Picit felkapom a fejem erre a megjegyzésre, és némiképp hűvös tekintettel felvonom a szemöldököm. Az öcsémre vonatkozó megjegyzéseket nem veszem jó néven. Én mondhatok, amit akarok, ám én a nővére vagyok, így ez a szabály rajtam kívül senki másra nem érvényes.
– Azért ne essünk túlzásokba. Ryouichi jó gyerek. Kicsit éretlen, ez igaz, de ő azért hallgat rám, és szót fogad – jegyzem meg, némi szigorral a hangomban. Ezt nem árt tisztázni, hiszen mégiscsak az én testvéremről van szó. Nem csak szóban védeném meg, hiába adok neki kemény edzéseket odahaza. Ettől még bárki másnak letöröm a kezét, ha csak egy ujjal is bántani merészelné a testvéremet, bár talán épp emiatt a hozzáállásom miatt lett ennyire kényes, de akkor sem csak én tehetek róla. Noha azért jelentős százalékban az én bűnöm, és ezt kénytelen vagyok elismerni.
– Igen, van. A nibantai tagjait nem befolyásolhatják az érzelmeik, ha bármilyen téren döntést kell hozniuk. Aki hozzánk kerül, annak ezt meg kell tanulnia – igyekszem nem túl sokat kikotyogni az osztag belső ügyeiből. Elvégre ez olyasmi, amiről nem lenne szabad kívülállóval beszélnem. Ennél tovább nem is szeretnék menni a csacsogásban, bár kétlem, hogy a többi osztagnál lenne hasonló szabályozás, legalábbis ennyire konkrétan kimondva. A kérdés második felével kapcsolatban épp annyi ideig várok, hogy véletlenül se gondolhassa azt, tagadok valamit, miközben nem. – Nincs ilyen – válaszolom higgadt magabiztossággal. És ebben a pillanatban őszintén hiszek is abban, hogy így van. Semmi szükség rá, hogy tovább feszegessük ezt a témát. Főleg, hogy nincs is mit feszegetni rajta, ha egyszer az igazat mondom. Vagyis azt, amit igaznak érzek.
A következő témára elsőre csak pislogni tudok, aztán halkan kuncogok. Na igen, ismerem az ilyet, Ryouichi-chan is képes már abból minden sületlenséget kitalálni, ha egy férfi mellettem áll. Én meg csak szurkolok, hogy szegény hősszerelmes kis mamlasz sikerrel járjon a kiszemelt hölgynél.
– Ej-ej, már megint a gyerek-téma? Ha ilyen sűrűn emlegeted, a végén még megütöd a bokádat... – villantok egy gonosz kis vigyort, és szép lassan falatozok a már felszolgált ebédből. Azt mondjuk illene hozzátennem kis cukkolásomhoz, hogy velem biztosan nem. Ten-nii jó barát, de nem az én esetem. Remélem, ezt azért sikerült eléggé nyilvánvalóvá tennem, mert ha félreérti, az nekem sem lenne valami kellemes. – Csak nem félsz a megtorlástól, hogy ennyire bókolsz? – vonom fel a szemöldököm, sunyi mosollyal a nemesedéses megjegyzésre. Nem tagadom, jól esik, de azért nem árt egy kicsit szívni a vérét a régi öreg barátnak. Akinél mellesleg öregebb vagyok. ._. Ezt az is bizonyítja, hogy ezt a manga-dolgot nagyon nem értem. Meg kell kérdeznem Ryou-chantól, neki van-e fogalma arról, milyen is az ilyesmi, pláne arról, mi a lényege egy olyan háremes izének, amit Ten-nii emleget, mert nem hiszem, hogy olyan, amire én asszociálok. Ha meg ilyen, olyat nem biztos, hogy olvasni szeretnék, elég nekem a valósággal megbirkóznom, az se mindig megy. Sajnos. Az utóbbi időben meg aztán főleg.
– Nos, rendben, akkor majd legközelebb mutathatsz egyet ^^” – adok végül diplomatikus feleletet. Nem hiszem, hogy én rá fogok kapni erre a műfajra. Annál több kötelezettség tölti ki az életemet, és megvan a magam hobbija is. Aminek a konyhai személyzet annyira nem örül az esetek nagy többségében, de azért nem is bosszantom őket különösebben, így aztán panaszra sincs okuk. Meg aztán, Iijima-dono is mindig a segítségemre van, ha épp nem értenék szót egyedül valakivel. – Szegény kapitányod. Nem kaptál semmiféle büntetést a történtek után? – érdeklődöm nem titkolt csodálkozással, hiszen egy ilyen vaskos tréfát nálunk egész biztosan nem díjaznának. Mondjuk, nálunk teljesen másmilyen egy ilyen kaliberű tréfa... vagyis másmilyen lenne. Nálunk fegyelem van, és vasszigor. Nagyot is kapnánk, ha valaki elbolondozna egy feladatot.
– Hadd feleljek egy kérdéssel: a Férfiegylet mely tagja vallaná be egy nőnek, hogy tag? A nők szeretnek titokzatosak maradni ^^ – ej-ej, Ten-nii ma nagyon nem tud úgy kérdezni, hogy az kellemes beszélgetést szülhessen. Kizárólag az efféle kínos és/vagy feszült témák kerülnek elő, ami már önmagában sem túl bizalomgerjesztő. Mindenesetre iszom egy kortyot a vizemből, miközben kíváncsian fürkészem a férfi arcát, reakciói után. A rezdülések sok mindent elárulhatnak annak, aki figyel, bár én az ilyesmiket csak tanulom. Ebben nem én vagyok a profi.