Tudja jól, óvakodnia kell az érkezőtől. Nem bízhat benne, hiszen a Káosz jelei már elbírálták, még akkor is, ha egyáltalán nem voltak egyértelműek az üzenetek őt illetően. Ő azonban tud olvasni a Káoszban, hiszen ő maga is a Káosz szülötte, nem okoz problémát neki. Mégis, vannak olyan információk, melyekre nem tudott szert tenni. Vannak olyan kérdések, melyekre nem kapott választ, ez pedig felettébb piszkálja őt. Az persze egészen nyilvánvaló, hogy nem bízhat a lényben, azonban felkeltette érdeklődését. Haszon… igen, haszon. Talán kölcsönösen hasznosak lesznek egymásnak. Ő pedig tudja jól, hogy az Insignisnek bármikor haszna lehet egy olyan entitásból, mint amilyen az érkező maga.
Nem lepődik meg azon, hogy anyanyelvén köszöntik őt viszont, holott ha nem készült volna fel a találkozóra, minden bizonnyal meglepően érte volna, hogy valaki ősei nyelvén szól hozzá. Azonban nem volt ostoba, s nem érkezett anélkül, hogy fel ne készüljön akár tudásra, akár csatára. Persze, a maga részéről kivételesen nem szeretne harcba bonyolódni. Felesleges. Inkább megpróbálja elérni, hogy az alakot saját sodalisának tudhassa. Ritka, rendkívül ritka az, amikor ő maga hív bárkit a szervezetbe, s csupán két olyan személy létezik, akit ő maga hívott volna meg az Insignis kötelékébe – közülük egyiküktől máig nem kapott választ kérdésére, másikuk, a papnő pedig már most megannyiszor vált a szervezet hasznára. Ő nem olyan, mint Illiame vagy Nocturn, hogy ész nélkül hívja a tagokat a szervezetbe. Minőség a mennyiség felett, kár, hogy ezt Nocturn nem érti. Mindenesetre abban bizonyos, hogy ha sikerülne megnyernie az entitást, azzal jól járnának mind a ketten. Hisz ők, az Insignis tudnak olyat biztosítani, amit a lény egyedül biztosan nem érne el. Pedig a sárkányok mohók mindannyian, ezzel Viclyn természetesen tisztában van. S mi más csillapíthatná a legjobban a sárkány mohóságát, ha nem az a szervezet, mely segíthet neki elérni céljait?
A sárkány káoszról elmondott mondataira összehúzza hófehér szemöldökeit, bár ebből minden bizonnyal Earl nem sokat láthat. A sötétben egyedül vérvörös íriszei azok, melyek feltűnően világítanak, az ugyanis visszaveri azt a kevés fényt, melyet látása összegyűjt a távoli lámpákból, s a házak ragyogásából. Persze ha ezek sem adatnának meg neki, akkor sem okozna gondot számára, hogy lásson, bár kétségtelen, kényelmetlenebb lenne számára egy hőképpel tárgyalni, mintsem egy valódi arccal.
- Mi, kik a káosz teremtményei vagyunk, átlátunk ezeken, számunkra ez természetes. – válaszol a sárkánynak a maga kellemetlen, mély, reszelős hangján. Tartása egyenes, nem utal támadó szándékra, azonban nem is szándékozik leülni a lény mellé, az különben sem az ő stílusa.
Némaságba s a sötétség fátylába burkolózva hallgatja végig a kimért modorú és viselkedésű lényt. A főnök szóra elhúzza kissé ajkait, ő ugyanis egyáltalán nem tartja az arbitert főnökének. Az Insignisben nincsenek főnökök, csak érdekek vannak, s a hierarchia látszata. Ő maga így is megannyiszor megszegte már a játékszabályokat, persze csak saját javára, s ami a legfontosabb, úgy, hogy erre senki ne jöjjön rá. Mert ha még teljesen egyértelmű is, hogy ő a tettes, amíg nem tudják bizonyítani, nem tehetnek ellene semmit.
Earlt túlzottan finomkodónak, modorosnak tartja, éppen ezért még egy indoka van arra, hogy semmiképpen se bízzon benne, igaz, neki bizalmának elnyerése a célja. Azonban tárgyaló, valamint vitapartnernek tökéletes, gyakran pedig a szavak és a gesztusok harca többet jelent a pengeváltásoknál. Hisz a drow hiába képezte magát a fegyverek mesterévé, az ész nélküli harc és öldöklés mindezek ellenére egyáltalán nem jellemző rá. Hisz ha mégis vért kell ontania, legalább ésszel teszi azt.
- Nem a főnököm. Nevezzük közös haszonnak. – kémleli felfelé pillantva az eget. Az iménti viharos idő mintha megszűnni látszódna, s lassacskán kitisztul az égbolt is, hogy rájuk vethesse csillagait. – Haszon pedig mindig van. Ahogyan az Ön érkezése sem lehet számára jelentéktelen, így az a haszon sem lehet az, amiért itt van. Itt mindenki a haszonért van, s ahol haszon van, ott vannak érdekek is. Önnek mi az érdeke, Earl? – ízlelgeti magában az idegen nevet. Nyilvánvalóan nem lehet az eredeti neve; bizonyára a sárkány is felkészült erre a helyre.
- Viclyn Do’ana. – nem untatja őt holmi rangokkal s jelzőkkel, elég, ha nevét tudja, sőt, talán sok is lehet. Hiszen érdekek szempontjából ez teljesen lényegtelen.