Az osztag kertje

Tárgy: Re: Az osztag kertje Csüt. Szept. 05, 2013 6:00 am

Már meg sem lep, hogy kapitányom teljesen könnyedén cserél szerepet, persze nem véve komolyan a dolgot, de egy pillanatra úgy viselkedve, mintha a beosztottam lenne. Halál biztos, hogy nekem van a leglazább kapitányom. Cool

- De érted, a citrom kapásból savanyú. És milyen szentségtörés már valamit ami ennyire rossz, cukorral meg mindennel megpróbálni feljavítani. Attól az még nem lesz jó, csak kevésbé rossz. - nézek rá valamiféle bölcs fej bevágásával próbálkozva. Ha valami igazán nem megy, akkor az a különböző komoly vagy értelmet sugárzó arckifejezések szándékos felvétele. Az utóbbit meg természetesen sem tudtam produkálni soha. >.< A piálós összejövetelek mindenféle reklámozása teljesen felesleges számomra Nao-tól, mióta először említette még ha akarna sem tudna róla lebeszélni semmivel. A kidóstájcsót megnevezést nem tudom hova tenni, de vagy valaki mást, vagy ezt a Keisuke srácot takarhatja... igazából teljesen mindegy kit kell megkeresnem, ha buliról van szó rajtam biztosan nem múlik a dolog. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenek is vannak az őrosztagokon belül... Talán... talán koncertek is lennének? *.* Teljesen elkap a gondolatmenet, hogy mi minden dolgot lehet itt még csinálni, amit sosem vártam volna pont egy ilyen szervezettől. Még hogy egy idő után véget ér a partylife. És most már rohadt lassan is öregedem, ergo szinte soha nem fogom kinőni a dolgot, hogy utána valami öregek otthonában szintén kiöregedett, erősen kopaszodó emberkék szintin pötyögésére és elcsépelt mulatós dalaira bólogassak. Sőt, itt tuti nincs is ilyen hely, sokkal menőbb ez az élet - azaz inkább halál - annál, hogy szükség legyen rájuk.
- Milyen baleset? - kérdezem meglepve, miközben mindenféle rémesebbnél rémesebb képek tolulnak agyamba, képtelen vagyok elhinni, hogy az ennyire könnyed taichommal valami hatalmas szörnyűség történt volna az Akadémián, nem hiszem, hogy ilyen lenne ha nagyon megrázó esemény történt volna vele. Vagy lehet pont ez volt rá olyan hatással, hogy ne engedje elsüllyedni a napjait a szürkeségben? Fogalmam sincs még mi történt, de a nagy találgatás közbeni tekintetem erősen árulkodik róla, hogy akár egy több ezer oldalas könyvnek is gondolkodás nélkül nekiesnék, ha valamelyik lapja rejtené a sztorit. Persze remélem, hogy a lány inkább elmondja, minthogy valami ilyesmivel kéne megtudnom. Mindig is eszméletlenül foglalkoztattak a különböző érdekes karakterek, és a kapitány már a furcsa találkozásunk óta egyre jobban felcsigázza az érdeklődésem. Hogy is lehetne unalmas valaki, aki egy zöldségekkel támadó csapdával köszönti az egyik beosztottját, amit mellesleg valami másik, valószínűleg szintén elég érdekes shinigaminak állított fel...
- Óhh, nekem pont semmiféle gondolom nincs saját magam adásával, ezzel kapcsolatban meg az én zanpakutom értetett meg velem pár dolgot. - mosolygok vissza Nao-ra, aztán gyorsan megpróbálom leműteni kezemről a teljesen összegabalyodott hálót, mikor az állapotáról érdeklődik. Úgy látszik ezúttal én feledkeztem bele a dumába. Pár másodperc múlva már a cucc faágra aggatásával bajlódom, nem túl sok sikerrel. Nevetve fordulok a kapitány felé, miután sokadik próbálkozásra is látványosan beégek a háló megkötésével.
- Szerintem ebben én még bénább vagyok mint te, rajtam még tökéletesen működött a csapdád, asszem jobb lenne ha mégiscsak te kötöznéd fel ezt, én meg újra összedobom a flottánkat. - nyújtom át neki a hálót, aztán ha elfogadta gyorsan megpróbálom összeszedni a földre hullt bombázókat és bevetésre készen visszaszállítani őket a fára. A Keisuke által tartott osztagedzés említése közben kizárja bennem a lehetőséget, hogy ő lenne a kidou osztag kapitánya, azaz két embertől is érdeklődhetek majd. Régi pókeres esték képei cikáznak a fejemben, miközben a földet pásztázom a kiesett borsók után kutatva.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Okt. 21, 2013 7:37 am

Újonc a láthatáron!

- A citromos süti akkor is finom, oké? >3> – mondom csücsörített szájjal, megjátszott sértettséggel. Persze, kinek mi a fincsi és a jó, mindenesetre én kiállok a citromos sütemények mellett, mert én, én vagyok és ennyi. Miközben teszek – veszek, a papírflotta javítása ügyében azon kapom magamat, hogy túl sokat fecsegek. Keisuke-samának alig merek erről beszélni, de Ryucchannak olyan könnyen elmondom elejétől a végéig ezt, milyen furi már! T-T
- Hát öhm… egy Akadémiai gyakorlat folyamán megtámadott minket egy lidérc és bevágtam elég csúnyán a fejemet. Majdnem otthagytam a fogamat, de szerencsére egy amnéziával megúsztam. :3 Összekeverték az évfolyamban lévő névrokonommal az aktáimat és emiatt rosszul értesítettek bizonyos dolgokról, még a múltam is egy merő katyvasz lett az aktában lelt információkból és álmaimból meg a régmúlt eseményeiből – meséltem el Ryucchannak a balesetem történetét. - De Hyozanryuu mindvégig tudta az igazságot – körülnéztem, hogy senki sem hallgatózik-e a közelünkben, majd halkan hozzátettem: -, a zanpakutok ilyen téren ravaszak ám’, sosem tudhatod mikor kapzsik és mikor nem az igazságot illetően! – bólogatok nagy okosan, amiért én ilyen okosságosságokat is tudok. Tulajdonképpen nagyobb szakértő Hyozanryuu terén nem létezik rajtam kívül. Oké... talán Ai is sokat tud még róla, de az nem is meglepő, rengetegszer segített nekem és a Gyémántsárkánynak, hogy végre közös nevezőre juthassunk.
- Tényleg? *o* A te Lélekölőkardod nem önző? – kérdezem, mintha ez lenne a legtermészetesebb jellemvonás egy zanpakuto szellemnél. - Hyozanryuu mindig az volt, néha még most is az :/ – rántok vállat lezseren. Magamban persze mosolygok a sárkány morgolódásán, amivel véleményét nyilvánítja az imént hangoztatott szavaimmal kapcsolatban. De hát csak magának köszönheti, végtére is ő kezdte, nem? Rolling Eyes

- Hmpf, milyen makacs egy a háló! – zsörtölődök, átvétve Ryucchantól az anyagot. A hálót a kezemben forgatva minden oldalról jól megmustrálom, hogy megleljem az elejét és a végét, hogy aztán rendre rakjam, és azt tegye, amit mi akarunk. Inkább nem mondtam Ryucchannak, hogy az imént a véletlen műve volt, hogy egyáltalán működött a csapdám, amit eredetileg KatsuSának szándékoztam felállítani. ^^”
Kisebb csavargatás, gyűrés és társai után végül sikerült a hálót olyan állapotba raknom, amibe bele lehetett tenni a papírflottát és Ryucchannal rögzíteni is tudtam a fára normálisan, és ha a Kavicsok is úgy akarják, sikerrel járunk! Persze imádkozzunk, hogy egy mumus sem fog megtréfálni minket, hogy a nagyszabású terv, ami másodjára lett immáron végrehajtva a következő alkalommal ne úgy süljön el, ahogy nem akarjuk, hanem úgy, amiért eredetileg tényleg felállítottuk.
- Készen is vagyunk! – kezeimmel tapsolok lelkesen a remekművet látva, ismét a fa tövében ácsorogva. - Nagyon szépen köszönöm a segítségedet Ryucchan! – lelkes mosollyal fordulok felé, majd kisebb tétovázás után előveszek a zsebemből egy lila színű követ, amin egy pontból kiindulva fekete pettyezés terül el az egyik sarkában, élénkebb lila színben pedig virágra hasonlító minták tarkítják a drágakő felszínét.
- Ezt szeretném, ha megtartanád! ^_^ – nyújtom át neki. - Nekem sokáig szerencsét hozott, de úgy gondolom, hogy nálad sokkal jobb kezekben lesz – kacsintok rá. Majd hirtelen az égre pillantok, atyaég, mennyi lehet az idő?!
- Jajj, ne! Elkések Névrokon Naocchan órájáról! Ryucchan ne haragudj, de mennem kell! De késődélután fele találkozhatnánk a Társalgóban, ha nem lesz nagy dolgod! Himmecchan fog mesélni, biztos te is jót szórakoznál rajta. Ráadásul bemutathatnálak Himmecchannak és PonPonnak is! – hadarom el izgatott lelkesedéssel, mielőtt elindulnék. - Akkor majd később! :3 – integetek már pár lépéssel távolabb és elsietek, csak Névrokon Naocchan ne haragudjon meg azért, hogy késni fogok! T~T

// Köszönöm a játékot, ne a haragudj a gyatra záróért! TT.TT
Ha esetleg szeretnél, további játékot csak nyugodtan írj PÜ-t, vagy chaten, ha fent vagyok :3 Akár másik karakteremmel is, multi lista bevallónál megtekintheted a felhozatalt Very Happy

//

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Feb. 07, 2014 4:08 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Nagyot szívott a levegőbe, végre kezd jönni a jó idő. Nem kell két zokni, és nadrág, sőt, még szánkon se kell húzni senkit. Helyette most itt van egy kis kocsi, amin különböző szerszámok vannak, gyalu, fakalapács, szeg, fűrész, és minden egyéb, ami csak kellhet egy kerítéshez. Bár most nem magának épít, vagy éppen másnak, hanem a kapitányának segít. Shiroichi Hiperaktív Anaonak, bár ha nem a kapitánya lenne, akkor is segítene, de így nem biztos, hogy fog adni nyalókát, de az biztos, hogy pár nap lógást kérni fog cserébe, csak azt nem tudja még, hogy mire, de addig kitalál valami jó indokot, még odaér a kertbe.
- Na Killer, húzzad csak. Nem, nem kell a morgás, feldobtuk az érmét, és vesztettél, most te húzod. Ez van, máskor majd nem háborogsz az én ötletem ellen, hogy fel úton én, a másik felén te. Most te fogod oda és vissza is.- jókedvűen mondta a lába mellett sétáló borznak, kinek a háta mögé volt kötve az a bizonyos kocsi.
- Akkor lett volna ekkora a szád, amikor a múltkor az a csaj hátmasszást adott a cipőjével. Mit csináltál akkor? Pontosan, csendben lapítottál, és ittad a tejedet, én meg szenvedtem. Jaj, jó hogy morgod, lehet hogy a napokban lesz az a meghívás, amivel ki akar engesztelni. Na, majd adok egy jó kis meglepetést. Tuti valami link alaknak gondol, na nem is csodálom. Egy borz a házi kedvencem, és pártoltam a piálást, amikor alig iszok. Jójó, tudom, hogy nem gond az, hogy borz vagy, csak meg kell nézni Samanuskét, neki meg ott van Ikichi. Éééés naná, hogy megint hülyének nézhetnek, ahogy itt beszélek neked.- mondta vidáman, majd megvonta a vállait, bekapott egy nyalókát, és a kezeit a tarkójára fogta, ahogy befordult egy újabb sarkon, ahonnan már látta a kertet, és az ott sertepertélő kapitányát. Már messziről integetni kezdett és kiabálni.
- VIGYÁZZ PAPÍRMUNKA FENTRŐL!!- na, ez lehet megadta az alaphangulatot, most már vigyorogva sétált oda a kapitányához, Killer társaságában.
- Munkára jelentkezem.- katonásan csapta össze a sarkait, és majdnem könnyek szöktek a szemébe, sajnos az a kis kitüremkedés, ami mindenkinek ott van a lábszáránál, pont jól találkoztak, és ez most nagyon is fájt. De erősen, és férfiasan állja a sarat, nem kiabál anyuért, és senki másért se.
- Aucs… hoztam mindent, véső, kalapács, szegek, tipli, folyékony fát, ragasztószalagot, mert az mindenre jó, és még sebtapaszt is.- felkészült mindenre, talán túlzottan is, hiszen elég a ragasztószalag, azzal mindent meg lehet oldani. A legnagyobb találmány, ami csak létezhet.[/justify]

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Feb. 07, 2014 5:19 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Mikor megkaptam Suwun-taichou levelét nagyon elszomorodtam, és míg a Gotei tagja lehetett nem teljesítettem a kérését, ez hatalmas bűntudatot keltett bennem, azonban amit az üzenetében írt még megvalósíthatom! Myo-chan és Chi-chan pár év múlva együtt fognak gyönyörködni a cseresznyefák virágzásakor, nézni a kidou tűzijátékot, amit majd Naracchin fog csinálni, mert biztos megtenné, ha szépen megkérem, ugye? Himmecchan csinál fincsi sütiket és persze az ikrek is jöhetnek meg a kishúguk és akkor már az egész 10. osztag és minden olyan szép lesz és jó! Bár Suwun-taichou nélkül nem lesz az igazi… TT-TT
Persze, hogy szép nagyra nőtt cseresznyefáink legyenek, ahhoz szükséges pár óvintézkedést tennem, például: körbekerítem a névrokon Naocchantől kapott fákat. :3 Viszont még soha, de soha nem építettem kerítést, szerencsére Tankcchin ért hozzá és megígérte, hogy segít *>* Szóval nem egy lehetetlen vállalkozás. Pár napja megbeszéltem vele, hogy hova is lesz a kerítés építve és én már ott is vártam, PonPonnal együtt. Kalapácsot és szögeket, meg falécet én is tudtam szerezni! Bár most meg a hálókörletben alvók szoktak panaszkodni, hogy hűvös van arrafelé, nem értem, hogy miért… Surprised

Gondoltam megmutatom Tankcchinnek, hogy annyira nem vagyok elveszett, mint régebben és meg tudok szögelni egy falécet, de az lett az eredménye, hogy végül ráütöttem az ujjamra. TT-TT
- Áucs! – nyafogok, majd mikor meghallom, hogy a mumusok papírmunkával támadnak újfent, már ugrottam is volna félre, mert azt kiáltották nekem: fentről érkezik! Azonban nem tudtam elugrani, ugyanis valami megakadályozott benne, vagyis igazából én magamat, és egy tipikus szakadó hangot is hallottam, és aztán visszazuhantam a falécre, amit szögeltem. Miután sikeresen befejeltem a deszkát, volt alkalmam megszemlélni azt közelebbről és látnom a roppantul kellemetlen végeredményt. Hozzászögeltem a ruhámat a léchez, ráadásul a kapitányi rangot jelző haorit! O.O

- MÓÓÓ, ÁÚÚ, JAJJJ TT-TT – siránkozok kétségbeesetten. - Tankcchin mit csináljak?! Masa-jii tutibiztos, hogy meg fog ölni! T-T Ez már a harmadik a héten, pedig én tényleg próbálok vigyázni rá. A repülő automata alá sem önszántamból állta, aztán volt egy, ami teljesen kísérteties módon eltűnt, most meg ez... Lehet, hogy koporsót kellene csinálunk nekem, és nem is kerítést! – panaszolom, ahogy letöröm a falécet és megmutatom a ruhám új kiegészítőjét közelebbről az érkezettnek.
Remélem Tankcchin meg tud szabadítani a haorit evő szögtől és gonosz faléctől, hogy aztán ruhámat megsiratva tűrjem fel azt, legalább több szakadás ne legyen rajta.
- WÍÍ, Killy~ *>* – kapom fel lelkesen a borzot, ahogy meglátom és jóóól megszerethetem őt, mert nagyon aranyos~! A hirtelen felmerülő sok-sok problémámat is elfeledtette velem. - Miért ő húzza a kocsit, nem nehéz ez neki? – kérdezem Tankcchintől homlokráncolva. Aztán mikor a kerítésépítésről kérdez nyomban be is számolok neki a dolgokról.
- Hm, a helyzet az, hogy én megpróbáltam elkezdeni megépíteni a kerítést, de igazából, vagyis hát, semmire se mentem TT_TT De muszáj mielőbb kialakítani, hogy utána a Kidoushuuval rakathassak köré varázserőteret és Yoriko-chant is meg szeretném kérni, hogy figyeltesse a cseresznyefa csemetéket. Tudod, ezek nem akármilyen cseresznyefák – hajlok Tankcchinhez, a végét halkan suttogva, hogy senki se hallja az okosságosságot, amit most meg fogok osztani neki. - Ezek a cseresznyefák… EMLÉKFÁK! – eredetileg halkan akartam mondani, de a végén mégis csak teli torokból, óriási lelkesedéssel árultam el a nagy titkot. Széles mosollyal, büszkén kihúzva magamat néztem a megmunkált földbe helyezett kis fákat.
- S-sebtapaszt is hoztál? – kérdezem. Még a lelkesedésem is alábbhagy, ahogy a boci szemeimnek teret engedek és megmutatom neki az óriásira dagadt, vöröslő mutatóujjamat. - Simán Csak Keisuke-sama nincs itt, hogy puszit adjon rá, kaphatok rá sebtapaszt? Van jegesmacis? *w*

Spoiler:

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Feb. 07, 2014 8:49 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Végig vigyorogva közeledett Anao felé, tetszett a reakciója a papírmunka említésére. S’ a vigyor akkor ment át nevetésbe, amikor látta, hogy a kapitánya mit is csinált. Csak férfimunka ez, a nők maradjanak meg a kertészkedésnél, na meg a főzésnél. Mire odaért, már tényleg a könnyeket törölgette a szeméből, és nem a láblenti ütközés miatt.
- Vehehehe…- nevet tovább, ilyet se látott még, hogy valaki a ruháját odaszegezze valamihez.- Haj, mit? Szilvásbuktát, mert azt szeretem.- továbbra is nevetnie kell. Na, hát jól szórakozik a kapitánya ügyetlenkedésén. Persze nem ki gúnyolja, inkább olyan baráti odabökés ez.
- Áh, koporsót nem kell, szerintem Masa kapásból porrá égetne, ha ezt megtudná. Akkor meg elég lesz egy urna is. Ezért van könnyebb dolga a hadnagyoknak, csak egy karszalag és csá. Na, de szerencse, hogy itt vagyok, megcsináljuk ezt hamar, meglátod, olyan kerítés lesz itt, hogy mindenki a csodájára fog járni.- büszkén kitolta a mellkasát, és reméli, hogy nem azért fognak jönni, hogy röhögjenek azon, amit csináltak.
- Mutasd csak azt a ruhát, meg a lécet.- gondosan szemügyre vette a gond okozóját, bár az lehet inkább a kapitánya volt.- Komolyabb a baj, mint gondoltam. Egy veszélyes helyen lévő szállat kapott el, ezt bizony nem szabad tépni, lehet végig a ruhádban kell maradnia. Szegény kapitány.- szívja Anao vérét, és még rá is játszik, aggódó arcot vágott, de végül csak megkegyelmez, és megfogja a léc két oldalát, majd feszíteni kezdi, még el nem törik, így már ki is lehet szedni a szeget.
- Nah, ha ügyesen takargatod, észre se fogják venni, hogy ott egy lyuk. Még jó, hogy nem százas szeget kezdtél el használni, az még nagyobb lyukat hagyott volna.- eldobja a deszka maradékát, és mosolyogva nézi, ahogyan Anao kézbe kapja Killert, na meg azt is, ahogy majdnem minden kiborul a kocsiból.
- Szerintem nem, és azért ő húzza, mert megint okoskodott, azt hitte, hogy majd én leszek az, aki húzni fogja. Ahogy ismerem, még bele is mászott volna a kocsiba, hogy a hátsóját is cipeljem.- kemény szeretet, de néha így kell nevelni, ettől lesz ám igazán jó felnőtt. Ha egyszer lesznek gyerekei, ami felé nagyon is nagy kételyei vannak, pont így fogja őket is nevelni. Ha kell rövidre engedi a pórázt.
- Látod mi van, ha kapkodsz? Ha megvártál volna, akkor már… nagyjából itt tartanánk, hogy beszélgetnénk, ja, semmivel se lennénk előrébb. Nem akármilyen fák? Milyenek? Még teremnek is?- lehajolt, hogy rendesen hallja, mit is akar súgni Anao, és talán ezt nem kellett volna. Amikor telibe üvöltik a fülét, a hideg szalad végig a testén, a haja szabályosan az égnek áll, a szemei elkerekednek, és a fogait csikorgatja.
- Azt hiszem megsüketültem… nem vérzik a fülem? Emlékfánk?- valami nedveset érez, de az lehet csak Anao nyála került a fülébe, bár reméli, hogy nem, és csak képzelődik.
- Hogy mit!?- nem hallotta valami jól, mit is kérdezett Anao. Rázza a fejét, és bedugja az ujját a fülébe, hátha az segít valamit. De a jelbeszédből megérti, hogy mi is kell.
- Áh, sebtapasz! Igen, hoztam, van nálam egy pár! Várj, adom! Válasz egyet!- Anao felé nyújt egy egész marékkal, és még szemezget benne, tovább piszkálja a fülét, majd befogja az orrát, vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja az orrán át kifújni, ez valamennyire segített, már hallani hall is valamit, bár némi sípolás is belekerült, de majd csak elmúlik.
- Nah, a kis betegnek más is jár, nem csak tapasz.- benyúl az uniformisa belső zsebébe, és néhány nyalókát vesz elő, egyet Killernek ad, aki tudja mi a dolga, kicsomagolja, és már szopogatni is kezdi, egy gyümölcsöset Anao felé nyújt, nem tudja milyen íze van, csak úgy randomba adta, egy citromosat pedig ő kap be.
- Hogyaszongya, elsőnek megmérjük milyen hosszú is lesz a kerítés, a két kicsi, meg hosszabb oldalát, utána keresünk négy hosszú és négy rövidebb lécet, ezekre meg ráverjük a többit, utána beállítjuk a földbe, egymáshoz szegeljük őket, és kész is lesz a kerítés. Van még valahol deszka?

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Feb. 09, 2014 9:09 am

Kertendezés 10. osztagos módra

Hirtelen a nagy riadalmam közepette nem igazán értem, hogy Tankcchin mit akar a szilvásbuktával, ugyanis a jelenlegi pillanat nem éppen nasizásra alkalmas helyzet, hiszen a 10. osztag haorija van veszélyben! Vagyis az én haorim, de ez az egyik dolog, ami minket pontosan 10. osztagossá tesz!
Szinte láttam az egész eddigi életemet leperegni előttem, ahogy Tankcchin azt a következtetést vonta le, hogy én bizony Masa-jii shakkahouja által fogok meghalni, jobbik esetben, ha megtudná, de mi lenne, ha nem tudná meg csak ééévekkel később tűnne fel neki haorim új kiegészítője?!
- De hát… Simán Csak Keisuke-sama karszalagját mégsem vehetem el, azaz övé, a sajátja, őt illeti meg T3T – számmal csücsörítve mondom az alábbit, amint sikerült elkergetnem a borús gondolataimat. Majd névrokon Naocchannal beszélek erről először és vele fogok majd Masa-jii elé járulni és akkor megúszom talán a porráégetést, talán…
- Remélem is, mert akkor nem szerzek olyan ízét! Azt! Szilvásbuktát! – fogom szaván Tankcchint a kerítést illetőleg, majd mutatom is a léc harapta haorim ujját.
- Miiiiiiiiiiiiiiiii?! – kiáltom kétségbeesetten, elnyújtott hangon, és már kezdtem elfogadni, hogy az életem hátralévő részét egy léccel a haorimban fogom leélni. A legjobb lesz, hogy máris elnevezem, vagy a felhasználásán kéne agyalnom? De hát ezzel még aludni sem lehet! szomorú

- Tankchichichciiin ez nem volt vicces TT_TT – panaszolom, majd nézem az apró lyukas haorimat. Szinte nem is látszik, micsoda szerencse! - Tudod, hogy már a léc nevén töprengtem, bakaTankcchin >.>” – ráznám felé öklömet nagy fenyegetéssel. De mivel megszabadított a léctől, ezért nem teszem, még így sem, hogy Tankcchin a szokottnál is tréfálkozó kedvében van.
- Igen? – meglepetten emelem szememmel egy magasságba Killert. - Ejnye-ejnye nagy leló létére cipelteti magát az uraság? Ha nagyon elereszted magadat, akkor biza, nem fogsz ételt kapni, de mivel még messze állsz ettől, tessék :3 – nagy okoskodó, dorgáló arcom hamar eltűnik, ahogy egy citromos süteményt veszek elő és adom a pici borznak. Alig nőtt mióta utoljára láttam, vagyis múlthét óta!
- Százas szeget?! Miért, azok nagyobbat harapnak? – döbbent arccal nézek Tankcchinre. Inkább nem veszek soha, de soha többé egy szöget se a kezembe… a végén tényleg oda lesz a haorim ujja, vagy léccel a ruhámban kell leélnem az életem további felét, és az mégis, hogy nézne ki? Hát szerintem nem túl jól…
- Nem fánk, FA! Hogy tudsz mindig a hasadra gondolni Tankcchin? A végén elhízol… jársz egyáltalán rendszeresen edzésre? – böködöm párszor hason, hogy értse a célzásomat, de ezzel csak azt értem el, hogy jobban kezdett fájni az amúgy is bibis ujjam. Nem elég, hogy vöröslött és fel volt dagadva, de még lüktetett is, mohoho! T~T
Nyomban a sebtapaszokra vetettem magamat, hogy keressek jegesmacisat, mert biztos van, kinél ne lenne cuki jegesmacis sebtapasz? *.* Ráadásul nyalókát is kaptam! Fülig érő vigyorral néztem Tankcchinre, még az ujjamban lüktető fájdalomról is megfeledkeztem, mikor is…
- Tankcchin… amit te eszel, az véletlenül nem citromos? – pislogok rá cuki, barna szemekkel, ahogy Shizcchinre, Keisuke-samára, vagy Kisuke-niisamára szoktam mikor naaagyon szeretnék tőlük valamit. Nem tudom, hogy ez miért jó, de általában akkor megadják azt, amit szeretnék, pont amire gondolok, mint most a citromos nyalókát! *o*
Nem igazán értettem Tankcchin kerítésről tartott beszámolóját, de amikor a deszkákról kérdezett úgy éreztem, kezdem kapizsgálni a lényeget. Nyomban kaptam is az alkalmon és válaszoltam.
- Igen, van! A hálókörleteknél, reeengeteg!! Ha gondolod megmutathatom őket. – Miután találtam macis sebtapaszt és megküzdöttem vele, hogy az ujjamon legyen és megmutattam újdonsült szerzeményemet a kis borznak, nyomban felpattantam, feladatra készen állva. - Most kellenek a lécek, Tankcchin ezermester? – amennyiben igen, egy szempillantás alatt tettem meg az utat oda és vissza villámtánc segítségével, elhozva jó pár adag deszkát a hálókörlet falából. - Ennyi elég, vagy kell még? Mert ha kell még, ahhoz lehet, kellene segítség.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Feb. 14, 2014 12:10 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Kicsit viccesnek találja, ahogyan a kapitánya reagál az egészre. Annak ellenére, hogy naaagyon erős, mégis úgy viselkedik, mint egy szeleburdi kislány, pontosan ezért is kedveli Tenkai.
- Hm, akkor fel kéne rakni valami mást. Majd keresünk valamilyet, fehéret, vagy zöldet, és azt mondjuk, hogy a természet iránti rajongásodat akarod kifejezni. Szerintem ezt csak megérti a vénember is.- utalt itt a főkapitányra. De tervnek nem is olyan rossz, habár inkább el kéne mondania, hogy csak viccel az egésszel, de akkor oda a móka, még egy kicsit csak húzza.
- Miiii!?O.o Nem lesz bukta, de… de… hát… izé… most miéééért?- krokodilkönnyes, és kutyaszemekkel nézi Anaot, bár nem feltétlen áll jól egy férfinak, de talán csak sikerül vele valamit elérnie. Ám lassan tényleg itt az ideje felfedni a kis viccét, és meg is szabadítani attól a fránya léctől Anaot. De attól még nagyon is jóízűen kezd nevetni, már igazi könnyek szöknek a szemébe.
- Még hogy nem volt vicces? Láttad volna magadat.- mosolyogva borzolta össze Anao haját, és utána ökölbe szorította a kezeit, maga elé emelte őket és játékosan mozgatni kezdte az ökleit, mellé még a nyelvét is kiöltötte.- Na gyere, gyere. S’ szerintem névnek elég lett volna Deszka, vagy Lécecske is.- ej, az a léc, amit leszedett, már nem nagyon lesz jó semmire, esetleg valami padféleségnek, amin lehet dolgozni.
- Bezony. A léló uraság cipeltetné magát, aztán rákapna, és az istennek se tudnám rávenni, hogy gyalogoljon. Hééé, én nem kapok?- Anaoéhoz hasonló kétségbeesett hangon kérdezett, ne hogy már csak Killer kapjon minden finomat. Amit a kis borz hamar be is falt, mellé elégedetten morogott is.
- Hajaj, de még mekkorát, várj, megmutatom mekkorák is.- a kocsihoz lépet, és keresgélni kezdett benne.- Kombinált fogó, nem hiszem, hogy kell, harapó… az még jól jöhet, áh, itt is van.- győzedelmesen emeli magasba azt a szeget.- Na, ez aztán rakna rá lyukat, de még csak nem is ez a legnagyobb.- majd következett az a mutatvány, amitől biztosra veszi, hogy valami nedves került a fülébe. Pedig ez csak akkor szokott előfordulni, ha Killer kelti fel álmából.
- Jóvanna. Túl hangosan súgtad a fülembe. És nem is mindig arra gondolok. Hátőőőőő, elég gyakran, általában, néha, na jó, előfordul, hogy kihagyom. Ughhh.- dörzsölgetni kezdi a hasát, ahol érte a bökés. Kifejezetten kegyetlen egy támadás ez, jobban fáj, mint ha leszakadna a keze, és úgy már járt, csak tudja az milyen.
- Hem? De, szerintem az.- nézi Anaot, nézi a nyalókát, ádáz harc dúl most a lelkében, engedjen a jóságnak, a kedvességnek, és adja át a kincsét Anaonak, vagy hagyja, hogy a gonosz eluralkodjon a lelkén, és kegyetlenül kapja be azt a nyalókat. Már csak valami hamis, latin kórus kéne a háttérbe, hogy teljes legyen a hatás. Lassan emeli a szája felé a nyalókát, ajkai szétnyílnak, és mikor majdnem bekapja, fordul a keze, és Anao szájába rakja.
- Ej, nem ér a cukinézés.- morgót egy sort, és előveszi egy másikat, és azt kezdi el szopogatni.
- Hogy merre? Mi?- szólni akart, hogy talán mégse kéne azt szétszedni, de már mindegy. Anao elviharzott, és ahogy ment, már jött is, néhány újabb deszkával.
- Ejha, még le is van lakkozva, jó anyag, de néhány léc is kéne, olyan, hát… két-három méteresek, de ne túl vastagok, valamire rá is kell verni a deszkákat.- forgatta a szájában a nyalókát, miközben elővette a mérőszalagot, jegyzetfüzetet, és egy ceruzát.- Na, Killer, tudod a dolgod.- kihúzta a szalag végét, és odaadta Killernek, aki okosan le is fogta a földhöz, Tenkai meg kihúzta, hogy lemérje mekkora is lesz a kerítés hossza.- Na, akkor az annyi, mint, pontosan.- leírta a méreteket, majd a szélességénél is megismételte ezt.- Nah, akkor fogunk pár deszkát, és méretre vágjuk őket, utána a gérládába berakjuk a léceket, összevágjuk őket, felszegeljük, ásunk lyukat, belerakjuk őket, és kész is lesz. Akkor munkára.- ha ott volt Anao, akkor neki is mondta, ha meg nem, hát akkor csak Killernek.- Vetkőzzünk neki, nehogy megint ruha szakadás legyen.- részéről leveszi a felsőjét, ami alatt egy szürke póló van, na meg látszik az is, hol is csatlakozik az a fránya művégtag.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Ápr. 22, 2014 3:34 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Tankcchin tréfálkozásán hamar túlteszem magamat, ráadásul még meg is szánom és adok neki is fincsi citromos sütit. Bár picit vonakodva, Killer jobban megérdemli, mert ő növésben van, Tankcchin viszont eleresztette magát az utóbbi időben, én tényleg nem emlékszem, hogy láttam volna edzéseken! Pedig múlthét kedden én is elmentem!
- Szerintem egy kis lustizás belefér, nééézd, milyen cukin néz! Hát én éjjel-nappal kiszolgálnám! – mutatom Killer cuki arcocskáját Tankcchinnek, hogy lássa, mennyire is édibédi és miért teheti meg azt, hogy másokkal cipelteti magát. Ez a háziállatok kiváltsága, következő életemben én is szeretnék valami cuki állatocska lenni, mondjuk házi-jegesmaci! *w*
- Ezek a százas szegek, ijesztőek… – húzódok odébb mielőtt ez is megkóstolná a haorimat és akkor Masa-jiihez már okkal mehetnék és nem lenne vicces elmagyarázni neki a haori evő szegeket. :/ - Mi?! Vannak szélesebb szájúak?! Ez, tényleg ijesztő – borzongok meg a gondolatra, ahogy elképzelem kobakomban az ennél is nagyobb szeget, krokodil fogakkal a haorimon csüngeni. Wááá confused

Még belegondolni is rémes!
Szerencsére a borús gondolataimat hamar elhessegeti a citrom illata, s nyomban ki is szagolom, hogy vajon mi lehet, és hát persze, hogy az a nyalóka, ami nem lehetett volna az enyém, ha nem vettem be azt a nézést, ami Shizcchinnél, Simán Csak Keisuke-samánál, de legfőképpen Kisuke-nii-samánál mindig beválik! De ezek szerint Tankcchinnél is hatékony, ezt nem felejtem el! *<* Bár… nem igazán értem, hogy miért Surprised

Vidáman nyammogom a megszerzett édességet, majd intézkedek a lécek ügyében.
- Hem? Azok mégis mire? – kíváncsiskodom. - Oké, hozok olyat is! Szerintem olyan is van ott, mintha láttam volna! – jelentem ki lelkesen, ugrándozva egy helyben, majd villámgyorsasággal teljesítettem a rendelést. Még éppen időben értem vissza, Tankcchin magyarázására, de sok dolgot nem értettem, lehet, hogy az elején volt még lényeges dolog, és emiatt nem.
- Oké, étem, szóval… gerleláda, amiket összevágunk, meg beássuk a léceket a földbe és a szegeket feltesszük, mindent értek! Vagyis nem igazán… most akkor… mi? – keresztbe áll a szemem a gondolkodástól és a zavarodottságtól, mert tényleg nagyon elvesztettem a fonalat, hogy mit hol, merről merre és meddig. Még jó, hogy Tankcchin itt van, és ő mindent tud a kerítéskészítésről, mert nekem már ez sok volt, ráadásul a szegek ijesztőek én ugyan nem veszem őket ismét a kezembe! >p>
- Sajnos én nem vehetem le, mert Masa-jii megbüntet, vagy a mumusok elviszik, már jártam úgy! Nem volt vicces. – Panaszolom és ahelyett, hogy levenném a haorimat csak feltűröm mindkét ujját. Szerencsére alatta a ruhám nem hosszú, mivel rövid ujjú kimonót viselek, csak a haorimra igaz ez. Így nincs a többi ruhám hasonló veszélynek kitéve, maximum az ujjaim, de azokra majd vigyázok! Megigazítottam a számban a nyalókát és már feladatra készen is álltam.
- Akkor mivel is kezdünk, ezzel? – ragadok megy egy lécet, és rögtön dobom is el meglepettségemben.
- WOHAA, de menő! – mutatok Tankcchin műkezére. - Tisztára, mint az egyik mesében, amit Himmecchan gyerekeivel néztem meg Keisuke-sama DVD-jének a mi a nevén! – kiáltom lelkesen, körbejárva Tankcchint, megböködve a művégtagot. - Mond csak, érzel vele? Hogy szerezted? Én is akarok ilyet, ez nagyon menő! – hadarom, nagy rajongással, mert tényleg nagyon tetszik! Vajon a 12. osztag csinálta? Surprised

Tárgy: Re: Az osztag kertje Csüt. Ápr. 24, 2014 9:00 pm

Kertrendezés 10. osztagos módra

- Bah, mert nem ismered annyira, mint én. Most cukin néz, mert tudja, hogy nálad az simán bejön. De amint nem figyelsz, felveszi a gonosz zseni nézését, és örül, mert sikerült megszereznie magának.- mutogatott Killere, akinek aztán végkép fogalma se volt arról, hogy miről is hadovál a gazdája, letudta azzal, hogy az a citromos süti felpörgette.
- Áh, annyira nem, legalábbis ha nem rakod alá a kezed, akkor semmi gond sincs. Meg ezeket általában már gerendákhoz használják. Tudod, tetőépítésnél, meg ilyenek.- hevesen bólogatott miközben magyarázott, a kezeivel meg még mutogatott is összevissza.- Mi az hogy, de azokat még nem sokat használtam, nem kellett, meg eh, nehezek, meg drágák is.- fintorgott is a beszéd közben.- De ha figyelsz a ruhádra, akkor nem szegeled oda magad, meg ezekkel ha át is ütöd, van akkora a lyuk, hogy átmegy rajta. A haoridért meg ne aggódj, majd rakunk rá egy foltot, vagy valamit, rárajzoljuk az osztag jelét, és azt mondjuk, hogy saját márka.- már látja is a szemei előtt, saját bolt, táskák, cipőkre rárakják a jelüket, hatalmas üzlet van ebben, csak annyi a baj vele, hogy leginkább a saját osztaguknak adhatják el. Mások nem biztos, hogy rohangálnának ilyenben. De nem lehet mindenkinek jó az ízlése.
Ehj, túl jó a szíve, és megosztja a kedvenc nyalókáját Anaoval. De hát a cuki nézésnek nehéz ellenállni, főleg ha külsőre a kapitánya követi el ezt a durva támadást. Fel kell vérteznie magát az ilyenek ellen, márt hát nem állapot, hogy így lefegyverzik, főleg akkor, ha a nyalókáról van szó. Na de majd gyakorol, felbérel pár cukinéző bajnokot, és edzeni fogja magát. Egészen addig, még senki se fogja tudni legyőzni így. Akkor pedig minden nyalóka megmarad.
- Valamire csak rakni kell verni a többit. Ha csak úgy magukban állnának ott, akkor egy kis szél, és már mennek is el.- magyarázott hevesen, és megint csak nem figyelt. Már megint lelépett Anao, kezd egy olyan érzése lenni, hogy néhány szálás darabokban lesz, de hogy nagyon hiányos lesz a padló szerkezet, az tuti. Remélhetőleg nem fogják megtudni, hogy ki is a felelős ezért, vagyis felelősek, mert Anaot tuti nem, de Tenkait már lehet meg akarnák verni.
- Ej Killer, lesznek még itt gondok… Neeeem, te hiába vágod be ezt a cukinézést, meg nagy macskaszemeket, nem használ. Egyébként is, borz vagy, nem tudsz rendes macskaszemeket csinálni.- felszegett állal mondta ezeket Tenkai, Killer pedig morgott, és leült a fenekére, de amint Anao megérkezett, már ment is oda, és dörgölőzött.
- Há nézd meg, odamész ahonnan a tűzet érzed, mi? Áruló.- nyújtotta a nyelvét Killere.
- Majdnem. A gödrök azért kellenek, hogy beleállítsuk a deszkákat. A lécek azért, hogy ráverjük a deszkákat, és így lesz kész a kerítés. De majd ha megint kell csinálni, abban is segítek, de csak tanácsokat adok, ha ügyes leszel, akkor még kapsz egy doboz nyalókát is.- mondta vigyorogva, miközben kiosztott egy buksisimit a kapitányának. Majd utána nevetni kezdett a mumusos történeten.
- Biztos csak mosni vitték el, vagy Masa volt az. Csak mumusnak öltözött be.- már csak arra kéne rájönnie, hogy mik is azok a mumusok. Bár ha jól tudja, a rézfaszú bagoly is a mumus egyik neve, vagy ilyesmi. De hogy lehet neki rézből? Lehet kimegy az erdőbe egy mágnessel vagy ilyesmi, és fog egy párat.
- Nem, elsőnek a…- erről ennyit, egy deszka lehet már is mínusz, helyette a keze lett a sláger. Lemondóan sóhajtott egyet, majd keserű mosollyal az ajkán kezdte vakargatni a tarkóját.- Jah, menő.- de legalább a kapitánya nem kezdte faggatni az elvesztésének a történetével, találhatna ki megint valami hülyeséget. Bár a bekente mézzel, és Killer lerágta történet még mindig ott volt a talonban.
- Hát, fogjuk rá, hogy érzek vele. Azt érzem, ha megfogok vele valamit, de ennyi. Fájdalom, hideg, meleg, ezeket nem érzem. Várj csak, mutatok valamit. Hol egy darab fa… aha, ott van, elő a kalapács, egy sima hatvanas szeg. Tessék, fogd meg a kalapácsot.- rátenyerelt a műkezével a deszkára, heggyel rátette a szeget.- Na, most üss rá a kalapáccsal a szeg fejére. Hajrá, nem kell félni.- biztatóan elmosolyodott, és ha megteszi Anao, és átszalad a kezén a szeg. Akkor fájdalmasan felkiált.- DE MIÉRT!? MIÉRT!? MIT CSINÁLTAM, HOGY EZT ÉRDEMLEM!?- rázta a kezét, játszotta a sérültet, majd kitört belőle a kárörvendő nevetés.- Csaaaaak vicceltem.- Killer is a hátára fordult, és nevetésre emlékeztető hangokat adott ki.- Látod, semmi, nem fáj.- rázta a kezét, benne a deszkával.- Na, de hogy a többire is mondjak valamit. A 12. osztagos srácok csinálták, és ha jól megcsináljuk ezt a kerítést, akkor lehet róla szó, hogy adok egyet. Van még otthon három másik. De az egyiket már beállítottam hátvakarásra, még egy nyelet is raktam bele, azt nem adom, de a másik kettőből választhatsz egyet. De azért ne vágd le a kezed, mert kell egy ilyen, meg hát hogyan is nézne ki? A te nőies testeden egy férfias kar? Brrr, a hideg is kiráz a gondolattól.- végig is szaladt rajta a remegés.- Na, de akkor folytassuk.- nyúlt is volna pár deszkáért, csak megakadt a keze.- Hoppá, erről elfelejtkeztem.- zavarában elvigyorodott.- Segítenél kiszedni? Fogj rá erősen a deszkára, én meg lehúzom róla a kezemet.- és ha segít is Anao, és nincs elájulva attól, hogy megjátszotta magát, akkor valahogy csak letudják venni, a maradék pedig annyi, hogy van egy lyuk a tenyerén.- Nida, átlátok rajta, most már lehet mondani, hogy lyukas markú vagyok

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Ápr. 27, 2014 3:28 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

- Szerintem elég jól ismerem Killert, hogy tudjam, cuki ˇ<ˇ – kérem ki magamnak és kelek egyúttal védelmére a kis szőrmóknak.
Okos arccal hallgatja Tankcchin meséjét, és ezzel egyidejűleg borzad el a széles szájú szegek gondolatára.
- Drágák? Ezen segíthetek Tankcchin! Nem kapsz elég fizetést, igaz? Régen nekem is gond volt a spórolás, sosem volt semmire se pénzem, de ha írunk egy levelet Masa-jiinek, hogy ezermesterségedet nem tudod űzni a kevés összeg miatt, amit munkádért kapsz, nyomban meggondolja a fizetésemelésedet! – Bólogatok helyeslően gondolataimra, fejemben pedig már meg is fogalmazódott a kérvény, olyan mintára, amit névrokon Naocchan mutogatott nekem egyszer, amit azért kellett írnom, hogy legyen Simán Csak Keisuke-samának új tetője az irodáján. Szóval én értek ehhez már, meg minden Cool

- Tankcchin… ennek mi értelme lenne? – billentem oldalra a fejemet a gondolatra, miszerint megjelölhetnénk a haorimat, ha ütök rá még egy-két lyukat a haorievő szegekkel, és akkor mondhatnánk, hogy saját márka. De így is az, nem? Ott virít a hátamon a nagy 10-es szám! Surprised

- Hallod Tankcchin? Talán mégse lenne rossz ötlet! *-* Nyithatnánk olyan szuvenír boltot, ami az Emberek Világában is van! *>* – pacskolom meg a hátát a nagyszerű ötletéért. - Így több pénzhez juthatnánk és neked is lenne egy kis plusz kereseted, amivel tudsz venni jobb felszerelést meg minden!
Mikor visszaértem a deszkákkal és megváltam tőlük vigyorogva térdeltem le Killerhez, hogy megsimogassam.
- Mi az, Killer, szeretnél sütit? Hát persze, hogy szeretnél! *.* Tessék~ – adok neki is a citromos süteményből, van elég, jut mindenkinek!
- Masa-jii nem mumus, Tankcchin! Masa-jii csak Masa-jii – magyarázom meg neki a tutit, hiszen tisztán érthető, nem? - Tankcchin én tényleg rád bízom, nem értek ehhez ^^” – mosolygok zavartan, mert szinte semmit sem értek abból, amit Tankcchin magyaráz, pedig tényleg igyekeztem koncentrálni rá, sőt, figyeltem is! De még így sem ért semmit az egész, nem fogtam fel a dolgokat… - Viszont… segíteni segítek, ahol tudok! – Biztosítom arról, hogy nem azért mondtam, mert ki akarom húzni magamat a munka lényegi részéből, hanem csak egyszerűen... tényleg nem értem. Azonban, ennek ellenére igyekszem! Surprised

- Woaah… – ámulok-bámulok, ahogy Tankcchin elmondja, nem is érez vele! - De szerencsés vagy – mondom. - Más beüti a kezét és fáj neki, te pedig csak nevetsz rajta. – Elhúzom a számat, ahogy belegondolok, van egy ajtó az osztagban, ahol rendszeresen fennakadok, beütöm magamat és társai. Elég ciki…
- Mi?! Kalapácsolhatok én? *>* – lelkesen vettem át az említett segédeszközt, majd jól meglódítva csaptam a szög fejére, meg nagy részében véletlenül Tankcchin kezére. szomorú

Jajgatására megdermedek, kétségbeesetten dobom el a kalapácsot, hozzá se merek érni a fájó tagjához, kétségbeesetten néztem rá, hol pedig a kezére.
- É-én nem akartam, sz-szóval én tényleg sajnálom, azt mondtad nem fáj, szóval én azt hittem, vagyis ne haragudj! T_T – némi könny gyűlik a szemembe, amiért bántottam Tankcchint, pedig én tényleg nem akartam… - R-rögtön hívom Amaririsu-kunt! Ő egy nagyon jó orvosdoktor! Kedves is meg minden – magyarázom. Nyomban azon voltam, hogy pokollepkét idézzek, de remegő kézzel még ez se ment. TT_TT
- TAAAAAAAAAAAANKCHIIIIIIIIIIIIN T-T – visítom, amint kiderül, csak átvert... megint. - Ez egyáltalán, de nem volt vicces!! TT-TT – Csapkodom meg fáj, de nem is fáj kezét, ha már úgy se érzi! >.> Mérgem miatt picit szabadjára engedve lélekenergiáimat, hogy megjegyezze, velem nem szabad ilyesmivel viccelődni, soha, soha, de soha többé se soha! - Megmondalak Keisuke-samának! – jelentem ki megsértődve, karba font kézzel, berekesztve Tankcchin büntető csapkodását.
- Persze, segítek T=T >.> – Tankcchin intelmei szerint fogom meg a deszkát, jó erősen, és várom meg, míg lehúzza róla a kezét. Az óriási lyukat látva elhúzom a számat. - Kifizetem, oké? T-T – motyogom bűnbánóan, még ha vicc is volt, hibásnak éreztem magamat miatta.
- Ezért ki kell engesztelned ám' – mondom fennhordott orral. – Kezdjük azzal, hogy őszintén elmondod, hogy-hogy nincs meg a kezed? Mi történt? Régebben nem volt ilyen! Szóval ez tuti új keletű, emlékeznék erre. – Legalábbis… azt hiszem. Ha csak nem hétpecsétes titokként őrizte egész eddig és most csak azért leplezte le magát, mert én vagyok a kapitány! Eltátom a számat, szerencse már elpusztítottam a citromos nyalókát, így az nem tud kiesni belőle.
- Tankcchin, becs szóra, hogy titokban tartom, így görbüljek meg, ha nem teszem – hajlítom be kisujjamat, hatalmasra nyílt, krokodilkönnyes szemekkel nézve fel rá, miközben biztosítom arról, rám számíthat! *-*
- Óh, és nincs több ilyen vicc! >.> – csapok a fémkarra figyelmeztető hanglejtéssel.
- Nyo, a viccet félre téve. Hogyan is van ez a kerítés? Mit csináljak, tartsak meg valamit? Én többet nem akarok kalapálni… – elhúzott szájjal nézek a földön árválkodó kalapácsra. Többet ugyan nem veszem a kezembe, ez is gonosz, mint a szegek, összeesküdtek ellenem! >.> T-T
- Tényleg Tankcchin, meséltem már neked, hogy másodlagos elsőszámú állásként testőr vagyok? *.* – kérdezem felbuzdulva, ahogy felötlik bennem, neki még el se újságoltam ezt! *_*

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Ápr. 28, 2014 11:49 pm

Kertrendezés 10. osztagos módra

- Na peeeersze. Neked tetszeleg, mert tudja, hogy ha rajtad múlna, akkor bizony felhizlalnád nagyon.- próbált komoly arcot vágni, de valahogy nem sikerült. Csibészes csillogás ott bujkált a szeme sarkában.
- Ááááá. Nem kell az, akad azért annyi, hogy ki tudjak spórolni olyan szegekre. Na meg tudod, azért ennyi előnye van a nemességnek is. De azért írhatunk egy levelet Öregnek, amiben megkérjük, hogy csináltasson medencét, meg szaunát nekünk. Mert hát szerintem megérdemeljük. Sőőőőt, saját fagyizot is. Majd én elkészítem az üzleti tervet, meg a tervrajzokat, és olcsóban felszámítom. Na, hamar, hol egy papír?- fellelkesülve, arcán gyermeki mosollyal nézeget mindenfelé, hátha akad egy papír a közelben. Legalábbis olyan, amire még nem írt semmit.
- Az lenne az értelme, hogy akkor nem látszik a lyuk, amit csináltál rá. Na meg ezzel is egyedibb lennél a többieknél. S’ még nem is kérnék sok részesedést az ilyenekért.- az üzletben nincs barátság, de a barátságban sincs üzlet. Csak el kell dönteni, hogy ez most melyik is lenne. A háta meg lehet majdnem le is akar szakadni a paskolás miatt. Amilyen kicsi, akkora erő van a kapitányában.- Aucs… Remek ötlet, na majd ezt is hozzáírjuk a levélhez, amit az Öregnek küldünk el, és hogy becsalogassuk, még kedvezményt is adunk neki, biztos nem fog tudni ennek ellenállni. Majd csináltatunk olyan pipát, amiben kiválaszthatja az aromát, meg a legszebb zanpukról mintázunk játék kardokat, és azt a gyerekeknek áruljuk. Juhuuuuj, de jó lesz.- teljesen beleélte magát, kedve lenne ugrálni is, de valahogy furán venné ki magát, ha azt tenné. Főleg, mert itt van Killer is, és hát előtte tartani kell az alfahím szerepet. A végén elkanászodna, és többé nem tisztelné Tenkait… na jó, még kevésbé, mint most teszi.
- Én is kérem.- lebiggyeszti az ajkát, mint aki sírni akarna, de csak a sütire fáj a foga.
- Jaaaaaaaah, értem. Bocsi ^^” . Na, de akkor figyelj jól, megtanítalak, hogyan is kell egy tökös kerítést eszkábálni. Aztán majd mindenki irigykedni fog, hogy nekünk ilyen is van.- már csak egy napszemüveget kéne felcsapnia, és tökéletes lenne az összhatás.
Örül, hogy Anaonak ennyire tetszik a keze, bár pár dologgal nem nagyon ért egyet.
- Jah, aha… szerencsés… haha, igen, az.- valahogy jobban tudna örülni annak, ha meglenne mindkét keze. Így a művel nem a legkellemesebb csinálni pár dolgot.
- Jap, kalapácsolj csak nyugodtan.- már majdnem sajnálja is a kapitányát azért, ami következett. Annyira azért nem akart szemét lenni, de hát ez egy olyan vicc, amit ha elmond a haveroknak, még órákig fognak rajta röhögni. De amikor már tényleg sírás közelében van Anao, akkor felnevet, hogy megnyugtassa a kapitányt, hogy azért nem is fájt.
- Jól van na… és az volt - magához öleli a csapkodó kapitányát, és megborzolta a haját, majd csak akkor engedte el, amikor kapott egy kis adag lélekerőt. Még a lábai is megrogytak, de akkor is megérte.
- Mondjál csak. - szerinte a hadnagya is jót fog ezen nevetni, de előbb még leszedik a kezéről azt a deszkát.
- Jaj, nem kell kifizetned.- mondta kedvesen mosolyogva.- Mondom, van még otthon egy pár belőle, meg így is tudom használni.- akkor kezdte szívni a fogát, amikor az okra kérdeztek, ahogyan elvesztette a karját. Nem nagyon akar erről beszélni, ideje előszedni valami kamuzást.
- Nah, kiengesztellek, adok neked egy kezet, mindegy mi van. Ami meg azt illeti, pedig elég régóta így van, csak a jelek szerint, akkor eddig nem láttál így, rövidebb felsőben. A története meg… hát egyszer rossz helyre nyúltam egy nőnél, és leharapta.- mondta halálosan komoly arccal. De látva a kapitánya arcát, és hát tényleg elég szemét volt…
- Na jó, de titok maradjon. A zanpakutom tette. Amikor tanultam használni, nos, hát… mondjuk úgy, elég makrancos volt, és akadt pár apróság, ami kellett volna ahhoz, hogy rendesen tudjam használni. És oké, nincs több ilyen vicc.- forgatta a szemeit, már nem is nagyon tudna újat ellőni.
- Elsőnek is ásunk egy keveset. Olyan harminc, negyven centire lyukakat ásunk a fák körül, hogy meglegyen a kerítés alapja. Utána a deszkák végét kicsit megnyessük, hegyesre, hogy rendesen belemenjen majd a lyukba, utána méretre vágjuk, és a léceket levágjuk, aztán kalapálás, majd beletesszük a lyukakba, a végén pászítás, és szegővel összeszegelem őket. Kész is lesz ez hamar.- büszkén tolta ki a mellkasát, hogy ilyen jól eltervezte, már csak valami ásásra alkalmas eszköz kéne, de még jó, hogy itt van Killer.
- Testőr? O.o Kinek a testőre?- ezt eddig nem tudta, de hát mindig tanul újat az ember.
- Na, Killer, ahogy beszéltük, a méretek megvannak, kezd szépen az ásást, addig mi vágunk, és Anao elmondja, hogyan is lett másodállásban főtestőre valakinek.- előszedegette a deszkákat, majd a kis kocsijából kipakolt mindent, az lesz a bak.- Na, gyere kapitány, tartsd meg, még vágok.- és ha így tesz, akkor Tenkai kezdi a hegyezéses vágást.[/b][/b]

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Ápr. 29, 2014 5:42 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Nem értem Tankcchint, miből gondolja, hogy a szeretetem odáig terjedne, hogy Killert addig etetném, ameddig egy hatalmas lufivá nem válik! Mondjuk… talán… lehet, hogy… igaz! T^T Olyan édi, képtelenség lenne nem etetni állandó jelleggel, hiszen olyan cukin néz, nem tudom elviselni, ha valaki nézi, miközben eszek, az olyan rossz dolog. Ezért is adok Tankcchinnek citromos sütit Killer után, mert hát nem lehet az, hogy ne adjak.
- Hmhmhm… Tankcchin! – szólalok fel határozottan. - Kinevezlek! Ezentúl te leszel osztagunk építészmérnöke! *>* – csapom össze kezeimet büszkén, hiszen ilyen csodás rang és ötlet is nekem juthat csak eszembe. Főleg a fagyizós ötlet tetszett, de a szuveníres boltos dolgok sem voltak piskóták!
- Csigavér Tankcchin, előbb a kerítés, de különb megbeszélés miatt mindenképpen be kell nézned hozzám a napokban az irodába, hogy megbeszéljük a részleteket – dörzsölöm össze tenyereimet. Csábító, csábító az egész nagyon, ha tehetném én is szívem szerint ugranék fejet a kivitelezésbe, de a mostani feladatunkat sem feledtem. Sőt, a cseresznyefák elsőbbséget élveznek, nagyobbat, mint azt gondolnánk!
- ÚÚÚ, a zanpakutok az ikreknek biztosan tetszene! *-* – helyeselek az ötletre azért.
Tankcchin néha nagyon rossz viccekkel áll elő, olyanokkal, amik nem is viccesek! T-T Biztos most se mond igazat, csak azért mondja, hogy nem fáj neki, mert tréfál, és különben meg fáj neki, szóval tényleg kell Amaririsu-kun, remélem, ráér. Móóó, még a pokollepkét se tudom megidézni!! T_T
- Biztos, hogy nem? Tuti, nem olcsó… Riko-chan jó fej biztos, hogy… ízé… hagyjuk – csüggesztem le kobakomat. Majdnem elkotyogtam, hogy nekem az egyik legjobb barátnőm Riko-chan és azzal pedig elrontottam volna az egész 10. és 12. osztag közötti játékot. Nem lett volna többé vicces a másikat megtréfálni, pedig megfogattuk Riko-channal, hogy folytatjuk a játékot!
Óriásira nyílnak szemeim, amikor Tankcchin azt mondja, hogy egy lány harapta le a karját. Visszatartott légvétellel nyelek egy nagyot és veszem legesleghalkabbra a hangomat, még közel is hajolok hozzá, hogy biztos ne hallja senki se, akire nem tartozik a talán picikét illetlen kérdésem.
- Csak nem… Kohaku-sama? – suttogom, kíváncsi szemekkel nézve Tankcchinnre. Kohaku-sama időnként szokott nagyon vérmes lenni, szóval annyira nem lenne meglepő, vagyis talán icipicit, sőt, inkább nagyon… ijesztő, brr! >o<”
- Most akkor, mi? – homlokomat ráncolom értetlenül, mikor az első történetből hirtelen teljesen más lett. Először csak tanácstalanul nézek Tankcchinre, azt latolgatva, vajon a kettő közül melyik is lehet az igazság. Hirtelen óriási krokodilkönnyek gyűlnek szemeimbe, majd kezdem elárasztani velük az udvart.
- SZEGÉNY TANKCHIIIN TT-TT – gyömöszkélem be Tankcchint. - Én megértelek! T_T Hyozanryuu is egy szemét volt! De most már jóban vagyunk *>* Azt hiszem – teszem hozzá.
~ Nem. Most már határozottan nem, Kiscsillag -.-’’ – hallom fejemben felcsendülni a sárkány sértett hangját. Pedig tudom, hogy tudja, hogy én aztán egyáltalán nem úgy értettem, ahogy mondtam, na jó, picit talán igenis úgy értettem. Rolling Eyes

- Ne aggódj Tankcchin, a zanpakuto és shinigami kapcsolat egy naaagyon erős kötelék, elszakíthatatlan! Mint a barátság – próbálok Tankcchinbe lelket önteni, mert biztos elkél neki. - Bár tény, ez nem volt szép tőle – utalok a kezére. - Majd jobb lesz a köztetek lévő összhang, idővel – bólintok határozottan, mosolyt öltve arcomra, hogy ne kételkedjen szavaimban. Tudom, nem nézek ki zanpakutok terén hű, de nagyon zseniálisnak, pedig sok mindent átéltem már Hyozanryuuval. De tényleg! Rengeteg dolgot tudok a Lélekölőkardokról, legalábbis azt hiszem…
- Oké! Szóóóval... ásunk? – törölgetem ruhámmal az arcomon megállt könnycseppeket. Fellélegezve néztem körül és azon törtem a fejemet, mivel is áshatnánk jó nagy árkot. Ekkor eszembe jutott egy kidou, ami nagyon elősegítené a munkálatainkat.
- Hadou no 3… – már tartottam kezemet a földre, óriási összpontosítás keretein belül. Még a nyelvemet is kiöltöttem, ahogy a talajt bámulva, kezemet előre tartva, a képzeletbeli X-re koncentráltam, amikor Tankcchin váratlanul szólt, hogy örülne segítő kezemnek. - Tessék? – hirtelen még arról is megfeledkezem, hogy mit szerettem volna, sőt még a nevemről is! Oké, arról azért nem… ^^”
- Tartom, tartom! – szaladok is oda. - De ne hívj kapitánynak! Nektek simán csak Anao, vagy Nao – mondom durcásan. - Mármint 10. osztagos nektek – magyarázom hevesen gesztikulálva kezeimmel.
- Hogy kinek? Hát Keo-báró-samának ˇ3ˇ – húzom ki magamat büszkén, majd szontyolodok is el. - Vagyis voltam. – Sóhajtok fel, amiért Keo-báróról is már jó pár hónapja nem lehetett hallani semmi, de semmi hírt. Azaz igazság, picit naaagyon bűntudatom volt emiatt, még az agresszív néni is csúnyákat mondott, aki múltkor a Mizushima-birtokon fogadott, pedig eddig szabad bejárásom volt oda meg minden. szomorú

- Szerinted Tankcchin miért hagyják hátra az emberek az életüket? – kérdezem elgondolkodva nézve magam elé, megfogva Tankcchinnek azt, amit kért.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Ápr. 29, 2014 6:22 am

Kertrendezés 10. osztagos módra.

- Uhuhuhu *.* Az nagyon jó lenne. Már annyi terv van a fejemben. Meg is fogom rajzolni a tervrajzokat. Sokan vagyunk, kell egy nagy medence, az eleje még kisebb, és folyamatosan mélyül majd, meg amikor már majdnem nagyon mély, rakunk oda valamit, ami jelzi, hogy itt már állj, vagy halast fog játszani, ha nem tud úszni.- fejben már rajzolta is megfelé amit kell, meg párhuzamos eltolásokat is beiktatott, bár azokat világ életében utálta, sose tudta rendesen megjegyezni őket. A mestere is mondta, hogy inkább ösztönösen csinálja, akkor nem fog elrontani semmit.
- Megyek, megyek hát, addigra kész lesznek a tervek, és ha Öreg nem engedi, akkor majd kifizetem én. Kopjon csak egy kicsit a család pénze. De-de igen, elsőnek a kerítés kell, hamarhamar.- mutatta is volna legszívesebben a kezével, hogy serénykedjenek, de csak nem kéne elfelejtenie, hogy kivel is építget most.
- Igen, és ha nekik tetszik, akkor másoknak is fog, és ha elterjed a híre, akkor jönnek majd a vevők, és lesz belőle soksok pénz, amiből megint újakat építhetünk, és a végén mi leszünk a legtöbb és legmenőbb üzletekkel rendelkező osztag, még a mangákat is beszerzem majd. - elég sokat kell majd belefektetnie, de simán megtudja oldani, majd Tollast is megkéri, hogy szálljon be. Tuti benne van, és akkor saját jövedelmük lesz. Tenkai is alig fogja a bevétel harminc százalékát elkérni.
- Jaj, ennyire ne félj már. Biztos, hogy nem fáj. Érzéketlen az ilyenekre, fogni tudok vele, meg érzem, ha fogok vele valamit. De ennyi. Hideg, vagy meleg, azt már nem tudom. És ahogy mondtam, van otthon tartalék, de ha nem hagyod abba az aggódást, a végén nem adok neked egyet se.- felvette a szigorú nézését. Annak ellenére, hogy kicsoda is Anao, néha tényleg úgy kell bánni vele, mintha egy gyerek lenne, és hát mivel Tenkainak nincs testvére, így Anaot nevezi ki a húgicájának.
Elkerekedett szemekkel néz Anaora a kérdés miatt. Harapdálnia kell a szája belsejét, és a nyelvét, majd ismét kitör belőle a nevetés.
- Haj, nem, nem Kohaku volt az. Ő nem csak a kezemet harapta volna le, lenyelt volna egészben.- már a könnyeit kell törölgetnie a szemeiből. Ahhoz képest, hogy majdnem szívrohamot hozott Anaora, a kedv megint csak jó lett. Bár lehet ez a terve a kapitánynak, hogy így bosszulja meg az előzőt.
- Ahogy mondtam, a kardom volt a ludas.- mondta immár komoly arccal, és szomorkás hanggal. De valahogy sejtette a reakciót is.
- Na ezért nem mondom el senkinek.- nem rajong azért, ha sajnálják, kifejezetten utálja.- Örülök neki, hogy jóban vagytok… Azt meg vágom, hogy szórós kapcsolat, barátság, meg ilyenek. És nem az összhanggal volt itt gond, hanem mással.- nem szívesen akar belemenni a részletekbe, na meg most már nem is beszél róluk. Meg volt az engesztelés a kezes fiaskó után.
- Ásunk bizony.- szólt is Killernek, hogy kezdjen hozzá, meg Anaonak is, hogy segítsen vágni, és még szerencse is, mert amikor ránézett, és látta, hogy mit akar csinálni… Na akkor kicsit meglepődött. Nem kéne ennyire komolyan venni, Anao erejével… hát lenne itt ásás, szép nagy kráter. Mert Tenaki biztos megzavarta volna a nevetésével, ami akkor tört ki belőle, amikor meglátta, hogy még a nyelve is kint volt.
- Na, akkor fogjad, és oké, nem hívlak úgy, maradok az Anaonál.- mosolyogva rázta a fejét, és elővette a fűrészét. Levágta a deszka végét a megfelelőre, ez lesz a minta.- Beh… Takeo, téged is elhagyott?- fintorgott a név említésére. Akárhonnan halja meg ezt a nevet, ott már nők szívják meg.- Miatta kaptam valami nőtől olyan hátba veréseket, mint annak a rendje.- azt a felsőjét is dobhatta ki. Most pedig egy nagy levegőt vett, komoly arcot, és hangot, majd beszélni kezdett.
- Mert gyávák. Félnek szembenézni azzal, ami várhat rájuk, félnek változtatni, ha szükséges.- berajzolt még egy deszkát, és így tovább.- De a legrosszabb nem az, hogy az életüket hagyják hátra, hanem azokat, akik az életükben fontos szerepet töltenek be. Ezért a leggyávábbak ezek az emberek. Ha magányos tegyen ellene, keressen barátokat, változzon valamennyit. Vegyük Takeot. Elhagyta azt a zöldhajú hadnagyot is, aki utána rajtam verte le a port, elhagyott téged is.- újabb pár deszka megrajzolása.- De tudod mit, akkor legyél az én testőröm. Én nem tervezem, hogy elmegyek bárhova is, és ez azt jelenti, hogy szabad bejárásod lesz a birtokra is. Naaa, és a deszkák felrajzolva, most akkor sorban levágjuk mindet. Killer! Nem nagyon hallom, hogy menne az az ásás.- ám a borz felháborodott morgását már igen, és utána a kaparást is.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Ápr. 29, 2014 8:45 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

Nagyon örülök, hogy a 10. osztagban mindenkinek olyan sok-sok ötlete és terve van *-* Ez a medence is például lenyűgöző. Mondjuk, nem igazán tudom, hogyan fog elférni a tó mellett, de Tankcchin ügyes, megoldja. Persze mi is segítünk neki, mert itt a 10. osztagban senkit sem hagyunk magára! Cool

De a szuveníres bolt *.* Szinte már láttam, hogy a kis családias osztaguncskák megszedi magát vagyonügyileg, és akkor lesz pénzünk tetőablakra is!! *>*
- Neked nem kell erre áldoznod :3 – csapkodom hátba Tankcchint, hogy ezt nyomban ki is hessegesse a fejéből. Akkor inkább én költök rá, de nehogy már Tankcchin, aki nem tud olyan ízékat, szóval azokat beszerezni, amivel tud ezermesterkedni meg minden.
Helyeslően bólogatok Tankcchin minden szavára a bolt tervét illetően, szinte látom, ahogy Masa-jii szervezz nekünk egy díjátadót, ahol megkapjuk a Legkreatívabb osztag dicsőség plecsnit meg minden, és egy óriási kártyát, amin van egy egyes és sok-sok nulla és mindenki tapsol, meg örül neki és konfetti eső fog hullani, és… és… szóval menő lenne! *_*
- Értettem T_T – lakat is a számon! De akkor sem hiszem el, hogy nem fájt neki, még ha bizonygatja is, hogy nem! T-T
- Ugyan, dehogy! Kohaku-sama nem ilyen – nevetek fel, kezeimmel legyintve párat. Ostobaság is volt tőlem, hogy ilyet feltételeztem. A kéz még csak-csak elképzelhető lett volna, naaagyon nagy fantáziával meg mindennel, de biztos nem enne meg senkit. Különben is, azt a gonosz boszorkányok csinálják, és Kohaku-sama nagyon aranyos és ő készíti Seireitei legfinomabb citromos süteményeit! *q*
- Mással? – billentem oldalra kobakomat. Kíváncsian pislogok továbbra is Tankcchinre, de látva, hogy ódzkodik erről beszélni, ezért nem erőltetem rá magamat. - Oké, szóval mással. >.< - Rakok is pontot az ügylet végére. Ha Tankcchin egyszer szeretne róla beszélni valakivel, akkor úgy is megteszi. - Ha esetleg majd valakinek elmondanád, én meghallgatlak, Tankcchin – mosolygok rá, és inkább a kerítésre kezdek összpontosítani, hiszen ezért vagyunk itt! Surprised

Meg aztán, talán így Tankcchin is jókedvre derül, nem tudtam, hogy ez a téma ennyire lelombozza majd… szomorú

- He? „Engem is”? – billentem oldalra a fejemet értetlenül. - Nem tudom, vagyis hát, szó nélkül eltűnt, szóval… nos, nem tudom – csüggesztem le a fejemet. - Egyszer már éltem át hasonlót, vagyis… többször – vallom be. - Ezért mostanában elgondolkodtam ezen – sóhajtok fel. - Butaság, igaz? ^^”
Meglepetten hallgatom végig Tankcchint, beszéde során pedig akaratom ellenére görbült lefelé irányba a szám. Nagyon okos volt tőle, mindaz, amit mondott. Igazából azt vártam, hogy azt mondja, hogy ne gondolkozzak ilyen sült halakságokon, hanem éljem az életemet és törődjek a magam dolgával. Szóval, tényleg nem vártam, és én ennyire még sosem mélyültem bele a dologba. Pedig nem egyszer át kellett élnem, hogy valaki… szóval így, egyszerűen kisétál az életemből. Watanabe-kapitányt még úgy ahogy fel tudtam dolgozni, de aztán ott volt Ai-san is, oké, visszatért, de akkor is… TT-TT
- Am, Tankcchin, ha vígasztal, én nem bántanálak Keo-báró eltűnése miatt – törlöm meg orromat haorim ujjával. Hirtelen nem tudom, hogy Tankcchin kire is gondol a hadnagyok között, aki ártott neki, de majd szépen fel fogom róni neki, hogy ezt tette!
- Tankcchin – veszek nagy levegőt, alsó ajkaimba harapva, hogy ne kezdjem el nyomban itatni az egereket. - Megígéred, hogy nem hagysz el soha, soha minket? Így görbülj meg? – mutatom begörbített kisujjamat neki. Tudom, hogy csak vigasztalni szeretett volna ezzel, de örültem neki, hogy megbízik bennem annyira, hogy testőrének fogadna. Igazából sosem volt fontos nekem, hogy be tudok menni a Mizushima-birtokra, csak jól esett, meg minden, mondjuk most inkább tartok tőle. Keo-báró-sama meg mégis olyan volt, mint egy nagyon leges-leg barát, akivel jót játszunk meg minden. Várjunk csak…
- Öhm… Tankcchin – nézek homlokráncolva magam elé, még a könnyeim is abbahagyják a pötyögést. - Nem is tudtam, hogy te Mizushima vagy, miért nem mondtad eddig? O.o – emelem rá tekintetemet meglepetten. - Pedig már évek óta ismerjük egymást!! T_T
- Persze, persze vágjuk – pillantok a deszkákra. - Ott kell őket megvágni, ahol be van rajzolva a jel? – amint eligazítást kapok, a feladat felöl, addig jobb kezemmel karkörzéseket írok le, teljes figyelmemmel koncentrálva az előttem lévő lécre.
- Kamisori Kaze – ujjaimat összezárva, lódítom meg kezemet, hogy azzal pengeként csapjak le a deszkára. Pillanatok tört része alatt szelem ketté a technikával a megjelölt vonal mentén. - Na, mit szólsz, így jó? – kérdezem az immáron két félben lévő lécet feltartva Tankcchin elé.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Ápr. 29, 2014 10:36 pm

Kertrendezés 10. osztagos módra.

- Áááá, hagyd csak, nem jelent gondot. Úgyse nagyon költök semmire.- most már biztosan kelleni fog valami a hátára, vagy szivacsos felső, vagy valami keményebb ruha. De hogy egy piros tenyérnyom is felelhető lesz, abban biztos. De annyi baj legyen, ez szeretetből jön, és az olyan nem is annyira fájdalmas. Sőt, büszke is lesz rá, hogy a kapitánya ennyire kedveli, hogy leveri a veséjét.
- Na, akkor ennek örülök. Amint kész lesz a kerítés, és a tervek is, visszem a kézzel egyetemben. Valami kívánság a kézzel kapcsolatban? Gondolok itt színre, vagy hogy legyen beállítva?- csak azért könyörög, hogy ne kérje azt, hogy a mutató és középső ujj legyen egyenes, a vége kicsit behajlítva, a többi meg ökölben. Azt valahogy nem akarja megcsinálni. Még a hideg is végigszaladt rajta a gondolattól.
- Tényleg nem? O.o Pedig sok durva pletykát hallottam már.- inkább nem is nagyon megy bele, hogy miket. Nem akar álmában felsírni. Legyen elég annyi, hogy nem ok nélkül érdemelte ki Kohaku azt a nevet, hogy; Seireitei Nagyasszonya. Nem véletlenül.
- Mással bizony.- nem nagyon akar erről beszélni, és a jelek szerint Anao is megértette, hogy inkább ne piszkálja a témát. Majdnem mindenkinek van olyan dolog, amiről nem akarja jártatni a száját, hát Tenkainak ez volt az.- Ha pedig így lesz, akkor szívesen el is fogom majd mondani neked^^.- mondta kedvesen mosolyogva, és megborzolta Anao haját. Valahogy az ilyen hajat jobban eltudta képzelni Anaonak, a stílusára ez a jellemző, a borzolt haj.
Kedvesen elmosolyodott Anao szavain. Fiatal még, és habár már kapitány, azért vannak dolgok, amikről nem árt vele beszélni. De nem felvilágosítás, na azt már semmiképpen nem Tenkai fogja megtartani.
- Igen, téged is, és nem, nem butaság. Egyszer mindenkinek szembe kell néznie ezzel, és ehhez hasonló dolgokkal. De azt mondom neked, ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét, és ha hátat fordít, nos… akkor fogd meg a seggét.- halványan elvigyorodik.- De nem kell ezzel foglalkoznod. Nem áll jól neked. Maradj az, akinek ismerünk. Egy vidám, kis méhecske, teli életkedvvel, aki aranyosan zümmög.- csak nem tudja megállni, és ismét beleborzozol Anao hajába. Lassan az eredetire fog visszaállni.
- Tudom jól, na meg mert nem is az én hibám, meg nem is hasonlítunk, csak a hajunk színe egyforma. De lehet majd kicsit változtatok rajta.- mondta nevetve, majd ismét komoly arc.- Legyen belőlem kérdőjel, ha elhagylak benneteket, maximum csak is akkor, ha valami csoda miatt kapitányt akarnak belőlem csinálni, de csak is akkor. Másért sose.- márpedig ez a veszély nem annyira fenyegette, hogy valaha is fehérruhást csinálnak belőle. Egy félkarút, aki néha még a kardját se tudja megnevelni? Na meg ahhoz kellene a bankai is, amit még nem ért el, és még fél is tőle. Ha ezt tette a két lovasa a karjával, mire lenne képes a maradék kettő?
- Mi? O.o Nem tudtad? Na ez meglepett! Pedig be is mutatkoztam ám amikor találkoztunk. De ennek örülök is, akkor sikerült az, amit akartam. Nem nagyon szeretném, ha tudnák rólam, hogy főnemes vagyok. Meghagyom a rivaldafényt azoknak, akik élvezik is.- meg hát így nem kell elmennie semmi találkozóra, meg ilyenek. Elég az, ha csak páran tudják róla, hogy milyen vér csörgedezik az ereiben.
- Bizony-bizony. Ott kell.- kezdene is bele a fűrészelésbe, de Anao be is előzte.- Na jó, így nem nehéz De tööökéletes, a többit is így, a rajzolás mentén, utána ha Killer befejezte az ásást, mérünk egyet, és a hosszát is leszabjuk. Tényleg, szeretnéd majd, ha raknánk bele valami mintát? Vagy beleírnánk, hogy kinek is lesz?- kérdezte vidáman. Most nagyon benne van ebben az építgetésben. Akármi is az, amit Anao használ, megfogja tanulni, sokkalta gyorsabban megy a munka, bár így lehet kicsit oda az élvezet. Hogy a munkában megfáradt testét jól megérdemelten fürdeti le, és táplálja, de ha időre kell dolgozni, akkor bizony időre kell.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Május 02, 2014 6:43 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

- Oké, ahogy gondolod – hagyom végül rá, hiszen nagyfiú, eltudja dönteni mit szeretne. Meg aztán nekünk, az osztagnak lesz jó, hogyha besegít az újításokba némi summával. Úgy hamarabb kész lesz! *-*
A kezet illetően látványosan gondolkodok el, pedig már ahogy feltette körvonalazódott bennem egy nagyszerű ötlet! *_* Csak gondoltam, így mégis hatásosabb, meg viccesebb, meg talán felötlött volna bennem jobb dolog is, de nem, végezetül az első megérzésnél maradtam.
- Rózsaszín, virágmintás! – vágom rá, fél perc múltán, széles mosollyal az arcomon. - Vagy lila, kavicsos – hozakodok elő egy újabb ötlettel, amit szintén vonzó számomra. Szeretem a kavicsokat, a lila és a rózsaszín színeket, a virágokat!
- Tééényleg nem – bólogatok. Szerintem Kohaku-sama nem gonosz, nem tudom, hogy egyesek miért állítják ezt. Olyan nagyon, nagyon kedves, mert süt mindig nekem sütit!!
Örültem, hogy Tankcchin picit beszélt erről a karsérüléséről, még ha nem is mondott el mindent. Én azt hallottam, hogyha már beszélsz róla is segít, az a gyógyuláshoz vezető első lépés. *-* Szóval, amikor Tankcchin úgy érzi, szeretné valakinek elmondani a jövőben az igazságot, én készségesen meghallgatom, hogyha igényli. Erre vannak a barátok, nem igaz?
- Hé, ne már T^T – nyafogom, ahogy hajam össze-vissza áll, Tankcchin merénylete miatt. Nem szeretek kócos lenni, az olyan nem szép. szomorú

Rögtön igyekeztem normális helyre állítani rendezetlen hajtincseimet, miközben hallgattam Tankcchin beszédét. Mert én úgy is tudok figyelni, hogy egyszer százhetvenkét dologra figyelek Cool

Na jó, talán annyira nem, de három-négy dologra már igen!
- Szeretem a limonádét – szipogom. - Öhm Tankcchin, a limonádénak nincs popsija – vonom fel szemöldökömet.
- M-méhecske O.o – döbbenten reagálok a hasonlatra, közben morogva tűröm előbb helyrerendezett hajam újbóli összekócolását. Végül pedig elnevetem magamat, mikor rádöbbenek, hogy Tankcchin tulajdonképpen csak fel szeretne vidítani ezzel. Nem szeretek másoknak gondot okozni, ezért szeretnék mielőbb túllépni a nehéz dolgokon, hogy ne kelljen aggódnia senkinek se.
- Miért? Szerintem a vörös jól áll neked – mondom. - Bár ehhez én nem igazán értek. Mondjuk rólam is ki gondolná, hogy eredetileg fehér a hajam, ízé… - vakarom meg fülem tövét, ahogy az egyik legféltettebb titkomat kotyogtam ki. Sajnos mindig volt ez a „betegségem” a pigment hiány, ami hajamban mutatkozott meg, ezért festettem.
- Kapitány, Tankcchin? – lepődök meg, majd vigyorodok el. - Rendben, legyen! – bólintok. - Ez csak természetes – mosolygok. Bár KatsuSával háborúban álltunk, picit fájt, hogy elhagyta az osztagot, mert így vége lett a mókás mindennapoknak, helyettes mókás hétköznapok lettek. De mivel kapitány lett, ami nagy szó – és egyszerre meglepő –, ezért nem bánkódtam. Azért leszünk kapitányok, hogy megvédjük a ránk bízott tiszteket, és ha a 10. osztagban vannak erre alkalmas halálistenek, akkor ez felett szemet hunyok, sőt büszkeséggel tölt el. *.*
- Várom az időt, mikor kapitány leszel, Tankcchin! – Lehet, picit meglepi ez, lévén most köttetem a lelkére, el ne hagyjon minket, de ebben az esetben kivételt teszek, de mindenekelőtt ösztönzöm, hogy elérje ezt a rangot. Tankcchin megérdemelné! :3
- Nem én tényleg nem tudtam – rökönyödök meg. Pedig tényleg ugyan az a vezetéknevük. Jajj, de buta vagyok! T_T - Elfelejtettem a vezetéknevedet – ismerem be bűnömet. Mert igenis ez felér egy bűnnel. - Deeeee... Akkor nem is baj, hogy elfelejtettem? – kérdezem reménykedve Tankcchintől.
- Mintát? Az jó lenne! Bár… inkább fessünk majd rá, majd mindenki, közösen, ha kész lesz – mondom, lelkesen tördelve a léceket. Büszkén húzom ki magamat a dicséretre, és lelkesen folytatom a lécek kettészelését. Gondolataimban közben többször eljátszva azzal, hogy vajon, miképpen fog kinézni, hogyha kész lesz.
- Ha szeretnéd, megtanítalak rá, de ahhoz még edzened kell! ˇoˇ – húzom ki magamat, ezzel ösztönözve a napi edzésre járásra.
- Na, szebb is lett, mint gondoltam! – jelentem ki vidáman nézve a kész kerítést. - Bármikor le szabad festeni? – kérdezem, közben fejben már azt a táblácskát fogalmazom, ami jelzi, hogy kerítésnek ártani, fákban kárt tenni szigorúan tilos!
- Nagyon szépen köszönöm a segítségedet Tankcchin! – adok neki is, meg Killernek is egy-egy nagyobb szelet süteményt jutalomként. A kerítés átadását pedig a mai naphoz holnapra fogom kitűzni! Cool

// Köszönöm a játékot :3 //

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Május 04, 2014 1:51 am

Kertrendezés 10. osztagos módra

- A fele lesz akkor rózsaszín és virágmintás, a másik meg lila és kavicsos… mintás. - kicsit tanácstalanul mondta a végén, de szerinte erre gondolhatott Anao, nem pedig arra, hogy ragasszon rá kavicsokat. Meg az minek? Ha rosszul lép valaki, akkor megbicsaklik a lába a kavicsokon, és elesnek, bár a kézen mindegy, ha dísznek használja, akkor meg főleg nem fontos.
- Na jó, ha te mondod, akkor biztos úgy van.- kicsit tanácstalan Kohakuval, de biztos csak meg kell ismerni, és akkor nem az a mogorva vénasszony képet mutatja, hanem a kedves, rendes nagymami, aki sütivel töm mindenkit. Sajnos még nem volt szerencséje ahhoz a sütihez, amit Ő csinált, pedig arról is elég sok pletyka terjeng. Nagyon finomnak mondják, na de majd egyszer bele fog kóstolni, és ha tényleg olyan jó, még lehet valami üzletet is nyit neki.
- Jójó, békén hagyom na.- pedig jól áll a borzas haj Anaonak, de nőből van, és hat a nők háklisak arra, hogy ha a külsejük szerintük nem jó, főleg a hajra tudnak harapni. Erről jut eszébe, meg is van egy történet, hogy mitől nincs meg a karja. Valaki haját piszkálta, mire leharapták. Remek is lesz, csak a megfelelő arcot kell hozzá begyakorolni.
- Én is, kicsit úgy, ha citromosabb, szeretem az édeset is, de azt is, ha összerántja az arcomat… jah, hát annak nincs, de az életre gondoltam.- a jelek szerint néha nem árt, ha majd pontosabban fogalmaz, legalábbis Anaoval szemben, bár most felírja annak a számlájára, hogy érzékeny témákról beszélgettek.- Beza, egy aranyos kis méhecske.- persze, hogy piszkálgatta a haját, de legalább sikerült megnevetetnie, ez volt a célja vele.
- Csak zavar, hogy a családban, elég sok a vörös, más szín jobban tetszene, de lusta vagyok befestetni. Fe.. fehér? O.o o.O - na most nagyon meglepődött, még Killer is abbahagyta az ásást, és Anaot nézte. Próbálta elképzelni Anaot fehér hajjal, de nem nagyon ment, ezzel a… nem tudja megmondani milyen színnel szokta már meg. De inkább nem is kérdez rá, hogy akkor miért nem úgy hordja, nők és a hiuság.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak akkor megyek el, ha kapitányt akarnak belőlem csinálni. De szerintem arra várhatunk, tehát sokáig kell ám velem számolni az osztagban - nevetve öltötte ki a nyelvét. Nem hiszi, sőt, nagyjából tudja, hogy nem lesz kapitány. Megvan a létszám, és még ha gyakran is cserélik őket, nincs azon a szinten, hogy berakják oda.
- Áh, előfordul néha, de nyugi, nem gond, sőt, ahogy mondod, nem is baj. Sikerült, amit akartam, beolvadtam rendesen.- vigyorgott.- Rendicsek, akkor ha kész vagyunk, majd körbeszólsz mindenkinek, és festhet aki csak akar.- jó kis osztag morál növelés ez.
- Hááát, annyira akkor mégse érdekel.- vigyorogva vakargatta a tarkóját, na meg a démonmágia nem is volt annyira az erősége.
- Bizony, hogy az lett.- törölgette a homlokát a nagy munka után.- Igen, nincs frissen lakkozva, mehet rá a festék. És nincs mit, máskor is.^^- elvett a sütiket, és leült a földre, hogy ott egye meg a sajátját, a másikat pedig Killernek adta. Amint megették, össze is pakolnak, és mennek is haza. Egy kis zuhany, és egy jó alvás.

//Szívesen, és én is köszönöm ^^ //

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Jún. 08, 2014 2:00 pm

MumusMegfigyelés Az osztag kertje - Page 5 Kitty7

Megcsóváltam fejem, miközben mosolyogva hallgattam őket, igazán elevenek voltak, mint mindig. Nem is emlékeztem arra, hogy milyen felemelő érzés, ha az ember csupán élvezi az idő múlását, miközben azokkal van, akik igazán fontosak a számára. Talán az ikrek gyorsan nőttek, nekem azonban mindig a gyermekeim lesznek, akkor is, ha majd sokkal magasabbak lesznek nálam, ami nagyon-nagyon soká lehet csak! >w> Bár a beszélgetésükből kivéve a lényeget, megnyugodhattam, hogy ez valóban egészen messze van még, egyelőre csak maradjanak gyerekek, és játszanak! ^w^
- Nem Natcchan, az itt lévő növények virágok, vagyis dísznövények, nem szabad megenni őket! – Válaszoltam kérdésére.
Persze voltak ehető virágok, azonban nehéz megkülönböztetni a mérgező növényeket a nem mérgezőktől, mert védekezés érdekében a nem mérgezők is igyekeznek mérgezőnek tűnni, és nem lenne jó, ha a gyerekek összekevernék őket. Bár nem úgy tűnt, mintha valóban meg szerette volna enni, szerencsére a veteményesnél sem valószínű, hogy ők garázdálkodtak, nem a zöldség volt a kedvenc ételük. :3
Ijedten fordultam Nacchan felé, de már nem volt időm megakadályozni a kidou megidézésében, így csupán oda ugorva eltakartam a szemét, hogy a felcsapó földtől megóvjam. Aztán csak pislogtam a nagyobbacska kráterre, amit a megidézett démonmágia okozott. o_O
- Ez nagyon veszélyes, Nacchan! Kidout egyelőre csak az iskolában, kidou tréning alatt gyakorolhatsz, nehogy valaki megsérüljön! – Tettem csípőre a kezem, és próbáltam kicsit úgy nézni, ahogy Takashi~kun is szokott, de nekem nem igazán ment, mert sokkal jobban aggódtam amiatt, nehogy valami baja essen. T_T – Itt nincs szükség efféle mágiára, csak a két kezedre! ^w^ - Mosolyogtam végül rá, és egy kis gereblyét adtam a kezébe, és Natcchannak is, hogy segíthessen az öccsének. – Temessétek be a lyukat, legyetek szívesek! :3
Hagytam, had hozzák rendbe azt a részt, elvégre így remélhetőleg megtanulják, hogy nekik kell felelősséget vállalni mindazért, amit csinálnak. Nem baj, ha az ember hibázik, sokakkal megtörténik, de mindig tudni kell ezeket rendbe hozni. ^_^ Közben néhány palántát hoztam, amiket majd elültethetnek, bár még csak apró hajtásaik voltak, ha egyszer megnőnek, csodálatos virágaik lesznek.
- Ha készen vagytok, akkor máris jöhet a következő lépés! – Ellenőriztem le őket, és szerencsére úgy tűnt, hogy sikerült a földet szépen visszaegyengetniük. – Szép munka! Akkor most jöhetnek az ágyások, megmutatom, hogy hogyan tudtok helyet csinálni a palántáknak. :3
Leguggoltam melléjük, majd a frissen visszaásott földbe kézzel egy aprócska gödröt vájtam, pont akkorát, amibe kényelmesen elfér majd a növény gyökere, és vissza is tudok rá majd földet húzni. Fontos, hogy stabilan álljon, nehogy az első locsolás alkalmával kiforduljon a földből. Aztán a kezembe vettem egy palántát, a gödörbe tettem, az oldalra húzott földdel pedig visszatemettem, óvatosan meglapogattam, és már kész is volt az első.
- Most pedig ti jöttök! ^w^ - Nyújtottam nekik egy-egy palántát, és ha kellett persze segítettem is nekik, mit hogyan kell csinálni, nehogy a virágok lássák kárát. – Tudjátok, nem szükséges a növények növését meggyorsítani, az a virág nyílik a legszebben, amelyik sokáig növekszik, hiszen arra készül egész idő alatt, hogy csodálatos legyen, és elkápráztasson mindenkit. ^o^ Ha sürgetjük, azzal nem teszünk neki sem jót! Surprised

Ez a gyerekekre is igaz volt, nem szerettem volna sürgetni őket, a saját tempójukban jó, ha haladnak, miközben segítek, amiben tudok. Így van ez a kertészkedéssel is, elvégre öntözhetem, gazolhatok körülöttük, vagy karóval megtámaszthatom őket, de nőni nem tudok helyettük. Bár az ikreknek nem is szabadna tovább, így pont jó is lenne! TwT

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Jún. 24, 2014 8:55 am

Találkozás Taki~kunnal

Összepakoltam, mindent amiről úgy sejtettem, kelhet. Pár édesség, hogy a gyerkőcöket meggyőzzem, nem vagyok mumus, ami a bőrömbe bújt. Ez egy komoly feladat volt, lévén nem tudom, hogy az apjukról ragadt~é rájuk, vagy csak az osztag légköre tette, de extra gyanakvók voltak. Bár az is lehet, hogy csak az édességért megjátszották magukat. Kölyköknél sosem lehet tudni. Főleg náluk... még egy ilyen rafinált bagázst... Tuti az apjuktól örökölték, lévén Hime~san maga a megtestesült jóindulat volt mindig is. Az ilyesfajta gondolatok árnyéka se szokta őt meglegyinteni! Mindenesetre jól felfegyverkezve indultam útnak, lévén Hime~sannal már rég találkoztam, ráadásképp volt pár újféle teám is, amiket mindenképp meg akartam osztani véle. Kasai~channal a hajam között, Suza~channal a vállamon, Gin~channal az oldalamon, és Táskával a hátamon teljesen menet késznek is éreztem magam. Hikaru~chan egész a kapuig kísért, de azt nem tudva átlépni, ott elváltak útjaink. Suzaku pattogóan tömören irányította az utamat, már-már hajazott egy kiképző tisztre. De mit tehettünk volna, őt meg ezért szerettük. Viszont hihetetlen milyen rövid idő alatt értünk így el a tizedik osztaghoz. És ami még komolyabb teljesítmény volt, hogy egyből megtaláltuk a főkaput, szóval teljesen legálisan, a kerítés tetőket mellőzve érkezhettünk meg. És még a virágokat se veszélyeztettük egyedi közlekedési módozatainkkal. Éberen lestem körbe, ám az osztag meglepően üresnek tűnt. Talán délutáni sziesztájukat tarthatták, vagy épp osztag-edzés volt, vagy más ötletem nem volt, hova tűntek az emberek. Mindenesetre készen létbe álltam, hogy ha gyerkőc-eső pottyanna rám valamerről, ne akarjak egyből reflexből gyilkolni. Szóval így óvatoskodtam el Hime~chan ajtajáig, majd kopogtattam, ám nem kaptam választ. Aggódva idéztem meg egy kis szemet a gyűrűmből, és küldtem be, hogy lesse meg, nehogy valami baj legyen a lakókkal. Szerencsére nem probléma volt, csak nem volt senki otthon. Viszont szerencsémre megpillantottam egy alakot a kihalt udvaron. Gondolkodás nélkül löktem el magam shunpóval, és jelentem meg előtte. Csak mikor már megjelentem mellette, jutott az eszembe, hogy lehet erre nem volt szükség. De eladdigra már késő volt, szóval inkább faggatózáshoz láttam, ezzel is terelve a figyelmet a korábban történtekről.
- Bocsáss meg! - szólítottam meg a fiút. - Rosui Kagehime~sant keresem. Nem tudom, ismered~é, ámbár biztosan, nem tudod, véletlen, hogy merre lelhetem meg? . - Most néztem csak meg jobban magamnak a fiút. Egy nagyra nyúlt kamasznak nézett ki leginkább. Nagyon nagyra nyúlt, lévén majdnem akkora volt, mint én, holott a tengeren túliak vére miatt voltam csak én is akkora, amekkora. A haja Gin~chant juttatta az eszembe, noha egyből tiltakozott, hogy neki sokkal selymesebb, puhább tapintású, és lényegesen hosszabb, szóval kinevettem magamban. Inkább a fiút mustráltam tovább. A szemei vörösesek voltak, mégse keltették azt a hangulatot, mint az enyémek, mikor igazán dühös lettem. Talán a szabályos szembogara lehetett az oka... ki tudja. Csak ekkor kaptam észbe, hogy nem illik senkit így bámulni, szóval gyorsan elkaptam a tekintetem. Én én még azt hittem, hogy a nővérek vasszigora reflexszerűvé nevelték belém, hogy senkinek ne nézzek a szemébe...

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Júl. 13, 2014 8:40 am

Találkozás Chiyo-sannal

Nem régiben jöttem vissza Seireitei-be, de máris rengeteg dolog történt. Elsőként megvolt a kis újra találkozás Yoriko-val, örvendezés, mesélés, vizsgálatok, így másnap reggel az első, az osztagom volt, ahol lejelentkeztem, hogy nem dezertáltam, és itt vagyok. Kicsit aggódtam, hogy probléma lesz a hosszú távollétem miatt, ami mint kiderült nem négy év, csupán annyi hónap volt. Kaptam pár napot, hogy összeszedjem magam, és elrendezzem a dolgaimat, mielőtt újra felveszem a szolgálatot. Innen egyből a tizedik osztaghoz indultam, s út közben bekaptam egy kis harapnivalót, nem volt sok, de így is melléfogtam vele. Otthon volt örvendezés és minden, ami kell. Az, hogy puffadásig lettem etetve, csupán egy mellékes dolog volt. A délutánt beszélgetéssel töltöttük, ami felettébb jól esett.
Korai lefekvés, késői kelés. Ilyen is régen volt már, s bár kellemesen esett a pihenés, és felettébb jó közérzetem van amiatt, hogy végre újra találkozhattam azokkal, akikkel négy évig nem, még is volt egy aprócska furdaló érzés, teljes mértékben logikátlanul összezavaró, hogy hiányzott a reggeli nyúzás. Megkedveltem őket, és ez nem fog már változni, de valószínűleg nem látom már többet egyiküket sem. Egy határozott mozdulattal felülök, veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Pár pillanatig még elidőzök ebben a pozícióban, majd célba veszem a fürdőt, és alaposan helyreteszem magam. Egy kellemes zuhany, negyed órás hasztalan küzdelem a hajam ellen, a hennák, majd a ruha... Ami kicsi rám....
-Azt hiszem igényelhetek egy újat...
Gondolkodom el félhangosan. Az egyik kedvenc ruhám mellett döntök. Végül, de nem utolsó sorban ellenőrzöm a fülbevalót, és az elengedhetetlen mindennapi kellékeimet. Mindez végeztével a következő pont a listán egy könnyed reggeli a tegnapi brutális fogyasztás után. A tesók az akadémián vannak már, Hime meg valami fontosat ment intézni, bár már a fene se emlékszik rá, hogy pontosan mi is volt az. Őszintén szólva hirtelen ötletem sem volt, hogy mit is kezdhetnék magammal, edzeni, tanulni egyáltalán nem volt erőm, és most a hobbijaimhoz sem éreztem kedvet. Egész szép idő volt, amit kár lett volna hagyni kárba veszni, így egy kis sétálás mellett döntöttem. A Tizedik osztag kertje meglehetősen jó célpontot nyújtott, közel volt, és meglehetősen üres is. Igazán jól esett a friss levegő, a növények kellemes illata, és szépségük is. Az enyhe szellőnek köszönhetően túl meleg sem volt.
Hirtelen jelent meg mellettem egy alak, amire reflexszerűen megtripláztam a távolságot egy shunpóval. Az első gondolat ami végigfutott az agyamon az volt, hogy még saját magam is meglehetősen lomhának éreztem hozzá képest, ami kicsit nyomasztó volt. Egy pillanattal később azonban leesett, hogy itt nem kellene aggódnom ilyesmik miatt, hisz biztos nem támadó szándékkal érkezett. Megrohamozva a bocsánatkérésével, és a kérdésével további gondolatokra nem hagyott időt. Kerek szemekkel néztem rá, hogy ő meg mégis ki lehet. Egy lépés balra, majd kettő jobbra. Akkor kaptam észbe, amikor félrekapta a tekintetét. Kicsit illetlen volt mondjuk tőlem, hogy csak így kapás lövés válasz helyett alaposan megnézem magamnak. A legjobb döntésnek a válaszadás tűnt, hisz a bocsánatkéréssel csak félreértést szülnék, hisz nem voltak hátsó szándékaim.
-Öhm, valami fontos dolga akadt, szerintem még néhány óráig biztos nem fog visszaérkezni...
Válaszolok lassan, miközben csak úgy zakatolnak a fejemben gondolatok. Vajon ismerhetem őt? Hivatalos ügyből keresheti? Akkor a táska? Magas... Vörös haj? ...Részemről néhány másodperces csend követte a választ, majd a fejemben szinte hallom, ahogy kattan a fogaskerék.
-Chiyo-san?
Bukott ki halkan a kérdés, miközben a fejemet enyhén megdöntöttem oldalra. Újabb régészeti folyamatokhoz láttam a név körül, majd széles mosoly terült szét az arcomon, ahogy kicsit biztosabb lettem benne. Hime már mesélt róla, talán láttam is messziről.
-Taka vagyok. Hime öhm... fogadott fia.
Akadtam meg a mondat közepén, ahogy nem tudtam hirtelen hogyan is fogalmazzam meg a dolgot. Kíváncsian vártam a válaszát, többek között azért, mert jómagam nem tudtam mihez is kezdhetnék a helyzettel, illetve hogy neki mik a szándékai.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Júl. 21, 2014 6:40 am

Találkozás Taki~kunnal

Pár pillanatra csendben csodálkoztam rá, hogy ifjabb és rövidebb hajú Gin~chan is tudta a nevem, holott nem mutatkoztam be néki. Elgondolkodva kezdtem bele a gyanakvásba. Naná, hogy egyből gyanúsítgatni kezdtem a Rókát, hogy valami köze lehet ehhez a jótét lélek ismeretlenhez, ám még mielőtt nagyon belelovaltam volna magam a találgatásokba, magyarázatot is kaptam a meglepő történésekre. Hime fia... Hime fia... Taka...az annyit tesz, hogy Taki... TAKI~CHAN? O.O

De nem úgy volt, hogy Taki~chan egy aprócska, ámbár über aranyos, indokolatlanul erős kölyök? Mármint Hime amikor mesélt róla, olyan... nem tudom, olyan kölyök formának képzeltem el. Jó két fejjel alacsonyabbnak, és mivel mondva volt, hogy erős, kissé szumósabb alkatra saccoltam látatlanba. De ez a kölyök alacsonynak semmiképp nem volt mondható, inkább langalétrának mondtam volna. Arról nem is beszélve, hogy semmi köze nem volt a szumó birkózókhoz! Ellenben tüneményes ezüstösen fehér haja, meg vörös, kíváncsi szemei igen. Pár pillanatig még pakoltam magamban helyre a dolgokat, majd végül csak kitört belőlem. Nem tehetek róla, őszintén mondom, hogy nem tehetek róla, de olyan aranyos volt, hogy egyszerűen nem lehetett ellenállni! Közelebb lépkedtem orozva, hisz nem akartam szegényt megkergetni, márpedig Hime~chan meséiből biztos voltam benne, hogyha kiderül miben mesterkedek, tuti elmenekül, akkor pedig elkapott volna a többszörös ingerencia, hogy üldözzem. Szóval ezt elkerülendő szinte észrevétlen kerültem közelebb hozzá, majd egy óvatlan pillanatban, egy villámgyors mozdulattal magamhoz öleltem.
- Taki~kun igazán örvendek, hogy megismerhetlek személyesen, vagyis hogy találkozhattunk, hisz kicsit már olyan, mintha ismernélek, Hime~chan annyit mesélt rólad. Yepp yepp Chiyo vagyok. - ölelgettem hevesen, majd hirtelen eltartottam kicsit magamtól, és megnéztem újfent magamnak. - Az shinigami rablásnak minősülne, ha hazavinnélek? Van egy tündéri kislányom, aki odáig lenne érted, miután ki merne jönni a nem létező szoknyám mögül! Volna kedved? Van otthon lássuk csak... - gondolkoztam látványosan - nagyon finom teák, csokoládé, jégkrém, meg tudok sütni is, ha gondolod! - lelkesedtem. - Ne légy szégyenlős, nagyon szívesen ~~elra~~ mármint szóval szívesen látlak! - És még rend is van! Szóval tényleg semmi akadálya nem volt, hogy jöjjön! *.*

Tárgy: Re: Az osztag kertje Szer. Júl. 30, 2014 5:09 am

Zanpu-edzés Natsukinak

Egy udvarias mosollyal és egy kis meghajlással fogadtam a fiú köszönését, és egy udvarias fejrázással köszöntem meg és utasítottam el a vacsorameghívást, amit ajánlott, amiért megtaláltam a kimonóját. Az osztag gyorsan meglett a belevarrt szám alapján, és amikor megkérdeztem egy tiszttől, kihez tartozhat a tengerparton heverő ruhadarab, rögtön el is irányítottak a lilás hajú fiúhoz, aki éppen magára vette a kimonóját, és bánatosan becsukta az ajtót. Vagy nagyon figyelmetlen, vagy csak így próbálkozik új embereket megismerni. Kicsit sajnálom, biztos ritka lehet, hogy lány találja meg a ruhát, és sokszor lehet olyan is, hogy nem kapja vissza.
Kellemes nap a mai, bár volt este egy kis zápor, szépen süt a Nap, és elég sok szabadnapos tiszt mászkál kint az udvaron. A mai napom nekem is szabad viszonylag, bár holnap hajnalra kell mennem őrségváltásba Yuuken-dono mellé, tehát korán kell feküdnöm. Sokan azt hiszik, hogy ez a munka könnyű, de valójában nem az. Várakozás, évtizedes várakozás arra, hogy egyszer majd történni fog valami, és minden percben arra kell készülni, hogy megtörténhet az a valami.
Ahogy átsétálok a hídon, egy fiatal lányt pillantok meg a korláton üldögélni egy könyvvel a kezében, ami viszont nagyon furcsa, hogy egyenruhát visel, és zanpakuto van az oldalán. Nem sokan végzik el ilyen idős korukban az Akadémiát, nem lehetett könnyű félig gyerekként teljesítenie. Én nagyjából ennyi idősnek tűnhettem, amikor elkezdtem az Akadémiát, igaz, valószínű már akkor is átvergődtem volna a vizsgákon egy kis rákészüléssel, és ha ismerem a zanpakutom nevét.
Nagyjából három méterre lehetek a lánytól, amikor azt látom, hogy megindul hátrafele, a könyv pedig hangos koppanással esik a hídra. Egy gyors mozdulattal termek előtte, mielőtt beleeshetne a vízbe, és kapom el a vállait, hogy visszahúzzam. Szerencsére, úgy tűnik, nincs baja, mert felébredt arra, hogy zuhanni kezdett.
- Jól vagy? Azt hiszem, elaludtál egy pillanatra- rámosolygok, miközben óvatosan elengedem, és lehajolok, hogy felvegyem neki a könyvét.