- Ezt elcseszted. Legalább azt megvárhattad volna, amíg kimegyek a konyhából...
*Les be a konyhaasztal alá, ahova Yasu elmenekült. Egyelőre azonban nem csinál semmit vele, hanem szótlanul kisétál, hogy néhány szót váltson Shiorival.
Éppen akkor ér be, amikor a nő megidézi zanpakuto-ját. Érdeklődve nézi végig a jelenetet, amit leművel Masakival.*
- Elég érdekes módot választottál a bemutatkozásra.
*Pillant vigyorogva az érkezőre, majd a felé intézett kérdés hallatán folytatja.*
- Eegen, én vagyok...
*Gyújt rá egy újabb szál cigire, majd enyhe értetlenséggel néz ismét Shiorira - mi a fenéért is mondta, hogy halad a korral...? Akkor eszmél fel, mire is célzott ezzel a másik, amikor elkezdi tapogatni a nyakán lévő tetoválást.*
- Jéé, nem is vettem észre, hogy neked is van...
*Lép közelebb csodálkozva, és onnan veszi szemügyre a mintát. Na, igen, a Shun vállain és hátán tekeredő sárkányhoz képest tényleg nem valami nagy Shiori tetoválása...*
- Egyébként hol a fenében voltál eddig meg minek tűntél el szó nélkül?
*Kérdezi meg, visszatérve az eredeti témára. Ekkor ismét zajt hall a lépcső felől.*
- Látszik, hogy nem vagytok gyakorlottak a betörésben...
*Fordul vigyorogva az emeletről levonuló Hana és Renji felé, akiket Lisa követ. Aztán ártatlanul elmosolyodik, amivel azt próbálja jelezni, hogy semmi köze nincs a bilincskutató páros ötletéhez (ami persze nem igaz) - a másik vaizard tekintetéből ugyanis nem éppen a felebaráti szeretet süt Shun felé...*

-Szóval ő is shinigami volt.. -vontam le a következtetést- És azt nem tudjátok miért nem jött veletek?
-Hát igazából mindig elég zárkózott volt. Főleg azután hogy meghalt a kapitánya, ő volt az egyetlen aki előtt valaha megnyílt. Sajnáltam is nagyon, főleg hogy utána őt nevezték ki az osztaguk élére...- ám ekkor hirtelen befejezte, mert az épp támadni készülő Masakira vetette magát.
-Szegény...biztos nem lehetett neki könnyű. -néztem arrafelé, majd úgy döntöttem keresek pár ragtapaszt Masaki tűpárnának.
Felmentem az emeletre és elkezdtem a fürdőszobában keresgélni. A rengeteg holmi között végül találtam egy doboz sebtapaszt is. Mikor igyekeztem vissza a nappaliba, a lépcsőfordulóban találkoztam Hanával és Renjivel is. Kicsit megdöbbentem mikor láttam Hana kezén a bilincset.
-Azt hittem ezt nem gondoltátok ennyire komolyan ^^"" -mosolyogtam kínosan, majd a lépcső alján meg is találtam az épp környezete minden egyes lényét és tárgyát szidó Masakit.
-Tessék ragtapasz. Úgy nézel ki mint egy kezdő akupunktúraorvos gyakorlótere..-nyomtam a kezébe, majd kimentem a konyhába. Úgy gondoltam egyenlőre hagyom hadd üdvözöljék a többiek Shiorit, biztos sok megbeszélnivalójuk van. Nem akartam ott lábatlankodni.
A konyhában meglátom a konyhapult mögött nem valami professzionálisan rejtőzködő Yasut. Először úgy teszek mintha nem venném észre és neki látok egy újabb adag tea főzésének. Majd mikor elkészültem vele töltöttem magamnak és hátraszóltam.
-Te is kérsz?

Yasu egyből a kérdéseivel kezdett bombázni, bár mondjuk azért számítottam ezekre a "hol jártál" "mit csináltál" kérdésekre, de választ hirtelenjében egyikre se tudtam választ adni. Szerencsére egy időre meg is úsztam ezt a részt, mivel Yasu egyből a kérdései után bemenekült az utána viharzó Shun elől a konyhába. Azonban nem telt el sok idő máris megjelent Shun. Először a tetoválásaimról kezdett kérdezgetni, de aztán rátért arra a kérdésre...
- Egyébként hol a fenében voltál eddig meg minek tűntél el szó nélkül?
-Hát sokfelé jártam ^^" egyszer még Európában is voltam, a háború után.... -kezdtem bele, de inkább nem folytattam- Igazából magam sem tudom, de akkor úgy éreztem el kell mennem.... -préseltem ki magamból ezt a pár szót, de szerencsére egyenlőre ennyivel is beérte, és az épp leérkező két shinigami felé intézett néhány megjegyzést.
De ezután Masaki vetődött felém, igaz Shinjinek sikerült hárítania, de amit mondott az sajnos elért hozzám.
-Amúgy a tökömet se érdekli mi a faszt keresel itt, Shiori. Sőt, fel is fordulhatsz! Engedélyt adok rá! A saját otthonomban meg úgy mászkálok ahogy akarok! Ha zavar kérj előre időpontot a titkárnőmtől!-bökött határozottan Yasu felé-És kapsz olyan dátumot, amikor én kurvára nem leszek a közelben. A túlméretezett szaroddal meg villogj máshol. A belvárosban biztos megkapod az áhított hírnevet...nyomorék!
-Komolyan ezt gondolod? -léptem oda elé- Azért jöttem mert hiányoztatok.. -próbáltam visszatartani a könnyeimet. -Te is te tuskó! -címeztem felé ezt az utolsó mondatot kissé fennhangon, aztán gyorsan megdörzsöltem a szememet, és visszasétálva leültem a bőröndömre, és azon gondolkoztam hogy elmegyek. A fejemet a kezembe tetettem, majd mikor felnéztem egy lány állt velem szemben és egy csésze teát tartott a kezében.
-Szia, Hanae vagyok. Épp most készítettem zöldteát, gondoltam hozok neked is. -nyújtotta felém a csészét.
-Köszönöm. -vettem el- Én pedig Shiori vagyok -mosolyodtam el majd belekortyoltam a teába.
-Azt hiszem ez nem lesz hosszú látogatás.... -ücsörögtem még mindig a bőröndömön.
-Adj nekik egy kis időt...főleg Masakinak...biztos nem gondolta komolyan...ha jól sejtem te is ismered már elég régóta.... -próbált felvidítani Hanae

Az előbbi cirkuszi mutatványos hirtelen átváltozott egy sírós kis csicskába, amitől azt hittem sokkot kapok. A szemöldököm hevesen rángatózott, de ahhoz semmi kedvem sem volt, hogy hallgassam a kórus kántálását egy hónapig, hogy elkergettem mimózaszálacskát. Ezért egy megszokott cöh eleresztése után kommentálás nélkül, levakartam a biztonsági övként funkcionáló fogkrém reklámot magamról. A lelki terrorista munkám végeztével foglaltam helyet az egyik legtávolabbi sarokban. Láthatóan kizárt az elit köreiből, hiszen mindenki hiper gyorsasággal fordult előre a mai drámai előadás főszereplőjére.
-Te agyalágyult!-vágott kupán az emeletről leugorva Hiyori.-Most hallgathatom ennek a szerencsétlennek a depressziós hisztijét!-
-Kuss, sárgaláz!-fogtam meg a bemelegítője derekát.-Ahogy elnézlek te szarrágó, rád férne egy kis hűtés!-rúgtam arrébb az útban heverésző dolgokat és tartottam a lehető legtávolabb magamtól a veszett fenevadat.
-Eressz el! Komolyan mondom kiheréllek, ha most azonnal le nem teszel, seggfej!-
-Fel se érsz addig pöttöm panna!-rúgtam ki a frissen felrakott bejárati ajtót, még egy ku*va csavar is fejbe baszott örömokozás céljából.-Éééés...repülés!-dobtam bele egy traktornyi hókupacba a nyomorékot.-Rád fért a fürdés! Legyél hálás pattanás tenyészet!-vonultam vissza a kinézett sarkomba, miközben a többieknél elkezdett beállni a jégkocka szindróma.
-Kö-szi-szi, Mas...sss...aki!-
-Gondoltam lefagyasztom ezt a ku*va jó hangulatot!-
-Sihi-került!-bújt közel egymáshoz a kanapé tartalma.
-Mint a verebet a baszott dróton...-ültem vissza helyemre.
-Tessék ragtapasz.-támadott le Primadonna a semmiből, amitől majdnem felugrottam a csillárra ijedtemben.- Úgy nézel ki mint egy kezdő akupunktúraorvos gyakorlótere..-
-És akkor mi a f*sz van? Elrontja a szexi képemet? Egy frászt!-fordultam el az útközben kezembe nyomott ragtapaszokkal.-MI A FÉSZKES FENE EZ???? Ki a tetű tart ilyen dedós szarokat???! Csicska! A tiéd ez a retkes kihalt őstulok gyűjtemény?-lebegtettem a dinoszauruszos ragtapaszokat.-Fel nem teszem ezeket a vackokat a képemre!-lassan kezdtem rájönni, hogy minden szempár égeti a felsőmet, akár egy lézerpuska.
-TE ANYASZOMORÍTÓ, SZARKEVERŐ, SZEMÉTLÁDA!-
-Mi van hótündérke? Elolvadt tőled az összes tetves hó?-
-MEGÖLLEEEEEEEEEEEEEEK!-viharzott hurrikánt gerjesztve nyílegyenesen felém, a sárga méregzsák.
-Hajaj! Támad a Mars! Hívjátok az ufológusokat!-vigyorogtam elégedetten.

Megpróbáltam pihenni ma teljesen megerőltettem magam a semmittevésben, de valakiknek halaszthatatlan volt zajongni, így egy fikarcnyit sem tudtam pihenni. Elég nagy kiabálások és veszekedések törték meg néha a csendet, az én fejem meg egyre jobban nőtt, már ott tartott, hogy lassan felrobban. De ezt megpróbáltam megakadályozni, körülbelül egy marék fejfájás csillapítót zuhantottam magamba. De a csendvágyam még most sem tudtam kielégíteni. Fogtam a párnámat és a fejemre húztam, de ez sem segített sokat. Pár pillanat múlva már az ajtóban álltam és szorongattam a kilincsemet. Erősen fontolgattam, hogy átmegyek a tömeghez, de abból nem lesz köszönet. Biztos vagyok benne, hogy kifogom jelenteni a 3. világháborút, ha öt percen belül nem hagyják abba. Mivel már hat perce álltam az ajtóban, hirtelen kirontottam a szobából és a hangok irányába lépkedtem.
-Nem tudnátok befogni a szátokat öt rohadt percre? Már mióta azt hallgatom, hogy szidjátok egymást vagy, hogy szenvedtek…
A berontásom elég nagy csendet hozott, de aztán egyre mérgesebb pillantások vetültek rám.
-Most meg mi a faszt lestek?
-Szamarat bazdmeg! Talán szevasztok vagy valami…
-Aha… szevasz bazdmeg! Így jó?
-Remek, bazdmeg.
-Akkor jó… na befogjátok?
-Nem!!!
Hangzott el az egyöntetű válasz egyszerre mindenkitől.
-Inkább fogd be te és maradj itt a seggeden.
Egy hatalmas morgás közepette levetettem magam egy székbe, ami a legtávolabb volt mindenkitől. Innen tisztes távolságban nézhetem a sok idiótát.

- Szóval nem akarod elmondani. Mindegy...
*Jelenti ki. Unottan figyeli Masaki kirohanását, miközben ismét szippant cigijéből, az újabb adag füstöt pedig a másik vaizard arcába fújja, mintegy bosszúból.*
- Mi a francért kellett megbántanod?-.-
*Lépked egyenesen Masaki elé, majd mélyen a szemébe néz, lehordása nyomatékosításaként pedig rálép a másik lábfejére, és erőteljesen meg is tapossa, mintha csak egy csikk lenne. Végül rávigyorog, és visszasétál Shiorihoz - közben azért fél szemmel figyel, hogy tudjon védekezni, ha szükséges.*
- Te meg ne törődj vele, tudhatnád, hogy milyen...
*Kacsint rá, mikor visszaér az immár egyik bőröndjén ülő lányhoz.*
- Mondjuk plusz száz év alatt már volt időnk megszokni a stílusát...
*Piszkálja meg egyik fülbevalóját, és ismét a falhoz támaszkodik. Hogy aztán a következő pillanatban jéggé fagyjon - Masaki ugyanis kidobja Hiyorit a hidegbe és elfelejti bezárni az ajtót...*
- Gyere már be gyorsan, vagy kizárlak, a rohadt életbe is!
*Sétál vacogva a bejárathoz Hiyorit keresve, majd, miután a szőke szeplőgyűjtemény be méltóztatott vonulni, megpróbálja visszatenni az ajtót keretébe.*
- Örülnék, ha segítene valaki, aki lehetőleg ért is ehhez a szarhoz, ha nem akartok lefagyni...
*Kiált hátra a többieknek, végül hevenyészve megpróbálja összerakni a bejáratot, és a kanapéhoz sétál, hogy leüljön a karfájára.*
- Te még élsz, Atori? Gyakrabban is kimászhatnál onnan...
*Köszönti "kedvesen" az emeletről érkező újabb vaizardot, majd Yasu hisztijére kezd figyelni. A fiú ugyanis nehezményezi, hogy őt "gyanúsítják" a dinoszauruszos ragtapasz tulajdonjogával...*
- Belőled jobban kinézném, hogy ilyen cuccaid vannak, Yasu... De Mashiro is esélyes rá...

Miután befejeztem a teafőzést gondoltam Shiorinak is viszek belőle, mert amint láttam Masaki szépen elintézte.
Bemutatkoztunk majd elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hiszem ez nem lesz hosszú látogatás.... -ücsörgött a bőröndjén.
-Adj nekik egy kis időt...főleg Masakinak...biztos nem gondolta komolyan...ha jól sejtem te is ismered már elég régóta.... -próbáltam kicsit felvidítani- De tény hogy tény hogy kell némi elhivatottság ahhoz hogy esélyt adjon neki az ember ^^"" -tettem hozzá
-Az biztos... -kortyolt bele a teájába.
Ebben a pillanatban elviharzott mellettünk és Hiyorit, szinte bajárati ajtóstól kivágta a hóba. Majd elvonult a kedvenc sötét sarkába. Mindenki gyilkos pilllantásokkal nyugtázta hogy az elkövetkezendő pár percben halálra fogunk fagyni...Észre sem vettem de sikerüt egy doboz dínós ragtapaszt megtalálnom, ami megintcsak olaj volt a tűzre ^^" Persze a fő gyanusított egyből Yasu lett, mint általában ha valami gyerekes dologról van szó. De ő határozottan tagadva még oknyomozó vizsgálatot is követelt. Ám közben Hiyori is megkezdte bosszúakcióját. Már megint kezdtem megsajnálni ezt a marhát.
-Bakudo 39 Enkosen. -céloztam a két ajtófélfa közé- Amíg senkinek nem támad kedve összetörni addig talán nem fogunk halálra fagyni! -intéztem egy hangos kommentárt a szoba felé -Megyek hozok még teát ^^ -fordultam Shiorihoz , majd megint a konyha felé vettem az irányt. A lépcső mellett elhaladva viszont majdnem szívrohamot kaptam. Atori rontott ki a szobájából, kicsit sem ideges hangulatban ^^""
-Izé öhm, esetleg te kérsz teát? ^^" -próbálkoztam félszegen- Most készítettem. Amúgy én még be sem mutatkoztam rendesen... -jutott eszembe hirtelen- Én Hanae vagyok, te pedig Atori igaz?

- De tény hogy tény hogy kell némi elhivatottság ahhoz hogy esélyt adjon neki az ember ^^"" mondta Hanae
-Az biztos... azt hiszem rátapintottál a lényegre.. -kortyoltam bele a teámba. Hanae egy kidouval próbálta szigetelni az ajtót, azután elment még teáért, majd megjelent előttem két másik shinigami, akik össze voltak bilincselve.
-Helloka! Én Hana vagyok! Ő pedig a madárijesztő!-
-Egy frászt! Szióka, Renji vagyok!-mutatkoztak be sajátos módon
-Sziasztok, én Shiori vagyok. -mondtam félszegen mosolyogva, inkább nem firtatva ezt a bilincs témát... *tényleg elég sok minden változhatott Seireiteiben....*-könyveltem el magamban miután Hana elrángatta Renjit.
Majd Shun is intézett hozzám néhány vigasztaló szót ami bevallom tényleg jól esett ^^ *Talán mégsem vagyok annyira nem kívánatos vendég*
-Hát igen, száz év azért tényleg sok idő -sóhajtottam
Ezután Masaki kezdett el műsorozni a dinoszauruszos ragtapaszon.
*Nem hogy örülne hogy Hanae törődik vele...* -néztem kicsit szúrósan, majd eszembeötlött a felismerés. Én egy utazóbőröndön ücsörgök, amiben elsősegély dobozt is tartok.... Belenyúltam az egyik oldalzsebbe, és kihorgásztam belőle egy doboz sima sebtapaszt. Majd felálltam és odasétáltam a közben Hiyori által mégjobban megtépázott Masakihoz.
-Remélem ez megfelel? -nyújtottam oda neki- ...Nem kezdhetnénk előlről? Mert amint látom szokás szerint megint jól elcsesztem mindent... -néztem rá majd elmosolyodtam. -Szia Shiori vagyok, emlékszel még rám? Annak idején a 10. osztag kapitánya voltam.
Láttam a szemében a szokásos "cöh" nézést, de reménykedtem hogy nem vág semmit a fejemhez ^^"
-Ugye ittmaradsz még egy darabig? -termett a közelben Shinji hogy esetlegesen megint bevesse az élő bilincs szerepét.
-Hát mivel igazából jelenleg nem nagyon van hol laknom... -néztem a bőröndjeim felé.
-Semmi akadálya -vigyorgott szokásához híven Shinji -Már csak az a kérdés hogy melyikünk szobájába költözhetnél be egyelőre, mert idelent a nappaliban elég fagyos a hangulat. -nézett Masaki felé, majd folytatta- Hm.. Lisának elég nagy szobája van, de azt inkább nem ajánlanám... -vakargatta a fejét
-Mi van velem? -robogott le a lépcsőn egy nem túl bíztató borítójú mangát olvasgatva az emlegetett vaizard.
-Semmi, semmi...-szólt oda, majd folytatta- ..igazából Masaki szobája is elég tágas... -egy "még egy szó és meghalsz" nézés után Masaki felől hirtelen végeszakadt a mondatnak. - de... Ne aggódj majd kitalálunk valamit -vigyorodott el megint majd elviharzott. Én még mindig ott ácsorogtam az ezidőalatt a ragtapasszal bíbelődő Masaki előtt és kissé kínosnak éreztem ezt a csendet.
-Izé.. segítsek?

Amikor a koszos kis csitri sötét árnyéka beterített egyre jobban tudatosult bennem, hogy a szellemirtók se tudnának mit kezdeni ekkora kibaszott sátáni teremtménnyel. A szőke démon nem is húzta az időt azonnal nekem is esett és csépelt, ütött, rúgott, karmolt, harapott ahol csak tudott. Kész pankrációt vágtunk le az egész nappaliban hemperegve.
Az adott kapok játékot, csak a berendezési tárgyak és a többiek sínylették meg, hiszen ha nem találtuk el egymást a maradék nyomorékon landolt az isteni áldás. A pohár végképp akkor telt be nálam, amikor a kis nyomorék majomként el nem kezdett rajtam csimpaszkodni, de úgy, hogy a karomba mélyesztette a komplett fogsorát. Ha előre tudom inkább kérek egy lenyomatot a fogorvosától. Válaszként az orránál fogva igyekeztem lefeszíteni, miközben felborítottam az olvasó lámpát, keresztül estem a dohányzó asztalon belezakózva Lisa ölébe. A perverz libának se kellett több, olyan helyre nyúlt amiért egy Hiyori pofonnal ajándékoztam meg. Magyarul lendítettem a kezemen csüngő idiótát és jól fejbe kúrtam a tapizós kurvát.
Végül a kannibálnövendéket Shinji hámozta le rólam.
-Most már igazán lenyugodhatnátok. Masaki megkapta, amit érdemelt...valószínűleg a veszettséget is. Te pedig leamortizálhattad a szerinted gázul kinéző nappalinkat.-
-Nem azt mondtam, hogy gázul, hanem, hogy ízléstelen menedékház hajléktalanoknak, mert úgy néz ki mintha az első, legolcsóbb szarokat dobáltátok volna össze egy kibaszott helyre!-vonultam el a sarkomba bekötözni az útközben felvett függönnyel a karomat. Alig végeztem az anyag méretre cincálásával, amikor feltűnt az a lusta méregzsák. Természetesen most is nekiállt vakerálni, hogy fogjuk be a pofánkat, de szart se ért el vele, úgyhogy finoman megkértem vonszolja a valagát a kibaszott kanapéhoz és kussoljon el.
-Remélem ez megfelel?-néztem fel a ragtapaszt nyújtogató Shiorira. Az életmentőnek számító modern kori tapadós vacaknak felettébb tudtam örülni, de egy köszönömöt most sem eresztettem el, csak kikaptam a cuccot a kocsonyaként remegő kézből és elkezdtem bíbelődni a védőfólia eldobásával.
-A fasznak kell erre is ilyen baszott vackot baszni. Elvérzik az idiótája mire sikerül neki letépni ezt az...ÁTLÁTSZÓ IZÉT!-szenvedtem immáron azzal, hogy ne tapadjon mindenhová a rühes ragtapasz.
- ...Nem kezdhetnénk előlről? Mert amint látom szokás szerint megint jól elcsesztem mindent... -
-Heh?-néztem fel ritka értelmes fejet vágva, amire talán csak egy agyongyógyszerezett nyomorék képes az elmegyógyintézetben.
-Szia Shiori vagyok, emlékszel még rám? Annak idején a 10. osztag kapitánya voltam.-
-Most azt várod...-morgás.-Masaki Sachi, nyomorék! Örvendek a tehénszarnak, hogy felém csusszantál! Az a vörös, bolha méretű, degenerált gyökér az ex-hadnagyom. Így jó lesz, cseszd meg?!-ezek után bukkant fel a jó tündér és kezdett el pofázni, hogy hova, merre, meddig pakolja le a szégyenlős idiótát a házban. Inkább meg se szólaltam, úgyis csak olyasmit vágtam volna be, hogy "aludj a tetves kutya ólban" vagy "fagyj meg odakint, lúzer". Azonban a helyzet gyökeresen változott, amikor az én szobám is felmerült az ötletek között. Azonnal kódoltam is a bilifejűnek "ha rám tukmálod, megöllek", aztán folytattam a ragtapaszokkal való szenvedést.
-Izé.. segítsek?-
-Nem...-némi szünet.-Figyú, Teréz anya! Menj szépen és mászkálj másnak az idegén, oké? Kurvára nincs szükségem a szánalmadra! Tipli!-még mindig sátrat vert rajongóként álldogált előttem.-Mondani akarsz valamit? Mert akkor fénysebességgel nyögd ki!-

Miután szépségesen levetettem magam a székembe, rögtön jöttek a köszönések. Persze, ilyenkor mindenkinek feltűnök.
-Csáó Yasu...
-Oh szia... köszönöm Shun a bókot... rég kaptam ilyen csodálatos megjegyzést... te eszetlen füstölgő acélbódé...
-Mi van?? Te beszélsz?? Életemben nem láttam ennyi vasat egy élőlényen.
-Kussolsz! Ha nem tetszik nyomd ki a szemed!
-Tahó paraszt!
-Az már rég volt...
Sóhajtottam nagyot, aztán hátradőltem, de két perc nyugtom sem volt, mert ismét zaklatni kezdett valaki.
-Izé öhm, esetleg te kérsz teát? ^^" - Most készítettem. Amúgy én még be sem mutatkoztam rendesen... Én Hanae vagyok, te pedig Atori igaz?
Felvont szemöldökkel néztem fel a kocsonyaként viselkedő lányra.
-Ha nem vettelek volna jobban szemügyre... rögtön azt hinném, hogy epilepsziás rohamod van... vagy esetleg parkinzonkóros vagy... különben lökhetsz abból a teából... legalább addig is lesz mire figyelnem a sok ökrön kívül...
Gyorsaságomat bevetve fogtam meg a kezét és ráztam meg egy kicsit.
-Ohó... nagyon okos vagy anyuci! Valóban Atorinak hívnak... komolyan, el kellene menned a telejósdába... remek megérzéseid vannak... Hanae.
Mondtam a végét halkan, aztán elengedtem a kezét.
-Igazából a többiek mondták, hogy hívnak... meg sikerült is rájönnöm a modorodból.
-Ha valami nem tetszik el lehet táncolni a képem elől...
-Nem azért mondtam! Csak... Masakin kívül, te vagy ilyen harcias...
-Masaki egy pöcs!
-Mit mondtál baromarcú?
-Azt, hogy Masakina kellene egy csöcs!
-Anyádé.
-Azé ugyan nem, te szarházi!
-Gyorsan rakd a pofádat vigyázz állásba, vagy oda megyek, de szétkaplak...
-Sokat kell még enned ahhoz. Különben is... udvarolj tovább Rómeó!!!
-Azt hiszem, megyek a teáért... kezd sok lenni nekem ez a feszültség.
-Menjél, de ha kihűl a tea a nyakadba öntöm!
-Öhm...
A kis csend beállta után amit én rohadtul élveztem. Eltarthatott volna még vagy 20 évig. De nem, vörös ördög ordítozni kezdett. Valami ellen rohadtul tiltakozott, a mellette ülő nőszemély meg erőszakosan követelőzött. Úgy döntöttem ehhez nem fűzök kommentárt, inkább csendben maradtam és a földet kezdtem nézegetni. Még az is szórakoztatóbb volt, mint ez a sok hülye egy rakáson. De ismét nem tartott sokáig a nyugalmam. Az előző nőszemély lépett elém hatalmas vigyorral az arcán.
-Hát te meg megint mi a jó életet akarsz? Várj... az előző csaj... öhm... Hanae... teát főzött... fogadjunk te meg sütit sütöttél.
-Nagyon rosszul sütök... csak akkor kérj a sütimből, ha meg akarsz halni!
-Na akkor gyorsan süss valamit... vagy felakasztom magam.
-Öhm... inkább nem állnék most hozzá sütögetni.
-Basszameg.
Néztem le ismét a földre.
-Deeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.... be sem mutatkoztam Hana vagyok!! Nagyon örvendek... te pedig... öhm... hogy is hívnak?
-Gyere ide!
-Mi?
-Engem úgy szoktak hívni, hogy gyere ide! Téged nem?
-A nevedre vagyok kíváncsi...
-Szar neked. Ha ennyire tudni akarod Atori vagyok.
Emeltem föl a kezemet és nyújtottam oda Hanának, de ekkor a vörös ördög kipattant magából.
-Ne érj hozzá Hana!!! Megöl! Kibelez!! Elvisz a pokol legmélyebb bugyrába...
-Na ebből kurvára elegem van.
Álltam fel a helyemről és indultam meg a szobám irányába. Több mint egy napig senkit nem érdekelt, hogy hol vagyok meg mit csinálok, most meg hirtelen mindenki engem vesz észre.
-Áh... ne is hallgass rá. Hülye!
Fogta meg a karomat valaki hátulról. Természetesen az előző "ismerkedős" lány volt az.

- Hát igen, száz év azért tényleg sok idő...
- Különösen Masakival súlyosbítva...
*Jegyzi meg Shiori hallatán.*
- Hát... Felőlem az én szobámba is jöhetnél, csak bírnod kell a füstöt...
*Fűzi hozzá, amikor társai azt kezdik el tárgyalni, hol szállásolják el az imént érkezett vaizardot.*
- Többek közt ezért kéne leszoknod a dohányzásról...
*Hallja a következő pillanatban háta mögül. Kisebbet ugrik ijedtségében - exkapitánya ugyanis előbb még a kanapén ücsörgött...*
- Mi a fenéért kell mindig rám hoznod a szívbajt?!
- Csak nem rossz a lelkiismereted?
- Egyébként se kéne felvágnod a shunpóddal...
*Zárja rövidre a beszélgetést. Ekkor azonban ismét nyílik az ajtó... És hirtelen nem is látja, hogy belép rajta valaki. Aztán tekintete a földre szegeződik - így már észreveszi az apró shinigamit.*
- Hacchi nagyon elrontott valamit ezen a korláton, ha mindenki bejöhet...
*Mondja bosszankodva - cigarettáját ugyanis épp ebben a pillanatban szívja el véglegesen...*
- Ki a fene az a Kawi-chan...?
- Gondolom, Hanae...
*Mutat Rose a kapitányra, akit éppen akkor támad le az ismeretlen vörös vakarcs, mialatt Shun elnyomja a csikket.*
- Csak engem ne kereszteljen át... Elég hallgatni Mashirótól a becézgetéseket... Egyébként Kensei-ék megint fogadnak?
*Kérdezi meg pár másodperc után.*

-Ha nem vettelek volna jobban szemügyre... rögtön azt hinném, hogy epilepsziás rohamod van... vagy esetleg parkinzonkóros vagy... különben lökhetsz abból a teából... legalább addig is lesz mire figyelnem a sok ökrön kívül... -szólalt meg Atori.
-Rendben ^^ -mosolyodtam el kicsit fellélegezve hogy hajlandó szóba állni velem.
Nem telt el sok idő, és a két nehézfejű már egymásnak is esett. Szerencsére még csak szóváltás szintjén, de nagyon remélem hogy nem fognak verekedést rendezni, ugyanis a nappali már így is siralmas állapotban volt.
-Azt hiszem, megyek a teáért... kezd sok lenni nekem ez a feszültség.
-Menjél, de ha kihűl a tea a nyakadba öntöm! -morogta oda Atori
-Öhm... -de inkább nem szóltam semmit. Kezdtem egyre gyakorlottabb lenni abban, hogy hogy viseljük el a kicsit problémás embreket. Ami valljuk be egy kapitánynak nem is olyan rossz tulajdonság....
Megint megcéloztam a konyhát, és töltöttem egy adag teát Atorinak. Úgy gondoltam a hőfok még épp megfelelő ahhoz hogy ne borítsa a nyakamba, szóval egyből ki is vittem neki. Éppen Hana próbálkozott ismerkedni, de ő sem járt sokkal több sikerrel mint én.
-Tessék. -léptem oda és adtam oda a teát- Szerintem még nem olyan hideg hogy a nyakamba kelljen borítanod, de döntsd el te.
Ám ekkor ismerős hangra lettem figyelmes.
- Sziaszto~k!!! Itt van Kawi-chan? -kiáltotta el magát valaki
-Aiko? -bámultam arra hatalmas szemekkel- Hát te mit keresel itt- siettem oda hozzá- Remélem szóltál valakinek Seireiteiben hogy utánam jöttél, mert biztos aggódnak érted. -hajoltam le hozzá. Aztán észrevettem hogy Yasu épp a bokáját és a fülét fájlalja.
-Ejnye Aiko. Nem szabad csak úgy bántani a többieket... -néztem rá kicsit megrovón- De mondd csak miért jöttél utánam. -mosolyodtam el megint.

-Izé.. segítsek?- törtem meg a csendet.
-Nem...-némi szünet.-Figyú, Teréz anya! Menj szépen és mászkálj másnak az idegén, oké? Kurvára nincs szükségem a szánalmadra! Tipli! Mondani akarsz valamit? Mert akkor fénysebességgel nyögd ki!- morgolódott miközben még mindig a ragtapaszokkal szenvedett.
-Na add ide... -mondtam ügyet sem vetve az előbbi lehordására, majd szedtem el tőle ami a tenyerébe volt ragadva és rányomta az egyik vállán lévő Hiyoriharapásra. Lehet hogy ezzel egy halálos ítéletet írtam alá, de rossz volt nézni ahogy látványosan szenved az orrom előtt. A háború alatt megtanultam sebeket ellátni, így ez a kontár munka sértette a szememet. -A többit is.... -szedtem ki a másik kezéből a dobozt, majd elkezdtem a lehető legszakszerűbben, és legkevésbé kifogásolhatóan egyenként felpakolni rá ragacsokat. Csak reménykedni mertem hogy vág hozzám semmit ami a keze ügyébe akad.... -Nem is lesz elég ennyi.... -konstatáltam mikor kiürült a doboz- Hozok még... -mentem vissza a bőröndömhöz, és halásztam elő belőle egy újabb dobozzal.
-Nemsokára esteledik -néztem ki közben az ablakon- Lassan meg kellene kérnem valakit hogy hadd aludhassak nála...nem volt semmi ez a nap... -sóhajtottam.
- Hát... Felőlem az én szobámba is jöhetnél, csak bírnod kell a füstöt... -szólt oda Shun.
-Köszönöm, de sajnos nem igazán bírja a tüdőm a füstöt. -válaszoltam kissé zavarban
Masaki közben elkezdett vitázni Atorival, de mire visszaértem szerencsére épp abbahagyták.
-Hiyori mindig így helybenhagy? -kérdeztem mikor már vagy a harmadik harapásnyomot fedeztem fel.
-Gondolom szó sem lehet róla hogy te szállásolj el igaz?.... -néztem rá miközben a homlokára nyomtam egy sebtapaszt- És ha szépen kérem?
A reakcióra kicsit várnom kellett hiszen éppen ebben a pilanatban toppant be egy kislány. De Hanae azonnal a pártfogásába vette. Ha jól értettem őt kereste, ugyanis az osztagában szolgál.