Kingyo

Tárgy: Re: Kingyo Szomb. Júl. 26, 2014 10:54 am

Első ismeretség

Épp másodjára akartam belekortyolni a teámba és elkönyvelni magamban, hogy megint egy átlagos, szolgálattal teli napnak nézek elébe, mikor egy lány ült oda mellém. Két másodpercre megijedtem mert a gondolatmenetemet szakította meg és kicsit belerándult a testem. Ugyanakkor azonnal rendbe vágtam magamat és figyelmemet a lány mondanivalójára szegeztem. Tekintetem a nyugalmi állapotából egyszerre csodálkozásba változott át, mikor meghallottam, hogy a kardomat szeretné megnézni. Ez leginkább azért veszélyes, mert még én sem tudom normálisan kezelni a legkisebb haragfröccsömtől is elkezdhet izzani benne a lélekenergia. Egy igazi vadállat van nekitámasztva az asztalnak de legalább az én vadállatom. Ugyanakkor a haragom most eléggé nehéz helyzetben van, ugyanis nehezen tud előtörni belőlem már csak azért is, mert egy ilyen aranyos mosoly kevés emberre hat negatívan. Igen, pontosan ezt mondtam, hogy engem is kenyérre lehet kenni, csak nem mindegy mennyi időre. A második mondatát próbálta kiszenvedni magából és a pillanatnyi mosolya és zavarba levése egyszerre kirajzolódott az arcára. Megmondom az őszintét, nagyon aranyosan hatott rám ez, annyira aranyosan, hogy hosszú idő óta most alakult a szám mosolyra és utána halk nevetésre.
- Szia az én nevem Zarakai. A hetedik osztag újonca vagyok, nem rég érkeztem ide és gondoltam megiszom egy teát de örülök a társaságodnak. - Fejeztem ki neki magamat a lehető legkedvesebb módon. Nagyon kis szemrevaló hölgy volt a fehér bőrével és a vörös hajával, személyemnek ugyanis nagyon tetszik a vörös haj. Végre tudok valakivel békében beszélgetni anélkül, hogy haragra lenne szükségem. A következő percben a kardomért nyúltam, feltettem az asztalra és lassan kihúztam a tokjából a pengét. - Parancsolj, ő az én kardom, pontosabban a társam. Nézegetheted nyugodtan ,csak arra kérlek meg, hogy ne fogd meg. - Mondtam neki kellemesen de egy kicsit aggódóan. Nem tudom, hogy mennyi szabad harag van a lányban és végképp nem akarom azt, hogy ez miatt a kard megint kitaláljon magának random baromságokat. ha megkérdezi annak az okát ,hogy miért nem foghatja meg, akkor kénytelen leszek neki elmondani ezt. Bár úgyis megfogja kérdezni hiszen említette, hogy imádja a pengéket, szóval már készülhetek is a beszélgetés igazi formájára. Mégsem sajnálom erre az időt sem a lánytól, sem pedig magamtól.
- Na és te Chiyo? Hol szolgálsz, melyik szakaszban? - Kérdeztem tőle a beszélgetés folytatása érdekében.

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Júl. 28, 2014 8:51 am

Első ismeretség

Csendes lelkesedéssel nyugtáztam, hogy nem zavarodott bele a mondandómba, ami ritkaságszámba ment. Néha még Gin~chan is elakadt, Keiko~chan legalábbis igen, noha ők a lelkem részei voltak!
Leplezetlen örömmel fogadtam, hogy nem csak hogy nem zavarodott bele a hablatyolásomba, de még engedett is a kérésemnek. Kicsit talán óvatosan, nem is tudom, mintha féltette volna a kardját... vagy engem, mindenesetre, mintha féltett volna minket egymástól. Mindezek ellenére megmutatta, és gyönyörű penge volt. Kérésére, miszerint ne érjek hozzá, elkerekedtek a szemeim. Azt nem szándékozta, megkérdezni tőle, hogy mégis melyik korba élt, ha úgy érzi, ezt egy szamurájnak, vagy csak simán egy önmagáról is beismerővallomással élő pengemániás alaknak külön említenie kell. Mindenesetre kiült az arcomra pár pillanat erejéig a rőköny, majd halkan megnyugtattam aggodalmas páráját.
- Mint mondtam rajongva szeretem a pengéket - villantottam egy mosolyt, főleg, mert Gin~chanon heveny dorombolási roham tört ki. Noha arra nem jöttem rá, hogy Kei~chant ez miért nem zavarja, de ez irányú faggatózásaimra, rendszerint egy gonosz vigyorral ő is betársult Ezüstke mellé. Szóval már nem is zaklattam őket ilyes téren. Egy szó, mint száz, mosollyal folytattam magyarázatom - Amikor gyerek voltam, Apám egyszer elvitt egy kovácshoz, aki megmutatta, miként készül a kard. Nem sokat értettem akkortájt belőle, hisz még nem voltam tíz éves, ráadásul lány, szóval már magában is különösen megtisztelő volt, hogy jelen lehettem. De nem is ez a lényeg. Puszta kézzel még a saját pengémhez se érek. Hiába tisztítjuk, takarítjuk meg a kezünket, zsír-nedvesség, só, izzadság valamilyen mértékben mindig van a bőrünkön, és ezek egyike sem tesz jót a pengének! Észrevétlenül kikezdhetik a fémet a tenyerünkről rákerülő anyagok. Arról nem is beszélve, hogy mivel szeretem a pengéket, tisztelem is őket, és nagy fokú tiszteletlenség pengét tapicskolni! - bólintottam, mint egy nyomatékul. Majd hirtelen eszembe jutott, hogy újfent nem indokolt feltétlen a kirohanásom, hisz nem tudhatom Zarakai~san mikor is élt, szóval ki tudja neki mit tanítottak életében. Inkább zavaromban újfent a pengére függesztettem a pillantásom, úgy válaszoltam a másik kérdésére. Elvoltam rá készülve, hogy a válaszom hallva majd felkel, fogja a kardját, és szó nélkül távozik. - Bocsánat a korábbiért. Amúgy a 11. osztagban éldegélek - motyogtam szemlesütve.

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Júl. 28, 2014 10:42 am

Első ismeretség

Értékeltem, hogy mennyire érdeklődően vizsgálta végig a pengét, mintha a szemeivel fogdosná meg ezerszer másodpercenként. Édes volt, ahogy a vörös haja alól tekintget kifelé rezzenéstelen arccal és mozdulatlan ajkakkal. Néha elcsodálkozom azon, hogy hogyan lehetek a harag megtestesítője és miért kaptam egy olyan képességet, amit a harag éltet. Na jó, ne menjünk fel nagyon a mennyországba. Eleve túlságosan szép, romantikus vége lenne a haragos énemnek és pont ezért kezdem el magamban összegezni a dolgokat. A tiszta lelkek városában élek, tartozom valahová, családom lett és most még belefutok egy ilyen szép lányba, aki látszólag szelíd és senkinek sem tudna ártani. Pár másodpercre lehajtottam a fejem és átgondoltam erre a választ, ami egyértelműen negatív választ hozott magával. Lehetetlennek tartanám ezt a mesés végletet, pont ezért veszek vissza magamból mert nem tudhatom, hogy Chiyoban mi rejlik ha felhúzzák. Szerzett még egy jó pontot nálam azzal, hogy elmondta az életének egyik múltbéli élményét. Milyen fura, hogy ennyi idősen is már a kardok között találta magát és még élvezte is. Nyitott szemekkel belenézve az ő tekintetébe kísértem végig a történetét és a végén viszonoztam a bólintását amolyan köszönet szerűen. Úgy voltam vele, hogy senkit sem zavar az ha a kardomat még nem teszem el a tokjába, hanem kint hagyom az asztalon. Eleve természetesebb így a penge, mint elrejtve a tokjába, legalábbis az én felfogásom szerint. Másrészről pedig minden bizonnyal remélem, hogy így természetesebben beszélget velem Chiyo is. A története végéhez érve nem tudtam megállni, hogy ne bókoljak neki egyet, már csak amolyan viszonzás képében is. Nem egyenrangú jutalom de hirtelen ez jött ki a számon, szinte ösztönszerűen. - Nagyon szép és aranyosan csengő hangod van - Nem vagyok a legjobb ezekben, sőt kifejezetten béna vagyok a bókolásban. Nem sok női ismerősöm volt és így eléggé gondban voltam mindig is. Minden esetre nyeltem egy nagyot, mert tartja egy ősi mondás is, hogy minél szebb a virág, annál veszélyesebb. Ez a mondás kicsit nyomatékosodott bennem, mikor meghallottam az osztaga számát. Lesütve mondta el, bizonyára ő is hallotta, hogy milyen előítéleti teóriák szállnak a 11. osztagról. Ugyanakkor tényleg vannak olyan tagok közöttük, akik kegyelmet nem ismerve élvezik a harcot de attól még nem biztos, hogy mindenki olyan náluk.
Elterveztem egy fizikai érintést felé de a kezem szinte lefagyott, mikor megakartam emelni. Talán ezt mondta az ürge, mikor a shikai meditációmban voltam benne. - Az, hogy mennyire mély a haragod tengere, azt csak te döntöd el - ezt mondta nekem a pali és megint végigfutott az agyamon ez a mondat. Talán lehetséges, hogy itt kezdődik a haragom betörésének első fázisa? Végül is az élet nem mutatja meg nekünk a menetét, csak belevisz egy szó nélkül. Erőt vettem hát a kezemen és az állához érintettem, felemeltem egy kicsit az arcát és így szóltam. - Ez tök jó,legalább tudom magamról azt, hogy egy tapasztalt és nagyon tehetséges harcossal teázom. Mi lehet ennél kellemesebb? - Kérdeztem tőle a szemébe vigyorogva.

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Aug. 04, 2014 2:23 am

Első ismeretség

Hangtalanul függesztettem rá a tekintetem. Egy pillanatra minden érzelem kiszaladt belőlem. A pillantásom a másodperc egy töredékére jéghideg lett. A testem ösztönösen megfeszült észrevétlen, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra reagálni tudjak. Kissé zavarba ejtő helyzetemre Suza~chan szolgáltatott megoldást, mikor is tőle kifejezetten szokatlanul, fogta magát, és kicsit belecsípett az előttem ülő srác ujjába. Úgy tűnik, hogy hiába volt elzárva a youkai lényem, mégis meg kell még külön tanulnom kontrollálni mind a két felemet.
A madárkám, miután úgy érezte eleget tett testőri kötelességének, a fülembe csimpaszkodott, és úgy döntött, fülbevalónak képzeli magát. Bár úgy sejtettem, inkább most büntetésként nézte reggelinek a fülemet, mivel majdnem átvettem egy pillanatra Keiko~chan temperamentumát. Akárhogy is volt, hálás voltam néki, szóval megsimogattam a buksiját, persze emiatt nem engedett a csőre szorításából, de oda se neki.
- Honnan veszed, hogy tapasztalt, vagy hogy tehetséges harcos lennék? - kíváncsi lettem immár, meg kicsit talán gonoszkás is. A lélekenergiám nem érezhette magasnak, hisz vissza volt szorítva végzős akadémista szintre. Küzdeni és mozogni viszont még nem láthatott. Főleg nem teljes erőbedobással.Egész biztos voltam benne, hogy most találkoztunk először. - És hát sokan vitáznának arról, hogy ez lenne a legkellemesebb időtöltés. Már rögtön az ital választás ellenére lenne rengeteg embernek. Igaz sokan nem értik a tea útját, szóval ez ellen nincs mit tenni. - bólogattam. Igaz nékem a szaké se volt ellenemre. - Volna egy személyes kérdésem. Ne vedd tolakodásnak, és ha nem felelsz, azt is megértem. De kíváncsivá lettem, már csak mivel külön ki is hangsúlyoztad az előbb, hogy nehogy a lelkedhez érjek. Te félsz a kardodtól, annak az erejétől, vagy féled azt, tiszteletből? - őszinte kíváncsisággal figyeltem kérdésemre a szemeit és az arcát. A leghalványabb mimikai rezdülése, vagy pillantása se kerülhette ki a figyelmemet. Érdekesnek találtuk a fiút, a bennem élőkkel valamennyien. Persze mindenki más és más indok és ok miatt...

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Aug. 04, 2014 7:05 am

Pincsi-pancsi Shini módra :3

Hosszú hónapok teltek el, mióta utoljára sikerült elkeverednem a fürdőbe kiáztatni magamból a feszültséget. Sőt, talán már lehet, hogy évek is, hiszen mióta drága jó uram lelépett, azóta nem volt túlságosan sok időm. Lekötött a munka, a gyereknevelés, meg a siránkozás azon, hogy nálam nagyobb balfék tuti nem létezik kerek-e shinigami világban. Mert tuti nincs. >.> Anyu is megmondta, hogy született tökkel ütött vagyok, amiért egyáltalán még a gondolat is megfordult a fejemben, hogy egy koraősz majomhoz menjek feleségül. Ráadásul még gyereket is szültem neki. ._. Papa egyenesen őrjöngött, mikor megtudta, na de a szeretett pici lánya miatt azért visszafogta magát, és nem rombolta porig a házat. Meglepő… szerintem akkor lett volna nagyjából a 40. renoválás a papa miatt, aki folyton kiakad. Többek között Aiko-chan miatt, aki rendszeresen megy az idegeire. Valahogy megértem. Surprised

Hugi picit túl hiperaktív. Csak egy nagyon picit. Neutral

Nagyot ásítva léptem be a fürdő ajtaján. Az is csoda volt, hogy nem nyeltem le valakit egészben. Pedig tuti sikerült volna, ha nagyon erőlködöm, de még ahhoz is fáradt voltam, hogy egyáltalán létezzek. Gondolataim csak a forró fürdő körül keringtek, meg akörül, hogy végre talán sikerül egy picit pihengetnem. :3 Merem remélni, hogy senki se ront rám, különben tuti, hogy valami nagyon szenyó büntető munkát osztok ki rá. ._ . Elkóborolt pokollepkéket kell majd összefogdosnia, vagy összeszámolni, hogy mennyi kaja mászott már ki a kapitányi hűtőből az elmúlt hónapokban. Bár az epres süti miatt Shunsui-kun-ra még mindig morcos vagyok. Nem kicsit! Az tuti, hogy egyszer valami edzés, vagy tudomisénhogymi közben kiverem belőle! >.< Hát mégis mi az, hogy meg meri zabálni a kapitánya finomságát, amire már percek óta várakozott! T.T Néha már tényleg azt érzem, hogy túlságosan is vajszívem van. ._. Minimum halálbüntetést érdemelt volna a cselekedetéért, az egyszer biztos. >.>
Belépve a fürdőbe utamat azonnal az öltözők felé veszem, hogy megszabadulhassak a shinigami gönceimtől. Ha ma nyolcszor nem melegedtem bele, akkor tuti egyszer se, szóval leginkább egy háromhetes döglött harcsára emlékeztethet némi büdös zoknival és rovarirtóval megspékelve. :|Természetesen nem áll szándékomban visszabújni ebbe a vacakba, így hoztam magammal egy csinibb ruhácskát is. :3
Miután sikeresen lehámoztam magamról a ruhákat, meg a több rétegnyi vackot, amit ugyancsak ruhának titulálnak, magam köré tekerek egy jókora törölközőt, majd feltűzöm hosszú, tűz vörös, göndör hajacskámat, csak mert nem szeretném, hogy csurom víz legyen. :3 És mert szeretem babrálni… Rolling Eyes

xD
A kis meleg vizű forráshoz érve szépen lassan ereszkedek bele, hiszen nem szeretném azonnal leforrázni magam. Kellemetlen lenne. ._. Tapasztaltam párszor, hiszen alkalmanként sikerül magam lelocsolni forró vízzel, vagy bármi mással, ami amúgy meleg. Surprised

Notehát, ott tartottam, hogy már épp áztattam magam, mikor csak úgy, feltűnt, hogy az egyik fa kerítésen egy oltári nagy lyuk éktelenkedik, így hát óvatosan oda úsztam, hogy mások ne vehessék észre, és óvatosan átkukucskáltam . Ekkor esett le, hogy az valójában a férfi részleg, ahol épp nézelődök, szóval gyorsan, égővörös arccal fordultam el a lyuktól. Persze… nem tudtam megállni, hogy ne nézzek oda még egyszer… Neutral

Kapitány vagyok… megtehetem ˇ^ˇ

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Aug. 04, 2014 7:53 am

Pincsi-pancsi Shini módra

Eltelt az első hét mióta beosztottak a 13. osztagba. Mintha észre sem vennének, mintha nem is léteznék. Senki sem szólt hozzám, még rám se néztek. Mindegy, addig is sétáltam minden nap, reggeltől estig. Tiszta levegő, szép utcák, és házak, senki sem zavar, lehetne ennél jobb? Aminek a legjobban örülök, az az, hogy nem találkoztam olyan rusnya szörnyekkel, Lidércekkel vagy mi a csodákkal. Hogy honnan kerülnek elő, vagy hogy hogyan jöhetnek be ide azt nem tudom, Biztos lemerül az elem a riasztóban. Néha egy kicsit a falon túl is sétálgattam, egyszer be is segítettem egy öregnek fát vágni.
Nem is olyan rossz itt az élet, csak egy valami hiányzik, egy jó, kiadós zuhany. Körbekérdezősködtem, hogy merre lehet ezen a helyen zuhanyt találni, de mindenki a fürdőt ajánlotta. Fürdő? Na nem, egy csomó pucér ember, ugyanabban az állott vízben, fúj. Bírtam még pár napig, de a ruhám alól előkígyózó zöld bűzfoszlányok, és a mások rosszalló tekintetei meggyőztek, hát irány a fürdő.
Nagy nehezen megtaláltam az öltözőt, bár táblák nélkül elég nehéz volt, egyszer mintha majdnem benyitottam volna a női részlegbe. A ruháimat alig tudtam lehámozni magamról, majd a mosodát is meg kell keresnem. Törülköző fel (jó szorosra), és irány a víz! A medence széléhez érve már egy kicsit émelyegtem a gőztől, de nem találtam a hideg vizes részleget. A víz nagyon forró volt, de lassacskán hozzászoktam. Még úszni is lett volna kedvem, de nem akartam zavarni a többieket, így hát a medence széléhez mentem, és ott telepedtem le. Gondoltam áztatom magam egy jó darabig, rám fért már nagyon. Lehet, hogy el is aludtam pár percre, vagy egy fél órára, nem tudtam biztosan mennyi idő telt el.
Amikor felébredtem (nem teljesen, csak épphogy kinyitottam a szemem), észrevettem, hogy a falnak szeme van. Vagyis a falon volt egy lyuk, és gondolom azon át kukucskált valaki. Gyorsan magamhoz tértem, és ellenőriztem, hogy nem látszik e ki valamim a vízből, de azért egy picit lejjebb csúsztam, hogy csak a fejem fele legyen kint a vízből, és biztonság kedvéért figyeltem a lukat is, hátha valaki megint kukkolna, mert a szem az már eltűnt.

Tárgy: Re: Kingyo Hétf. Aug. 04, 2014 1:07 pm

Első ismeretség

A kezdeti mosolyom és kedvességem pár pillanat alatt tűnt el bennem és felváltotta helyét a hirtelen harag. Ahogy elkaptam a kezemet a lánytól a madár csípése után pont úgy sikerült kikapnom a csőréből, hogy felvágtam kicsit a bőrt és elkezdett enyhén vérezni. Ösztön szerűen kaptam be a vérző felületet és próbáltam nyalogatással enyhíteni a fájdalmat. a Vérem ízére azonban megvadult a belsőm, akár a tigris. Magam előtt kellett tartanom azonban, hogy társaságban vagyunk és nem a vadállatok között, a nyelőcsövemen kapart végig a haragom ahogy lenyeltem a számban összegyűlő vért. Azt hiszem ennyit a kedvességről és a mosolygásról, próbáltam emberhez méltóan viselkedni, bókolni, alázatot mutatni egy régebb óta ittlévő ember felé de ez a város sem más, mint a legtöbb szennyrész az emberek világában. A hirtelen haragom és káoszelmélet gyártásom csak nőtt és nőtt bennem. Konkrétan magasról letojom, hogy ki az erősebb és ki az őrültebb nálam, ha kihúzzák nálam a gyufát én bárkinek nekiugrok. Végül magamban megtárgyalva minden gonosz témát, magam mellé tettem a kezemet és hagytam, hogy csöpögjön egy kicsit a vérem, elvégre az a dolga, hogy mozgásban legyen. - Tudod ezt hívják udvariasságnak, bókolásnak de nevezheted természeted alázatnak is. - Szememmel rámutatok a kezemre - Bár ahogy érzem ez az osztagodban nem divat. - A hangom egyszerű volt és komoly, nem szándékoztam tovább normális hangulatban társalogni a lánnyal és ez egyre csak nőtt bennem idegesség formájában. Tekintetemmel próbáltam a nyugodtabb énemet sugározni de egyre kevesebb esélyem volt a shikai énemmel szemben, akinek ez az állapotom maga volt a mennyország. Olyan volt bennem ez az érzés, mint egy lift mozgása. Egyszer felpumpálódott bennem a harag és egyszer pedig megnyugodtam. Mindent megtettem azért, hogy az agyamat lenyugtassam és elkezdtem mindenféléket mondani magamnak a belső hangommal. Társaságban vagyunk és nem a vadállatok között, normális életkedvvel akarok létezni és nem a belsőm vad formájába bezárva. Ugyanakkor ha vért látok és ízlelek, ezek a gondolatok nagyon minimálisak ahhoz, hogy csillapítsanak. Végül megragadtam egy nyugodtabb pillanatom és amilyen keményen csak lehet, úgy tartottam a lélekbeli erőmmel, hogy kicsit lehiggadjak. - Fejemet teszem rá, hogy régebb óta vagy itt, mint én. Számomra minél nyugodtabb, szebb, játékosabb egy tevékenység, annál kellemesebb és ez a teázás nagyon is kellemes az én elgondolásom szerint. Nem tudom, hogy számodra mit jelent a kellemes de biztos, hogy nem a madárkád csipegetései. Nem borzongtál meg a vér látványtól és még meg is dicsérted a madarat, hogy bántott engem. Ráadásként mivel nem borzongtál meg, így szereted a vért és ezek szerint szereted a harcot. Újonc vagyok, nem hülye. - Feleltem neki rezzenéstelen arccal, komoly és halk hangon. Egyre jobban kezdett bennem elhatalmasodni a shikai énem és ennek nagyon nem örülök és nem lesz jó vége a dolognak. Itt helyben dögöljek meg ha nem pusztán kedvességből fogtam meg az arcát és mosolyogtam rá. Úgy látszik ebbe na világban sem tisztelik a kedvességet, pontosan ugyanolyan, mint az emberek világában levő szennyhelyek. Nagyon könnyen hozok előítéleteket emberekről és helyekről és ez a legjobb pillanat volt arra, hogy meg is tegyem ezt. Egy ember miatt is képes vagyok véleményt alkotni egy egész közösségről, mivel ő is a része ezért más is lehet ilyen. A gondolataim heves menete külsőre szinte észrevehetetlen volt, mivel a haragnak a gonoszabbik fajtája volt bennem. Két fajta harag létezik, hogy vandál módjára zúzol és, hogy vírus képében lassan áthatol és amikor már éget, akkor tördel szét belülről és elveszted az agyad. Nekem a második volt a tulajdonságom és ezért utálom is magamat. - A kardom egy vadállat saját gondolkodással. - veszem a kezembe a kardomat, ami még mindig a tokja mellett volt és nem benne. - Belőlem táplálkozik és mivel velem megtudja ezt tenni, megtudja tenni akárkivel. Egyáltalán nem kizárt, hogy egyszer nekem esik és darabokra szaggat. Ezért mondtam, hogy ne érj hozzá mert még a végén megtetszel neki. - Válaszoltam neki szintén változatlan hangnemben. Ahogy végigszaladt az agyamon a mondatom ismét és rátett lapáttal az ujjam, amiből továbbra is néha kicsordult egy csepp vér. Végleg elnyelt a shikai énem és nem hagyhattam hogy ezt hosszú távon tegye meg. A kardom pengéjének a széle elkezdett kéken izzani és a további állatkodását elkerülve elhajítottam magamtól egyenesen a bejárati ajtófélfába. A kard beleállt a fába és elmúlt a kirohanása, megkapta amit akart per pillanat. Mindenki figyelme ránk szegeződött és nem tehettem mást, tovább kellett álnom minél előbb.
- Ne haragudj, de inkább elmegyek. Köszönöm a teázást és a társaságodat, ha legalább ennyi kedvességet elfogadsz. - A kard felé vettem az irányt, hogy kivehessem a fából és tovább mehessek.

Tárgy: Re: Kingyo Kedd Aug. 05, 2014 6:38 am

Első ismeretség

Meglepett a srác hirtelen jött reakciója. Nem kellett hozzá zseninek lennem, hogy érzékeljem, hogy nem kicsit húzta föl magát, még ha próbálta is épp vissza fogni az indulatait. Nem volt szándékom felbosszantani, ám úgy tűnt nem kellett neki túl nyomós indok rá, hogy felhergelje magát.
- Sajnálom, ha a madaram fájdalmat okozott, de nem akart rosszat. Ő amolyan testőr féle mellettem. - bólogattam őszinte nagy szemekkel nézve a srác szemeibe - Úgy tűnik, már kifigyelte, hogy általában csak edzéskor, vagy élet-halál harc közben keveredtem, keveredek fizikai kontaktusba az emberekkel. Elég kevesen vannak, akik hozzám mernek érni, ezek nélkül is. - túrtam bele a hajamba - És valószínűleg ezért, szóval elnézést kérek a kis barátom nevében is, ha fájdalmat okozott. - Ha már itt tartottunk, az emlegetett szamárkát lefejtettem a fülemről, amiből közös akciónk eredményeképp elkezdett folyni a vér. Annyi baj legyen, megpróbáltam egy szalvétával leitatni, majd mikor nem állt el, ráhagytam. Lehelet finom mozdulattal intettem le Kasai~chant, hogy ne jelenjen meg nagyközönség előtt. Inkább folytattam a csevejt.
- Mint már korábban mondtam, kicsin gyermek korom óta mondhatni a harctéren nevelkedtem, ami lássuk be, elég véres hely. Így hozzá szoktam a vér látványához. Ez nem azt jelenti, hogy rajongok érte, szimplán csak megszokott dolog. De nem a kedvencem. Arról nem is beszélve, hogy harcosként azt hiszem elég komoly problémáim lennének, ha borzonganék, vagy rosszul lennék a vértől. És a madaramnak azt köszöntem meg, hogy fülön csípett, még mielőtt a reflexeim galád játékokat próbáltak volna űzni velünk. - magyaráztam tovább, az úgy tűnik félreérthető viselkedésem az idegennek - Viszont a kellő időben ért csípésétől még időben észbe kaptam. Mivel a barátom egy madár, így úgy kommunikál, ahogy ő tud. Azt hiszem a trilláiból nehezebben értenénk meg, hogy mit is szeretne tudatni velünk. - Midőn a kardjáról kezdett el beszélni, majd el is hajította, egyenesen az ajtó felé. Első két reakcióm az volt, hogy ösztönösen Gin~chan felé nyúltam, majd végig futott az eszemen, hogy "remélem senki nem akart épp bejönni, vagy az útjába elmenni". Szerencsére megúszta mindenki komolyabb sérülés nélkül a fiú hirtelen kirohanását. Pár pillanatra elgondolkodtam, hogy szörnyű lehet úgy kardot forgatni, hogy nem tiszteled, és szereted a fegyvered, hanem tartasz tőle. Így aztán mikor elindult, shunpoval kerültem közé és az ajtó közé, extra mód ügyelve, hogy nehogy véletlen a kardjához érjek, a legkisebb módon sem, hisz nem cseréltem volna el Gin~chant semmi pénzért, kardért se.
- Még egyszer sajnálom, ha rossz, vagy kellemetlen volt a társaságom. - mondtam csöndesen - De mivel én alkalmatlankodtam a te asztalodnál, így kérlek miattam ne menj el. Inkább én tűnök el a légtérből, ha ettől nyugodtabb lesz a napod. - hajoltam meg kicsit, majd csendben kilibbentem az ajtón.

Tárgy: Re: Kingyo Kedd Aug. 05, 2014 8:02 am

Pincsi-pancsi shini módra! *o*

Dudorászva haladtam végig az utcán, a jókedvem nem volt véletlen, ugyanis a mai napon teljesen, minden kötelezettségtől mentesen szabad voltam! *w* A gyerekek felügyelet alatt, én meg a szolgálatból felmentve. Cool

Persze imádtam velük lenni, pk voltak az én kis napsugárkáim, de igazán kimerítő volt ennyi éhes szájra főzni, és takarítani utánuk, főleg, ha mumus támadás áldozatai lettünk! :/
Ismerős érzés volt a fürdő folyosóján való közlekedés, bár ezúttal nem szándékoztam itt aludni, mint akkor, mikor Taki~kunt megismertem. ^w^ Azóta hosszú idő telt el, és immár a családunk része, nem is lenne ez egy teljes család, ha nem volna benne, és ezt a gyerekek is így gondolják! Surprised

Örültem, hogy ő sem érezte magát rosszul a kisebbek jövetelével, elvégre én ugyanúgy fiamként szerettem, mint Naokit, még, ha nem is én szültem, ez mit sem számított! >w< Az öltözőben gyors mozdulatokkal szabadultam meg az egyenruhától, mert bár volt az osztag területén zuhanyzó, ez a fürdő mégis csak más volt, valahogy könnyebb volt itt lazítani. ^_^ Szorosra tekertem a törölközőt, nehogy véletlenül lecsússzon a nagy igyekezetben, hogy el ne essek a fapapucsban a csúszós kövön. Szinte biztos voltam benne, hogy valahol lesben áll egy mumus, aki csupán arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban elgáncsoljon, ám ezt a lehetőséget nem adom meg neki! ˘_˘
A női részen csupán egyetlen alakot fedeztem fel, de ő legalább ismerős volt, még ha nem is közvetlenül. Ninomiya~taichouval együtt jártunk a nőegyletbe, és többször is láttam már, ahogy ő maga is a gyerek egylethez megy a lányáért, szóval végülis ismerősnek számított, aminek örülni kell! >_< Lelkesen integettem is neki, nehogy azt higgye, hogy illetlen vagyok, vagy direkt nem köszönök, mert az nem lenne túl kedves dolog, főleg egy ilyen nyugodt helyen.
- Kellemes a víz, igaz? :3 – Lépdeltem lassan közelebb, majd felfedeztem kicsit kipirult arcát.
Persze meleg volt a víz, de hát ez megszokott egy meleg vizű fürdőnél, szóval valószínűleg nem ettől van így elvörösödve, hiszen előbb érkezett, mint én, bizonyára megszokta. Óvatosan locsoltam magamra némi vizet, hogy hamarabb megszokjam, és közben elértem azt a helyet, ahol a kapitány ücsörgött, mellé tévedve tekintetem pedig fel is fedezte, mi lehet zavarának tárgya. Félrebillentett fejjel méregettem pár másodpercig a repedést, majd kiemelkedve a vízből, közelebbről is szemügyre vettem, végül előre hajolva átlestem. Az ott látottakra magam is elvörösödtem, először a zavartól, később pedig a hirtelen dühtől, hiszen micsoda szemtelenség ez?
- Na várjatok csak csirkefogók! >/////> - Kiáltottam fennhangon, majd megemelve lábamat, jókorát rúgtam a falécbe, hogy a másik oldalon kukucskáló szemét is kiverje. – Mégis milyen dolog leskelődéshez lyukat vágni a falba? >////>
Azonban legnagyobb döbbenetemre úgy tűnt, hogy az elválasztó fel nem volt felkészülve ilyesfajta megpróbáltatásra, és az illesztéseknél engedve erőmnek, egyszerűen átdőlt a férfi részre, ahol hangos csobbanással csattant a vízben. Ott álltam, szerencsére a törülköző még mindig tartott, bár csurom vizesen simult alakomra, és nagy szemekkel pislogtam át, remélhetőleg senkinek nem esett baja. T_T Bár a kukkolásért megérdemelnék, szóval annyira nem is sajnálom őket. >w>
- Te voltál, igaz?! – Pillantottam paprikásan a legközelebb ücsörgő pernahajderre, akinek már az arcából látszott, hogy bűnös, anya vagyok, egyből kiszúrom! ˘w˘ - Remélem van mentség rémes tettedre, különben a kapitány nevében is mondhatom, nagy bajba kerülsz! >////> - Bár már így is abban van, efelől nincs kétség. ˘o˘

Tárgy: Re: Kingyo Kedd Aug. 05, 2014 12:06 pm

Első ismeretség

Ki gondolta volna, hogy ilyen gyorsan meglehet egy véleményt változtatni az adott emberről. A tisztességet mégis csak tanítani tudhatná a lány,nem sokan tudnak egyik pillanatról a másikra ilyen alázatosak lenni és őszinte képet vágni hozzá. Hirtelen ahogy elém vágta magát meglepődtem de a mondani valóján még inkább. Szeretem ha egy ember tudja, hol a helye és tudja, hogyha megsért valakit akkor bocsánatot kell kérnie. Igazán aranyos volt a maga kis szeleburdiságával és hirtelen kitöréseivel de a madara harapása elég volt a bennem lakozó shikai felébresztéséhez. A mondókája után kifordult az ajtón és továbbállt, kihúztam a kardom a fából, beletettem a tokjába és a lány után eredtem.
-Várj! Állj meg Chiyo! Szólítottam meg magas hangon és gyors gyaloglás közepette. Hibásnak éreztem magamat a kirohanásom miatt de az az arckifejezés amit felém indított, mikor megérintettem olyan...üres volt és hideg, mintha egy tárgy nézett volna rám. Kissé megijedtem de felfoghattam volna kicsit kulturáltabban is az esetet. Ahogy odaértem hozzá, nem sokat haboztam a monológom elkezdésével. - A puszta bocsánatkérés itt már nem segít, tartozom neked egy történet elmesélésével mindenképp, kérlek hallgass meg. - Mélyen a szemébe néztem és próbáltam a belsőjének mesélni a történetem és az észrevételem a dolgokkal kapcsolatban. Nem a legjobban alakult az első ismeretségem ebben a városban és szeretnék korrigálni rajta. - A nézésed, mikor megérintettem az arcod kissé ijesztő volt. Olyan volt, mintha újdonságot mutatnék neked egy kedves érintéssel. Ugyanakkor tudom, hogy miről beszélsz hidd el. Az emberi énemben sokszor voltam érzéketlen, nem törődtem senkivel mert nem találtam olyat, amilyen én vagyok de ha mégis találkoztam egy olyannal. A belső énem hajtotta el mellőlem mert úgy érezte, nem méltó hozzám az illető. Azt is tudom, hogy milyen érzés ha fáj a jóindulat, sokszor estem depresszióba mert jót akartak nekem és nem megverni szándékoztak. A shikai énem és saját magam szüntelen háborút vívunk, hogy melyikünk uralja a testet. Akivel most beszélsz az egy türelmes, kedves, tisztelettel teljes férfi de ha a másik énem tör ki belőlem, akkor szépen kérlek hagyj magamra mert nem akarom, hogy bajod essen. - Mentegetőztem és meséltem neki egyben ezekkel a mondatokkal. Legyen akármilyen erős is és nem tudom, hogy a belső énemnek mekkora lélekenergiája van és mikre képes akár rajtam keresztül is. Az érintésre visszatérve pedig úgy gondoltam, hogy megpróbálom még egyszer de most szólok előtte természetesen. Nem sok gondolat mászkált a fejemben, kivételesen a tettek beszélnek helyettem. Kinyújtottam a kezemet Chiyo fele és a tenyerem kinyitottam. - Tegyünk még egy próbát, fogd meg a kezem és nézd meg milyen az, amikor velem beszélsz. Sétáljunk egyet és kezdjük újra a történetet. - Ajánlottam fel neki egy új lapot.

Tárgy: Re: Kingyo Szomb. Aug. 16, 2014 5:27 am

Pincsi-pancsi Shini módra :3

Én tényleg nagyon borzalmasan, szörnyen, sőt még annál is rosszabbul érzem magam, amiért puszta véletlenségből belenéztem abba lyukba. Én tényleg nem akartam annyira kíváncsiskodni, csak azért mégis. Kapitányként felelősséget kell vállalnom társaimért, és ki kell nyomoznom mindent, ami kicsit is furcsa. Ez a lyuk márpedig nagyon is az volt. Elvégre mi másért is lenne egy lyuk a fürdő faválaszfalán, ha nem azért, hogy az álnok férfiak meglessenek minket fürdőzés közben. Persze nem hibáztatom őket, hiszen én is szívesen nézegetem magam nap mint nap magam a tükör előtt állva, hiszen nálam szebb, csinibb, és okosabb shinigami nincs is Seireiteiben, sőt sehol máshol a világon. Surprised

Kivörösödve bambulom a zavaros, forró vizet, mikor zavart gondolatmenetemből kizökkent egy női hang. Mondjuk… még jó, hogy nem férfi… Tuti orrba nyomnám egy bazi nagy kővel, vagy megküldenék felé egy bal egyenest, vagy egy jobb horgot, vagy nem tudom Neutral

Az is lehet, hogy még le is kidouznám hirtelen ijedtségemben. Bármi előfordulhat… Rolling Eyes

- Áh, Kagehime-chan! - pislogok rá meglepedten, és kissé megkönnyebbülten, hogy legalább - még ha látásból is - ismerem az érkezőt. - Igen, valóban kellemes a víz. Ez után a sok munka után pedig még jobban esik.
Kicsit azért szégyellem magam a leskelődés miatt, és azért is reménykedem, hogy hátha nem jön rá a dologra. Mármint arra, hogy én átkukucskáltam a szomszéd medencéhez, ami a fiúk szekciója. Surprised

Persze természetesen akkor ezt még nem tudtam, szóval ez a nyomozás eredménye, így nem is értem, hogy miért zavar annyira az a gondolat, hogy esetleg azt feltételezik rólam, hogy leskelődök. ˇ^ˇ
~ Most tuti valami perverz disznónak néz… tuti rájött, hogy azért vagyok olyan vörös, mint a rák, mert ott van az a lyuk, meg minden. T-T Hogy fognak rám nézni a továbbiakban a tisztjeim? ToT ~ fut át a gondolat az agyamon, mikor meglátom a 10. osztagos lányt a lyuk felé evickléni. Én tényleg nem akarok ebből problémát, és mikor meg látom, hogy támadást indít a fal felé, úgy érzem minden vér kiszáll a fejemből, és falfehérre váltok. A fal nemes egyszerűséggel eldőlt, mint egy zsák krumpli. És… és… ezzel eltűnt a fal. Mármint… szóval… még csak nem is kell megerőltetniük magukat, és simán átpisloghatnak a női oldalra. O.O

- Izé… ezt… igazán nem kellett volna. Szerintem… ^^” - motyogom a víz alá süllyedve annyira, hogy fejem csak az orromtól felfelé látszódjon, amitől nagy valószínűleg mondandóm halk bugyborékolásba fulladt. Kicsit tényleg zavarban vagyok, hiszen azért mégiscsak egy szál törölközőben lubickolok, és Hime-chan is, elvégre ő is fürdeni jött, meg minden.
Bátorságom összeszedve húzom össze magamon még jobban a törölközőt, hogy biztos senki se láthasson meg megmeztelenül, majd bátortalanul osonok felháborodott társam mellé.
- Ööö… szerintem biztos tudunk rá ésszerű magyarázatot adni, hogy miért kukucskált át hozzánk az úriember, Hime-chan ^.^ - nézek az említett férfira sokat mondóan, hiszen valóban… ha nem tud arra ésszerű magyarázatot adni, akkor minden bizonnyal lakolnia kell. Neutral

Bár fogadok, hogy Hime-chan nálam sokkal szívesebben büntetné meg. Persze én is, csak… izé… én jelen pillanatban szintén ludas vagyok, mert én is átkukucskáltam a túloldalra. De persze én csak puszta nyomozati céllal. ˇ^ˇ