, pár szempilla remegés és kicsattan a retinája! Nem esélyes játszma, hogy a tűvel döfött hörgő távugrás nem hasalt el a környék pásztázó radarja előtt. Úgyhogy meresztettem a gumóimat és malmoztam. Engem nem zavart érett meggy színváltásba, hogy remekül elterpeszkedik a magán zónámban...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Hétf. Nov. 01, 2010 8:01 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

~Álom az álomban - rég volt idők valósága~
Azt mondják, hogy amelyik kutya ugat az nem harap, de ez egy hatalmas átverés! Ez a vérszomjas állat, nemcsak hogy akkora pofával rendelkezik mint a bécsi kapu, hanem gondolkodás nélkül rá is ront egy emberre. Mégiscsak igazak lennének azok a kósza rebesgetett pletykák, hogy volt már elszámolnivalója a féktelen agressziója miatt? Amilyen hévvel kapta el a csuklómat, és igyekezett szilánkosra morzsolni bevallom egy pillanatra elindult előttem az a bizonyos film amin nyomon követheti az ember mi az amit mindig is akart, de már sosem fog tudni elvégezni... A kezemből kihulló papírlapok mintájára végbemenő filmvetítést egy gyors fejrázással igyekeztem megszakítani, mert nem igazán volt kedvem ily módon továbbhagyományozni a székemet valakire.
-Kit nevezel ribancnak, te utolsó csőbunkó!? Vedd le rólam a kezed! -rántottam meg a karom, de csak nem engedett. Összeszorított foggal tűrve a szorítást szisszentem fel, miközben a vérben forgó vörös szempárba bámultam. Halálfélelmet kellett volna éreznem, de én csak mérhetetlen dühöt éreztem, amint az adrenalin körbejárta minden porcikám. Ironikus, de manapság nagyon ritkán érzem magam ennyire energikusnak, mint mikor az életemért küzdök a tahókapitánnyal vívott ádáz csatákban... Különös módon hatalmas tehetsége van ahhoz, hogy pillanatok alatt eltépje nálam azt a bizonyos cérnát...
Meg kell hagyni magamhoz képest hatalmas bátorságról tettem tanúbizonyságot, mikor válaszként megpróbáltam térdkalácson rúgni, hátha attól elveszti az egyensúlyát, és kiszabadíthatom a karom mielőtt megáll benne a vérkeringés. Azonban ez nem úgy sült el mint szerettem volna, és a következő pillanatban én veszítettem el az egyensúlyomat helyette, és indultam meg, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek a tanácsterem padlózatával. Mielőtt viszont hatalmas koppanással becsapódtam volna hirtelen megint minden elsötétült, és egyedül Masaki ordítozása maradt érzékelhető számomra a valóságból.

A hangja folyamatosan mellettem maradt, de mikor ismét magamhoz tértem, már nem a tanácsteremben voltam, hanem az ölében fekve bámultam fel egy teljesen tanácstalan és fonalat vesztett arcra. Beletelt jónéhány pillanatba, mire az emlékek ismét megtöltötték az elmémet, és tudatába kerültem annak, hogy ami az imént történt csak egy álom volt... Kicsit bele is fájdult a fejem. Bizonyára most oldódhatott fel a bankaiom hatása, mert a levegőben még halványan látni lehetett az aranyszínű burok hátramaradt visszfényét. Nem tudom mennyi ideig lehettem kiütve, de jócskán eltelt már az éjszaka nagy része. De mintha ez lenne most a legnagyobb gondom...
-Mondd, hogy te nem ugyanazt álmodtad amit én... -bámultam fel rá továbbra is az eddigi pozícióban pihenve. Egyrészt féltem megmozdulni, mert nem tudtam mennyire sikerült helyrepofoznom a törött bordáimat, másrészt pedig hosszú idő után először éreztem nyugodtnak magam. Persze ez csak egy illúzió, amivel még néhány percig hitegethetem magam. Fürkészve az arcát meg kellett hogy bizonyosodjak róla, hogy nagyonis képben van arról amire gondolok. Hirtelen szörnyen zavarban éreztem magam, mert tisztán emlékeztem arra, hogy miket mondta és tettem... Több mint száz év alatt az akkori emlékek elhalványultak, de most újból szinte kristálytisztán felrémlettek bennem mindazok az ehhez hasonló jelenetek amiket egymás bosszantására rendeztünk le.
-Ne haragudj...azokért amiket akkor mondtam...-szánakoztam halkan, majd a lehető legóvatosabban igyekeztem magam függőlegesbe küzdeni, és mellé ülve a falnak támasztani a hátam. Mindkettőnk részéről néhányperces hallgatás vette kezdetét, gondolom hozzám hasonlóan neki is beletelik egy kis időbe mire helyreteszi a dolgokat magában. Azért ez nem kis változás, hogy meddig jutottunk el azokhoz az időkhöz képest. Kicsit kínosan is éreztem magam miatta, amit az arcomra kiülő pír el is árulhatott a szemlélődő számára a pirkadati félhomályban.
-Viszont egyvalami hiányzik...bárcsak most is ilyen könnyen, kertelés nélkül tudnád a fejemhez vágni a vélemélyned mint akkor... -sóhajtottam egy nagyot, és kicsit elfordítottam a fejem, mintha serényen fürkészném a kihalt utcát, mert nem mertem Masaki szemébe nézni.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Nov. 02, 2010 12:34 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Vágják csak befelé a csülkömbe a sok lúzer szelvény kapkodásából gigászira cseperedett zsét, mert úgy kificcentek durranóállás gülüi, hogy egy gagyi sikító frászra gyúró seggmeresztő csicska ugráltató, kapásból "vonszold-magad-futószalagon-köpködött-ötvenmilliószor-eldurrantott-para-tekerecs-vételezésről" sztájszot vernyogó, kukás borítékot állítana a csípőprotézisem illesztési patentjai közé! Nem kapartam ki a gesztenye pürés műhold vételt, miféle leborult szakállas vigyori csimpánz górta képen, de rendesen telepakolta a libero-t pénznyelő után tutira becsörrenő fémcsíkokkal! Basszus, hót ziher behalluzta csuhás zöldség kaszás pálcika vázat, mert sárgább volt, mint egy frissen deportált szomszéd csíkszem és világosabban foszforeszkált, mint a napon szenesedett plázalotyó bájvigyora! De, hogy mi a tinta koptatott ebihalra izgult rá veteményes gyomláló, arról sötétséget űző mécses pislákolásom sincs. Nekem kurvára nem gömbölyödött ki a szultán hasa. Még csak színesfémeket kutató nyílászáró keret előtt tolongtam és képen röhögtem a porfelhőként derengő szitut, amikor kabátbalyuggatottmetállédi unásig csörgeti a sziréna szóró ketyerét. A pöckei rácuppannának a sármos műanyag dobozkára, miközben két csillaghullás között gyártanának sajtreszelőt a gázos burájából. Gecc, mekkora atombrutál vernyogás lenne! Olyan cinkesen nyomulna, akár egy tanár tángálta karós szőlőtőke formáció. Én egyszer tutira elrepültetem valami bikinivillantó hőfaktorba! Pöccintsen tökön egy vérnyúl, ha nem próbálkozom be! Erről csekkoltatni kell sortüzes vakuzást! Nehogy már csak az én betenyésztett bunkó pofám vigadjon!
Viszont a retkes tervezés előtt leneszeltem, ikertentében nyomultam égenszétterülőfényességgel. Hát, ha eddig szolidan toltam a szorulást kapott fagyasztott kappan pózolást, akkor most kapásból titánlapba jegesített szoborképződmény lettem! Pofazacsira csattant, lepedős manus bénázására azt tuszkoltam mazsola védő varratok közé, ez magán és nem páros pacsi parti volt! Főleg, mert gázosított retina könnyezésre spontán égető szájtépést rittyentettek színre az őskorban tipegő változataink. Az egész cécó, csak a felszivattyúzott harci csirkék társ kopasztása volt. Mekkora bealázó szerencsétlenkedés! Oltári kicseszés nem nyomhatom tápbevitelező ponton a póni lobonccal terpeszkedő koppintásom. Rászorulna a tejbe papit tankolt menőkére. Addig meg türelmetlenke rángással kikaparom a tetőtérre költözött suttyó krumpli morzsákat és csavarok párat a gőz eregető szelepen. Ráadásként, jobban iszkolnék a duruzsoló vasvillás piros pacától, ha pukkanófoszforrúd nem mászna bele a depresszióval túlcsordított bödönbe. Szart se hozza golflázba, miféle baromságokat hajítottunk egymás kagylójába őskori bőrtangás csontszálka számításakor. Osztottuk az észt, mert büdös kis lázadóként, pöpec minőségben koppintottuk a másik gagyi szokásait. Aszott trottyként kiköhögöm, hogy cseszettebb hasonmások voltunk, mint egy látóideg felett csövező szőrcsík közösített páros. A távszomszéd csesztetésével baszott hatásosan learaszolt a begyűlt szemét és kurvára nem nyávogtunk, majd egyszerre földelt rokon miatt...
-Cöh, inkább kattanj le a korhadt fáról. Nem színes pötty hajigáló buli, eldobozolt szájtépésről nyifi-nyafizni.-
Na, erre kapásból bepróbálkoztam hangya járta valagam kifeszítésével, amiből ráncos almakarika se lett. Kihullott a tapló gomba neveldémből, hogy rohadtul nem csattanó vörös kereszt formációban fetreng, szal túloldalt verő lepénylesőkkel és ufókért vonyító zöldség ábrázattal kapálóztam porcika helyre püfölő szakzsargonért. Persze, gyúrtam a becsületbeli ügyre, mint felpuffadt galamb a bige nyerő táncra. Toltam rendesen a felfelé törtető kukac mozgást, miközben csíkra rágtam a rizsa eregető központom. Majd széthullottam a némított kiadású sárga műsortól, plusz retekre hátra fordított tempóban kotortam és még gecire be kellett adagolnom, mintha csüngnék magasbanszéthullócafatka újabb kiadású maszlagján. Aláírom a végrendeletem annyira ráhuppant a gigantikus igaz állításra, de előbb rohadtul körbe taperolom és szétrúgom a függőleges mércét! Ja, meg űrállomást vágok a retinából távozó tőből farok tépésre, mert ha szétszenvedtem az ütőerem is, ki fogom matatni a feszkós gatyeszban tespedő tűzcsiholómat és rohadtul odaperzselek egy indián jelzőtüzet eregető botra. Pontosan így! Merészelje csak valamelyik idegabalyodó hullajelölt azt károgni irányítsam GPS-el szemétgyűjtőbe! Szétizzadtam a tökömet, retekre kiköptem a belem ezért a felcsavart tortilla-ért! Kár, hogy robbanótöltet köbö úgy sasol, hogy vagy nyakba akasztom virgácsaim és elszelelek, vagy menten rám ront és kileheli bagó a parazsát! Hajítottam is kapásból a kapaszkodó tagjaim, mint egy ellenkező nem dupla húgaira izgult nyomorék, aki másodállásban vak trógert alakít.
-Ácsi-ácsi, muszáj zubbonyossá vedlett nőszemély! Nem kivéreztetni röpke smúzolásra beizzított haverom! Vételezted?-
Ha eddig nem bökdösött a túlvilági szállító, akkor most széles csízzel terpeszkedett a buratámasztóm mögött. Nem volt menübe vésve, hogy a horpasztást színre rittyentem. Am, sincs ingerenciám ki vakerál ütősebbet csínadattával telibe gülüzni a sütő korongot. Mászni kéne a picsába! Az itt tolongó gyepált színtenyészeteknek húzni kéne vízszintesbe és pár anyagot magukra kéne tekertetniük úszómesterrel! Vár a múmialáz! Faszom se adagoltatja be mérgezett szömörcének! Most gyakorolhatom a gyogyós kalóz baromságot. Tuti megszívom, mint a torkos borz, főleg, mert az egész hóbelebanc szaros homohal aranylásaként sült el...
-Jóvan! Bedobom a közösbe, hogy ha lecuppansz a cuccról, kipipálom egy kérésed!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Kedd Nov. 02, 2010 2:42 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Választ szokás szerint nem akaródzott kapnom hiába füleltem a hátam mögött gubbasztó egyénre, csak valami halk motoszkálás adott jelet arról, hogy még itt van. Nem lepődtem volna meg, bármennyire is fájt, ha megint szó nélkül hagy magamra... De azt hiszem, ennek most még nem jött el az ideje. Nem tudtam elképzelni min szöszmötölhet ilyen elszántan, úgyhogy a kíváncsiságom végül rávett arra, hogy megint felé forduljak. De lehet hogy jobb lett volna ha ezt még egy pár percig nem teszem meg, mert határozottan nem tetszett a látvány ami fogadott. Egyelőre még nem szóltam egy szót sem, de máris kihúzták elém a kordont, hogy távol tartsanak a feltételezett akciómtól. Igen, valóban megfordult a fejemben, hogy kikapom a szájából, és darabokra tépem, de hamar lemondtam erről a terrorcselekményről. Semmi kedvem sem volt egy cigarettán való összeveszés emlékével zárni a talán utolsó találkozásunkat... Valószínűleg az arckifejezésem egyértelműen elárulta, hogy még mindig ugyanaz a véleményem erről a dologról, mint azelőtt... De miért is változott volna meg? Legnyugtalanabb éjszakáimon sem süllyedtem odáig, hogy efféle foglalatossághoz nyúljak azon kényszerképzeteket táplálva, hogy ez majd segít lehiggadnom. Először talán tényleg, de minél gyakrabban venném kézbe, annál kevésbé váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Miért tegyem még egy dologtól függővé magam, mikor már így is túl sokminden van amitől képtelen vagyok megválni? De hol jövök én ahhoz, hogy beleszóljak mások életébe... Pláne egy olyanba, amihez egy ideje már nincs is közöm... A fizimiskám kiváltotta reflexszerű védekező fenyegetésre sikerült is jócskán megsértődnöm.
-Mintha lenne beleszólásom abba, mivel pusztítod magad... -mondtam csalódottsággal kevert dühvel a hangomban. Igyekeztem visszafogni magam, de az utóbbi időben nem voltam túlságosan jó az érzéseim elrejtésében. Mindenesetre bármennyire is szerettem volna, nem viselkedhetek vele megint úgy mintha mi sem történt volna. Minél régebb óta tart ez a találkozás, annál inkább kezdek megbizonyosodni afelől, hogy tényleg semmi sem lehet már a régi, hiába nem változtak az én érzéseim egy cseppet sem. Kár volt hitegetnem magam, mert ő már mindent lezárt magában? Elvesztegetett idő? Nem hinném, hiszen nekem annyi van belőle, hogy bármeddig képes vagyok kitartani amellett ami fontos, anélkül, hogy megbánnám. Sikerült annyira befordulnom, hogy csak arra tértem magamhoz, mikor ultimátumot ajánlottak. Hirtelen nem is tudtam miféle kérésről van szó, ezért csak fonalat vesztett arckifejezéssel pislogtam. De aztán ahogy összerakosgattam magamban a dolgokat megint csak az lett belőle, hogy felhúztam magam. Mi ez, valami kora esti alkudozós kvízműsor?
-Komolyan nem tudom eldönteni, hogy te szándékosan vagy-e ekkora tuskó, vagy ennyire nem érzed a súlyát azoknak amiket eddig összehadováltál... -bukott ki belőlem megkeseredetten. Nem létezik, hogy egyáltalán ne vágja, hogy mekkorákat döf belém egy-egy ilyen kijelentéssel. Két évig éltem mellette az istenért, annyi együtt töltött nap és éjszaka után hogy képzeli ennyivel kiszúrni a szemem? Tudom, hogy nem erőssége az együttérzés, de én láttam, éreztem, hogy képes rá! Ne akarja nekem beadni, hogy mindez csupa hazugság volt... Nem akarom elfogadni, hogy ő azért akarja ezt elhitetni velem, hogy elválasszon magától. Azt képzeli, ha teljesen kiábrándít, majd könnyebben elfelejtem? Ha ez a célja, ez egy nagyon aljas taktika...
Rettentően felbosszantott, hogy egy ilyen fontos dolgot ledegradál egy egyszerű alku szintjére amivel időt nyer magának arra, hogy elszívja azt a koszos füstrudat. Jobbnak láttam felhúzott térdeimbe temetni az arcom, mielőtt még valami olyat mondanék hirtelen felindulásomban amit megbánok. Nem akartam hagyni, hogy elragadjanak az indulataim, tiszta fejjel akartam szembenézni a rám váró igazsággal, de szörnyen nehéz volt. Hadakozva a megint előtörni akaró sírással hallgattam a cigaretta fogyásával járó halk neszeket. Nem, most tényleg nem sírhatok. Mindig megfogadom, és sosem tartom be. Nem akarom gyengének mutatni magam, de annyira fáj a szívem. Sokkalta jobban, mintha ahogy a karom és a mellkasom tompa, már szinte megszokottá váló lüktetését érzem.
-Könyörgöm, csak mondj már valamit. -hallatszott remegő hangú kérésem begubózott fedezékemből. Essünk túl rajta minél hamarabb, mert úgy érzem, lassan kezdem elveszteni a józan eszem.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Nov. 05, 2010 9:10 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Hangyajárat vitrinnel zárlatosított képcsövén keresztül is lehetett csekkolni mekkora baszott Jupiter államos négyzetméterét kongatta a szőrzetem seprő görbített, sipítás felküldő jelző tábla. Úgy festett, hogy kép védő réteget rohadt gondosan lekozmásító felvételbe mászhattam gyújtózsinórt pukkantani, mert valamelyik homokszemcsékben bővelkedő játszótéren gógyimat elhajítva, lecuppanhattam a susnyást irtó dzsungelharcos ösvényről és most egy idegenlégiós halandzsa gyilkos malamuttal próbálkozom be, mutogatást Ázsia szabvány alá rángatni, mintára koptatott horgász pálcás gyökér tökfedőjéből kipottyantva. Legalábbis akármelyik rózsásított négyszögbe tologattam az ütemre benyögött imádatát, rohadtul nem vágtam mi a lehajított konténer csörrenése csalogatta pocky-val felszíni szmog szippantásra zizzent színátmenetdurranást. Ráadásul épp, abban a cseszett pislantásban támadt rá, amikor aranyeret hasítva löktem napfényre a tartósított karót nyelt bájvigyorom. Nem betintázott cérna filceket kábítottam kókler vakerral! Betenyésztettem a rizsámat, nehogy behörögve dobja fel a pacskert, mert totálba küldöm egy füst bombával. Erre szétkap, mint kacsa az idomított morzsát úsztató nevelde menzáján. Plusz, megvesztegetett gomba dealer-re, melyik elföldelt idióta képes kidöntő kórokat hajkurászni?! Sokadjára meg, így is full károsított sugárveszély foszforeszkálással vonszolom a seggem. Plusz vagy mínusz már kurvára nem tenyészt telibe semmilyen kasza élező fertőzést.
-Cáh...máglya puffasztó pöcök...nagy szart...-
Górtam rögtönzött idegmarionettel padlóra kivégzésre felvésett szalámit, hogy kipöccinthessem belőle a gógyiban vetített életrajzát. Kezdett a kötél tengeri ringás allergiába átcsapni, szal viszkető pórral terítették hónaljon spéci idegszanatóriumom és lelkes balekként roptam tamtam leckét a csülkeimmel. Egész pofásan rátehénkedtem a nyugdíjas és túlpörgött bogyó kapkodó önkéntes ide-oda dobálásával, amikor formaszabványrobbanás belém jég kockásította a csillámtaknyos undormány macska rikító tini picsa ábrázatát is. Köbö, akkora maflást scanelt befelé, hogy kapás villoghatott a game over. A lepukkant mázas tenyészbika ülepébe, erre a hangyafasznyi szájtépésre nem izgult rá naptár tépés előtt?! Gecire velem döglött egy kockában és nem kongatott vészjelzést semmilyen lúzer tehetséges elcseszett kiruccanás, hogy ez a vérszívó házi lajhárt tartó lúzer egy univerzumot rohasztó, gyorsfagyasztott, tróger paraszt?! A4-ről kiugró váll tángálását és Nobel seggtörlőt neki! Ja, meg a vitrinben reflektor tűzben pózoló egomnál terebélyesebb köszt és tenyér csapkodást neki, hogy a rühellt és zsákolva szenesítendő fekete pontomat ekkora kegyesen a fülcimpámba dörzsölte. Az rohadtul ne motoszkáljon a mazsolájában, egy kibaszottul nem pöcköltem tervezetbe ő terítsen be a szemetemmel. Kettő, oltárira felkúrta a mércém, ingyenélő tilosban dekkolt csöves volt. Elregéltem csomó franckarikát neki és lazán látóidegen köpött a legesített listán felül trónoló bibimmel. Sőt, pöcegödör tetejére még császári felvágást biggyesztett a suttyó riasztásával. Én még át se libbentem padlóztatáson, de ő már fejszőrzetet ritkítva püföli az asztalt, hogy nyikkanjak meg. De, ha ez kell a vásári csörgős csicsa gyogyós láncra veréséhez, nesze bige! Tuszkoltam is befelé tápegységbe, ne mészárszéki felező díjszabó elé hajított balekként meresszem rá a gülüimet.
-Háh...Kifingott a téma? Folyt köv nincs? Csapjad csak mekkora fán ragadt nyomorék vagyok! Toljad, nyüszítsd, tángáljad! Nem húzom el a belem, adjad lefelé mekkora ótvaros szívatás volt a körzetemben dögleni.-
Most aztán tövig levedelném a sunyiban dédelgetett lóvémat. Fel akartam rúgni valamilyen havasi gyopárt, hátul kötős belezendő anyagban akartam kiszedetni a lüktető központom és pillanat fixálóval akartam kukázni minden cseszett lepörgetett szarakodást. A buzi tilitoli totyogástól meg kezdett bedurranni a mandulám. Vitt volna a tiplizhetnék, de gyökeret ütöttem a betonba, mert elmászok, lőttek mindennek. Ha fogom rozoga tömegközlekedés flamó kirázó virgácsaim és beterpesztek a zugomba, büdös életbe nem kagylózhatok megint gyümölcsvitamin fejmosására. Ha oda se bagózom és stukkerral toszatott nyuszi pattogással húzom a sárgát, dobhatom az egész cécót a konténerbe. Hiába szívódom fel, egészségfaktor detto így fog dögleni. Hót ziher, valamit szülnöm kéne, de mi a csík felborult zebra zabot?! Csak a szalonból kipenderítendő, vágatlan szájtépéshez értek, meg a jelenleg színre rittyentett dörmögő séró tépkedéshez...
-Döfne faron egy szivárvány kihúzott, kivénhedt far mániás, rézfaszú, huhogó masina...Mi a retket csináljak?! Én nem vágom ezt a belsőt abroszra hányó rizsázást...-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Pént. Nov. 05, 2010 10:48 pm

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Az időhúzás minden egyes másodpercét kihasználta, amíg a kezében tartott cigaretta utolsó hamvai is elporladtak a földön... Látni nem láttam, de éreztem, hogy erre vár, mielőtt megtartaná a hozzám intézett monológját. Az utca még mindig kihalt és üres volt. Üres volt, mégis megtöltötte a kettőnk vállára nehezedő nyomasztó indulat. De amit végül kaptam, abban egy szemernyi köszönet nem volt... Erélyesen felszólított, hogy olvassam a fejére minden egyes bűnét, amit ellenem elkövetett. Tényleg ezt akarja hallani? Legyen? Kitálaljak mindent? De vajon abban lesz-e köszönet? Hányszor fogalmaztam meg magamban ezeket a szavakat amiket most mondani készülök... De azt hittem nem lesz már többet alkalom, hogy beszélhessek vele. Dühös vagyok, szörnyen dühös, amiért ilyen kegyetlen. Be kellene látnom, hogy talán ezt érdemlem? Viszont akkor nem leszek adósa...
Ám mielőtt belekezdhettem volna, újbóli megszólalásában emésztő kétségek fedték fel magukat. Tanácstalanság? Szóval még mindig érez valamit? De akkor miért provokál? Ezzel csak ront a helyzeten... De hogy ébresszem rá, hogy végre felfogja mit érzek? Mekkora transzparenssel kellene a képébe tolnom a méteres betűket? Dühít, hogy az érzelmi fejlődés amit az elmúlt két évben produkált, mintha teljesen semmivé foszlott volna. Ekkora kudarcot vallottam volna minden egyes próbálkozásommal? Összeszorult gyomrom dühtől és keserűségtől remegett amikor felemelve a fejem belekezdtem a saját monológomba.
-Tényleg hallani akarod? Akkor légyszíves jól nyisd ki a füled, és most az egyszer végre vedd a fáradtságot, hogy figyelsz is rám! -visszhangzott a kihalt sikátorban- Te tényleg egy címeres barom vagy, önző, önfejű, agresszív, aki makacsul elutasít minden közeledést, egy szociális csődtömeg.... -tartottam egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussak- De én egy percét sem bántam meg annak amit melletted töltöttem el, te idióta, mert olyat kaptam tőled, amit nagyon hosszú ideje senkitől sem...boldogságot, igen szerelmet... Olyan oldaladat mutattad meg, amit talán senki más nem láthatott... Csupa hazugság lett volna minden ölelés, és minden őszinte mosoly? Ne akard bemesélni nekem, túlságosan nagy kincs volt ahhoz, hogy színjáték legyen. Minden erőmmel azon voltam, hogy rászolgáljak a bizalmadra, célt adtál az életemnek! Hányféleképpen próbáljam még bebizonyítani, hogy elhidd, milyen hangosan ordítsam, hogy rajtad kívül már egész Karakura is hallja, hogy szeretlek Masaki Sachi!? -hallgattam el hirtelen az ajkamba harapva, mert megremegett a hangom. Nem sírok, megfogadtam, hogy nem sírok, de annyira nehéz... Mint egy áradat, amit már csak egy papírvékony gát tart maga mögött, és bármelyik pillanatban átszakadva zúdulhat ki belőlem. Úgy ahogy az előbbi kifakadásom. Nem tudtam megálljt parancsolni neki, amint kimondtam az első szót csak jött és jött utána a többi... És úgy érzem még mindig nincs vége, még mindig nem mondtam el mindent ami kikívánkozik. Miután gyűjtöttem egy kis önuralmat, folytattam tovább.
-Hallani akartad, tessék itt van... nem erre számítottál igaz? De ez az igazság... Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy hazudok! Nem kell ugyanazt érezned mint nekem, tudom, hogy nem kényszeríthetlek rá, csak kérlek legalább higgy nekem, mielőtt úgy döntesz elhagysz. -hallgattam el megint, mert egyre hevesebben feltörni akaró sírással küzdöttem. A kezem remegett, sőt hazudnék ha csak ennyit mondanék, minden porcikám reszketett és szédültem. Túl sok erőt kivett belőlem ez a sok kiabálás. Csak még egy kicsit kell kitartanom, és minden eldől. De így már nem fogok megbánni semmit, nem fog emészteni egyetlen egy "Bárcsak elmondtam volna..." sem. Egy kicsit talán meg is könnyebbültem, mégha a sorsom továbbra is az ő kezében van. Nem érdekelt, ha ezzel megaláztam magam, bármikor eldobnám magamtól a büszkeségem, ha életem értelméért kell harcolnom.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Nov. 21, 2010 7:08 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Lapból kigörbülő, hetvenszer mintára karistolt, vörös sávval kagylózhattam lefelé, miféle beborult bili rémálom terjeng a szmog járta csipke hegység atomháború foszforeszkáltatta ülepén. A bot faragta kalóz csülköm viszont nem perzselődhetett szuka kikiáltotta séróhagyma tépkedésben, mert akkora száműzött hering sallert teleportált műhold szökevény a Neptun rendszer legcsököttebb szú járta porából, hogy protkóm ütköztettem jéghegynek. Ettől a tetves berezgéstől, meg ritmikus csettintés rekordra koccintotta Titanic a lötty medret. Marha ívelt hullásban loccsant szanaszét, mert dobta kifelé a szalag, micsoda ótvaros tróger lóbálja a lompost! Még egész besimította volna a hallójáratom, ha egy villantó lencsés tipliző lexikon vagy zöld hasuból citromlét facsaró flancos márkajelzés tolja az önéletrajzot, de az már zsemlemorzsával szórt vész kijáratot, hogy napsütötteparadicsomültetvény darálja az igét. Fészkes fittyfenével tejeltetett palack lapító könyvmolyra nem kellett volna becuppantanom a baromméter nyelét. Én voltam fehérjével dúsított gátcsapó közmunkás. A terepet beaknáztam és csízre fagyott vigyorral küldtem légköri sétára az összes réti csicseriborsót, akit betalált a vörös fényáradat. Toloncoltam szibériai kényszermunkára minden bepróbálkozót, mert rossebbe se rázta az ingerenciámat, ezzel a nyámnyila hiszti misztis falazással totál beverem a jóságos szamaritánusok orrnyergét. Arra meg tettem, hogy kamu a beszari módon összetákolt bunkerem és ki kéne dugni az orrom. Sőt, kriptonitot csiszoltattam a mazsolámból lepergő, kósza "változzá-papripává-te-barom" vándorokból. Volt rezsó, plazma butító, mászott ki a múlt századi konzerv! Azt meg kiráztam a szennyessel, hogy odaskubizzak az ego csappantó szájtépésekre. Ebben a cseszett momentumban viszont nem húzhattam el a nemzetközi csíkot nyugodalmasabb utcákra! Épp, csak annyi bibi paskolgatta az ideg mirigyem, hogy mire keresztül vergődtem a hasra taposott csukák mezőjén, már totál más csapágyat szereltek a kalmopirinre.
Kapásból be is dülledt a retinám kamcsatkai gumi szabványba és partra górt tintaként vergődtem a némítva dermesztett jégsapka, csúcsosított zugában! Nem roptak tűsarkú numerák step táncot a beépített kockáimon. Nem hajigáltak hüllő tartó burát, fejfedő alkatrészt, nemes pecséttel lezárt bakancsot a képembe, hanem benyújtották az igénylő táviratot nem váltotta, nyálas sztori levezénylésére. Ettől, retek duzzanat mértékben cuppant felszínre a görbe, rizsa gyilkoló jel. Nekem valamelyik tornádó szellőztette csehóban, térképről csusszant le a csatlakozás, mert herkentyű szerkentyű vizelési kényszerére nem vágtam, miféle pink köddel vegyített sípcsont szállingózik az éterben. Előbb, becsócsálja csilis mártással a bárány bundámat, aztán dobhártyát portalanítva, szétlövöldöz lepedő szerkós csávesz nyilaival, végül meg Niagarába toccsantja a befagyott rendszerem. Mostan lapátolt szénként kéne búbánatot hajkurásznom, vagy visszanyalt bélyegként feszíteni az albumban?! Hát, dunsztom sincs a belsőből fröccsent szelep tekergetéséhez. Ez a tripla gigász kirakós nekem baszott magasra rúgta a tollpihét!
Be se lepődtem sörényt ritkítva köröztem permetszert szívott hangyaboly jelmezben. Tettem rá takarodó mitugrászt, majd ötven irányba szakadt dísztárcsaként puffogtam és pillanat állított csicskaként remegtem a rivaldafényben. Valamit kurva tempóra be kellett villantanom, vagy durranok, mint a liszttel tömött bábu szempillája! Plusz, eregetett tukmáló öltönyös se pöffeszkedett a zsebemben, hogy mit károgjak és mit zúdítsak napbarnítottgyümölcsvelőre. Egyáltalán mi a szutykot kéne? Vállveregető érzelgős fröccsöt, vagy dámás elviharzást? Na, meg miféle katasztrófa övezet tolong a gógyimban? Rohadt nagy űr, baszd ki! No para! Átkászálódom ezen a leprás témán és tovább kergetem a seggem óramutatóval! Az nem poén, addig sziporkázom a balek negyedben, elpatkol durranórakétakanóc. Meg a nagy lófogászati vitrint Batman odújába! Betukmáltam kivédem a lüktető ritmusát, még ha benyel az alvilági pingvin faggyúja is! Szal, odamalmozom és kurvára passz milyen hablattyal, de elvonszolom ebből a fertőből!
Kár, hogy a termetes befeszítés darabosra eresztett mire benyomultam a várba. Ott koslattam, mint egy rakás áztatott medve ivadék és nyomattam a véna vesztett vegetáló zab szambázást, némi utcára hajított kérődző láma, gyümölcstálra szaporodott hunyorgásával. Persze, erre detto ismétlést vetítettek, úgyhogy bámultuk egymás tetraéder bevonatát. Ez meg dúsított szénsavként izgi volt, mint egy égnek meredt torony arcszőr levedlése. Főleg, mert légy se zümmentett bele a szituba és hörgést sem dobtunk egymás kuglijához. Ezt a halmozottan gázosított csőtörést meg az én krumplibogár értelmemnek kellett berekesztenie. Hót ziher vesekövet úsztatok az ereimen, mire kibökök egy vaker foszlányt, de kurvára meg kell nyikkannom. Ennyit még a csökött gógyi feszületeim is leszűrtek a sáfrányos zűrzavarból. Bár, jobb lett volna, ha nem kínálom be a takarékos pancsersággal.
-Kotorhatunk hazafelé?-
Végbél kúppal kapaszkodom az igénybe, hogy másszon fel frissenfacsartgyümölcsrost! Nekem ne áztassa a rejtőzködő kór forrásokat! Akkor is betámasztom a talajmenti vész gyökérzettől, ha amőbát karcol a fedőrétegembe. Oda se neki, hogy kontrából sírva fakad a húgyom is, mert egy fogpiszkáló napágyától is padlót fogva jajveszékelek a nyugdíjas klub gyeptégláján. Arra meg én borítok koptatott lócirkáltató trend farmert, hogy kiakasztottam mintárapukkanó tájolási rózsáját. Bambul, mint Rózsi a kaszát rágcsáló tanyasi parasztra, hogy melyik gömbvillám kocogtatta be az inger vesztett szférámat. Am, ez egy rohadt király felvisítás! Elég alázottan beforduló leégés, hogy a nagy erőlködésből két nyúlfarokra futotta.
-Gülü meresztés helyett, nyeld be a csülköm és álljá fel! Ha nem csapott volna még telibe, őskori szabályzatba vésett lúzer vagyok a lekoptatásodhoz.-
Ennél már cseszettül nem tárolok készebb verziót. Szal, tépőzárral tapasztom a mancsom és fakeresztet nyúzva toporgom, nehogy benézzék a hadovám és hadüzenetként lyuggassák elemeire a göndör skalpom. Biztos ki lehetett facsarni valamilyen betalált cafatot. Vagy hantázzam le a villodzó hűtőrácsot és toljak egy nyálverő rizsát? Pölö: Ha küllővel hegedülnének a bordáimon, miközben agyrohasztó mulatós kornyika cincálná atomjaira a neszfogó csatornám és séró fixálótól csöpögő fogyatékos majmok csórnák el a kunkorító űzőmet, akkor se menne letétbe helyezni! Elég, gázosan csörren...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Nov. 21, 2010 12:52 pm

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Józan eszét vesztett monológommal nem sikerült mást elérnem, csak egy teljes rövidzárlatot a számonkérendő félben. De mégis mit reméltem, hogy ettől majd egyszerűen fogja magát és a nyakamba borulva mondja ki végre, hogy hiányzom neki? Csak néhány egyszerű szót várnék, semmit többet, de azokat világosan és egyértelműen, különben nem oszlathatom el minden sötét felhőmet. de sajnos ennyi idő után amennyit már leéltem meg kellett volna tanulnom, hogy az élet sokkal kegyetlenebb és a szerelem sokkal fájdalmasabb mint az ahogy az álmaink lefestik. Nincsenek mesebeli idillek, mert valami mindig árnyat vet a boldogság fölé, és néha be kell látnunk hogy viszonzatlanul szeretünk.
Azonban én mégis teljesen tanácstalanul és tehetetlenül néztem amint a köröket rója, és lerí az arcáról, hogy kétségek között őrlődik. Vajon azt próbálja megfogalmazni, hogy hogy mondjon búcsút? Lehet, de azt megtehette volna ugyanúgy is, ahogy ezelőtt. Hezitálás nélkül, magyarázat nélkül magamra hagyni. Hiszen ez már önmagában is felér a válasszal. Viszont ha a másik eshetőségre gondolok mindig nagyot dobban a szívem, utolsó reményeként kapaszkodva a gondolatba, hogy szükség van még rám. Én is a kétségeim rabjává váltam. Lehetséges végkimenetelek kereszttüzében, szabadulni próbálva a gondolataimtól csak ültem csendben és vártam. Vártam mert nem tehettem mást. Tőlem itt már nem függ semmi, tisztán és világosan a tudtára adtam mit érzek. De ő úgy tűnik képtelen meghozni a döntést. Nem akarom ezt tovább, legyen már vége! Úgy érzem összeroppanok. A falnak döntve a hátam bámultam fel a hajnali égre és figyeltem amint a napsugarak előtűnnek a felhők mögül, hogy végleg elűzzék az éjszaka utolsó ittmaradt morzsáit. Még mindig csend volt. Annyira, hogy már bántotta a fülemet, és még egy néhány utcával odébb dudáló autó, vagy egy felvonyító kutya hangját is kellemes dallamnak éreztem. Eddig oly hevesen visszafogott könnyeim most lassanként formáltak apró patakocskákat az éjszakai harctól csatakos arcomon. Olyan észrevétlenül, hogy csak akkor kerültem tudatába, mikor az első cseppet megéreztem az ölemben tartott kezemen. Egy pillanatra fordítottam csak le a tekintetem, de mikor ismét felemeltem Masaki állt felettem. Sikerült volna dűlőre jutnia? A szívem hevesen verni kezdett, mert úgy éreztem most talán végre megszabadulok ezektől a gyötrő érzésektől. Azonban válasz továbbra sem érkezett. Csak állt, szótlanul, szemeiben ugyanazt a kétségbeesettséget láttam visszatükröződni amit én is érzek. Nem tudom mennyi idő telhetett el, míg egymás tekintetét fürkésztük de talán nem sokkal később végre összeszedte a bátorságát, hogy megszólaljon. De a két szó hallatán amit sikerült kipaszíroznia rögvest darabokra tört az összes maradék illúzióm és sűrűsödtek meg az államon lepotyogó könnyek. Nem tudtam mit reagálni. Kétségbeesettebb voltam mint valaha. Miért kéri, hogy menjek vele? Úgy hangzik, mintha fel sem fogott volna semmit abból amit mondtam neki. Nem akartam elhinni, hogy csak ennyire futotta.. nem, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ennyivel intézi el azt, hogy kipakoltam a legmélyebb érzéseimet. Nem érem be ennyivel... most az egyetlen egyszer nem, mégha Masakiról van is szó! Tudnom kell, biztosnak kell lennem! Hirtelen tehetetlen dühöt és csalódottságot éreztem, amit a felém nyújtott kéz, és a további mondandó csak tovább fokozott. Bárcsak ne mondott volna semmit, bárcsak hagyott volna itt megint szó nélkül. Tényleg fel sem tűnik neki, hogy egyre apróbb darabokra töri össze a szívemet? Nem tudtam miért teszem, de gépiesen nyúlva a kitartott kéz felé hagytam hogy felsegítsen, holott egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy akarom-e ezt egyáltalán. Elveszítve a kontrollt a testem felett engedtem el a kezét, és indultam el támolyogva a hazafelé vezető úton. Néhány lépés után azonban éreztem, hogy ez nehezebb feladat lesz mint gondoltam. Szédülni kezdtem, és muszáj volt megkapaszkodnom a falban, hogy megtartsam az egyensúlyom. A hamarosan mellettem termő Masakira pillantva azonban megint mondandóm támadt.
-Szóval hajlandó vagy megtűrni magad mellett mint egy púpot a hátadon... -bukott ki belőlem hidegen. Amint a mondat elhagyta a számat saját magam beleborzongtam mennyire érzéketlenül hangzott. De nem tudtam mit tenni ellene, kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a hallottakat. Elfordítottam a fejem, mert nem tudtam a szemébe nézni. Féltem, mert nem akartam látni benne, hogy pontosan ez a helyzet. Megpróbáltam eltávolodni a támaszt nyújtó faltól, hogy minél előbb továbbmehessek, azonban olyannyira elszállt minden erőm, hogy rongybabaként dőltem előre miközben az utca elmosódott foltokká változva tűnt el végleg a szemem elől. Ennél rosszabbkor sem ájulhattam volna el.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Nov. 24, 2010 3:09 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Az én marharépa deformált, újrakelt, karóba cövekeltetett borostámat, még a félre kezelt döglött kukac tároló hengerbe se hajítják elit, fémjelzett lapkártya villantgatása nélkül. Olyan tornádóval kavarogtam fejest ezer éve a kötött cement madárhullatással kijelölt mázoló vödréből, hogy laza csuklóvonással lehetett volna már akkor kráterhez biggyeszteni az üregezett, tapintatlan, degenerált, tahó csóka maszkosított vésztábláját. Akkor most minden pofámba lihegő nikkelbolha lecsekkolhatná a saját gülüivel, mekkora örökölt állományos selejt szökevény vagyok, nekem meg ki se kéne ereszteni a fertőt hirdető vakeromat. Rohadt gazdaságos szarakodás lenne. Bementené a koszos világ parasztjait a virágos mező képzelgésüket nasiként becuppantó, házi nevelt vírusaimtól, akik retek lazasággal dúrnak minden zöldlevelű dudort sivatagi látképpé. Ebben a fajzott óravánszorgásban is bespórolhattam volna egy menetet! Csak azt pipálhattam lúzer érdemrendre, megint orbitális baromsággal kínáltam be frissenérettegészségfaktort. Totál feleslegesen güriztem és ráztam kifelé az értelem foszlányokat, mert elefánt feneket kapott léctákolmányról is gigászibb hangulathullám radarral old kereket a kórterjesztő szőrállat! Az én vasvillával felnyársalható virsli fröcsögésem, max egy dzsuvás szoborról marta volna le a firkákat. Be se fordítottam a nejlon hurcoló szárát, mert fel lettem adva fagypontra három púpos pata kérődzőket hajkurászni. Az viszont szálka különítménnyel szúrta telibe a szivárványosan sávos hártya nyálkám, alig bírják vonszolni a kilós kenyeret. Nem kellett távlatokba kukkoló kerekded kugli, hogy előre károgjak Julis szoknya himlőjére, ki fog dőlni! Úgyhogy, elpárásítottam a korpa vakarta gőzt és ráfeszültem a rozzant traktor bepöccintésére. A lopakodó csoszogástól nem ütött be protkó koccantó rázkódás, csak attól kavarodott zsebláz a duracell nyuszi pamacs farkában, amíg villogósra töltődött a bolhapöcsnyi henger tankerja.
Épp aranyeret triplázva dülöngéltem repcével betintázott vaskaszni masírozással, amikor marha díjesőt beérett lepedő krákogásom talajmenti orrferdítő nászra csábította késeiszikrázópukkanást. Húzhattam a köpcöst, mielőtt lágyított tojást gyárt a gógyijából! Majd, persze betolok egy frissen porvert lócát, amin rohadt lendületesen széthajítom a rovarsávos gumitaposóm és barna trutyit vedelve, hahotától kreppeltre rázva a sérómat, kopottasra lassítom, ahogy hónapok óta zsírkrétával felkaristolt formába placcsan, végül a naplencsés frissen facsart vérnarancs fazon becsörtet, hogy bereteszelve az ülést kisandíthasson a gülüit árnyékoló technika mögül. Egy, attól a baromságokat rákba sugárzó, téglából szabadult yoda klóntól ragyás vakarózó leprát kapok. Kettő, annyira liberót teliküldő osztásokkal bombázza a kanapén tespedő taknyosokat, hogy a rizsáját szülő fogyatékos skalpjával biggyeszteném vissza az elfuserált zöldövezeteket. Három, kurvára nem fordulnak még hentes bárdba, ugyanaz a boncolt gádzsó felderítő szenny csörgedezik a keringő hód cintányérjából?! Benyomod kocka retináját, csak a fehér abroszt rángató déli szökevények varázs stukker kergetése meg lúzer fakabátosok gyilokló masina dádája hömpölyög szanaszét más más katica matricával felnyalatva. Kiürült mazsola pattintó szent fa a futószalagos mekka oázisából?
-Kell neked pattogatott kukorica szemként felhőt durrantani a szagló készülékeddel...púp, egy nagy szart...semmi közöm a zabról leborult, rézkolompon csüngő, esmeralda fanatikus lókolbászhoz!-
Max, egy szaró pózban ragadt tatára hajazok, aki bekínáltatta a gerincét rőzse hurcolásra és kipottyant a tárházból, hogy kaparja össze a négyzeteire fagyott alkatrészeit. Se gáz! Felcuccoltam kóma völgyében díszelgő durranópapírhengert! Lehet rám uszítani a vörös tengerjáró dresszt, meg sipítozva kapálózó gépek leverésére pöpecül befigyelő, madzagra kötött kúpot. Ebből a tata pózból, már csak vörösbe forduló kályha düllesztéssel függőlegesbe kellett rúgnom szottyadt taposó malmaim. Ráadásul az eke szétkapó tangót egy totál géllel átforgatott üdvözlégy Maris, te kásák moslékának legüzemibb zabálója hajlongással spékeltem meg, miközben fékező esőfogót szültem a bordáimból, hogy ne kanyarodjak plusz felvágottal karöltve alsó reccsent állásba -előre dőlve kinyújtotta a lábait, aztán igyekezett megszüntetni a "törzsdöntéstXD"- . Csicseregne a tanyasi pulykaszárny kornyikával kergetett parajlevél szólamra! Tökömig borítottak dézsával és még be se imbolyogtam, mert nekifeszültem a táv lereszelésének. Hót ziher, visszakacsint az éjszakai reflektor, mire pofám elé csusszantom valamelyik szartaposóm. Plusz, vesébe világított kavics bánya se csákányoz meg, hogy csíkot húzva turbózzak a dzsungel labirintusban. Halból fordított szálka akasztás, ez a kutyagolás többszörösen eleresztett, tizenkettest tángáló, fénylő tojás vonyítás lesz!
- - Đ - - Đ - - Đ - - Đ - - Đ - -
Ez a házi gyártmány lyukas garas szerencsétlenkedésem mágnessel tapasztott végpontja! Puttony gyárilag kötözve horpaszt, én meg mumifikáltan vergődhetek, mert puffancsbajszosúszóleckének kopíroznia kell fáraóvigyor tejcsárdához bekészülő köntösét és a bongyor szalmáim tetőzési gerendájáig csavarni fonalba. Ha az ülő alkalmatosságom be tudnám vele tájolni, felszeletelném a lopótök mormoló képességeit, de ettől a becsavart spangli döglődéstől, csak pálcika mennyiségben ficánkoló trónolásra futja bunkó keretből. A törlesztő részlet behajtását mázlista leveles gazként levédette azzal, hogy kikutatta a foszforeszkáló otthonkám alól, nem tuszkol csipkejózsika fetrengésbe, szal alám gördített egy négylábas paripát, had baglyozzak a kormozott feketeségben.
Evett a globális bűnbarlang, mert sasoló lencsén csapott, milyen absztrakt zsíros kenyér szelő művészetet gravíroztam lágypukkanósávra. Addig matattam a kofferban dugiban rabszolgásított szóhányó után, oda se skubiztam pár körrel előtte totál taccsra vágtam a kaszaboló ölebem recéivel. Csak megfejeltem az egész elcseszett szitut a bevált receptre kiváltott tahó választó pirulával. Rohadtul nem járt volna, hogy ezt adagoljam be. Azok után kuka mellényes különböztető szirénával elszeleltem a búbánatos kerek erdő kikövezett farába, miután letétbe zálogosítottam fűtenyésztőnél, vészsíp nélkül veretett menteni a seggem. Egyik tető alatt szétkapható haspörköltető csöves sem mászott volna ki, hogy letapossa előle a babérültetvényt. Megint neki hebeghetnék oltár elé csövezett szlogeneket, hiszen dobhatok néhány ütemet a számlálóba. Ráadásul az a gyors olvasztott lecsesző rizsa, amiből vissza kunkorított téma akasztó nyilatkozat lett. Kibökte kerülő gátugratás nélkül, mennyire csipázza a képem, pedig marhára nem kínáltam be mézes madzaggal. Inkább dugig pumpáltam szaros kígyóöltő vakera méreg dózissal. Tényleg vonszolhatnám a vérszívó legendám bábeli toronyba, hogy éremfokozatra csörgethessem az átkozó bizniszt.
-Elkúrtam, mint mindig...befogom a méretes pofám, legalább kímélő programon marad a frontálisan elcseszett helyzet, de miért kötődne rá gordiuszi csomó?!...Feláron osztom az orbitális szívatást!...És mi a fészkes fittyfenének nem tudtam kipiszkálni, azért kotorjon velem, mert minden lefolyatott napszak maga volt a pokoli tábortűzre górt fapác, amióta nem lófrál a magán zárkámban?!...KURVA É...-
A folytatást benyeltem, mint kacsa a nokedlit. Franc fogja válogatott szidalmak közzé hirdetett tamtam dobolással éberre pofozni az egész kecót. Elég, ha a gyárilag hordozott kagylóm cseszteti a húrpengetett fonnyadt tata zsörtölődésem. Azt meg rövidre nyisszantott ritmust ütő nótatával szoktam alfába kótyagosodni. Szal, matattam csillaghullásig, hogy kacsóba csúsztathassam szórakoztató masinát, ha meg útközben lekavarodtam a döglődő csicsavászonról, szétkaptam a radarkontroll riasztó tárcsa téglafon túlélő cafatait. Kimentettem a pöcsös vagyont magában hurcoló mikroszkopikus papucsállatka lapot és intenzív lábzsákból szabadult szemrángással belereteszeltem a másodállásban pöffeszkedő oxigén mentesen pácoltatott, zsírúj masina, kosztól érintetlen farába. Köbö, ezzel besántikált a garantált pusztulás zónájába. Kérdés, mikor fogom mattosra csiszolni a gombarzenálját és azonosíthatatlan objektummá csomagolni a szöveget daráló oszlopát. Jelenleg túlzottan nem baszta az ingerenciám, hogy fogja kilehelni az aksiját, csak bevakartam a hallójáratom és elreteszeltem a matracon zizegő kütyü muzsika arzenáljával. Akár "fogjad-már-felfelé-nem-megy-lejjebb" pittyegésig csúszhattam volna a listában. Időm, mint a habzó kádtenger. Csillámporos kóma manót, meg lecsapom a buzi pálcájával együtt. Valakinek csoszognia kell, ha felkandikálnak apácashow pupillái. Persze, kőbe vésett idézet, egyszer az én kuglim is be fog valamit koccolni...

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Nov. 24, 2010 8:10 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Semmit sem érzékeltem a külvilágból, mintha mélyen aludtam volna. De egyvalami mégis képes volt beférkőzni az anarchia káoszában vergődő gondolataim közé. A jelenléte... határozottan éreztem, hogy még mindig itt van mellettem. Semmi más, csak ez az egyetlen érzés, de mégis képes volt megnyugtatni, mindazok ellenére, amiket az előbb mondtam. Az eszem ebben az állapotban nem volt képes felülírni a szívemet. Kimondhatatlanul örültem neki, és küzdöttem hogy ne merüljek mélyebb álomba, mert akkor elvesztem ezt a kellemes melegséget, ami után egész eddig epekedtem. Az időérzékemmel teljesen összekuszálódva feledkeztem meg mindenről. Nem nyomasztottak a kétségeim, és mintha a sérüléseim is kevésbé fájtak volna. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de egyszer csak arra eszméltem, hogy ágyban fekszem, tetőtől talpig bekötözve. Megmoccanni, vagy a szememet kinyitni még nem voltam képes, mert ólomnehéznek éreztem minden tagom, még a szempilláimat is, de hallani már tisztán hallottam mi zajlott körülöttem. Hiába nem láttam hol vagyok, teljesen bizonyos voltam a helyszínben. Az ágynemű, és halványan érezhető illat mindent elárultak. Otthon vagyok...
De mihelyst megfogalmazódtak bennem ezek a szavak rögvest visszatért minden amiről egy időre sikerült megfeledkeznem. Az előbb még kellemesnek érzett illat hirtelen nehéz aromaként ülepedett a mellkasomba, és a puha ágynemű érdes dörzspapírrá változott. Egy szempillantás alatt ugyanolyan idegennek éreztem magam, mint mielőtt legutóbb elmenekültem innen. Most is újra felerősödött bennem a késztetés, hogy szedjem össze az erőmet, és hagyjam itt ezt a helyet, amíg nem érezhetem magam ugyanolyan otthon mint azelőtt, ha egyáltalán lehet még ilyen valaha. Ám mielőtt nekigyürkőztem volna a feladatnak, hogy megmozduljak, Masaki mormogására lettem figyelmes. Hunyorogva próbáltam kinyitni a szemem, hogy lássam merre van. Először csak annyit sikerült kivennem, hogy az ágyam mellett ücsörögve bámul maga elé, aztán az is világossá volt, hogy koránt sincs sokkal jobb állapotban mint én. Neki is itt kellene feküdnie mellettem, ehelyett itt szobrozik. De mit mond? Alig hallom... csak tudnék kicsit közelebb hajolni. De hiába erőlködöm, csak lassan, fokozatosan akaródzik visszatérni az erőm. Szerencsére viszont csend volt a szobában, így mégis tisztán hallhattam azt amint nem volt elég bátor a szemembe mondani. Szóval végig ez volt az amit annyira meg akart fogalmazni! De ha egyszer hallotta, hogy én mit mondtam neki, akkor miért tolt a képembe olyan semleges kijelentéseket? Mintha azt hinné, hogyha őszintén beszél akkor elutasítom. De istenem, képtelen vagyok elhinni, hogy még nekem sem tudja őszintén megfogalmazni az érzéseit. Vajon mennyi időnek kell még eltelnie, mire túljut ezen a még mindig magasan felette tornyosuló akadályon? Tudom, hogy nem kérhetem tőle, hogy változzon meg, hiszen szeretem. És a feltétlen szeretet azt jelenti, hogy akkor is hűségesek maradunk, ha a másik tudomást sem vesz róla, vagy esetleg fájdalmat is okoz. Az elmúlt időben egy percig sem szűntem meg szeretni Masakit, és mégis kegyetlenül bántam vele odakint az utcán. Szörnyen szégyenlem magam azért amit mondtam. De annyira össze voltam zavarodva, hogy a józannak hitt ítélőképességem elhomályosította azt amivel igazából tisztán látok. De mostmár tudom, hogy mit érez, mégha csak akaratlan fültanúja voltam is a vallomásnak.
Halkan pityeregni kezdtem. A saját butaságom miatt potyogtak a könnyeim. Fel akartam pattanni, a széke mellé térdelni úgy kérni bocsánatot. De még ahhoz is gyenge voltam hogy felüljek az ágyon. Elszállt az adrenalin, és a bankaiom ilyen hosszú használatának utóhatása tornádóként söpörve végig rajtam szívott ki belőlem minden erőt. De reagálnom kell, tudatnom kell vele, hogy nincs semmi baj, és megint minden rendben lesz ezután. Igen, meg kell mondanom neki, hogy pihenjen le már végre, ne tortúráztassa magát azon a széken! Eltartott egy jó darabig, de hatalmas erőfeszítések árán sikerült felkapaszkodnom és a kezemmel kitámasztani magam. A mutatványtól szörnyen hasogatott a mellkasom és sajgott mindkét vállam ott ahol a vadállat belemart, de tudtam, hogy ez majd mind elmúlik. Ám annyi időbe telt mire kiviteleztem az akcióm, hogy a mellettem ücsörgő csendesen elbóbiskolt közben. Mikor alszik mindig olyan nyugodtnak tűnik... kisimulnak a vonásai és úgy tűnik, mintha semmi sem nyomasztaná. Bárcsak néha ébren is láthatnám így... Lassan előrehajolva emeltem fel a kezem és simítottam végig az arcát, mert láttam, hogy a fülében lévő zenelejátszótól úgysem hallaná, ha szólongatnám. De azért mégis tettem egy próbát a fáradtságtól kicsit rekedtes hangon.
-Nem kell ezen a kényelmetlen széken szobroznod, minden rendben. Pihenj egy kicsit te is végre. Ígérem nem fogok eltűnni. -mosolyodtam el halványan- Itt maradok melletted örökre. -egészítettem ki az ígéretem.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Nov. 27, 2010 1:56 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Homályosított lebegési szemcse lámpa villódzós kiszűréséhez, kitartó aszfalt csíkozással szokattam az állatok koronás ökreként lézengő gülüimet. Van pecsétezett lap feltöltő virágos mező tépkedése, Rózsika néni szalmonellát tojó tőkés récéjének! Fog a lapátjára tehénkedő csöves flótás lóbőrt húzó buzogány tentike ráolvasással berángásra fenyíteni a kötözött sonkaként lógó bütykeimet, csak, hogy tartósított budikefeként zakózhassak ívelt parasztként pilács körtére! Dongja ringlispílbe egy bulimiás foszforeszkáló seggű, lapított csótány növendék, akinek rohadt beszívott hippi fazon szülte a nagyzoló imarebegtető különböztető jelzést. Ezt, am sose vágtam. Francért kell egy szaros tetűrágó ganégombóc egyedire szabott téglalap kitűzőjét hetedhét kúrta farokba csicsázni?! Nem nyóc annak a kinyiffant csókák rovat alatt szétkent ivadéknak, milyen flancosra fényezett megszólítással toccsantja ki a légcsövét?! Rohadtul, de! Azok a retinát bökő, monitor csúszó-mászó, mazsola szenesítő, töpörödött szemét töltelékek, csak felkúrják a humanoid állatkertek csigolyáit és laposított gázmérgezésben vergődhetnek. Így meg, olyan csokor kóró száradási tartam értelme van pláza növendék márkákkal csicsázni őket, mint szibériai fehér szakadásban, pink tütüben utcára hajtani a házi ebet. Az hót ziher, több koronázott pont pondró zizeg, mint skalpjukat nyisszantó vadász majom, de ettől még kurvára nem kéne akkora huzattal vonaglanom, tetves gyeptéglát füstölő tepsipántos szivárvány mezők nikkelbolha naplóját túrom...
Villámcsapott természeti bozót alkatrészként zakóztam inkább gebe fruska szirénázást kapni, mert kupakból szökött kódként szakadt a kunkori nyámnyilámra, mekkora lomtemető domborodik. Becuccolt a csúcsosra mokkásított trehány körzet! Ráadásul, számozott strigulák nyerő száma óta itt árasztják a csacsi hörgető légbombákat! Mekkora spontán lefolyató klotyó spirál tortúra! Eddig kurvára fátyolozott gülü árnyékoló reluxával botorkálhattam, mert úgy átzakóztam a zsíros kenyér reptetési sáv felett, hogy a bolygót is mixelt pirulának képzelegtem habcsók megye foglyukasztó ragacs undormányából. Ezt a gigászi gyökérkezelést százas sprinttel rekesztem állóvízbe! Amint be tom rogyasztani a kerék emelőt, végignyalom szürke bajszost szippantó létyóval, küldök az összes farekeszre taszító pácot és kijelölt pontra tipliztetek minden sztrájkoló melós fazont. Ráborítok ötven kéklő műanyag spriccelőt a gumóvásznakra, lehámozom a melengető béleléseket, aztán körösre zavartatom a dobozban kórt űző trutyival spékelve. Ráfordulok a talajzati maradvány irtásra is! Sörtés nyéllel átcsapatom, majd tocsogó pulival tartózkodási szintre jelöltetem, végül meghintem szagló folyatást kicsukó felszín csillámosító pakolással. Kiakasztom alumínium pöcök harapdálásból a plexit duplán fedő textilt, hogy bódító pia bukéval felturbózott vitrin radírral neki feszülhessek a fogyatékos veréb tollát döngető, összes ferde beállítottságának lecsutakolásához.
Valahol a védőkötényes rumli sámán kiűzése meg az ízeltlábú zsebtelep közötti szakadékban buktam támlának. Be se lepődök, orbitális baromfiudvar kavargott a felhős gógyi szigeten. Útközben kipottyantottam mi a turul madár hímzett pártája lehetett, de a fíling veszett csincsillaként csócsálta a húrjaimat. Bár az még felhőről szabadultabb maflásként kapott telibe, robbanóáthúzottmóka letaperolva szobrozik. A rendszer nem görgött be koffein mérgezett hörcsög csócsálással, szal lecsepegett fél India a törpe csövön, mire legálisan berontott a vészjelzés. Sikeresen elvakkantottam magam, mint besértett taknyos, aki mormolva oszt néhány könyvtágító okostojást. Meg nyitogattam piros golyót, mint kómás medve a jégsapkát.
-Ez HD címkés...nem valami bóvli szétpattanó tákolmány...sikálni akarok...retkes a kecó...-
Lakoltattam ki a csipáimat, pár imitált hosszabbító vergődéssel, mert zsákba hurkolt rabszalagok krumplit földelni se eresztettek. Meg lecsavartam a bécsi kaput berepesztő hangsávom és kapásból lelőttem a kagylómat cincáló dübörgést, mielőtt pengető cincogásra nyomatok éraprító károgást, vagy kétlábú fontoskodó seggfejeket csonkító sertés hörgéseket. Plusz, beállt az ismeretterjesztő fajelmélet, hogy szabványba kanyarított vakert se ártana nyilvános közszemlére uszítani, mielőtt drótkerítéssel reteszelt zugba nem fordul darabosfényáradat. Ha, meg már betámadta a díszcsomagló polcolt fetrengést, csak rámászok a kacifántos rácsos golyó lecsapásra, hátha vissza hajítja az óhaj csekket. Nem pergetjük le azt a hullámzást, meg se mukkan, de kalahári homokdűne pöffeszkedik a nyálkáján, vagy kongó dörömböl nyárs vonási kényszerben, esetleg illat detektor sövényről jégcsákány ágaskodik, netán szimplán csavarba hajtogatja a lelkileg szabdaltan leeresztett gógyitámasz. Leárazott svájci sapka csúcsosított bojtjára mindegy. Rákaparom a hővédőt, aztán majd lök valamilyen hadonászott morze sódert.
-Ehm, okézsoké! Átmászok, ha görcsösre merevedett a gallérom! Am, zombulva dülledő bagolykodást ólba seperve, kavarog a cilinderben flamó, pia, bohóc, betűvető, tököm tudja fittyfene kívánság?-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Nov. 28, 2010 12:32 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Talán meglepte, hogy ébren talál, vagy talán csak túl mélyen sikerült bealudni ahhoz, hogy néhány másodpercig bambám bámuljuk egymást. De mire összeszedte magát megint olyan szöveggel állt elő, amivel egyáltalán nem hazudtolta meg magát. Csodálkoztam volna, ha egy olyan felesleges kényszerelfoglaltságot választ, amivel nem strapálhatja magát végkimerülésig. Már hogy lenne piszkos a szoba, hiszen Masaki lakosztályról beszélünk... A kosz mégcsak hírből sem ismeri ezt a helyet, hiába néz be az ember még a szekrény mögé is, egy halovány pókhálót sem találhat. Ilyen mélyrehatóan most nem áll módomban leellenőrizni, de amennyire az ágyból körül tudtam nézni, még mindig ugyanolyan kényes rendben állt minden mint szokott. De várjunk csak, mi az ott? Szóval őt is sokkal jobban megviselte ez a dolog, mint mutatja... Hiszen általában nyakig bekötözve, törött bordákkal is képes takarítani, ha nem elégedett a tisztasággal. Nagyot sóhajtva konstatáltam az asztal lába előtt árválkodó egyetlen egy porcicát, majd visszapillantottam Masakira. Hogyha már a tisztaságmániájának sem tud teljes erőbedobással hódolni, ott tényleg nagy baj lehetett. És ez részben az én hibám... Önző módon azt hittem, csak én szenvedek, és észre sem vettem, hogy egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül. Az elefántcsonttornyom túlságosan jól kizárta tőlem az igazi valóságot.
De mielőtt megint teljesen elöntött volna a depresszió, kérdések hadával rohamoztak meg. Nem éreztem magam érdemesnek arra, hogy gondoskodjon rólam, pláne nem ilyen állapotban, de a lelkem mélyén mégis annyira kimondhatatlanul boldog voltam. Tény, hogy még boldogabb lettem volna, ha simán csak itt alszik már végre mellettem, de mint arról az előbb megbizonyosodhattam, ez még egy darabig várat magára. Hiába mondanám azt, hogy nem kérek semmit, úgysem hinne nekem, és a végén még nagyobb tortúrát kerítene magának azzal, hogy kitaláljon valamit. Pedig nekem annyira mindegy, hiszen bármi megfelel, amit elém rak, tekintve, hogy nem vagyok sem éhes sem szomjas, nem fázom, és a párnám is tökéletes úgy ahogy van, semmiért sem fogok reklamálni. Amit viszont a legjobban szeretnék, ahhoz nem kell sehova mennie, és nem kell órákig idegesítenie magát az elkészítésével. Elhatározva magam fészkelődni kezdtem, hogy még közelebb tudjak hajolni aztán egy kicsit bizonytalanul, de különösebb habozás nélkül megcsókoltam. Csak egy könnyed, egyszerű csókot szerettem volna adni, hogy kifejezzem az érzéseim, de mivel a kezdeti meglepettség után a másik fél sem utasította vissza az akciómat sikerült teljesen belefeledkeznem. Mintha ebben az egyetlen csókban akartuk volna bepótolni mindazt amit eddig nélkülözni kellett, akaratunkon kívül kiönteni a sok érzést, amiket szavakkal képtelenség megfogalmazni. Mikor magamhoz tértem szörnyen zavarban éreztem magam, és vetettem véget neki. Ugyanúgy éreztem magam mint annak idején, mikor először történt meg ez a jelenet. És amint látom Masaki sem kevésbé érzi zavarban magát. Próbáltam átlátni a ködön, ami ellepte az agyamat, de elég nehéz feladatnak bizonyult, hogy kinyögjek bármi értelmeset is ezek után, pláne hogy odaátról sem érkezett semmi reakció.
-Pa-paradicsomleves... -böktem ki az első szót ami eszembe jutott- A-azt hiszem az most jólesne. -markolásztam a takarómat arcomon az előbb említett zöldséggyümölcs árnyalataiban pompázva. Nem tudom, hogy ezzel okoztam-e neki ekkor a fejtörést, vagy még mindig nem tért magához, de haját markolászva motyogott valamit, majd elkezdett fel alá botorkálni a szobában, majd felkapott valamit és kiviharzott. Nem tudtam kommentárt fűzni az akcióhoz, így csak nagyokat pislogva ücsörögtem az ágyon még egy darabig, hogy megpróbáljam helyre tenni a dolgokat. Nem tudtam mennyi ideig lesz távol, de úgy éreztem le kell dőlnöm egy kicsit, mert szörnyen sajog a mellkasom. De hiába feküdtem vissza és takaróztam be a fejem búbjáig, aludni valahogy sehogy sem ment. Percekig, de ki tudja talán félóráig is csak a plafont bámultam és gondolkodtam.
-Na jó ennek így nincs értelme... -küzdöttem fel magam megint függőlegesbe. Azt terveztem, hogy előhalászok pár könyvet, de ahhoz előbb el kellett jutnom a szekrényig... Kemény meló lesz, de van időm, úgyhogy lassan nekiveselkedtem. Legnagyobb meglepetésemre a lábaimon egész stabilan meg tudtam állni, köszönhetően talán annak, hogy a legtöbb sérülést deréktól felfelé szereztem. De az egyensúllyal azért nem volt minden teljesen rendben. Nem siettetve a dolgokat, szép lassan, székről asztalra támaszkodva eldölöngéltem a szekrényig, hogy szétnézhessek benne. A földön térdepelve kotorásztam a ruhák alatt, mikor az egyik sarokban egy gitártokba akadt a kezem. Az én kedves gitároméba, amit talán elő sem vettem, mióta ide költöztem. Óvatosan kiszabadítottam, majd magam elé fektetve a tokot cipzáraztam ki és csodáltam meg még mindig töretlen rajongással a hangszeremet. Egy egyszerű fehér gitár volt, néhol fekete berakással, amiket szintén fehér ornamentikus minták díszítettek. Hirtelen szörnyen szégyelltem magam, hogy így elhanyagoltam őt.
-Kérlek ne haragudj... -emeltem ki óvatosan. Vigyáztam rá, mint a szemem fényére, hiszen nagyon sokmindent megért már velem együtt, mióta jónéhány évvel ezelőtt elkészíttettem. Alig pengettem meg egy akkordot, máris nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen elhangolódott. Nem is csodálom ennyi idő után... Nem foglalkozva azzal, hogy a földön ücsörögtem, ott helyben hangolgatni kezdtem, aztán az egyszerű pengetésből lassanként egy dallam lett, a Horizon. Először csak játszottam, de a refrénhez érve már halkan énekelni is elkezdtem. Teljesen belefeledkeztem. Ezért szerettem zenélni. Ha leültem gitározni mindig sikerült kicsit elfelejtenem a gondokat, és dallamokba öntve könnyebb volt feldolgozni az érzéseimet. Most viszont nem fájdalmat, hanem reményt, bizalmat és hűséget hordoztak magukban a dallamok.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Vas. Nov. 28, 2010 9:07 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Szintelen, mert a pótlencsékkel nyomuló szófatöltelék trottyosok bika vonzó kötéllel szarrá fűzött fertő gyűjteményben kurjantották el, gógyihullámaid privát szektorában sem villoghatsz azzal, sötétség meg hozzácsapott vakságot zsé mentesen osztó muffja, bereteszelhető volna a rohadt mókamiki üzemben kerekre szabott szivárvány gyűjtőde légkörébe, úgyhogy kitagadott zabi páros szarufestő reklám fóliából kirázott kérge is gömbvillám rázottan szédelgett tápoldatban neveletlen humusz gödrébe, miután veszettséget rendelt pipacsmező keresztül vágtatva teperte be a csócsálni valóan gyapjas burámat. Frankón emelvényre hányta, hogyan cuppan rá bundás mészáros a bogyóit hullató kérődző masinára, miközben a lúzer gyeptégla benyelő, tetovált pin kódját se bírja elregélni a takarékon lobogó fogyatékos csámcsogásával. Az meg motoszkált a fogpiszkáló tűszaggató végződésében, hogy bepróbálkozhatna méhraj zümmögéssel potrohos szurkálódás felirat alatt masírozva, ezzel átpenderülve a kannibál protkók tengerén! Az én pamacsra kunkorodott falatka hálózatomat, am is max palackozott buborék eresztett gülü dülledés polcolhatta volna nyiffantott szögre. Belemásztam a szituba, mint Jolán a kukorica hántott dézsába matek házit körmölni és izomszálakra keményedett forrósított lábas bájolgással tengődtem, amíg a gubancolódott pöffeszkedés el nem szelelt. Aztán már csak mereszthettem csócsált szőrme faromat a pirítós kocka csettre gyullasztó zakóján. Több se kellett, hogy fóbiásra sáncolt zárkában, izzó lapátokkal püföljenek porhanyós villa dísz osztályzatra! Amint megoldási kripta nyitó pöcköt tüsszentettek, kivágódtam a rozsdásodásra alkalmatlan fazékból és páraelszívókat helyből taccsra vágó tető kaparászó füstölgéssel kotorásztam, miféle körömvirágos kis mimóza rügyezett linóleum dísztárcsája kellhet a degeneráltan kitaszított piros ovális rottyantásához.
-Csöpögő trutymót nem gigászi atombunker összetákolni...asszem, lazán kivégzem a köpködő pöttyökkel teleszórt parákat!-
Frankón vinnyogott a tollas sárga pelyhe, mert amőbában kavargó pintyőkére nem zakózott ki semmiféle világosító csíra. Orbitális felkozmálás szállingózott a bemért kufferom körözötten magvas körzetében. Kész honosított zsebtelep, néha rossz koordinátákra lopakodtak a mancsaim, így lekúrtam párszor szürkére porladt kötényke fodrosító ABC tárolót. Szal, emelvényre rittyentett hahota konténerbe górva! Lependerítem a fonott láda bütykeim, felcsapom a garantáltan begynyomat mentes kaja listát és rohadtul mészre csapott tintaként szétterülve vizesítem tocsogósra a boxerom, nehogy varjú pletyka berekesztésre száműzzem a serpenyő tároló odút. Elhintett darált zsemleként, pedig fellövöm a mutató űző kattogót is, nehogy kipöccintettdurranás tilosba fordult jelrendszerként eresszen kalcium halomra. Pofásan összegyűrt trágyaként díszelgek az ültetvény partvonalán, viszont bekopogott a zöldség csipkedés, hogy húzzak barkács leckén lenyisszantani hüvelyk Pannát. Vagyis, lefordultam a bársonyosra csiszolt pilléremről, megküldött flipper golyóként bedongtam az összes légtérben tanyázó parasztbálát és bónuszként takarító folyató vályút koccolva landoltam a síkosított járás akadály dzsungelében. Frissen szabadult héj szökevény támolygással ösvényre bocsátottam a csempészt repesztő orgiámat, majd rácsapva a dugdosott hullámzó fogókra szorítottam origamiba sörénytenyészetet. Fog villódzó reflektor ruhás technó varangy beterpeszteni lejárt szavatosságú jeges kehely séróval. Épp elég hólyagosra pattant cinkes bukta, trapézba szorult lengedezéssel lófráltam kockaköves nászéjszakában.
-Csipkedem a belem, addig...eöööö...ne szippants flangáltató tejport, hanem lapítsd síkba a gülüredőid!-
Szilánkosra roppant járgánybontó csákányként durrantottam el a gépezetet, amíg képsíkba nem figyelt lejtősen tördelt vészfék. A falusi Mariska bibircsókos antenna fogására borulna egyengető henger az aljanépi buktató kényszerére! Gipszben rühesedő csontiként totál ki volt csukva parázsról pattant foltosítás mentesen csorogjak le. Fejfára lógatott mázli talizmán, ostorral sávosított a szapora, ezért csőt markolva szeleltem végig a csülöktámasztón, hogy fejtágítót kaparintva vergődhessek a külföldi zagyvában dúsított paca mezőn. Hót ziher, klimaxos hősugárzásban buggyantott tyúkanyó kreálta ezt a rakás bozótos útvesztőt. Már attól opálos szürkület kongott, hogy betaláljam a lötty részleget! Miféle csiperke gomba kucsmára kell széthányni triplázott felszerelésben?! Ezt az akasztásba hurkoló tötymörögi szarozást sose bírtam befogni. Tökre ugyanoda araszol le. Totál lomtárba csukható útvesztő geometriai alakzatot biggyeszteni és kisakkoztatni csórival melyik szögből cuppanjon a fedélre. Hagytam is dél-Afrikában fokban keringeni a tángálást kényszerítő sugárzásával együtt. Inkább nekifeszültem a kutató bakancs befűzésének és pultra biggyeszthettem minden alkatrészt. Feles csapatással visszafelé tankolták meg a segélytárolót, szal csirizesre áztathattam a sasoló csatornám. Főleg, mert telibe eresztettem az ellenzőtörlőmmel, ami tocsogott bűzbomba váladékában...
Koptatott távkémlelő képességekkel és divatosan barázdált tapogató csápokkal zavarhattam aszalt Bottyán ráncosításba azonosítatlan trutymót, meg vezetékből szűrt rokonát. A dobozolt hálózatot hozsanna reflektorban tündököltető nyertes himnusztól kiszívott nikotin tapaszként cövekelhettem, míg besípolt a gáz szüntetésért nyálát verő teló csipogása. Épp, annyi biggyesztett űr cédulát, kipottyant díjnyertes kotyvasztó dézsából, nejlonban lubickoló mintákat fortyogó lávában szokás kiroppantani. Kezdte csesztetni a cérna fonatom, de bezakóztattam az összes pondrót. Nem csüngött szomszédból leakasztható tippmix, mekkorára rúgjon a sertés udvar, így meg lesz dögivel vágóhídi növendék. Fix, még túl is csordogált, mert nyakon borított látképként a folyó kezd betaknyosodni a pálcika hadtesttől. Agyaggalambbal állítom szarvakba Vénusz borotva csíkjait, ha úgy belepiszkítanak pihe rántással tapaszthatom dzsuvában turkáló koldusok stoppolatlan textil mázára! Mindjárt fröccsen is a bili medre, mert kászálódom a bázisra, ahonnan nóta cincogás szivárog. Most vagy marhára begyapásított a pára, vagy aszfaltra fektetett buktató döccenésre szócsőre kapcsoltak valamilyen langyi feszes gatyás sliccbe csíptetett vernyogását. Mellé trafáltam! Csalva a távlatból hókon csoszott a nemzetközi jelző lámpa sárgálló beintése. Pukkanólőpor kornyikált egy tagra apadt húros kíséretre. Ráadásul totál csipáztam a leperkált ütemet. Motoszkált némi tapló űző szer a sufniban, úgyhogy lábblökire csúsztattam az seggem és kagylóztam vonás pendülés némulásig. Ettől kerge kórt szedett patásként csörtettem málnásba, hogy kikergessem a nasizó barna gombolyagot.
-Totál benyerő a lárma, ne rekeszd be!-
Hát, olyan háló villantással zsákmányoltam fogdába a szőrmét, kapásból némított fagypont kristályosodott. A hengerként végig gördülő vakeromtól, meg áramra kötött rozogával szórtak hav extrát és akkora kotrással iszkoltatta takarásba a hipózott rózsaszirom lécet, inka lekvár öntöde helyrajzi adatait képzelegtem a duplán mázolt zaj gerjesztőre. A folytatást bebuktam, de akadt néhány befigyelő szálka, ami bökte a csőröm. Pórázra se kötöttem a taplóként nyomuló görbe véget adó mániám, hanem zúdítottam a lavinát. Boogie láz kap el, ha csoportos csürhét befoglaló nesz rittyentés kerül abroszra.
-Hol az ismeretlen pajta ajtó mögötti reteszben bújtattál ekkora kupacot?! Miért nem rezonáltatott be felismerés, hogy a befoglalt lyukam azonosítatlan élősködő trónol?! És, milyen molyrágta notesz óta nyúzol zene eszközt?! Ráadásul, miért nem himbálózik múltfoszlány, hogy károgtál a kerek sztoriról?! Plusz, mekkora lódobogtató sérvmasszáz, totál passzol a dobhártya szaggató csörömpölésed!-
Tovább vánszorgott vízszintes vonalban ragadt eszkimó paradicsom, úgyhogy becuccoltam átjáróban tespedő létyót, bekúrtam a szellőztetőn marha értékes zugomat feltáró leletként kiállító nyílást, becserkésztem a tároló lapot és ráküldtem a rongyon át is pirosító cuccost. A fenyítő rizsám gerjesztette orkánt le kellett pofoznom és addig se szobroztam grillezett malacként a karácsonyi menü alma tartó balekjaként. Csak, kiürült a barmokat foglaltató dühöngő, nekem meg kötelező program volt odacsörtetni boltozatifényáradathoz. Tartó oszlopok nélkül univerzumot döngető rengéssel pakoltam le pillái elé a szaros hátsóm, meglepiként pedig rázoomoltam házi kedvencként az elásott kincses kamrájára.
-Körbetapizhatom? Nem kúrom el, becs szó!-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Hétf. Nov. 29, 2010 2:11 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Teljes lelki nyugalomban nyűttem a húrokat, és fel sem merült bennem az amiért eddig lakat alatt tartottam a hangszert. Többek között amiatt végezte a szekrényben szegény pára, mert mikor beköltöztem féltem, nehogy baja essen ebben a háborús közegben, ezért inkább feláldoztam az egyik kedvenc időtöltésem gyakorlását, csakhogy biztonságban tudjam. Másrészről pedig, nem tudtam mit szólna hozzá a házigazda, hogy efféle zajkeltéssel bontom meg idilli harmóniáját. Akkor még azt hittem, hogy a fejemen töri ketté, ha rákezdek. Bár igazából még máig nem tudom mit szólna hozzá, ha meghallaná. De éppencsak mintha olvastak volna a gondolataimban, varázsütésre az emlegetett szamár rohamtempóban törte fel az ajtót, amitől menten azt hittem szívrohamot kapok. Hirtelenjében még a gitár is majdnem kiesett a kezemből, aminek megmentésére egy zsonglőröket megszégyenítő mutatványt vágtam le. Aztán a következő mozdulattal bújtattam is elfelé, készülve az istenes lehordásra.
-Bocsánat, én csak épp megtaláltam és, tudod csak be akartam hangolni, mert rég nem játszottam rajta, meg minden… -kotorásztam kétségbeesetten a kezem ügyében lévő tokért- De máris elpakolom, csak ne ki ne vágd az ab….hogy micsoda? –kopogtatott be végre az infomáció ami az ajtóban ácsorgó féltől érkezett úgy percekkel ezelőtt. Beletelt egy kis időbe, hogy feldolgozzam, az előbb épp megdicsértek, és nem melegebb éghajlatra küldtek. Egyből kezdtem is pislogni nagyokat, hogy most akkor mi van, ölemben a hangszerrel, és a félúton megrekedt tokbapakolásával. Nagyokat tátogva próbáltam kinyögni valamit, de fogalmam sem volt, hogy most mit kéne mondanom. De legnagyobb meglepetésemre, szinte azonnal be is rohamoztak pár konkretizáló kérdéssel.
-Hátöö ez volt az egyik csomagom, amit annak idején bepateroltál a szekrény sarkába, én meg azóta nem mertem előszedni, mert azt hittem azért suvasztottad így el, mert nem szeretnéd, hogy használatba vegyem. –mutogattam a hátam mögé a nyitott szekrényajtóra- Az meg azt hittem nyilvánvaló, hogy nem csak dísznek cipeltem magammal, de mivel nem került szóba, nem firtattam a dolgokat. Amúgy sem szoktam dicsekedni, vagy felvágni. Tudod, hogy akkor örültem, ha nem dobtatok ki a küszöbre, nemhogy ilyenekkel traktáljam a népet. Meg elég régóta megvan már ahhoz, hogy előbbrehelyezzem a biztonságát a kedvteléses időtöltésemnek. Lehet, hogy jobb helyen volt ott a szekrényben, mintha idekint lett volna a harctér kellős közepén. Tudod, ő már nagyon régi, és egy nagyon kedves fiú készítette nekem úgy 50-60 évvel ezelőtt. –kapott el a nosztalgiaroham végigsimítva az egyik virágmintán. Ritkán láttam ilyen lelkesnek, és érdeklődőnek Masakit, mint ahogy most lekuporodott elém. Mint egy kisgyerek aki először jár életében az állatkertben, úgy csodálkozott rá a hangszerre.
-Hát én nem nevezném épp profizmusnak amit az előbb produkáltam… -dörzsöltem meg a tarkómat. Igaz, hogy ez olyan mint a biciklizés, hogy ha egyszer megtanulod sosem felejted el, de a gyakorlatból ki lehet jönni. –Meglátszik, hogy több mint egy éve volt a kezemben utoljára. Tele volt fals akkordokkal, meg még a hangolás sem tökéletes. Amúgy persze, hogy megnézheted! –pakoltam át az ölébe. Kicsit meglepődtem magamon, hogy ilyen habozás nélkül átruháztam, hiszen eddig kínosan ügyeltem arra, hogy ne adjam ki a kezemből, hiszen ő a szemem fénye. Megígértem, hogy jó kezekben lesz nálam.
-Bemutatom Yukizora-t. A készítője a Hakuya no Eien Shiroi Sora (A téli éjszaka örökké fehér égboltja) nevet adta neki, de megengedte, hogy így becézzem. Igyekeztem tökéletesen gondoskodni róla, de azért meglátszik rajta az idő. –vizslattam végig kicsit szomorúan. Azt hiszem egyszer el kellene vinnem kicsit rendbehozatni, de vajon még életben van aki készítette? Lássuk csak, ha jól számolom olyan jócskán 70-es éveit taposó bácsi lehet már, de még megvan az esélye, hogy talpon van! Remélem végül sikerült megvalósítania az álmát, hogy híres hangszerkészítő legyen… Máig lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy szinte rögtön azután, hogy elkészült a gitárommal, csendben elköltöztem. Pedig egy búcsút igazán megérdemelt volna az az örök álmodozó. Na de a gitár mindig emlékeztetni fog rá, és remélem sikerül megtalálnom, hogy megmutassam neki az egyik első műve még épségben van. –De ennek ellenére, még mindig gyönyörű, nemigaz? –kanyarodtam vissza a jelenbe és tört elő az elfogult rajongásom. –A fogólapja ébenfából van, amit akkoriban nem volt ám olyan egyszerű beszerezni mint manapság, a teste meg mahagóniból, igaz az erezete nem nagyon látszik a festés miatt, ja amúgy azt én segítettem megtervezni… -magyaráztam és mutogattam átszellemülten. –Izé bocsánat, ilyenkor mindig sikerül elragadtatnom magam kicsit. –kuporodtam vissza a helyemre, hogy hagyjam Masakit nézelődni. Közben elkezdtem a tokban kotorászni, hogy megnézzem mit hagytam benne, amiről teljesen elfelejtkeztem. Elő is került néhány kotta, bár ezekből nem sok van, mert jobbára azzal nehezítettem a dolgom, hogy hallás után tanulgattam a dalokat. Így több időt tölthettem el gyakorlással. És találtam néhány pengetőt is, amik közül van ami a sajátom, van amit pedig koncerteken sikerült megszerezni, mikor épp jó helyen álltam. Erről jut eszembe, azt hiszem egyelőre azzal még nem sokkolom szegényt, hogy elektromos gitáron is tudok játszani, sőt egy ideig volt is sajátom, csak a legutóbbi költözéskor el kellett adnom, mert nem tudtam magammal hozni ide. Majd talán kicsit később. Amúgy tényleg érdekes, hogy eddig nem tűnt fel neki, hogy gitározom, hiszen az ujjaimon egyértelműen látszanak a bőrkeményedések, mégha az utóbbi időben kezdtek is eltünedezni a visszaszorított játékmennyiség miatt.
-Ha szeretnéd, pár dolgot megtaníthatlak eljátszani. Voltak már tanítványaim itt-ott a szomszédok közül, szóval ha azt vesszük van gyakorlatom. –ajánlottam fel az agyamból hirtelen kipattant lehetőséget. Hátamat a szekrénynek döntve vártam ki türelmesen a tüzetes átvizsgálást, mert megint kezdtem kicsit rosszul érezni magam. Lassan azt hiszem ideje lenne ennem valamit.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Dec. 01, 2010 4:12 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Hajzatra billentve a lángolási rátát, már be se kéne folyatnom a dülledő fonal eresztett antiszoc fószer sarki növény termesztését. Köbö, annyira keringett kettős pásztázás dátumozott szám cikázási jelöléskor, mint a farzsebben retináját cipelő balekot, hogy telibe trafálja a kapafogú mezitnájkost kergető colost, ami tángáló neon áradatban döglik. Azon a tornyozottan heg szaporulatban kurva tehetséges napon, totál befoglalt, hogy rám tukmáltak egy csövest. Cakkosra rágta a zubbonyfonó szú a dühöngő tokomat. A Rózsika milis fecnijével kivégzendő lúzer síkjára nyírt füvemre zavarták taposó masinát. Belepiszkítottak a kapásból kicsukott nyilatkozatomba, amitől sok, hegyes, színes paca zakózott mindenfelé. Fortyogtam az őrölt borssal tuningolt fazekamban és oda se skubiztam miféle sufniban tárolt kincses kamrát górok tároló doboz fenekére. Ahhoz meg nem kell lencsés szafaládékkal támogatott gógyi pattanás, valszeg rosált bádogdoboz beszaggató szkeccsrelésével küldtem minden lomot, plusz hártyákat földeltető indián jelrendszer gomolygott a vészfékből. Be se merhettek pöckölni egy kagylómat csesztető segély hörgést, vagy ladikból kidöntő frászt, esetleg tapogatózó pantomim vergődést. Kiszűrték a sárgát választó babomból hajzat dauerom ugrott volna pöcegödörbe, ha bele matatnak tahó paraszt zsákolási szerencsétlenkedésébe. Az meg kukuló kaktusz tüskéjére passzolt, soha a rizsa lökési csicsa napokon nem fetrengtem gyűjtögető kóró telep bérlőjeként infókat. Szart se kaparásztam pukkanóvonalkáról, csak amennyit a hangyajárókányi cérnaszál eregetések alatt regélt.
Kezd cinkesen gázdurrantás lenni, mekkora leépült szellőztető vagyok! Kész útvesztő csatorna folyás terpeszkedik a mazsola állásom körzetében. A képembe tolt vakerok vagy kereszt sprinttel zakóztak kifelé, vagy be se passzírozódtak a dupla ajtós gorillával reteszelt átjáróba. Most is tövig repedt szarut könnyezek, ahelyett tapasztanám a dobhártyám dáridó sztorijára. Le kéne már vedlenem ezt a pudli vakarék finnyáskodást és minden koronggal feltapadni hullóhengercafatra. Be kéne vadásznom az összes lebegő fosost, am is kavargott zoomolási csíra! Frankóra dobozolt löttyként rázkódtam, mit dörmög a ritmus nyávogóról. Lehet premierben díszelegtem zsongott csicseriborsóként, de fullra csipáztam a kirakós zúzásból gyúrt két lábas istencsapások tákolmányát. Falra hányt mirelit fasírt, egyedül ezt komáztam a sunyi pofájukban! A rakásra dobált tinglitanglit non-stop nyomatnám!
-Balfaszság! Ki nem szűrném a kefirt, ennyi csiperke fehéredést behúzott! Rendesen kezelteted minden nyavalyáját! Végén még bezöldülök egy falécre!-
Koslattam a hipózott tamtam adó masinát, közben megküldve a felhőkarcolóra csimpaszkodó némbert rögtönzött bura fényező száj vonogatással. Csappant a csillámló faktorom, valamit lökni kellett a végszót kukázott fejszén! Plusz, tonnák alatt megszakadva szuggeráltam minden berángásom, nehogy atomjaira roppantsam enyves csülkű Edward-ot. Majd kifordultak a piros gejzírt csörgedeztető köreim, de tüzelő kavicson tükrösített strucctojás, bevédem magamtól! Már csak azért is, mert gógyiba tárazták, hegesztőszikra karcolta le a gúnya trendjét és flancos kacsaúsztatóban feszítő selyemhernyók nem tahók karmai közé valók! Abból meg kukkot nem vágtam zubbony alá, milyen makkból meg bogyóból kalapálták, szal zörrentettem pár százas fikakenő morgást, mintha kurvára vételeznék bármilyen foszlányt is. Ráadásul meglóbálták pillára horgolt friss madzagot a kódolt gömbös pálcák képében.
-Körmöltél magán csínadattét? Vagy, csak kopiztál? Ugye, nem vagy triplán földelt magasztosra követett bőrgatyás sérórázó? Nem kaparászik, hogy csekkoltalak volna...Miért nem kóstoltál bele a fogathajtó taposómalomba?-
Kunyiztam el a sávosan behúzott fecniket. Nem konyítottam a rájuk biggyesztett hullámzó stadion lemeózásához, de azt leszűrhettem, milyen fejléc virít rajtuk. Én minden öklözötten kicsapó balhét terjesztő pacára ugrottam, de gógyit polírozó dögléséktől sellők pikkelyét tépkedtem. Már a baszott csicsa körmölés se gördül frankón. Az se pislákol, hogy a geci irányzékba cövekeltessem a mázoló pálcát. Rím bokrokat meg terrortámadás se fordít ki belőlem. Bekeményedett zsákutca vagyok a régen benyeletett számláló pörgetésekhez. Az pedig zsigerből pattintott kontrára ki van csukva szilánkosra nyúzzam robbanótöltelék bársony párnázott kedvencét! Hót ziher konténerben landolna! Nem nyelem be a kuruttyolót, ha ledarálják mit cseszek el, vagy ötvenezredjére ragad be a szalag, mert nem tom mínuszból kipiszkálni az antennámat. Egyszerűen túlkokszolt egoista malamut vagyok a bura tágításhoz.
-Nagy francokat süllyedek körmölő korszakba! Taccsra küldeném zaj pendítőt és gerjeszteném dísznek a feszkót! Nekem pöpec, ha terpeszkedhetek a csekkoló szerepében!-
Csengetett a végállomás, úgyhogy némított tolatással lerámoltam a zálogként benyelt cuccokat. Viszont fél moccanás után grabancon csípett a betonlyuggató visító gépeket tollsuhintási távlatból bealázó taszigálási kényszerem. Addig mászattam ringlispílen szerkentyű formációkat, amíg bebarnult csóvába nem passzoltak. A hátra csurrantott megkönnyebbüléstől falatkáért pitiző gubbasztás ólálkodott a belső lakomban, de mákos laskára neszeltem, valami nem araszol cuki minis kotyvasztás ízesítő örvénye felé. Szóródófényjáték tapétába épülten kómált. Meg nem mukkant volna nem smakkol a szitu, csak eldöntögette magának a helyeslő tacskót. Ettől cakkos szélű laskára marnám a képem és várossá kürtölném fogyi paraszt igéjét, viszont fő drótrólküldöttpukkanás gyámolító textilek közé zavarása! Hatalmas kotrással fetrengő alá suvasztottam a gógyi párologtatást és cövekként bekampózva libust csoszogtam hátsó felfogóig. Oldalsátorral akasztva a kidőlését, totem oszlopot rittyentettem a tető emelő tömött gömböcökből, aztán pózba billentettem és keresztbe bástyáztam hőfok növelővel, mielőtt kikúszik valamilyen szökevény nyúlvány a mazsolájából.
-Károgtam én, hogy flangálni fogsz...ceeh...tentézel, zabbantasz, vagy forrasszak füves filtert?-

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szer. Dec. 01, 2010 10:49 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Váratlanul ért az elutasító válasz, mert teljesen meg voltam róla győződve, hogy kapva kap az alkalmon, hogy a legnagyobb kedvenceit saját maga is elő tudja varázsolni. Szerintem csodás érzés, mikor te magad lehelsz életet a húrozott fa testbe. Igaz, hogy hallgatni is különleges élmény, pláne élőben, de azért játszani mégis teljesen más. De ezt nem értheti meg addig amíg ki nem próbálja. Viszont erőltetni nem lehet, mert abból bizonyosan nem sülne ki semmi jó... de talán majd idővel kedvet kap hozzá, főleg ha ezentúl gyakrabban kerül terítékre a húrnyűvés mint délutáni program.
-Azt hittem, már nem kell bizonyítanom, hogy türelmes tanár vagyok. -mondtam kicsit durcásan, miközben visszapasszolták hozzám a gitárt. Lehet, hogy tényleg elragadtattam magam kicsit az egekbe zsoltárazásával, mert akkora erőfeszítések mutatkoztak Masaki arcán, nehogy egy szöszhöz is hozzákoccintsa, hogy már én éreztem durvának magam, ahogy visszacipzáraztam a tokjába. Igaz, hogy tényleg nagyon fontos nekem ez a hangszer, de egy embernél sosem lehet fontosabb... legalábbis egy ideje. Néhány éve még habozás nélkül mondtam volna az ellenkezőjét, de most már megváltozott az értékrendem. Persze, haragudnék rá, hogyha kárt tenne benne, de azért nem gyalogolnék a folyóba.
-De ha csak ezt szeretnéd, akkor legyen. -mosolyodtam el gyorsan, hátha az előbbi megjegyzésemet félreértették volna. Szinte bármikor szívesen játszom neki, csak meg kell kérnie rá. Bár ahogy ismerem a fenenagy egóját, magától úgysem fog ilyet kérni, csak sunyi módon hallgatózni mint ahogy az előbb. Tényleg, vajon mióta ácsoroghatott ott az ajtó előtt? Egy ideje már biztos, hogyha ennyire zokon vette a hirtelen befejezést. Viszont sokkal jobban érdekli a dolog mint azt gondoltam volna, sőt az sem sűrűn fordul elő, hogy, ha fogalmazhatok így, az előző életemről faggat.
-Hát próbálkozni próbálkoztam ugyan, de hamar beláttam, hogy maximum csak szövegírásban tudnék értelmeset alkotni, a dallamok papírra vetése nem az én asztalom. -pakolásztam össze a kottákat, majd visszatettem őket a gitártok zsebébe, ahol ezelőtt pihentek. A kérdés második felén óhatatlanul elnevettem magam, mert felsejlett előttem a leírt szituáció, amint talpig visual keiben zúzok a színpadon egy teremnyi üvöltöző ember előtt.
-Nem hordok bőrnadrágot, de nem tapogatsz annyira messze a lényegtől. -törölgettem le a könnyeimet- Volt pár alkalom, mikor egykét kisebb bandának segítettem beugróként. Nem nagy szó, általában ismerősök voltak, és sajnos nem jutottak túl magasra, mert igazából nem is rendeltek ennek alá mindent. Szimplán csak kedvtelésből zenéltek, egy körülbelül állandó tagokból álló rajongóbázisnak, de szerettem velük játszani. Lehet, hogy pont ezért, mert olyan családias volt az egész, és nem az elfásult sikerhajhászatról szólt. -kezdtem megint nosztalgiázni kicsit. Rájöttem, hogy ki kell használnom minden ilyen alkalmat, amikor beszélhetek egy kicsit arról, hogy ki voltam, és mi minden tett ilyenné amilyen most vagyok. Talán minél többet tud meg rólam, annál könnyebben nyílik majd meg ő is. Annyira szívesen hallgatnám, ahogy magáról mesél, de azt hiszem nagyon sokat kell még várnom arra, hogy ez csak úgy ripsz-ropsz bekövetkezzen. Pedig annyira szeretném megismerni, hallani arról, hogy hogyan élte meg az emberek világában történő dolgokat ezalatt a sok idő alatt, vagy bármiről ami történt vele mióta legutoljára láttam Seireiteiben. Igaz, hogy akkoriban sem tudtam róla semmit, ahogy ez egyre nyilvánvalóbbá válik számomra. Elhamarkodott, felszínes előítéletek, ennyivel letudtam a jellemzését, és nem is voltam igazán kíváncsi rá, hogy mennyi az igazság a róla keringő pletykákból...
Azt hiszem sikerült nagyon elbambulnom, mert a következő pillanatban arra eszméltem, hogy felnyaláboltak, és morcos lehordások közepette dugnak újfent ágyba. A büszkeségem azt diktálta volna, hogy kérjem ki magamnak ezt a hangnemet, de még mindig túlságosan jól esett a gondoskodás, és nem mellesleg az újra az ágyneműben pihenő pozíció, hogy tiltakozzam a bánásmód ellen. Bár az irányú törekvéseimet még mindig nem adtam fel, hogy végre Masaki is tegye takarékra magát.
-Én csak melletted akarok végre alu... -szakította félbe a mondandómat egy a lehető legrosszabbkor előpofátlankodó gyomorkorgás. -...Enni.... -ismertem be lemondóan a vereségem, hiszen tudtam, hogy innentől hiába mondanék is bármit, addig megint csak nem térhetünk nyugovóra, míg el nem fogyasztottam a későesti vacsorámat. De végülis egyáltalán nem bánom ezt sem! Hiszen, nehogy a végén kárba menjen Masaki kemény munkája a levessel. Hiszen gondolom, hogy nem kis erőfeszítése fekszik benne... A pillanatokon belül előttem kikötő tányérra pillantva határozottan az az érzésem támadt, már pusztán ránézésre, hogy hatalmasat fejlődött a főzőtudománya. Bár még mindig lehetett volna mit finomítani a leves-tészta arányon. De nekem ez így volt tökéletes. Még a kéthetes száraz kenyeret is hétfogásos díszvacsorának éreztem volna ha ő pakolja elém. Nem is tétovázva sokat, nehogy teljesen kihűljön, hiszen az előbbi kiselőadás miatt már így is megfeledkeztünk róla, hamar hozzá is láttam.
-Köszönöm, hogy güriztél vele nekem. Ugye tudod, hogy egyre jobb vagy? -bazsalyogtam ki a kanál mögül, mert láttam, hogy cseppet feszélyezi a pillanatnyi hatásszünet. -Az biztos, hogy nem ettem még ilyen laktató paradicsomlevest. -kanalaztam szépen komótosan befelé, mert ugyan éhes voltam, de a gyomrom csak takarék üzemmódban fogadta a lefelé igyekvő betűhalmazokat. Mikor már kezdtek fogyni, én meg megtelni elkezdtem szavakat kihorgászni a betűkből.
-Nézd, egy Shiori, csak nem ehetem meg a saját nevem. -toltam az orra elé a kanalat, cselként alkalmazva arra, hogy nekem ne kelljen többet ennem, ő viszont kanalazzon be párat, mert le merném fogadni egy jó ideje ő sem evett már... Pluszban egy jó kiadós alvás is jócskán ráfér már, hiába játssza a kemény legényt...
-Szeretném átkötözni a sebeidet, túl sokat rohangásztál és kezdenek átázni a kötések. -mondtam határozottan a szemébe nézve, jelezvén, hogy ebben nem tűrök ellentmondást. -Utána pedig végre alszunk egy jót, rendben? -tettem félre a tányért az éjjeli szekrényre.

Tárgy: Re: TAKARODJ A KÖRZETEMBŐL SZOBA! Szomb. Dec. 04, 2010 8:31 am

- - Đ Pokoli démon újra megleli őrző védő angyalát Đ - -

Kondérba fordulva lecsekkolhattam, hogy a darabos trutymó, leginkább egy protkót köpött bugris tápjaként szállingózhatna magaslati kukkolók dupla üreges balekjaként, koszt plecsniért szétlyuggatni a mócsingos ABC valagát. Hát, de ez van. Rohadtul nem kell csipázni, csak toljon le pár lapáttal, bár amikor csőhibás fémkockaként belelefetyeltem nem szállt el az adapterom. Ez meg annyit tesz, baszd meg tankoljad, mert egész pofásan burkolható borogatott szánalom! Olyan undormány retardált nyálgép, akitől vonyító rángást kapva szelelsz el belet üríteni, de ha kinyög pár nyúlfaroknyi zagyvaságot, totál beküldöd a szomszédos utcában lézengő lapító alá! Szal, inkább ellapátolod a gócpont tespedők morzézó kocsányai elől, nehogy még termetesebb gebaszba zuttyanj. Csúszott is a motyó migrénes majom bűzölgéssel gödörbe. Az én enyvvel függesztett pofázmányom meg virulhatott a lencsés zug bevillanásától, mekkora kanyarintott farkú sárdöngölő pink faggyúpárnaként kikönyökölte az újra darálóba uszított kripli kalandjait, maró köpetű daganatos gyíkok fülcsesztető szörcsögésével spékelve. Hiányzott, mint sárga bigékről hahota károgást zagyváló vörös tolakodó a hullámzó gógyiszőröm alá, hogy szappant szlopált függőhídként ringatózzon szint lökdöső besugárzás után zöldturbánrólszalasztottpiroska! Lazán kotorászta, a múltban elsütött kormozás óta párszor beszállingózott mazsola szűkület és összekántáltam humusz alapokon burjánzott króm pótlékot, de be nem kukkantottam volna kockás abrosz alá, hogy pislantásra lezakózok.
-Cöh, francokat robbantok vele gejzírt. Inkább hajaz sisere kommandóval dúsított keménykedőre, mint toccsanó löttyre...-
Rinyán kívül lekopott a teszvesz címke, úgyhogy pöckölhettem mátrix zagyvaságokat a kagylóm felszínébe. Plusz csócsálhattam a témát, valamikor talpnyalt bugrisok pótlékaként tántorgott hisztéria pisisek előtt. Borsó zománca kocogott a tartó oszlopomon, hogy falról ötvenszer visszavert szirénák között szlalomozva nyúzta a fémhuzalokat. Hót ziher, nukleáris veszélyzóna szökkenne el a tapló burkom szigetelése alatt. Nekem ne pattogjon mindenféle korláttal reteszelt muff a felhőket karistoló eufóriájáról! Maradjon a picsáján, aztán üssön fel képekkel tűzdelt szennyeket! Faszért kell, azért dühöngőben vergődnie, hogy bekómázhasson két műmájer pöcsös egymást kurkászó cirkuszi szakadár vonaglásától?! Azok a szakzsargon fosok is, csak azzal kaszálnak hetven csillaggal tüntetett vityillókat, mert teleszórják a hálót klotyós vakuzásokkal és tenyérbe mászó csízzel tapadnak egymás valagára. Oszt a forralt homár palánták szemeteit százalékosan lehetne hörgésből rokkanttá horpasztani, mert ratyibbnál szivárványosabb ócska teleppel dúrják ki a balekok hasu tartóját. Párologtató szelep tördelés, megmukkanó libus se gerjed déli szemcsét fújdogáló frekvenciára. Ettől, még zötyögött csóva szikra a flakon mélyén. Komálja a zajgerjesztést, miért ne lökné zaciba a tespedést és tágítaná reflektorba futó betonsúrolók gógyiját?! Bondor sörényem mázolom neoncsőre, ha nem smakkolnák a törpe tacskók és zombult aktatologatási tangóval nyomatná a fogási kulcsokat.
-Am, rányomatás...bírod a purgyék kipofozását, stimm? Miért nem nyalsz bele a sorozatgyártásba? Megint kikupálhatnál pár maroknyi kóró rohasztót! Házalhatnál, vagy mittom...kajtathatnánk egy kicsibe nyúzó lebujt.-
Koccantam neki a bili peremének, ami durrannóvillanásáradat jelzésével kúszott zoomolási távlatba. Nekem hugyozási kényszerig bedugult a rendszer puffasztott piros pacsi hormon készlettől, de azt a névfecnit lezavartam. Hagy lubickoljon kaja tukmáló szalag tépkedésben, amíg vízszintes vonalak mentén szambázó prüszköléssel zaciba passzolom a ficánkoló maradványokat. Nekem már ez doszt kivágta a magaviseleti küszöböt. Tovább flörtöl a gülüimmel fikamaki kocsonya, falra hányt borsóként zöldellhettem volna csésze vonzásában. Még kotrással be kell rekeszteni a repce szüretet, vagy lebontó üzem fényléssel zakózom rikító köpenyes fóbiába. Rázásra cuppanó különítmény, erre csípőből rászíjazott az ekével szántott pataállományra. Csúszhattam fetrengőhöz, hogy vedlett kígyóként áriázva terpeszkedhessek. Hiába martam csonkra a burámat, nem vágtam ki a cserép licitet, miféle korszerűsítetlen begy reccsentéssel fog kipenderíteni a pepita batyuból.
-Hogy a rákosi túrós béles alkatrészeire akarsz meghámozni? Kockákra szeletelve görgetsz, aztán az ucsónál kuruttyolóként szétterülök?-