Végre hétvége. Kicsit túlhajtottam magam az utóbbi napokban jobbnak véltem, ha a mai nap csak a lazulásnak és a szétesésnek élek. Délután egyig pusztultam az ágyban. Már vergődtem, de egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni. Csak rászántam magam, s kikászálódtam. Jóformán a fél napot átaludtam, és még mindig fáradtnak érzetem magam. Ahogy a netet bújtam, rátaláltam valami érdekes dologra Karakura Town honlapján.
~Hah? Új bár nyílt? Nincs is olyan messze... de kúlos, karaoke... Lehet meg kéne nézni milyen a placc...-ekkor jött a csodálatos ötlet ~Elhívom Matsut is! Úgy is rég találkoztunk...-már csak az volt a kérdéses, hogy hova a rákba tűnhetett az a gedvás telefonom. Természetesen mindenhol kerestem, kivéve ott, ahol leledzett. Egy gyors merülés az ágy alá, és meg is találtam a sok "kincs" között. ~Azta ku*va... honnan az anyámból van ez a pornó újs... Nasi az ég tosszon halomra....-poroltam le magam, najam egy kiadós takarítás nem ártana... Az ablakhoz sétáltam, mert perszeee amerre lakom, ugye nincs térerő... Megkerestem Matsu számát és felhívtam.
-Oké, akkor este nyolckor találkozunk a bár előtt! Csókollak!-majd kinyomtam.

Hamarosan nyolc, ideje készülődni. Egy turbógyors zuhany, hajvasalás és egy randira való szerkó. ~Hm, jól nézel ki, Justin fiú!- vágtam magam pózba a tükör előtt. Jó hogy időben észbe kaptam, mert ku*va gáz lenne, ha Matsu érne oda előbb.
Sejtettem hogy késésben leszek, a deszkámat jó hogy magammal hoztam. Igaz nem tudtam vele nagyon gyorsan repeszteni, akármennyire is akartam, de pár percet le tudtam vele csippenteni. Befordultam a főút egyik mellékutcájába. Egy vörös épület, rajta a bár logója.
-Nah ez lesz az!-álltam meg előtte és körbenéztem. A lánynak még nem volt nyoma, ezek szerint időben vagyok. Kifújtam magam, majd nekidőltem a falnak. Nem sokkal később feltűnt leányzó is.Felé fordítottam tekintetemet, majd mosolyogni kezdtem.
-Szia, Matsu! ^^ -néztem rajta végig -Nahát, milyen csinos vagy!-vettem le a napszemüvegemet, hogy jobban megnézzem -Nos, akkor beljebb megyünk?-vettem hónom alá a gördeszkámat és kinyitottam előtte az ajtót

Szokásos szombat. Igazság szerint szeretem a szombatot, mert ez a hétnek az a napja amikor van időm nyugalomban átfutni a heti új fejezeteket és Yuu-chan nem kiabál a nyakamba hogy menjek ajtót nyitni az ügyfeleknek.
*Nem értem miért kell nekem mindig annyit hivataloskodni? Betalálnak maguktól is nem? Elvégre az egy magánnyomozó iroda, nem egy flancos étterem, én meg pláne nem vagyok pincérlány. Jól is néznék ki..csak a végén ki ne találja hogy vegyünk fel valami egyenruhát Kamillal. Még csak az kéne! Bár mondjuk egy olyan egyenruhát elfogadnék amilyet Sarayu hord. Áh azzal minden fiút levesz a lábáról az akadémián. Csak Tori-kun nem veszi észre....istenem őt is fejbe kéne vágni egy hólapáttal annyira nyilvánvaló pedig hogy Sarayu-chan hogy odavan érte.* -merültem bele megint nagyon az olvasnivalóm kiváltotta gondolatokba az ágyon fekve ahogy a laptopomat nézegettem- *Bár Tori-kun messze nem olyan helyes mint Justin*- fordultam hanyatt és a plafont bámulva sóhajtoztam.
A plafonon szinte magam előtt láttam az arcát és azt a szívdöglesztő mosolyát. Cseppet belehabarodtam abba a fiúba.
Elmélyült elmélkedésemet a telefonom csengése szakította félbe. Először észre sem vettem, azt hittem valami mennyei dallam ami aláfesti a Justin után való epekedésemet, de aztán rájöttem hogy ezt fel kéne venni. Mikor ránéztem a kijelzőre láttam hogy ő az. Olyan lendülettel patantam fel az ágyról, hogy majdnem pofáraestem az ágy előtt hagyott cipőmben, de aztán mikor végre visszanyertem az egyensúlyom felvettem. Igyekeztem kicsit higgadtabb hangszínen beszélni, mert hogy nézne már ki ha neki állnék ugrándozva örömködni.
*Ráadásul még az sem tudom miért hívott. Mi van ha azt mondja ne találkozzunk többet. Jaj istenem ilyen is csak velem történhet meg.* -szorongattam a telefont, majd nagy nehezen beleszóltam.
-Halló! Szia Justin. -szólaltam meg félszegen
*Csak ne mondd azt. csak ne mondd azt*-szugeráltam a vonal másik végét.
Aztán mikor eljutott az agyamig hogy mit mondott, meg se tudtam szólalni. Megint nem sok kellett hozzá hogy elkezdjek ugrálni mint egy óvodás, de aztán végül az lett belőle hogy megint hanyattdőltem az ágyon.
-Ez szuper lenne. -nyögtem ki a választ.
-Oké, akkor este nyolckor találkozunk a bár előtt! Csókollak! -mondta majd kinyomta
*Csókol?* -terültem ki az ágyon miközben vigyorogtam mint a vadalma.
-Te jó ég hány óra van? -meredtem a telefonra. -Délután négy?! Akkor alig van már időm!! -kezdtem eszeveszett rohangálásba, hogy hol is álljak neki a készülődésnek. Nálam ez, mint rituálé, órákig is eltarthat, ezért nem árt időben elkezdeni.
Az első óra...sikerült kiválogatnom a ruhákat. Egy zöld szoknyát lila harisnyával, és egy lila felsőt.
Második óra...fürdés hajmosás, szárítás vasalás.
Harmadik óra...öltözködés, és sminkelés.
Hét órára mindennel kész is lettem. Mivel az említett Klub nem éppen a szomszédban volt ezért el kellett indulnom időben. Azonban hogy teljes legyen a boldogságom lekéstem a buszt. Lerohantam a metróba, de az is épp az orrom előtt ment el, és szombatonként fél órát kell várni a következőre. Nem baj, még van időm....nagy nehezen kifészkelődtem azt a fél órát és meg is érkeztem a megállóba. Csak hogy egy megállóval korábban szálltam le mint kellett volna. Nem csoda hiszen még sosem jártam erre. Mire az irodába vezető utat sikerült megtanulnom, az is beletelt jónéhány téves leszállásba, és rohanásba hogy ne késsek..annyit...
Mikor felértem az utcára, nagyjából betájoltam merre kell mennem, és nekiálltam rohanni. mielőtt odaértem, lelassítottam és megigazítva a ruhámat kényelmes sétatempóban közelítettem meg a klubot. Justin már ott várt rám.
*Egek, de jól néz ki ebben a napszemüvegben* -kezdtem el elolvadni már messziről.
-Szia, Matsu! ^^
-Szia. -mosolyogtam
-Nahát, milyen csinos vagy!- nézett végig rajtam amitől kicsit elpirultam
-Köszönöm ^^
-Nos, akkor beljebb megyünk?-kérdezte, én bólintottam, majd bementünk.
-Nahát egész hangulatos hely. -csodálkoztam el mikor beléptünk.

Ahhoz képest, hogy hajnalig dolgoztam, egész korán keltem. Szörnyű, hogy hétvégeken sem tudok délig aludni. Nyolckor csoszogtam le a konyhába, hogy valami táplálékot kerítsek magamnak, és megigyam a napi koffeinadagomat. Mivel nem volt mára semmi különösebb programom, elhatároztam magam, hogy teljes rendet csinálok a szobámban. Ahogy felöltöztem, visszaszambáztam a hálóba és körülnéztem. Felmértem a terepet, hogy mit hova kéne elrejteni szem elől. Aztán valahogy elbizonytalanodtam, hogy én ezt tényleg a mai nap folyamán akarom megcsinálni. A frissen mosott ruhák összehajtogatva álltak az egyik széken, méteres toronyba pakolva. A sok sok papírfecni és irat felhalmozódva az íróasztalon. A rengeteg könyv egymásra pakolva az asztal mellé, csoda hogy még nem borult fel. Be is kéne ágyazni... Nagyot sóhajtottam, de aztán csak rászántam magam, és kezdtem a legegyszerűbbel, a beágyazással. Utána ment minden szép sorjában. A ruhákat felakasztgattam a vállfákra, a a papírokat összerendeztem és elrejtettem a fiókba, a könyveket pedig szépen felsorakoztattam a polcokra. Sokáig elszórakoztam ezzel. Megkönnyebbülve raktam fel a legutolsó könyvet a polcra, majd az ablak felé néztem. Ezer ágra sütött a nap, igazi tavaszi idő volt kint.
~Ki kéne menni egy kicsit járni... olyan szép idő van...-indultam meg kifelé, mikor észbe kaptam, hogy van még egy elmaradt dolgom, amit feltétlen el kéne intéznem Yuuta-nak. ~Ha már megígértem, meg kell hogy csináljam...-fintorogtam, mert inkább napoznék, mint körmöljek, de a muszáj igen nagy úr... Így hát elindultam, egyenesen a könyvtár felé, az egyik dokumentumért. Mikor elértem oda, megkerestem a szükséges könyveket, és letelepedtem az egyik kényelmes fotelba. Szorgosan jegyzetelni kezdtem. Egy hosszasabb idő múltán, majdnem belealudtam, de még pár oldal hátra volt. Egy halkabb kopogásra lettem figyelmes.
-Tessék!-figyeltem az ajtó felé.
'-Elnézést, hogy megzavarom, kisasszony, de vendége érkezett.-lépett beljebb az inasom
-Vendégem?-bambultam magam elé ~Hívtam volna valakit? Jujj ha igen, akkor erről egy picit elfelejtkeztem...
'-Igen egy bizonyo....
-Máris máris! Megyeeeek!-ennyire még sosem örültem vendégnek, főleg nem hívatlannak. Lehagyva magam után az inast, igyekeztem a nappaliba. Nagy megdöbbenésemre, egy ismerős emberke ácsingózott előttem.
- Öhm… Megtenné, hogy egyedül hagy minket? -küldte el a komornyikot, aztán ahogy maga mögött becsukta az ajtót belefogott a mondókájába. - Helló! Nincs kedved velem tartani egy új szórakozóhelyre? A neve Red Dragon Karaoke Bar. -olyan gyorsasággal mondta el, hogy pillanatokig le sem esett, hogy mi történt. Arról meg nem is beszélve, hogy mi szél hozta ide...
-Irusi?! Hát te meg mit keresel itt?-szólaltam meg végül, felhúzott szemöldökkel, egy kis mosolyt megejtve.
- Mióta itt vagyok, folyton ezt kérdezgetem magamtól. Nos, akkor jössz?
- Randizni hívsz?-kezdett a mosolyom már már fülig érni. Láttam, hogy Irusi ezen a kérdésemen csak nagyot néz, szinte lefehéredett, amitől eléggé elszomorodtam ~Azt hittem ez a terve...-sóhajtottam.
- Igen, randizni hívlak.-válaszolt a kérdésemre, amire rögtön felkaptam a fejem, és újból virítani kezdtem.
- De jó! Pillanat megyek öltözködni!-hagytam faképnél, és pillanatokon belül a szobámban termettem. Annyira meglepett ez a dolog, hogy szinte azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Elkezdtem felforgatni a szekrényemet, valami rendes ruha után kutatva. Aligha ment könnyen... Sajnos a stílusomból adódóan nem hordok, csak ilyen színes fidri-fodri ruhákat. Nem értettem, de ki akartam tenni magamért. Ahogy kutakodtam, megtaláltam egy ősrégi ruhámat. Még talán akkor vehettem, mikor nem ment el teljesen az eszem. Egy fekete ruha volt, amihez még akkor vettem pár kiegészítőt is. Felkapkodtam magamra és a tükör elé álltam. -Valami nagyon nem passzol ide...-szedtem le magamról a szembántó rózsaszín műhajat, s egy kis séróigazítás után, ismét a tükörbe néztem. -Utálom, hogy szőke vagyok...-szomorkodtam, ahogy az aranysárga tincseket birizgáltam. Egy nagyot sóhajtva, a sminkasztal elé léptem, és feldobtam egy szolidabb festéket. ~Huh, már tudom miért váltottam ilyen drasztikusan...-mikor teljesen kész voltam, lelépkedtem a nappaliba. Irusi azóta biztos már tűkön ül, hogy mi a fenét tudok ennyit szenvedni. Így is volt, kényelmesen ücsörgött a kanapén, mikor beléptem.
-I-izéé... kész vagyok...-olyan szinten kényelmetlenül éreztem magam, hogy azt sem tudtam merre legyek. Elég érdekesen vette ki, hogy normális ruhában feszengek, nem a lolita stílusban.
-Nah végre!-pattant fel a helyéről és rám nézett.
-Mi-mi-mivan?-vakarásztam totál vörös fejjel a tarkómat-Ennyire lesokkoló a látvány?-szinte egyikünk sem tudott mit reagálni, így eléggé kínos volt ez a pillanat. Hogy végre valami értelmeset is tudjak szólni, odaléptem mellé és karon ragadtam-Akkor mehetünk?-mosolyogtam zavaromban.
Hála az égnek, nem laktam túl messze ettől a bártól, így nem kellett sokat sétálgatni. Ahogy beszélgettünk, valahogy még rövidebbnek tűnt ez az út. Ahogy elértünk, benyitottunk.
-Jé, de szupi hely!-csodálkoztam-Hova ülünk?
-Szerintem üljünk közel a színpadhoz.-mutatott felé.
-Oksa! Ott tökéletes leeesz!-indultunk el oda, majd lehuppantam és kényelmesen elhelyezkedtem.

-Nahát egész hangulatos hely.
-Jaam, és nincs is tömeg...-néztem jobban körbe. -Nah merre telepedjünk le?
-Háát...
-Mi lenne ha azt a kétszemélyes asztalt rohamoznánk meg?-biccentettem az ablakhoz közel lévő asztal felé.
-Rendben! ^^-el is indultunk a kiszemelt hely felé, aztán vettem a bátorságot, és megragadtam Matsu kezét, és rápillantottam. -Oh, remélem nem haragszol érte...-vigyorogtam. A lány csak elpirulva megrázta fejét, és ő is mosolyogni kezdett, aminek nagyon örültem. Mikor leültünk, körbenéztem.
-Ahhoz képest, hogy mennyire beharangozták a megnyitást, nem sokan szállingóznak errefelé...-raktam rá a székre a kabátomat.
-Lehet később többen felfedezik ^^
-Lehetséges...-mondtam vigyorogva, mikor megpillantottam két az asztalon heverő itallapot. -Kérsz valamit inni?-nyújtottam a kezébe az egyiket és elkezdte olvasgatni, hogy mi a felhozatal. Én is így tettem. -Asszem én rendelek egy kólát egyenlőre...-tettem le az itallapot, és rápillantottam a még mindig olvasgató Matsura. ~Milyen gyönyörű lány... az arca, a szemei, az ajkai... a törékeny, csinos alkata... egész nap eltudnám nézni...-merültem bele. lehet hogy a beálló csöndre, vagy másra, de felpillantott hatalmas, csillogó szemeivel. Észrevette, hogy figyelem, lehet ezért pirult el, de ezt mindig is imádtam benne. Felfigyeltem egy ajtócsapódásra, ezért elnéztem arra, majd Matsu is.
-Whoa! Milyen formák élnek Karakurában!-csodálkoztam el az ipse nem mindennapi séróján. Foglalkoztam is tovább a manussal, inkább a barátnőjét mértem fel. -Hűha, milyen ruhában virít a hölgyemény... hmm...-fordítottam kicsit félre a fejem, aztán sunyin rápillantottam Matsura aki, észrevételeim szerint nem nagyon díjazta, hogy felmértem a szöszkét. -Tudod milyenek vagyunk... meg kell nézni a szépet...-vigyorogtam, és húztam továbbra is az agyát -Haha,csak vicceltem nyugi, te sokkal sokkal szebb vagy! ^^-úgy ismertem meg, hogy egy ilyen kijelentésen nem sértődik be, remélem ezen sem fog. A mosoly, ami tőle jött, lenyugtázta, hogy jól gondoltam. ~Reménykedek benne, hogy nem veszi komolyan ezeket a dolgokat... belepusztulnék, ha egy ilyen miatt vesznénk össze...-gondolkodtam el, majd megszólaltam.
-Nah mit iszol? Rendelj csak bátran, én állom a számlát!-kacsintottam.

Justin karonfogva húzott oda az egyik ablak melletti asztalhoz. A gesztustól kicsit elpirutam, de egyáltalán nem bántam, így hamar el is mosolyodtam. *Így legalább látják hogy ez az álomszép fiú velem van itt* -dédelgettem magamban a sok irigyen bámészkodó tekintetet. Az asztalhoz leülve egyből kézbe vettük az étlapokat. Justin rendelt is egy kólát, majd körbenézegetett a helyiségben. Mikor észrevettem hogy a frissen érkező párocska lány tagját bámulja elmélyülten, kicsit durcás képet vágtam.
Tudod milyenek vagyunk... meg kell nézni a szépet...-vigyorgott, amitől csak mégjobban készültem megsértődni. *tudtam én..mégiscsak egy nőcsábász! És én bedőltem neki...egy szánalas balek vagyok..ilyen is csak velem történhet meg* -kezdtem önmarcangolásba, mikor megint szemben találtam magam azzal a szédítő mosolyával-Haha,csak vicceltem nyugi, te sokkal sokkal szebb vagy!
-Ez nem vicces tudod. -vágtam kicsit durcás képet, de erre a nézésre nem lehet haragudni.
Aztán mikor felhagytam a durcával én is szemügyre vettem az érkezőket. Tényleg érdekesen festettek. Jól egymásrataláltak. Hiába az életben is vannak olyan váratlan fordulatok mint a mangákban. Aztán hirtelen leesett a tantusz hogy kicsoda is érkezett meg. *Tudtam hogy el kellett volna hoznom a szemüvegemet. Hát nem Kamill futott be épp az előbb? Te jó ég, de vak vagyok. Nem kellene annyit olvasnom...de hát ha egyszer nem tudok meglenni nélküle? T_T*
-Nicsak ez Kamill! -kerekedtek el a szemeim- Nem gondoltam volna van barátja.
-Nah mit iszol? Rendelj csak bátran, én állom a számlát!-
-Öö azt hiszem egy narancslevet. -fordultam vissza- Lehet hogy nemsokára tényleg meg is telik ez a hely ^^ még jó hogy időben jöttünk, és van helyünk. -mosolyogtam- Ugye fogsz énekelni? -néztem rá csillogó szemekkel mikor leesett hogy ez a karaoke klub.- Naa légysziii. -kezdtem hangulatba jönni.
Aztán meghallottam hogy elkezdődött a műsor, és a második fellépő Kamill fiúja lett.
-Menjünk oda hozzájuk! Köszönni akarok Kamillnak. -fogtam karon Justin és volnszoltam oda Kamill asztalához.
-Szia! -mosolyogtam- Micsoda véletlen hogy itt összefutottunk. És látom nem vagy egyedül -nézegettem szemöldökvonogatva a színpad felé.

- Ha visszajöttem, majd ki kell engesztelned.-vigyorgott rám, majd fellépett a színpadra és elvette a műsorvezetőtől a mikrofont. Pillanatokig csak pislogtam, hogy mi is történt az előbb. Ha a csók nem lenne elég, még a megjegyzésen is agyalhattam egy ideig. Annyira lángolt az arcom, hogy ismét nem tudtam hova legyek. Zavaromban a teámba kortyoltam. A szám elkezdődött időközben, így Irusira szegeztem tekintetemet. Ezekben a pillanatokban hallottam meg egy vékonyka, ismerős hangot a hátam mögött.
-Szia! Micsoda véletlen hogy itt összefutottunk. És látom nem vagy egyedül.
-Jé, szia Matsu! De jó, hogy találkoztunk!-ugrottam fel és megöleltem- Ehm, igen, nem egyedül jöttem-pirultam el kissé-De úgy látom te sem vagy egyedül...-vigyorogtam, és ránéztem a mellette ácsingózó fiúra.
-Áh, szia!-mosolygott valami eszméletlenül aranyosan a srác-Justin Awesome, örvendek!
-Szió, Kamilia Yumi! Én is örülök! ^^-fogtunk kezet -Ha gondoljátok, csüccsenjetek le hozzánk!-invitáltam a párocskát -Vagy talán kettesben szeretnétek maradni?-vigyorogtam továbbra is.
-Hát nem is tudom...
-Ha gondolod, maradjunk itt! ^^
-Rendben van. De akkor viszont a holminkért menjünk vissza.
-Hozom hozom! Addig huppanj le!-sietett el a fiú az asztalukhoz
-Nahát, nahát... milyen lovagot fogtál ki-bökdöstem oldalba.
-Te sem panaszkodhatsz.-mosolygott, majd mindketten a színpadon alakító Irusira néztünk.
-Bizony! ^^ Nade lássuk mit alakít a szájhős!-vigyorogtam, és kíváncsian vártam az előadását.

-Menjünk oda hozzájuk! Köszönni akarok Kamillnak.
~Jáháj, szóval még ismeri is a szöszkét... uhh ez érdekesen jött ki basszus...-vakarásztam a fejemet. -Oksa, menjünk!-nem is kellett több. Matsu szívem karon ragadott és elhúzott egyenesen a színpad előtt ücsörgő lányig.
-Szia! Micsoda véletlen hogy itt összefutottunk. És látom nem vagy egyedül.
-Jé, szia Matsu! De jó, hogy találkoztunk! Ehm, igen, nem egyedül jöttem De úgy látom te sem vagy egyedül...-nézett felém a hölgyemény
-Áh, szia!-kaptam végre észbe, hogy jó lenne már bemutatkoznom.-Justin Awesome, örvendek!-nyújtottam a kezem, mosolyogva.
-Szió, Kamilia Yumi! Én is örülök! ^^ Ha gondoljátok, csüccsenjetek le hozzánk! Vagy talán kettesben szeretnétek maradni?
-Hát nem is tudom...-pillantott rám Matsu elgondolkodva
-Ha gondolod, maradjunk itt! ^^-simogattam meg a vállát, vigyorogva
-Rendben van. De akkor viszont a holminkért menjünk vissza.
-Hozom hozom! Addig huppanj le!-rohantam el a kabátokért és a két pohár innivalóért. Mikor visszatértem, a két lány láthatólag nagyon elvolt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vannak.
-Nahát, nahát lányok! Mi a nevetés tárgya?-huppantam le Matsu mellé, a kanapészerűségre.
-Semmi, csak eszünkbe jutott valami!
-Éértem!-vigyorogtam és megragadtam a vállánál fogva, s magamhoz húztam. Egy kis csönd elteltével, újra szóltam. -Ez tök jó szám! Az srác a barátod?
-Miiih?! Ömm izé naaa...
-Azért kérdem, mert nagyon belemerültél...-vonogattam a szemöldökömet, egy szokásos vigyorral. Nem válaszolt a lány, csak rám nézett teljesen elpirulva, majd ismét az ipsét kezdte el figyelni.
-Nahát nahát...-néztem fel egy perce én is-Valamit tud ez az ürge...-jegyeztem meg halkan.
-Te is fogsz karaokézni akkor?
-Kis csillag, jobban jár az emberiség, ha nem hallatom a szépséges hangomat.-nyomtam egy puszit a homlokára, hátha leszáll erről a témáról. Matsu hajthatatlan volt, és még ráadásul a barátnője is besegített.
-Naa, kérlek szépen!
-Ugyan már, Justin! Ez nem arról szól, hogy jó vagy nem jó a hangod! Ez csak egy poén!
-Édesek vagytok, hogy így biztattok, de az éneklésen kívül nem lehetne valami más dologban fitogtatni a tudásomat?-vakarásztam kínosan a tarkómat
-Mint például?-nézett rám hatalmas szemekkel
-Hát, nem is tudom...-néztem rá, kaján vigyorral, amire pillanatokon belül Kamill is felfigyelt és hatalmas nevetésben tört ki.
-Jajj, hülye!-bökött oldalba.
-Nah ezt miért kaptam?-*szomorú arckifejezés*
-Tudod te azt jól...-kezdett el pirulni és duzzogni.
-Na szép... pedig csak a deszkázásra gondoltam...-adtam a sértődött formát.
-Na, nyugodj meg, te kis csacsi!
-Ugyan, nincs semmi bajom, csak hülyülök, ne nézz így...-hajoltam közel hozzá, és egy újabb puszit nyomtam, de most már a szájára. Ettől a mozdulatomtól, mindketten eléggé elcsöndesedtünk. Sokáig csak egymást figyeltük, és csak szemeztünk. Valahogy úgy éreztem, hogy nemcsak Matsu arca virít, hanem az enyém is kezd lángolni, de ebben az édes percben nem zavart. Aztán észbe kaptam, hogy nem csak kettesben vagyunk, és lehet, hogy Kamillnek ez így kényelmetlen lehet. Egy mosollyal újra visszahelyezkedtem, és Matsut magamhoz húztam.

Kényelmesen lecuccoltunk Kamill mellé, és közben Irusit figyeltük. Justin csak nem akart engedni a nyaggatásnak hogy énekeljen, ezért kicsit szomorú voltam. És ráadásul jól zavarba is hozott Kamill előtt. Duzzogva könyököltem jól oldalba.
-Ugyan, nincs semmi bajom, csak hülyülök, ne nézz így...-hajolt közelebb hozzám, mikor rápillantott az arckifejezésemre. aztán egyre csak hajolt közelebb és közelebb. Cseppet elkerekedtek a szemeim, mikor az ajka az enyémhez ért. Egyszerű kis csók volt ugyan, de én érzetem hogy teljesen elvörösödök. Egyből elfújta az útból minden morcosságomat, és úgy ücsörögtem ott Justin mellett mint aki most látott életében először embert.
*Hűh erre most nagyon nem számítottam. De mennyire jó volt* -függönyözte el némileg az agyam a rózsaszín köd, aztán rájöttem hogy Kamill is itt ücsörög mellettünk.
-Izé Irusi nagyon jól énekel. -vettem le a szemem Justinról, és pillantottam a színpad felé- Le merném fogadni hogy énekel valami bandában....vagy ha nem akkor alapíthatna egyet. -mosolyogtam Kamillra.
Közben pedig szorgosan bújtam hozzá Justinhoz. Annyira felvillanyozódtam ahogy kezdett elmúlni a zavarom, hogy ha így folytatom tovább a végén még én is elkezdek énekelni. Pedig abban aztán tényleg nem lenne köszönet. Kicsit még mindig vörösnek éreztem az arcom ezért belekortyoltam a narancslevembe hogy lehűtsem magam.
Mikor vége lett a számnak Kamilla szinte egyszerre kezdtünk el tapsolni meg kiabálni Irusinak. Ő még kissé mindig sértődötten sétált vissza az asztalhoz és ült le Kamill mellé.
-Nagyon jó voltál! -néztem csillogó szemekkel- Ja amúgy én Hoshiko vagyok, Kamillal ugyanott dolgozunk, ő pedig Justin. -mutatkoztam be,és böktem olalba Justin hogy ő is szólaljon már meg.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen eszméletlen hangja van. Teljesen lezakóztam a produkcióján.
~Annyira lazának tűnt... mintha csak a színpadra született volna...-merengtem el még mindig az ámulattól telve.
-Kiengesztelni?-kérdeztem vissza -Mikor is egyeztem bele én ilyesmibe?-kerekedett ki a szemem, és hamarosan egy gúnyos vigyor kezdett megjelenni az arcomon. Lehet nem ez volt a legjobb ötlet, mert úgy vettem észre, hogy a hangulat egyre jobban romlik. Kettőnk között, valahogy nagyon nagyon beütött az a szokásos kínos csönd. Irusi igaz mellém ült, de nem nézett rám. Én csak sóhajtottam egyet, majd a föld felé néztem. ~Zseniális... Ismét sikeredett megerősíteni azt a tényt, hogy egy kiállhatatlan dög vagyok...-kezdtem bele az önmarcangolásba -Miből is gondolhattam azt, hogy eleget tudnék én tenni neki...-annyira ideges voltam, hogy szinte remegtem. Ezekben a pillanatokban hallottam meg egy telefon csörgését.
-Hoppá! Bocsánat, egy perc és visszatérek!-pattant fel helyéről a srác. Nem néztem fel, csak a hangokra figyeltem. Még mindig síri csönd volt, csak az újabb jelentkezők kornyikálásától volt hangos a hely. A közelébe sem értek Irusi előadásához képest. ~Miért nem tudok vele örülni? Miért vagyok mindenkivel ilyen ellenszenves...
-Oh, ne haragudjatok, elszaladok a mosdóba...-szólalt meg végül Matsu és ő is elrohant.
~Jól ketten maradtunk... -néztem rá Irusira -A fenébe is! Nem hiszem el hogy ennyire szerencsétlen lennék! Most is itt ülök mellette és mi történik... semmi!-sóhajtottam egy nagyot, majd kicsit közelebb csúsztam hozzá. Erre sem reagált semmit. Úgy éreztem, hogy ebbe már teljesen benne vagyok, szóval nincs mit vesztenem. Egyre közelebb merészkedtem hozzá. Úgy tűnt lassan a szeme sarkából azért elkezdett figyelni. Mikor elég közel kerültem hozzá, félőn megfogtam a kezét, amire rám szegezte a figyelmét.
-Irusi, ne haragudj- hajoltam közel hozzá, és megcsókoltam. Féltem attól, hogy eltaszít magától, de nem tette. Szinte fellélegeztem. Hosszú pillanatokig tartott, alig bírtam tőle elszakadni. Egy ideig csak egymás szemébe néztünk, megszólalni sem tudtam. -Valami ilyen engesztelésre gondoltál?-mosolyodtam el, még mindig remegve, teljesen elpirulva.

-Izé Irusi nagyon jól énekel. Le merném fogadni hogy énekel valami bandában....vagy ha nem akkor alapíthatna egyet.
~ Van benne valami... tényleg egész jól tolta...-merengtem el. Ahogy a dalnak vége lett, nagy tapsolásba kezdett mindenki, úgy tűnik mindenki el volt ragadtatva a srác szereplésétől.
-Nagyon jó voltál!
-El ne olvadj, kicsi fagyi!-húztam magamhoz még jobban, nevetve.
-Ja amúgy én Hoshiko vagyok, Kamillal ugyanott dolgozunk, ő pedig Justin.-bökött oldalba.
-Ja tényleg! - ~Ehh ezek a bemutatkozások mindig elvesznek egy darabot az életemből... Szeva, Justin Awesome, örültem!-mutatkoztunk be egymásnak, majd az énekespacsirta elszalad nekünk egy újabb kör innivalóért. Mikor visszatért, mindenki kezébe odanyomta az üdítőt, s a szöszke mellé letelepedett. Nem vágtam, mi volt a fennakadás tárgya, őszintén szólva nem is velük voltam elfoglalva, hanem Matsuval. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy rohadt nagy csend tombol. Asszem nemcsak nekem tűnt fel, így egymásra néztünk Matsuval.
-Mi történhetett?-súgta nekem oda, aggódva.
-Gőzöm sincs eddig úgy tűnt, minden oké...-néztem feléjük csodálkozva. Egy idő után eléggé frusztráló volt ez a bazi nagy csöndesség, Kínosan vakarásztam a tarkómat, és épp próbálkoztam volna valami témát feldobni, amikor megszólalt a mobilom.
-Hoppá! Bocsánat, egy perc és visszatérek!-ugrottam fel helyemről, és elszaladtam az ablakig. Egy óra magyarázás után, mikor végre letettem a telefonomat egy idegölő beszélgetés után, megpillantottam a serényen menetelő Matsut. Óvatosan utána lopakodtam, és megálltam a női mosdó előtt. Mikor kijött, azt hiszem a szívbajt hoztam rá.
-Jaj, megijesztettél!
-Egen? Ilyen ijesztő lennék?
-Hát...
-Ez semmi, láttad volna annak a nőnek az ábrázatát, aki előtted jött ki... na az rendesen megijedt.-röhögtem, mert megint beugrott előttem a vénasszony feje.
-De bolond vagy!-bökött meg megint, mosolyogva.
-De azért, nem bánod, ha ez a bolond most ad egy puszit?-mondtam, majd mindkét kezemet a falra raktam, hogy Matsut körbezárjam. A lány elpirult, amin csak mosolyogni tudtam, és közel hajolva hozzá adtam neki egy puszit. Najó a pusziból azért több lett. Azon kaptam magam, hogy ez a kis ártatlan puszi csókká lett. Az az igazi, forró, szenvedélyes csók. Mondjuk az összképet nagyon rontotta, hogy a mosdó előtt történik, de akkor valahogy rohadtul nem érdekelt ez a dolog. Mielőtt nagyon belemerültem volna, ránéztem, és megvillantottam a szokásos mosolyomat. Hogy oldjam a feszkót, összeborzoltam a haját.
-Na gyere te kis majom!-ragadtam mag a kezét, még mindig vigyorogva és elindultunk a másik párocska felé. Mikor odaértünk, úgy vettem észre, hogy ők is másfelé járnak már (egymás torkában XD).
*köhintés* -Nem akarunk zavarni...-igyekeztem genya módjára megtörni a hangulatot, kaján vigyorral egybefűzve. -De mi visszatértünk, hát ti?- ez olyan fenomenálisan jött ki, hogy asszem mindketten elszégyellték magukat, és kicsit távolabb araszoltak egymástól. Én személy szerint alig bírtam ki röhögés nélkül, de próbáltam adni a nagy fapofát. Nagy boldogan huppantam vissza a helyemre, majd egy óvatlan pillanatban kicsit jobban megragadva a karjánál Matsut, az ölembe ültettem.
-Aztán, meséljetek csak! Történt valami említésre méltó, míg nem voltunk jelen?-mondtam kaján vigyorral és vonogattam a szemöldökömet, amire ismét csak egy fejen kólintás volt a válasz, mégpedig Matsu drágám részéről. -Nah... aucs... izé, komolyra fordítva a szót (Jesszus ilyet is rég mondtam XD), nagyon állat volt a szereplésed, Irusi. Csak nem bandázol is hobbi szinten?

Miután Irusi visszatért vészesen kezdett fagyni a hangulat.
*Ajaj, talán mégsem volt jó ötlet ideülnünk* -játszottam kissé idegesen a poharammal.
-Hoppá! Bocsánat, egy perc és visszatérek!-ugrott fel Justin az asztaltól hogy felvegye a csörgő telefonját.
*Justin, te áruló!* -néztem utána kétségbeesetten- *Úristen most mit csináljak? Jaj, milyen kínos helyzet ez már...valamit találj ki gyorsan* -toporogtam a lábaimmal.
-Oh, ne haragudjatok, elszaladok a mosdóba... -pattantam fel és viharzottam ki. A mosdókagyló feletti tükörben megcsodálhattam a még mindig halvány piros árnyalatokat öltő arcomat.
*hűh hát én ezt kicsit romantikusabban képzeltem el...mondjuk a szökőkút partján a parkban, vagy a lakásom előtt mikor hazakísér, de nem lehet minden annyira szépen eltervezett mint a mesében*....*egyáltalán miről beszélek? Megcsókolt! Hogy vernék már halomra a fejed azzal a sok nyavalyás mangáddal* -ütögettem meg az arcom, hogy visszarázzam a valóságba. Közben észrevettem hogy a sminkem fele nem volt vízálló.
-Á még ez is! -kapkodtam el a táskámból a kellékeket, és kiigazítottam. -Talán így jó lesz.... -csodáltam meg magam a tükörben újfent, majd kiléptem a mosdó ajtaján. Meglepetésemre Justin ott ácsorgott az ajtó előtt.
Jól össze is szidtam hogy mit művel itt...a végén még valami szatírnak nézik...tiszta bolond egy fiú.
-De azért, nem bánod, ha ez a bolond most ad egy puszit? -tenyerelt velem szemben a falhoz, hogy ne tudjak menekülni. De hát ki akar t volna ilyenkor menekülni? Azok a szemek, az a mosoly...bármilyen morcosságomat egyből semmissé teszi. Komolyan ezt már tiltani kéne, annyira hatásos fegyver.
Egy szimpla kis engesztelő puszinak indult, de egy igazi rendes csók lett belőle. Hirtelen annyira elszálltam hogy csak akkor tértem magamhoz mikor összeborzolta a hajamat. Azonban akkor valahogy nem nagyon tudott foglalkoztatni, és az sem hogy közben a mosdóból ki-be járkálnak az emberek.
Mikor vége lett, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Kellett néhány másodperc mire magamhoz tértem és Justin nyomában visszasétáltam Kamillékhoz.
-Aztán, meséljetek csak! Történt valami említésre méltó, míg nem voltunk jelen?-kezdett bele Justin, amit jobbnak láttam egy fejbekólintással befejeztetni vele, mielőtt még megint zavarba hozza szegény Kamillt -Nah... aucs... izé, komolyra fordítva a szót nagyon állat volt a szereplésed, Irusi. Csak nem bandázol is hobbi szinten? -folytatta
-Igen! Ezt én is meg akartam kérdezni ^^ -kapcsolódtam be.
Láttam hogy közben ők is megbékéltek így talán most már oldottabb lesz a hangulat.
-Jaj Kamill, tiszta mázli hogy most nem kell hétvégén is Yuu-channak rohangálni valami ügy miatt! Nem is tudom mikor volt utoljára teljesen szabad hétvégénk. -mosolyogtam a lányra.

Mindenki úgy áradozott Irusiról, én meg olyan hülyén éreztem magam... nem értem, valahogy nekem egy "ügyes voltál"-nál nem futott többre. Lehet ennyire sokk hatás alatt voltam? Mikor végre mindenki kibeszélte magát, Irusi egy sóhaj kíséretében elmesélte nekünk nagy tervét, aztán egy kis időre elment, gondolom kiszellőztetni az agyát.
-Történt valami?-fogott bele aggódva Matsu.
-Ugyan, nincs semmi baj, csak meglepte az a szerepléses dolog... majd jobban lesz! ^^-kezdtem el terelni és nyugtatni a többieket.
Amíg mi trécseltünk, hamarosan visszaérkezett köreinkbe Irusi is, majd ahogy lehuppant a helyére, ismét belefogott.
- Na és ti? Tudtok valamin játszani, vagy van valami olyan hobbitok, ami ehhez kötődik?
-Ami ehhez kötődik... hmm...-kezdtem el morfondírozni magamban.
-Öhm, izé... hát, már egy pár éve dobolok...
-Igazán? És nekem ezt meg sem említetted?
-Eh, jólvan na, nem kérdezted, nekem meg eszembe sem jutott...-kezdett el vigyorogni valami eszméletlenül.
-Hűűha, az tök jó! Biztos jól megy! ^^
-Öhm, nah... asszem vagy 6-7 éve dobolgatok... mit tudom, csak nem mehet olyan szörnyen, ha eddig még senki nem rontott be hozzám fenyegetően!
-Nos szívesen meghallgatnám, egyszer! ^^
-Hm ^^-mosolyogtam. -Hát én nem is tudom, a hobby sminkelés mennyire kötődik hozzá? -kezdtem el nevetni. -Egyébként nekem ezt még mért nem említetted egyszer sem, hogy ilyen nagy terveid vannak?-súgtam oda neki.

-Öhm, izé... hát, már egy pár éve dobolok...-vakarásztam a fejemet értelmesen
-Igazán? És nekem ezt meg sem említetted?
-Eh, jólvan na, nem kérdezted, nekem meg eszembe sem jutott...-vigyorogtam, s megölelgettem
-Hűűha, az tök jó! Biztos jól megy! ^^
-Öhm, nah... asszem vagy 6-7 éve dobolgatok... mit tudom, csak nem mehet olyan szörnyen, ha eddig még senki nem rontott be hozzám fenyegetően!
-Nos szívesen meghallgatnám, egyszer! ^^
~Drágám, ha ezt tenne boldoggá, egész nap dobolnék neked...-vigyorogtam felé, s még mindig nem engedtem szoros ölelésemből.
-Hát, ha úgy vesszük az együttessel szokott menni minden... sminkes, fodrász, stylelist vagy mi a fene...-kezdtem el összeszedegetni miféle népes gárda nyal körbe egy bandát.
-Tényleg, Matsu, kérsz valamit inni? Esetleg valamit enni?-pillantottam rá.
~Kicsit fura ez az egész, ez a banda téma meg minden... mondjuk nekem még egyszer sem jutott az eszembe, hogy együttesben kéne zenélnem... bár nem is olyan rossz ötlet... sőt, ha meg Irusi is tagokat keres... hátha megemlíti, aztán lehet megérne egy próbát!

Most már valahogy sokkal jobb volt a hangulat, mint az előbb. Örültem is neki hogy nem kell feszengnünk egész este. Kisebb meglepetésként ért hogy Justin tud dobolni. Le is hordtam hogy miért nem mondta, de hát mondjuk tényleg nem is kérdeztem ebben igaza volt. De ha fogalmam sem volt akkor hogy kérdeztem volna? Ebben is van valami, de nem fogok ilyen kis apróságon vitát nyitni.
*hű a végén még alapítanak egy bandát! Mennyire menő lenne. Elmondhatnám hogy egy bandatag barátnője vagyok. De az viszont nem tetszene hogy minden jöttment kis rajongólány az én Justinomra csorgatná a nyálát* -bújtam oda hozzá látványosan, cseppet morcos arckifejezést vágva a nagy merengésemben.
-Tényleg, Matsu, kérsz valamit inni? Esetleg valamit enni?-pillantott rám.
-Jaj nem köszönöm, megvagyok. -olvadoztam visszafelé rá, hogy mennyire figyelmes és udvarias.
-Zenélni én sem tudok, de ha kell egy mindenes, akit lehet ugráltatni én szívesen besegítek. Vásárolni, kaját hozni, vagy épp amire szükségetek van a próbákon, vagy a fellépések előtt. -adtam elő nagyban az ötletemet, a legmegnyerőbb mosolyommal társítva.
Már láttam is magam előtt, hogy majd a VIP jeggyel a nyakamban rohangászok a színfalak mögött és nézem az én Justinomat a színpadon. Csak nem tudom egyelőre a munkám mellett mennyi időm lesz erre, de legfeljebb akkor majd nem mangát olvasok az irodában hanem dolgozok, és hamarabb el tudok szabadulni onnan.

- Mert nem kérdezted.-vigyorodott el
-Na szépen lekoptattál...-motyogtam az orrom alatt, úgy hogy még véletlenül se hallja meg senki sem.
- Hát tényleg szükség lesz színfalak mögött tevékenykedő emberekre… Matsu, Kamill, ha minden jól megy szeretnétek benne lenni?
-Úúú úúú én szíves örömest benne vagyok! Sőőt, meg sem kellett volna kérdezned!-ült ki széles mosoly arcomra, s visszabújtam hozzá. ~Viszont az addig oké, hogy Justin már egy ideje dobol, de úgy tűnik nem egy stílust képviselnek Irusival... Matsuval és velem természetesen nem lesznek nézeteltérések, úgy hiszem, hisz mi egy helyen dolgozunk, és igazán jól kijövünk egymással. Huh remélem a két fiú majd megegyezik...-kezdtem el feltűnően gondolkodni, mikor Matsu hangjára lettem figyelmes. Nagy örömömre ő sem ellenezte az ötletet, így egyre jobb kedvre derültem.
-Jaj annyira szuper! Hm, még kik is kellenek egy együttesbe? Gitárosok, ugye?-gondolkoztam.-Hűh, biztosan nagy sikert aratnátok, ha egy jól összeszedett banda lennétek!-kezdtem bele csillogó szemekkel.
-Nos igen, viszont a hanyag embereknek itt nincs helye, jól mondom Irusi? Rengeteg gyakorlás és szerencse is kell...-fogott bele Justin, ahogy a pincérnek legyintett, s egy italt rendelt magának.
-Hát, szerintem ez alap követelmény! Épp ezért kell először megmutatni, hogy ki mennyire is ért a dolgához ^^-mosolyogtam

- Justin, ha minden jól menne lennél a banda dobosa?
-Hm, nincs ellene kifogásom!-vigyorodtam el a váratlan kérdés hallatán. Tényleg sosem jutott még eszembe az együttes ötlete, de lehet ám hogy a szívem mélyén erre vágytam mindig is, úgy igazán. Ahogy a kis csapatunk kupaktanácsot tartott, egyre több ötlettel szolgált mindenki. Örültem az ötletnek, s az meg csak még jobban felvillanyozott, hogy Matsut is magam mellett tudhatnám a későbbiekben. Mivel egyre jobban belelendültünk a tervezgetésekbe, szép rendesen ki is száradtam, s a nagy trécselések közepette rendeltem magamnak egy pohár innivalót.
-Jaj annyira szuper! Hm, még kik is kellenek egy együttesbe? Gitárosok, ugye? Hűh, biztosan nagy sikert aratnátok, ha egy jól összeszedett banda lennétek!-A kis szöszkéről, szinte lerítt, hogy annyira benne van a témában, hogy szerintem simán eldumálgatott volna erről hetekig. Szinte le sem lehetett volna abban a pillanatban lőni, csak úgy dőlt belőle a szöveg.
-Nos igen, viszont a hanyag embereknek itt nincs helye, jól mondom Irusi? Rengeteg gyakorlás és szerencse is kell...-jutottam végül én is szóhoz, ahogy kihozták az italomat, s egy jó nagyot kortyoltam bele. Azt az időt, míg hörpintettem kettőt az innivalómból, ki is használta a szöszke, és újabb rizsába kezdett.
-Hát, szerintem ez alap követelmény! Épp ezért kell először megmutatni, hogy ki mennyire is ért a dolgához ^^-vigyorgott mint a vadalma.
-Naaa ez nem is rossz ötlet!-csettintettem egyet, s szinte már csak az égő villanykörte hiányzott a fejem fölül. -Okos csajszi vagy! Én tudok is egy próbatermet, mondjuk az is igaz, hogy a város másik szélén van, de megfizethető áron adják ki. Szóval, ha gondoljátok majd beszélek az ipsével.-osztottam meg a többiekkel a remeknek ígérkező tervet.

Justin elvállalta a dobos szerepét a bandában. Én roppant mód örültem neki, mert iszonyat menőnek tartottam, hogy kapcsolatban lehetek egy bandával. Hát még az mennyire felvillanyozott mikor Irusi felszólalt.
- Hát tényleg szükség lesz színfalak mögött tevékenykedő emberekre… Matsu, Kamill, ha minden jól megy szeretnétek benne lenni?–kortyolt bele az italába, majd ezután Kamill egyből neki is kezdett mielőtt megszólalhattam volna.
-Úúú úúú én szíves örömest benne vagyok! Sőőt, meg sem kellett volna kérdezned!
-Én is, én is. Annyira jó lenne. -bámultam fel csillogó szemekkel Justinra- Mi mindent elintéznénk Kamillal, és nektek nem is lenne más dolgotok, mint gyakorolni. -pillantottam közben Irusira is.
Ezután szóba került a többi tag kérdése.
-Ha akarjátok én járhatok egy kört a városban és ragasztok ki hirdetést meghallgatásra. Jövő héten úgyis lesz egy szabadnapom. Csak mondjátok meg mit írjak a hirdetésre. -ajánlottam fel lelkesen csápolva a segítségem. Annyira felvillanyozott ez a bandaalapítás, hogy alig bírtam megülni a fenekemen. Viszont olyan jól elbeszélgettük az időt ezzel a szervezgetéssel, hogy kezdett igencsak későre járni. Még szerencse hogy hétvége van és holnap nem kell dolgozni mennem, különben máris nógatnom kellene Justint hogy menjünk haza. De így még maradhatunk egy kis ideig. Bár bevallom azért egy kevés időt majd szeretnék kettesben is eltölteni vele, ha már egyszer ezért jöttünk ide.