Már épp azon voltam hogy sarkon fordulok és inkább körülnézek, mivel nem túl sok jelét adták odabent annak hogy bemehetek. Na de már megint nem jött össze.
-Gyere be! - hangzott a kiáltás bentről, legalább is szerintem ezt akarták. Na akkor most vagy soha. Már épp nyitottam az ajtót, közben hallottam hogy nem állt szándékukban megvárni a beszélgetés folytatásával.
- Szóval, mint ahogy az már kiderült, én vagyok a kapitány. A nevem Ninomiya Mitsuko, és amint láttad az előbb is, elég szerencsétlen természetű.
~Na már ennyivel okosabb vagyok. - gondoltam magamban, miközben lassan kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem, szemben álltam a kapitány asszonnyal, vele szemben pedig két, kifejezetten ismeretlen fickó ücsörgött.
~Éreztem én hogy kiscsoportos foglalkozás van. Tudtam hogy nem kellett volna most jönni. Na de most már úgy is mindegy. - mértem fel a helyzetet, majd kényelmesen becsuktam az ajtót, miközben magamra öltöttem protokoll mosolyomat.
~Mégse kapjanak szívbajt tőlem már most. Ráérünk később is. - játszadoztam el a gondolattal, és már meg is jelent egy-két jópofa tréfa amivel elüthetem az időt két küldetés között. Közben a kapitány hellyel kínált, nem is kérettem magam sokáig, leültem a jelenlévők mellé. Nem szándékosan, de sikerült kicsit távol helyezkednem tőlük. Közben a kapitány is eljutott székéig, ezt jól észrevehető hanghatásokkal jelezte számunkra. Amikor már épp azon gondolkodtam, hogy csak ülünk és bámuljuk-e egymást, megtört a csend.
- Ha nem gond, szeretnék néhány dolgot megtudni rólatok.
Miután ezt meghallottam, ösztönösen jött e késztetés hogy válaszoljak. Társaságban utálom a csendet, ezért vettem a bátorságot és nem vártam a többiekre.
- Shinoda Kenji, szolgálatára kapitány. Bár ötletem nincs mire lenne kíváncsi, az életrajzomat szívesen áthozom önnek később, ha igényt tart rá.
Mondaton végeztével végignéztem az irodában tartózkodókon és vártam a reakciókat.
~Remélem szorult egy kis humorérzék ezekbe az emberekbe, különben halálra fogom unni magam.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

Miután feltettem egyszerű kérdésemen, nem kellet sokat várnom a válaszra.
-Á.. dehogy.. Tudod ez a szokásos ismerkedő cucc
volt.. nem nagy dolog, hogy beléptél csak kérlek dugd el az arcod.- mondta
a shinigami. Meglepődésemet megpróbáltam eltakarni.
~Mégis mi az árnyékot képzel!? Semmit sem tettem és máris sérteget?! Szóval nagyra tarja magát.- zsongottak fejemben a gondolatok. Legszívesebben a kardomat a szívében forgattam volna, de csak kettő pillanatig merült fel bennem ez a lehetőség, mivel ő csak egy éretlen újonc.
- Hmm…valami baj van aranyapám?- kérdeztem flegmán, kicsit
megigazítva hajam a shinigamit.
- Igen, minden rendben!- szólt a kapitány, ezzel megszakítva gondolatsorom. Egy-két perc múlva jött is vissza hozzánk, és mikorra leült volna, kopogtak.
- Eh… De forgalmas ma az iroda?- gondolkodott a kapitány hangosan.
-Gyere be! – szólalt meg gyorsan a kapitány. Egy újabb shinigami lépett be az ajtón, pechemre őt se ismertem. Kicsit megnéztem magamnak rövid fegyvereit,de figyelmemet újra a kapitányra összpontosítottam.
- Szóval, mint ahogy az már kiderült, én vagyok a kapitány. A nevem Ninomiya Mitsuko, és amint láttad az előbb is, elég szerencsétlen természetű.- közölte velünk a kapitány, a már eddig is tudott tényeket. Miután a kapitány befejezte a mondandóját letessékelte mellén a legújabb „tagot” aki kicsit távolságot tartva ült le mellénk. Közben a kapitány, lehuppant a nyikorgós, bőrrel fedett székére.
- Shinoda Kenji, szolgálatára kapitány. Bár ötletem nincs mire lenne kíváncsi, az életrajzomat szívesen áthozom önnek később, ha igényt tart rá.- mutatkozott be a legújabb shinigami.
-Üdvözletem Kenji, a nevem Yomochin Atsuya. Látom szorult beléd humor az akadémián.- és bemutatkozásom után Retasu felé fordultam.- Téged pedig hogy neveznek aranyapám?- kérdeztem eléggé lenéző hangsúllyal.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

-Na idefigyelj bányarém.. Biztos, hogy nem aranyapádnak hívnak.. A nevem Hitoshi Retasu..és a jövőben kérlek ne nézz rám mert nem akarok rémálmokat..- Jött az indulatos válasz eléggé tapló kérdésemre.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

Jót kuncogtam magamban, miközben ezek ketten épp csak nem ugrottak egymásnak. Gondolatmenetemből azonban hirtelen kizökkentettek.
- Szasz! A nevem Hitoshi Retasu.. - érkezett a bemutatkozás. Kedvesen intettem, majd tekintetem ismét a kapitány felé fordítottam. Feltűnően zaklatottnak tűnt, valószínűleg nem igazán tetszett neki amit ezek ketten művelnek.
- Na jó! Azt hiszem, hogy ennyi veszekedés, és sértegetés mára elég volt, ha nem szeretnétek mindannyian a hűvösön tölteni az éjszakát. Tessék kibékülni! Az én osztagomban nem fognak a tisztek egymás nyakának ugrani, vili?! - csattant fel a kapitány,megelégelve a komédiát, mert számomra ez az volt.
~Na,tud ő ha igazán akar. gondoltam, miközben figyeltem a reakciókat és vártam hogy mi jöhet ezután. Néhány pillanatig csend volt, míg a kapitány a polcról levett egy üveget és húzott belőle egyet.
~Nézzenek oda, még iszik is. Na, szép helyre kerültem.
gondoltam, miközben a kapitány visszafordult felénk és megpróbált barátságos arcot vágni az egész helyzethez.
- Szóval, ott tartottunk, hogy bemutatkozás… Kenji, nem fontos semmilyen életrajzot hoznod, ott van a többi közt, csak ki kéne keresnem. Na meg azért is faggatlak titeket, hogy ne kelljen elolvasnom azt a rengeteg oldalt, mert abba biztos belepusztulnék.
Erre a kijelentésre egy barátságos mosollyal feleltem, miután elég viccesnek találtam a választ. Ekkor jött a következő kérdés.
-Kapitány asszony lenne egy kérdésem. A hadnagy merre leledzik? jött a kicsit feleslegesnek tűnő kérdés Atsuyától.
~Mégis mi ez, kérdez-felelek? Ha ezt tudom, tuti nem most jövök. gondoltam végig a helyzetet, de mivel nem tudtam érdemben hozzászólni a dolgokhoz, csendben figyeltem tovább, hátha történik valami érdekes. Igazság szerint kezdett eluralkodni rajtam a lustaság, szívesebben aludtam volna egy jót, mint hogy ezt a két félkegyelműt hallgassam, ráadásul a kapitány is érdekes jellemnek tűnt.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

A Kapitány hiszti rohama után, Retasu valamiféle bocsánatkérést ejtett el. Eme remek bocsánat kéréskövetően megnyílt a szája Retasunak.
- Elnézést, hogy közbeszólok, de nem bemutatkozásról volt szó? Ha jól emlékszem arról volt szó nem, pedig kvíz partyról.... Ha senki sem akar bemutatkozni akkor veszem é a bátorságot. A nevem Hitoshi Retasu.. bár ezt már mindenki tudja... A jellememet is ismeritek így nem mondok mást.- Ezt a „remek” bemutatkozást követően levontam a helységben lévő emberek szerepét a csatában.
~Tehát, Retasu a tökéletes golyófogó, a kapitány eltereli az ellenség figyelmét a hisztijével és a jó melleivel, míg Kenji szétcsap köztük, és én mindaddig egy árnyékos fa alatt pihenek. Ilyen a jó csata. ~ álmodoztam.
- Örülök, hogy sikerült elszívni a békepipát, most pedig tessék bemutatkozni.
Parancsolt ránk a kapitány. Vagyis inkább csak rám, mivel Retasu és Kenji már „bemutatkozott”. De az én fejembe csak a pipaszó ragadt meg.
-Taicho van vízipipája? Egy kis "szívás" jól esne.- Pattant
ki belőlem az ötlet. Továbbra is csak ezen az ötleten gondolkodtam, miközben a kapitány mondott valamit a hadnagy megöléséről, de nem nagyon figyeltem. Mikor a kapitány fölállt azt hittem komolyan hoz egy méretes vízipipát és jót szívünk, de csak a dobozai között matatott.
~ Hmm, sebaj lehet hogy csak egy kis méretű pipája van.~ folytattam a gondolat menetemet. De végül a kapitány egy dobozt rakott az asztalra, amin a hatalmas ACTIVITY „villódzott”.
~Mi ez valami vicc?!~ és a szemem kb 2-szer akkora lett a dobozt felismervén.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

Kezdtek érdekesre fordulni a dolgok, főleg hogy a kapitány se tudta mit feleljen a számára kínos kérdések hallatán. Retasu volt a bátor aki megtörte a csendet:
- Elnézést, hogy közbeszólok, de nem bemutatkozásról volt szó? Ha jól emlékszem arról volt szó nem, pedig kvíz partyról.... Ha senki sem akar bemutatkozni akkor veszem é a bátorságot. A nevem Hitoshi Retasu.. bár ezt már mindenki tudja... A jellememet is ismeritek így nem mondok mást. - hangzott a meglehetősen szúrósra sikeredett bemutatkozás. Hallatszott a hangján hogy meglehetősen unja a dolgot, bár ezt nem értettem miért, hiszen most kezdett viccessé válni a dolog. A dolgokat csak fokozta, hogy a kapitány mással sem foglalkozott, csak hogy ez a két őrült kibéküljön, bár tudtommal nem volt kötelező puszipajtásnak lenni mindenkivel az osztagban. Ennek hangot is adott...
- Örülök, hogy sikerült elszívni a békepipát, most pedig tessék bemutatkozni.
Érdekes volt, hogy nem tud leszállni a témáról. Hiszen úgyis minden fontosat tud már rólunk, a többi meg majd út közben kiderül. Ám nem Atsuya lett volna, aki mellettem ül ha nem vág közbe valami égbekiáltó őrültséget.
-Taicho van vízipipája? Egy kis "szívás" jól esne.
Erre a felszólalásra szívem szerint egy hangos röhögéssel válaszoltam volna, de mégsem lehetek ennyire pofátlan pont itt. Majd máskor. Már épp azt gondoltam hogy ennél röhejesebb már nem lehet ez az egész kis összejövetel, mikor Retasu ismét nagyot alkotott.
-Már elnézést, de te kinézed a kapitányból, hogy vízipipázik? - Ezzel kicsit lelohasztotta a kedvemet, dehát nem is vártam tőle, hogy észrevegye a viccet a kérdésben. Hála istennek a kapitány ismét megmentette a helyzetet.
- Van kedvetek játszani? Csak hogy ne legyen ez az egész olyan unalmas. - mondta, miközben előkapott egy Activity feliratú dobozt. Először kicsit furcsán nézhettem rá, közben hallottam a többiek halk kuncogásra hasonlító zajait és elgondolkodtam, vajon mi sülhet még ki ebből . Voltak akik koránt sem bíták ki hang nélkül, így Retasu volt az első aki megszólalt:
-Elnézést taischo, de ez csak egy vicc? - szólt közbe az ismét rettenetes humorérzékről tanubizonyságot tevő Retasu.
Végül nem bírtam tovább és a röhögőgörccsel küszködve kezdtem hozzá mondandómhoz.
-Na most drága kapitány, a vízipipát még megértem, de Activity? Idejét sem tudom mikor láttam ilyet. De ha szerez hozzá egy vízipipát, akkor megoldhatjuk a dolgot. Vagy ha kölcsönadja a szakés butykosát, amit a polcon dugdos. Mert itt szúrjanak le ha ilyen helyzetben csak teázgat ... - hagyták el számat a szavak halk kuncogással kísérve. Nem voltam biztos benne hogy jó ötlet volt lehúzni a kapitány szeszkészletét, dehát most már mindegy. Legrosszabb esetben is annyi bajom eshet, hogy egy lyukkal több lesz a bőrömön. Mondandóm befejezvén óvatosan körbetekintettem a teremben, vajon ki ugrik nekem elsőnek ...
~Remélem a kapitány kezdi, a többiek utána nem jelentenek túl nagy kihívást.~ gondoltam végig a lehetőségeket, majd kényelmesebben elhelyezkedtem ülőhelyemen.

Már kezdtem reménykedni, hogy a kapitány rendelkezik egy jobbfajta vízipipával és egy jóféle dohánnyal, mert miért ne? De hát lemormogott.
Nem is kicsit, és az is kiderült hogy mindent, ami füstöt termel, utál. De nem csak a taichonak nem tetszett az ötlet, de még Retasu is leoltott. Hát itt már senki se érti a viccet? Még ilyent. Rettenetesen sajnáltam, hogy leszavaztuk drága kapitányunk játékát. Igazából nem is sajnáltam. De a látszat legyen meg. De az ismerkedés tetőpontjához, Kenji tiszteletlen apró, monológjával érkeztünk. Halk nevetésre késztetett, ahogy barátom nem hagyja békén taicho-samát. De, ahogy hallottam nem nagyon kell félteni a Ninomya-taichot se, mert rendesen leteremtette Kenjit is. Már mikor azt hittem nem lehet rosszabb, kopogás hallatszott.
- Cöh.- jött ki egy halk megjegyzésféleség. Mikor kinyílt az ajtó, ki fiatal fekete hajú, gyerek lépett be. Kedves hangon mutatkozott be. Remélem, nem rakna vele egy küldetésbe. Mintha nem lett volna elég, hogy heringek módjára "ismerkedünk", még a kapitány fel is állít minket, hogy helyet adjunk a friss húsnak. Körbe néztem, ki fog feltápászkodni, és mivel nem indult el senki, magara vette a terhet, hogy álljak. Így lustán és lomhán, de felkeltem, és a falnak dőlve akartam követni az eseményeket. Egy perc se telt bele és újra kopogtak az ajtón.
- Hmm, ez képtelenség. - mondottam gúnyosan nevetve.
-Nos kapitány mivel kezdünk sokan lenni jobbnak látom, hogy ha átadom a helyem a most érkezőknek, nehogy félre értse, jó önnel beszélgetni, deee, nem szeretek nyomorogva ismerkedni...- és félig
mosolyogva elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam az ajtót még egy újonc várakozott, aki pont kopogni akart. Még a fáradságot se vette, hogy félre álljon így a vállunk nem kicsit koccant.
- Figyelj!- mormogtam oda neki és tovasétáltam egyenesen a szállásom felé. Rettenetesen elfáradtam ebben a nagy ismerkedésben.

☺ [ Tömeges újonctámadás – mi lesz itt, istenem? O.o ] ☺

Kezdtünk kicsit túlságosan is sokan lenni a teremben. És még mindig jönnek. Ha így megy tovább, inkább fogom magamat heringnek érezni, mint egy látogatáson. A drága jó kapitány is kezd kicsit morcos lenni. Lehet hogy nem kellett volna annyira cukkolni, de ez túl magas labda volt ahhoz, hogy ne csapjam le. Most már amúgy is mindegy. Ráadásul ez a semmire kellő Atsuya is meg akar lépni.
-Nos kapitány mivel kezdünk sokan lenni jobbnak látom, hogy ha átadom a helyem a most érkezőknek, nehogy félre értse, jó önnel beszélgetni, de, nem szeretek nyomorogva ismerkedni...
~Na jó , ez már tényleg gáz. Még egy jön? Azt hiszem ideje nekem is elhúzni a bal fenéken. - csattantam fel szép csöndben, amint megláttam hogy a távozó Atsuya mellett befurakodik még egy újonc. Mondjuk még én is annak számítottam, de akkor is, ez már egy kicsit sok.
~De mi van ha a kapitány rossz néven veszi ha én is lelépek ... na de várjunk csak ... érdekel ez engem? - játszottam le magamban a szituációt, s miután rendbe tettem gondolataimat, és megtaláltam a megfelelő kifogást, lassan felálltam és a legmeghatóbb kiskutya arccal a kapitányra néztem.
-Ne haragudjon Taicho, de most jutott eszembe hogy sürgős megrendelésem van egy egyéni egyenruhára.Ne kérdezze kinek és miért, de nekem most varrnom kell . - s az utolsó pár szó közben már az ajtó felé indultam. Nem volt kedvem megvárni, míg leharapja a fejem, így a még be nem csukódott ajtón kicsit összepréselődve ugyan, de kisurrantam.
~Tényleg bocsi Taicho, de jóból is megárt a sok.... - mentegettem magam gondolataimban, miközben meglehetősen gyors léptekkel haladtam szobám felé.