*Miután elengedte hadnagyát az emberek világába, maga is nekilátott a készülődéshez. A kapu megnyitása után nem sokkal már ő is Karakura városában volt. El is indult rögtön Daisetsu házának irányába.
Hamarosan észreveszi Mitsukót. Néhány méternyi távolságból követni kezdi a hadnagyot, lélekenergiáját a lehető legjobban elrejtve. Érdekli, hogy mire jut egymagában beosztottja... Akane ugyanis - bár nincs valami jó tájékozódóképességgel megáldva - egész jól kiismeri magát Karakurában, így a megadott címet is könnyedén megtalálná. Már éppen ideje, hiszen majd' két évszázada él errefelé...
Egy közeli falnak támaszkodva figyeli Mitsuko-t, ahogy rossz házhoz csenget. A bakit látva kiül arcára az a jellegzetes vigyor. Amikor hadnagya eliszkol a kapuból, lélekenergiát kiereszti annyira, hogy észrevehesse őt, majd utánairamodik, és hangosan ráköszön. Nem törődik a másik reakciójával, csak szó nélkül Mitsukóval tart. Öltözete egy farmerből, egy ujjatlan, sötét felsőből, valamint egy hasonló színű blúzból áll.*
- Üdv, Dai.
*Köszönti a házigazdát, mikor végre odaérnek. A volt shinigaminak - mindkettejük szerencséjére - nem ugrik a nyakába, Mitsukóval ellentétben. Az üdvözlést és a belépést követően Akane is az után érdeklődik, hogy tud-e segíteni. Ez adhat okot némi gyanakvásra, a kapitánynál ugyanis ez a típusú kérdés az egyik legritkább...*

*Kopogász hallottam, mire kinyitottam az ajtót. Kuro, Hana és Renji volt.
-Sziasztok, kerüljetek beljebb. Remélem nem haragszotok meg, ha Renjit kicsit elrabolom, de pár lampion még nincs a helyén, és a diszkógömbnél is segíteni kéne a rögzítésben. Addig ti kiszervírozhatnátok a kis asztalokra a szendvicseket és hidegtálakat a hűtőből.- mondtam
-Ok, akkor irány a konyha!- vette irányba Hana a konyhaajtót.
-Persze, menjen csak.- mosolygott Kuro. -Vigyázzatok egymásra!
-Meglesz Főnökasszony!- kapott egy puszit, és már el is vonultunk, ők pedig a szendvicseket vették kezelésbe. Lssan minden a helyén volt: Kaják az asztalon, Kuro Renji karjaiban. Ismét kopogtak, mire kinyitottam az ajtót.
-Szia Zekka, örülök hogy eljöttél-üdvözöltem
-Szia ^^-köszönt nekem, majd a kezembe nyomta az útközben vásárolt kaját.- Úgy tanítottak, hogy nem illik üres kézzel vendégségbe jönni. Majd hirtelen megcsókolt amire én vissza csókoltam, ezután bementünk a házba és lepakolta a kaját. Elsem tudtam képzelni, hogy mi következik mikor: Kop-kop.
~Hát ez félelmetes... Vajon miért van Deja vu-m?- gondolkoztam mire kinyitottam az ajtót. Mitsuko és Akane-san volt.
-Sziaaa Dai!- üdvözölt Mitsuko mire a nyakamba ugrott. A szemem sarkából láttam ahogyan Zekka nézett, ezért gyorsan kiszabadultam, nehogy iszap bírkozás legyen.
-Üdv Dai.- köszönt Akane.
-Sziasztok.-üdvözöltem őket majd bevezettem őket is. Ekkor már egy nagyobb társaság összegyűlt, de még hiányérzetem volt.
-Na mégegyszer Üdv mindenkinek!- törtem meg a csendet.
-Szerintem menjünk kajálni és a többiek majd megérkeznek.- mondtam és kivezettem őket a medence mellé.

Minori tétovázva lépkedett Karakura utcáin, görcsösen szorongatva egy papírlapot, amire egy házcím volt felfirkantva. Ayumi, a 6. tiszt győzte meg, hogy jöjjön el erre a bulira.

6. osztagnál tegnap
- Te csak a saját osztagodból ismersz shinigamikat, ideje, hogy más osztagbeliekkel is barátkozz, és ez a medencés party pont megfelelő lesz a számodra! - mondta a nő lelkesen.
- De, én nem ismerek senkit, és... - kezdte Minori nyafogva, de félbeszakították.
- Semmi de, mész, és kész! Semmi ellenvetés! Szerzel egy csomó barátot, és meglátod, sokkal felengedettebb leszel, ráadásul a küldetéseken is jól jön, ha ismersz más shinigamikat is! Jut eszembe, vettem neked egy csini bikinit is!
- De mineek?
- Nem tudtad? Medencés buli lesz! ^^
Minori csak mégjobban kétségbeesett, és lemondóan sóhajtott.
- Remek, ahogy látom beleegyeztél, akkor próbáld fel a fürdőruhát, és bújj hamar ágyba, hogy másnap teli energiával indulhass! ^^ - hiába a lelkesítő szavak, a lány csak csöndben elcammogott, kezében a fehér-kék bikinivel.

Minori vállán egy kisebb fehér válltáska volt, amibe Ayumi egy csomó chipset pakolt mondva, hogyva visz valami kaját már szerezhete egy jó pontot. Bár Minori még nyafogott annyival, hogy mi lesz, ha kiközösítik, kigúnyolják, vagy belelökik a medencébe... ^^" De Ayumi megnyugtatta, hogy biztosan nem ilyen banda lesz ott, különben is, ő olyan aranyos, hogy biztosan körül fogják tolongani... Hát, Minori ettől is beparázott...
Szóval most az utcákon téblábolt, a megfelelő házat keresve. Majdnem nekiment egy oszlopnak is, mivel csak a papírcetlijébe temetkezett. Végül megtalálta a házat, persze legalább ötször leellenőrizte a címet. Majd bizonytalanul a csengő utén nyúlt, bár először nem nyomta meg. De nem azért, mert nem merte megnyomni, hanem met túl magasan volt... Aztán másodszorra már pispiskedett, és épphogy be tudta nyomi a kis gombot. Majd kicsit lámpalázasan várakozott az ajtó előt.

Ahogy Kuro kérte elmentem Uraharához hogy szóljak még egyszer a többieknek.
-Nekem még van egy kis dolgom, de majd utánatok megyek. -mondtam majd kiviharzottam az ajtón.
-A csudába még fürdőruhát is kell vennem. Még szerencse hogy póttestben vagyok, mert shinihgamiként kicsit bajos lenne vásárolgatni. Na lássuk merre is van az az üzlet amit a múltkor láttam. El kellett volna hívnom valakit hogy segítsen választani. -morogtam magamban
-Rossz szokásod magadban beszélni. -szólalt meg valaki a hátam mögött
-Neked meg az hogy folyton a frászt hozod rám -pördültem meg hirtelen- Azért egyszer úgy is meglátogathatnál hogy előtte értesítessz mint ahogy egy rendes baráthoz ill.... -ezt már nem tudtam befejezni, ugyanis Ulquiorra odalépett és megcsókolt. -Hm ezzel most lefegyvereztél, de legközelebb nem úszod meg ennyivel.
Ha már itt vagy segíthetnél nekem vásárolni.
-Rendben-mondta majd elindultunk.
A boltban sikerült úgy kommunikálnunk hogy az emberek ne nézzenek hülyének hogy a semmihez beszélek, így megvettük a fürdőruhát és némi partialapanyagot Dainak, hogy ne menjek üres kézzel.
-Máris odamész? -kérdezte kissé csalódottan Ulquiorra
-Hát.. -néztem rá a telefonom órájára- Talán még van egy kis időm. Esetleg ha előreküldöm Reikot (a lélekpótlómat neveztem el így) a cuccokkal akkor még maradhatok. -mosolyogtam
Elővettem a lélekpótlót és kilökődtem a póttestből.
-légyszíves ezeket vidd el Daistsunak és mondd mag hogy nemsokára én is érkezem jó. -kértem meg Reikot
-Rendben. -mondta majd elindult. mikor odaért üdvözölte Daisetsut és átadta az üzenetemet.
-Mikre rá nem veszel -fordultam Ulquiorrához
-De így már nem rémülnek halálra az emberek ha ezt csinálom. -mondta majd felkapott és felmentünk egy ház tetejére.
-Jé naplemente! -néztem álmélkodva- Te mikor lettél ilyen romantikus? -néztem felé, majd leültem mellé, mert már kényelembe is helyezte magát. Beszélgettünk egy darabig, majd hirtelen ránéztem az órára.
-Úristen el fogok késni! mi lesz így a jóhíremmel?
-Emiatt aggódsz? Akkor mi lesz ha erre rájönnek? -csókolt meg
-Hm, talán világvége? -mosolyodtam el- Na én sietek, de azért remélem még meglátogatsz, és persze kevésbé ilyen váratlanul. -majd egy búcsúcsók után villámlépésben elindultam Dai háza felé. Pillanatok alatt oda is értem.
-Jó estét! elnézést a késésért, volt egy kis dolgom. -ugrottam vissza a póttestembe.

Sorjában érkeztek a vendégek. Mindegyiküknek bemutatkoztam és megismerkedtünk. Őket nagyon érdekelte milyen a quincyk élete, engem pedig a shinigamiké. Daisetsu időnként elment ajtót nyitni. Mikor azonban Mitsuko érkezett és Dai nyakába ugrott, önkénytelenül is elég gonoszul néztem Daira, aki miután lehámozta magáról a lányt egy "ne haragudj, nem tehetek róla" pillantás után Akane kapitányt is üdvözölte. Időközben érkezett egy úgynevezett lélekpótló is, Hanae kapitánynak hívják a tulajdonosát. Ő előreküldte őt, majd nem sokkal később, bár kicsit késve maga is megérkezett.
Már épp nekiláttunk enni, mikor csatlakozott.Majd utána pedig Dai javaslatára kivonultunk az udvarra a medencéhez. Szép csendes este volt, már egy ideje sötét is, de a kertben elég sok lámpa volt hogy némileg megvilágítsa a helyet ahova leültünk.
Egy csésze teával a kezemben leültem, Daisetsu is csatlakozott hozzám.
-Ugye nem haragszol? -kérdezte bűnbánó arckifejezés kíséretében
-Ugyan már ^^ -mondtam, majd kapott egy puszit az arcára- Amíg ilyen bűnbánó képet vágsz egy ilyen apróság miatt addig nincs okom aggódni.
-Remek -mosolyodott el, majd pedig a szemembe nézett. Ettől kicsit zavarba jöttem úgyhogy inkább belekortyoltam a teámba és a többiek felé néztem, hogy mit csinálnak.

*Még érkeznek utánuk páran, például egy fiatal lány - akit látásból ismert csak - és Hanae kapitány. Pontosabban szólva először csak a pótteste... Ezt követően bemutatkozik azoknak, akiket eddig még nem ismert névről, majd leül egy székre.*
~ Legközelebb letagadom, hogy van hadnagyom... ~
*Pillant Mitsuko felé, aki éppen a Zekkaként bemutatkozó lányt kezdte faggatni - nem valami finom módon.*
- Mit mondtál?!
*Kiált fel dühösen, amikor meghallja, hogy morci vénasszonynak titulálta hadnagya. Igaz, hogy 182 éves, de attól még nem kellene levénasszonyozni... Mitsuko örülhet, hogy kapitányánál nincs ott zanpakuto-ja... Viszont egy kidou-t használhatna esetleg... Rövid idő után azonban - a hadnagy szerencséjére - meggondolja magát. Majd a Tiszta Lelkek Városában elszámol vele...
Bosszankodás helyett hamarosan inkább elvesz egy üveggel a behozott szakéból, majd keres egy üres helyet, ahova leülhet.*

-Hogy fogunk mi itt medencés partizni,ha már most majd megfagyom?-
-Nincs aki melegítsen?-vigyorgott rám Renji.
-Eh.- - -" - Hát TE...ENGEM csak hagyjál békén!-
-Még mindig haragszik rám kiskegyed?-
-Hogy a fenébe ne?-nyújtottam rá a nyelvem.
-Ha ezt fogjátok csinálni egész este szétültetlek titeket!-tette csípőre a kezét Kuro.
-Én nem fogok balhézni...-vontam vállat egy újabb nyelvnyújtás kíséretében.
-Csak egy kis hiszti....pár nap és kinövi!-kacsintott Kuro-ra, amit én egy lökéssel viszonoztam.
-Undok béka vagy!-nyomtam meg gyorsan a csengőt.
-Sziasztok, kerüljetek beljebb. Remélem nem haragszotok meg, ha Renjit kicsit elrabolom, de pár lampion még nincs a helyén, és a diszkógömbnél is segíteni kéne a rögzítésben. Addig ti kiszervírozhatnátok a kis asztalokra a szendvicseket és hidegtálakat a hűtőből.-
-Rám bízod a kaját?-mosolyogtam a halk kommentemen, amin Kuro jót nevetett. Mivel Dai elég kérdően nézett ránk gyorsan hozzátettem vigyorogva.-Ok, akkor irány a konyha!-kacsintottam rá a házigazdára.
-Persze, menjen csak.Vigyázzatok egymásra!-
-Az a baka még magára se tud...-kuncogtam magamnak.
-Meglesz Főnökasszony!- adott egy puszit Kuro-nak engem pedig kupán vágott finoman. -Te meg nem kötözködni!- ezzel el is vonultak Dai-al. Én még egy picit szúrós tekintettel néztem utánuk, de aztán berángattam magammal a tisztemet a konyhába.
A kipakolás közben le is ellenőriztem a legtöbb sütit és rágcsigálni valót.
-A többieknek is hagyj valamit!-nézett rám nagy szemekkel Kuro.
-Igyekszem,de farkas éhes vagyok!-TT_TT
-Már megint?-
-MI az, hogy MÁR MEGINT?-duzzogtam kicsit magamnak. "Eh, az biztos, hogy mostanság sokat kajálok...a sok stressz. Fogjuk rá valamire..."motyogtam magamban.

Nem sokkal később megjött Hanae is. Csak inteni tudtam neki, mert Renji-vel épp az utolsó kókuszgolyókon veszekedtünk.
A csókolom szó hallatán majdnem belefulladtam az őszilevembe a röhögéstől. Kuro szorgosan csapkodta a hátam, amit már úgy éreztem beszakad a sok ütögetéstől.
-Óvatosan Hana!-aggódott kicsit Hanae.
-Egyben maradok!-legyintgettem a kezemmel szorgosan.
Ezek után Renji felpakolt még egy jó adag szakét,de a mennyiséget látva muszáj volt megkérdeznem.
-Ugye azokat nem magadnak hozod??- bökök gyanakodva a poharak felé.
-Nem, ez a tied, ez pedig a tied, ez meg az enyém!-
-Ojjé! Hogy megnevelted ezt a fiúkát!-kacsintottam Kuro-ra.-Vagy csak idomítottad?-
-Azt nálatok kéne alkalmazni....Hisaginak!-
-Eh....meg persze!-ránézek a poharára.-A TIÉDBEN TÖBB VAN!-
-Nem is!-
-De,de!-
-Akkor nesze hisztikirálynő!-
-Vidd innen!-de betuszkolt a képembe egy sütit, úgyhogy nem tudtam, csak bokán rúgni,de ahogy elnéztem nem nagyon érezte meg...
-Így ni! Addig is csendben leszel! Kérsz még valamit?-karolta át Kuro-t, aki nemlegesen bólintott.
-Úgy érzem megint jó lesz a hangulat ma este...-csóválta meg fejét Hanae.
-Mint mindig!-kacsintottam rá.-Hojoj! Csak nem hoztál fürdőruhát?-lepődtem meg kicsit.-Akkor várható lesz, hogy valaki itt fog leskelődni?-
-Dehogy...-jött teljesn zavarba.
-Igazán be is jöhetne...majd megvédem, ha kell.-lököm meg egy kicsit oldalt Hanae-t.
-Ha nem jön magától, majd megkeresem.-kacsintok rá a kapitányra. Akart erre válaszolni,de Renji közbeszólt.
-Hát akkor egészségünkre!-
-Egészségünkre! DEEEEE NEM ITATSZ MA LE!-
-Nem kell téged itatni...iszol magadtól is. Urahara-nál se kellett rád tukmálni, azt a fél üveget...-
-Hana, Hisagi jön?- kérdezte meg gyorsan mielőtt szemmel agyonvertük volna egymást Renjivel.
-Én úgy tudom, hogy jön, de még nem ért ide, mint látod.-
-Biztosan jönni fog, csak kicsit később, a többiekkel.-
-Remélem is.. Mert ha nem, nagyon megharagszok rá!-
-Hohó! Megnézném ahogy sodrófával kergeted!-
-Mit sodrófa? Inkább kidou...vagy bankai?-mosolygott Kuro kötözködően.
-Vagy szimplán csak kérek Roku-tól vizibombát...-
-Van itt elég víz...-
-És mi már ki is próbáltuk a medencét.-
-Jajam! Fogyasztó által letesztelve!-
-Majd megfürdetlek én titeket!-
-AZT PRÓBÁLD MEG!-
-Miért mi lesz akkor?-
-Fejezzétek már be!-fogta a fejét Kuro.
-Nyeh...ez az! Fejezd már be Renji. Hogy viselkedsz a barátnőd jelenlétében...-ráztam a fejem lekezelően.
-És ki is beszél? Egy házas nő?-
-De nekem legalább nincs itt a férjem!-
-Ez kezd kicsit kínos lenni.-^^"
-Na igen...fárasztó ezt hallgatni hosszú távon. Nézzünk szét a süteményes pultnál?-fordult Hanae felé Kuro.

-Na, csak jöjjön meg a férjed...-
-Miért mi lesz akkor?-
-Majd megtudod...-
-Igeeeen?Vigyázz, mert én is tudok ám beszélni!-
-Az már biztos, hogy tudsz...pedig reménykedtem, hogy hal válik belőled!-
-HAL?-folytattuk tovább a civakodást egymás arcába kiabálva körülbelül két centiről. Renji néha oldalra nézett Kuro-t keresve vagy az ajtót kémlelve, hogy jön e Hisagi.

-Ugye nem haragszol? -kérdeztem bűnbánó arckifejezés kíséretében a Mitsukos ügyet hisz még most értem ki.
-Ugyan már ^^ -mondta, majd kaptam egy puszit az arcomra
-Amíg ilyen bűnbánó képet vágsz egy ilyen apróság miatt addig nincs okom aggódni.
-Remek -mosolyodtam el, majd pedig a szemébe nézetem. Mikor már megakartam szólalni megláttam Hanat aki már eléggé bevolt csípve. Renji hirtelen megfogta, felemelte és a medence felé vittem, közben Kuro próbálta megállítani. Renji beledobta Hana-t, de olyan szerencsétlen volt, hogy Hana magaután húzta így ő is beleesett. Kuro kicsit megsértődve kezet nyújtott hadnagyának aki őt is belerántotta.
-Hát ezek?-kiáltottam fel mikor láttam.
-Hát ha már ennyien vannak, nem megyün mi is?-kérdeztem, persze rajtam már rég egy fekete térdigérő alsó volt ami vízbe menni alkalmas volt XD. Ekkor hirtelen valaki kizökkentett az egyensúlyomból és én is beleestem a medencébe Minorival együtt aki közben a medence szélén van. Gyorsan kimentem a vízből és odamentem Zekkához.
-Nos ha már vizes vagy gyere. ^^
-Én? Nem is vagyok vizes.-értetlenkedett
-Még nem.- mikor ezt kimondtam megráztam magam és a hajamból csak úgy jött a víz.

-Na köszönöm, így volt értelme fürdőruhát hozni! Hogy fogok ilyen vizes ruhában hazamenni? Vagy talán egész éjszaka itt akarsz tartani? -kérdeztem,mikor Daisetsu beterített vízzel. -Mindenesetre azért átöltözöm ha nem bánod. Őö merre is van a mosdó? -kérdeztem.
-A második ajtó jobbra -hangzott a válasz a medencéből.
-Rendben. -mondtam, majd gyorsan átöltöztem és a ruháimat kiterítettem hogy azért némelyest száradjanak valamit, de nem sok esélyt láttam rá, hisz Daisetsu a fél medencét rámfröcskölte. Majd visszasiettem a medencéhez.
-Na ezt most megkapod! -ugrottam be hirtelen mellé, majd rákönyököltem a fejére és lenyomtam a víz alá. -miután feljött, kitoltam a nyelvem- Na most már kvittek vagyunk. Amúgy az előbb nem mondani akartál valamit?

Már zajlottak az események mikor odaértem, de szerencsére még nem sok mindenről maradtam le. Hana és Renji már jó korán becsíptek és ez kicsit rosszul esett Kuronak, így próbáltam felvidítani azzal hogy elvonultunk beszélgetni. Majd kicsempésztük a két fanciakrémest amit nagy nehezen sikerült szereznem a boltban.
-Pillanat. -mondtam mikor láttam hogy Dai intett, és kimentem a kertbe.
-Nincs kedved neked is bejönni a vízbe? Hozd Kurot is mert látom kicsit el van kenődve. -mondta
-Rendben. -mosolyogtam, majd visszamentem Kurohoz.
-Gyere,öltözzünk át és menjünk be mi is a medencébe, úgyis ott van már mindenki. -kacsintottam, majd gyorsan bevonultam átöltözni. *De rég volt rajtam fürdőruha, Á kellett nekem Ulquiorrára hallgatnom, a másik sokkal jobb lett volna, de már mindegy* -morogtam magamban, majd megvártam Kurot

Renji elvonulása után csak addig voltam látszólag elfoglalva a süteményekkel amíg, láttam a vörös fejét. Ahogy eltűnt a láthatárról elemeltem egy új üveg sake-t. Néha-néha ittam a házigazdával és valami mellém csapódott Mitsuko is.
-Jó anyag!-
-Azt nehéz lenne inni, bár amilyen állapotban vagy te még a kanapét is meginnád...-
-Lehet fe kéne taáni ah...a...mittom miről akatam beszéní!-kezdtem el röhögni az asztalt támasztva.
-Rendesen becsíptél csajje!-vágott hátba és öntött mindkettőnknek még egy pohárral-Kutyaharapást szőrivel! Gurítsad lefelé!-nyomta a kezembe a poharat és ittuk ki a tartalmát. Kis idő múlva Kuro és Renji is csatlakozott hozzánk.
-Szihijjjjaaaaa barátosomném!-vánszorogtam fel és zakóztam Kuro ölébe.-Neje haraguggyá mán merilyen méééélyföldköves barom vok, hogy a pasiddal szívjuk ejmás vérét...-nagyot nyelek, mert elvesztettem a fonalat.-Szal mertet nem hajom,hogy vele foglalalakozzon!-
-Semmi baj, Hana!-igyekezett magáról lehámozni.
-Pedig azt mondtam neki ne igyon nélkülem...reméltem nem önt fel a garatra.-vakarászta a fejét Renji.-Megígértem a tökkelütött férjének, hogy igyekszem rá vigyázni, amíg megjön...-
-Hát ezt bebuktad! De egyet se félj! Az első sorból fogok neked szurkolni a verekedésnél, egy jó adag popcorn mögül!-vágta hátba Mitsuko.
-Ez a jányzóóó...hihi...tud ám beszélni!-
Még egy jó darabig iszogattunk csendesen és kezdett már mindenkinek jó hangulata lenni.
-Há itten van medece!-jutott eszembe, hogy elviekben olyan buliról volt szó.
-Te már nem öltözöl át, Hana...-rázta meg a fejét Kuro, bár már neki is pirult az arca a sake mennyiségétől. Végülis nehezen,de rávettem Mitsukot, hogy öltözzünk át.
-Csini, mi?-feszítettem a kétrészes fürdőruhámban.-Öjje választotta!-bökök Kuro-ra.-Vegyed már rá,hogy ője is átöltözzön.-
-Jobban nézne ki mint te!-
-Kabbe!-esek majdnem orra, ahogy a képébe mutatom a középső ujjam.
-Vigyázz, mert megteszi! Látszik a fején, hogy vérszomjas vadállat!-
-Pfúúúú-kezdek el irdatlanul röhögni.-Megvejtem az akadémián! ÉÉÉN!-csapkodom az asztalt. Ettől persze Renjiben rögtön felment a pumpa.
-Akkor védd magad!-
-MIJEEE?-de mire már észbe kaptam a medence felett eldobott.-Te baharom!-rántom be magammal. Nem sokkal később Mitsuko is megérkezett egy kiáltás társaságában. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne nyeljem be a fél medencét, amikor valaki megfogta a lábam. Egy hatalmasat sikítottam és már rántott is lefelé. A vizet köpködve kerestem, hogy ki volt az. Meglátva, hogy Mitsuko ezt még több emberrel is eljátssza a háta mögé úszkáltam és ráugrottam.
-Merüjjé!-vesztette el az egyensúlyát és borult bele a vízbe. Mire feljöttem már Amaya-val találtam szembe magam, aki egy krokodillal csapkodta a fejem.
-Misoda vizísörny!-csaptam rá a lányra vizet, ami nagyon tetszett neki. Elcsapkodtuk egy ideig egymást és mire felnéztem már mindenki a vízben volt.
-Héjkás!-mutogattam az egyetlen száraz emberkére, aki Minori volt.-Gyere má be!-mutogattam neki hevesen.-Ne vájjad meg, hogy kimenjek érted!-mivel elég félszegen lépkedett közelebb meguntam és kiszédelegtem érte. -Mejvagy!-karoltam át szegényt.-Készen állsz?-kérdeztem tőle végig vigyorogva.
-Mire is?-
-Mire...mire....hoj megfüröggyé!-
-Azt hiszem.-
-Nyehe!-emeltem meg hirtelen, amitől rendesen megijedt.-Naj ugrás!-ugrottam bele a medencébe magam előtt tolva szegénykét.-Jemélem neme ijedtél me! Hana! Mé nem mutatatkoztam be! Lenne kedved labdázni?-vonogattam a szemöldököm.
-Na azt megnézem, hogy találod el a labdát...-
-Ügyesen!-kiabáltam a hátam mögé.

-Na köszönöm, így volt értelme fürdőruhát hozni! Hogy fogok ilyen vizes ruhában hazamenni? Vagy talán egész éjszaka itt akarsz tartani? -kérdezte.
-Na ezt most megkapod! -ugrott be hirtelen mellém, majd rákönyökölt a fejemre és lenyomott a víz alá. Miután feljöttem, kitolta a nyelvét
-Na most már kvittek vagyunk. Amúgy az előbb nem mondani akartál valamit?
-De! Egy-két hétre elakarok menni a Seireiteibe és megszeretném kérdezni, hogy jönnél-e.- mondtam majd odaúsztam hozzá a 2.5 méteres vízben majd megcsókoltam.
-Most vagyunk kvittek.- mondtam, de ekkor csengettek és mentem ajtót nyitni. Hao volt az.
-Szia Hao.-üdvözöltem a fiút.

Egy-két hétre elakarok menni a Seireiteibe és megszeretném kérdezni, hogy jönnél-e.- mondta majd odaúszott hozzám a 2.5 méteres vízben majd megcsókolt.
-Most vagyunk kvittek.- mondta, de ekkor csengettek és ment ajtót nyitni.
-Én hirtelen ledöbbenve úgy leblokkoltam hogy majdnem belefulladtam a medencébe, de Mikor Amaya fejbe dobott a gumikrokodillal még épp időben magamhoz tértem és kiúsztam. *Ejha, na hát ez kicsit váratlanul ért.Eddig alig csinált valamit most meg megcsókol és elhív egy hétre a Seireiteibe? Igazából szívesen elmennék, de akkor itt még el kell intéznem egy két dolgot, de az ráér később* -filóztam és kiültem a medence partjára és visszadobtam Amayának a gumikrokodilt amit egész eddig szorongattam. *Végül is örülök neki hogy haladnak a dolgaink*-mosolyodtam el és vártam mikor jön vissza hogy válaszolhassak neki. Nem sokkal később fel is tűnt egy újabb vendéggel. Egy furcsa fiú volt. Bár ezen már nem is csodálkozom, hisz itt egyik vendég sem hétköznapi. De az ő lelekenergiáját nem tudom egyik általam ismert csoportba sem besorolni, de mindegy majd csak bemutatkozik. -bámultam feléjük. Majd Dai visszajött hozzám.
-Nos? -kérdezte
-Hát, izé, szívesen, örömmel, vagyis tök jó lenne... -dadogtam

-Jésszusom!-akartam volna elosonni a csengetés után meghallva, hogy mekkora ramazuli van már bent,de Daisetsu pont akkor nyitott ajtót, úgyhogy nem volt időm elmenekülni.
-Hello haver!-nyomom a kezébe a tálcányi sütit.-Ezt a többiek küldik,ha az a nyomorék Hiyori meg nem ette...és üzenik, hogy kibaszottul sajnálják,de nem tudják idetolni a rohadt fejüket!-Dai kiakadt fejét látva még hozzáteszem.-Bocsi, a szőke-csuris rémet idéztem szó szerint...-lépek be mellette.-Mindenki a kertben gyilkolja egymást?-
-Igen, a medencében labdáznak...-
-Cöh...-vakarom a fejem unottan,de rögtön ledermedek, amikor Amaya felém kezd rohanni lekászálódva Hanae hátáról.-Hogy az a szentséges lószar!-teszem a kezeimet a védelmet kívánó helyek elé, hogy ne tudjon teljes erőből megütni a lila lányzó.
-Gyere te is fürdeni!-
-Eszem ágában sincs a medencében sikítozni és csapkodni barbie babára a vizet!-lépek arrébb, de Amaya követő üzemmódra kapcsolt és jön utánam mint egy pincsi.-Szakadj már le rólam!-pöckölöm meg a fejét,de így el tudta kapni a kezemet.-A rohadt életbe...-forgatom körbe a szemeimet és vártam, hogy most mi fog következni. Hát az agyafúrt pokolfajzat hozzákötött egy székhez és elrohant valamerre. Ahogy igen ráérősen (pánikolva kapkodna minden kés vagy vágó eszköz után) igyekszem kiszabadítani magam, meglátom a tenyereit dörzsölgető Mitsuko-t és a mellette ugráló Amaya-t.
-Rossz az előérzetem...-pislogok kettőt.
-Ki akar ma fürdeni?! Csak nem a mi kis mocskos...piszkos...lucskos Masaki-nk?-
-Én biztos nem...-
-Te hallottál valamit Amaya-chan?-
-Nem, nem!-ugrált a pokolfajzat egy helyben.
-Miben sántikál a kivégző osztag?-gyorsan leszedték a kötelet, de mielőtt menekülőre foghattam volna egy kidou-val összekötötték a két csuklómat és bokámat.
-Ti szemét ringyók!-fetrengek a földön mint egy másnapos kukac.
-Te fogd a lábánál a kis heringet!-utasította Amaya-t gyorsan Mitsuko, mielőtt kitalálom, hogy hogyan lógjak meg. Gyorsan a medencéhez cipeltek, ahol Hana kezdett el ordibálni, hogy szedjék le rólam a felesleges ruhadarabokat.
-Azt mégis hogy te részeg picsa? Letépitek?-
-Hogy tutudja mán!-
-Meg ne merészeljétek!-harapdálok Amaya keze után, aki fogalmam sincs, hogy,de a fejemnél ácsorgott.
-Akkkoooooor...-lép elém Mitsuko egy széles vigyorral.-LE VELÜK!-
-Hogy az a...-hallom ahogy letépi a pólómat.-Ez volt az egyik kedvencem!-
-Majd veszek a Masaki babának másikat, hogy ne sírjon a szája!-
-Jussak csak ki egyszer ebből a kötésből!-kiabálok irdatlanul,de mire a mondat végére érek már a gatyám sincs meg.
-Amaya-chan! Fogd a lábait! Ééééés...egy!....Ééééés...Kettő!-kezdenek a levegőben lóbálni.-Ééééééééés!....HÁROM!-hajítanak bele í vízbe.

- Nem megyek el arra az istenverte partira!
*Ordít egyenesen Hiyori képébe. Nem fog shinigamik közé menni... "Muszáj ott lenned, meg kell ismerkedned a mostani tisztekkel..." Ezzel a javaslattal pusztán annyi a gond, hogy Shunnak esze ágában sincs találkozni velük - felőle most már akár el is pusztulhat az egész Tiszta Lelkek Városa... Sajnos azonban Hiyori ellenében nincs sok esélye, aki válaszként inkább belerúg egy akkorát, hogy szép ívben kirepül az utcára.*
- Siess, mert Masaki már rég elindult!
*Kiált még utána búcsúzásként a szőke ördögfióka. Shun legszívesebben válaszolna neki néhány "jókívánsággal", azonban egyelőre fontosabbnak tartja azt az apróságot, hogy ne Masaki hátán landoljon. Szerencsére ez nem következik be, és nagyjából fél méterrel mögötte ér földet, majd bosszúsan feláll és menet közben elkezdi leporolni magát.*
- Egyszer úgyis megfojtom...
*Mondja mintegy magának, miközben próbál a másik vaizard nyomában maradni. Az út maradéka Shun részéről néma csendben telik el - gondolatban azonban válogatott kínzásokat eszel ki Hiyori számára...
Amikor elérnek Daisetsu házához, leplezetlenül felméri az épületet, majd halkan füttyent.*
- Mi miért nem tudunk ilyen helyen élni?
*Jegyzi meg halkan, miközben hátulról lefogja az éppen elinalni készülő Masakit. Nehogy már otthagyja egyedül a sok ismeretlen shinigami közt...*
- Á, üdv! Wakahisa Shun vagyok.
*Mutatkozik be az ajtót nyitó házigazdának, majd belép az épületbe. Nem lehet valami megnyerő látvány azzal a rengeteg piercinggel meg a felsője alól kilógó, vérvörös sárkánytetoválással...
Ekkorra már két lány meg is rohamozza társát, mindketten látszólag ugyanazon a gyerekes színvonalon vannak... Azt mindenesetre jókedvűen szemléli, ahogy elkapják a férfit, és megfürdetik. Természetesen csak addig tetszik neki ennyire a jelenet, amíg nem akarják ugyanezt vele is megtenni.*
- Ugyan már! Biztos van még vagy tíz abból a pólóból!
*Kiáltja Masaki felé röhögve, majd leül a medencétől valamivel távolabb, és onnan figyeli a további eseményeket.*

-Dai, te fogd meg a jobb kezét, Renji, te a jobb lábát, Amaya bal keze, és én a bal lábát fogom megfogni.
*Mindenki tette amit Mitsuko mondott. Nehéz dolguk volt, hiszen Shun elég erősen tiltakozott ez ellene, de végül sikerült. Mikor a medencéhez értünk bedobtuk Shunt. Én csak Mitsukot néztem aki nagyon jót mulatott ezen.
-Ha ennyire vicces, próbáld ki!- ajánlottam neki, de mire reagálhatott volna kicsit bebillentettem és beleesett a medencébe.
-Hűűű! Ez tényleg vicces.- mondtam mosolyogva.
-Tényleg a legszebb öröm a kár öröm.- állapítottam meg.