Mit észre lehetett venni ez a dolog átment történetírásbaXD, ezért átkereszteltem a nevét. Így az erre tévedőket nem fogja kellemetlen meglepetés érni.

Kuro Umes
*kop-kop* Döngettem meg kicsit idegesen a Kapitány irodájának ajtaját.
-Tessék!- szól egy női hang az irodából.
Benyitok, és az asztalnál meglátom Hana Akamoto-t, a hadnagyot. Mint új tiszt, jelentkeznem kellett szolgálatra. Hana nagy mosollyal fogadott, hiszen már találkoztunk ma, és tudta hogy jövök.
-Jó napot, hadnagy!- összeszedtem a bátroságomat, és határozottan beléptem az ajtón.
-Sajnálom, hogy így alakult, de nem halaszthattam el ezt az ügyet, majd legközelebb bepótoljuk.- válaszolta, miközben egy nagy kupac papírt vett maga elé.
-Ezt ki kell töltenem??- néztem rá kérdően kerekedő szemekkel.
-Áh, dehogy is!- nevetett fel.- Ez egy másik ügy aktája.
-Értem.- könnyebbültem meg a hírtől.
- Na de akkor lássunk is hozzá...
-Rendben.-válaszoltam, és magam elé vettem a "formanyomtatványt".

Hana Shuuhei Akamoto:
"Miért van ennyi papír egy egyszerü küldetésnél?!" Épp félhangosan sajnáltattam magam, amikor valaki kopogott. "Na, most mit mondok,ha kapitány jön ide.."töprengtem el egy percig, majd szokásomhoz hívem jó hangosan kiordítottam, hogy "Tessék!"
- Na de akkor lássunk is hozzá... -csaptam az asztalra határozottan. Erre a lépésemre Kuro csak egy döbbent képet vágott, ami láttán muszáj volt vigyorognom. Hogy ne készítsem ki szegényt már az első napján, inkább hozzáláttam a papírok rendezgetéséhez.
-Hol is van...-vakarásztam a fejem, a papírlapok között elveszve.
-Ezt fogd meg!-nyomtam a kezébe egy kupacot-Meg ezt is!-mire észbe kaptam a sok lap közül már alig látszott ki.
-Elnézést!-mosolyodtam el zavarodottan. Gyorsan arrébb pakoltam a papírokat.

Kuro Umes:
-Áh, semmi probléma.-válaszoltam, miközben alig vártam, hogy végre letehessem a paksamétát, és a kezembe vehessem a lapot, ami miatt jöttem.
-Megvan!- és már nyomta is a kezembe a kitöltendő papírokat.- Ha lehetne kérnem, gyorsan intézzük el a dolgot, mert elég sok papírmunkát el kell még végeznem a kapitány távollétében.
-Természetesen.
És már neki is láttam a papírok kitöltéséhez. Gyorsan kész voltam, bár egy-egy kérdés elég nagy fejtörést okozott. A lényeg, hogy sikerült.
-Kész!- fordultam a hadnagy felé, aki épp az asztal másik felén ült a hatalmas papírkupac mögött.
-Remek!-és kikapta a kezemből a lapot, majd olvasgatni kezdte...

Hanas Shuuhei Akamoto:
-Ha még tudok olvasni nem is lesz vele semmi gond!-pillantottam fel mosolyogva a papírról.
-Hmm...ha szeretnél egy kicsit kikapcsolódni, akkor becsatlakozhatnál hozzám a most nyílt büfébe.-forgatgattam a szórólapot.-Végülis a fürdőzés nem jött össze!-álltam fel és vágtam háton az újdonsült tisztünket. Az asztalra pillantva csak a fejemet vakarásztam.
-A felét se tudom mihez lenne...-rúgtam helyére a széket, amin az előbb ült Kuro.-Nos? Számíthatok rád?-mivel láttam, hogy tétovázik és inkább azon, hogy mivel utasítson vissza, közelebb lépve ajánlatott tettem.
-A vendégem leszel valami finomságra! Akkor várlak!-toltam ki szegényt az ajtón, és mielőtt becsuktam volna még rákacsintottam.
-Addig a felesleges lapokat elégetem!-megrémült tekintet.-Csak vicceltem! Akkor később!-integettem neki,majd becsaptam az ajtót.

Kuro Umes:
Még álltam egy darabig az iroda ajtaja előtt.
~Nem árthat meg, ha egy pohár finomságot megiszok, és nem is utasíthatom vissza a felettesem ajánlatát.-gondoltam magamban, és elindultam a büfé felé.-Vajon kikkel találkozok ott?-töprengtem, miközben lassan eltávolodtam...

-Hadnagy!-törte rám szinte az ajtót Kuro.
-Ihigen?-kaptam le gyorsan a lábam az asztalról, hiszen nem szokásom a rendeltetésének megfelelően használni az asztalt.
-Ma érkezik az új kapitány!-
-Az új...MI?!-pattantam fel a székről. Forgolódtam pánikolva az irodámban.-De akkor kupi van!!!-fogtam a fejem.
-Ezért hoztam ezeket!-nyomott a kezembe egy seprűt, lapátot és felmosót Kuro.-Te dolgozz itt! Én kicsinosítom a kapitányi irodát!- helyeslően bólintottam és körbenéztem a felfordult irodában. Gyorsan előkotortam egy kendőt és neki is láttam a portalanításnak. Útközben benyomtam a dvd lejátszóba egy The GazettE albumot és máris könnyebben ment a meló. Táncikáltam a felmosóval, mikrofonnak használtam a seprűt és össze-vissza nyomkodta a dugig lévő fiókba a papírokat.
-Én készen vagyok!-kukucskált be Kuro.
-Én is!-pakoltam el a felmosót és seprűt.-Gyorsan öltözzünk át! Legalább tisztán fogadjuk már a kapitányt!-kacsintottam rá.
Nem sokkal később Kuro-val az iroda előtt ácsorogtunk. Én a falat támasztottam, Ő pedig magyarázott, hogy ha már én vagyok a hadnagy húzzam ki magam, meg bla, bla, bla..."Kiváncsi vagyok kit kapunk a nyakunkba"

"-Hisagi Shuuhei!
Szólalt meg egy igen mély férfihang, Hisagi kiállt a sorból karbatett kézzel.
-Na?
"-Mi az hogy na?????? Minimum tessék... vagy parancsoljon...
-Aha oké, máskor így lesz.
A férfi csak megcsóválta a fejét aztán egy tekercset nyomott Hisagi kezébe, aztán elment onnan a többi Shinigamival együtt, így Hisagi egyedül maradt.
-Héé... itt hagytatok valamit... nekem nem igen szoktatok így tekercseket osztogatni...
Hisagi csak megrántotta a válát, majd kibontotta a tekercset és elolvasta azt a néhány sort amit beleírtak.
-Hogy mi van??? Én mint kapitány... a 3.Osztagnál... hát ez nagyszerű, lesz munkám bőven... bőrkeményedés lesz a hátsómon annyi papírmunkát tolnak az orrom alá...
Megforgatta a szemét, aztán elindult a 3.Osztag épületei felé, a tisztek csak nézték őt, hogy mi a fenének megy oda, egyesek intettek és mentek tovább.
~Ahha... szép társaság...
Miután beért az épületbe rögtön elindult az irodája felé, mintha egy labirintuson ment volna keresztül. De végül elérkezett a megfelelő folyosóra, de ott nem az a látvány fogadta amire számított. Meglátta Hanát amint a falat támasztja és bambul magaelé meg Kurot aki folyamatosan beszél valamit, Hisagi felvette a komyol pofát és elindult a két lány felé.
-Na mi az??? Nincs jobb dolguk?
Kérdezte emelt hangon, aztán ránézett Hanára aki a meglepettségtől nem igen tudott mit mondani hirtelen...

-Ez meg eltévedt útközben?-bámultam szemben a falat unottan.
-Én nem tudom...főleg azt nem, hogy miért hívják labirintusnak. Nem kellett volna...talán elé mennünk? Azért csak nem kéne vele végignézetni rögtön az első napon az osztag egész területét. Ne mennyünk elé? Hana? Hééé!-
-Annyit beszélsz, hogy megfájdul tőled a fejem...-
-Na ne már! Mindig vissza szoktál nekem vágni!-kicsit oldalba bök.-Valami baj van?-
-Csak rossz előérzetem van...-bambultam tovább igen erősen, miközben azon agyaltam ki lehet a kapitányunk és legfőképpen miért érzem ilyen furcsán magam.
-Na mi az??? Nincs jobb dolguk?-ordított felénk egy ismerős hang. Felemeltem a szemöldököm, de továbbra is a falat bámultam. "Ez most valami vicc?"
-Hana!-rángatta meg a kimonomat Kuro, hogy végre felnézzek.
-Te meg mégis mit csinálsz itt?!-néztem végre fel magamhoz térve a meglepettségtől.
-Vajon mit!-lóbálta meg előttem a tekercset.
-Add már ide!-kaptam ki a kezéből.-HOGY MI?!-értem a szöveg végére.
-Bizony, bizony! Így kell fogadni az új kapitányt?!-ordította le a fejem, hogy majdnem beszakadt a dobhártyám. A fülemet piszkálva, szorgos fintorgás közepette kihúztam magam, Kuro-t is meglökve, hogy tegye ugyanezt.
-Elnézést Kapitány! Többet nem fordul elő!-direkt nem néztem rá, mert nem voltam kiváncsi a fülig érő vigyorára.
-Ez itt az Ön irodája!-vigyorgott Kuro és mutogatott a mellettünk lévő terembe.
"Mégis mikor akart erről szólni..."motyogtam magamban, forrva a dühtől...

-Te meg mégis mit csinálsz itt??
-Vajon mit...-lóbálta meg Hisagi Hana szeme előtt a tekercset.
-Add már ide! ... HOGY MI??!
-Bizony-bizony! Így kell fogadni az új kapitányt?!
Mondta még mindig elég magas hangnemben, aztán a két lányt nézte, hogyan húzzák ki magukat.
-Elnézést kapitáyn! Többet nem fordul elő...
-Ez itt az ön irodája.
Mutogatott Kuro erőteljesen az ajtóra, de Hisagit valahogy hidegen hagyta ez a dolog, csak mosolygott még egy darabig aztán legyintett egyet.
-Jajj, ugyanmár... ezt hagyjuk ki az egészből, mert semmi kedvem tisztelgő embereket látni magam előtt... főleg nem a feleségemet, meg a legjobb barátnőjét...
A mondat elhangzása után mindkét lány elengedte magát, de Hana még most sem nézett rá Hisagira.
~Na ez jó... most tuti felkapta a vizet, hogy nem szóltam neki az egészről... de hogy a jó fenébe szóljak neki, hogyha én is csak most tudtam meg... hát ezt nem magyarázom ki az biztos...
-Öhm... Kuro... nem lenne kedved hozni nekem... öhm... nekünk egy forrócsokit? Elmennék én is magamnak, de még nem igazán ismerem itt a járást... majd ha megszoktam a környezetet akkor elmegyek magamnak is...
-De van kedvem... te is kérsz Hana?
Bökte oldalba, mire Hana ránézett Kurora, de elég feszült volt így csak pár perc után szólalt meg.
-Öhm... nekem mindegy...
Kuro megrántotta a válát, majd elindult a folyosón, miután eltűnt az egyik sarkon Hisagi közelebb lépett Hanához megfogta az állát és magafelé fordította a lány fejét.
-Fogadjunk, hogy haragszol...

-Jajj, ugyanmár... ezt hagyjuk ki az egészből, mert semmi kedvem tisztelgő embereket látni magam előtt... főleg nem a feleségemet, meg a legjobb barátnőjét...-egy picit összerezzentem a feleség szó hallatán..."És még ezért is mekkora szivatást fogok kapni...a saját férjem lett a kapitányom! Te jó ég! Ki fogom csinálni, hogy nem szólt előre..." A következő mondatot már csak fél füllel hallottam, de Kuro megbökött miközben válaszolt Hisaginak.
-De van kedvem... te is kérsz Hana?-bökött meg még egyszer. Próbálkoztam továbbra is nyugodt maradni és egy sóhajtás közepette még mindig lefelé bámulva nagy nehezen kinyögtem:
-Öhm...nekem mindegy...-Kuro vállat vont és elviharzott. "Na, ebből, hogy mászol ki? Kicsi darabokra szedjelek vagy azonnal ordítsam le a fejed?!"morogtam tovább.
-Fogadjunk, hogy haragszol...-fordította a fejemet maga felé.
-Hogy találtad ki?!-
-Mondjuk onnan, hogy ismerlek már ennyire?-
-Legalább szólhattál volna...-léptem el a faltól.-Nagyon nem lesz jó, hogy egy osztagban vagyunk. Ez agyrém! Nem gondoltál még erre?!-kaptam a fejemhez.-Inkább később még beszélünk...most úgyis csak ordibálnék...vagy inkább ne is beszéljünk! Éhén már semmit se tudok!-dőltem a szemközti falnak.-Semmi reakció?-néztem fel szomorúan.

-Hogy találtad ki?!
-Mondjuk onnan, hogy ismerlek már annyira?
-Legalább szólhattál volna.... Nagyon nem lesz jó, hogy egy osztagban vagyunk. Ez agyrém! Nem gondoltál még erre?! Inkább később még beszélünk...most úgyis csak ordibálnék...vagy inkább ne is beszéljünk! Éhén már semmit se tudok!...
Hana az "enyhe" kiborulás után a másik falhoz dőlt és elég szomorú arccal nézett rá Hisagira.
-Semmi reakció?
Hisagi megrántotta a válát és nekidőlt a falnak.
-És azt elmondanád, hogyan szóljak neked előrre??? Körülbelül 10 perce tudtam meg, hogy itt leszek kapitány... senki sem mondta, hogy... "héé, te barom, készülj föl, hogy neked kell megmondanod a feleségednek, hogy a kapitánya leszel..." ma reggel összehívták az osztagot amiben eddig is voltam, aztán a kapitányom egy tekercset nyomott a kezembe, aztán eltűntek... ennyi volt.
-Tehát felőlem ordítozhatsz meg hisztizhetsz is... akkor sem tudtam, hogy ide kerülök... ha neked egy agyrém az, hogy itt vagyok veled akkor istenem... áttetetem magam máshová, és csinálhatsz amit akarsz...
-Na jóvolt a reakció?
Nézett rá kedvtelenül Hanára, majd ellökte magát a faltól és elindult a kijárat felé.
-Öhm... megmondanád Kuronak, hogy ne haragudjon, hogy így eltűntem... ja... és majd otthon találkozunk.

-Na jó volt a reakció?-"Remek...hogyan készítsd ki a férjed két perc alatt Hana módra..."megütöttem a homlokom, de addigra már csak Hisagi távolodó hangját hallottam.
-Bwááá!-néztem még egy kicsit a földet. "Na, most mit csinálsz nagyokos?" -Héé!-kezdtem el a férjem után rohangászni. "Még fogalmam sincs mit mondok neki, csak álljon már meg..."-Hisagii!-kiabáltam tovább és mielőtt kilépett volna az ajtón megfogtam a kezét, hátha akkor megáll. "Ha eléggé felhúztam, most lassítás nélkül továbbmegy..."-Túl jó reakció volt! Sajnálom...fogadhattam volna jobban...sokkal jobban is ezt a hírt és nem rajtad kellett volna számon kérnem ezt az egészet...-magyaráztam kézzel lábbal, remélve, hogy végre hátra is fog fordulni.-Tudom, hogy elviselhetetlen vagyok..és igazából miattam fogadtam ilyen rosszul ezt a hírt. Velem kibírni?!-vakarásztam a fejem szavak után kotorva.

-Hééé.... Hisagi...
Kezdett el kiabálni Hana, aztán kis idő múlva megragadta Hisagi kezét, hogy megfékezze őt.
-Túl jó reakció volt! Sajnálom...fogadhattam volna jobban...sokkal jobban is ezt a hírt és nem rajtad kellett volna számon kérnem ezt az egészet...
Kezdett el végül magyarázkodni Hana, Hisagi megállt, de nem fordult hátra csak hallgatta, hogy mit mondanak neki.
-Tudom, hogy elviselhetetlen vagyok..és igazából miattam fogadtam ilyen rosszul ezt a hírt. Velem kibírni?!
-Hjajj... mindig ezzel jössz, hogy lehet veled kibírni egy napot is... elmondom én neked... nagyon egyszerű kibírni, csak az kell hozzá, hogy teljesen feloldódjon az ember melletted.
-Mondjuk ezt nem tőlem kellett volna megkérdezned, hogy lehet kibírni téged... én egyszerűen csak azt veszem figyelembe, hogy a feleségem vagy és szeretlek.
Ezután Hisagi végre megfordult és Hanára nézett.
-Majd... megoldjuk valahogy ezt a kapitány hadnagy dolgot... egy biztos... a küldetések lesznek a legérdekesebbek... szerintem ott is csinálunk egy-két vitát... de majd azért megpróbálok nem nagyon aggódni vagy ilyesmi...
Hisagi átkarokta Hana derekát aztán elindultak az iroda felé.
~Hát ez nem lesz egyszerű...
Egy tiszt jött velük szembe a szemei eléggé tágra voltak nyitva aztán már a száját is kitátotta.
'-Maga mit keres itt?
-....-.-"....
'-Rosszat mondtam?
-Én vagyok az új kapitány...
'-Ehh... öhm... elnézést többet nem fordul elő.
-Oké.
A tiszt gyorsan elviharzott nehogy Hisagi kitérjen a hitéből.
-Hát ez remek... látom nem sok ember örül annak, hogy itt vagyok... ennyire nem lehet elhinni, hogy engem választottak kapitánynak???

-Hjajj... mindig ezzel jössz, hogy lehet veled kibírni egy napot is... elmondom én neked... nagyon egyszerű kibírni, csak az kell hozzá, hogy teljesen feloldódjon az ember melletted.-"Feloldódni?"bambultam el egy másodpercre.
-Mondjuk ezt nem tőlem kellett volna megkérdezned, hogy lehet kibírni téged... én egyszerűen csak azt veszem figyelembe, hogy a feleségem vagy és szeretlek.-a picike szünet utáni részen már elmosolyodtam. "Na igen, de ez az igazság...Csodálom,hogy kibirsz velem egy légteret akár egy teljes napon keresztül is..."
-Én is szeretlek!-suttogtam a fülébe.
-Majd... megoldjuk valahogy ezt a kapitány hadnagy dolgot... egy biztos... a küldetések lesznek a legérdekesebbek... szerintem ott is csinálunk egy-két vitát... de majd azért megpróbálok nem nagyon aggódni vagy ilyesmi...-
-Legalább nem fognak unatkozni a résztvevők...-nyújtottam ki a nyelvem.-Aggódni!-böktem egy kicsit oldalba.-Nem kell engem félteni...-vigyorogtam egy kacsintás kíséretében.
A tiszt feltünése után csak csendesen kuncogtam magamnak.
-Mégis mi ilyen vicces?-kérte számon Hisagi a vigyorgásom.
-Semmi...semmi!-legyintettem és megálltam az ajtóban.-Innen nekem "belépni csak munka miatt" tábla van kitéve!-mosolyogtam tovább.

Hisagi rápillantott Hanára aki igen erőteljesen vigyorgott a kis incidens után.
-Mégis mi ilyen vicces?
-Semmi-semmi...
Miután elérték az ajtót Hana megtorpant és tovább mosolygott.
-Innen nekem "belépni csak munka miatt" tábla van kitéve!
-Most te csak akkor fogsz bejönni hozzám, hogy közöld velem, hogy valami küldetésre kéne menni... vagy esetleg hozol egy jókora papírkupacot? Ez így nem lesz jó...
Hisagi kinyitotta az iroda ajtaját és ekezde betuszkolni rajta Hanát, aki vagy viccből vagy direkt nem akart bemenni oda.
-Neeem... nem akarok bemenni oda... most nincs munka... nekem ilyenkor nem lehet bejönni....
-Ááá... ne csináld már ezt... gyerünk menj be!
-De nem akarok...
Támazkodott meg mégjobban Hana az ajtófélfában.
-Na és miért nem?
-Mert... mert... most ismerkedj magadnak az irodával... beszélgess a székhez meg a kardodhoz... nagyon szép irodád van meg minden... nekem ide most nem muszáj bemennem...
-Fogadunk, hogy akkor is beviszlek...
-Úgysem tudsz.
Hisagi felvonta a szemöldökét, magafelé fordította Hanát aztán egy csókot nyomott a szájára, ekkor próbálta bevinni őt, de Hana ismét megfogta az ajtót.
~Hát ez nem igaz...

-Ez nem ért!-fogtam tovább az ajtófélfát.
-Mégis meddig akarsz tiltakozni?-hajolt teljesen közel hozzám
-Hmm...még nem tudom...-húztam tovább az agyát.
-Akkor az irodádban leszek!-
-Csak nyugodtan....MI???-
-Jól hallottad! Ha oda nem jössz be, akkor a saját irodádba csak bemerészkedsz...-
-Ravasz! Akkor cserélünk!-húztam be a kapitányi iroda ajtaját. "Jól indul a nap, ha így folytatom vagy veszekedni fogunk és egész SS visszhangzani fog, vagy Hisagi rámhadja az egészet..."huppantam le a székbe.
-Ez nem jó vicc!-lépett be a sértődöttet játszva.
-Mégis mi?-tettem az ártatlant, miközben vigyorogtam és székkel hintáztam.
-Hátra fogsz esni...-
-Nem hinném...maximum,ha rásegítesz.-
-Mondjak egy rossz hírt!-hajolt fölém az asztal másik végéről.-Az irodámban vagy! Velem édes kettesben!-vigyorgott kajánul.
-Ej! Ezt bebuktam!-mosolyogtam tovább hintázva.
-Elszédítesz!-
-Én vagy a hintázás?-
-Mindkettő!-fogta meg a széket és tolta be teljesen az asztal alá, hogy ne tudjak meglóni.-Hoppá!-vigyorgott tovább.
-Ez azt jelenti, hogy szigorúan tilos megszöknöm?-
-Azt bizony!-
-És innen? Hogy tovább kapitány?-kötöszködtem tovább.

Miután végre bementek az irodába Hana rögtön leült a széjre és hintázni kezdett. Hisagi közelebb lépett hozzá és azt várta, hogy mikor fog hátradőlni Hana a székkel.
-Ez nem jó vicc!
-Mégis mi?
-Hátra fogsz esni...
-Nem hinném.. maximum, ha rásegítesz!
Hisagi még közelebb ment Hanához és ismét jó közel hajolt hozzá.
-Mondjak egy rossz hírt?... Az irodámban vagy! Velem édes kettesben!
Vigyorgott rá kajánul a lányra.
-Ej! Ezt bebuktam...
-Eszédítesz!
-Én vagy a hintázás?
-Mindkettő!
Ezután Hisagi megfogta a széket és beljebb tolta, de közben a vigyorgást mág most sem hagyta abba.
-Hoppá...
-Ez azt jelenti, hogy szigorúan tilos megszöknöm?
-Azt bizony!
-És innen? Hogy tovább kapitány?
Hisagi megköszörülte a torkát, aztán szorosan Hana mellé lépett.
-Még most is kötöszködsz?? Én ebben a helyzetben inkább nyugton maradnék... semmi esélyed nincsen... de ahogy gondolod.
-Jajj ugyanmár... úgysem tudnál velem semmit sem csinálni... félsz, hogy megharagszok vagy esetleg fájdalmat okozol.
-Na ez igaz... de... neked az jobban tetszene, hogyha belennél fenyítve?
-Ejj! Engem te nem tudnál befenyíteni... tudod... sokan azt mondják, hogy én hordom otthon a nadrágot, te pedig cuki miniszoknyában feszítesz.
Vigyorgott Hana egyre jobban, mire Hisagi csak megcsóválta a fejét aztán ráült az asztalra.
-Nekem nincs miniszoknyám... esetleg a tiédet vehetném fel, ha lenne... de mivel neked sincs ezért nehezen hordok miniszoknyát... különben is, nem nagyon emlékszek olyanra, hogy egyszer is láttam volna a cuccaim között egy szoknyát...
-Nem csoda, hogy nem emlékszel, hiszen csak akkor veszed föl, ha részeg vagy...
-Nem is szoktam részeg lenni mostanában... ne találgass már.
Hana már halkan nevetni kezdett az emelkedett társalgástól, hirtelen hátradőlt a széken, ezt kihasználva Hisagi az egyik lábát beakasztotta a szék lábába és egy kicsit megdöntötte a széket. Hana hiperszónikus gyorsasággal kapott Hisagi keze után. Miután sikerült elkapnia a kezét egy kicsit megnyugodott.
-Ehh... te felborítottál volna a székkel??
-Dehogy is... csak egy kicsit döntöttem meg...
-Ha-ha-ha nagyon vicces...

Persze nem én lettem volna,ha nem képzelem el, rögtön, ahogy Hisagi miniszoknyában feszít otthon csípőre tett kezekkel és ordibál velem, hogy ha nem tetszik a kaja csinálj magadnak te valamit...Ebből kifolyólag halk kuncogásba kezdtem.
-Nekem nincs miniszoknyám... esetleg a tiédet vehetném fel, ha lenne... de mivel neked sincs ezért nehezen hordok miniszoknyát... különben is, nem nagyon emlékszek olyanra, hogy egyszer is láttam volna a cuccaim között egy szoknyát...-tért át a tiltakozásból kíváncsiskodásra.
-Nem csoda, hogy nem emlékszel, hiszen csak akkor veszed föl, ha részeg vagy...-vigyorogtam tovább. "Majd egyszer kipróbáljuk" gonoszkodtam magamban.
-Nem is szoktam részeg lenni mostanában... ne találgass már.- Nem bírtam tovább pukkadozni kezdtem a nevetéstől, aminek az lett a következménye, hogy majdnem hátrazakóztam a székkel.
-Gyáá!-kaptam a férjem keze után.-Ehh-szusszantam nagyot, hogy ezt sikeresen megúsztam.-Te felborítottál volna a székkel??-tértem át számonkérésre egy szúrós pillantás kíséretében.
-Dehogy is... csak egy kicsit döntöttem meg...-
-Ha-ha-ha nagyon vicces...-kezdtem el látványosan duzzogni.-És ha tényleg hátraesek?-T_T
-Ne drámázz már, nem estél!-
-Szerencséd!-nyújtottam ki a nyelvem.-Nya!-próbálkoztam volna felállni.-Tessék kiereszteni! Odaát egy halom papírmunka vár...Jaaa-esett le a tantusz, hogy miniszoknyás dologra még nem is válaszoltam-Van szoknyám!-néztem fel Hisagira egy széle vigyor kíséretében-De! Nem szeretem őket, ezért nem hordom egyiket se....Szóval vagy rosszul turkáltál a cuccaim között vagy rossz helyen kerested őket. DEEEEE, nagyon szívesen adok kölcsön pár darabot ha kell-kacsintottam rá, mert elég furám bámult maga elé-Az egyik csipkés csodadarab bámulatosan festene rajtad!-vigyorogtam tovább.-Naa! El a mancsokkal!-bökdöstem a lábát, hogy végre fel tudjak állni.-Nekem így is jó...de ha a főkapitány leszedi a fejed, mert nincsenek meg a jelentések én mosom kezeim...-nevettem még mindig kitartótan.- Ej, egész nap csak vigyorgok! Ennek nem lesz jó vége...-ráztam meg a fejem az utolsó halk mondatom után.-Nos, kapitány! Kiengedi végre hűséges hadnagyát, hogy a papírok felett őszüljön meg?-folytattam tovább a kötöszködést.-Legalább had álljak már fel! Kockásra ülöm a csinos hátsóm!-T_T. tettem a hisztis kislányt, hogy végre meg is szólaljon Hisagi.

-Ne drámázz már, nem estél!-
-Szerencséd! Nya!
-Tessék kiereszteni! Odaát egy halom papírmunka vár... Jaaa...
-Van szoknyám!
-De! Nem szeretem őket, ezért nem hordom egyiket se....Szóval vagy rosszul turkáltál a cuccaim között vagy rossz helyen kerested őket. DEEEEE, nagyon szívesen adok kölcsön pár darabot ha kell.
-Az egyik csipkés csodadarab bámulatosan festene rajtad!
-Naa! El a mancsokkal!
-Nekem így is jó...de ha a főkapitány leszedi a fejed, mert nincsenek meg a jelentések én mosom kezeim...
-Ej, egész nap csak vigyorgok! Ennek nem lesz jó vége..
-Nos, kapitány! Kiengedi végre hűséges hadnagyát, hogy a papírok felett őszüljön meg?
-Legalább had álljak már fel! Kockásra ülöm a csinos hátsóm!
Hisagi alig várta, hogy Hana befejezze a mondókáját, már ott tartott, hogy befogja a felesége száját.
-Nem engedem ki a hűséges hadnagyomat, hogy a papírok felett őszüljön meg... nem lenne szép látvány, hogy ülsz a papírok felett és szépen lassan megőszülsz...
Hisaginak egy igen vicces jelenet jutott az eszébe ezért már ő is nevetni kezdett.
-Milyen lenne már... mennék be hozzád, te meg ott vagy megőszülve az asztalnál... emelnéd fel a poharadat amiben a tea van, de már üres lenne... aztán megszólalnál, hogy: Jajj... drágaságom, nem akarsz hozni nekem egy kis teát???
Hisagi pukkadozni kezdett a röhögéstől, de Hanának nem igen tetszett ez a mondat, ígyhát belecsípett Hisagi combjába, és felvette a sértődött arcot.
-Undok vagy!
-Auu.... az meg fájt... ennek meg fog maradni a helye... hogy fogok kinézni?
-Ejj... mintha annyira sokan látnák a combodat.
-Igaz... de akkor is... ez nem volt szép...
-Na és?? Az sem volt szép amit te mondtál az előbb...
-Tényleg nem volt szép, de vicces volt.
-Ejj... na jólvan...
Pattant föl hirtelen Hana a székről és már indult is az ajtófelé, de Hisagi megfogta a kezét és visszahúzta.
-Ehhem... a Szökés az egy sorozat... és kérlek te ne akard megvalósítani ezt... oké?
Kérdezte Hisagi még mindig mosolyogva, de már nem olyan füligérő vigyorral.

-Ejj... na jólvan...Remélem ki tetszett nevetni magát!-használtam volna ki, hogy nem figyel egy kicsikét és kiiszkolhatok az ajtón,de nem jött össze.
-Ehhem... a Szökés az egy sorozat... és kérlek te ne akard megvalósítani ezt... oké?-
-A szökés hogy jön ide? Nekem nincs is felvázolva a menekülési útvonal...Hohó! Tudom már! Majd este femázolom, mint neked egyszer ide-megbököm az arcát.-A 13-ast! Ezzel még jössz nekem!-nyújtottam ki immáron sokadjára a nyelvem.
- Na, meg kopasz se vagyok!-csettintettem lemondóan.-Sőt, férfi se, de egy zokni a gatyába csodákra képes...Mégis úgy hiszem bebuktam a szereplőválogatást.-meglátva Hisagi kissé elkomolyodó fejét, közelebb ugrottam hozzá.-Nyugalom, sehová se szökök el!-csaptam bele a tenyerébe és lóbáltam meg a kezét mint egy ötéves szégyellős kislány az udvarlójának.-Az úgy megfelel,ha áthozom a munkát és letelepszem a vendégszékre?-bújtam hozzá és nyomtam egy nagy puszit az arcára.-Hmm?-bökdöstem meg egy kicsit vigyorogva.

Hisagi csak lesett, hogy mit össze nem hord Hana, aztán az arcbökdöséstől kezdve a nyelnyújtásig minden volt.
-Nyugalom sehová sem szökök el!
Lóbált meg Hana Hisagi kezét.
-Az úgy megfelel,ha áthozom a munkát és letelepszem a vendégszékre? Hmm?
Bújt oda végül Hana Hisagihoz, aki csak mosolygott egyet.
-Remek lesz. Bár... kevesebb időt fogok így fordítani a munkára... de hát... ez van...
-Hát akkor nem jövök... dolgozz nyugodtan, majd néha-néha átjövök...
-Na meg még mit nem... áthozod a cuccokat és kész... sőt, még tollat is adok.
-Tollat??? Minek? Van nekem tollam..
-Jajj ugyanmár, csak úgy mondtam, hogy adok.
-Persze... mást akartál te azzal a tollal.
Bökdöste tovább Hana Hisagi oldalát, de aztán elért egy pontra ahol Hisagi mindig megrándult.
-Ehhe... csak nem csikisnek tetszik ott lenni kapitány.
-Áááá, dehogy csak... csak... nem vagyok csikis.
-Ahha persze... én is ezt mondanám.
Vigyorodott el kajánul Hana.
-Hol is tetszik csikis lenn? Csak nem itt?
Kezdett bele heves bökdösésbe Hana, mire Hisagi próbált elhúzódni onnan, de Hana mindig ment utánna.
-Ne már... na jó tényleg csikis vagyok.
Adta meg magát végül Hisagi, de Hana csak nem hagyta abba a bökdösést.
-Ahha... szóval el akartad titkolni, hogy csikis vagy... de úgysem sikerült volna... előbb utóbb rájövök.

-Persze... mást akartál te azzal a tollal.-böktem oldalba,de megtaláltam egy csikis pontot.- Hohó!-böktem meg még párszor.--Ehhe... csak nem csikisnek tetszik ott lenni kapitány.-vonogattam a szemöldököm még mindig vigyorogva.
-Áááá, dehogy csak... csak... nem vagyok csikis.-
-Ahha persze... én is ezt mondanám.-vigyorogtam kajánul és időnként még megböktem azt a pontot.-Hol is tetszik csikis lenn? Csak nem itt?-bökdöstem találomra néha-néha visszatérve arra a pontra.-Menekülünk, menekülünk?-követtem hűségesen a hátráló férjemet.
-Ne már... na jó tényleg csikis vagyok.-
-Már azt hittem sosem ismered be!-álltam meg egy pillantra.-Védd magad!-folytattam tovább a csikizést.
-Ahha... szóval el akartad titkolni, hogy csikis vagy... de úgysem sikerült volna... előbb utóbb rájövök!-
-Igeeen?-csillantak fel gonoszul Hisagi szemei.
-Ajaj!-fékeztem be, mert tudtam, hogy valami rosszban sántikál.
-Rólad viszont köztudott tény, hogy csikis vagy!-
-Neee!-igyekeztem volna gyorsan elmenekülni.
-Hol is vagyunk csikisek?!-
-Jáháj! Mindenhol...-T_T
-Ahaaaam!-
-Mama!-hátráltam most én, mert a drága férjecském egyre szélesebb vigyorral közeledett.-Inkább áthozom a holmim!-próbáltam kihúzni magam a csiki terror alól.
-Csak szeretnéd!-fogott le Hisagi.
-Jaj, nekem!-TT_TT

-Igeeen?
-Ajaj!
-Rólad viszont köztudott tény, hogy csikis vagy!
-Neee!
-Hol is vagyunk csikisek?!
-Jáháj! Mindenhol...
-Ahaaaam!
-Mama!
-Inkább áthozom a holmim!
-Csak szeretnéd!
-Jaj, nekem!
Próbált elmenekülni Hana, de Hisagi nem hagyta annyiban a dolgot, rögtön megfogta felesége kezét és húzta visszafele. A másik kezét lassacskán felemelte és felkészült a csikizésre.
-Neee... kérlek nee...
-Ugyan már, nem halsz bele.
-Nem... de röhögőgörcsöt fogok kapni.
-Na majd vigyázok.
Kacsintott rá Hisagi Hanára, aztán nekikezdett a csikizésnek, Hana rögtön ugrálni és röhögni kezdett. Minden erejével azon volt, hogy elmeneküljön onnan, de Hisagi karmai közül igen nehéz kikerülni.
-Neee... hagyd abba... már most nem bírom... hallod... be fogok pisilni.
Tiltakozott hevesen a nagy röhögés közepette, de Hisagi csak röhögött az egészen.
-Dehogy fogsz bepisilni... nem vagy már kisbaba, vissza tudod tartani. vagy hozzak pelenkát?
-Nem kell pelenka... hagyd abba... ennyi elég lesz nekem.
Pukkadozott még mindig a röhögéstől Hana, aztán kétségeesésében ő is hozzáfogott a csikizéshez.
-Naaaa.... ez így nem ér...
-Már miért ne érne?? Ha neked szabad akkor nekem is.
-Hát jó! Legyen... te akartad...
-CSIKICSATA.
Jelentette ki Hisagi emelt hangon, aztán Hana már megint elérte azt a pontot ahol a legcsikisebb. Már egész jól belejöttk a dologba, mikor valaki kopogott az ajtón.
-A fene.... -Hisagi abbahagyta a csikizést.
-Tessék?
Lassan nyílni kezdett az ajtó és egy tiszt lépett be rajta a kezében egy hatalmas aktával.
'-Elnézést a zavarásért... de... ezt kikellene töltenie kapitány.
-Rendben van, majd kitöltöm... tegye az asztalra.
A tiszt zavartan elindult az asztal felé, majd letette az aktát ezután gyorsan kiment az irodából.
-Ahha... X-akta... remek. Na majd kitöltöm, ha lesz rá energiám.

A csikicsata szó hallatán, még erőteljesebben kezdtem röhögni. A sok hahotától éreztem, hogy még a könnyem is kicsordul. A mulatozást halk kopogás zavarta meg.
Miközben a tiszt letette az asztalra a méretes kupacot és az asztalnak dőlve szipogtam és törölgettem az arcom, na meg próbáltam újra levegőhöz jutni normálisan.
-Ahha... X-akta... remek. Na majd kitöltöm, ha lesz rá energiám.-
-X-akták? energia? Mi lett veled?-támasztottam még mindig az asztalt.-Mindenhez van energiád csak a munkához nem? Te kis naplopó!-kotorásztam az asztalon zsepi után.
-Rád mindig van energiám!-huppant bele a saját székébe Hisagi és nyújtott felém pzs-t.
-Köszi!-vettem el tőle.-Ej...megrígattad a feleséged!-
-De legalább örömében sírt!-könyökölt rá az asztalra a kupacot nézve.
-Ez is igaz!-sóhajtottam nagyot.-Na fél percecske! Ezt ki kell bírnod! Áthozom akkor a motyómat!-léptem az ajtóhoz és nyitottam ki."Csak tudnám mennyi melót érdemes áthoznom..."gondolkoztam el kicsit.
-Meggondoltad magad?-
-Neeem!-léptem ki,de mielőtt bezártam volna az ajtót visszakukucskáltam.-Addig halálra ne und magad nekem!-kacsintottam egyet.

Épp az iroda felé tartottam kezemben 2 forró csokival, mikor megláttam Hanat kilépni kisírt szemekkel. Odarohantam hozzá.
-Mi történt? Összevesztetek??
-Áh, dehogy is. Csak megcsikizett... -mosolygott.
-Értem már. Egy kis hitvesi csetepaté. -vigyorodtam el.
-Na te csak hallgass! A múltkori Renjis dolog miatt még lógsz egy beszámolóval. -kacsintott.
-Öhm... Megyek beviszem a csokit Hisaginak. Majd beszélünk. -fogtam menekülőre.
-Abban biztos lehetsz. Most megyek az irodámba, nemsoká jövök. -felelte.
-Rendben. -nyitottam ki a kapitányi iroda ajtaját.
Beléptem, de nem láttam senkit, csak egy nagy kupac papírt az asztalon.
-Kapitány!! Itt vagy??
-Persze, hogy itt vagyok! Hol máshol lennék? -szólt egy hang az akták mögül.
Elindultam az asztal másik vége felé, ahol megláttam Hisagit.
-Meghoztam a csokit. Remélem nem hűlt el. -nyújtottam felé. Belekortyolt.
-Köszönöm, pont jó lesz. A másikat tedd csak le oda, majd Hana úgyis mindjárt jön.
-Jön vissza??? -estem kétségbe. -Jut eszembe, még sok dolgom van. Mennem kell. -rohantam ki.
-Menj csak... - hallottam távolról az engedélyt.

Kuro igen heves reakcióját látva rögtön rám jött, hogy ki kell szednem belőle az összes részletet, ennek megfelelően a pakolás közepette azon törtem a fejem, miként fogom kiszedni belőle az össze információt.
Mindkét kezemet rendesen megpakoltam, így az ajtó előtt némileg befékeztem. Jobb ötlet híján lábbal nyomtam le a kilincset és löktem ki az ajtót...Vesztemre. Szegény Kuro-t sikeresen telibe kaptam vele.
-JÁÁÁJ!-dobtam el a papírokat és ugrottam mellé.-Jól vagy? Ne haragudj!-T_T
-Jól-jól! Csak egy kicsit fájdogál...-simogatta a buksiját.-Valld be! Így akartál lefékezni, hogy kiszedhesd belőlem a részleteket...-
-Igazából nem, de ha már így alakult!-vigyorogtam elégedetten.-Szóval?-vonogattam a szemöldököm.-Gyerünk már! Ki vele!-böktem meg egy kicsit.
-De nem akarom!-
-De miért nem?!-T_T
-Ej,de kiváncsi vagy...-
-Még szép!-huppantam le mellé.-Naaaaa! LÉGYSZI, LÉGYSZI, LÉGYSZÍÍÍÍÍ!-néztem rá könyörgően.

Épp Hana irodája előtt akartam elmenni, mikor egy nagy ütést éreztem a fejem búján.
A lendülettől hátraestem, majd meglátott Hana miközben tápászkodtam fel a földről. Gyorsan mellémpattant.
-JÁÁÁJ!-dobta el a papírokat. -Jól vagy? Ne haragudj!-T_T
-Jól-jól! Csak egy kicsit fájdogál...-simogattam a lüktető fejem. -Valld be! Így akartál lefékezni, hogy kiszedhesd belőlem a részleteket...- mosolyogtam rá, miközben sikerült felkelni.
-Igazából nem, de ha már így alakult!-vigyorgott rám elégedetten. -Szóval?-vonogatta a szemöldökét.-Gyerünk már! Ki vele!-bökdösött és tovább folytatta a faggatózást minden ellenkezésemet figyelmen kívül hagyva.
-Na jó, beszélek..- elégeltem meg a kihallgatásra emlékeztető jelenetet. -Ugye a lagzin elég rosszul festett, és felvittem a szobámba.
-Azt tudom, tovább!!- ült le a földre, és nézett rám kíváncsi szemekkel.
-Szóval.. leültettem az asztal mellé, míg kerestem a szekrényben valami ruhát neki, de semmi nem volt jó. Így egy lepedőt adtam a kezébe, és elküldtem zuhanyozni. Erősködött, hogy segítsek neki addig eljutni, mert nem tud egyenesen menni. Mikor odaértünk, és kinyitottam neki a csapot, beállítottam a vizet. Elkezdett vetkőzni, ekkor mondtam, hogy megyek, majd szóljon, ha készen van. Ő azonban nem engedett ki. Magához rántott és azt mondta, vagy ruhástól vonszol be, vagy leveszem a felesleges darabokat. Mivel az egyetlen, nekem is tetsző ünnepi ruha volt rajtam, levettem. Ekkor behúzott a víz alá, és a fülemhez hajolt, majd azt súgta, hogy reméli, nem haragszok rá, amiért ott kellett hagynom a bulitokat, és megengedem-e neki, hogy ottmaradjon éjszakára. Ekkor eléggé meglepődtem, de nem tudtam nemet mondani. A válaszom után megcsókolt, és azt mondta, ezt az estét majd megismételjük még egyszer, amikor jobb formában lesz. Bólintottam, és elzártam a csapokat. Kimásztunk, megtörölköztünk, és elindultam a pizsamám felé, mikor hátulról átkarolt, és csak annyit mondott: "Jó éjt, Kedves." és egy puszit nyomott az arcomra. Majd kisétált mellettem, és becsukta az ajtót. Mire kimentem megágyazott magának a földön az ágyam mellett, és azt mondta, reméli, nem baj, ha a közelemben alszik. Én pedig felráncigáltam az ágyra, és mellettem aludt. Ennyi.
-Azt hittem lesz valami szaftosabb is, de azért ez is haladás..- veregette meg a vállam elismerően. -Na most megyek, vár az uram, majd még beszélünk.- szedte össze a papírokat, és már indult is.
-Ok, szia.- és elindultam a hálótermek felé.

Kuro beszámolója után, gyorsan igyekeztem összekotorni a papírokat. "Kellett nekem eldobni őket...most el fog tartani fél évig mire elrendezgetem őketTT_TT"dörmögtem a padlón ülve és pakolgatva az egyik lapot a másik után. Szép kis ministócokat rakodtam magam köré dátum szerint, de a végére már azt se tudtam az öt előbb van e mint hat...
-Hol vagy hetes?-kotorgáltam a kupacok között.
-A folyosóra költözött hadnagy?-
-Ááá...csak ideiglenesen...-
-Kell segítség?-
-Nem, boldogulok! Legalábbis azt hiszem.-^^"
-Rendben.-ment tovább a tiszt.
-Pfúú...Hol is jártam?-gondolkoztam el kicsit két köteg papírt szorongatva.-Ja, hetes!-pakolásztam tovább.-Hát ez egy pillanatnál hosszabb időre sikeredett...és még a felénél se járok. Egy lap megszökött!-kaptam észbe.-De hol van a mocsok?-forgolódtam a kupacban ülve.-ÁHÁM!-láttam nem is olyan messze virítani egy fehér lapot.-Gyere a mamihoz!-kászálódtam fel és indultam utána.-Minek engedtem el Kuro-t...segíthetett volna ezeket összeszedni...-hisztiztem magamnak kicsit.