*Sajnos elég hamar észreveszik a többiek... Köpni-nyelni nem tud, amikor az egyik shinigami - az, aki Masakit megfürdette - ékszeres doboznak titulálja, egy másik pedig szintén ezen a témán lovagol. Nem igazán értékeli, ha valaki testékszerein poénkodik...*
- Nem akarok.
*Küld a lány felé megsemmisítő pillantást. Ha szemmel ölni lehetne, Mitsuko valószínűleg nem élné túl ezt a másodpercet... Aztán tekintetén egyre inkább úrrá lesz a riadtság, ugyanis rendkívül gyorsan bekerítik a többiek, mialatt a főkolompos további parancsokat osztogat nekik.*
- HÉÉÉ! Na, azt már nem, te kis taknyos!
*Pillanatok alatt megragadják végtagjait - méghozzá elég erősen. Minden erejével próbál tiltakozni az eljárás ellen, azonban a túlerő miatt nem igazán sikerül megszabadulnia tőlük. Még kidou-val is megkísérel eltávolítani legalább egy-két shinigamit, viszont mivel keze is le van fogva, ez sem jön össze.*
- Áruló!
*Sziszegi az idő közben hátát felemelő Masaki felé. Egyre erősebben tartják, így néhány újabb kétségbeesett kísérlet után elengedi magát, mivel belátja, úgysem szabadulhat...
Mély levegőt vesz, és nagy csobbanással érkezik a vízbe. Néhány perc múlva úszik ki dühösen a partra.*
- Mióta köszöntitek így Seireitei-ben az idegeneket?
*Kérdezi meg némi csend után. Magában ugyanis elszámolt minimum százig... Mikor meglátja, hogy Mitsukót is belökik a vízbe - aki magával rántja Renjit is -, azért érez némi elégtételt. Már úgyis azon gondolkozott, hogy válaszként egy kidou-val lebénítja, és úgy löki be a vízbe - bár lehet, hogy lesz még erre alkalma a nap folyamán...
Nadrágja zsebébe nyúl, hogy előkotorja cigijét és rágyújthasson. Ugyan megtalálja mindet, azonban az egész elázott a kis fürdőnek köszönhetően...*
- A rohadt életbe, még ez is...!
*Kiált fel mérgesen, majd a már használhatatlan csomagot egyenesen Mitsuko képébe hajítja - és valószínűleg el is találja vele a lányt...*

Miután Hanae-t Amaya odarángatta hozzánk, nekem már csak egy negyedik tagot kellett keresnem.A célszemélyt rögtön meg is találtam Kuro személyében.
-Ejje! TEEEEE!-csapok a vízbe, ahogy a lányra mutatok.-Gyere,gyere!-karolom át és ráncigálom Renji mellé.-A szerelmes páros a szuper profik ellen!-mutogatom a karomon,hogy mekkora a muszkli.
-Tejbegríz vagy Flúgos néni!-vigyorog Amaya rám.
-Eh...én is etet modanám, ha Kenpachi-hoz lelenék szokajtva!-mutatok be neki.
-Azért rosszra még nem kéne tanítani Hana.-
-Hupsz! Majd viszala fo...om maam fönök!-tisztelgek egyet Hanae-nak, de aztán vízzel terítem be a kapitányt, mert Amaya visszamutatta nekem a jelet egy nyelvnyújtás kíséretében.
-Mi kezdünk!-ugrik egyet Amaya áldozata nyakában ülve.-Te nyitsz vagy én?-kukucskál le Hanae-ra. Miután nekikezdtünk a játéknak egész ügyes voltam. Néhányszor még a labdát is eltaláltam. Amaya persze nem sok szabályt tartott be a fejeinken ugrálva dobálta a labdát mindenfelé. Szegény Daisetsu-t egyszer képen is vágta...
A játék végét egy rám eső Masaki szakította véglegesen félbe. Épp a labdáért kotortam a medence szélére, amikor Mitsuko és Amaya rám hajították, szó szerint a srácot, akin ráadásul csak egy alsógatya volt. Szorgosan lökdöstem arrébb, hogy végre felérjek a felszínre és a nagy csalapálás közben majdnem megfosztottam a még rajta lévő ruhadarabjától.
-Teeee....idijóta!-vágok a fejére egy hatalmasat.-Leközelebb tejétek ki a repülő tááárgy feliratot...vagy ordíts Mitsuko!-Masaki nem nagyon foglalkozott velem. Szítkozódás közepette kikászálódott a medencéből és a lány kergetésére sietett.
-Heleles tetkói vanak! Jobbak mint a te krissz-krassszja...hihi...id!-szerettem volna végre kimászni a medencéből, mert már elégé fagyos volt a hőmérséklet odabent. Félúton jó páran beelőztek, amit egy bamba fej bevágásával könyveltem el. Gyorsan hátrafordítottam a fejem és meglestem, hogy mire készülnek. Egy nőszemélyt készültek bevágni a medencébe. "E mán ne pottyanjon a fejemre!"kászálódtam ki gyorsan.
-DAI!-forgolódom körbe-körbe, hogy merre lehet.-Egy töröl...izé kéne!-nem látom semerre.- Nejem kell keresníí? Há jó! Megjegyeztem!-morgolódtam magamnak és botorkáltam be a házba.-Mekka!-vettem észre a kikészített törcsiket. Azonnal hármat magamra is tekertem, csak tudnám minek akkora mennyiségben...
-Hejje Hanae!-vágódok le mellé a székre.-Huh,de részeg vajok...-vigyorgok magamnak dülöngélve a széken.-De búval baszott vagy...eeee!-bököm meg az arcát.-TUDOM ÁM MIJA A BAJOD!-vonogatom a szemöldököm.-Majadan én! Megkeresem a zöld manót!-pattanok fel a székből. Törölközőkkel körbe csavarva, csurom vizesen, fürdőruhában, és egy strandpapucsban kivágódtam a bejárati ajtón megkeresni Ulquiorra-t. Fogalmam se volt merre mászkálok, arról meg végképp nem volt elképzelésem, hogy merre kéne keresni.
-Cicukaaaa....kijicsi zöld manóóóó!-kiabáltam majd megszakadva a röhögéstől és egy látványos mátrix jelenet után, mert majdnem hasra estem a saját lábamban. Megkapaszkodva az egyik villanyoszlopban leszedtem a papucsom morogva.
-Akada...aka...ÚTBAN VATOk!-lököm el az út kellős közepére a papucsom. Egy rövid merengés után, hogy "hej,de szédülök!" meg "Hol vagyok?" újra nekivágtam a kutatásnak. Össze-vissza kanyarogtam az utcákon. Az egyik éles jobbos után pedig majdnem az árokban kötöttem ki,de szerencsémre, csak a padkát fejeltem le. Nyöszörögve fordultam hátra.
-Dej szépek a csillagok!-eresztettem el a homlokom és kapkodtam egy kiszemelt fényes pontocska után.-Gyeje ideje! Úgyis elkaplak!-kezdtem el megint röhögni. Körülbelül fél óra múlva sikerült felülnöm is.-Jééééj! Vérzik!-vigyorgok, mint egy elmeháborodott ezen az észrevételemen.-Van itten törölöl...höhö...nem e megy kimondanííí!-rángatom le magamról az egyik törölközött és nyomom a fejemre.-Hol vajok?-kapkodom a fejem, hogy ismeretlen ez a puszta.-Véjge a falunak?-csapkodom a combom a frenetikus poénomon.-Fel kékne ájjni!-több sikertelen próbálkozás után ez sikerült is. Betájoltam egy sárga házat a jobbomon, és reménykedtem, hogy nem csak képzelem, hogy ilyen közel van hozzám.-Paaaad!-futottam gyorsan oda és terültem ki rajta.-Ejz a manó, najon elbújt!-hallok meg egy irtózatos zenebonát tőlem nem is messze.-E meg mi lehet?-sandítok fel a padról, mert a felülés már nem ment.-Hol a izé a fejemről?-fordítom a fejem arra, amerről szerintem jöttem.-Mevagy!-veszek észre egy fehér pacát az úton.-Elkaplak!-terülök ki végül a keresett tárgyam mellett. Nem sok időm volt, unatkozni, mert egy kocsi rám dudált és majdnem megvakított a fényszórójával.
-Rohadt részegek!-kiabál ki az ablakon.-Lézengjetek máshol! Ha meg öngyilkos akarsz lenni, menj a sínekhez!-hajtott el hangos fékcsikorgatás kíséretében.
-E hülllyeee...-legyintek egyet és kanalazom fel a törülközőt a földről.-Ühm...ne zavarjá mán!-dörgölöm a fejem, mert mindenhol azt érzem mintha vérezne. Megharapdálva a törölközőt végre észrevettem a zajforrás helyét.-Kossmaaa!-tettem fel a kezeimet éljenezve.-Ottan a helyem!-

Egész jól éreztük magunkat a medencében, Amayával a nyakamban röplabdáztunk Hanával és Kuroval. Majd mikor Amaya megunta és lemászott a nyakamból én úgy döntöttem egyenlőre elég volt ennyi a vízből, nehogy teljesen szétázzak. Kiúsztam a medence partjára, egy kicsit még üldögéltem ott és végignéztem ahogy a túloldalon sorban dobálják az újonnan érkező embereket a vízbe. Majd inkább jobbank láttam kimászni és leültem az egyik asztal mellé. Az egyik termoszban még szerencsére volt egy kis meleg tea, ami most nagyon jól jött hiszen éjszaka azért jócskán lehűl a levegő. Épp egy törölközőbe burkolózva iszogattam mikor Hana esett be a mellettem levő székre.
-Hejje Hanae! Huh,de részeg vajok...-vigyorog dülöngélve a széken.-De búval baszott vagy...eeee!-böki meg az arcom.-TUDOM ÁM MIJA A BAJOD!-vonogatja a szemöldökét.-Majadan én! Megkeresem a zöld manót!-pattanik fel a székből. Törölközőkkel körbe csavarva, csurom vizesen, fürdőruhában, és egy strandpapucsban kivágódott a bejárati ajtón megkeresni Ulquiorra-t.
Időm sem volt szóhoz jutni már el is tűnt.
Ekkor Daisetsu Bukkant fel mellettem.
-Héé Hanae. Nem Ulquiorra a zöld manó? Hogy-hogy ő a bajod? Csak nem...- szakította félbe a mondatát, mert kezdte érteni.
-Csak nem Ulquiorra a barátod?- kérdezte halkan Ám ekkor Csengettek, és Daisetsu kiment ajtót nyitni. *Na tessék még ez is, tartozom annak aki most félbeszakította ezt a beszélgetést* -sóhajtottam- *majd ha visszajöttem kitalálok valamit de most meg kell keresnem Hanát*
-Utána kell mennem mert ki tudja mi éri ilyen részegen az utcán...-pattantam fel, majd berohantam átöltözni.
Az ajtóban találkoztam Daisetsuval és egy újonnan érkező lánnyal.
-Szia, üdvözöllek -köszöntem oda neki, majd Daihoz fordultam.
-Majd jövök, megkeresem Hanát. -mondtam neki, de láttam hogy kicsit csalódott képet vág hogy nem sikerült semmit kiszednie belőlem. Tényleg még valamit ki is kellene találnom, majd beszélek Hanával.
Kiérve a kapun gyorsan körbenéztem hátha látom ,még mert azt hittem nem jut messzire, de tévedtem, mert nyomát sem láttam. Muszáj volt a lélekenergiájára hagyatkozva a nyomába indulnom.
-Hana merre vagy? -kiabáltam de hasztalan. Így járkáltam végig az utcákon, követve az energiát. Mennyival könnyebb dolga van azért így az embernek mintha csak a semmi alapján kellene az embereket keresgetni. De így hogy mindenkinek jellegzetes reiatsuja van így azért a támpont már megvan, de sajnos ez sem tudja négyzetméterre pontosan megmondani merre van az ember.
-Pedig amilyen hangosan ordibált, azt szerintem még Hueco Mundoban is lehetett hallani. -kaptam egy puszit hátulról az arcomra
-De ha tudtad hogy téged keres akkor miért nem állítottad meg! -néztem rá szemrehányóan.
-Azok után hogy zöld manónak nevezett? -fintorgott egy sort
-És mégis merre ment? Nem érte semmi baj ugye? -kérdeztem aggódva
-Egy autó ugyan majdnem elütötte, de most épp egy kocsmát készül meglátogatni.
-Majdnem elütötte? Kocsma? -tátogtam, most azonnal meg kell kerenünk! -ragadtam meg a ruhája ujját és vonszoltam magam után.
Nem sokkal később meg is találtuk a kocsmát, és ahogy közel értünk már hallottam is Hana hangját amit igencsak jól érzi magát. Benyitottam, körbenéztem hol van, majd őt ki karonragadtam és kivonszoltam onnan, megküzdve a nem kis ellenállást tanúsítő nővel.
-De most mijér Hanae? Ollyan jól elszórakázunk ezekkel a fiúkákkal. -integetett vigyorogva az asztalhoz amitől elráncigáltam.
-Gyere csak szépen vissza Daisetsuhoz.
-De még a manócska cicukádat sem sikerült megtalálgatnom. -szomorodott el.
-Erre nem legyen gondod, mert éppenséggel itt áll az ajtóban.
Mikor kiértünk, az ajtóból már együttes erővel elvonszoltuk Hanát egy távolabbi padhoz, és leültettük.
-Meg fogsz fázni! -vettem le a kabátomat és terítettem a hátára.
-Zöld manócska, dejó hogy megleltelek -mutogatott vigyorogva Ulquiorra felé amire ő megintcsak egy sor fintorgással válaszolt.
-Ugyan már, ne vedd komolyan, most nem igazán van magánál. -mosolyodtam el majd adtam egy puszit Ulquiorra arcára. Hana pedig a szája elé tette a kezét és vihogni kezdett.

*Nagyon jól szórakoztam, de mikor meghallottam Hana-t....
-Hejje Hanae! Huh,de részeg vajok... De búval baszott vagy...eeee! TUDOM ÁM MIJA A BAJOD! Majadan én! Megkeresem a zöld manót!- kiáltotta, de a zöld manót hallva bevillant Ulquiorra képe. Odasiettem Hanae-t és rá kérdeztem.
-Héé Hanae. Nem Ulquiorra a zöld manó? Hogy-hogy ő a bajod? Csak nem...- szakítottam félbe a mondatomat, mert kezdtem érteni.
-Csak nem Ulquiorra a barátod?- kérdeztem halkan mivel nem akartam, hogy a többiek hallják, hisz ha titkolta, ha egyátalán igaz akkor nem akarta, hogy megtudjam és nem akarja, hogy más megtudja...
~Pont Ulquiorra? Hát furcsa ízlése van, de az ő dolga.- gondolkoztam majd vártam a válaszra, de ekkor csengettek. Egy huszon éves nő volt az ajtó előtt
- Helloka szépfiú! Pár házzal lakok arrébb, gondoltam bekukkantok, és hozok néhány sütit is.
*Hadarta el gyorsan mondókáját, közben kíváncsian leskelődött*
- Huh... Látom már nagyban megy a buli. Mond csak... Nem csatlakozhatnék?
*Nézett rám nagy bociszemekkel. Válaszként csak bólintottam, de neki ez is elég volt.*
- Jajj, milyen tapló vagyok! Be sem mutatkoztam!
*Kiált fel, majd kezet nyújtott, és bemutatkozott.*
- Eve Lachance vagyok. Örvendek.
- Daisetsu Hattori.
*Rázunk kezet, majd átkísértem a medencéhez, ahol a többiek voltak. Majd visszamentem Zekkához.
-Ott tartottam, hogy örülök, hogy igent mondtál ^^ Szerintem a buli után egy nappal indulunk és a 7. osztag "hotelben" fogunk aludni. Remélem most már nem fog megeröltetni a futás .- mondtam majd megpusziltam.
-Egyébként nincs kedved másokkal is megismerkedni? Bemutathatlag józan shinigamiknak.- ajánlottam fel neki.

A Mitsuko öklével való találkozás érzékenyen érintett és földön fekve szidtam a felmenőit.
-Szóval ma én vagyok a kiszemelted Ninomiya Mitsuko...-morogtam magamnak,de a folytatást az említett hölgy egy oldalba rúgással félbe szakította.
- Eh... ha te is részt akarsz ebben venni, akkor gyere és segíts! Emeld meg a hátát!-
- Hagyjatok már ezzel a szarsággal. Nem dobálok bele senkit se a vízbe. Főleg nem,ha te kéred!-
- Ha nem jössz segíteni, megint bele dobunk a vízbe, de akkor már nem leszek olyan kíméletes! Csipkedd magad!-
"Na azt már nem! Az alsógatyámat nem adom!"
- Jól van már! Megyek, kisasszony!-gúnyolódtam hangosan, amire egy nyelvnyújtást kaptam ajándékba.
-Áruló!-vágta a fejemhez Shun.
-Már bocsánat vaizardok gyöngye,de...-kissé megemelem a hangom.-AZ ALSÓGATYÁM VOLT A TÉT!-és segítettem bedobni Shun-t a vízbe.
- A rohadt életbe, még ez is...!-vigyorogtam azon, hogy mennyire remeg a keze egy kis nikotin után.
-Kéne?-veszek elő egy teljes doboz cigit és lóbálom meg a kezemben Shun orra előtt.-Shinji küldte! Azt mondta csak akkor adjam oda neked,ha túlzásba viszed a füstölést és elviselhetetlenné válnál...-
-Elviselhetetlenné? Ha nem adod ide, garantáltan meg fogod tudni!-
-Ne legyünk már ilyen kibaszott paprikásak...-vigyorgok elégedetten Shun idegbeteg fején.
-Mit akarsz?-
-A te szemedet is szúrja az a csitri nem,de?-
-És?-
-Megkapod,ha segítesz elintézni a drágát!-
-Egy cigivel vesztegetsz meg? Cöh...amatőr vagy!-kapja ki a kezemből a dobozt.-Amúgy is bosszút álltam volna rajta...de nem bánom, segíthetsz.-
-Ezt a rohadt nagy előzékenységet...Kössz!-ütögetem meg a fejét lekezelően és indulok valami kaja reményében az épület felé. Útközben már miért is ne jött volna nekem Mitsuko.
-Mán meg a lábamról veszel le?-forgatom körbe a szemeimet elkönyvelve, hogy rajtam fekszik. A válasza csak annyi volt,hogy a képembe vágta a labdát.
-Nem volt nehéz feladat...Téged még egy szellő is el tudna fújni!-
-Szellő?!-pattanok fel és állok vele szemben majd felrobbanva.
-Ugyan már!-paskolja meg a fejem.-Nem kéne felforrnod...ennyire nincs meleg!-
-Felforrni? Mindjárt megtudod ki fog felforrni, te anyaszomorító!-
-Nézzenek oda ki beszél!-morogtunk egymásnak ökölbe szorított kezekkel.
-Ki hát én, tündérbögyörő! Vagy nem tetszik látni? Elvitte a jó tündér a szemecskéidet?-Épp kupán akart ütni, amikor a Renji által meglazított fürdőruha felsője leesett.-Öhm!-jöttem kissé zavarba a totálban látottaktól.

-Ott tartottam, hogy örülök, hogy igent mondtál ^^ Szerintem a buli után egy nappal indulunk és a 7. osztag "hotelben" fogunk aludni. Remélem most már nem fog megerőltetni a futás .- mondta majd megpuszilt.
-Egyébként nincs kedved másokkal is megismerkedni? Bemutathatlak józan shinigamiknak.- ajánlotta fel.
-Már olyan hamar? :O Hát akkor holnap lesz elintéznivalóm bőven. -mondtam- De legalább nem fogok unatkozni.
Miközben beszélgettünk a medencébe be, a medencéből ki ugráltak és zuhantak az emberek.Bevallom vicces volt nézi ahogy szitkozódnak és a többiek pedig jót röhögnek rajtuk.Viszont amikor Mitsuko elhagyta a fürdőruhafelsőjét kicsit ledöbbentem.
Úgy gondoltam odamegyek hozzá.
-Rendben vagy? -kérdeztem tőle- Nincs kedved beszélgetni egy kicsit hogy megnyugodj, nameg hogy a többiek is ^^". A temoszban van tea, de van még saké is ha azt szeretnél, idegnyugtatónak mindkettő megfelel -kacsintottam- És közben mesélhetnél nekme kicsit a többiekről, mert amint látom bőven van itt ember akit nem ismerek.

Az elkiáltásom után amilyen gyorsan csak tudtam betántorogtam a kiszemelt kocsmámba.
-Hellloooooooooo!-estem majdnem hasra a küszöbben.-Kijakar meghívni?-tettem fel a találós kérdést a sok félrészeg fiatalnak.-Hűjje,de sokan vatok!-
-Gyere szivi!-jön értem és rángat magával egy huszonéves srác, aki kezében mellesleg egy üveg Sierra tecquila-t szorongat.
-Hmmm!-kapom fel a fejem az üveg irányába és kapkodom utána
-Várjá gyönyörűm!-
-Mire?-vigyorgok minden ok nélkül.
-Előbb szedd csak le magadról a törölközőket!-
-Ezeet?-nézek végig magamon.-De ajor meg fook fázzzni!-
-Dehogy fogsz! Majd mi felmelegítünk!-
-Ingyen kályha?-vágom a képébe a még rajtam lévő két törcsit. Amilyen gyorsan csak telt tőlem kiszedtem a kezéből az üveget és meghúztam.
-Rendesen bírja a piát!-jegyezte meg elismerően. Aztán odavezetett a haverjaihoz. Be akartam ülni melléjük,de ebből beesés lett. Nagy nehezen felkotortak a földről és beültettek közéjük.
-Huh! Mán elel mondhatom,ho ja a asztal alá itam magam!-
-Na igen! De azért még fér beléd?-
-E hülye kédés volt!-iszom újra az elkobzott üvegből. Az egyik számnál mindenáron ki akartam menni táncolni,de mire kiértem már jócskán vége volt. Az asztal előtt állva vakarásztam a fejem, hogy most meg mit kezdjek magammal. A pulthoz vánszorogtam és igyekeztem felülni a bárszékre.
-De játkozottul magas e!-bosszankodtam, amikor már félig fent voltam rajta. A pultos meghívott egy ingyen piára, amit nem utasíthattam vissza. Egy csinos kis felest kaptam.
-Egéssség!-emeltem fel a poharat és döntöttem hátra a fejemmel együtt. Ez annyira jó sikerült, hogy én is dőltem a székkel együtt. A hangos földet érés után a földön fekve röhögtem jó pár percig. Az egyik vagy több... srác felsegített és ráültetett egy székre. Egy ideig szédelegtem rajta, aztán egy újabb jó számot meghallva előbb a széken táncikáltam, majd az asztalra keveredtem. Valószínűleg feltettek rá, mert én nem volt olyan állapotban, hogy felmásszak rá. Az üveget a kezembe véve énekelgettem, aztán azzal szórakoztam, hogy megáll e fejem az üveg. Párszor az asztalról is majdnem leestem. Végül már jó páran roptuk fent az asztal tetején. Én az egyik srác hátán csápoltam lelkesen, néha-néha még ittam is az üvegből. Nem tudom mennyi idő után,de besokaltam és kiterültem az asztalon.
-Ki iszik a köldökéből?-ordította el magát a pultos.
-Hoj honnan?-emeltem fel a kezem, mert mást nem ment megmozdítani. Persze jelentkező volt bőven, én meg csak röhögtem, mert csikizte rendesen a hasamat a dolog.
A móka befejezte után felsegítettek és megtörölhettem magam, mert rendesen úsztam az alkoholban. Épp vissza akartam csücsülni a társaságom mellé, amikor megjelent Hanae. Az ellenkezésemre fittyet hányva kiráncigált a kocsmából,ahol közöle, hogy zöld manócska is megvan. Nagy lendülettel ugrottam Ulquiorra felé örömömben, hogy meglett. Szegény alig bírt el,de megoldotta. Hanae kommentjén, hogy nem gondolom komolyan csak vihorászni kezdtem.
-Na akoj! Misssssion comleeeete! Én viszamentem!-indultam volna el,de megfogta a kezem.
-Te Dai házába mész vissza!-
-Ne máááán!-toporzékoltam kicsit.-Olyan jó itten a hangulat!-
-Lehet a férjed is megérkezett már!-
-A kim?-bámultam magam elé, hogy beazonosítsam a kapott információkat.-Jaaaa!-vágom saját magam fejbe.-Háj ezért mitet fogok kapníí.-kezdek el ezen megint nevetni.
-Indulás!-karolt át az egyik oldalról Hanae.
-Zöld manóóóka is jön?-
-Persze!-nézett fel Ulquiorra-ra kérlelően, aki nehezen,de megtámogatott a másik oldalamról. Az út visszafelé érdekesen telt. Majdnem beleborultunk az árokba,annyira húztam a társaságot jobbra meg balra. Ezt túlélve arra panaszkodtam, hogy éhes vagyok és mindenáron akartam keresni egy pékséget. A félórás út így, olyan másfél órásra sikerült.
-Na, meg is jöttünk!-nyomta meg a csengőt Hanae
-Teje is gyeje mán be!-
-Maradok!-
-Akkoj én is!- szedtem ki magam Hanae fogása alól és ültem le a lépcsőre.

*Minori a fürdőruhájában téblábolt a medence szélénél, amikor is Dai nekiütközve kényszerítette bele a vízbe. Először tehetetlenül süllyedt lefelé, majd észbekapott, hogy a levegője vészesen és elkezdett kapálózni addig, amíg fel nem ér a felszínre. Egy nagy levegőt véve nyugtázta, hogy nem is olyan rosz a víz. Úszkálgatott egy kicsit, közben figyelte az eseményeket. Ám a nyugalom nem tartott sokáig, mikor is Amaya robbant be krokodilja hátán. Minori először megilyedt a zöld izé láttán, majd éles fjdalmat érzett fején, és Amayát látta elhaladni előtte, amiből arra következtetett, hogy az ő lba érhette el. * ~Biztos izgatott a víz miatt, és nem vett észre~* Majd kicsit odébbevickélve kapaszkodott meg a medence szélében. Ekkor fejbetalálták megint valamivel. Minori egy kis ideig a víz alá bukott, de az ijedtség miatt hamar megkapaszkodott a medence szélében, és bambám pislogott az előtte úszó krokodilra.
- Dobd vissza Hófehérke! -*hallotta Amaya hangját, és visszadobta a játékot, bár a dobás elég távolra sikerült Amayától.
Majd újra egy kis nyugalom következett. Közben felfedezte, hogy mégis képes megérinteni a lábujjával a medence alját, ha egy naagy levegőt vesz, és nagy erővel rugaszkodik le.
Később már szinte mindenki az újjonnan érkezett lányt akarták a vízbe dobni. Minori-nak annyira tetszett a víz, hogy csak ekkor volt hajlandó elhagyni, ugyanis félelmetesen közel hozzá lóbálták a lányt. Amint Minori kiért kapott egy vízzuhanagot Shun által. Aztán vacogva ült le egy kempingszékre. Éppen kicsit felmelegedett, mikor meghallotta Amaya vidám hangját.*
- Szia Hófehéke!
~De miért pont Hófehérke?~*Minori talán még nem nézett végig magán...
Szia Amaya-chan! - köszönt vissza.
- Hmm, nem is rosz itt. - kis szünet - Kérsz sütit? - *Minori ekkor eszmél rá, hogy még meg se kostolta az itteni édességeket és azonnal megkordult a gyomra - Maradj itt! Hozok neked is!
~Milyen aranyos!~*Mosolyodott el. Majd kicsit később a lila hajú lány már vissza is tért.
- Remélem szereted őket!
*Minori-nál ez nem is volt kérdés, egy köszönöm-öt kinyögbe buzgón nyúlt a tálcáért, és az ölébe rakva kezdte eltűntetni a sütik sokaságát.
- Hmb, eb nabon finob! - motyogta teli szájjal.
Aztán a medencében zajló jelenet kötötte le, és halkan elkezdett nevetni, persze mán süti nélkül, mert rájött, hogy gusztustalan lenne teli szájjal nevetni.
- Hozok narancslevet, mindjárt jövök! - tette le székére a tálcát, és ment a konyhába. Ám az ottani üvegeken nem volt rajta, hogy micsodák, ezért megfogta az egyiket, hogy majd elválik, hogy mi van benne. Vidáman battyogott vissza Amayához 2 pohárral a kezében.
- Nem egészen tudom, hogy mi ez, mert nincs ráírva, de majd meglátjuk. Kérsz?
Majd a lány helyeslő válasza után öntött neki és magának is, csakhogy nem tudta, hogy az ismeretlen innivaló valójában saké lesz...

Hisagi az irodájában ücsörgött, nagy szerencséjére semmi papírmunkája nem volt így hát unatkozással töltötte az idejét.
~Hol lehet Hana?
Kapott észbe és pattant föl a székéről, gyorsan átsuhant Hana irodájába benyitott, de a lány nem volt sehol. Egy hatalmas cetli volt az asztalra téve. Lassan odasétált, majd olvasni kezdte a sorokat.
„Szívecském! Elmentem az Emberek világába, mert Daisetsu meghívott a bulijába. Ne haragudj, hogy nem közöltem veled ezt személyesen, de nem volt már rá időm így hát lefirkantottam egy cetlire ezt a pár sort!”
-Tök jó…
Összegyűrte a papírt kidobta a kukába, majd elindult úgy ahogy volt az Emberek világába. Mikor megérkezett, nem tett pár lépést, de már megrohamozta néhány részeg egyén.
’-Ehhe… szevasz… nem láttad azt a csinos lányot aki az előbb jövött ki abból a kocsmából?
-Mi van öreg? Hozzám érthetően beszélj!!
’-Höhhö… mondom egy szép lányot keresek!
-Én is…
’-No… lehet ám, hogy ugyan azt a csajot keressük…
-Azt erősen kétlem… de ha mégis akkor neked véged!
’-Hát ugyan már… na várjá… elemagyarázom, hogyan nézett kifele…
-Rajta!
A részeg ürge megtámaszkodott Hisagin, aztán kézzel-lábbal magyarázni kezdett.
’-Hát… figyeljééé… no… ilyen… szépséges fekete haja volt, meg… meg ilyen… elől jól kidomboruló… höhö… na tudod…
-Hát hogyne tudnám…
'-Aztán… ottan ittunk a köldökéből a piát, meg… táncolt, meg…meg… hopp várjá öregem… jön fölfele valami…
Kapott a szájához gyorsan a részeg ipse, és már szaladt az egyik bokorba.
~Na remek… ha nem csalódok Hanában akkor róla beszélt ez a… debil…
Az ipse egy-két perc után kijött a bokorból és tántorogva közeledett Hisagi felé.
’-No… rágyöttél-e, hogy ki az a lány?
-Rá… de most már neked régen rossz…
Fogta meg Hisagi a fickót a nyakánál fogva, aztán odavitte egy szökőkúthoz.
-Na tisztulj ÖREG!
Vett egyre gúnyosabb hangnemet Hisagi, majd belevágta a részeg ipsét a szökőkútba, ezután sarkon fordul és elindult Dai háza felé. Vagyis csak indult volna, ha tudta volna, hogy hol lakik Dai.
~Na… lejárhatom a lábam mire megtalálom ezt a házat…
Egy kis keresgélés után… körülbelül 2 órán keresztül járkált az utcákban… megtalálta Dai házát, nem törődve sok mindennel bement és felfedező útra indult.
-Noooo…. Hisagiiii… gyere igyál meg valamit…
Jelent meg a színen Renji, de Hisaginak nem volt valami rózsás kedve ezért egy laza mozdulattal belökte a vízbe Renjit.
-Hát neked meg mi a bajod?
-Nem tök mindegy… bulizz tovább…
Mikor Hisagi belépett a házba Hana akkor esett ki a kertbe egy másik ajtón így jól elkerülték egymást. Végigjárta az egész házat, míg nem rájött, hogy itt nem fogja megtalálni a feleségét, ismét kiment a kertbe, ekkor pillantotta meg Hanát aki éppen egy jó nagy poharat emelt a szájához.
-Fúúú… ez nem semmi…
Mormogta magának, aztán elindult a felesége felé, de Renji ismét felbukkant a színen.
-Na, hallod? Ne legyél már ilyen feszült… gyerünk igyál valamit!
-Nem érted meg, hogy most hagyjál???
-Öhm… ne már… na igyál egy kortyot.
-Jajj… hűtsd már le magad!
Lökte be ismét a medencébe Renjit, aztán ment tovább Hana felé, mikor elért hozzá megfogta a kezét amiben a pohár volt.
-Áááá… szia szívecském… látom jól bulizol!
-Szia drága… nem akarsz inni egy pohárkával?
- -.-”” … komolyan mondom…. Nem… nem kérek semmit inni, és neked sem kellene többet innod… vagy talán táncolni szeretnél még egy kicsit az asztalon?? Vagy kérjek meg valakit, hogy szlopálja ki a piát a köldöködből??? Melyik lenne jobb?
-Öhm… hát nem is tudom…
-Mindegy… döntsd el… majd otthon találkozunk.
Engedte el Hisagi Hana kezét, majd indult el a kijárat felé, de Hana torka szakadtából kiabálni kezdett.
-Ne menj el kérlek… nem találok haza… kicsit… na jó… nagyon kiütöttem magam!!
~Hát arról sajnos én nem tehetek… de… ááá… nem tudom itt hagyni…
Torpant meg végül Hisagi és megvárta a feleségét.

Nagy nehezen visszatámogattuk Hanát Daisetuhoz. Útközben nem győztünk egyensúlyozni hogy ne az árokban kössünk ki mind a hárman. Majd rákezdett hogy éhes.
-Kicsit bírd ki Hana, nemsokára visszaérünk és ott ehetsz. -próbáltam csitítani
Nem kis huza-vona után azért sikerült elérnünk a kaput és megnyomtam a csengőt.
-Na, meg is jöttünk!-nyomtam meg a csengőt
-Teje is gyeje mán be!-
-Maradok!-
-Akkoj én is!- kapálózott ki Hana és leült a lépcsőre.
-Te menj be kérlek a többiekhez. -mondtam kedvesen, de azért erélyesen -Én majd kicsit később utánad megyek.
Ekkor karonragadtam Ulquiorrát és egy villámgyors shunpoval elhagytuk a helyszínt. Épp miután eltűntünk, Daisetsu ajtót nyitott és távolabbról még láttam ahogy bevonszolja Hanát.
-Na ő most egy darabig rendben lesz. -sóhajtottam- Kérlek ne haragudj miatta. -néztem szánakozóan Ulquiorra felé, aki sonidoval haladt mellettem. Majd egy közeli parkban megálltam és kidőltem a fűben.
-Nem hittem volna hogy ilyen nehéz irányban tartani egy akaratos becsípett hadnagyot... -tettem a homlokom elé a kezem és felbámultam az égre. Becsuktam a szemem, majd mikor kinyitottam azt vettem észre hogy az ég eltűnt és egy zöld szempár bámul az enyémbe.
-De állta a sarat kapitány. -mondta majd mecsókolt
-Mi ez a hivatalos hangnem ex-espada uraság? -mosolyogtam majd átkaroltam a nyakát.
Egészen belemerültünk a romantikázásba, de eszembe jutott hogy nekem Daisetsunál kellene lennem.
-Sajnálom de nekem most vissza kell mennem. -mondtam szomorúan miközben feltápászkodtam a földről
-Máris? -nézett szomorúan- Pedig olyan szép ez az este
-De ha gondolod visszanézhetsz mikor vége lesz. -mosolyogtam majd egy búcsúcsók után néhány shunpoval visszamentem Daihoz. mikor odaértem az ajtóban épp szembetalálkoztam Hisagival, aki nem volt épp rózsás kedvében. köszöntem majd jobban láttam inkább gyorsan elosonni a házaspár közeléből.
-Á van még tea! Teljesen összefáztam ott a fűben fekve T_T -dörzsöltem meg a karom, majd megrohamoztam a termoszt.

Mitsukoval egész jól elbeszélgettünk. Meglepően kedves, nem is hittem volna róla. Majd hirtelen felpattant és beinvitált a medencébe.
- Jössz a medencébe? Még úgy se áztál annyit, amennyit kéne.
*Kacsintott , de ekkor feltűnt előtte Akane.*
- Hello, kapitány? Miért nem megy már be a medencébe? Olyan kellemes a víz.
*Vigyorog kapitányára*
-Jónapot Akane-san! -köszöntem én is- Velünk tart? -kérdeztem naívan, de láttam hogy Mitsuko valami ördögit forral a "kibírhatatlan" kapitánya ellen.
Ekkor megláttam egy dúlva fúlva megérkező férfit is
-Ki ez? -suttogtam oda Mitsukonak
-Hana férje, szóval lesz itt nemulass -vonogatta a szemöldökét
És nem is tévedett. Egész kis családi perpatvar kezdődött amiből jobban láttam kimaradni, így gyorsan bemásztam a medencébe és onnan pislogva kifelé követtem nyomon az eseményket. Közben Hanae kapitány is visszaért.
*Úgy tudom Hana után ment de ő már előbb visszajött. Biztos volt valami elintéznivalója, vagy csak nem vettem észre*

A kocsmás kaland után durcásan üldögéltem a lépcsőn, amikor bumm Hanae és manó mint a kámfor úgy eltüntek. Nem sok időm volt pislogni a kinéző Dai-nak,csak habogtam, hogy "Aztaaa...láttad?" mutogattam a nagy sötétségbe, ami a fejemben is elég rendesen eluralkodott.
-Gyere Hana!-szedett végül össze Dai. Beérve a lakásba egy paprikás hangulatú Kuro fogadott csípőre tett kezekkel és szorgosan dobolva egy gyors ritmust a padlón.
-Mégis hova tűntél el?-vont azonnal kérdőre. A személy beazonosítása után csak bárgyún rávigyorogtam, mert nem jutott el a morzsányi agyamig mi a baja.
-Mimi?-
-Halálra izgultuk magunkat, hogy merre...mi történhetett veled!-
-Semi!-legyintek egyet, mivel a nevemre se igen emlékeztem abban a percben.
-Ideje lenne észhez kapnod! Az isten szerelmére is házas vagy!-
-Hümm?-nézek fel bambán, hogy kihez is beszél.
-Figyelsz te egyáltalán rám?-
-Melik...őtökre is?-
-Ne humorizálj nekem!-ment fel benne elég látványosan a pumpa a közönyömet figyelve.
-Asse tudom mija a bajod van! Meg minek oroldibálsz itt nekem...-
-Mert szeretném,ha nem esne bajod és nem csinálnál még ennél is nagyobb ökröt magadból!-
-Az ököj aranyos áááállat!-
-Szerintem, ha már józan lesz, akkor térj vissza erre...-fogta a fejét Dai.
-Akkor tegyünk róla, hogy elkezdjen megjönni az esze!-Kuro elég nagy lendülettel ragadta meg a kezem, amitől majdnem elestem.
-Hovája megyünk?-vigyorogtam kínomban.-Ez fájjaa!-igyekeztem kirángatni a kezem Kuro szorításából,de nem jártam sikerrel.
-Befelé!-lökött be a fürdőszobába.-De éjn nem akarok fürdeni!-
-Adj neki egy pofont, attól helyre rázódik!-nézett be az ajtón Renji.
-Én meg nem ütöm!-tiltakozott Kuro.
-Pedig egy anyai pofon kéne neki...úgy fest a Kuchiki háznál csak szóban nevelnek...-a Kuchiki szó hallatán rendesen összerezzentem. "Csak azt ne!" zuhantam bele a kádba.
-Ennek meg mi a baja?-Kuro válasz helyett csak kipakolta Renji-t a fürdőből.
-Nem akarom...-néztem fel a lányra könnyes szemekkel.-Csak őket ne!-és csodák csodájára képes voltam értelmesen beszélni. Tessék világ, ha gond van velem csak említsétek meg a családom. Garantáltan depressziós leszek tőle!
-Nem jönnek ide, nyugodj meg!-
-Biztos?-
-Aham!-mosolyodott el szomorúan Kuro. A jéghideg zuhanyt hang nélkül tűrtem és egy szót sem szóltam. Azt hiszem az élő halott kifejezés tökéletes lett volna rám. Az újabb törölközés után egy köntösben le lettem ültetve a nappali egyik foteljébe.
-Megkeresem a ruháid, addig maradj itt!-Nem hinném, hogy Kuro meggyőződött afelől, hogy hallottam a szavait, mert egy kicsit megrázott. Gyorsan bólintottam, hogy vettem az adást és folytattam a szőnyeg meredt bámulását. A ruháim totálban látott képe zavarta meg a szőnyeg további elemzését. Amilyen gyorsan csak telt tőlem felöltöztem.
-Kijössz vagy itt maradsz inkább?-kérdezte félszegen. Egy hosszabb csendszünet után halkan végre válaszoltam.
-Még mar...hukk....egy kisit!-terültem ki a fotelon. Eléggé álmosnak éreztem magam,de képtelen voltam aludni. Nagy nehezen rászántam magam és megkerestem a mellékhelységet. Szerettem volna megszabadulni a hányingeremtől, úgyhogy rásegítettem a témára. A dolgom végezte után a konyhában csörömpöltem valami víz után. Egy sake-s üveget kaptam fel és töltöttem tele csapvízzel.
-De'jó hideg!-nyomtam a képemhez és kóvályogtam ki az udvarra. Az egyik asztalhoz levágódtam. A csengetés nem nagyon hozott lázba, már elkönyveltem, hogy egyedül jöttem egyedül megyek. Még reméltem is, hogy ne jöjjön a férjem, mert elég rossz állapotban voltam. Hirtelen zavarni kezdett, hogy nincs poharam és nem tudok inni a vizemből. Visszatántorogtam a konyhába és elemeltem egy bögrét.
Épp inni készültem, amikor meghallottam Hisagi nem túl barátságos hangját.
-Áááá… szia szívecském… látom jól bulizol!-
-Szia drága… nem akarsz inni egy pohárkával?-vágtam ártatlan fejet tudva,hogy csak víz van benne. A következő monológ kicsit sok volt nekem, így válaszolni se tudtam értelmesen. "Mi a fenét műveltem..."igyekeztem visszaemlékezni,de nem sok minden villant be. Egy helyettem tett villámválasz után már ment is volna el.
-Ne menj el kérlek… nem találok haza… kicsit… na jó… nagyon kiütöttem magam!!-"Ez aztán szörnyen értelmes volt"vágtam a fejem az asztalba."Nem igaz, hogy gondolkodni tudok,de beszélni nem...áááá!"feküdtem még egy kicsit az asztalon, hogy legyen időm némi fogalmazásra. Amikor már úgy éreztem sikerült összeszednem magam felálltam a székről. A Hisagi-hoz való eljutás kissé akadálypályára emlékeztetett,de nagy nehezen sikerült. A változatosság kedvéért ő is rendesen megszorította a karom,de jobbnak láttam nem szóvá tenni.
-Szörnyen sajnálom, hogy le-le...a pissába, pedig véig gondoltam!-ütöm magam kupán.-Lejáratttalak! Mingyá sikerül befej...eznem!-egyenesedek ki kicsit,mert eddig a talajt néztem.
-Elé roszul hangzik amiket...montál!-veszek egy kis levegőt.-És sak én lehet ennnyire marrha, hoj megsináljam!-elgondolkozom, hogy mit kéne még hozzáfűznöm.-Nejem nissen családom csak TE! Éjs ha elveszíjtelek az sak az éééén hibám lessz! Jogo...eh...ssan vaj mérges és nissen mentességem...vagy mije...elelfogadom,ha elhagyolsz! De nem birok beszééélni...-a következő pillanatban szépségesen térdre esek és sírni kezdek. Az oka...egy ember, aki belátta bűnét és érzi felelősségét.

A kisebb zavar után, hogy Mitsuko-t lestíröltem egy csendes kis széket néztem ki magamnak. Jelen esetben a legközelebbi ülőalkalmatosságot.
-Erre inni kell!-szolgáltam ki magam. Egy pohár után, úgy éreztem rendben vagyok. "Basszus, de kurva régen ittam én..."látványosan fintorgok és fut végig a hideg a hátamon."Már értem miért nem..." A hangulatom rögtön jobb lett, ahogy megláttam Shun-t, aki még mindig elszántam keresett gyufát. "Ne szívass már Dai, hogy nincs gyufád..."csóváltam meg a fejem.
-A konyhát felforgattad már te szerencsétlen?-kiáltok oda a nőnek. Azt hittem rám borítja mérgében az egyik asztalt, de inkább stílusosan közölte velem, hogy csak én vagyok akkora nyomorék, hogy nem gondolok ilyen nyilvánvaló dologra.
-Köszönöm a bókot!-ütögetem meg hálásnak tettetve magam. Hana és a férje kissebb "kellemes" szóváltásán csak vigyorogtam. "Ingyen show...már megérte eljönni..." Egy teljesen ismeretlen lány érkezik a társaságba. Amikor megláttam csak nagyokat pislogtam, de amikor meghallottam, hogy Shun-t köszönti majdnem belefulladtam a narancslébe. "Ez most a kész átverés show?" bambultam magam elé."Hogy Shun-nak legyen egy ember ismerőse...Nem hiszem el, hogy megéltem ezt a napot." Gondoltam odaköszönök nekik, de Amaya tornádó elkapott. Maximális sebességen pörögve ütközött nekem.
-Egy nap két K.O?! Nem gondoljátok, hogy ez kibaszás?-
-Hihi...el vagy ütve Botsáska!-
-Nem mondod! Te meg mingyá meg leszel kopasztva!-
-Ahhoz el kell kapnod!-nyújtotta rám a nyelvét és lépett a lébfejemre búcsúzás képen.
-Te kis taknyos!-kiabáltam utána elég indulatosan.-Azt hiszed ez fair volt?! Majd,ha letéptem a lábaidat vigyorogj a képembe! Úgyis elkaplak!-elszaladgáltunk egy ideig,de megunva az egészet befékeztem és megvártam, amíg a körzetembe ér. A szemöldököm rendesen rángatózott a csípős megjegyzésein. Amikor már a fejem is kezdett füstölni utána kiabáltam. Ez megint kitartott egy jó ideig. Végre felém közeledett a lila csík. Sikeresen el is kaptam,de ahogy felemeltem orrba rúgott. Szerettem volna viszonozni,de azért Amaya mégis csak egy kisgyerek...legalábbis kinézetre, úgyhogy meglendítettem és beledobtam a medencébe.
-Hűtsd le magad!-persze a célomat nem értem el, hiszen újabb körért sipítozott a medencében. Ott akartam hagyni,de a lábam után vetődött.
-Eressz el,te pokolfajzat!-ráztam meg a lábam, hogy leessen róla.
-Csak,ha bedobsz még egyszer!-
-Nem!-válaszoltam határozottan,de ekkor a drága beleharapott a lábamba. Szerettem volna válaszolni, ez azonban meghiúsult, amikor a körmeit is belemélyesztette a lábamba. Nem bírva tovább magammal elordítottam egy "A KURVA ÉLETBÉt". Az agresszív morgás után, ami gondolom jelzés lett volna, hogy van még másik lábam is és azt is letámadja, ha kell. Az érintett lábamat feltartva elszökdécseltem féllábon a medencéig.
-A lábamról hajítsalak be ebbe a kibaszott medencébe?-volt egyre rózsásabb a kedvem.-Aztán hagyj engem lógva! Örülök,ha ezért a szar sebért nem kapok tetanus-t.-Amaya helyesen bólogatott. A csobbanás után visszabicegtem a házba. Kiszedtem egy rahedli jeget, amit egy hanyag mozdulattal beleborítottam egy lavorba. Elégedetten sóhajtottam egyet, amikor a hűsítő jég elérte a lábam.

Épp a medence szélén ácsorgó Daisetsuval beszélgettem, a kirándulás részleteit tárgyaltuk, mikor felbukkant Mitsuko
- Szervusz Dai bácsi! -vágta jól hátba amitől belebukfencezett a vízbe és épp mellettem ploccsant bele a vízbe. Én hirtelen meg is ijedtem, nem ám belefullad itt nekem, de sikeresen feljött a felszínre és jól szemrehányta Mitsukot.
- Szia Mitsuko. Örülnék, ha többet nem vágnál hátba, mert már kezd unalmas lenni... Ja, és bácsi sem vagyok. -mondta
-Bocsi, a lökés véletlen volt. Remélem nem ijedtél meg nagyon, Zekka.-mondta Mitsuko, majd leült e medence szélére.
Ekkor feltűnt Hanae is, aki a medence széléhez hívta Daisetsut, aki kimászott , majd elmentek és leültek beszélgetni. Én ottmaradtam Mitsukoval.