-Wow, de nagy! Az én kis lakásom semmi ehhez képest! – szólaltam meg csodálkozva, majd boldogan folytattam És? Hova tehetem a levest?
-Én nem vagyok éhes! -mentegetőzött Hana.
-Én sem! -felelt Kuro
-Tedd csak le az asztalra, majd később megkóstoljuk, előbb közbevezetlek titeket. -mondta Dai
-Rendben, már úgyis kihűlt, majd megmelegítjük!- válaszoltam, kicsit sértődötten. * Miért nem kérnek? Pedig amibe ilyen finom dolgokat tesznek, az csak jó lehet… De tőlem úgysem szabadultok!*- csillant fel egy gonosz fény a szemeimben.
Ezután, mint ahogy a legtöbb idegen helyen, itt is felbuktam a küszöbben. * Ezt az égést! Remélem nem látszódott ki semmim*- vörösödtem el teljesen

-Ohoké! Majd eszünk belőle!-igyekeztem menteni a menthetőt Michiyo gyilkos pillantását látva.
-Van pár szobád!-vágódtam le az ágyra és rugóztam rajta.-Hááá...ez oltári kényelmes!-terültem ki rajta,de nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mert Kuro mellém ugrott és egy párnát vágott a képembe.
-ÉBRESZTŐ!-
-Fent vagyok na!-durciztam egy kicsit.-Milyen az ágy Michi-meglátom a kérdő tekintetét.-yo?-^^"
-El tudnék rajta aludni!-válaszolta végül.
-Mehetünk tovább, vagy sátrat vertek itt?-
-Ugyan már! Mondtam, hogy felmérem a terepet!-kacsintottam újra rá és vánszorogtam ki a szobából.
-Ja és ezekkel a vetődésekkel csak óvatosan Hana!-vigyorgott elégedetten Daisetsu. A mondatot hallva mérgesen megtorpantam,de inkább nem mondtam semmit.
-MEDENCEEEEE?-keregetek ki a szemeim.-Aztaaaaaa...szép nagy, nem mondom!-hajoltam előre.
-Hana!-bökött meg Kuro.
-Mivan?-néztem rá értetlenül.
-Kint van megint a hátsód...-^^""
-Eeeeh...-kandikáltam hátra, hogy Daisetsu merre jár, de nem volt sok időm reagálni, mert belökött minket a vízbe.
-EZ HIDEG!-sipitoztam.-Gyere ide!-másztam ki a vízből és kezdtem el kergetni, hogy őt is bedobhassam.-Kuro gyere mááár! Még a végén meglép!-akadtam fel ugyanazzal a lendülettel az üvegajtón.-Hogy az a...!!!!-simogattam a fejemet.-Miért mindig én járom meg?-nyöszörögtem a kövön ücsörögve.
-Ez volt aztán a szép hadművelet!-nyújtotta kezét Kuro vihorászva.
-Michiyo! Te is gyere! Még a végén meglép!-kiabáltunk az indulatosan felénk közeledő lánynak.
-Kicsináljuk?-vigyorogtam feléjük.
-Még szép!-vágta rá Michiyo, amin egy kicsit meglepődtünk Kuro-val.
-Ez a beszéd!-ütöttem egy kacsintás közepette kicsit hátba.

-Ezt nem ússzátok meg!-kiabált Daisetsu.
-Azt hiszed csak te fázol??-dideregtem mint egy fagyosszent- Most néz meg Michiyo-t! Teljesen elkékült a szája!-böktem meg egy kicsit, hogy játsszon még rá a fázásra, közben pedig előbb lassan, majd egyre gyorsabban menekülőre vettük a tempót.
-Iszkiri!-kiabáltam,de azért figyeltem az alakításomra is.-ÉS még ezeket a klónokat is ránk uszítod? Hol itt a fairplay???-keltem ki magamból és a kerti asztalon ugrálva igyekeztem megakadályozni, hogy az egyik klón elkapjon. Az asztalról a székekhez vezetett az utamon a klónt pedig a maradék székek nekidobásával tartóztattam fel kicsit.
-ÁLLJ!-torpantam meg azonnal.-A gyűrűm!-kaptam a gyűrűsujjamhoz.
-Hallottad ahogy koppant, nem?-néztem rá kétségbeesett arckifejezéssel.-Arrafelé! Segíts már!-ahogy lehajolt egy kuncogás kíséretében hátsón billentettem és arrébb futottam táncikálva.
-Bevetted! LÚZER!-vihogtam, de Dai hátulról megijesztett.
-Megvagy!-egy hatalmasat sikítottam, de még ez se tántorította el attól, hogy felkapjon és a medence felé ráncigáljon
-Eressz el!-kiabáltam.-Ha megharapom fájni fog neked?-vigyorogtam kajánul.
-Ki ne próbáld!-
-Miért is ne?-de addig húztam az időt, hogy már a medence szélénél ácsorogtam és Daisetsu egy szemöldökvonogatás közepette finoman megpöckölt, hogy egyensúlyomat vesztve belezúgjak a vízbe. Odáig sikerült is a terv, hogy borultam a medencébe, de lendületből a keze után kaptam és rántottam őt is magammal.
-Mehehe!-nyomtam a víz alá a fejét.-Sose kezdj ki velem!-vigyorogtam diadalittasan.

-Kawazoe-kapitány megkérhetném egy szívességre? -lépett be Urahara a szobába ahol épp tanultam
-Persze Urahara-san, mi lenne az? -keltem fel a könyvek mögül
-Elvinné ezt kérem Daisetsu-san házába? -nyújtott felém néhány fiolát, majd mikor értelmetlenül néztem hozzátette -Ugyanis Michiyo kisasszony ma délután főzött...
-Áh így már érthető ^^" -mosolyodtam el kényszeren- szóval ebben ellenméreg van ami semlegesíti a főztje káros hatásait
-Vág az esze mint mindig. -nyomta a kezembe őket, majd elviharzott
-De várjon! azt sem tudom hol lakik.
-Egy olyan kapitánynak mint ön szerintem nem okoz gondot megtalálni egy kupac shinigamit egy rakáson.
-Eh, hát ebben lehet valami.
Majd kiléptem az ajtón és elkezdtem követni a shinigamik lélekenergiáját. Mikor közelebb értem, már azt is tudtam kik vannak ott. Michiyon és Daisetsun kívül ott van még Hana és Kuro is.
-Remélem még odaérek mielőtt nekiállnak enni ^^"
Majd megálltam egy nagy ház előtt. Bentről már ismerős hangokat hallottam.
-Ej de jól érzik magukat, szóval akkor még nem ettek.
Bekopogtam.
Daisetsu a ház uraként nyitotta ajtót, nem kis meglepettséggel az arcán.
-Hanae kapitány, hát te?
-Öhm, hát szia. Urahara küldött ezzel. -mutattam meg a fiolákat- Látta hogy Michiyo főz és utána küldött ezekkel. Ha megisszátok nem fogjátok érezni a kaja ízét és így Michiyo sem bántódik meg.

-Hello Hanae!-mosolyogtam rá zavarodottan és dörzsölgettem magam igen szorgosan, hogy halálra ne fadjak. Meglátva, hogy a házigazda már régen szárítgatja magát és ránk nem gondolt egy áll leeséssel válaszoltam.
-Dai szánj már meg engem is egy törcsivel!-toporzékoltam, majd megfagyva.
-Kéne mi?-
-Na ne...nem fogok semmilyen szolgáltatást bevállalni azért, hogy adj egy törölközőt!-néztem rá gyilkos szemekkel és másztam arrébb vacogni. -Bújj hozzám Michiyo!-TT_TT
-Azt már nem! Nem fogok globálisan túlmelegedni!-hátrált, miközben én mentem utána ázott kutya arckifejezéssel.-Kuro! Legalább te ne tagadj meg!-fordultam gyorsan felé.
-Keblemre Hana!-vacogott ő is.
-Röpülök!-szaladtam mellé és dideregtünk tovább egymást átkarolva.
-Ezért mit meg nem adnának páran, hogy lássák....-
-Lehe ütöm! Haha egy...szeher meg bihirok állni egy hehelyben!-
-Ihinkább adj törülközőt!!!-
-Igazuk van!-ücsörgött a fotelban összekucorodva Michiyo.-De jól fog esni ezután a levesem...-mindannyian bevágtunk egy fintorgó fejet.
-Milyen jó ötlet!-csettintett a kezével Daisetsu.
-Hohogy MIVAN?-néztem rá kérdő szemekkel, hiszen jól tudta ő is, hogy nincs azzal minden rendben, leginkább semmi.
-Szerintem ez egy igen jó ötlet!-lóbált előttünk egy száraz törülközőt.
-Én vetődök, te elveszed az életet jelentő pamut csodát!!-néztem gyorsan vissza Kuro-ra a pillanatnyi kiakadás után.
-Ohok!-
-Megbeszéltük!-kacsintottam rá.-Dai egy percre!-mutogattam, hogy jöjjön közelebb.Ő hezitálás nélkül teljesítette, hiszen gondolom azt hitte, a levesről akarok tárgyalni.-HÁHÁ!-ugrottam rá.-KURO MOST!-fogtam le a kezeit.
-Ez övön aluli volt!-
-Meg a kis nyuszi füle! És mi ez a nagy levesevési láz???-vontam kérdőre ha már alattam volt kiterülve.
-MEGVAN!!!!-szorongatva megbabonázva Kuro a törülközőt és egy nagy puszit nyomott rá, amit szorgos köpködés követett a sok szösz miatt.
-Ha nem engedsz el, nem kapjátok meg!-
-Mi ez?-
-Ellenszer Michiyo gyilkos levese ellen...-
-KOMOLYAN? Ide vele!-
-Na azt már nem!-hámozott le magáról és egy ördögi kacaj kíséretében elszelelt.
-Eeeeeezt nem ÚSZOD MEG!-kiabáltam utána és hátrafordulva a többiekhez láttam meglepetten, hogy Hanae sehol sincs.-Hol a kapitány?-kérdeztem ártatlanul. A ránk telepedő sűrű csend közölte velem, hogy senki se tudja.
-Na, elég lesz már! Nekünk is hagyj törcsit!-tépte ki Michiyo Kuro kezéből a törülközőt.

Miután átadtam a fiolákat Daisetsu beinvitált.
-Üdvözlet mindenkinek!
Belülről még nagyobb a házad mint amilyennek kívülről tűnik ^^"
-Nézz körül nyugodtan, addig megszárítkozunk
-Rendben
Kisétáltam a kertbe ahol egy hatalmas medence volt.Meg akartam kerülni hogy megnézhessem azt a szép japáncseresznye fát ami a kert végében van, de balszerencsémre a többiek előző vizes akciói teljesen eláztatták a medence szélét ami ettől hihetetlenül csúszós lett.
És amilyen szerencsétlen voltam el is csúsztam - -"
Belevágódtam a medencébe de előtte mg jól bevertem a fejem a szegélyébe. Azt hittem elájulok, de szerencsére a koponyám elég keménynek bizonyult ahhoz hogy megvédjen az agyrázkódástól.
A loccsanásra odacsődültek a már szárítkozó többiek és végignézték ahogy nem éppen derűs képpel kimászok a medencéből.
-Öhm...izé.. én is kaphatok egy törölközőt? ^^"

-Eeeee...-TTTTT-TTTTT, néztem Dai kezében a fiolát, ahogy egyre távolodik tőlem.
-Nos jó étvágyat!-szólalt meg a házigazda beleszürcsölve a levesbe.
-Áruló!-néztem rá úgy, mintha egy kanál vízben meg tudnám fojtani." Játssza itt a jófiút!" szorongattam a kanalat erőteljesen-SÜTII!-csillant fel a szemem és rávetettem magam a tálra. Gyorsan odahúztam magamhoz és amilyen lassan csak tudtam majszolgattam belőle.
-Most mit csináljunk?-fordultam Hanae és Kuro felé felváltva.-Háhá! Felhívatom magam valakivel és azt mondom sürgősen el kell mennem!-emeltem fel a kezem az ötletemen.
-Itt hagynál a pácban?-nézett rám Kuro könyörgő szemekkel.
-De nem tudom, hogy kéne ezt megoldani...Michiyo haragjától én bevallom félek!-^^"

Még törölközővel a fejemen is éreztem a gúnyos pillantásokat magamon.
*Na remek, remélem a fiola nem esett ki a zsebemből* -tapogattam meg, de szerencsére ott volt.
Daisetsu széles vigyorral a képén sürgette a levesevést. Mikor elmentem mellette azért vetettem rá egy "gonosz vagy" pillantást, majd leültünk az asztalhoz.
elhatároztam hogy ha nem tudják megszerezni Daitól a nekik küldött fiolát, akkor szolidaritásból én sem iszom meg az enyémet, de szerencsére a szomszédok épp jókor zargatták Dait, így Kuro és Hana gyorsan lecsaptak az "ellenszerre". mire Dai visszaért, már mind lehúztuk a saját adagunkat, és úgy vártuk vissza Michiyot a mosdóból hogy nekikezdjünk az evésnek.
-Hm tényleg nem rossz. -mondtam én is egy kanál után. Szerencsére Urahara nem vert át minket, a levesnek tényleg tiszta csapvíz íze volt.
-Csak meg ne kérdezze milyen íze van mert akkor bebuktuk. -suttogtam Hana felé

A szomszéd a lehető legjobbkor toppant be a mi szempontunkból. Gyorsan fel is pattantam a helyemről és robogtam kuncogva Dai helye felé, hogy lelopjam a fiolámat.
-ÁVE MÁRÍÍÍÁÁÁÁÁÁ!!!-ugrándoztam kicsit a fiolámmal, majd egy torokköszörülés kíséretében visszasiettem a helyemre.
Michiyo arca egyre jobban sápadt és látszott rajta, hogy nagyon nem érzi magát jól. Mi addig is befaltuk a saját tál levesünket és játszottuk, hogy mennyire ízlik. Én még hümmögtem és simogattam is a hasamat, de azért Dai kérdésére, hogy kérek e még, csak egy gyilkos pillantással válaszoltam.
-Csak meg ne kérdezze milyen íze van mert akkor bebuktuk. -suttogta felém Hanae
-Ahogy elnézem szegényt, most mással lesz gondja, mint azzal, hogy milyen volt a levese...-közben Dai a sütis tál felé nyúlt, azaz az én körzetembe. A kezére finoman rácsaptam és kivettem még gyorsan pár sütit, mielőtt elszedné előlem.
-Gonosz...-motyogtam halkan.
-Szerencse, hogy még van.-gúnyolódott kicsit és kínálta meg a többieket.-Hétvégén megtartjuk a bulit akkor? Bár nekem nincs erőm megírni a listát, ki vállalja?-
-Én benne vagyok! De a szervezést ne bízd rám, mert a lyukas agyammal aznap kezdeném el szervezni...de akinek tudok szólok a partiról majd!-kacsintottam felé és kúsztam közelebb a sütikhez, amit látva Dai arrébb pakolt."Heh? Azt hiszed feladom?"hunyorogtam gonoszul a férfi felé.
-Megharapni azért nem akarsz, ugye?-vigyorgott.
-Nem is rossz ötlet...mehehe! Van még olyan süti?-TT_TT
-Van! De miért hiszed, hogy kapni fogsz belőle?-
-Öhm...-agyaltam valami nyomós érven.-Jelenleg fejlődésben lévő szervezet vagyok!-kuncogott Kuro mellettem.-Eh...Akkor éhes vagyok!-próbálkoztam tovább.

A levest mindenki élve átvészelte és megrohamozta a sütistálat. Hana és Dai olyan jól elveszekedtek rajta hogy inkább úgy gondoltam nem kontárkodom bele én is. De Michiyo kissé megviseltnek látszott.
-Jól érzed magad? -hajoltam mellé
Úgy dönött hazamegy.
-Ha nem bánjátok én is elkísérem. -fordultam Dai felé- Köszönöm a vendéglátást -hajoltam meg- de azért a medencébezuhanást szívesebben kihagytam volna -dörzsöltem meg a búbot a koponyámon.
-Akkor indulhatunk Michiyo, Kuro? -fordultam feléjük, mikor Kuro visszatért az összszedett holmival- Akkor majd a partin találkozunk.

-Várj még egy percet- szólaltam meg, mivel még mindig szédültem. * Eddig nem sűrűn kellett még senkinek sem hazasegítenie. Nem most kéne bevezetni ezt a szokást. Túl fiatal vagyok még a gyomorbajokhoz! Ráadásul nem kapitányhoz való betegség!* Vettem egy nagy levegőt és felálltam:
- Most már indulhatunk. Köszönöm a vendéglátást és a fürdőt! – mosolyodtam el gyengén, majd lassan elindultam.

"Szegény Michi, nagyon megártott neki ez a leves...nem lennék a helyében. Remélem nem fog gyanakodni, hogy mi miért nem lettünk rosszul."Ahogy így agyaltam, arra lettem figyelmes,hogy mindenki eltűnt a szobából."Hát ezek meg?"álltam fel és mentem az előszoba felé, ahol Dai épp zárni igyekezett az ajtót a többiek mögött.
-Hééé, várjatok!-futottam az ajtóhoz és a cipőimet gyorsan felrángatva lihegtem a többiek után. A házigazdának gyorsan intettem és kifelé rohanva elköszöntem.
-Szia! Majd a bulin re-re! Addig is vigyázz magadra!-buktam fel majdnem a kapuban.
-Ej,de nem akartatok megvárni...-támaszkodtam kicsit Hanae-ra,de ráeszmélve, hogy mit csinálok, gyorsan kihúztam magam.-Bocsánat!-kértem gyorsan elnézést.

//Nos, úgy gondoltam kezdjük el ezt is... Persze a küldetések fontosabbak ennél, de jó buli lesz//

*Korán ébredtem, hogy előkészítsem a parti helyszínét. Pár óra múlva kész voltam már csak a vendégeket kellett várnom, közben azon gondolkozva, hogy szóltam-e arról, hogy medencésparti lesz... Igen türelmetlenül vártam őket, hisz ez már rég megvolt beszélve.
~Remélem mindenkit meghívtam és remélem Hana is meghívott mindenkit.-gondoltam és tovább vártam. Kínomban elővettem a gitárom és elkezdtem gyakorolni. Mióta itt élek megtetszett és megakartam tanulni. Már egész jól ment, de ez most nem számít. Mikor meguntam ezt leraktam majd ellenőriztem mindent.

Végre eljött a hétvége. Már alig bírtam kivárni, hogy megint találkozzak Daisetsuval. A parti napjának délutánján viszont eszeveszett kapkodásba kezdtem.
-a fene most akkor ezt vegyem fel? vagy inkább ezt? -dobáltam össze vissza a ruháimat, majd mikor végeztem összeszedtem a holmimat és elindultam,ám az ajtóban eszembejutott hogy elfelejtettem valami.
-A fürdőruha! -rohantam vissza és újra belevetettem magam a ruhahalomba, majd nagy nehezen előkotortam a bikinimet. -Na most már indulhatok.
Majd elindultam a Daisetsu által megadott címre ugyanis még eddig nem jártam nála. Mikor megérkeztem becsengettem. Odabentről már beszélgető és készülődő embereket lehetett hallani.Daisetsu nyitott ajtót.
-Szia Zekka, örülök hogy eljöttél-üdvözölt
-Szia ^^ -köszöntem neki, majd a kezébe nyomtam az útközben vásárolt kaját.- Úgy tanítottak hogy nem illik üres kézzel vendégségbe menni. Majd egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, ezután bementem a házba és lepakoltam a kaját.