Teázás szokatlan keretek között

Mélyet szívtam a hűs levegőből, majd magamban tökéletesen bepánikolva búcsúztam el attól, hogy a főnököt még bent találjam. Lehetetlenség...
Késve jutott el az agyamig az is, hogy ő megint megdícsérte a kinézetem. Nem mindegy már? Hiszen úgyis kútba esett minden tervem, ami a mát illeti...
- Kösz... Nincs veled semmi bajom sem különösebben, csak még meg vagyok kergülve a naptól... fárasztó volt. - húztam össze magam, és fázósan néztem fel az égre. Ha most esni kezd, meg fogok fázni. Tehát megszaporáztam a lépteimet, miután beleegyeztem hogy hazakísérjen. Semlegesen viszonyultam a dologhoz, nem volt ebben semmi sem. Már nem akartam megint elkezdeni az "ismeretlenek vagyunk" dolog fejtegetését magamban. Az egészre a válasz úgyis csak egy nagy És? kérdés lenne...
Nem laktam messze a parktól, de a Teaháztól igen. Így belegondolva, errefelé most jövök először.
- Figyelj csak... be tudnál engem juttatni a lakásomba? A munkahelyemen hagytam a kulcsom, a pótkulcs pedig az éjjeliszekrényemben van... - kérdeztem zavartan, és kezemmel a hajamba túrtam. Furcsa volt, hogy még most is éreztem a parfümömet a levegőben...
Zavartan figyeltem a velem szemben állót, majd elmosolyodtam. Ennyit arról, hogy eljussak Egyiptomba. ezzel el is használtam a lehetőségem. Már ha segít rajtam...
Hirtelen beugrott elém egy motel képe, és szinte azonnal ki is rázott a hideg. erről ennyit. ha egy olyan helyen aludnék, biztosan rám törnének a perverz hímek, arra pedig nincs szükségem. Várakozva pillantottam a shinigamira, majd dörzsölni kezdtem a karomat. Rémesen fáztam, nem tűrtem jól a hideget. Legszívesebben három takaró alá bújtam volna egy meleg szobában, egy pihe-puha ágyon... Olyan fáradt voltam, hogy felfogni se tudtam. Úgy tűnt, a teám lenyugtatott és engedte, hogy a fáradtság végigáramoljon rajtam. Azon sem csodálkoztam volna, ha a fáradtságtól beledőlök Yukezo karjaiba... már amennyibe hajlandó lenne elkapni.

Hitomi csalódottan emelte az égre tekintetét. Semmi esély nem látszott rá, hogy a szemerkélő eső egyhamar elálljon, csupa komor, szürke felhő tekintett vissza rá. Az esővel együtt a hőmérséklet is lecsökkent, éppen eléggé ahhoz, hogy vizes bőre miatt beleborzongjon az enyhe szél minden fuvallatába. Minő meglepetés, pont most nem volt nála esernyő. Amikor elindult, még nyoma sem volt esőfelhőknek, csak szimplán borús volt az ég. Azonban amíg a könyvtárban kutatott néhány rejtélyes, megmagyarázhatatlan múltbéli esemény után, ami esetleg segíthet neki különleges képességű embereket keresni, ez az álnok időjárás kiszúrt vele. Saját ereje ide vagy oda, a fentről aláhulló víz ellen nem volt jobb megoldása, mint venni egy olcsó újságot, és azzal védeni legalább a fejét.
Gondolataiba elmélyedve sétálgatott, mikor is váratlanul egy esernyős fiatal a kezébe nyomott egy szórólapot. Meglepte hogy még esőben is dolgoznak ezek a szerencsétlenek, akik néhány nyamvadt yen miatt órákon keresztül próbálják az eléjük kerülő emberekre erőltetni ezeket a gyakran cseppet sem környezetkímélő papírdarabokat. Reflexszerűen rápillantott a lapra, és már folytatta is volna a szokásos rituálét, azaz a szórólap kukába helyezését, de a tekintetet megakadt a feliraton.
~Teaház? 200 méterre?
Egy meleg tea feltétlenül jól esett volna neki, ez kétségtelen tény volt. Nem két perc a város egyik feléből a másikba eljutni gyalog, márpedig neki most pont ez volt a célja. Ennyi idő alatt simán el lehet kapni egy megfázást, és neki erre volt a legkevesebb szüksége. Talán míg ő felmelegítő magát egy kicsit, addigra az eső is eláll. A döntés megszületett a fejében, új cél a teaház. Hamar odaért, de elég kellemetlen meglepetés érte, mikor belépett az ajtón. Kis híján teltház, üres asztal egy darab se, bár némelyiknél akadtak szabad székek. Tétován visszafordult az utca felé, de a melegség iránti vágy győzött. Megvonta a vállát, a csuromvizes újság a szemetesben landolt, ő pedig beljebb hatolt a vendéglőbe egy számára megfelelő üres helyet keresve. Meg is pillantott egy kétfős asztalt, amelynél csak az egyik szék volt foglalt. Azon a helyen pedig egy szimpatikus, csinos, fiatal lány fürkészte a teaház falára aggatott különböző festményeket. Odalépett az asztal mellé, és felvéve barátságos mosolyát megszólította az ismeretlen hölgyeményt.
- Ne haragudj, ugye nem foglalt ez a hely? Szívesen ülnék egy szabad asztalhoz, de olyan itt nincs.
Mutatott körbe kezével. A lány beleegyező válaszára egy határozott köszönömmel és egy meghajlással válaszolt, majd helyet foglalt. A felszolgálólány seperc alatt ott termett, átnyújtva egy étlapot, amit Hitomi érdeklődéssel nyitott ki. Sütemények, italok, ételek, és persze teák minden mennyiségben. Gyorsan döntött, kiválasztva az első teát amire a pillantása rátévedt.
- Egy fekete Early Grey lesz, köszönöm.
Az étlapot átnyújtva jelezte, hogy mindössze ennyi lesz a rendelése. Még egy kedves mosolyt küldött a felszolgálólány felé, amint az távozott, majd asztaltársa felé fordult. Miért is ne kezdeményezhetne beszélgetést, ha már így alakult?
- Brrr... micsoda időjárás. - intett fejével a kinti világ felé megborzongva - Ilyenkor igazán jól esik egy meleg tea, nem? Egyébként a nevem Sakai Hitomi, örülök hogy találkoztunk.
Hajolt meg kissé, remélve hogy a lánynak van kedve beszélgetni.

- Spanyol vagy? Akkor nem csoda. Mi szél hozott Japánba?
Kérdezte. Ő maga sosem járt külföldön, így érdekelte a téma, de így 5 perc ismeretség után nem igazán akart ebbe még belemenni. Talán majd később. Viszont egyre jobban zavarni kezdte, hogy a vizes ruha a bőrére tapad. Még a végén tényleg elkap egy megfázást. Ráadásul itt volt a tény, hogy szegény lány már egy órája vár arra, amit rendelt. Ez maximum egy étteremben lenne elfogadható, ott is már nehezen, ez viszont egy szimpla teaház. Valami biztosan nem klappolt.
- Ne haragudj, szavadat ne feledd, pár perc és jövök vissza.
Újabb mosolyt küldött Rosa felé, majd felállt és a mosdó felé távozott. Hálát adhatott az égnek az elektromosság hőtani hatása miatt, csak azon aggódott hogy nehogy véletlenül áramkimaradást okozzon a kis akciója. Az ígért pár percből lett úgy negyed óra, de Hitomi végül az oldalán az ő rendelését felvevő pincérlánnyal jött vissza, aki a kezében lévő tálcán két csészét és egy szelet süteményt hozott.
- Mélységes elnézését kérjük a történtek miatt, sajnálatunk jeléül kérjük fogadja el ezt az apró ajándékot!
Mondta a felszolgáló fülig pirulva miután elhelyezte az asztalon a tálca tartalmát, majd meghajolt és távozott. Közben Hitomi is helyet foglalt, immár száraz ruhával és hajjal, majd a csészéjét a szájához emelte és lassan belekortyolt a forró teába. Az ital melegsége átjárta minden porcikáját, arca is kipirult, nyugalom áradt szét rajta.
- Úgy tűnik a rendelésed valahogy elkeveredett. Szerencsére nem kellett sokáig győzködni őket, hogy megérdemelsz valami kárpótlást. Állítólag ez a legjobb süteményük, eredeti olasz recept és hozzávalók alapján.
Magyarázta az édesség jelenlétét Rosának. Azt inkább nem említette, hogy milyen módszerrel győzködte őket, talán kicsit el is vetette a sulykot.
- Visszatérve a korábbiakra... ki vagy mi rontotta el a hangulatod?
Kíváncsi volt, hogy vajon mi történhetett a lánnyal, ami miatt úgy érzi, hogy minden összeesküdött ellene. Amikor említette a dolgot, úgy tűnt, eléggé kivolt, noha biztos volt benne, hogy annyira vészes események nem történhettek vele, legalábbis rosszabb biztosan nem, mint ami vele esett meg a múltjában azokon a napokon, amikor minden ellene fordult.

// Egy finom tea mellett \\