-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Tsubakidai Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
Caquel Nouriiikioushioun

nő
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Aug. 22, 2010 6:47 pm

Robo de muchacha en una manera Gabi - lo monto en el naciente

Már maga a feltételezés is szórakoztató, hogy az én kegyeimért bárki is küzdeni akarna, de így, kimondva... Nem bírtam megállni, hogy röviden el ne nevessem magam. Régen túlságosan fagyos voltam az ilyenekhez, most meg... érthető okokból vak szemekre találtam. Viszont ott volt az a kis édes érzés, ami nem hagyott nyugodni. Kétségtelen, hogy kedveltem Gabit, és az ő emlékéhez menekültem az elmúlt egy hónapban, ha valamivel felidegesítettek. Fontos volt nekem... amit le se tagadhattam volna, mivel a kijelentései mindig rákvörösre pirítottak.
- Nem kell bocsánatot kérned... Örülök, hogy így alakult, és Veled tölthetem ezt a napot. - mosolyogtam rá, és kicsit sikerült belefeledkeznem az arcába megint. De most legalább a hevesen zakatoló szívet és a remegést ráfoghattam életem leghülyébb ötletére! Még lelkesebben piszkáltam hát azt a követ, és sikerült megint belerúgnom. Jobbnak láttam végülis felállni, hogy szembetaláljam magam Gabival. Annyi időm ssem volt, hogy egy "hoppá"-t elejtsek, ajka máris az enyémen volt, én pedig teljesen elvesztem. Megdöbbentő volt tudomásul venni, hogy akkor az a múltkori búcsúcsók mégsem volt véletlen! bár még mindig nem tudom, hogyan lehet egy csók véletlen, de az én esetemben semmi sem lehetetlen. Miután pedig befejezősött, kábultan röpültem az ugrándozó Gabi mögött, és arcomon réveteg mosollyal igyekeztem visszaemlékezni, hogy tulajdonképpen hová is megyük. A vasmonstrum azonban hamarosan megoldotta a problémáimat, mivel rövidúton már attól sikítoztam, ahogyan éppenséggel le, vagy föl száguldunk a "kocsiban". Most az egyszer nem nagyon akartam magamat zavartatni, mert még mindig nem voltam lenyugodva, így egy nagyobb levegővétel után -várva a majdan belémcsapó világvégét- megragadtam Gabi kezét, és ujjainkat összekulcsoltam. Örültem, hogy mozogtunk, és nem volt kötelező ránéznem, mert biztosan meghaltam volna. De úgy tűnik, nem zavarta a dolog annyira, mint vártam, mert nem rázta le a kezem. Vagy csak nem vette még észre, annyira jelentéktelen vagyok... De ezt a feltételezést gondosan kizártam az agyamból. Ha így lenne, biztosan nem kapom meg az előbbi csókot, nem?
- Nem akarunk körbenézni? Én most kaptam egy adag élményt, de ha Te fel szeretnél valahova ülni, oda is mehetünk!- magyaráztam neki áhítatosan csillogó szemekkel. Rajongásom tárgya előttem! Kit érdekel, ha ma nem veszek gitárt? Holnap is van nap... Minél több időt vele kell töltenem, hogy legyen olyan tévhitem, hogy szeretnek, vagy kedvelnek... Boldogságom határtalan, ha az ő kezét fogom, és mellette lépek! Végre egésznek érzem magam, nem csak egy haszontalan félnek...
- Te sokszor jártál már Vidámparkban? És... milyen Las Nochesben lenni mostanában? - firtattam, mert hát valamennyire csak "hiányzott"! Igazából meg sem tudnám fogalmazni teljesen, hogy mi az, amit érzek... feltétel nélkül gyűlöltem Aizent, és az általa eljött rendszert, de... végülis visszavágytam. no de nem terhelhetem minden hülyeséggemmel örökké gabit! Lelkesen húztam magam után a vattacukrot áruló kocsihoz, és miután megkaptam a magam vaníliását, leültem az egyik padra. Nem voltam én éhes, de nem akartam megint hülyeségekről beszélni, és különben is... a vattacukrot bármikor meg lehet enni!
- Hosszú idő óta... ez a legjobb napom. - csúszott ki a számon két "falat" között, de nem bántam, mert igaz volt. Miután pedig már csak az ujjamra ragadt cukrot kellett lenyalogatni, csillogó szemekkel kezdtem el mutogatni a közeli mozi felé. Kellett egy újabb mozis élményt szerezni! De most kihasználom magamat, és megpróbálok én jegyet szerezni! *.* Ami hosszas sorbanállás után sikerült is, és boldogan tudattam Gabival, hogy valami westernszerűségre fogunk menni. Bár tény, hogy nem magam miatt lelkesedtem, mert én utáltam az ilyeneket. De ő hátha szereti! Érte mindent... Akár még valami zúzós, üvöltős, hörgős koncertet is végigsínylődnék. De erre szerencsére nem hiszem, hogy sor kerül... Mire újabb bolondságom végiggondoltam, már bent is voltunk a lesötétített teremben, és kisebb-nagyobb bukdácsolások és majdnem elesések után le is rogyhattam a helyemre, csak hogy ráébredjek, szorosan Hozzá vagyok préselődve- már amennyire egy moziban ez lehetséges. Mivel pedig úgy gondoltam, a világ már nem omlik össze, lelkesen hajoltam oda hozzá rányomni az arcára egy cuppanósat, hogy aztán csillogó lélektükreimet a vászonra szegezhessem.
Vissza az elejére Go down
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
Gabriel Bello

Férfi
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Aug. 22, 2010 9:04 pm

Parque de Atracciones y reunirse Caquel con!

- Áh, nem igazán. Szegényes vidéken éltem, s mire meg eljutottam Spanyolországba, felnőttem. Las Noches pedig még mindig ugyanolyan sivár és tikkasztó. Aizen pedig a légkondicionált termében iszogatja a koktélt, és ücsörög, mintha semmi dolga nem akadna...

*Forgatta meg szemeit, mert abszolút nem volt kibékülve Aizen-sama hawaii idillijével. Végtére is azzal sem tudott dűlőre, földes útra jutni, minek kell ennek a világhódító-mán ipsének mindent és mindenkit lealázni? Ezek a gazfickós tettek valahogy nem voltak túl testhezálló szerepek Gabi számára. Persze, csábító a hatalom, meg az erő, de szívesebben megvolt nyugalomban, csendben és békességben. Szerencsétlen a harcban, de persze, hogy nem vallja be! Vattacukorjának pálcikáját rágcsálva törte koponyáját eme gondolatokon, melyekkel sosem tudott semmit sem kezdeni. Voltak, voltak, de hasznuk semmi sem volt. Csak Caquel újabb megszólalása hatott rá, melyen egyből felcsillantak szempárjai, s nem tudta megállni, hogy ne pillantson rá a mellette eszegető galambocskára. Fülig érő vigyorral hümmögött egy sort, meghallotta ám, mit mondott. Örült neki, hogy Caquel örült! Nem is kellett neki több, vagy kevesebb, ez épp elég. Ennek szintben tartásához már agyalt is merrefelé cammogjanak teljes extázisban, mikor a leányzó újabb mozizós ötlettel állt elő. Az előző esetben végül orbitális szundiba torkollott az egész, de reménykedett kicsit érdekesebb lesz a mostani, mint a némafilm. Végtére is kifizetődőbb lenne, ha Caquel is jól érezné magát a vetítés alatt.
Miközben a lány megvette a jegyeket, Gabi elvágtatott bevásárolni kaja téren. Pattogatott kukoricától kezdődően, jéghideg kólákon keresztül, sajtos nachos-os tálig mindent tornyosra halmozott. Csak éppenséggel azért, legyen miből választani. Örömmel fogadta a választott film témáját. Sőt, egyenesen lelkiekben szárnyalt a western film hallatán! Mindig is imádta a sheriffes, lövöldözős, ördögszekérátgurulakétfélközöttes sztorikat, ezért nagyobb lelkesedéssel huppant bele székébe, mint az előző Chaplin epizódnál. Ráadásul még oldalról egy puszit is nyomtak képére, amitől hormonszintje is lázasan megugrott, s egy pillanatig nem is tudta merre nézzen, mit tegyen. Szerencsére nem volt túl elpirulós fajta, de azért szépen kirázta a hideg (persze nem az a rossz fajta!). Elkezdődvén a film, bele is kezdett a morcogásba. Igyekezett nem leenni magát a sajtszósszal, mert jól tudta, ha az egyszer az odaszárad az ingre, azt onnan még a Jóisten sem mossa ki! De sajnálatos módon olyannyira beleélte magát az eseményekbe, hogy nem tudott odafigyelni a kajálásra is még külön. Halmozva az élvezeteket, egy nyugisabb résznél azért hátradőlt, s egy óvatlan pillanatban Caquel vállára tette karját. Jól esett neki, hogy van mellette valaki, még akkor is, ha tudja, egy nap áll a rendelkezésére. Éppen ezért mindent belead, hogy emlékezetes napjuk legyen!*

- Whoa! Ez fergeteges film volt!
*Pattogott kifelé a moziból úgy, mintha újjászületett volna. Megint belekezdett a regélésbe, melyik rész tetszett neki a legjobban, milyen effekt volt a leglátványosabb és miért volt jó a film témája, s mindezt egyenesen szegény Caquel-re zúdította. Persze rajongásának ismét jelet adván újból felkapta és jól megnyomorgatta pöttöm galambocskáját, s hálája jeléül elinvitálta a közeli játékos stand felé.*
- Melyik állatkát próbáljam célba dobni?
*Ajánlotta fel hősiesen, s reménykedett benne, lesz olyan ügyes, betalálja azt a plüsst, melyet Caquel választani fog.*

Vissza az elejére Go down
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
Caquel Nouriiikioushioun

nő
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Aug. 22, 2010 9:49 pm

Robo de muchacha en una manera Gabi - lo monto en el naciente

Még mindig teljesen el voltam bűvölve félistenem közelségétől, amikor is döntéshelyzet elé állítottak! Akár meg is halhatott volna szemvilágom a rikító színű plüssöktől, akkora volt a választék! Végül mégiscsak rámutattam egy apró kutyára, és könyörgő pillantást vetettem Gabira. Annyira édes volt, meg zabálnivaló! *.* Persze a kutyus is egész aranyos volt...
- Azt! Biztos le tudod dobni, annyira~ erős és ügyes vagy! - tört ki belőlem fanulásom már hangosan is, és Gabi mellett szurkolva pattogtam, hogy sikerüljön neki, és sikerült is! Némán, csillogó szemekkel nyomorgattam be a plüssöt, és már tudtam is, hogy mit fogok az ágyamra pakolni, majd a gondolkozást tökéletesen mellőzve beleugrottam hősöm karjaiba - pontosabban ráugrottam szegényre. Tanácsosabbnak láttam, ha nem szólok semmit, tekintve, hogy az illata meg még néhány egyéb dolog teljesen kiűzte belőlem az értelmet. Végülis, akárhogyan is veszem, én már rég teljesen kész vagyok tőle... legfeljebb azt mondja, köszöni szépen, nem kér belőlem! Attól meg csak az én kis világom omlana össze, semmi egyéb nem történne! A szobámba begubóznék, de már így is azt tettem, nem? Szóval... vesztenivalóm nincs! Miután pedig ilyen jól meggyőztem magamat, félős pillantást vetettem az arcára, majd lenyelve rettegésem megcsókoltam, csak hogy kétségbeesetten nyaka köré fonhassam közben a karom! Egy rövid pillanatig sikerült azt kívánnom, hogy tartson a mai nap, és ez a perc örökké! Fejemet nyakába fúrva motyogtam valamiféle bocsánatkérést, majd plüssömet szorongatva indultam meg az egyik közeli bot felé. Kellett nekem rámászni! Olcso, könnyűvérű, bárhol és bármikor megkaphatónak gondlhat most... Pedig esküszöm, én nem vagyok olyan! Még nem is szerettem senkit sem igazán, olyan nagyregényesen! Legalábbis eddig... Gyors pillantást vetettem a mellettem baktató alakra, majd felsóhajtottam. Kétségtelen, hogy lassan már azt is kimondhatom, hogy "belészerettem". Ami neki csak rosszat jelent! Ép eszű ember ötven kilóméteres kordont kerít közém és maga közé.
- Nekem lassan mennem kell... Még el akarom érni azt a boltot... - álltam meg hirtelen, és hajtottam le a fejemet. Nem akartam a terhére lenni... biztosan megint túl sokat képzelek bele a dologba. manapság egy-egy csók már nem számít, szinte jelentéktelen. Nekem pedig nincs szükségem egy olyan "barátra", aki a nőügyeiről beszél nekem, miután eltaszított, mert Én nem kellek neki. Elég volt egyszer éveken á szenvedni, kínozni magam ezzel! Révetegen kezdtem el babrálni a plüsskutya farkával, majd felpillantottam az én hősömre.
- Gabi... Te... - fulladtam kudarcba sikeresen. Tényleg órákat kellene tartanom abból, hogy hogyan kell a saját szívem apró darabokra széttörni... De ha egyszer nem olyan könnyű elmondani mindent! Nem is akarom, hogy tudja, mert bolondnak tartana... - Én... kedvellek, nagyon is... és... ezek ellenére hajlandó lennél velem máskor is összefutni? - léptem hozzá közelebb, és néztem fel az arcába. akárhogyan is lesz, nekem tényleg ez a nap volt eddig a legszebb az életemben... persze a múltkori mellet.
- Lehetővé tetted, hogy újra tudjak mosolyogni kicsit... köszönöm!- szüntettem meg a köztünk levő távolságot, és adtam neki egy búcsúcsókot, hogy aztán gyors, apró léptekkel meginduljak a park kijárata felé. Mindez a közjáték pedig csak azért volt, mert egyszerűen megrettentem attól, hogy mi lehetne köztünk...
Vissza az elejére Go down
Oichi Reika
Kidoushuu
Kidoushuu
Oichi Reika

nő
Pisces Monkey
Hozzászólások száma : 45
Age : 32
Tartózkodási hely : Az osztag területén belül, vagy Kami-kun mellett *3*
Registration date : 2010. Jun. 04.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Kidoushuu osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyHétf. Nov. 15, 2010 4:41 am

Mester kerestetik - Legyünk tanoncok *>*

Tücsök ciripelés. Erre ébredtem. Eddig nem is tudtam, hogy tücskök is vannak itt. Felülve az ágyamon nyújtózódni kezdtem. Nem szokásom a délutáni alvás, de ez a mai kifejezetten jót tett. Ízületeim megmozgatása után ruhásszekrényhez sétáltam. Kinyitva azt a szemem elé tárult a sok ugyan olyan egyenruha. Csak azt tudnám, hogy minek kell ennyi? Olyan sűrűn nem szokásom elszakítani, vagy elégetni. Fogadni mernék, hogy ez is a nagyapám műve. Igazán hagyhatná, hogy most már én magam döntsek, hisz már nagykorú vagyok.
- Hová szeretnél menni, így estefele?
Materializálódott mögöttem Hebi. Megfordulva megfogtam a vállait és megfordítottam őt is. Igaz, hogy az én lelkemnek a része, de attól függetlenül férfi és nem fogom hagyni, hogy legeltesse rajtam a tekintetét mialatt én átvedlek az uniformisba.
- Azt hiszem, hogy átmegyek az emberi világba. Bizonyára találok ott valami érdekeset. Egy varázslatokról szóló könyvet vagy valamit.
Fejtettem ki a szándékomat, mialatt a hajamat kötöttem fel. Azt jól tudom, hogy Taichou-san is tudni fog erről a kis esti kiruccanásomról, de bizonyára megérti, majd azt, hogy azért tettem, hogy a tudásszomjamat megpróbáljam elmulasztani.
- Ennyire szándékodban van különböző mágiákat tanulni? Tudom, hogy megvan benned a potenciál, hogy szinte bármilyen mágia használatát elsajátítsd, de nem ártana egy mestert beszerezz.
Mondta Hebi még mindig háttal nekem. Ezért szeretem őt annyira. Bármit is mond mindig tanítás van benne. Helytálló és számomra is fontos információk.
- Igen, valóban fontos lenne egy mester, de szerintem nem sokat találok Karakura városában. Így maradnak a könyvek.
Paskoltam meg a vállát, majd a zanpakutoumat a helyére biztosítva indultam az emberi világba. A senkai kapu kinyitása szinte rutinszerű volt, hisz a Kidoushuu osztag tagja vagyok. habár az Emberek Világában még nem jártam. A Dangai dimenzió csendes és nyugodt volt. Szerencsére a kototsu már járt erre, így nem volt okom tartani attól, hogy esetleg felbukkan. Igaz attól úgyis jobban kell tartanom, hogy Taichou-san megszid mert pokollepke segítsége nélkül megyek át egyik dimenzióból a másikba ezzel kockáztatva épségemet, de kell egy kis izgalom nem? Átérve a kapun egy vidámparkban találtam magam. sajnos már bezártak, pedig biztos jól szórakoztam volna. Észlelésemet felerősítve igyekeztem radarként pásztázni a környéket, hogy hátha találok valakit aki segíthet nekem a navigációban. Az általam érzett meglepően nagy, legalábbis az enyémnél nagyobb, lélekenergia nem hollowé volt, sokkal másabb volt annál. Gigaiomba bújva indultam el az észlel lélekenergia tulajdonosa felé. Természetesen amennyire csak tudtam visszafojtottam a lélekenergia kibocsájtásomat, hogy azért lehetőleg ne mint potenciális ellenségre tekintsen rám.
- Elnézést... Tudna nekem segíteni?
Kérdeztem mosolyogva az alaktól. Mégsem utasíthat el egy kis segítséget egy olyan lánytól, mint én. Ráadásul mindössze annyit szeretnék tőle, hogy van-e a közelben egy könyvesbolt.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://rosablogja.p8.hu/
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptySzomb. Nov. 27, 2010 12:09 pm

Tanítvány… Fészpalm

Ugyan az események valamelyest megszaporodtak az utóbbi hetekben, mit sem változtatnak azon a tényen, létem továbbra is céltalan. Az a félvér mocsok legalább arra „ráébresztett”, miszerint még élhetnek hozzám hasonlóak. Bár nem sok esélyét látom annak, hogy ezer év után ismét találkozok drow-val, a jövő útjait még a legnagyobb mágusok és jóstehetségek sem fürkészhetik ki minden igyekezetük ellenére. Ők csak a lehetőségeket és az akadályokat láthatják, esetleg egy-egy választást, nehézséget, vagy épp egy tanácsot, intelmet, nem magát a jövőt. Bár a mai jósok és varázslók többnyire csak szemfényvesztők. Még hogy bűvészek, mutatványosok? Csupán idióta bohócok, akik olyan nagyra vannak magukkal, ha sikerül egy nyulat „kivarázsolniuk” egy kalapból. Nincs bennük semmi varázs… Eljött a mágiaapály. Holott jómagam sosem tartoztam az igazi tehetségek közé, ami a mágiát illeti, szánalmasabbnál szánalmasabb alakokba botlok bele, akik magukat mágusnak nevezik, de tudásuk nincsen. Többre tartják a tudományt, és az olcsó kütyüikkel próbálják a varázst helyettesíteni.
Ami a bohócokat illeti, elvétve, de láttam egy-két beöltözött figurát. Szánni valóak… Néhány garasért hülyét csinálnak magukból és nincs jobb dolguk, mint lufikat hajtogatni mindenféle abszurd formára, amit ők virágnak meg kutyának neveznek. Csuklyám ugyan most nem takarja arcom, legfeljebb megbámul néhány erre sétáló szerelmespár, mágikus köpenyem most is magamon hordom, hisz fő az óvatosság… Varázsát kihasználva könnyedén láthatatlanná válhatnék, ha szükség lenne rá, ám most arra van szükségem, hogy észrevegyenek. Az ügyfelem pedig a megbeszélt időpontban meg is jelent, hogy átvehessem a beborítékolt fizetségem, s már csak kedvtelenül bóklászok a vidámparkban. Természetesen nem fizettem azért, hogy beléphessek… Védelmi rendszerük egy jól irányzott ugrással át is hidaltam, különben sem szórakozni jöttem ide. A különböző hinták és elektromossággal működő, látványos játékszerek még mindig vakítóan villognak. Kedvem lenne egy sötétséggömbbel megszüntetni izzó fényüket, ám egyrészt energiapazarlás, másrészt pedig túl nagy feltűnést, riadalmat keltene. Ha méltóztattam volna nappal megjelenni, legalább lett volna lehetőségem arra, hogy valamelyik kacatos bódénál egy napszemüveget beszerezzek, ám félő, a rózsaszín, csillagmintás keretű, szív formájú lencsés darabokon kívül nem kapok mást, és nem kívánom magam ily módon nevetségessé tenni. Még csak az kéne, hogy körbeálljanak és kiröhögjenek… Így is elég feltűnést kelt hosszú, fehér hajam, obszidián színű bőröm valamint hegyes füleim.
A különböző slágerek, melyeket játszanak, ugyan nem kedvemre valóak, de végül megállapodok az egyik hintánál, amely felől egészen normális zene szól. Lábammal unottan dobbantgatok a ritmusra, míg a boríték tartalmát számolom magamban fejem a színes, vibráló, kínzó fények elől A közelgő shinigami aurájára – ők ezt lélekenergiának hívják - még csak rám sem hederítek. Bizonyára megvannak a képességei ahhoz, hogy megtaláljon engem, s mit ad az Istennő? Természetesen belém is botlik, csak mert a kis szajha azt gondolja, olyan segítőkész volnék. Nem tudom, hol van rám írva az, hogy információs iroda. Idióta.
- Fogd rövidre, shinigami. – süllyesztem a zsebembe a borítékot, mielőtt az arcátlan nőszemély szemet vetne rá. Az enyves kezűek még mindig el vannak szaporodva belülről rágva szét a társadalmat. A mohóság gátlástalanul ütközik ki rajtuk. Nem mintha nekem lenne bármennyi lelkiismeret furdalásom, amikor belelépek egy hajléktalan kéregető kiterített, aprópénztől csörgő műanyag poharába.
- Nem szeretek a maga fajtájával közösködni. Van jobb dolgom is, nem vagyok szeretetszolgálat. – idézek meg egy sötétséggömböt csak úgy sunyiban, hogy az egyik közeli lámpát eloltsam vele. Nem sokat használ ugyan, de valamivel máris kíméletesebb érzékeny szemeim részére. Ez a sok fény… A vesztemet akarják. Kár, hogy nem adom magam olyan könnyen.

Vissza az elejére Go down
Oichi Reika
Kidoushuu
Kidoushuu
Oichi Reika

nő
Pisces Monkey
Hozzászólások száma : 45
Age : 32
Tartózkodási hely : Az osztag területén belül, vagy Kami-kun mellett *3*
Registration date : 2010. Jun. 04.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Kidoushuu osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Feb. 15, 2011 9:58 am

Mester kerestetik - Legyünk tanoncok *>*

Valamiért a férfi egy elég különös érzést váltott ki belőlem. Tökéletesen, sőt semmikép sem tudnám megmagyarázni ezt az érzetet. A találó kifejezés talán a női megérzés lenne, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy ez a férfi tud valamit. Tud valamit amire nekem biztos, hogy szükségem van.
Épp kezdenék bele, hogy rövid monológ után rátérjek a tárgyra és elmondjam, hogy mit is akarok, de már a monológ is a torkomban ragad, mikor meglátom, hogy mágiát használ. ****>**** Elkerekedett szemekkel néztem egy darabig a megidézett gömböt, majd a férfit. Lassan már azt kezdtem találgatni, hogy a nyál mikor cseppen le, de még időben becsuktam a számat csak azért, hogy újra kinyithassam.
- Igazából azért jöttem, hogy itt az emberek világában keressek valamiféle könyvet, vagy tudom is én micsodát a mágiáról. legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, vagyis de, mindig is erről álmodtam, és most végre találkozhattam valakivel aki ért a mágiához és képes is használni. nem azért, én is tudok mágiát használni, sőt imádok mágiát használni, de szeretném a mágia lehető legtöbb módját megismerni és igába hajtani. És... és... és...
Hadartam hihetetlen gyorsasággal, őszintén szólva azt se nagyon hiszem el, hogy a beszélgetőpartnerem valamit is felfogott abból amit mondtam. A hadarást pedig egy roppant egyszerű oknál kifolyólag hagytam abba...
- Ráharaptam a nyelvemre... T_T
Legyezgettem az említett érzékelésre használt tesztrészt és apró könnycseppek gyűltek össze a szememben. Fogadjunk, hogy most jól szórakozik ezen a dolgon, pedig nem is tudja milyen rossz érzés, ha elharapja a nyelvét. Bárcsak most ő is elharapná a sajátját és akkor kvittek lehetnénk. Igazán nem fer, hogy csak az én nyelvem fáj. T_T
- És mond csak, most hogy tudom, hogy te is mágiahasználó vagy és én is tudok mágiát használni, nem lennél a mesterem? ***>***
Hadartam ismét, pár meg-meg akadt néha a nyelvem, a végére még egy nagyon jól sikerült bociszemeket is sikerült imitálnom, valamint szempilla rebegtetnem is sikerült, bár az utolsót nem is tudom, hogy miért csináltam.
- Amúgy az én nevem Oichi Reika, de hívhatsz tanítványnak, kölyöknek, vagy bárminek aminek akarsz, csak taníts. Lécci, lécci, Léccccciiiiii~!!!
Kezdtem átmenni kissé követelőző hangnemben, mert ha nem fogadja el az ajánlatomat akkor én igenis addig fogok mondani és a nyakán ülni míg el nem fogadja. nem fogok elszalasztani egy ilyen nagy esélyt, nem vagyok az a fajta shinigami aki csak úgy hagyja tovaszaladni a prédáját. nem bizony én egy olyan ragadozó vagyok aki könyörtelenül lecsap az áldozatára. Az én markaimból ugyan senki sem menekülhet.
Vissza az elejére Go down
http://rosablogja.p8.hu/
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te14000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (14000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyCsüt. Feb. 24, 2011 1:52 am

Vidám(parki) szülinap ***.***


Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyesmire fogok vetemedni, de a kora reggeli órákban úgy osontam ki a birtokról, mintha legalább egy magas vérdíjra kitűzött bűnöző lennék. Pedig erről természetesen szó sincs, angolos távozásomnak egész egyszerűen az volt az oka, hogy szerény személyem bizony egyetlen árva lélekkel sem kívánt találkozni. Jeles napra ébredtem, mely sokak szemében különleges lenne, de én nem szerettem volna akként gondolni rá pusztán azért, mert ezen a napon születtem. Ezért is gondoltam úgy, hogy egy vezércsellel kitérek az engem felköszönteni kívánók hada elől, és egérutat nyerek legalább az esti állófogadásig, melyet a tiszteletemre rendeznek, és ott lesz a nemesség színe-java. Mondanom sem kell, hogy mennyire lelkesedem az efféle partikért, ahol órákon keresztül bájolognom kell legtöbbször olyan emberekkel, akikkel minimálisra szeretném csökkenteni a találkozásaim számát. Legalább az nem forog közszájon, hogy kivel fogok érkezni a bálba, hiszen magától értetődő, hogy édesapámmal együtt lépek majd be a terembe. Hosszú hetek után először fogja elhagyni a betegágyát, hogy tiszteletét tegye a lánya születésnapi partiján, természetes, hogy az ő oldalán jelenek meg. Ettől függetlenül azonban nem sok kedvem van az egészhez és nem is nekem való, hogy központi szerepben tetszelegjek és élvezzem a dicsfényt. Zavarba jövök tőle és most is biztosan végig feszengeni fogok. Viszont ugyanúgy kötelességem megjelenni, mint bármelyik másik bálon, így nem tehetek mást, el kell rá mennem, ha esik, ha fúj.
Az arisztokrácián kívül viszont nem sokan tudják, hogy ma milyen nap van, ezért is engedhettem meg magamnak, hogy a városban már nyugodtan sétálgassak. Maya-chan taichounak köszönhetően szabad voltam, mint egy kismadár, így nem is az uniformisomban róttam az utcákat, hanem valami egyszerű, fodros kis ruhában. Igazán hálás vagyok ezért a kyaputennek, mivel ugyan önmagában semmi különös nincs ebben a napban, én viszont szerettem volna azzá tenni, így történt az, hogy hozzávetőlegesen minden két percben ellenőriztem a ruhám zsebét, hogy még mindig benne lapulnak-e azok a jegyek, amiket még régebben Kei-kuntól kaptam. Ahogy közeledtem a 10. osztag épületeinek környéke felé, úgy váltam egyre idegesebbé és úgy gondoltam egyre többször arra, hogy inkább visszafordulok. Mi van, ha nem ér rá? Mi van, ha nem akar jönni? Mi van, ha meg se találom? Efféle kérdések jártak körtáncot a fejemben végig, miközben lépteim egyre bizonytalanabbá váltak. Végtére is Valentin-napon sem voltam képes rá, hogy személyesen adjam oda a csokit, és biztos nem is sikerült jól. De nem, ez most más, igenis összeszedem a bátorságom! Fellángoló határozottságom segítségével megszaporáztam a lépteimet és végül némi bolyongás után meg is pillantottam az ismerős és eltéveszthetetlen alakot, aki miatt erre a környékre tévedtem.
- Ohayou gozaimasu, Masaru-samaaaaaa~ *.*
Futottam oda és vetődtem a fiú nyakába köszöntésképpen. Valamiért sosem tudom visszafogni a vidámságom, ha meglátom őt vagy mondjuk a taichout vagy mondjuk a fukutaichout, vagy... akárkit akit kedvelek o.O De most nem értem rá ezen töprengeni, sokkal fontosabb dolgom volt, ki kellett valahogy bökjem, hogy mit is akarok Surprised Ám amilyen lelkes volt az üdvözlet, most olyan nehézkessé vált a további megnyilvánulás, és egy jó darabig csak irulva-pirulva nyekegtem, és tekintetem is egy földön fekvő kődarab és Masaru-sama álla között jojózott.
- Eto... szóval... arra gondoltam, hogy... hogy ha Masaru-sama ráér... akkor... akkor... szóval birtokomban van két jegy, és... és... szóval n-nem volna kedved elkísérni engem a vidámparkba Ka-Karakurában? Embarassed
Néztem fel a fiúra szégyenlősen, ám reményteli pillantással, miközben szívem valahol a torkomban dobogott, lábammal meg ilyen kis köröket rajzolgattam a poros talajba. Valahol megnyugodtam, mert csodával határos módon képes voltam kifejezni magamat, még ha ilyen esetlenül is, ugyanakkor a választól féltem. Leginkább attól, hogy nem akar velem lenni, mert ugye azt azért meg tudnánk oldani, ha valami feladatot kéne teljesítenie, hiszen Maya-chan taichou meg Suke-kun taichou közeli barátok és a kyaputennek csak egy szavába kerülne, hogy ne csak én legyek ma szabad, hanem Masa-chan is. Szóval... szóval?
Vissza az elejére Go down
Sierashi Masaru
10. Osztag
10. Osztag
Sierashi Masaru

Férfi
Leo Dog
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 0. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyPént. Feb. 25, 2011 10:59 pm

//Vidám(parki) szülinap ***.***//

*Nem is gondoltam volna, hogy léteznek ilyen szokások, amíg Vera kapitány (csak tudnám, miért kellett itt hagynia az osztagot T^T) el nem magyarázta ezt a Valentin napot, vagy micsodát... Nemrég ugyanis arra értem be az irodába, hogy egy nekem címzett kis csomagocska van az asztalon, tele csokival. Ráadásul maga Ritsu-chan küldte! *.* Meg volt valami kis üdvözlőkártya is mellette, a szóban forgó Valentin nap felirattal. Én pedig rögtön rohantam Vera taichou-hoz bővebb magyarázatért, mit is jelentsen ez a gesztus. Mi mást tehettem volna? Anyunak nem mondhattam el, biztos elkezdene megint sóhajtozni, miszerint magára hagyják a gyerekei és biztos nem is szeretik őt, amiért lányoktól bonbonokat kapnak, mert hát akkor sosem maradna egyedül! Sirámai közepette pedig aztán főz egy hatalmas adag kelbimbót, merthogy szerinte ez az egész amiatt van, mert nem kapunk elég vitamint és tápanyagot, amit abban a minutumban pótolni kell. Mondjuk nem értem ezt a nagy felhajtást, hiszen (szerencsémre) Ritsu-chan egy hangyányit sem hasonlít anyura...
Szóval a legfrissebb adag brokkolival vonultam át a második osztaghoz tanácsot kérni, amit aztán meg is kaptam. Életemben nem hallottam még ezekről a szokásokról - mondjuk nem olyan csodálatra méltó, ha belegondolunk, hogy szerény tökéletes személyem mindössze egy éves múlt, hiába nézek ki úgy, mint egy többszörös bajnok sportoló. No, a lényeg viszont az, hogy kiderült, február tizennegyedikén a lányok csokit adnak annak a fiúnak, aki tetszik nekik, a fiúk pedig ezt pontosan egy hónap múlva viszonozzák ugyanúgy, csokiajándékozással! Alig várom már *.* És kiderült még egy nagyon fontos dolog: útközben Maya keresztanyutól azt is megtudtam, hogy hamarosan Ritsu-channak születésnapja lesz! Valami ajándékot kell szereznem neki... Ezzel újabb küldetést róttam magamra, mégpedig azt, hogy elkészítsem Ritsu-chan legszebb ajándékát. Mondanom se kell, napokon keresztül tartott a haditanács a témában Vera kapitány, Maya keresztanyu és köztem, amíg meg nem született a tökéletes ötlet. Készítek neki valami szép ékszert! A Nőegylettől két cinkostársam tudott is hozni egy hatalmas gyöngyfűzőkészletet, csak egy gond volt, mint később kiderült: még a leírás alapján sem sikerült egyikünknek sem olyan láncot fűznie, mint a képen volt... Annyira érthetetlenek ezek az így készült-magyarázatok, nem bírom felfogni, hogy lehet képes valaki pontosan követni őket! Mondjuk újabb néhány napos próbálkozás után sikerült nagyjából hasonlítania a kész műnek a fényképen látszódóra, azzal az apró különbséggel, hogy saját alkotásom jóval rövidebbre sikerült, így hát inkább karkötőnek lehetne használni... Mikor a csomagolással is elkészültem, büszkén kitettem asztalomra a végleges dobozkát, és mellé még írtam pár sort, amit hozzáfűztem a masnihoz. Remélem, tetszeni fog neki! *.*
A jeles napon pedig épp szokásos járőrködésemre indultam, mivel nagyjából hetente egyszer nekünk kell végigjárni az osztagot Katsu-channal - bár ez az arány jelentősen megnőtt, mióta idekerült az az új hadnagy, aki nem átallja az ő műszakját is velünk elvégeztetni >.> Vera kapitány, mondd, miért mentél el az osztagtól? Ez az új alak még a kelbimbót sem hajlandó megenni! Na, szóval épp indultam utamra, amikor hátam mögül meghallottam a jól ismert hangot és üdvözlést, amit sajnos túl rég nem hallottam már...*
- Jó reggelt, Ritsu-chaaan! Hogy vagy?
*Viszonzom az üdvözlést, már amennyire kitelik tőlem a nagy lendületű nyakbaugrástól - igencsak erősen kell tartanom magamat, hogy ne vágódjak el a földön. Végül sikerül egyensúlyomat megtartani, a következő pillanatban pedig már hátba is veregetem a lányt barátságosan, ahogy szoktam.*
- Persze, hogy van kedvem! *.*
*Derül fel arcom a nehezen kibökött kérdés hallatán. A járőrködésre úgyis képes egyedül is Katsu-chan, amúgy is mindig azzal jön, hogy egymaga is meg tudja csinálni, sőt, még sokkal többet is - hát, itt az alkalom! Először viszont nem ártana átöltöznöm, és az ajándékot is az irodában hagytam...*
- Azonnal jövök!
*Rohanok el székhelyem irányába, ahol aztán villámgyorsan felveszem emberutcai öltözékem - egyszerű póló és nadrág sportcipővel -, majd egy kisebb hátizsákba elpakolok egy adagot a Vera kapitány által küldött nagy tepsi mindenféle süteményből, és jobb rejtekhely híján az egyik zsebbe dugom a kis ajándékdobozt. Nem, még nem szabad odaadnom, meg kell várnom a megfelelő pillanatot! Erre az egy dologra nagyon megtanítottak a kapitányék; szerintük minden a megfelelő időzítésen múlik, így hát nekem is ki kell várnom ezt, akármennyire szeretném már most felköszönteni Ritsu-chant...*
- Már itt is vagyok! Kérsz sütit?
*Trappolok vissza a lányhoz vidáman, majd felé nyújtom az idő közben előkotort egyik kis edényt, amiben, ha jól látom, citromkrémes piskótaféle van, várva, hogy mihamarabb elinduljunk.*


A hozzászólást Sierashi Masaru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 18, 2011 10:33 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Márc. 15, 2011 7:50 am

Tantvány… Fészpalm

Néha sajnálom, hogy a nem dohányzóak táborát erősítem. Biztos vagyok benne, jelen pillanatban remekül festene a kezemben az égő cigaretta, amíg a kis csitrit hallgatom. Hallgatom… dehogy hallgatom. Nem érek rá az ő bajaival foglalkozni, és nem izgat, hogy elvesztette a mamáját, vagy ellopták a nyalókáját, és az sem, ha túl sokat költött, ezért nincs pénze a buszjegyre haza. Csak tűröm, hogy elbeszél mellettem, de nagyon nem figyelek rá, hisz van jobb dolgom is, mint egy shinigami ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Nem sok shinigamival találkoztam ezelőtt, amikor a felszínre érkeztem, még csak nem is léteztek. Semmi közöm hozzájuk, és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy sosem merészkedtem bele az ő dolgaikba. Büdösebbek, mint az átlagos emberek… Ráadásul azt hiszik, vitték is valamire, csak azért, mert a kardjukkal tudnak ilyen-olyan látványos és haszontalan dolgokat csinálni. Nekem azonban nem kell velük foglalkoznom, ugyanis megvan a magam élete.
A vöröske azonban legnagyobb bánatomra tovább folytatja a szövegelést. És én még azt hittem, hogy annál a túlméretezett hollownál nem lehet rosszabb… Nem vagyok mazochista, többé már nem, kaptam így is elég ostorcsapást, köszönöm. Ugyan a sebek már rég begyógyultak, nincs az a mágia vagy kenőcs, ami eltünteti testemről az anyám kígyófejű korbácsa által szerzett hegeket. Az ostor harapásának a gondolata is visszahozza ugyanazt a fájdalmat, amit akkor éreztem. Csupán testi fájdalom, igen, s valóban, több, mint három évezred eltelt, mióta utoljára ízleltek meg a kobrák – melyek ha mérgüket is elengedik, bizonyára most nem lennék itt - , mégis örökké belém égett mindaz, amire ily módon neveltek, tanítottak.
Szavaira nem igazán figyelek, s csak egy lefitymáló pillantással méltatom a kislányt. Felmerül bennem a gyanú, hogy mégis csak akar valamit; bizonyára valamiféle szolgáltatást szeretne nyújtani, azonban pár ezer év után unalmassá vált az is, így már jó ideje efféle örömökkel sem ajándékozom meg magam, hiszen minek. Az, hogy egyeseknek az első dolguk ezzel „sértegetni” engem, inkább ő magukat minősíti, mintsem engem szégyenítene meg. Az élet egyszerűen sivárrá vált, céloktól, motivációtól mentessé. Annyira mindegy.
Majd hirtelen elkezdem érteni a szavait, hisz kétség sem fér hozzá, hogy mágiát említett. Igen, igen, nyíltan használtam valamit, amit ők mágiának neveznek, nekem azonban ez csupán faji hovatartozásomból adódó képesség, amire csak mi, drowk vagyunk képesek… Az a minimális mértékű mágia, amit ténylegesen használok, inkább csak kisegítenek a harcban, felerősítenek, vagy épp az ellenfelem gyengítik. Első sorban még így is fizikai adottságaimra támaszkodok. Nem beszélve arról, hogy veszélyes tudomány, és bizony nem kevés energiát igényel tőlem. Azonban mindez most nem számít… Az már annál inkább, hogy megszabaduljak a cafkától, ugyanis nekem semmi szükségem egy palotapincsire.
- Kopj le… – dörmögöm mély hangomon, majd a lábbelimen lévő mágiát alkalmazva gyorsítom meg lépteim, hogy így a vidámpark másik felére kerüljek a másodperc tört része alatt. Majd a megszerzett borítékot veszem elő, hogy kényelmesen elkezdjem számolni a megszerzett pénzjutalmam, ellenőrizve azt is, hogy ne hamis bankókkal próbáljanak átverni. Mindezt egy egyszerű varázsigével oldom meg, ami képes felderíteni a hazugságokat. Nem egészen olyan, mint egy igazságszérum, ugyanis csak a hazugságokat mutatja ki. A művelet hatására lilás fény árad tenyereimből, ami bevilágítja a bankjegyeket. A közvetlen környezetem pedig egy gyenge védőmezővel is elfedem, hogy lehetőség szerint ne zavarjanak meg akkor, amikor én az üzletemet intézem. Így ha mégis csaláson kapom a kliensem, akkor még időben utána tudok menni, hogy visszafizessem neki a kedvességét. Nem utolsó sorban bízom abban, hogy az a shinigami is elfelejti itt létemet. Talán nem lesz képes átszakítani a búrát, amit nagyjából négy méteres körzetben okoztam. Végül is mindegy, hisz én megmondtam neki, nem közösködöm az ő fajtájával. Örüljön, amiért nem öltem meg… Igazán elmenekülhetne, amíg megteheti.

Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te14000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (14000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyPént. Márc. 18, 2011 7:45 am

Vidám(parki) szülinap ***.***


Valahol a temérdek aggodalmam monumentális méretű tornya mellett volt bennem még egy parányi félsz is, mely bár eltörpült a bennem felmerülő hatalmas kérdőjelek mellett, azért legalább ugyanannyira aggasztó volt. Életem legmegalázóbb helyzetébe keverednék, ha összetéveszteném Masaru-samát az ikertestvérével, Katsuval, és noha erre még nem volt példa, valamint én igenis mindenféle bizonytalanság nélkül meg tudom őket különböztetni egymástól, azért a kétség mindig felmerül bennem. Ráadásul Kacchan nem is kedvel engem, bármit is teszek azért, hogy szimpatikusabbá váljak számára, nem érek el vele semmilyen hatást. Ugyan megértem az okát a velem szemben érzett ellenszenvének, mégis rosszul esik a viselkedése, és önkéntelenül is felteszem a kérdést magamnak, hogy nem bennem van-e a hiba, hiába vagyok vele tisztában, hogy semmi olyat nem tettem, amiért kiérdemelném a haragját. Szerencsére azonban most sem kutyultam össze őket, így nem kell az esetlegesen fejemhez vágott sértéseket hallgatnom, helyette viszont fogadtak örömhírek ***.*** Aggodalmas ábrázatom tüstént felvidult és ragyogó szemekkel néztem az én Masaru-samámra, aki hajlandónak bizonyult egy minden bizonnyal értékes napját arra áldozni, hogy velem lehessen *.*
- Nem kell úgy rohanni, még a végén valami bajod esik!
Kiáltottam utána nyugtalanul, de félelmem alaptalannak bizonyult, hiszen néhány perc elteltével átöltözve, és egy batyuval a hátán sértetlenül visszatért a fiú. Villámgyorsan el is hessegettem a fejemből az olyan ostoba gondolatokat, melyek kétségbe vonták az emlékezőtehetségét a szülinapommal kapcsolatban, és a csokimat is egészen biztosan megkapta, nem dézsmálhatta meg senki. Legyek bármennyire is pacifista, halál fia lenne az, aki megakadályozza, hogy a nagy szenvedés és kínok árán elkészített édesség eljusson Masaru-sama kezébe >.> Igaz, nem az első alkalom volt, hogy a konyhába keveredtem, de a jóságos szakácsnéni segítsége nélkül biztosan nem sikerült volna a művelet. Mérhetetlen csodálat tölt el azok iránt, akik képesek ezt a felfoghatatlanul bonyolult és nagy ügyességet igénylő feladatot rendszeresen elvégezni. Nekem sose menne. Mindegy, lényeg hogy megkapott mindent, nem felejtett el semmit, és ha alkalmas lesz az időpont, ezt meg is fogja említeni. Addig meg nem aggódom és kész!
- Anou... szeretnék, de az az igazság, hogy már egy megveszekedett falat sem férne belém~desu no. Talán kicsit később, hehehe.
Vakartam meg a tarkómat kissé idegesen nevetgélve, miközben ráeszméltem, hogy még nem is reggeliztem. Viszont bármennyire is ínycsiklandó az a sütemény, az illem nem engedi meg, hogy állva vagy séta közben egyek, így legnagyobb szívfájdalmamra el kellett hogy utasítsam az édességet. Csakhogy a gyomrom nem így gondolta, és pontosan ezt a pillanatot választotta arra, hogy hangosan jelezze éhségemet.
- A-Azt hiszem ideje indulnunk!
Jelentettem ki rákvörös arccal, majd megragadtam Masa-chan csuklóját és elindultam vele a legközelebb senkaimon felé. Szerencsére Maya-chan taichou jóvoltából volt engedélyem a használatára, így nem kellett bemutatnom a lopakodási képességeimet. Már csak az hiányzott volna, hogy el kelljen rángatnom a fiút a birtokra hogy ott bokorról-bokorra osonva közelítsük meg a családi kaput. Nem arról van szó természetesen, hogy ne használhatnám, csak ugye lépten-nyomon feltartottak volna minket :/
Az átjárónál rövid konzultációt követően megkaptuk a kíséretet adó pokollepkéket, így nem sokkal később kis léptünk a túloldalon, ahol tökéletes időjárás fogadott minket. Karakura felhőtlen égboltja, a verőfényes napsütés és a kellemes hőmérséklet egy csodálattal teli sóhajt csalt ki belőlem. Minden ideálisnak látszott ahhoz, hogy életem legszebb napja kerekedjen ki ebből a születésnapból. Persze továbbra is percenként ellenőriztem a zsebemben nyugvó jegyek jelenlétét, így komoly megkönnyebbülést jelentett, mikor végre megszűnt ez a stresszforrás és átadhattam őket a vidámpark bejáratánál. Egyre felszabadultabb hangulatba kerültem, így hirtelen elhatározástól vezérelve ismét megragadtam a fiú csuklóját és futólépésben vonszoltam el a legközelebb térképig.
- Hova menjünk először Masaru-sama? *.*
Kérdeztem tőle lelkesen, én magam talán nem is tudtam volna dönteni a sok izgalmasan hangzó látványosság és játék között, ami a táblára nézve a szemünk elé tárult. Eddig mindig csak sóvárogva nézhettem a vidámparkban szórakozó embereket, amikor itt jártam, de most végre én is kipróbálhatom ezeket a dolgokat *.*
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te40700/45000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (40700/45000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Május 01, 2011 6:46 am

Testvéri találkozó, avagy a régi küzdelemért járó jutalom behajtása

Egy meglehetősen unalmas késő délutáni órában ücsörögtem egy villanypóznán, miközben a szokásos Shinigami feladatot űztem. Figyelj és kapd el. Iszonyú élvezetes… egy árva Lidércet se jelzet az a fránya kütyü, hiába néztem rá félpercenként. Unalmamban az úton járó-kelő Emberekre tévedt tekintetem. Minden második gyerkőcnél, aki elhaladt a pózna előtt egy minimum három gombócos fagylalttal és valami játékkal a kezében ment el egy örömteli vigyorral a pofácskáján. Ez már több volt a soknál! >.> Követelem az ingyen fagyit, amelyet olyan ügyesen megnyertem egy régebbi küzdelmem során. Ó, tényleg Onii-chan… vajon jól van? Egyben van még? Biztosan, nem hiszem, hogy olyan könnyen otthagyná a fogát az első sarkon. A régmúltat felidézve önkéntelenül is, de elmosolyodok.
- Mohohoho~ vidámpark szezon van menni, akarok!! – szólalok fel fennhangon hátradőlve, ami azt eredményezte, hogy hátrabukfenceztem a póznán és kis híján palacsintaként landoltam a földön, hogyha nem lettem volna olyan ügyes, hogy a csattanás előtt átfordulok, majd talpon érkezek a talajra, ahogy a macskák is szokták. Milyen ügyes vagyok kár, hogy senki sem látta… Félrehúzott szájjal nyújtózkodok egyet, hogy kimozgathassam elgémberedett végtagjaimat. A Halálistenek izomzatát nem a hosszú távú ülésre tervezték, főleg nem az enyémet. Már épp elindulnék egy kisebb sétára, hogy ne csak ülésből álljon egész napom, mikor mintha csak erre várt volna egyenruhámba elrejtett kis műszer, kapást jelzett. Épp ideje volt. Neutral Aljas vigyorral az arcomon kaptam elő ruhám mélyéről a szerkentyűt, s már haladtam is az általa mutatott hely felé. Még a nem valami, hű de gyors villámtáncom segítségével is egész hamar megérkeztem oda, ahova a kis iránytűnek használt ketyere mutatta, így lehetőségem volt felmérni a terepet. Meglepetésemre nem egy Hollowal néztem szembe, hanem egy kisebb szintű Arrancarral. Legalábbis onnan vélem, hogy gyöngécske, hogy elég pocsék módon akar hozzáállni a táplálkozásnak, fel se tűnt neki, hogy társaságot kapott. Egy halk, apró, aljas kuncogást elejtve shunpozok az Arrancar mögé. Nem vagyok híve a tisztességtelen küzdelmeknek, de most játszani szeretnék, az egész napot ülve koptattam, na. Surprised
- Hello, cicus! Twisted Evil - szólaltam fel a fickó mögött nyájas hangon, ki rémülten fordult felém, addigra viszont már villámtáncommal előtte ácsorogtam, vagyis ott, ami most mögötte van.
– Hova nézel? Itt vagyok! – nevetem el magamat, majd egy könnyed rúgással felköszöntve építem be az első szembetűnő épületbe. Lassan elé lépdelve nézek le rá, kicsit megrökönyödött valója felé.
- Figyelj, nem neheztelek rád, viszont ismered a Shinigami feladatokat blablabla… na, a lényegre térek. Nem nyírlak ki, hogyha átadsz egy üzenetet egy fajtársadnak világos? – nézek rá felvont szemöldökkel, bár eléggé vonakodott arcot vágott, leírt róla, hogy nem akarja elfogadni ezt az aprócska feltételt, pedig épségben megúszhatta volna a továbbiakban.
- Neked lesz rosszabb, hogyha nem engedelmeskedsz… - töröm meg a kínos csendet, melyet gondolkodási időnek tudtam be, de ellenfelem addigra már türelmetlenül a torkomnak ugrott volna. Könnyedén lefegyverezve pár ütéssel elintéztem a dolgot – pár száz ütéssel -, majd kéz porolgatva lépdeltem odébb mellőle, fölényesen hátat fordítva neki.
- Nos, meg szeretnélek kérni arra, hogy Karasu … ööö… Karasu Vexnek a 87. arrancarnak adj át egy rövid, tömör üzenetet, amit még a Te icinyke-picinyke agyacskád is meg tud jegyezni… holnap délután egy órakor várom a Tsubakidai Vidámpark főbejáratánál. Sok szeretettel kedves hugicája, a többit tudni fogja Ő is. – adom le kisebb monológomat a földön fetrengő kiszemelt postásomnak. A többit Onii-chanra bízom, felőlem aztán elteheti láb alól, hogy ne járjon fajtársa kicsinyke szájacskája. Szemem sarkából a fickó felé nézek, aki még mindig a talajon henyélt, ezért kicsit felemelt hanggal hozzáteszem.
- Azt hiszem elég érthető volt, amit mondtam! Akkor ne lazsálj tovább és kopás van! Ó, igen… majdnem elfelejtettem, ha esetleg nem adnád át… - itt elővettem oldalamon csüngő kardtokból Zanpakutomat, majd halkan elsutyorogva a parancsszavát, s szebbik verziójával a fickó torkához szegeztem a fegyvert.
- Személyesen foglak felkeresni téged Hueco Moundoban és a világegyetem egyik legrosszabb halálában részesítelek, barátocskám. - ördögien villózó szememet rebesgetem felé, ami elég hatásosnak bizonyult annak, hogy vegye a fáradságot és induljon végre haza a fekete átjárón keresztül, melyet már volt sikerem látni egyszer-kétszer. Így kell ezt, minek kell ismételnem mindig Önmagamat? Önelégült mosollyal az arcomon teszem el Zanpakutomat, majd karba tett kézzel folytatom a további járőrözést…

Másnap délután egy óra környékén ácsorgok a Vidámpark bejárata előtt immáron már az újonnan beszerzett póttestembe bújva, közben türelmetlenkedve várva néha-néha, rápillantok csuklómra helyezett kis időmutató eszközre. Csak pár perc választotta már el a nagymutatót a dél jelzéstől, mely hivatalosan is egy órát jelentett volna akkor.
- Hol késik már? Nem adta át esetleg az üzenetet az a galád? Mrr >.> – elmélkedek vissza a tegnapi eseményekre, majd mérgelődve figyelem a vidáman becsődülő tömeget a szórakozóhelyre, Én is szeretnék ebbe a tömegbe tartozni jelen pillanatban. Egy mélyről jövő mélabús sóhajtás hagyja el ajkaimat, amikor órámon már elmúlt az egy óra. Pár perc múlva szomorkásan feltekintek, ahol ki is szúrom a távolban közelítő ismerős alakot, akit ezer ember közül is felismerek. Lelkesen felkapom fejemet, majd hatalmas vigyorral a képemen rohanok az illető felé.
- OOOONNNIIIII-CHAAAAAAAAAAN!!! – jobbomat már készítem is egy bravúros üdvözlésre, s amint elé értem már lendítem is említett öklömet gyomorszája felé. – KÉSTÉL! Twisted Evil - teszem hozzá a rövid magyarázatot a rendkívül érdekesnek mondható köszöntést illetően, fel se merül bennem, hogy itt szerény személyem nem igazodik ki az említett időjelzőn és teljesen jogtalanul kapja a célszemély a fájdalmas ütést.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te43000/45000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (43000/45000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Május 01, 2011 1:28 pm

Testvéri találkozó, avagy a régi küzdelemért járó jutalom behajtása


Csak nyugodtan, csak lazán, mondják ezt sokan. Remek és mégis hogy legyek nyugodt és laza amikor a kutyám elkapott valamit? Összevissza szarja a „lakásomat”, de nem, nem elég neki hogy egy kis pontra helyezze el a karácsonyi ajándékait. Nem Ő szeret sok helyre gólt lőni, így a kanapéra, konyhába ahol csak rájön a szapora. Persze nekem meg lehet utána takarítani. Rendben, aláírom a dolgot, beteg és most ez a kínja. De mi a fészkes fenéért hiszem azt, hogy élvezi, hogy szívathat? Talán az lehet az oka, hogy rendszert kezdetem felfedezni a dolgokban. A lakás több pontjáról is szedtem fel szart, és egy írást kezdet kirajzolódni. Mármint nem az ürülékből, az durva is lenne. Hanem ha minden pontra raknék valamit, és összekötném őket, valami ilyesmit kapnék. „Jó szórakozást bale…” . A többire nincs még „ceruza”. De ami ténylegesen berakta az ajtót, az nem más, mint hogy az ágyamba is tett egy mikuláscsomagot. Este feküdnék le nagyvidáman és valami meleg, ragadós, büdös ízébe feküdtem. Mondhatom idegbajt kaptam, Csontost azonnal átpasszoltam Rózsikának, úgy is szereti és majd ellesz vele. Építhet szarból várat. Én pedig nyugodtan élhetek egy darabig. Megeshet, hogy nem úgy kellet volna végig mennem a folyóson, hogy a hátam még mindig olyan. De nem érdekelt csak azt akartam, hogy távol legyen tőlem. Ez sikerült, és most irány vissza, és takarítani, mosni utána pedig egy pihentető fürdés, oh igen de jó is lenne. S kereshetnék pár csajt akik a körmeimet is kifesthetik meg befonják a hajamat. Csak tudnám néha honnan a fenéből jönnek ezek a gondolatok? Nem, ha lefürödtem akkor sörözni fogok és nézek valami kőkemény pornót, igen, ez már férfias lesz.
Visszatérve a tanyámra kezdtem is el az általam elképzelt dolgokat. Elsőnek felszedtem az aknákat, utána amit kellet szépen a mosogató gépbe dobtam, jöhet egy kis szellőztetés, közben megengedem a vizet. Olyan jó 20 perc áztatás után úgy gondolom, hogy megfelelő állapotba hoztam magamat. Nem foglalkozok a szárítással vagy akármivel. Csak felkapok egy alsót és kész. Bedobom magamat a TV elé, minden kellék megvan. Sör, film papírzsepi, kezdődhet a buli. Csak most, kérem az eget csak most ne zavarjanak meg. Elindítom a filmet, és persze hogy verik az ajtómat. Kicsit felpörögve nyitom ki az ajtó, pontosítva feltépem és torkon ragadom. Az arca az enyémmel egy vonalba kerül, vérbenforgó szemekkel, vörös fejjel, teljesen kócos haj, és szerencséje hogy nem lendült bele a film, mert akkor már erekcióval is fogadtam volna.
- MI A REDVÁS BÜDÖS ÉLET VAN MÁR!!!? ÉPPEN AZON VAGYOK? HOGY JÓL KIVERJEM? FÉNYEZZEM A BOHÓCOT? REJSZOLOK? POLÍROZOK, TEHÁT HA LEHET CSAK GYORSAN!!! – üvöltöm az arcába.(mondtam már hogy kicsit sikerült felídegelnem magamat?) Kicsit lazítok a fogáson, mire elkezd magyarázni valamit, valami üzenetet. Valami hugicám vár a Tsubakidai Vidámpark főbejáratánál holnap délután egy órakor. Milyen hugica, kiről beszél most? Kell egy pár pillanat mire végre leesik kiről is van szó. Elengedem szegény arrancar nyakát aki nyikkanva fog padlót.
- Jah, bocsi, mehetsz nyugodtan. És psszt arról amit mondtam és te mondtál, vagy véged.
Valahogyan visszatudtam rakni az ajtót, és inkább kikapcsoltam a TV-t és a filmet, ami már kezdet egy izgalmas jelenetnél tartani, két nő és egy pasi kezdtek volna „síelni”. Inkább hagyjuk ezt most, foglalkozunk a holnapi nappal. Az Én drága kis hugicám beakarja hajtani a jutalmát, végül is jogos. Megvert ezért ami jár az jár neki. Ezért hát inkább elteszem magamat holnapra.
Az órám csörög, akkor már reggel tíz az óra, mivel ennyire állítottam be. Egy gyors reggeli, jöhet egy zuhany, és a szokásos készülődés. Arrancar uniformis fel, Orgo hátra, pénz el, póttest meg, Garganta nyitva, irány Karakura.
Az út a szokásos hosszúságúnak tűnt, megérkezve azonnal bújtam a „bőrömbe” és go a megbeszélt helyre, délután egy óra múlhatott pár perccel. De azért még időben vagyok. Ahogy észreveszem Ő már kiszúrt Engem, az Oni-chan felkiáltás és már látom felém rohanni, karjaimat széttárom ölelésre. Na azt nem kaptam, helyette inkább egy jobbegyenest a gyomromba. Meghajolok, bár inkább fájdalmamba, mint sem tiszteletből, és a gyomromhoz kapok.
- Én is….. örülök neki…. hogy látlak. – veszem kicsit akadozva a levegőt. Számítottam sok mindenre, de nem erre. Erőt veszek magamon és kihúzom magamat.
- Dehogy késtem, időben érkeztem csak nagy volt a tömeg. Na de mindegy, jó látni a pici húgocskámat. Mesélj mi van veled? Van már fiúd? Mit szeretnél elsőnek? Fagyit, vattacukrot, nyalókát, vagy felülni valamire?- zúdítom rá a kérdéseket. Nem tehetek róla, régen láttam, és szégyen vagy nem, de Én kedvelem.

Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te40700/45000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (40700/45000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyHétf. Május 02, 2011 6:58 am

Testvéri találkozó, avagy a régi küzdelemért járó jutalom behajtása

A percek szinte fájdalmasan lassan múlottak, míg én árván várakoztam a Vidámpark előtt. Már lassan feladtam a dolgot és már gondolataimban is megfordult az elmélet, hogy ideje lenne visszaállni, folytatni a Shinigami teendőket, melyet most olyan aljas módon elhanyagolok emiatt, de a remény pislákoló fénye még utoljára felragyogott nekem, ahogy felemeltem tekintetemet a szórakozóhely kapuján becsődülő tömeg felé, s kiszúrtam közöttük a rémisztően ismerős alakot, kit ezer ember között is könnyedén felismerek. Lelkesen felkapva fejemet, óriási vigyor bontakozik ki arcomon, s már szaladni is kezdek a célszemély felé, jó hangosan megszólítva őt már előre a távolban, hogy tudja merre is kell jönnie, mintha úgy amúgy nem lenne egyértelmű. Persze hiába az örömöm, az nem változtat azon, hogy igen is haragszok rá, amiért késett, és ettől függetlenül az ehhez járó büntetést természetesen megkapja. Neutral Így már előre készítem jobbomat az ütésre. Ahogy elé értem már lendítettem is a bravúros jobb egyenest gyomorszája felé, mivel még mindig alacsonyabb vagyok hozzá képest. :/ De, mi tagadás 100%, hogy legalább egy centit nőttem az idő alatt, mióta utoljára találkoztunk. Miközben megkapta szívélyes üdvözlésemet jobb horgom képében, azért mellé csatolom a rövidke kis magyarázatot cselekedetemre, hogy értse, miről van szó. Némi sértődött hangnemben hoztam tudtára a dolgot, hogy ezzel éreztethessem mennyire szívemre vettem a dolgot, még akkor is, hogy csak pár percről volt szó. ˇ.ˇ
- Fuh… most sokkal jobb. – veszek egy mély levegőt, s közben megrázom kezemet, mellyel bevittem az ütést. – Mond csak Onii-chan a barátnődet is megvárakoztatod, hogyha randira mentek? Neutral - kérdezem tőle rosszallóan, mintha Én lennék pillanatnyilag az idősebb, ami nem is lenne meglepő, mivel lehet, hogy magassága miatt lebátyózom, de az nem jelenti azt, hogy korban is Ő az idősebb. :/ Eh… megint eszembe jutott ez a kellemetlenség… mikor kiderült, hogy az osztagban majdnem Én vagyok a legidősebb. T>T Megrázom a fejemet, hogy visszatérítsem magamat a barátnős témára, hisz most az jóval fontosabb mintsem, hogy saját koromon rimánkodjak. Ha, esetleg tényleg van barátnője, akkor nem árt megtanulnia, hogy nem késünk el az összejövetelnél, csak is a gyengébbik nemnek van ehhez kiváltságos joga. :/
- Tudod, nem fogsz jó fényben tündökölni a lányok szemében, hogyha minden honnan késel, még ha holmi kifogásod is van rá, akkor sem. Neutral - adom le holmi jó tanácsképp szövegemet, karba font kézzel, fölényesen kihúzva magamat, mellé még szemeimet is lehunyom, hogy egy komolyabb, bölcs, tapasztalt Shinigami sugározzon belőlem, bár talán csak póttestem fogja azt a hatást keltetni, hogy ilyen tulajdonságaim is vannak, mert az eredeti e hármat biztosan nem is ismeri. Mikor kinyitom szemeimet, hatalmas vigyor húzódik arcomra, ahogy végighallgatom kérdésáradatát, ezzel elkergetve azt a cseppnyi komolyságot melyet félpercig magamra erőltettem.
- Egy egész nap nem lenne elég arra, hogy elmeséljem mik történtek velem ez idő alatt. >< Fiúm? Oo… Nem nincs… o.o” – felelem kicsit leizzadva, némileg sokkolódva a kérdésen, amint sikerült értelmeznem, hogy miről is van szó. – Viszont keresztanya leszek. *>* - mondom lelkesen a jó hírt, pozitív oldalról megközelítve a dolgot, bár amennyire ennek lehet örülni, hisz rettegek a mihaszna kis méreten aluli törpéktől, de hát Tasu-chan úgy gondolta ez remek orvoslás lesz nekem és így van esélyem kinőni ezt az ostoba gyerekfóbiát. Bár kétlem, de ki vagyok Én, hogy ellenkezzek. T>T
- Meg, meg 3. tiszt lettem! *>* - újságolom el az e pillanatban eszembe ötlő fantasztikus hírt, mert mikor anno találkoztunk aligha vághattam fel rangommal. Így legalább nem a fóbiás gondolataimmal törődök.
- Mit is szeretnék… mit is szeretnék… hm - ismétlem orrom elé motyogva az aprócska szöveget, hogy sikeresen eldönthessem, hogy mit is óhajtok először, végül is ez a győzelmem eredménye, itt most Én mondhatom meg mit, hogyan és, hogy mit. Miközben agyaltam a kérdésen fel se tűnt, hogy már javában a Vidámpark területén vagyunk, csak akkor mikor nekiütközök kis híján egy táblának, mely az egyik szórakozó pódiumot híreszteli. Kérdőn nézek végig a táblán, majd a feliraton meg is akad a tekintetem, félve nyelek egyet közben nehézkesen kibököm magamból, a szót, mely nyelvemen ül emiatt.
- Szellemvasút Shocked - Karasu mögé megyek, majd lassan eltolom onnan inkább a vattacukor árusig, mivel önkéntelenül is felidézte bennem Ai-channal való kiruccanásunk egyik szörnyűséges darabját, azóta ilyen rémisztő mozdonyra soha az életben nem ülök fel többet. Amint kellemes vizekre értünk megkönnyebbülten felsóhajtok, majd tanulmányozni kezdem a táblát, melyen a vattacukrok különböző íz változatát sorolta fel.
- Ezt kérek! *>* Cseresznyéset! - mondom lelkesen mutatva az édesség felé, remélem, nem jött rá újdonsült félelmemre. ><” Nem szeretném, hogyha kinevetne e miatt.
– És veled mi érdekes dolgok történtek, Onii-chan? *>* - kérdezem miután a várt nyalánkságot kézhez kaptam és majszolgatni kezdhettem. – És hova mennyünk? Most Te válasz! *>* Bármelyik lehet, kivéve a Szellemvasút. Neutral
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te43000/45000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (43000/45000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Május 03, 2011 1:07 am

Testvéri találkozó, avagy a régi küzdelemért járó jutalom behajtása


Nem értem mire ez a nagy harag? Főleg miért kellet így hangot adni neki? Egy gyomrossal? Szerencse hogy nem alacsonyabb és nem vagyok magasabb, mert akkor igen kellemetlen ponton talált volna el. De hogy minden nő minimum a Terminátor 3-ból szabadult, ezt nem értem. Valahogy Én mindig ilyen nőket fogok ki. Akik szerintem birkózó szart esznek, vagy a Vandame poszter borult rájuk. Hiszen itt van Anao, olyan erő volt ebben az ütésében, mint amit egy átlagos ember nagyjából úgy tudna elérni, hogy naponta legalább tízszer kiveri. S remélem mindenki tudja mire gondolok. Ezt honnan tudom? Khm, voltam Én is fiatal régen, barátnő meg fasorban se volt még, valahogy elkellet ütni az időt, a szó legszorosabb értelmében. Ideje az erős testvér látszatát keltenem, kiegyenesedek, és senki se nevet szerencsére. Ciki lenne ha kinevetnének azért mert egy kis tökmag simán akadályozta a levegővételemet.
- Az jó, örülök neki…. bár nekem annyira nem jó. – na a következő kérdésétől már megint sikerült megakasztani a levegőt bennem. – Ne… nem ízé nincs barátnőm…. vagyis nem tudom… valami olyasmi elkezdődőt de szerintem semmi nem lesz belőle. – most komolyan a magánügyeimet osztottam meg egy shinigamival? Hm, leszarom mármint nem Anaot, hanem hogy ezt vele beszélem meg. Ő nem olyan beképzelt „ki ha Én nem?”személy, mint a legtöbbje a fajtájának. Ő rendes igazi ritkaság, egy igazgyöngy és remélem sokáig is az fog maradni. Nem úgy, mint az akivel nemrég sikerült harcolnom. Eh, most is feltudom idegesíteni magamat rajta. Mi volt a neve? Valami Ai vagy ilyesmi. Csak nyugodtan könnyítettem magamon, erre simán hátbatámadt. S még mi vagyunk a szemét faj és akiket pusztítani kell? Miközben a legtöbb shinigami egy beképzelt gyászhuszár. A pontos okot nem tudják miért, csak azt, hogy menni kell és ölni. Mint valami gép „Líncslíncslíncs” ennyi jár a fejükben ha találkoznak egyel az enyéim közül. Eh, mindegy, mist legalább itt vagyok a kedvenc shinigamimal, ez a lényeg. Aki persze csak hajtja a saját igazát.
- De tényleg nem késtem csak egy vagy két percet. A lányokkal meg amúgy sincsen szerencsém, eddig egy volt aki nem akart agyonverni azonnal amikor találkoztam vele. Igaz Ő kicsit butácska és lehet a saját kardjába dőlne bele. De a többiek, pff, ok nélkül kezdték az egészet. – a végén húgicám vállára fogok dőlni és elsírom neki a bánatom. Bár akkor gerincferdülésem lesz, kivéve ha Ő nem fog majd hozzám felmászni. Nézem a beállást és igencsak vicces hatást kelt.
- Akkor majd máskor mondod el a többit, ma mesélj annyit-amennyit tudsz. Én ráérek. Tényleg nincs? – kérdezem felvont szemöldökkel és vigyorogva. – Azt nem hiszem el, hogy az én kis drága húgomnak nincs aki udvaroljon. Vakok azok a shinigami fiúk? – nem kell félreérteni, ezt nem úgy mondom mintha nekem tetszene Anao, nem mert a mi kapcsolatunk teljesen más(ezért kéretik a chaten az erre vonatkozó pedofil jelzőket hanyagolni Razz ). Felderül az arcom. – Keresztanya? Na gratulálok neked, az biztos jó lesz majd. Nem kérlek meg, hogy majd mutass be a gyereknek. Mert szerintem az anyja azonnal idegbajt kapna ha megtudná kivel találkoztál. – nevetek miközben a tarkómra teszem a kezemet. – 3. tiszt? Ejha akkor már csak egy kell a hadnagyi ranghoz, igaz? Ez az én húgicám, erős mint volt. Csak így tovább. – igazán büszkeség önti el a lelkemet. De azért ez cinkes, arrancar létemre egy shinigamival jobban kijövök mint a legtöbb társammal. Szép lassan haladunk, amikor egy tábla majdnem felveszi az Anao mintát. De szerencsére nem lett egy kis hajtogatás. Most mi a baja a szellemvasúttal? Miért tologat? Ha szemét lennék félre ugranék és hagynám elesni, de inkább csak megyek tovább. Megérkeztünk a vattacukorhoz. Mosolyogva nézem Anaot, mint egy igazi gyerek, külső szemlélőnek tényleg úgy tűnhet, hogy testvérek vagyunk. Bár úgy lenne, vágyok egy igazi kötelékre, nem csak egy mondvacsináltra. Azt akarom, hogy elfogadjanak végre, ne érezzem az ürességet magamban, a magányt ami mindennap berágja magát a lelkembe és belülről rohaszt el darabokra. Míg végül nem marad belőlem semmi csak egy üres test.
- Akkor lesz egy cseresznyés és egy málnás. Köszönöm. – kifizetem és értenyúlok a két édességért. Odaadom Anaonak a cseresznyéset én pedig eszegetni kezdem a sajátomat.
- Velem? Nem olyan sok minden mint veled. Lett egy „főnököm”, találkoztam pár másik shinigamival, harcoltam is velük, és megállapítottam, hogy az összes egy beképzelt igazi paraszt. Eddig csak Te vagy az egyetlen normális akivel dolgom volt. Most hova? Hm, mit szolnál a sima hullámvasúthoz? Közben pedig elmondhatod mennyit is erősödtél. Vagy akár mutathatod is….


Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te40700/45000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (40700/45000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Május 03, 2011 8:40 am

Testvéri találkozó, avagy a régi küzdelemért járó jutalom behajtása

Csendben hallgatom válaszát kérdésemre, melyre értetlenül oldalra döntöm fejemet. Akkor most van vagy nincs? Nem ártana eldönteni, vagy valamiféle jött ment kapcsolata van csak? Oo Azok nem jók! Neutral Persze, nem mintha rám tartozna magánélete ezen része, csak kicsúszott a számon a kérdés. De, hogy tudja mit nem szabad, azért okítom a téma terén, kicsit megcsillogtatom ebben a tudásomat, sőt talán a jó tanácsom hasznára is válik. Reakciója kicsit meglep, még mindig kiáll a nem késtemnél… szem forgatva elkönyvelem a dolgot, nem baj Onii-chan ezért vicces. Viszont balszerencséjét a nők terén nem nagyon értem, de örülök, hogy van pozitív élménye is a gyengébbik nemmel, még ha az illető nem is százas.
- Esetleg megvárakoztattad őket? – vihorászok saját viccemen, mely felötlött bennem panaszát hallva. Miután kinevettem magam akkor jövök rá, hogy talán nem kellett volna, mert ezzel szerencsétlen szívébe taposhatok.
- Ehh… ne vedd a szívedre, csak viccelek, viccelek! – mentem a menthetőt, közben hátba veregetem jókedvűen, igyekszek nem túlzásba esni e kedves gesztussal, de mióta második szintre edzet Hyozanryuu azóta fizikumom is eléggé megnőtt, azóta pedig csak erősödtem rá. :/ Nem, mintha nem lenne jó dolog behúzni azoknak, akik letörpéznek és egyéb kicsinyítő jelzővel illetnek, mert úgy se számítanak ekkora erőre tőlem. Rolling Eyes Önkéntelenül is elvigyorodok az eszmefordulatomon, majd visszavezetve magam a külvilágra és felelek Onii-chan kérdésére, ami szerencsére nem pattogót le rólam, hanem eljutott hozzám, hogy felelni is tudjak rá. Érdeklődése a férfiakról kicsit megdöbbent, hisz minek kellene nekem barát? Oo
- Férfi a gyenge nőknek kell, jómagam meg erős vagyok, így meg tudom védeni magamat! Surprised - mondom el neki a témával kapcsolatos meglátásomat. Lehet, hogy bizarr, de ez vagyok Én. Cool Majd, hogy eltérjünk, e témáról felhozom neki az éppen eszembe ötlő pozitív dolgokat amik történtek velem, mint a keresztanyaság és a ranglétrán való feljebbmászásom. Persze ezek is csak akkor jó dolgok, hogyha pozitív szemszögből nézem őket, mert hát… félek a gyerekektől egyrészt ezért nem való nekem a Keresztanyaság, a 3. tisztség pedig… néha nehéz újabb és újabb hazugságokkal előhozakodni azoknak a tiszteknek, akik a kigyulladt hadnagyi iroda után kérdezősködnek! Oo”
- Én nem leszek hadnagy. Neutral - felelem neki határozottan, de legalább nem tagadom az igazságot. Nem célom tovább menni a ranglétrán, jól érzem magam a jelenlegi helyzetemben, az a sok papírmunka meg kell a nyavalyának! Surprised Gond nélküli élet FOREVER! Cool Elvigyorodok ezen, majd agyalni kezdek azon, hogy a Vidámparkon belül hova is mennyünk először, emiatt majdnem fel is vettem egy tábla mintázatát. Uram atyám szellemvasúttól kíméljenek! O_O” Fut át a fejemen a gondolat, amint elolvastam a rajta álló szöveget, majd azon nyomban tovább álltam Onii-channal együtt onnan akarata ellenére, de nem baj! Itt az Én lelki traumámról van szó. Egészen a következő kis bódéhoz invitálom bátyót, ami nem más, mint a vattacukor eladó volt. Csillogó szemekkel tapadok a táblára, ahol ecsetelve voltak a különböző íz lehetőségek, s rögtön kiszúrtam egy nagy kedvencemet, amint kézhez kapom már nyamogom is az édességet, miközben hallgatom Onii-chan beszédét.
- Öhm… fömököd…és am jó? (Főnököd és az jó?) – érdeklődöm teli szájjal jó szokásomhoz híven, bár gondolom, csak-csak jó dolog lehet, különben nem említené. Lenyelve a darabot folytatom.
- Micsoda megtiszteltetés Surprised de igen, elég kevés azok Shinigamik száma, akik szívesen lógnak az „ellenséggel”. – mondom kicsit elgondolkodva ezen, hisz ezzel szabályt szegek… Arrancarral haverkodok, nem mintha zavarna a fajok közötti különbség, sosem izgatott a dolog.
- Oké! Hullámvasút! *>* - mondom vidáman, miközben elindulok oda, de jókora tömeg várakozik már alapból a sorra kerüléshez, ahhoz a vasúthoz. A mosolyom lefagy az arcomról fél pillanatra, majd megvonom a vállamat, „nem baj, megvárjuk” gondolat kíséretében.
- Hogy Én mennyit erősödtem? Oo Nem túl sokat… hehehe - felelem zavartan felkacagva, miközben megvakarom tarkómat. A mondandómból leír, hogy jókorát füllentek és pont, hogy az ellentétje az igaz, de nem szívem joga reklámozni, hogy „Bankaiom van öregem~”. Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down
Rajin Loraine
Shinigami
Shinigami
Rajin Loraine

Férfi
Hozzászólások száma : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo alatt, Menos erdő kellős közepén, a kupiban
Registration date : 2010. Mar. 12.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te5000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (5000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptySzer. Május 11, 2011 7:56 am

A vidámpark fényei, avagy a találkozás

Pont időben keltem, időben, hiszen az emberi világban délután fele járhatott, nem is kétség ideje belebújni a ruhámba. Előző éjszaka Kuromeru Shikonnal belecsaptunk a lecsóba, kirúgtunk a hámból… Vagyis véresre gyakoroltam magam, szinte remegnek a karjaim. Legalábbis a jobb, a bal megsérült, méghozzá súlyosan, mivel rázuhantam. Enyhén fogalmazok, úgy tűnik, mivel eltörtem, sőt szép foltban a bőr is hiányzik róla. Történt velem már ilyen, de most elég csúnyán elfertőződött. Kellemetlenül néz ki, sőt váladékozik. Nagy szükségem lenne egy orvosra, vagy egy szanitécre. A mágiámat most nem vetem be, úgy döntöttem, csak vészhelyzet esetén használom, egy erős kötés, bár ha mondhatom így ócska, ügyetlen, és használhatatlan kötés megoldja. A két sin, ami jobb híján a székem két lába, mereven tartotta, így a mozgatással sem volt gondom. A mutatóujjam hegye egész remekül ficánkol, ha mindent beleadok a mozgatásába.
Akárhogy akarom eltitkolni, vagy feledni, az őrületbe kergetem magam, a fájdalom elviselhetetlen, a reiatsum is remeg, ahogy a lábam, és a tüdőm. Évek óta először akarok fájdalomcsillapítót szedni, és berohanni az első üzletbe egy doboz erős cigarettáért. Évek óta nem szívtam, mint már említettem, de most „szükséges” elengedhetetlen rossz. Persze ez baromság, de rá akarok gyújtani. Lassan magamra erőszakoltam a ruháim. És abban a pillanatban, amint az említett testrészem a helyére akartam igazítani térdre estem.
~ Hogy a villámok járják át a lelkedet te shinigamik szégyene te. Miért nem takarodsz végre az orvoshoz, és rakatod magad helyre, vagy legalább pusztulj meg!~ Csiklandozta a lelkem Shikon drága monológja. Ezek szerint aggódik értem, vagy egyszerű módon megunta a nyavalygásom, amit néha rázúdítok. Most, hogy kommunikál velem, ámuldozok a káromkodásain, egy rossz kocsis, vagy egy taxis lehet ilyen, ha nem kap borravalót. Bár a mai világban az egy és ugyan az.
Hagytam a ruha ujját lógni, én pedig elindultam keresni pár hollowot, akik az emberek világába tartanak. Most nem vonhattam fel a Shikaiomat, hogy a közelben lévők felfigyeljenek rám. Shikon így is bűzlik az övékhez hasonló lélekenergiától. Hueco Mundo örökké sötét ege most megnyugtató volt, hiszen a belsőm égett, reszketett.
Mire végre átjutottam sok idő telt el, én viszont már nem bírtam tovább. Amint bejutottam a másik világ szívébe, az első hely, amit felkerestem, a drágán vásárolt hamis testemben, egy gyógyszertár volt, utána egy élelmiszerbolt.
- Napot!- Szólaltattam meg a hangom, mikor beléptem, és a pulthoz mentem. Egy fiatal hölgy állt ott. Bólintottam felé, és az egyik cigaretta márkáját mondtam, amire emlékeztem. Elkerekedett szemek, lassú pislogás.
- Nem ismerem…- vallotta be, és kissé elvörösödött. A kínálatot szemlélve felfedetem egy fekete dobozt, ezüst csíkkal.
- Az ott, elég erős? – kérdeztem, ezzel beismertem a tudatlanságom, mivel hevesen bólintott. Én pénzt tettem az asztalra, mikor megkaptam, el is indultam kifelé.
- A többi a tiéd!- kiáltottam vissza, és kiugrottam az ajtón. A póttestben is eléggé ramatyul éreztem magam, fel kellett kötnöm a kezem, hiszen a fájdalom nem múlt. Bevettem egy gyógyszert, és felsóhajtottam. Megint szerencsétlenül jártam, bénázok, és ezért sérülök meg. Gyorsan befordultam egy sarkon, és a dobozra néztem.
Még nem bontottam ki, nem vettem ki egy szálat sem. Még korán van, talán öt óra lehet, vagy legfeljebb hét. Miközben az agyamban lágy zsibbadás jelezte, hogy nemsokára elmúlik a fájdalom, nekilódultam. Sebesen követtem az ösztöneimet, és az utat. Elértem egy, az emberek számára felettébb csodás helyre.
- Vidámpark- ízlelgettem a szót, és egyben a jelentését is. Egye fene, jó hely lehet, talán még szórakozhatok is. Közben ismét a gyógyszerhez nyúltam, és lenyeltem egyet. A cigarettás doboz bontatlanul ült a zsebemben, még mindig korán volt hozzá. Nyeltem egyet, és elindultam, közben engem a tömeg is „elnyelt”. Talán pár perce állhatok odabent, de még semmit sem láttam, ami érdekelt volna. Kirázott a hideg, mikor rájöttem, azt se tudom minek vagyok itt. Valami idevonzott, egy lehetőség, egy érzés. Sajnos mi lehet a cél, azt nem tudom, ezért odabattyogtam egy padhoz, és ráültem. A cigarettáért nyúltam, fél kézzel kiügyeskedtem egy szálat, közben előkerestem a régi öngyújtómat. A tűzkő pattant, és egy csodás láng gyúlt előttem. Mikor beleszívtam éreztem a maró füstöt, ahogy végigáramlik a torkomon a tüdőmig. Lágy simogatás volt ez, a hosszú koplalás után. Hagytam, hogy a füst kiszivárogjon a számon, és lassan eltűnjön. Bár megtalálnám már amit, vagy akit keresek…
Vissza az elejére Go down
Sierashi Masaru
10. Osztag
10. Osztag
Sierashi Masaru

Férfi
Leo Dog
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 0. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Jún. 21, 2011 5:52 am

//Vidám(parki) szülinap ***.***//

- Miattam aztán ne aggódj, Ritsu-chan, tudok vigyázni magamra!
*Kiáltok vissza rohanásom közepette mosolyogva, és erősen remélve, hogy nem kerül utamba semmiféle nagyobb méretű tereptárgy (például egy nagyobb kő vagy shinigami), akiben felbukhatok, megcáfolva kijelentésemet. Szerencsémre megúszom különösebb baleset nélkül az egész manővert, pedig mindenre figyelek, csak az útra nem... Kellemesebb dolgok járnak a fejemben annál, no! Gondolataim ugyanis leginkább Ritsu-chan körül forognak... *.* Bár az kicsit elszontyolít, hogy senki se mondta, mikor is lesz pontosan az a "megfelelő alkalom", amikor odaadhatom az ajándékát - elvégre nem szeretném elrontani az egészet, pláne, ha már így a lelkemre kötötték, hogy csak és kizárólag akkor köszönthetem fel a lányt! Tűkön ülök pedig már az izgalomtól; legszívesebben most azonnal a nyakába ugranék azt a rögtönzött ékszeres dobozkát a kezébe nyomva. Nem értem, miért kell ennyit vacakolni vele - bolondok ezek a felnőttek néha... Vagy mindig?*
- Vedd csak el nyugodtan, a felét neked küldte Vera kapitány, de az én részemet is nyugodtan megeheted! *.*
*Nyomom kezébe a süteményes edényt ellentmondást nem tűrően, amikor meghallom a jól ismert gyomorkorgást (ugyan látszólag nem veszek tudomást a könnyedén beazonosítható hangról). Nehogy éheznie kelljen szegény Ritsu-channak még a végén, amikor velem van! A következő pillanatban azonban majdnem kipotyog kezemből az édesség, ugyanis nem számítok arra, hogy csuklómnál fogva készülnek majd villámgyorsan elrángatni a helyszínről - azt hiszem, nem véletlenül szolgál ötödik tisztként a lány: nem számítana a shinigami ilyen határozott mozdulatra a törékeny alkat alapján...
A kapunál csak szó nélkül figyelem a környéket kis ideig, majd Karakurába átjutva megkönnyebbülten kihúzom magamat és mély levegőt veszek. Milyen gyönyörű idő van itt! Talán már most is itt a megfelelő alkalom az ajándék átnyújtására, viszont úgy gondolom, ha már eddig képes voltam várni vele, még kis ideig tanulmányozom a lehetőségeket, és ha máshol nem, hát a vidámparkban aztán tényleg átadom már... Mondjuk nem igazán tudom, mi szokott lenni egy ilyen helyen, de ha Ritsu-chan választotta, nem lehet benne semmi rossz! *.*
A bejárathoz érve kisebbfajta csodálattal töltenek el a különböző, beazonosíthatatlan építmények és ketyerék, amikből a "vidámpark" áll, így újfent hagyom, hadd vezessen Ritsu-chan arra, amerre szeretne. Milyen különös dolgok vannak itt! Bár van, ami nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, például az a hullámvasútnak nevezett valami, az "óriáskerékről" nem is beszélve... Mondjuk ez utóbbi legalább lassúnak látszik, nem olyan fene gyorsan pörög, mint a hullámvasút szerelvényei.*
- Először talán keressünk egy kisebb parkot, ahol leülhetünk enni!
*Indítványozom lelkesen, mivel az utóbbi percekben saját gyomrom is lázadozni kezdett, aminek aztán hangos korgással nyomatékot is adott. Kár lenne Vera kapitány süteményeit veszni hagyni, ráadásul addig kitalálhatjuk, mit próbáljunk ki először...*


A hozzászólást Sierashi Masaru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 26, 2011 6:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te14000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (14000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyCsüt. Júl. 07, 2011 9:03 am

Vidám(parki) szülinap ***.***


Masa-chan javaslata nemes egyszerűséggel briliáns volt, hiszen előttünk állt az egész nap, azonban a táplálkozás nem várhat, ha elég energiát szeretnénk kinyerni a minőségi szórakozáshoz. Márpedig nem hagyhattam, hogy ez csak egy átlagos nap legyen, úgy bizony, eldöntöttem, hogy ez lesz eddigi életem legszebb napja, ha esik, ha fúj! Szerencsére egyik időjárási jelenség sem fenyegetett jelen pillanatban, hiszen néhány kósza bárányfelhőt leszámítva gyönyörű, tiszta, kék ég nézett le ránk. Az információs tábla mellé kirakott füzetek egyikét elvéve beleegyezően bólintottam, és máris nekiláttunk keresni egy tágas füves területet, ahová letelepedhettünk. A vidámpark üzemeltetői igazán bölcs emberek, hiszen az olyan párokra is gondolnak, mint mi vagyunk, éppen ezért sikerült néhány perc kóválygás után találni egy alkalmas domboldalt, ahol kényelmesen le lehet heveredni.
- Úgy vélem ennek a sütinek már az illatától is jól lehetne lakni *.*
Közöltem a megfigyelésemet a kis dobozkát felnyitva. Az ínycsiklandó külső és a finom illat hatására összefutott a nyál a számban, igaz arról szó sem lehetett, hogy az összeset én egyem meg, egyrészt azért, mert Masaru-sama is éhes volt, másrészt azért, mert ennyi kalória már túl sok lett volna a kényes étrendemnek. Sajnos én nem vagyok olyan szerencsés, hogy a kilók maguktól ugorjanak le rólam, meg kell dolgozom az alakomért, amiben a shinigami feladatköröm azért segít, de túlzásokba nem eshetek.
- Oishiiii~ Bárcsak én is tudnék hasonló finomságokat készíteni...
Doboltam a lábammal örömömben a sütit megízlelve. Élénken él az emlékezetemben amikor Yaken-kunnal sütöttünk Maya-chan taichounak, nos, ott kiderült, hogy valódi antitálentum vagyok, de azért mégis csak sikerült összehozni azt az epertortát. Viszooont... haditerv. Az kell most, merthogy nekem erre a napra terveim vannak, szóval a füzetecskét kinyitva lelkesen tanulmányozni kezdtem a különböző eszközöket. Igyekeztem tájékozódni előre, így például azt is tudom, hogy lehet elkerülni a túl nagy sorokat a népszerű látványosságoknál, bár a naplementés óriáskerékre biztosan várnunk kell majd egy csomót. Azonban az egész nap tetőpontja az a pillanat lesz, és ha minden a terveim szerint alakul, akkor meg fogja érni a látszólag elpazarolt időt.
- Eto... mi lenne ha valami... békésebb dologgal kezdenénk? Mivel most eszünk. Mint ez a körhinta? Surprised
Böktem az egyik játékra a minitérképen. Választásom indoka viszont elsősorban az volt, hogy az odavezető út átvezetett a legnagyobb bódésoron, ahol különböző plüssöket és hasonló dolgokat lehet nyerni, és titkon abban reménykedtem, hogy a fiú majd megmutatja, mennyire ügyes szerlmes lány Aztán majd mehetünk a kísértetházba is, meg csónakázhatnánk is, meg-meg-meg... annyi mindenre fel szeretnék ülni *.* Csak el ne felejtkezzek az időről, az óriáskerék a legfontosabb! Kettesben a naplementében... olyan romantikus lesz *.* Nem is tudok másra gondolni, komolyan mondom!
Vissza az elejére Go down
Sierashi Masaru
10. Osztag
10. Osztag
Sierashi Masaru

Férfi
Leo Dog
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 0. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te7000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (7000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptySzer. Júl. 27, 2011 4:24 am

//Vidám(parki) szülinap ***.***//

*Hálát adok mindennek, ami éppen eszembe jut, amikor Ritsu-chan beleegyezik abba, hogy előbb ebédeljünk meg a süteményekből. Ha nem teszi, még a végén hollow-ként kötök ki, ugyanis kilyukadt volna a hasam a nagy éhségtől néhány perc múlva! Így viszont megmenekülök ettől a sanyarú sorstól - bár lidércként is legszívesebben Ritsu-chan zanpakutója által esnék el -, mihelyst megtaláljuk a megfelelő (sőt, mit megfelelő, A Tökéletes) piknikhelyet.*
- De azért mi együk is meg, ne csak szaglásszuk őket!
*Válaszolok a lány felvetésére. Elvégre ki hallott már olyanról, hogy kárba ment volna egy adag sütemény, amikor mi is a helyszínen vagyunk? Vera kapitány egyébként is azért adta, hogy fogyasszuk el teljesen, egy morzsa se maradjon, ne pedig csak gyönyörködjünk benne! Nagy műgonddal válogatom ki közben a szeletek közül a legkevésbé esztétikusakat és legkisebbeket, hiszen nem hagyhatom, hogy Ritsu-chan egye meg azokat, amiknek elcsúszott a krém a tetején, vagy bármi más hibával rendelkeznek... Ez körülbelül olyan önfeláldozás már, mint amit Vera kapitány visz véghez, amikor megkapja tőlem vagy Kacchan (milyen találó ez a becenév, nem véletlenül Ritsu-chan találta ki! Az pedig, hogy Katsu mindig kiakad tőle, akárhányszor így nevezzük, csak a ráadás Cool ) fedőnevű másolatomtól az adott napi adag kelbimbót és főzelékeket!*
- Majd megkérem Vera kapitányt, hogy megtanítson, ha szeretnéd, biztos szívesen fog segíteni! *.*
*Csillannak fel szemeim a két szelet bemajszolása között beálló rágásszünetben. Nem tudom elképzelni, hogy a kapitány visszautasítana egy ilyen kérést... Mennyire fog majd örülni, amikor szólunk majd neki, hogy valakinek át fogja tudni adni sütő- és főzőtudományát! Aki ennyire finomakat tud készíteni, büszkén adja majd tovább tudását, ebben biztos vagyok *.*
Ritsu-chan válla felett áthajolva próbálom tanulmányozni a vidámpark tájékoztató füzetkéjét, amiben részletes leírások vannak a különböző játékokról és még egy térképet is mellékeltek a tanácstalanok számára.*
- Jól hangzik és nincs is messze...
*Mosolyodok el, majd el is indulok a körhinte felé vezető úton. De milyen hosszú ez a bazársor, amin végig kell menni előtte... Mindenféle verseny, céllövölde és hasonló. Még jó, hogy van valahol egy kis zsebpénzem, amit pont ilyen célokra kaptam Vera kapitánytól, szóval ki is nézem magamnak az egyik standot, ahol, ha jól látom, a legtöbb plüss van kiállítva.*
- Várj egy kicsit, Ritsu-chan! Melyik állat tetszik neked a legjobban?
*Kacsintok felé, majd fejemmel a teli polcok felé bökök. Eldöntöttem, hogy itt és most meg fogom nyerni a lánynak azt a játékot, amelyiket szeretné! *.* Célzásban úgyis egész jó vagyok, Katsu fején gyakoroltam már eleget...*
Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te14000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (14000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyCsüt. Szept. 15, 2011 4:44 am

Vidám(parki) szülinap ***.***


Nem tudtam nem észrevenni, hogy Masa-chan a legkisebb vagy éppen esztétikailag nem annyira szép szeleteket veszi el. Nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan teszi-e vagy véletlenül, de nem hagyhattam, ez így nem volt rendjén! Surprised Igaz, hogy mindegyik szelet ugyanolyan finom, ám a fiúnak is kijárt néhány a legszebb, legnagyobb darabokból! Szóval amikor nem figyelt, elvettem egy olyat, ami kicsit szét volt esve, bár majdnem sikerült instant leennem magam még azzal a mozdulattal Neutral De megmentettem a helyzetet, elvégre hogy nézett volna ki, ha szégyenszemre összepiszkolom a ruhámat!? Megengedhetetlen! Tornamutatványom végén kínos vigyorral igyekeztem fedezni a helyzetet a rám felfigyelő Masaru-sama előtt, majd hogy végleg eltereljem a figyelmét, kezembe vettem a legeslegszebb szeletet, amit hirtelen találtam és a szája elé tartottam.
- Mondd, ááá! Surprised
Kuncogtam fel, és ha engedi hogy megetessem, akkor óvatosan, nehogy krémes legyen a szája széle, a szájába adagolom a finom sütit *>* Sőt, ezután azt is kijelentettem, hogy már nem vagyok éhes, szóval jó pár szép szelet megmaradt Masa-channak! Surprised Egyébként ez nem is volt füllentés, tényleg jóllaktam, de ha akartam volna, se ehettem volna több sütit, hacsak nem akarok extra edzésórákat az elfoglaltságaim közé.
- Úúú, az nagyon jó lenne! *.*
Lelkesedtem az ötlet hallatán, főleg azért, mert Vera-chan taichou lehetne a tanárom! Ezért a sütijéért is oda meg vissza voltam, meg az is roppantul finom volt, amivel még akkor kínált meg Masaru-sama, amikor először találkoztam vele Surprised Biztosan remek szakács, nem úgy mint én, aki össze-vissza kente meg égette magát, amikor megpróbálkoztam egyszer a sütéssel még Yakkunnal. Az se manapság volt, hogy telik az idő Surprised De tényleg, olyan jó lenne, ha tudnék ilyen hasznos dolgokat is csinálni, csak soha nem engedték meg nekem nemes kisasszonyként, hogy ilyesmivel foglalkozzak. De itt az ideje ezen változtatni, és majd a taichou segít nekem kitörni ebből a börtönből Cool
No de végre hozzáláthattunk annak a tevékenységnek, amiért idejöttünk, első célunk pedig hivatalosan az a körhinta volt. A rövid megálló a bódésoron azonban elkerülhetetlen volt, egyszerűen lenyűgöző az emberi kreativitás felhozatala Surprised Úgy érezhettem magam, mint egy fesztiválon, azzal a különbséggel, hogy nem este volt és nem tűzijátékra mentünk. Csodálkozva figyeltem a próbatételek különböző fajtáit, mígnem megtörtént az, amire igazán vágytam: Masa-chan kezdeményezett *.* Bevallom kicsit meg is zavart, annyira elbambultam.
- Hai? Ah... eto... anou... jaj, egy pandamaci *.* Vagyis... igazán nem muszáj fáradoznod miattam, Masaru-sama Embarassed
Össze-vissza hadováltam a fejemet kapkodva, de egyszerűen megakadt a szemem azon a cuki pandán, és teljesen elolvadtam és összezavarodtam tőle Embarassed Hiába minden várakozásom, amikor meg is történt amire számítottam, akkor mégis meglepett.
- A körhinta után szerinted hová menjünk? Embarassed
Kérdeztem félénken böködve az ujjaimmal, miközben már azon izgultam, hogy vajon Masa-channak sikerül-e megnyernie a macit. Csak most, alaposabban megnézve fedeztem fel, hogy valószínűleg pont az egyik legnehezebben megszerezhető plüsst sikerült kiválasztanom, de én bíztam a fiúban! Hiszen ő mindenre képes, még az ilyen galád, trükkös módon felállított játékot is képes legyőzni! Cool
Vissza az elejére Go down
Oichi Reika
Kidoushuu
Kidoushuu
Oichi Reika

nő
Pisces Monkey
Hozzászólások száma : 45
Age : 32
Tartózkodási hely : Az osztag területén belül, vagy Kami-kun mellett *3*
Registration date : 2010. Jun. 04.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Kidoushuu osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyVas. Szept. 18, 2011 5:32 am

Mester *>*

Azt hiszem most már át tudom érezni azt amikor a kacsák levegő után kapkodva egy hangot sem tudnak kiadni. Jelen esetben én is ezt éreztem és csináltam, hisz a férfi elküldve engem lelépett. "Kopj le..." Ezek a szavak csengenek a fejemben és az öklöm önkénytelenül szorul össze.
~ Kopjak le? Szépen beszélek vele és ő csak ennyit mond elutasítva engem? Na nem ússza meg ennyivel, megmutatom, hogy mire vagyok képes! - forrongtam magamban, miközben előkotorásztam egy lélekkapszulát és azon nyomban le is nyeltem azt, ezzel megoldva, hogy újfent shinigami lélektestembe legyek, oldalamon Hebivel. Mert ha valóban úgy gondolja, hogy csupán egy ennyi után én most feladom és elmegyek, hát nagyon téved. Nem érdekel, hogy hány éves, honnan jött és, hogy mi a véleménye a fajtámról, de engem így is úgy is tanítani fog.
- Mōningukōru, Tsubasa no hebi! - húzom elő hüvelyéből a kardomat, majd a hívószó kimondása után, hamarosan már a shika szint kellemes hatásait érezhetem, amiből az egyik az, hogy tudok repülni. *3*
Pár szárnycsapást követően emelkedek a levegőbe, majd bemérem a célpontomat és elindulok felé, ám mielőtt még megfelelő közelségbe érhetnék, hogy mellé állva bokán rúgjam, nekiütközök valaminek tőle pár méter távolságban.
- Mi a... - súrolom meg a homlokomat, mivel az volt az első felület ami találkozott az engem megállító valamivel. Azon kezemmel, amivel nem épp a botot szorongattam megtapogattam azt aminek nekimentem. Minden bizonnyal egy erőtér az, ami megakadályozta a bejutásomat, viszont ez eléggé kevés ahhoz, hogy engem megállíthasson.
- Hi busshitsu-sei. - hagyja el a számat ezek a szavak és hamarosan még az eddiginél is szellemibbnek érzem magam, majd egy szárnycsapással kezdve indulok neki, hogy átszeljem az energiaburkot. Szerencsére semmiféle mágikus csapda nincs elrejtve benne az olyan lények számára, akiknek nincs fizikai testük, így az átjutást meg is oldottam. A következő dolog pedig már csak az érdekesebb része, mégpedig, hogy felkeltsem a jövendőbeli mesterem figyelmét és bebizonyítsam, hogy mire is vagyok képes. Persze, hogyha meglepetést akarok okozni akkor sietnem kell, hisz az anyagtalanság időlimithez van kötve, bár még van elég időm.
- Bakudou 30: Shitotsu Sansen. - mondom magam elé, mikor elég közel értem ahhoz, hogy a technikát aktiválhassam és létrehozva a három fénysugarat el is küldöm őket, hogy köszöntsék mesteremet, de ennyivel még nem ér véget a játék. Nem bizony.
- Te no sakusei! - emelem fel a hangomat, majd a tenyeremet egyenesen a földre helyezem, miután leereszkedtem és így, a lélekenergiámat irányítva, egy körülbelül 2,5 - 3 méter magas kőgólem emelkedik ki a tenyerem alatt. Közben a sok energiahasználatnak köszönhetően az álcám már odavan, de nem bánom.
- Még mindig úgy gondolod, hogy nem vagyok jó semmire? - teszem fel a kérdést, miután leültem az általam létrehozott monstrum fejére, hisz elég sok energiát használtam fel és kell a pihenés, viszont úgy gondolom, hogy megérte, hisz ha nem is a világ összes mágiáját, de legalább párat meg tud tanítani nekem ez az entitás.
~ Megcsináltam! ~ kiáltok fel magamban és az arcomon széles vigyor húzódik.
Vissza az elejére Go down
http://rosablogja.p8.hu/
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te6500/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (6500/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptySzer. Szept. 21, 2011 4:32 am

Tanítvány Fészpalm

Nem is értem, miért foglalkozok még mindig ezzel az üggyel… Minden esetre reménykedek abban, hogy a nőstény végre hajlandó lesz lekopni, ugyanis nem vagyok hajlandó tovább ezen a helyen maradni. Gyötrő, színes fények kálváriája kínozta eddig is érzékeny, vörös íriszeim, a magam részéről pedig nem szándékozom még holnap is sajgó fejjel vegetálni.
Így hát az egyik, éppen nem működő hintának hátradőlve számolom meg az egyik munkámért kapott előleget, amivel nemrégiben bíztak meg. Egy kis előleg, amiből ha mást nem, a gyilkosság költségeit finanszírozhatom. Tulajdonképpen már rég nem élvezetből csinálom azt, amit, s igazándiból szükségem sincs erre a mellékállásra, azonban ezáltal egy olyan kelepcébe űzhetem magam, ami által elhiszem, hogy van még helyem ebben a világban. Egyszerű unaloműzés, mellyel pótolom azt a már-már szenvedélyes adneralin-függőséget, amiben mindeddig részesülhettem. Hiányzik a veszély, hiányzik, hogy az életemet fenyegetik, hiányzik a fájdalom, és az, hogy én magam is fájdalmat okozhassak. Mazochistának neveltek, egyszerűen képtelen vagyok megmaradni egy helyben.
Bízok benne, hogy a védelmi mező kitart s nem engedi át a kislányt; időm még lenne is az ő fajtájával foglalkozni, de minek? Teljesen felesleges. Csak egy szánalmas halandó, ki olyan tudásért epekedik, ami soha, soha nem lesz az övék. Ó, igen, láttam ám, hogy mit neveznek ők varázslatnak. Olcsó műmágia, szemfényvesztés az egész. Nem vagyok mágus, azt elismerem, azonban még közepes szintű háttértudásommal is ismerem a különbséget ezeknek az állítólagos halálisteneknek a humbukjai, és a valódi mágia között.
A lány viszont nem adja fel; látszik neki, nagyon erőlködik, nekem pedig nincs kedvem mindenféle vitába szállni vele. Ugyan látszik rajta, hogy tényleg minden erejére szüksége volt, hogy át tudja törni a védőburkom, azonban végtére is sikerül neki, eléri, amit akar. Ez kell neki? Hát legyen. Ha elfogadja feltételeimet, hajlandó leszek számára némi leckét adni. Azonban egy rossz szó, és örökké búcsút inthet a tanításaimnak. Akár készül az agyamra menni, akár csak túl sokat beszél vagy kérdez, megszabadulok tőle. Mifelénk a papnőknek gyakran saját magukat kellett megcsonkítaniuk büntetésből, ha valami rosszat szóltak. Nem fogok engedni az ő módszereikből. Én nem ismerem a kegyelmet.
- Még mindig úgy gondolom, halandó. – teszem keresztbe karjaimat és szemezek a monstrumokkal. Egészen hasonlítanak azokhoz, amikkel a Mélysötétben kellett megküzdenem.
- Ha elfogadod a feltételeimet, talán hajlandó leszek tanítani neked egyet s mást, nőstény. Az első és legfontosabb szabály pedig, hogy viselkedj tanítványhoz méltóan. – teszem el köpenyem belsejébe az imént még számolgatott pénzt.
- Légy három éjszaka múlva a karakurai történelmi múzeumnál, pontosan sötétedés után. Gondoskodj róla, hogy senki se tudja, hová tartasz, különben megöllek. – hallható reszelős, mély hangom; hanglejtésemből egyértelmű, hogy nem csak ijesztgetni próbálom. Komolyan gondolom azt, amit. S biztosíték? Mégis minek az? Bennünk, drowkban nem lehet bízni, még ha ezt ezek az emberi korcsok nem is tudják. De talán jobb is így. A lány pedig mire pislogna kettőt, én már el is tűntem. Három nap… Hátha addig meggondolja magát.

Vissza az elejére Go down
Uchiwa Arashi
9. Osztag
9. Osztag
Uchiwa Arashi

Férfi
Hozzászólások száma : 22
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Rang nélküli tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te5000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (5000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Okt. 18, 2011 3:14 am

Hajj, ezek a bazi unalmas hétköznapok… sehol egy hollow, de semmi egyéb más, csak emberek tömegei, akik gondtalanul élnek és egy pillanatig sem jutnak eszükbe a vadászatom tárgyai. Igaz, nem is tudnak róla és rólam se, de néha van olyan érzésem, mintha egyik-másik nagyon is érezné a jelenlétemet, vagy esetleg még látnak is. Gyorsan megráztam a fejemet és lenéztem az alattam mászkáló járókelőkre és arra a nagy kupac bűzgyárra, amit ők közlekedésre használnak. Mindig is utáltam, hogyha a forgalom kellős közepében jelent meg egy hollow, mert rendre csak takaríthattam utána, az meg a másik dolog, hogy az autók kipufogóbűzétől idegbajt kaptam. Elhúztam a számat és körülnéztem annak az épületnek a tetejéről, amin már egy jó ideje üldögéltem. Most a déli órákban jöttem rá, hogy nem a legjobb helyet választottam, mert a jó kis napsugarak az üvegfelületről gyönyörűen visszatükröződtek, egyenesen a szemembe, így már színes, ugráló pöttyöket láttam magam körül mindenhol. Egy kis szél már fújdogált, úgyhogy kedvenc öngyújtómmal sem kezdhettem el szórakozni, mert megvolt rá az esély, hogy leégetem vagy a szemöldökömet, vagy rosszabb esetben a hajamat és az hiányzik a legkevésbé. Nagyot sóhajtva feltápászkodtam és átugrottam a mellette lévő, egy számmal kisebb épületre, majd a mellette levő bódéra és végül az utcára. Körülnéztem, de semmi érdekeset, vagy érdemlegeset nem láttam és éreztem, így egy vállvonogatás kíséretében elindultam céltalanul az utcán. Az egyik gyümölcsös standján egy alma szemet vetett rám, én pedig egy gyors körülnézés közepette leemeltem a kupac tetejéről.
- A fene egye a szarka fajtádat. – csóváltam meg a fejemet és a felsőmben megtisztogatott almából kiharaptam egy nagyobb darabot. – Na, mindegy. Ameddig nem szokom rá, nem érdekes, meg amúgy is… a sok robbanás és berendezés bontás mellett egy elemelt alma már nem oszt és nem szoroz.
Így sétáltam, céltalanul, almát eszegetve, míg egy park szélén sikerült elfogyasztanom útitársamat. Mivel nem vagyok egy környezetszennyező alak, na nem mintha az alma nem bomlana le, bevágtam a maradékot az első kukába, én magam meg nyújtóztam egyet. Végigsétáltam a parkon és közben arról gondolkodtam, hogy be kellene szereznem magamnak egy póttestet és úgy körbejárni a várost. Ezt az ötletet elvetettem, bár inkább későbbre hagytam és felugrottam először egy villanyoszlopra, majd onnan egy ház tetejére. Végigsétáltam rajta, majd shunpora váltva mentem a saját okos kis fejem után, végül egy villanyoszlop és egy kissé benézett távolság miatt kénytelen voltam befejezni a rohangálást. Így jár az, aki már oda se bagózik, hogy merre megy és ennek hála rosszul méri föl a távolságot. Innentől egy kicsit sétáltam tovább, majd egy hatalmas színes kerítéshez érve felnéztem annak táblájára.
- Vidámpark? – olvastam fel hangosan, majd egy vállrándítás után átugrottam a jegyárus bódéja előtti kordont és beléptem az amúgy tök üres parkba. – Ahham… na, ha már itt vagyunk, akkor poénkodjunk egyet.
Poénkodásom abban merült ki, hogy ráültem az első padra, amit találtam.
Vissza az elejére Go down
Carmano Angelo
Arrancar
Arrancar
Carmano Angelo

Férfi
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 49
Age : 35
Registration date : 2011. Sep. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te5800/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (5800/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Okt. 18, 2011 5:57 am

Furcsa az életem az óta amióta ilyen sok időt töltök az emberek világában. Valamiért inkább érzem itt jól magamat, mint otthon Las Nochesben. Ezt az is bizonyítja, hogy már vagy 4 napja nem mentem vissza. Ugyan ki hiányolna? Nincs senki, akihez kötődnék és még inkább nincs senki az ég egy adta világon, aki kötődne hozzám. Ugyan nem is hiányzik. Jó ez, így ahogy van. Kellemesen érzem magam így egyedül, ahogy vagyok. Elég, ha én értem magamat. Másnak nem kell engemet értenie. Nekem viszont mindenki érzéseit értenem kell. Valamiért ez a tudat mindig is bennem volt. Ugyan az életemre nem emlékszek de, aktívan keresek minden szálat, ami visszavezethet hozzá. Érdekel, hogy miért lettem ilyen. Érdekel, hogy miért akarok mindenkinek a fejébe látni. Ugyan a saját indokom meg van erre csak, hogy ez a gondolkodásmód miért alakult ki arra végképp kíváncsi lennék. Szeretnék többet megtudni magamról, de eddig a semmin kívül nem sokra mentem. Már az emberi kivégző osztagnál is jártam információért. Persze nem úgy, hogy besétáltam és elordítottam magam, hogy azonnal mondjátok, meg ki vagyok. Ennél azért ügyesebb voltam. Lélek alakban mentem be és úgy kértem meg egy srácot, hogy keressen már rám arckép szerint, hogy benne vagyok-e a nyilvántartásba. Csak egy régi kivégző helyet tudtam meg de, az üres volt és lepusztult, amikor meglátogattam. Ezeken, a dolgokon elmélkedtem, amikor épp sétálgattam a napfelkelte fényében. Négy napja alvás nélkül vagyok az emberek világában. Sok érdekes emléket sikerült szereznem ezzel a hellyel kapcsolatban. De még fogalmam nem volt azon a napon reggel róla, hogy a leges legérdekesebb tapasztalatomat ezen a napon fogom szerezni. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért létezek én, és miért léteznek a shinigamik. Miért nem lehet egy köztes megoldást találni az ellenségeskedésre. Miért van folyamatos harc a két faj között? Vajon ennek az egésznek mi lesz a vége? Mi fog véget vetni ennek a folyamatos viszálynak? Vagy sose lesz vége? Szeretném azt hinni, hogy végül legyűrjük a shinigamikat és minden a milyenek lesz. Az emberek világa is és a lelkek világa is de ez csupán álom. Erre egy cseppnyi esélyt sem látok a jelen helyzetben. Épp buzgón sétálgattam, amikor észre vettem, hogy az elmélkedéseim során fél nap már majdhogynem eltelt. Valamiért olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy már az idő múlását se vettem észre. Épp a vidámpark mellett sétálgattam, és amikor felnéztem az óriáskerékre felrémlett egy emlék, amikor Vex segített nekem. Arra gondoltam, hogy megint felülök a tetejére, és inkább ott gondolkodok. Meg is tettem. Gyors sonidóval felkerültem a tetejére, és ott leültem. Még sose láttam vidámparkot üresen. Bár annyira nem is volt üres. Egy shinigami üldögélt oda lent az egyik padon. Eléggé meglepődtem a dolgon. Oda sonidóztam mellé és leültem a padra.
- Mi újság shinigami? – kérdezem tőle teljesen barátságosan mint ha rég nem látott ismerősök lennénk. - Mi járatban vagy errefelé? Csak azt ne mond, hogy hozzám hasonlókat keresel! Te is olyan komolyan veszed a munkádat mint a többi shinigami? Majd ha vissza kerülsz a lelkek világába egy Haiiri Kira nevű 11. osztagosnak add át az üdvözletemet jó?
Vissza az elejére Go down
Uchiwa Arashi
9. Osztag
9. Osztag
Uchiwa Arashi

Férfi
Hozzászólások száma : 22
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Rang nélküli tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Cl0te5000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 5 29y5sib  (5000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 EmptyKedd Okt. 18, 2011 7:18 am

Egy arrancar és egy shinigami találkozása, avagy Angelo és Arashi a Vidámparkban

Csend és nyugalom, semmi sem zavar, csak valami mégsem stimmel itt. Ott ültem és próbáltam rájönni, mert ez már ütötte a biztosítékot. Éreztem egy érdekes lélekenergiát, elég közel is volt hozzám, de a gazdájára nem találtam rá. Ott dekkoltam a padon, mikor éreztem, hogy az a valaki már egész közel van hozzám és mire sikerült oldalra néznem, már ott is ült mellettem.
- Öreg, hozod itt rám a frászt! – csóváltam meg a fejemet és ezután sikerült jobban megnéznem a hirtelen jött társaságomat. Egyben már most biztos voltam, mégpedig abban, hogy az illető nem ember, mert lát engem, de ezzel együtt nem is shinigami, mert a lélekenergiája valamilyen szinten különbözött a mienktől. Mindenesetre legalább van valaki, aki lát engem és ez pozitívum, mert már kezdtem unni a fejemet. Mikor rákérdezett, hogy én is olyan komolyan veszem-e a munkámat, mint a többiek, megfordult a fejemben, hogy ő maga is hollow lenne? Ha már itt vagyok, akkor kiderítem, de ahogy elnézem semmi hátsószándéka nincs, mert még élek.
- Már meg ne haragudj a kérdésért, de te is egy hollow vagy? Nem sokszor találkoztam olyanokkal, akik ordítozás helyett beszélnek, úgyhogy elnézést a tudatlanságomért. – emeltem föl mindkét kezemet, mintegy feladom jelleggel és reméltem, hogy ezen kérdésemért nem kapok a fejemre. – Csak unom itt a fejemet az emberek között, akik nem látnak. Kellemetlen.
Már nem akarok panaszkodni, de úgy igazán láthatna legalább egy-kettő, mert a végén társasághiányos leszek, és mire visszamegyek a Lelkek Világába, még petárdázni, illetve pirománkodni sem lesz kedvem és az már gázos.
- De, lottózhatnál, mert tényleg hollow vadászat céljából vagyok itt. – húztam el a számat. – A fejesek kiküldtek, hogy vigyázzak a rendre. Yapp!
Fene nagy lelkesedéssel vagyok a dolgok iránt, mert amikor dolgozni kell, akkor az a baj, ha meg nincs meló, akkor az. Rajtam igazodjon ki, aki tud! Fura egy fickó vagyok, az biztos.
- 11. osztag? – felnézek az égre és elhúzom a számat. – Csak nem volt vele egy kis bunyód?
Na, velük kiknek nincs? Mindenkibe belekötnek, aki mozog, még esetlegesen a fűszálakba is. Előhúzom az adóvevőmet és ránézek. Semmi, parancs nuku, akkor ezek szerint tévedtem volna vele kapcsolatban? Vagy csak nem érzékelik.
- És te? Mi járatban errefelé?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Tsubakidai Vidámpark - Page 5 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 5 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Tsubakidai Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-