//Mikulás-napi marhulás//

- Jó taktika! Milyen könnyen megvesztegethető vagy, Rose.
- Volt már elég időm kiismerni... Egyébként ez a tét magában foglalja azt is, hogy nem fogom egy darabig"véletlenül" lespoilerezni az éppen olvasott mangáját...
*Válaszol Hanának, miközben érdeklődve figyeli, ahogy egy újabb "karácsonyfa" készül.*
- Szerintem hagyhatnád... Egész csinos, illik az egyéniségéhez...
*Pukkadozik a röhögéstől, és ő maga is csatlakozik Hanához: a girlandra ráakaszt még egy-két gömböt is. Volt kapitánya pedig szép komótosan leszedegeti magáról a díszeket.*
- Nem értem, mi bajod van vele, nagyon is jól állt... Hé, nehogy rám merd pakolni azokat!
*Hajol odébb, amikor ellentámadásba kezd a másik vaizard - ugyanis megpróbálja Shun fülére akasztani az imént leszedett gömböket...*
- Ugyan-ugyan... Rajtad már nem is férne el semmi más a sok fémtől...
*Rángatja meg Shun egyik karika-fülbevalóját.*
- Látom, Hanae is követi a jó példánkat hangerő terén... Már csak káromkodnia kell megtanulnia...
*Fordul Rose felé vigyorogva, amikor meghallja a kapitány kiáltását, majd rágyújt és öngyújtóját a közeli asztalra teszi - vesztére...*
- Kösz, inkább maradok a szokásos kávénál. Azt úgyse képes más meginni, így még osztoznom se kell rajta!
*Utasítja el a kínálást, miközben felemeli csészéjét is nyomatékosításként. Az következő percek egyértelműen bebizonyítják, hogy jól tette ezt, mivel az érkező Masaki rögtön minden mozdíthatót nekiáll szétdobálni...*
- Eh, úgy tűnik, senki se nyert eddig... Lisára senki se fogadott...
*Vakarja meg fejét szórakozottan, miközben kortyol a kávéból. Aztán a "barika" megnevezés hallatán majdnem ki is fújja azt a röhögéstől... Erre a gyerekméretű mikulásruha látványa tesz rá még egy lapáttal.*
- Hogy tudtad belepréselni magad abba a cuccba, ami még Yasura is kicsi lenne?
*Kérdezi meg végül röhögve.*
- Hé, Masaki, Kensei-t is szidd már egy kicsit... Nem akarom elveszteni a fogadást...
*Szól ismét a télapóruhás gyerekriasztóhoz, aki ekkor már Hiyorit szidja. A dobálásuk nem igazán érdekli - bár időnként pont az orra előtt repül el egy-két pohár -, azonban hamarosan olyan tárgy kerül a kezükbe, ami nem kellett volna...*
- AZ ÖNGYÚJTÓM!!! TUDJÁTOK, MILYEN DRÁGA VOLT?! AZONNAL TEDD LE!!! HÉ, SHINJI, VÁRJ MÉG AZZAL A CERO-VAL!!!
*Az idegességtől még a csészét is kiejti kezéből. Pontosabban kidobja. Egyenesen Masaki fejéhez. Az előbbi ordítást valószínűleg sem Hana, sem Rose nem díjazta, utóbb arcán azonban még most is a szokásos nyugalom látszik.*
- Pedig Masakit meg sem kértem, hogy segítsen leszoktatni téged a folytonos dohányzásról...

//Mikulás-napi marhulás//

-Csend legyen cseszd meg!-üvöltött rám Masaki, majd felkapott egy épp a keze ügyébe eső dobozt és hozzámvágta. Pechemre pont olyan doboz volt amiben az előbb még üveggömböket tároltak (amik mostanra Renji fején díszelegnek) és tele volt kis hungarocelgolyócskákkal, amik szerencsésen beterítettek tetőtől talpig.
-Nemár ezt most miért kellett? T_T -próbáltam lesöpörni magamról szigetelőanyagot, de jócskán maradt még belőle a hajamban. Mivel az előbb sikeresen kiöntöttem az sz összes teámat, visszaindultam a konyhába, hogy szerezzek egy újabb csészével.
-Hanae csak nem havazik?- nézett rám meglepődve a még mindig Renjit díszítgető Yasu
-Vagy máris beleőszültél az itteni életbe? -jegyezte meg gúnyosan a kávéját szürcsölgető Shun
-Nagyon vicces... -morogtam, majd töltöttem magamnak teát. Ekkor azonban beviharzott a konyhába a hadiállapot, és dobáltak mindent ami mozgatható. Gyorsan felkaptam a teáskannát az asztalról, hogy mentsem ami menthető, de közben nem vettem észre a felém tévedt kanalat, ami jól fejbe is talált.
-Héé! A környezetet nem kéne veszélyeztetni ha már itt legyilkoljátok egymást... -kiabáltam oda nekik a homlokomat dörzsölgetve, de ekkor már megint a nappaliban jártak. Shun pedig ordítozva rohant utánuk az öngyújtóját követelve. Ám ekkor Shinji egy jól irányzott ceroval lecsillapította az indulatokat.
-És még te panaszkodsz hogy drágák a bútorok... -sétáltam oda mellé, és figyeltem amint Masakit megint felvonszolják az emeletre.
-Jé Hanae havazik? -mutogatott a fejemre Renji is
-Csend legyen karácsonyfa... te se festesz jobban... -mondtam a nyelvemet kiöltve.
-Adjál teát! -vágott hozzám egy párnát Hiyori, mert még mindig a teáskannát szorongattam. Ez azok közül a párnák közül származott amik az előbb még a hadiállapot részei voltak, így elég megsínylett állapotban voltak, és miért is ne, mikor eltalált szétrepedt és most egy halom toll terített be...
-Tessék. -nyújtottam oda a kannát, amit fintorogva visszacipelt a konyhába. -Szívesen! -kiáltottam utána, amire egy újabb kanál volt a válasz
-Te csak ne illemnevelj! -fintorgott hátra
-Mostmár angyalra is hasonlítasz. -nézett végig rajtam vigyorogva Shinji.
-Remek akkor már be sem kell öltöznöm.... -sóhajtoztam és közben vívtam reménytelen harcomat a rám ragadt tollakkal szemben.

Immáron csendben hagytam, hogy Kensei másodjára cipeljen fel az emeletre. Csak akkor lehetett látni, hogy felrobbanni készülök, amikor valaki meglátta a fejemet. Természetesen a vasberakásos behemótnak muszáj volt rákérdeznie, hogy miért kussolok, amire csak egy szokásos "cöh" volt a válaszom.
Ez a húgyagyú barom, akkora rakás szerencsétlenség volt, hogy háromszor verte teljes lendülettel az ajtóba a csontos seggemet.ű
-BASZD SZÁJBA MAGAD, TE BAROM! SZÉTVERED A PICSÁMAT!-
-Tudom,de beszorult az ajtó...-
-MI A f*sz VAN?!-mocorogtam egészen addig, amíg sikerült oldalra fordulnom és a fején támaszkodva előre lesni.-Nem moccan?-tájoltam be már a szemeimmel, hogy milyen közel van hozzám.
-Nem.-
-Bízd ide, faszikám!-vigyorodtam el ördögien és rúgtam egy hatalmasat az ajtóba, ami foglalattal együtt bedőlt a szobába.-ENNYIIIIII!-
-Jó nagy marha vagy!-nézett rám szemrehányóan Kensei.
-Kussolsz, és takarodj befelé! Örülj, hogy megoldottam ezt az elcseszett helyzetet...És véletlenül se regélj el egy hallható KÖSZÖNÖMÖT!-
-Mérhetetlenül örülök...-vágott le az ágyra, hogy pattogtam rajta pár percig. Ahogy ott fetrengtem és "szép" szavak kíséretében fenyegettem, hogy szedje le rólam a kötelet betoppan Lisa is.
-Mi?...Mih?...MÉGIS MI TÖRTÉNT AZ AJTÓMMAL?-ordibált magából kikelve, amitől egy F8-as tornádó született a szobában. A frufrumat fújkáltam ezután nagy erőkkel, hogy ki tudjak látni a fejemből.
-MIT MŰVELTÉL??!-ragadta meg a hacukámat és emelet pár milire az arcához. Hát halálközeli élményem még úgyse volt...
-Mit, mit hápikacsa...-erre csak annyival válaszolt, hogy vadul rángatni kezdett a mikulás ruhámmal együtt.
-Megmondtam odalent...-engedett el és kezdett el turkálni a fiókjában. Amíg ő ezzel volt elfoglalva, addig én látványosan unatkoztam és bambultam magam elé. Egy örömittas "haha" után fordult hátra két hatalmas dobozzal. Rögtön kínosan kezdtem érezni magamat, amikor kinyitotta és felém tartva megláttam a töménytelen mennyiségű tűt.-Hogy tűpárnát csinálok belőled! Az lesz a minimum, hogy hozzávarrlak a ruhádhoz!-
-MEGVESZTÉL????-pislogtam rémülten.-Eresszé el!-ordibáltam Kensei-nek.-Nem hallod te süket köcsög?!-pillantgattam hol az egyikre, hol a másikra,és egyre jobban úgy éreztem itt a vég. Pár pillanat múlva a hangos üvöltésem rázta meg a házat.
- EZ A KIBASZOTT RIBANC!-rohantam le az emeletről. A bilincsemtől félig sikerült megszabadulnom, a maradékot pedig magam után húztam. Legalább tizenöt óriási tű állt ki belőlem. Egy az orromból meredt előre, kettő a vállamban virított, a bal alkaromba még egy volt átszúrva, sőt az összes ujjamba is volt állítva egy-egy,de a legtöbbet már elhagytam útközben. Az utolsó darab pedig a hátsómban éktelenkedett.-Valaki szedje ki ezeket a fém szörnyedvényeket! Az az istenverte szemét ku*va! De legalább tudjátok,ha színes fémekre van szükségetek Lisa néni simán megcsinálja! HA FAKÍRT AKARSZ CSINÁLNI VALAKIBŐL ENGEM TÖRÖLJ KI A PERVERZ, MAZSOLA MÉRETŰ AGYADBÓL, TE KIBASZOTT SZAJHA!!-ordibáltam az emelet felé.

Ahogy a konyhába léptem együtt érzően pillantottam a tollakkal és hungarocell darabokkal díszített Hanae-ra. Jobbnak láttam nem elkezdeni nevetgélni, csak csendben ellépni mellette. Körbeszaglásztam maradt e még épp bögre amiből ihatnék. Kis idő múlva a kanna landolt nem túl békés hangerővel a tűzhelyen. Rémülten ugrottam egyet a nem várt történése és fordultam a zaj irányába.
-Mit bámulsz?- mászott fel a pultra, hogy kényelmesen el tudja érni a poharakat. Egy ideig turkált és motyogott, hogy nem maradt egy normális bögre sem, aztán hátrarúgott a lábával. Szerencsémre hátul nem volt szeme így elvétette a célt, de jobbnak láttam, ha gyorsan letámadom a kannát és kimegyek a helységből.
-Öntsek neked is?-
-Csak fogd be a pofádat! Önts magadnak a köcsög kannából és húzz innen a fenébe!-
-Rendben-rendben!-^^"- Nem kéne így felkapni a vizet...-motyogtam ezt a részt már csendesen, de úgy festett Hiyori-nak kiváló hallása van, mert a tűzhelyhez sétált és egy laza mozdulattal kiverte a kannát a kezemből. Én persze reflexszerűen kapkodtam utána, hogy ne fogjon talajt, így egy élvezhető show-t mutattam be.
-Egy rakás trágyadomb vagy! Bohócnak is pocsék lennél...-ugrik le a földre és veszi el tőlem a kannát. Teleöntötte a pöttös poharát és nyugodtan távozott. Közben én úgy éreztem, hogy felrobbanok, de a látottak alapján jobbnak láttam, ha nem szólok be a csurkás kislánynak. Egy nyugtató sóhaj után magamnak is töltöttem. Visszamentem a nappaliba és a teát kiköpve kezdtem fulladozni és röhögni egyszerre az elkészült Renji-t megpillantva.
-Meg ne szólalj!-mutat felém fenyegetően.-Tudom, hogy irtó dögös karácsonyfa vagyok!-vonogatta a szemöldökét, én pedig fejeltem le a padlót. Alig kászálódtam fel és kezdtem el szídni Renji-t, egy fájdalmas ordítás után lerobogott Masaki.
-Hűűű!-bámultam elcsodálkozva.
-Csak nem akupunktúrás kezelést kaptál?-vigyorgott Renji, de gyorsan oldalba vágtam, hogy fejezze be.
-Ne idegesítsd még jobban!-

//Mikulás-napi marhulás//

*Néhány perc után végül lehiggad, amikor a számára kincset érő öngyújtót viszonylag épségben visszaszerzi. Éppen rá készül gyújtani a kanapén ülve, amikor Hanae feltűnik tetőtől talpig tollakkal és hungarocelldarabkákkal befedve.*
- Máris beleőszültél az itteni életbe?
*Kérdezi a még meggyújtatlan bagóval a szájában.*
- Hmm... Ha jól hallom, most a Kensei-re szavazóknak van nagyobb esélyük a fogadás megnyerésére...
*Pillant elgondolkozva először az emelet felé, majd a falra, ahol jól olvashatóan láthatók a tétek, majd teljesen elveti magát a kanapén. Masaki ismételt megérkezésekor azonban rögtön összekapja magát. Kissé elcsodálkozik az idő közben tűpárnává avanzsált vizardon, majd vigyorogva megszólal:*
- Nem bírtad kivárni, amíg elmehetsz a szalonba, hogy máris tele vagy fémmel? Mindenesetre egyedi piercingjeid lettek...
*Amíg Masakival foglalkozik - és azzal, hogy a másik vizard ne tudja elkapni -, elkövet egy nagy stratégiai hibát: elfeledkezik Yasuról... A fiú ki is használja az alkalmat - egyelőre csak annyit érez, hogy mintha valami a füléhez hozzáért volna... Aztán amikor meg akarja vakarni a kérdéses hallószervet, gyorsan meg is érez egy apróságot: az az átkozott fanboy egy mágnest rakott rá! Ráadásul még van pofája kiröhögni... Shunnak se kell több, szapora szemöldökrángatózás közben felugrik ülőhelyéről, és a közelében lévők elsodrása közepette a kis vakarcs nyomába ered.*
- Mindjárt a te füled is "csini" lesz, fanboykám... Ugyanis megszaggatom kicsit!
*Fenyegeti a menekülő vizardot, majd hozzáfűzi gyanúsan vigyorogva:*
- Ugye, te se hiszed el azt, hogy nem tudlak utolérni?!
*Egy-két shunpóval már Yasu közvetlen közelébe ér, aki azonban felbotlik Hiyori papucsában... Épphogy sikerül átugrania a padlóval találkozó vizardot, majd lefékeznie magát a nagy lendülettől.*
- Kösz, Hiyori!
- Mi a szart köszönsz, te szerencsétlen?
- Mindegy, hagyjuk...
*Sóhajt fel, majd kárörvendő vigyorral Yasu fejéhez lépked, majd nemes egyszerűséggel keresztül lép a vizardon, végül aztán ráül annak hátára, hogy ne tudjon elmenekülni.*
- Lisa! Készíthetsz egy jelmezt Yasunak is! Minél idétlenebb, annál jobb! Megvan Masaki párja...
*Kiált fel társának, miközben igyekszik továbbra is lefogni a valószínűleg elég intenzíven tiltakozó fiút - ami talán nem is olyan nehéz feladat kettejük méretbeli különbségeit látva -, majd diadalittasan szedi ki a mágnest füléből, és eldobja. Remélhetőleg nem talál el vele senkit se...*

//Mikulás napi marhulás//

- Hmm... Ha jól hallom, most a Kensei-re szavazóknak van nagyobb esélyük a fogadás megnyerésére... -szólalt meg a kanapén ücsörögve Shun
Még mindig reménytelenül küzdök az akaratlan "jelmezem" ellen, mikor Yasu és szorosan a nyomában Shun viharzik el mellettem. Oly annyira el vagyok merülve hogy kishíján fel is löknek, majd nem messze tőlem, Yasu megbotlik, és Shun máris ráveti magát.
-És mégis minek akarod beöltöztetni? -kérdeztem érdeklődve
Majd úgy döntöttem elkezdem kevéssé balesetveszélyessé változtatni a csatateret. A nagyobb dobozokat gondosan a fal mellé pakoltam, és a kisebbeket pedig ezekbe bele. Ám ekkor berobog a képbe Hiyori és elkezd mindent szétdobálni amit eddig összepakoltam.
-Hol a rohadt életbe van a másik papucsom?! -lóbálta kezében az egyiket miközben a dobozokat szórta szerteszét. -Ki volt az a szemétláda aki eldugta, adja elő de rögtön!
-Hé azokat épp most raktam össze T_T -próbálkoztam
-Nem izgat. -kaptam meg a bő választ és egy dobozt a képembe
-Amúgy ha jól tudom épp Yasu fekszik rajta Shun alatt -mutogattam a Shun alatt kapálózó Yasu felé
-Marha gyorsan vonszold le a segged a papucsomról!! -rohant oda kiabálva
-Remek most kezdhetem elölről... -sóhajtottam majd álltam volna neki, de ekkor megint leviharzott az emeletről Masaki. Ordibálva szitkozódott és lóbálta a gombostűkkel kidíszített végtagjait.
-Komolyan, a végén még megsajnállak. -léptem oda hozzá magamban megjegyezve ezt, mert a végén kapnék érte... -Legalább addig ne kiabálj míg ezeket kiszedem, mert egyenlőre azt hiszem meg fogok süketülni. -tettem a fülemhez e kezemet- Először add ide a kezedet! -kaptam el mikor épp még számomra is elérhető magasságban mutogatott vele- Ha ezeket kiszedtem, akkor a többit már megoldhatod magadnak, mert nem akarom hogy azt hidd hogy le akarlak taperolni.... -mondtam morcosan

//Mikulás-napi marhulás//

Alig értem le és fejeztem be az ordibálást, hogy biztosan hallja az üvegszemű feketeség, máris érkezett egy elmés beszólás színes fémek királynőjétől.
- Nem bírtad kivárni, amíg elmehetsz a szalonba, hogy máris tele vagy fémmel? Mindenesetre egyedi piercingjeid lettek...-
-Pofád alapjáraton vagy benned fognak ezek a szarok díszelegni...és még kapsz bónuszajándékot is!-odarobogok az egyik fiókhoz, ami lakattal van lezárva.-Ez a csöves fogpaszta reklám azt hiszi egy retkes budilánc elég lesz, hogy ne tudjam kiszedni a tűzőgépet?!-előbb csak feszegetem a mondat közben, a végére viszont már hevesen rángatom a fémet.-A ku*va ANYÁDAT SHINJI!-ugrok fel a szekrényre és húzom teljes erőmből a lakatot.-Mint egy kibaszott takarítónő...Éljen, a wc pumpa!-egy hangos reccsenés és csörömpölés közepette adta meg magát a biztonsági zár, hogy én pedig hova lettem? A szoba másik végében kötöttem ki mélyen beágyazva a falba.
-Új tapéta minta! Nem tudnál olyan pózba becsapódni legközelebb mint aki átrohan a falon?-
-Mindjárt te fogod kilyuggatni ezt az ótvart, te vörös szőrpamacs!-
-Kötözködj mással pondrócska!-magasodott fölém ez a hústorony. Némi cöh és pöckölés kíséretében vártam a további reakciót.-Lökdösődünk? Csak nem a dedóban vagyunk???-kezdett tetszeni, hogy az Eiffel torony felhúzza magát.
-Dedós a te értelmiségi képességed, faszkalap!-mielőtt még kicsipkézhettem volna a képét Shun bedobta magát. Egy csomó retkes mágnest szedett össze és rántott le velük a földre.
-Milyen kezes bárányka lett már!-
-Eressz el, rézbánya!!!!-
-Had szedjem ki ezeket, Masakiiii!-ült le mellém könnyes szemekkel Yasu.
-Húzz innen!-lököm arrébb a törpe méretű fejét és kecmergek fel a földről.-HOL AZ A TETVES TŰZŐGÉP?-indultam volna, hogy teleszórjam még egy kis súllyal az ólom nehéz Shun-t.-Csak egy kicsit!!!-próbálkoztam szabadulni a fanatikus kullancsomtól-Utána meg beteszem a sütőbe!!! Milyen szép lenne, ahogy felolvad benne az a sok fém!!!-
-Komolyan, a végén még megsajnállak. -
-Heh?-kaptam oldalra a fejem, ahol Primadonna ácsorgott enyhén szólva is begazolva.-MI VAN?-morogtam mérgesen.
-Legalább addig ne kiabálj míg ezeket kiszedem, mert egyenlőre azt hiszem meg fogok süketülni. -
-Hogy mit csinálsz?????-
-Kiszedem a tűket!Először add ide a kezedet!-
-Dehogy adom!-
-Akkor maradj így!-
-Oh, hogy patkolnátok el...nesze, bazd meg!-tartom oda Hanae-nak a kezemet.
-Ha ezeket kiszedtem, akkor a többit már megoldhatod magadnak, mert nem akarom hogy azt hidd hogy le akarlak taperolni.... -
-TAPEROLNI?! Csak ezt tudom rólad elképzelni szűz Mária...ne röhögtess már! Ne mond, hogy téged láttalak két napja mutogatós néni???-egy tű ki, fájdalmas ordítás.-EZT DIREKT CSINÁLTAD, TE ÁLSZENT SZADISTA LOTYÓ?!-rángatom meg kicsit a kezemet, ezek után egyszerre rántotta ki a maradék tűt a kezemről.-Basssssssssssssszaaaaaaaaaaaaa....meg!-fogom magamhoz a kezemet és pillantok gyilkos szemekkel a doktornénit játszó szellemkére.
-Ide adod a másik kezedet is, vagy azt már megoldod magadnak?-
-MEGOLDOM! MÉG A VÉGÉN ELKAPOM A VESZETTSÉGET TŐLED!-vonultam el az egyik sarokba duzzogva. Letelepedve törökülésbe jöttem rá, hogy a hátsómból még nem lett kiszedve az a rohadt fém csík. Némi káromkodás után kirántottam és végre helyet is foglaltam a kiszemelt, magányos sarkomba.

-Jó-jó anyuci!-
-Anyuci a nénikéd!-adok egy figyelmeztető tockost, de ettől csak még szélesebb lett a vigyora.- A te képedről sose lehet levakarni a mosolyt?-kérdeztem sértődötten.
-Próbálkozz csak nyugodtan!-
-Akkor hozom a vésőt!-
-Az frenetikus élmény lesz!-
-Tudom én! Legalább had gyantázzam le az arcodat!-
-Perszeeee...-
-Lehet?-csillantak fel újra a szemeim.
-NEM!-jött azonnal a reflexszerű válasz és még a kezeimet is lefogta. Sajnos túl jól ismert. Még egy kicsit harcoltam, hogy szabadulni tudjak, mert nagyon szerettem volna gonoszkodni vele, hogy behozom a gyantát fenyegetően, de esélyem se volt szabadulni, ezért feladtam a harcot.
-Jó lesz már!-lazítottam el a karjaimat jelezve, hogy komolyan gondolom.-El lehet engedni, békén foglak hagyni!-
-Nálad sosem lehet tudni!-
-Istenem! Akkor most magadhoz fogsz bilincselni?-
-Pompás ötlet!-
-Az...-reakció szünet.-MICSODA???-
-Mi-mi? Megyünk bilincset keresni, biztos akad valamelyiküknek! Nézz csak rájuk!-
-Ne már! Renji! Hallod?-vonszolt maga után a tiltakozásom ellenére.
-Van valakinek bilincse?-ordította el magát a nappali kellős közepén.
-Remek...-fogtam a fejemet zavaromban és igyekeztem felkészülni a csípős beszólásokra.

//Marhulás//

- Krampusznak? Rénszarvasnak? Angyalkána... - á, mégse, az nem illik hozzá...
*Válaszol vigyorogva Hanae kérdésére. Ekkor érkezik meg Hiyori, és a papucsát keresi rajta - a lábbeli meglévő felével pedig kicsit rásegít, hogy leszálljanak mindketten róla, aminek következtében nekivágódik a közeli falnak, míg Yasu sikeresen elszabadul...*
- Miért ragaszkodsz annyira ahhoz a ronda papucshoz?
*Kérdezi meg fejét dörzsölgetve, majd rögtön visszaigyekszik a kanapéhoz egy shunpóval.*
- Te meg miért ragaszkodsz annyira ahhoz a ronda fejedhez?
*Hallja a szőke ördögfióka "válaszát", aminek köszönhetően inkább a kanapé mögé vonul, és ráül a háttámlájára. Érdeklődve figyeli Masaki előadását.*
- Most aztán tényleg berosáltam, te sündisznó...
*Sóhajt fel színpadiasan, amikor a másik vaizard a tűzőgéppel kezdi el fenyegetni. Hamarosan azonban megunja a tomboló tűpárna magánszámát, és néhány mágnessel igyekszik "lenyugtatni".*
- Milyen kezes bárányka lett már! Masaki, a darabod megbukott...
*Jegyzi meg, és tovább hallgatja a másik szitkozódását, amikor Renji ordítására figyel fel. Megkerüli a kanapét, és odaáll elé, a kisebb csapat közelébe, miközben válaszol nekik:*
- Yasu, kicsi vagy te még ehhez... Renji, te meg menj fel Lisához! Biztos van neki a szivárvány minden színében egy, amilyen perverz...
- Jobban szeretném, ha azt mondanád, hogy nyitott az új és különleges dolgokra...
- Drágám, ezt hívják az emberek világában perverznek...
*Válaszol a hentai-mangák királynőjének, aki szó nélkül elsétál közeléből. Mikor azonban elmellőzi Shunt, villámgyorsan kigáncsolja a nő lábát - és még lök is rajta egy kicsit -, természetesen teljesen véletlenül. Mivel Shun pont nem számít az ellentámadásra, így a kelleténél hatásosabb lett a bosszú: a vaizard nagy lendülettel hanyatt vágódik, egyenesen a kanapéra.
Pontosabban szólva a kanapén ülő Rose ölébe...*
- HÉÉÉ!
*Kiált fel dühösen volt kapitánya.*
- Öhm, szia, Rose...^^"
*Köszönti zavartan elvörösödve a másikat - az se fordulhatott elő eddig túl sűrűn, hogy Shun elpirult...*
- És gratulálok!
*Fűzi hozzá lélekjelenlétét visszanyerve, amivel rendesen meglepi Rose-t.*
- Mi a...?
- Mióta ismerjük egymást, most először hallottalak ordítani!^.^
*Jelenti ki diadalittasan.*

//Mikulás-napi marhulás//

-Ha ezeket kiszedtem, akkor a többit már megoldhatod magadnak, mert nem akarom hogy azt hidd hogy le akarlak taperolni.... -
-TAPEROLNI?! Csak ezt tudom rólad elképzelni szűz Mária...ne röhögtess már! Ne mond, hogy téged láttalak két napja mutogatós néni???-gúnyolódik, amire válaszul a kelleténél határozottabban rántom ki a tűt az ujjából
-EZT DIREKT CSINÁLTAD, TE ÁLSZENT SZADISTA LOTYÓ?!-kezdte el rángatni a kezét
*hogy szadista loyó? na megállj csak* -rántottam ki egy gonosz nézéssel kísérve a maradék tűket a kezéből.
-Basssssssssssssszaaaaaaaaaaaaa....meg!-kapja magához a már megszabadított kezét
-Ide adod a másik kezedet is, vagy azt már megoldod magadnak?-
-MEGOLDOM! MÉG A VÉGÉN ELKAPOM A VESZETTSÉGET TŐLED!-vonultam el az egyik sarokba duzzogva.
-Masa... -emeltem volna fel a hangomat hogy utánakiáltsak mikor láttam a hátsójából kimeredő tűt, amire épp most akar ráülni, de inkább úgy döntöttem hogy ezt még megérdemli. Keresztbe tettem a kezem és elégedetten néztem hogy ismételten felordít.
*úgy kell neked...az ember csak segíteni próbál...*
-Van valakinek bilincse?-hallottam Renji ordítását majd nem sokkal később viharzott el mellettem az emeletre, úgy hogy majdnem fellökött.
-Bocsi Hanae -szólt hátra majd eltűnt Lisa szobájában
-Mit csinál Renji a szobádban Lisa? -mentem oda hozzájuk érdeklődve
-Bilincset keres -szólt közbe vigyorogva Shun
-Akkor tényleg jól hallottam az előbb hogy mit ordibált Renji. Meg sem kérdezem mit terveztek vele..... -néztem végig rajtuk, majd jobbnak láttam csendben elvonulni a konyhába. Mikor beléptem megláttam az asztalon a tejet és a sütit amit még a mikulásnak készítettem ki.
-Jé ez túlélte a felfordulást. -vettem fel a tányért és a poharat ujjongva- Akkor itt az ideje oda is adni neki. -sétáltam ki vigyorogva a konyhából, egyenest a sarokban duzzogó Masaki felé. Majd megálltam előtte és azért kicsit félve megköszörültem a torkomat.
-A télapónak tej és süti jár... Legalábbis az emberek világában ^^ -nyújtottam felé a tányért meg a poharat, és felkészültem arra hogy az egészet a képembe borítja- Ja amúgy a sütit én sütöttem ^^""
És bocs ha kicsit erélyesen tűtlenítettem, de nem szeretem ha szép szavakkal illetnek. Különben a füledben is van még egy -nyúltam arrafelé félve és a lehető legkíméletesebben eltávolítva az orra alá dugtam- Na látod, ha nyugton maradtál volna a többi se fájt volna.... -közben még mindig vártam hogy a kezemben lévő sütistálat a nyakamba borítsa

A seggen úgy zsibbadt attól a faszos tűtől, mintha idegméreggel köpött volna le egy pelenkában rohangászó bennszülött. A kárörvendő szépségkirálynő vigyorára csak egy "megöllek" pillantással válaszoltam, ami úgy festett használt, mert elment, vagy nemes egyszerűséggel csak nem értette mire vicsorgok ennyire és jobbnak látta, ha távozik. Részemről mindkét esetben győzelem volt a végeredmény, már csak a maradék tűket kellett kiszednem magamból.
-Egy elcseszett tűpárna sem néz ki így!-vettem egy nagy levegőt, hogy ki tudjak rántani egyszerre három tűt is. A visszafojtott ordítástól lila lett a fejem mint egy jól megtermett hagyma, lehet még a jellegzetes szagom is megvolt, nem néztem, hogy kell e dezodorálnom. Miután nem bírtam tovább egy egész tornádót fújtam ki a füleimet is igénybe véve. Szó szerint eresztett a fejem, de szerencsére a retkes nappali Renji beszólásával volt elfoglalva.
-Szerintem annak a beszívott fémgomb gyűjteménynek is van bőven szadista cucca...És még meg is tudod vesztegetni vízipipával. Imádja a kis drogos!-dörmögtem ügyet sem vetve arra, hogy a célszemély hallásáig elért e az időzített bomba, bár a reakciója mindig kilométerekről észrevehető, hiszen csipog a szenzor, ha valaki telibe kapja a dühmérőjét. Ebből kifolyóan nem is aggódtam túl magam, hogy nem hallotta meg a megjegyzésemet.
-Terrorbanya!-ordítok a konyha felé.-Hoznál nekem egy rohadt törlőruhát? Itt fogok elvérezni a dögkeselyűk legnagyobb örömére...úgyhogy idetáncikálnál valamivel, mielőtt a kárörvendezésüket az egész város hallaná?-
-Inkább húzz fel és hagyd, hogy megcsináljam végre a gúnyádat!-
-Tudod mikor...a közeledbe nem megyek, bőrruhás rémboszik álma!-
-Ahogy gondolod...akkor fagyj szét ilyen ruhában!-
-Majd hozzábújok Shinjihez...úgyis olyan meleg mint egy kályha!-
-Már megbocsáss!!-szívta meg magát azonnal a konyhai szivacs.
-Mit is?-
-Azt hogy megetetem veled a tűket!-lépett elém és húzott fel, hogy vízszintesen kelljen szórnia a villámokat, még a végén eltévednének a degenerált mérgének jelei. Egy ideig csinálta ezt az unalmas műsort, azt hittem, hogy elalszom.
-Takarodjatok a helyetekre!-vágja mindkettőnket kupán az acélbetétes papucsaival miss szeplős bemelegítős fitt lady.
-Masakiiiiii!-vágódik le a lépcsőn a kifakult idióta is.
-Heh?-sandítok felé a fejemet fogva, miközben arrébb lépek, hogy a két szőke faszkalap agyonverje egymást.
-Felfeléééé!-
-Menj te! Én vissza nem megyek abba a kínzókamrába!-

Renji a karomat megfogva húzott magával lépcső felé. Ahogy ráncigált a fokokat se láttam rendesen, így az egyiket elvétettem és lefejeltem a felém hajoló vörös kobakot.
-Au, auuu!-
-Azta! Jó kemény a fejed!-
-Nem eléggé, mert fájt!-
-Oh...buksisimi?-
-Hagyj békén! Inkább essünk gyorsan túl ezen és kerülj el!-
-Az nehéz lesz, mert hozzám leszel láncolva!-elgondolkozva ezen a kijelentésen eszembe jutott a jelenet, hogy innen haza rángatna Renji és bejelentené, hogy elment fürdeni, de a bilincs miatt kénytelen lennék vele menni. Aztán ott elkezdene vetkőzni...Egy halk sikításban törtem ki, amire a velem szemben álló egyed csak egy bamba képpel válaszolt.
-Már megint mi a baj?-
-Tudod mit! Inkább most hagyj békén és a bilincses dolgot felejtsük el!-hátráltam nagy erőkkel.
-Amit mondtam, azt megtartom!-
-Most az egyszer nem lehetne egy kivétel?-
-Öhm...NEM!-vágta rá kapásból. Könnyedén mellém lépve fogta meg a csuklóimat és emelt fel két lépcsőfokot. A kipirosodott tagjaimat fogva álltam neki háttal sértődötten.
-Mehetünk!-kezdett el tolni maga előtt.
Megadva magamat mentem fel,de azért időhúzás céljából még elakadtam, hogy az emeletre érve merre is kell menni, de egy határozott jobbra bökés után kénytelen voltam tovább menni. A szobához érve becsuktam a szemeimet, tök feleslegesen, mivel az ajtó nélkül szinte totálban láttam mindent.
-Nah, essünk neki!Szerinted merre lehet?-
-Én, nem fogok turkálni a holmijai között!-
-Még a végén találnál valami izgit, mi?-
-Szemét!-rúgom mérgesen bokán.

-Ismét eltelt húsz év, azt hiszem ideje lenne megint továbbállnom....Mielőtt az emberek gyanakodni kezdenek. -bámultam ki az ablakon a téli tájba- Vajon most melyik város legyen a következő -léptem oda a térképhez, és nézegetni kezdtem. Majd hirtelen megakadt a szemem Karakura városon, és eszembe jutott Urahara mondata mielőtt elindultam.
"Ha bármire szüksége dvan csak keress fel nyugodtan...."
-Hm, ideje lenne meglátogatnom őt, rég jártam már arrafelé, és talán van valami jó ötlete hogyan tovább.... -tápászkodtam fel a kanapéról.
Még jócskán éjszakára járt, így villanyt kapcsoltam és összeszedtem a legfontosabb holmijaimat.
-Na ezzel is megvagyok. -húztam be a bőröndön a cipzárt- A többi holmiért majd küldetek, ha találtam új lakást....
-Biztos el akarsz menni? -kérdezte Shuu
-Tudod jól hogy tovább nem maradhatok, már így is ráhúztam pár évet.... -néztem hátra az ágyon heverő zanpakutoumra
Nagyon gyakorlottan ment már csendben eltűnés, hiszen lassan 100 éve vagyok már az emberek világában, és húszévente költözködöm....
Mikor bezártam magam mögött az ajtót, mégegyszer utoljára visszanéztem a házamra, a szomszédokra, és csendben elbúcsúztam a barátaimtól. Majd fogtam a bőröndöt és elindultam a legközelebbi vasútállomás felé. Megvettem a jegyet Karakura városba, de a vonat indulásig, még várnom kellett majdnem egy órát. Csendben üldögéltem az állomáson, és gondolatban búcsút vettem az itt eltöltött 20 évemtől. Mint mindig.....már kezdem megszokni.....
Miután megérkezett a vonat, felszálltam és mire Karakurába értem már ki is világosodott.
-Remek ^^ Így egyből mehetek Uraharához ^^ -léptem ki az állomás kapuján- Vajon most merre is? -tűnődtem egy darabig, de aztán eszembe jutott az útvonal.
-Jó napot! Itt lakik még Urahara Kisuke? -dugtam be a fejem a bolt ajtaján
-Ki maga és mit akar? -repült felém egy baseball ütő, ami elől még épp idejében tértem ki
-Elnézést, a zavarásért, azt hittem jó helyen járok....
-Maga is olyan vaizard népség mi? -nézett rám szúrós szemmel, de különösképp a hátamon pihenő zanpakutoumra.
-Jinta légyszíves ne ijesztegesd a vendégeinket. -bukkant elő az ismerős hang gazdája, majd egy jól irányzott ütést mért legyezőjével a fiúra- Elnézést Shiori .
-Akkor mégis jó helyen járok. Rég láttalak Urahara. De semmit sem változtál -üdvözöltem.
-Gyere beljebb, Minek köszönhetem látogatásod? -tessékelt be
-Igazából nagyon rég jártam erre és gondoltam meglátogatlak. Meg igazából ötletem sincs hogy hol kezdjem megint újra, hiszen tudod az emberek között csak bizonyos ideig élhetek egy helyen....
-Értem...
Beszélgettünk egy darabig, majd ránéztem az órára és jócskán estére járt már.
-Azt hiszem ideje mennem.... Hát akkor minden jót... -búcsúzkodtam
-Várj Shiori! -szólt utánam, majd egy cetlit nyomott a kezembe
Mikor kiléptem az ajtón széthajtogattam és egy címet találtam rajta.
-Kisuke te ravasz... -mosolyodtam el miközben a hátoldalon található megjegyzést olvastam
"Ha esetleg kevésbé nyugalmas életre vágysz....."
Úgy döntöttem nincs vesztenivalóm felkeresem a többieket. Mikor kiértem a raktárnegyedbe, már messziről megütötte a fülemet az ismerős hangok zaja. Sietősre vettem lépteimet, és az utolsó métereket szinte futva tettem meg.. Majd lihegve megálltam a bejárat előtt, és egy nagy levegő után benyitottam.
-Sziasztok! Visszatértem..... -álltam meg az ajtóban,és raktam le hangos koppanással a kezemből a bőröndöt és a gitártokot, mire szinte a közelben álló összes szempár, nem kis meglepetést tükrözve szegeződött rám.

Feltűnően gyorsan hallgatott el az egész koszos banda odalent. A párnát ledobva hallgatóztam, akár egy kíváncsi vén nyanya, hogy mégis milyen hurrikán talált már ide. Ahogy kagylóztam Hiyori kezdett el üvölteni igen barátságosan, hogy mit keresel itt tetüláda...vagy valami hasonló szarságot.
-Mi a franc van már?-másztam ki az ágyból nagy kinlódások árán. A takaró tapadt rám mint egy kiéhezett pióca.-Haggyá már!-rúgkapáltam össze-vissza, aminek az lett a vége, hogy megint a fagypont alatti padlón kötöttem ki. A dübbenést pedig Pekingben is lehetett hallani.-A faszomat ebbe az ágyba!-dőlöngéltem a megsérült, kincstári értékkel bíró hátsómat simogatva. Az ajtónak támaszkodva próbáltam a kilincsre fókuszálni, de így is melléütöttem párszor mint egy ku*va, aki túlszívta az anyagot. A nyitást követően kiestem a folyósóra és újra közeli ismertségbe bonyolódtam a padlóval. Egy cifra felvezető után rögtön a lényegre tértem és belerúgtam, ami természetesen csak nekem fájt, de kómásan még a hűtőt se különböztetem meg egy vizilótól.
A lépcsőhöz érve megtorpantam és heves fejvakarásba kezdtem. Előre tudtam, hogy vagy leesek vagy leesek róla. Az első fokot sikeresen teljesítettem, amitől egy elégedett mosoly kúszott a képemre, hogy mennyire baszottul ügyes vagyok. Aztán jött volna a többi, de túl nagyot léptem a batál csülkeimmel és előre zakóztam. Úgy éreztem a föld fogása után minden fogamat kitörtem és használhatok protkót,de a kezem jobban fájt. Kicsavarodott pózban néztem fel a seggem alól és tárult elém a nappali látványa. Egy hóemberre emlékeztető tag ácsorgott az ajtónál, jó sok bőrönddel. "Fasza! Újabb ingyenélő...Asszem így maradtam."
-Állj már fel, te nyomorék!-küldött meg egy papuccsal Hiyori. Egy újabb felemelő élmény következett. Lefejeltem a falat.
-Teeeeee.....-kászálódtam fel.-Mondj el gyorsan egy miatyánkot, mert tutira meg foglak ölni!-
-Vérzik a fejed. Jobb lenne, ha előbb lekezelnéd és csak utána törnéd magad még jobban össze.-
-Ki kérdezett Uszkár?! Inkább nyald tovább a "hogyan-legyünk-még-nagyobb-lúzer" rovatodat!-
-És mégis ki a f*sz az a csóka az ajtóban? És mi a fészkes fenét csinál itt? A faszomat, hogy ennyit kérdezek...-csaptam magam fejbe, amitől majdnem kiugrottam a szemeim.
-Te istenverte szerencsétlen szarkupac! Vonszold magad a csaphoz...Ja, és öltözz fel, te degenerált tuskó!-
-Majd segítek.-
-Kuss legyen mindenkinek, parasztok! Azt csinálok, amihez csak van egy hangyafasznyi, tetves kedvem! Szóval parancsolgass a jó, ku*va anyádnak szöszke picsa!-az ajtó felé fordulok.-Szal....ki a f*sz vagy,te?-

//Marhulás//

-Minek rugdosol, te szerencsétlen fanboy?!
*Förmed rá Yasura, amikor a fiú bokán rúgja.*
- Ööö... Shun...
- Mi az?!
- Nem akarlak megbántani, vagy ilyesmi, de...
- Nyögd már ki...
- Igazán lemászhatnál már rólam...
- Hopsz! Máris...^^"
*Azonnal elkezd úgy helyezkedni, hogy felkelhessen, és ne veszítse el megint egyensúlyát.*
- Tudod, nem vagy valami pehelysúlyú...
*Hallja az újabb megjegyzést, aminek köszönhetően - természetesen puszta véletlenül - úgy tápászkodik fel, hogy teljes erejéből ráléphessen Rose lábára, amit az áldozat nem éppen kedves tekintettel jutalmaz...*
- Ha nyugton maradnál, hamarabb szabadulnál...
*Mondja unottan a már megint ordítozó Masakinak, aki még mindig a belé szúrt tűkkel szenved.*
- Lehetőleg tisztaszeszt tegyél rá, hogy ne fertőződjön el...
*Fűzi hozzá Rose javaslatához. Azt már nem említi meg, hogy ha véletlenül megfogadja tanácsát, eszméletlenül fogja csípni sebeit az alkohol... De az már nem Shun baja lesz. Ő csak felebaráti szeretetének tett eleget... Na meg persze nagyon is kíváncsi arra, mit fog leművelni társa, ha tényleg nekiáll szesszel lekezelni sérüléseit...
Ekkor nyílik az ajtó. Egy pillanatra megdermed, hogy ki a fene érkezett; elvégre az épületbe csak néhányan képesek bejutni...*
- Ez meg ki a fene?
*Kérdezi meg. Kell pár másodperc, hogy felismerje az ajtóban ácsorgó alakot... Meg az is, hogy Yasu a nevén szólítsa az ismeretlent. Üdvözölni viszont nincs ideje Shiorit, mivel a felé repülő poharat épphogy elkerüli, azonban így nem fejét, hanem nadrágszárát kapja telibe a tej...*
- MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL, HOGY CSAK ÚGY ELDOBÁLOD A SZARAIDAT, YASU?!!!
*Kiált fel dühösen, miközben igyekszik letörölni magáról a löttyöt.*
- Ezért még megfizetsz!
*Rohan el a legközelebbi csapig, majd villámgyorsan elkezdi lemosni ruhájáról a tejet.*

-Hé Yasu azt nem neked hozt..... am -fordultam a vaizard után mikor kikapta a kezemből a sütit és a tejet- De egészségedre! -kiáltottam utána.
Masaki dühöngve újra felvonult az emeltre. Én úgy visszamentem a nappaliba és ledőltem a kanapéra.
-Nem laknék veletek az egyszer biztos... -engedtem el egy megjegyzést, de remélem egyikük sem hallotta meg mert azt hiszem kaptam volna egy újabb adag díszítést a nyakamba a toll és a hungarocell mellé. Amit azonban már egész jól sikerült eltüntetnem, legalábbis a hajamból. A kanapén oldalra dőlve bámultam az ajtót mikor egyszer csak benyitott rajta valaki és egy hangos köszönés után lecuccolt.
-Hát ez meg ki? -néztem álmélkodva mikor a körülöttem állók döbbent tekintetét láttam. Ekkor Yasu az előbb zsákmányolt sütijét és poharát elhajítva, ordítozva rohant felé.
- SHIORIIIII!
-Shiori? -néztem még mindig kérdőn, miközben lesöpörgettem magamról, a Shinjibe csapódó sütistálról az ölembe hullott morzsákat.
-Velünk együtt szolgált Seireiteiben, mielőtt el kellett jönnünk onnan, vagyis jobban mondva ő is eljött, csak utána nyoma veszett. -mondta a fejét dörzsölgetve

Ahogy beléptem, a beállt kínos csendet a lépcsőn lebotorkáló Masaki törte meg.
-Szal....ki a f*sz vagy,te? -állt meg végül velem szemben
-A stílusod a régi, de látom a memóriád nem. -néztem farkasszemet vele- Esetleg így dereng? -húztam elő a zapkautoumat a hátamról, és magam elé tartva megidéztem. -Kageru Shugotenshi- majd meglengetve a bárdot visszatettem a kardot a helyére.
-Mostanában mindig ilyen rétegesen öltözködsz? ^^" -néztem végig rajta
Ám ekkor észrevettem a nekem rontani készülő Yasut.
- SHIORIIIII!-zúgott el mellettem mert még épp időben kikerültem. Majd lehajoltam hozzá, és felsegítettem a földről.
-Szia Yasu, rég találkoztunk ^^ -majd megláttam a konyhából épp szitkozódva visszatérő Shunt.
-Shun? -szólítottam meg kicsit félszegen és meglepetten- Tényleg te vagy az? ... És még azt gondoltam hogy én haladok a korral^^" -tapogattam meg a nyakomon lévő tetoválást- De hiába 100 év nagy idő.... -sóhajtottam egyet.
-Tényleg jó ötlet volt ez? -szólalt meg Shugotenshi a hátamon

-Izé, hát gondolom most arra vagytok kíváncsiak hogy mit keresek én itt, hamár arra gondolom nem nagyon hogy hol voltam eddig.... ^^"" -kezdtem bele- Mielőtt megölnétek a címjegyzékest, Kisukétól tudom hogy itt vagytok. És gondoltam ideje egy látogatást tennem. Őszintén szólva már nagyon rosszul viseltem hogy mindent el kell hallgatnom Soul Societyről....Nahát épp bulit tartotok? -jutott el az agyamig a díszítés és a számomra ismeretlen vendégek látványa.

A szenilis vén ember megjegyzés után neki akartam esni a törpe méretéhez és a gravitációt homlok egyenest tarkón lövő idiótának, hogy húzzon a picsába és csápoljon máshol a gyerekjátékával. A folyamatban viszont csak odáig jutottam, hogy idegsokkos állapotban vetem magam előre. A következő momentumban Shinji fülig érő háromszög vigyora töltötte be a teret. Hirtelen egy elég komoly rémálomban éreztem magam, hiszen alulról nézve elég sorozatgyilkos volt az a bizonyos mosoly. Egy kisebb fajta hátrahökkenés és fallal való találkozás után a mosogató mellett tolongtunk a mágnesek gyilkosának közvetlen közelében.
-Pont ide kellett cipelned? Mi a francért hurcolásszol egyáltalán? Tetszik a seggem vagy mi?-egy rongy landol a képemben.
-Töröld meg a fejedet...vörös vagy akár egy paprika.-
-Csak a sok stressz teszi, pszichomókuskám!-
-Meg az a seb a homlokodon!-
-Mih?-
-Szerintem az agyad pótléka is a padlón kötött ki...valahol a lépcső mellett. Ekkora szerencsétlen is csak te lehetsz!-vonult el morogva a tejárus lányok réme. Tőle biztos sorokban kígyózva vásárolnának házi tejcsit a skinheadek.
-Amúgy a tökömet se érdekli mi a faszt keresel itt, Shiori. Sőt, fel is fordulhatsz! Engedélyt adok rá! A saját otthonomban meg úgy mászkálok ahogy akarok! Ha zavar kérj előre időpontot a titkárnőmtől!-határozott bökés a törpe pincsi felé-És kapsz olyan dátumot, amikor én kurvára nem leszek a közelben. A túlméretezett szaroddal meg villogj máshol. A belvárosban biztos megkapod az áhított hírnevet...nyomorék!-fordulok vissza a csaphoz és öblítem ki a konyharuhát.-Shinji!-szemöldökben idegrángás.
-Igen?-
-MERESZD A KOCSÁNYOKON LÓGÓ SZEMEIDET MÁSRA! MI A FASZT BÁMULSZ ENNYIRE RAJTAM?!-
-Biztos az esete vagy!-
-Seggarcok! Duguljatok el,de gyorsan...Ez a szerencsétlen madárijesztő azért bámulja annyira a a túlméretezett szarkupacot, mert azt az alsógatyát tőle kapta! Te degenerált tuskó!-papucssorozásos, fejbólogatós death metal koncert, x-szemekké alakulós gyors halál Hiyori módra.-Értetted?????-és a végső kegyelemdöfés. A hallószervem maradványainak is kiirtása, de legalább a pókhálóktól nem kell egy ideig tartanom.
-Mégis MIT, TE CSURKÁS KISLÁNYNAK ÁLCÁZOTT GYILKOLÓGÉP?! Azt, hogy úgy ordítasz kiesnek a retkes szemeim?! Vagy azt, hogy képes vagy papuccsal fejbe verni pedig te talaj menti fagy vagy?!-kupán vágom a saját papucsával.-Most pedig menj és játssz a tetves barbie gyűjteményeddel!-