//Mikulás-napi marhulás//

*Unottan mászik ki szobájából - ugyanis az utóbbi időben rászokott az ottani étkezésekre, mivel mostanában túl sokszor veszik rá a többiek a legnagyobb hülyeségekre... Ez pedig általában kajáláskor következik be, így jobbnak látta, ha kihagyja ezeket az alkalmakat. Viszont még a gondosan bezárt ajtón keresztül is hallotta a szokásos vitákat, ez azonban szerencsére nem érintette őt.
Épp a város helyi újságját böngészte, amikor megakadt szeme egy ünnepekről szóló cikken. A hatalmas röhögéstől először félrenyelt - szerencséjére már az volt az utolsó falatok egyike -, amikor elindult lefelé a többiekhez, kezében olvasnivalójával.
Igyekszik minél jobban figyelni a beszélgetésre, miközben szokás szerint rágyújt. Öngyújtója fekete borítású, amire egy ezüstszínű sárkány van gravírozva - ugyan mi más is lehetne rajta? Füstölve érkezik meg az asztalhoz, és leül a lépcső aljára, hogy tovább olvashassa a lapot, amikor megüti fülét Yasu beszéde. Látszólag nem törődik velük különösebben, azonban ennek ellenére minden idegszálával a többiekre figyel. Kicsit csodálkozik is azon, hogy még nem vették észre érkezését - pontosabban szólva csak nem reagáltak rá.*
- Hiyori, ugyan illene rád a törpe-szerep, mégis inkább ördögnek kéne beöltöznöd, az találóbb lenne... Vagy inkább angyalkának, megtévesztő hadműveletként?
*Jegyzi meg a lány kijelentését hallva. Pár másodpercig meg van győződve arról, hogy a másik vaizard meg is süketült időközben - a sok ordítozás eredményeként ugyebár -, mivel meg sem próbál válaszolni neki. Azután azonban a másik papucs a megszokottnál jóval gyorsabban és nagyobb erővel száguld arca felé... Aminek köszönhetően Shun nem is tudja kivédeni a csapást, így pont képen találja a lábbeli, és elterül a lépcsőn...*
- Máskor legalább szólhatnál előtte, te szerencsétlen... Még védekezni se volt időm...
*Tápászkodik fel bosszankodva, mialatt Hiyori diadalittasan vigyorog. De legalább a cigijét megmentette - még idejében rátámaszkodott tenyereivel a lépcsőre, így a bűzrudacska sérülés nélkül megúszta.
Sajnos nem sokáig. Ugyanis hamarosan már egy világos cipő tapos rajta, végleg eltiporva a még alig elszívott szálat...*
- Hogy volt képed...!?
*Be sem tudja fejezni a mondatot, annyira felháborítja a másik viselkedése.*
- Mondtam már, hogy szokj le... Csak egy kicsit segítek ebben...
- Ezt a pofátlanságot... Egyébként se használj ellenem shunpo-t... Ha ennyire zavar a füst, elég lenne szólnod... És akkor vagy hallgatnék rád, Rose - vagy nem.
- Inkább az utóbbit tartom valószínűnek... Egyébként meg vettem neked valamit, nesze.
*Egy kis doboz repül Shun felé, aki még időben elkapja azt. Aztán tátog egy ideig, mint a partra vetett hal, mert az újabb pofátlanság láttán ismét elakad szava.*
- NIKOTINOS RÁGÓ ÉS CUKORKA?! Te tényleg nem vagy eszednél... Csak aztán ne csodálkozz, ha a gitárodat húrok nélkül találod meg valamikor... Vagy a fodrok "véletlenül" eltűnnek az ingedről...
*Szitkozódik tovább még néhány percig. Végül sikerül lenyugodnia, és ismét Yasura kezd figyelni. A fiú beszédéből már csak az utolsó mondatot csípi el, de az is épp eléggé elnyeri tetszését.*
- De én mindenképp Masakit akarom Télapónak...
*Ennek hallatán kitör belőle a röhögés. Mikor abbahagyja, gyorsan megtörli szemeit, majd a mellette lévő újságot fellapozza, és áthajítja Masakinak. Az ominózus cikk épp a decemberi ünnepekről szól, és egy nagy Mikulás-képpel van illusztrálva.*
- Gondold csak el, milyen jól néznél ki ilyen cuccban... Én mindenképp támogatom az ötletet!
*Jelenti ki ismételt röhögés közepette.*

Kellemes délelőtti sétát tettem épp az osztagom körül, körbejártam hogy megnézzem minden rendben van-e.
-Hányadika is van ma? -szedtem elő a zsebemből a mobilomat- December ötödike...Hm jó emlékeztem hogy holnap ünnepnap lesz. Legalábbis az emberek világában....Emlékszem kisgyerek koromban hogy vártuk a bátyámmal hogy jöjjön a szakállas öreg bácsi az ajándékokkal, bár néha csak a nagyapa volt beöltözve ^^
Azt hiszem ez jó alkalom hogy meglátogassam végre a vaizardokat, úgyis rég megígértem már nekik. De csak nem mehetek üres kézzel, azt hiszem csinálok mézeskalácsot. Remélem még emlékszem a receptre. -kezdtem el kutatni az agyamban- Jobb lesz gyorsan bevásárolni, de azt hiszem az emberek világában tudnék mindent rendesen beszerezni. De ahhoz kellene póttest.... Akkor meg kell látogatnom Uraharát is -vettem az irányt a szállásom felé hogy összeszedjem amit magammal akarok vinni.
Majd megnyitottam egy kaput és Uraharáék felé vettem az irányt.
-Jó napot. -húztam el az ajtót, majd egy villámgyors reflexmozdulattal húztam le a fejem a felém repülő baseball ütő elől.
-Enyje Jinta, nem szép dolog így fogadni egy kedves vendéget. -bukkant elő Urahara és kólintotta fejbe Jintát- Üdvözlöm Kawazoe kapitány, elnézést ezért a kis kellemetlenségért.
-Semmi gond ^^" -néztem zavartan a dühtől forrongó fiúra
-És minek köszönhetem látogatását?
-Igazából egy póttestre lenne szükségem...lenne egy kis dolgom a városban amit el akarok intézni.
-Természetesen. Kérem fáradjon velem. -intett
Miután megkaptam a póttestet elindultam a bevásárlóközpont felé, közben pedig a bevásárlólistámat nézegettem. Az üzletekben már nyüzsögtek a karácsonyra bevásárló embrek, és minden fel volt díszítve. Kellemes volt ez a légkör, és az hogy kicsit elvegyülhettem benne.
Miután mindent megvettem amit kellett, visszavittem a póttestet, és visszaindultam Seireiteibe. Először gyorsan elintéztem az el nem halasztható papírügyeket, majd nekiláttam a sütésnek.
Háromszor kellett újrakezdenem, mire minden úgy sikerült ahogy kellett. Még szerencse hogy minden hozzávalóból vettem bőven. Jócskán estére járt már mikor végeztem. Az elkészült műveket gondosan becsomagoltam és félretettem, majd miután összepakoltam úgy döntöttem elteszem magam holnapra.
Másnap reggel időben felkeltem hogy még legyen időm a mára szánt munka egy részét elvégezni, mivel nem tudom meddig szándékozok az emberek világában maradni.
Összekészülődtem. Kinomó helyett most egy szoknyát vettem fel és harisnyát hogy ne fázzak. eltettem a sütit, és elindultam. Jó memóriámnak és tájékozódóképességemnek hála hamar odatalátam a vaizardok búvóhelyére. Bár mikor olyan 100 méteres körzetbe értem már csak a hangokat kellett követnem.
-Ezek már kora reggel veszekszenek? Nem baj, legalább tudom hogy jó helyen járok ^^" -álltam meg az ajtó előtt, és kopogtam. Shinji nyitott ajtót.
-Szia Shinji, gondoltam megtartom a rég beígért látogatásomat,meg most úgyis ünnep van itt az emberek világában. Ja és hoztam sütit ^^ -dugtam az orra alá a csomagot.
-Szia Hanae -köszönt kicsit meglepetten- Gyere csak be. Te sütötted? -kóstolt bele a sütibe
-Igen, elég sokat szenvedtem vele, remélem jó lett ^^" -mondtam, majd mikor beljebb értem a többieket is üdvözöltem- Sziasztok ^^

//Mikulás-napi marhulás//

Békésen aludtam, legszebb álmaimat hallucinálva Spongaybob-ot megszégyenítő mérettel megáldott agyamból. Jól el voltam a képzelgéssel, néha-néha fordultam is egyet. Sajnos ezt az egész kibaszott szitut addig ismételgettem, amíg hoplá, elfogyott alólam az ágy.
-A ku*va ÉLETBE!-kezdem el dobálni a selyempárnákat idegesen.
Megunva ezt az értelmetlen baromságot a hátsómat vakarva jöttem rá, hogy nem az én fejemben veszekszik hét hippi a canabis levél kinézetén, hanem a sok idióta üvölt kora reggel a nappaliban.-Basszák meg! Még csak hajnali 11 óra van!-mászok ki a szobából egyetlen céllal, hogy elfogyasszam az egész rühes Karakura város kávékészletét. Az engem nem izgatott, hogy alsógatyában trappolok a női elnyomás alatt tartott házban...
-Kussoljatok máááár!-lépek át a Hiyori által letepert Shun felett.-Legalább látni fogom,ha repül a papucs...ha beködösítesz az orromig se látok el.-mászok el mellette, miközben a társaság sejtelmesen csendben van és úgy pukkadoznak a röhögéstől, hogy egy fingógép megirigyelhetné.
-Mi a f*sz van?- teszem fel a nagy kérdést látva, hogy Yasu fénysebességgel bújik el valami gaz mögé.
-Na, bökjétek ki, mert lak berendezni fogok!-enged el nem kevés lélekenergiát utalva arra, hogy rohadtul unom ezt a fuldokló kuka szindrómát. Végül egy kanállal fejbe dobom Yasu-t jelezve, hogy csipogjon a gumikacsa vagy lehúzom a budin. Helyette azonban Shun vág az arcomba egy újságot, amitől csak még jobb lett a kedvem.
-Ki ez a piros csóka? Valami tahó pedofil paraszt?-vágom földhöz ingerülten az újságot.-És én, hogy jövök ehhez a seggarchoz???-
-Télapó...-böki felém Yasu alig kivehetően.
-Leszarom milyen néven fut...NYISSÁTOK MÁR KI A ROHADT SZÁTOKAT!-rángatózott egyre intenzívebben a szemöldököm.
-Beöltözöl ennek az apónak!-vág kupán mindkét papucsával Hiyori, amitől hátravágódok,de kielemezve a mondottakat világvége fílingben ugrok fel.
-Hogy ÉÉÉÉN öltözzek be ANNAAAAAK?!-néma csend.-Na, azt leshetitek! Nem vagyok a máltai szeretetszolgálat...és RÜHELLEM A PIROSAT!-
-Szóval végigolvastad...-jegyzi meg még mindig röhögve, Shun.
-Kuss ezüstpötty!-Hiyori elkezd lépegetni felém.-Takarodj a körzetemből! NEM ÉS NEM! Rá nem vesztek!-hátrálok az ajtó felé.
-Ne hazudj! Imádod a piros színt...-
-Neked is pofa be, Rózsika!-úgy tűnt a tiltakozásom veszett fejsze, úgyhogy jöhetett a B terv.-Hát akkor!-villámgyorsan felmenekülök a zanpakuto-mért.-AKI KÖZELEBB JÖN, KICSINÁLOM! Én nem leszek baszott vásári marha!-reagálom le azonnal, hogy szinte mindenki a folyosón tolong. Mivel nem hagytak futható utat csinálnom kellett magamnak. Egy cero csodákra képes...
-GYERE VISSZA, TE ANYASZOMORÍTÓ VADBAROM!-vett azonnal üldözőbe Hiyori. A háború úgy érzem a házat fogja követelni, mert nem fogom egyhamar megadni magam pedig elég elkeserítő a szövetségeseim száma...

-Megjöttem Urahara- sama!- esek be az ajtón, amit Jinta pont azelőtt húzott el, hogy hozzáértem volna. Szerencsére Tessai mindig tudja hogyan mentse meg a bajba esett nőket és elkapott mielőtt a padlón landoltam volna.
-Oh, köszönöm szépen! Ez igazán kedves volt tőled, Tessai!-
-Én köszönöm, hogy ilyen kedvesen rám mosolygott!- törölgeti a könnyes szemeit.
-Ugyan..ugyan! Nincs mit!-próbálom csitítgatni.
-Örülök, hogy sikerült megérkeznie Akamoto kisasszony!-
-Áááh, még emlékszik?-
-Természetesen!-sandít ki a csíkos horgász satyója alól.- Akkor kérem ezeket vigye el a vaizard barátainknak!- ad oda egy méretes kartondobozt, amiből egy arany színű anyag lógott ki.
-Öhm...megkérdezhetem...-
-Reméltem, hogy valakit érdekelni fog!-csapta össze a legyezőt és gyűlt köré a három fős kísérő osztag.

Megtudva, hogy a Karácsonyi mulatsághoz viszek díszítést a csupa agresszív alakkal dugig pakolt házba, rögtön rám tört a frász pedig volt kedvem manónak öltözve osztogatni csomó ajándékot...vagy krampusznak öltözve szurkálni a rossz gyerekeket. A megadott cím felé közeledve, egyre nagyobb csatazajt lehetett hallani és a lélekenergiák ugró mértéke is elég ijesztő volt.
-Remek...-lépek grimaszolva az ajtóhoz, de mielőtt csengethetnék majdnem rám esve hullik a földre és kerül mellém Kensei ingerült képe.
-Hello!-intek neki félszegen.
-Csá! Kinyírom azt a vadbarmot és a tiéd vagyok!-
-Heh?-vágok értelmes fejet a mondat után.- Kit is kéne kinyírni?-kiabálom a ködbe, ami az egész házból kifelé terjeng.-Átépítenek?-lépek beljebb. Egy ideig még koriszáltam a házban aztán megtaláltam az asztalnál békésen olvasgató Rose-t.
-Áh, szia!-köszönök oda azonnal.
-Jó napot, hadnagy!-
-Megkérdezhetném, mi ez a csatazaj?-
-Épp Masaki-t törik be, hogy elvállalja a Télapó szerepét.-néma csend, csak nagyokat pislogok, majd észveszejtő röhögésbe kezdek a látványon,hogy Masaki a nagy pocakos, ősz apóka.

//Mikulás-napi marhulás//

*Végre Masaki is le méltóztatik fáradni szobájából. Méghozzá úgy, hogy egyszerűen átlép felette... Shun sem vacakol sokat, reflexből rúg egyet felfelé, hátha sikerül eltalálnia a másikat...*
- Nem értem, mi bajod van vele... A "tahó paraszt"-rész stimmel...
*Jegyzi meg még mindig vigyorogva a háborgó Masakinak, majd az újabb felordítást hallván folytatja:*
- Szóval végigolvastad... Egyébként meg komolyan elhiszed, hogy nem tudunk rávenni?
*Még nagyon jó a kedve... Egyelőre még nem tudja, hogy őt is be akarják szervezni...*
- Á, üdv, Hanae!
*Kiált az ajtó felé. Kicsit hátra is néz mellé, azonban jelenleg fontosabbnak tartja, hogy Masakin tartsa szemét.*
- Eh, fegyverrel támadsz a saját társaidra, te szégyentelen?
*Rántja elő saját maga is hátán függő zanpakuto-ját. Minek is tartsa díszként a szobájában?*
- CERO?! Na, várj csak...
*Miután elugrott a csapás elől, kardját átveszi jobb kezébe, majd felbontja a cukorkát, előszed belőle pár szemet, és azokkal kezdi el támadni a másikat. Főleg az arcát célozza, remélhetőleg elég jól...*
- Rose, meggondoltam magam, máskor is hozhatnál ilyet... Egész pontosan lehet vele célozni...
*Fordul hátra vigyorogva. Exkapitánya még mindig az asztalnál ül, könyvéből is csak azért les fel, hogy értetlen arcot vágjon Shun felé.*
- Nem rendeltetésszerűen használod...
- Szia, Hana!
*Köszönti az újabb érkezőt. Ekkor hangzik fel az a mondat, amelyik gyökeresen megváltoztatja álláspontját az ünnepi témával kapcsolatban.*
- ...És hogy még jobb legyen, Shun lehetne az egyik rénszarvasod, vagy esetleg krampuszod...
- NA, AZT MÁR NEM!!! MIT KÉPZELSZ?!
*Ordítja el magát.*
- Kogeru... Eh, a fenébe is, ezt a kis vakarcsot anélkül is elintézem...
*Hamar meggondolja magát ezen a téren, és Yasu is kap néhány szemet Shun ajándékából.*

//Mikulás napi marhulás//

- Szia Hanae. Az ott mi? Csak nem süti? -rohamozott meg Yasu
-Szia Yasu, de igen ^^ vegyél csak -ajánlottam neki, nem is kellett kétszer mondani, máris eltűnt egy adaggal.
Hamarosan meglátom a jelenlegi legnagyobb csatazaj forrását, Shun és Masaki...
- Á, üdv, Hanae! -kiált ide Shun, majd folytatja a támadássorozatot, most egy adag cukorkával felfegyverkezve.
Besétáltam a konyhába, és leültem az épp újságot olvasgató Rose mellé.
-Mondd csak mi az ami ennyire kihozta a sodrából Masakit? -kérdeztem érdeklődve.
-Be akarják öltöztetni mikulásnak. -válaszolta
-Hogy mi? -fakadtam ki röhögésben- Elnézést, csak elképzeltem. -röhögtem tovább.
Közben befutott Hana is.
-Szia Hana. -integettem oda neki. Épp hogy megérkezett már adta is a jobbnál jobb ötleteket arra hogy kit minek öltöztessenek be.
-Angyalka jelmezetek nincs? Hogy már Hiyorit se hagyjuk ki... -súgtam oda halkan Shinjinek,akinek igencsak megtetszett az ötlet de nem volt szerencsém.
-Hallottam ám kisanyám, és azt lesheted. -találkozott a tarkómmal egy papucs,amitől egy lendülettel lefejeltem az asztalt. majd fél másodperccel később Shinji is megkapta.
-Én mi rosszat tettem? -kérdezte a fejét dörzsölgetve
-Kuss legyen, minek szervezkedsz! -kapott mégegyet
Rose a szemét forgatva nézett végig rajtunk amint harci sérüléseinket ápoltuk.
-Azt hiszem agyrázkódást kaptam, miből van ez az asztal, kőből?! -dörzsölgettem a homlokom.
-Majdnem -szólt közbe Rose- Egy betonlap fával burkolva....
Én majdnem hanyatt estem a székkel
-Komoly?
-Mégis mit gondolsz kinek van kedve naponta új asztalt venni? -jegyezte meg Shinji- Most már el tudod képzelni mi megy itt minden áldott reggel....
Ekkor mindhárman a még ádáz csatát vívó Shun és Masaki felé pillantottunk.

//Mikulás-napi marhulás//

A menekülés egész hatásos lépésnek látszott...körülbelül az első két percben. A házból nem volt egyetlen szaros kiút sem, mert azok az idióták kétajtós szekrény biztonsági őröknek képzelték magukat egy menő dizsiben és úgy feszítettek az ajtókban, hogy egy papír se tudta volna átpasszírozni magát mellettük. Szárnyakat meg még nem sikerült beszereznem, hogy kiugorjak az ablakon.
-Mashiroooo....könyörgöm!-tettem össze a kezeimet kérlelően a neoncsövet nyelt latex cicától.
-Á...ááááá!-
-Mi lett veled, hogy szót fogadsz Kensei-nek?-
-Nem erről van szóóóóó...Látni akarlak abban az ósdi ruhában!-
-Hogy te mekkora szemétláda vagy!-
-Szemét? Hol?-pillantgatott körbe-körbe. A pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva osontam el mellette,de nem sikerült messzire jutnom, mert Lisa egy újabb csodaművet olvasva nemes egyszerűséggel kigáncsolt. A lépcsőkorlátot lefejelve gurultam le a lépcsőn. Alig értem egyenletes talajt piros bemelegítős láb fogadott.
-Nini! Csak nem a Masaki apó pottyant a retkes padlóra pont az orrom előtt?-toporgott mérgesen Hiyori.
-Távozz tőlem sántán!-pattantam volna fel,de a kis tetű rátelepedett a hátamra és addig ugrált, amíg rá nem lapultam a padlóra.
-SHINJI! TOLD IDE A LÖTTYEDT SEGGED!-fojtogatott egy sállal, hogy ne tudjam járatni a számat. Közben Shun is befutott mellénk és elkezdett cukorkákkal dobálni. Ettől csak még jobban kezdett eldurranni az agyam. A földön kapálóztam, hogy meg tudjam fogni az ezüstfények hercegnőjét, de túl masszívan állt egy helyben a fém súlyától.
-Jövök már!-
-Na, végre! Egy rohadt svábbogár is hamarabb ideér Londonból!-kupán vág, hogy ne mocorogjak, amire csak morgással válaszolok.
-Úgy áll a szénád, hogy piros, prémbundás vén kecske leszel! Szóval fejezd be ezt a rohadt fogócskázást és húzzá felfelé beöltözni! Vagy kiverem belőled a heréidet!-
-Mashiro és Lisa voltak olyan kedvesek és felajánlották a segítségüket a ruhával kapcsolatban.-
-KENSEI!-kiált fel a lépcsőn Hiyori, amitől csak még rosszabb volt az előérzetem.- Rose, te lusta disznó! Küld ide a köteleket!-
-Tessék!-dob a szeplős ördögfiókának négy kötelet, amivel hátrakötötték a kezeimet és lábaimat.
-Ha lehet egy kérésem hagyd a száján a sálat. Addig se halljuk a szövegelését!-pillant fel a szexmániás iskolás lányka. A következő momentumban Kensei lépett elém és emelt fel. A vállaira dobva hurcolt fel az emeletre és cipelt a női hadtest azon szobája felé, ahová akkor se csalnának be, ha az életem lenne a tét. A perverz liba szentélye egyre közeledett, én meg minden baszott szarba bevertem a fejem, hála Kensei termetes méretének...

Úgy festett mindenki nagyon el volt foglalva, ezért inkább maradtam Rose társaságában. A konyhából a nagy nevetésem közepette Hanae is előkerült egy bögrét szorongatva.
-Szia, Hanae!-törölgettem a szemeimet, mert már fájt a sok röhögéstől.
-Igazán köszönöm.-vette el tőle Rose a bögrét egy halvány mosoly kíséretében.-És Ön hadnagy...Mi jót hozott nekünk?-
-Én?...jah, igen!-teszem fel az asztalra kicsit arrébb tolva a bögrét és az újságot.-Karácsonyi díszítést hoztam Urahara-sama-tól.-
-Elképzelni sem tudom ki szólhatott neki.-pillant a fejét vakarászó Shinji-re.
-Ugyan már.-szólal meg azonnal, hogy leesik neki felé repült ez a célzás.-Gondoltam,ha már ünnepelünk tegyük rendesen és Hana-chan volt olyan drága, hogy áthozza!-fogja meg a kezemet és vigyorog mint a vadalma.
-Nincs mit...-próbálok kicsit hátrébb húzódni mielőtt kitörne belőle a Don Juan.-Hova tegyem őket?-
-Szerintem előbb várd ki a fegyverszünetet. Addig nem biztonságos a ház.-szürcsölt nagyokat a meleg kávéból.
-Igaza van, Rose-nak, de ahogy hallom hamarosan meglesz, mert Masaki már nem ordibál.-
-SHINJI! TOLD IDE A LÖTTYEDT SEGGED!-egy sóhajjal könyvelte el a dolgot.
-Úgy tűnik, máris vége...-
-Hello!-köszön ránk fel se nézve manga-ja fölül, Lisa.
-Ezek szerint elkapták.-
-Jah. Kensei, azonnal felviszi a szobámba.-nagy szemekkel nézünk, Rose pedig látványos fuldoklást mutat be a hallottaktól.
-Jaj! Óvatosan!-veri hátba gyengéden, Hanae.
-Ez aztán a lehengerlő hír....-kezdtem el kuncogni.

//Mikulás-napi marhulás//

- Az én reakcióm is ez volt először, Hanae!
*Kiált oda ismét az asztalhoz a harc közepette. Bár az utóbbi néhány percben hátravonult a "tűzvonalból", és hátrébb foglal helyet. Ez részben annak köszönhető, hogy őt is be akarják öltöztetni - akkor pedig jobb minél távolabb lenni Hiyoriéktól...*
- Ilyen csend is ritkán van a részedről...
*Jegyzi meg vigyorogva a kapálózó Masakinak, kihasználva a helyzetet. Amikor Kensei felemeli a másik vaizardot, - remélhetőleg - észrevétlenül sikerül eltűnnie a csapat végén. Még ezelőtt azért nem bírja ki, hogy oda ne kiáltson röhögve:*
- Kensei, csak a fejét üssétek, hogy ne sántuljon!
*A lépcsőn felfelé már nem követi a többieket. Inkább kivonul a konyhába, hogy készítsen egy csésze kávét - méghozzá abból a fajtából, amit rajta kívül nem igazán bír más meginni a csapatból... De így legalább nem kell megosztania a többiekkel egyik kedvenc italát...
Visszaérve nem ül le az asztalhoz, hanem csak nekitámaszkodik, és onnan figyel az emeletre.*
- Mi a fenék ezek?
*Pillant a Hana által hozott dobozra. Hamarosan kiderül, hogy karácsonyi díszítés...*
- Még jó, hogy kisgyerekeket nem szereztél, akinek Masaki adja át az ajándékát, Shinji...
*Kortyol a kávéból, miközben lelki szemei előtt megjelenik egy óriás-Mikulás, amint szokásos "szépirodalmi" stílusában osztogatja mondjuk egy plázában a megszeppent kisgyerekeknek a csomagokat, ezáltal örökké tartó lelki traumát okozva nekik... Úgy látszik, a többiek is elképzelték a jelenetet, ugyanis Shinji még jobban elvigyorodik, és még Rose is majdnem félrenyeli saját kávéját az elfojtott nevetéstől...*
- Lisa biztos tud angyalkajelmezt is varrni... Csak Hiyorit valamivel nehezebb lenne lefogni...
*Fűzi hozzá a társalgáshoz, miután a szóban forgó ördögfióka már mindkét papucsát eldobta, így egyelőre fegyvertelenül maradt. A tomboló Hiyori érkezését észrevéve pedig villámgyorsan lebukik az asztal alá. A vihar elvonulásakor jelenik meg ismét.*
- Bár az a keményfejű Masaki még ezt is képes volt megrepeszteni...
*Mutat a kétségkívül egyedi berendezési tárgy felé, amit alaposabban megfigyelve tényleg észrevehető egy hosszú repedés...*
- Te meg ilyen hamar meguntad a Masaki-elfogást?
- Ja... A fene se akarja mellette végezni rénszarvasként beöltöztetve... Meg ti egyébként is kevesebben vagytok, szóval innen nagyobb esélyem lenne megmenekülni.
*Válaszol elgondolkozva. Az érkező Renjit is köszönti, majd Yasuhoz fordul.*
- Ó, már ilyen vén vagy? Nemhiába mondják, hogy sokáig eláll a szar...
*Vigyorodik el kárörvendően.*

//Mikulás-napi marhulás//

Elég nagyot koppanhatott a fejem, mert Yasu és Shun is együttérzőnek mondható megjegyzéseket intéztek hozzám.
- Szerintem ne nagyon fejelgesd azt az asztalt… Múlt héten Miss Szöszi verte bele a fejem, és hát… nem volt kellemes érzés, mit ne mondjak… T_T -mondta Yasu
- Az én reakcióm is ez volt először, Hanae! -tette hozzá Shun
Mikor Masakit végre sikerült elvonszolni, kicsit lecsillapodtak az indulatok.
Közben míg dúlt a balhé kimentem ajtót nyitni az érkező Renjinek, mert úgy hallottam rajtam kívül senki nem hallotta hogy csengettek.
-Jééé! Szia Renji! Micsoda meglepetés. Gyere be!-
-Hogy lehet, hogy te csaptál fel komornyiknak? A tulajok ennyire el vannak foglalva magukkal?-üdvözölt
Majd miután beinvitáltam a nappaliba, Hana máris megrohamozott minket hogy segítsünk díszíteni.
-Nem, tudom...Rose? Mit mondasz? És te, Hanae? Kérhetném a segítségedet?- fordult felénk.
-Én szívesen segítek Hana, amíg nekem nem kell beöltöznöm ^^"" már így is beöltözve érzem magam hogy nem kimonóban vagyok. Ezalatt a pár év alatt teljesen elszoktam a rendes ruhától ^^" -igazgattam meg a szoknyámat.
Közben Shun is csatlakozott és tervet kezdett szövögetni Hiyori beöltöztetéséről, annak céljából hogy a sajátját elfeledtesse. Az emlegetett személy kivételével mind jól mulattunk, bár van egy olyan érzésem hogyha visszaszerzi a lábbeliit még megjárjuk...
-Pedig megnéznélek mindkettőtöket a "Mikulás" mellett amit gyerekeket ijesztgettek... -kaptam gyorsan a fejem fölé egy tálcát hogy az esetleges támadásokat még idejében hárítani tudjam.
-Hé figylejetek ki akar fogadni? -kiáltott fel Shun- Lehet tippelni kit fog a legtöbbet szidni ez az állat, és aki eltalálja annak nem kell felvenni semmilyen hülye jelmezt. -jutott eszébe egy magát mentő ötlet, persze csak akkor ha ő nyeri a fogadást.
-Mit fogunk ezért kapni ha ezt Masaki megtudja... XD -nyeltem egy nagyot- De benne vagyok. Akkor én Kenseire tippelek, mivel elvileg ő öltözteti ^^"
-Akkor kezdjünk is díszíteni Hana? -eresztettem le a védőpajzsomat, majd belelestem a dobozba.- Nahát mennyi girland -ámuldoztam- Ez ki is sajátítom ^^ vettem ki egy szép zöldet és a nyakamba akasztottam. Majd a többit nekiálltam sorban a szekrények tetejére dobálni
-Eh, lehet hogy nem nekem kellett volna nekiállni a magaslati munkáknak... -nyújtózkodtam
-Segítsek? -tűnt fel mögöttem Shinji- Ha akarod csinálhatod helyettem az ablakdíszek felrakosgatását.
-Öhm, hát tényleg jobb lenne cserélni ^^" -nyomtam a kezébe a girlandokat- Köszi ^^ -mosolyogtam majd átrobogtam az ablakokhoz és ott ténykedtem tovább. Az emeletről közben Masaki kétségbeesett ordítozása szűrődött le még a zárt ajtókon keresztül is.
-Remélem azért túléli... kíváncsi vagyok a végeredményre XD, tényleg készítek ki neki tejet meg sütit -rohantam vissza röhögve a konyhaasztalhoz, és egy kistányérra kitettem pár sütit, és melléraktam egy pohár tejet.- Csak a fejemhez ne vágja ^^"
-Majd az asztal megvéd. -kuncogott Shinji aki épp a konyhai lámpa köré igyekezett feltenni a díszítést.
-Hát remélem....

-Ha jó fiú leszel leszedem...-fogtam meg a sál végét Kensei, de nekem kurvára nem volt kedvem semmilyen reakciófélét mutatni,csak kussban álldogáltam. Ha a szeplős liba nem támaszt meg oldalról rohadtul eldőltem volna. Végül a sál lecsúszott a számról és jött is a szóbeli válaszom azonnal.
-A ku*va ANYÁTOKAT , TI SZEMÉTLÁDÁK! EGYSZER SZABADULJAK KI KIBELEZLEK TITEKET EGYTŐL EGYIG! Hááámmmmmöhmöööö....-
-Talán mégis jobb lesz,ha rajta marad.-vakarta meg a fejét Kensei.
-Rád bízom ezt a takonygombát!-megy el mellőlem a támaszték, amitől egy oltári nagyot dübbennek a padlón.- Höhö...Csak nem beütötted magad? El ne kezdj már bőgni!-vágta be az ajtót idegesen,de azt azért lehetett hallani, ahogy idegesen dobol a lábával. A szemeimet megforgatva dünnyögtem magamnak, mivel a kutya se értette, hogy mi a bajom.
A behemót sajnos nem volt elég hülye ahhoz, hogy az összes kötést egyszerre szétszedje.
-Még szerencse, hogy alsógatyában vagy...nem kell lerángatnom rólad semmit se...-húzta fel az egyik lábamra azt a vörös, szőrös rondaságot. Már rajtam volt a lepra, mert viszkettem ezerrel.
-Kibajottul utájjak!-ordibáltam alig kivehetően és mocorogtam össze-vissza. Közben a lábaim kiszabadultak a kezei közül. Nem is vesztegettem tovább az időmet. Az öltöztető inasomat orron rúgva iszkoltam az ajtó felé.-Höjhööö! Ejt mejaptad tej hibaott sejfej!-az örömöm se tartott sokáig, mert az ajtót kaptam a képembe. A földön kiterülve láttam négy csurkát a pofám előtt.
-Hova, hova ősz apó? Állj már fel! Rád se lehet semmit se bízni! Ne fészkelődj pálcika, vagy azt akarod, hogy én öltöztesselek? Cöh...ilyen rémült képet se vágtál még!-gurít vissza az ágyhoz.-Haladjatok már!-veszi le a számról a sálat és vonul ki.
-Te szemét kis picsa!-rángatta közben felfelé a nadrágot Kensei.- Le fogom amputálni a fejedet és kiakasztom egy szeméttelep bejáratára!-
-Egy kissé nagy rád itt...viszont a hossza nevetségesen kicsi...-
-LESZAROM, BAZD MEG A ku*va GATYÁDAT!-próbáltam volna lerázni, de az övet addig húzta össze, amíg levegőt se tudtam venni.-MEGFULLADOK! A ROHADT ANYÁDAT!-kezdek el rugdosni,de kigáncsolva újra padlót fogok.-A FASZOM IS KI VAN VELETEK! Kiherélem azt a palotapincsit, amiért ilyen lúzerséget akasztott a nyakamba! Felakasztom az első fára, ami a kezem ügyébe akad!-
-Kész vagy!-állított talpra Kensei.-Mit ne mondjak...gyönyörűen festesz...-
-Fintorogj a seggednek!-húzom ki magam.-Hol az a szemüveges perverz szuka? A retardált fantáziáját se érdekli mi a faszt művel...vagy megcsinálja ezt a szart, vagy kidurrasztom a szilikonmelleit!-némi szünet, amíg felhúzom a nadrágot-Mint a tehénszar... Lóg rajtam ez a szerencsétlen vacak! ha kiugranék garantáltan felfogná a zuhanást és repülhetnék a kibaszott égen szanaszét! Elmentem a picsába!-
-Állj már le!-
-Takarodj a közelemből!-vágom ki az ajtót. Hiyori meglepetten mért végig, de aztán elkezdett a térdét csapkodva hahotázni.
-Kussolsz, seggarc!-viharzok el mellette és mászok le a lépcsőn.-Hol az a félkegyelmű zsákvaró, kézimunkás, hülye picsa?- állok meg a nappaliban csípőre tett kezekkel.- Az a nyomorék, gyerekméretű göncöt sózott rám!-mutatok magamra.
Hát igen, a kabátba háromszor is belefértem volna,de az ujjai csak a könyökömig értek. A nadrág olyan volt mint egy idióta deszkás boxer-mutogatós-trottyos gatyája, a hosszal viszont itt is problémák voltak. Összvissz a térdemig ért le a nadrág. A bojtos faszomsapka tövig rá volt húzva a fejemre, ezért csak úgy láttam, ha kicsit felemeltem a fejem. A csíkos bohóczokniról nem is beszélve...
-Aki röhögni mer....azt kurvára ki fogom nyirni.-préseltem ki a szavakat szó szerint a fogaim között, annyira idegbeteg voltam.

//Mikulás-napi marhulás//

-Akkor ezt megbeszéltük!-akasztottam Renji-re annyi girlandot, amennyit csak tudtam.-De ugye te is segítesz, Rose?-néztem rá hatalmas, kérlelő bociszemekkel.
-Majd talán egy kicsit később!-lapozott egyet.
-Nyugodj meg! Lusta lesz felemelni a seggét....-jegyezte meg Shun.
-Öhm...-^^"-Majd ráveszem valahogy!-
-Inkább láss munkához, Hanácska!-rázza meg a nyakába aggatott színes halmot. Egy kínos mosoly és nyelvnyújtás után magam után húztam a csillárhoz, hogy oda ő tegyen fel valamilyen díszt. Otthagyva a fejét törő Renjit az asztalt kezdtem körberagasztani.
-Ne fáradj ennyit, Hana! Azt úgyse fogja senki se látni a terítőtől!-győzködött Shinji, hogy ne vesződjek feleslegesen, de egy legyintéssel elintéztem a dolgot és folytattam tovább a díszítést. Közben néha meglökött az egymással hadakozó Hiyori és Yasu,de kisebb agyrázkódással megúsztam az asztallal való találkozásokat.
-Renji haját is fel lehetne díszíteni!-pattant ki Yasu fejéből az ötlet.
-Milyen igaz...-vigyorogtam mint a vadalma.-Segítesz?-vonogattam a szemöldököm.
-Vörös fenyőfám még sohasem volt!-csillogtak könnyesen a szemei, ahogy elképzelte a dolgot.
-Akkor csapjunk bele! Tessék! Ennyi akasztó bőven elég lesz. Amíg én becserkészem a nagyfiút,te válogass díszeket!-
-Rendben!-ült fel az asztalra és tűnt el a hozott dobozomban.
-Renjiiiii!-osontam a háta mögé. Láthatóan semmit se vett észre, annyira elmélyült a csillár kicicomázásában.-Ugye, tudod, hogy nagyon szeretlek!-
-Mit akarsz?-fordult hátra és mért végig gyanakodva.
-Egy hatalmas szívességet!-
-Vagyis? Nyögd már ki! ne húzd az időt, hogy kitervelj valami terelő témát!-
-Szeretnénk...mindannyian, hogy legyél te a karácsonyfa!-
-Meg még mit nem!-fordult vissza a csillárhoz.
-Légyszi, légysziiiiiii!-
-Nem és nem!-mászok az arcába kérlelő szemekkel.
-Hé figylejetek ki akar fogadni? - szólalt meg Shun, így egy időre békén hagytam Renji-t.-Lehet tippelni kit fog a legtöbbet szidni ez az állat, és aki eltalálja annak nem kell felvenni semmilyen hülye jelmezt. -
-BESZÁLLOK!-jeleztük egyszerre Renji-vel, amire egy fintorral és nyelvnyújtással válaszoltam neki.
-Tudod mit!-odafordulok Shun-hoz.-Csak addig megy, amíg kész lesz Masaki?-
-Jah!-vágta le az asztalra a bögrét.
-Ha az én tippem nyer, karácsonyfa leszel, ha a tiéd teljesítem egy kívánságod! De ne kérj teljesíthetetlent! Benne vagy?-
-Keresztfogadás?-vigyorgott kajánul Renji.-Naná, hogy benne vagyok! És mi lesz,ha egyikőnk tippe sem nyer?-fogtunk kezet.
-Akkor semmi!-vonok vállat.-Az én tippem legyen...öhm...Yasu!-
-Ez így nem jó...ha már fogadtunk rendesen tegyük!-gondolkozott el a dolgon.
-Nem akarod felírni?-kérdezte felpillantva Rose.
-Annyira nem vagyok feledékeny mint egyesek...-pillant vissza nyomatékosan jelezve, hogy rá vonatkozik a célzás.-hogy ennyit ne tudjak megjegyezni!-
-Az enyém Hiyori!-szólal meg hosszú idő után Lisa is.

//Mikulás-napi marhulás//

*Hanae megjegyzését nagyvonalúan elengedi a füle mellett, egyrészt azért, mert a kapitány időben pajzsként használja az egyik tálcát, másrészt pedig azért, mivel Masaki és Yasu dobálása során kifogyott a munícióból... Hogy miért nem lehet nagyobb kiszerelésben kapni nikotinos rágót...? Eh, mindegy.
Odasétál a nagy dobozhoz, és megnézi, mégis milyen díszeket küldött Urahara. Kivesz néhány girlandot, és ő is csatlakozik a díszítő társasághoz.*
- Nyugodj meg, Hana! Lusta lesz felemelni a seggét...
*Szólal meg, amikor hallja Rose tiltakozását a díszítés ellen. Az érintett szó nélkül hagyja az újabb megjegyzést, még arra se méltatja Shunt, hogy szúrós tekintetet vessen rá az újság mögül - ami nem is csoda, a folyamatos élcelődést megszokhatta már száz év alatt... Meg egyébként is nehezen lehet kihozni a sodrából - Shun is direkt arra játszik, hogy egyszer sikerüljön felidegesítenie exkapitányát, mert nagyon kíváncsi arra, milyen képet vághat a másik, ha dühös...
Aztán újabb ötlet hangzik el: Renji karácsonyfává alakítása... Az ötlet hallatán ismét elröhögi magát, aztán csendben figyeli, ahogy Yasu egyetlen orvtámadással feldíszíti az alanyt, akinek ez természetesen egyáltalán nem tetszik...*
-Hé, figyeljetek, ki akar fogadni? Lehet tippelni, kit fog a legtöbbet szidni ez az állat, és aki eltalálja, annak nem kell felvenni semmilyen hülye jelmezt!
*Kiált fel hirtelen. Ötlete szerencsére elég népszerűvé válik - majdnem mindenki ajánl fel különböző téteket és ugyanúgy tippelnek is...*
- Csak addig megy, amíg kész lesz Masaki?
- Ja.
*Bólint Hana kérdésére, majd folytatja. Pontosabban szólva csak folytatná, ha Rose nem szólna közbe...*
- Nem akarod felírni?
-Annyira nem vagyok feledékeny mint egyesek... hogy ennyit ne tudjak megjegyezni!
*Pillant nyomatékosan a másik vaizardra.*
- De, hogy ne érje szó a ház elejét, fel is írhatom... Lisa, kérlek, dobj ide egy szabókrétát! ... De nem szó szerint gondoltam, a fenébe is...!
*Épphogy sikerül elhajolnia a felé dobott rajzeszköz elől.*
- Megszólalt már a fanboy...
*Sóhajt fel Yasu lelkesedését látva, majd a konyha falához sétál, és elkezdi felírni az elhangzott ötleteket. A többiek meglepődhetnek azon, hogy stílusa ellenére egészen szép és olvasható a kézírása...*
- Tehát eddig van egy nem-beöltözés, a Masaki-szentély megtekintése, kívánságteljesítés, karácsonyfává-avanzsálás... A tippek pedig Kensei, Hiyori, Yasu, kétszer is... Ja, igen... Én is Kensei-re szavazok... Rose, tippelj te is!
- Nem szeretnék részt venni a gyerekes játékaidban...
- Gyerekes?! Cöh... -.-
*Fortyan fel, azonban hamarosan felderül arca. Megvan, mivel tudná meggyőzni a másikat... Aki szintén észreveszi ezt a hangulatváltozást, és már eleve gyanakvóan néz fel.*
- Semmivel sem tudsz rávenni.
- És mit szólnál ahhoz, ha felajánlanám, hogy megveszem a kedvenc mangád következő öt kötetét?
- Komolyan gondolod?
- Ez csak természetes! Szóval benne vagy?
- Ha már így erőszakoskodsz, legyen... Hiyorira tippelek.

//Mikulás-napi marhulás//

- Renji haját is fel lehetne díszíteni!Vörös fenyőfám még sohasem volt! -hallom meg Yasu újabb ötletét. Épphogy hátrapillantottam már neki is látott Renji pedig nem kis ellenállást mutatva próbálta megakadályozni.
Shun elkezdte felírni a fogadásban tett tippeket.
- Tehát eddig van egy nem-beöltözés, a Masaki-szentély megtekintése, kívánságteljesítés, karácsonyfává-avanzsálás... A tippek pedig Kensei, Hiyori, Yasu, kétszer is... Ja, igen... Én is Kensei-re szavazok. -mondta majd kis rábeszélés és megvesztegetés árán Rose is megtette tippjét.
Mikor az ablakdíszekkel végeztem, úgy döntöttem csinálok teát a többieknek, mivel mindenki úgy bele volt merülve pepecselésbe.
-Megmondaná valaki hol találok teáskannát? -kiáltottam egy nagyot a konyhában, hátha kapok választ.
-Mi a francot akarsz csinálni vele? -ordított vissza Hiyori- ja amúgy a konyhaszekrény bal oldalán, hacsak Shinji nem hányta el valamerre.
-Hát rendeltetésszerűen szeretném használni....
-Mi van velem? -jelent meg a feje a konyhaajtóban
-Semmi semmi -ráztam a fejem miközben szerencsésen előhalásztam a kannát a szekrényből. -De viszont azt megmondhatnád merre tartjátok a teafüvet.
-Jobb felső polc, van többféle is, válassz amelyik tetszik.
-Köszönöm -vettem le azt is
Majd miután elkészült a tea levettem pár csészét.
-KI KÉR TEÁT? -alkalmaztam ismét a tömegkommunikáció eme hasznos formáját, majd töltöttem magamnak egy csészét és kényelembe helyezkedve a nappaliban elkezdtem kortyolgatni. Ám ekkor Masaki amúgy már megszokott ordításai hangosodni kezdtek és pár pillanat múlva meg is jelent.
-Hol az a félkegyelmű zsákvaró, kézimunkás, hülye picsa?- állt meg a nappaliban csípőre tett kezekkel.- Az a nyomorék, gyerekméretű göncöt sózott rám!-mutatott magára.
Mikor megláttam egy az egyben kiprüszköltem az összes teát ami a számban volt.
-Aki röhögni mer....azt kurvára ki fogom nyírni. -sziszegte, de már késő volt. Kis híján belefulladtam a teámba, ott fetrengtem vele szemben a kanapén és próbáltam a teában való fuldoklásnak álcázni a röhögésemet.

//Mikulás-napi marhulás//
-Csend legyen csesz meg!-vágtam Hanae-hoz az első kezem ügyébe eső tárgyat.-Emeld már fel a rühes segged, Lisa-miza!-körbenézek.-Az tea? Kussolj már el,pincsi!-ordítok a mögöttem siránkozó Yasu-ra, akinek nem igazán nyerte el a tetszését a kinézetem.-Mi a faszt műveltél már?-látom a feldíszített Renji-t.-Látom a vörös bengáli tigrist is feldíszítetted...Über fasza...ez a ház jobban kezd hasonlítani egy bolondok házára, mint otthonra.-battyogok a nadrágot rángatva felfelé, mielőtt leesne rólam a konyhába.
-Sosem látszódott otthonnak, úgyhogy megnyugodhatsz...-
-Pofa alapjáraton, barika!-öntök ki magamnak egy bögre teát. Ahogy kotorgáltam cukor után, mert édesen szeretem inni ezt a löttyöt a pubertás korából soha ki nem növő piros melegítős rém lépett le az utolsó lépcsőfokról.
-Merre van az a nyomorék hurkapálcika?-
-Nyomorék a te fejed csurkás liba! Hurkapálcikát meg keress a saját tetves odúdban! Elvégre te szoktál játszani papás mamást!-
-Befogod télréme,de azonnal!-vágja a fejemhez a papucsát, amitől lefejelem a bögrét. Először csak körbereped a kedvenc poharam, aztán az összes forró tea a képemen köt ki.-Hogy az a szentséges lószar! A ku*va ANYÁDAT, HIYORI! EZ KIBASZOTTUL ÉGET!-rohangásztam a nappaliban gőzölgő fejjel.-A FASZOMAT BELÉTEK!-álltam meg hirtelen és kezdtem el dobálni a szőke fogtündérkét.-TE MOCSKOS SZEMÉTLÁDA!-
-Fejezzétek be, még mielőtt valaki megsérül...-hajolgatott el Shinji a szanaszét repülő pohárrepeszek elől. Közben a szőke bemelegítős seggarc és én egymást dobáltuk mindennel,ami csak a kezünk ügyé akadt. Kezdett a nappali hasonlítani egy háborús övezethez. Éljen, a második világháború kétszereplős változata!
-Ha nem fogod be a rühes szádat, kiverem az összes fogadat te kibaszott lúzer!-ordítottam egy papucsot benyelve Shinji-nek.
-Yare...yare...-vakarta meg a gombafejét és gyűjtött cero-t a kezében.
-VENNI FOGSZ EGY ku*va BÖGRÉT VAGY VÉGIGMEGYEK A FEJEDEN EGY NULLÁSSAL!-
-VESZ A HALÁL, TE PRÉMBUNDÁS FASZKALAP!-
-PRÉMBUNDÁS VAGY TE, HA KÉT NAPIG NEM BOROTVÁLKOZOL! OLYAN KIBASZOTT SZŐRÖS VAGY MINT EGY MEDVE!-
-MEDVE?!-
-AZ, TE SÜKET GYÖKÉR!-épp egymás arcát húzgáltuk, amikor egy cero közelített felénk. Azonnal elengedtem a foghíjas nyomorékot és húzódtam arrébb.
-MEGVESZTÉL, TE EGYIPTOMI DÍSZPINTY?-
-Legalább befejeztétek...-tolta fel a maszkját széles vigyor kíséretében.
-TE SZEMÉT ÁLLAT! EZÉRT KI FOGLAK CSINÁLNI!-ugrott neki dühösen Hiyori.
-Cöh...-porolom le magam.-Te rakás szar! Kilyukasztottad a jelmezem!-dugom át az ujjam a vállamnál keletkezett lyukon.-Tápászkodj már fel pápaszemes ku*va!-
-Mindjárt elolvasom...-
-Leszarom! Húzzál felfelé és csináld meg ezt az ocsmány jelmezt, mert már kezd tundra hőmérséklet lenni!-
-Azt hittem meleged lesz...-
-Halihó, zsenikém! Félig kilógok ebből az ócska kupac lócitromból!-
-Mondom azonnal...tíz oldalt még kibírsz.-
-MENNYIT? Rossz a memóriád perverzkém? Azt makogtad az előbb, hogy MINDJÁRT!-
-Ha békén hagysz tényleg mindjárt lesz...-
-Megmondom én neked mi lesz mindjárt! Az, hogy kitaposom a beled, te rusnya bányarém!-
-Masaki!-jelent meg a lépcsőn az öltöztető fiúk gyöngyszeme.
-MIT AKARSZ?!-
-Indulás felfelé! Még át kell szabni a jelmezed.-
-Nekem te ne parancsolgass melegfront!-
-Legalább nem fáznál...-
-Kussolsz, vaksikám!-
-Addig vonszold fel a hátsódat, amíg még jó kedvemben vagyok!-
-JÓÓÓ?! Kurvára nem tud izgatni, hogy milyen a kedved! Akkor megyek fel, amikor a tetves kedvem úgy tartja!-
-Legyen...-hajított felém egy kötelet, ami rám csavarodott.-Gyere, az apucihoz!-húzott maga felé.
-APUCI JÓ ku*va ANYÁD! Eressz el! Van kedve a halálnak felmenni! Vedd le rólam ezt a kibaszott kötelet!-
-Sok van még, Lisa?-
-Nincs...két oldal...-
-Rendben.-
-Hívjátok ide a fogtündért! Kivertem annak a ribancnak egy fogát! Jogom van kívánni! EL AKAROK INNEN MENNI! FORDULJATOK FEL TI SZADISTA DÖGÖK!-
-Úgy látom beállt a második fázis...-
-Jah, hiszti! De,ha ezt fogja fent csinálni én tűpárnát csinálok belőle!-

//Mikulás-napi marhulás//

-Látom nem vesztegeted az időt, Yasu.-kuncogtam azon, hogy máris nekilátott Renji feldíszítésének.-Segítsek?-
-Megy egyedül is!-
-Oké-oké!-vettem a lapot mielőtt még keresztbe lenyelt volna. Közben Hanae eltűnt a konyhában és nekilátott teát készíteni és pedig a vörös karácsonyfát győzködtem, hogy ne ficánkoljon és verje meg szegény gyermeki lélekkel megáldott vaizardot.
-Ugyan már! Nem fogsz belehalni...-
-Honnan tudod? Lehet ettől az akasztótól elfertőződik holnapra a fülem!-
-Akkor majd elviszlek a doktorbácsihoz!-
-Te, csak ne vegyél engem sehová se...Azt az izét már tök felesleges feltenned! Ez a vacak meg csikizi az orromat!-
-De sok baja van ennek a karácsonyfának...-nyújtom ki a nyelvem és hallom meg, hogy Shun micsoda fogást talált a szőke hajú társán. Feléjük fordulva kezdek el beszélni vigyorogva mint egy vadalma.
-Jó taktika! Milyen könnyen megvesztegethető vagy,Rose.-kacsintottam egyet és tekertem be a fejét egy piros girland-al.-Egész jól áll!-
-Meglehet...de, jelenleg ettől a fényes valamitől az orromig se látok el.-
-Jól van na! Azonnal leszedem!-
-Szerintem hagyhatnád...-pukkadozott mellettünk Shun.
-KI KÉR TEÁT? -
-Én elfogadnék egy csészével!-integettem a konyhába, de ekkor megérkezett a három számmal kisebb ruhában Masaki. A kezeim mögé temetve a fejemet iparkodtam nem hahotázni,de a biztonság kedvéért Rose háta mögé álltam.
-Én leszek a fedezék?-
-Igen, persze csak ha nem bánod...-
-Egye fene...-"Huh,de nagylelkű- -"" gondoltam magamban, miközben befutott Hiyori is és mindent szanaszét dobálva kezdett veszekedésbe Masaki-val.
-Füldugót?-
-Ááh, lassan megszokom.-legyintettem a kérdésre és húztam le a fejemet, hogy a tányér ne találjon el. Rose feje búbját enyhén végigszántotta a lapos porcelán, de úgy festett nem nagyon tudja izgatni a dolog.
-A csészém!-jegyzi meg halálos nyugalommal, hogy Masaki azt is felkapja és a falhoz vágja.-Azt hiszem műanyag poharakat kéne vennünk...-
-Szerintem nem is kéne venni, ez a két marha csak összetöri őket...-fogott fel a mangája borítójával egy eltévedt pirítóst.-Kezdek éhes lenni...-tekint le a félig megrágott kenyérre,de inkább pózt váltva folytatja az olvasást.
-A DÍSZEKHEZ, NE NYÚLJATOK!-pattanok fel meglátva, hogy Hiyori felkapta a dobozt.-TEDD LE,DE AZONNAL!-
-Cöh...Mégis miért tenném bögyös maca?-
-Hogy mi???-rángatózott idegesen a szemöldököm.-Tedd le, vagy elverlek!-
-Egy legyet se tudnál megütni, szivi!-
-Gondolod?!-tűrtem fel a képzeletbeli ingem ujját.
-Szerintem bölcsebb lenne elengedned a dobozt, Hiyori.-
-Engedjem el?-vigyorodott el kajánul és vágta a földhöz akkora lendülettel, amekkorával csak tudta.
-MEGÖLÖM!-iramodtam a csurkás lány után.
-Gyere csak, bébipapi!-mielőtt odaérhettem volna, Shinji felkapta a melegítős Hiyori-t és egy kínos vigyor után eltűntek. Egy morgás után visszamentem megnézni mi maradt a díszekből...leginkább csillámpornak néztem volna őket. Ahogy felnéztem döbbentem rá, hogy Masaki sehol sincs és Lisa is indulóban van felfelé.
-Megcsinálom annak a nyavalyásnak a jelmezét. Majd jövök!-indult el az emelet felé.