Yumisawa Játszótér

Tárgy: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 07, 2009 6:55 am

Karakura Town egyik legnagyobb játszótere.
Ide szoktak járni az anyukák a gyerekekkel, hogy míg a picik együtt játszhassanak, addig a szülők a padon pihenhessenek mondjuk egy nehéz nap után.
Egy nagy, elkerített tér, közepén két hatalmas mászóka, nem messze pár hinta, libikóka és homokozó található.
Estefelé, ahogy hazatér a gyereksereg, a tinédzserek és a szerelmes párok rohamozzák meg a játszóteret.

Jó szórakozást és jó pihenést! ^^

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 07, 2009 9:23 am

Szombat van....bevallom jól esik ilyenkor sokáig aludni. Szerencsére csak hétfőtől péntekig járunk be Yuu-chanhoz, kivéve ha van valami rendkívüli megbízás. A napi programom általában délben kezdődik mikor végre elővánszorgok az ágyból és meg(reggeli)ebédelek. Szeretem ezt a napot, mert ilyenkor van a legtöbb időm újabb potenciális olvasnivaló után bögészni.
-Eh de unatkozooom. -nyújtóztam ki a széken. Nem tudom mi lehet velem de ma valahogy kifelé vágytam a lakásból. Még majdnem a lázamat is megmértem hogy nem vagyok-e beteg, de aztán végül lemaondtam róla, mert igazából tudtam mi a bajom....hiányzott Justin....
Túl gyerekes vagyok magamnak beismerni, de azóta hiányzott hogy akkor este elbúcsúztunk.
-Ez komolyan olyan mint valami mesében. -kezdtem el kalimpálni a lábaimmal az asztal alatt és behunytam a szemem. Újra látni akartam és hallgatni. Annyira szerettem ahogy csak úgy dől belőle a mondanivaló.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az asztaltól, a széket sikeresen fel is döntöttem és jól vádlinvágott. Fél lábon ugrálva kotorásztam össze a kabátomat meg a táskámat és úgy dönöttem könyvesbolti beszerzőkörútra indulok. Úgyis ittvan nem messze, még metróznom sem kell.
A könyvesboltban eltöltött kellemes bő órácska után úgy döntöttem megint nem bírom kivárni míg hazaérek ezért mihelyst ülőhelyet találtam, jelen esetben a játszóteret, máris nekiláttam olvasni. Jócskán délutánra járt már, így a kisgyerekeket kezdték hazavinni az anyukák és bébiszitterek, és lassan kezdett kiürülni a játszótér.
-Áh de irigylem Sachimi-chant T_T -sóhajtottam fel

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Márc. 08, 2009 3:57 am

Ma is, mint általában minden hétvégén, délben keltem.
-Jó reggelt...-vánszorogtam le a konyhába, és öntöttem ki magamnak egy kevés narancs dzsúszt.-Sehol senki... Jaa tényleg, szombat van...-pillantottam a telómra. Ilyenkor húgi úszni van, anya meg a fater dolgoznak. Valamikor este jönnek haza. Ahogy kortyoltam egyet a narancsléből, megcsörrent a telefonom. -Picsába már! Tegnap este is zaklatott az a csitri! Ha megint ő, eskü elküldöm az anyjába!-de ahogy ránéztem a kijelzőre, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. -Igen? Csá, mondd mivan?-az egyik jó arc volt a bandából-Ja, vágom, persze! Figy, az jó lesz, ha fél óra múlva ott leszek?
'-Eh, iparkodj már, ember! Hozd a deszkádat is!
-Oksa! Sietek! Hé, haver, a csajodnak meg mondd már meg, hogy nem nálam laksz! Tegnap is egész este engem hívogatott!
'-Már mondtam neki, ezek szerint nem jutott el odáig, hogy felfogja...
-Banyek, a te csajod! Vedd egy kicsit kezelésbe!-nevettem egyet a célzáson-Nah leteszlek, mert sosem érek ki! Cső!-tettem le a pultra a mobilom, majd pár falat után felrohantam a szobámba és öltözködni kezdtem. A tegnap mosott ruhák, már a székemen voltak összehajtogatva. Anyám már kora reggel intézkedett. A kupacból előástam a kedvenc ruhadarabjaimat. Egy bő farmert szedtem elő, és a sokat hordott kékes színű pólómat, melyen nagy betűkkel ékeskedett a "PINCE" felirat. A séróm úgy ahogy rendben találtam.
-Hé, Nasi! Most elmegyek, ne csinálj nagy felfordulást, vagy megint kikötlek a fához! Majd valamikor este jövök!-mondtam el a szokásos szöveget, ahogy kezdtem felpakolni mindkét karomra a bőr- és fa ékszereket. A plüss csak egy fenék vakarással és egy bemutatott peace-el nyugtázta, hogy megértette a szokásos dumát, és visszadőlt helyére. Ahogy leértem a földszintre, a zsebembe dugtam a telómat és egy kis költőpénzt, majd az előszoba felé vettem az utam. Felkaptam a pulcsim, és lehuppantam a lépcsőre.
~Holnap nőnap lesz... Kéne még ma valamit néznem anyámnak... Meg aztán...-eszembe jutott Matsu -Vele is jó lenne megint találkozni... Ha tehetném, most azonnal érte mennék, de most nem lehet, meg különben is... Majd holnap meglepem valamivel, Nőnap alkalmából!-kezdtem el tervezgetni, ahogy betűrtem a cipőfűzőjét lime színű Converse tornacsukámnak.

Hamarosan ki is értem a játszótérre. Bevallom, nem értettem, hogy miért pont ide tervezik a találkozókat a haverok, bár annyira nem is érdekelt. Mikor közel értem hozzájuk, lepattantam a deszkámról és a szokásos üdvözléssel köszöntöttük egymást. Csak egy kis bandázásra jöttünk össze, meg egy kis deszkázásra. Eleinte még ez volt a tervem. Egy óra múlva már kezdett megőrülni a társaság, annyit röhögtünk, hogy alig bírtuk szusszal. Egyik haver egyfolytában bukott a deszkával.
'- Justin, mutasd már meg ennek a kezdőnek, hogy milyen egy vérbeli profi!
- Jaj, most alázzam le szerencsétlen tesót?
'- Hagyjuk már! Ne kéresd magad!
- Hát jól van...-rajzolódott mosoly arcomra, majd deszkámra léptem. A többiek a játszótér járdáját előttem megtisztították, én pedig nekiindultam. Már pár egyszerű trükk után is csak óbégatni kezdtek a hátam mögött. Még megerőltetni sem kellett magamat. Ahogy belemélyültem a dolgomban, nem messze tőlem egy ismerős alakra figyeltem fel. Nem láttam teljesen jól, de szinte biztos voltam benne, hogy Ő az. Magam mögött hagyva a többieket, felé vettem az irányt. Ahogy közelebb gurultam rámosolyogtam. Matsu annyira el volt merülve az olvasásba, hogy észre se vette, hogy mellette álltam meg. Deszkámat kezembe kapva végül megszólaltam
- Vajon mit olvashat ennyire ez a csodás lány, hogy észre sem vesz?-vettem le szemüvegemet vigyorogva.
- Nahát! Justin!-nézett fel végül meglepődve
- Helló, Matsu! Hogy s mint? ^^-ekkor már a haverok is beértek és a távolból fütyültek, ordítoztak és érdekes dolgokat mutogattak, amire csak feléjük néztem és leokéztam, hogy sínen vagyok

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 09, 2009 3:19 am

*Ez olyan szép...végre jön az utolsó fejzet. Mindig az a legromantikusabb.* -sóhajtoztam miközben a mangát lapoztam.
- Vajon mit olvashat ennyire ez a csodás lány, hogy észre sem vesz?-
-Mi mi tessék? -riadtam fel hirtelen ám amikor leesett ki ácsorog előttem egyből széles jókedvem lett. -Nahát Justin! -mosolyogtam rá.
- Helló, Matsu! Hogy s mint? ^^
-Elnézést de általában ilyenkor még azt sem venném észre ha háború törne ki mellettem. -pakoltam vissza gyorsan a táskámba -Régóta ácsorogsz itt? Ja amúgy jól vagyok köszönöm. -esett le hogy a kérdésére még nem is válaszoltam.- Nahát már haza is ment az összes kisgyerek? -néztem körbe csodálkozva- Ők a barátaid?- kérdeztem mikor megláttam a nem messze integető fiúkat.
-Már megint túl sokmindent kérdezek egyszerre igaz?... ^^" -szakítottam meg hirtelen a kérdésáradatomat. Pedig annyi mindent akartam még kérdezni tőle, de mind annyira snassz kérdés hogy az már fáj....pedig én akármiről hallgattam volna hogy beszél...annyira jó volt vele együtt lenni.
*Már megint úgy elszaladt felettem az idő, mint egyszer mikor akkor vettem észre hogy haza kéne mennem mikor már nem láttam a betűket olyan sötét volt.* -hordtam le magam egy kicsit- *Jaj de annyira örülök hogy látom, majd kiugranék a bőrömből, ha nem lenne túl ciki hogy ujjongok mint egy kisovodás.*
Megint úgy kivirultam, és eszembe jutott a múltkori este, ahogy ott ültünk a szökőkútnál...Istenem hogy lehetek ennyire szerencsés?* -bámultam mosolyogva a szemeibe.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 14, 2009 1:49 am

Lehet, hogy a véletlen műve, vagy ahogy a múltkori találkozásunk... a sors akarata, de számomra felfoghatatlan dolog, hogy megint találkoztunk, ráadásul egymás után következő napon. Nem mintha nem örültem volna neki, sőt, körülbelül kiugrottam volna saját bőrömből, hogy megint láthatom.
-Hát mondjuk inkább azt hogy ismerem őket... ezek állatok!-nevettem el magam, s egy "menjetek már a fenébe" nézéssel próbáltam elküldeni a még mindig baromkodó haverokat. Szerencsére, vagy inkább szerencséjükre perceken belül megunták, és elmentek másfelé.
-Aztán...-telepedtem le mellé-Mesélj, hogy vagy?-néztem felé a szokásos Colgate-mosolyommal.
-Köszönöm, megvagyok! ^^
-Ennek örülök, féltem, hogy megfáztál a tegnapi sétálás után.-kezdtem el szórakozni a földre lerakott deszkámmal. Ahogy Matsu édes, vékonyka hangját hallgattam, én még mindig a lábammal babráltam a deszkát.
-Na és te hogy vagy?
-Köszke, megvagyok! Épp lógtunk a haverokkal... lealáztam pár nagyképű arcot deszkázásban... Ezek nagyon hülyék! Azt hiszik, ha csinálnak egy tök szimpla ollie-t akkor már mekkora királyok...-néztem a lányra végül-Hé azért ilyen értelmesen ne nézz! Haha, látom semmit sem értesz, ugye?-gúnyolódtam rajta egy kicsit.
-Nahát, ha ennyire dicséred magad, mutass pár trükköt!-vágott vissza kis iróniával.
-Ó, ha a kisasszony parancsolja...-kacsintottam oda és fülig érő vigyorral pattantam fel mellőle. A járda közepére állva letettem a kopottas, de nagyra becsült gördeszkámat. Körülnéztem és egy gyors gondolkodás után megindultam vele. Mikor kellőképpen begyorsítottam felugrattam a patkára és hosszasan siklottam végig rajta, majd egy ugrással lejöttem róla. Egy ilyen kis egyszerű kezdés után következtek a haladó és a nehéz kategóriába sorolandó trükkök. Pár ollie, egy 360°-os flip, stb. és a kedvencem, a korlátról lecsúszás. Mind mind tök jól ment, reméltem, hogy Matsut is elkápráztatom vele. Amikor elfáradtam, visszagurultam, szembe a lánnyal. A deszkám szélére léptem, s úgy vettem kezembe.
-Na, hogy tetszett, kedvesem?-simítottam hátra szemembe lógó tincseimet, vigyorogva, mint a vadalma.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 14, 2009 5:34 am

-Na és te hogy vagy? -kérdeztem végül, de még nem utolsósorban.
-Köszke, megvagyok! Épp lógtunk a haverokkal... lealáztam pár nagyképű arcot deszkázásban... Ezek nagyon hülyék! Azt hiszik, ha csinálnak egy tök szimpla ollie-t akkor már mekkora királyok...-kezdtem elveszteni a fonalat, mert nem igazán értettem ezekhez a deszkás mutatványokhoz, és valószínűleg ez eléggé meg is látszott rajtam...hát hiába nem vagyok az érzelmek elrejtésének nagymestere....mert Justin megint incselkedni kezdett-Hé azért ilyen értelmesen ne nézz! Haha, látom semmit sem értesz, ugye?-
-Nahát, ha ennyire dicséred magad, mutass pár trükköt!-vágtam vissza kicsit gúnyosan, és enyhe sértődöttséget mímelve. *Bezzeg ha én kezdenék beszélni neki a kiadókról akkor ő nem tudna hozzászólni...* -néztem kicsit durcásan, de nem igazán tudtam megsértődni rá. Valahogy különösen jó érzéke volt ahhoz hogy hogyan vegyen le a lábamról néhány pillantással.
-Ó, ha a kisasszony parancsolja...-vigyorodott el és kezdett bele a bemutatóba.
Azt se tudtam hova kapkodjam a fejem, ahogy forgott ide-oda meg ugrált. *És hogy milyen kúlosan festett közben....Na tessék elkezdek fangirlködni...de akkor is! Csak rá kell nézni....* -bámultam elképedve. Mikor befejezte és megint leült mellém hirtelen szóhoz se jutottam.
*Nee még nézni akarooomm* -kezdtem el hisztizni magamban.
-Na, hogy tetszett, kedvesem?-vigyorgott.
*Kedvesem? Hűha...erre tényleg nem jutok szóhoz.. hova lett az a híres beszélőkém? áá hogy az is pont most ment szabadságra.. -.-* -pislogtam rá, de azért összeszedtem magam és megszólaltam.
-Hű hát ez nagyon menő volt :O Cseppet talán pózőr is... -pótoltam be az előbbi gúnyolást nyelvnyújtogatva- De attól nekem még nagyon tetszett. -vettem elő a bájvigyort.
-Jé a haverjaid tényleg elmentek... -néztem körbe kicsit megleptten, mert a nagy bemutatóbámulásban észre sem vettem. És azt is észrevettem hogy speciel már senki nem volt rajtunk kívül a játszótéren. Egész meghitt lett a hangulat.
-Furcsa hogy eddig egyszer sem találkoztunk, most meg egymás után kétszer is összefutunk ^^ Érdekes véletlenek ^^ -mosolyodtam el- Vagy ez az a bizonyos sors amiről tegnap beszélgettünk?
*Bárcsak az lenne...annyira szeretném hogy ez tényleg igaz legyen... *-sóhajtottam egyet.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 16, 2009 7:53 am

*Lassú léptekkel haladtam az utcán. Éppen a játszótér mellett lépdeltem. Az az érzés fogott el hirtelen, hogy nekem oda kell mennem. Magam sem tudom, miért, de besétáltam hát a térre és körülnézve pár közönséges fiatalt láttam. Nagyjából korombeliek lehettek. Szépen játszadoztak ezekkel az ócska kacatokkal, amiket a város polgármestere is csak azért állíttatott, hogy a lassan felnőtté váló tinik is rá szavazzanak majd, ha eljön az ideje. Én meg még mindig csak álltam ott a földet rugdosva. Kezem a zsebemben pihent, elrejtve a Sanrei-kesztyműmet. A köpenyem enyhe szellő fujdogálta, hajamba bele-belekapott a szél. ~A fenébe is! Minek jöttem ide be?~ Kérdeztem magamtól, de nem tudtam választ adni a saját kérdésemre. Ez ám a szívás! Csak röhögtem magamon és néztem a lassan lemenő napot, ahogy sugarait még utolsó erőlködésként a szemembe irányítja, hogy ezzel is csak növelje a feszültségemet. ~Nem lehet igaz, hogy mindenki csak ki akar tolni velem! Miért nincs egy olyan ember a nagyapámon kívül, amki kedvel vagy legalább a haverjának tekint?~ Mérgelődtem magamban, de csak álltam ott és mozdulatlanul bámultama zokat az idétlenül vakító napsugarakat. ~Még a végén megvakulok! Bár ez lehet, hogy jobb lenne. Talán fel kéne hagyjak ezzel az egész "Quinsy-játékkal". Már évek óta semmi nyoma annak a piszkos Hollow-bandának! Pedig egyszer már mintha a nyomukra akadtam volna! Aztán kiderült, hogy mégsem.....a fene egye meg őket! Bújkálnak! Fének tőlem! Mást nem tudok gondolni! Hiszen ha nem félnének, már régen kinyírtak volna! Na de inkább jobb, ha ezen most nem rágom magamat, hanem megpróbálok valamit kezdeni magammal ezen a telepszerű játékokkal telerakott valamin.....~ Lassú léptekkel megindultam egy csőszerű valami felé, ahol elég sötét volt ahhoz,hogy a Sanrei-kesztyűmet elővegyem egy kicsit úgy, hogy senki más ne vehesse észre. Ugyanis már nagyon viszket a kezem alatta. ~Csak a gond, hogy nem vehetem le....de majd ezt is megoldom. De egyenlőre a legjobb, ha bevonulok oda.~ Lassan bementem abba a csőbe, majd előhúztam a kezemet.....kesztyűstül természetesen. Kezemmel óvatosan a kesztyű alá nyúltam, majd megkerestem azt a bizonyos helyet, ahol viszketett és megvakartam. ~Na végre! Ez itt a mennyország egy része! Azt hittem, hogy sosem fog elmúlni ez az átkozott viszketés!~ Nekidőltem a cső falának és végignéztem az egészen. Sokkal szélesebb volt, mint gondoltam. Kábé három-négy ember is elfért volna benne egymás mellett állva. Innen néztem a játszadozó gyerekeket, akik közbenmár valami másba kezdtek bele, valami kevésbé gyerekes dologba. Levettem róluk a tekintetemet, majd ismét a napot kezdtem el kukkolni. Már majdnem lement. ~Ilyen nincsen! Még csak egy lány sincs az életemben, akit szeretek...és ő is szeret viszont! Ezek is csak azért jöttek ide, hogy egy kicsit kalandozzanak. Mindjárt leteríti a csajt a srác, aztán már hopp! És nem is szűz egyikük sem. Ha egyáltalán azok még.....~ Morfondíroztam, majd elnéztem ismét a Nap felé. És ekkor megpillantottam egy különös alakot. Nem tudtam, mi lehet az, nem lehetett kivenni pontosan. De egy biztos volt. Egy nagy lélekenergiájú valaki lehetett az. Egy shinigami szintjét nem érte el, de kétségkívül lehet egy hollow. Én egyből felugrottam, majd előrefele, az aalk felé tartottam kesztyűs kezeemt, majd kezdtem összegyűjteni a részecskéket, mikor az alak hirtelen enkem ugrott. Leterített a földre, de szerencsére nem rajtam landolt. Így a következő pillanatban már lőttem is a nyilat rá. De balszerencsémre eltoltam. ~A fenébe! Már célozni sem tudok! Lehközelebb nem mélázok el így! Még a végén a saját vesztembe rohanok!~ De ekkor megéreztem egy másik nagy energiaszintű harcost. Ez viszont már egy shinigami volt. ~Hogy az a jó büdös....! Már csak egy shinigami hiányzott e mellé a mocskos hollow mellé!~ Zsörtölődtem, azzal kilőttem ismét egy nyilat, ami szintén nem talált. A shinigami viszont egyre közeledett....*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 17, 2009 2:11 am

- Kicsi shinigami... had kóstáljam meg a húsod!
*Ezt hallottam valahonnan felülröl, mikor a járdát szegélyező parki korlátnak dőltem. Felnéztem, és egy undormánnyal néztem farkasszemet. Egy átkozott hollow... már megint. Az a dög meg csak kapaszkodott a lakóház oldalán, fejjel lefelé. A nyála meg csorgott. Ráadásul majdnem össze nyálazta a ruhámat. Na, ettől bármelyik nőnek felmenne a pumpája.*
- Csukd be a pofád! Még a végén kiesel rajta! *vágtam oda neki, és már reflexből ugrottam is félre, mivel már rám is vetette magát. Aztán már ott állt a nyáladzó dög velem szemben a járdán.*
~Itt nem jó... itt nem harcolhatok...~
*Túl sok ember volt a közelben, túl sokan látnának olyat, amit nem kellene. Így inkább átugrottam a korláton, és irány a park. Közben sasoltam, hogy követ-e a hollow. És jött. Ami azt illeti folyton ott lihegett a nyakamban. Hallottam, ahogy megsemmisülten hullanak földre ágak, miket magával sodort nagy igyekezetében, hogy engem becserkészhessen.*
~Igen... ez jó lesz...~
*Olyan hirtelen álltam meg, és buktam le, hogy a lidérc egyszerűen átlendült fölöttem. Mire megfordult már ott virított kezemben fegyverem. Tsumetai Sendo hidegen simult kezembe. A lidérccel egyazon pillanatban indítottuk meg támadásunkat, és mindketten ordítva. Elrugaszkodtam a földtől, és ugrás közben mély vágást ejtettem a hasán. De ez távolról sem okozott neki akkora gondot, hogy ne forduljon ellenem újra. De most nem mozdultam. Vártam, hogy az a pokolfajzat közelebb érjen. Már láttam kitátott pofájában hatalmas fogait, amikor sírí hangon csupán annyit mondtam:*
- Most megdöglesz!
*Az utolsó pillanatban ugrottam félre útjából, de rögvest rá is vetettem magam. A hátán landoltam, aztán villámgyorsan a fejére kapaszkodtam. Zanpakutomat meglendítettem, és teljes erőmmel lesújtottam. Előbb hangos reccsenés, majd a hollow megmerevedve megállt. Állt, s mielőtt mozdult volna, maszkja megadta magát, és apró szilánkokként pergett le ocsmány ábrázatáról. De ezzel nem volt vége. Rögtön ezután a hollow feje keresztmetszetileg kettényílt, és a jókora dög elterült a földön. Ekkorra már le is ugrottam róla, és végignéztem, ahogy semmivé lesz a lidérc.*
- Peched van... Rossz halálistent fogtál ki, rossz időben...
*Zanpakutomat épp csak eltettem, amikor belém hasított egy érzés. Két lélekenergiát éreztem a közelben. Egy hollow, és egy ember. Egy nem hétköznapi emberét... ez csakis egy quincy lélekenergiája lehet.*
- Már megint nekem kell kifognom egy idiótát? *kérdeztem magamtól, de közben már meg is indultam a park azon része felé, ahonnét a lélekenergiákat éreztem. Hamar odaértem, és egy fa mellett megállva láttam, amint a hollow elsodorja a fickót. Mármint a quincyt. Mert pasasból volt a quincy. Kicsit vártam még, hátha nem kell beavatkoznom, s így elárulnom magam, de amikor ott volt a lehetőség, hogy kinyiffantsa azt az ostoba lidércet... hát az a pancser nem elvétette? A második bénázása után már ott is voltam kettejük közt. Pontosabban a hollow orra elé érkeztem, és egy lendületes mozdulattal előkapva zanpakutomat sújtottam le a hozzám legközelebb eső testrészére. Az meg a feje volt. Viszont a képét takaró maszk meg sem nyekkent ettől. Hideg csilingeléssel csúszott le a fém penge a dögről. erre gyorsan elugrottam előle, mivel már csapott is felém hosszú karmaival. A fiútól úgy négy méterre álltam meg. Becsmérlő pillantással mértem végig, és ugyanilyen hangsúllyal szólítottam meg.*
- Te idióta... tán vizipisztollyal tanultál célozni, hogy így bénázol? *de mivel nem érdekelt, mit mond erre, hát újra a lidércre összpontosítottam, és arra, hogy az első adandó alkalommal leszámolhassak vele. Már, ha az engem idegesen méregető quincy nem zavar majd bele. Mert akkor tuti, szétrúgom a hátsóját... amint végeztem ezzel a döggel.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 17, 2009 8:55 am

*Úgy tűnt, a mai nap nem az én napom. A célzási képességem szinte egyenlő a nullával és ráadásul egy shinigami is elrontja a "szórakozásomat". Mérgesen néztem, amint lesújt kardjával a hollow fejére. Persze a nagyszájú sem tudott vele mit kezdeni. Én meg csak álltam ott és röhögtem rajta. Aztán mikor hátrafordult felém és nem túl barátságos hangenmben szólított meg, én sem lacafacáztam. Szúrós szemmel az arcába mondtam, szép nyugodtan.*
-Ugyan....csupán egy ostoba shinigami az útba került és nem tudtam pontosan ellőni a nyilamat....megzavart valakinek a lélekenergiája....
*Mondtam, majd a hollow felé tekintettem, aki eközben eltűnt a szemünk elől. ~Rohadék! Emiatt a kis fruska miatt elszelelt a prédám.....bár kétlem, hogy messzire ment volna....~ És ekkor már támadt is. A hátam mögött volt, de én észrevettem, s már lőttem is a nyilamat. De az mintha nem is lett volna ott. Átment ugyan a hollow testén, de nem lett tőle semmi baja. Bosszankodva néztem amint elkezd valami rettentő hangon röhögni, majd a shinigamira pillantottam.*
-Nos, talán ezért nem sikerült elpusztítanom még, Miss Nagyokos?
*Azzal egy újabb nyilat tartva a kezemben a hollow maszkjának a szemrésére céloztam. Mikor támadásba lendült, elengedtem a nyilat, ami sebesen szállva a levegőben pontosan ott találta el a maszkot, ahol szerettem volna. A hollow megtorpant, de még mindig élt. Bár már egészen a halálán volt...~Ez nem igaz! Pont egy ilyen hollow-val kell összehozzon a sors,a mikor egy shinigami figyel engem? Utálom az összeset! Nem lehet igaz.....Szép kis nap, mondhatom....~ Zsörtölődtem, azzal már egy újabb nyilat szegezve a földön fetrengő hollow-ra, így szóltama shinigamihoz.*
-Nos, shinigami, figyeld csak, hogyan ölöm meg ezt a kis hollow-t....
*Azzal eleresztette a nyilamat, ami egyenesen belecsapódott a hollow fejébe. Öntelt mosollyal vettem tudomásul, hogy megdöglött a szemét. Az íjamat nem tettem el. Még mindig ott égett a kezemben, a Sanrei-kesztyűn, mint eddig. Csak annyi kis különbséggel, hogy most a shinigami nő felé tartottam, s készenlétben voltam. ~Nem értem, miért kellett beavatkoznia...hiszen elbántam vele.....mármint a hollow-val....de most elintézem ezt az ügyet a magam módján.~ Ámbár nagyapám erősen tiltotta a shinigamikkal való nézeteltérések túlreagálását, én nem hallgattam rá. Hiszen azért mégis a quincy becsületemről van szó! Még mindig öntelten mosolyogva így szóltam.*
-Nos, azt hiszem, ideje, hogy elhúzd a beledet innen, shinigami! Vagy "véletlenül" el foglak találni egy "nyilacskával". Vagy esetleg van valami jobb ötleted? Bár ezt kétlem......de azért csak illik megkérdezni.....
*Íjamat és nyilamat még mindig a shinigamira tartva jobban szemügyre vettem a teremtést. ~Annak ellenére, hogy shinigami, egészen jól néz ki. Bár azok a kislányos coffok egyáltalán nem tetszettek....Nem tehetek róla, ilyen az ízlésem. Bár lehet, hogy kár lenne beléereszteni az egyik nyilamat....lehet, hogy előtte még egy kicsit elszórakozhatnék vele....bár egy shinigamival....áááá, nem! A quincyk becsületét és hírnevét csorbítanám! különben sem vagyok én ennyire...perverz.~ Elmélkedtem, miközben a shinigami is jobban szemügyre vett láthatóan. Csak néztem és néztem, de nem szóltam semmit. Aztán a választ meg sem várva így szóltam.*
-Nézd, én nem akarok itt balhét. Beszéljük meg, rendben? Talán kicsit elhamarkodottan döntöttem, mikor megfenyegettelek....
*Természetesen ajmata nem engedtem le. Az túl kockázatos lett volna, Egy shinigamiban sosem szabad megbízni! Erre még nagyapám tanított annak idején...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Márc. 18, 2009 10:38 pm

*Azt hiszem, az volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, hogy a quincy engem vett célba. Hallgattam a szövegelését, és durcás képpel mértem föl lehetséges ellenfelemet. Igaz, tőlem magasabb volt, na meg pasi is, de ez nem jelenti azt, hogy erősebb is tőlem. Ráadásul ő csak egy ostoba quincy... Nem tűnt valami nagy kihívásnak. Bár, kifejezetten a zsánerem lenne, ha még itt élnék... De én shinigami vagyok, és nem egy serdülő csitri, aki fűbe, fába belezúghat lépten nyomon. Védekező állást vettem fel a biztonság kedvéért, és ravasz vigyorral az arcomon néztem egyenesen a quincy barna szemeibe, és csak számomra hallhatóan suttogtam magam elé:*
- Shunpo...
*Ez pedig nem más, mint a shinigamik által használt, villámtánc nevezetű kidou, melynek segítségével a shinigamik képesek a rendkívűl gyors helyváltoztatásra, kis távolságon belül persze. Ezt a kidout használva villanásnyi idő alatt tűntem el a quincy szemei elől, és bukkantam föl mögötte. Már a támadás pillanatában elő kaptam zanpakutomat, és erőteljesen a fiú tarkója felé lendítettem meg markolatát.*
- Én viszont szeretem a balhét. *mondtam támadás közben, de a fiú remek reflexekkel lehetett megáldva, mert az utolsó pillanatban kitért az ütés elől.*
- Kiszámítható vagy... mint minden shinigami! *Gúnyos hangsúllyal mondta ezt a quincy, miközben sebesen távolabb iszkolt. Persze nem mozdultam rá azonnal, mert a piszok kilőtte rám a nyilat. Így annak elkerülésével foglakoztam míg ő biztos távolba ért tőlem. A fehér fényű nyíl jókora gödröt vájva a talajba állt meg, csomó port juttatva a levegőbe. Dühödten ugrottam ki a porfellegből, és leporoltam ruhámat. Nem igazán szoktam értékelni, ha össze koszolódnak a cuccaim. Aztán szembe fordulva egymással néztünk farkasszemet.*
- Gratulálok... Még egy quincyvel sem találkoztam eddig, aki hozzád hasonló reflexekkel bírt volna. Persze ettől még nem vagy számomra ellenfél.
*Alaposan szemügyre vettem mégegyszer szőke bosszantómat, aztán lenéző pillantások tüzében újra megszólaltam.*
- Kár volt rám fognod a vacak íjadat... Lásd be, ezek után nem hagyhatom, hogy csak úgyni elsétálj innen... Anélkül, hogy alaposan elláttam volna a bajodat.
*Pimasz vigyor jelent meg arcomon beszéd közben. Úgy döntöttem, újra villámtánccal próbálkozom, s ha most sem válna be, akkor valóban ideje lesz bekeményítenem.*
- Shunpo!
*Alig mondtam ki ezt a szót, már el is illantam a fiú elől. De most nem hátulról érkeztem, hanem szemből. Zanpakutomnak ezuttal nem a markolatát szándékoztam használni támadásomnál. Nem... Most jellegzetesen görbített pengéjével akartam csapást mérni a quincyre. Már csaknem elértem hozzá, amikor az a dühítő quincy egy újabb nyilat lött ki felém, ami egyenesen előttem csapódott a földbe. A levegőbe áramló homok a szemembe is bele került, és szinte vakon suhintottam zanpakutommal a fiú vélt helye felé. De fegyverem pengéje akadály nélkül hasította a levegőt, míg bele nem állt a földbe. Előre hajoltan álltam ott, egyik kezemmel a zanpakuto markolatát fogva, míg másik kezemmel a homokot próbáltam kidörzsölni szemeimből. Iszonyú pipa voltam. Így még egy nyavajás quincy sem bánt el velem, mint ez a tacskó. Dúltam, fúltam ott magamnak, és a legcifrább káromkodásokat, és szidalmazásokat szórtam válogatás nélkül a fickóra.*
~ A fenébe... Vakon nem tudom ellátni a baját... A fenébe... A fenébe... Na... Majd legközelebb. Most ideje lesz lelépnem, mielőtt ez a nyeszlett látja el a bajomat, és nem fordítva.~
*Gondolataimat tett követte. Újabb kidout használtam, a Byakurayt, a Fehér villámot. Bár nem vehettem célba ellenfelemet, de elterelésként nagyon jól jött ez a technika. Fényvillám hasított a quincy felé, aki még most sem bírta befogni a száját, és a maga felsőbbrendű stílusával ecsetelte, mennyire nem vagyok neki ellenfél. Tudtam, hogy nem fogja eltalálni fényvillám támadásom, de nekem csak arra kellett, hogy rögvest ez után elillanjak egy újabb villámtánc kidouval. Távozásom közben halkan neki kezdtem egy ráolvasásnak.*
- Vashomok-fal, a papi alak pagodája, a vas csillámló szentjánosbogarai, megtelnek csöndes végig... Fushibi! *Nos, ez pedig egy újabb kidou volt, méghozzá a rejtőző kitörés kidouja, melynek segedelmével elrejthetem lélekenergiámat. Így ez a suhanc sem fog rám bukkanni, ha nem érzi a jelenlétemet, a lélekenergiámat. Nem lenne szerencsés, ha megtudná egy quincy, hogy az emberek világában tartózkodom, sőt itt is élek egy ideig. Nem tenne jót az egészségemnek, ha letámadnának míg ideát ténykedek. Ezért éltem hát a régi mondással: Szégyen a futás, de hasznos.*
- Még találkozunk quincy! *kiáltottam azért még vissza távozás közben.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Márc. 19, 2009 7:06 am

*Úgy tűnt, ismét jól leégettem magamat az előbbivel. Ugyanis a shinigami valami kidout használva a hátam mögül próbált elintézni engem. De hát arra nem számított, hogy azért én ennél gyorsabb vagyok. Kitérve a csapása elől először egy biztos helyet kerestem, ahol nem támadhat meg sokfelől. Sajnálatra méltó módon nem találtam ilyen helyet, így a lehető legjpbbnak tűnő helyet választottam. Bár ott is eléggé támadható voltam. De nem lehet mit tenni. ~Nem fogok elmenekülni ez elől a kis csitri elől. Mit kézel magáról? Hogy majd szépen elfutok előle, ha mutat egy kis gyorsaságot meg egy kis zanpakutot? Na azért ennél keményebb fából faragtak engem!~ Tehát már épp támadásba lendültem volna, mikor azzal a h*lye dumájával kezdte elterelni a foigyelmemet. Vagyis akarta. Hidegen hagyott az egész. Hiszen én is majdbnem így beszéltem róla. Hadd mondja! Eközben már készültem is a következő támadására hatalmas energiát összegyűjtve.*
-Ez az íj nem "vacak", mint káthattad...és még látni is fogod!
*Azzal épp lőttem volna ki, mikor eltűnt aszemem elől. De pillanatokon belül ismét megjelent előttem. De ez nem volt elég gyors....még mindig. Így könnyedén kilőttem elé nyilamat, mielőtt még elért volna hozzám. A sok por, amit felvert a nyilam, pillanatnyilag vakká tette, de nem tudhattam, meddig. Így még egy nyíl jelent meg kezeben, s máris a por és füst irányába céloztam.*
-Nem mondhatni, hogy te egy hiperszuper shinigami vagy! Még csak nem is érzed, potnosan hol is van az ellenfeled! Ezt jól tanuld emg, mert különben mindig vesztes maradsz a harcban. Egy hollow-val még el tudsz bánni de azért a Quincy-ket keményebb fából faragták, minthogy egy ilyen kis "kislány" elbánjon velük. Jobb lesz, ha békén hagyjuk egymást, mielőtt komolyan kezdeném venni a dolgot és nem lőnék eléd meg melléd, hanem mondjuk egyenesen a fejedbe.
*Vállvonogatva hallgattam a szitkokat, miket felém árasztottak szavai. Nem nagyon foglalkoztam vele. De persze íjamat még mindig nem tettem el. Ki tudja hogy nem csak megzavarni szeretne-e ezzel a kis köhögéssel, szitkozódással, stb...*
-Nem hiszem, hoyg sok esélyed lenne, úgyhogy menj! De most rögtön! Takarodj a szemem elől! Ha még egyszer meglátlak, nem leszek ennyire gyerekes és megmutatom, milyen is egy igazi Quincy harcos!
*Már-már kezdtem elhinni, hogy tényleg elspurizik, mikor még egy erőlködésbe kezdett. Egy villámmal akart agyoncsapatni, de nem jött össze neki. Annyira szerenmcsétlen próbálkozás volt ez, hogy majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Végül épp utánavetettem volna magamat, mikor ismét egy kidout használva elrejtette érzéekim elől a lélekenergiáját, így nem tudtam, hol is van éppen.*
-A fenébe!
*Mondtam, halkan, majd a kis "köszönésését" meghallottam, majd' elkapott a hányinger. ~Most küzdjek meg megint ezzel a kis csitrivel? Remélem, mostanában még összehoz minket a sors! Legalább hadd verjem péppé, ha már ki akar kapni mindenáron!~ Azzal én is intettem, s így szóltam.*
-Úgy van! Várni foglak...shinigami.....
*Az utolsó szót már-már undorodva mondtam ki. ~Ez a szemét meglépett előlem! Persze menekült! Tehát nem valami hősies tett, amit véghezvitt, de akkor is zavar, hogy nem végeztem vele azonnal az első percben, midőn megéreztem a közeledő lélekenergiáját? A fenébe is! Túlságosan is nagy volt bennem a játékkedv! Legközelebb nem kímélem ennyire!~ Mérgelődtem magamban. Azért bosszantott ez a kis eset. Nem kellett volan ahgynpom elmenekülni, de most mrá mindegy! Zsebre tettem kezeimet, majd még egy pillantást vetve az őrülten szerelmeskedő párra, akik mit sem vettek észre az egészből, lassan elslattyogtam hazafelé....~Hazafelé? Miket beszélek? A Quincy főhadiszállásra kell menjek! Jelentenem kell az esetet!~ Azzal a főhadiszállás irányába indultam, hogy mindenről beszámolót tegyek....*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Márc. 22, 2009 9:35 am

//Mesélő//

Egy újabb kellemes este köszöntött Karakura városára. Az idő nem túl meleg ugyan, de nem is jéghideg. Már alig vannak az utcákon, és a házakban égő fények is lassanként mind elalszanak, a lakókkal együtt... A játszótér is szinte maga a nyugalom szigete. Az átlagemberek nem vesznek észre semmit, számukra semmi sem történik itt. Azonban hamarosan egy fura kapu jelenik meg a fák között, amin keresztül kilép majd két alak... Halálistenek a nyolcadik osztagból, név szerint Katai Siraseru hadnagy és egyik tisztje, Kinuye Hikari.
A békés környék azonban nem tűnik megnyugtatónak, inkább a vihar előtti csend érzése uralja a várost... Azonban, hogy mi fog történni, még senki sem tudja...

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 7:51 am

*Melegem volt... piszok melegem. Nem elég, hogy a nap annyira tűz, hogy majd lángra gyújtja a mászókán játszó kölköket, de még rólam is patakokban folyt a víz. Más sem hiányzott nekem, mint az izzadás. Na, ezt az egyet valahogy sosem sírtam vissza az életemből. Letöröltem arcomról az izzadtságcseppeket, aztán a felém tartó röplasztira filóztam. A háló tulsó felén máris ugrálni kezdtek a lányok. Én gyorsan felütöttem, majd átpasszoltam a röplabdát egyik társamnak. Egy kicsit elszórakozgattunk az adogatással, aztán minden erőmet bevetve ütöttem át a hálón túlra. Az odaáti lányok nagy összegabalyodó jelenetet produkálva nézték végig, hogyan pattog odébb a röplabda az oldalukon. Erre nagy óvációba kezdtünk, és egy más nyakába ugrálva örvendeztünk győzelmünkön. Mert győztünk ám! Aztán megköszöntem a játékot, és mezitláb lépkedtem el a közeli fa árnyékába, ahová plédemet terítettem. Nem foglalkoztam a fütyülő, sipoló, és beszóló fiúkkal, akik szinte kieső szemekkel filózták, ahogy elvonulok előttük napsárga bikinimben. Hajamba jólesőn kapott a hűs szellő, mivel most kivételesen nem volt felcsurkázva. Nyugisan lehuppantam a tarka plédre, és egy nekem pampogó srácra pillantva, megjegyeztem neki, hogy szálljon le rólam, ha nem akar idő nap előtt teljes protkót magának. Erre odébbállt, s így már fellélegezve feküdtem ki a pléden.*
~Végre... Nyugalom, szórakozás... és nyugalom... és megint csak nyugalom...~

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 8:09 am

*Na, már megint ezen az átkozott játszótéren sétálgattam. De legalább most nem szuroksötétében. Nappal volt, én meg unatkoztam..szokás szerint. Így hát mit volt mit tenni, hát lejöttem ide. Legalább itt egy kicsit szórakozhatok a sok bénán, aki csak azért jön ide, hogy a röpis lányokat nézze. Nem mintha ez valami nagy szórakozás lett volna. Mármint részemről az eszelősökön való röhögés. De ha egyszer nem volt jobb ötletem? Mindig is ilyen "ötletgazdag" voltam. Csak álltam most is és néztem erre, majd néztem arra. Bal oldalomon nagyban folyt a röplabda, jobb oldalamon meg a nyelvüket lógató pasik....vagyis kutyák...em tudom, hogy nevezzem őket. Nem tagadom,h ogy néha én is oda-oda pillangattam, de engem korántsem kötött le annyira ez az egész, mint őket. Legalábbis én inkább a technikát figyeltem, mintsem a nőket magukat. Bár egyik-másik egészen formás volt.....Na, de megunva ezt az egészet eleget tettem a nyelvüket lógató banda kérésének arréb sétáltam és egy fa tövébe telepedtem le. Csak nézelődtem mindenfelé, de nem nagyon kötött le semmi sem. ~A fenébe is! Miért nincs ilyenkor egy kis csetepaté? Vagy legalább valaki ismerős....na persze! Ismerős, mi? Ne etesd magad, Taiki! Nincsenek is ismerőseid! Legalábbis nem nagyon keresnek fel, nem hiányzol neki és még sorolhatnám....Aki törődik veled, az a nagyapád. Akit mellesleg elhagytál a múltkor, ha még emlékszel...~ Oktattam ki magamat, majd felnéztem a röpisekre. Hajamba kapott a szél, s csak fújta és fújta. Én meg csak figyeltem, mint akit megbabonáztak vagy valami. Köze nem volt ehhez a nőknek. Hanem a labda...a labda oly erővel csapódott a földbe, amit csakis egy különleges képességekkel rendelkező valaki dobhatott. Vagy csak rosszul érzem? Mindenesetre ez furcsa volt. Ismét arrébb vittem tekintetemet, mert már vége volt a meccsnek, s a nyelvüket lógató egyedek máris ellepték a nőket. Az még végképp nem érdekelt, hogyan szedik le róluk a bugyijukat...már átvitt értelemben....Szóval elunva az egészet felálltam, hogy elhagyjam ezt a züllött helyet. Ráadásul még csak az emlékieim sem jók erről.....na, de hagyjuk! Mindig az az átkozott shinigami jut eszembe mindenről! A fene enné meg! Ekkor megpillantottam magam előtt...~Na, ilyen nincsen! Már megion titt van! Ez már molesztálásnak számít! Nem hagy már békén végre? Vagy csak véletlen ez már megint? Bár ki tudja...~ Morgolódtam, azzal úgy tettem, mintha észre sem venném....bár nehéz volt így tenni. Így hát mikor elmentem mellette, jól megbámultam azért, hogy hátha mégsem ő az. De ő volt bizony. És meg kell hagyni, egészen jól nézett ki abban a kis bikiniben. Egyet kacsintva rá elhúztam mellette. ~Mi a fene van veeld Taiki? Már megint kezded ezt a marhaségot? Na most rögtön álljál le! Ez egy shinigami, te meg quincy! Ellenségek vagytok!~ Ez most hatott is, így tovább sétáltam hazafelé véve az irányt. De amint kicsit messzebb értem, visszefordultam, s a legközelebbi fához letelepedve Ayumit kezdtem el kémlelni...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 8:39 am

*Ölembe húztam táskámat, és elmélyülten kotorászni kezdtem benne. Időnként felpillantottam az előttem elhaladókat végigmérve, aztán folytattam a kutakodást. Kihúztam kezem a táskából, mindkét kezemmel megragadtam száját, és kitártam alaposan, s még fejemet is oda dugtam, hátha úgy meglátom, amit keresek.*
- Kizárt, hogy olyan hülye legyek, hogy ne tegyem be....
*És laza mozdulattal fordítottam a táskát fejjel lefelé. Erre kihullott össztartalma. Potyogott ott minden kifelé. Egy hajkefe, ajakír, egy notesz, pár toll, egy öhömmm... egy tanga (talán sosem fogok rájönni, hogyan került be a cuccaim közé), egy könyv, egy doboz cigi, a hozzá tartozó gyújtóval... ~Érdekes... Nem is dohányzom...~ És még néhány apró, és haszontalan kacat is követte ezeket. Aztán bele bámultam az üres táskába, és lemondóan hanyatlott előre fejem.*
- Hát mégsem hoztam el... Most gyalogolhatok egy csomót, míg haza keveredek.
*Mi mást is kereshettem volna, mint pénztárcámat, ami nem volt sehol. Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy beraktam a cuccok közé. Na, erre leesett állal néztem végig a halmon, ami táskámból került ki, és csodálkozva pislogtam rá, hisz nem gondoltam volna, hogy ennyi minden elfér egy ekkorka táskában. Hát lassan elkezdetem visszagyömöszölni mindent. Ekkor újra felpillantottam, mert szemem sarkából láttam, ahogy lassan elvánszorog előttem valaki. És kit láttam? Vajon kit? Azt az idegesítő quincyt, aki folyton az utamba kerül mostanság. Láttam azt is, ahogy rám kacsint. De miért is ne láttam volna, hiszen nem vagyok vak, és egyébként is ott mászott el az orrom előtt a fickó. Én meg csak bámultam utána, mint egy bezsongni készülő csitri. Ráadásul a megjelenése alulöltözöttség érzését ébresztette bennem. Figyeltem, ahogy letelepszik egy fához, és engem tart szemmel. Erre felálltam, és magamra kaptam szoknyámat, és topomat. Azzal nem foglalkoztam, hogy nincs a lábamon semmi, mert már el is indultam a quincy felé. Odaérve megálltam előtte csípóre tett kézzel. Igyekeztem minél megvetőbben végigmérni a fiút, bár igazából nagyon is kellemes látvány volt ott a fa alatt ücsörögve.*
- Nem érzed úgy, hogy túl kicsi ez a város kettőnknek? *Szögeztem neki a kérdést, amit egyébként nem is véres komolysággal tettem fel. Sokkal inkább provokálni akartam kicsit, ha már így az orrom elé került.*
- Na, mi az? Megkukultál Taiki? Vagy csak nem jutott el a tudatodig? Esetleg fordítsam le más nyelvre?

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 8:54 am

*Amint ott üldögéltem, el-elmosolyodtam a szerencsétlenkedésén. Persze valódi célom az volt, hogy kiderítsek róla pár plusz infót és nem a kukkolás....Bár könnyen tűnhetett annak a dolog. És tudtam, hogyha ismét észrevesz, akkor nekem annyi. De legalább most láthatóan jobban festett. Mármint nem láttam rajta sérülést. ~Hm. Talán még harcolhatnánk is...a múltkor úgyis elmaradt.~ Tovább nézelődtem. Nem volt máshol semmi érdemleges dolog, amit figyelhettem volna...kivéve ezt a shinigamit. Na, de már nem sokáig. Mérmint nem sokáig csodálhattam azt a sárga bikinit. Hiszen azért csak férfi vagyok, vagy mi a fene! Na, de lényeg a lényeg, hogy felöltözött kicsit jobban, s megindult felém. Már előre fogtama fejemet, de tekintetemet le nem vettem róla. ~Na, most jön és jól leüvölti a fejemet. Vagy ha nem, akkor egyszerűen csak szemrehányást fog tenni arra, hogy miért kukkolom....Végülis, ha belegondolok, akkor mindegy....úgyis ugyanaz az eredmény: Idejön hozzám.~ Így hát eleresztve fejemet felnéztem az immáron előttem tornyosuló shinigamira, s köszönés nélküli "köszöntését" hallgatva felhúztam a szemöldökömet.*
-Te most komolyan azt hiszed, hogy én szándékosan jöttem ide és kerestelek meg? Ugyan már! Még csak nem is érzékelem a lélekenergiádat. Ugyanis elrejtetted.....
*Mondtam a szokásos stílusomban. Ismét végignéztem rajta, majd nem bírván tovább a kiújuló kisebbségi komplexusomat felálltam, hogy most már egy magasságban legyek vele. Komoly tekintettel fürkésztem az arcát, majd így szóltam.*
-Ha esetleg harcolni támadna kedved, akkor állok elébe! Ameddig összepakolsz, addig én ekresek egy jó kis helyet.....vagy talán beijedtél tőlem, "drágaság"?
*Az utolsó szót szándékosan nyomatékosítottam hanglejtésemmel, majd zsebre téve a kezemet elindultam. Lassan elhaladtam mellette, s csak mentem egyre csak tovább. Úgy véltem, nem voltam elég érthető,mert nem hallottam, hogy a lány elindult volna valamerre is. Így hát visszafordultam, s ráemeltem tekintetem.*
-Na, mi lesz? Én lassacskán elmegyek.....úgyhogy ha tényleg jönni akarsz, akkor siess....bár úgyis megtalálsz. Hiszen az én lélekenergiámat nem szokásom elrjteni ilyen szép napos délutánokon...
*Azzal végleg hétat fordítottamneki, s egy sötétebb és elhagyatottabb helyet keresve bóklásztam a téren. ~Ňa, kíváncsi vagyok, hogy jön-e...bár szerintem ezt nem hagyja annyiban.....mert ha már egyszer itt vagyunk mindketten...próbáljunk kicsit szórakozni a magunk módján is.~ Azzal tovább baktattam eg ymegfelelő hely megtalálásának reményében.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 9:17 am

~Hogy honnan veszi az ilyen marhaságokat? A fene se érti a quincyket.~
- Mégis mi a fenét képzelsz? *vontam kérdőre, miint beértem a küzdőhelyet keresgélő fickót* - Azt hiszed, hogy leállok harcolni fényes nappal?
~Ennek agyára ment a hőség...~
*Olyan gyorsan haladtam mellette, és mégis alig bírtam tartani a tempóját. A pót testem lassan kezdett végleg az idegeimre menni a szar tűrőképességével. pedig csak röpiztem egy kicsit, és máris képtelen leszek felvenni ennek a fiúnak a tempóját?*
- Állj meg ha beszélek hozzád quincy!
- Már miért állnék? *kérdezte Taiki* - Csak nem elfáradtál kicsi shinigami?
*Arra bezzeg megállt, hogy ezt elmondhassa, és pofátlan vigyorral képén, még közelebb is hajolt hozzám. Ettől meg csak felment a pumpám. Megfordultam, és felszegett fejjel lépkedtem el egy romos épület belső udvarára. Az udvar közepén megálltam, és türelmetlen pillantás kíséretében intettem neki a fejemmel, hogy menjen a másik oldalra.*
- Tessék... Itt vagyok... *közönyös képpel néztem át rajta* - Lássuk a nagyszájú quincybe mennyi tehetség szorult! Bár nem lehetsz valami nagy szám, ha még úgy sem voltál képes eddig elbánni velem, hogy egy nyamvadt pót testben álltam ki ellened. De már megmondtam legutóbb... Ha csupán egyetlen kisujjam lenne ép, akkor is eltipornálak könnyedén!
*Ott álltam az udvar egyik végében, hátam mögött összekulcsolt kézzel, és vártam, mikor látom meg újra azt a bizonyos kesztyűt, amit eddig csupán a quincyknél láttam. Hát álltam, és figyeltem. Mást nem tettem. Nem is akartam. Hiszen zanpakutom sem volt nálam.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Hétf. Márc. 23, 2009 9:36 am

*Csak röhögtem magamban a shinigamin. ~Hm...tényleg utánam jött. Azt hiszem, hogy könnyebb befolyásolni, mint gondoltam....~ Azzal csak mentem és mentem. Gondoltam, majd csak találunk egy elhagyatott kis zugot. Sejtettem, hogy nem volt nála a zanpakutoja, hogy is lett volna? Hiszen csak kikapcsolódni jöhetett ide. Na mindegy..most ki fog kapcsolódni, az biztos! Miután sikeresen talált egy megfelelőnek tűnő helyet, fintorogva odasomfordáltam arra a helyre, ahova intett. Majd megálltam vele szemben és csak álltam, mint ő. Rezzenéstelen arccal hallgattam, mit mond, majd mikor befejezte a mondókáját, sóhajtottam egy nagyot.*
-Shinigamicska.....túl könnyen befolyásolható vagy. Ugye nem mondod komolyan, hogy elhitted azt a mesémet, hogy én itt harcolni akarok veled? Mert akkor csalódnod kell. Bár gondolom, még a fegyvered sincs itt. Én sem hoztam volna magammal.....csak hát ezt nem igazán lehet levenni.
*Lassan előhúztam a Sanrei-kesztyűs kezemet, majd végigsdimítottam rajta. Aztán felpillantottam Ayumira, s lassan elkezdtem felé közeledni.*
-Szerintem nem kellene örökké a póttestedre hivatkozni. Tudod, először még elhittemezt a mesét. De azóta már túl sokszor találkoztunk. Kiismerlek már. Ezt az is alátámasztja, hogy tudtam, hogy követni fogsz engem....Nem foglak megölni....nem lenne tisztességes így, fegyvertelenül végezni veled. Meg amúgy sem áll szándékomban végezni veled. Tudod, lehetséges, hogy bírom a kis pofikádat....Hogyha még nem is szándékosan.....Na, de amiért idecsaltalak....
*Ravasz mosoly jelent meg az arcomon, s így néztem egyenesen a szemébe. Már alig volt köztünk fél méter távolság. Ő meg csak még mindig állt ott.*
-Az az igazság, hoyg akármerre is megyek, te mindig ott vagy. Nem tudom, miért van ez, de tudod, kezd egy kicsit idegesíteni. Bár már kezdek hozzászokni...És nem mondom, hogy nem jó néha látni téged. Csak a tény, hogy shinigami vagy...nos, ezzel van itt a baj. Nemakarom megjátszani, hogy nagyon utállak, mert nem így van. Sőt......talán még kedvellek...nagyon is.....Fura, hiszen nekem utálnom kellene téged. Nem is értem magamat. De egyenlőre annyit tudok, hogy a közeledben nem tudok nyugton maradni. Így vagy harcolni támad kedvem, vagy éppen valami más mozgatja meg a fantáziámat...
*Végigmértem tetőtől talpig, amjd elfordulva vetettem még oda neki ahátam mögül.*
-De tudod, hogy ezt nem lehet. És azt is tudom, hoyg te utálsz, annak ellenére is, hogy volt egy-két "jobb" pillanatunk. Szóval azt mondom, hogy kössünk békét, vagy esküdjünk fel, hogy addig nem nyugszunk, míg a másik él. Mert ez a huza-vona senkinek sem tesz jót, úgy érzem. Vélemény?
*Még mindig háttal álltam neki, de nem bírtam sokáig. Lassan megfordultam, s ismét a szemeibe néztem. Szinte elvesztem bennük. És csak néztük és néztük egymást, a szél pedig lágyan fujdogálta a hajunkat....*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 24, 2009 8:36 am

*Hosszú percekeig álltunk ott, némán bámulva egymásra. Aztán meguntam a dolgot, és tettem három lépést előrébb, s közben kezem a szoknyám hátuljához csúsztattam. Ujjaim hideg fémet tapintottak a vékony ruhaanyag alatt. ravaszkás félmosoly ült ki arcomra kunaiom kitapintásától.*
- Miből gondolod, hogy fegyvertelen vagyok? Egy halálisten nem attól lesz halálisten mert olyan baromi jól meg tud lengetni egy kardot. Nem... Attól, hogy nincs nálam a zanpakutom hidd el, még mindig életveszélyes velem megküzdened. Nos... quincy? Akkor küzdünk, vagy kénytelen leszek tovább hallgatni érzelgős szövegelésedet?
*Rezzenéstelen arccal álltam dühtől szikrázó tekintetét, s még egy kis kacajt is engedve magamnak mondtam ki félhangosan:* - Shunpo!
*Villámtánc kidoummal seperc alatt megtettem a köztünk lévő távolságot, és egy árva hang nélkül álltam meg a fiú mögött, aki úgy tűnt, észre sem vette ottlétemet. Legalábbis ezt hittem, amikor elő kaptam a szoknyámhoz erősített kunait, és már támadtam is vele. De a quincy, legnagyobb meglepetésemre anélkül ütötte félre kezemet, hogy akár egyetlen pillantást is vetett volna rám.
- Remélem nem hitted, hogy tétlen állok majd itt, míg végzel velem? *förmedt rám Taiki fordulás közben, de már csak azt láthatta, hogy elugrom onnan, és villámgyorsan elillanok előző helyemre.*
- Ha ölni akarnék... már halott lennél... De nézd el nekem, hogy egy pillanatig sem hiszek a szavaidnak, mikor békéről hablatyolsz nekem. Egy quincy szavának nem hihetek!
*Alig fejeztem be a mondatot, már támadtam is megint. Kezemben a kunai hegye folyton ellenfelem testének közelében szelte a levegőt. De épp ez volt a problémám. Csak a közelében, és nem őt magát. Bár, nem mintha annyira megerőltettem volna magam a hadakozásban. Csupán éreztetni akartam vele, hogy zanpakuto nélkül sem ilyedek meg senkitől. Ezért támadtam rá. Máskülönben szívesebben foglaltam volna le magam valami sokkal kellemesebb dologgal. De akkor sem hagyhatom, hogy egy quincy becsmérlő legyen velem szemben. Még akkor sem, ha a szóban forgó quincy ennyire jóképű. Ez meg úgyis csak jobban bosszantott. Mivel emiatt nem is igazán akaródzott bántanom.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 24, 2009 8:50 am

*Úgy látszott, hiába vettem rá magamat, hogy előadjam ezt az egészet. Nem lacafacázott, szinte azonnal támadt. Persze nem ért annyira váratlanul a dolog. Azért annak ellenére, hogy egészen elvesztem gondolataimban és Ayumi figyelésében, nem feledtem el, hogy mi akkor is ellenségek vagyunk. Még csak oda se kellett nézzek, s így is ki tudtam védeni a támadást. Nem gondolhatta komolyan. Akkor márvalóban végzett volna velem, ha meg akar ölni. Persze nem hagyhattam csak úgy szó nélkül ezt az egészet, így előkaptam kesztyűs kezemet, majd a lány felé tartottam. Az íjat még nem formáztam meg. Nem állt szándékomban...csak ha már nagyon muszáj lesz. De úgy tűnt, hogy nem akar leállni. Persze nem voltam életveszélyben, de egy kicsit már zavart, hogy ott ugrál körülöttem.*
-Kérlek, hagyjuk ezt! Ha legalább normálisan harcolnál....
*De úgy tűnt, nem használt neki a szép beszéd. Így hát kénytelen voltam összegyűjteni a részecskéket, majd megformálni íjamat. Fejemet végig csóváltam, s lassan egy nyilat is megformáztam. A nagy, kék fény messzire világított. Még az volt a szerencse, hogy nappal volt és sütött a nap. Máskülönben már régen lebuktunk volna. De így senki sem foglalkozott velünk. Én meg csak álltam és minduntalan követtem íjammal Ayumi mozgását. Támadásait sikeresen vissavertem, bár nem kellett hozzá nagy művészet. ~Ez nem igaz! Így akár ítéletnapig is elszórakozhatnánk! Csakhogy ezt nem szeretném!~ Azzal kilőttem felé a nyilamat, ami pontosan oda csapódott be, ahova lépett volna. Ekkor végre megállt. Én meg eltettem íjamat, s karba tett kézzel így szóltam.*
-Nos, azt hiszem, hogy így nincs értelme. Nem tudlak bántani. Maximum szavakkal....Persze más lenne a helyzet, ha életveszélyben lennék...
*Kezemben tartottam az erőt, csak nem formáltam íjjá a lélekenergiát. Pedig most mindet összegyűjtöttem a környezetemből. ~Ha most rám támad, én kilövöm rá....~ Mondtam magamban, majd farkasszemet nézve a shinigamival csak vártam és vártam a reakcióira.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 24, 2009 9:11 am

*Demonstrálásomnak az lett végeredménye, hogy egy lélekenergiából felépített nyíl csapódott oda, ahova nekem kellett volna érkeznem. Ez kissé érzékenyen is érintett. Szó, ami szó, igen csak meglepett ezzel. Nem gondoltam volna, hogy megmeri tenni. De megtette. Ennek örültem. Azért örültem, mert most végre éreztem belőle, hogy ha rákényszeríteném, akkor igenis tudna harcolni. De azért a lábaimat sajnáltam volna, ha telibe kapja. Biztos fájdalmas sérüléssel járna. Persze nem szerettem volna kipróbálni, hogy vajon mennyire is fájhat. Így egy pillanattal később már el is rugaszkodtam onnan, és a fiúval srégen szemben földet érve nézhettem végig, ahogy eltüteti íját.*
- Nem gondoltam, hogy veszed a bátorságot és rám lősz... Vagyis a lábam elé. Nem rossz quincy... Kitűnő reflexekkel vagy megáldva.
*Laza kézmozdulattal rejtettem el újra kunaiomat, és habozás nélkül megindultam Taiki felé. Már alig választott el tőle tíz lépés, amikor lassítottam lépteimen, s megszólaltam.*
- Ha mégis meggondolnád magd, és szeretnél belém engedni egy nyilat, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom... quincy... De míg nem lősz, addig tovább megyek.
*És így is tettem. Taiki nem mozdította kesztyűs kezét, s én néhány pillanattal később már ott is álltam előtte, és fürkészőn néztem arcába.*
- Elszalasztottad az alkalmat... Taiki...

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 24, 2009 9:23 am

*Végre eltette azt a kis "kést", amivel az előbb itt hadonászott. Persze azért még mindig készenlétben voltam, hiszen nem lehet tudni nála, hogy mikor szándékozik újra támadni...É skomolyan mondom, még ő lepett meg a meglepettségével. Na, ez jól hangzik...de komolyan! Na, mindegy! Legalább egy kis meglepetéssel is tudtam neki szolgálni, ha már mással nem. Aztán mikor megindult és felajánlotta, hoyg kinyírhatom...nos, egyáltalán nemállt szándékomban. Nem is mozdultam, így hamarosan már ott állt előttem. Igazából megint "lefagytam". Egyszerűen nem bírtam mozdulni.....már megint túl közel volt és ez feszélyezetté tett egy kicsit. De nem haboztam, máris löktem a választ.*
-Úgy néz ki, hogy igen...de gondolom, ezt nem bánod.... Ayumi....
*Fürkésző szemei egészen különös érzéseket keltettek bennem. Mint a múltkor is.....és hát most nem nagyon tudtam ellenállni a kísértésnek. Bár egy darabig "tartottam magamat", egy idő után akarva/akaratlanul is, de közelebb hajoltam, lehunytam a szemeimet, s megcsókoltam. Úgy tűnt, nem nagyon ellenkezik, bér azért résen voltam, hátha mégis...~Á, de biztosan nem támadna rám most! Ha egy kicsit "lefoglalom", máris szelíd bárány lesz belőle...legalábbis remélem!~ Tovább csókolva őt már nem bírtam ki, hogy ne érinthessem. Kezeimet óvatosan a feneke felé mozgattam, s óvatosan ráhelyeztem azt. ~Remélem, hogy nem kapok ezért egy pofont....~*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Márc. 24, 2009 4:35 pm

// Soi Ayumi & Goushiro Taiki: Bocsi, ha zavarunk, akkor áttelepülünk máshová, csak azt hittük, hogy már elvonultatok, ezért nyitotta ide Aizen a Senkai kaput. //

Aizen Sousuke írta:: //Mesélő//

Egy újabb kellemes este köszöntött Karakura városára. Az idő nem túl meleg ugyan, de nem is jéghideg. Már alig vannak az utcákon, és a házakban égő fények is lassanként mind elalszanak, a lakókkal együtt... A játszótér is szinte maga a nyugalom szigete. Az átlagemberek nem vesznek észre semmit, számukra semmi sem történik itt. Azonban hamarosan egy fura kapu jelenik meg a fák között, amin keresztül kilép majd két alak... Halálistenek a nyolcadik osztagból, név szerint Katai Siraseru hadnagy és egyik tisztje, Kinuye Hikari.
A békés környék azonban nem tűnik megnyugtatónak, inkább a vihar előtti csend érzése uralja a várost... Azonban, hogy mi fog történni, még senki sem tudja...

Az előkészített Senkai kapuhoz érve meglepődve tapasztaltam, hogy Hikari már várt rám. Örvendetes, hogy a tisztem ennyire pontos. Kissé aggódtam, mikor először találkoztam Vele, hogy túlságosan szétszórt lesz, de szerencsére kellemeset csalódtam.
-Kellemes estét mindenkinek. - üdvözlöm Hikarit és a kapuőröket.
-Örülök, hogy nem kell várni Önre! Erre szüksége lehet. - azzal átnyújtom a lánynak a kommunikátort.
-Ha esetleg messze kerülne tőlem, vagy bármi egyéb gond merül fel, akkor ezen keresztül kérheti Seireitei segítségét. Bízom benne, hogy nem lesz gond, de nem árt az óvatosság, szóval vegye ezt fel.
Mialatt a lány a kommunikátorával bíbelődik, én egyeztetem a kapunyitás részleteit az őrökkel. A földi világba nem máshová fogunk érkezni, mint a Yumisawa játszótérre. Legalább lesz mivel elütni az időt két hollow feltűnése közt.
Az átkelés meglepő módon semmi váratlannal nem szolgál, ami mostanság igen meglepő jelenségnek számít. Így gondtalanul lépünk be az emberek világába.
És éjszakai játszótér képe és magánya fogad bennünket. A város lakóinak nagy része már alszik, másik része is lefekvéshez készülődik. Csend van és nyugalom. A shinigamik mozgalmas életéhez képest, talán túl nyugodt is minden.
-A Seireitei AirLines köszönti utasait Karakura város játszóterén. A kinti hőmérséklet 18 fok, a benti 36,5 fok...
-...egyenlőre. - teszem hozzá kis várakozás után.
-Remélem hamar akad feladat, mert nem szeretek ilyen hűvös időben tétlenül várakozni. - azzal rápillantok a hollowméterre, de egyenlőre nem ad jelet.
Ezen felbuzdulva a hinták felé indulok, hogy beleüljek az egyikbe, amíg nem akad munka.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Márc. 25, 2009 4:33 am

*Azon gondolkodva álltam meg Taiki előtt, hogy vajon miért másabb az általam megismert többi quincynél. Nem tűnt gyengébbnek társainál, sőt... Kifejezetten erős volt. De ezt már a lélekenergiáján is éreztem. már épp mondtam volna valami igazán dühítőt, amikor ő vetemedett egy dühítő dologra. Egyszer csak fogta magát és megcsókolt. Egy pillanatig markomba zártam a kunait, de magam sem értem miért, de mégis elengedtem. Már csaknem viszonoztam volna csókját, amikor magamhoz térített egy érzés. Az pedig Taiki keze volt. A lelkek világában nagyon csúnya dolgot műveltem ilyen esetben bárkivel, aki ezt merte tenni.*
~Mi a fenének nézik a hátsómat? Kéztartónak?~
*Az érintés pillanatában kitágult pupillám, és sebtiben ellöktem magamtól a fiút, és reflexből lekevertem neki egy oltáró csípős pofont. Aztán olyan szemeket meresztettem rá, mintha épp az életemre tört volna. Ott füstölögtem a dolgon magamban, de aztán hirtelen megragadtam ingjénél fogva, s egy határozott rántással magamhoz vontam.*
- A francba vele...
*Ennyit mondtam csupán, és már rá is tapadtam szólásra nyíló ajkaira. Most nem akartam hallani emntegetőzést. Most azt akartam csinálni amihez valóban kedvem van. Ez pedig ennek az idegesítő, és állandóan utamba kerülő quincynek a megcsókolása volt. Hosszú percekig maradtunk így, és már az sem érdekelt, hogy közben újra kéztartónak minősítették fenekemet. Meg kell mondjam, nagyon jól csókolt, és feltüzesítette a véremet már a puszta érintése is. De váratlanul erős lélekenergiákat éreztem meg.*
- Hogy az a... *löktem odébb a fiút, és a villámtánc kidou használatával, szinte azonnal elillantam a quincy szemei elől.*
- Sajnálom Taiki... Egyikünknek sem jelentene jót, ha együtt találnának minket.
*Ezt már az egyik környező ház tetején állva motyogtam magam elé. Még néztem pár pillanatig a döbbent fiút odalenn, de aztán fejemet más irányba fordítottam. Ismertem az érkezőket hiszen a 11. osztagba tartoztak mint én is, de fogalmam sem volt, vajon mi fene ette ide őket. Minden esetre nem szerettem volna, ha az előbbihez hasonló jeleneten kapnak engem, amikor a munkámat kéne végezzem. Vetettem még egy pillantást a quincyre, aztán már el is húztam lakásom irányába. Jobbnak láttam, ha nem vagyok itt, amikor ide érnek azok a shinigamik. Nem szerettem volna magyarázkodni, miért nem nyúvasztottam ki ezt a quincyt.*

//Köszönöm a játékot quincy... Smile

//

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Márc. 25, 2009 4:57 am

*Nem nagyon csodálkoztam, mikor azt a bizonyos pofont meg is kaptam. ~Tudtam...., na akkor most vagy magtámad vagy...~ De már ismét magához is vont, s csókolt tovább. Úgy tűnt, hogy nemigazán foglalkoztatja már, hogy kezeimmel mit csinálok..ugyanis újabb próbálkozást téve sikeresen "győztem". Miközben vadul csókoltuk egymást, jobbnál jobb gondolatok kavarogtak a fejemben. ~Mi aztán elég furák vagyunk....de nem érdekel! A lényeg, hogy most itt van a karjaimban......~ Már-már odáig fajult a dolog, hogy kezemmel más területekre is eltévedtem, de ekkor ismét ellökött magától. ~A francba! Milyen nő ez, ha nem hagyja, hogy....?~ De ekkor már el is tűnt szemeim elől, s egy közeli ház tetején jelent meg, amit persze észrevettem. És ekkor megértettem az okát, miért ment el. Csak most kezdtem el érezni azt a hatalmas lélekenergiát. ~A francba! Ayumi letompítja a kifinomult érzékeimet!~ Felnézve rá elengedtem egy mosolyt, azzal el is tűnt végleg. ~Biztosan halálistenek portyáznak errefelé. De mi a fenét keresnek itt? Lehetséges, hogy megszimatoltak valamit? Az nem lenne jó....ha miattam történne valami Ayumival......akkor biztosan nem bocsátanám meg magamnak.....~ Még pár pillanatig ábrándoztam, aztán egy szempillantás alatt eltűntem a helyszínről, mert egyre közelebb éreztem azt a hatalmas lkélekenergiát. Most egyáltalán nem volt kedvem shinigamikkal szórakozni. Főleg, hogy gyengébb voltam. A játszótérre nem szándékoztam visszamenni. Már nem volt itt dolgom. Kissé gyorsabban haladtam, mint szoktam, mert azért nem számdékoztam szembeszállni azokkal a shinigamikkal. De szerencsére leráztam őket...jobban mondva nem vettek észre......

//Én is köszönöm shinigami... Razz

//