Yumisawa Játszótér

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 26, 2011 9:46 pm

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

Lustulás, lustulás, lustulás és lustulás. Az elmúlt két hétben csak feküdtem az ágyamban és gondolkoztam az élet nagy dolgain. Igen én tudok gondolkodni is. Lehet, hogy egyeseknek ez meglepő, de vannak olyanok, akik ismernek közelebbről és tudják, hogy én már nem az a hóhér vagyok, mint régen. Manapság végig gondolom, hogy van e értelme annak amit megparancsol nekem Aizen. A legtöbb gyilkolásnak semmi értelme sincs, de muszáj teljesítenem a feladatomat, ha meg akarom tartani a rangomat, illetve az életemet.
A mai nap viszont más volt. Most kivételesen nem lustálkodással kedztem hanem azzal, hogy nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból és elindultam a fürdőm felé, amit a szekrényem mögé rejtettem. Nem szeretem a tömeg fürdőket, mert mint köztudott vannak meleg arrancarok Las Nochesben és semmi kedvem ahhoz, hogy stíröljenek, miközben fürdök. Miután megtudtam, hogy vannak homoszexuálisok is köreinkben úgy döntöttem, hogy építek magamnak egy fürdőszobát, amit még nem fejeztem be teljesen, de fürdésre már lehetett használni.
Félkómás fejjel bebattyogtam a fürdőbe, de azt nem vettem figyelembe, hogy egy kicsit magas a küszöb ezért beleakadt a bal lábam, és tökéletesen pofára estem. Nagy csattanással értem földet, de szerencsére a hierrom segítségével meg tudtam védeni a testi épségemet. Miután felnyaltam a földet feltápászkodtam majd megnéztem, hogy miben is akadtam fent, mert abban a félzombi állapotban nem nagyon fogtam fel, hogy a küszöbbe rúgtam bele. Miután jól megnéztem magamnak azt a fránya küszöböt elmentem arcot mosni utána kimentem a zanpakutomért majd egy egyszerű mozdulattal kivágtam a helyéről a küszöböt. Nos, igen… nálam vannak, ilyen napok mikor egy kis bakiért képes vagyok fegyvert rántani. Sajnos igazi ellenfél ellen eddig nem nagyon futottam össze ilyen hangulatban. Pedig biztos vagyok benne, hogy két támadásból képes lennék legyőzni.
Elraktam a fegyveremet és kiléptem a szobám ajtaján. Úgy döntöttem, hogy körbenézek Las Nochesben, hogy van e valami szórakozási lehetőség és, hogy ha nincs, akkor megyek és körbenézek Karakurában. Mondjuk az is igaz, hogy keresnem kéne magamnak valakit, mert egyedül nem valami jó bulizni. Nem nagyon szeretek egyedül bulizni, mert annak semmi értelme. Kár, hogy a mostani arrancarok ilyen búval baszottak vagy valami más egyedi problémájuk van és nem képesek egy jót mulatni. Most is, ahogy haladtam előre minden második arrancarnak olyan feje volt mintha citromba haraptak volna. Egyik se tudja mi a jó… mindegyiknek csak sír a szája, hogy ő ilyen szerencsétlen meg olyan szerencsétlen, de semmit se tesz a problémája ellen. Régen én is ilyen voltam, de aztán megváltoztam és most itt vagyok, mint Hatodik Espada. Addig az összes ilyen nyomorék lesz, míg rá nem jönnek arra, hogy a siránkozással nem mennek semmire…
Miután sikeresen megállapítottam, hogy semmi érdekfeszítő sincs eme lepratelepen körbenéztem majd rászóltam az egyik éppen arra sétáló arrancar csajra.
- Hét te ott! Igen hozzád beszélek… Eljössz velem Karakurába?- kérdeztem és közben mosolyogtam, mint a vadalma. Ez a dolog nálam nagyon ritka és ez azt jelenti, hogy ma dőlni fog belőlem a hülyeség. Remélem, a csaj velem jön, mert egyedül nincs kedvem menni. Sunyin körbenéztem majd nyitottam egy gargantat és jeleztem neki, hogy ha akar, akkor kövessen.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 26, 2011 10:10 pm

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

*Vááá olyan nehéz felkelni mikor a legédesebb álmod kellős közepében vagy. De egy brutális csattanás szépen fel is keltett. Ennek örömére azt sem tudom mit álmodtam, de ahogy körbe nézek és minden telis tele plüssel nekem meg szőke hajam van, megállapítom, hogy alvás közbe sikerült resuznom. Elmosolyodom, és a kaszámhoz nyúlok ami mellettem pihen. Nem, nem. Nem szabad ilyet vissza is küldök mindent majd egy hatalmasat ásítok és elmosolyodom. Nini? Nézek körbe. Valamelyik nem ismert folyosón sikerült elaludnom, ami csak is azt jelentheti, hogy nem bírtam elmászni a szobákig. De inkább esélyesebb, hogy megint eltévedtem. Igen, bizonyára megint rossz helyre tették azokat a falakat. De megígértem már egyszer Slarinnak, hogy kifogom rugdosni az összeset. Bár félek nem lennék rá képes, úgy hogy a buborék van csak a fejem fölött, hogy álmodik a nyomor. De majd a támadó birkák kiütik. Tudom én. Bólogatni is kezdek leleményesen. Össze dörzsölöm a tenyeremet szépen, végül pedig fel pattanok. Hoppácska. Vihorászni kezdek, mert valaki betakart egy kék lepellel.*
- Húúú de kemény. Ez lesz az én palástom mától!
*Sütöm fel egy ujjam az ég felé majd magamra szerkesztem. Milyen menő már. Ilyen senkinek sincs, úgy hogy majd ma supergirl-öset játszok. De biza ám. Ennek következménye ahogy szaladgálni kezdek nagy boldogan minden felé el is csúszok a saját palástomban. A plüssöm el, kitüskésedik és ez áll egyenesen a kezembe mert a padló felé pont így kell vennem az irányt.*
- Áuuuhuhuhuhuhhuuu!
*Nem is tudom hogy röhögnöm kell ezen vagy éppenséggel siránkoznom. Lényegtelen mert most szépen leveszem magamról a kék lepelt és elküldöm mekkáig, had legyenek boldogok a zsidók is. Tévedés, csak két méterig repült mert ugyebár olyan könnyűre csinálta valaki. Szóval most elkezdem szedegetni a kezemből a tüskéket. Lassan, de haladok. Még a végén végre vissza tehetem a hátamra a macit és a kezem is megszabadul a tüskéktől. Vállat rántok.*
~ Érdekli a fenét. Kell nekem az a lepel. Eszembe jutott valami. ~
*A kaszámat élesbe helyezem és tőlem nagy gyorsasággal össze kaszabolom úgy, hogy egy felirat keletkezzen. Ezt a feliratot meg a tüskék segítségével szépen feltűzdelem a falra. Hátrébb lépek és ölelgetve magamat. Forgok jobbra balra elvigyorodom.*
- "Slarin a világ legjobb Espadaja"
*Ez áll a feliraton. Nagy a vigalom meg minden. Egészen addig még valaki úgy rám ijeszt, hogy majdnem a plafonig mászok tőle. Még jó, hogy nem esett baja a remek művemnek. ~hoppácska~ *Oldalra billentem a fejemet és elmosolyodom. Fel is virul a tekintetem.*
- Fekete hajú bácsi...go to Karakurába!
*Törtetek előre. Nem tudom mi a neve meg hogy igazából mit is akar, de olyan vígan megyek vele. Ugyan mi rossz lehet ebben? Na meg, nem éppen arról lennék híres, hogy ne tennék spontán dolgokat. Bár igen, ami furcsa, hogy tudom az utat. Ami nálam nagy szó, mert TUDOM AZ UTAT. Nem fogok eltévedni. Na meg persze követem a fekete hajú bácsit.*
- Héé fekete hajú bácsi. Mit szólnál ha baseballoznánk a macskákkal karakurában? Te ütöd el őket én elkapom vagy fordítva! Mit szólsz?
*Buzgón kérdezem tőle még ugrándozok. Remélem játszik velem. Valami baromi rég akadt neem igazi játszótárs. Pedig olyan jó lenne már...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Márc. 26, 2011 11:33 pm

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

Eleinte féltem attól, hogy nem jön, és egyedül kell mennem, szórakozni, de végül nagy kő esett le a szívemről mikor láttam, hogy elindult felém. Egy dolog viszont nem tetszett! Surprised

Nem vagyok bácsi! T.T Öreg se vagyok… na, jó talán egy kicsit már öregnek számítok a több mint 600 évemmel, de az most mellékes. Széles mosollyal az arcomon belépek a gargantaba majd megvártam, míg ő is belép majd elindultunk Karakurába.
- Amúgy Luzbel vagyok. Te személyedben kit tisztelhetek?- kérdeztem udvariasan, hiszen mégis csak egy lány és vele nem beszélhetek úgy, mint a többi hímmel. Valószínűleg sírva fakadna, ha úgy beszélnék vele, mint ha férfi lenne. Surprised

Vagy az is lehet, hogy virulna mitn a vadalma, hogy valaki végre nem úgy kezeli, mint egy törékeny kis virágszálat. Mondjuk Las Nochesben eddig még egyetlen egy törékeny kis virágszállal se találkoztam, akit egy védelmezési akció után az ágyba vihettem volna. :/ Mondjuk ez még olyan éretlennek tűnik, ha még bácsizik, szóval vele meg se próbálok ágyba menni maximum úgy, hogy berakom egy babaágyba és otthagyom a francba.
- Amúgy kérlek, ne bácsizz le, mert olyan öreg még nem vagyok. - mondtam kicsit hisztisen majd előre néztem és láttam, hogy megérkeztünk. A szemeim tágra nyíltak ugyanis nem pont oda érkeztünk meg ahova akartam. Valahogy most nem volt kedvem egy játszótérhez. Jobban örültem volna egy szórakozó helynek vagy valami, mert hát most partyzni kell nem libikókázni meg hintázni. Mondjuk, ezzel a kiscsajjal nem merek elmenni, bulizni, mert nálam az shinigami gyilkolást jelent és félek, hogy megsérül, és ha jól láttam, akkor ő Slarin azaz a Bögyös Espada fraksija és most nem akarok belefulladni a csöcseibe. Surprised

Körbenéztem hátha találok valami ellenfelet, de sehol senki nem volt így bele kell mennem a macska bézbólba. Lehet, hogy jó szórakozás, mert még nem is próbáltam, de az is lehet, hogy dög unalom lesz, és ide kell majd csalogatni pár shinigamit, hogy szórakozzunk egy jót.
- Nos, figyelj. Ameddig nem jelennek meg a shinigamik addig macska bézbólozunk, de amint megjelent pár shinigami, amit nagyon kétlek akkor velük fogunk foglalkozni.- kacsintottam huncuton majd egy sonido segítségével elkaptam egy macskát, amit feldobtam majd a kardom tokjával egyenesen Nati felé…

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Márc. 27, 2011 12:29 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

*Nem tűnik a bácsi olyan faposásnak mint a többi. Nem is értem mikor az arrancarok és az espadak olyan búval nyeltek. Ez engem általában elszomorít, de még akkor is rájuk mosolygok. Elvégre, mindenkinek van egy oldala amit nem mutat meg másoknak. Vagy csak nagyon olyanok ismerik azt. Nekem is van egy ilyen oldalam. De jobb nekem, hogy lükének néznek, mert vicces helyzetek alakulhatnak ki ebből. Ráadásul nem kell feszengenem miatta. Úgy, hogy most is mint akinek elvették volna a látását megyek az Espada után, aki nem is az én Espadam, de attól még jó fejnek tűnik. Bár nekem mindenki annak tűnik, szóval akár a legutolsó seggfejet is követtem volna ha arról lett volna szó. Megtorpanok egy pillanatra.*
- Natalie vagyok. De csak simán Nati!
*Nagyot sóhajtok. Tisztelet? Ez a szó nekem teljesen furcsán hangzik egy Espada szájából. De örülök, hogy vannak ilyenek is Las Nochesben, akiknek nem ment agyukra a hiúság. Természetesen haladok tovább a garantan belül követve őt. Oldalra billentem a fejemet és csak vállat rántok végül.*
- Valóban? okéé akkor bocsi...Luzbel..
*Teszem hozzá végül egy fél mosoly keretében. Nem tudom mennyi idős is lehet pontosan, de ha ő azt mondja, hogy nem olyan öreg akkor nekem biza el kell hinnem, mert miért ne hinném el? Idő közben leveszem a hátamról a plüssöm és ringatni kezdem. Egészen addig még meg nem érkezünk. A látvány egy kicsit magával ragad, olyannyira, hogy már a plüssöm nem is érdekel. Egészen pontosan vissza teszem a hátamra és csak a hatalmas égőt az égen illetve ezt a teret figyelem. Hatalmasat szippantok a levegőbe, amely teljesen más mint a mi levegőnk. Az energia s kisugárzás szinte isteni magaslatokon van ezen a helyen. Vagy csak az én érzékleteim tévedhetnek. Mindenesetre be kell csuknom a szelet és csak önfeledten élvezni, ahogyan a lágy szél hajszállaimat ringatja minden felé. Ellentétben a közhiedelemmel, én szívesen találkoznék egy shinigamival. Csak azt nem tudom ennek mekkora lenne az esélye? Jobb most csacsogás helyett bolondozni mint az általános tevékenységem része. Én biztos elbújnék Luzbel mögött egy ideig. Aztán meg kitudja? Csak is én...*
- Tényleg? Shinigamikkal is bééézbóózozhatunk? cheers

*Hatalmas virult fejjel nézek az espadara. Az lenne csak az igazi szórakozás szerintem. Egy shinigami oda, egy amoda és végül az összeset a város szélére deportálnánk. Nem lenne rossz, de egyenlőre csak a macskák maradnak, márha találunk itt egyet is. De, hát nincs is csalódásra való okom. Ő valóban egy espada. Fel is kap egyet én pedig a kaszámmal bemérem a távot.*
- Luzbel üt...valami hatalmasat...Nati beméri ééééés! Cool

*Kommentálni kezdem a dolgokat mint ahogy azt máskor is szokták. A cica pedig valami nagy sebességgel száguld felém, egészen addig még bele nem repül a kaszám élébe. Ezzel meg semmi gond, csak szerencsétlennek csak az egyik felét ütöm vissza. scratch

A másik tovább repül. Ugrálni kezdek örömömben, hogy sikerült vissza ütni. Felugrok a libikóka tetejére, s egy kis technikával az nem billen lefelé. Innen bizonyára jobban vissza tudom majd verni a repülő macskát.*
- Te Luzbel! Sokat szoktál Karakurában lógni?
*Közben azért nem árt egy kis társalgás. Meg úgy sem bírom megállni, hogy ne kérdezzek...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Márc. 27, 2011 3:51 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

A macska majdhogynem fénysebességgel száguldott Nati felé, aki előkészítette a kaszáját, hogy azzal üsse vissza a szerencsétlen állatot. Reménykedtem abba, hogy vissza tudja ütni vagy valami, mert most nem állt szándékomban épületeket rombolni. Ha ez a macska így a falba csapódik, lehet, hogy szétloccsan a falon, de készít rá egy jó nagy krátert is. Hallottam ahogyan Nati kommentálja a dobásomat és azt is láttam, hogy a macska célba ért. Sajnos a pengének repült így csak a macska felét volt képes visszaütni, ami pont a lábam előtt ért földet. Széles mosolyra húzódott a szám majd megint sonidoztam majd megint és megint, hogy keressek még egy macskát. Sajnos nagyon elbújtak, valószínűleg látták, hogy milyen brutálisan végeztük ki társukat és most nem akarnak előjönni… pedig nem fájna nekik. Surprised

Gyorsan meghalnának…
-Ha megjelenik pár shinigami akkor természetesen velük is.- kacsintottam majd előkaptam egy macskát a mellettem található bokorból és az arcomhoz emeltem. A mocskos dögje meg akart karmolni, de hála a hierromnak nem okozott sérülést. Utálom az ilyen vadmacskákat, mert ennek semmi alakja, csupa szőr és még sorolhatnám a problémákat. Jól megmarkoltam a fejét és dobtam még egyet. A macska most forgott, mint egy kerék és hasonló sebességgel száguldott Nati felé, ha nem gyorsabban. Reménykedtem, hogy ezt is olyan ügyesen elkapja, mint az előzőt, mert ez már tényleg képes lenne lerombolni egy házat, mert annyira felidegesített, hogy csak, na. Esküszöm, ha ezt Nati nem üti, vissza utána küldök egy cerot és leszarom magasról, hogy mi lesz a következménye. Ha shinigamikat rendelnek az csak jobb lesz, mert lesz egy kis élvezet is, mert ez a macskadobálás nem olyan vérpezsdítő, mint egy harc.
Mielőtt újabb macskát kerestem volna körbekémleltem a terepet, hogy nincs e a közelben shinigami mert ezek a kis huncutok arra is képesek, hogy rejtekhelyekről támadnak. Elég ügyesek lettek az elmúlt évek alatt és egyre erősebbek az újoncok is. Mondjuk nekem semmi bajom a shinigamikkal. Szerintem én tök vígan el tudnék velük beszélgetni, ha nem támadnának rám egyből az után, hogy megláttak. Ráadásul némelyik shinigami enyhén rasszista és elég idegesítő megjegyezéseket tesznek, amik olyan szinten fel tudnak idegesíteni, hogy elpusztítom őket úgy, hogy semmi sem marad belőlük.
-Hát fogjuk rá, hogy sokat járok át!

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Márc. 27, 2011 4:13 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

*Nem volt szerencsés macska az egyszer már biztos. De nekem ennek ellenére tetszik a művem. A másik fele loccsan valahol máshol. Semmi gond sincs ezzel igazából, csak annyi, hogy a macskát ugyebár az emberek látják. Így nagyjából annyit láthattak, hogy a macska magától felrepült majd ketté esett. De a vér ami össze vissza spriccelt kisebb fajta menekülést vált ki belőlük. Én pedig feléjük pillantok és vigyorogni kezdek ezen az egészen.*
~ Nem is tudtam, hogy az emberek ennyire viccesek tudnak lenni~
*Nyugtázom magamban, hogy bizony eléggé meglepő nekem a dolog. vagy csak már elfelejtettem volna, hogy az emberek ennyire ijedősek? Kétségtelenül. De inkább vissza helyezem a tekintetemet Luzbelre, mert még a végén fejbe dob egy macsekkal s azt természetesen én sem szeretném. Még a végén ez is hozzá szokik mint az- az arrancar csirke Las Nochesban. Én magam is keresni kezdem a tekintetemmel őket. Valahogy nagyon elbjtak, pedig mi csak játszani akarunk velük.*
- Gyertek elő..csak gamelünk egyet...cicc cicc cicc!
*Járok körbe de majd megállok értetlenül. Luzbelre pillantva látom neki ez a része jobban megy. Nem is értem, hogyan csinálja. Biztos van neki egy macska detektorja amivel tudja érzékelni hol vannak. Én nem találtam egyet se sajnálatosan. Nem is rossz, de még milyen irónikus! Hamar megtalálja, de nem éppen a legkedvesebb fajtát. Vagy is a rossz cicákat tudja detektorizálni. Elnevetem magam ahogy próbálja megkarmolni az espada fejét. Cuki cica. De ez a cuki cica szépen elindul felém, de jó gyorsan. Ekkor egy galamb ami elrepül a fejem fölött jó néhány méterrel elvonja a figyelmem. De ennek ellenére rántok egyet a kaszámon és Luzbel felé repítem hasonló aspektusban a macsekot mint ő. Vissza helyezem a tekintetem és azt látom, hogy a macska repül. De nem felém, hanem felé. Felhőkölök.*
- Mi a? az előbb még felém repült!
*kerekednek el a szemeim. Mert kajak nem emlékszek arra, hogy elütöttem volna. Pedig elütöttem. Rá is ugrok rendesen a libikókára, hogy az tökéletesen lebillentsen engem a másik oldalra.*
- Igen??? mesélj valamit erről a helyről!
*Tiszta vicc mintha nem jártam volna itt, pedig nem így van. Csak megint fen áll a helyzet, hogy nem igazán emlékszek én már mert nagyon rég volt. Amúgy meg sokkal bulisabbnak tűnik mint a másik. De lényegtelen, a lényeg az, hogy a macska repül Luzbel felé, de ez így nem jó, valahogy meg kéne még spékelni a dolgot. Szerencsére az egyik ember épp leejti az öngyújtóját amit én sietősen fel is veszek előle. Persze ő is csak néz, de nekem most nagyobb mulatság, hogy egy másik macskát felkapok és felgyújtom a bundáját.*
- Torpedóóóó!
*Kezemmel vágom Luzbel felé. Most már ugye élesedik a helyzet, hisz kézzel nem ajánlatos hozzá érni. Ráadásul kettő van. Kíváncsi leszek kinek tűnik majd fel, hogy két macska ellentétesen repked a levegőben, de az egyik éppenséggel ég...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Márc. 30, 2011 7:56 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

Már-már abban reménykedtem, hogy ez a macska is arra sorsra jut, mint az előző, de sajnos nem. Ezt Nati egészben visszaütötte. Kicsit meglepett a dolog hiszem egy kaszával elég nehéz egészben visszaütni egy macskát, de neki mégis sikerült. Mostanában szeretem látni, ahogy, folyik a vér és szeretem az illatát is. Kezd megőrjíteni Las Noches meg Aizen . Las Noches azért mert semmi érdekfeszítőt nem lehet ott csinálni maximum az Aquaparkba el lehet menni. Aizen pedig azért mert ok nélkül gyilkoltatja meg velünk a Shinigamikat és nekem ebből már elegem van. Már egy ideje nem tekintek ellenfélként se a shinigamikra se más fajokra. Bezzeg a shinigamik egyből támadnak… még azt se várják, meg míg elmondod, mit akarsz tőlük. Mikor azt mondja nekik egy arrancar, hogy csak beszélgetni jött egyből karóra húzzák. Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy néha a shinigamik vadabbak, mint mi. Na, mindegy ez most nem lényeg. Engem valahogy jobban izgat az, hogy Neti még egy macskát indított el felém, ami viszont már lángol is. Nem tudom, hogy hogyan sikerült enki megoldania ezt a felgyújtós dolgot, de az emberek pillanatok alatt elmenekültek a játszótérről a két repülő macska láttán. Főleg attól ijedtek meg, hogy két pont közt repkednek, ráadásul az egyik még lángol is. Mondjuk én is megijednék. Surprised

Szép lassan előhúztam a fegyveremet majd előre tartottam, hogy a nem lángoló macska megálljon abba majd egy mozdulattal leráztam a pengéről. Az még nagyba haldoklott mikor láttam, hogy egyre közelebb ér a társa is. Eleinte azon gondolkoztam, hogy egy Ceroval kilövöm mindkettőt a picsába, de akkor még Natit is el találnám és nincs kedvem hallgatni majd a bögyös hisztijét, azért mert a nagy játék közepette megsérült a fraksija. Mondjuk én is elkezdenék úgymond hisztizni, ha szegény, szerencsétlen Vex megsérülne. Igaz, hogy őt is lebasznám, hogy miért volt ekkora balfasz, de az most mellékes. Hirtelen eszembe jutott valami. Előre tartottam a bal kezemet és egy mezei egyszerű Baraval kilőttem a francba a macskát. Nem nagyon érdekel az most, hogy kinek mi baja lesz. Egyedül az érdekel, hogy jó érezzük magunkat és egy macska se maradjon életben.
Miután a barat telibe kapta szegény, szerencsétlen cicus szénné égve a földre esett. Elmosolyodtam majd Nati felé pillantottam, aki arra kért, hogy meséljek neki egy kicsit Karakuráról. Ez egy kicsit fogós dolog, mert általában küldetés céljából vagyok itt és nem bulizás miatt, de azért tudok pár jó buli helyett, de ahhoz póttest is kell vagy valami, mert így elég gány lenne a party.
- Nos, általában küldetés miatt jövök át ide szóval annyira nem is ismerem a környéket.- mondtam majd ismét elindultam macska keresésre.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Márc. 30, 2011 8:26 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

*Minden a legnagyobb rendben zajlik. Az emberek sajnabajna lassan felfedezik, hogy nincs minden rendben. Ez pedig ugyebár csak még ad okot a shinigamiknak okot, hogy vajon mi történhet itt? De mi nem igazán veszünk erről tudomást, mert valahogy még is csak a játék az ami a legfontosabb, na meg a szórakozás. S ebbe mindent belevetünk. Még technikákat is, de hát mond egy arrancarnak, hogy nem jó lelkeket zabálnia, körbe fog röhögni. Én csak érdeklődve figyelem ahogy Luzbel elinézi a macsekokat. Ez egyiket Baraval csinálja ami elől el kell ugranom, mert szegény macskán egy lyukat vág inkább. Bár arin elmorzsolódik hamuként, el is mosolyodom. Egész egyszerűen seggre billentem magam ahogy belekezd karakura mesélésébe. De amennyire várom a történetet éppannyira dobok majdnem egy hátast. Azt hittem majd tud valami jót mondani, de ez nem így van. Én pedig erre el is határozok valamit. De nem megy ez olyan könnyen. Hiszen ehhez segítségre lesz szükségem. A játszótér felépítését kezdem el fixírozni, és egész egyszerűen rajzolni kezdek a homokozóba. Egy tökéletes tervezetet hajtok végre arra, hogy majd az érkező shinigamiknak meglepetéssel szolgáljak. Remélem ebben Luzbel is majd segédkezik, vagy elég ha csak bele egyezik majd valahogy megoldom. A rajz hamar el i készül egy kis kezdetleges rajzzal, majd fel állok szépen s még ő macskákat szerez én addig belerugok az egyik hintás izéba ami fel is dől. Elmélkedni kezdek.*
- Hééé Luzbel építsünk fémplüsst...hogy az majd fogadja a shinigamikat!
*Tuti elkerekedne a szemük, ha számítanának nagyban arrancarra vagy espadara azt nesze nektek kaptok egy méteres fémplüssre. Szerintem az emberek még értékelnék is. Lenne belőle felhajtás az tuti. Már csak a kérdés az, ebbe mennyire van benne Luzbel. Még rá várok lassan kezdem összecsomagolni nagy nehezen a hintát. Nem mondom, hogy erőteljes lennék annyira mert egyik erőlködésemben sikerül fejbe csapnom magam amitől elég szépen pá órán belül generálódik majd egy mokkám. Sebaj majd ráfogom Belre, hogy Slarin kicsit megcsöcsöréssze. A cicikirály kisasszonyba szerelmes úgyis. Jaj, de durva lenne ha elvörösödne és... Felkelek a helyemről.*
- Mit szólnál ha legközelebb a fraccodból valakit is elhoznánk?
*Pillantok Luzbelre. Egyenlőre nem is tudom, hogy neki ki is a fraccja. Vagynem is emlékszem, inkább fogalmazzunk úgy. De biztos jó fej lehet.*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Ápr. 02, 2011 9:19 am

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

Boldogan néztem végig, ahogyan a baram egy lyukat üt, a rühes macskán majd az elporlik. Egy valamire viszont nem számítottam. A baram továbbrepült és majdnem eltalálta szegény Natit. Miután láttam, hogy sikeresen kikerül a technikámat nagyon megkönnyebbültem. Valahogy nem volt kedvem gyakorlóbábuként végezni Slarin szobájában. Biztos vagyok benne, hogy egyből a fejemet szegte volna vagy elvette volna az egyetlen fraksimat a szegény, ártatlan Vexecskét. Mondjuk, szerintem ő örülne annak ha Slarinhoz kerülne hiszen Slarin mégis csak egy csinos hölgyemény és nem egy seggbunkó, mint én. Mondjuk, mostanában kezdek javulni. Egyre kevesebbet káromkodok, egyre kevesebbszer rántok kardot az arrancarok hülye megjegyzéseire és már képes vagyok egy jót szórakozni egy eddig tök idegen lánnyal.
Miután sikeresen feleszméltem a gondolkozásból körbenéztem, hogy hátha találok e még macskákat, de elég szomorúan vettem azt a ténymegállapítást, hogy az összes macska eltűnt a környékről pont úgy, mint az emberek. Végre rájöttek, hogy valami nincs rendjén, ha repülő macskákat látnak meg egy magától leomló falat. Ráadásul ez azért is jó, mert remélhetőleg megjelenik pár shinigami is, akikkel el tudunk majd bohóckodni. Azért, hogy biztosabbak legyünk abban, hogy ránk találnak a shinigamik kiengedtem egy nagyobb adagocska lélekenergiát. Mivel ma még nem nagyon használtam a lélekenergiámat nem nagyon érzem meg a kieresztett mennyiség hiányát, ami most perpillanat nem is baj. Még így is képes lennék ledarálni az összeset akiket ide küldenek.
Ismét sikeresen elmélyültem a gondolataimba így nem nagyon figyeltem Natira ami nagy hiba mert lehet, hogy kitalál valamit amivel ide lehet csalogatni a shinigamikat vagy kitalál megint valami jó kis játékot. Mikor ránéztem láttam, hogy valamit nagyon rajzol a homokozóba majd felpattant és mondta, hogy építsünk egy nagy fém plüsst.
- Benne vagyok a fémplüss készítésbe. Úgyis ki kell adnom magamból a gyereket! – mondtam boldogan majd egy ugrással mellette teremtem és segítettem neki a hajtogatásba. A nagy meló közben megkérdezte, hogy mi lenne, ha legközelebb magunkkal hoznánk egyet a fraccjaim közül. Kicsit elvörösödött a fejem majd Nati felé fordítottam a fejem.
- Nos, ami azt illeti nekem csak egy fraccom van. Karasu Vexnek hívják. Biztos hallottál már felőle. Nagy nőcsábász és néha keresi a bajt. –mondtam majd eleresztettem egy barátias mosolyt.

/bocsi a rövidségért és a minőségért, de zombiüzemmódba működöm perpill xD/

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szomb. Ápr. 02, 2011 11:08 pm

\|/ Debil Party - Nati és Luzbel találkozása \|/

*No hát igen. Sikerült fejbe csapkodnom magamat azzal a hinta rúddal vagy mi fenével. De legalább az első meghajlítás sikerült. Ezért pedig csak is nobel díjjat kaphatok. Mindenesetre természetesen ezzel nem lehet leapasztani a kreativitási fokaimat. Messze van még az este, s estig elfog készülni. Szóval hajrá hajrá, ügyeszkedjek valamit. Azért sajnálattal veszem, hogy Luzbel még a kiscicákat keresi. Ők már messze vannak, szóval teljesen felesleges inkább játszana velem. De legyintek egyet és folytatom a dolgokat. Háh, de még is meggondolja magát az úrfi és már is ott terem mellettem.*
- Gyerek? hol? na de Luzbel báá...nem szabad ilyet mondani, mert megmondom anyunak!
*Anyunak itt természetesen Slarin nénit kell vizuálni. Luzbelnek nem kell a gyereki énjét kiálni. Elég ha egyszerűen segít nekem megcsinálni a remek művel. Szerencsére segít is. S mivel ő egy fiú bizonyára erősebb is a fizikuma mint nekem. Én kisebb vagyok és sokat szoktam fogócskázni, szóval elképzelhető, hogy gyorsabb vagyok, bár erre ne igyon senki sem mérget. Kezébe adok egy vasat és a homokra mutatok hogy lássa egy háromszöget kellene hajtogatnia. Szerintem a homokozó összes vasára szükség lesz ahhoz, hogy elkészüljön a szobor ami nem mást fog mutatni csak egy kecskét kolonccal. Na meg előtte átadjuk majd nekik az üdvözletünket. Én nem sajnálomk az embereket emiatt mert szerintem sokkal élvezetesebb egy akkora kecskéről le csúszkálni mint hintázni. Föl le föl le az olyan monoton játék, unalmas. Megdörzsölöm a szememet. Valamit nem láttam elég jól. De hogy jól lássam megsimítom Luzbel arcát. De, jól láttam. Elmosolyodom.*
- Vexel barátok vagyunk...igazán mókás srác. Multkor egy csirkét dugott az arrancar lyukába! Azóta nem is láttam mert fogócska közben a fásba ragadtunk amiről kiderült, hogy egy gilian fején nőttek. Én leugrottam róla ő meg utazott tovább annak a szörnynek a fején...
*Sóhajtok egy nagyot. Az égre tekintve bele is felejtkezek abba, hogy mit is akartam az előbb csinálni. Kienegedem a hajamat és becsukom a szememet. A sél amely ringatni kezdi megtölt némi melegséggel. Érzékelem Luzben kienegedett szellemi energiáját.*
- Te igazán erős espada lehetsz...örülök, hogy a barátom ilyen espadahoz került.
*Rá mosolygok bíztatóan. De ebbe a mosolyba már nem lehet felfedezni azt a játékos gyermeket amit a világ felé mutatok. Sokkal inkább egy érettebb de keves mosoly. Hiába is, 71 évemmel már nem igen számítok gyereknek, csak jól érzem magam ha még gyerek lehetek...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Május 01, 2011 5:43 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Szabadnap, érdekes ez a szó szabadnap. Talán a többi napon nem vagyok szabad? Ilyenkor nem kötnek a láncaim a shinigamikhoz? De, ez is egy olyan nap, mint a többi, ha hívnak mennemkell, mindegy mi van ma. Főleg az óta hogy valami számomra teljesen érthetetlen okból kineveztek 5. tisztnek és ezzel új feladatkört is kaptam, mi több, szakaszparancsnok is lettem. Az üzenetekért felelek, ennyit arról, hogy meghúzom magamat és azt folytatom, amit a 8. osztagban elkezdtem. Csendes nyugodt élet, semmi komolyabb feladat és stressz. Csak a nyugodt békés unalmas élet. De most, ezzel a dologgal lehet, ismét ellenségeim lesznek majd. Irigyeim lesznek, akik a posztomat akarják, és ezért ismét azok sérülnek, meg akiknek nem kellene. Bár ezt elkerülhettem azzal, hogy nem barátkozok senkivel, bár ez hamar megdőlt, hiszen ott van Tara-chan és pár másik személy, a kapitányomnak se okozhatok csalódást. Hiszen bevett az osztagába, mondjuk úgy megbízik bennem. Megeshet az lett volna a legjobb döntésem, ha elhagyom a shinigamik világát, és valahol egyszerűen elszáradtam volna hála az időnek. A testem porrá lenne, elfújná a szél, és talán pár virágra kerülnék, táplálva őket. De emozok rendesen, ideje is lenne cselekednem valamit végre. Ha már „szabadnapom” van, akkor éljek is vele.
Ezért hát egy senkai kapuhoz indultam, persze egy póttest az nem árthat és a szokásos kellékeket se felejtsem el, pipa, lélekcukorka stb. Halkan sóhajtok egyet és átlépek rajta, az érkezéssel gondom nem volt, inkább csak a hellyel volt bajom. Miért pont egy szeméttelepen? Eh, mindegy ne válogassunk, amilyen gyorsan csak lehet, otthagyom a fenébe ezt a bűzölgő trágyakupacot. S érte megyek a nekemszánt testért. A szokott helyen, és a szokott kinézett. Fekete zakó, aminek az ujja könyékig feltűrve, egy farmer és egy fekete tornacipő. Bár nem pont ilyen cipőt akartam, de már mindegy. Ne válogassunk, abból kell dolgozni ami van. Belebújok a testbe és irány a város. Egy étterem vagy valami olyasmit találok meg, valami hamburgert árulnak. Az vajon mi lehet? Ahogy nézem sokan szeretik, mert mindenki olyan mosolyogva eszi. Bár az egyik gyerek kizsarolta magának, azt mondta az anyjának, hogy ha nem vesz neki. Akkor elmondja, hogy a postás bácsi pipilőjével mosta tegnap a fogát. Na igen, a gyerekek, ezen már Én is majdnem elnevetem magamat. Beállok a sorba és amikor végre Én jövök le is adom a rendelésemet. Vagyis csak szeretném, mert van ám választék rendesen. Rábökök az elsőre ami van az étlapon, kérdezik, hogy kólát akarok e? Az meg mi lehet, mindegy kértem azt is, megkapok mindent, fizetek és lehagyom ezt a helyet. Sétálás közben egy játszótérre érkezek meg, ami jelenleg üres. Még szerencse hogy nincs itt senki, beleülök a hintába és enni kezdek, pontosabban elsőnek megszagolom a hamburgert. Az illata jó, akkor jöhet az ízlelés próba….csámcsámnyamnyam. Nem is rossz, kóstoljuk meg a kólát. Beleiszok és meglep nagyon, pezseg, ez igazán jó. Lehet venni kéne még pár ilyet.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Május 01, 2011 6:33 am

Matricaosztás avagy a búbánat elleni merénylet...

*Nem volt valami nagy cucc megszökni otthonról. Habár fel kellett csapnom néhány kapcsolatomat segítségül. Többek közt a keptönömmel kellett egy kis hosszas szaké délelőttöt tartanom, hogy meggyőzzem arról milyen jó is neki, ha falazik nekem muteromnál. A fene sem tudja miért pikkel arra, ha Karakurába jövök, de legyen így vagy úgy meglesznek a kiskapuim. Szóval ennyi, megint meglógtam otthonról. Lépteimet mellesleg éppen a senkai kapu felé veszem. Jól megszokottan a shinigamik már megint a szerelésemet nézik. De isten kegyelmezzen nekik nincsen ízlésük. Cool

Nem hordok magamnál olyan sok mindent, csupán az ikerpengéjű zanpakutomat, lélekcukkert, kiwis nyalókát és cigit. Ennél több nem is kell a lóvén kívül amit elfogok nyomni valami fasza bulira megint. De csóró nem maradok az fix, majd ha gáz lesz bizniszelek muter kancsókészletével. Zsebre vágott kézzel állok meg a hatalmas kapu előtt. *
- vohóó...ez ugyanolyan mint volt...
*A nagy fellélegezésből csak egy unott sóhaj sül ki. Már annyiszor, de annyiszor láttam ezt a baszás kaput, hogy ideje lenne ha átfestenék mert igen csak divatja múlt. Majd ha egy nap lesz egy saját, én hetente átfestetem. De addig is pechemre kénytelen vagyok elviselni azt, hogy a kapu olyan mint volt és olyan is lesz...valameddig. A senkait működtető palira pillantok, aki láthatóan szerencsétlenkedik per pillanat.*
- Héé...öcsi...a kaput gyorsan még a végén elkapnak...
*Óvatosan hátra pillantok. Ha lenne itt valami most lekopognám, hogy nem követett senki, de nincs. Úgy hogy csak fogcsikorgatva várhatok a soromra. Addig is azon kezdek el morfondírozni, hogy a póttestemnek vajon milyen kinézete lesz? Ha egy ósdi vénfószert nyomnak nekem mekkáig kell, hogy rúgdossam magam. A pogányok közt menő lehetek velük. De karakurában? Kizárt. Közelebb lépkedek a fiatal sráchoz és nagy szemekkel nézek rá. Amolyan idegbeteg shinigami képem lehet most, ha a helyébe lennék én most lecsapnám magamat, de nem vagyok, úgy hogy lazán idegelem vele még a szemhéjammal nem is kacsintok. Egy idő után azért neki is feltnik, hogy velem nincs valami rendben, ilyenkor egy mosoly után a kapura pillantok ami éppen nyílandóban van.*
- Ha 220-al zúzó trabis sáskák jönnek az- az én bosszúm...
*Indulok meg a kapu felé, közben a válam felett intek neki egyet amolyan elköszönés kép. Feltehetőleg nem nagyon vágta, hogy miről is van szó, hiszen aligha van olyan senkaimon kezes aki Karakurában tengetni a napjai felét. Tehát nem hiszem, hogy a verda mint kifejezés jelentene is valamit a shiniknek. Mindegy, majd találok még egy olyan fazont akivel megértethetem magamat. Addig is rohanás az alagúton át. Mindent kedvelek abban, hogy Karakuciba mehetek, de azt nem, hogy futni kell egy gyökér vonat elől. Akárki találta ki, ezért nem fogom nobellel díjjazni. Áhh, lusta vagyok ehhez, de azért épségben megérkezek egy játszótérre. Első reakcióm, hogy végig nézek a póttestemen. Huh, most megnyugottam, nem kell mekkáig rúgdalnom magam. Kiroppantom a nyakcsigolyám egy mozdulattal és kibontom a nyalókámat majd a számba veszem. Ezt halál városba nem tehetem meg, mert még meggyanúsítanak azzal, hogy lespanoltam a 12. osztaggal. Ehh, nincs kedvem a kááápitányom hisztijét hallgatni, meg azt a híres neves sodrófát is kikerülném ha lehet. Szóval eme korrupt világban kiélem a magam emberi hajlamait. Kezdetnek valami hintának a tetejére felugrom és leülök. Mondhatni jó hülye vagyok, hogy percekig fel sem tűnik, hogy egy másik shinigami meg átlósan alattam hintázik, de azért valljuk be. Még így is brilliáns teljesítés, hogy észre vettem. (Utálom a póttestem -.-)*
- Csá...pöpec illata van...egek, züllesz küldetésen? nem szép dolog tudod -e?
*Ravasz s amolyan "Buli van haver" mosollyal pillantok le rá még a lábaimat lóbálom. Igazából azt sem tudom, hogyan sikerült ide felugranom póttestben, de valószínűleg ez a halálisten formmal együttjáró ösztön mozdulat. De semmi gond sincsen. A nap szépen húz lefelé csicsikálni, senki nem cibál vissza halál városba, este meg buli lesz ezzel a gyerekkel. Kell ennél több?*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Május 01, 2011 8:15 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Megkell szereznem ennek a receptjét, mindegy miből készül. Annyira finom, főleg az uborka benne, lehet összerohadt a többivel, és azért ilyen az íze. De nem érdekel, ha ez kell hát ez kell, a hús is nagyon jó, bár lehet hogy patkány. Ha az, akkor néhanapján vadászni fogok rájuk, és igazán szemét leszek, mert nem osztom meg majd senkivel ezt a csodás ételt. Sajnálom de megengedhetem néha magamnak ezt a dolgot Én is. Ne mindig önfeláldozó legyek, most önző leszek. A Patkányburger csak az enyém, senki másé nem lesz. Szinte már most is sajnálom megenni, de ha nem teszem akkor csak vágyni fogok rá.
Komolyan, miket nem gondolok? Egy étel ezt hozta ki belőlem? Ez egy gonosz dolog, lekell csökkentenem az adagomat, amit ebből eszek. Talán havonta egyszer, és kész. Ezt a pár falatot pedig leöblítem egy kis kólával.
Hm, kóla ez a csodás fekete nedű, kell a receptje igen kell. S utána gyártani fogom de csak is magamnak, senki nem kaphat belőle, úszni fogok benne. De nem ürítek bele semmit, mert akkor majd Én se ihatok többet, és az maga lenne a Pokol. De hogyan rejtegessem majd? Kell egy megfelelő tartály majd, azt tudok majd lopni. Oké ez is megvan, már csak a megfelelő receptre lesz szükségem….
Meg kezelésre, nem normális hogy ilyeneken gondolkozok. Hiszen ezek csak élvezeti cikkek amiknek más dolga nincs csak annyi, hogy függőséget okozzon, reménytelensége hajtson mindenkit és végül a teljes anyagi csődbe. Ezért is teszem azt amit teszek….. pusztítom ahogyan érem.
Mozdul a hinta, ez meg mi volt? Mindegy most nem érek rá foglalkozni ezzel, eszek tovább és amikor elfogyott inni kezdek, ekkor szólítanak meg. Sikeresen félre nyelek és fuldokolni kezdek. előre esek, ki a hintából, ami a lendület miatt megleng. Remek, ez lesz a végzetem a kóla amit most iszok elsőnek életemben, az fog megölni. Tényleg a függőség áldozata lettem. De azért ciki egy kicsit. A hinta egész szépen hátra libbent, és Én pedig felállok miközben a torkomat fogom, hátra fordulok, és jön a meglepetés. Arcon talál a hinta a lábaim előre én pedig vízszintesbe vágom magamat. Minden elsötétül, remek sikerült kiütnöm magamat, remélem a kötés a szememen nem mozdult félre. Nem lenne jó ha a szemüregembe szarnának a madarak.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Május 04, 2011 7:01 am

Matricaosztás avagy a búbánat elleni merénylet...

*Alig pár perce sikerült megérkeznem a kívánt helyre de már is egy hapekba futottam aki mellesleg shinigami. Ezt a szerencsét, legalább lesz akit boldogíthatok a jelenlétemmel, ezért sem szálok le a helyemről amint észre veszem őt. Bár elég vadnak tartom, hogy egy árva szót sem hallok afelől, hogy tulajdonképpen mit is csinál ez a gyerek. Egész egyszerűen elkezd fulladozni mint egy félőrült majd fejbe vágja a hinta és kidől. Ez az egész olyan gyorsba játszódott le, hogy reagálni sem volt egy ideig időm. Majd pár perc szemrángatás után elemi erővel tör elő belőlem a nevetést. Ilyen nincs, hogy valaki ekkora szerencsétlen legyen. Egy két örömkönny is ki szökell a szemhéjaim mellett. Micsoda kellemes tockos ez most nekem. A hasamat fogom és a lendület engem is magával ragad. Bár én seggre esek a földre és nagyobbat zupálok, még is a nevetés nem marad abba.*
- Hé te...kellj már fel...he...
*Fel állok és oda sétálok a kiterült alakhoz. Megvakarom a tarkómat és sóhajtok egy nagyot. Azt hiszem ezt nem fogom olyan könnyen megúszni ha felkel, de akkor is olyan muris volt ez az egész jelenet. Már is bekerült a spanlistámra. Még egy ilyen egyéniség nincs legyen akármilyen neve. No azért örülnék ha nem egy Kuchikival csesznék ki mert az enyhén ciki lenne, de előnyöm, hogy ő sem tudja ki vagyok. Nem mintha félni akarnék. Megbökdösöm a lábammal, de hamar rá is kell jönnöm, hogy még így sem reagál. Ám legyen, ő akarta. Akkor egy kicsit elszórakozok, már meg is van a megfelelő ötletem erre. Tehát bekapom a cukorkámat és kilépek a póttestemből. Kissé furcsa látni, hogy azért egy kicsit különbözik a póttestem, de nem olyan sokban. Arébb fektetem majd felemelem a hapekot a vállamra. Egyensúlyozok vele még bár lélekenergiás csapást viszek be a földbe, egy aránytalan, de koporsónak elegendő vermet sikerül kicsapnom a helyéről. Befektetem a srácot és gyorsba betemetem annyira, hogy csak a feje látszódjék ki az egészből. Nem egy kedves tett, viszont vicces lesz így ha fel kel. Vissza lépek a testembe és leülök két méterrel a feje előtt.*
- Héééékáás....hollooooow!
*Ráordítok, hogy kaphasson egy kis szívbajt, már ha kapni fog. Az eget kezdem el kémlelni és lazán hátra dőlök a könyökömmel támasztva magamat a homokban. Nem zavar, hogy csupa kosz lesz a ruhám, valahogy ez egy teljesen mellékes dolog. Ilyen téren akár elmehetnék egy kis pisisnek is, hiszen igen, igen nagyon is jó fetrengeni ott ahol épp kedvem van és azt tenni amihez kedvem van. Ez minden gyerek álma, az már más, hogy én ezeket a hajlamokat képes vagyok felnőttként vagy még cinkesebbre véve 300 évesen megcsinálni. Ez van ezt kell szeretni. Azért merem remélni, hogy ez a csávóka nem valami karót nyelt nemes, mert akkor nem lesz egyszerű ma vele bulizni. Bárány felhők vonulnak el az égen. Tyűű, nem is néznek ki rosszul felcsillannak a szemeim. De inkább vissza pillantok a félszeműre még mielőtt elszalad. (irónia >.<)*
- Öregem te aztán mázlista vagy...küldetés közbe ilyet...hühüüümm...na mi a neved te? elcseszett barátom...
*Laza és eléggé csiga tempóba közlöm vele a dolgot. Sajna ezt a tompa fűadta állapotot csak nagyon kevés ideig érezhetem. Fránya zanpakutom, direkt velem akar kibaszni azzal, hogy a véremet is mérgezi...*
~ Hallottuk ám seggfej...jól van cuncikáim, akkor tessék engem megélvezesíteni...Úgy is meghalsz, gyökér..~
*Azt hiszem inkább hallgatok. Imádom a zanpakutomat, de miért van az...akármerre nézek nő uralom van? Csesszék meg, na ezért lógtam meg halál városból...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Május 05, 2011 2:03 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Mi ez a hely? Ismerős, nagyon ismerős, Nobunaga kastélya. Emlékszem erre a beszédre, fényes győzelmet arattunk. Helyet foglalok a székemen és hallgatom a legjobb barátomat.
~Imagava 40 000 ember élén masírozik felénk? Én nem hiszem el ezt. Csak 25 000-res serege van. Igen, ez is rengeteg. Szóval Szado, azt kívánod tőlem, hogy adjam meg magam. De mi van, ha megadjuk magunkat? Elégedett leszel, ha majd vesztesként egész életedben cipelned kell ezt a terhet? Vagy mi van, ha várunk addig, amíg Kacuie is engem akar? Mi van, ha várunk, ebben a kastélyban, bezárkózva, amíg Imagava kiéhezve le nem állítja seregeit és haza nem kullog? Képesek vagyunk 5-10 nappal tovább kihúzni náluk és amit nem tudunk megvédeni, az úgyis menthetetlen. Mi most tényleg a gödör alján vagyunk, tudod. S most a sorsunk érdekes. De ez az, hogy látom azt, hogy ez csupán egy életben lévő élet. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt elveszítsem. Inkább akarod tölteni az egész életedet azzal, hogy az életedért imádkozol? Abban az elrendeltetésben születtünk, hogy meghaljunk! Aki velem van, eljön holnap reggel a csatatérre. Bárki, aki nincs mellettem, akárhol legyen is, láthatja majd győzelmemet! Ki tart hát velem!?
Úgy ültem ott, mint akit leforráztak, nagyszerű beszéd volt, és meggyőzte a kételkedőket is, hogy nyerhetünk és így is lett. Mi győztünk, Imagawát megöltük, hősként ünnepeltek minket. Büszke voltam, hogy a seregének a tagja voltam és a barátja is. Minden hogy megváltozott, Ő már meghalt Én is, de mégis élek tovább, fura, nagyon fura. Vajon a tanácskozáson ott voltak akik elrendelték a halálomat? Mit tennék ha találkoznék velük? Megölném Őket? Vagy elmúlt már a harag amit éreztem? Nem, biztosra veszem, hogy végeznék velük, egytől-egyig, kibelezném a rohadékokat és a saját belsőszerveikkel etetném meg velük. Szenvedjenek és a lelküket pedig hagynám hollow martaléknak.
A mélységből egy hang kiált felém, visszaránt ebből a sötétségből és hollowokat emleget. Igen, hiszen shinigami vagyok. Kinyitom a szememet és elég fura dolgot láttok. Mintha minden nagyobb lenne, hogy nőt meg minden ennyire, vagyis inkább Én hogy lettem ilyen kicsi? Mozdulni szeretnék, de nem sikerül, lépni akarok de nem tudok. Nézek jobbra és balra, igen, ahogy gondoltam, elvagyok temetve, mert ha lefejeztek volna, akkor nem is élnék. Tehát a fejemet se tudnám mozgatni, hm, valaki nagyon humoros kedvében van Unottan sóhajtok egyet. Nem hollow csak egy vicces kedvű shinigami. Hogy Én majdnem mindig az őrülteket fogom ki. Ez valami átok lehet, de hogyan, miért? Nem szartam senki müzlijébe, sőt, a varázsló lányát se basztam meg, hogy elátkozzanak.
- Kojiro Kuroda. Kezet nyújtanék, de sajnos akadályozva vagyok. És nem küldetésen vagyok, hanem szabadnapom van. Ha megkérnélek rá kiásnál? Egy vakond megtalálta a mogyoróimat. Nem szeretnék pár oktávval vékonyabb hangot.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Május 05, 2011 9:36 pm

Matricaosztás avagy a búbánat elleni merénylet...

*Ez a nap is jól indul azt hiszem. Végre nem halál városban kell tengetnem az időmet és most azt figyelhetem meg, hogy hogyan is reagál valaki, ha beássák a földbe. Nem fog szeretni szemöldökrángatás

de legalább majd ezt követően elrángathatom kényemre, kedvemre valahova dekkolni. Igaz ezzel valószínűleg a munkájából fogom kirángatni, ami felér egy parancsmegtagadással, de érdekel is ez engemet? Rolling Eyes

Nem valószínű. Szeretnék már egyszer egy normális napot, a kapitányom állandóan azzal nyaggat, hogy csapat gyakorlat stb. Nem elég edzés az, hogy át kell futni a járaton? Most is majdnem elcsapott az a kicseszett vonat. Egyáltalán nem tetszik ez a megoldás, mert a nyalókám is kiesik a számból és akkor oda a készítmény. Ki fogok találni erre valami megoldást, mert nem szeretnék pecsenyesültté változni scratch

. Éppen ezen is kezdek el most elmélkedni. Feltekintek az égre és billegetve a fejemet neki állok a nagy tervnek. Hogyan is lehetne megoldani azt az átjárós esetet. Talán ha készíttetnék a 12. osztaggal egy hatalmas zöldtálat amit lélekenergiával megtöltenék és ezt irányítani lehetne mint a kidoukat, talán akkor majd menni fog. Húh, ezzel még akár snoawboardozni is lehetne nem? Milyen vagány lennék már. Cool

Mindenki azt bámulhatná, hogy ez a gyerek, hogy a francba nem fárad ki a senkai kapu után. Nem mondanám el nekik, had irigykedjenek. A jobbak így csinálják a gyilokok meg szenvedjenek. Legyintek egyet vigyorogva. Ennek a shinigaminak, de forognak a szemei. Látom ahogy rá nézek, bizonyára szépet álmodhat. Bár az kérdéses, hogy mit is, majd megkérdezem miután fel kelt. Addig is rágyújtok egy cigire és várom az eredményét a szólogatásomnak. Nem bírná a szívem elviselni, hogy a lehetséges spanomat sikerült rovarinvázióval kipusztítanom. Az nem lenne mulatságos, még ha most itt is hagyhatnám, hogy legközelebb szívhassa a véremet. Nem, ez nem állapot. Előre dőlök és szugerálni kezdem az ibsét. Muszáj lesz felkelnie vagy kénytelen leszek felállni és kirugdalni a szeretettel épített helyéről. Tiszta ciki. Nagy levegőt veszek és már kezdek fel állni, mikor hirtelen nyitogatni kezdi a szemeit. Na végre, már komolyan azt hittem, hogy meg kell mozdulnom nagy főnök

De szerencsére ez nem történik meg, így vissza ülök mozdulatomban és megint csak hátul könyökölve támasztom ki magam.*
- Aloha...jó reggelt..
*Köszöntöm illendően ahogy egyszer még muterom tanította. Ahogy arra is megtanított, hogy nem kéne karakurába tengetnem csak úgy a napjaimat szolgálaton kívül áthágva a szabályokat. scratch

Az utóbbi feltehetőleg nem maradt meg bennem, hiszen most is itt vagyok. Mindegy is, nincs ebben semmi különös. Én csak jól érzem magam, nem tudom, hogy ezért miért pikkel rám a femilliii, de ők tudják, teszek rá. Külön izgalom megszökni otthonról. Élvezem amikor várnom kell a senkai kapunál, kieidegelni az őrt még ő is úgy dönt, hogy inkább cinkosommá vállik mint sem elviseljem. Nekem ez külön tetszik. Most sem problémázok azon, hogy akármikor is megtalálhatnak. Ez mind olyan tényező ami meglehetősen mellékes. S most, hogy úgy néz ki havert is találok az igazi kánaánhoz, még jobban kezd felötlődni bennem a gondolat, hogy még kéne jó pár vagy ezer hülyeséget elkövetni. Legalább is addig, még el nem kell vennem egy personát. Habár nézzünk ide, 300 éve svagyok és még kölköm sincs. Még csak az kéne. O.O

Akkor azt hiszem felakasztom magam. Azért remélem, hogy valahol nem osztogattam szét az ehhez szükséges kellékeim, mert az gáz lenne ha 30 bula állítana be a váddal, hogy a kezükben tartott cunca az enyim. Ez egy rémálom, meg is rázom a fejemet és ekkor érzékelem, hogy a srác milyen frappáns kis monológot ejtett le, cirka 1 perc alatt. Ilyenre még én se lennék képes, legalább is ebben az áldásos állapotban nem. Kicsit forog a világ és vigyorgós a kedv, de ez sem fog sokáig tartani. Hülye vérem...a szemem rángatni kezd.*
- Jól van jól van Kuroda...
*Elnevetem magam. Azt a leborult szivar végit, ennek a gyereknek überbrutál neve van. A hasamat is fognom kell tőle, az előbbi most meg ez is. Én már haverság spanság illatát érzem alevegőben. Szóval itt lenne az ideje elkezdeni kommunikálni, még a végén meggyanúsítanak kockasággal. Köztudott, hogy nekik a kommunikálások lekorlátozódik az afk-ra meg a "re" kifejezésre kb.*
- Cső..Keo a nevem...hát nem is tudom...na jó...
*Azért lusta vagyok ahhoz, hogy gyorsba cselekedjek, így hagyom szépen még a dolgokat húzni. Nem kell elsietni. Kuroda szájába biggyesztem a cigimet, én pedig újra gyújtok rá. Ekkor oldalvást hallok némi dolgozók beszélgetését. Arra felé pillantok. S mit látok? Rolling Eyes

Ó, lapáttal ásó kemény segédmunkások gyülekezetét. Ravaszul elmosolyodom.*
- Héé ti ott...kiásnátok némi lóvéért a hevrom? Beszorult...
*Kiabálok rájuk mint ahogy falun szokás az ilyen majd fel állok és arrébb sétálok. Lassan neki dőlök a hinta egy korlátjának. Figyelem ahogy felém halad a banda és nyújtom feléjük a lóvét. Ez van, ne hogy már nekem kelljen ilyennel foglalatoskodnom. Beásni könnyebb volt, kihúzni már nincsen kedvem nagy főnök

Azért fene a pofájukat 100 rohadt peták egy ilyen ásásért. Azt hiszem ezt otthon még hallgatni fogom. Fészpalm

Mindegy, most nem ez a lényeg. Bulira ennél többet szoktam elcseszni. Tehát én csak állok szépen cigivel a számban és integetek Kurodának.*
- Azért egybe szedjétek ki a haverom..még bulizni is akarunk az éjjel... nagy főnök

szóval szabadnap...tudok én jobb elfoglaltságot is hamburger evésen kívül, de mivel kizökkentettelek meghívlak arra is. Mit szólsz?

//Ma egy kicsit később leszek, de suliból megírtam neked a postot =)//

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Pént. Május 06, 2011 8:27 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Reggel lenne? Hm, inkább délutánra gondolnék, de az is lehet, hogy koraeste. Így hogy eszméletlen voltam, és eléggé alulról nézem, a világot nagyon nem tudom eldönteni a napszakot. Már csak az a kérdés, mi a fenéért vagyok elásva? Ez valami kúra lenne, vagy természetkúra? Fogalmam sincsen róla, de azt tudom, hogy nem használ, és nem is fizettem be ilyenre, tehát szeretnék végre kiszabadulni innen, mielőtt ténylegesen vakondok fogják megtalálni azt, amit nem, kéne. Híresztelhetnek akármit, azért nem olyan, mint egy giliszta. De a fenéket fogok én itt a farkamról eszmecserét folytatni. Komolyan, néha úgy érzem, hogy valaki irányít, mintha írná az életemet és a gondolataimat. S igen csak szarul. Bár ez ostoba gondolat. Foglalkozzunk azzal, aki előttem van. Nagy az esély arra, hogy neki köszönhetem igencsak kényelmetlen helyzetemet. Vagyis nem kényelmetlen, mert nem érzem a végtagjaimat, mióta lehetek betemetve? Kiindulva abból, hogy eltemettek, a ruháimnak nagyjából annyi, remélem a pipám azért még ép. Na, tehát, a férfi, aki beásott egy shinigami, a viselkedése elég….. hanyag, nem is hanyag, inkább vidám, igen ez lenne a megfelelő szó rá. Az ilyen alakok, akikkel nem mennék küldetésbe, a viselkedésük miatt sok áldozat lehetne, és persze ahogy az lenni szokott az ilyen alakok élik túl. Kellemetlen, de ez az igazság. Habár az hogy nem mennék küldetésbe vele, az nem jelenti, hogy ellenszenves lenne, hiszen nem ismerem, talán a küldetésről alkotott képem is megváltozna. Persze csak ha megismerem, és aki ismer, pontosabban azt hiszi, hogy ismer, az tudja, hogy nem vagyok az-az ismerkedős fajta (ezt bogozd ki Wink

)Most mi a nevetés oka? Mármint csak tényeket közöltem, tudtommal semmi vicceset nem mondtam. Hm, talán mégse fog változni a küldetésekről alkotott elképzelésem. De legalább már a nevét megtudtam. Keo, hm, mint ha valaminek a márkája lenne. Tényleg olyan, „Megyek veszek egy kis Keot. „Oké hozz nekem is Keot”. A talaj ilyen közelsége rossz hatással van rám, ez már biztos. Kapok egy cigit a számba, dohánynak dohány. Kéz nélkül nem egyszerű lepöckölni a hamut, de feltaláljuk magunkat. Oldalra nézek és pár feltehetőleg építőmunkásnak szól, bár a beszorult elég túlzás. Elég lusta, betemetett, de ki nem akar ásni? Szerintem a nőknek is kamunyalást ad. Mi az a kamunyalás? Amikor ujjazod a csajt és cuppogó hangokat adsz ki a száddal. Ha ezt már feltételezni tudom róla, akkor tényleg azt jelenti, hogy a föld rossz hatással van rám. Végre kezdenek ásni, bár az nem sok jót jelent, hogy az első csapás levitte a cigim végét. Határozottan nem jó. Az egy szemem is elkerekedik, ezek már jócskán túl vannak a reggeli kávé és felesen. Haver és buli? Kire gondolhatott? Mindegy, a lényeg, hogy lassan de biztosan kint vagyok. Megpróbálok felállni de szépen visszaülök. Azt hiszem, megvárom, míg a zsibbadás kimegy a tagjaimból. Addig is végignézek magamon, igen, elég mocskos vagyok, és egy vakond is kiszalad a nadrágom alján, ez remek, de legalább meghagyta, ami benne van.
- Ha lehet kerüljük el legközelebb ezt a fajta találkozást. Nem annyira kényelmes, mint látszik. Egy hamburgert elfogadnék, köszönöm szépen. De így nem mehetek emberek közzé. Talán majd máskor, a legjobb lesz ha haza megyek. És köszönöm a meghívást még egyszer. – fejet hajtanék, csak annyira nem egyszerű.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Szer. Május 11, 2011 6:18 am

*Hajh, de rég is volt már, hogy ilyen élményekkel gazdagodtam. Elvégre is nem mindennap találok egy olyan shinigamit aki komálja a viselkedésem. A legtöbbön annyit tudok röhögni a még előadják a nagy arrogáns viselkedésüket vagy mint az elmebetegek pislognak rám és kb. a szavaim felét sem értik. Ez a Kuroda gyerek viszont teljesen normálisnak tűnik. Bár mintha valahol már láttam volna már. scratch

Feltehetőleg valamelyik osztagban. Na majd kiderítem, hogy melyik osztagba is klimpírozza magát az öcskös. Addig is a mai nap berugunk, én erre esküszöm fel. Na ne hogy már. szemöldökrángatás

Kis híján az életemet kockáztattam azzal, hogy átszöktem a senkai kapun. Igen, az a fránya vonat megint majdnem kilapított. Tehát a nobel kijár nekem amiért végig futottam az úton. Felért egy shini edzéssel. Ezért pedig még be kell számolnom a hadnagyomnak, és megbökdösni, hogy hozzon nekem csokit majd. Valamelyik veréb elpletykálta az osztagomba, hogy Tasu-chan valahonnan spéci csokikat tud szerválni. Kíváncsi volnék ezt hogyan is értik. Feltehetőleg valami egészen egyedi készítésű lehet, aminek meg kell szereznem a receptjét és oda adni muternak. Muter, muter. Igen ő lesz az aki a sodrófával nyakon vág majd ha haza érek, addig is kiélvezem és igyekszem illuminált állapotban vissza térni, hogy majd ne fájjon az- az ütés. nagy főnök

Én csak szívom a cigimet és figyelem ahogyan Kurodát ássák ki a helyéről. Ezek a munkások igen csak jól végzik a dolgukat. Komolyan jobban pakolgatják a homokot, mint én csináltam. Azonban nem kenném össze a póttestemet, a halál isten énem az meg mellékes. Kicsit talajos lett, de hát nem számít. A csajok úgy is a rossz fiúkra buknak. Cool

Fel pillantok az égre s morfondírozni kezdek a fent ugráló bárányokon. Milyen szépen és csiga lassúsággal haladnak előre. Valaki ha ezt napokig figyelné, akkor bizonyára először is a nyaka törne ki, majd egész egyszerűen elme gyogyiba kerülne. Hogy lehet egy ilyet bámulni és arról beszélni, hogy milyen? Kék, tiszta, jó időnek néz ki még úgy is, hogy sötétebb van már mint mikor elindultam... Nincs ebben semmi ördöngösség. Vissza helyezem tekintetemet a társamra. Közben sikerült elszívni a cigimet így a zsebembe biggyeszthetem a mancsomat. Továbbra is meghagyom a támaszkodásomat egyazon pózban. Kedvem sincs ahhoz, hogy megmozduljak, de meg kéne. Meg kéne, ha ma jól is akarom érezni magam. Kezdetnek végig nézek a srácon, aki olyan koszos lett, hogy...kukából rángatták talán? Oldalra billentem a fejemet és egyik szemmel hunyorítok. Kicsit meglepődök a kis vissza húzódó monológjától. Egek ez a gyerek. Közelebb lépek hozzá és lazán grabancom fogom.*
- Na gyere... eszünk...addig elmesélheted életed nagy bukását... tényleg melyik osztagba is szolgálsz?
*A magam részéről kíváncsi lennék, de nehéz lesz ha ilyen elutasító. No se baj, tudom én, hogy meg fog nyílni csak a szája jár, a szíve meg akarja tudom én na. Razz

Pár haverom is ilyen volt az elején, azóta nagy spanok vagyunk. Szóval feltehetőleg Kurodával is történhetett valami. A legtöbb shinigami így van ezzel.
Egészen a hot-dogosig rángatom ahol rendelek kettőt magunknak és ki is fizetem. Nem tudom mekkora az indíttatása, de én elrángatom egy padhoz és mint aki jól végezte dolgát ledobom magam. Egy jó kiadósat harapok a cuccba. Valahogy elnyomott pár perce ez az étvágy.*
- Nem tudod véletlenül, hogy merre van itt egy értelmes dohány árus?
*Körbe pillantok, de hiába is. Karakurának ezen felét annyira nem ismerem, mint a leg-leg belvárost. Ott van az igazi nyüzsi, meg a bulik és a csajok. Miért is mászkálnék én itt, ilyen nyugis és kihalt helyen? Keo bárónak csak is egy izgalmakkal teli belső Karakura való, ahol elütheti a pénzét kényére, kedvére. Persze otthon megint kapom majd az ívet... nagy főnök

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Vas. Május 15, 2011 2:01 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Fejem a szabadban, testem egy gödörben. Azt lehet gondolni, hogy valami leszámolás ez. Mindjárt a nyakam köré raknak egy láncot, vagy a számba egy pecket, ami szintén egy láncra van erősítve. Majd szépen elindul egy jármű, vagy akármi, és letépi a fejemet. Esetleg ha itt hagynak, akkor meg jöhet egy vak kertész, aki az Én fejemet is kikapálja, mielőtt kihajtana. Kellemetlen halál lenne, és már rájöttem arra is hogyan akarok meghalni. Vagyis nem meghalni, hanem a temetésem. Elsőnek hamvasszanak el, utána pedig a hamvaimat betonozzák be, a végén pedig temessék el. Így előzve meg azt, hogy ha csak kómában vagyok, elkerüljem azt a sokkhatást, amit az élve eltemetésem okozna.
De mi lehet az egésznek az oka? Vajon miért gondolkozok most ezen? Nagyon egyszerű, mert Takeo volt olyan kedves, hogy megvédje a testemet a káros Napsugaraktól. Legalábbis ezzel nyugtatom magamat, nem pedig arra gondolok, hogy csak a vicc kedvéért csinálta. Bár nem a legkönnyebb normálisan gondolkodni, amikor egy ásó csapódik a fejem mellet. A szemem is kikerekedik, majdnem egy fülel meg is rövidített ez a szakmunkás. Bár akkor szimmetrikus lennék, pontosabban csak akkor, ha a jobboldali hallószervemtől szabadítanak meg. Mivel a jobb szemem a hiánycikk, így annak a fülemnek kellene eltávozni. Bár ha a bal lesz, akkor nem fogom megkérni a munkásokat, hogy tegyék le a tablettás bort és szabadítsanak meg a másik szememtől, fülemtől. Gondolom, egy kis pénzért megtennék. Hm, érdekes nap, elásva és most kiásva, mindkettőt Takeonak köszönhettem.
Próbálkozok a felállással, de nem megy, mintha ezernyi kis hangya szaladgálna a lábaimban. Kellemetlen és egyszerre vicces érzés, ha belecsípnék a talpamba azt se érezném, pontosabban nem fájna. De nem vesszem le a cipőmet csak azért, hogy kipróbáljam, sajnos lyukas zokni van rajtam. Meg kellet volna oldanom úgy, ahogy régen csináltam. Két lyukasból csináltam egy egészet. Pontosan hogyan is? Nem nehéz, más helyen van hézag a zoknikon, így ha felveszem, akkor a lyukat kipótolják az ép részek. De ma azért nem így csináltam, mert összesen ez az egypár volt ami rossz állapotban van. Én pedig úgy öltözök általában, hogy ami legfelül van, azt veszem fel. S most ez volt a soros. Bár dobhatom ki ezeket is, remek. Pedig a sötét szint kedveltem mindig is. Majd szerzek másikat, vagy inkább nem fogok átjárni ide, az Emberi Világba. Gond megoldva és már csak nyitnom kell egy átjárót és utána irány haza.
Mindezen törekvéseimet megzavarja valami, akarom mondani valaki. Hm, teljesen olyan gondolatok ezek, mintha valaki irányítana. Felettébb kellemetlen ez az érzés. De ne foglalkozzunk vele, hiszen ez ostobaság. Inkább gondoljunk arra, hogy most Takeonak megköszöntem a felajánlást és mennék el, de nem hagy elmenni, hanem inkább megragadta a grabancomat. Ellenkezni nem sokat tudtam, csak az arcomon van egy értetlenkedő kifejezés. Most akkor mi is van, hova megyünk, és minek? Felálltam az igaz, de majdnem ismét összecsuklottam és az pedig rossz lett volna, mert igazán zavarba ejtő helyen esnék térdre. De szerencsére ez nem történt meg, csak néha megroggyan a lábam. Szeretné ismerni a történetemet Takeo? Mi van mindenkivel? Nem lehetek ennyire érdekes személy, hogy az én átlagos életemen csámcsogjanak. Inkább arra a kérdésére válaszolok, amire normálisan és röviden is tudok. A hangomban most kivételesen nem a közöny és távolságtartás van. Inkább meglepett. Meglep a mai napig, hogy ilyen személyek vannak mint Ő, önzetlen(?). Gyorsan rendezem a vonásaimat és felelek.
- 2. osztag 5. tisztje, régen a 8. osztagban tejesítettem szolgálatot. És Te? – illik visszakérdezni is.
Jé, mi ez a kellemes illat? A nyál is összefut a számban, látom, hogy valami kiflibe raknak kolbászt, vagy legyen az akármi. Egész jól néz ki, szószt is tesznek rá, gondolom az lehet. Hm, már most éhes lettem. Ezért nem is kell nagyon rángatni, megyek magamtól is a padhoz. Leteszem magamat Takeo mellé, és megszagolom az ételt, majd megnyalom a hegyét, végül beleharapok.
- A kurvaéletbe, ez marha finom. – a szám elé teszem a kezemet. Nem szokásom így beszélni. – Elnézést az előzőért. Nos, az attól függ. Pipa vagy cigaretta dohányra van szükséged? De tudtommal a Plázában van minden, ami csak kellhet. Legalábbis így mondták pára. – majd visszatérek a kajáláshoz, ez nagyon finom. Rendes tagnak látszik ez a Takeo. – Te…… mit keresel Karakurában? – nyögöm ki végül a kérdést.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Május 19, 2011 7:30 am

Matricaosztás avagy a búbánat elleni merénylet...

*Nosza nem feltétlen így kellett volna ennek az egésznek indulnia, de végül is ez jött ki belőle. Legalább már kiásták Kurodát. Azt hittem soha sem végeznek a szerencsétlennel akit valahogy, valamilyen uton módon beástam Rolling Eyes

Nem, nem ezt senki sem bírja rám gyanúsítani éppen ezért is vagyok olyan természetes. Na nem mintha túlzottan halálra idegelném magam a dolgok miatt. Most pedig kezdődjék a zabálás, amit feltehetőleg nem sokára nagyon megfogok bánni. Egyrészt mert muterom zanpakutoját figyelembe kéne vennem, másrészt meg ha a mai nap során táncikálni akarok, akkor kénytelen leszek katapultálni belőle egy sort, hiszen teli hassal inni, táncolni és a többi nem igazán a legideálisabb cselekedet. Nem lesz kellemes, de ha egyszer megéheztem amúgy meg Kurodát megszegényítettem egy kiadós kajától szóval ez kijár. Én is fusztrált lennék ha valaki elcseszné a fene nagy kajálásomat. Nem akarom, hogy az a bizonyos vissza üssön, tehát meg kell ezt előznöm. Megrendeltem mindent, még egy jó nagy pohár colát is, hogy könnyebben csússzon. A pad pedig a lehető legalkalmasabb ülőalkalmatosság. Majd ha teli a bendő hátra dőlök és süttetem magam még mozdulni képes nem leszek. Valahogy biztos vagyok abban, hogy ha rá nézek a kajámra, hogy ezek után gurulni fogok vagy valami hasonló. Legközelebb egy vontató kamiont is rendelnem kell ilyen akcióhoz, hogy legyen mi elfuvarozzon.*
- 8. osztag 4. tiszt
*Felelem két pofára, mert ugyebár hát na, a kaja az kaja. Egy vérbeli férfi pedig rendesen eszik nem pedig csak kerülgeti a kaját mint a nők. Hülyeség, eszel vagy nem eszel, engem így tanított a faterom és milyen jó meglátásai is voltak. Imádtam a fateromat, ha tehettem időm nagy részét vele töltöttem, hogy valami hülyeséget csinálhassunk amin kiakadtak a nők. Ez van, mindenkinek meg van a maga világa. Még nekem is, változtatni pedig nem fogok és nem is akarom, még akkor sem ha meglenne rá a lehetőségem. Félre nyelek egy falatot amikor Kuroda száját egy érdekes kifejezés hagyja el. Na ez totálisan gigán ütött, köhögés meg miegymás de a végén bele iszok a colába. Összeszedve minden normális megállásomat (ami hozzám képest normális) és elnevetem magam olyan jó ízűen.*
- Azért meg ne fulladj a kajába...nem lenne szép dolog ha nekem kéne...akkor inkább rendelek egy ribit... szemöldökrángatás

*Szúrom hozzá a dolgokhoz. Én biztos nem fogom ujjá éleszteni, ha gáz lenne. Pláne nem szájon át, nincs az-az isten, hogy elbuzuljak. Akkor inkább oldalba szúrom a zanpakutom altató mérgével azt elcipelem a 4. osztaghoz. (Nem mintha a fulladás ellen egy altató méreg használna) Legyintek egyet bocsánat kérésére.*
- Jaj hagyjad már, előttem úgy beszélsz ahogyan jól esik.. O.O

*Vállon lököm kicsit a gyereket még tovább eszem a kajámat. Azért vicces az én szememben, hogy ilyenért valaki bocsánatot kér. Mindenesetre szimpatikus figura, csak még nincs beérve a modernkorhoz. Talán egy kicsit seggbe kéne rugdalnom és beavatottá tenni. Emlékszem, hogy a spanjaim nagy részét még Takeshivel avattuk be. Hjaj, de szép idők is voltak azok. Mindegy, most a mellettem ülőre koncentrálok így bólogatok még le nem nyelem az utolsó falatomat is. Jó hamar megkajáltam a cuccost, végül is jól laktam vele.*
- Akkor irány a pláza! nagy főnök

*Magam részéről fel is pattanok és már indulnék is mikor egy új kérdést böknek ki nekem amit nem hagyhatok ugye szó nélkül, mert miért is hagynám? Rolling Eyes

*
- Hát bulizni, nem egyértelmű? scratch

*Majd ahogy ő is végzett felhúzom, hogy tudassam vele a dolgot, hogy biza velem kell jönnie. Amúgy is hogy nézünk már ki? Így nem jelenhetünk meg egy partyn...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Május 19, 2011 7:42 am

~ [Találkozás, egy régi szép szokás....] ~

Némán... szótlanul, üres arccal néztem magam elé azon töprengve, hogy miért érzem magamat furcsán. Valami ott belül hullámzott, egyszerűen nem akartam rá gondolni... nem akartam rájönni, hogy mi az tulajdonképpen- úgy óvakodtam még a közelétől is, mintha lángoló parázs lenne, én pedig könnyen lángra kapó cérnaszál. Ódzkodtam a gondolattól hogy megtudjam, mi emészt, mi zavar, mi kísért... Könnyebbnek tűnt rá nem gondolni, azt hinni, hogyha elkerülöm, a probléma megszűnik, a szőnyeg alá söpörve nem mutatkozik, elfelejtődik... Pedig ott van, figyel, lesi az alkalmat hogy mikor sújthat rád teljes erejével, lökhet a magasból a mélybe, a depresszió legrondább mélyébe. Belegondolunk, hogy a hozzánk közel álló személyek nem mindig lesznek mellettünk, mert ugyebár semmi sem tart örökké... Igenis, létezik az elhagyás, az elválás, a magány- ami korántsem olyan fájdalmas, mint ahogyan azt elsőre hisszük. Inkább félünk tőle- félünk belemerülni, mert akkor óhatatlanul is előjön mindaz, ami fáj. S ezzel megbirkózni nem könnyű- de nem is lehetetlen. Némi idő után úgyis felülemelkedünk, elfelejtjük, képesek leszünk újra mosolyogni... csupán a mosoly nem lesz ugyanolyan vidám és önfeledt, fájdalom és 'valami' vegyül bele, ami megmásítja egész lényünket... hosszú folyamat, amibe azt hiszed, belebuksz, nem jutsz a végére... de mégis sikerül, és végül fáradtan, de büszkén és megváltozva emeled fel a fejedet. Mert egy idő után a mély seb is beforr, s heg lesz a helyén- te pedig ugyan emlékszel, mégis felvértezed magad, és egy idő után már nem fáj.
Tűnődve játszottam a tányéromban maradt kagylóval, majd elfogyasztottam a maradékot is. Ajkamon hűvös mosoly játszott, miközben az érzelmi élveboncolást játszottam ki magamon, és a végeredmény valljuk be, nem volt túl reménykeltő. Valahogy sosem sültek el jól a kapcsolataim- kétségtelen, éppen eleget tettem érte én is, hiszen a rideg személyiségemet nem nagyon lehet tolerálni sokáig. Ugyanakkor nem egyedül én voltam érte a hibás... mégsem töltött el örömmel a tudat, hogy jobban vonzódom ehhez a kétszáz éves gyerekhez, mint kellene. Nem is próbáltam értelmet, vagy választ keresni a miértekre, mert ilyen helyzetekben sosem lehet találni megfelelőt... Mély sóhajjal toltam félre az üres tányért, és fontam karba a kezemet, majd kezdtem el tépelődni egy croissanton. Mindenesetre nem szükséges mindent felgyorsítanom azzal, hogy bevallom neki ezt a meghatározhatatlan valamit, ami most hozzá köt- akkor teljes mértékben felborítom azt, amit eddig letagadtam.
- Nem fogok eltűnni az életedből, hiszen eddig sem voltam része... De ha akarod, találkozhatunk, és felépíthetünk egy normális kapcsolatot.- vettem szemügyre, miután megint elém került a hajsimító akciója után. A döntő lépés meghozatala mindig magában hordozta a bukás kockázatát, vagy a horrorba fulladó este esélyét. Mégis, gondolkozás nélkül megtesszük azt a lépést- akkor is, ha tudjuk, hogy belezuhanunk az előttünk álló szakadékba.
- Lenne kedved elnézni valahová teát inni?- néztem fel rá várakozás teljesen, elhatározva, hogy amellett, hogy kezét az enyémbe fogom, megpróbálok egy mosolyt is összehozni, ami nem jött össze. Valljuk be, minden nem mehet, pláne nem jöhet össze elsőre. Így nekem most csak annyi marad, hogy próbáljam kimutatni azt, hogy tényleg fontos nekem.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Csüt. Május 19, 2011 11:41 am

Találkozás azzal, aki unalmas életemet felkavarja

Remek, jó ez a virsli a kifliben, kicsit van erotikus töltete is, bár igaz hogy nem majonéz van rajta, de mindegy is. S ilyeneken inkább nem is gondolkozok, hanem élvezem a kaját és a kólát is. Remek étel otthon ilyen nincs, pedig milyen jó lenne. Egyszerű de nagyszerű, csak lehet sokan panaszkodnának, főleg a nők a súlyukra Ezt se értem meg soha, miért baj ha valakin van egy kevés fogni való? Hiszen a túl vékony nőknek még mellük sincsen. Tehát majdnem hogy semmit nem lehet velük kezdeni, és nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ilyen dolgokon gondolkozok?
Megkaptam a választ arra, hogy melyik osztagban is volt. Eh, elég sok 8.-ossal találkozok, a múltam visszaköszön folyamatosan és ez nem jó. Miért kell emlékeztetni arra a napra? Amikor belém kötöttek és verekedés lett a vége. Pontosabban Én vertem szegény újoncot, nem tehetek róla, olyan dolgokat mondott, amitől elszakadt a cérna és elborította az elmémet a fekete fátyol. Amire emlékszem az csak annyi, hogy leszedtek a fiúról és a kapitányomhoz kerültem, aki pedig sajnálatát fejezte ki és elbocsájtott az osztagból.
Inni kezdetem a kólát miközben Takeo beszélni kezdet de az utolsó szava miatt szépen kiköptem a kólát. Egy szép kis ívet vett fel és majdnem szivárvány is keletkezett belőle. Már megint köhögnöm kellet és még el is vörösödtem.
- Ne…. nem szükséges hívni.
Elég rendesen zavarba hozott, nem szoktam meg, hogy ilyet mondanak nekem, sajnos ez van, magát azt a szót a ribit nem is halottam, talán csak egyszer egész életemben. S nem elég hogy zavarba lettem hozva, de az Én számat is elhagyta egy káromkodás. De szerencsére Takeo nem vette magára a dolgot, hanem biztatóan a vállamat is megveregette. Nem szerettem volna most mondani semmit, összekell szedni a gondolataimat és inkább az evésbe felejtkeztem. Amikor elfogyott az étel, bekell látnom, hogy nekem megkell szólalni.
- Elnézést, de nem szoktam így beszélni soha. Nem tudom mi üthetett belém. – mentegetőzök pedig nem lenne rá szükség, legalábbis ez jött le az újdonsült ismerősöm szavaiból. Akkor most megy a Plázába, és Én pedig haza. Bár a választ megkaptam a kérdésemre.
Kicsit értetlenül nézek rá, akkor most megyek vele Én is? Ezek szerint igen, nem értem, miért ilyenek néhányan? Barátkozóak nem is ismer és mégis elakar hívni magával. Bulizni? Érdekes egy este lesz, de legyen, meghívott enni ez a minimum, amit megtehetek neki. Belenyúlok a felsőm zsebébe és előveszem a pipámat. Elég rossz állapotban van, kicsit mocskos lett, de még jó. Megtömöm dohánnyal és rágyújtok.
- Akkor… gondolom ismered a várost? Mármint… tudod, hogy hova kell menni? Inni is akarsz? Mert nincs nálam sok pénz, tehát ha lehet, akkor majd csak vizet iszok. – azt már nem is akarom elmondani neki, hogy szerintem keresek valami kis helyet ahol eltűnhetek az emberek elől és kivárom az éjszaka végét. - Nos, nem tudom, hogy jó ötlet velem menned, nem szoktam… bulizni, lehet csak rontanám az estédet. – mentegetőzök, vagyis inkább csak magyarázkodok neki. A hangomon is hallatszik, hogy tényleg eléggé zavarban vagyok és hogy nem értem az egészet. De mégse megyek el, mellette sétálok, kíváncsi vagyok valamiért az estére, hogy alakulnak majd a dolgok.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Kedd Május 24, 2011 4:40 am

Matricaosztás avagy a búbánat elleni merénylet...

*Egek ez a gyerek nagyon-nagyon durva. Azt hiszem soha de soha nem fogok hozzászokni ahhoz, hogy valaki így beszéljen vagy ilyen befeszült legyen. Tuti, hogy ez is valami alterego, vagy legalább is reménykedek benne, hogy ez csak a látszat és valójában nem ilyen. Tuti, hogy nem csak ki kéne valahogy hoznom belőle Keo módra. Onnantól bizonyára nyíl egyenes utam lenne és lenne egy arc akivel Karakurába jöhetnék lógicsálni. Egy kicsit meghökkenek attól, hogy még ellenkezik is a meghívásomra. Valami villám csaphatott belém, mert ez már tényleg morbid. Billegetni kezdem a fejemet.*
- Ha lecsapják a fejed akkor is így reagálsz? vagy ha sexy nő hív el?
*Ide oda billegetem a fejemet. Még is csak valahogy rá kell vezetnem arra, hogy teljesen felesleges ellenkeznie vagy majd hogy nem azért bocsánatot kérnie mert él. Egek, ilyen shinigami is kevés van. De majd Keo báró betöri, idővel. Cool

Addig is kezdetnek majd elmegyünk most bulizni, hogy lássam merre is kéne fejleszteni a kicsikét. szemöldökrángatás

Az már majd nem teljesen biztos, hogy az öltözködésének most ebben a minutumban lett annyi. Ilyen göncben én nem jelenek meg vele sehol az már tuti. Még a végén megszólnak és annyi az eddig kialakított bulizós bagázsomnak. Habár egészen pontosan teszek a véleményükre, de még is csak. E világi király göncöket kell vennünk. Oda lépek hozzá és megint csak megveregetem a vállát.*
- Ó, ugyan..látom fejlődsz. Még egy két ilyen alkalom és már tudni fogod a dörgést! Cool

*Na igen, ez lenne a célom. Kell nekem egy nem karót nyelt shinigami akivel tudok őrült lenni és nem azon aggódni mikor talál fejen az a sodrófa amiért elhúztam halál városból. Tiszta unalom volt ott, itt sokkal de sokkal jobb. No meg elég sok ideje járogatok ide. Van annak már 250 éve is, csak most jelenleg ebben a pillanatban a város ezen része annyira nem dereng. Nem mindig Karakura a célpont. A svédeket szeretem igazán...amennyi alkoholista van ott... Legközelebb oda kéne elmenni egy kis kiruccanás gyanánt. Talán akkor majd Kuroda is megérti, hogy miről is beszélek. Hátrébb lépek és az egyik jelzőlámpás oszlopnak dőlök. A zsebembe kezdek el kutakodni, hogy hátha még is van nálam egy kis utánpótlás. S tényleg, nagyon úgy néz ki volt elég eszem ahhoz, hogy a seretei news nyalókáiból megfújjak párat. Igaz én rendeltem, de ezt ugye nem kell mindenkinek tudnia. Rolling Eyes

Kibontom és a számba teszem egy másikat pedig az én jó barátomnak nyúltom, ez majd meghozza a hangulatot.*
- Ismerem-e? mint a saját tenyeremet haver.. elég gányul festene a dolog ha nem...még a végén egy buzibárba kötnénk ki!
*Nem vicces, egyszer már sikerül egy másik spanom jóvoltából, mikor még egészen zöldfülű voltam az iparban. Nyakon is akartam érte vágni, csak hát az ugye nem volt egészen kivitelezhető, mert sok másik kis köcsögöt kellett lecsapni a szó szoros értelmében. Szar ügy az ilyen, de hogy ha egyszer átesel a kezdeti szivatásokon ebben a társaságban, később jól érzed magad. Felhúzom egyik szemöldökömet a srác kijelentésére. Na most ezzel a szerénységével egy kicsit ...*
- Nem mondtam, hogy neked kell fizetned...van lóvé bulizni bőven... nagy főnök

*Ez így is van. Eléggé hülyén nézne ki, ha meghívnám bulizni, de nem én állnám a cehet. Amúgy is van miből, most minek várjam el a gyerektől, hogy fizessen magára? Mindenkinek kell egy jó nap és egy jó este. Én pedig jótékonysági hajlamaimról elhíresült vagyok. Ez van, nem lehet mindegyik tehetősebb selyemseggű fukar. Kell közéjük egy olyan báró is mint én. Cool

Na akkor most már tényleg indulni is kéne.*
- Jaj hagyd már ezt...rád nézek és tudom, hogy akarom e avagy sem...
*Legyintek egyet a mondandójára. Eléggé nagy ökörséget mondott, de mindegy. Majd csak rá jön már lassan, hogy felőlem fejen állva is jöhet, akkor is elviszem magammal. Mert miért ne? Utálom a monotonitást, új arcok kellenek. Pontosan olyanok mint pl. Kuroda. Ők még nem olyan felszabadultak s ha az lesz, legalább lefoglaljuk magunkat a munkán kívül. Most pedig egész egyszerűen csuklón fogom és rángatom magammal tűzön vízen át. Hiszen a buli jelen pillanatban csak ránk vár s hogy másnap emlékezni fogunk a sok csajra, piára és hasonlókra? Az teljességgel lehetetlen, mert egy Keo buli az mindig az amputált lábakról neves...*

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Pént. Jún. 10, 2011 2:42 am

/Testvérből ellenség/

Rossz érzés, valamiért úgy érzem, hogy a mai nap nem lesz jó. Tartogatni fog meglepetéseket számomra és nem a kellemes fajtából. Az előjelek is erről tanúskodnak. Tegnap vesztettem kártyán, az utolsó üvegsöröm is eltört, az utolsó üvegsöröm is eltört és majdnem minden nap egy shinigami botlok, aki kiakar véreztetni. Vonzom talán a bajt? Egy mágnes lenen rajtam, ami a negatív dolgokat magához édesgeti, mint a méz a medvét? Alig van stabil pont az életemben, nem sorolnám ide Adorát, túl szabadelvű ahhoz, hogy biztosra vegyek mindent, Tui…. hm, talán igen, vele nem hiszem, hogy felsülők. Azt kell mondanom, ami biztos az életemben, az Csontos és az a shinigami iránt érzet gyűlöletem és Rina. Ennyi, azért ciki, csak ennyi olyan dolog van az életemben, amiről tudom, hogy megmarad? Sürgősen kell valami hobbit találnom és nem csak kóstolgatni mindenbe, mint dinnyeszezonnál a lékelésnél. Azt hiszem ez a mai nap erről fog szólni, letargiába fogok süllyedni és átgondolom az életemet. Talán találkozok megint egy shinigamival és eljátsszuk a napi rutint. Kis harc, fennkölt szavak stb. Haj, ráérek ezen gondolkozni Karakurában is. Szokásos ruha, szokásos felszerelés, minden a megszokott monotonitásban halad tovább. Garganta nyitás és irány tovább. egy játszótérre érkezek meg, hm, megteszi. Lassan lépkedek egy hintához, mintha ólomból lenne a lábam, nehezen visznek előre, mintha éreznék, hogy bajok lesznek. Helyet foglalok és rágyújtok egy cigire, beleszívok és egy halk sóhajjal fújom ki a füstöt. Akaratlanul, ösztönösen kezdem el lökni magamat. Kicsiket mozdulok és a nyikorgásból arra engedek következtetni, hogy régen volt olajozva már ez a vacak. Így játszanak az emberi gyerekek? Elromlott szarokkal, használhatatlan vackokkal? Kellemetlen, de legalább eddig velem nem történt semmi se, legalábbis amióta megérkeztem. Remélem így is fog majd maradni a továbbiakban. Mert akkor a kedvem is javulni fog, az élet csavarhúzója húzni fog rajta párat és beszereli a mosoly hardvert. Felnézve az égre már látom, a ma nem napfényes lesz az idő, alig van délután kettő, de a sötét felhők, mint denevér úgy tárja szét a szárnyát. A madarak is elbújtak, és aki teheti szintén biztonságos, az eső ellen védő helyre megy. Egy csepp és még egy, sisteregve esik a cigimre és oltja ki az életét. Az ég is sírni kezdet, ez egy rossz ómen. Talán mégiscsak otthon kellet volna maradnom, túl sok a rossz előjel. Egy villámlás és számolni kezdek.
- 1-2-3-4-5-6-7. – egy hatalmas robaj, megkondultak az ég harangjai. Nem egy nyári kis zápornak tűnik. S mégse mozdulok, csak ülök és lököm magamat tovább, az ajkaim közt a hamvadó cigarettavéggel.

Tárgy: Re: Yumisawa Játszótér Pént. Jún. 10, 2011 10:43 pm

Testvérből ellenség

Kellemetlen fájdalom, mely csontomig hatol, kínoz, s nem hagyj egy nyugodt percet sem. De ennél rosszabb dolog is létezik, mint a csaták utáni seb. A vereség miatti szívszorító fájdalom. Kellemetlen és nem vagyok képes elfogadni. Utálom ezt az érzést, pedig régebben, hogyha egy küzdelemben alulmaradtam sosem vettem zokon. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban esik ez meg velem, s egészen erősebbé vált ez a fájdalom, mely zavar, idegesít. Mélyen belül bizonyítani akarok, de mégis, pontosan mit? Azt, hogy nem vagyok gyenge? Hogy képes vagyok talpon maradni nálam jóval erősebb ellenfelekkel szemben is? Nem tudom. Csak egy egyszerű bizonyítási vágy utáni áhítat kering bennem most, mely arra ösztönöz, hogy térjek vissza a harcmezőre és mutassam meg mire is vagyok képes.
Ezen bennem keringő idegesítő tényezőknek sikerült arra ösztönözniük, hogy még ma elinduljak. Ügyesen kislisszolva a Yonbantai területéről indultam útnak, első megállom a Juubantainál volt, ahol magamra vehettem fekete egyenruhámat a fehér színű yukata helyett, aztán már indulhattam is a Senkaimonhoz. Az ott álló őrt próbáltam meggyőzni azzal kapcsolatban, hogy Karakurában feladatom van. Botorság volt azt gondolom, hogy el is hiszi. Átmeneti megoldást kellett választanom az pedig a fél Sereteien való átshunpozás volt, hogy eljuthassak Keo-báró-samaig és illegálisan alkalmazzam a családi Senkai kapuját. Fantasztikus meggyőző képességemmel sikerült rávennem az ott álldogáló őrt, hogy engedjen át, így egy keserves egy és fél óra után végre Karakura városában tudhattam magamat.
Amint megérkeztem a városba lassú léptekkel indultam meg az úton, hogy rájöhessek vajon melyik kerület is az, ahova most kerültem. Sosem voltam jó ennek meghatározásában, bár úgy is mindegy. Küzdeni jöttem, bizonyítani. Megmutatni, hogy igen is érdemes vagyok a Shinigami címre, annak az Arrancarnak. Biztos nem bocsájtok meg neki, amiért így megmert alázni… csak kerüljön a kezeim közé ismét…
Döbbenten veszem tudomásul az imént feljövő gondolataimat. Az ok melyet kerestem az a bizonyos „miért?” ez lenne? Lassan haladva előre, merengek el ezek, mikor hirtelen egy Hollowokéhoz hasonlító lélekenergiát érzek meg, amely ráadásul a közelemben is van. Szinte rám szakad az a messzi reiatsu, mely belőle áramlott. És ezt az energiát pedig bárhonnan felismerem, az Övé volt. Azonnal a forrás felé indultam és villámtánc segítségével gyorsabban oda is értem a helyszínre. Az egyik játszótérhez közeli úton volt. És tényleg Ő volt az, ki miatt több napig a Yonbantai falai között kellett lennem. Összeszűkült szemekkel, aljas fél vigyorral az arcomon ragadtam meg oldalamra kötött Zanpakutom nyelét.
- Sase, aratama Hyozanryuu! – szólítottam meg a pengét, amint előrántottam díszes tokjából a megviselt katanát. Lélekenergiámat rázúdítva a szörnyre tereltem el a figyelmét az ártatlan szellemről kit vacsorának nézett ki magának. Megtéve első csapásomat fegyverem vágófelületét mélyen a testébe vágtam, de az alig vitt át egy-két centit testén. Elhúzva a számat emésztem ezt a sikertelen csapást, melyet produkálni tudtam. És Ő egy könnyed lökést ejtve távolított odébb magától önelégült kacaj kíséretében, miközben illette magát a különfélébb dicsérő jelzőkkel, teljesen lenézve engem monológja során.
Idegesít, utálom. Egyszerűen tudja, hogyan is kell elszakítani nyálas dumájával nálam azt a gyönge cérnát, mely a türelmem és a kiborultságom közötti falat tartja még mindig gyönge erejével. A távolban egy villám becsapódását látom, a borús fellegekből, gyorsan leereszkedve a városba. Fényessége mindent beborít egy pillanatra, s jön utána az a rosszmájú morgás. Nem szívleltem sosem ezt a természeti jelenséget, de most nincs időm ezzel foglalkozni, sokkal inkább érdekel az előttem álló Hollow halála.
A halál… sosem hittem volna magamról, hogy bármikor is elfajulok olyannyira, hogy a más vérének való ontása örömet okozzon nekem. És még ennek tudatában is csupán az visszhangzik a fejemben, hogy végezzek ellenségemmel. Most azonnal, ne hagyva neki több esélyt a menekülésre. Nem engedve meg neki az újabb támadást. Megakadályozni továbbhaladását és mellette bebizonyítani, hogy engem nem lehet csak úgy lenézni. Egy Halálistent…
Bátran rontottam a szörnyre dühös csillogással a tekintetemben, sorozatot mérve rá kardcsapások formájában. Sikertelen csapásaim miatt sem tántorodok meg, csak támadok és támadok. Még Zanapkutom különleges technikáját is bevetem az Ékkőpor tűzijátékot hátha azzal megfűszerezve a támadásaimat sikerrel járhatok. Avagy pont, hogy nem. Amint ellenfelem elkezdett visszatámadni eléggé megcsépelte így is sebekkel tarkított testemet. Még a régi behegesedett sérüléseim is felszakadtak az engem ért eséssorozatok miatt. S ezt az egészen egyirányúvá vált küzdelmet addig sikerült folytatnom, míg a földön fekve nem végeztem.
Homályosan látva az eseményeket, vértengerben fürödve próbálom felkaparni magamat, de elgyengült végtagjaim ellenszegülnek nekem és mindig a talajon végzem. Hiába a sok próbálkozásom… eddig csak zenélt az égbolt, de most leesett az első esőcsepp, mintha csak sírna, amiért elrontott egy akkordot a muzsikájából. Nagyjából Én is így érzem magamat, morgok és támadok, majd könnyeket hullajtanék… könnyek?
Fáradtan tekintek a Hollow felé, ki időközben megközelített, nem látom tisztán, csak azt, hogy egész mivoltával fölém tornyosult. Hangját sem hallom rendesen, mintha összemosódna közben minden egyes szava. Értetlenül pislogok megrökönyödve párat, majd csak a fájdalmat éreztem mely az oldalamat érte, mi miatt egy jókorát sikerült repülnöm. Csukott szemekkel viselem el a rám nehezedő fájdalmat, még fogaimat is összeszorítom, hogy apró szisszenések hagyhassák el csak el ajkaimat földet érésemkor. Érkezésem színtere pedig ismeretlen számomra hallásból. Emiatt nehézkesen ugyan, de felnyitom szemeimet egy ismerős hangot kiszúrva, de nem tudom megnézni mi volt, vagy ki volt az, mert elterelte figyelmemet a Hollow ki ismét támadásba lendült. Jómagam meg csak reménytelenül fekszem az eső áztatta talajon.