Sayuki duó

vonult.

Egykedvűen baktattam az utcán, mert az iskola után egyből haza kellett volna mennem, de idő közben néhány adat jött fel egy célpontról, amit egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni, pedig próbáltam! :oEgyszerűen csak villogtak az adatok, amitől majd szétdurrant a fejem. .__. Nem volt hát más választásom, minthogy a megjelölt helyre induljak, bár jelen helyzetben nem igazán volt nálam semmilyen felszerelés, így arra gondoltam, hogy csupán felmérem a terepet, és kidolgozok egy megfelelő tervet arra, miként is tudnám a gyanútlan delikvenst nyom nélkül eltűntetni. Még mindig úgy tartottam, hogy az iskolai egyenruha tökéletesen alkalmatlan arra, hogy szabadon mozogjak benne. A felső rész folyton elcsúszott, és az anyaga meggyűrődött, ha nem voltam mozdulatlan, és Umi~jii szerint nem illik gyűrött ruhát hordani, így azt vasalni kellett. Mondjuk a vasaló gép érdekes szerkezet volt, bár ősöm nem engedte, hogy szétszereljem és megnézzem belülről is. :/ És maga a vasalás sem tetszett, monoton volt, és unalmas, és ha hozzáértél a meleg végéhez, akkor nagyon fájt! :oBár lehet, hogy pont ezért lenne tökéletes fegyver, felhevítve lehet vele ütni, a zsinórja miatt pedig akár lengetni is, és úgy harcképtelenné tenni az ellenfeleket.
De elvetettem végül az ötletet, mert egyrészt kaptam csomagot a rendszerfenntartóktól, mivel úgy tűnt, hogy azért gondoltak rám felszereltség terén is, csak pár napot késtek. Persze ezeket nem vihettem fel Umi~jiihez, mert bár nem feltételeztem, hogy kutatna nálam, azért még sem illik vendégségbe fegyvert vinni! Így elhelyeztem egy elhagyatott épületben, amit csak egy vékony kerítés védett, nem is értem, hogy manapság miért ilyen fejletlenek még a biztonsági rendszerek, mikor bárki könnyedén átlendülhet azon a három méteres magasságon! >_<
Kifújtam egy mély sóhajjal a levegőt, mert haza akartam már menni Umi~jiihez, és a főztjéből enni, meg játszani valamit, vagy csak hallgatni, ahogy énekel, vagy játszani Neocchannal, vagy bármi mást, aminek nincs köze a jövőhöz… Kicsit szerettem volna még élvezni az itt létet, mielőtt végérvényesen megváltoztatom az elkövetkező időket, és ki tudja, hogy egyáltalán létezni fogok-e abban? Nem voltam meggyőződve arról, hogy a rendszerfenntartók mért ne likvidálhatnának engem is, mint annyi mindenkit, csak azért, hogy az általuk megálmodott rendszer jöhessen létre. Ökölbe szorult kezem, ahogy azokra gondoltam, akik értelmetlenül haltak meg a hosszú évek alatt, pedig nem akartak semmi rosszat, csak egy életet, amit a valóságban lehet leélni. Kicsit haragudtam is magamra, hogy nem gondoltam rájuk, és csak azzal törődtem, jól érezzem magam, holott sokkalta több függött tőlem.
Átvágtam a parkon, lekanyarodva az egyik oldalsó kapun, az adatok szerint a férfi, akit megjelöltek, ezen a vonalon fog pár percen belül áthaladni, munkából hazafelé menet. Minden nap erre halad át, nagyságrendileg ugyan azon időben, így ez tűnik a legalkalmasabb helynek, elvégre a fák miatt rejtett, ráadásul úgy tűnt, hogy ebben az időpontban nem is tartózkodnak sokan a közelben.
Felkapaszkodtam egy magasabb fára, hogy már messziről meglássam, ha erre jön, így láthattam, miként is halad, mennyire figyelhet hozzávetőlegesen, és merről figyelmetlen. Erre azonban végül nem maradt lehetőségem, mert megéreztem egy félreismerhetetlen lélekenergiát. Egyetlen okból volt félreismerhetetlen, mert hasonlót soha életemben nem éreztem még, így jól tudtam, hollow van a közelben. Eszem azt súgta, hogy maradjak, és tegyem a dolgom, de a lábam magától elrugaszkodott, valószínűleg a feszült kíváncsiság hajtotta. Egy következő ágra érkeztem, ahonnan már indultam is tovább, pontosan arra, ahonnan éreztem a reiatsu kisugárzását. Csak idő közben lettem figyelmes a shinigami lélekenergiára, így az egyik ugrást kicsit el is vétettem, csupán reflexeimen múlt, hogy megkapaszkodtam egy alacsonyabb ágban, és nem zuhantam le. Felhúztam magam, és folytattam utamat, mert még ha a shinigami végzi is a dolgát, és nekem nem kell közbe avatkoznom, legalább láthatok a saját szemeimmel is egy hollowot!
Aztán meghallottam hangját, ahogy segítségért kiált, de persze senki sem hallotta, vagy talán nem is voltak a közelben, de ez a tényen nem változtat, hogy sebesen futott felém, nyomában a… hát a fa takarásából azt mondtam volna, hogy egy nagyon csúnyácska Neocchannal, de Neocchant szerettem, szóval nem akartam hozzá hasonlítani azt a ronda valamit inkább. ˘o˘ Ráadásul a shinigami olyan ismerősnek tűnt, vagyis nem is számomra, inkább az emlékeim fel-felbukkanó személyeinek, legalábbis egynek biztosan. De nem foglalkoztam abban a pillanatban ezzel, amikor alig néhány méterre ért az állat, elrugaszkodtam a fáról, és nyújtott lábbal egyenesen a feje közepére érkeztem sarokkal, így nagy lendülettel bevive egy ütést. A hirtelen érkezett támadás úgy tűnt meglepte, hogy meg is torpant, kissé berepesztve a burkolatot. Nem is csoda, büszke voltam a lábmunkámra.
- Tsubame~san! – Kiáltottam rá, mielőtt messzebb ért volna. – Segítek kicsit kifárasztani, azonban csak te tudod megtisztítani! >_< - Mutogattam a lassan magát összeszedő lényre, és arra nem is gondoltam, hogy esetlegesen magyarázatra szurolna a tény, miszerint tudom a nevét, egyszerűen csak a számra jött. - Jól van randaság, táncoljunk! *>* - Fordultam a lidérc felé.
Izgatott lettem, hogy végre testközelben láthatok egy hollowot, s bár a jövő valamiért elromlott nélkülük, ez még nem jelenti azt, hogy hagyhatnánk, hogy csak úgy lelkeket egyenek! Megfeszítettem izmaimat, és próbáltam arra koncentrálni, hogy a lehető legnagyobb erővel csaphassak le ismét, amihez szememmel kerestem a megfelelő eszközöket, és végül egy padon akadt meg tekintetem. A blöki megrázta fejét, nagyobb tócsa nyálat szabadjára engedve, amitől kirázott a hideg, de nem álltam meg letisztítani magam, előre lendültem, mintha csak menekülnék, az ostoba jószág pedig máris loholt utánam. Elérve az ülő alkalmatosságot az egyik lábammal úgy ugrottam rá, hogy azonnal el is löktem magam róla, ezzel megfelelő magasságot elérve a kutya fejének ismételt támadásához. Ezúttal bal lábammal vittem be a vetülő jószágnak egy félkörös rúgást, majd guggolásba érkezve tovább is bukfenceztem, hátha ismételten támadásba lendülne, majd várakozón az ifjú shinigamira.
- Valami használható terv?