A Kumo Étterem

Tárgy: A Kumo Étterem Kedd Jan. 27, 2009 8:16 am

Egy nagyon kellemes és jóhírű étterem. Kívülről falai sötétkék színben tündökölnek és teteje vörös téglákból van kirakva. Amint belépük, finom illatok csapják meg az ember orrát. A falak egy naplementi képpel vannak körbefestve, mintha az egész épület egy festmény volna. Az ablakok hagyományos japán mintáúan vannak kivágva és üveggel ráhelyezve. Az étteremből egy kis híd vezet ki, ahol egy gyönyörű szép tó helyezkedik el. Holdfényben és a világító bogarakkal együtt egyszerűen lélegzetelállító a hely. Még egy kis pad is található a tó melleti tölgyfa alatt.

Az utcán sok ember járkált, amit csak a függökön lévő kislámpák tartották a helyet fényben. Hol néhány játszadozó gyerek, hol egy árús, aki csak úgy csalogatja vendéget és egy szerelmes pár. Mosolyogva tekint rájuk, ahogy egy éterembe bekanyarodnak, ami az én érdeklődésemet is felhívta. Ma valahogy nem akartam nagyon Halál Istennek látszani, hisz csak megrémülnének tőlem az emberek. Most egy fekete felső, egy feket nadrág és egy igen furcsa dolog még. Pontosabban egy fehér nyakkendő díszeleg, amit a ruhám egy része el is takar. Kardomat ma a szobámba hagytam, minek vigyem el egy ilyen nyugis esten. Még ha meg is támadnának, biztos sikerülne addigra hazaérnem. Érdeklődve lépek a rámpára, majd az ajtót érdeklődve kinyitom, és kellemes muzsika és illatok szállnak felém. Egy apró mosoly máris megjelenik arcomon, majd a bárpulthoz sétálok.
-Egy sake-t kérnek!...- adom le rendelésemet, majd körbenézek a társaságon.
Csomón vannak, fiataloktól kezdve, egészen idősekig. Hamarosan egy kis pohárnyi szeszes italt helyezem elé a kiszolgáló, amit én egy húzásra benyakalok.
-Áhhh...Nincs is jobb, mint egy friss és erős rízspálinka...- mondom magam elé, és tovább bámulom a népet.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Kedd Jan. 27, 2009 8:48 am

"Áh, Moshi-moshi, Cielo-chan!-hallgatás a válaszra, aztán elszégyelli magát.-Öhm...még maradok egyet kajálni! Igen, itt Seiretei-ben! Nem őrültem meg. Nem, akkor sem. Rajtam van az a hiper-szuper gigai vagy Mihály vagy mi! Ígérem! Ha lebukok visszahívlak!" csaptam le a telefont teljes lelki nyugalommal. Persze már erre is elég sokan felnéztek, hát még az eltérő ruhámra. Mivel vacsorázni készültem mély dekoltázsú, kellően feszes, sötétkék koktélruhában mutogattam a bájaimat. A kelleténél nagyobb volt a bámészkodó tömeg, ezért két kiszemelt áldozatot fejbe rúgtam a cipőimmel és egy kárörvendés kíséretében kivillantottam a combomat.
-Ezt nem kapjátok meeeeg!-nyújtottam ki a nyelvem és távoztam sebesen a helyszínről. A fél várost sikerült felbőszítenem, úgyhogy az első adandó étterembe betértem. Amint beléptem az ajtón befékeztem és megigazítottam a ruhát, hajamat és egy sóhaj után elindultam a pulthoz. Jó szokásomhoz híven az egész helység kellős közepére foglaltam helyet magamnak. Hamar meg is jelent a pultos, úgyhogy egy mosollyal köszöntöttem. -Áh, Jó estét! -
-Mit adhatok a szép hölgynek?-
-Milyen kedves.-könyököltem fel a márványlapra. - Ha most innék alkoholt fejre állnék, úgyhogy valami gyümölcslére szavazok. -
-Alma? Esetleg eper?-
-Eperlé?-néztem rá nagy szemekkel.-Akarom mondani, egy eperlé leeesz. -
-Azonnal hozom.-
-Áh, köszikeee!Mit javasol? Szörnyen éhes vagyok, de úgy érzem döntésképtelen leszek, ha meglátom az étlapot.-kezdtem azonnal fárasztani valakit.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Kedd Jan. 27, 2009 9:06 am

Mosolyogva nézek körbe, és egy újabb kört rendelek, mikor egy személy jelenik meg az ajtóban. Arca hófehér, szemei megcsillannak az étterem fényeiben és eléggé feltűnő ruhában van, ám de a bentlévők mégis csak magukkal, vagy vendégeikkel törődnek. Mosolyogva nézem fehéres haját, ahogy végigfut kecses testén, és mintha máris egy pincért idegesíteni.
-Áh, köszikeee!Mit javasol? Szörnyen éhes vagyok, de úgy érzem döntésképtelen leszek, ha meglátom az étlapot. - hallom meg utolsó mondatát, amire elvigyorodom.
Milyen feltűnő egy személyiség, de mégis annyira vonzó. A kis poharat lassan a pultra helyezem és a bamba pofát vágó kiszolgálóhoz, majd megfogom a vállát.
-Legyen kettő a ház specialitásából...- mondom neki, mire bólint, és már el is slisszol.
A nő melletti széket megfogom, majd mellettem helyet foglalok. Mélyen szemébe nézek, de valami megmagyarázhatatlan érzés járja át a testem. Még sohasem éreztem. Egy apró mosolyra kanyarodik az ajkam és hátradőlök a széken.
-A nevem Raizetzu Koroida...Na és kegyed?- kérdezem tőle.
Amint megkapom a választ, a pincér jön is vissza két tálcávál. Mindkettőn garnélla rákok vannak, körbekerítve tenger gyümölcseivel és nyakonötve egy kis szósszal. Mosolyogva veszem el a pálcikát, és egy kattanással ketté választom.
-Itadakimasu!- kívánok jó étvágyat, majd beleharaptam az egyik rákba

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Kedd Jan. 27, 2009 9:21 am

Nem maradtam sokáig magamra az eperlevemmel pedig egész jól belejöttem, hogy hangot csikarjak ki a pohár szájából. Egy helyes fiúka huppant le mellém és bevallom annyira elvonta a figyelmem, hogy majd nem eltörte szegény üveget.
-A nevem Raizetzu Koroida...Na és kegyed?-
-Helloka, Raizetzu! Én Elmira-némi szünetet tartok valami japán szó után kutatva a fejemben.-Suchiki vagyok!-vágtam rá egy széles mosoly kíséretében.
Sikerült rendesen meglepnie azzal, hogy már rendelt is ételt. Ráadásul micsoda finomságokat.
-Arigatou, Raizetzu! Igazán jól néz ki! Na és az illataa....hmmm...Finomnak látszik! A két szép szememért kaptam ezt a meghívááást? Ne tagadd! Bejövök neked! -böktem oldalba. Aztán gyorsan viszonoztam a jó étvágyat felhívást és kisebb válogatás után nekiláttam enni. Hamar rájöttem a hajam némiképp útban lesz, ezért a vállaim mögé löktem, de pár kósza tincs csak nem engedte magát.
-Hjaaaj! Bocsánat, de felfogom a hajam! Kicsit útban van!-fordultam el egy picit, hogy a táskámból előhalásszak valami hajgumi féleséget.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szer. Jan. 28, 2009 3:11 am

Illedelmesen és precizen kezdtem a rákokat és a tengergyümölcsét egy kis szósszal megöntve fogyasztani, miközben néha Elmira-ra szegeződött tekintetem. Olyan csodálatos volt csak nézni, ráadásul még gyönyörűbb látvány volt, mikor a fények egy pillanatra ő rá szegeződtek. Arcomon egy apró mosoly kerül, és lehunyom éjfekete szemeimet. ~De furcsa egy lány...~ mondom magamban. Miután már majdnem végeztem az étellel veszek egy nagy levegőt, majd rákönyöklök a márványasztalra.
-Na, és mond csak, gyakori vendég vagy, vagy csak beugrottál, mint én?- kérdezem tőle egy vigyorral.
Miközben válaszol alaposan végimérem minden porcikáját. Haja selymesnek tűnik, arca teljesen sima, ráadásul még feszes ruhája is fokozza a látványt. Újra nekifogok az étel maradékainak az eltüntetésével és ha Elmira-chan is befejezte, körbepillantok, majd egy pillanatra a tó felöl kijárathoz tekintek, végül vissza a lányra egy ártatlan mosollyal.
-El'-chan, volna kedve velem sétálni?- kérdezem tőlé, majd lovagiasan kezemet felé nyújtom.
Jobb ha nem is válaszolok a mondataira, majd megy az magától, ha jönni fog. Minden esetre várom válaszát, és ha '"igen"-t mond, örömmel kísérem ki a tóhoz, egyenesen a vörösre festett hídon át.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szer. Jan. 28, 2009 4:57 am

Eléggé úgy tűnt nem tévedtem sokat a bemutatkozásom után elkiáltott kijelentésemmel. Azt már megszoktam, hogy nézni szoktak, úgyhogy egy szót sem szóltam érte. A korgó gyomrom okozta farkaséhség már annál nagyobb problémám volt. Rendesen küzdenem kellett az elemekkel, hogy az illemnek megfelelően egyek. Nem akartam már falni, ha már a hódolóm meghívott enni.
-Na, és mond csak, gyakori vendég vagy, vagy csak beugrottál, mint én?-
- Egyszerű véletlen volt. Éhes lettem és ide menekültem a sok száját tátó vén kujon elől. De nagyon finom, úgyhogy megérteee! -mosolyodtam el és mutattam a hüvelyujjammal is a véleményem.
Ezt követően megint elhallgattunk, egészen addig, amíg befejeztem a saját adagom elpusztítását. Egy sóhaj után elégedetten nyújtózkodtam egyet, még többet mutatva a már így is eléggé belátható dekoltázsomból.
-Áááh...ez isteni finom volt! Dugig ettem magam! -köszönés képen fogtam magam és a székről lehuppanva ölelgettem meg az életmentőmet. Lehet szegényke nem kapott levegőt a melleimtől, úgyhogy hamar elengedtem. Kisvártatva érkezett is a kérdés, hogy nem e mennék vele sétálni.
-Sziveseeeen! -fogtam meg a kezét. -Legalább lesétálnom a vacsorát. Szerinted is a melleimre hízom? Sokan folyton ezt szokták mondogatni! -

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szer. Jan. 28, 2009 6:33 am

Már éreztem, hogy ez az este más lesz, mint a többi. Erről a lányról is úgy gondoltam, hogy csak egy kicsit merész, de hatalmasat koppantam ezen a téren. Amint befejezte, felállt és mosolyogva átölelt, és szó szerint a két dom közé nyomódtam. Éreztem, ahogy peszegni kezd az arcom és egyre több vér pumpálódik a fejembe, miközben szemeim majd kigúvadtak. Bevallom, nem a szorítástól, sokkal inkább a látványtól. Amint elengedett, úgy vélhette, hogy kevés oxigént kaptam, ezért vörösödtem el, így még nem buktam le. Ám kérdésemre máris megfogta kezemet és már rohantunk is az emberek között. Amint kiértünk, friss nyári szellő csapta meg arcunkat, ami most jól esett a bent lévő fülletség miatt.
-Szerintem így jók...- válaszolom a kérdésére, amin újra elvörösödöm.
Ha nem csinál megint valami szokatlanat vagy perverzet, zsebre tett kézzel elindulnék a hídon egy lassú tempóban, persze vele együtt. Csak csodálnám a tóról visszaverődő fényt, amit a hold okoz, vagy a sok világító bogár, mely valahogy meghittebbé teszi a helyet.
-Elmira-chan...Tudod, hogy egy kicsit feltűnő személyiség vagy?- kérdezem tőle egy apró mosollyal.
Ám a ha rossz néven venné ezt a megjegyzést, fejemet most a híd véfére terelődik, ahol egy kisebb sziget van egy fával és egy szép paddal.
-Ám engem nem zavar...- motyogom, és némi pírral a holdra tekintek.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szer. Jan. 28, 2009 9:00 am

A levegő közti váltás még nekem is jól esett. Elég meleg volt az étteremben, ami teli pocakra nem a legjobb hőmérséklet. A hirtelen szellőtől bevallom libabőrős lettem tetőtől talpig, de kicsit sem esett rosszul. Na és a látvány? Tátottam is rendesen a számat a csodaszép tó mellett sétálgatva. Raizetzu bókján vigyorogtam mint a vadalma és kicsit oldalba böktem. Mielőtt megjegyzést tettem volna erre a kijelentésére észrevettem a panorámát.
- Ez meseszéééép! - fékeztem be a híd kellős közepén és forgolódtam össze-vissza, hogy mindent szemügyre tudjak venni. Leginkább egy kisgyerekre hasonlítottam, aki eljutott Disneyland-be és mindent ki akar próbálni, amit csak meglát.
-Elmira-chan...Tudod, hogy egy kicsit feltűnő személyiség vagy?-
-Oh...hogy érted? Elszakadt a ruhám?- próbáltam végignézni magamon.- Esetleg leettem magam? -
-Nem, nem így gondoltam. -
- Hát akkor? -vágtam ártatlan arcot és néztem hatalmas szemekkel. - De jól néz ki a víz! -hagytam faképnél a fogalmazással bajlódó Raizetzu-t és közel sétáltam a vízparthoz. Nehézkesen ment a ruhát is fogni, na meg lehajolni is, de csak sikerült megoldanom. -De kellemeeees! -

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szer. Jan. 28, 2009 9:25 am

Talán épp kezdődött volna a hangulat romantikussá válni, mikor Elmira most vettem észre a csillogó kis patakot. Mosolyogva figyeltem a reakcióját, majd sóhajtva lehunytam szemeimet. ~Milyen gyerekes néha...~ motyogom magamban. Hamarosan én is elindultam a híd vége felé, ahol a lány már rég átkelt és ujjaival a tó felszínét kavargatja. Olyan fantasztikus nézni ezt a tüneményt. Ám hamarosan észrevettem valamit. A tó partja eléggé sáros volt és csúszósnak is tűnt. Komoran és határozott léptekkel elindultam mögé, hogy ha megcsúszna, el tudjam kapni. De amint mögé értem, arcom teljesen elvörösödött és egy apró vércsík is kifolyt az orromból. A lány feszes ruhája csak most mutatkozott meg, ahogy épp a gömbölyű fenekét bámultam. Nagyot nyeltem, és kezei remegv indultak meg Elmira dereka felé.
-Nehogy elcsúsz...- mondom neki, amire egy kicsit felsikít, végül a lendülettől elcsúszik, egyenesen rám.
Sajnos a nadrágom teljesen összesárosodott, de legalább a lányt sikerült megmentenem a gonosz sártól. Kezeim szorosan a lány dereára voltak fonva, miközben oldalra fordított fejét bámultam. Most az egyszer volt az, hogy tényleg egymás szemeibe nézhettünk. Zöld szemei smaragdként csillogtak és ajkai mintha hívogattak volna. A külvilág megszűnni látszott, és csak a szívem gyorsuló dobogását hallottam.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Csüt. Jan. 29, 2009 2:17 am

Nagyon tetszett ez a "vizecske", szívem szerint már azon járt az eszem, hogy ledobálom a ruháimat és beleugrok. A botránkoztatás sosem állt tőlem távol és a tömeg véleményére sem adtam. Szóval már készültem is, hogy megszabadulok a koktél ruhámtól. Pattantam is hatalmas lendülettel felfelé, hogy végre hajtsam a tervemet, de a part ingatag stabilitása keresztbe tett nekem. Felsikítottam, mert nem füllött ahhoz a fogam, hogy tiszta sár legyen a vadi új ruhám, bár a bőrnek elviekben jót tesz az ilyen fajta pakolás, de inkább maradok az előre tervezett iszappakolásnál.
Szerencsémre hős megmentőm Raizetzu, elkapott. Igaz, így ő lett tiszta piszok. Nagy szemekkel néztem rá, miután nem akaródzott megmozdulni. Lassan elmosolyodtam és a mellkasára csaptam.
- Előbb a házasság aztán az ágyjelenet, Don Juan! -szegény vörös arca egy pillanat alatt változott falfehérré. -Csak viccelteeeem! Komolyan ne vedd már! Halihóóóó! -ültem fel és kezdtem el finoman ütögetni az arcát. -Jaaaaj...ne mááár! - eszembe jutott egy férfiaknál mindig működő mechanizmus, ha észhez kell őket téríteni. Szépen lehámoztam a kezeit magamról és a melleimre pakoltam. Ettől naná, hogy egyből megjött a színe. -Felébredtél? -vonogattam a szemöldökömet és kászálódtam fel a földről. Mivel ilyenkor hagyni kell a többségnek időt, hogy magához térjen, inkább arrébb sétáltam és helyre hoztam a kinézetem.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Csüt. Jan. 29, 2009 3:03 am

Már kezdtem volna azt hinni, hogy azért valamelyest romantikus is tud lenni ez a lány, de hatalmasat koppantam ezen a téren. Amint elkezdi hablatyolni, hogy előbb a házasság, aztán a "dolgok" arcomon falfehér lett. ~Micsoda?! Miről beszél ez?!?!?! O_o...~ akad meg bennem a kerék és rongybabaként hátradőlök. Hamarosan egy furcsa érzés kezdte hatalmába keríteni kezeimet, mikor érdeklődve kipillantottam szemhéjaim közül.
-Felébredtél?- kérdezi tőlem vigyorogva.
Amint meglátom, hogy kezem az egyik mellét fogják, beindul a láncrakció. Szinte kirobban a vér az orromból, és próbál elállítani, miközben ő arébb sétál és rendberakja magát. ~Tuti, hogy direkt csinálja!!!!! >///<~ morgolódom magamban. Sajnos a nadrágom menthetetlenül sáros lett, így nem is próbálom levenni. Gyorsan én is rendbe szedem a ruházatomat, majd halk léptekkel mellé lépek.
-Úszni akartál?- kérdezem tőle, miközben a víz sík felszínét bámulom.
Végülis kicsi a lebukás veszély. A kerités elég magas, senki sem tud belátni. A tó sincs tele halakkal vagy egyéb nyálkás hínárszerű vizinövényekkel, így nem kell aggódni az ijedtségtől. Talán az az egyetlen egy baki lenne benne, ha hangoskodnánk. Ennél a gondolatnál egy kicsit elvörösödtem és a lány felé fordultam.
-Szerintem úgyse látna meg senki...- motyogom, és Elmira válaszát várom.
Ha benne van, én is levetkőzök, persze háttal, hisz nem vagyok én perverz! Lassan belemászom a tóba, ami ilyen meleg nap után még mindig melegnek mondható, ráadásul ott van még a kellemes esti levegő is.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Csüt. Jan. 29, 2009 9:11 am

A hajamat birizgálva vártam, hogy végezzen az orrvérzéssel és felállással Raizetzu. Egyik sem ment valami gyorsan, de legalább már az eszénél volt egy kicsit. Ahogy rám pillantott látszódott rajta, rosszul érintette a lelkivilágát az előbbi akcióm. Mintha semmit se sejtenék mosolyodtam el bűbájosan és a kezeimet hátam mögé csapva táncikálni kezdtem egy helyben. Valamivel el kellett ütni az időt, amíg összekapja magát megbántottka.
-Úszni akartál?-
-Hááh, gondolatolvasó vagy! Szerintem nagyon hívogatóóóó...Beleugranék szó mi szóóó...-egy sóhaj, már csak egy valaki hiányzott innen, de ezt az apró részletet meghagytam magamnak. Gyorsan körbepillantottam és már pakoltam is lefelé a táskámat tisztes távolságba a parttól. Amíg ő még elmélkedett leszenvedtem a ruha cipzárját és kibújtam belőle. A biztonság kedvéért még szétnéztem, de közel távol sem volt egy árva lélek sem.
-Szerintem úgyse látna meg senki...-
-Ez a beszéééd! -raktam a vállára a ruhámat. -Szemeket becsukniii, szívtipróóó! -gázoltam bele a vízbe. -Áááááh....ez oltári jóóóó! Váhááá! Mire vársz??? Belerepül a sültgalamb a szádbaaaa! Tisztára mintha egy strandon lennék...-fogtam fel a fejem búbjára a hajamat, hátha sikerül elérnem, hogy ne legyen tiszta víz. "Hogy én mindig vízben kötök ki..." jegyeztem meg magamban és csapkodtam Raizetzu felé.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Csüt. Jan. 29, 2009 9:26 am

Mint tisztességes és jól nevelt férfi a lány utasítására hátat fordítottam, és hagytam, hadd vetkőzzön le. Egy kicsit kezdett idegesítő lenni a várakozás, mikor a még józan eszem rendesen fejbevágott. "Eszednél van, Baka-chan?!?! Egy étterem tavában akarsz fűrödni egy ismeretlen lánnyal?!" ordítozott velem a belső énem. Talán igaza van. Szomorúan akartam volna megfordulni a lányhoz, hogy ez így nem volna helyes, mikor az egyik kecses lábát meglátva újra elvörösödtem és gyorsan visszafordultam. Amint egy placcsanást hallottam, jelezte nekem, hogy már én is a vízbe mehetek. Rajtam csak egy fekete boxer maradt, ám Elmira-n nem tudtom, mi maradhatot, ám ahogy már személyiségét megtapasztaltam, biztos meztelen. Lassan én is belemártóztam a vízbe, és tényleg kellemes, ahogy a lány mondta. Nyakig elmerültem benne, majd élveztem a pillanatot, mikor El'-chan elkezdett fröcskölni, és egy pillanatra elnevettem magam. Gyorsan felálltam, s a víz a derekamig ért, majd én is elkezdtem visszacsapni. Egy ördögi terv kezdett kibontakozni fejembe. Hirtelen mintha elcsúsztam volna, a vízbe zuhantam, ahol a sötét miatt szinte semmit sem lehetett látni. A lány biztos aggódna, hol vagyok, mikor hirtelen megragadom kecses lábát és sebesen elkezdek vele úszni a vízbe. Teszek vele néhányt kört, majd a parthoz érve megfogom csuklóit, a sziklafalra tapasztom és arcom megkomolyodik.
-Szívtiprónak tartasz?- kérdezem tőle, majd elvigyorodom.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Pént. Jan. 30, 2009 6:29 am

A víz csapkodása egymásra jó muri volt, bár néha kicsit sokat mutattam meg magamból az ugrálásnak hála. Raizetzu ilyenkor mutatott reakcióin jót virultam. Nagyot néztem, amikor belezakózott a vízbe és nem jött fel a felszínre. A tó felszínéhez közel hajolva próbáltam bemérni merre van és mi történt vele, de este révén ez amúgy is veszett próbálkozás volt.
Egy szépet sikítottam, amikor megfogta a lábamat. Ez még nem is volt elég neki. Szépen elkezdett úsztatni a vízben.
-Áh, te marhaaa...-csaptam bele a vízbe, ahol gondoltam, hogy a feje van. -A fráááászt hoztad rám! -
Az úszkálásnak hamar vége szakadt, helyette inkább nekiszögezett a sziklafalnak. Sejtésem szerint ebből papás mamás játékot szándékozott kihozni. Nem véletlenül vörösödött el annyiszor az arca. Magamban hálát adtam minden istennek, aki csak az eszembe jutott, hogy nem Karakura-ban vagyok, bár ebből a slamasztikából még ki kellett valahogy másznom.
-Szívtiprónak tartasz?-
-Igen. De lehet, hogy kitűnő színész vagy! Esetleg az apukád spanyol torreádor volt? Te kis túlfűtött bikuci... - vonogattam a szemöldököm.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Pént. Jan. 30, 2009 6:46 am

Nagyot nevettem magamban, mikor a lány nagyot sikított, miközben magammal vittem egy körre a vízben, és a falnak szögeztem. Elmira válaszára arcom megkeményedet és fejemet szomorúan lehajtottam. Pont egy olyan témát hozott föl a lány, ami számomra nagyon érzékeny volt. Kezeim lassan elengedték a lány csuklóját, majd egy nagyobb víz alatti kőre leültem. Számig elsüllyedtem benne, majd mondani kezdtem valamit.
-Frrrkba...- bugyborékolt a számnál a víz.
Pontosabban "Francba" volt a szó, amit el akartam mondani, de jobb is, hogy nem hallotta. Ezzel a mondattal szinte el is rontotta a kicsit romantikus és a kicsit perverz pillanatot. Újra kiemelkedett a vízből, és lehunjt szemmel élvezte, ahogy a vízcseppek végigfolynak testén.
-Az apám egy jól műkődő Dojo vezetője volt...de egy Hollow megölte...- fordítom el szomorúan a fejem.
Néhány perc elteltével lázasan gondolkodni kezdtem, vajon mikép lehet folytatni ezt a kellemes éjszakát. Hirtelen elkezdtem hátradőlni, majd egy placcsanással be a vízbe. Gondolom, hogy Elmira nem veszi be kétszer ugyanazt a trükköt, így a sötétséget kihasználva mögé úsztam, majd kiemelkedtem a vízből. Biztosan érezhette, hogy mögötte tartózkodom, ha meg nem, akkor eleresztenék egy "búúú"-t. Ha megfordul, homlokunk szinte összeér, és ismét a vörös lesz a fő színvilág az arcomon.
-Elmira-chan...- kezdek bele, majd nyelek egy hatalmasat.- Tudnánk még a közeljövőben találkozgatni?- kérdem tőle és a szemébe nézek.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szomb. Jan. 31, 2009 3:42 am

Hatalmas és totálisan kellemetlen meglepetés volt Rai reakciója a csipkelődésemre. Fogalmam se volt melyik résszel is voltam ennyire tapintatlan, úgyhogy csak pislogtam magam elé, hátha beavat.
Lassan érkezett is a magyarázat, amitől oltári kínosan éreztem magam. Szép témába nyúltam bele. A fejemet vakarászni kezdtem zavaromban, de azért legugoltam elé.
-Sajnááááloooom...mindig fecsegek össze-vissza. Ne is figyelj a szövegemre. -ütögettem vállon a szokásos "hej, de happy vagyok" stílusomban. Sosem voltam vigasztalós típus és őszintén szólva nem is szokásom ezt játszani, ráadásul Raizetzu ismeretlen személy.
Szépen bambultam magam elé és azzal ütöttem el a csendszünetet, hogy tekergettem az ujjaimon egy hajtincset. A cselekvésből egy hatalmas placcsanás zökkentett ki és voálá, a komisz lelkecske máris felszívódott előlem. Morcos lettem, hogy megint valamit tervel, ezért felpattantam szó szerint lefejelve a mögé lopakodó Rai-t.
- Jaj...jaaaaj...de kemény a fejed! -ugráltam a sérült testrészemet fogdosva. -Ezt miért kellett?-T.T -Na, mindegy! -vigyorodtam el újra.
-Elmira-chan...-
-Hümm?-
-Tudnánk még a közeljövőben találkozgatni?- a pillantását nem is bírtam sokáig, inkább lenéztem a vízre, hiszen tisztában voltam vele, amit most fogok mondani nem fog jólesni neki.
-Mint barátok...talán...- //Így gondoltam lángész...//

Tárgy: Ebédelni fürdő után Szomb. Ápr. 25, 2009 5:11 am

Jólesett a 6. osztagi fürdőben eltöltött idő, de már itt volt az ideje annak, hogy befejezzük. Mayával megbeszéltük, elmegyünk egy jó étterembe, így kisebb keresgélés után ráakadtunk a Kumo étteremre. Bementünk és mivel tudták, hogy ki vagyok, máris a legjobb asztalhoz vezettek bennünket. Miközben az éttermen keresztül mentünk, sok szempár megakadt rajtunk, de nem foglalkoztam velük, gondoljanak, amit akarnak. Leültünk, a pincér nemsokára kihozta nekünk az étlapot és elkezdtük nézni a választékot...

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szomb. Ápr. 25, 2009 5:21 am

Gyönyörű volt az étterem, engem teljesen elbűvölt. Nem csak mi voltunk, és észrevettem, hogy jó sokan megnéznek minket. Lehajtott fejjel mentem tovább- nem szerettem ha néznek az emberek. Jobban mondva pletykára éhesen bámulnak. Mikor leültünk, gyorsan megkaptuk az étlapokat, és én érdeklődve néztem rajta végig, végül egy nagy adag gőzölgő almásgombócot rendeltem. Futólag rámosolyogtam a kapitányra, aztán vártam hogy ő mit mond. Valami ház specialitásáról volt szó. Amint megkaptam az apró gombóckákat, gyorsan bekaptam egyet, mert már kezdtem éhes lenni. Aztán rápillantottam a kapitányra, aki viszont engem nézett. letettem az evőpálcikáim, és ránéztem.
- Mi a baj, kapitány? Olyan furcsán néz.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szomb. Ápr. 25, 2009 5:53 am

Megakadt a szemem a ház specialitásán. A pincér kijött, hogy felvegye a rendelést és Maya almás gombócot rendelt. Mikor felém fordult én csak két szót intéztem felé:-A specialitást...-a pincér felírta a rendelést, majd meghajolt és távozott. Pár perccel később kihozta mindkettőnk ételét. Maya el is kezdte befalatozni a gombócokat. Észrevette, hogy őt nézem, erre megkérdezte:- Mi a baj, kapitány? Olyan furcsán néz.-kérdezte.-Nincs semmi baj...-válaszoltam, majd neki kezdtem én is. Azt sajnos még én sem tudtam pontosan, hogy mit eszek, de egész jól nézett ki...

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szomb. Ápr. 25, 2009 6:10 am

Elkezdtünk falatozni, és hamarosan a végére is értünk. Én legalábbis. Valószínűleg egy kiéhezett vadállatra hasonlítottam, de ez van... éhes voltam. Próbálkoztam valami értelmes témát felhozni, de nem ment. végül megint csend. Utálom a csendet... olyan, mintha túl kuka lennék, vagy nem lennék szórakoztató. De azért mégsem kezdhettem el hülyülni a kapitánnyal. inkább indítványoztam:
- Ne menjünk sétálni, kapitány? Nem bírom, ahogyan itt rámnéznek.. mintha valami szemét lennék...- szaladt ki a számon.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Szomb. Ápr. 25, 2009 7:35 am

Elég finom volt ez a specialitás, szépen és komótosan falatoztam, nem is fordítottam nagyobb figyelmet Mayára. Mikor végeztem láttam, hogy ő már megette az ő ételét. Megtöröltem a számat a tányér mellett lévő szalvétával.- Ne menjünk sétálni, kapitány? Nem bírom, ahogyan itt rám néznek.. mintha valami szemét lennék...-mondta nekem a lány kissé dadogósan.-Sajnálom, de vissza kell térnem a irodámba, sok dolgom van még...-ránéztem a lányra.-Most mennem kell, de azért élveztem az együtt töltött időt...-mondtam, majd felálltam az asztaltól és kimentem az étteremből. Odakint mér kezdett sötétedni. Irány vissza a munkába...

//Köszönöm a játékot Very Happy

//

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Vas. Szept. 13, 2009 2:08 am

Életem szívszerelme kiloptott az irodámból, és ezáltal megmenekített attól, hogy elfonnyadjak a papírok között. Hálásan pislogtam rá, majd miután el mertem engedi a karját, meg is szólaltam. Bár a hangom kicsit remegett...
- Köszönöm... ne haragudj, de annyiraelpofátlanodtak... Én vagyok a hadnagy, elméletileg én parancsolok nekik... - morogtam lankadatlanul - Erre még beszólnak... esküszöm, az összes vécét kinyalatom velük, ami SS-ben létezik... - folytattam, majd kifulladva hallgattam el. Azért magamban még mindig tomboltam, mert utáltam, ha megomdták, hogy mit tegyek. Mielőtt beléptünk volna az étterembe, amit kinéztünk magunknak, megfogtam Yuke kezét, és megpusziltam. - Hiányoztál. - nyilvánítottam ki érzéseimet, majd kicsit még hozzábújtam élvezni a helyzetet. Aztán beléptem, és ismét elbűvölődtem. Annak idején, jópár éve, mikor kapitányom elhozott ide, teljesen elbűvölt ez a hely. Monjuk azóta nem is voltam itt...Vagy éjt - nappallá téve edzőtermeztem, vagy valami őrültséget műveltem. Milyyen érdekes belegondolni, hogy mennyire másnak indult az életem, és hogy milyen lett... Sokmindent nem terveztem, nem akartam, és mégis megtörtént. Rápillantottam Yukéra, és el nem tudtam képzelni, hogy ez hogy történt velem. Végülis, most úgy érzem, meghalnék nélküle... anno pedig csak magamban bíztam. Még a kapitányoat, Shokot is csak nagyon nehezen engedtem közel magamhoz annyira, hogy megbízzak benne... Leültem egy asztalhoz, szemben Yukéval, és elkezdtem böngészni az étlapot. - Randiiiii.... - motyogtam nagyon csillogó szemekkel, és elpirultam.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Vas. Szept. 13, 2009 2:54 am

Leültünk egy nyugis asztalnál, majd nézegetni kezdtem az étlapot. Végül találtam egy jó félét, amit szeretek, és ki is rendeltem egy liter vízzel, mert tudtam, hogy ezt csípősre szeretik csinálni. Megvártam amíg felveszik a rendelést, utána a kezembe helyeztem szerelmem kezét.
- Unalmas lehet a hadnagyi meló... legyél kapitány, hidd el izgisebb lehet. Nekem még kell a bankai... És Paragon elmondása alapján neked már megvan. Mire vársz? Van egy tippem... Te hamarosan kapitány leszel- mondtam mosolyogva, és simogattam a kezét. Utána mohón láttam a jövő kedvező részét- És végül én is az leszek, és így apám végre elfogad. Majd a beosztottam lesz, és mint kegyelm döfés, nem fogok parancsolgatni neki, mert én jó ember szeretnék lenni- mondtam neki, majd végül kihozták az inni valókat.
- És a többit majd később mondom...- mondtam titokzatosan, mintha készülnék valamire... Persze semmire, csak kiváncsi vagyok a reakciójára, hogy majd kezdeményezzen, és akkor én is tudok lépni rá. Nagyon szeretem őt, és ő is engem. Ezen az irányon haladva valami olyat fog elsőre kihozni, amit szeretne. Amire a szíve legmélyén tartogat, hogy majd bekövetkezzen. És én arról vagyok híres, hogy mindent meg tudok adni. Ha kinyög valamit, akkor azt elhatározom, ha csak az arca bármely rezdülése utal valamire, arra én rájövök, mert ilyen a természetem. Bár még szerencse, hogy jó fiú vagyok, és nem használom ki.
~ Bármit megadnék neked, hogy együtt legyünk.... bármit, remélem kihasználod a lehetőséget~ gondoltam és minden féle jó megdordult a fejemben... a sétától a házasságig (a perverz ide nem illő dolgok kivételével -.-) minden. Komoly tekintettel buzdítottam arra, hogy nyomot adjon a vágyaira.

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Vas. Szept. 13, 2009 3:23 am

Mikor megfogta a kezem, még jobban elpirultam, és aztán úgy voltam vele, tovább már képtelenség pirulni- így összefontam az ujjainkat, és felnéztem rá. Gyorsan leadtam a rendelésem, majd megköszörültem a torkom.
- Én meg a kapitányság... ahhoz, hogy valaki jó kapitány legyen, nem csak Bankai kell... felelősség, és rengeteg dolog, aminek még csak a nyoma sincs meg bennem. - mondtam szomorúan. Ellágyulva néztem á, majd le az asztalra. Nem tudtam betelni vele, mintha minden procikám szétesne, amikor a közelében vagyok... egyszerűen kimegy belőlem minden erő. Mit lehet ez ellen tenni? - Abban az egyben biztos vagyok, hogy belőled remek kapitány lesz, mert te egy jó ember vagy. Örülök neki, hogy megmutattad nekem az igazi éned. - pusziltam meg a kezét. Ami engem illet, nem néztem a jövőbe...eddig. De most, ahogy elképzeltem, nem láttam mást, mint magamat vele. Csupán ennyit szeretnék... a többi annyira lényegtelen. Felsóhajtottam, és belekortyoltam az üdítőmbe, amit kikértem. - Tudod, én szeretnék hosszú, hosszú ideig veled lenni.... - mondtam annyira halkan, hogy azt sem tudtam, hallja-e egyáltalán. Igazából azt sem tudtam, hogy ő mit akar... de én annyira megszerettem. NEm gondoltam volna, hogy egyszer ez velem is megtörténhet, és most tessék. Ki tudja, vajon van-e esélyarra, hogy Yuke el tud majd viselni valameddig? Mindenesetre én megpróbálok olyan lenni, amilyennek engem akar, és kész. Ennél többet én sem tudok tenni, megváltoznom pedig teljes képtelenség. Mosolyogva néztem fel rá, és már majdnem kimondtam neki megint, hogy szeretem. Túlzásbba azért nem viszem ezt a ragaszkodást, mert a végén még elege lesz belőlem... Az a jó, ha bizonytalannak érzi magát, és mindig veled akar lenni... Valami ilyesmit mondhatott annak idején egyik barátnőm, aki mostmár a negyvenes éveit tapossa. Nos, kétlem, de mindegy...

Tárgy: Re: A Kumo Étterem Vas. Szept. 13, 2009 4:02 am

- Ha úgy érzed, hogy nincs meg benned minden, hogy jó kapitány légy, akkor van egy jó hírem. Én itt vagyok melletted. Segíthetek megmutatni, hogy hogyan kell eligazgatni a dolgokat. Az lehet a jó kapitány, akinek nincsenek céljai a poszttal. Vagyi nem kell neki a hatalom, ahhoz, hogy tegye amit jónak lát. Ahhoz, hgy tiszteljék nem kell rang..., mert az csak egy kép mutatás lenne. Valamint a tisztelet is pusztán csak háttér nélküli sablon lenne. És ezt nem lenne szabad. Ha már úgy érzed, hogy a rangodtól függetlenül is tisztelnek, akkor igazi kapitány lehetsz- mondtam komoly hangon- És persze, ahhoz hogy ezt meglásd, kell egy csöpp magabiztosság. Ha nem lenne, akkor az árnyékban szeretnél maradni, de látom a szemedben, hogy ezt te sem kívánod. Első sorban magadat kell tisztelned, hogy ha azt szeretnéd, hogy bárki más tiszteljen, és én ebben segíthetek. Az egy jó alapnak, hogy van benned valami, ami megragadott egy nemest- mondtam neki- És nekem céljaim vannak a kapitányi ranggal... Meg akarom változtatni az egész nemesságet, és Soul Society romlottságát. Ebben a társadalomban már nincsenek értékek... Ez már egy vadászat a lelkekért, de nem láthatják be, hogy amíg van ember, addig nem lehet béke, és a békében nincsenek gyűlöletek, amik a harchoz vezetnek. Ha van gyűlölet, van Hollow, ami az ellenséget mutatja nekünk, pedig azok is csak élni szeretnének, de mi el akarjuk tőlük venni ezt a jogot. Felmerül a kérdés, hogy ki a gonosz... Ezek után most is úgy gondolod, hogy én jobb kapitány lennék nálad?- mondtam mosollyal a számon, mintha nem is komolyan mondanám ezeket a szavakat. Utána egy kis őrült mosollyal felcsillant szemmel mondom- Ha kell, meg alapítom a 14. osztagot, és bemutatom a többeiknek, hogy mit kéne tennünk ahhoz, hogy vissza fordítsuk a negatív irányba tartó népességet- majd csak a nyugott Yuke vette át a kihozott ételt, amit megkostólva nem nagyon lettem elkápráztatva.
- Szóval a lényeg, hogy míg én hatalom éhesnek számítok, te teljesen az ellentétje vagy ennek. És hogy mi ketten egymásba szerettünk, az maga a tökéletesség, szóval ezeken alapulva, akár itt és most megkérhetném a kezed... de erre még várni kéne egy meghittebb pillanatban, úgy, hogy előtte nem dumáltam ilyen sokat- mondtam szinte magamnak, de úgy, hogy ő jól hallja. Ezt is csak azért mondtam, mert látszott rajta, hogy velem akar lenni, tehát ez a legőszintéb vágya... én.