Zaklatottan igyekszem Sachi~nee azon oldalára, ahol a lehető legtávolabb vagyok Hentai Himojitól, egyúttal szorosan markolok bele nővérem karjába. Persze nem vagyok már gyerek, hiába vagyok tizenegy éves, azonban az elmúlt percek élményei miatt szükségem van arra, hogy minél inkább közelebb tudjam magamhoz Sachi~nee-sant, az egyetlen rokonomat, aki még életben van, és az egyetlent, aki még képes engem szeretni. Mindezt természetesen veszélyezteti Himoji~san puszta létezése, akinek nyilvánvalóan az életcélja, hogy mindezt elvegye tőlem, innentől kezdve pedig én is úgy fogom őt kezelni, mint egy veszélyforrást, ami bármelyik pillanatban elszakíthat az utolsó élő embertől, akinek még jelentek valamit. Hiszen ha Himoji~san elveszi tőlem végleg az én Sachi~nee-sanomat, akkor egyetlen út áll előttem, mégpedig az, hogy visszavisznek a nagyiékhoz, akik pedig utálnak, és azt mondják, gonosz vagyok, ezért pedig én is utálom őket! TT_TT Én nem akarok visszamenni oda, nem akarom, hogy megint megverjenek, és hogy megint úgy éljek, mint akkor, így nincs más választásom. El kell pusztítanom Hentai Himoji kötelékét az én egyetlen Sachi~nee-sanommal. Mindent meg fogok tenni azért, hogy kisajátíthassam a nővéremet.
- A bohócok jók lesznek, köszönöm, Sachi~nee-san. ^_^ - lazítok egy kicsit kézszorításomon, hiszen már nekem is egy picit belesajdult a mancsom, no persze nem kételkedem abban, hogy Sachi~nee-san nem érzett ebből semmit sem, hiszen ő az én Sachi~nee-sanom, aki erős és nagy, és még a nagyiéktól is meg tudott menteni, nem úgy, mint az az ostoba Himoji~san, aki még saját magát sem képes. >w> Bár a céllövöldések is jól hangzanak, meg aztán, gyakorlatilag ugyanott találni a lufiosztogató bohócokat, meg a műanyag halacska horgászósdikat is, így a kettő nem üti egymást. Azért egy picit sajnálom, hiszen így egy kicsit Himojinak is örömet okozunk, úgyhogy sürgősen ki kéne találnom valamit, hogy hogyan tudnék neki még aláásni. >w>
A lufis stand mellett közvetlenül hajtogatja a buta állatkáit a bohóc, mézes-mázos hangon megszólítva engem, és "szüleimet".
- Sachi~nee-san, gonoszak a bohócok! TT_TT - meredek rá a férfira döbbenten, és két lépéssel arrébb állok Himojitól, hiszen tarthatatlan állapot, hogy valaki az apukámnak nézi Himoji~sant! TTT^TTT Azért elkérek egy hajtogatott zsiráfot a túlsminkelt bohóc bácsitól, bár ezek után már csak nem is tartom viccesnek, bármit is próbál csinálni, hiszen egy életre vérig sértett az előbbivel. >.> Aztán, a lufizsiráfot markolászva másik kezemben folytatjuk utunkat a céllövöldék és a sok hasonló játék felé. No persze abban biztos vagyok, hogy mindegyik meg van bundázva, láttam egy műsorban a Spectrumon, így csak azokhoz rángatom oda Sachi~nee-sant, hogy én magam próbálhassam ki őket, amikben biztos vagyok, hogy nyerhetek, például a zsákbamacska, szerencsekerék, és a hasonlók. Aztán meglátva egy gigászi, tényleg hatalmas plüssbarit vonszolom oda Sachi~nee-sant - és kelletlenül bár, de Hentai Himojit is - egy újabb játékoshoz, ahol labdákat kell beledobálni a kiállított vázákba, és legalább ötnek be kell találnia a tízből, hogy nyerhessünk. No persze, tisztában vagyok vele, hogy ez lehetetlen, hiszen egyrészt olyan szorosan vannak egymás mellett a vázák, hogy egyszerűen ellehetetlenítse ezt, ráadásul a labdák többsége sem fér bele a vázákba, túl nagyok hozzá, éppen csak ez messziről nem látszik. ^.^
- Sachi~nee-san, Sachi~nee-san, én akarom azt a barit! *-* Neked melyik tetszik? Himoji~san biztos van olyan ügyes, hogy megnyerje nekünk az összeset! *.* - lelkesülök fel, amin csak az rontana, ha Himoji~san tényleg megnyerné őket.
Végeredménytől függően vidáman vagy búslakodva cipelném oda a nem párost, mert akkor vissza kell mennem a nagyiékhoz, és megfizetsz azért, hogy megcsókoltad a nővéremet, Hentai-san, tehát, szóval a duót a céllövöldéshez, amit még én is kipróbálok egyszer. Észrevéve azonban az adódó lehetőséget, ha Hentai Himoji is kipróbálja a céllövöldést, akkor a megfelelő pillanatban megpróbálom úgy lendíteni a zsiráflufimat, hogy úgy tűnjön, mintha Himoji~san a fegyverrek kipukkasztaná. Lenne még egy okom azt mondani Sachi~nee-sannak, hogy Himoji~san mennyire gonosz teremtés, és pusztán azért van itt, hogy az életemre és a boldogságomra törjön. Mivel pedig láthatóan el akarja venni tőlem Sachi~nee-sant, ráadásul cukros kajákkal is akart mérgezni, így egészen biztos vagyok benne, hogy igazam van.

- Jó estét, jó estét, jó estét!
Nem hallja senki, talán csak Leon maga, de ez miért zavarná, ha egyszer jól érzi magát? Igazán megbocsájtható, tekintve, hogy milyen rég volt alkalma ily módon szórakozni. Na persze halottként ez picikét máshogy megy, mint míg élt – hogy az eltelt bő évszázadról ne is beszéljünk -, de az élmény ugyanúgy megvan.
Vidámpark, vagy mi!
Megborzolja egy kisfiú kócos séróját, aki csodálkozva néz fel, még egy ilyen furcsa szellőt! A lélekenergiát nem érzi, ahogy nem érzi itt valószínűleg egyetlen későig maradó halandó sem, hiába szlalomozik köztük egy kísértet a derűtől valósággal táncos léptekkel. Mi több, az illető hulla, amellett, hogy szinte gyerekesen jól érzi magát, nem átall apró, spontán csínyeket elkövetni a felszabadult kölyöksereg javára és a rosszarcú felnőttek rovására. Itt apró tulajdonáthelyezések történnek, és nagy, ámuló szemek honorálták a semmiből felbukkanó édességet, ott meglepő helyzetek, ami ellenállhatatlan nevetést vált ki az ifjúság közeli képviselőiből… Szinte úgy tűnik, ő még mindig elmulasztotta a felnövés örök kötelességét, no de hát ő mindig is a kicsik oldalán állt.
Ami azt illeti, egyáltalán nem érzi rosszul magát…
- Jól van, innen jó lesz!
…de nem szórakozni jöttek. Dolgozni akar. De miért ne töltené el kellemesen az idejét, míg megvárják, hogy eltűnjenek a civilek?
- Most már idejöhetsz.
Keretet formál az ujjaiból, és vigyorogva szemügyre veszi rajta keresztül a célpontot, míg Leon, akit korábban kiparancsolt az emberek közül, odaüget mellé. Mindig is roppant festőinek találta ezt az óriáskereket. Ami azt illeti, egy képet is megérdemelne, nemde? A probléma, inkább az, hogy errefelé reggeltől estig halandók nyüzsögnek. Így aztán kénytelen először a helyszínen rajzolt vázlatot készíteni, majd a műtermébe visszatérve…
~ Eh?
A lélekenergia úgy csapja meg, mint egy illat, ami ismerősnek érződik, csak éppen nem tudni, honnan. Las Nochesben hamar megtanulhatta: a számára még idegen fajtársai keltenek benne ilyen benyomást. Hmm… Ez van, ha csak egy kicsit is mással köti le magát, mint a külvilággal. Ez most biztos vadászik vagy valami. Egy dolog, ha a feketecsuhások őrölgetik az idegeit, na de a sajátjai? Ez nem szép, igazán nem szép.
Ami persze nem ok arra, hogy ők is udvariatlanok legyenek, nemde?
- Halasztunk! – jelenti be a helyzethez képest derűsen, majd könnyedén elrugaszkodik a talajtól, egyetlen szökkenéssel elérve az óriáskerék tetejének magasságát… Ahol végre megpillantja a különös, morbid érzetet sugárzó illetőt.
Ejnye, csak nem hölgytársaságot kaptak?
- Buenas tardes, Señorita! – hajol meg röptében kifogástalan udvariassággal, majd teljes természetességgel letelepszik a hideg fémre a szédítő magasságban, mintha csak a műtermében ülne le csevegni egy kicsikét. – Ha szabadna kérdeznem, mi hozta ide ilyen kései órán? Tán csak nem a belépő kispolgári szokását igyekezett megkerülni a zárás utáni érkezéssel? – és derűsen fölkuncog a pocsék viccen, azon sem zavartatva magát, ha esetleg ő az egyetlen, aki ezt teszi. Ő remekül érzi magát, és az a fő.