[Egyszer fent, egyszer lent]

- Ahogy óhajtja.- megszokásból használja ezeket az angol jelzőket, valahogy jobban rááll a kimondásukra az ajka, mint a hazájában használt kifejezésekre. Kellemesebbnek, és egyszerűbbnek tartja ezt használni, mint kiválogatni a megfelelőket a saját nyelvéből. S ha már nyelv, egy valamit már tud Kalamona kisasszonnyal kapcsolatban, hogy a nyelve kifejezetten pörög. Az a típusú nő, akinek a strandon nem a teste, hanem a nyelve barnul. Ezért szerette a feleségét, bár a kedves neje is tudott beszélni, de azért mégse vitte túlzásba, és a tökéletesen felesleges dolgokat nem osztotta meg a férjével, mivel tudta, hogy azok a legkevésbé se érdeklik Szadamet. Szerencsére még a seregben megtanították arra Szadamet, hogyan is zárja ki a zavaró tényezőket, pontosabban a zajokat. Hiszen kerülhetett olyan helyzetbe, amikor a külső tényezők befolyásolták a küldetés sikerét, és került is. Ezen alkalmakkor kellett használni a képzelőerejét. Megjeleníteni az elméjében egy békés helyet, ahova elmenekülhet a tudata, még ha a teste erre nem is volt képes. Nem gondolta volna, hogy most is ehhez kell folyamodnia. Pedig nem is repkednek a lövedékek, se halálsikolyok, vagy fájdalmas kiabálások. Csak egy nő, aki támadást indít a férfiak hallójárata felé, másoknak pedig a szemeit célozta meg, a ruhának nem túlságosan nevezhető rongydarabokkal, amiket a teste köré tekert. Hogy is hívta az ilyen nőket a lánya? Plázacica, igen, ez a megfelelő szó rá, kár, hogy ebbe a kategóriába Szadame egyszem lánya is beletartozik.
Mi is ez a hely Szadame számára? Csak egy egyszerű szoba, ahol a mívesen faragott kandallóban kellemes kis tűz vidáman táncol, és halkan ropogtatja az élelmét jelentő fát. A párkányán családi fényképek. A falak kellemes, vörös színűre voltak festve, és a falon néhány régi festmény pihent. Volt még egy tölgyből készült dolgozóasztal, bársonnyal bevont szék, könyves szekrények, és egy bőrfotel, amiben Szadame foglalt helyet, és whiskyet kortyolgatott. Ide menekült el a Világ gondjai elől, az apja régi dolgozószobájába, ahol már sokszor járt, nem csak képzeletben, hanem a fizikai megtestesülése is. S ahogy máskor, most is tökéletesen betöltötte a funkcióját. Nem jutottak el hozzá a külvilág zajai, csak a csend, és békés egyedüllét volt a társa. Habár külső szemlélőnek, akit nem képeztek ki hasonlóra, talán fel se tűnhet, hogy lelkileg nincs itt Szadame, még jó, mert esetleg Mr. Sierashi elküldené egy pizzáért a lelkét. A teste itt van, és teszi a dolgát. Az italáért nyúl, iszik, szív a cigeretájából, majd ismét iszik. S’ ebből a robotpilóta állapotból néha-néha kilép, remélve, hogy a végeláthatatlan csacsogásnak már vége. Sőt, meglehet, hogy még Mr. Sierashi udvarias, ámde felesleges reagálását is szerencsésen elszalasztotta, amivel Kalamona kisasszony előadását lereagálta. Mivel már Szadame volt az, aki kérdést is kapott. S mielőtt válaszolna, eloltja az apró kis méreg rudat, megnedvesíti a nyelvét, mert a bagózás után valamiért mindig szomjúság tör rá.
- Nem szükséges ezen aggódnia. Elfogadhatóan haladok a fegyver használatának elsajátításával. Megfelelően működik? Ha arra gondol, hogy lehet-e vele vágni? Akkor igen, a funkcióját maradéktalanul, minden gond nélkül ellátja. Bár megjegyezném, jómagam nem kifejezetten preferálom a kardokat, és egyéb, szúró, vágó fegyvereket.- mi mást is mondhatna még? Egy kard, az kard, vágni, döfni lehet vele, másra nem igen alkalmas, persze Mr. Sierashi elmondása szerint, ezt a kardot az teszi különlegessé, hogy reiatsut lehet bele áramoltatni, amivel még élesebb, és ellenállóbb lesz. Természetesen ezt is gyakorolta Szadame, de nem vitte túlzásba ezt az edzést. Az alapokat lefektette, és ha szükséges lesz, akkor fogja tudni használni a kardot is, és annak különleges adottságát. Bár erre nem valami sok esélyt lát, már csak abból is kiindulva, hogy nem szereti a kardokat, és a közelharcot se túlzottan, és ha a pisztolyaiból kiürülne a töltény, akkor még mindig ott van a képessége, amit alkalmazhat a távolsági harcokban. Végszükség esetén pedig ott lesz a kard, amit felhasználhat. Remélhetőleg ez nem lesz túlságosan gyakori, mert hiába tudja használni, ha nem kedveli ezt a harcmodort, akkor nem is lesz benne túl jó, és nagyobb az esélye a sérülésekre, esetleges halál beálltára is. Habár a közelharcban még folyamodhat a pisztolyaihoz is, legalábbis az ütések területén, bár el kell ismernie, elég elvetélt ötlet lenne, maradnia kell a kardnál, amit ha megfelelően kombinál az erejével, akkor több sikert érhet él, és még kevesebbet kell a pengéhez folyamodnia. Persze Mr. Sierashiból valahogy sugárzik, hogy a kedveli ezt a harcmodort, még most is, amikor már rég leáldozott azoknak az időknek, amikor a két fém szikrát hányva egymásnak csapódik, és vért ízlelnek. Bár ezt betudhatja annak is, hogy ahonnan származik Mr. Sierashi, az ilyen téren kifejezetten elmaradott lehet. Voltaképpen ez némileg még szánalomra is méltó. Bár mindenki azzal főz, amije van.

Ajkához emelte a poharát, hogy a maradék ásványvizet is eltüntesse, és hogy utána rendelhessen még egy pohárral. De amikor meghallja, hogy mire is van szüksége Kalamona kisasszonynak, és hogy egy tiszt volt a beszerzője, sőt, hogy Szadametől kér segítséget az új beszerzéshez, na meg a mennyiség. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy amit már betöltött a szájüregébe, azt hamar vissza is küldje a pohárba. Legalább nem olyan drasztikusan reagálta le, mit Mr. Sierashi. De így is enyhén túlzásnak érzi ezt a kérést. Ennyi fegyverre, már egy nagyobb osztagot, vagy egy kisebb sereget is fel lehet szerelni. Ám mielőtt újra megszólalna, egy szalvétával megtörölgeti az ajkát.
- Elnézést a közjátékért. Nos, sajnálatos, de a kért mennyiséget nem tudom beszerezni. Majd esetleg néhány ismerősömet megkérdezem.- kit kérdezhetne meg? A sereg kötelékében nem tud olyan személyről, aki olyan beosztásban van, hogy ennyi felszerelés felett rendelkezik, és hajlandó kockáztatni az életét az eladásukkal. Törvényes forrásból nem fog tudni szerezni, törvénytelen helyről pedig… nos, gyakran ez volt a feladata, hogy az ilyen egyéneket iktassák ki. Így nem feltétlen járható ez az út, de talán páran még élnek, vagy kapcsolatok. Majd utánanéz, az idejéből kitelik. Azt pedig nem véleményezi, hogy Kalamona kisasszony szerint mennyire is hasznos a kardozás, vívás. Ám Mr. Sierashi véleménye felett nem tud elsiklani.
- Ostobaság. Egy kardban nincs semmi emberibb. Egy töltény a fejbe, gyors, és fájdalommentes, még egy vágás kifejezetten fájdalmas tud lenni. S a humán szerepe éppen úgy megvan, mint régen. Tudni kell kezelni a fegyvert, célozni, lőni, megépíteni, még egy kard nem más, mint egy fémdarab. Mr. Sierashi, természetesen képes végezni egy gyermek is a felnőttel, ha megfelelően közel vannak, de ez pont igaz a kardokra is. Megfelelő távolságból egy gyermek is lefejezheti a képzettebbet, ahogyan le is lőheti. Ostobaságnak tartom a ragaszkodást a régi időkhöz, a pengék keresztezésének nem sok értelmét látom, amikor már a lőfegyverekkel is meg lehet sebesíteni bármit. Ez az emberek egyik legnagyobb erénye, a találékonyság. Már léteznek olyan fegyverek, amik a létezés más tartományában élő lényeknek képesek sérülést okozni. S’ csak idő kérdése, amikor már a tömegpusztító fegyvereket is felruházzák ilyen erőkkel. S akkor pedig már csak időkérdése, és minden területen az ember lesz az egyeduralkodó. Azt mondanám, hogy büszkébb kor ez, mint a szamurájok barbár hadviselése. De ez csak az Én nézőpontom, ahogy magának is van Mr. Sierashi.- a véleményét elmondta, sőt, még elég sokat is beszélt, ám hogy ingerült lett volna, vagy élvezettel osztotta volna meg a nézeteit, arról nem árulkodik se a hangja, se az arcmimikája, semmi. Feleslegesnek gondolta azt e véleménycserét, mivel elég nagy az esélye annak, hogy nem fogják meggyőzni egymást a saját igazukról. Amolyan kis eszmecsere volt, haszon nélkül. Szadamenak már csak az évei miatt se volt elfogadható ez a fajta fanatizmus a vágófegyverek iránt. Már a születése idejében se használták a kardokat ilyen célra, és már nem is fogják. Ránézésre viszont Mr. Sierashi fiatalabb volt, és ha hisz a szemének, akkor csak egy gyerek volt, aki idétlen mangákon ért férfivá, és innen eredhet a rajongása a barbár harcokért. Viszont ettől a sok beszédtől kiszáradt az ajka, és mivel van még itala, hiába járta már meg egyszer a száját, ismét érte nyúl és megissza. Ebből az állapotból pedig egy puffanás szakította ki, és mikor oldalra nézett, hamar visszafordította a tekintetét. Tökéletesen illetlenül viselkedik Kalamona kisasszony, és ezzel zavarba hozza a társaságát. De ezt is fel lehet írni az évei számának, mert nem lehet túl öreg, ha úgy viselkedik, és csacsog, mint valami tini. Majd benő a feje lágya, ahogy talán Mr. Sierashi is megtanulja, hogy ha vár valakire, akkor nem háttal fog legközelebb ülni, mert az illetlenség.
- Ebben egyet kell értenem Mr. Sierashival. És manapság panaszkodnak, hogy sok a nemi erőszak, nem csodálom.- aki így öltözik, az nem is várhat el mást, mint azt, hogy könnyű, egyszerű prédának, sőt, prostituáltnak nézik, akinek a fejében egy agyevő bogár éhen halna. S mikor kiderül, hogy nem pontosan az, akkor vesznek rajta erőszakot. Ebben talán igaza is lehet Mr. Sierashinak, ennyiből nem büszke időszak ez, de mégis büszkébb, mint régen, ahol ezzel nagyjából nem is foglalkoztak. Manapság azért kivizsgálják ezeket a sajnálatos, de elkerülhető eseteket. Szerencsére. S’ most pedig, mivel elfogyott az itala, ismét rendel egy pohár ásványvizet, és ismételten rágyújt.

- A barát erős kifejezés, inkább csak futó ismeretség.- egy fegyverkereskedő véletlen se lehet barátja Szadamenak, tiltja a saját szabályzata, és a katonai pályafutásának is ártott volna egy ilyen kapcsolattal. Most csak annyiban változott, hogy már nem katona, és némileg rugalmasabban tudja kezelni a saját szabályainak némelyikét. S’ egy névjegy átadása nem valami bonyolult dolog, a többi pedig majd Kalamona kisasszonyon fog múlni, nem lesz közvetítő.
A jelek szerint, már ketten is Szadame véleménye ellen vannak. De hát ez már az ő dolguk, nem pedig Szadamenak kell ezen rágódnia. Lerendezhetné az egészet egy vállvonással, és lehet úgy is fog majd tenni. Mi értelme van annak, hogy a saját igazukról akarják a másikat meggyőzni? Lényegében semmi. Szadame a kardokat hanyagolja, Mr. Sierashi meg a lőfegyvereket, két eltérő világ, és vélemény, ennyi az egész. De úgy dönt, hogy kommentálja az elhangzottakat, kezdve Kalamona kisasszonnyal, néhol átfedéssel Mr. Sierashinak.
- Ez nem volt így régebben is? A civilek mindig is kereszttűzbe kerültek, és fognak is. Ostobaság azt állítani, hogy csak a mostani időkben történt ez meg, sőt, a régi időkben még brutálisabbak voltak, élvezetből egész falvakat mészárolni, vagy éppen a vagyonért. S’ nem kegyetlenebbek, hanem hatékonyabbak.- a szerepüket kell nézni, és mi egy fegyver szerepe? Ártalmatlanná tenni, vagy megölni vele az ellenséget. Nem több, és nem kevesebb. Természetes, hogy törekedtek ennek az erőnek a fokozására, és fognak a továbbiakban is, amit Szadame helyesnek is gondol. S’ most iszik egy kortyot, és Mr. Sierashihoz kezd beszélni.
- Vicc? Nem szokásom viccelni. Ismeri a történelmünket, mit csináltak a daimyok? Egymással versengtek, harcoltak, és miért? Pénzért, és azokért a dolgokért, amit maga, Mr. Sierashi, értéktelennek tart. Ez nem volt régen se máshogy, most se, és talán a jövőben se lesz. Ki az egyik legnagyobb köpönyegforgató? Akechi Mitsuhide, a Jusan shogun (13 napi shogun), aki elárulta az urát, és öngyilkosságra kényszeríttette. Miért? Talán, mert megszégyenítették, vagy éppen, mert hatalmat akart. Esetleg Kobayakawa Hideakit is megemlíthetném, aki szintén egy áruló volt. Gyarló emberek voltak, semmi több. Ahogy mondtam, barbár idők voltak, talán a mostani is az, de korántsem olyan barbár, mint azok, amik elmúltak. A maga által olyan nagyra tartott dicsőség és tisztesség már régen se létezett akkora mértékben, mint hinni szeretné. Olyan eszmékben hisz, aminek már nincs értéke, és haszna. Abban igaza van, jelenleg az átlagos emberek, átlagos felszereléssel nem feltétlen jelentenek kihívást, de az idők múlnak, a technika fejlődik. Régen azt se tudták elképzelni, hogy egyszer, majd egy gép előtt ülve beszélgethetünk valakivel, aki egy másik városban él, vagy éppen írhatunk rajta, vagy játszhatnánk. Mégis megtörtént, csak idő kérdése minden, Mr. Sierashi.- idővel még erősebb fegyverek fognak napvilágot látni, amik már tökéletesen alkalmasak lesznek arra, hogy a Mr. Sierashihoz hasonló lényeknek is képesek legyenek ártani, bár már ma is léteznek ezek, de még a tömeggyártás nem indult el, és még a tömegpusztításra alkalmasak nem léteznek, még.
S most következik a ruha téma, amibe már tényleg nem igazán akarna belefolyni. Adódóan abból is, hogy nem ért annyira a divathoz. Habár nem érti, miért is nevezik sznobnak? Hiszen Szadame se nevezte kéjhölgynek Kalamona kisasszonyt, erre mégis egy ilyen jelzővel illették a férfit. Nem csak Mr. Sierashi szorulna némi etikett, és illem tanfolyamra, hanem Kalamona kisasszony is. Ráadásul még valami idegen nyelven szólalt meg, ami még inkább a tiszteletlenség jele.
- Van egy érzésem, hogy nem dicséretet hallhattunk, Mr. Sierashi. Ami pedig azt illeti, természetesen nem jogosítaná fel az illetőt az se semmire, ha meztelenül jelenne meg Mr. Kalamona. De talán ismeri azt a mondást, hogy; Ne rakd ki a kirakatba azt, amit nem árulsz. S’ újfent egyet kell értenem Mr. Sierashival.- végül elhallgat, elnyomja a cigerettáját, megissza a maradék italát, majd ismételten a némaságba burkolózik. Már így is többet beszélt a kelleténél, és a továbbiakban is esély van arra, hogy kénytelen lesz a szavak erejével élni, akármennyire is nem akar.