Espadak szobái

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Jan. 08, 2009 11:15 am

- Értem.
*Bólint a pontosítás hallatán, majd halvány mosollyal hozzáfűzi:*
- Nem bánom, elmegyek majd egyszer...
*Ezt követően a két lány újabb vitájára kezd figyelni. Már megint a koruk a téma... Érdekes fintorokat vágva hallgatja a "testvéri szeretet" kifejezés újfajta megnyilvánulását - ez a húzásuk még neki is ismeretlen volt... Pedig nem gondolta volna, hogy képesek még újdonságot mutatni számára...*
- Örülnék, ha legalább egyszer elkerülnétek ezt a veszekedést...
*Jelenti ki unottan. Kifejezetten megkönnyebbül, amikor Kodama ismét felhozza az aquapark témáját, pedig eléggé rühelli azt a helyet... De így hátha megszabadul Lala és Lily vitájától egy időre.*
- Bármi rossz, ha akaratod ellenére rángatnak el...
*Szólal meg rövid gondolkodás után.*
- Cielóval, valamint Retsuval és fracciónjával, Azurával találkoztunk... Érdekes volt...
*Folytatja kissé szórakozottan. Az utolsó mondattal az újabb "merényletekre" céloz, melyeket az ikrek Azurával kiegészülve követtek el, ezúttal szerencsére Retsu ellen...*
- Szerintem egyedül ti érzitek jól magatokat vele.
*Jegyzi meg a két fracción lelkes szavai hallatán.*

Tárgy: Re: Espadak szobái Pént. Jan. 09, 2009 4:49 am

Miután Alegra elfogadta a meghívásomat, így szóltam:
- Addigra keresek, valami helyet, ami neked is nagyon fog tetszeni! Végülis, a rengeteg dolgomtól...
Szokásos vigyorgós arcot vágtam, hiszen sosem kell semmit csinálnom.
- Néha már zsibbad a szám a sok mosolygástól...- jelentettem ki, aztán röhögtem egyet. Alegra próbálja lenyugtatni Lalát, és Lilyt, de láthatólag nincs sok sikere.
~ Hm... Ez a két lány valóban elég furcsa társaság. Mondjuk lehet nekem is lennének, problémáim, ha folyton egy agyrém testvérem lenne.~ gondoltam magamban, eztán felhozták Azurát, valamint Retsut, s Cielot.
- Tényleg nagy lehetett a forgalom. Azura?? Ő Retsu fracciónja ugye? Még nem találkoztam vele.- mondtam, miközben gondolkodóba estem, fejemben Arrancarok képei futottak át, ám ezt a lányt nem tudtam beazonosítani közöttük.
~ Szóval jól szórakoztak vele? Uram irgalmazz, ha ezek hárman egymásra találnak... Feltételezem Azura sem egy minta fracción.~ merengtem, ezt követően kicsúszott a számon valami:
- Ezek szerint ő is olyan őrül... őőő... akarom mondani... kedves lány, mint ti?- kérdeztem, és hatalmas sebességgel a tarkómat kezdtem vakarni, kínos, erőltetett mosollyal kezdtem nevetni. Végül lecsurgott a homlokomon egy izzadságcsepp.
~ Remélem ebből nem vették ki, mit akarok mondani, mivel akkor nekem game over...~ gondoltam magamban.

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Jan. 15, 2009 5:30 am

Hasamat vakargatva, és egyre zöldülő fejjel vonultam végig a hálószobák folyosóján azon gondolkodva, hogy hogy lehetnek a konyhán ennyire degeneráltak a szakácsok.
- Ennyire szar kaját se ettem még!!! Ettől még egy disznónak is felfordulna a gyomra!!!
Üvöltöttem vissza a konyha felé, hátha meghallják. De amilyen szerencsétlenek nem mernének rá támadni, vagy mérget önteni a kajámba. Bár akkor megszabadulnék a sok idiótától, akik folyton a nyakamon vannak… Mikor valaki rám tapadt, úgy éreztem, hogy szívesen belerúgnék egyet-kettőt, hogy végre leszálljon rólam, de pechemre mindig a közelben volt valaki. Na de majd ha nem látják… Csodálkozva álltam meg az espadák szobáinál, mert láttam, hogy az egyik ajtó résnyire nyitva van, és egy kis fény szűrődik ki. Úgy gondoltam oda megyek, mert már miért is ne?
- Csá…
Léptem be egy egyszerű köszönéssel, mintha a szobában nem is lenne egy espada se, majd szemem az ikrekre tévedt.
- Látom a Hupikék törpikék is itt vannak…
Mondtam szokásos gonosz vigyorommal, majd tovább folytattam a kötözködést, aminek valószínűleg a két kiscsaj nem igazán örült.
- És kiderítettétek már, hogy ki az idősebb?
Kérdeztem rá, hiszen mindenki tudta egész Hueco Mundoban, hogy a két vakarcs nem tudja még azt se eldönteni, hogy melyik a nagyobb...
- Csodálnám, ha bármiben is egyetértenétek. De ennek az esélye egyelő egy nagy büdös nullával. Egy akkora nullával, mint amilyen ti vagytok.
Szólogattam be nekik még mindig nem foglalkozva a másik két espadával.

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Jan. 15, 2009 6:02 am

A nyitott ajtón és a falakon keresztül olyan hangzavar szűrődött be mintha egy komplett óvodában üldögélnék és körülöttem sok egymást kergető gyerek visítozna. Egy sóhajjal könyveltem el, hogy vége a csendes óráknak és az ajtó felé vettem az irányt. Épp megfogtam a kilincset, amikor meghallottam Hranf szokásos üvöltözését. "Már tudom mitől van migrénem és milyen kristálytisztán kivehető,hogy a két ikertestvért szúrta ki magának." Na igen, Alegra szobája gyakorlatilag szemben volt az enyémmel, hiszen két párhuzamos folyosó végén helyezkedett el mindkettőnk szállása, így viszont folyton hallgathattam a szomszédból, hogy mi történik az espada-nal.
A fejemben azonnal meg is fordult a kép, ahogy mindenki neki esik az elégedetten vigyorgó fraccion-omnak bosszúállás céljából. Rajta kívül persze senki sem élvezné ezt a helyzetet, de ez cseppet se érdekelné.
-Nem ma kéne lebontani Las Noches falait...-csuktam be az ajtómat és indultam el nyugodt léptekkel a folyosón. Igyekeztem azért időt hagyni az élcelődésének, amivel remélhetőleg kikerülhetem, hogy "ünneprontás" okával vádoljon még két héten keresztül.
A karjaimat keresztbe fektettem a mellkasomon, miután meghallottam a kötözködésre érkező válaszokat. Ha nem lettem volna ennyire nyugodt típus most biztos minél távolabb húzódtam volna a veszélyzónától, de ennek a veszélye sosem állt fent nálam. A második jobbra történő fordulás után már láttam is a fraccion-om hátát az ajtófélfának támaszkodni.
-Csak nem megint elrontották az ebédet, Hranf?-álltam meg mellette és néztem be a szobába. Az ikrek paprikavörös fejjel mutogattak és Alegra sem tűnt túlzottan nyugodtnak.-Jó napot! Rosszkor jöttem volna?-

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Jan. 15, 2009 7:06 am

*Szokásukkal ellentétben teljesen szótlanul hallgatják végig a két espada párbeszédét, amikor Kodama újabb kérdést intéz hozzájuk.*
- Annyira nem kreatív még, mint mi...
- De folyamatosan segítünk neki Retsu-kunnal kapcsolatban!
*Válaszolnak, büszkén kihúzva magukat. Az espada elszólását nem vették észre - vagy ha meg is hallották, nem foglalkoznak vele.*
~ Csak be ne jöjjön ide... ~
~ Semmi köze Alegra-sama szobájához... ~
*Fülelnek a folyosó felé, ugyanis néhány hangfoszlány szűrődik be a helyiségbe, egy általuk sajnos ismert tulajdonostól... Végül csalódniuk kell: Hrafn természetesen csak azért is benyit a szobába... És rögtön elkezd beszólogatni nekik.*
- Szia...-.-
*Köszöntik egyszerre az érkező fracciónt bosszankodva.*
- Most már pedig Hókuszpók is itt van...
*Vág vissza Lily, majd az újabb megjegyzés hallatán Lala veszi át a szót.*
- Hát te kiderítetted már, hogy fiú vagy-e vagy pedig lány?
- Egyébként meg egyidősek vagyunk.
*Egyre jobban feldühödnek a sértések özönétől. Mégis mit képzel magáról ez a jöttment arrancar...? Még arra sem volt képes, hogy normális nevet válasszon...*
- Pedig egész sok dologban egyetértünk.
- Például mindketten utálunk téged...
*Már éppen ugranának fel, hogy nekirontsanak Hrafnnak, amikor megérkezik Tadeo is, így hát a támadás helyett inkább a másik espadát köszöntik sajátos stílusukban.*

Tárgy: Re: Espadak szobái Szomb. Jan. 17, 2009 12:14 am

- Igen, Retsuhoz van beosztva. Vörös haja van, ami teljesen eltakarja a szemét és folyton sunyin vigyorog.
*Ad bővebb személyleírást a szóban forgó arrancarról - ha Kodamának ez alapján sem ugrik be, akkor még biztosan nem találkozott Azurával. Ha már összeakadt volna vele a másik espada, minden bizonnyal emlékezne rá, hiszen elég feltűnő jelenség...
Aztán néhány másodpercre szóhoz sem tud jutni... Ugyanis még egy arrancar érkezik, ezúttal Tadeo fracciónjának személyében.*
- Üdv neked is, Hrafn...
*Köszönti jéghidegen az érkezőt. Ez részben annak köszönhető, hogy a fracción szinte még be sem lépett a helyiségbe, máris szidni kezdi az ikreket.*
- Örülnék, ha nem itt bent ölnétek egymást, hanem mondjuk kint a folyosón...
*Jegyzi meg mogorván. Már csak ez a megállapíthatatlan nemű arrancar hiányzott...
Hirtelen felkel a székről, hogy megpróbálja leállítani a sértésektől feldühödő ikreket. Szerencsére annyi is elég ehhez, hogy karját feléjük nyújtja, amolyan élő sorompóként.*
- Jó napot, Tadeo...
*Üdvözli a szintén megjelenő másik espadát. Igyekszik nem mutatni azt, mennyire felbosszantotta Hrafn magánakciója, szemeivel azonban talán ölni is tudna... Kis idő múlva válaszol Tadeo kérdésére.*
- Egyáltalán nem jöttél rosszkor. Inkább pont jókor ahhoz, hogy leállítsd a fracciónodat...

Tárgy: Re: Espadak szobái Szomb. Jan. 17, 2009 1:33 am

Alegra elmeséte, hogy is néz ki valójában a fracción, ám nekem nem ugrott be.
- Értem... Attól tartok még nem találkoztam vele.- jelentettem ki. Hirtelen betoppant egy újabb arrancar, akit Alegra, és az ikrek minden bizonnyal ismertek már régebbről. Jó magam még vele sem találkoztam. Meg sem tisztel mionket egy köszönéssel, csupán rögtön a két másik fracciónt kezdi ócsárolni, kik láthatóan vissza is vágnak neki.
- Hm... Hihetetlen. Egyesekbe semmi jómodor nem szorult...- mondtam, miközben fejemet odébb fordítottam, mivel egyáltalán nem volt hozzá kedvem, hogy a vitájukat hallgassam. Alegra fel is hozta az ötletét, a távozásukkal kapcsolatban.
- Ezt csak támogatni tudom, ugyanis eddig itt egy békés beszélgetés zajlott, amit sikerült megzavarni...- szólaltam meg. Espada társam láthatóan próbálta lenyugtatni a kedélyeket, én pedig figyelmesen kísértem végig a történéseket a székemből. Ekkor megérkezett Taedo.
- Üdvözöllek Taedo. Szóval a lány a te fracciónod.- mondtam. Én is felálltam ülőhelyemből, majd Alegra vállára helyeztem a kezemet.
- Nyugalom Alegra! Semmi értelme ilyenen felhúznod magadat. Drága Hranf nyilván azonnal megmagyarázza, mire is volt jó ez az egész.- jelentettem ki, s egy szúrós pillantást vetettem Taedo fracciónjának szemei felé. Vártam mi fog kisülni, ebből az egészből.

Tárgy: Re: Espadak szobái Hétf. Jan. 19, 2009 6:30 pm

- Az hittem látszik, hogy csaj lennék… Lehet, hogy talán szemüveg kéne nektek, vagy pedig egy dilidoki, mert olyan nincs, hogy ne tudnátok megkülönböztetni egy felnőtt férfit és egy nőt, Balerína duó…
Szóltam nekik vissza, élvezve a helyzetet, hiszen mindig is szerettem másokat bosszantani a beszólásaimmal, de alanyaim közül elég kevés ember volt képes elviselni.
- Megjegyzem, nem ti vagytok az egyetlenek, akik utálnak. Ha jól veszem észre, akkor a két Espadánknak se vagyok éppen a szíve csücske.
Kacsintottam a két arrancarra. Meglepő lenne, ha épp az ellenkezője lenne, mint amire gondoltam…
- A folyosón nem olyan izgalmas, kedves Alegra-sama…
Válaszoltam unottan Alegra megjegyzésére. Miért nem ment ki ő a folyosóra, ha zavarta a fracciónjai piszkálása.
- Üdv, Tadeo-sama.
Köszöntöttem kedvenc felettesemet, aki rögtön meg is kérdezte, hogy elrontották-e az ebédet.
- Ja. A sok bilifejű egy tányér zöldséget vágott le elém… Azt hittem fel találom dugni valamelyiknek azt az egész sárgarépát, ami csak úgy a tányéromon hevert…
Kezdtem el mérgelődni. Sosem voltam híve a zöldségevésnek, sőt, mindig is utáltam a zöldséget. Ha lehetett, még a húst is hússal ettem.
- Az a sok idióta valami nyúlnak nézett. Úgy nézek én ki, mint egy nyúl, aki folyton valami zöld szart rágcsál? Megmondtam neki, hogy ha még egyszer olyan moslékot pakolnak elém, akkor találkozhatnak a legrosszabb rémálmukkal.
Mondtam, de már be is fejeztem mondandóm, hiszen valószínűleg a többiek is tudják, hogy amit a konyhán főznek, csak rossz lehet. Nem lepődtem meg azon, hogy a szobában mindenki kezdett kicsit feszült lenni. Már megszoktam, hogy mindenhol sikerül ilyen szintű feszültséget generálnom. Nagyszerű…
- Én aztán nem magyarázok semmit senkinek… Főleg meg nem neked.
Vágott vissza Kodama kérdésére, aki máris magyarázatot várt tőlem, hogy miért vagyok ilyen. Látszik, hogy nem ismer…
- Chö… Veletek még szórakozni sem lehet. Milyen uncsi egy banda vagytok... Szánalmas.
Mondtam, majd levetettem magam egy üres helyre.

Tárgy: Re: Espadak szobái Kedd Jan. 20, 2009 2:36 am

- Üdvözöllek Taedo. Szóval a lány a te fracciónod.-
-Valahogy úgy.-válaszoltam rá se pillantva a megjegyzést tevő Kodama-ra. Alig támaszkodtam neki a falnak máris érkezett Alegra felhívása, hogy vagy én szólok rá a fraccion-omra, hogy maradjon nyugodton, vagy ő teszi meg, de azt nem éli túl. Gondoltam jelzem neki, vettem az adást, ezért a szüntelenül vigyorgó arrancar felé fordultam.
-Már megint problémák Hrafn?-pillantottam rá egy másodpercre.-Most mégis ki volt az áldozatod?-
A megszokott morgós válasz után rátért az étel ecsetelésére, amit őszintén szólva kezdtem bánni, hogy megkérdeztem. Hatalmas panaszáradat érkezett felém, de legalább egy kis időre sikerült elérnem a többiek idegeinek kímélését. Ahogy elnéztem épp időben szóltam bele a dolgokba és reméltem nem is lesz verekedés, főleg nem a jelenlétemben.
-Megnyugtatlak, hogy semmilyen hasonlóság sincs közted és egy nyúl között. Már említettem, érdemesebb lenne máshol enned. Bár gondolom csak a hecc kedvéért is benézel hozzájuk, nem de?-válaszoltam higgadtan a levágódó fraccionomnak.
A következő megjegyzésével sehogy sem tudtam egyet érteni, legalábbis szerintem nincs unalom Las Noches falai között, mellékesen az én legnagyobb problémámat jelentve ezzel. Képtelen vagyok egy kicsit is relaxálni, mert mire előveszek egy könyvet beszakad a plafonom és leesik valaki az ágyamra, vagy rosszabb esetben rám.

Tárgy: Re: Espadak szobái Szomb. Jan. 24, 2009 6:48 am

- Nyugodj meg, Alegra-sama...
- Nem fogjuk megtámadni...
- Nem adjuk meg neki ezt az örömet...
*Vágják rá rögtön Alegra megjegyzésére. Ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy az espada igyekszik lefogni őket. És egyelőre ő az egyetlen, akinek időnként szót fogadnak az ikrek...*
- Tévedtél, mert nem látszik rajtad...
- És a neveden se...
*Szólalnak meg ismét, folytatva vitájukat Hrafnnal.*
- Van olyan egyáltalán, aki kedvel...?
*Teszi fel Lily végül a költői kérdést, Lala bólogatása kíséretében. Nem sokkal ezután bosszankodva vetik le magukat előző ülőhelyükre, Alegra ágyára.*
~ A fenébe... ~
~ Te is elfelejtetted, hogy milyen kemény Alegra-sama fekvőhelye, mi? ~
*Pillantanak egymásra, majd igyekeznek szokásuktól eltérően csendben figyelni a további eseményeket.*

Tárgy: Re: Espadak szobái Szer. Jan. 28, 2009 3:10 am

- Nem húztam fel magam.
*Jelenti ki Kodamára pillantva. Ez persze nem igaz, csak azért mondja, hogy ne nyújtson újabb támadási pontot Hrafn számára...*
- Azt hiszem, ez volt az első igazság, amit mondtál...
*Villan tekintete a következő pillanatban a fracción felé, majd folytatja.*
- Viszont jóval tisztább, kedves Hrafn-kun...
*Vág vissza gúnyosan, utalva az arrancar nem valami nőies megjelenésére...*
- Ha unalmasak vagyunk, akkor miért is vagy még itt?
*Kérdezi meg végül lehiggadva. Aztán visszaül székére. Pontosabban szólva csak ülne - Hrafn ugyanis éppen azt a helyet méltóztatott elfoglalni, ahol nemrég még Alegra ücsörgött... Így hát kénytelen az ikrek mellett helyet foglalni, az ágy szélén. Kedvenc fracciónjai éppen elég bosszús képet vágnak, ami már nemcsak "kollégájuk" megjelenésének köszönhető... Mit meg nem adna most, ha érthetné gondolataikat, és tudná, mi bajuk éppen...*

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Jan. 29, 2009 12:45 am

Alegra megnyugtatott, hogy nem volt ideges, én pedig visszaültem a székemre. Hranf válaszára már nem is szóltam semmit, ugyanis nem veszekedés szempontjából jöttem ide, így hát az Alegra asztalán lévő újságot magamhoz húztam, majd úgy tettem, mintha olvasgatnék is valamit. Közben viszont csak a kíváncsiságom miatt is a többiekre koncentráltam.
~ Nagyszerű... Itt valakinek mindig kell vitázni, veszekedni, verekedni. Soha nincs egy kis nyugodt pillanata az embernek.~ gondoltam magamban, ezt követően egy nagyot rántottam a papíroson, s egy sóhajtás után a plafonra tekintettem, mintha valami égi áldást vártam volna. Nem sokkal később beláttam, ez nem fog bekövetkezni, szóval ismét a lapokba bújtam.

Tárgy: Re: Espadak szobái Pént. Feb. 06, 2009 8:24 am

- Hisz’ ismersz, Tadeo-sama. Nem tudok ellenállni, ha mások idegesítéséről van szó.
Néztem rá a két arrancarra, akik vöröslő szemmel néztek rám. Ráadásul, ahogy észre vettem a kis lila espadánk is elég durván szórja a szikrákat a szeméből. A két padlócirkáló egész jól tűrte a sértegetéseimet, hiszen még mindig nem ugrottak nekem, pedig örültem volna neki…
- A nevemről le lehet szállni, ti mélynövésű igás barmok.
Szólok vissza, mikor a nevemet kezdik cseszegetni. Igaz, hogy férfi nevem van, de attól még nő vagyok…
- Ha ennyire tudni akarjátok… Igen, van olyan, aki kedvel. Vagyis inkább volt…
Emlékeztem vissza a kapitány arcára, akit mindig sikerült megnevettetnem csipkelődős benyögéseimmel. Igaz, ez már kevésbé tetszett az alanyoknak, akik legtöbbször a legénység tagjai voltak.
- Chö… Szerencséje, hogy nem támadhatok önre, kedves Lilu-sama.
Válaszoltam mérgesen a hipózott boszorkánynak.
- Mi köze hozzá? Oda megyek, ahova akarok, és ott vagyok, ahol akarok lenni.
Vágok vissza, hiszen fogalmam sincs, hogy mi köze lehet ennek a banyának, hogy hol vagyok. Csak azért vagyok még ebben a rohadt társaságban, mert Aizent kell szolgálnom, amiért visszaadta eredeti alakom.
- Mi ez a nagy csend, Kodama-sama? Elvitte a kiscica a nyelvét?

Tárgy: Re: Espadak szobái Vas. Feb. 08, 2009 3:01 am

Azonnal kaptam is a rövid, tömör mégis minden igazságot közlő választ. Tulajdonképpen ez az egy mondat mindent közölt Hrafn Zuniga-ról, amit valakinek tudnia kell, ha szeretné megúszni konfliktus nélkül.
-Milyen igaz.-támasztottam tovább a falat. Inkább csak a padlót néztem, mielőtt bárki el tudná kapni a tekintetem és egyértelműen közölné velem, hogy vigyem kifelé a fraccion-om a helységből. Természetesen ez eleve veszett próbálkozás volna, hiszen rám se szokása hallgatni. Ezt maximálisan elfogadtam, amúgy sem szeretem a csettintésre ugró kétszínű talpnyalókat, akik bármikor hátba szúrnának egy késsel, ha alkalmuk adódna rá. Legalább Hrafn a másik szemébe vágja, ha problémája van.
A következő mondata már engem is meglepett. Komoly és őszinte szavakat osztott meg a publikummal, akik sejtésem szerint észre se veszik ezt. Érdekes helyzet volt. Nem szokása bármilyen régi élményéről is beszélni. "Mit el nem lehet érni egy kis idegesítéssel. Kicsúsznak olyan szavak is, amiket eszünk ágában sem volt elhinteni..." A további erős próbálkozásain, hogy felhúzza a jelenlévőket, csak megvakartam a fejemet. Láthatóan nem szándékozik egykönnyen feladni ezt a játékot.

Tárgy: Re: Espadak szobái Szomb. Márc. 28, 2009 9:49 am

- Rég jártam már otthon... - Léptem be a szobámba. Hát igen, mostanság az emberek világa és a lelkek világa és az ottani teendők túlságosan lekötöttek. Teaház egész napos elfoglaltság igen sokszor.. ^^. És természetesen a Hueco Mundobéli közteleltségeimet s felejtsük el. Tea felszolgálása a fejeseknek, rendrakás, az újonnan érkezők köszöntése...
Odasétáltam a kedvenc kanapémhoz, leheveredtem rá, majd az állandó sivatag megnyugtató képe miatt szememre telepedett az álom.

Tárgy: Re: Espadak szobái Hétf. Május 25, 2009 7:28 am

[Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni]

-Azt hiszem tudom, hol kellene hazamennünk.-meredt előre, aztán újabb spontán indíttatásból átkarolta a derekamat. Nem igazán tiltakoztam ellene, sőt még a vállának is nekidőltem. Azonban mikor felvetette az ötletet hogy a temetőn keresztül menjünk haza, hirtelen megtorpantam és "ezt most komolyan gondolod?" szemekkel meredtem rá. *Az egy dolog, hogy azért annyira nem vagyok szívbajos, hogy egyedül sétáljak este az utcán, de egy temető azért mégis más... Ki tudja hány röghöz kötött lélek siránkozik ott éjszakánként...* Különben sem szerettem a temetőket...mindig eszembe juttatták azt hogy egyszer már meghaltam, és azt is hogy hogyan... De most nem akartam erre gondolni, ezért mikor megállt előttem és nevetve átkarolt a fejem a pólójába fúrtam. Az ölelése, és az illata amit mohón lélegeztem magamba némileg megnyugtatott. Igaz hogy nagyon sok éve történt már, mégis mindig megvisel, ha a halálomra gondolok. Nagyonis örültem neki, mikor letett erről az ötletéről.
-Vagy azt szeretnéd, hogy a karjaimban vigyelek át az átjárón?-suttogta a fülembe egy puszi kíséretében.
-Azt hiszem arra azért nincs szükség. -hámoztam le róla magam egy megkönnyebbült sóhajjal, majd megint megfogtam a kezét és követtem a sikátorba ahonnan távozni készültünk. Mivel ott nem volt közvilágítás, annyira sötét volt hogy az orromig sem láttam.
-Ebben a hülye póttestben még a sötétben sem látok rendesen... -szorongattam Kiyoshi kezét, nehogy eltűnjön előlem.
*Jó lenne már visszaérni Las Nochesbe...talán még ébren találjuk Tadeo-samát is és odaadhatjuk neki a könyvet. Nem tudom nem fog-e kulturáltan elküldeni a fenébe vele, de én azt vettem észre hogy szereti figyelni az emberek reakcióit.* -merengtem el miközben próbáltam óvatosan lépdelni Kiyoshi, nehogy hasraessek valami szertehagyott lomban. Azonban még sem volt túl alapos az elővigyázatosságom. Kiyoshi hirtelen megtorpant, és megnyitotta az átjárót, aminek a hirtelen támadt fényétől megrémülve szépen megbotlottam egy kiálló kockakőben és sikeresen elvágódtam. De mivel még mindig fogtam Kiyoshi kezét, ezért őt is rántottam magammal.
-Te jó ég, ne haragudj. -kaptam az arcom elé a kezem, és az ujjaim résén keresztül kukucskáltam ki, hogy a rajtam landolt áldozat egyben van-e. -De legalább már a kapunk megvan hazafelé. -pillantottam fel oldalra a túloldalról Las Noches fényét ide irányító gargantára. Eléggé feszélyezett a helyzet, ezért igyekeztem volna kiszabadulni Kiyoshi alól, de meg kellett várnom míg ő feltápászkodik.
*Nesze neked macskaügyesség...legközelebb kétszer is meggondolom, hogy kérjek-e ilyen póttestet...*

Tárgy: Re: Espadak szobái Hétf. Május 25, 2009 8:49 am

~Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni~

Az átjáró sikeres megnyitása után nem lett volna más dolgunk csak az, hogy szépen nyugodtan átsétálunk rajta és kimászunk ezekből a pocsék testekből. Viszont szegény Delora nem látott semmit velem együtt, így amilyen szépen csak lehetett felbuktunk.
-Te jó ég, ne haragudj.
Takarta el a szemét amire én csak felvontam a szemöldökömet és támaszkodtam tovább fölötte.
-De legalább már a kapunk megvan hozzá.
Helyeslően bólogattam párat és éppen készültem felállni, mikor szembeszúrt egy dolog, Delora olyan hévvel próbált kimászni alólam, hogy az valami elképesztő.
-Csak nem félsz, hogy megrontalak az út kellős közepén?
Vonogattam a szemöldökömet, de erre csak egy egészséges mellütlegelést kaptam. Vigyorogtam párat feltápászkodtam, majd felsegítettem Delorát is. Végül úgy döntöttem ideje lenne hazamennünk, mert már kezd nagyon idegesíteni ez a vacak póttest. Szorosan megfogtam cicás lány kezét aztán bementünk az átjáróba. Annyira jó volt ismét otthon lenni, hogy repdestem a boldogságtól, viszont itt még jobb lesz elengedni Delora kezét, mert a végén még kiszúrnak minket. Vonakodva ugyan de szépen lassan elhúztam onnan a kezem, de kedvesen rámosolyogtam, nem lenne kifizetődő, ha szegény Tadeo rájönne, hogy időközben a két „csicskása” összeszűrte a levet, még csak az kellene neki. Rögtön csomókban kezdene el kihullani a haja, elrohadnának a fogai, ráadásul két perc alatt 1200 évet öregedne szegény szerencsétlenje. Próbáltam csendben és kultúráltan közlekedni a köznép előtt, de valahogy mindenki megbámult, viszont nem jöttem rá, hogy még is mi a fenéért néz ennyire mindenki. Talán a fogamra ragadt egy kis vattacukor?! Az nem lehet, hiszen leolvad a fogamról. Akkor lehet, hogy egy újságpapír ragadt valamelyik testrészemre?! Fordultam körbe vagy háromszor magam körül, de nem találtam semmit magamon, természetesen ettől csak még jobban néztek.
-Mit nézhetnek rajtunk ennyire?
Kérdeztem meg végül Delorától, de nem tudott választ adni ő sem, lehet hogy azt furcsállották, hogy külön mentünk el és együtt jöttünk vissza ami nálunk nagy szó, hiszen soha nem csináltunk még ilyet. Próbáltam is szaporázni a lépteimet, hogy lekoptassam rólunk a bámészkodó szemeket, mikor végre az ismerős folyosóra érkeztünk sóhajtottam egy nagyot és lassítottam a tempómon.
-Biztos, hogy most zargassuk Tadeo-t? Lehet, hogy kivág minket az ablakon könyvestől.
-Ne beszélj már hülyeségeket. Ő mindig szívesen fogad.
-Egy hullazsákban biztos örömmel fogadna minket…
Kezdtem bele a hülyeségembe szokásomhoz híven, viszont ekkor elérkeztünk kedves főnökünk ajtaja elé. Delorára néztem aztán az ajtóra. Gondolom nekem kellett volna kezdeményeznem az ajtón való kopogást, viszont amit én csináltam az felért egy hideg zuhannyal. Ugyan is nem érdekelt, hogy hány óra van, meg hogy mit csinál a drága, okos, ügyes, és jószívű Tadeonk. Úgy ahogy volt beszakítottam az ajtót, még a fal is megrepedt.
-Főőőőőnöööööök, mi jót csinál ilyen késői órákban? Remélem nem aludt, hiszen fiatal még az éjszaka.
Vigyorogtam erősen az asztalnál szívrohamot kapott Tadeora, Delora meg megszeppenve lépett be mögöttem. Vártam pár percet, hogy kigyógyuljon a sokkos állapotából az asztal mögött szobrozó egyén, majd folytattam a mondókámat.
-Gondoltuk kiruccanunk egy napocskát, hogy ne lógjunk a nyakadon… de mivel mi annyira kedvelünk vettünk neked egy könyvet ami biztos, hogy tetszeni fog, mert a te hatalmas agyadhoz való.
Pillantottam rá Delorára a kelleténél többször, de nem tehettem róla, egyszerűen vonzotta a tekintetemet.

Tárgy: Re: Espadak szobái Kedd Május 26, 2009 12:10 am

Látogatás Tadeonál
Avagy be is kéne mutatkozni

Nem szerepelt semmilyen szakmai időtöltés a napirendemen, de legnagyobb sajnálatomra ezt Aizen sama nem éppen így gondolta. Mire visszaértem a szobámba egy elég barátságtalan méreteket öltő papírhalom fogadott. Ilyenkor némiképp bánni szoktam, hogy vállaltam az espada-k havi jelentéseinek átolvasását. A pocsék fogalmazás és helyesírási hibák folyamatos fejfájást biztosítottak és ráadásnak mire mindent végigjavítottam, akár magam is megírhattam volna a teljes hivatalos levelet. Egy szó mint száz lelkiekben fel kellett készülnöm az estéken át tartó alvatlanságra és hajtépésére. Ennek megfelelően elvonultam egy kiadós fürdőt venni, hátha sikerült legalább a munka előtt békésnek lennem.
A lazítást követően kissé hiányos öltözékben nekifogtam átlapozni a halmot. A legkreatívabb személynek járó díjat máris ki tudtam volna osztani, mivel szeretett Cande-nk csodálatos szóval elintézte az egészet és arra sem volt rest, hogy egy lehengerlő rajzot kreáljon, amin diadalittasan pózol egy maroknyi shinigami felett. Kisebb sóhaj után ezt a papírt félre is tettem. A kisasszonnyal ugyanis lesz egy köröm, hogy szépen megkérjem adjon le normális mondatokba foglalt remekművet. Ettől máris a hideg rázott ki. Ismerve a semmi esetre sem humánus megoldásairól híres hölgyet, valószínűleg megpróbálja megetetni velem a lapját, esetleg cero-val próbál elüldözni. Mindenesetre a fizikai bántalmazás és szóbeli fenyítés garantáltan nem fog elmaradni.
A helyzet gondolatától jobbnak láttam elterelni a figyelmemet, ezért elvonultam fogat mosni. Valami azonban szöget ütött a fejemben, így visszatértem az asztalomhoz. Ekkor ért az eddigi itt tartózkodásom talán legmegrázóbb pillanata. Szeretett és mellékesen Hrafn-i babérokra törően idegproblémás fraccion-om tört be a magánszférámba. A döbbenettől és riadalomtól kevésen múlott, hogy egybe nyeljem le a számban tartott fogkefémet. Egy rövidke torokköszörülés után villámgyorsan elhagytam a színteret, természetesen tartva a rólam kialakult érzéketlen megjelenésemet.
Gyorsan rendbe hoztam a kinézetem és eltettem jó messzire a fogmosómat, illetve egy köpenyt is magamra kaptam, hiszen nem volt társasági megjelenésem abban a pillanatban. Újra a továbbra is elégedetten mosolygó beosztottam társaságába léptem. Ekkor sikerült csak észre vennem, hogy nem magában érkezett Kiyoshi. Mögötte megszeppenve ácsorgott Delora, akinek csendesen biccentettem köszönés gyanánt.
-Elnézést, de nem számítottam vendégekre. Mellékesen nektek is jó estét.-válaszoltam higgadtan, ügyet sem vetve az arrancar csipkelődő szavaira. A kezeimmel jeleztem, ha akarnak foglaljanak helyet, de ahogy elnéztem egyesek még ennyire sem ismerik az illemet, így csak én foglaltam helyet. Türelmesen hallgattam tovább a rövidke beszámolót, amit nem értettem miért tartozik rám. Sosem szabtam meg mit tehetnek a szabadidejükben, sőt egyenesen örültem, ha önállóságot mutatva tettek is valamit a fülpiszkáláson kívül. Én csak a felettesük voltam és betartottam azt a szigorú határt, ami véget ért a küldetések alkalmával. Sem időm, sem kedvem nem volt istenként vagy szülőként atyáskodni felettük és szemmel követni minden lépésüket. Ha szükségük van rám szólhatnak, addig viszont nem avatkozom az életükbe, amihez amúgy sincs közöm. A magánéletük kizárólag rájuk tartózik, ezt még most is tiszteletben tudom tartani. Ezért is csak magamnak jegyeztem meg, hogy a két fél láthatóan összemelegedett. Az azonban már nem érdekelt milyen szinten.
-Értem. Remélem kellemesen telt el a napotok. A beszámolót köszönöm, de nem vártam el tőletek. Azt tesztek, amihez csak kedvetek van. Tudhatjátok, hogy nem szólok bele!- pillantottam fel rájuk az asztalról a megszokott rideg tekintetemmel.- Az ajándék pedig igazán kedves tőletek. Kiyoshi! A szavaidat pedig bóknak veszem.-vártam szokásos nyugalommal, hogy közöljék még esetleg mit szeretnének.
Kisebb kínos szünet után Delora félszegen elém tette az imént említett olvasni valót. Egy halk köszönöm után lassan végiglapozta az olvasmányt, hogy legalább legyen fogalmam arról mégis milyen témájú művet kaptam. Biztosra vettem már a címet is olvasva, kicsoda is választhatta pontosan ezt a könyvet. Kettőjük közül csupán egyiküknek volt ilyen pontos megfigyelő képessége és szépérzéke.
-Azt hiszem eltaláltátok az ízlésem. Amint időm engedi el is olvasom.- nyomatékosítottam a véleményem, arrébb téve a bőrborítású könyvet.-Esetleg kértek valamit? Netán leülnétek?-

Tárgy: Re: Espadak szobái Kedd Május 26, 2009 3:30 am

[Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni]

Ismét bevetettem a jól bevált harci technikámat, hogy Kiyoshi végre lemásszon rólam. Nem tetszett hogy viccelődött, de nem haragszom rá, mert nem tudhatta hogy engem érzékenyen érint ez a téma. Nem is szóltam egy szót sem, csak leporoltam magam és szépen visszasétáltunk Las Nochesbe. Amint átértünk a kapun Kiyoshi elhúzódott, és felvette a két lépés távolságot kettőnk között. Azonban az arrancarok még így is megbámultak minket, amitől kissé feszélyezve éreztem magam. Próbáltam úgy tenni, mintha valami küldetésről térnénk haza épp, elvégre ugyanannak az espadának vagyunk a beosztottai, szóval nem értem miért olyan furcsa hogy együtt közlekedünk. Épp azzal voltam elfoglalva hogy felvegyem a szokásos munka-arckifejezésem, mikor felvetődött a kérdés hogy biztos zavajuk-e Tadeo-samát. Én biztos voltam benne hogy még ébren találom, mert ha jól láttam indulás előtt egy halom jelentést pakoltak be a szobájába, amiket mind át kell néznie.
Azonban mikor odaértünk és Kiyoshi diszkréten Tadeo-samára rúgta az ajtót, úgy ledöbbentem, hogy kellett pár perc mire egyáltalán be mertem lépni utána.
-Jó estét Tadeo-sama. -üdvözöltem meghajlással, amire egy biccentéssel válaszolt.
*Nem gondoltam volna, hogy Kiyoshi így rá mer rontani Tadeora, bár azt hiszem vele kapcsolatban már semmin sem kellene meglepődnöm...* -vettem egy mély levegőt, majd mikor szóba került az ajándék, félszegen odasétáltam az asztalhoz és odaadtam a könyvet.
-Remélem nem veszed tolakodásnak, csak gondoltuk meglepünk valamivel. -nyújtottam át neki. Lehet hogy csak udvariasságból mondta, de mindenesetre úgy tűnt sikerült eltalálnom az ízlését. Reméltem hogy tényleg így van, bár tudom hogy akkor sem vágná a fejemhez ha nem tetszik neki, hiszen ő mindig is különösen jólnevelt és udvarias. *Érdekes, hogy mennyire különböző ez a két ember, mégis úgy néz ki hogy mindkettőjük különleges helyet érdemel a szívemben.* -pillantottam felváltva Kiyoshira és Tadeora.
-Esetleg kértek valamit? Netán leülnétek?-kérdezte Tadeo, miután átlapozta a könyvet. Én felpillantottam, mert úgy gondoltam nem nagyon kellene már zavarnunk őt, de Kiyoshin azt láttam hogy ő szeretné még egy kicsit bosszantani.
-Köszönöm én nem kérek semmit. -ráztam meg a fejem udvariasan.- Igazán ne haragudj, hogy ilyenkor zavartunk...esetleg van valami amiben segíthetünk? -kérdeztem miközben a papírhalomra néztem, hátha tudok valamit törleszteni Kiyoshi udvariatlanságából. Bár szívem szerint most nem nagyon volt kedvem semmiféle papírmunkához, de úgy gondoltam illene megkérdeznem, mégha sokkal szívesebben is töltöttem volna az időmet Kiyoshival.

Tárgy: Re: Espadak szobái Csüt. Május 28, 2009 5:51 am

~Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni~

Időközben rájöttem, hogy miért vagyok ilyen keveset a kedves munkáltatónknál. Hát olyan erős idegszálai vannak, hogy egy acél hajókötél is megirigyelhetné. Soha nem szerettem ha van olyan ember a körzetemben, akit nem tudok kikészíteni, de lényegében örültem, hogy Tadeo ilyen erős személyiség, mivel úgy éreztem nála magam mintha egy újonc lennék a kiképzőtáborban. Akkor leszek tökéletes ha ezt a makacs szamárutánzatot is fel tudom idegesíteni annyira, hogy gőzölögjön a feje, sípoljon a füle meg olyan forró legyen az a tök feje, hogy tojást lehessen rajta sütni a szalonna, pedig üvegesre piruljon mellette, ráadásnak még sajtot is olvasztunk mellé. Hát mit ne mondjak látványosan elkezdett csorogni a nyál a pofámból, rosszabb voltam mint Pavlov pincsije, de aztán nyál elszívósat játszottam és egy határozott mozdulattal visszahörpintettem a nyálfelhőcskéimet. Mikor Delora oda adta a főnöknek a könyvet megköszörültem a torkom, aztán már készültem is az újabb fárasztási hullámra, ami biztos, hogy hasztalan hiszen Mr. Karótnyelt még egy ócska szemöldök rángatózást sem ad elő.
-Esetleg kértek valamit? Vagy leülnétek?
Intézett felénk egy csekély kérdést a drága Tadeo, Delora persze visszautasította, mintha nagyon félne attól, hogy kihúzom a gyufát, pedig úgy sem fog bekövetkezni.
-Én kérnék egy hatalmas tenger alatt járót, egy Zeppelint, egy vagány dobszerkót, egy túróval megtöltött gumikesztyűt, egy váza tengeri uborkát, szeretnék még, tengeri sünt a papucsomba reggelről…
Kezdtem el sorolni a legnagyobb baromságokat amik eszembe jutottak, természetesen a világegyetlenéslegmakacsabbfőnöke még most sem szeretett volna se mosolyogni, se ideges lenni csak ült a székén mintha ő lenne a császár. Megköszörültem a torkom, szépen odahúztam mellé egy másik ülőalkalmatosságot, leültem és mélyen belenéztem a szemébe.
-Tudom, főnök, hogy ezt nem most kellene megbeszélni, de… mondja… szúró-égő-viszkető érzés? Vagy esetleg éjszaka ötperncenként felkel mert vizeletürítési problémái vannak? Nekem nyugodtan elmondhatja, nem árulom el senkinek. Igaz, most itt van Delora, de próbáljon meg ne figyelni rá…
Kezdtem el olyan komolyan beszélni, amilyen komolyan csak tudtam, de még ekkor sem tört meg a jég. Egy egészségeset rávágtam a főnök vállára, aztán elvigyorodtam.
-Ugyan főnökök legnagyobbika… csak viccelek… tudom, vagy is sejtem… hogy minden nap fürdik és nincsenek kóros gombásodásai.
A szavak épphogy kicsúsztak a számon, megfogalmazódott bennem, hogy ez az utolsó napom a munkahelyemen, meg természetesen az életem második fele is oda lesz, mert ez tuti megöl. Ha nem fegyverekkel, akkor a nézésével, esetleg a gondolataival. Nagyon jól tudtam, hogy szegény szerencsétlennek még életében nem voltak ilyen csicskásai, de nem mondhat ellent a sorsnak. Nagy sajnálatára én sodródtam mellé és nem egy talpnyaló semmirekellő majomkorpa. Ahogy teltek a csendes percek én úgy kezdtem egyre jobban megnyugodni, aztán kezdtem normálisra venni a figurát, már amennyire csak tudtam szabályozni magam így hirtelen.
-Valóban nincs szüksége ránk, vagy nem mer szólni nekünk, mert fél, hogy kikészítjük?
Kérdeztem komolyan, majd felálltam és a helyére tettem azt, amin az előbb meresztettem a seggem.

Tárgy: Re: Espadak szobái Pént. Május 29, 2009 1:31 am

Látogatás Tadeonál
Avagy be is kéne mutatkozni

Pontosan olyan választ kaptam, amilyet gondoltam. Delora kedvesen visszautasította, a másik kergült személy pedig elkezdett mindenféle lehetetlen dolgot felsorolni. Fogalmam sincs, hogy képes valaki ennyire rövid idő leforgása alatt összehordani ilyen sok értelmetlen ostobaságot. Mindenesetre Kiyoshi ezt a hatalmas tehetségét igazán kamatoztathatná, de semmiképp sem a szobámban! Ha hatalmas késztetést érez a figyelem központjának elnyerésére, inkább menjen el valóságshow-ba vagy egyéb emberek által kitalált őrületbe. Pontosan azért léteznek mindenféle értelmetlen műsorok, hogy mindenki jól járjon. A szereplők megkapják az áhított rajongást, a nézők jót mulathatnak a pszichikai esetek feltűnő viselkedésén és a producerek összeszedhetik a pénzt a legújabb luxusautó kollekciójukra. Végtére is minden erről szól. Használd ki, vedd el és tegyél úgy, mintha ezzel minden a legnagyobb rendben lenne.
Visszapillantva megszeppent beosztottamhoz, csak azt láttam a tekintetében, hogy aggódik. Meglepett ezzel. Biztosra vettem nem saját magát félti és ha a rajta kívül itt tartózkodók közül kellett választanom, akkor a másikra kellett gondolnom. Én semmit sem tettem, így okot sem adtam ilyen érzések kiváltására, ellenben a folyton csipkelődő fraccion-nal. "Szóval innen fúj a szél..." Egy halk hümmögést eresztettem el, remélve egyikük sem veszi észre a feltételezésemet. Semmi szükség sem volt ebből ügyet kerekíteni. Egyedül akkor fogom kérdőre vonni őket, ha ezzel bajba keverednek. Addig pedig hagyom had élvezzék egymás társaságát. Elvégre ki lennék én, hogy ítélkezzek a boldogságuk felett? Majd az idő eldönti mi legyen a sorsuk. Én pedig meghúzom magam a háttérben. Aljas húzás valami felett csak addig szemet hunyni, amíg nem érint saját érdekeket, de nem tehetek mást. Gyarló ember vagyok még mindig. A külső csupán megtévesztésre szolgál.
-Köszönöm Delora, de boldogulok. Ha mégsem menne visszaélek az ajánlatoddal és szólni fogok.-könyököltem vissza az asztalra és néztem bele Kiyoshi szemébe. Érdekelt miért is csinálja ezt igazából. Kevésnek éreztem csak azt az indokot, hogy bosszantás. Többet láttam benne. Bevallom egy bonyolult léleknek gondoltam őt mindig is és meglepő módon érdekelt mennyire is helyt álló róla a benyomásom.
A folyamatos kérdéseire és megjegyzéseire szándékosan nem válaszoltam. Ha megszólalok csak két dolgot érhetek el. Még nagyobb szamárságokat fűz hozzá, esetleg kiforgatva a szavaimat belőlem csinál viccet. Nekem egyik verzió sem tetszett, így hallgattam. Amúgy is az a hír járja, nálam nincs jobb közönség. Még azt sem kötöm valaki orrára, ha szánalmasnak tartom az előadását.
-A bizalmad hízelgő és megint köszönöm a szavaidat. Ezt az utolsó kérdést viszont nem értem. Pontosan hogy érted?- adtam neki magyarázási és kifejtési lehetőséget tettetve, hogy kicsit sem értettem a célzást.

Tárgy: Re: Espadak szobái Pént. Május 29, 2009 6:07 am

[Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni]

Mikor Kiyoshi belekezdett felsorolni hogy mi mindent szeretne Tadeotól, hirtelen majdnem szívrohamot kaptam. Elkerekedett szemekkel huppantam egy fal mellett álló székre, mikor az asztalnál ülve folytatta Tadeo idegszálainak pusztítását.
*Hihetetlen Tadeo-sama mennyire higgadt, és hidegfejű* -pislogtam továbbra is kettejük felé.
*Istenem most melyikük oldalára álljak? Két tűz közé kerültem. Állítsam le Kiyoshit, vagy ne? Melyiküket haragítsam magamra? Tadeo-sama a felettesem, nem szeretném hogy felidegesítsék, viszont azt sem szeretném ha Kiyoshi haragudna rám, mert, mert olyan kedves volt velem egész nap, a maga módján, és nem azzal akarom meghálálni hogy most meg...* -malmoztam a kezemben Fülikével tanácstalanul, kétségek közt vergődve.
Hirtelen mégis felpattantam, hogy egy kicsit elcsendesítsem Kiyoshit, mikor elhallgattak. Számomra kissé feszült légkört teremtett ez a pár perces csend, főleg hogy én ott ácsorogtam fél úton. Megszakítva a csendet Kiyoshi ismét megszólalt, Tadeo viszont visszakérdezett.
Ezt az utolsó kérdést viszont nem értem. Pontosan hogy érted?-
Gyorsan magamhoz ragadtam a szót.
-Már nagyon késő van, és ezért nem akarunk feltartani, és a társaságunkkal a terhedre lenni. -próbáltam meg diplomatikusan megfogalmazni, miközben néhány szúrós pillantást vetettem Kiysohira, aki láthatóan még mindig nagyon jól szórakozott, de aztán végül mégis elmosolyodtam egy kicsit. -Nekünk is hosszú napunk volt, és nem biztos hogy érdemleges beszélgetőpartnereid lehetnénk Tadeo-sama...- magyaráztam nagyon udvariasan, bár sejtettem hogy Tadeo nagyon jól tudja miről van szó. *De akkor miért provokálja Kiyoshit? Nahát jobban elvannak egymással mint gondoltam* -hallgattam el hirtelen, miközben felváltva bámultam Kiyoshit és Tadeot.

Tárgy: Re: Espadak szobái Szomb. Május 30, 2009 8:39 am

~Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni~

A visszakérdezésre nem számítottam így szépen bekarcolt valaminek a vége a gatyámba, de próbáltam elrejteni, hogy 2 perc alatt visszafejlődtem bölcsis szintre. Delora egyből elkezdett magyarázkodni, én meg csak pislogtam, hiszen pillanatokon belül mindenki elhallgatott.
-Hogy-hogy-hogy értem? Hát nem igaz, hogy ezt nem érted főnök. Te még azt is tudod, hogy ha becsukjuk a hűtőt hova bújik a fény… vagy ha elolvad a hó hova tűnik a fehér, ezt meg pont nem tudod, hogy miért mondom? Hát ki szerencsétlenkedne az éjszaka közepén velünk?
Úgy vigyorogtam a mondókám után mint egy Barbie baba, már csak az kellett nekem, hogy valaki megfogjon és elkezdje fésülgetni a hajamat, meg eszméletlen picsakiszoknyába meg madzag bikini fölsőbe öltöztessen. Most, hogy elképzeltem magam, úgy néznék ki mint egy bolond, bár most sem állok tőle olyan messze. A feszült csend ami megint kerekedett olyan zavaró volt, hogy még a seggemről is csurgott az izzadtság, de próbáltam nem beszólni valamit. Különben is Tadeonak már feltűnhetett, hogy többször nézek rá Delorára, mint amennyi csillag van az égen, egészen biztos vagyok benne, hogy már tudja, hogy van köztünk valami, még ha csak ma kezdődött az egész. Végül próbáltam valamivel oldani a feszültséget ami olyan magas szinten állt mint egy villanypóznában, amire ki van írva, hogy „Vigyázz magas feszültség”, de még ennek ellenére is rászáll a sok elmebajos veréb akiknek megpörkölődik a kicsi fenekük aztán meg potyognak mint szorulásos Marinénének a könnyei ha leül a klozetra. Közelebb mentem Delorához és kivettem a kezéből Fülikét, de rafkós voltam mint a róka aki bemegy a tyúkólba megenni a Pirinéne összes tyúkját meg a kakasát is, szépen óvatosan végighúztam az ujjaimat Delora kézfején, aztán megfordultam és Tadeora néztem.
-Az előző témát elfelejtve… voltunk ugye a vidámparkba, mivel nekem annyi pénzem van, hogy még szét is szórhatnám az utcán elkezdtem mindenféle hülyeségeket csinálni… először is felültem egy hullámvasútra ami tök szuper volt, csak ne okádott volna valaki mögöttem, még jó, hogy a gyorsaság miatt hátrafelé repült a félig megemésztett cucc, így lényegében szegény kiscsákó magát hányta pofán… aztán találkoztunk Delorával én meg halásztam neki egy plüss macskát, akinek Fülike a neve… elmagyarázom, hogy miért Fülike.
Lépem közelebb Tadeohoz, és ültem bele nagy lendülettel az ölébe amitől ő köpni-nyelni nem tudott nemhogy szólni valamit.
-Szóval, ez a füle nagyobb meg furcsábban áll mint a másik, így roppantul fejlett agyammal kitaláltam neki ezt a csúcskacifántos nevet. Ezért megérdemlek majd egy tapsot is, mert tudom, hogy az emberek nagy rész Cicusnak vagy Plüsinek nevezték volna el, de én sokkal kreatívabb vagyok mint az átlag.
Nézegettem még egy kicsit Fülikét, aztán Tadeora néztem aki kezdte furcsán venni a levegőt. Talán túl nehéz voltam neki, de nekem ekkor ugrott be egy jó ötlet, meg úgy is ki szeretném akasztani szegény főnököt.
-Mikulááás bácsiiiiiii!
Néztem rá csillogós szemekkel és próbáltam utánozni egy kisfiú hangját.
-Hozol nekem karácsonyra, sok-sok csokit, cukrot meg játékot?? Jó leszek megígérem!
Pislogtam rá boci szemekkel, bár életemben nem láttam tehenet így lehet, hogy egy kómás lajhárra hasonlítottam inkább mint tehénre. Meg különben sem lehetnék tehén mert én nem adok tejet, meg nem „múúú”-zok össze-vissza. Ráadásul nem öklendezem vissza a reggelimet és rágom meg még egyszer.
-Naaaa?? Légyszi-légyszi-légysziiiiiii!
Kezdtem el hisztizni, meg ugrálni szegény szerencsétlen Tadeo ölében, akinek már majd kiugrott a szeme a helyéről, teljesen úgy nézett ki mintha lenne rajta egy olyan szemüveg aminek a lencséjéből úgy lógnak lefele az üveg szemek. De azért remélem Tadeonak nem üvegszeme van. Lehet, hogy azért pislog ritkán?! Te szent ég én meg egy nyomorékon ugrálok?! Hát ezért úgy megbüntetnének, hogy arról kódulok. Végül egy kicsike tincset szedtem le a főnök hajából és kezdtem el csavargatni az ujjaim köré. Tényleg kíváncsi voltam, hogy meddig bírja még, de ha így haladunk az biztos, hogy kikészül az egyikünk idegileg. Bár ha jobban belegondolok, legszívesebben már Delora hajával játszadoznék így azzal a különbséggel, hogy nem ülnék az ölébe.

Tárgy: Re: Espadak szobái Vas. Május 31, 2009 5:29 am

Látogatás Tadeonál
Avagy be is kéne mutatkozni

Nem lepődtem meg Delora-n. Rögtön szeretett volna a másikba fojtva a szót távozni. Természetesen a lehető leghamarabb és legrövidebb útvonalon. Érdekes jelenségnek találtam mennyire törekedett elérni szabadulást. Nem is tudtam kit félt igazán. Talán magát. Senki sem szeretett sarokba szorítva lenni egy döntésképtelen helyzetből kifolyólag. Engem persze jelenleg jobban izgatott mit fog erre a visszakérdezésre összehazudozni Kiyoshi. Be kellett ismernem szimpatikusnak találtam a viselkedését és nem pszichiátriai szemszögből. Emiatt nem a megszokott ridegségemmel kértem fel távozásra mindenkit, hanem a kezemmel finoman a menekülni vágyó arrancar tudtára adtam nyugodtan befejezheti az aggodalmaskodást. Szegény teremtés ezután olyan rémülten húzta össze magát, mintha egy hatalmas szidást kapott volna az édesapjától. Meg is ütköztem ezen. Nem éreztem ennyire félelmetesnek a gesztusomat.
Visszatérve a velem szemben sétálgatóra türelmesen vártam az újabb képtelen történetét. Mit ne mondjak egyben volt hízelgő és lenéző szerény személyem iránt. Ezek szerint én mindenféle marhaságra tudok válaszolni, drága fraccion-om szerint. Az egyetlen bökkenő csupán annyi volt, hogy a tudásom a legapróbb mértékben sem hasznavehető. Mindenesetre a feldobott labdát muszáj voltam leütnöm, amit Kiyoshi volt kegyesen felém küldeni.
-Én úgy vélem fel sem tennéd a kérdést, ha a legkisebb mértékben is ismernél. Vagy rosszul látom a hűtő fényének útját?-ezután viszont hatalmas csend telepedett a szobára. Kezdtem azt hinni elrabolták a fraccionom nyelvét, hogy semmiféle megjegyzést sem tesz erre a hallgatásra.
Aztán tessék! Követezhetett egy meredek váltás. Immáron arról kaptam tüzetes beszámolót, milyen megrázó élménnyel járt a hullámvasút és hogyan találkozott össze a helységben tartózkodó harmadik személlyel. Óriási könnyebbségnek érezném, ha a munkájában tudna ilyen alapos lenni vagy a jelentések írásában. Ezután viszont olyat tett, amiért rögvest fejét venném minden átkozott őrültnek. Utáltam a fizikai kontaktust, így az ölembe fészkelése felért egy világháború kiváltásával. Azonnal fékezhetetlen undor járt végig és nem tagadom hányingerem is lett. Szívesen lelöktem volna magamról, de megmoccanni se bírtam. Teljes mértékig leblokkoltam, viszont üvöltözni megfogadtam nem fogok. Mindennél nagyobb erőfeszítésembe is telt legyőznöm az indulataimat.
Arra már nem is nagyon koncentráltam, milyen problémákkal küzd az a szerencsétlen plüss és miért éppen azt a nevet kapta, amit.
A traumámnak ezzel még közel sem szakadt vége. Kaptam egy csodálatos nevet és még azt is túl kellett élnem, hogy ugrál gyermeteg örömmel az ölemben. Sértőnek véltem az új szakmámat. Valószínűnek gondoltam a hajam színéről jutott eszébe a pocakos, idősödő mesehős. Azonban a hajamon kívül semmi semmi másban nem hasonlítottam rá. Egyrészt sem a gyerekeket, sem az ünnepeket nem szerettem. Ajándékozni sem volt szokásom és még csak örülni sem tudtam. Az meg már egyenesen kiakasztott, hogy a hajammal kezdett el szórakozni. Önmagamhoz szokatlanul akartam megkérdezni tőle kölcsön adjam e a samponomat vagy egyenesen vegyek e neki egy kartonnal, de szerencsémre jobban belegondoltam a helyzetbe. Rá kellett jönnöm tényleg egy nagyra nőtt gyerek ül az ölemben. Azért teszi mindezeket, mert még valóban nem nőtt fel. Most is egy egyszerű dolog vezérelte, ahogy a gyerekek többségét is tetteik során. Nála ez a szál a bosszantás volt.
-Miből gondolod megérdemled? Jó gyerek voltál?- mosolyodtam el halványan ezen a megnyilvánulásomon. Véglegesen belementem a játékba. Olyat tettem, ami semmikép sem az én világom volt.

Tárgy: Re: Espadak szobái Vas. Május 31, 2009 6:42 am

[Látogatás Tadeonál - avagy végre be is kéne mutatkozni]

Kiyoshi nagyon belemerült ebbe a játékba Tadeoval, mert szinte meg se várva hogy én próbálok magyarázkodni rázendített a következő körre. Annyi marhaságot hordott össze megint, hogy bevallom lassan lassan már én is kezdek mosolyogni rajtuk. Ennek az is egy jelentős biztatást ad, hogy Tadeo még nem penderített ki innen minket úgy hogy a lábunk sem éri a földet. Türelmesen és sztoikusan hallgatta Kiyoshi minden marhaságát.
*Nahát Tadeo-sama, neked tényleg kötélből vannak az idegeid...nem is gondoltam volna hogy ennyire jól bírja a kiképzést.* -csodáltam alig észrevehetően csillogó szemekkel. De szerintem titkon ugyanilyen büszke voltam Kiyoshira is, hogy ennyire nem érdekli semmi, és csak szövegel ahogy eszébe jut. *A délután mutatott határozottsága, most meg ez a gyermeteg oldala...komolyan tele van meglepetésekkel. Egyre jobban szeretném megismerni, és többet megtudni róla.*-gondolkoztam, mikor egyszer csak azt vettem észre hogy megint csend lett. Ahogy felnéztem a hirtelen Kiyoshit láttam meg magam előtt, amint épp elszedte tőlem Fülikét hogy megmutassa Tadeonak. A mozdulatba viszont belecsempészett egy gyengéd simítást a kézfejemen. Én felettébb örültem neki, sőt még el is mosolyodtam. Arra azért ügyeltem hogy a fényképek azért ne kerüljenek szem elé, ezért azokat a másik kezemben szorongattam. Kicsit talán el is pirultam ettől a kedves kis gesztustól, de azért ügyeltem arra hogy ne túl feltűnően.
Azonban amikor megláttam Kiyoshi következő akcióját megint úgy elkerekedtek a szemeim, mintha valami negyedik bakaios shinigamit láttam volna. Még levegőt is elfelejtettem venni hirtelen, mikor Tadeot kinevezték mikulásnak. Hát még akkor mekkorát koppant az állam mikor Tadeo is beszállt a játékba. Ez hirtelen akkora sokként ért, hogy elkezdtem nevetni. Tudtam hogy tiszteletlenség, mégsem bírtam elfojtani az előtörő kuncogásomat. Kiszállt belőlem az összes feszültség, látva ezt a két jómadarat.
-Elnézést, ne haragudjatok, de be kel ismerni hogy ez nagyon vicces helyzet. -igyekeztem abbahagyni a nevetést.
-Hát Kiyoshi a mai viselkedése alapján nagyon jó fiú volt. -kapcsolódtam be a beszélgetésbe így, cseppet felszabadultan.- De azért túl sok csokit ne adj neki Tadeo-sama, mert jóból is megárt a sok. -fűztem hozzá. Hirtelen nekem is kezdtek spontán butaságok eszembe jutni, de én jobbnak láttam tartani a szám. Mert például hogy nézne ki ha azt mondanám például hogy "Már így is elég édes, nem kell hozzá még több cukorka" és hasonlók...