- Minek iszik, aki nem bírja...
*Jegyzi meg visszavágásként, amikor meglátja, hogy reagál Masaki az alkoholra.*
- A konyhát felforgattad már, te szerencsétlen?
- Ne nézz hülyének... Csak te vagy olyan nyomorék, hogy nem gondolsz ilyen nyilvánvaló dologra...
*Mondja dühösen. Rövid ideig azon is gondolkozik, hogy ráborítsa-e az asztalt társára, végül meggondolja magát, és inkább maradék méltóságát megőrizve kutat tovább valami tűzszerszám után.*
- Még ez is...
*Sóhajt fel, amikor meglátja felé közeledni Eve-t. Nem igazán örül az újságírónak...*
- Nos, iderugdostak...
*Válaszol gúnyosan, majd hozzáfűzi:*
- Neked szerintem kevesebb okod van itt lenni... Amúgy nincs gyufád vagy öngyújtód?
*Kérdezi meg, azonban nem jár szerencsével. Szeme sarkából látja Masaki megrökönyödését, a másik vaizardot azonban elkapja az a lila szélvész...*
~ Remélem, velem nem akar megismerkedni az a kiscsaj... ~
*Fut át agyán, amikor észreveszi, hogy a shinigami beleharap Masaki lábába...*
- Mitől vagy vizes? Valaki beledobott a medencébe?
- Miből jöttél rá? Ilyen megfigyelőképességgel akár oknyomozó riporter is lehetnél...
*Válaszol idegesen. Végül ismét visszamegy a konyhába, hátha csak elkerülte a figyelmét néhány szál gyufa... Tüzetesen végigvizsgálja az egész helyiséget.*
- Ne már...
*Sóhajt fel. Ahogy kutakodik, észrevesz egy kis dobozt az egyik szekrényben. Diadalittasan emel ki egy csomag gyufát, majd kivesz egy szálat, és megkönnyebbülten gyújt rá, a maradékot pedig zsebre rakja. Aztán visszamegy megkeresni Masakit - őt legalább ismeri a jelenlévők közül...*
- Legközelebb gyufát is küldhetne Shinji...
*Jegyzi meg bosszankodva, majd a másik sebesült lábát veszi szemügyre.*

Mikor befejezte Hanae én csak idiótán bólogattam.

-Aha értem. Hát tényleg nem az amit vártam, de mind1. Kicsit hihetetlennek hangzik, de nem foglalkozok vele.

Mondtam majd bementem inni és enni valamit. Majd visszamentem Zekkához.

-Hát akkor, hogy lenne jó neked az indulás Seireiteibe? Úgy jó, hogy elmegyek a szállásodra és onnan indulunk? Csak mikor szeretnél? Bár itt is maradhatsz ha gondolod és reggel elkísérlek, hogy összepakolj, vagy nem tudom...

Próbáltam meg egyeztetni vele, bár kicsit bizonytalan voltam.

~Hnae története valahogy nem illik hozzá ^^". Na mind1 nem érdekel, legyen csak az ő dolga.

Gondoltam.

Én is meguntam a fürdőzést és kimászva a medencéből bementem a konyhába, mert már nagyon megéheztem. Kerítettem egy kis ennivalót, majd újra kimentem a kertbe és leültem az egyik asztalhoz. Nem sokkal később Daisetsu ismét odajött hozzám.
-Hát akkor, hogy lenne jó neked az indulás Seireiteibe? Úgy jó, hogy elmegyek a szállásodra és onnan indulunk? Csak mikor szeretnél? Bár itt is maradhatsz ha gondolod és reggel elkísérlek, hogy összepakolj, vagy nem tudom...
-Hát mindenképp haza kellene mennem összepakolni és a többieknek szólni, habár azt úgyis csak reggel tudom,hiszen már mindenki alszik. Szóval úgy hiszem még maradhatok egy kicsit, ráadásul még a ruháim sem száradtak meg. -gondolkodtam hangosan- Amúgy nem kérsz egy kis sütit? -dugtam az orra alá a tányért.

Hana a kis mondókája után eléggé dőlöngélni kezdett, Hisagi átkarolta aztán odavitte az egyik asztalhoz és leültette.
-Azt hiszem meg kell várnunk amíg jobban lesze…. Már ha ma egyáltalán jobban leszel, bár ezt erősen kétlem hiszen annyit ittál ma egyedül mint mások egy év alatt.
-Jójjan már ne haraguggyá.
-Nem haragszok… csak inkább próbálj meg kijózanodni.
Pár perces csend után megérkezett Renji és Kuro is, leültek az asztalhoz és hosszas beszélgetés vette kezdetét. Hisagi csak a társalgás vége felé szólalt meg, de akkor is csak pár szót váltott a többiekkel. Miután Hana bevágta a kómás fejet rögtön felállt a székről és az ölébe vette a feleségét.
-Na gyere szívem, szerintem neked jobb lesz otthon a kényelmes ágyban pihenni, mint itt dőlöngélni.
-De még nem is vagyok fáradt.
-Nem érdekel jössz és kész. Nahát akkor viszlát és további jó szórakozást.
Hana úgy elkezdett integetni Hisagi ölébe, hogy majd kifordult onnan. Miután kiértek az ajtón végre abbahagyta a kapálózást és egy kis éneklésbe kezdett.
-Ha erre nem ébrednek fel az emberek akkor semmire.
-Hogyan mondod?
-Semmi-semmi… nagyon szép hangod van.
-Köszönöm.
Hosszas sétálgatás után hirtelen csend lett, Hisagi megkönnyebbülten sóhajtott egyet, de nem tartott sokáig az öröme, mivel újra kezdte a nótákat Hana.
-Nahát… már azt hittem, hogy kifogytál a dolgokból…
-Ááá… olyan nincsen. Nekem mindig van az eszembe valami jó muzsika.
- ^^”
Mikor végre hazaértek rögtön az ágyhoz vezetett az utuk, akkorra már Hana húzta a lóbőrt.
-Kíváncsi leszek, hogy fogsz kinézni holnap… na de mindegy… jóéjt szívem.
Nyomott egy puszit a homlokára és hagyta aludni a feleségét

Már szó szerint alig álltam a lábamon, ezért Hisagi leültetett egy székre. Kuro és Renji álompáros csatlakozása után jót beszélgettünk, bár néha azt se tudtam mit beszélek. Hisagi-t párszor arcon böktem él e, mert annyira csendben volt,de mindig arrébb pakolta a kezem, úgyhogy megnyugodtam, hogy ébren van. A világ meglehetősen forgott a körhintáról szemlélve, ezért az asztalra támaszkodtam, hogy némiképp még a földön érezzem magam. A kaja láttán azt hittem visszajön az aznapi ebédem,de szerencsére meggondolta magát a gyomrom. Párszor odakiabáltam a szerelmes párosnak,de egyre inkább elbóbiskoltam. Amaya akciója azért valamelyest felébresztett és rögtön esküvőt kezdtem el magyarázni. Szegény Hisagi hallgathatta az összetett...szavaimat, hogy milyen lesz majd Kuro és Renji esküvője. Amikor átmentem gót-vámpír lagziba a férjem nagyot nézett.
-Tudod...Abroncsos karmazsinvörö...sös ruha! Gyönyöjűű fekete sipkével az ajajlján!A lejobb a lene, ha fűűűzős felsőve társítaná!-megdörzsölöm a szemem, mert nem vagyok benne biztos, hogy még nyitva van.-Szééép hoszu volna....hatamas uszájjal!-majdnem orrba csapom a nagy mutogatás közepette.-Hopika...-vigyorgok magam elé.-Jendzsí bátyó fekete zakóban feszííítene alatta enyhééééééééééén fodjos fehér inggel...tuod azok a gótikus féfi csodaizék!-megbököm, hogy figyel e-A nadág fűzős fejete csizmába lenne betűrve...kissit lovászfiú fílingje lenne,de semmi gond.-kezeimet összecsapkodva nevetek.-Dej! Hoh igazodjon Kuro-hozz...a zakóóón egy vörörös rozsa lenne! Na mijen?-
[color:4230=tea,]-Ször...nyen izgalmas!-
-Uje?...hihi...Éjn tutttii viktoriánus stíílulusu ruhát venék fel.-
-Elhiszem,de inkább ne kezd el magyarázni hogyan nézne ki.-
-Miért ne? Ha már teje erről lebeszéttél!-
-Nem hiszem, hogy örültek volna egy Drakula esküvőnek,de ezt egyszer már megtárgyaltuk! És úgysem ilyen esküvőt fognak rendezni....-
-Szóval lecc esküvő!-
-Ilyet nem mondtam!-
-Dej,deeeee...-addig hajolok előre, hogy az ölében kötök ki.-Kényemesss!-fetrengek tovább.
-Hana, drágám! Mi lenne,ha felülnél?-
-Neeeem...teccik itt!-
-Azt meghiszem...-
-Nissen de! Maradok!-erre Hisagi csak nagyot fújtatott.
-Megjöttünk!-foglalt helyet Renji pont úgy,hogy fekve is ráláttam a vörös fejére.
-Mit egy ananász....pineapple attack!-vigyorogtam kajánul ahogy elképzeltem ezt a dolgot. Szerencsémre Renji ezt a megjegyzésem nem hallotta.
-Most mi van??-
-Semmi, semmi.-emelem fel az egyik kezem az asztal felé és csápolok vele ezt a kijelentésemet megerősítve.
-Na jó.. Beszéljünk valami másról. Hogy szolgál a kedves egészséged Hana?-
-Sehogy...-kezdek el röhögni.
-Ezt szerintem felesleges kérdés volt...egy ideig még nem lesz másnapos.-
-Akkor foglak igazán sajnálni...azt hiszem túlélőtúra lesz elviselni...-
-Jóban rosszban, nem de?-
-Hát ez most pokolian rossz lesz...-
-Ne gonoszkodj már! Ha segítség vagy váltás kell nyugodtan szólj nekem!-közben én szép lassan elbóbiskoltam újra,de már olyan szinten, hogy azt se hallottam, hogy rólam folyik a diskurzus.
-Na gyere szívem, szerintem neked jobb lesz otthon a kényelmes ágyban pihenni, mint itt dőlöngélni.-de miután felállt a fejem elég hangosat koppant a széken.
-Ajúúú...-
-Hatásos ébresztő...-
-Máris mentek?-a tiltakozásom ellenére is elindultunk. Az ajtónál még gyorsan hátraköszöntem a többieknek, aztán kitartó dalolászásba kezdtem a férjem legnagyobb örömére. A hangom mondjuk úgy, hogy egy süket számára teljes mértékig elviselhető volt. Hazaérve a végállomás ruhástul mindenestül az ágyikó volt.
-Kíváncsi leszek, hogy fogsz kinézni holnap… na de mindegy… jóéjt szívem.-
-Szép mint midig!-fordultam oldalra a jó éjt puszi után.-Te nem jöcc?-morogtam félálomban,de elég gyorsan bealudtam.

//Ezennel a "búlit" lezárom! Remélem jól éreztétek magatokat ^^//

THE END

-Na megvagyok -léptem ki a szobámból két megpakolt bőrönddel- Ennyi holmi bőven elég lesz ^^"
-Akkor indulhatunk?- kérdezte, majd elvette a táskákat
-Köszönöm ^^ Akkor indulhatunk. -zártam be a lakást miután mindet ellenőriztem
Úton Daisetsu háza felé a patak mellett haladtunk el, ekkor ő elkezdett nosztalgiázni.
-Emlékszel még az itteni ismerkedésünkre? De rég volt.- mosolygott
-Nehéz lenne elfelejteni hogy egy idegen belémrohan az utcán. Akkora lendülettel döntöttél le a lábamról hogy utána két napig sajgott a hátsóm ^^" De ahogy nézzük megérte. -karoltam bele.
Néhány perc séta után el is értük Dai házát.
-Megérkeztünk -mondta
-Azért még egyszer körbevezethetnél, mert azt hiszem a parti nem volt elég arra hogy kiismerjem magam egy ekkora házban. Vagy legfeljebb kiabálok ha eltévedtem. -huppantam le a kanapéra mikor bementünk.

-Azért még egyszer körbevezethetnél, mert azt hiszem a parti nem volt elég arra hogy kiismerjem magam egy ekkora házban. Vagy legfeljebb kiabálok ha eltévedtem.- huppant le a kanapéra mikor bementünk.

-Majd később megmutatok mindent, de előbb a szobádat.- mondtam majd a táskáivel elindultam felfelé a lépcsőn ő, pedig követett. Mikor felértünk elindultam az egyik folyosón majd benyitottam az egyik vendégszobába.

-Remélem megfelel.- mondtam miközben letettem a cuccát az ágyra. Még kipakolni se hagytam elindultunk a körútra. A háznak minden szögletét megmutattam neki majd elmentünk egy kicsit sétálni stb. A kis séta elhúzódott és 19 órára értünk haza. Ő felment kipakolni én meg gyorsan megterítettem és neki láttam a menü elkészítéséhet ami párolt rizs hallal volt. Egész gyorsan elkészítettem a vacsorát majd gyertyát gyújtottam és tálaltam. Majd felmentem a szobájába és megnéztem, hogy áll a pakolással.
*Kop-kop- nyitottam be a kopogás után.
-Megszerettem volna nézni, hogy áll sz a pakolással, mert van egy meglepetésem.- mondtam majd kézen fogtam és elindultam a besötétített konyhába. A lépcsőnél persze elengedtem a kezét nehogy lezúgjunk majd megérkeztünk...
Rizs:


Hal:

-Majd később megmutatok mindent, de előbb a szobádat.- mondta
-Rendben. -mentem utána- Na itt biztos el fogok tévedni -vakarásztam a fejem. Majd mikor megállt és benyitott egy szobába kíváncsian dugtam be a fejem. -Nahát, ekkora szobát tartogatsz a vendégeidnek? -léptem be csodálkozva
-Remélem megfelel -pakolt le
-Köszönöm ^^
Délután elmentünk sétálni és csak vacsora előtt értünk haza. Daisetsu nekiállt főzni én pedig kipakolni a holmimat. Harmadik próbálkozásra sikerült is megtalálnom a szobámat.
-Azt hiszem rajzolok egy nagy X-et az ajtóra, meg nyilakat a padlóra ^^"
A ruhákat behajtogattam a szekrénybe, majd kinéztem az ablakon. Épp ott bambultam mikor kopogtak. Dai nyitott be.
-Megszerettem volna nézni, hogy áll sz a pakolással, mert van egy meglepetésem.- kérdezte
-Már végeztem ^^
-Remek -mondta majd kézen fogott és elindultunk a konyhába
-Nahát! -ámultam el a csodás vacsora láttán- Nagyon kitettél magadért -mosolyogtam rá, majd leültünk az asztalhoz -És ráadásul halat csináltál ^^.
Kellemes hangulatban vacsoráztunk, beszélgettünk majd mikor befejeztük, felálltam az asztaltól és odaléptem Daihoz.
-Köszönöm szépen a vacsorát. -kapott egy csókot- Ha nem bánod én most szeretnék megfürödni és eltenni magam holnapra. -mondtam álmosan
Nagy nehezen megtaláltam a fürdőszobát, de előtte azért sikerült néhány másik hálószobát, és gardróbot feltérképeznem.
-Komolyan beszerzek egy GPS-t -dőltem le álmosan az ágyamra és aludtam el. Éjszaka úgy hajnali három körül felébredtem és nem tudtam aludni. Úgy döntöttem járok egyet. Magammal cipeltem a párnámat és a takarómat, de nem tudom miért. Jól kezdődött ez is, úgy estem ki a küszöbön, mert megbotlottam.
-Jaj remélem nem ébresztettem fel! -suttogtam magamnak, majd elindultam megnézni alszik-e még.
-Sötétben még nehezebb tájékozódni T_T -de nagy nehezen megtaláltam a szobáját. Halkan benyitottam -Úgy látom alszik -mosolyodtam el, majd lábujjhegyen odalopóztam a szobájában lévő kanapéhoz megágyaztam magamnak, és elaludtam.

-Köszönöm szépen a vacsorát.- kaptam egy csókot
-Ha nem bánod én most szeretnék megfürödni és eltenni magam holnapra.- mondta álmosan.

-Hát... Szívesen és persze egész nyugodtan aludj. Egyébként tudod merre van a szobád?- mondtam mosolyogva.

Mikor végeztünk a vacsorával én is elvonultam aludni, bár nem tudtam. Hajnalban aludtam el, mert addig csak gondolkoztam. 6kor keltem mivel kíváncsi voltam, hogy tudott-e aludni. Mikor felültem megláttam, hogy a kanapén alszik. Világéletemben, úgy gondoltam, hogy az a kanapé elég kényelmetlen, így óvatosan átvittam az ágyba hadd aludjon. Elindultam zuhanyozni. 15 percet áztam majd elegem lett belőle, felöltöztem (csak alulra) és elindultam reggelit csinálni. Mikor elkészült én elkezdtem enni majd mikor befejeztem egy tálcán felvittem Zekkának egy csésze teával. Letettem az asztalra, de nem volt szívem felkelteni és, hogy ne zavarjam elindultam a nappaliba. 1 óra után nem bírtam tovább így felmentem és óvatosan felkeltettem.

~Remélem nem harapja le a fejemet, hogy felkeltettem, mert annak nem örülnék.- gondoltam majd megcsókoltam.

-Jó reggelt drágám!- köszöntem. Kicsit morgott, hogy felkeltettem, de ezt eleresztettem a fülem mellett.

-Hogy-hogy átjöttél az én szobámba? Ha megkertél volna, hogy aludhass it aludhattál volna az ágyban én meg a kanapén.- mondtam majd a tálcát elvettem az asztolhoz és odavittem neki

-Tessék regglizni ^^

-Jó reggelt drágám! -ébresztettek egy csókkal
-Mi történt, hollowok? hol vagyok -ugrottam fel az ágyból úgy mint akit megtámadtak, majd hirtelen beugrott minden, de azt nem tudtam mire vélni hogy hogy kerültem át a kanapéról az ágyra -Öhm, jó reggelt szivem ^^" -ereszkedtem vissza
-Hogy-hogy átjöttél az én szobámba? Ha megkertél volna, hogy aludhass it aludhattál volna az ágyban én meg a kanapén.-kérdezte majd egy tálcát tolt elém reggelivel
-Nem akartalak felébresztni, csak nem tudtam aludni, de jó volt nekem a kanpén ^^" Ezt mind nekem hoztad? -néztem rá közben a tálcára
-Tessék regglizni ^^
-Amúgy miért nem keltettél fel előbb? Mennyi idő van? Nem szoktam ilyen sokáig aludni ^^" -kezdtem hozzá a reggelihez- Egyél te is, ezt nem bírom mind megenni -adtam a szájába egy falatot
Köszönöm a reggelit ^^ -mondtam miután befejeztem
Ezután elmentem lezuhanyozni, majd vissza a szobámba felöltözni. miután elkészültem lementem a konyhába, és nekiálltam elmosogatni a tegnapi vacsorával és a reggelivel összekoszolt edényeket.
-Ennyit igazán megtehetek....majd miután végeztem.... Na ezzel is megvolnánk ^^ Azt hiszem kimegyek kicsit levegőzni. -fogtam magam és kiültem a teraszra, nem tudtam merre van Dai, de nem mertem megkeresni, mert féltem megint eltévedek és akkor állhatok neki segítségért kiabálni ^^" mit gondolnának a szomszédai, főleg hogy az egyikük egy újságíró akiknek különben is éles a fülük ^^"

-Amúgy miért nem keltettél fel előbb? Mennyi idő van? Nem szoktam ilyen sokáig aludni ^^" -kezdett hozzá a reggelihez.
-Annyira jól aludtál, hogy nem szerettelek volna felkelteni. Legalább kialudtad magad ^^.- mondtam miközben reggelizett.
-Egyél te is, ezt nem bírom mind megenni- adott a számba egy falatot. -Köszönöm a reggelit ^^ -mondta miután befejezte. Majd nekiállt mosogatni a tegnapi vacsorával és a reggelivel összekoszolt edényeket.
-Nem kellett volna.- mondtam mosolyogva majd megpusziltam.
-Ennyit igazán megtehetek- mondta majd gyorsan felmentem felülre felvenni valamit. Egy fekete hosszú ujjú inget választottam aminek feltürtem az ujjait. Mikor ez meg volt a keresésére indultam. Megistaláltam a teraszon ücsörögva. Kimentem majd mellé ültem és átkaroltam.
-Hogy érzed itt magad az első éjszaka után? Jah és hogy aludtál ^^"?- kérdeztem érdeklődve Zekkától.

Nem is kellett keresnem, mert ő talált meg engem. Leült mellém és átkarolt.
-Hogy érzed itt magad az első éjszaka után? Jah és hogy aludtál ^^"?- kérdezte érdeklődve
-Jól köszönöm ^^ Kicsit még idegen ez a nagy ház, de biztos hamar megszokom, főleg hogy ilyen idegenvezetőm van -bújtam hozzá -amúgy kényelmes a kanapéd ^^ Nem hiszed el de jobb volt ott aludni mint abban a nagy szobában. Megnyugtató volt tudni hogy ott alszol az ágyon és nem vagyok egyedül.Talán ezért aludtam olyan sokáig.sajna mióta megtudtam mindent a quincykről és erről az egészről, nekem ez már nem megy mindig olyan simán, a mai ébredésem is ezt bizonyítja ^^"Mondjuk ahhoz képest hogy tudod mik bolyongnak itt a városban egész nyugodtan alszol
Még szerencse hogy odataláltam. És különös módon célirányosan, nem is bolyongtam olyan sokat a házban, meg is lepődtem mikor elsőre a jó ajtón nyitottam be. Jaj ne haragudj hogy ennyit beszélek, de most olyan kipihentnek érzem magam. Végre vége a vizsgáknak és a középsulinak, kellett nekem 5éves tagozatba jelentkeznem, már rég végeztem volna, de nem baj a lényeg hogy minden rendben. -dőltem bele az ölébe- *azt hiszem jó döntés volt hogy idejöttem* -néztem fel a szemébe mosolyogva
Délután eszembe jutott hogy mit felejtettem magammal hozni.
-Dai nekem haza kellene még ugranom néhány holmiért! -jöttem le a szobámból a nappaliba- Nemsokára jövök! -köszöntem el egy csókkal.
-Rendben, de kulcsot vigyél magaddal mert nekem is el kell mennem. -szólt utánam
Én zsebretettem a kulcsot majd elindultam a quincyk főhadiszállása felé. mikor hazaértem gyorsan összekapkodtam azt ami még eszemben volt majd elindultam visszafelé. Útközben beugrottam a közeli supermarketbe, vettem néhány dolgot a vacsorához, mert úgy terveztem ma én fogok főzni valamit.
-Azt hiszem minden megvan -ellenőriztem a kosaram a péntárnál, majd miután fizettem elindultam Daihoz. még nem volt otthon mikor visszaértem. Lepakoltam a konyhába, majd miután felcipeltem a holmijaimat nekiálltam főzni. Tésztát csináltam különleges fűszeres szósszal.
-Remélem ízleni fog neki. -tűnődtem miközben főzőcskéztem

Mikor megkaptam az üzenetet azonnal indultam Uraharához a megbeszélésre. Zekka, pedig elindult a volt lakásába egy pár cuccáért. Egy hosszú, fárasztó megbeszélés után elindultam haza felé. Útközben azon gondolkoztam, hogy beavassam-e Zekkát az eseményekbe. Túlságosan féltettem, hogy valami bajba sodorjam, de végül arra jutottam, hogy döntsön ő. Mikor haza értem kicsit komoran léptem be az ajtón, de mikor megláttam Zekkát felvidultam. A chappys lélek pótló cukorka tartót ledobtam az asztalra felelőtlenül, hisz nem volt egy "férfias" tárgy.
-Megjöttem.- mondtam miközben bentebb léptem.
-Hát te mit csinálsz? Főzöl? Egy pillanat- mosolyodtam el majd gyorsan felszaladtam a szobámba miközben a tartót felkaptam. Egy gyors átöltözés után leindultam, persze a tartót is fent hagytam.
-Itt vagyok ^^ De kedves vagy, nem kellett volna.- mondtam miközben megcsókoltam.
~Kezdi megszokna az együtt élést, bár erre igazán nem volt szükség, de azért örülök.- gondolkoztam el miközben őt néztem.
-Egyébként mi jót főzöl?- kérdeztem miközben leültem az asztalhoz.
-Lenne egy elég fontos dolog amit megkéne beszélnünk vacsora után.- kezdtem el komolyan.
~Remélem helyesen fog dönteni, és én? Vajon mit jelent helyesen dönteni? Az embereknek és shinigamiknak a legjobb ha ő is harcol, de én nem igazán szeretném. Nem szeretném elveszíteni, hisz ő még nem készült fel ilyen ellenség ellen. Bár én nem tudom milyen erős, de nem ez számít. Féltem és nem akarom elveszíteni.- vallottam be miért is töprengek ezen.

Egész otthonosan mozogtam a konyhában, bár nem tudom hogy sikerült mindent megtalálnom, mindenesetre sikerült.
Közben Daisetsu is hazaért.
-Megjöttem.Hát te mit csinálsz? Főzöl? Egy pillanat-mondta majd felsietett
Megörült mikor meglátta mit csinálok *Remek azt hittem mérges lesz, bár miért lenne mérges? na jó én sem értem, hagyjuk, a lényeg hogy jó kedve van*
-De kedves vagy, nem kellett volna.-jött vissza és mondta miközben megcsókolt
-Semmiség ^^ -terítettem meg majd nekiálltunk vacsorázni
-Egyébként mi jót főzöl?- kérdezte miközben leültünk az asztalhoz.
-Tésztát, különleges fűszeres szósszal, remélem szereted ^^
-Lenne egy elég fontos dolog amit meg kéne beszélnünk vacsora után.- kezdte el komolyan.
Én kicsit meglepődtem és kíváncsian vártam hogy folytassa de úgy láttam kicsit elmerengett a gondolataiban, bár elég gondterheltnek tűnt, hirtelen megváltozott a hangulata. Kicsit elszomorodtam mert nem tudtam mi lehet ami ennyire gondolkodóba ejtette. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, majd a mutatóujjammal a homlokára böktem.
-Elég komoly dolog lehet ha ennyire ráncolod miatta a homlokod.

-Tésztát, különleges fűszeres szósszal, remélem szereted ^^
-Hmm jól hangzik.

Kicsit elszomorodott, mert nem tudta mi lehet ami ennyire gondolkodóba ejtett. Kicsit közelebb hajolt hozzám, majd a mutatóujjávall a homlokomra bökött.
-Elég komoly dolog lehet ha ennyire ráncolod miatta a homlokod.- mondta
-Hát elmondom. Előtte egy kis bevezető:
Már tudod mi a hollow. De szerintem azt nem, hogy mi az arrancar.
Olyan Hollow amelyik részben eltávolította a maszkját. Azáltal, hogy eltávolítja egy részét, jelentős erőnövekedést ért el. Fajtájától és szintjétől függően a Hollow bizonyos mértékig emberi alakot vesz fel. Ha a létrejött Arrancar elég erős, akkor erejét (és egyben igazi formáját) lezárja egy Zanpakuto alakjában. Ezek az arrancarok. Most két főbb csoport a fontos:
Numeros: Arrancarokból áll, testük valamelyik részén egy kétjegyű számot viselnek, 11-től 99-ig, születésük (Arrancarrá válásuk) sorrendje szerint.
Espada: Ők a legerősebb Hollow-ok, a Hueco Mundo urai. Testük valamelyik részén egy számot viselnek, 1-től 10-ig, erejük nagysága szerint. Ők vezetik a Numerosokat.
A minap egy nőt, a szomszédomat Evet egy espada támadta meg, tehát a 10 legerősebb hollow egyike. Egy nyaklánc nagyon érdekelte ami valamilyen különleges energiát bocsátott ki. Ezt elküldtük a Seireitei-be megvizsgálni. Amíg az ott van megkell védenünk Evet nehogy ismét egy vagy több espada támadja meg. Én is egy testőre vagyok, de én innen a házból fogok figyelni. Mindenkinek az lenne a jó ha te is segítenél, bár én nem szeretnélek veszélybe keverni. Láttam, sőt harcoltam is espadákkal. Ezekben a csatákban nagyon súlyos sebeket szereztem, pedig a kapitány voltam, sőt vaizard.- itt kis szünetet tartottam.

-Nem bocsátanám meg magamnak ha valami bajod esne.- fejeztem be a monológomat, de még gondterheltebbnek néztem ki.

Ez megint egy jó adag információ -ráncoltam össze én is a homlokom- Az jó dolog hogy aggódsz értem -mosolyogtam kicsit, majd megint komorabb hangnemre váltottam- De tudod, hogy én is harcos vagyok. Harci kiképzést kaptam hogy hollowok ellen harcoljak, még ha ez a hollow egy ilyen espada is. Az meglehet hogy erős, de elkelhet a segítségem, úgy hiszem, és mellesleg fejlődni sem fogok, ha folyton csak bezárkózva ücsörgök egy biztonságos helyen.
Hallottam már pletykákat különösen veszélyes hollowokról, szóval ők az arrancarok. -hümmögtem- Mindenesetre a válaszom az hogy veled tartok, vagyis segítek ennek a nőnek a védelmében. DE egy valamit meg kell ígérned nekem! Ha mégis történne velem valami, megsérülnék, vagy hasonló, nem kezdheted el magadat okolni, főleg ha az egész az én figyelmetlenségemből történik. Felvállalom a felelősséget magamért azzal hogy önszántamból igent mondok, tehát téged semmilyen felelősség nem terhel. -sóhajtottam- Ez most úgy hangzott mint valami bírósági tárgyalás, ne haragudj. Szóval csak azt akartam mondani hogy számíthatsz rám, és nem kell aggódnod értem -hajoltam át az asztalon és adtam egy puszit az arcára.
-Különben nem is tudtam hogy a szomszédod is kapcsolatba tud lépni a szellemvilággal, és ráadásul újságíró. Nagyon kíváncsi vagyok arra az ékszerre ami még Hueco Mundo figyelmét is felkelti...
És rajtad kívül még kik jelentkeztek erre a küldetésre? -próbáltam kicsit könnyedebb vizekre terelni a témát

Mikor befejezte a mondandóját egy puszit adott az arcomra.
-Különben nem is tudtam hogy a szomszédod is kapcsolatba tud lépni a szellemvilággal, és ráadásul újságíró. Nagyon kíváncsi vagyok arra az ékszerre ami még Hueco Mundo figyelmét is felkelti...
És rajtad kívül még kik jelentkeztek erre a küldetésre?- kérdezte

-Mindenki akit a bulin láttál és még pár új is. Jelentkezett még egy vaizard, a többire nem emlékszem. De akik a bulin voltak azok itt is harcolni fognak.- mondtam majd elkezdtem vacsorázni.
-Hm nagyon finom!- dícsértem meg főzőtudományát. Mikor befejeztük a vacsorát összeszedtem a tányérokat, evőeszközöket és a mosogatóba tettem.
-Nos én elmennék lezuhanyozni.- jelentettem ki és elindultam felfelé. Gyorsan felkaptam a szombámban lévő szükséges holmikat. Egy gyors zuhanyzás után Zekka keresésére indultam, meg is találtam a szobájában. Kopogtam majd mikor azt mondta jöhetek beléptem.
-Nem szeretnél az én szobámba aludni? Aludj az ágyon ha gondolod, én meg a kanapén.- ajánlottam fel neki a dolgot és reménykedtem, hogy benne lesz.
~Ezt vártam tőle, tudtam, hogy ezt fogja mondani. Annyira nem örülök ennek, de tiszteletben tartom a döntését.- gondolkoztam majd mögé léptem és átöleltem.
-Azt nem tudom, hogy nem-e fogom magamat okolni ha valami bajod esik, de mindig melletted leszek ha kell.- mondtam nyugodtan, a zhany lenyugtatott.

Vacsora után Dai elment zuhanyozni én pedig felmentem a szobámba. A vacsorai beszélgetésünkön tűnődtem.
-Vajon komolyan hasznára válok majd a társaságnak? Hiszen ha mind készenlétben lesznek akik a partin itt voltak... Elég erős társaságnak tűntek. De talán a megfigyelésben innen hasznomat veszik. -feküdtem az ágyon hanyattfekve mikor Dai kopogott.
-Gyere csak be. -ültem fel
-Nem szeretnél az én szobámba aludni? Aludj az ágyon ha gondolod, én meg a kanapén. -mondta majd odalépett és átölelt.
-Spóroljuk meg az éjszaka átmászkálást? Benne vagyok ^^
-Azt nem tudom, hogy nem-e fogom magamat okolni ha valami bajod esik, de mindig melletted leszek ha kell.- mondta nyugodtan, én kicsit elpirultam, szembefordultam vele és úgy bújtam hozzá.
-Jó az illatod ^^ -mondtam majd felnéztem az arcára és elkezdtünk csókolózni. Elég hosszúra sikeredett. -Öhm én gyorsan elmegyek lezuhanyozni, és jövök vissza ^^ -kapkodtam gyorsan össze a dolgaimat és kirohantam a fürdőszobába. Jó hideg vizet engedtem magamra hogy lehűtsem magam, hiszen az előbb egészen kipirultam. Majd mikor visszamentem a szobába, Dai még mindig ott volt, ott ült az ágy szélén.
-Hol is tartottunk? Ja igen, aludhatok nálad, de ragaszkodom ahhoz hogy enyém a kanapé. ^^

-Hol is tartottunk? Ja igen, aludhatok nálad, de ragaszkodom ahhoz hogy enyém a kanapé. ^^- mondta miközben visszajött
-Csak szeretnéd.- karoltam át majd csókoltam meg. -Te itt alszol ezen az ágyon, a vitát lezárom ^^.- mosolyogtam majd mivel zajt hallottam oda sétáltam az ablakhoz. Útközben tökéletesen kivettem Masaki, Eve és Hana hangját.
~Hát igen, ők sosem fognak változni.- vigyorogtam
-Holnap elkezdhetjük a megfigyelést is mivel most költöznek be a a shinigamik, vaizardok.
-Szegény Eve ^^".- jegyeztem meg majd visszamentem az ágyhoz.
~Hát összegezve kíváncsi vagyok, hogy mit rejteget a jövő...- gondolkoztam
-Na hol is tartottunk?- kérdeztem miközben ismét megcsókoltam.

-Csak szeretnéd.- karolt át majd csókolta meg. -Te itt alszol ezen az ágyon, a vitát lezárom ^^ -majd odasétált az ablakhoz
-Hát ahogy akarod... -dőltem hanyatt az ágyra, és figyeltem mit csinál
-Holnap elkezdhetjük a megfigyelést is mivel most költöznek be a a shinigamik, vaizardok. Szegény Eve ^^".- jegyezte meg majd visszajött az ágyhoz.
-Mind együtt? Hát akkor asszem szigetelned kell az ablakokat ^^"" Már ha tényleg olyanok mint amilyenek a partin voltak... -ültem fel megint.
-Na hol is tartottunk?- kérdezte miközben ismét megcsókolt
-Azt hiszem vitatkoztunk... -húztam oda magamhoz- Bár amondó vagyok, hogy nem akarok egyedül aludni ezen a hatalmas ágyon. -csókoltam meg most én, és lerántottam magam mellé- Így megfelel uram? : P
Végignyújtóztam mert már nagyon fáradt voltam.
-Remélem ma éjszaka nem fognak nagy ricsajt csapni, mert borzasztó álmos vagyok -bámultam az ablak felé, majd nem sokkal utána el is nyomott az álom.