- Retsu drágám... Elmennél azért a festékért, ha nagyon szépen megkérnélek?

Kérdezte Sierra.

-Ha kell valami menny érte.

Tettem helyre a nőt én, pedig elindultam a szobámba, mert ilyenkor nem nagyon jó ha társaságba vagyunk, de ekkor megbotlottam a szobában valamiben.

-Jé rózsaszín festék!

Jelentettem ki mikor benéztem az ágy alá és kivettem egy doboz festéket.

-Ez megteszi "dráágám"?

Kérdeztem Sierrát miközben felé dobtam a még kibontatlan festéket.

- Ez egyre jobb lesz... Nem tudtam, ki hiányzik...
*Morogja az orra alatt, amikor Lucho is megérkezik. Sosem értette, hogy lehet ennyire részeges a Primera Espada... De legalább annyi jó van az egészben, hogy Sierrát szólítgatja, nem pedig őt... Mindenesetre elvesz egy üveg szakét Retsutól - elvégre mégiscsak felettese -, tartalmát azonban kiönti sutyiban. Az már mellékes dolog, hogy az egész lötty Sierra lábain fejezi be pályafutását, természetesen teljesen véletlenül...*
- Ó, elnézést, drágám.
*Mondja gúnyolódva.*
- De nagy lett a forgalom.
*Jegyzi meg unottan, amikor feltűnik az újabb espada. Nem fogadja el a felé nyújtott kezet. Fene se érti, minek kellene kezet fognia vele, mikor egyrészt ismeri, másrészt meg ez emberi szokás...*
- Látom, te sem bírod az alkoholt.
*Fordul Retsu felé. Az idő közben belépő fracciónra ügyet sem vet. Néhány percre gondolkozik el csak azon, hogy hol a fenében lehetnek sajátjai - reméli, hogy nem valami újabb gyerekes tréfát készítenek elő... Helyette inkább elvigyorodik, amikor meghallja a "Rózsi" megnevezést. Aztán el is röhögi magát Sierra kijelentésén.*
- Mióta vagy te ilyen úrinő?
*Kérdezi meg tőle. Sosem bírta túlzottan a másikat finomkodó viselkedése miatt, amit rendszeresen szóvá is tesz...*

Lucho elégedetten iszogatta a sakéját, nem törődve a többiekkel, majd leült az egyik sarokba, szemébe húzta a szalmakalapját és szép lassan elszundított. Roshy feltűnését átszunyókálta, azonban fracciónja, Taehwa előkerülésénél már éber volt.

- Ugyan-ugyan Teavaj-san! Jól vagyok! De azért segíts felállni!

Miután az arrancar segített mesterének, Lucho Roshyra emelte a tekintetét. Pontnyira összehúta szemeit és száját, hogy végül egy nagy nevetésben törjön ki.

- Te most valódi vagy, vagy már megint ideképzeltem valami hülyeséget?

Körbe nézett, látszólag más is látta Roshyt, már pedig ő nem akarta jelenleg senkivel sem elhitettni hogy egy ilyen izé, egy ilyen valami itt van a szobában.

- Te valódi vagy!

Mondta lehangoltan majd Teav... Taehwahoz fordult és megveregette fracciónja válát.

- Miért is jöttem megint utánad Teavaj-kun? Megint csajozol mi? Na jól van ideje mennünk, kicsit fáára....

Hirtelen hangos horkolás tört ki a Primera Espadából, apró fracciónjára pedig annak egész súlya nehezedett.

- ZzZzZsaZkéZz

-Retsuuu! Jajj, de édes vagy! Nagyon köszönöm, drágám!- Köszönte meg Sierra a festéket amire én csak egy bólintással válaszoltam
-Kérlek, ne szemtelenkedj, Alegra drágám.- Szólalt meg ismét Sierra.
-He... Már csak iszap kéne.- Jegyeztem meg nevetve amire egy szúrós tekintettel reagáltak.
-Hé-hé. Nem kell egyből nekem ugrani.- Próbáltam meg féken tartani őket.
-Na kifestitek a szobát?- Kérdeztem és közben leültem az ágyra
-Sierra édesem, hogy is tervezed a festést?

Taehwa engedelmeskedve Lucho kérésének degít felállni neki a padlóról, miközben megpróbál nem törődni a többi Espada igencsak, néhol gyerekes viselkedésévével.
- Te most valódi vagy, vagy már megint ideképzeltem valami hülyeséget? – halja mestere hangját, miközben egy ásik Espada-ra néz, aki háttal ált neki az ajtóban mikor bejött.

- Kérem távozunk Lucho-sama mielőtt még valami galibát oko….- fejezné be a mondatát, mikor meghalja mestere következő mondatát.

- Te valódi vagy! – majd Taehwa-hoz fordult és megveregette a vállait, ami kissé sem volt szokatlan, főleg ha ilyen állapotban volt- Miért is jöttem megint utánad Teavaj-kun? Megint csajozol mi? Na jól van ideje mennünk, kicsit fáára.... ZzZzZsaZkéZz- hallotta Lucho horkolását, miközben hírtelen egész testtömegében ráborult.

Taehwa lábai kissé beremegtek a hírtelen túlsúlytól, de az ingatag mozgás egy pillanat alatt szűnt meg, ahogy kiegyenlítette a súlykülönbséget. Majd szinte maga után vonszolva Luchot az ajtóhoz lépett, miközben megszólalt:

- Hölgyeim, Uraim…. További jó szórakozást.- mondta komoran, ahogy kissé megdöntve a fejét rájuk nézett, majd kilépett az ajtón Lucho-val a hátán.

~Mindig nekem kell segítenem neked~ kérdezte magától, ahogy haladt a kihalt folyosón, miközben még mindig halotta az Espadak kiáltozását.

Teahwa kisegítette a szobából az alvó Luchot, majd elindult vele a Primera Espada szobája felé. Mikor már kikerültek a többiek látóteréből, Taehwa hirtelen borzasztó nehéznek érezte Luchot. Mikor a földre tekintett észrevette hogy az Espada tartja őt vissza a mozgásban a lábai segítségével.

- Most már mehetek a saját lábamon is!

Feljebb tolta a szalmakalapját, majd mosolyogva nézett a meglepődött fracciónra. Látszólag teljesen józan volt.

- Kedves kis megtévesztés volt nem? x)

Megvakarta a hasát, majd nagyot ásított.

- Éhes vagyok, unatkozom. Enni és játszani akarok! Igazán történhetne már valami izgalmas...

Ép hogy végiggondolta, amit saját magának tett fel kérdésnek, amikor hírtelen igen nehéznek érezte Lucho testét, sokkalta nehezebbnek mint eddig bármikor. Miközben az Espadara nézett, vette csak észre, hogy Lucho tartja őt vissza, miközben ránézett és megszólalt:

- Most már mehetek a saját lábamon is!- mondta miközben Taehwa elmosolyodott kissé. Igazából ez volt az egyetlen ok, hogy Lucho franciója lett és nem valamely másik Espada alárendeltje. Ő volt az egyetlen aki fel vidítani, a viselkedésével, a modorával, ahogy mindenkit képes lóvá tenni, sőt saját magából is képes bohócot csinálni.

- Hát persze, bocsásson meg.- mondta, ahogy újra komor lett és ellengette Luchot.
Miközben zsebre tette a kezeit és halkan ballagott tovább Lucho mellett, szinte nevetségesnek érezte magát, ahogy képes volt bevenni a benti előadást, amelyet mesterre adott elő.
~Valóban azt volt~ gondolta ahogy magában válaszolt Lucho kérdésére, miközben láthatólag csak lecsukta a szemeit és újra elmosolyodott.

- Éhes vagyok, unatkozom. Enni és játszani akarok! Igazán történhetne már valami izgalmas...- halotta újra Lucho szavait, amire kinyitotta a szemeit és ránézet.

- Előbb- utóbb úgyis történi fog valami. Nem kellene sietetnie a dolgokat. –mondta komoran, mintha teljesen másra gondolna, mint amit Lucho mondott, valami fensőséges magasztos célra, nem pedig játékra - De az étel megoldható.- tette hozzá miközben továbbhaladtak a folyósón.

A két arrancar nyugodtan haladt egymás mellett, néha-néha szóltak egymáshoz pár szót. Taehwa készségesen és nyugodtan válaszolt az Espada nyafogására, mire Lucho csak legyintett egyet, majd lefelé görbülő szájjal megszólalt.

- Persze, persze! Egye az aki hollowgyík! Így is szellemi energia túltengésben szenvedek... Nekem valami finom kell, valami érdekes, valami fennséges. Mit gondolsz mi is megtudnánk emészteni az emberi ételeket? Némelyik olyan érdekesnek tűnik. Az a rántott csikkre, meg a bamburger, a hotgod. Vagy valami hasonlóak.

Miközben helytelenül sorolta az emberi ételek neveit merengően felfelé nézett, szájából pedig lassan szivárogni kezdett a nyál.

- Na persze ott kezdődik a probléma hogy az emberek nem látnak. És nincs olyan gigai izém.

Elgondolkodva nézett Teahwara, majd hirtelen elmosolyodott felemelte az egyik ujját és mint aki nyert az ötös lottón úgy nézett a fracciónra.

- Meg van! Meg kérem majd valamelyik kedves kirendelt shinigamit hogy hozzon nekem! Azoknak úgy is van póttestük. Yatta!

Igencsak nyugodt volt a légkör, ahogy egyre messzebb kerültek a kiabáló Espadák szóbájától. Vagy inkább egy kis ideig, amikor is Lucho mindenféle érdekes ötletekkel és egyre fantáziadús ötletekkel ált elő. Rántott csirke, hamburger, hotgod, majd a póttest kérés a halálistenektől. Mind olyan dolgok melyhez Taehwa-nak nem igazán fájt a foga.

~ Ha valóban meg akarja ezeket valósítani, még nagy bajba kerülhetünk~ gondolta, ahogy megpróbálta lebeszélni mesterét a tervéről.

- Inkább egy kiadós alvás kellene önnek Lucho-sama.- mondta ahogy az Espada-ra nézett komor arccal.- Habár ahogy önt ismerem, ha valóban a fejébe vette ezt a tervét, akkor véghez is viszi.- mondta ahogy visszanézet maga elé.

~Remélem valóban csak viccelt az előbb.~ gondolja, ahogy a szemével Luchora, néz és próbálja kitalálni, mire is gondolhat.

- Mi a fene ez a zaj már megint?!
*Érkezik bosszankodva Lily. Nyomában szokás szerint testvére baktat, aki épp igyekszik lenyugtatni.*
- Higgadj már le...
*Kérleli Lala a másikat unottan, Lily azonban füle botját se mozdítja, csak folytatja útját a folyosón, hogy aztán egyenesen Sierra hátának ütközzön... Menet közben ugyanis épp hátranézett, hogy mondjon valamit testvérének, és nem figyelt az orra elé...*
- Ezt jól megcsináltad...
*Suttogja a másik arrancarnak.*
- Én?! Miért?!
- Szólnod kellett volna, hogy figyeljem az utat...
*Morogja orra alatt dühösen, miközben szeme sarkából az espadát figyeli - enyhén rángatózó szemöldökkel -, nem tervez-e ellene valamit. Lala épp válaszolna neki, azonban épp ekkor ér melléjük Taehwa Lucho-val, és inkább a fal mellé simulnak mindketten, hogy még véletlenül se vehesse őt észre az espada. Még csak az hiányozna, hogy valami feladatot adjon nekik...*
- Ááá, Alegra-sama!
*Kiáltják végül egyszerre, és megpróbálnak minél jobban elbújni mesterük háta mögött, aki szokásos higgadtságával veszi ezt tudomásul. Így legalább valamennyire védve vannak Sierra esetleges haragjától...*

Miközben Lucho már azon gondolkozott hogy a földre érve milyen kinézetü shinigamitól kérjen kölcsön egy póttestet, Taehwa a szavaiban és a gondolataiban is az Espada ötlete ellen volt.

~Nem viccelek.~

Halhatta a saját fejében Taehwa. Lucho szája nem mozdult, az Espada csak lelkesen mosolygott az arrancarra.

- Jó móka lesz meglátod! Akarsz jönni?

Kérdezte meg hangosan a fraccióntól.

~Hát persze hogy akarsz!~

Hallott egy újabb hangot a fejében a fracción és hirtelen kedve is támadt ahhoz hogy a Primera Espadavál tartson.

Visszafelé sétálva a szobámba már a lépcsőről hallottam a csatazajt. Nem sokkal később két arrancarba is belebotlottam. Az egyikük igencsak részeg volt. Egyik szemöldököm felhúzva mértem őket végig."Miért van az az érzésem,hogy ők is szobámból jöttek?"
-Rendesen berúgtál Lucho...-lépek el mellettük és folytatom az utam. Nem sokkal előttem Lala és Lily battyog és milyen meglepő a szobámba lépnek be.
-Egész Hueco Mundo nálam fest szobát?-utaltam arra,hogy már messziről lehet érezni a festék szagát. Az újonnan érkezőknek egy fejbiccentéssel köszöntem- Sierra...Te leszel a bónusz ajándék a szobához, vagy csak alkalmazkodsz a festéshez?-kérdeztem halálosan nyugodtan.-Ha már ilyen csodaszép lett ne cseréljünk egyből szobát is?-fogalmam sincs,hogy kicsoda,de valaki egy ecsetet nyomott a kezembe.-Jogos...az én szobám végül is...-álltam oda az ajtóhoz.-Ha nem veszed tolakodásnak Alegra. Egy kicsit arrébb állnál a szeretett arrancarokkal együtt?- emelem fel az ecsetet jelezve,hogy szeretném körbemázolni az ajtókeret körül a falat.

~Nem viccelek.~ Halotta a fejében Lucho szavait, ahogy az Espada rámosolyodott közben, de a szája nem mozogott. Talán egy ismeretlen furcsa, de Taehwa-nak egyáltalán nem volt az. Már ezerszer halotta mestere szavait a fejében. Ép talán ezért nem szólt egy szót sem, hanem inkább próbált nem törődni vele. Azonban Lucho újabb szavai, amiket már a fülével halott egyre csak arra sarkalták, hogy válaszoljon neki:

- Jó móka lesz meglátod! Akarsz jönni?- kérdezte, azonban a következő pillanatban már halotta is a választ a fejében ~Hát persze hogy akarsz!~.

Taehwa próbált erőt venni magán, hogy mestere szavai ne befolyásolják döntésében, de gyenge volt, vagyis inkább ahhoz hogy nemet mondjon neki.

- Nem kell használni a képességeit hogy meggyözön Lucho-sama. Úgyis tudja mindvégig kitartok a döntései mellet, akármik is legyenek azók- mondta halkan, miközben észrevette, ahogy Tadeo Dellomeurtre Espada elhalad melletük, miközben odaszól valamit Lucho-nak.

- Rendesen berúgtál Lucho...- halja, miközben mesterére néz.

- Mindenkit képes manipulálni a viselkedésével? –kérdezi tőle, miközben haladnak tovább a folyóson.

A Primera Espada elégedetten nézett fracciónjára, Taehwara aki valamelyest ellenálást tudott mutatni Lucho erejével szemben. Bár igaz hogy ez csak egy gyenge befolyásolás volt, és az is hogy Taehwa már tapasztalta nem egyszer ezt a képességet, még ezek mellett is figyelemre méltó teljesítmény volt. Közben Tadeo elhaladt mellettük. A Sexto Espadanak még mindig az a képzete volt hogy Lucho részeg. Taehwa kérdésére Lucho nagyot bólintott, majd ezzel ellentétes választ adott.

- Nem... Aizen-samara még én is hatástalan vagyok. Kettőnk képességei nagyon hasonlítanak. De képzeld el azt hogy Kyouka Suigetsut Aizen-sama csak shikai szinten is olyan hatásosan használja hogy minden sérülés nélkül szállt szembe több kapitánnyal mikor elhagyta a Soul Societyt. Most képzeld el ezt az erőt Bankai szinten. Még az én feltámadásomnál is sokkalta nagyobb erő birtokosa lehet. Gondolom én. Mivel még nem láttam Aizen-sama Bankaiát. Remélem nem is kell soha látnom.

Mondta komoly hangon az Espada. Arc kifejezése is sokkalta komorabb lett mint korábban volt. Már amennyi persze kilátszott a kalapja alól.

Csendben hallgatta végig Lucho szavait. Szinte elképzelni sem merte, amit mestere mondott Aizen-ről. Semmirekellőnek és gyereknek érezte magát az mellet az erő mellet, ami Lucho említett. Ahogy az Espada-ra nézett, látta hogy ő is sokkal komolyabb mint általában.

~ Most talán komolyan beszélt? Csupán egyszer láttam ilyennek eddig~ gondolta, ahogy visszanézett maga elé.

- Akárhogy is, mi azért létezünk, hogy halálunkig őt szolgáljuk. Vagyis én ebben hiszek és örömest felajánlom csekély életemet érte. – mondta komoran – Őn nem így gondolkodik? –kérdezte Lucho-tól miközben megállt és mesterére nézett.

~Mikor?~

Nézett immáron mosolyogva a fracciónra, majd meghallgatta annak Aizenhez hű szavait. Valóban így volt. Azt hogy kiemelkedtek a semmiből, ennek az embernek köszönhették. Irónikus hogy pont egy shinigamiról volt szó, de persze Aizen sem sima jószándékból teremtette őket. Célja volt az Arrancarokkal.

- Ezt kell tennünk. Azért alkotott minket, hogy segítsünk neki a terveiben, a céljaiban. Az ő céljai pedig a mi céljaink. Nélkülünk ő sem győzhet, nélküle mi sem. Szükségünk van egymásra.

~Mikor?~ halotta lucho szavait a fejében újra, azonban akárhogy is utálta ezt a szokását, mégis meg kellet barátkoznia vele. Lecsukta szemeit, miközben hallgatta Lucho mondatait. És valóban, ő fogalmazta meg legpontosabban az Arrancaraok létrejöttének miottját.

~Remélem ilyen téma után letett arról, hogy a földre menjünk. Igazam van ?~ kérdezte magától és egyben Lucho-tól is, hátha megint a fejében turkászna és a gondolatait lesné.

- Valóban, ez létünk célja.- mondta most ár hangosabban is, miközben elmosolyodott. – Tudja, ön az egyetlen akit tisztelek Aizen-sama-n kívül. Ezért kérem ne csináljon bolondságot, még akkor sem ha kedve úgy tartja.- célozgatott Taehwa Lucho azon tervére hogy a földre szándékozik menni.

~Aizen-sama parancsa nélkül tilos elhagynunk Hueco Mundo-t. Ezt ön is tudja.~ gondolta újra szándékosan úgy, hogy Lucho-nak fel sem tette a kérdést.

Bár ezúttal is hallgatta fracciónja gondolatait, ezúttal azokra nem reagált, inkább megvárta hogy az arrancar szóban is kifejtse a gondolatait. Taehwa meg is tette, Lucho csak mosolyogva nézett rá, egyenlőre nem szólalt meg. Végig mentek néhány folyosón, befordultak néhány sarkon, majd egy nagy ajtó előtt megálltak.

- Tudom hogy Aizen-sama engedélye nélkül nem hagyhatom el Hueco Mundot. Épp ezért kérek tőle engedélyt.

Az ajtó ami előtt álltak az Espadak gyűléstermét és Aizen trónját rejtette maga mögőtt. Lucho kopogott rajta, majd miután az ajtó kinyílt besétált. Mikor meglátta Aizent meghajolt, majd tiszteletteljesen megszólalt.

- Üdvözlöm Aizen-sama!

Ahogy egyre csak haladtak a folyósokon, egyre világosabb lett neki hova tartanak Lucho-sama-val. A gyűlésterem felé. Ahogyan lassan elérték a terem bejáratát, a pillanatnyi csöndet Lucho törte meg:

- Tudom hogy Aizen-sama engedélye nélkül nem hagyhatom el Hueco Mundot. Épp ezért kérek tőle engedélyt. –mondta, és ezzel választ is adott Taehwa utolsó kérdésére.

~Szóval csak halgatozot, már azt hittem megint elábrándozott valamiről~ gondolta, ahogy Luchora nézett, majd az Espada bekopogott a hatalmas ajtón.
Ahogy az ajtó lassan kinyitódót, Taehwa kihasználva a kicsinyke időt, Lucho-hot fordult:

- Szóval eltervezte, hogy véghez is visszi. Csak remélem, hogy minden rendben megy.- mondta, ahogy lassan kinyitódót teljesen az ajtó, majd beléptek rajta.

A teremben kisebb sötétség uralkodott, de Taehwa számára nyilvánvaló volt, hogy Aizen-sama hol tartózkodhat a teremben, csupán az volt kérdés, hogy még ki tartózkodik odabent. Ahogy Lucho előrébb lépett, Taehwa kissé lemaradva követte, miközben körbenézett a teremben. Esetlegeses Arrancarokat vagy Espadakat keresett, de láthatólag üres volt a terem.

- Üdvözlöm Aizen-sama!- mondta Lucho, ahogy meghajolt.

Taehwa azonnal térdre ereszkedve horgasztota le a fejét, miközben megvárta hogy Lucho is kiegyenesedjen, és csak azután követte a példáját. Nem szólalt meg és Lucho mögött, kissé a sötétben meghúzódva várta végig a beszélgetés végét.

//itt folytajuk, vagy a gyülésteremben. PM-ben írd meg//

-De unatkozom! Nem tudom mit csinálhatnék ma, Aizen-sama nem adott semmi feladatot. -sóhajtoztam a szobámban. Unaloműzésképp nekiálltam rendet rakni- Raktárnak használták ezt a szobát mielőtt ideköltöztem? -morogtam mikor már vagy a tizedik falra akasztható giccset találtam meg a szekrény mélyén -Fúj de ízlételenek -fintorogtam majd dobtam félre őket sorban. Mikor már úgy tűnt hogy kiürült a szekrény hátrafordulva elszörnyülködtem a giccshalmot látva. -Ezzekkel most mégis mihez kezdjek?! -tettem csípőre a kezem. Majd eszembe jutott a megoldás. -Megvan! Odaadom Wondervicenak, értelmi képességeit nézva biztos eljátszik velük! -markoltam fel a halmot majd elindultam a folyosókon. Beérve az egyik folyosóra festék és saké szag csapta meg az orrom.
-Hát itt meg mi folyhat? -vettem arrafelé az irányt kíváncsiságból. Mikor közelebb értem az erősödő szagokon kívül az egymást oly szeretettel leoltó espada társaim hangját is meghallottam. Ahogy Tadeo szobája elé értem majdnem elejtettem a kezemből a holmit. Megláttam amint Tadeo a saját szobáját festi rózsaszínre a többiek "segédletével".
-Hát itt meg mi történik? Felfedezted magadban az igazi személyiségedet? -néztem Tadeora gúnyos fintorral.

-Hát itt meg mi történik? Felfedezted magadban az igazi személyiségedet?- kérdezte Cielo.
-Köszönni luxus? Látom te is rózsaszínnel festetted ki a szobádat!- mutattam a hajára fagyosan. Kezdtem unni ezt a társaságot, így lelkiekben készültem a vissza vonulásra.
~Mit csináljak a szobámban? Lehet megkéne ismerkednem azzal a gitárra amit Roshytól vettem kölcsön, hisz elviekben a szeme fénye.- gondolkoztam majd hirtelen megfordultam és leszegezett fejjel elindultam az ajtó felé. Hirtelen belecsapódtam valakibe és a földön kötöttem ki.
-Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.... Kevés volt az a 2 óra pihenés.- gondolkoztam el hangosan majd felálltam és leporoltam a ruhámat. Majd megnéztem kit borítottam el.
-Te vagy azaz új espada, hogy is hívnak... Öhm.... Cielonak! Cielo Sanchez a 3. espada, igaz? Gondolom tudod, hogy ez az én volt rangom?- kérdeztem miközben a kezemet nyujtottam. Miután ő is talpra állt egy kis beszélgetés után elköszöntem tőlük és elindultam a szobámba pihenni. Kicsit még az ablakban ültem és nézegettem majd lefeküdtem az ágyamra és csak néztem ki a fejemből.

-Köszönni luxus? Látom te is rózsaszínnel festetted ki a szobádat!- hallok egy hangot, majd meglátom a tulaját aki épp rám mutogat.
-Mutogatni meg illetlenség -vetem oda félvállról, majd beléptem a szobába és körülnézve elszörnyülködtem az ott uralkodó állapotokon.
-Eezket Wondevicenak szántam, de tessék, ide még illenek is. -nyomtam a talpig festékes Sierra kezébe a fali díszeket, majd visszamentem a szobán kívülre, mert a fejem nem bírta a saké és a festék szagát ilyen töményen keveredve. Háttal megálltam az ajtó előtt, aztán valaki nekem jött.
-Nézz már az orrod elé -nyöszörögtem fel a földről, majd hallottam amint mormog valamit.
-Te vagy azaz új espada, hogy is hívnak... Öhm.... Cielonak! Cielo Sanchez a 3. espada, igaz? Gondolom tudod, hogy ez az én volt rangom?- kérdezte, majd felsegített
-Köszönöm, igen tudom. Hálásnak hálás vagyok a lehetőségért, de attól még én küzdöttem meg érte. -poroltam le a ruhámat.- Végül is mindketten jól jártunk -eresztettem meg egy félmosolyt, ami elég furán festhetett a mindig közömbös arcomon.
Váltottunk még pár szót, aztán elköszönt és elvonult.
-HM, neki is helyén van az esze, lelép mielőtt itt mégjobban elszabadul a pokol. Azt hiszem részemről is ez lenne a leghelyesebb. -mormogtam majd elindultam vissza a szobámba, mivel a giccsektől sikeresen megszabadultam.

Miután kipihentem magam a szobámba és azzal a gitárral is megismerkedtem elindultam Aizen-sama felé. Nyugodtan, ráérősen sétáltam a folyosón. Elhaladtam Tedeo szobája mellett ahol még mindig nagyban festettek. Tovább mentem és egy újabb nyitott ajtót láttam. Bekukkantottam a szobába és mindent normálisnak találtam.
-Végre egy normális személy akinek semmi csili-csálé nincs a szobájában... Vajon kinek a szobája ez?- tettem fel magamnak a kérdést, de nem jött válasz.
~Sok idióta espada van, de legalább neki nem rózsaszínű szobája van.- gondolkoztam.
-Látom itt még mindig nagy a kupi.- mentem bentebb, de miután körbe néztem kisiettem nehogy meglássanak. Sajnos ez már késő volt, mivel szembe találkoztam a szoba tulajdonosának.
~Na már csak ez kellett... A francba.- mérgelődtem.
-Helló.- köszöntem neki

Folytattam a rendrakást. volt még dolgom bőven, hiszen nemrég költöztem be ide és az előző tulaj úgy nézem nem volt híres a rendszeretetéről. A szekrények tetejéről egy tonna port töröltem le, és a koszt szorgosan gyűjtöttem a kukába, ami azonban vészesen kezdett megtelni.
-Azt hiszem kerítenem kell valami nagyobb szemetest. -álltam meg a csurig megtelt kuka előtt. Heves fintorgások közepette rászántam magam hogy kivigyem és megkeressem a nagy szeméttárolót. Jónéhány perc bolyongás után végül sikerült is megszabadulnom a szeméttől. Kukástól együtt akartam kidobni, de azonban erről le kellett tennem, ha nem akarok minden koszos zsebkendővel végigcaplatni fél Las Nochesen. Sietve visszaindultam a szobámba hogy a helyére tegyem a szétpakolt holmikat, ugyanis már csak az maradt hátra. Ám mikor belépek Retsu áll velem szemben az ajtóban.
-Helló.- köszönt
-Szabad megtudnom hogy mit kerestél a szobámban? -intéztem felé egy korántsem barátságosnak mondható pillantást- Ha megbocsátasz folytatnám a pakolást. -mentem be mellette- Amúgy ha annyira érdekel a szobám akkor legalább segíts bútorokat emelgetni. Vagy legalább menj egy kicsit arrébb. -húztam ki a lába alól a felgöngyölt szőnyeget, amit gondosan a helyére terítettem