-Ha megbocsátasz folytatnám a pakolást.- ment el mellettem. Erre én még válaszolni se válaszoltam a hangsúly miatt.
-Amúgy ha annyira érdekel a szobám akkor legalább segíts bútorokat emelgetni. Vagy legalább menj egy kicsit arrébb.- húzta ki a lábam alól a felgöngyölt szőnyeget.
-Végül is segíthetek, majd később megyek Aizen-samahoz.- gondolkoztam el hangosan.
-Hát jó... Miben segítsek?- tettem fel a kérdést és próbáltam eröltetni egy mosolyt az arcomra, Nem nagy sikerrel...
~Remek! A 3. espada ugráltatt engem, mi vagyok én?- gondolkoztam majd mellette jelentem meg.
-Tehát miben segítsek?- tettem fel újra a kérdést.
~Kicsit siethetne mivel Aizen-sama vár.- gondolkoztam türelmetlenül.
-Na mit kell cipelnem?- kérdeztem

-Hát jó... Miben segítsek?- kérdezte egy iszonyatosan erőltetett mosollyal az arcán, majd odasonidózott mellém és újra megkérdezte- Tehát miben segítsek?
-Nem mondtam hogy kötelező, szóval ha ilyen sürgős akkor csak menj a dolgodra -dobtam oda a vállam felett- Mert nem hiszem a hogy a puszta lelkesedés sürget ennyire. De azért annyit mindenképp segíthetnél hogy azt az ágyat visszarakjuk a helyére, mert azt hiszem jóidőbe beletelne mire viszzalökdösném, az elráncigálásából kiindulva. Aztán utána menj ha annyira sietsz.
Először is elpakoltam a dolgokat az ágy útjából hogy legyen helyünk visszatolni. Majd nekiálltam ráncigálni, és abban reménykedtem hogy nem csak állni fog ott és nézni, bár nyugodtan megteheti, elvégre ha belegondolok, mi jogon utasítgatom, na mindegy, de viszont ha azt vesszük engedély nélkül tartózkodott a szobámban, bár nem mintha annyi rejtegetnivalóm lenne, és most azok is a szoba közepén összetornyozva. De azért őt még egész szociális fajtának nézem, mondjuk Alegrához képest, aki még végig is röhögné az egészet.

-Nem mondtam hogy kötelező, szóval ha ilyen sürgős akkor csak menj a dolgodra- dobta oda a válla felett
-Mert nem hiszem a hogy a puszta lelkesedés sürget ennyire. De azért annyit mindenképp segíthetnél hogy azt az ágyat visszarakjuk a helyére, mert azt hiszem jóidőbe beletelne mire viszzalökdösném, az elráncigálásából kiindulva. Aztán utána menj ha annyira sietsz.- mondta
-Csak meg vár, ne aggódj- intettem majd elindultam segíteni neki.
-Akkor az ágyat hova húzzam?- kérdeztem majd mikor megmutatta oda húztam az ágyat.
~Ez nem is nehéz, a Sesshou elleni tréningen kicsit erősödtem. (ego nuku)- gondolkoztam majd befejeztem az ágy huzogatást.
-Nos ez meg van! Most mi következik?- poroltam le a kezemet majd ránéztem.
~Vajon mit csinálnak a többiek abban az ízléses szobábon?- gondolkoztam ami egy mosolyt csalt az arcomra. Miközben ezen gondolkoztam néztem, hogy az espada mit csinál.
-Na tehát miben segíthetek?- ismételtem meg a kérdést

Kicsit mégis meglepődtem mikor odajött ágyat ráncigálni.
-Köszönöm -mondtam kicsit meglepetten
-Nos ez meg van! Most mi következik?- porolta le a kezeit majd rámnézett.
*Nahát a végén kiderül hogy tényleg lelkes*
-Hát akkor már csak az asztal kell megigazítani, és a helyére tenni a többi szőnyeget. A maradék meg már csak apróság amivel elboldogulok. -néztem körbe a szobában -Amúgy szabad kérdeznem miért vagy ilyen segítőkész? -néztem rá kicsit gyanakodva- az espada nem a felebaráti szeretetéről híres. Remélem nincs semmi hátsó szándékod. -néztem továbbra is gyanakodva
Majd inkább jobban láttam elkezdeni behajtogatni a ruháimat a székekről vissza a szekrénybe.
*De most komolyan, az előbb még úgy sietett.* -pillantgattam néha hátra- *Ha ezzel végeztem azt hiszem elmegyek sétálni egyet. Már kezdem unni a négy fal közt*
-Azt hiszem a legalkalmasabb hely a tető lesz. *a fenébe hangosan gondolkodtam ^^"* -fordultam hátra hirtelen, hogy készen álljak kimagyarázni magam az esetlegesen felmerülő kérdései alól.

-Hát akkor már csak az asztal kell megigazítani, és a helyére tenni a többi szőnyeget. A maradék meg már csak apróság amivel elboldogulok.- nézett körbe a szobában -Amúgy szabad kérdeznem miért vagy ilyen segítőkész? -nézett rám kicsit gyanakodva -az espada nem a felebaráti szeretetéről híres. Remélem nincs semmi hátsó szándékod.- néztem továbbra is gyanakodva
-Milyen hátsó szándék?- kacsintottam rá. -Egyébként te azt hitted minden espada ilyen? Tévedtél.- mondtam miközben elvittem az asztalt a kért helyre.
-Azt hiszem a legalkalmasabb hely a tető lesz. -mondta majd hirtelen hátra fordult.
-Öhm mire lenne a legjobb a tető? Ugye nincs valami hátsó szándékod?- vigyorogtam miközben befejeztem a pakolást.
-Egyébként nem csak lelkesedésből mentem volt Aizen-hez, de nem is ő hívott.- mondtam kicsit merészen az Aizen miatt.
-Tehát nincs semmi gond ha kések a megbeszéletlen időpontról.-
~Vajon mi volt ez a legalkalmasabb a tető szöveg?- gondolkoztam

-Öhm mire lenne a legjobb a tető? Ugye nincs valami hátsó szándékod?- vigyorgott miközben befejezte a pakolást.
Kis kínos csend következett,én álltam vele szemben, majd egy hirtelen mozdulattal felkaptam a még a széken maradt ruhákat és nagy műgonddal hajtogatva beraktam a szekrénybe. De aztán ismét megszólalt.
-Egyébként nem csak lelkesedésből mentem volt Aizen-hez, de nem is ő hívott. Tehát nincs semmi gond ha kések a megbeszéletlen időpontról.- mondta
-Akkor rendben. ööö köszönöm a segítséget.
*ezzel most vajon arra célzott hogy ráér? én viszont megint fenomenálisan teljesítettem. Úgy viselkedtem mint egy szégyenlős bakfis, ahogy az én időmben mondták, de semmi esetre sem úgy ahogy egy espadának kellene. De miért? Valahogy nem volt szívem leoltani hogy semmi köze hozzá, elvégre épp az én bútoraimat pakolászta.* -tűnődtem miközben még mindig ügyelve a műgondra hajtogattam a ruhákat, vigyázva arra hogy véletlenül se nézzek a szemébe. *Legalább őrizzek meg még valamit a maradék önbecsülésemből...*

-Akkor rendben. ööö köszönöm a segítséget.- mondta kicsit zavarodottan.
~Most én hoztam zavarba?- gondolkoztam kicsit érzéketlenül majd sonido nélkül mellette jelentem meg. Majd legugoltam és fojtattam a segítség nyújtást.
~Vajon még is mire célozott azzal a tetős dologgal?- gondolkoztam el ismét a mai napon már megszámlálhatatlan alaklommal.
-Na segíthetek még valamit neked?- kérdeztem egy már tökéletesen sikerült mosoly keretében... Életemben nem sokszor láttak mosolyogni, de most valamiért mát többször is megtörtént.
~Lehet, hogy ő hozza ki belőlem ezt?- töprengtem el a történteken.

Hirtelen megjelent mellettem, amitől csak mégjobban feszélyezve éreztem magam. Próbáltam arrébb húzódni.
-Na segíthetek még valamit neked?- kérdezte egy már tökéletesen sikerült mosoly keretében
Épp mondani akartam volna hogy kicsit nagyobb személyes teret szeretnék és húzzon arrébb innen, mivel túl közel állt meg, de ekkor megláttam az arcán a mosolyt. Ettől csak még jobban zavarba jöttem.
-Azt hiszem végeztem. -mondtam a lehető legnyugodtabb hangon amit ki tudtam préselni magamból, de igyekeztem kerülni a szemkontaktust (ami néha ugyan nem sikerült) mert abból ki tudja olvasni hogy egyáltalán nem vagyok nyugodt.
*most mi legyen? csak maradj nyugodt, különben tényleg vége az eddigi imidzsednek. De mit foglalkozom én azzal hogy hogy esne neki mit mondok? Eddig sem érdekelt, most meg miért igen? Lehet hogy csak azért mert túl közel van* -csuktam be gyorsan a szekrényajtót és odasiettem az asztalhoz megigazgatni a csálén álló terítőt.

-Azt hiszem végeztem.- mondta nyugodt hangon.
-Hát jó... Látom már nincs szükség rám, akkor megyek!- mondtam miközben felálltam és elindultam az ajtó felé.
-Na akkor én megyek, ha már nincs semmi amiben segíteni kéne.- mondtam majd kinyújtózkodtam és megálltam az ajtóba.
-Köszi a társaságot, Helló.- mondtam majd kisétáltam, ekkor már teljesen elfelejtettem Aizent és elindultam a szobámba.
~Ismét egy unalmas nap... Szánalmasak ezek a Las Nochesi napok. Kéne valami változatosság, nem bírom a 4 fal közti létet.- gondolkoztam miközben a lassú lépteimmel megérkeztem a szobámba.
~Vajon miért kell harcolnunk a shinigamik ellen? Jó ellenségesek velünk szemben, de jó lenne tudni az alap okot. És jó lenne aizen-ről is többet tudni, valamiért nem tudok megbízni benne.- gondolkoztam lefeküdve az ágyamra.
~A hollowoknak joguk van élni, de a shinigamiknak van igaza. Nem kell több áldozat a hollowok miatt. NEhét bevallani, de amit eddig csináltam az rossz volt.- gondolkoztam tovább

-Na akkor én megyek, ha már nincs semmi amiben segíteni kéne.- mondta majd kinyújtózkodtam és megállt az ajtóban.
-Öö mégegyszer köszönöm a segítséged. -fordultam hátra és néztem magamtól teljesen szokatlanul kedvesen.
-Köszi a társaságot, Helló.- mondta majd kisétált
-Viszlát. -szóltam utána halkan, majd odamentem az ajtóhoz, és mielőtt becsuktam, még kinéztem a folyosóra, de már nem láttam. Miután becsuktam az ajtót tekintetem az egyik falon lévő tükörbe tévedt. Hirtelen meglepődtem azon amit látok. Nem ismertem magamra. Utoljára azt hiszem még életemben vágtam ilyen képet. Majd hirtelen belém hasított a sok rossz emlék és az iménti kedves arckifejezésnek nyoma sem volt az arcomon.
-Hogy képzeli hogy így kifordít magamból? -mondtam magamnak hidegen-Megfogadtam hogy kiirtom magamból az ilyen érzéseket. Egy espadának nincs szüksége ilyesmikre, csak elhomályosítják az elméjét, és elveszti az objektivitását. Ha valakihez érzelmek fűznek az csak hátráltat. Könnyen akár ellened is fordíthatják, és kihasználva akár a vesztedet is okozhatja. És én még rá is mosolyogtam... -fordítottam el a fejem a tükörtől, hisz eddig végig a tükörképemhez beszéltem.
Majd úgy döntöttem terveimhez híven kimegyek a tetőre, most úgyis rám fér hogy kiszellőztessem a fejem. Hosszú órákon keresztül Hueco Mundo egét bámultam,és közben végiggördült néhány könnycsepp az arcomon mikor a régi életemre gondoltam.
-Nem hagyatom hogy sírni lássanak. -törölgettem le a szemem, majd gyorsan körbenéztem nincs-e a környéken valaki, de szerencsére az egész környéken egy lelket sem láttam.

Sierra annyira belemerült az éneklésbe, hogy nem is vette észre, amint már fél órája kopogok az ajtaján.
- Ez a csaj kiakaszt...- szólaltam meg az ajtó előtt magamban, aztán beléptem az ajtaján. Egyre beljebb haladtam a szobában, aztán megláttam, ahogyan a lány boldogan énekel.
- Bocsi, hogy bejöttem Sierra, de nem hallottad, amint az ajtódon dörömbölök. Hehe!- nevettem el magamat, majd megvakartam a tarkómat egy kicsit kínosan. Gondoltam nem bánja, ha leülök, ezért rögtön el is helyezkedtem az ágyán. Nézegettem a szobáját, ami nagyon is eltérő volt az enyémtől.
- Remélem nem zavarlak. Igazából csak egy kicsi társaságra vágytam. Mondjuk úgy látom, te egyedül is elég jól elvagy. Hehe!- nevettem el magamat igazán jó kedvűen, mivel a ruhám gallérja valamiért mindig elferdül, most is azt igazgattam. Kicsit gyönyörködtem a lányban, hiszen igazán szép volt. Csak ne énekelne, mert attól néha rosszul tudok lenni, bár ezt sohasem mondtam még neki. Valószínűleg nem is fogom, mivel nem akarom megsérteni.

Amikor a lány megkínált éppen nekem is jól esett volna egy kis frissítő.
- Ha már így megkínáltál, akkor köszönöm kérek egy pohár ásványvizet.- mondtam, aztán felkeltem az ágyról, és elindultam az egyik tükör felé, ahol megint a galléromat igazítgattam.
~ A franc essen bele ebbe a gallérba. Úgy nézek ki, mint valami idióta.~ gondoltam magamban, aztán az ablakhoz sétálltam, majd bambultam a kopár sivatagot.
- Néha hiányoznak a fák, és a friss levegő.- szóltam kissé szomorkás hangon, miközben a párkányon támasztottam a fejemet. Aztán zsebre tettem a kezemet, s ismét járkálni kezdtem a szobában. Ekkor szemem az ennivalókra szegeztem, s alig tudtam visszatartani, hogy kifollyon a nyálam. Nagyon éhes voltam, mert reggel óta járkálok. Igaz semmi dolgom nem volt, ám mégis lusta voltam kaját keríteni magamnak.
- Hehe!- megvakarom a tarkómat, behunyt szemekkel.- Talán mégis kérnék egy kis ételt, ha megengeded.- jelentettem ki, ezt követően vártam Sierra válaszát.

Nagyon megörültem annak, hogy megkínált, és a süti hallatára felcsillant a szemem. Nagyon szeretem az édességeket.
- Hát, ha neked is van hozzá kedved drága Sierra, akkor elfogyaszthatunk egy pár süteményt. Viszont előtte eszek rendes ételt.- mondtam vigyori fejjel, aztán leraktam a poharat az asztalra, s helyettesítettem egy tál rizsgolyóval. Jóízűen elkezdtem enni, miközben azon gondolkodtam, amit a lány mondott.
- Nagyon finom az étel.- jelentettem ki.
- Talán tényleg le kéne látogatnunk az emberek világába. Már vagy öt éve nem jártam odalent. Kíváncsi vagyok mik történtek azóta. Idelent nem sok izgalmas dolog történik, csak minden nap ugyan azt csináljuk. Látom neked is hiányoznak a zöldelő mezők, vagy a friss illatú erdők. Hát ennek a helynek is megvan a maga szépsége.- mondtam, aztán erősen gondolkodóba estem, hogy milyen szépséget találni ebben a félreeső világban. Hueco Mundo nem éppen természeti adottságairól híres, de ha valaki szereti a nyugodt, kopár, sivatagi éjszakában eltölteni a szabad idejét, annak ez a hely bizonyára maga a paradicsom. Persze csak akkor, amikor éppen nem támadják meg a Hollowok. Sajnálatos módon én nem egészen ezeknek a személyeknek a csoportjába tartoztam.
- Na mi a véleményed?- kérdeztem teli szájú mosollyal a lánytól, hátha lenne kedve velem tartani a látogatás terén. Miután megettem a rizsgolyókat, így szóltam:
- Köszönöm szépen!

Annyira jól esett az étel, és a sütemény, hogy alig tudtam mozogni.
- Jajj ne siess ennyire, hiszen az időnk nem véges. Hehe!- nevettem, aztán zsebre tett kézzel sétállni kezdtem a lány felé.
- Minek hozol ennyi cuccot magaddal? Elvégre nem költözünk el. Talán az emberek világában is tudnál szerezni magadnak új dolgokat, de azok már nem fognak nálad elférni.- mondtam. Nagyon örültem, hogy végre megnézhetem a rég nem látott otthonomat, s furdalt a kíváncsiság, vajon mi változott meg azóta? Amint elmerengtem, egy szörnyű gondolat futott át az agyamon:
~ Ha nem férnek majd el nála a ruhák, vagy egyéb amit vesz, akkor...~ nagyot nyelek, s egy izzadságcsepp csúszik le a homlokomon.~ Velem fogja cipeltetni őket.
Ettől teljesen kirázott a hideg, ugyanis nem a legjobb időtöltésem egy kissé túlbuzgó lánnyal órák hosszát plázában szaladgálni. Ráadásul nem is nagyon illine egy Espadahoz. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, aztán kiléptem az ajtón Sierra mellet, s elindultunk Aizen- sama szobája felé.
- Na és Sierra! Mi lesz az... első dolgod, amikor a földre érünk? Hehe!- kérdeztem a tarkómat vakarva, kínosan nevetve, aztán imádkozva vártam, hogy ne azt felelje, amire gondolok.

Nagyot nyújtózkodva kikászálódtam az ágyból.
~Jajj! Még korán van a keléshez.- gondolkoztam tudva, hogy már délután 6 óra van. Ásítozva léptem ki a folyosóra és elindultam Aizen-sama tróntermébe. Őszintén nem tudom miért, de reménykedtem, hogy út közben találok valami elfoglaltságot.
~Mi ez a különleges lélek energia? Életemben egyszer éreztem ilyet ami egy bounto energiája volt. Lehet Aizen-sama talált egy új talpnyalót?- gondolkoztam mosolyogva majd elindultam az energia felé. Eközben egy espada energiáját is éreztem.
~Mi a franc? Talán nem is Aizen új talpnyalója?- gondolkoztam tovább miközben sétáltam. Útközben egy-egy ásítást és nyújtózkodást még eleresztettem majd megérkeztem a forráshoz.
-Hát te meg ki vagy?- köszöntöttem kedvesen majd az espada felé fordultam.
-Hol találtál bountot?- kérdeztem tőle majd ismét a bounto felé fordultam.
-A nevem Retsu Aigoro, a 2. espada vagyok.- mutatkoztam be

Zsebre tett kézzel járkáltam a folyosón nem tudtam miért, de nem volt jobb elfoglaltságom. Shiratori végig m,ellettem jött, de nem nagyon szólaltunk meg, csak sétáltunk. Nem volt mondanivalónk. Ekkor megéreztem, hogy Retsu közeledik felénk. Kis idő múlva már találkoztunk is vele.
- Helló Retsu! Látom ma sem sietted el a felkelést. Hehe!- nevettem jókedvűen, majd megvakartam a tarkómat.
- Hol találkoztam vele? Az hosszú történet, de elmondom. Sierrával lementünk a Földre körülnézni, s akkor megéreztem a lélekenergiáját. Harcoltunk, aztán magammal hoztam Hueco Mundoba. Röviden, és tömören ennyi lenne.- meséltem el a történetet, miközben a hátamat a falnak támasztottam. Ekkor egy új lélekenergiát éreztem meg a levegőben. Nyilvánvaló volt, hogy az illető egy Espada lesz.
~ Vajon ez ki lesz? Talán Seshou?~ kérdeztem magamban. Nézelődtem a hatalmas folyosón, hátha meglátom a közelgő személyt, de senki nem tűnt még fel a láthatáron.
- Na és te Retsu? Hová tartasz?- kérdeztem tőle.

Seshou, miután kikelt az ágyából úgy gondolta, hogy jár egyet. A folyosó nem volt valami eseménydús hely, amíg meg nem érzett két ismerős lélekenergia mellett egy harmadik, számára furcsa energiát. Érzett már ilyet korábban a Földön. Egy Bounto lehetett az, legalább is ő így gondolta. A másik két energia gazdáját már felismerte, de égett benne a tettvágy. Amikor a két Espada meglátta egyből bólintott egyet.
-Helló népek. Mit csináltok itt?
Kérdi meg őket Ses a szokásos közömbösségével, amíg végignéz az újdonsült „rabon”
~Vajon Aizen sama egy új csicskása, vagy pedig fogoly. Mert ha az, akkor talán a legjobb emberre bízták Hueco Mundoban.-Seshou agyán végigfutott ez a gondolatmenet, majd várta, hogy válaszoljanak neki.

-Üdv..-Köszöntem a többieknek, de inkább csak azért tettem, hogy elfogadjanak, de a szemükből láttam, hogy kétejeik vannak afelől, hogy egy bounto mit keres itt. Én sem nagyon tudtam, hogy mit is keresek itt, de azt tudtam, hogyha élni akarok, akkor ezt az utat kell járnom.
~De sok espada van errefelé...-Nevettem magamban, de tudtam, hogy ez még jobban elkeserített.
-Remélem sikerül elnyernem a bizalmatokat...-Mondtam a többi espadanak és elmosolyodtam.
-De ha most megbocsájtotok el kell mennem...-Nem fejeztem be a mondtatot, mivel fontos dolgom volt, még a múltamból kellett egy-két dolgot tisztáznom las nochesbe. Ekkor hirtelen eltűntem a folyosóról, de tudtam, nem hiszik azt, hogy elmenekülök mivel érzik a lélekenergiám, hogy nem megyek vissza a földre....

-Üdv..-Köszön. -Remélem sikerül elnyernem a bizalmatokat...-mondta és elmosolyodottt.
~Vajon honnan a francból veszi, hogy amiért köszönt elnyerte a bizalmamat?- gondolkoztam majd nagyot sóhajtottam.
-De ha most megbocsájtotok el kell mennem- szólt majd eltűnt
~Vajon mi dolga lehet, ha kb. 1 napja van itt? Lehet megy Aizen cíipőjét tiszítani.- gondolkoztam majd egy gonosz vigyor jelent meg az arcomon.
-Na megyek én is......aludni, Sziasztok- köszöntem majd lassan, ráérősen elindultam a szobám felé.
~Hogy a francba tudtam ilyen korán felkelni.?- gondolkoztam majd megérkeztem a szobámba. Lassa besétáltam, de nem aludni mentem, hanem egy sonidoval felemntem a tetőre. A tetőn hátra dőltem és csak néztem a sivatagot és az eget.

Mikor megérkezett Seshou köszöntem neki, majd így feleltem a kérdésére:
- Hát tudod, csak töltjük az időt...
Ekkor Shiratorinak el kellett mennie. Sejtettem mi az oka, de nem osztottam meg a többiekkel, hiszen rám sem tartozik egyáltalán.
~ Valószínűleg a régi Bounto mestere után fog kutatni, mert ő is Hueco Mundoba jött. De ki tudja tud- e akárki is valamit arról a személyről.~ gondoltam magamban. Karbatettem a kezemet, s behunyt szemmel mosolyogni kezdtem.
- Ej Shiro, Shiro! Ismét elhúztad a csíkot szó nélkül. Kezdesz rászokni az ilyen dolgokra...- szólaltam meg, aztán megvakartam a tarkómat. Ebben a pillanatban Retsu is elment.
- Viszlát! Aludj jól!- adtam az ötletet az Espada társamnak.
- Hát Seshou úgy látszik ketten maradtunk. A kérdés csak az, mivel töltsük el az időnket?- kérdeztem tőle ötlet nélkül, aztán eszembe jutott, amit Shiratori elleni harcban m,ondtam, még mikor a szabadban edzettünk.
"~ Azért elég sok helyen megsebzett. Tényleg nagyon erős. Mondjuk Aizen- sama tanítása után talán még az én szintemet is meghaladja majd. Viszont én sem akarok lemaradni... Ki tudja mi lesz még addig?"
~ Nem fogom tétlenül nézni, ahogy lehagynak a barátaim, és társaim. Én is megerősödöm, ha kell komoly áldozatok árán is.~ gondoltam elszántan magamban, ezt követően rátekintettem Seshoura, s így szóltam:
- Ikoda Seshou! Mi lenne, ha edzenénk egyet?

Seshou agyán végig futott egy olyan gondolat, ami nagyon feltüzelte. Arra gondolt, hogy ez a kis senki, honnan veszi azt, hogy bízik benne azért, mert megmutatta a képét. Nem! Csak akkor fog benne bízni, ha már kiáll ellene. De érezte, hogy ez nem most fog megtörténni, mivel nem tűnt harcos szelleműnek. A Bounto hirtelen közölte vele, hogy elmegy. Sest ez nem igazán zavarta. Ez után Retsu is elment. Már nem tudta mit csináljon ezért egy kérdést akart feltenni az itt maradt Espadanak.
-Kodama, mit szólnál…
Seshout félbeszakította a fiú kérdése, amire azonnal bólintott.
-Persze, épp ezt akartam kérdezni.
Mondta Seshou, majd elindult az egyik nem is távoli szoba felé. Remélte hogy a másik is tudja hogy a gyakorlóterem felé igyekszik. Amikor a terembe ért, látta, hogy sehol sincs senki. Ez volt az első dolog a nap aminek örülhetett.