-Rendben van... addig én elkezdek foglalkozni a papírmunkámmal.
Mondta Hisagi igencsak kedvtelenül, aztán vett egy tollat magaelé húzta az egyik stócot olvasgatni, majd jegyzetelni kezdett. Nem telt el pár perc Kuro benyitott az irodába.
-Kapitány??! Itt vagy??
-Hát persze, hogy itt vagyok... hol máshol lennék??
-Meghoztam a csokit. Remélem nem hűlt el.
Hisagi elvette a poharat aztán pelekortyolt a forrócsokiba.
-Köszönöm, pont jó lesz. A másikat tedd csak le oda, majd Hana úgyis mindjárt jön.
-Jön vissza??? Jut eszembe, még sok dolgom van. Mennem kell.
-Menj csak...
Kuro már ki is robogott a szobából, ekkor Hisagi ismét írni és olvasni kezdett. Körülbelül tíz perc után megunta az egészet, letette a tollat és hátradőlt a székben.
~Aztamindenit... én nem vagyok ezekre képes... már most zsibbad a hátsóm, pedig még csak negyed órája ülök itt... de ki kíváncsi ilyen sok baromságra... itt írja alá... ez történt, az történt... áá, már most megbolondulok tőle... ne de ez van... ha már engem választottak kapitánynak akkor végzem a dolgom... mindjárt folytatom is de előbb... hol a feleségem???
Gondolkozott el egy kicsit, majd felpattant a székből és az ajtófelé sétálgatott, kinyitotta az ajtót, aztán meglátta, hogy Hana rendezgeti a földön ücsörögve a papírjait.
-Öhm... édesem... lehet, hogy nem mondtam... de... bejöhetsz az ajtón nem foglak megenni...
-Nyáááá.... halgass.... nemhogy segítenél nekem... összeütköztem Kuroval minden papír összekeveredett... és még te is bolondot csinálsz belőlem.
-Kicsoda???? Én csak mondtam, hogy bejöhetsz az ajtón, mert nem eszlek meg... na várj... segítek.
Hisagi legugolt, majd a kezébe vett pár papírkupacot bevitte az irodába letette egy másik asztalra, aztán kiment, hogy bevigye a többi papírt is.

-Nyányááá! Óvatosan!-csalapáltam a levegőben
-A papír nem törik el.-
-Ezt még én is tudom. De ne keverd össze őket! Nem azért csücsölök itt ilyen szorgosan...Azt hagyd!-ütöttem rá egy kicsit a kezére
-Akkor melyik kupacot szabad megfognom?-vakarászta a fejét Hisagi.
-Öhm...-gondolkoztam el, mert fogalmam se volt mi micsoda.
-Ezt a kupacot lehet?-emelt fel engem.
-Jáááj!-dobtam el azt a pár papírt, ami a kezemben volt.
-Téged elviekben bármikor szabad arrébb cipelnem.-vigyorgott rám.
Nem igazán tudtam mit válaszoljak neki,de észbe kaptam, hogy mit mondott az előbb.
-Még csak az kéne, hogy Kannibál legyél!-ütöttem meg egy kicsit a mellkasát.
-Pedig téged szívesen megkóstolnálak!-
-Azt meghiszem...De akkor kupán is csapnálak!-
-Mivel,ha a kezeddel kezdem?-tett le a székbe és kapkodott a kezem után, amit a hátam mögé rejtettem.
-Adod ide!-
-NEEEM!-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Na majd meglátjuk!-igyekezett kihámozni a kezeimet.-Neked nem ér harapni!-reagált arra, hogy finoman megharaptam a fülét.
-Mehehe!-vigyorogtam elégedetten.-Rólam nem volt szó!-

-Még csak az kéne, hogy Kannibál legyél!
-Pedig téged szívesen megkóstolnálak!
-Azt meghiszem...De akkor kupán is csapnálak!
-Mivel,ha a kezeddel kezdem?
-Adod ide!
-NEEEM!
-Na majd meglátjuk!
-Neked nem ér harapni!
-Mehehe!-Rólam nem volt szó!
Hisagi kicsit megvakarta a fülét amit Hana előzöleg megharapott, aztán gonosz mosoly jelent meg az arcán.
-Ajjaj... mit forralsz??
-Azt hiszed, hogy elmondom?
-Hát... a drága kicsi egyetlen feleségednek csak elmondod, hogy mit forgatsz a buksidban.
-Nem mondom meg! Inkább megmutatom!
-Mi??? Jáááháááj... inkább mond meg... az egyszerűbb.
-Késő bánat.
Vigyorodotrt el még gonoszabbul Hisagi, majd közelebb hajolt Hana nyakához és beleharapott.
-Áááá... mamám... egy vámpírhoz mentem hozzá.... hol egy fokhagymafüzér??? Kereszt!! Szenteltvíz... hagyd abba!!!
Veregette meg Hana Hisagi fejét, de ő csak nem hagyta abba a harapdálást.
-Na várj csak... ezt még vissza kapod, csak hagyd abba.
Hisagi végül elengedte Hanát, aztán röhögni kezdett.
-Na mit kapok én vissza??? Te úgysem tudsz megharapni sehol, nem hagyom magam!
Mondta magabiztosan, de ez a kijelentés egy kicsit elhamarkodott volt, ugyanis Hana felpattant a székről és szó szerint leteperte Hisagit a földre. Mikor egy hatalmas puffanással földet értek, Hana nem is tétlenkedett tovább gonoszul elmosolyodott, majd közelebb hajolt Hisagihoz.
-Na ehhez mit szólsz??? Téged nem olyan nehéz lefogni... és most pedig... megkapod a magadét...

-Na mit kapok én vissza??? Te úgysem tudsz megharapni sehol, nem hagyom magam!-gyorsan letöröltem a nyakam fintorogva.
-Titta nyál lettem!-ugrottam rá Hisagira.-Huhú! Ezt egész SS hallotta szerintem...-nevettem azon, hogy elég hangosan kiterültünk.-Nesze! Ez a tied!-kentem bele a kimonojába a kezemet. Aztán egy gonosz vigyor kíséretében közelebb hajoltam hozzá.
-Na ehhez mit szólsz??? Téged nem olyan nehéz lefogni... és most pedig... megkapod a magadét...-vonogattam a szemöldököm gonosz tervemen. Lassan benyúltam a kimono zsebébe és előkaptam egy katalógust.
-Most nem tudsz elfutni, úgyhogy most közlöm veled! Ilyen ágyat akarok!-nyomtam a képébe a magazint. Hisagi láthatóan nem tudta hova tenni a dolgokat.
-Öhm....édesem!-^^""
-Máskor nem lehet ilyesmire rászedni....mert azt mondod nem érdekel...meg nekem mindegy!-grimaszoltam lemondóan.-Szóval így már nem tudsz elfutni...ku,ku,ku!-csillantak fel a szemeim gonoszul.
-Én azt hittem másról lesz szó!-esett kétségbe a férjem.
-Mégis miről?-tettem az ártatlant.-És ha már itt vagyunk, arról is kéne beszélnünk, hogy nagyobbítsuk e a házat. Igaz, hogy nem akarok még gyereket...JÉZUSOM! Erről még nem is beszéltünk! Háh! Még jó, hogy eszembe jutott ez a technika!!!-húztam ki magam az éles eszemen.
-Drágám...-próbálkozott felhívni a figyelmem.
-Na meg szeretném kifesteni is...egy igen komoly tatarozás kéne!-gondolkoztam el.
-Hana...-
-És új függönyök se ártanának! És azt az ócska fotelt is le kéne már selejtezni!-
-HANA!-
-He?-néztem le Hisagira, akinek már eléggé vörös volt a feje.

-Öhm....édesem!
-Máskor nem lehet ilyesmire rászedni....mert azt mondod nem érdekel...meg nekem mindegy!-Szóval így már nem tudsz elfutni...ku,ku,ku!
-Én azt hittem másról lesz szó!
-Mégis miről?-És ha már itt vagyunk, arról is kéne beszélnünk, hogy nagyobbítsuk e a házat. Igaz, hogy nem akarok még gyereket...JÉZUSOM! Erről még nem is beszéltünk! Háh! Még jó, hogy eszembe jutott ez a technika!!!
-Drágám...
-Na meg szeretném kifesteni is...egy igen komoly tatarozás kéne!
-Hana...
-És új függönyök se ártanának! És azt az ócska fotelt is le kéne már selejtezni!
-HANA!
-He?
-Édesem... nem mintha zavarna a téma vagy ilyesmi, csak... tényleg most kell ezt megbeszélni, hogy milyen ágyat akarsz? Na meg mi bajod a fotellal???
-Nagyon hülyén néz ki.
-Most miért??? Nekem nagyon is tetszik... tök jó rajta aludni, meg fetrengeni...
-De... én egy új fotelon akarok fetrengeni...
-^^" ... oké-oké ... majd veszünk másikat.
-Na és a függöny???
Kezdett rá Hana megint egy-két perc után. Hisagi sóhajtott egyet, aztán megfogta a felesége derekát és egy lendülettel felemelte Hisagi pedig felállt.
-Minek neked másik függöny??
-Hogy-hogy minek????? Mert kell és kész!!
-Tudod mi kell most neked??
Vigyorodott el Hisagi, majd az irodában lévő kanapé felé vitte Hanát, aztán letette rá.
-Várj meg itt.
Hisagi kiment az irodából és a büfé felé vette az irányt, vett pár sütit aztán visszament. Hana kezébe adta a sütiket, majd levetődött mellé a kanapéra.
-Na... így sokkal jobb... szóval mit szeretnél még venni a házunkba?? Ja amúgy, ha már így szóba jött a gyerek téma... mikor is akarsz gyereket???
-Most miért nem mondasz semmit? Az előbb csak úgy jött belőled a szöveg...
Hisagi ránézett Hanára, de utánna rájött, hogy miért nem szólal meg, tele volt a szája sütivel, sőtt még a szája szélén is volt egy kevés.
-Ehhe... látom tetszik a süti... jó étvágyat hozzá!
Mosolygott rá Hanára, majd felemelte a kezét és végighúzta a mutatóujját a felesége száján.

-Att ugye tujod, hog sak ej kisz idője hallgatat el?-
-Sejtettem!-
-Hmm...neked is ízlik?-
-Nem rossz!-kóstolta, meg az ujjáról azt a kis sütit, amit a számról szedett le.
-Tessék! Mond, hogy áá?-
-Most meg akarsz etetni?-
-Miért ne?-nyújtottam ki a nyelvem és adtam egy puszit az arcára.-Mehehe! Összesütiztelek!-
-Kezdem megszokni, hogy én is tiszta kaja vagyok, ha te eszel...-
-Nem is!-böktem durcásan oldalba.-Hogy én mikor akarok gyereket?-másztam bele Hisagi ölébe.-Fogalmam sincs!-^^" gondolkoztam el egy kicsit.-Csak általában, ha valaki megházasodik már elkezdi ezt a dolgot tervezgetni...Vagy túl sok filmet nézek?
-Komolyan szeretnéd, hogy válaszoljak?-
-Még szép!-ütöttem rá a vállára egy kicsit.
-Elég nekem egyenlőre egy gyerek is!-
-Hát igen...NEM IS VAGYOK ENNYIRE GYEREKES!-
-Áááá...dehogy....-vigyorgott Hisagi a képembe.
-Eh! Akkor kérem a cumimat apuci!-gúnyolódtam kicsit.-Tényleg nem kérsz? Még van egy kicsi!-böktem gyorsan a sütire, mert lusta voltam már fogdosni.
-Tudod mit inkább megeszem! Még a végén elhízol nekem!-
-NEM FOGOK!-vágtam be újra a durcázást és tartottam olyan messzire a sütit amennyire csak tudtam.
-Hosszabbak a karjaim!-kapott utána
-De nekem több eszem van!-haraptam bele a nyakába,-Visszakaptad! BIBIBÍÍ!-vigyorogtam kárörvendően.
-De nálam a süti!-eszméltem rá, hogy fogja a tálcát a kezemmel együtt.
-Ezt bebuktam! Deeeeee! Mióta szokás így elhallgattatni álmaid nőjét? Hogy sütivel tömöd be a száját?-alakítottam a sértett dívát.

-Tudod mit inkább megeszem! Még a végén elhízol nekem!-
-NEM FOGOK!
-Hosszabbak a karjaim!
-De nekem több eszem van!-Visszakaptad! BIBIBÍÍ!
-De nálam a süti!
-Ezt bebuktam! Deeeeee! Mióta szokás így elhallgattatni álmaid nőjét? Hogy sütivel tömöd be a száját?
-Öhm... hát nem is tudom... ez jutott eszembe hirtelen, de csak azért, hogy ne kezdjünk veszekedni a függönyön... de a többi témát megtartottam, úgyhogy nem hallgattattalak el teljesen.
Mosolygott rá Hisagi Hanára, aztán beleharapott a sütibe.
-Nem akartam veszekedni a függönyön... most miért mondod???
-Na látod... megint kezded.
-Ááá... undok vagy.
-Nem is.
-Persze...
Hisagi felvonta a szemöldökét, majd letette a sütit az asztalra, ezután átkarolta Hana derekát.
-Na jólvan... milyen függönyt akarsz?
-Öhm... virágosat.
- ^^" ... nem lehetne inkább sima egyszerű függönyt??
-Neeeem... ne csináld már.
-Oké-oké lesz virágos.
-Hehh... na még mit nem... nem akarok virágos függönyt.
Hana nevetni kezdett, aztán már a nyelvét is nyújtogatta Hisagira.
-Hehhe... átvertelek!
-Na köszi szépen... így beszéljen veled komolyan az ember. Na akkor fotel marad, nem bővítünk házat... sőt még gyerekünk se lesz...
-HOGY MI??????????
Hisagiból kitört a röhögés, de annyira, hogy a szeméből folyni kezdett a könny. Egy kis idő múlva abbahagyta, aztán ránézett Hanára.
-Jólvanna... ezt nem lehetett kihagyni, különben is... azt hitted, hogy nem adom vissza?? Velem nem egyszerű ám vitázni.
-Undok!!!
-Gondolod?
-Nem gondolom... Tudom!!!
-Most megsértődtél??
-Hehh... bevetted.
Kezdett el nevetni Hana, Hisagi pedig úgy reagált erre a poénra, hogy hirtelen megcsókolta a feleségét...

-Na köszi szépen... így beszéljen veled komolyan az ember. Na akkor fotel marad, nem bővítünk házat... sőt még gyerekünk se lesz...-
-HOGY MI??????????-akadtam ki először, aztán csak bambán néztem a hahotázó férjemet.
-Ej...ennyire szórakoztató lennék?-töröltem meg az arcát.-Kisfiam ilyen korban már nem illik sírni!-
-Jólvanna... ezt nem lehetett kihagyni, különben is... azt hitted, hogy nem adom vissza?? Velem nem egyszerű ám vitázni.-
-Undok!!!-
-Gondolod?-
-Nem gondolom... Tudom!!!-mosolyogtam igen erőteljesen
-Most megsértődtél??
-Hehh... bevetted.-kezdtem bele egy újabb röhögésbe. Persze viszonoztam a csókot és jó alaposan hozzábújtam. -Megint találtál egy hatásos módszert, hogy csendben maradjak!-böktem meg az orrát, amire Hisagi egy elégedett mosollyal válaszolt.
-Ki fognak nyuvasztani...-néztem a papírkupacra.-Drága férjecském!-rávágott egy jó nagyot a combjára.-Irány a munka!-
-Hogy, ha lesántítasz?-
-Nem is ütöttem ekkorát!-
-Kipróbáljuk én mekkorát tudok?-
-Bántanál egy nőt, aki mellékesen a feleséged?-baktattam lassan az asztalhoz. Hisagi gyengéden rávágott a hátsómra.
-Héj!-háborodtam fel rögtön.
-Sose tenném!-
-Eh...akkor csak egy bogár volt ott, mi?-
-Aham! Egy hatalmas PÓK!-
-TÉNYLEG?-forgolódtam össze-vissza, hogy láthassam a hátsómat.
-Ugye ezt most csak viccből csinálod...-fogta a fejét Hisagi
-NEEEEEM! ÚTÁLOM A PÓKOKAT!-
-De nincsen rajtad semmilyen pók!-
-De,de az előbb mondtad!-
-Csak viccből...- - -"
-Gyááá! Nekem ilyesmit még viccből se. Most egész nap röhöghetsz azon, hogy fészkelődök, mert azt érzem, hogy mászik rajtam egy olyan szőrős, gusztustalan izé!-
-Pont így?-mutatta be a nyakamon.
-Jááááj!-ugrottam nagyot.-EZ NEM POÉN!!!-vakarásztam a helyét pánikolva.
-Itt is! Meg itt is!-imitált rajtam szinte mindenhol pókot.
-Elég már!-csapkodtam a kezei után.-Miért nem lehet érteni, hogy félek tőlük?-TT_TT

-Ehh... jól van nyugi, nincs a fenekeden semmilyen pók... csak viccből csináltam... különben is, én majd megvédelek minden csúnya és ocsmány szőrös póktól.
Mosolygott rá Hisagi Hanára, majd megsimította az arcát.
-Ja... és megértettem, hogy félsz tőlük... csak nem gondoltam, hogy ennyire... ^^"
Hisagi ezután lehuppant a székére, majd hátradőlt és lehunyta a szemeit.
-Te meg mi a fenét csinálsz???? Vár a munka!!!
-Ehh... nekem ez a munka!
Vigyorodott el Hisagi, aztán a lábait is felpakolta az asztalra, aztán dúdorászni kezdett.
-Te nem vagy normális.
-Tudom... mondj valami újat.
-Rendben... ha ezt megtudja valaki, hogy nem végzel papírmunkát, akkor kicsapnak innen és csak néha napján találkozhatunk, ugyan is nekem sok dolgom van...
Hisagi hirtelen lekapta a lábát az asztalról a kezébe vett egy tollat és egy hatalmas papírkupacot húzott magaelé.
-Na akkor inkább dolgozok, nem akarok csak néha találkozni a feleségemmel.
Hadarta el gyorsan a mondókáját, aztán már írni is kezdett. De körülbelül fél óra múlva megunta az egészet.
-Áááá... U-N-A-L-M-A-S!!! Nem akarok többet írni... leszakad a kezem... kérek felmentést az orvosomtól, hogy nem tudok írni, mert... mert... öhm... megcsípte egy érdekes rovar.
-Érdekes rovar??
-Ahha... nem hatásos mi?
-Hát... nem nagyon... akkor inkább mond azt, hogy nem esik jól írni és mentsen fel a munka alól...
-Igaz... de... neeeem... ez sem jó ötlet.

Volt egy kerek fél órám, hogy pár lapot elintézzek. Amikor Hisagi újra rákezdett, hogx ez mennyire unalmas én épp az egyik ceruzát rágcsáltam a másikkal pedig a lapon doboltam. A harmadik pedig mint kicsit később kiderült a fülem mögött volt.
-Áááá... U-N-A-L-M-A-S!!! Nem akarok többet írni... leszakad a kezem... kérek felmentést az orvosomtól, hogy nem tudok írni, mert... mert... öhm... megcsípte egy érdekes rovar.-
-Érdekes rovar?-kérdeztem továbbra is a lapot vizsgálva.
-Ahha... nem hatásos mi?-
-Hát... nem nagyon... akkor inkább mond azt, hogy nem esik jól írni és mentsen fel a munka alól...-válaszoltam még mindig a papírokat figyelve.
-Igaz... de... neeeem... ez sem jó ötlet.-
-Akkor találj ki valami okosat!-tettem arrébb pár lapot.
-Te figyelsz egyáltalán? Mi lenne ha kiugranék az ablakon? Vagy ledöfném magam egy tollal?-
-Ez nem ide kell....-motyogtam miközben, hallottam, hogy Hisagi majdnem hátraesett a székkel.-Mi van megint?-pillantottam fel.
-Az, hogy nem figyelsz rám...-szedte ki a ceruzát a számból.
-Hümm?-néztem fel rá.-Miért mit is mondtál?-^^"
-Már nem lényeg...-
-Aham...most sértődött tetszik lenni?-kaptam ki a kezéből a ceruzát és tettem vissza a számba egy nyelvnyújtás közepette.
-És ha igen? A feleségemnek fontosabb nálam pár papírlap!-
-Azt nem mondanám...csak ha én nem csinálom meg akkor a kutya se fog vele törődni,de a fejmosást meg fogom kapni...Ha már így ráérsz ezt aláírnád?-pattantam fel. Gyorsan a szék mögé léptem és előrehajolva letettem nem kevés lapot.
-Neeeeee...-fogta a fejét lemondóan.
-Sajnálom, de még nem megy profin lemásolni az aláírásod.-ütögettem meg a fejét finoman.
-Ebbe bele fogok halni!-terült ki az asztalon.
-Öhm....-^^"-Az nem lenne jó...hány óra is van?-
-Fél kettő....vigye el a mentő!-emelte fel az egyik kezét.
-Inkább a feleség egy megkésett ebédre? Addig se kell dolgoznod!-hajoltam rá és öleltem át.-Na mit szólsz?-
-A megmentő jó kifejezés?-
-Egész jól hangzik...-vigyorogtam rá és adtam egy csókot neki.-Na akkor menjünk!-bökdöstem a hátát, hogy tápászkodjon fel.-Azt ne mond, hogy felállni sincs kedved...- - -"
-De csak össze kell szednem magam.-
-Holnap hozok neked egy talicskát!-kacsintottam rá és táncikáltam az ajtóhoz.-Kapitány! Csak Ön után!-nyitottam ki az ajtót és jeleztem neki a kezemmel, hogy menjen.
-Hajcsár!-indult el felém, amin csak tovább vigyorogtam.
-Fogalmam sincs nyitva van e még a kajálda, de ha nem, akkor a régi szobámban kotyvasztok valamit!-
-Azt nem fogom túlélni!-
-Nem is főzök ilyen pocsékul!-T-T vártam még mindig, hogy a beszéden kivül végre meg is mozduljon és az ajtóhoz fáradjon.

-Fél kettő....vigye el a mentő!
-Inkább a feleség egy megkésett ebédre? Addig se kell dolgoznod!-Na mit szólsz?-
-A megmentő jó kifejezés?-
-Egész jól hangzik...-Na akkor menjünk!-Azt ne mond, hogy felállni sincs kedved...
-De csak össze kell szednem magam.-
-Holnap hozok neked egy talicskát! Kapitány! Csak Ön után!
-Hajcsár!
-Fogalmam sincs nyitva van e még a kajálda, de ha nem, akkor a régi szobámban kotyvasztok valamit!-
-Azt nem fogom túlélni!-
-Nem is főzök ilyen pocsékul!
-Nem arról van szó, hogy pocsékul főzöl csak... nagyon messze van innen a szobád. Még a kajáldűhoz sem esik jól elmenni nemhogy az épület másik végébe...
Mozdult meg végre Hisagi és az ajtófelé tántorgott, de egy idő után megint megállt.
-Cigaretta szünet!!!
-Ne csináld már!!! Nem is cigizel... na gyerünk!
Lápett oda Hana és hátulról elkezdte tolni Hisagit, hogy megint megmozduljon.
-Nem akarsz elvinni odáig??
-Dehogynem... majd beteszlek a zsebembe!!
-Tényleg???
Csillant föl Hisagi szeme.
-Dehogy is... van neked két szép lábád, majd azon elmész magadnak szépen lassan...
Hisagi csalódottan sóhajtott egyet, aztán végre valahára elindult magától, kimentek az ajtón aztán elindultak a folyosókon a kajálda felé. Már egész jól haladoztak, mikor Hisagi ismét megállt.
-Nem pihenünk egy kicsit???
-Nem!
-De... de... már annyit mentem, hogyha kilométer óra lenne a fenekemben, már kétszer körbefordult volna.
-Ejjj... de hülye vagy. Na indíts!
Lökte meg megint Hana Hisagit, így ismét elindultak. Egy tiszt éppen szembejött velük, de mikor meglátta Hisagit rögtön odament hozzá és egy hatalmas papírkupacot nyomott az orra alá.
-Ezeket sürgősen alá kellene írni, mivel ha ma nem lesznek aláírva akkor repülhet innen kapitány úr! És ezt most komolyan mondom... ja és még valami... holnap lesz egy megbeszélése... na meg... ma délután terepszemlét kell csinálnia.
-Ahha... jól beszélsz fiam... csak kicsit sokat. Ezeket a papírokat vidd az irodámba és tedd az asztalra, majd aláírom.
-De ... de... most kellene...
-Épp ez az hogy kelleNE... ott az a -NE szócska... most megyek enni a feleségemmel, majd aláírom ha lesz időm.
Hisagi megfogta Hana derekát, majd ismét elindultak a kajálda felé.
-Ha ilyen tempóban haladunk akkor nem érünk oda még holnap estére sem... -.-"

-Ha ilyen tempóban haladunk akkor nem érünk oda még holnap estére sem... -.-"-
-De sürgős lett odaérni...-kuncogtam kicsit a kezem mögé bújva.
-Még jó hogy! Ennyi papír elől menekülni kell!-
-Aztán meg itt ülhetsz rajta éjfélig...Jobb lesz?-kukucskáltam fel a fejére.
-NEEEEM TUDOM!!-állt meg egy helyben, aztán elkezdett toporogni és ráncigálni a haját.
-Eeeeh....- - -"""
-Nekem ez nem megy!-
-Hogy bírtad akkor az újságnál?-tettem keresztbe a mellkasomon a karjaimat.
-Egy kényelmes székből, semmit téve...-sóhajtott nagyot.
-Nyaaa! Azért vagyok itt, hogy segítsek, nem? Vagy legalábbis gondolom...-^^"
-Ezen már nem lehet. Halálos beteg vagyok és rendesen meg vannak számolva a napjaim! Mit napjaim..óráim!-
-Dráma, dráma...dráma...-csóváltam a fejem és toltam be a kajáldába.-Na, mit szeretnél enni? Hááá...van fini almás rétes!-mentem rögtön arrébb.
-Nem kéne előbb normális ÉTELT választanod?-próbálkozott Hisagi, de én addigra már elmélyülten válogattam a sütik között. A nagy válogatásból egy oldalba bökött tálca riasztott fel.
-Hümm?-néztem fel.
-Én már felpakoltam, de te még a desszertet se választottad ki...-
-Ne hisztizz már!-
-Nem hisztizek!-
-Áááá, dehogy!-figyeltem fél szemmel a sütiket tovább.
-Borzasztó mennyi édességet eszel mostanság...-
-Mindig ennyit ettem.-pillantottam rá szúrós szemekkel.
-Nem, most többet....-
-Biztos, hogy ugyanannyit! Nem hiszed?-
-Kötelező lenne elhinnem?-
-Le ne harapd már a fejem!-nyújtottam ki a nyelvem és vettem el végre egy sütit.-Az asztalnál találkozunk, már ha még van kedved hozzám....-zártam le a mondatot egy újabb nyelvnyújtással.

-Ha lehet legközelebb ne nyilvánosan bámulgass...vagy ha mégis, tartsd meg magadnak a látványt!-igazgattam zavaromban a sütiket, rendesen elpirulva.
-Nyugi, úgyse hallotta senki...-jelentette ki elhamarkodottan.
-Aham...-csaptam a homlokomra a kuncogó tisztet meglátva.
"Jaj nekem..."fogtam a fejem és csúsztam egyre lejjebb a széken Hisagi és a tiszt emelkedett beszélgetését követve. Az egyik sütivel játszadozva hallgattam nagyokat,de azért a méreg egyre jobban kezdett enni.
-NA EBBŐL ELÉG LEGYEN!-dobtam el a sütit és pattantam fel a székemről az asztalra csapva. A tiszt rémülten sandított felém, Hisagi pedig csak pislogott, hogy mi a bajom.-MAGA!-mutattam a tisztre.-Most azonnal lefutod azt az öt kört! És kapsz még kettőt, mert nem engedelmeskedtél azonnal! A kapitányodnak feltétlen engedéllyel tartozol!-vertem addig szemmel, amíg elhagyta a termet.-TEEEE!-robogtam a férjem mellé és a fülénél fogva kirángattam az ebédlőből.-Kapitány!Megengedi,hogy tiszteletlen legyek?-
-Hogy mi?-vágott bamba fejet.-Öhm...persze!-komolyodott el gyorsan.
-Szóval...-kezdek neki nyugodtan.-MOST AZONNAL SZÁLLÍTSA KI A CSINOS HÁTSÓJÁT AZ UDVARRA ÉS FUSSON LE HÁROM KÖRT! Egyet, mert indok nélkül kötött bele egy tisztbe. Még egyet, mert lejáratta a hadnagyát. És egy harmadikat, mert KÍNOS HELYZETBE HOZTA A FELESÉGÉT! NYOMÁS!-ütök rá a hátsójára a kiabálást befejezve.
-Mint egy házisárkány...-
-Iszkiri, mert hallottam az utolsó mondatot!-toporogtam még egy kicsit mérgesen. Aztán dolgom végeztével nyugodtan visszasétáltam az ebédlőbe és lecsüccsentem a székemre. Türelmesen vártam a sütik majszolása közben, hogy megjöjjenek a büntető körösök."Huh, ezért mit fogok én még kapni...TT_TT"

Nem tudom, hogy azért, mert mohó voltam vagy azért, mert túl sokat akartam enni, de nem akaródzott, hogy megegyem a maradék süteményt.
-Látom nem csúsznak azok a sütik...Valami baj van?--Nyem tudom...-dünnyögtem az orrom alatt.-Te viszont olyan vagy mint egy tornádó...csak nem megsértettem a kapitányom önérzetét? Vagy netán a méretes egóját?-
-Már nem is vagyok éhes...visszaviszem. Ha fogyókúrázni akarok, tuti kimegyek futni...-
viharzott el a tálcával és terpeszkedett szét a széken.
-Szóval igen...-kommentáltam az eseménysort.
-Nem nekem való ez a kapitányság...nem tudom elviselni, ha beleszólnak a dolgomba...akkor rögtön elkezdem bunkózni mindenkivel...a végén meg megutálnak...Lehet vissza kéne lépnem...mindegy, majd lesz valahogy.-a monológ után majdnem leestem a székről."Miről beszél ez? És én miért vagyok ilyen pocsékul?TT_TT. Azt hittem a barátaim vagytok?!"pillantok le szúrós tekintettel a süteménykupacra.
-Ez meg mégis mi volt?-tápászkodtam fel a székről,de nem nagyon ment, hogy elinduljak. Nagy nehezen összekapartam magam és odabattyogtam a plafont bámuló férjemhez.-Kicsim!-hátulról átkarolom és belebambulok a képébe, hogy ne a plafont nézze már.-Mehehe!-kuncogok kicsit, majd a háborgó gyomrom miatt inkább úgy döntök, hogy megtámasztom a fejem az övével.-Most suttogót fogok játszani!-jelentettem ki gyorsan.-khm...Hisagi Shuuhei egyetlen, drága férjem, ha emiatt vissza mersz lépni én hátsón billentelek! Senki sem születik kapitánynak! Csak bele kell jönnöd...és ez még csak az első napod volt. A csapatmunka építésére meg itt vagyok ÉN! Igaz még nem sokat segítettelek mint a hadnagyod,de majd dolgozom a témán! Ne ÉRTSD MÁR FÉLRE!-finoman kupán vágom.-Szóval tessék kitartani! uh...-lefejelem a vállát.
-Ez most egy látványos agyi halál volt?-
-Neeem...elárultak azok a mocsok sütik!-T_T bökök rá a tálcára durcásan.
-Eh, remek...most hallgathatom fél napig, hogy nyöszörögsz, mert fáj a hasad!-
-Majd megtanulok csendben szenvedni!-csapok egyet a kezemmel, miközben továbbra is Hisagi vállába nyomom a fejem.
-Na persze...-
-Nem hiszel nekem?-
-Tartózkodom a válaszadástól..-
-Cépek vagyunk....-felemelem a fejem,de most az állammal támasztom a vállát.-Tetszik még haragudni? Netán negatívnak lenni?-

Hisagi végighallgatta Hana mondókáját, aztán sóhajtott egyet.
-Ez most egy látványos agyi halál volt?
-Neeem...elárultak azok a mocsok sütik!
-Eh, remek...most hallgathatom fél napig, hogy nyöszörögsz, mert fáj a hasad!
-Majd megtanulok csendben szenvedni!
-Na persze...
-Nem hiszel nekem?
-Tartózkodom a válaszadástól..
-Cépek vagyunk.... Tetszik még haragudni? Netán negatívnak lenni?
-Hát nem is tudom... még most sem vagyok valami hű, de jó kedvű... de azért már egy fokkal jobb. Majd eltelik két-három perc és teljesen raendbejön az agyam, csak most ez a hirtelen szaladgálás, valahogy nem tetszett nekem... főleg nem éhesen... de mostmár mindegy, mert nem vagyok éhes...
Hisagi rápillantott Hanára, aki elég rossz színben volt.
-Jól érzed magad? Kicsit... sápadtnak tűnsz.
-Forog a gyomrom a sütiktől... minek ettem ennyi sütit?
-Hát én azt nem tudom... én mondtam, hogy egyél először valami normális kaját, de te csak erősködtél, hogy sütit szeretnél...
-Jól van már!!! Most ezt fogom egész nap hallgatni?
-Nem! Csak mondtam... de majd megpróbálok segíteni valahogy... egy kis pihenés mondjuk jót tenne neked... vagy esetleg egy masszázs...
-Tök jól hangzanak!!
Csillant fel Hana szeme, mire Hisagi felvonta a szemöldökét.
-Akkor kerítek valakit aki megmasszíroz.
Mondta komoly arckifejezéssel.
-Nemáááár.... nem te csinálod???
Hisagi felnevetett, majd megsimította Hana arcát.
-Buta vagy... majd ráhagyom másra ezt a remek feladatot... na persze!!

-Buta vagy... majd ráhagyom másra ezt a remek feladatot... na persze!!-durcis fejjel kihúztam magam már amennyire ment és rákezdtem.
-Egy nem vagyok buta...mindig! Kettő...ne mond ilyen komolyan és nem értem félre...öhm három...izé...-gondolkoztam erőteljesen, hogy mit is kéne ide mondani.-Szóval...ott tartok, hogy három!-Hisagi a mély fejtörésemen, hogy ide meg mit mondjak annyira röhögött, hogy majdnem hátraesett a székkel.-
-Ejje már!-támasztom meg az egyik kezemmel a szék támláját.-Na, akkor három, össze ne törd már magad!-
-Ez nem ért! Így könnyű volt kitalálni...-
-Nyenyenye!-mutogatom a kezemmel, hogy beszél baromságokat.-Akkor meg három...szeretlek!-csókoltam meg a férjem.-De most azt hiszem leülök!-kezdett nehezen menni az ácsorgás.
-Ebből doki lesz...-rázta meg a fejét Hisagi.
-Nem megyek, úgyhogy nem lesz!-
-Már miért ne mennél?-
-Nem szeretem őket...-
-Nem szeretem kérdése...-
-De akkor sem!-vontam vállat egy sütipapírt hajtogatva.
-Jó játék miközben itt van a sokkal helyesebb férjed, akit nézhetnél?-
-HE...HE...HEEE!-dobtam neki a papírt.-Inkább kérem a masszázsom! Bááár...ha jobban belegondolok...lehet nem kéne...-vakarásztam a fejem.
-Na igen...kijönne minden, mi?-
-Ne poénkodj ezzel! Vigyázz csak magadra, mert vissza fogod ezt még kapni!-néztem gyilkos szemekkel a férjemre.
-Aham...-bólogatott, hogy megint hihetőt mondtam.
-Eh...elhatárolódom tőled!-próbálkoztam feltápászkodni.-Nem megy...-TTT_TTT-Kapok hadi rokkantsági segélyt?-terültem ki az asztalon.
-Na gyere!-lépett mögém Hisagi és emelte fel a kezeimet.
-Így most jó!-tartottam tovább a fejem az asztalon.
-Ne gyerekeskedj már!-
-De hát ha egyszer az vagyok!-
-Micsoda beismerő vallomás...fel kéne vésnem...-
-Azt merészeld meg! Keresztapának se fognak felkérni!-
-Keresztapát csinálnál belőlem?-
-Ha muszáj...-
-Na szép...már a saját feleségem is megnyomorítana...-
-Mehehe!-koppant a kezem, ahogy elengedte.
-Ennyire nincs erőd?-
-Hááát....-próbálkoztam valami kifogás féleséget kitalálni.-Csak lusta vagyok...-
-Meg persze!-nyúlt a hónom alá és megemelt.
-Jáááj...-nyöszörögtem és hátralöktem a fejem a vállára.
-Na igen...mozgás a dokihoz!-
-Nem akarok!-TTT_TTT
-Nem érdekel!-
-Gonosz!-T-T
-Akkor az vagyok...elnézést, hogy törődöm veled!-
-Eh...Elnézést, hogy ilyen mérhetetlenül nagy parasztok voltak a szüleim vagy kicsodáim!-csalapáltam a kezeimmel.

-Na igen...mozgás a dokihoz!
-Nem akarok!
-Nem érdekel!
-Gonosz!
-Akkor az vagyok...elnézést, hogy törődöm veled!
-Eh...Elnézést, hogy ilyen mérhetetlenül nagy parasztok voltak a szüleim vagy kicsodáim!
-Nyugi már szívem... nem fog megenni!
-Engem az nem érdekel... nem szeretem az orvosokat!
-Öhm... nem tudok erre mit mondani, mész és kész nincs mese!!
Hisagi elindult az orvos felé, de Hana útközben egyre jobban kapálózott.
-Hana... édesem nyugodj már meg!
-De nem akarok orvoshoz menniiiiiiiiiiiiiiiiiiii.
Hisagi nagy sóhaj közepette befogta a felesége száját és mélyen belenézett a szemébe.
-Figyu... muszáj dokihoz menned, mert elég rosszul festesz... nem igen tett jót ez a sok sütemény... én csak jót akarok... de ha te inkább szenvedsz akkor kérlek... mehetsz.
Ezzel Hisagi elengedte Hanát.
-Na tessék... lehet menni.
-Na most haragszol?
-Hát... nem tudok mit mondani... nem haragszok csak nem akarom, hogy beteg legyél, de ha te ennyire beteg akarsz lenni hát akkor én nem állok az utadba az tuti!!
-Neeem... inkább menjünk el az orvoshoz... de utánna kapok nyalókát mint a kisgyerekek??
Hisagi a "nyalóka" szócska hallatán igencsak másra gondolt ezért hangosan nevetni kezdett.
-Mi van?
-Nyalóka kell?-kérdezte nevetve.
-Hülye... nem olyan nyalóka...
Csapta meg Hana Hisagi mellkasát és vágott hozzá sértődött fejet.
-Jó oké, megértettem! Nem olyan nyalóka kell... öhm... hát... ha akarsz még hányingerre nyalókát akkor kaphatsz.
Hisagi ismét megragadta Hanát és az orvosi szoba felé indult vele.

-Jó oké, megértettem! Nem olyan nyalóka kell... öhm... hát... ha akarsz még hányingerre nyalókát akkor kaphatsz.-
-Akkor kifestőőőő!-majdnem orra esek.-Hoppááá!-
-Össze ne törd már magad!-
-Nyugalom!-mutogatom a kezeimmel is,de egy újabb hányinger roham következtében inkább előrehajolok.-Uuuh...-
-Pedig már kezdtem azt hinni, hogy szimulálsz...-
-Na ja...direkt falfehér alapozót...nem is, diszperzitet kentem a fejemre!-
-Tudunk menni?-hagyta inkább rám a zsörtölődést.
-Jajam! Nincs kedved cipelni? Hihi...-kezdek el vigyorogni.
-Van két lábad...-vonszol tovább Hisagi.
-Ez nem volt szép!-TT_TT
A negyedik osztaghoz érve rögtön rám jött a feszenghetnék. Főleg,ha láttam kesztyűben és köpenyben rohangászó shinigamit. Nagyot nyelve bújtam el a férjem mögé.
-Nyem szeretem őkeeeet....-nyöszörögtem csendesen, amire Hisagi egy morcos sóhajjal válaszolt.
-Jó napot! A hadnagyom nem érzi jól magát. Meg tudná valaki nézni?-
-És ő merre van?-nézett körbe kérdően a tiszt.
-Öhm..- - -"-Mögöttem...-az egyik kezemet előre dugva integettem ki neki.-Fél az orvosoktól...-tette hozzá egyre kínosabban.
-Értem.-^^"-Azonnal kerítek valakit. Addig kérem várjanak ott!-mutatott az épületre.-Nyugodtan üljenek le!-
-Rendben! Hanaaa!-szólt a háta mögé, mert nem akartam megmozdulni.
-Megyeeeek.-T-T indultam el mint egy csiga. A sikeres lassított felvételes beérkezés után mint egy megszeppent kisgyerek húztam magam össze a széken.
-Jó napot!-köszönt ránk egy bájosan mosolygó hölgy. Én csak intettem neki.-Mi a gond?-nem nagyon válaszolok.
-Szerintünk a túl sok édesség elrontotta a gyomrát...-bökött meg egy kicsit Hisagi, hogy végre én is megszólaljak. A nő egy picit elgondolkozott, majd újra mosolyogva rámutatott az egyik ajtóra.
-Azonnal megnézem mi a gond!-
-Ühm...ohoké-szorítottam meg jó alaposan a férjem kezét.
-Gyerünk!-állított fel a székről.-Innen nincs menekvés!-tolt be az ajtón.
-És ha más bajom van?-TT-TT
-Előbb menj be! A többivel majd később foglalkozz!-
-Deee!-
-Hana!-emelte fel a hangját kicsit.
-Jó..jóóó!-mentem be nagy nehezen a szobába.
A nő viszonylag gyorsan végzett velem, bár fogalmam se volt mit írosgat a papírra.
-Halálos?-igyekeztem poénkodni.
-Ugyan!-mosolygott megint. Ezt a hírt egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam, nem mintha emiatt kellett volna aggódnom...(- -")

A szobából széles vigyorral a képemen jöttem ki."Nyáhá!"
-Tessék!-nyomta a kezembe a papírokat.-Ha bármi gond lesz jöjjön vissza!-
-Értettem!-kacsintottam rá.
-Hát ez a hirtelen kedvváltás meg minek köszönhető?-kicsit elgondolkodtam, hogy mit válaszoljak.
-Öhm...megszabadultam a sátántól érzés? nyehehe...-vigyorogtam tovább.

Miután Hana bevánszorgott a dokihoz Hisagi leült egy székre és ott várta ki a dolgokat. Néha-néha felállt és sétálgatott egy kicsit, hogy valamivel elüsse az időt, de persze egy örökkévalóságig tartott a várakozás. Mindig is gyűlölte a várakozást, nem bírt egyhelyben ülni sokáig. Aztán végre valahára kijött Hana a dokitól.
-Hát ez a hirtelen kedvváltás meg minek köszönhető?
-Öhm...megszabadultam a sátántól érzés?
Vigyorgott ártatlanul Hana, mire Hisagi felvonta a szemöldökét, aztán a tekintete rávetődött a papírra amit Hana szorongatott.
-Mit szorongatsz olyan szorgosan?
-ÁÁÁ... semmi csak egy papírfecni...
-Na és ki adta azt a papírfecnit neked? Csak nem a doki?
-Öhm... nem... találtam.
-Mióta veszed föl a papírokat a földről?
-Amióta... szelektív hulladékgyűjtők vannak az épületek mellett...
-Ahha... én még egyet sem láttam... nem szeretnéd megmutatni őket?
-Most? Majd talán máskor... még van egy csomó papír amit felszedhetek a földről, ha jó sok összegyűlik akkor dobom majd ki.
Hisagi egy lépést közelebb ment Hanához, aztán hirtelen a lány kezéért nyúlt, de Hana elkapta onnan a kezét.
-Mi van arra a papírra írva amit nem akarsz megmutatni??
-Sok-sok betű... nem rég mondtad, hogy nem akarsz ma többet olvasni szóval... nem is fárasztalak vele.
-Én jelentéseket nem akarok olvasni... az viszont nem jelentés.
-Dehogynem! Egy orvosi jelentés...
-Amire rávan írva, hogy mi bajod van... na kérem szépen azt a cetlit!
Nyújtotta oda Hisagi a kezét Hanának.
-De... miért érdekel ennyire?
-Mert-csak-és azért!
-Bővebb választ kérek!
- -.-""" Ne csináld már... nem foglak megenni.... K-É-R-E-M S-Z-É-P-E-N A-Z-T A P-A-P-Í-R-T!
Kezdte el tagolni a szavakat.

- -.-""" Ne csináld már... nem foglak megenni.... K-É-R-E-M S-Z-É-P-E-N A-Z-T A P-A-P-Í-R-T!-
-Húúúúúú! Szótagolásban nagyon penge vagy!-mutatok elismerően a kezemmel.-Kéne?-lóbálom meg a papírt.
-Nem azért járok indiántáncot, mert hideg van...-
-Azt észre lehetne rajtad venni!-
-Eh...- - -"
-Mehehe! Nem adom! Kell a szelektív gyűjtéshez! A Föld jövője múlik ezen és ÉN mint tisztes világ lakó jó példát mutatok, hogy más is kövessen. EZEN A FECNIN MÚLIK, HOGY MEGMENEKÜLJÖN....öhm....szóval SS!-
-Ne szórakozz már! Add ide! Ha már idehoztalak ennyi jár nekem, hogy tudjam mi a bajod!-kezd el a kezem után nyúlkálni.
-Akkor sem! Csak egy....egyszerű....öhm...gyomor-hatásszünet-Rontás!-
-De ha az, akkor miért nem nézhetem meg?!-
-Mert nincs rajta semmi érdekes...-
-Ha nincs rajta semmi érdekes, akkor meg minek rejtegeted?-
-Kell a papírhalomhoz!-
-Na nekem ebből ennyi elég volt...azt csinálsz amit akarsz! És szívesen, hogy iderángattalak, meg közölted velem, hogy mi a bajod! Az irodában majd találkozunk!-indult el rögtön a kijárat felé.
-Ejje már...Hogy te ezzel a viselkedéssel mindenre rá tudsz szánni...-magyaráztam inkább magamnak.-NESZE!-dugom a képébe.
-Nem kell...-
-Fogd most már!-
-Mondom, hogy nem érdekel!-
-Az előbb még annyira akartad látni...-
-Az az előbb volt.-
-Akkor a föld fogja hamarabb megtudni!-nézem nyugisan, ahogy leesik a talajra.
-Megőrülök tőled!-
-Inkább olvass!-kacsintok rá elégedetten, ahogy látom, hogy mérgesen felkapja a papírt.-Nyáhá!-fürkésztem kíváncsian az arcát.-Érdekes?-

Hisagi kissé dühösen hajolt le a papírért, majd mikor felvette olvasgatni kezdte.
-Érdekes?
-Várj!!! Még nem olvastam végig...
-Csiga...
-Ahha...
-Lajhár.
-Persze.
-Kismajom.
-Tudom.
-Analfabéta.
-Lehet.
Hisagi végigolvasta a fecnit, majd leejtette a földre, sarkon fordul aztán ismét elindult.
-Öhm... édes drága kicsi férjem... hova mész most?
-Hát... megyek csigát keresni, hogy oda adhassam a lajhárnak, aki majd megmutatja a kismajomnak aki analfabéta.
-Mi?
-Csiga... lajhár... kismajom... analfabéta... tudod, az előbb mondtad.
-De-de... komolyan vetted?
-Micsodát?
-Amit az előbb mondtam.
-Mit mondtál az előbb?
-Fúúú... csiga, lajhár, kismajom, analfabéta.
-Mi van velük?
-Direkt csinálod?
-Mit?
-Az idegesítést.
-Nem idegesítelek!!
-Tényleg nem?
-Mi nem?
-ÁÁÁ... ne csináld már.
-Mit?
Hisagi már alig tudta visszafogni a nevetését, de azért megpróbálta még visszatartaniu egy kicsit.
-Na jól van édesem... hülye vagy?
-Hülye vagy?
-Ne ismételj!!
-Ne ismételj!!
-Idegesííííít.
-Idegesíít.
-Oké... ha harc hát legyen harc.... megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
-Oké... ha harc hát legyen harc.... megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
-Öhm... ezzel még nincs vége!!! Elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért.
-Öhm... ezzel még nincs vége!! elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodasáirorét... öhm...
Hisagi nyelve beletört a szóba így kissé kínos fejjel nézett Hanára aki büszkén vigyorgott.
-Tudtam én, hogy nem tudsz legyőzni!!!
-He-he-he... ez már csak azért volt, mert nem akartalak teljesen kiakasztani.
Kezdett el mentegetőzni.
-Ahha-ahha-ahha ... én is ezt mondanám... béna vagy és kész.
-Béna vagyok?
-IGEN!
Hisagi hirtelen elindult Hana felé, majd mikor odaért hirtelen felkapta a lányt és elég magasra emelte.
-Hééé... még egy kicsit följebb és akkor, elérem a plafont... gyerünk... hajráááá.
-Téged aztán nem lehet ilyenekkel megrémíteni.
-Ilyenekkel ugyan nem!! Na... még egy kicsit magasabbra... kééérlek.

-Téged aztán nem lehet ilyenekkel megrémíteni.
-Ilyenekkel ugyan nem!! Na... még egy kicsit magasabbra... kééérlek.-tettem össze a kezeimet és néztem le kérlelően a férjemre.-Juhhééé!-csaptam össze a tenyereimet, ahogy még feljebb emelt.-MEGVAN A PLAFON!!!-böködtem vigyorogva.
-Mostmár letehetlek?-
-Még neeee!-élveztem tovább, hogy milyen magas vagyok.
-Ha ennyire tetszik kapsz egy létrát....-
-Inkább azokat a hatalmas lábakat...gólyalábak vagy mik?-
-Meg persze...-
-Most mér nem? Pedig még fegyvernek is tökéletes lenne...csak rúgnék egyet és csihi-puhiii....aztán bummm...és jessz! Legyőztelek!-hadonásztam bemutatva a folyamatot.
-Ne kapálózz ennyire, mert leejtelek...-
-Puhányodunk?-vigyorgok le rá kötözködően.
-Csak képzeled...de édes, egyetlenem...ki bírna el téged,ha így izegsz-mozogsz?-
-Silvester Stalone tutkóra.-kacsintok le rá gonoszul
-Akkor kérd meg őt, hogy emelgessen...-
-Nyehe...ha minden nap felemelsz garantáltan eléred a szintjét!-
-Azt lesheted!-
-Akkor veszek távcsövet!-
-Minek?-
-Hogy leshesselek! Teszek fel faágakat is a fejemre, hogy bárhonnan nézhesselek!-
-Jesszusom...-csap a fejéhez, amitől szépen lezakózok,de szerencsémre időben észbe kap így nem fogok talajt a hátsómmal.
-Azt hittem tényleg leejtesz...-T_T
-Hát nem sokon múlt...-
-Vettem észre.-csapok a homlokára kicsit.
-Ezt meg mégis miért kaptam?-
-Mert majdnem nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztál a feleségednek!-
-Bíróságra is viszed az ügyet?-
-Nem, nem! Négyszemközt elintézem!-csapok az egyik tenyerembe ököllel.
-Aham!-
-Mehehe!-ugrok le a földre.-Na, nem nyomorgatlak tovább a súlyos egyéniségemmel.-nyújtom ki rá a nyelvem.-Tetszett a fecni?-elgondolkozok-Nekem csak az nem tetszik rajta, hogy nem színes...-gondolkozom tovább feltűnően, hogy még mit mondjak el róla a lényeget kikerülve.

-Na, nem nyomorgatlak tovább a súlyos egyéniségemmel.
-Tetszett a fecni?
-Nekem csak az nem tetszik rajta, hogy nem színes...
-Nekem tudod mi nem tetszett rajta???
-Na mondjad szivecske.
-Na szóval... engem az nem nagyon izgat, hogy nem színes... de az annál inkább, hogy nem sokat értek belőle... valami izéke, ami a bigyókában ott izél... meg ilyesmik...
-Öhm...
-Na ne mond, hogy te sem érted...
-De én értem, hogy mit csinál az az izé ott abban a bigyóban...
-Akkor lennél szíves elmondani nekem édesem?
-Hát... háááááááát... nem mert mérges leszel.
- -.-"" ... édes istenem... hallod magad ilyenkor??? Miért lennék ideges? Attól leszek ideges, ha nem mondod meg, hogy mi van arra a fecnire írva...
Hisagi nekidőlt a falnak, aztán keresztbe tette a lábait is és onnan kezdte nézni Hanát, aki igencsak küszködött a szavakkal.
-Na... hallgatlak.
-Öhm... hát... izé... tudod... az úgy volt hogy... hát... na... szóval érted?
-Hát hogyne érteném... ebből a nyügésből mindent megértettem... ilyen magyarázatot senki nem tud adni csak te.
-Na elmondod normálisan, hogy mi van... vagy nem mondod el rendesen?
-Hát... mindjárt mondom...
-Rendben... maradj itt, rögtön jövök.
Hisagi ellökte magát a faltól aztán elindult a dokihoz.
-Oké... de te hova mész?
-Megkérdezem a dokit, hogy mit írt a papírra...
-Ja oké.... MI????? NEEEEM!!!! Gyere csak vissza!!
Hana Hisagi keze után nyúlt, aztán megpróbálta visszahúzni.
-Oké-oké elmondom... na szóval... az van... a házasság... meg... nászút... aztán... mindenféle magánélet...
-A lényeget!
-Oké nyugi már... na... szóval... amit te az előbb izének neveztél, az a gyereked... és ami a bigyó volt az az én méhem...
-Ahha... szóval izé egyenlő gyerek... bigyó egyenlő a méhed... oké értem...
Hisaginak csak ezután esett le, hogy mit is mondtak neki az előbb, és mit ismételt el szorgosan. Egy ideig csak lesett, aztán elkezdett dadogni.
-Mi... hogy... a... izé... ott... a... hogy... mi... ott bennt...
-Édesem... nyugi!
-De... ott... az... ott....
-Nyugodj már meg... tudtam, hogy ideges leszel...
-Ideges??? Dehogy vagyok ideges!!! Egyszerűen nem tudom mit mondjak... basszus... húúú... hát ez tök jó.
Kapta fel ismételten Hisagi a feleségét.
-Öhm... ennyire örülsz?
-Hát hogyne örülnék... na ha ezt megtudják... húúú... meg... hááá...
-Oké-oké nyugi már...

Miután felvilágosítottam a férjem, hogy mi az izé meg a bigyó csak pislogott maga elé bambulva."Annyira tudtam, hogy ki fog akadni..."csaptam a fejemhez, hogy minek kellett elmondanom neki, amit csak tovább erősített, hogy heves dadogásba kezdett.
-Mi... hogy... a... izé... ott... a... hogy... mi... ott bennt...-mutatott előbb a papírra aztán a hasamra még mindig értelmes arckifejezéssel.
-Édesem... nyugi!-próbálkoztam a lehetetlennel.
-De... ott... az... ott....-bökött még kétszer határozottan a hasamra.
-Nyugodj már meg... tudtam, hogy ideges leszel...-dörgölöm a homlokom erősen, hogy melyik pszichológust hívjam fel kapásból.
-Ideges??? Dehogy vagyok ideges!!! Egyszerűen nem tudom mit mondjak... basszus... húúú... hát ez tök jó.-kapott fel ismételten Hisagi.
-Öhm... ennyire örülsz?-vágtam most én a változatosság kedvéért bamba fejet.
-Hát hogyne örülnék... na ha ezt megtudják... húúú... meg... hááá...-
-Oké-oké nyugi már...-éreztem azt, hogy még a szuszt is kiszorítja belőlem.-Drágaságom!-igyekszem egy kis levegőhöz jutni.-Azért nem kéne, hogy örömödben agyonszoríts!-
-Uh, tényleg!-rak le rögtön a földre és megy arrébb két lépést mintha attól félne, hogy összetörök.
-Pfúúú...-szuszogok mint egy traktor, hogy ezt megúsztam élve.
-Mostantól jobban vigyázok majd rád! Nincs több küldetés! Nem mész be dolgozni! Nem csinálsz semmilyen papírmunkát...-
-Öhm...Hi...sagi...-hiába csalapálok láthatóan nagyon belejött a tiltólista felsorolásába.-Kincsem!-semmi reakció a magyarázáson kívül.-Nyáh!-vágom be a durcit,de még mindig a felsorolással van elfoglalva. Addig ácsorgok ott halálra unva magam immáron percek óta, hogy a szemöldököm is egyre hevesebb táncba kezd az idegtől. Nem bírva tovább hallgatni, hogy még miket hord össze a hátára ugorva fogom be a száját.
-ELÉÉÉG MÁR!-még egy picit tiltakozott,de aztán végre abbahagyta a kezem alatti morgást is.-Végree...-sóhajtok nagyot.-Nem engedem el! Most én jövök! Szóóóóóval! Nem vagyok hadi rokkant és ha a fejed tetejére is állsz akkor is fogok dolgozni. Azt megígérem, hogy nem viszem majd túlzásba...mint ahogy eddig se tettem ezt(^^"). Küldetésre megyek...-tiltakozó morgás.-De! Mondom DEEE! -kiabálok a fülébe, hogy végre csendben maradjon.-Nya mindjárt más így a leányzó fekvése...-
-Nyány lesz?-
-Hogy mi?-mutogat, hogy eresszem el a száját.-Ja, oké!-^^"
-Lány lesz?-
-Mi?-
-Nem mi...hanem KI!-
-Eh...még honnan tudnám? Nem vagyok jósnő...sem jövőbe látó...-
-Pedig jól jönne néha...-gyorsan visszapakolom a kezem a szájára.
-Mehehe! Ott tartottam, hogy küldetés...menni fogok párra,de olyanokra amik...öhm...hogy kell ezt mondani? Kevés kockázattal jár?-nézek kérdően, amire egy gyilkos pillantás a válasz, hiszen nem tud válaszolni a mancsom miatt.-Eh...érted te!-^^""-A készülődéssel meg még bőven ráérünk...-
-Memejeted?-
-Hogy mit memézek?-idegesítem, hogy mit morog. Megforgatva a szemeit lehorgássza a kezeimet a szájáról.
-Mondom befejezted?-
-Gondolom...-vigyorgok mint a vadalma.-Sokáig bírtad!-pillantok rá elismerően.
-Kivételes alkalom?-
-Ha te mondod!-kacsintok rá.-Nincs kedved visszacipelni? Kényelmes a hátad.-
-Hmmm....-fogta magát inkább vissza, hogy ne mondjon semmit erre.
-HIHIHI!-kezdek bele egy akcióba.
-Mit művelsz már?-
-Épp azon vagyok, hogy előre tudjak rendesen hajolni a képedhez...-
-Maradj már nyugton!-
-Nem, nem!-vigyorgok bele a képébe, miután a kezeim segítségével előre toltam magam.-Mehehe! Csak sikerült...hála a kiTARTÓ vállaidnak!-nyomok egy nagy puszit a képére.
-Ezért másztál ide?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Asszem!-^^"-Miért baj? Vagy nem ezt tetszett várni?-

-Mit művelsz már?
-Épp azon vagyok, hogy előre tudjak rendesen hajolni a képedhez...
-Maradj már nyugton!
-Nem, nem!
-Csak sikerült...hála a kiTARTÓ vállaidnak!
-Ezért másztál ide?
-Asszem! Miért baj? Vagy nem ezt tetszett várni?
-Hát... azt hittem, hogy nem az arcomra adod, de mindegy nem vagyok én telhetetlen...
-Na kapaszkodj!
Vigyorodott el Hisagi, majd keresett egy megfelelő fogást Hanán, aztán elindult a kijárat felé.
-Baj ha játszok egy kicsit??
-Öhm... nem... csak nyugodtan.
-Höhö... te mondtad... na akkor én vagyok a mozdonyvezető, te pedig a mozdony!!
-MI? Na nem...
-Késő bánat, az előbb azt mondtad játszhatok!
- ^^" de azt hittem nem kisvonatozni fogunk hanem valami mást...
Hana ugrott egyet Hisagi hátán aztán már bele is kezdett a vonathangokba.
-Klikidi-klikidi... húú-húúú... klikidi-klikidi húúú-húúú.
Egész úton ez volt a téma, meg néha egy-két fejveregetés, na meg a sok érdeklődő szempár egy kérdéssel az arcukon... "ezek most szabadultak a diliházból?"... Miután végre megérkeztek az irodához Hana elhallgatott, Hisagi nagyot sóhajtva nyitott be a terembe, aztán letette egy fotelre a feleségét.
-Nos, ha már ilyen jót vonatoztunk... akkor nekem lenne még pár aláírni valóm... asszem ^^" . Te addig pihenj, vagy olvass... esetleg, ha van kedved akkor írogass alá néhány papírt... vagy ilyesmi. De ha egyszer is megtudom, hogy valami erőltető munkát csinálsz akkor... nem is tudom mit csinálok veled!
-Ehh... oké nyugi... nem csinálok megerőltető munkát... de azért a tollat felemelhetem?
- -.-" ... komolyan mondom te nem tudsz komolyan venni semmit... igen a tollat felemelheted!
-Jól van már csak viccelek!
Egy fejcsóválás után Hisagi letelepedett az asztalához és a hatalmas papírkupacot kezdte el ritkítani. Néha-néha felpillantott a lapról, hogy megnézze mit csinál Hana, de szerencsére semmi hülyeséget nem csinált.
-Ahha... itt írja alá... itt írja alá... itt írja alá... lassan már nem is tudok mást mondani csak azt hogy... itt írja alá...
Húzta el egy kicsit a szája szélét, majd felnézett a papírról, de amit látott az nem volt valami kellemes, Hana éppen egy hatalmas papírkupacot cipelt az asztalról a szekrény felé.
-Öhm... mit csinálsz?
-Semmit!
Vágta rá rögtön Hana és engedte el hirtelen a papírkupacot, ami elég gyorsan földet ért és szétszóródott a padlón.
-Rosszul láttad... nem emelgettem ezt a papírkupacot... éppen... olvastam egy könyvet, mikor hirtelen elkezdett lebegni a kupac... mondom de jó móka lenne, ha alátenném a kezem...
- -.-" .... tényleg ilyen hülyének nézel?
-Nem!
-Na ülj le szépen... majd én összeszedem.
-De én miért nem csinálhatok semmit?
-Ki mondta, hogy ne csinálj semmit?
-Hát te.
-Én nem azt mondtam... én azt mondtam, hogy ne erőltesd meg magad... ez két különböző dolog!
Hisagi felállt a székről, aztán megpróbálta sorbarakni a papírhalmot.