A kapitány és hadnagya itt végzik a hivatalos ügyeket,papírmunkákat stb.Az irodának sajátos,kellemes környezete van.Aki belép,azt a béke és harmónia tölti el.Rögtön szemben van egy íróasztal,ahol a kapitány foglal helyet. Mellette van a hadnagyé. A padlón egy nagy szőnyeg van leborítva.A falak pirosak,az ablakok elég nagyok,így nagy a világosság.A függönyök átlátszó fehérek,amiken narancssárga virágok vannak.A szobában kellemes illat terjeng,és tele van mindenféle virággal,mivel a kapitány nagyon szereti őket.

Határozott kopogás hallatszik a 8. osztag Kapitányának ajtaján, de nem érkezik válasz...
Katai ismét kopog, majd benyit. Az ajtó nyitva, így belép az irodába, ami üresen áll. A kapitány biztos valamilyen fontos küldetés miatt van távol, - gondolja magában, miközben az asztalához lép, amin egy levél várja...
BIZALMAS - A 8. osztag hadnagya számára - olvasható a borítékra írva. Katai nagy érdeklődéssel bontja ki a levelet...

Tisztelt hadnagyom!

Gratulálok friss kinevezéséhez és üdvözlöm a 8. osztag hadnagyi posztjában. Hadnagyi karszalagját megtalálja az íróasztala legfelső fiókjában.
Bocsásson meg nekem, hogy nem tudom személyesen is üdvözölni, de távolmaradásomnak nyomós okai vannak. Amíg vissza nem térek a kiküldetésemről kérem tegyen meg mindent a 8. osztagért, amit egyébként a kapitányi feladatkörbe tartozik.
Kérem írjon napi szintű jelentést az osztag állapotáról és tevékenységéről, valamit hetente küldjön egy összesítő jelentést a Főparancsnoknak. Ha az osztagnak vagy tagjainak bármi gondja lenne, visszaérkezésemig Önhöz tudnak fordulni, így legyen lojális a problémáikkal.

A legfontosabbat a végére hagytam! Nem várom el, hogy Ön locsolja a virágaimat, de nem szeretném, ha kiszáradnának, amíg én nem tudom gondozni őket, így kérem gondoskodjon, hogy minden nap locsolva legyenek.

Köszönettel:
Kaname Kiochi
8. osztag kapitány

Katai gyorsan átfutotta még egyszer az irományt, hogy ne felejtsen el semmit, majd kihúzta a fiókját és felkötötte a hadnagyi karszalagot. A fiókban egy kulcs is volt, mellyel a három fiókos íróasztal zárható volt. Gondosan összehajtogatta a levelet, majd mélyen elrakta a fiókjába kulcsra zárva.

Kicsit hátradőlve a széken hintázott egy kicsit és talán el is szundított...
Mikor feleszmélt eszébe jutottak a virágok. Mivel a 8. osztag tagjai éppen távol voltak körlettakarítás végett és Sirunak nem akadt semmi fontosabb dolga így öntözőkanna után nézett.
Sehol egy kanna, vagy egy vödör. Érdekes, -gondolta magában. A kapitány, ha ennyire szereti a virágokat, miért nem tart egy locsolókannát az irodában - merengett magában miközben levett egy bögrét a kézmosó feletti polcról. A bögrével szépen végiglocsolta a növényeket és amikor az utolsó virágokat öntözte meg a kapitánya asztalán a lábával belerúgott valamibe.
-A kanna... - jegyezte meg hangosan és kissé morgolódva.
-Nem baj legalább már ezt is tudom hol van... - állapította meg és kissé felderült, hogy kapitánya nem látta "ügyeskedését".
A locsolás végeztével kimosta a bögrét és ismét ledőlt a székébe egy kicsit pihenni.

A hadnagy éppen az irodájában munkálkodik, napi jelentéseket ír, lemeózza a friss postát és a viráglocsolás kissé terhes műveletén töri a fejét mikor egy pokollepke repül be az ablakon.
"Na, helloka! Úgy fest ma az ebédszünetemet rá tudom áldozni,de ha a szokottnál is paprikásabb vagyok, akkor tud, hogy az éhség beszél belőlem! Félretéve kifinomult humoromat, ez azt jelenti, hogy pontban délben várlak a Nyilvános küzdőtérnél, ha késni merészelsz hátsón billentelek. Akkor később!-némi szünet-Jah! Abarai Renji, 9. osztag kapitánya voltam. Kikapcs, vagy mit kell hadoválni..."
-Rendben felírtam a napi teendők közé: NYILVÁNOS KÜZDŐTÉR RENJI EDZÉS. Így ni. - azzal útnak indítok egy pokollepkét, miszerint "Értettem és ott leszek".

Az nagy falióra megkondul az irodában
~Hm... máris ennyi az idő? A munka közben csak úgy elrepült. Még jó, hogy érkezésemkor 5 perccel előrébb állítottam, így még odaérhetek időben. - és már rohanok is az küzdőtérre, amikor egy hang kiált utánam.
~HÉÉÉÉÉ, Zabimarut mivel akarod legyőzni, az arénában elfekvő botokkal? ÉSZLÉNY!
~Örülök, hogy újra hallom a hangod Sora inazuma, a stílusod még mindig a régi. Nem de?!
Gyorsan felkapom a zanpakutomat az állványról és rohanok az edzésre...

Izgatottan áll a hadnagyi szoba előtt. Bekopog. Nem jön válasz. Bizonytlanul mégegyszer bekopog. Megint nem jön válasz. Körbenéz, hátha tudna neki valaki segíteni. A folyosó üres. Ahogy az egész épület, ami egy kicsit nyomasztja őt. Sóhajtjva hátrál az ajtóval szemközti falnak, és nekidől. Úgylátszik, nincs más választása meg kell várnia a kapitányt, vagy a hadnagyot, míg jön. Nézegeti a papírt, amit az Akadémiától kapott, hogy végzett, és amit be kell mutatni a kapitánynak, vagy hadnagynak.

A hadnagy a Renjivel folytatott edzés után fáradtan vonult vissza irodájába. Átolvasott néhány iratot és megírt egy pár jelentést, de az álom lassacskán elérte és leborult az asztalára...

*Kopognak, majd kis idő múlva ismét kopognak...*

~Kopogtak volna? - riad fel álmából Katai, miközben megtörli a száját és kidörzsöli a csipát a szeméből...
~Kicsit túlhajtottam magam, de hát Renji nem kímélt. Nézzük meg ki érkezhetett.
Siru az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta és kíváncsian kukucskált kifelé. Egy göndör, barna hajú fiatal hölgy támasztotta az irodával szemközti falat, egyértelműen már jó ideje várakozott. Shinigami ruha, kezében még szinte ropogós akadémiai ajánlólevéllel.

-Bocsásson meg a várakoztatásért. Fáradjon beljebb! - tessékelte a szobába az ifjú hölgyet a hadnagy.
-Kérem foglaljon helyet! Miben segíthetek? - érdeklődött Siraseru.

*hallotta, ahogy az ajtó surlódik, és kinyílik. Felkapta a fejét, és nyitotta a száját, hogy bemutatkozzon, de a hadnagy gyorsabb volt nála. Így kicsit remegős lábakkal elindult befelé. Mikor a férfi bezárta az ajtót, felé fordult és mélyen meghajolt*

- Jó napot uram! Kinuye Hikari vagyok! Most csatlakoztam a 8. osztaghoz, és itt van a bizonyítványom, amit le kell adnom önnek!

*kicsit hadarva beszélt, de nem nézett fel, meghajolva állt, a papírt a hadnagy felé nyújtva*

- Jó napot uram! Kinuye Hikari vagyok! Most csatlakoztam a 8. osztaghoz, és itt van a bizonyítványom, amit le kell adnom önnek!
-Értem. Én Katai Siraseru hadnagy vagyok. Jelenleg a kapitányunk nem tartózkodik Seireitei körzetében, amíg vissza nem tér az én feladatom az adminisztratív ügyek intézése. - azzal elveszi a felé nyújtott bizonyítványt.
-Kérem foglaljon helyet Hikari kisasszony, amíg elintézzük a formaságokat!

*A hadnagy kezébe veszi az iratot és gyorsan átfutja.*

-Itt az áll, hogy Ön rendkívül jó eredménnyel végezte el az akadémiát. Szinte kitűnő tanuló és - pár apró nézeteltérést leszámítva az oktatóival - a viselkedése is példamutató volt. Remélem nálunk nem fog gondot okozni a lázadó szellemiségével?! - mosolyodik el a hadnagy, majd amikor a lány ránéz bíztatólag rákacsint.

*helyetfoglal a széken, amit a hadnagya mutatott neki, és figyelmesen hallgatja*
- Itt az áll, hogy Ön rendkívül jó eredménnyel végezte el az akadémiát. Szinte kitűnő tanuló és - pár apró nézeteltérést leszámítva az oktatóival - a viselkedése is példamutató volt. Remélem nálunk nem fog gondot okozni a lázadó szellemiségével?! - mosolyodik el a hadnagy, majd amikor a lány ránéz bíztatólag rákacsint.

*kicsit elpirul, majd a hadnagyra néz*
- Sajnálom, igyekszem majd nem okozni zűrzavart, csak....nem tehetek arról, hogyha kiscit forró vérű vagyok, és hamar képes vagyok felkapni a vizet. Hadnagy úr, kérdezhetnék valamit?

Hikarit láthatóan feszélyezte a helyzet. Kicsit pironkodva, de annál nagyobb érdeklődéssel nézett hadnagyára.
- Sajnálom, igyekszem majd nem okozni zűrzavart, csak....nem tehetek arról, hogyha kicsit forró vérű vagyok, és hamar képes vagyok felkapni a vizet. Hadnagy úr, kérdezhetnék valamit? - rebegte a lány.
-Persze, nyugodtan! És ne legyen annyira zavarban, nem fogom megenni. Bár nem tudom az osztag tagjai mit meséltek, de nem vagyok annyira vérengző. - érdeklődéssel nézett Katai a szép shinigami lányra.
-És ha megjegyezhetem: a forró vérű nem egyenértékű a forró fejűvel. Gondolom Ön ez utóbbira gondolt. - mosolyodott el Siraseru.

-Persze, nyugodtan! És ne legyen annyira zavarban, nem fogom megenni. Bár nem tudom az osztag tagjai mit meséltek, de nem vagyok annyira vérengző.És ha megjegyezhetem: a forró vérű nem egyenértékű a forró fejűvel. Gondolom Ön ez utóbbira gondolt


-Oh, bocsánat... csak tudja zavarban vagyok, egy kicsit. Vagyis új helyzeteknél zavarban vagyok, és néha össze-vissza beszélek. Bocsánat...Egyébként épp errőlszerettem volna megkérdezni Katai-Hadnagy...hol van az osztag többi tisztje? Mármint ahogy jöttem, senkivel nem találkoztam...
*arca már komollyá változott, vagyis inkább érdeklővé. Valóban érdekelte hol vannak a többiek, és mit csinálhatnak ilyenkor*

-Oh, bocsánat... csak tudja zavarban vagyok, egy kicsit. Vagyis új helyzeteknél zavarban vagyok, és néha össze-vissza beszélek. Bocsánat...Egyébként épp erről szerettem volna megkérdezni Katai-Hadnagy...hol van az osztag többi tisztje? Mármint ahogy jöttem, senkivel nem találkoztam...
-Körlet takarítás miatt vannak távol. De ez alól Ön most felmentést kap. - nyugtatgatom a szépséges tisztet.
-Egyébként a holnapi nap folyamán lesz egy közös edzés az osztag tagjai számára, ahol megismerkedhet a többi shinigamival. Meg persze próbára tehetjük a harci képességeit is. Személy szerint pedig kíváncsi lennék az Ön által kifejlesztett stratégiákra, mert hasonló témában írtam a szakdolgozatomat az akadémián.
A lány ismét a földet bámulta és elkezdett kipirulni az arca. Kedves kis teremtés, aranyos az állandó zavara...
-Ha kívánja átkísérem a hálószobájába, ahol berendezkedhet.

- Tudja a stratégiáim nem nagy számok, annyira elég, hogy max néhány hollowot meg lehessen ölni, nem hiszem, hogy nagyon lehetne értékelni.
Persze! Szívesen elfogadom, ha nincs más dolga, uram.
*áll fel és indul el az ajtó felé, majd előtte megáll, kinyitja és vár. Hogy Katai-hadnagy menjen ki előbb*
-Őn tudja az utat
*magyarázza, hogy miért engedi előre*

Hikari megáll az ajtó előtt és határozott mozdulattal enged előre. Kissé meglepődök a jeleneten, ami valószínűleg látszott is az arckifejezésemen.
-Ön tudja az utat. - magyarázkodik a lány.
-Ah, értem. Akkor fáradjon utánam kisasszony.
Miközben sétálnak a hosszú folyosókon a halószobák felé a kínos csendet egy kíváncsiskodó kérdéssel töröm meg.
-Szabad megtudnom, hogy miért a 8-dik osztagot választotta az akadémia befejezése után?
Nem érkezik válasz, és a lány tovább sétál mögöttem kissé lehajtott fejjel. Ha nem, hát nem gondolom magamban, de azért a kíváncsiság erősen furdalja az oldalamat.
-Megérkeztünk. Ez lenne az Ön szobája. - azzal előhúzom a kulcsot a zsebemből és kinyitom az ajtót.
-Remélem megfelel?! - nézek érdeklődve Kinuye kisasszonyra, majd átnyújtom Neki a szoba kulcsát.

*hallgat a férfi kérdését követően. Hogy miért pont a 8. osztagot választotta? Ezen egy kicsit elmosolyodott, a válasza kissé gyerekesnek tűnhet ezért nem is válaszol*
-Remélem megfelel?! - hallatszott a hadnagy válasza*
- Persze, hogy megfelel! És a kérdésére a válasz, kissé gyerekesnek tűnhet. Mikor el kellett dönteni, hogy ki melyik osztaghoz kerülhet, kutatásba kezdtem, hogy melyik osztag lehetne számomra a legmegfelelőbb, de persze, nem tudtam választani, mint ilyen helyzetekben sose. Szóval felírtam cetlikra az osztagok számait, betettem az egyik osztálytársam sapkájába, és húztam egyet. A 8.-as számút húztam. Tehát végül is a szerencsén múlt hogy itt vagyok *mosolyodott el* remélem azért még nem néz kevesebbnek, mert nem voltak érzelmi szálai, az idejövetelemnek.
*belépett a szobába, de ott egy kisebb sikamlós folyadékszerűség volt, amin persze megcsúszott, és egyenesen előrelendült a csúszásban. A szemközti fal állította meg, majd hatalmas koppanással a földre esett, ülve.*
- Jól vagyok! *nyújtja fel kezét, bár háttal van. Elneveti magát, saját ügyetlenkedése miatt, majd feláll, szembefordul a hadnaggyal, és meghajol*
- Kérem bocsássa meg ügyetlenkedésemet, ez sokszor előszokott velem fordulni. Mármint az ilyen esetek!*néhány perc néma csend* Uram kérdezhetek még valamit utoljára? Mit csináljak? Tudja most jöttem, és senki sincs itt, és most hiperaktívnak érzem magam,s zóval nem tudnék most egyhelyben ülni itt.

A szobába belépve Kinuye megcsúszik a felmosott talajon és hatalmasat csattan a falon.
-Jól vagyok! - vágja rá gyorsan, mielőtt megszólalhatnék, bár a jelenet kissé elborzaszt.
Gyorsan odalépek a lányhoz, de még mielőtt segíthetnék feláll és felém fordul.
-Kérem bocsássa meg ügyetlenkedésemet, ez sokszor előszokott velem fordulni. Mármint az ilyen esetek!*néhány perc néma csend* Uram kérdezhetek még valamit utoljára? Mit csináljak? Tudja most jöttem, és senki sincs itt, és most hiperaktívnak érzem magam, szóval nem tudnék most egy helyben ülni itt.
-Biztos nincs semmi baja? - kérdezem kissé lesokkolva.
-Ha ennyi energiája van, akkor ezután az esés után a helyében megnézetném magam a 4. osztag valamelyik tisztjével. - tanácsolom, miközben vizsgálgatom a szoba falát, amin az esés hatására esett némi kár.
~Az ott biztos nem a fejének a nyoma... akkor tuti nem ússza meg ennyivel, esetleg ilyen kemény fából faragtál ezt a lányt? - fejtegetem az eseményeket.
-Szóval... - térek vissza a kérdésre - ha tényleg ennyire hiperaktív, akkor a holnapi edzés során én magam teszem próbára a képességeit. Persze csak, ha nincs ellene kifogása.
Közben eszembe jut a kapitány virágainak a locsolása és a gondolat, hogy valaki leveheti ezt a feladatot a vállamról, mosolyra derít.
-Egyébként milyen viszonyban van a növényekkel?

- igen, biztos hogy jól vagyok, az ilyen incidensek nálam már majdnem mindennaposak! *neveti*
-Szóval... ha tényleg ennyire hiperaktív, akkor a holnapi edzés során én magam teszem próbára a képességeit. Persze csak, ha nincs ellene kifogása.
- Tényleg? Juj, az remek lenne
~Igaz az csak holnap lesz...addig még valószínűleg halálra unom magam~
*a hadnagy következő kérdése zökkentette ki a gondolatmenetéből*
-Egyébként milyen viszonyban van a növényekkel?
- A növényekkel! Szép élőlények, szeretem őket. Ahogy jöttem, láttam hogy sok szobanövény van, és hogy annál több van kint a kertben. Miért?

-Egyébként milyen viszonyban van a növényekkel?
- A növényekkel! Szép élőlények, szeretem őket. Ahogy jöttem, láttam hogy sok szobanövény van, és hogy annál több van kint a kertben. Miért?
Kissé megkönnyebbülve elmosolyodok és a tisztre nézek.
-Akkor szeretném Önre ruházni az osztag szállásain és a kapitányi irodában a növények gondozását. Persze, ha ezt elvállalja. Végezheti egyedül vagy vehet maga mellé pár embert és velük közösen.
Kinuye elgondolkodik, majd kissé kérdően visszanéz. Szemeiből kitűnik, az "ez biztosan a shinigamik feladatkörébe tartozik" tekintet.
-Nem kell azonnal válaszolnia. A héten még elvégzem, csak szeretnék ettől a feladattól megszabadulni, mert így is sok a papírmunka, a kapitány távolléte miatt. - azzal az altó felé indulok.
-Jah és holnap várom az osztag gyakorlóterén. - ezzel kilépek a szobából és magára hagyom a shinigami lányt.

// Folytatás: Hálószobák //

De persze, indulhatunk! *mosolyodott el* és igen emlékszek még a virágokra, feltétlenül meg fogom őket öntözni, meg a kertben is elrendezem a virágokat, ha úgy óhajtja...*egy kicsit még lihegett az edzés miatt*

Visszaérve az irodába ledobtam magam a középen elterülő kanapéra és némi nyújtózkodás után el is feküdtem volna rajta, de ekkor vettem észre, hogy Kinuye igen zavartan áll az iroda ajtajában.
-Látom nagyon jót áll magáért, de nem óhajt esetleg beljebb fáradni és leülni? Gondolom Ön sem rendelkezik vastüdővel és jól esne kifújnia magát.
A válasz egy bizonytalannak tűnő "hát" volt mindössze. Amiből rögtön kiderült, hogy még mindig nem sikerült kellő képen elengednie magát, de ezt a túlzott közvetlenségemnek tudtam be.
-Jó oké, akkor segítek! - azzal felpattantam a kényelmes ülőhelyről és a lány kezét megragadva határozott mozdulatokkal leültettem.
Hikari egy bájos nyikkanással huppant le és az akciómnak köszönhetően sikerült zavarba hoznom. Némi mosoly kíséretében megjegyeztem, hogy igen csak ki lehet melegedve, ha ennyire kipirult az arca. Mielőtt válaszolt volna, letettem elé egy pohár vizet, hogy legyen mivel lehűtenie magát. De csaknem sikerült a vesztét okoznom, mivel olyan gyorsan hörpintette fel a frissítőt, hogy félrenyelt.
-Minden oké? - veregettem hátba a fuldokló tisztet.
-Perh... sze...köh!
-Megfulladni azért nem kell, lesz még víz a csapban később. - szurkálódtam a kis mohóval, mikor már látszott, hogy megmaradt.
Hikari szemében ismét megjelent az a tipikus "kanálvízben" tekintet, ám számomra ez csak olaj volt a tűzre.
-Zuhany? - vettem ki két törölközőt a szekrényemből, amiből az egyiket lazán odadobtam a lánynak.
-MIIIIIIiiiiiiiiiiiiiiiii? //PUFF// - hirtelen nem a felé repülő törölköző volt a legfontosabb a számára így az sikeresen eltalálta.
-Maguk egyfolytában a legrosszabbra gondolnak, holott szerintem nem árt letusolni egy kiadós edzés után. Utána visszatérhetünk a teára? Szóval?

- Nem a legrosszabbra gondolok, csak miután meghív teázni, utána meg zuhanyozni invitál, maga mit gondolna, most úgy őszintén? Úgy gondolom, hogy ön sem gondolna jóra, bár lehet hogy önnek még tetszeni is az a kijelentés. De egyébként, most igen elfogadok egy teát, és ráér nekem később is a zuhanyzás. Ki tudja, lehet hogy még kedvem támad egy jó kis gyakorlásra, a teázás után, vagy lehet akkor fogom a kinti növények gondozását elkezdni, tudja nálam ez kiszámítahatlan. De ha ön leakar zuhanyozni, csak nyugodtan, addig én főzök teát!
*majd feláll, és elkezd teát készíteni*
- Milyet kér? zöldet vagy feketét, bár amint látom van egy kis piros tea is....

Végighallgatva a lány érvelését nem tudom megállni, hogy ne kötözködjek Vele és egy kis érvelési csapdába ne csaljam.
-Értem. Azért én csak lezuhanyoznék, de mire a tea elkészül itt leszek. - indulok az ajtó felé, amit a lány egy "pfuh" kifújással nyugtáz.
Már pont zárnám magamra az ajtót, amikor hirtelen visszalépek.
-Egyébként nem tudom, hogy észrevette-e, de az osztag zuhanyzói nem koedukáltak. És bár vannak infantilis pillanataim, de már kinőttem abból a korból, amikor a fiúk a zuhanyzóban lesik meg a lányokat. De a gondolkodásáról sokat elárul, hogy rögtön a "közös zuhanyzásra" asszociált. - mosolyodok el, miközben a vörösödő lányra nézek
-Jah, és az "egy kis piros teából" kérek. - megválaszolva minden kérdését magára hagyom a lányt a gondolataival, a teafőzővel és a Rooibos teával.

*Egy kicsit belevörösödik, hogy így visszaérveltek neki. Na ehhez még nem volt hozzászokva, hiszen az Akadémián általában a szócsatákat ő nyerte meg. Mélyet sóhajtott, mikor a férfi bemegy. Majd neki állt elkészíteni a teát. Szétnézett milyen piros teák vannak, és kiválasztott egyet. Míg főtt a tea, addig kinyitotta az ablakot, hogy egy kis friss levegő áramoljon be.Mire a tea elkészült a hadnagya is kijött*
- Visszatérve az előzőre! *kezdte gyorsabban, nehogy a férfi hamarabb szólaljon meg* - Mint tudja az Akadémián is koedukált zuhanyzók voltak, persze, ha még emlékszik-e rá egyáltalán. Szóval nem egyszer zuhanyoztam férfiakkal, sőt nem egyszer volt olyan, hogy annyira tele volt a zuhanyzó, hogy férfi társaságában kellett zuhanyoznom, szóval ilyen téren, már egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Viszont ön a hadnagyom, ami már teljesen más téma. Miért? Nem tudom...úgy gondolom, hogy maradjunk meg a hadnagy-tiszt közötti viszonynál, de ezzel nem azt mondom, hogy nem lehetünk jó viszonyba. Csak a közös zuhanyzást kerüljük...

Belépve az irodába megcsapott a frissen főzött tea illata, na meg még valami!
- Visszatérve az előzőre! Mint tudja az Akadémián is koedukált zuhanyzók voltak, persze, ha még emlékszik-e rá egyáltalán. Szóval nem egyszer zuhanyoztam férfiakkal, sőt nem egyszer volt olyan, hogy annyira tele volt a zuhanyzó, hogy férfi társaságában kellett zuhanyoznom, szóval ilyen téren, már egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Viszont ön a hadnagyom, ami már teljesen más téma. Miért? Nem tudom...úgy gondolom, hogy maradjunk meg a hadnagy-tiszt közötti viszonynál, de ezzel nem azt mondom, hogy nem lehetünk jó viszonyba. Csak a közös zuhanyzást kerüljük...
Kissé meglepődtem a lány egy levegővel elhadart monológjától, amit felhúzott szemöldökkel sikerült végighallgatnom.
-Értem. - tettem hozzá nyugodtan, ami látszólag csak olaj volt a tűzre.
-Érti? Mi az hogy érti? Mondjon már rá valamit! - emelte a lány egyre feljebb a hangját.
-Rendben, szóval, ha kérhetem vegyen levegőt, mert mióta elkezdett kiosztani még nem láttam megemelkedni a mellkasát vagyis nem hiszem, hogy foglalkozott a levegővétellel. - bár azon el sem gondolkodtam, hogy ebből azt is leszűrheti, hogy csak a melleit bámultam, amíg ő beszélt.
~Csak nem fogja félreérteni. - mondtam magamban.
A lány folytatta volna a gondolatait, de megelőztem a szavát.
-Egyébként pedig lehet, hogy elsiklott fölötte, de én arra próbáltam rávilágítani, hogy nálunk NEM koedukáltak a zuhanyzók. És nem fürdenek együtt az ellentétes neműek, azt a pár rendbontót leszámítva akiknek ez a fetishük, hogy a zuhanyzóban akarják. - kacsintok rá sejtelmesen a lányra.
Miközben a lány mellé értem a vállára tettem a kezem és finoman leültettem a kanapéra. Majd a kezébe adtam egy csészét!
-De értem, hogy mire céloz! - tettem még hozzá.

-Egyébként pedig lehet, hogy elsiklott fölötte, de én arra próbáltam rávilágítani, hogy nálunk NEM koedukáltak a zuhanyzók. És nem fürdenek együtt az ellentétes neműek, azt a pár rendbontót leszámítva akiknek ez a fetishük, hogy a zuhanyzóban akarják. *kacsintott a lányra*De értem, hogy mire céloz!
- Persze, hogy tudom, vagy nem....*elgondolkozik*
- köszönöm a teát. Egyébként elég kellemes kis osztag, igaz kicsit csendes és békés...Az akadémián valahogy több rendbontás volt *emlékezik vissza, majd elkuncogja magát*
- Min nevet Hikari-chan? *ült le mellé a hadnagy*
-Csak az egyik hülyeségünkön. Másodévesek voltunk, és barátnőimmel igazán lázadók is. Untuk a sok felesleges szabályokat. Az egyik este "betörtünk" a nyilvántartó irodába. Na nem kell komoly dologra gondolni, bár az előkészületeket napokig csináltuk. Szereztünk az elit alakulat kiképzőjéből titkos alakulat ruhát. Igaz néhány nagy volt ránk. Ablakon másztunk be. Nem csináltunk végülis semmit, csak volt néhány rossz akarónk, az ő aktáikat kukkantottuk meg, és hát, kicsit ki is javítottuk őket* ismét elkuncogja magát* mai napig kíváncsi lennék, mi lenne azzal a néhány egyeddel, ha épp nem kapnak rajta minket, hogy hamisítunk. Majdnem kicsaptak minket az akadémiáról, az egyik kapitánynak köszönhetjük, hogy még itt vagyunk, a nevére már nem emlékeszem, de ő jött, hogy valamilyen iratokat elvigyen. Akadémiai éveink legjobb estéje közé tartozik az az este *neveti, majd látva hadnagya döbbent arcát, csak még jobban elnevette magát*
- Sajnálom ha önre ijesztettem, ebből már kinőttem. VAgyis nem teljesen, a barátnőimmel talán még megcsinálnánk ezt néhányszor!De gondolom ön kiváló diák volt, és semmi ilyen mókás dologba nem vett részt. Már csak azért is gondolom, mert az arcára van írva!