Mindenkinek van egy külön hálóterme, amiben azt csinál amihez csak kedve van...
Lehet falat bontani, szobát átrendezni vagy kipuculni...csak az épület egészségére kéne vigyázni! Na, meg senki se szeretné, ha Aizen sama teája kilöttyenne és kapnánk egy békepárti Tousen-t vagy sunyi Gin-t a képünkbe bosszúállás céljából!

Jó pihenést minden espadanak!^^

Békésen ücsörögtem a szobámban és épp azon gondolkodtam hogyan kéne átforgatni a szobát, mert már nagyon untam a jelenlegi kinézetét...
Megunva az agyalást felvettem egy újságot, amit Tousen pakolt le már két napja az asztalra. Érdekfeszítő hírek voltak benne az emberek világából. Kicsit fintorogva,de elkezdtem olvasgatni, hátha lesz találok valami érdekeset is a cikkek között. Épp egy halálos baleset hírét olvastam, amikor ordibálást hallottam a folyosóról. Már megszoktam, hogy Seshou állandóan ezt csinálja még közlekedés közben is, úgyhogy továbbra is nyugodtan lapoztam az újságot. Azonban az említett espada nem elhaladt a szobám előtt, hanem ajtóstul berontott. Nem nagyon tudott izgatni a heves természete, úgyhogy csak fél szemmel pillantottam fel és könyveltem el, hogy új ajtóra lesz szükségem.
-Megint minek köszönhetem a látogatásod?-kérdeztem rezzenéstelen arccal még mindig az újságot olvasva.

- Akkor én egy másik Seshou-t ismerek.
*Szólal meg az espada háta mögött vigyorogva Alegra. Szokásához híven a bal szemét eltakaró maszkját vakargatja, miközben a falnak támaszkodik. A Seshou által keltett zajt kihasználva követte viszonylag észrevétlenül.*
- Ekkora hangzavarban azt se vennéd észre, ha elvágná valaki a torkodat hátulról.
*Jegyzi meg komoly hangra váltva, mialatt bemutató gyanánt letépi a medált nyakláncáról, hirtelen megjelenő zanpakuto-ját pedig egyenesen Seshou nyakának szegezi. Miután ezzel végzett, leereszti a kardot, és markolatát hozzáérinti a lánchoz, így visszaváltoztatva azt. Arckifejezése ezalatt semmit sem változik - ugyanolyan unott képet vág, mint általában.*
- Te meg mit olvasol?
*Pillant végül a Tadeonál lévő újságra.*

Seshou utolsó mondata után, majdnem hátraestem a döbbenettől,de látszólag nyugodt maradtam. Nem foglalkozva a hirtelen feltűnő Alegra-val és erődemonstrációjával továbbra is olvasgatom az újságot.
-Te meg mit olvasol?-vágta hozzám a kérdést.
-Valami Tousen által itthagyott szennylapot.-nézek fel egy pillanatra a lapról. Némi csend következett hiszen nem láttam értelmét tovább beszélni. Seshou agya egyre jobban kezdett eldurranni,de a dührohamai sosem tudtak meghatni.
-Én nem hagytam kint semmilyen feliratot, hogy segítséget kérnék...nem tudom ki volt ilyen humoros,de nyugodtan elmehettek. Nem szorulok szánalomra.-lapoztam egyet a monoton hangvételű szövegem befejeztével. Seshou mérgesen kapta ki az újságot és pedig kifejezés nélküli arccal vártam, hogy mit fog megint kiabálni a fülembe...

- Az emberekről szól? Fujj.
*Grimaszol alig láthatóan. Az espada tagjai közül talán Alegra utálja az emberi világ minden egyes kis darabkáját... Mindenesetre a haláleset hírének örült. Az meg sem fordul fejében, hogy valamikor ő is ember volt...
Nem törődik Seshou dühöngésével - egyrészt túl régóta ismeri már ahhoz, hogy meghassa az ordítozás. Másrészt pedig két fracciónján, Lalán és Lilyn edződött türelme, így az ingerküszöb folyamatosan felfelé tolódik nála... Bár elég bosszantó, hogy nincs egy nyugodt perc sem a környéken...*
- Pakolni? Mi lesz itt?
*Kérdez ismét, Seshou öntelt megjegyzését füle mellett elengedve. A társalgás elejéről ugyanis lemaradt, így nem hallott Tadeo szobájának átrendezéséről...*

-Még nem fejeztem be...-tűröm türelmesen, hogy kitépi a kezemből Seshou az újságot.-Ha zavart csak szólnod kellett volna!-állok fel nagyot nyújtózva az ágyamról.
-Kezdhetünk pakolni?-rúgott bele az asztalba.
-Felőlem...de azt kézzel szokás és nem lábakkal!-
-Az emberekről szól? Fujj.-hallatszott halkan Alegra reakciója az újságcikkre.-Pakolni? Mi lesz itt?-
-Unalmasnak találtam a mostani helyzetet...gondoltam átrendezem.-békésen odasétálok az ablakhoz és kinézek rajta.
-Mit hova? Nem érek rá egész nap...-morgott Seshou
-Én viszont sehová se sietek. Mint már említettem nincs szükségem segítségre, így nem szükséges, hogy önszántad ellenére itt robotolj.-bámulom tovább a sötét égboltot teljes nyugalomban.

Roshy a szóbáját rendezgette mikor észre vette hogy a falon nincs semmi.
-Na akkor ez jó lesz.
Roshy befestete a falakat feketére. Majd a berendezést arrébb pakolgatta. Majd kiment egy kicsit a szóbából. ~de jó még senkit nem ismerek itt de majd megismerek egy két emberkét. Majd kiült a szóbája elé és énekelgetet és egy kavicssal szórakozot.

- Értem.
*Bólint a választ hallva, majd hozzáfűzi:*
- A változatosság gyönyörködtet, mi?
*Még mindig ugyanúgy a falnak támaszkodik, mint feltűnésekor. Ő aztán nem fog segédkezni - legfeljebb abban, hogy néhány, Seshou által elrugdosott bútort elkapjon, mielőtt összetörnének...*
- Ilyen formában még jól is néznek ki az emberek...
*Vigyorodik el, amikor meglátja a koponyát.*
- Csak az én szobámat ne rendezd át...
*Jegyzi meg Seshou újabb nagyképű kijelentése után.*
- Az kell még neked?
*Fordul Tadeo felé, az előbbi koponyára mutatva.*

-Már lakberendezésben is tehetséges vagyok.-
-Saját bevallásod szerint miben nem?-nézem még mindig a tájat nem foglalkozva a szobát rendezgető Seshou-val.
-A változatosság gyönyörködtet, mi?-
-Inkább az unalom késztet rá mint a gyönyör...felőlem meg is poshadhatna a szoba,de ha egész nap ezt kell néznem már kezd túlzottan untató lenni.-céloztam burkoltan arra, hogy semmi dolgom sincs mostanában, még egy kisebb küldetés sem.
-Az kell még neked?-fordult felém Alegra a koponyára pillantva megrázom a fejem.
-Nem. Van még bőven...abban a szekrényben!-mutatok jobb oldalamra egy nagyobb szekrény felé.-Régebben kiástunk pár sírt. Még maradt bőven csontváz.-
-Cöh!-horkant fel ezen kicsit Seshou, akit láthatóan hidegen hagyott, hogy élő vagy halott emberről fecsegnek.
-Semmi sem történik odaát?-kérdezem háttal a falat támasztó Alegra-t.

Roshy fogta magát és vissza ment a szóbájába. Meglátta régi gitárját amit belevágot a falba.
-Na ez így lesz, amoda mit tegyek?
Majd Roshy elővett egy képet amin ő volt és a Slipknot tagjai.
-De régi kép ez de mi van velük mostanában hova kerültek? Mindegy nem érdekel.
Roshy folytata a dekorációt tovább. Mikor befejezte akkor ment egy kicsit szórakozni.

*Éppen a szobámban pihentem mikor a többi espada megtörte a csendet. A hangokból kivettem, hogy Alegra, Sesshou és Tedeo csapja a zajt. Nyugodtan sétáltam ki.
-Halljátok? Nem lehetne halkabban?- kérdeztem higgadtan. Nem sokszor voltam dühös, de akkor nagyon.
-Alegra! Az hittem legalább te nem vagy ilyen idióta.- jegyeztem meg csalódottan majd nagyot nyújtóztam.
~Istenem, még egy ilyen idióta bandát... Kikkel vagyok összezárva...- gondoltam majd beletörődve sóhajtottam egy nagyot..
-Három espada kell egy szoba berendezésére? Hát ez elég gáz...

-Halljátok? Nem lehetne halkabban?-jön be Retsu is a szobámba.
-Neked is szép napot Aigoro!-dobom hátra fagyos válaszom a vállaim felett.
-Alegra! Az hittem legalább te nem vagy ilyen idióta.-
-Ha már nyújtózkodni van kedved...nem vinnéd ki innen Seshou-t?-húztam fel az egyik szemöldököm a nemleges választ várva.
-Te engem csak ne küldözgess sehová se!-lök meg hátulról Seshou. A kezeit lehámozva magamról, teljes nyugalom megfordulok az espada-k felé.
-Nem küldtelek el, Seshou. Csak gondoltam ráférne Aigoro-ra egy kis reggeli torna!-igazítom meg a ruhámat, továbbra se mutatva semmilyen érzelmet az arcomon.-Ami a hangerőt illeti...-ásítok egyet.-Elnézést!-kérek bocsánatot a többiektől, akik láthatóan majd elaludnak az unalomtól.-A hangerőt jelenleg csak egy espada alakította ki. Alegra csak megfigyelő...de nem hinném, hogy rászorulna a segítségemre.-legyintek egyet.
-Sziasztok! Hát itt meg mi a fene folyik már megint?-Sierra felbukkanására egy sóhajjal válaszoltam.
- Jajj, szivecskéim. Hogy lehettek ennyire balfékek? Még jó hogy nem hívtok belső építészt, meg egy csapat építőmunkást.-
-Felesleges pénzkidobás lenne!-veszem fel az újságot az asztalról és indulok el az ajtó felé.
-Te meg hova a picsába mész?-kapott megint agybajt Seshou.
-Ilyen körülmények között nem lehet olvasni!-
-Mekkora egy tapló vagy...-engedi el ezt a mondatot Alegra a maszkját vakarászva.
-Meglehet...-vonok vállat és lépek el Aigoro mellett.
-DE AKKOR MINEK RENDEZZEM ÁT A SZOBÁDAT,HA ITT SE VAGY? GYERE VISSZA, TADEO!-őrjöngött jó pár bútort eldobva Seshou.
-Kell majd jó pár új bútor...-jegyeztem meg a lépcsőn lefelé haladva.

-Ha már nyújtózkodni van kedved...nem vinnéd ki innen Seshou-t?-húzta fel az egyik szemöldökét a nemleges választ várva.
-Te engem csak ne küldözgess sehová se!-lök meg hátulról Seshou. A kezeit lehámozva magáról.
-Nem küldtelek el, Seshou. Csak gondoltam ráférne Aigoro-ra egy kis reggeli torna!-igazította meg a ruháját.
-Ohh ennyire látszik, hogy most ébredtem?- kérdeztem kicsit sértőn.
-Sziasztok! Hát itt meg mi a fene folyik már megint?-Sierra felbukkanására egy sóhajjal válaszoltam.
- Jajj, szivecskéim. Hogy lehettek ennyire balfékek? Még jó hogy nem hívtok belső építészt, meg egy csapat építőmunkást. *Mikor megláttam Sierrát sóhajtottam egy nagyot.
-Na mégegy tökfej érkezett. Szia SZÍVECSKÉM.- mondtam a szívecskémet kiemelve.

*Seshou ordítozása, úgy tűnik, nem csak őt zavarta fel - hamarosan ugyanis feltűnik Retsu is...*
- Én is örülök a viszontlátásnak.
*Válaszol a csalódott szavakra. Már nem tudja felbosszantani magát olyan apróságokon, hogy idiótának titulálják, néhány évvel ezelőtti önmagához képest...*
- Tévedsz. Én csak itt állok, és magamban röhögök a szerencsétlenkedéseiken.
*Fűzi hozzá, mialatt fejével a Tadeo-Seshou páros felé int. Nem foglalkozik azzal, hogy mit fog tenni a másik kettő Alegra megjegyzését hallva. Egyelőre abban reménykedik, hogy megfelelően lefoglalják egymást. Ha meg nem, hát majd csak lefogja őket valaki...*
- Nem szorulok egy alacsonyabb rangú védelmére.
*Villan tekintete ezúttal csak Tadeo felé, ekkor azonban feltűnik a színen Sierra is...*
~ Már csak ő hiányzott a díszes társaságból... ~
*Sóhajt fel magában, Retsuhoz és Tadeóhoz hasonlóan.*
- Mintha nem látnád, szívecském, hogy itt legfeljebb azok ketten dolgoznak... Bár Seshou inkább leépíti a szobát...
*Szól bele a társalgásba, gúnyosan kiemelve néhány szót.*
-Mekkora egy tapló vagy...
*Teszi végül hozzá, amikor észreveszi, hogy Tadeo távozni készül. Seshou reakcióján azonban jót röhög.*
- Képzeld, akkor is megértjük, mit akarsz mondani, ha halkabban beszélsz.
*Jegyzi meg, továbbra is a falnak támaszkodva.*
- Te meg mindig azokkal a vackokkal sétafikálsz?
*Kérdezi meg Sierrától, amikor az előáll "nagyszerű" tervével, majd valamivel halkabban folytatja:*
- Esküszöm, te még Wonderwice-nál is gyerekesebb vagy...

-Ohh ennyire látszik, hogy most ébredtem?-
-Árulkodik róla pár dolog...-húzom el egy kicsit a számat.
-Tévedsz. Én csak itt állok, és magamban röhögök a szerencsétlenkedéseiken.-fűzi hozzá Alegra az újabb espada megjelenése után. A nőre pillantok lekezelően. "Tényleg úgy fest mintha veszekednék ezzel a majommal?"
Miután ketten is elég látványosan kiemelték a szívecském szavakat, egy fejrázással könyveltem el, hogy belementek Sierra gyerekes játékába.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A folyosókon békésen sétálgatva a terasz felé vettem az irányt. "Remélem ott végre lesz egy kis nyugalom..."léptem ki a szabad levegőre.
-Megszokhatatlan ez a sok fény...-tettem a kezem szemeim elé.
-Áááh, Tadeo!-hallottam egy nyájas hangott magam mellől. "Ennyit a nyugalomról.."
-Jó napot Gin!-sétáltam tovább és ültem le a párkány szélére.
-Látom valaki végre el is olvassa ezeket a lapokat.-
-Ha nem olvasom, nem tudok róla és ha nem tudok róla felkészületlen lehetek egy küldetésen. Szabad akaratomból biztos nem olvasnám ezt a szennylapot!-fordítok egy lapot elég nagy erővel, hogy elszakadjon egy kicsit az újság.
-Értem.-ácsorog mellettem némán.
-Talán van valami gond...Gin?-nézek fel a nevét kimondva.
-Semmi! Kéne ahhoz indok, hogy az egyik espada-val beszélgessek?-
-Természetesen nem!-
-Mint tudod elég eseménytelen ezek a napok...-kezdett bele egy szövegbe, amiből már rögtön tudtam, hogy valamilyen feladatot fogok kapni.
-Kérlek a lényeget mond!-jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon.
-Aizen sama talált egy módot, hogy erősebbé tudjunk válni...-felnézek rá, hogy mit tervez a róka vigyora mögött.
-Remekül hangzik,de az én szerepem közöld, Gin!-hajtom össze az újságot unottan
-A Hougyoukou...sokat mond neked nem igaz?-bólintok és várom türelmesen, hogy helyettem válaszoljon.-Találtunk egy tárgyat...-némi kíváncsisággal fordulok végre felé.
-Egy tárgyat...gondolom ezzel tennétek erősebbé.-unom meg, hogy játszadozik velem.
-Pontosan!-tetteti,hogy megleptem az észrevételemmel.
-Mit kéne tennem?-
-Találd meg ezt a tárgyat!-
-Értem!-fogadom közönnyel, hogy végre küldetést kaptam.
-Valahol Karaku városában kell lennie...-
-Mikor indulhatok?-kérdem magam mögé vetve a kérdést, hiszen visszaindultam az ajtó felé.
-Ma kora délután...-köszönés nélkül hagyom el a teraszt és indulok vissza a szobámhoz.

Lucho úgy érezte repül. Integetett a pandamaciknak, a vérfarkasoknak, a shinigamiknak, miközben szökdécselve haladt előre. Persze nem volt ott semmi sem, de a liter saké amit a Primera Espada ledöntött elhitette vele hogy mind ezek a dolgok ott vannak. Kicsit irónikusnak is tűnhetett hogy az ital úgy hatott rá ahogy ő szokott másokra a képességével. Egy pillanatra megállt, beleszagolt a levegőbe, majd futva indult meg Tadeo szobája felé.

- Sierrrrra drágááááám!

Rontott be a szobába majd nagy nehezen megtámaszkodott az egykori ajtó helyén és nagy mosollyal nézett a többi Espadara.

- Muri van itt? Hoztam Sakét!

Felemelte a kezében lévő üveget, a szájához emelte, majd megfordította azonban egy csepp itóka sem jött ki belőle.

- MIIII?????

Sirásra görbülő szájjal kezdett el egy helyben szapora lábakkal mászkálni.

- Tragééééédia! Tragééééééédia!

Óbégatta, majd hirtelen megállt, csipőre vágta a kezeit és komoly fejjel nézett Sierrára.

- Na na na kislány?! Mit csináltok itt???

Mikor Roshy kijött a szóbájából az egyik ajtot nyitva látta így elment arra. Bemnt sokan voltak de ő nem ismerte őket így jobbnak látta ha bemutatkozik.
-Üdv én Kame Roshy vagyok a 8. Espada.
Roshya kezét a Zanpakutojára tette. Majd figyelte e többieket hogy reagálnak hozzá. Maj roshy kinyújtota a kezét hogy kezet fogjon velük.

Ezere a megszólalásokra én csak egy mosollyal reagáltam majd elindultam az ajtó felé és az ott álló espadát kicsit alrébb löktem, aki a "stabill" állása miatt elesett.

-Hupsz... Bocsi.

Mondtam majd kisétáltam és átmentem az én szobámba ahol pár üveg sakevel felszerelkezve tértem vissza. Mindenkinek dobtam egyet kivéve Luchonak. Az ő üvege a kezemben volt. Én a sajátombat elkezdtem inni, de még alig ittam már elvettem a számtól az üveget.

-Szeretnéd az üveget? Ha igen akkor pitiz!

Emeltem fel az üvegét Luchonak. Érdekelt meddig hajlandó elmenni a sakeért. Furcsa módon az enyhén részeg espada megtette.

-Oh Sierre édesem? Talán dúl a szerelem?

Kacsintottam Sierra felé, hisz érdekelt mit reagál. Ekkor egy fagyos személy lépett be, legalább is nekem annak tűnt.

-Milyen rózsi?

Kérdeztem megdöbbenve, közben elgondolkozva, hogy milyen gyakori név ez...

-Ez női név nem? Hát, hogy is fogalmazzak... Jó sok sérülés kellett összeszedned, hogy ne nőnek nézz ki.

Röhögtem, bár ekkor már kiürítettem az üveget és a fejembe szállt a sake.

-Ugyi nem láccik, hogy nem bííírom a saket? Rittkáán iszokk ííílyesmit e

//Ez az első postom, így ne keresetek előzött//

A folyósorol halk lépések zaját lehet hallani, ahogy visszhangzott vernek, vagyis inkább vernének, ha az espadak kiáltozása nem visszhangozna a sivár terepen. Főleg Lucho-sama hangját halotta leginkább, ahogy a saké-ját keresi vagy várja valaki mástól.

~Hogy mért kell mindig holt részegre innia magát?~ kérdezi magától, ahogy odaér a nyitott ajtó elé, ahova az előbb két Espada is belépett.

Halkan belép az ajtón, miközben nem szól egy hangot sem az előtte álló két espadanak, hanem nyílt egyenes odasétál Lucho-hoz, majd megpróbál neki segíteni felállni.

- Lucho-sama már megint sokat ivott, jó lenne visszatérnie a szobájába. –mondja, ahogy körbenéz a teremben és megakad a szeme Retsu Aigoro-n akinek a kezében egy Sake-s üveg van és láthatólag üres.
Csak egy pillanatig tartja az Espadan a szemét, majd várja Lucho-sama reagálást az ajánlásra.