Éjjen sehol senki, akkor jöhet a… BOMBA!!!

Kezdtem azt hinni, hogy Chika koffeinfüggő lesz, miután megittam a teámat, éreztem, hogy nekem ez a kis koffein is megártott, holott a nővérem még egy kávét is ivott, kezdtem rosszul lenni. Kicsit szédültem, de rövid idő után elmúlt.
- Erről egy szót se senkinek. Tőlem se fogja hallani senki se. Ez egy ígéret!
-Rendben. Én sem mondom el senkinek sem
Amikor kihozták Chika kávéját közben bement a WC-be én meg gondolkodtam, hogy mit kéne csinálni, de semmi jó nem jutott eszembe.
- Utána menjünk már be a női fürdőbe.- mondta, miközben leült és belekortyolt a teájába.
- Okkés, nem rossz ötlet
Mikor beértünk a fürdőbe megdöbbenten láttuk, hogy sehol senki, gondoltam magamba, „Itt az alkalom” kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ugrani egyet és most ki is fogom próbálni.
Hátrálni kezdtem, és nekifutásból ugrottam, akkorát csobbantam, hogy a nővérem, aki eddig még száraz volt most már csurom vizes lett. „Na, most kapok egy jó alapos szidást”gondoltam, és elnevettem magam szokás szerint szakadtam a röhögéstől. Annyira örültem, hogy kicsit kikapcsolódunk nem vágytam most vissza a rohanó életbe szerettem volna egész este fürdeni, de nem hiszem, hogy jót tesz ez a sok gyógyvíz. Olyan jó érzés volt ismét ellazulni, mikor a nővérem is beszállt lefröcsköltem vízzel szerettem volna kicsit szórakozni ha már itt vagyunk.

Hűűha, kettesben Mitsuval egy fürdőben! Ez foglalkoztat tegnap egész nap! Még a szokottnál is szétszórtabb voltam, annyira, hogy véletlenül Verának küldtem el a már kész papírokat nem pedig a parancsnokságnak és szegény teljesen megrémült, hogy elrontott valamit, és azért küldtem vissza. Pedig nem, véletlen volt, de már mindegy, megoldódott, és a Hadnagyom is sikerült megnyugtatnom afelől, hogy továbbra is kifogástalan munkát végez, és csak én hibáztam. Reggel már jó hamar fel is kelek, bár nem tudom minek, mivel álomszuszék Kisasszony nem hajlandó előbb kelni, mint azt Ő eltervezte, így kénytelen vagyok addig magamnak reggelit csinálni, ami az én tudásommal kimerül a műzli+tej kombót, és hogy ezt megtuningoljuk, még a tejet is kilötyögtettem, na de legalább lett kajám! Míg Mitsu aludt, én a hátsó kertben kidőlök a műzlikémmel és zabbantok egy jót, hogy mire végzek és viszem befele a tálat elmosogatni, már Őnagysága is fent legyen. Fura a házasélet. Igazából semmivel sem különb, mint eddig ,csupán annyiban, hogy most már hivatalosan is együtt vagyunk, és össze kötöttük az életünket. Na meg persze az utcán megismernek Minket, mivel hét világra szóló lagzit csaptunk, Máig nem tudom, hogy került oda annyi shinigami (meg Slarin-.-), mivel én csendes kis összeröffenést szerveztem. Ehhez képest ott volt a fél Seireitei. Na de mindegy, végül is jól sült el a dolog ,mert mindenki jól érezte magát, meg a végén valószínűleg mindenki seggrészegen ment haza. Én nem tudom, mert közben leléptünk Mistuval mézeshetezni. Szívesen visszamennék a bahamákra, sőt vissza akarok menni. T.T
Látom Mitsun is, hogy be van sózva, mivel motyog maának, miközben pakol. Na igen ,egyikünk se valami szorgalmas a takarítás terén, de én még rajta is túlteszek, és Mitsuba azért szorult annyi kötelességtudat, hogy elpakol ha kupi van, belém meg nem. Én magam részéről már alig várom a fürdőt, igaz, hogy nyilvános fürdő, nem pedig privát, de szerintem el leszünk mi kettesben ott. ^^ Remélem nem lesz sok hím, mert nem nagyon szeretem, ha a Feleségemen legeltetik szemüket (egyébként teljes joggal, mivel van mit nézni xD), szóval, ha valakit rajta kapok, az lehet, hogy egy szemmel kevesebbel ér ma haza.
Jókedvűen indulunk el a fürdő irányába, és ahogy mondtam, jópáran megismernek minket az utcán, és intenek nekünk. Friss házasnak lenni kifizetődő, és ha még az ember emellett kapitány is, az maga a jackpot. Ez megmutatkozik a Kingyoban is, mivel mikor odamegyek a pultoshoz, az megismer, és beenged minket, szóval még fizetni sem kell, ingyen áztathatjuk magunkat és kikapcsolódhatunk! El is viharzok az öltöző felé, bár nagyon-nagyon erős késztetést érzek belesni a női öltözőbe, de ugyebár én akkor látom a Feleségem, amikor csak akarom, szóval leküzdöm a késztetést, és gyorsan neki kezdek megválni ruháimtól, hogy egy törülközőre cseréljem azokat. Még indulás előtt megállok az egyik tükör előtt, és megszemlélem magam. Nincs mire szégyellősnek lennem, így magabiztosan indulok a közös fürdő felé. Mitsu már bent gőzölög egy kis eldugott sarokhoz közel, és rám vár. Egy hölgyet nem lehet megvárattatni, így eleget is teszek gyorsan a kötelességemnek, és elindulok felé. Mikor lábam először érintkezik a forró vizzel, legszívesebben megejtenék egy férfias sikolyt, de nem égethetem be magam ennyi ember előtt ,szóval marad a szájhúzogatás. Nem nagyon szeretem a meleg helyeket, persze ez ezalól kivétel, de akkor sem volt valami kellemes leégetni a szőrt a lábamról. Pár lépésbe telik csak odagázolni Szerelmemhez, és mikor célba érek magamhoz is húzom őt, majd végignézek rajta és egy csókkal jutalmazom.
- Ez a törülköző nagyon akadályoz a szabad kilátásban! >.> Amúgy ingyen jöhettünk be, mert megismert minket a pultos! Úgy látszik Ő is ott volt a lagzin, még ha nem is volt meghívva. - adom elő kívánalmaimat na meg az esetet a csávóval. Azt a törülközőt mihamarabb le kell operálni az Asszonykámról, mert nagyon zavar, hogy eltakartja azt, ami a legjobban érdekelne. xD

*Bizalom? Elvileg minden kapcsolat alapja. Az a dolog, ami nélkül nem vagy képes senkivel sem jó viszonyt fenn tartani, akár barátról, akár szerelemről van szó. Kai kettős jelleme pedig egyszerre adta meg számomra a végtelen bizalmat, ahogyan túlságosan féltette is magát a becsapástól. Nem, nem vagyok olyan jó ember, mint azt annyian látják belém… Csak egy ideállá váltam, akit mindenki a feltétlen jóságba kategorizáltak be. Egy olyan kelepce, amiből nem tudok egykönnyen szabadulni. Ha még ki is használnám őket, a szemük előtt tenném tönkre a legjobb barátaikat, még akkor is kifogást keresnének tettemre, talán ráfognák Erasra, csak hogy az idilli tisztaság képét megőrizzék bennem, mert ezt akarják látni. Holott ha egy nagyobb cél érdekében fel kéne áldoznom akár magamat, akár egy szerettem, képes lennék rá, megtenném. Még ha ezzel örökös szenvedést is okoznék magamnak, s talán egész életemre megnyomorítanám magam, akkor is megtenném, csak mert a nagy és cseppet sem tisztátlan Soul Society ezt kívánja tőlem. Egy igazi jó pedig kaotikusabb ennél, nem követi ilyen némán, egyetlen rossz szó, fintorgás és ellenállás nélkül a hatalom minden parancsát. Hiányzik belőlem az önzetlenség, s egyszerűen nem merek nemet mondani. Magamnak sem voltam képes az imént megálljt parancsolni, s engedtem, hogy a vágyaim helyettem beszéljenek, ezzel felszabadítva az oly régóta a felszín alatt gyülekezett érzelmek halmazát. Tisztában vagyok azzal, hogy talán örök életemre egy lelki nyomorékot csinálok magamból csak azért, mert visszaszaladtam annak a férfinak a karjaiba, akit a saját életemnél is jobban szeretek… S aki az életem vette, hideg ujjait a nyakam köré fonta, hogy aztán hátrahajtsa a fejem, így egy hangos, hátborzongató reccsenéssel adjam meg magam, és a túlvilágra érkezzek. Aki mindezt képes volt teljesen elfelejteni, s aztán pedig az utolsó pillanatig kiélvezte, hogy az első pillanattól kezdve totálisan oda voltam érte, s néha már mintha direkt nem vett volna tudomást az érzelmeimről. Akire a szemem előtt hajtott rá annyi idegen nő még akkor is, amikor randevún voltunk. Aki valószínűleg számtalannal összefeküdt köztük azalatt az idő alatt, míg nem voltunk együtt. Aki megtagadta tőlem a Végső Halál és a szabad választás jogát… Mindezt elfelejteni? Valóban képes lennék rá? Nem… Az érzések megmaradnak, s kapcsolatunkba tán örökké befészkelte magát az egyre inkább csak tátongó űr, ám ezeket a problémákat mégis a szőnyeg alá söpröm, hogy ne kelljen szembesülnöm velük és végre azokkal a dolgokkal foglalkozhassak, amik kellemesebbek azoknál a perceknél, amikor mindenféle vadidegen nő tömköd telefonszámokkal ellátott cetliket a párom zsebébe, vagy amikor a helyes kis pincérnők kínálják fel magukat a randevúnk közepén. Csak el akarom felejteni, mindent, ami az utóbbi néhány héten történt, nem akarok foglalkozni vele, csak végre boldog akarok lenni, szenvedtem így is eleget… Hát nem érdemlek meg egy cseppnyi önfeledtséget? Miért is ne láncolhatnám magamhoz újra, miért ne engedhetném meg magamnak, hogy az érzelmeim rabjává váljak? Talán örök életemben bánni fogom a döntésem – ám ugyanígy vélekednék, ha épp eltaszítottam volna magamtól ahelyett, hogy ismét magamhoz kötöm.
Nem tudom, mennyi ideig tartott, míg sikerült kibontakoznom az öleléséből, közben ezerszer elmondva számára, hogy mennyire szeretem. Kellemes volt ismét a mellkasába fúrni az arcom, s legalább így nem látszik, hogy mennyire vörösek a szemeim a sírástól. Úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, s hamarosan úgy csüngök a karján, mintha csak pillanatragasztóval tapadtam volna oda. Kissé mardos a bűntudat, amiért Chi-chant és Ri-chant csak úgy magukra hagytam, vagyis tulajdonképpen nem én hagytam ott őket, hanem el lettem rabolva, hiszen nem voltam eszméletemnél. Fura, hiszen tényleg nem szokásom elájulni, szerencsére elég erős és egészséges szervezettel áldott meg a Sors, de még így délután-kora este felé is érzem, hogy valami nem stimmel.
Miután sikerült meggyőznöm Kait, hogy egyrészt aludjon (xD) velem a szállodában, másrészt pedig keressük meg az ikreket, felajánlottam, hogy esetleg beülhetnénk egyet teázni, esetleg ehetnénk is valamit. A közös fürdőn áttrappolva sajnos már nem találom az ikreket, pedig mindenképp bocsánatot akartam kérni tőlük az eltűnésemért, ahogyan attól a szegény sráctól is, akire úgy ráakaszkodtam, hiszen igazán nem akartam bajba sodorni, pláne nem kihasználni, csak hát éppen nem volt választásom.*
- Hát, akkor csak reménykedek benne, hogy majd megjelennek… És akkor be is tudlak mutatni az osztagunk két új tisztjének. >.< Amúgy igazán aranyos lányok. A te régebbi tisztségedet töltik be. ^^ - *pillantok ki a kezemben szorongatott étlap mögül, ahogyan annak a tartalmát igyekszem felmérni, néha kisebb csókokkal elhalmozva Kait, s csúnyán, nagyon csúnyán hunyorítva minden pincérnőre, aki rá mer egyáltalán nézni szerelmemre. Még szerencse, hogy a zanpakutom is magammal hoztam, igaz, a szobámban hagytam. Végül is, kidouval is könnyedén képes lennék megnyomorítani azt, aki egész véletlenül ráakaszkodna Kaira. >.> Apropó, a szoba… Kicsit gondban leszünk, hisz egy személyes, bár ezt Kainak még nem említettem. :/ *
- Olyan, mintha ezer éve nem ettem volna… Aztán majd desszertet is muszáj lesz rendelnünk. >.< - *adom szerelmem tudtára az elvárásaim, és rá is bökök négy különböző menüre, nem mintha meg tudnék ennyit enni, de most valahogy megkívántam, és egyszerűen nem tudok választani közülük. >.<;;;; Azért remélem, hogy nem lesz felhántorgatva nekem, hogy meghíztam, amikor nem is, mert igazából annyira depressziós voltam, hogy enni sem voltam képes.*

Az ilyen dolgok kétségtelenül beletartoznak minden férfi ember által elképzelt Mennyországba. Közös fürdő, ahol gyakorlatilag semmi sem takar semmit, csak egy vékonyka törülköző, amit nem nagy dolog eltávolítani, meg némi gőzfelhő, ami kellően eltakarja a dolgokat ha az ember a kedvesével akar együtt lenni. Nem is beszélve a sok másik nőről, akik ugyancsak ilyen helyzetben vannak! Ennél nincs jobb, komolyan mondom. Azt hiszem bevezetem, hogy egy-két naponta meglátogassuk ezt a helyet, mert nincs más, ahol jobban ki lehetne kapcsolódni. Vagy...be kell szereznem otthonra egy privát kis fürdőt, amit csak ketten használunk! Biztos vagyok benne, hogy több időt töltenénk ott bent, mint az egész házban egybe véve, és "matekoznánk"! Arcomon üdvözült mosoly jelenik meg eme helyzet elképzelése közben, aztán észbe kapok, mert az én drága egyetlen Feleségem még a végén azt hiszi, hogy nem veszek tudomást róla, pedig ekkora méretekkel ez természetesen lehetetlen! Na nem mintha csak azt nézném, de hát..van amikor az ember előbb észrevesz két dupla d-s mellett, mint egy gyönyörű arcot. Nem minden esetben, de velem is előfordult már, na! Vigyorogva rá is sandítok Mitsu arcára(!), aki épp mintha ugyan úgy más világban lenne, mint az előbb én. Gonoszul elvigyorodok, majd egy aljas pocak pöcköléssel visszarángatom a jelenbe az Asszonyt, hogy végre egymással is foglalkozzunk, ne csak a meleg vízben áztassuk a hátsónkat. A merényletet gyorsan meg is torolja a sértett, ugyanis rövidtávon kapok fél vödörnyi forró vizet a képembe. Prüszkölve, krákogva próbálom megszabadítani magam a víztől ,és közben bosszús képet meresztek Mitsura. Ez vért kíván, méghozzá mindent elsöprő erejű megtorlást, amit gondosan kigondolok ,és a megfelelő pillanatban végrehajtok! Egyelőre nem csinálok semmit, csak hagyom magam, hadd higgye azt, hogy győzött. Majd mikor nem számít rá, haragom lesújt, és kegyetlen lesz, mwuhaha!
- Köszi szépen, tudtam,hogy rád mindig számíthatok. - mondom mosolyogva az eset után, majd kiköpködöm az utolsó pár centi vizet a pofámból. - Amúgy meg, ha tudtad, akkor fel sem kellett volna venned! Úgyis tudod, hogy előbb utóbb meg foglak szabadítani tőle! >.< - mondok ítéletet a törülköző sorsa felett. Neki befellegzett, ennyi. Küldetése, hogy a kebleket és egyéb más alkatrészeket gondosan takarja, ezennel véget ért, és egy új világ van születőben. Egy új világ, ahol mindenki meztelen! xD
Aztán gondolok egyet, és hirtelen megfogom Feleségem derekát, és a levegőbe emelem. Itt a megfelelő pillanat a bosszúm végrehajtásához. A törülköző még ráér, utána is tudok vele foglalkozni, most előbb a revans következik! Egy elegáns hajítással aztán úgymond eggyé teszem Mitsut a vízzel, aki szép nagy csobbanás kíséretében eltűnik a víz alatt. Remélem azért a törülköző még rajta maradt, ugyanis azt én akarom leszedni róla! Hasamat fogva röhögök Feleségemen, aki úgy néz ki mint egy ázott kutya. Különlegesen jól sült el a bosszúm, bár most lehet kicsit rossz fát tettem a tűzre, de hát rám nem tud haragudni, nem igaz? Néha úgy érzem, hogy olyanok vagyunk, mint két nagyra nőtt gyerek, sőt, határozottan állítom, hogy ilyenek is vagyunk, de hát én így szeretem Mitsut.
- Bocsi, muszáj volt az előző után! Amúgy meg, jól áll a hajad még így vizesen is! - nem tudom magam visszafogni, így hangosan nevetek Kedvesemen. Mostanában úgy sem szórakoztunk sokat, de most úgy tűnik, hogy ez a fürdőzés nagyon-nagyon mulattató lesz! Azért kezeimet visszakozóan magam elé emelem, nehogy már azt higgye, hogy én ezt direkt csináltam! Pedig nem is, csak a puszta szórakozás kedvéért, és valljuk be, nagyon jól elsült!

Nagyon vártam már, hogy Chika leordítsa a fejemet, de nem arra számítottam, hogy csak figyelmeztet, hogy többet ilyet ne csináljak. Még mindig dőlt belőlem a nevetés, annyira jól mulattam, azon, ahogy megdöbbenve fortyogott a nővérem, meg talán azért is nevettem, mert tudtam, hogy be fog göndörödni a haja, de hát ez van xD. De alaposan visszakaptam a fröcskölés, szerencsésnek éreztem magam, hogy nekem nem göndörödik be a hajam, ebben különböztünk. Chika mindig is a komolyabb lány volt, de én szerettem nevetni és rendszerint leégettem a nővéremet, vagy pedig folyton idegesítettem, de egyben tiszteltem is, hogy ennyire türelmes. Rettentően kíváncsi voltam, hogy Veráék mit csinálhatnak, de elég feltűnő lett volna, ha visszamegyünk és bámuljuk őket. Mindig is imádtam fürödni, de kezdett sok lenni. Chika mondta h menjünk vissza, és helyeslően bólintottam. Nem kellett sok idő, míg visszamentünk a teaházba, de mikor odaértünk megdöbbenve láttam, hogy Veráék közben elég közelkerültek egymáshoz. Nem akartam odamenni, így az egyik asztalhoz fordultam, ahol senki sem ült. Felvettem az étlapot, majd tanulmányoztam. Eléggé éhes voltam, és úgy éreztem itt az ideje a vacsinak, arra gondoltam megkóstolom a Sushit.
- Rendelünk vacsira Sushit??? –kérdeztem és felöltöttem a legszebb mosolyomat, bólintott, majd magamhoz hívtam egy intéssel a pincérnőt.
- Sushit szeretnénk, 2 főre és zöld teát mind a kettőnknek. –a pincérnő meghajolt majd elment
Rövid idő múlva kihozták a vacsorát. Chika bátortalanul kóstolja meg a tálon lévő ételeket. Én belevetettem magam, és azt kell mondanom nagyon finom volt, és úgy vettem észre Chikának is ízlik, miután jóllaktunk, megittuk a teát.

Arcomon széles vigyorral nézek végig Kedvesemen, aki egyfajta ázott kutya szerepet vett fel most, hogy beledobtam a vízbe. Biztos Ő is élvezte, csak most direkt durcul, hogy kiengeszteljem. Mindig ezt csinálja! Bemorcul és kiengesztelteti magát, mert egy dög. Igazán mulatságos látvány, bár jobban megjárta, mint én, de hát ezért vagyunk itt a fürdőben, hogy kikapcsolódjunk. Szerintem még beletartozik a kikapcsolódásba az, ha az ember beledobja a vízbe az asszonyát, nem? Kedvem lenne most rögtön megszabadítani attól a törülközőtől, de hát ráérünk még arra! Amúgy se takar sok mindent, mivel a két kis aranyosom gyakorlatilag igénybe veszi az egész területet, amit a törülköző lefedhet, így a többi alkatrésznek már nem nagyon marad takarás, csak egy kicsi. Vidoran kísérem figyelemmel, ahogy morcosan leteszi magát az egyik mellettem lévő kőre. Nem tagadom, roppantul élvezem a helyzetet, de hát ki nem élvezné? Ide többször is el kell majd jönnünk, mivel nagyon jól ki lehet itt kapcsolódni, relaxálni, meg miegyéb. Persze, amit mi csinálunk annak köze sincs a relaxáláshoz, de felfoghatjuk úgy is, hogy mi így éljük ki magunkat, és közben leamortizáljuk egymást, meg a környezetünket. Épp magamhoz húznám és egy gyengéd csókkal kiengesztelném, mikor olyan szörnyűséget tesz, amit álmomban sem gondoltam volna. Az az undok törülköző szép lassan elkezd kibomlódni, és néhány másodperc múlva véglég megvált tulajdonosától, utat nyitva ennek a természet és a nudizmus végtelen hatalmának. Világvégét sejtető arccal nézem végig, amint zászló módjára belelibeg a vízbe, majd ott lel örök nyugalomra. Ez nagyon nagy szemét dolog volt. Én akartam attól a törülközőtől megszabadítani, erre megfoszt az egyik legfontosabb elfoglaltságomtól. >.>
- Ez gonosz húzás volt! - jelentem be mártír hangon, miközben szemem Mitsun legeltetem, mert hát ugyebár mégiscsak imádom, és nem utolsó sorban igencsak dekoratív lévén, oda vagyok érte! Természetesen azért a bocsánat kérő csók nem marad el, szóval azért is közel húzom magamhoz, megcsókolom, és a következő pillanatban tenyerem egy jó nagyot csattan Feleségem hátsó felén. Muha! Meg kellett büntetnem, hisz rossz Kislány volt! Ilyenkor örülök és mondok el egy hálaimát, hogy ezeket a dolgokat Aiko-chan nem látja, mert rövidtávon kasztrálásnak lennék áldozata, az tuti. Még jó, hogy nem nagyon vannak itt most, vagyis igazából most az egész fürdő csak a mienk, így nem lát minket senki. Nem sokáig maradna szeme annak, aki rá merne nézni az én gyönyörű feleségemre, mikor pucér. Azt csak és kizárólag nekem van jogom látni, másnak nem, és nem is engedném. >.> Azért Mitsu előbbi akciója miatt rendesen meggondolom, hogy egyeltalán behozzam e azt az előre behűtött üveg pezsgőt, amit titokban hoztam, de végül arra jutok, hogy be, mivel a forró fürdő közben jól esne egy kis hűsítő. Bár valószínűleg jobban fog ütni, mint alapból, mivel forróság van, de hát végül is úgy sincs itt senki...
- Mindjárt jövök! - jelentem be Mitsunak hirtelen a dolgot, majd kimászok a fürdőből. Az eddig megszokott forróság után egyből megcsap a hűvösebb levegő, aminek hatására egy pillanatra megborzongok, de hamar túlteszem magam rajta, és folytatom utam a porta felé, mivel ott egy hűtő a pult mögött. Nem nagyon zavar, hogy egy szál törülközőben baktatok át az egész helyen, és az sem, hogy a bejáratnál pont fiatal lányok egy népesebb csoportja fizeti épp a eblépő díjat. Nincs mit szégyellnem, és amúgy sem vagyok szégyellős. A sok évi harc a hollowokkal megedzett, szóval testem tökéletes! A pultos csávó egy kacér kacsintás közepette adja át a pezsgőt, majd jobbnak látom visszamenni Mitsuhoz. Hirtelen azt hittem, hogy valami titkolt hajlama van amit velem akar érvényesíteni, de rájöttem, hogy szexre biztatott az előbb. Nos, ki tudja, lehet még az is összejöhet, bár nem ezért vagyunk itt elsősorban, de én lennék az utolsó, aki tiltakozna ellene! Amúgy is, míg távol vagyok, lehet, hogy Mitsu már vissza is vette a törülközőt, csak hogy újra lekerüljön róla általam!
Visszatérve első dolgom még egyszer megtorolni a a törülközős esetet, szóval miután lerakom a kis tavacska szélére a jégkockás vödröt, ugrom egy bombát kínosan ügyelve arra, hogy Mitsu közvetlen közelében érjek célba.
- Na, itt van a pezsgő! - jelentem be úgy, minta mi sem történt volna, pedig minden bizonnyal pár hektó víz megint beterítette Mitsut, de hát így jár az, aki megpróbál velem szórakozni! xD

A bomba után jókedvűen tűnök fel újra a víz felszínén, és vetek egy pillantást a mellettem álló vörös hajú alakra. Ha nem ismerném nem is tudnám hirtelen, hogy Mitsu az, olyan érdekesen néz ki csurom vizes fejjel. Persze egyértelmű,hogy Ő az, hisz nincs más itt, illetve ha lett volna, már a 4. osztagnál lenne mert vagy én, vagy Kedvesem, vagy esetleg mindketten nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott volna neki, ha meglátja a Feleségem ruha nélkül. Míg elfordulok és töltök mindkettőnknek egy-egy pohárral a pezsgőből, Mitsunak alkalma nyílna bosszút venni, de úgy tűnik nem akar, vagy nem tud, mivel kifogyott az ötletekből. Hiába, a férfiaknak mindig több kreativitása volt ezen a téren. Mikor visszafordulok a két pezsgőspohárral a kezemben, meglepődve tapasztalom, hogy a törülköző időközben visszakerült a rendeltetési helyére, ezáltal megadva nekem azt az örömöt, hogy saját kezűleg szabadítsam meg Mitsut tőle. Ez mind szép és jó, csak másodjára már annyira nem mókás, de még meggondolom a dolgot, hisz mégiscsak dupla d-s mellekről van itt szó. Nem mintha nem láthatnám őket, amikor csak akarom, de néha kellenek az "extrém" helyzetek is. Lehet ezért szerepjátékoznak folyton Yuu-chanék...
Egy csókkal karöltve átnyújtom Mitsunak a pezsgőjét, majd mosolyogva tűröm, hogy csavargassa hajamat. Igaz gyanús, hogy méteresen boci szemeket meresztget rám, plusz dörgölőzik, meg minden, de betudom annak, hogy totálisan odavan értem. Másik lehetőség, hogy valamit ki szeretne csikarni belőlem, de a nők ilyet nem szoktak csinálni ugyebár. Ők nem folyamodnának ilyen aljas női praktikákhoz, hogy a női "meggyőzőerővel" akarjanak valamit elérni, nem? Persze mihelyst megszólal az én kis Feleségem, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy nem az első változatról van szó. Magán a kérdésen viszont elgondolkodom, hiszen miért ne? Végül is elférne nálunk is egy háziállat, sőt én is szeretnék egyet. Amúgy is már egy család vagyunk, és a családokhoz általában tartozik egy háziállat is, kutya mondjuk. Talán hamarosan gyermekünk is lesz, aki majd játszhat is vele, szóval igen, végül is miért ne? Persze nem kellett volna ennyit gondolkoznom a dolgon, mivel Mitsu bociszemeinek, meg két aranyoskának amik nekem nyomódnak (Mitsu mellei) abszolút nem tudok ellenállni, meg szerintem egy férfi sem tudna.
- Kiskutyus? Én mondjuk valami nagyobbat szeretnék, de majd meglátjuk, hogy mi lesz a választék! - itt a ritka alkalom, hogy még egy utolsót odabökhessek Neki, mielőtt elmennénk innen. Egy korttyal kiiszom a poharamból a maradék pezsgőt, aztán egy gyors mozdulattal "letépem" Feleségemről a törülközőt, és kiugrok a medencéből, majd hangos nevetés közben elindulok az öltözők fele. Remélem Mitsu is sietni fog az átöltözéssel. Vagyis, nincs más választása.. xD Lehet, hogy amit ezért fogok kapni, az csúnya lesz, és napokig emlegetni fogom még ,de megéri, muszáj volt! Amúgy sincs messze az öltöző, max csak páran láthatják meg Mitsut, azok is nők...remélem...
Néhány perc múlva már kész is vagyok, és vigyorogva várom az előtérben Kedvesem. Míg várakozok, alkalmam nyílik végiggondolni, hogy honnan is szerezzünk most egy kutyát. Verának még annó egy házaspártól szereztük Macskát, aki úgy fogadtak be az utcáról, viszont Ők nem tudták eltartani. Lehet, most is találunk majd egy ilyen állatot, bár mondjuk szerintem biztos van valami kutyatelep Karakurában, ahol állatokat adnak örökbe. Mikor Mitsu végre megjelenik, kaján vigyorral sietek elé, és nyújtom kezem neki. Remélem elfogadja azért, nem volt olyan durva dolog, hogy törcsi nélkül otthagytam egy szál semmiben.
Terveimnek megfelelően a közeli senkai kapu felé vesszük az irányt, hisz a Seireiteiben nem nagyon lehet ilyen dolgokat találni. A legjobb hely erre Karakura, ott minden van. Furcsa is most úgy oda menni, hogy nem a Daitenshi egyik gyűlésére megyek, vagy nem küldetés miatt, hanem a Párommal, családként kikapcsolódni, mindenesetre meg tudnám szokni, ha több ilyet megejtenénk a jövőben.
-Szóval, milyen kutyát szeretnél? Gondolkoztál már rajta? - kérdem Kedvesemtől, miközben átlépünk a senkai kapun, hogy a másik oldalán Karakurában kössünk ki. Ha már itt vagyunk, valószínűleg máshova is el fogunk mászni, mivel hosszú még a nap, és ritkán van az embernek szabadnapja.

Tele vagyok >.< Megártott a sok Sushi ^^”- Éjjen Kai és Vera újra együtt vannak

Miután megettünk az a hatalmas nagy adag Sushit, kezdet fájni a hasam, lehet, hogy nem kellet volna megenni mindet. Kai és Vera odajöttek hozzánk, Vera eléggé sápadt volt, biztos nem érezte magáét valami jól. Örömmel hallottam, hogy újra együtt vannak. Miután Chika és Kai is bemutatkozott, rajtam volt a sor.
- A nevem Konami Rika, örvendek a találkozásnak!!!! – kissé meghajolva, üdvözöltem majd folytattam- Szerintem tökéletes ez a hely. Személy szerint én mindennel elégedett vagyok, és örülök, hogy itt vagytok!- mosolyogtam és rákacsintottam kedvenc hadnagyomra.
Chika hamarabb szólalt meg, hogy érdeklődjön Vera állapotáról én is ezt akarta kérdezni. Érdeklődve néztem a hadnagyomra, mert én is kíváncsi voltam, hogy jobban érzi-e már magát. Kicsit aggódtam érte, de azért jobb őket kettesben hagyni a kapitány úr is gondját tudja viselni, sőt lehet, hogy jobban, mint mi. Chika kijelentette, hogy visszamennénk a szobába én is helyeseltem. Visszafelé menet is arról beszélgettünk, hogy mi lehet hadnagyunk baja.
- Szerinted nem fura Vera állapota? Igaz nem vagyunk az osztagnál olyan régóta, de még nem láttam ennyire rosszul.
- Igaz-igaz, eléggé aggódom érte, de a kapitány úr gondját tudja viselni és had legyenek szerintem kettesben egy darabig. Örülök, hogy minden jóra fordult csak abban reménykedek, hogy Verának semmi baja sincs, csak valamivel elcsapta a gyomrát.
Amint beértünk a szobánkba, én ledőltem az ágyra és néztem a plafont, megmozdulni se tudtam annyira tele voltam. El is aludtam se perc alatt.