- Taichou! - robbant szinte be az ajtón a fehér hajú lány - nagyon sajnálom, valahogy kiszökött és... - kezdte hadarni, ám mikor meglátta a teljesen rendben lévő irodát megakadtak szavai.
Nem sok időbe telt, mire macsekját megtalálta a kanapén durmolni.
- Elnézést a zavarásért, csak Nanae megint kiszökött, és attól féltem, hogy megint szétszed mindent... - mondta kicsit zavartan, és óvatosan a cicához lépett - hé, ideje felkelni! - ám Nanae másképp gondolta, és csak kényelmesen elnyújtózkodott a kényelmes bútoron.
Minori kicsit zavarban volt, hogy megint hülyét csinált magából a cica miatt, aki ráadásul karmolni szokott, ha felébresztik álmából, és odébb tessékelik, ezért halogatta a lány Nanae felébresztését.
- Ha zavarja a taichou-t, azonnal elviszem! - mondta gyorsan, majd azonnal elpirult, mikor látta, hogy kapitánya éppen olvasott valamit. ~Ajj, bizonyára valami fontos könyv lehet, én pedig megzavartam!~ pánikolt magában. A könyv címét természetesen nem látta...

Minori kicsit tátovázik, majd rádöbben arra, hogy alig látta még a kapitányát.
- Nagyon sajnálom, hogy nem mutatkoztam be! Shiroyuki Minori, 3. tiszt áll rendelkezésére taichou! - hajolt meg tisztelettudóan.
~Hát persze, én alulról kerültem felfelé, de még csupán látásból ismerem a taichout. Szerencsére mikor Nanae beszökött ide, és szétcincált mindent a kapitány érkezése előtt sikerült rendet raknom...~
Majd ekkor tűnt fel neki, hogy úgy tűnt, mintha ivott volna. Minori erre a gondolatra kicsit megingott, ugyanis sosem feltételezte kapitányáról, hogy inna.
- Ömmm - kezeit hátul zavartan összekulcsolta, és próbált valami beszélgetési témát találni.
Ugyanis amíg Nanae nem hajlandó felkelni felér egy életveszéllyel, vagy az iroda épségével a felébresztése. Addig is valamivel húznia kell az időt a lánynak.
- Tulajdonképpen én azon gondolkodtam... hogy nem ismerem még igazán a kapitányt, ezért... - kicsit még tétovázott - ... nagyon örlnék, ha mesélne egy kicsit magáról! - bökte ki végül.
~Jaj, csak nehogy pimasznak tartson!~ szorította össze szemeit egy kis időre.
- Persze ha zavarok, akkor már itt sem vagyok! - tette hozzá gyorsan.
Semmiképp sem akart kapitánya előtt máris rosz színben feltűnni.

Már a furcsa mosolynál kezdi furán érezni magát, majd a kapitány szavai hatására msot ő pirul el jócskán. Majd végighallgatta kapitánya mondandóját, és pirossága kezd enyhülni, mikor is arcán érezte taichou-ja érintését, majd a fején. Érezt, hogy minden vér az arcába tódul, és ezért zavartan letekintett a földre, kezeit görcsösen szorítva háta mögött.
- Megküzdeni? - emelte fel hirtelen a fejét a meglepetéstől.
Majd a kapitányra pislogott, és kicsit tétovázott.
- Ömm, nem utasíthatom vissza, amit a taichou felajánl. Megiszteltetésnek veszem!
Ám legbelül szépen lassan elkezdett remegni. ~Mi lesz, ha a kapitány réjön, hogy egy kezdőnél is rosszabb vagyok, és elküld az osztagból? Mondjuk a 11. osztagba megedződni?~ már a gondolattól is végigfutott a hideg a hátán. ~Nem! Én meg fogom mutatni, hogy igenis ebbe az osztagba tartozom, és büszke lesz madj rám a taichou!~
- Mindent bele fogok adni, kapitány! - mondta végül határozottabban, egy tiszteletteljes meghajlás kísérletében.
Bár elég régen harcolt már, és emiatt is izgult, de már nem volt visszaút.

Kora délelőtt van. Úgy döntöttem hogy itt az ideje hogy bejelentkezzek a kapitánynál. Sikeresen megtaláltam az irodához vezetőt utat úgy hogy senkivel sem találkoztam. Az ajtó előtt megálltam egy kis időre. Hirtelen elbizonytalanodtam, de Renkudan megnyugtatott.
Mély levegőt vettem, bekopogtam az ajtón, majd beléptem azon. Egy kisebb szoba volt az amit "ezek" irodának hívtak.
- A nevem Hiraikotsu az Omote klánból. Itt a behívóm. - raktam le az asztalra. - Engedelmével szolgálatra jelentkezem.
Ezután jobban szemügyre veszem a kapitányt. Ez a kölyök lenne a kapitány? Hitetlenkedek magamban. Viszont ekkor eszembe jutott hogy miket tanultam. Valószínűleg ő is gyilkosság áldozata volt. Egy pár pillanatig gondolkozok csak ezeken után még utoljára végig nézek az irodán.
A tekintetem hamarosan a kapitányon állapodik meg. Mélyen a szemébe nézve várom a válaszát.

- Hmm... tegnap este jöttem. A megérkezésem után szétnéztem egy kicsit tehát annyira nem fontos körbevezetni. Az osztag többi tagja viszont érdekelne. Őket eddig elkerültem.
Ezután egy kis szünetet tartok. Még hogy lemérni a képességeimet... hah. Ezt nem mondta Yamamoto hogy ilyenek is lesznek itt. Végülés nem számít.
- Nyugodtan megnézheti hogy mire vagyok képes. - mondtam a kapitánynak a kis szünet után. - Így legalább meglátom én is hogy mit tudnék kezdeni egy bevetésen. Mikor és hol szeretne letesztelni? - kérdeztem a kapitányt. - Nekem bármikor jó, akár most is. Mondjon egy helyet és időpontot, én ott leszek. Esetleg az osztag többi tagja is láthatná.

Miután a cuccaimat átpakoltuk a régi 9. osztagi hadnagyi "raktáramból", berendezkedtem az új kapitányi irodámba. Zanpakutom egy állványon díszeleg és a kapitányi haorit magamra véve helyet foglalok a székemben. Hátradőlve, mosolyogva várok mindenkit, aki betér hozzám. Nyugodtan ki lehet hívni egy kis gyakorlásra, nem riadok vissza tőle, ugyanis én sem akarom, hogy berozsdásodjon a kardom.

A kapitányi teendők bizony lefoglalják az embert, ezért eléggé megörültem, mikor egy kopogás kíséretében a hadnagyon lépett be az irodámba.
-Jó reggel kapitány úr beszélgetni szeretnék magával.
-Rajta Baisotei, hallgatlak.
-Mikor reggel felkeltem visszamerengtem a 9.osztagnál töltött időkre, hogy milyen harcokat is műveltünk ott és kiszeretném önt hívni egy barátságos mérkőzésre.
Örömmel hallottam a kihívását, végre volt okom elszakadni a munkától.
-Baisotei, örömmel elfogadom a kihívást, jó lesz nosztalgiázgatni.-elmosolyodtam.
-De előtte még lenne egy kérdésem megvan még a régi kulacsa amit kapott tőlem?
-Persze, hogy meg van, ezt a kedves emléket semmi pénzért nem dobnám el...-mondtam, miközben kinyitottam az egyik fiókot és előkaptam belőle az emlegetett kulacsot.
-Rendben van kapitány úr, az a tervem hogy elszaladunk Zaraki-hoz feltöltjük a kulacsokat és utána pedig indulhatunk a küzdőtérre.
-Rendben van, hadnagy uram, indulhatunk...

// Folytatás a küzdőtereknél //

Végül sikerült beküzdenem magam a 6. osztagba... de nem biztos hogy a kapitány nem esik-e nekem egyből valami agyament ötlettel... Jobb lesz túlesni a dolgon minél hamarabb.. Feljebbhúztam a kezemen a fekete kesztyűmet, és megint megkötöttem a piros kendőm a nyakamon. Kezem Tendou tetsubun-on nyugodott, és kopogtam az ajtón, majd beléptem. A kapitány az asztalnál ült, egy halom papír mögött. Felnézett rám, én pedig gyorsan meghajoltam.
- Jó napot, kapitány úr! A nevem Chizuki Maya.

[Új újonc érkezik, Maya]
Egy újabb kapitányi gyűlés után visszatértem az irodámba, ahol szomorúan tapasztaltam, hogy időközben valaki bedobott egy csomó papírmunkát. Nem volt más választásom, neki estem a papírhalomnak és aláírásomat szórni kezdtem... Később kopogást hallottam, felnéztem és láttam, hogy belépett egy szépséges leányzó csillogó szemekkel. Meghajolt.
- Jó napot, kapitány úr! A nevem Chizuki Maya.
-Üdvözlöm, én Suzumiya Shoko vagyok, az osztag kapitánya, de ezt már biztos tudja.
Intettem neki, hogy foglaljon helyet...

Beljebb léptem, és leültem a felkínált székre. Kezem még minig Tendou tetsubun-on nyugodott, nem bírtam elengendni. A kapitány felállt, és töltött nekem egy csésze teát. Elfogadtam, pedig jobban utáltam, mint bármi mást. Nem lehetek tiszteletlen... ezért gyorsan belekortyoltam, és alaposan megégettem a nyelvem.
- Sajnálom, nem szóltam hogy most főtt ki...
- Nem történt semmi sem, kapitány úr, én voltam figyelmetlen...
A kapitány visszatért a helyére, egy újabb adag teával, de ő az elővigyázatosság kedvéért nem kortyolt bele. Kezében pár pillanat múlva megpillantottam az adataimat.
- Látom, már tud rólam minden szükségeset.
- Ami azt illeti, most vettem a kezembe... Látom jó eredménnyel végezted el az Akadémiát, és erősek a védekező képességeid.
Szemlesütve bólintottam, és zavartan ittam egy újabb korty teát.

[Új újonc érkezik, Maya]
Helyet foglalt és megkínáltam egy csésze teával, közben felvettem az asztalomról a személyi aktáját. A teázás terén befuccsoltam. Az újonc viszont kiszúrta, hogy a kezemben az aktája van.
- Látom, már tud rólam minden szükségeset.-erre a mondatára odafordultam hozzá.
- Ami azt illeti, most vettem a kezembe... Látom jó eredménnyel végezted el az Akadémiát, és erősek a védekező képességeid.-elkapta rólam a tekintetét és ivott még egy kicsit a teából. Letettem a nálam lévő csészét, majd a papírokkal a kezemben visszaültem a székembe.
-Nos, Chizuka-kisasszony, üdvözlöm a 6. osztag keretein belül.
-Köszönöm kapitány úr!
-Ha bármi problémája van, csak ugorjon be hozzám, én szívesen fogadom, legyen az tanács, vagy egy kis edzés, bármi.
-Értettem kapitány úr!
-Most elmehet.-szóltam s néztem ,ahogy a lány meghajol és távozik.

-Most elmehet.
Felálltam, és az ajtó felé indultam. Már csak későn jutott eszembe, hogy valamit még akartam tőle kérni. Tény, hogy fogalmam sincs, merre van a hálókörlet, vagy az edzőterem. Utóbbit fontosabbnak ítéltem, akár még ott is alszok. A helyzet az, hogy rémsen rossz a memóriám. Szégyenkezve fordultam vissza, és kopogtattam megint.
- Szabad!
Szegény kapitány nagyot nézett, mikor megint én kerültem a szeme elé. Nem lehet valami nagy élvezet megint engem látni...
- Elnézést, de... nagyon sajnálom kapitány úr, de... fogalmam sincs merre van a hálókörlet vagy az edzőterem. - Ennyire még soha nem égett a fejem. Az is nagy eredmény volt, ha az Akadémián elsőre betaláltam az osztályterembe.

[Új újonc érkezik, Maya]
Túl sok volt a munkám, muszáj volt elküldenem az újoncot. Nemsokára egy újabb kopogás zavarta meg a légkört.
-Szabad!-kiáltottam és egy újabb aktát dobtam magam elé.
Elcsodálkoztam, mivel ismét Mayát pillantottam meg, de örültem neki, mert ismét lehetett egy kis szünetem.
- Elnézést, de... nagyon sajnálom kapitány úr, de... fogalmam sincs merre van a hálókörlet vagy az edzőterem.-nem lepődtem meg a dolgon, minden újon el szokott tévedni az osztagnál, de egy idő után mindenki kitanulja, hogy merre mi van.
-Nos, ha innen jobbra megy, akkor eljut a hadnagy irodájáig, ott le a lépcsőn és balra fordul és ott áll az edzőterem előtt, azzal szemben pedig a hálókörletek...

-Nos, ha innen jobbra megy, akkor eljut a hadnagy irodájáig, ott le a lépcsőn és balra fordul és ott áll az edzőterem előtt, azzal szemben pedig a hálókörletek...
- Köszönöm, kapitány úr. Lenne még egy kérésem... ha nem zavarja túlságosan, majd a későbbiekben, ha egyszer ráér, megküzdene velem? Tudom hogy semmi esélyem nincs, mivel még nem vagyok túl gyakorlott, de szeretném tudni, hogy mennyit kell még erősödnöm... - magabiztosabban hagytam abba, és vártam a választ. Nem lenne meglepő, ha már tényleg elküldene a Bankaiba, elvégre is elég zavaró egyéniség vagyok. Ismét sikerült elvörösödnöm, ezért inkább elkezdtem a padlót fixírozni.

[Új újonc érkezik, Maya]
- Köszönöm, kapitány úr. Lenne még egy kérésem... ha nem zavarja túlságosan, majd a későbbiekben, ha egyszer ráér, megküzdene velem? Tudom hogy semmi esélyem nincs, mivel még nem vagyok túl gyakorlott, de szeretném tudni, hogy mennyit kell még erősödnöm...-végighallgattam a lány kérését, majd számítása vettem, hogy mennyi szabad időm lesz az elkövetkező napokban. Pár dolgot félre tudok tenni, lesz időnk egy kis gyakorléra, már csak azt nem tudom, hogy neki mikor lenne jó.
-Szerintem ez megoldható, természetesen semmi gond nincs, ha fel akarja mérni az erőnk közti különbséget.-ránéztem Mayára, aki végre abbahagyta a padló bámulását és rám koncentrált.
-Nos, mikor tudnánk nyélbe ütni a "találkát"?

-Nos, mikor tudnánk nyélbe ütni a "találkát"?
Annak ellenére, hogy én kértem az összecsapást, most a frász tört ki hirtelen. Mit akarok én egy kapitánytól?! Elment nekem az eszem?! Csak én lehetek ekkora marha... Mivel nem akartam ennél is nevetségesebb helyzetbe kerülni, gyorsan végiggondoltam hogy mit kell és mit akarok még csinálni az elkövetkező napokban. A kapitány még mindig engem nézett, és fogalmam sem volt miért. Talán épp most fog kivágni az ajtón.
-Holnap még mindenféleképpen gyakorolni szeretnék kicsit, és körbejárni az osztaghoz tartozó területeket. A kapitánynak megfelel a holnapután?
Valami miatt rettentően zavart, hogy nem veszio le rólam a szemét. Most már tényleg ideges lettem. Mi a baja velem?!
- Kapitány úr, valami problémája van velem? A terhére vagyok?

[Új újonc érkezik, Maya]
Maya még mindig ott állt az ajtóban és engem nézett, zavart volt a tekintete, aztán megszólalt:
- Kapitány úr, valami problémája van velem? A terhére vagyok?
-Pff, már miért lenne a terhemre? Tudja, még örülök is, hogy itt van, inkább egy szép hölggyel töltöm az időm, mint egy papírhalommal...-a szemébe néztem és elmosolyodtam.-Ha úgy érzi még gyakorolnia kell, akkor tegye azt, de amúgy sem élet-halál harcra készülünk.
Felálltam, majd odasétáltam az ablakhoz. Milyen szép az idő.
-gondoltam, majd ismét a lány felé fordultam.
-A holnapután nekem is megfelel...

Mint frissen végzett halálisten, arra a zseniális elképzelésre jutottam, hogy először is meg kéne ismerkednem az osztagom kapitányával. El is indultam, de persze eltévedtem, úgyhogy a tervezett tíz percnyi séta helyett végül fél órát bolyongtam az utcákon... De végül megtaláltam az irodát. Csakhogy ekkor meg erőt vett rajtam a félénkség, ezért elkezdtem a kardomat szorongatni, ami úgy tűnt, bátorít, mert végül összekaptam magam és bekopogtam. Illetve akartam, mert a nagy kardszorongatás miatt már megint előjött az áttűnési izé... És nagy lendülettel átnyúltam az ajtón.
- Jajjj, ne... - nyögtem magamban, miközben kihúztam a kezem az ajtóból. - Remélem, nem vette észre a kapitány úr...
Végül bevetve minden koncentrációmat, sikerült bekopognom.