[Új újonc érkezik, Maya]
- Köszönöm szépen a fáradozásait. A viszontlátásra, Suzumiya kapitány.-hirtelen meghajolt és kiszaladt az irodámból Furcsa egy lány, de a jelenléte mégis nyugtató...-nagy levegőt vettem, majd felkeltem a székemből, hogy sétáljak odakint egy kicsit, az ajtóban viszont egy furcsa dologra lettem figyelmes, valami megcsillant a fényben. Lehajoltam és felvettem. Egy karkötő volt az. Biztos Mayáé, csak elejtette. Zsebre vágtam, majd elindultam, hogy oda adjam neki...

// Köszönöm a bemutatkozást //

[Új újonc érkezik, Yukariko]
Hú a francba! Ejj, fene gondolta volna, hogy ennyi munkája van egy kapitánynak...-gondoltam, miközben a fogtam a fejem a sok munka közepette. Pihennem is kéne. Várjunk csak! Van nekem egy hadnagyom is...-vigyorogtam magam elé és csak akkor hagytam abba, amikor valami kopogást hallottam.-Szabad!-kiáltottam, majd összeszedtem magam...

// Bocsánat, hogy az imént közbeírtam :push: //

-Szabad! - hangzott bentről.
Miközben beléptem, a kapitány arcát figyeltem, hogy észrevette-e az ajtós dolgot... Elvégre nem utal sok tehetségre, hogyha az újonc még a kardja erejét sem tudja kordában tartani.
-Jó napot, kapitány úr - hajoltam meg. - Amatsu Yukariko vagyok, mától ebben az osztagban szolgálok. Már ha nem tévedtem el - tettem hozzá magamban. - Vajon észrevette? A kapitány úr arcáról nem tudok leolvasni semmit... Nem mintha bárkiéről tudnék... - tűnődtem.

// Semmi gond, ezért vannak a CÍMEK! //
[Új újonc érkezik, Yukariko]
Az ajtó kinyílt és egy lány lépett be rajta.-Jó napot, kapitány úr!-meghajolt-- Amatsu Yukariko vagyok, mától ebben az osztagban szolgálok.-elmosolyodtam, majd így szóltam:
-Nos, üdvözlöm az osztagban, kérem foglaljon helyet...-leült, majd tovább folytattam--Én Suzumiya Shoko vagyok, a kapitány, de ezt már gondolom tudja, szóval a következő kérdés az lenne, hogy talált-e már szobát?

-Én Suzumiya Shoko vagyok, a kapitány, de ezt már gondolom tudja, szóval a következő kérdés az lenne, hogy talált-e már szobát? - kérdezte.
-Ööööö... Még nem - nyökögtem. ~ Na tessék, én sem tudok jobbat, csak ööözni... De legalább nem nekem kell témát mondani. ~ Tudja, kapitány úr, még nem volt időm keresni... Tudniillik, először ide akartam jönni, csak... Nos, eltévedtem - pirultam el. Félénken pillantottam el, mert nem voltam biztos benne, hogy a kapitány vajon tényleg úgy fog-e rám nézni, mint egy hülyére. De szerencsére nem, vagy csak én nem tudtam leolvasni az arcáról. Ez persze egyáltalán nem kizárt, úgyhogy még mindig lámpalázas voltam picit...

[Új újonc érkezik, Yukariko]
-Eltévedt? No nem baj, majd rájön, hogy elég egyszerű errefelé a járás. Mindenesetre örülök, hogy a mi osztagunkat gyarapítja...-erre egy kicsit elpirult, lehet arra számított, hogy majd leszúrom ez miatt.
-Hát, azért nem lehetek ám olyan félelmetes, hogy ennyire meg keljen szeppenni... Higgye el, én elég korrekt vagyok az új emberekkel, természetesen nem várom el, hogy első nap tudja mindennek a helyét, szóval parancsba adom, hogy az elkövetkezendő pár napban gyakoroljon és nézzen szét az osztagnál, hogy hogy is mennek errefelé a dolgok...

-I-i-igenis, kapitány úr! - dadogom, de eszembe jut, mit mondott az imént a megszeppenésről, ezért megpróbálok mosolyogni... Kevés sikerrel ugyan, de csak összejön valami. - Mondja csak, kapitány úr - kérdeztem hirtelen - sokan szoktak csatlakozni az osztaghoz? Úgy értem, hány tagja van az osztagnak?
A kapitány egy pillanatra eltűnődött, mintha utánaszámolna. ~ Hmmm... Akkor elég sokan lehetnek, ha ezt számolni kell... Mindegy, majd csak beilleszkedek valahogy. Még parancsba is kaptam... - ennél a gondolatnál elmosolyodtam magamban. ~ Az első utasítás, amit itt kapok ^.^

[Új újonc érkezik, Yukariko]
Ajjaj, na ezzel most komoly fejtörésre adott okot, nemrég lettem kapitány, az igazat megvallva még nem számoltam át, hogy mennyien is vagyunk...
-Hogy mennyien vannak az osztagban? Sajnos nem tudom.
Először arra gondoltam, hogy meglepődik a dolgon, de úgy tűnt nem zavarja és el is mosolyodott.
-Mindenesetre, az biztos, hogy népszerűek vagyunk, mostanában sokan csatlakoztak hozzánk.-hátradőltem a székben és elkezdem babrálni a közben széteső tollammal...

~Vajon rajtam kívül most van más új? - tűnődtem. - Kíváncsi vagyok...
Szórakozottan néztem, ahogy a kapitány a tollával babrál. Teljesen elmerültem a gondolataimban, jó öt perc után vettem csak észre, hogy még mindig a tollat bámulom, ami közben teljesen szétesett. Nyilván a kapitánynak is van jobb dolga, mint hogy csak üljön egy kuka hölgyikével szemben...
- Jaj, elnézést kérek, kapitány úr, nem szeretném zavarni... Ne haragudjon, csak elgondolkodtam - álltam fel.

Az a fránya toll, akárhányszor raktam össze, ugyan annyiszor esett is szét. Már nem is tudtam mit kéne vele csinálni, mikor eszembe jutott, hogy van ám belőle másik is, így elégedetten nyúltam be a fúkba, majd egy kisebb keresgélés után rátaláltam az írószerszámra. Feltekintettem, de Yukariko még mindig csak maga elé bámult. Észrevette, hogy nézem és gyorsan felugrott.
- Jaj, elnézést kérek, kapitány úr, nem szeretném zavarni... Ne haragudjon, csak elgondolkodtam.-mondta, majd lesütötte a fejét.
-Semmi baj, velem is megszokott esni. Hmm, nemrég érkezett egy másik újonc is, a neve Maya, szerintem vele kéne kezdeni a barátkozást, még mindketten újak vagytok, biztos tudjátok majd egymást segíteni pár dologban...

Felállt és az ajtó felé indult, de megtorpant és visszasietett hozzám.
-Elnézést, kapitány úr, kölcsönkérhetném kicsit a tollát?
-Persze...-szóltam, egy kicsit meglepődve. Akkor a tollat elvette és ráírt valamit a karjára, de azt már nem néztem, hogy mit. Miután végzett, így szólt:
-Köszönöm szépen. Viszontlátásra, kapitány úr!-szólt, majd meghajolt és kiment a szobából. Szemmel követtem, míg távozik, majd újra elmerültem a papírmunkában...

// Köszönöm a bemutatkozást //

Gondoltam elmegyek és bemutatkozok a kapitányomnak. Éppen az iroda felé sétáltam, amikor oda értem bekopogtam, és amikor bentről elhallatszott egy " gyere be" beléptem az irodába.
- Jó napot kívánok kapitány úr! Gondoltam bemutatkozok önnek a nevem
Ashigaka Shikamazu, az osztag 3. tisztje, meg kérdezhetem, hogy a kapitány urat hogy hívják? A kapitány intett nekem ,hogy üljek le én helyet foglaltam és vártam a kapitány válaszát.

[Új újonc érkezik, Ashigaka]
Az irodámban ücsörögtem, mert vártam egy jelentést, mikor kopogásra lettem figyelmes.-Gyere be!-szóltam, majd látom, ahogy belép egy újonc.
- Jó napot kívánok kapitány úr! Gondoltam bemutatkozok önnek a nevem Ashigaka Shikamazu, az osztag 3. tisztje, meg kérdezhetem, hogy a kapitány urat hogy hívják?-szólt, majd intek neki, hogy üljön le.
-Nos, meglep, hogy még nem hallottál rólam, engedelmeddel bemutatkozom, a nevem Suzumiya Shoko, én vagyok a 6. osztag kapitánya. Üdvözöllek az osztagban.-mondtam, majd elővettem egy nyilvántartást és felírtam. Ránéztem, majd így szóltam:
-Örülök, hogy az én osztagomat fogod gyarapítani, kérlek mesélj magadról egy kicsit...

// Mielőtt választ írsz, kérlek tekintsd meg a nyilvántartást. Sajnálom, de már megvan 3. tiszttől a 6. tisztig mindenki, de semmi baj, lehetsz 7. tiszt, vagy pedig ha jól teljesítesz, akkor feljebb kerülhetsz a ranglétrán és elérheted a 3. tiszt pozícióját, mert erre is adok lehetőséget. //

- Mesélek magamról egy kicsit a Elégerős vagyok, egyszer még két óriás holowot is letudtam győzni, és amikor ott megmentettek minket, akkor pont az ön osztagából valók voltak ott és ezt az osztagot ajánloták nekem, így hát ide jöttem, remélem jó barátok leszünk Suzumiya kapitány, nem jön el velem valamit inni, Kenpechi ivójába és ott folytathatnánk a beszélgetést? Azzal felálltam, hátha indulunk, de vártam a kapitány válaszát.



// Megnézztem a nyilvántartást és nem találtam 3. tisztet, így ha nem mondod meg ki az a 3. tiszt leszek mivel, nincs senki ott csak az 1, 2, 4, 5. tisztek foglaltak.

[Új újonc érkezik, Ashigaka]
Végighallgattam Ashigaka ajánlatát és láttam, hogy felkel, majd az ajtó felé közelít.
-Nos, én is remélem, hogy jóban leszünk, örülök, hogy az osztagom a segítségére tudott lenni. Az ajánlatát pedig nem akarom vissza utasítani. Hova szándékozik elmenni?-kérdeztem, majd felálltam és én is elindultam az ajtóhoz...

// 3. tiszt van, csak még nem írt a nyilvántartásra! DE! Mivel sokáig inaktív, ezért LEFOKOZOM és ENGEDÉLYEZEM, hogy te légy az új 3. tiszt! Üdv a poszton és írj a nyilvántartásra! //

Visszafordultam és nagyon megörültem, hogy a kapitány úr szerint is jó barátok leszünk.
- Hát mondom Suzumiya kapitány menjünk Kenpachi ivójába meginni valamit, rendben?
A kapitány erre elmorog egy " rendben van-t" és elindulunk Kenpachi ivójába.
" Ha találkozunk Kenpachival, én kurvára dühös leszek az tuti!!"


// köv post Kenpachi ivójába megy ok?

[Új újonc érkezik, Ashigaka]
Mosolygott egy sort.- Hát mondom Suzumiya kapitány menjünk Kenpachi ivójába meginni valamit, rendben?-kérdezte.
Te jó ég, milyen régen nem jártam már azon a helyen, talán még a hadnaggyal is összefutunk.-Rendben van!-szólok, de még visszamegyek az asztalhoz és aláírok egy utolsó papírt.

// Köszönöm a bemutatkozást! //
// Írj Te kezdőpostot az ivóba! //

Azzal a biztos tudattal indultam a kapitány irodája felé, hogy kivág a rizsgombócaimmal együtt. Nem tehetek róla, hogy állandóan annyi kaját csinálok, hogy nem bírom egyedül megenni. Imádok főzni, sajnos... már Yukarikora, újdonsült barátnőmre is egy halommal tukmáltam rá. Mély levegőt vettem, és kopogtattam az ajtón.
- Szabad!
Felkészültem a haragos nézésekre, arra, hogy azonnal kiküldenek, ezért gyorsan beléptem.
- Jó napot, kapitány úr! Elnézést a zavarásért, de hoztam egy kis rizsgombócot. Nemrég fejeztem be a főzést, és annyit csináltam, hogy képtelen lennék egyedül megenni. Ezért gondoltam, hozok egy kicsit önnek is, ha nem haragszik meg érte.- szó mi szó, látszott rajtam hogy pár perce szabadultam a konyhából: a hajam még mindig lófarokba volt kötve - nem szeretném ha az emberek a hajam húzgálnák ki a szájukból evés közben.

- Természetes hogy hoztam a kapitány úrnak. Meséljen, kapitány úr, hogy van mostanában?- valami miatt nem is voltam ideges, megnyugodtam a kapitány közelében. Lassan elővett egy gombócot, és beleharapott. Lenyelte, közben én gyorsan végigmértem. Tényleg olyan, mint egy igazi vezéregyéniség.

- Ami azt illeti, egészen jól. Már van néhány barátom, tervezem, hogy elcsábítom őket a fürdőbe, vagy esetleg a büfébe... remélem nem terhelik nagyon agyon a munkával, kapitány.- mosolyogtam egyet rá. Mitől van ilyen happy feelingem? - Majd ha ráér, eljön velünk? Persze csak ha ráér, nem akarom zavarni. - kicsit megigazítottam a ruhámat, és várakozva néztem rá. A kapitány eközben egy újabb adag gombócot fogott meg, és kezdett el enni. Láttam hogy nincs a közelében innivaló, ezért gyorsan töltöttem neki egy pohár vizet a sarokban álló asztalról, és elétettem. - Remélem, nem baj...- néztem rá.

Meglepve láttam, hogy milyen rövi idő alatt bevágta a gombócokat. Aztán eszembe jutott, min gondolkoztam. Nem haverkodni kellene a kapitánnyal, de akkoris... ő ugrott be amikor azon gondolkoztam, kinek vigyek Yukarikon kívül. Ezen meg nincs megbánnivaló. - Hű, mennyi papírmunkája van, kapitány! - lepődtem meg.- Nincs szüksége segítségre? Gyorsan rendbe tudom őket szedni.- mosolyogtam.